"Máj. 29-én ünnepelte fennállásának 675. évfordulóját a Maros megyei Sáromberke község. Erre az alkalomra jelent meg Sáromberke történetéről egy kötet /Sáromberke 1319-1994, kiadja a Sáromberki Református Egyházközség/ szerzője Szabó Miklós, a Román Akadémia Társadalmi és Humán Tudományi Marosvásárhelyi Intézetének főkutatója. Ez az ünnepi alkalom egyben tisztelgő főhajtás volt a településhez kötődő Teleki család emléke előtt. Leleplezték Teleki Sámuel kancellár emlékére a református templomban elhelyezett emléktáblát a következő szöveggel: "Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki Sámuel /1739-1822/ kancellár, a marosvásárhelyi Téka alapítója, az erdélyi magyar tudományosság, egyházak és iskolák pártfogója emlékére állították a falu lakói 1994 május havában". Felolvasták a külföldre kényszerült gróf Teleki Károly üzenetét, majd tudósok emlékeztek Teleki Sámuelre. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./ Szabó Miklós Sáromberkéről szóló munkájával elnyerte az Erdélyi Múzeum-Egyesület honismereti pályázatának harmadik díját. Az ünnepi emlékezésen előadást tartott még dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, az EME országos alelnöke, dr. Deé Nagy Anikó, a Teleki-Bolyai Könyvtár főkutatója. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./"

1980, 1985 és 1992 után negyedik alkalommal aug. 7-10-e között rendezik meg a magyar könyvtárosok világtalálkozóját /Külföldön élő magyar könyvtárosok IV. szakmai találkozója/. Poprády Géza, a nemzeti könyvtár, az OSZK igazgatója mutatta be az OSZK működését. Aug. 8-án Debrecenben folytatták a tanácskozást, ahol a Magyar Könyvtárosok Egyesületének XXVIII. vándorgyűlését is tartják. Az előadók között volt Deé Nagy Anikó, a marosvásárhelyi Teleki Téka igazgatója, aki a kisebbségi könyvtárak hagyományőrzéséről beszélt. A szekcióüléseken négy témakörben folytatódott az eszmecsere /kisebbségi és többségi társadalom kommunikációja, a kisebbségek könyvtári ellátása, kiadás, terjesztés, továbbá hungarika-gyűjtés, valamint könyvtári gépesítés/. /Magyar Nemzet, aug. 9./

A marosvásárhelyi református találkozóval egyidőben aug. 7-én Sáromberkén, az egykori Teleki grófok fészkében felavatták gróf Teleki Sámuel kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítójának szobrát, Jorga Ferenc szászrégeni szobrász alkotását. Deé Nagy Anikó Teleki Sámuelről írt tudományos dolgozatát Ferenczy István színművész olvasta fel. /Keresztény kultúra, Erdély öröksége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10-11./

"Bethlen Könyvtár /Nagyenyed/ jún. 6-7-én tudományos rendezvénysorozattal emlékezett a könyvtár létrejöttének 375. évfordulójára. Az erdélyi könyvtárak a tudomány szolgálatában című szimpóziumon Ambrus Hedvig, dr. Deé Nagy Anikó, Spielmann Mihály /Teleki Könyvtár munkatársai/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Újvári Mária /Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár/, Sipos Ibolya /Batthyaneum, Gyulafehérvár/ és Roth András Lajos /Dokumentációs Könyvtár, Székelyudvarhely/ tartott előadást. A részvevők megismerkedtek ezzel a vidékkel, Gyulafehérváron a Batthyaneum kincseivel, értékes könyveivel, majd a székesegyházzal, Alvincen felidézték a történelmet, Marosilyén Bethlen Gábor ma is álló szülőházán koszorút helyeztek el. Visszajövet Ompolyosgyepűn az 1848. okt. 24-én a románok által meggyilkolt, Zalatnáról menekülő 700 ártatlan magyar tömegsírjánál megálltak, az obeliszk előtt, Sárdon, Boroskrakkón, Marosszentimrén a református lelkek nélkül maradt, málladozó templomok előtt, Magyarigenben Bod Péter síremléke előtt, az ezer férőhelyes, de ma már csak hat református lelket befogadó templom előtt és mellette az állandó Bod Péter-kiállítást tekintették meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./"

"Felértékelődik az EMKE: Az RMDSZ helyett ugyanis a jövőben az EMKE fogja kapni a kisebbségeknek járó kormánytámogatást. Júl. 21-én Marosvásárhelyen az RMDSZ székházában Szabó György Pál Maros megyei EMKE-elnök és Nagy Pál alelnök hívott össze tanácskozást. A megjelentek között volt Virág György, a megyei tanács alelnöke, dr. Deé Nagy Anikó megyei elnökségi tag, tudományos főkutató. Szabó György Pál beszámolt az EMKE megyei helyzetéről. Az EMKÉ-nek 32 művelődési egyesülete van a megyében, száznál több létesítmény, kórusok és csoportok csatlakoztak hozzá. A hálózat kiépítése sikerült, de anyagilag csőd szélén áll az EMKE. Székháza nincs, képviselete az országos román művelődési szervekben nincsen, tehát eddig úgyszólván nemlétezőnek tekintették. - Nagy gond a Kultúrpalota kihasználtsága: figyelmen kívül hagyják, hogy a megyében fele-fele arányban élnek magyarok és románok. A Teleki Téka sorsa máig tisztázatlan. - Marosvásárhelyen nincs EMKE-könyvtár. /Bölöni Domokos: Nincsen székház, nincsen pénz, nincsenek könyvtárak. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./ "

"Sebestyén Spielmann Mihály szeretettel búcsúztatta a pénzhiány miatt nyugdíjba küldött Deé Nagy Anikó levéltáros kutatót, a Teleki Téka munkatársát, "Teleki Sámuel fogadott leányát, századokon túli titkárát". A könyvtáralapítóról harminc év alatt összegyűjtött, egybeszerkesztett nagy monográfiája eseményszámba ment, régi kis téka-kötete Telekiről meghozta számára a szakma és a közönség elismerését. Jelenleg is dolgozik, most készülő munkái között van a Bolyaiak magántékája, az enyedi kollégium legkorábbi nyomtatott diáknévsora - többek között. Deé Nagy Anikó kutatott itthon és a levéltárakban, Kolozsvárott, Budapesten, Bécsben. Sebestyén Spielmann Mihály felvázolta, miről is írt Deé Nagy Anikó: Árva Bethlen Kata könyvtáráról, s egy másik Bethlen grófnő, iktári Bethlen Zsuzsánna tékájáról, a 18. századi női könyvgyűjteményekről, összeszedte és kiadásra készítette elő a Téka ex-libriseit, több száz darabot határozott meg, nyomdászjelvényeket keresett ki, katalógust szerkesztett szinte elsőként az országban, a magyar bibliakiadások kérdéskörében hozott érdekesen újat a Teleki- és Bolyai-állományok alapján, írt az erdélyi magán- és közkönyvtárak múltjáról, kutatta az ún. Csíki Székely Krónika nálunk őrzött példányát, az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság és Teleki Sámuel viszonyában mélyedt el. - Deé Nagy Anikó az EMKE Monoki István könyvtári díjának nyertese, a filológiai tudományok doktora. Sokszor vele azonosították - több-kevesebb joggal - Marosvásárhelyen a Teleki-könyvtárat. A kutatók őt keresték, a külföldi vendégek az ő magyarázatára voltak kíváncsiak. Oroszlánrésze van abban, hogy a bázeli Teleki Alapítvány, a kancellár leszármazottai által létrehozott szervezet 1992 után fölemelte a porból az amúgy egyre inkább államilag elhanyagolt bibliotékát. /Sebestyén Spielmann Mihály: Hommage á D.N. Anikó. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./"

Febr. 25-én Csíkszeredában, a Corvina Könyvesházban mutatták be Muckenhaupt Erzsébet kutatónak, a Csíki Székely Múzeum főmuzeológusának kiváló munkáját, a csíksomlyói ferences könyvtár történetéről szóló művét. A közös magyar-román kiadásban kiadott könyvet dr. Deé Nagy Anikó, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár nyugalmazott osztályvezetője méltatta. /Kristó Tibor: Könyvbemutató a Corvinában. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

Csíkszeredában febr. 25-én dr. Deé Nagy Anikó, a marosvásárhelyi Teleki Téka nyugalmazott osztályvezetője mutatta be Muckenhaupt Erzsébet A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei című könyvét. Munkájával, a kéziratok alapos vizsgálata, a leltárok és naplók bemutatása által megteremtődik a Csíksomlyói Nyomda és könyvkötő-műhely hiteles története - hangzott el a bemutatón. Az 1980-1985 között megtalált ősnyomtatványokról szóló könyv rajzokkal és fotókkal dokumentált. A szerző a csíksomlyói Mária-szobor alatt megtalált ősnyomtatványok kalandos útjáról mesélt, amelyek végül 1992-ben kerültek haza, a Csíki Székely Múzeumba. Jelen pillanatban ezek a könyvek országos szinten a 4. helyre állítják Csíksomlyót az ősnyomtatványok szempontjából Gyulafehérvár, Nagyszeben és Kolozsvár után. /Hátsekné Kovács Kinga: Az erdélyi könyves-múlt legjelentősebb hagyatékáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

Csíkszeredában bemutatták Muckenhaupt Erzsébet A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei című munkáját. A könyvet Deé Nagy Anikó, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár nyugalmazott osztályvezetője méltatta. Elmondta, hogy nem könnyű a feladat a könyvről beszélni, mert itt igazán ismerik a könyv születésének hátterét. Bod Péter 1756-ban papírra vetette a könyvről: "csuda, hogy a tatár égette, török hamvazta hazában csak annyit is lehet találni, holott itt egymást érte a sok pusztulás azelőtt." Bod Péter gondolatait ki lehet egészíteni a második világháborús könyvpusztulással, melynek majdhogynem teljesen áldozata lett a csíksomlyói könyvtár is. S hogy nem így történt, azért köszönet az 1980-as és 1985-ös feltárásban részt vevőknek, restaurátornak és mindenekelőtt a kötet szerzőjének. - Muckenhaupt Erzsébet könyve összefoglalta mindazt, amit a legrégebbi erdélyi könyvörökségről máig tudni lehetett. A ferences barátok Csíksomlyón összegyűjtött könyvtára az egyetlen fennmaradt középkori eredetű erdélyi magyar könyvgyűjtemény. A csíksomlyói ferences templomról, könyveiről a legrégibb említést egy 1444-ben kelt pápai bulla őrzi. Muckenhaupt könyvének egyik legértékesebb része az Adattár. Itt található az előkerült kéziratok és 15-18. századi nyomtatványok részletes leírása. /Dr. Deé Nagy Anikó: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

"Véget ért a Budapesten megrendezett magyar könyvtáros-tanácskozás, a Közös múlt - közös jövő cím köré szerveződött Külföldön élő magyar könyvtárosok V. szakmai találkozója, melyen a Hargita megyei könyvtárosokat a Csíkszeredában székelő Megyei és Városi Könyvtár igazgatója, Kopacz Katalin képviselte. A konferenciát az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Informatikai és Könyvtári Szövetség szervezte. Monok István, az OSZK főigazgatója köszöntötte a tanácskozás résztvevőit. Bitay Éva a kézdivásárhelyi Báró Wesselényi Miklós Könyvtár helyismereti tevékenységéről számolt be. A külföldi hungarikagyűjtéssel és -feltárással foglalkozó szekcióülés elemezte a kanadai magyar irodalmat, felhívták a figyelmet a szerb Matica Könyvtár zeneműtárára, különös tekintettel a magyar zeneszerzők műveinek feldolgozására, bemutatták a Belgrádi Egyetem hungarológiai tanszékének olvasókörét, a hamburgi Hungarológiai Központ könyvtárát, valamint a fiumei Egyetemi Könyvtár hungarikáit. Erről a szekcióról sem hiányoztak az erdélyi magyar könyvtárosok: Fülöp Mária a marosvásárhelyi helyismereti feltárásról értekezett, Endrődi András pedig a nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár rehabilitációs kísérletéről tartott előadást. Egy harmadik szekció a kisebbségek könyvtári ellátásának, a kisebbségi könyvtárak anyaországi kapcsolatainak elemzését tűzte ki célul. Deé Nagy Anikó (Marosvásárhely) a Kárpát-medencei könyvörökségünket vette számba; Kiss Jenő (Sepsiszentgyörgy) a Magyarország határain túli könyvtárügyet vázolta; majd ismertették a délvidéki, vajdasági és őrségi könyvtárak anyaországi kapcsolatait. Fülöp Géza (Marosvásárhely) az olvasás jövőjéről tartott előadást, Poráczky Rozália pedig a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár elmúlt 10 esztendős periódusáról számolt be. /Közös múlt - közös jövő. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./"

"Spielmann Mihály történész, a marosvásárhelyi Teleki Téka vezetője bemutatta a könyvtárat. A könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel 1796-ra elkészítette, sőt ki is nyomtattatta az első katalógust. Ezt 1819-ig még további három követte, amelyekben tematikusan csoportosította a könyveket, és folyamatosan besorolta az új szerzeményeket is. Egy ötödik kötet is megszületett, de kéziratként hevert a kolozsvári levéltárban addig, amíg a Teleki Sámuelről szóló doktori disszertációját író Deé Nagy Anikó fel nem fedezte. A könyvtár 1948-ig maradt a Teleki család tulajdonában. 1948-ban államosították, ekkor a város kezelésébe került. 1954-ben költöztették ide a Református Kollégium tanári könyvtárát, amely Bolyai Gyűjtemény néven vált ismertté. Ez egy 80 ezer kötetes hagyaték, amely a Bolyai-kéziratokat is tartalmazta. A kettőt 1960-ban egyesítették Teleki-Bolyai Könyvtár néven. 1974-ben Teleki-Bolyai Állomány néven a Maros Megyei Könyvtár egyik részlege lett a könyvtár. Az 1974-ben hozott, a kultúrjavak állami kezelésbe való utalását kimondó törvénnyel a levéltári anyagok, valamint a kéziratos könyvek egy része a megyei levéltár birtokába került át. Spielmann reméli, egyszer majd visszakerülnek a könyvtárba. Az állomány jelenleg 210 ezer kötetből áll, ennek kb. 70 százaléka 1800 előtti kiadás, köztük 66 ősnyomtatvány. 1973-ban a bukaresti Nemzeti Múzeum szervezésekor felsőbb utasításra számos ritka példányt - könyveket, kéziratokat - kölcsönkértek a könyvtárból, ezeket a mai napig nem kapták vissza. Egy Bolyai János-kéziratról, egy, a legkorábbiak közé sorolt brassói orvosi nyomtatványról és egyebekről van szó. - Évente körülbelül ezer olvasó fordul meg itt, ennek egynegyede tudományos kutató, a többiek egyetemi és középiskolai diákok, nyugdíjasok. - Hamarosan megjelentetik a könyvtár 14. századi nyomtatványainak katalógusát, amelyből háromezernyit őriznek a Tékában. Készülőben van a 17. századiaké is, amely kb. hatezer címet fog tartalmazni. /Szentgyörgyi László: Gondolatok a könyvtárról. Beszélgetés Spielmann Mihály történésszel, a Teleki Téka vezetőjével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1./"

Febr. 9-én Marosvásárhelyen, a Teleki Tékában Sebestyén Spielmann Mihály főkönyvtáros bemutatta dr. Deé Nagy Anikó A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár ex librisei című kötetét. A szerzőnek korábban a Téka sorozatban jelent meg Teleki Sámuel és a Teleki Téka c. kötete, majd A könyvtáralapító Teleki Sámuel című monográfiája. Deé Nagy Anikó könyve nemcsak képeskönyv, hanem épületes olvasmány, művelődéstörténeti séta, felhívás a gyűjtésre. A könyv évtizedeken keresztül készült, a régi könyvekből derültek ki, hogy mielőtt a református kollégium vagy a Teleki Téka állományába bekerültek volna, kiknek a kezén mentek át. Így kerültek felszínre a régi ex librisek. /Lokodi Imre: Ex libris a Teleki Tékában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

1718. április 30-án, tehát 284 évvel ezelőtt vált főiskolává az a Református Kollégium, melynek mai utódáról, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumról annyi de annyi szó esik. Az Öregdiákok Baráti Köre minden esztendőben, április végén megemlékezik erről a dátumról. Az idén az iskola dísztermében megtartott ünnepségen Deé Nagy Anikó könyvtáros, a Teleki Téka Alapítvány kuratóriumának elnöke arra a Koncz Józsefre emlékezett, aki mindmáig az iskola legteljesebb történetét írta meg hajdanán. Koncz József nevét a magyar művelődéstörténetbe mindenekelőtt a hatodik magyar nyelvemlékünk megmentésével írta be - állította Deé Nagy Anikó. Ugyanis Erdőszentgyörgyön rábukkant arra a 14. század közepéről származó latin nyelvű kézírásos bibliára, melyben az 1400-as évek elejéről származó magyar bejegyzés található. Ma a róla Koncz-kódexnek elnevezett bibliát a Teleki-Bolyai könyvtár őrzi, és mint ismeretes, 55 magyar szó található benne. Koncz József ezenkívül életében sokat tett a kollégium könyvtárának gyarapításáért, anyagának feldolgozásáért, fő munkája pedig a 774 oldalas iskolatörténet. /Máthé Éva: Ünnepség a Bolyai Farkas Gimnáziumban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

"Bolyai Farkas, a világhírű matematikus, Bolyai János édesapja a ma Szeben megyében található kis falu, Bólya szülötte. A kastély romos, siralmasabb állapotban van. Kápolnáját a gaz miatt már alig lehet megközelíteni. A ma 400 lelkes település katolikus plébániájának épületében júl. 21-én megnyitották az emlékszobát, mely a két Bolyai emlékét idézi. Bólyán mintegy 80 katolikus él. A faluban nincs magyar oktatás. A plébános kéthetente látogatja meg a falut, olyankor vasárnapi iskola keretében magyarul tanítja a gyermekeket. Távollétében a kántorasszony foglalkozik a gyermekekkel. Júl. 21-én, az emlékszoba-avatás előtt mintegy 50-60 tagú küldöttségünk részt vett a szentmisén. Vannak olyan bólyai katolikusok, akik már nem értik a magyar beszédet. A bólyai magyar gyerekek már nemigen boldogulnak a magyar szavak kisilabizálásával. Az emlékszoba avatására eljöttek többek között dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor /jeles matematikusok és Bolyai- kutatók/, Zsigmond Irma és Deé Nagy Anikó marosvásárhelyi könyvtárosok, kiknek szintén komoly szerepe volt az emlékszoba anyagának összegyűjtésében. /(Máthé Éva): Pusztuló Bolyai-emlékhelyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./"

"Az első hazai nyomtatott könyvtárkatalógus utolsó, V. kötete 180 év késéssel jelent meg az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában, a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára. Deé Nagy Anikó, a Téka nyugalmazott vezetője a könyvtáralapító gróf széki Teleki Sámuel (1739-1822) kéziratos munkáját rendezte sajtó alá. Teleki 19 éves korától, külföldi tanulmányútja során kezdte el a könyvek rendszeres gyűjtését. 1763-as hazatértekor 2000 kötetet hozott magával, melyeknek szakszerű katalogizálását is elvégezte. A Bécsben összeállított katalógusok felhasználásával négy kötet látott napvilágot még az alapító életében. Tervei között szerepelt a nyomtatott katalógus folytatása, halála miatt nem véglegesíthette azt. Deé Nagy Anikó kutatásai során arra a következtetésre jutott, léteznie kell még egy katalógus kötetnek, amit maga Teleki állított össze. A kutató rábukkant a kötetre, így vált ismerté a Téka teljes korabeli leltára: Bibliothecae Samuelis com. Teleki de Szék pars quinta. Szerk. Deé Nagy Anikó. Budapest - Marosvásárhely, 2002. /Antal Erika: Rábukkant az ötödik kötetre. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./"

"Benkő Károly Marosvásárhely története /1862/ című munkáját 2001-ben újra megjelentette Pál-Antal Sándor. Orbán Balázs Székelyföldje 1990-ben teljes második kiadásban látott napvilágot. Most pedig Osvát Kálmán szerkesztésében készült Erdélyi lexikon újból napvilágot látott a Mentor Könyvkiadó jóvoltából. A legújabb egy katalógus, könyvtári gyarapodási jegyzék: a Teleki Téka állományának az alapító által összeállított ötödik, végső soron zárókötete. Latinul: Bibliothecae Samuelis Com. Teleki de Szék. Pars quinta. A kéziratot Deé Nagy Anikó fedezte fel a kolozsvári Akadémiai Levéltárban. Ő is rendezte sajtó alá. Hosszú időt várt a kiadásra, végül az Országos Széchényi Könyvtár, személyesen Monok István dr. főigazgató bábáskodott Magyarországon a kiadás felett, s jelentette meg 2002 tavaszán. Eleddig nem jutott Marosvásárhelyre példány. /Sebestyén Mihály: Törlesztés két századdal később. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./"

"A bázeli székhelyű Teleki Téka Alapítvány és a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár szervezésében október 11-12-én kiállítással, előadásokkal, ülésszakokkal emlékeznek a Teleki Téka két évszázados fennállására. A Téka mint közkönyvtár, 1802-ben nyitotta meg kapuit. A Teleki család a Téka megsegítésére hozta létre Bázelben a Teleki Alapítványt. Az alapítvány anyagi felajánlásával vízmentesítették a Téka falait. Az emlékünnepségre eljönnek a Teleki család tagjai. Az emlékünnepségen megnyitóbeszédet tart dr. Deé Nagy Anikó, a kétszáz év jelentőségéről dr. Tonk Sándor, a Sapientia Egyetem rektora, a Téka jövőjéről Spielmann Mihály főkönyvtáros beszél. Bemutatják a Mentor kiadásában megjelent, 21 tanulmányt tartalmazó Teleki Téka Emlékkönyvet. Okt. 12-én lesz a tudományos ülésszak. Az előadások angol, német, francia, román és magyar nyelven folynak. A három részlegben zajló tudományos ülésszakon a könyvtár, a nyomda és a művelődéstörténet kiváló hazai, magyarországi és nyugati tudósai vesznek részt. Benkő Samu akadémikus Kolozsvárról, Somkuti Gabriella Budapestről, Deé Nagy Anikó, Spielmann Mihály, Kimpián Annamária, Szabó Miklós, Carmen Muntean, Ambrus Hedvig Mária, Grigore Ploiesteanu, Zsigmond Irma, Vakarcs Szilárd, Ovidia Mesaros és Fülöp Géza Marosvásárhelyről, Ferenc Postma Amszterdamból, Demény Lajos Bukarestből, Egyed Emese, Kovács Kiss Gyöngy és Sipos Gábor Kolozsvárról, eljön Budapestről továbbá Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, Csíkszeredából a csíksomlyói ősnyomtatványok felfedezője, Muckenhaupt Erzsébet és Oxfordból Gömöri György. A rendezvény fő támogatói: Teleki Téka Alapítvány, Határon Túli Magyarok Hivatala, Illyés Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Communitas Alapítvány. /Lokodi Imre: 1802-2002. Pénteken Teleki Téka- emlékünnepség. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./"

"Ritka kincs, a gróf Teleki Domokos gyűjteményéből származó hétkötetes füvészkönyv került vissza a marosvásárhelyi Teleki Téka tulajdonába. A ritka kincs őrzője Kiss József nyugalmazott biológiatanár volt. Az egykori Református Kollégium főiskolává válásának 285. évfordulójára emlékeztek máj. 7-én a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium dísztermében. A megemlékezésen Kirsch Attila, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke hangsúlyozta: "Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1718. április 30-án iskolánk főiskolai jelleget kapott, 136 évig teológiai fakultás, 165 évig filozófia és bölcsészeti kar, 76 évig pedig jogi akadémia működött falai között." Az ünnepségen Kiss József az 1600-1700-as évekből származó, több mint ötven éven át rejtegetett herbáriumot adományozott a Teleki Tékának. Kiss elmondta, az iskola államosítását követően, az 50-es évek elején értékes irattári anyagokat semmisítettek meg. Amikor erre a többkötetes füvészkönyvére is ez a sors várt, a tanár elhatározta, megmenti a kincset. Az ünnepségen dr. Deé Nagy Anikó, a marosvásárhelyi Teleki Téka Alapítvány elnöke vette át a hét kötetből álló füvészkönyvet. /Antal Erika: Háromszáz éves herbárium. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./"

"Nov. 21-én tartották Szatmárnémetiben, az Északi Színház bábtársulatának első előadását. A bábszínészek - Fóriss Emese, Cserey Csaba, Nagy Anikó és Bandura Tibor - a színház Pódium-termében adták elő a José Geal Plül Plüm kalandjai című meséje alapján készített bábjátékot, Szilágyi Regina rendezésében. Felhasználták az egykori Brighella Bábszínház által bemutatott, hasonló című darab kellékeit, de ezek felújításra szorultak. A jövőben felkeresik a város óvodáit és általános iskoláit, és megyei turnékra is indulnak majd. A távolabbi tervekben szerepel zilahi és nagybányai fellépés is. /(cl): Tegnap tartotta első előadását az Északi Színház bábtársulata. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 22./"

Az Arad megyei Sofronyán az új tanévtől kezdődően hivatalosan beindul a magyar nyelvű fakultatív oktatás, amelynek óráit belefoglalják az érintett diákok órarendjébe. Nagy Anikó, idén végzett tanár a helybeli iskolaigazgatóval történő órarend egyeztetést követően kezdi el munkáját Sofronyán. /(b): Fakultatív magyar oktatás Sofronyán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./

Január 23-án Aradon, az evangélikus-lutheránus egyház imatermében tartotta ünnepi közgyűlését az aradi Kölcsey Egyesület. Január 23-a az egyesület 1990-es újraalakulásának dátuma – hangsúlyozta bevezetőjében Pávai Gyula tanár, az egyesület elnöke. Az ünnepi összejövetelen Nagy Anikó tavaly végzett magyartanár Kölcsey Ferenc hazafias lírájáról tartott előadást, majd a kör elnöke adta át a tavalyi esztendő Kölcsey-díjait. Az immár harmadszorra kiosztott díjat, Dinyés László szobrászművész plakettjét Cziszter Kálmán szponzorálásának köszönhetően ezúttal két hölgy, dr. Egyed Emese, a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem magyar tanszékének professzora és az aradi dr. Brauch Magda vehette át. /Hölgyek az idei Kölcsey-díjasok. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

A felvilágosodás Európája című tematikus tárlattal várja látogatóit a marosvásárhelyi Teleki Téka. A tékát nyugat-európai tanulmányai és utazásai során tudományos igényességgel összegyűjtött könyveiből hozta létre Teleki Sámuel. A tárlat megnyitóját tudományos értekezlet előzte meg. A tékában őrzött matematikai, fizikai, biológiai, történelmi, földrajzi, kémiai, zoológiai, orvostani, filozófiai, illetve irodalmi munkákról Deé Nagy Anikó és Carmen Munteanu nyugalmazott könyvtáros, valamint Kovács Bányai Réka és Kimpián Annamária, a Teleki Téka munkatársa beszélt. /Antal Erika: A felvilágosodás könyvei. = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./

Az Aradi Alma Mater Alapítvány közvetítésével az Arad megyei szórványtelepüléseken működő magyar nyelvű fakultatív oktatást a budapesti Márton Áron Szakközépiskola, továbbá a németországi magánszemélyek részesítik anyagi támogatásban. Ujj Ágnes magyartanár, a megyében levő fakultatív oktatás koordinátora eljött Sofronyára, a tanszercsomag átadására. Sofronyán 9 elemis korú tanulóval, az anyanyelvéhez meghatóan ragaszkodó lelkes csapattal Nagy Anikó, idén végzett magyar-néprajz szakos tanár foglalkozik. Sok szabadidejét feláldozza azért, hogy az elemis kisdiákokat is bevezesse az anyanyelv szépségeibe. Tanszercsomagot eddig Simándra, Pankotára, Lippára, Németszentpéterre és Dezsőházára vittek, hátra van még Borosjenő, ahol 36 diák vesz részt az anyanyelvű fakultatív oktatásban. /(balta): Megható vallomások az anyanyelvről. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./

Dr. Deé Nagy Anikó tartott előadást Marosvásárhelyen a főúri asszonyok könyvtárairól és a nagyenyedi könyvtár pusztulásáról. Bethlen Zsuzsanna könyvtára mintegy 1200 kötetet számlált, a könyvtár jelenleg a Teleki Tékában található. /Nagy Botond: Főúri asszonyaink öröksége. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./

Megjelent a Szövétnek aradi kulturális szemle legújabb, idei 4. (59.) száma, címlapján Melocco Miklós: Szent István megkoronázása c., Esztergomban felállított szobrával. A szerkesztő Ujj János Rekviem a névtelenekért c. írásával indította a számot, Nagy Anikó írt a Ficzay Dénes Emlékkönyvről, dr. Bucur-Horváth Ildikó egyetemi tanár pedig a magyar szaknyelvről. Lehoczky Attila az 1940–1944 közötti aradi és dél-erdélyi magyar sajtóról adott képet. /A Szövétnek legújabb száma. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

Deé Nagy Anikó évtizedeket dolgozott könyvtárosként a Teleki–Bolyai Könyvtárban, régi könyvek kutatójaként. Kutatásainak egy részét tette közzé Gondolatok a marosvásárhelyi Teleki Tékából /Pallas–Akadémia, Csíkszereda. 2007, Bibliotheca Transsylvanica, 55./ című kötetében: a könyvtáralapító Teleki Sámuelről, a mai gyűjtemény kialakulásáról, nyomdászjelvényekről, 18. sz. könyvgyűjtő asszonyokról, ex librisekről, az értelmiségi lét jellemzőiről és a könyvtárörökség jelentőségéről. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

A Teleki Téka kiadványát, a dr. Deé Nagy Anikó tiszteletére szerkesztett Könyvek által a világ... című tanulmánykötetet mutatták be november 3-án Marosvásárhelyen. A kötettel a szerzők és szerkesztők a 70 éves tudományos kutatót, a könyvtár nyugalmazott vezetőjét köszöntötték. A kötet az erdélyi magyar és európai művelődéstörténetből merít. Szerzői marosvásárhelyi, kolozsvári, székelyudvarhelyi, nagyváradi, szegedi, budapesti könyvtárosok, történészek, néprajzkutatók, irodalomtörténészek. A kötetben többek között Bányai-Kovács Réka a Teleki Téka 20. századi történetéről, Kimpián Annamária ifjabb Geleji Katona István egykori könyvtáráról ír, Egyed Emese egy erdélyi tudós nagyasszonyról, Vajai Vay Katáról, Spielmann-Sebestyén Mihály, a Téka vezetője, egy 19. századi marosvásárhelyi orvos (Bélteki Nagy Zsigmond) családi feljegyzéseiről írt tanulmányt. A Könyvek által a világ... című tanulmánykötet a negyedik a 2000 óta napvilágot látott Téka-kiadványok sorában. Korábban Teleki Sámuel könyvtárának katalógusát adták ki a 18–19. századfordulóján, jóval később, 1970-ben pedig az ősnyomtatványok katalógusát. /Antal Erika: Tiszteletkötet a könyvtárosnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./ Deé Nagy Anikó munkássága több évtizedet ölel fel, tanulmányai meghatározóak, szárnyai alól kutatók generációi bontakoztak ki. Deé Nagy Anikó Teleki Sámuelről, a Teleki Téka alapítójáról monográfiát jelentetett meg /A könyvtáralapító Teleki Sámuel, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1997/ Az est végén az ünnepelt, Deé Nagy Anikó megköszönte a kötetet, a szép születésnapi ajándékot. /Nagy Botond: Könyvek által a világ… Deé Nagy Anikó tiszteletére. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

Fiatalodó közösség, megmerevedő egyház - interjú Ötvös József lelkésszel (Ötvös József református lelkipásztor 1952. augusztus 27-én született a Maros megyei Pókán. A Kolozsvári Protestáns Teológia elvégzése után 1977 és 1983 között a Görgényszentimrei Missziói Egyházközségben szolgált, majd 1983 és 1995 között Jedden volt lelkipásztor. 1995–2002 között a marosvásárhelyi VIII. Cserealji Egyházközség, 2002-től a marosvásárhelyi I. Vártemplom Egyházközség lelkésze. 2000-től a Marosi Református Egyházmegye esperese, 2001-től az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója, generális direktora. Kötete: Hétköznapok, ünnepnapok, emléknapok (Kolozsvár, 2004), több rádióadást szerkesztett, és száznál több cikke jelent meg hazai egyházi és világi kiadványokban. Több hazai és nemzetközi egyházi és világi szervezet tagja, a hazai GAW (Gustaw Adolf Segélyszervezet) elnöke.)
„Az új egyházak a kisebb közösségek körében képesek a közvetlen hangot megtalálni, ami a nagy egyházakban már nem lehetséges. Viszont ha nekik is nő a közösségük, ugyancsak személytelenebb lesz a kapcsolatrendszerük. Márpedig az emberek igénylik a személyes kapcsolatot. ”
A kommunizmus idején sokan olyan neveket adtak gyermekeinknek, amelyek nem fordíthatók románra. Három fiáé nemcsak lefordíthatatlan, hanem jó hangzású, patinás magyar név. Tudatosan választottak? – A nyolcvanas években nősültem, akkor született az első két fiam. Akkor már a szülőfalum nevét sem lehetett magyarul leírni. Tehát félig-meddig tudatos, belső ellenállás lapul a nevek mögött. Csíksomlyói születésű feleségemet Emese Erzsébetként, engem viszont Iosifként vezettek be az anyakönyvbe, hivatalosan ma is az vagyok. Feleségemmel mindketten választottunk neveket, így lett az elsőszülött Koppány Bulcsú, a középső Ajtony Atilla – a régi helyesírás szerint –, a harmadik pedig Tétény Álmos. Valójában Töhötöm kellett volna hogy legyen, de az nem talál az Ötvöshöz, így ennek a Tétény változatát választottuk. A kedvenc neveink különben a Taksony és Szörény voltak, de az előbbi csúfolkodásra adott volna okot, a Szörény meg összeolvadt volna az Ötvös szó végével.
Lesz-e lelkészutánpótlás a családban?
A nagyobbik fiunk történész, és éppen értesített, hogy Arad közelében kelta sírra bukkant. Apósomat ’56 miatt elítélték, tehát ő a magyar forradalom szellemében élt, és ez az unokáján csapódott le – érdekli a történelem. A középső most végzi a konzervatóriumot Kolozsváron, már tanít a népfőiskolán. Klasszikus zenei képzéssel a tarsolyában talán dzsessz- és rockzenével foglalkozik majd. A kisebbik most kezdi a középiskolát, talán ő majd a papi pályán folytatja.
Szülei pókai földművesek voltak. Gyerekkorában gyakori jelenség volt, hogy egy paraszti származású fiúból pap lett?
Már a teológián tanultam, amikor tudatosodott bennem, hogy mennyire igaz rám is, amit ott tanítottak: a lelkészi munka hivatás, ugyanakkor ebben az is benne van, hogy valaki hív minket. Ha az emberben nem párosul az isteni hívás és a hivatástudat, akkor nagyon nehéz ezt végigcsinálni. Utólag értettem meg, hogy tizenkettedikes koromban következett be az életemben az elhívás, amit akkor nem ismertem fel. Számomra mindig megnyílt valamilyen tér. Egyedüli gyerek voltam. Mikor az első osztályt kezdtem, indították meg nálunk az 5–8. osztályt. Elődeimnek, ha tanulni akartak, más faluba kellett menniük iskolába. Gyerekkoromban értették meg a pókai emberek, hogy a kollektív gazdálkodás visszalépést jelent az életükben. Roszszabb lett a megélhetés, ezért majdnem mindenki megpróbálta taníttatni a gyermekét. Ennek a káros következménye az lett, hogy kiürültek a falvak. Ugyanakkor egy-két felnőtt is meghatározta az életemet. Amikor elvégeztem a 4. osztályt, akkor került oda két évre tanítani Deé Nagy Anikó, a Teleki Téka későbbi igazgatónője, aki 5. és 6. osztályban magyarra és oroszra tanított. Később édesapámmal úgy döntöttünk, hogy mezőgazdasági szakiskolában fogok tanulni.
Tipikus, becsületes parasztcsaládban nőttem fel, ahol értéke volt a földnek, a földművelésnek. Deé Nagy Anikó azt javasolta, iratkozzam be a Bolyai Farkas Középiskolába, de édesapám eleinte félt, hogy nem állom meg a helyem. Amikor leérettségiztem, olyan egyetemet kerestem, ahol nem szükséges a romántudás. A bentlakás pedellusa, Kiss Géza javasolta a teológiát. Édesapám is egyetértett vele, hogy pap legyek. Ő azért nem lehetett pap vagy tanító, mert egyedüli fiú volt a családban, és a földdel kellett foglalkoznia. De mély hitű ember volt. A nyolcvanas években a teológia magyar sziget volt, zárt közösség, ahol kifejlődött bennünk a magyarság iránti felelősségérzés, de ez szerintem nem a tananyagból, hanem a légkörből származott. 1958–59-ben, az ’56-os forradalom után a teológián kemény rendőrségi beavatkozás történt, embereket vittek el, és akkor az intézmény „magába zárkózott”, hogy megelőzze az ilyesmit. Engem is felelősségre vontak, amikor marosvásárhelyi középiskolásokkal egy kolozsvári vendéglőben találkoztunk, de a teológia felvállalta, hogy a résztvevőket megbünteti. Mai napig hálás vagyok ezért, hogy a professzorok vállalták ezt a fajta igazságtalan büntetést azért, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az államhatalomnak.
Az egyetemi évek után Görgényszentimrére került. Ott mekkora gyülekezetet, milyen helyzetet talált? – Aki jelessel végzett, államvizsgázott, kérhette, hogy doktorálhasson, és én jelentkeztem is, viszont az akkori püspök nem akarta ezt engedni. Így is bejutottam a szebeni teológiára, viszont fél év után mégis állami kinevezést kaptam. Ezt nem lehetett visszautasítani, mert akkor elvesztettem volna a diplomámat. 1977. március 5-én utaztam Szentimrére, az autóbuszon hallottam, hogy azelőtt való este földrengés volt. Ez úgynevezett missziós egyházközség, amelynek nagyon szép múltja van. Görgényszentimre fejedelmi vár volt, a községben kiváló erdészeti iskola működött, s ami ritkaságszámba ment: a papi lak előtt aszfaltozott út volt. A reformátusság kisebbségben volt. Az a falu a hatvanas években még polgári közösségként működött, például két magánfodrászattal, a polgári családok napszámosokkal dolgoztattak.
Egyházilag az egész Görgény-völgye hozzám tartozott – a katolikus Görgényüvegcsűr, a zömében ortodox Laposnya, Libánfalva, Hodák. Akkor még nem volt magyargyűlölet, csak a marosvásárhelyi pogrom idején fejlődött ki. Annak idején egy budapesti hölgy kérésére a libánfalvi kocsmában román parasztoktól tudtam meg, hol van eltemetve a hölgy fia, akit katonaként mészároltak le, s ott temették el a román temetőben, amikor visszavonulóban volt a magyar hadsereg. Az az ortodox pap is segített a sírt felkutatni, aki 1990 márciusában felszólította a románságot, vonuljon be Marosvásárhelyre. Később Alsóidecset is hozzám csatolták, ez eredetileg szász település volt, a szász templomban egymás után, békésen folyt a román-ortodox, a német-evangélikus és a magyar-református szertartás. Ha a politikum nem avatkozik közbe, akkor e vidéken jól megférnek egymással a különböző ajkú emberek.
Ebben az időszakban sikerült templomokat felújítania, sőt egy új templom építése is a nevéhez fűződik. – Görgényszentimrén és Üvegcsűrön kevés pénzből, helyi erőből, némi holland segítséggel tataroztunk templomokat. Lelkipásztori szolgálatom alatt épült új templom Marosagárdon, ahol ortodox, görög katolikus és református hajlék van egymás mellett. A görög katolikusok a rendszerváltás után visszavették a templomukat az ortodoxoktól, akik emiatt nekifogtak építkezni, de mivel túl sok téglát vásároltak, a többletet felajánlották a református gyülekezetnek, amely a régi vályogtemplom helyett újat épített.
A Marosvásárhely közvetlen közelében fekvő Jedd már egészen más világ volt, mint a Görgény-völgye, majd következett Vásárhely, ahol a belvárosi, vártemplomi gyülekezet lelkésze lett. – Vásárhelyen – Jedd után – előbb a cserealji közösség élére kerültem. Érdekes kihívás volt. Varga László tiszteletes szolgált ott, ő akkor politizált, s ha el kellett mennie valahova, akkor én helyettesítettem, hiszen ez a gyülekezet közel esik Jeddhez. Mikor elment nyugdíjba, engem hívott a közösség. Kelemen Ferenc, a rádió munkatársa interjút készített velem, és én elmondtam, hogy egyházi műsoraiban néha hibás kifejezéseket használ. Erre ő azzal válaszolt, hogy meghívott műsort szerkeszteni. Így bekerültem a város közéletébe, ismert lettem, rádiós műsoriamból, a lapokban megjelent cikkeimből született a Hétköznapok, ünnepnapok, emléknapok című kötetem. Cserealja az 1988–89-es években alakult közösség, amelyet Csiha Kálmán hozott létre a népes lakótelepen, a Tudor negyedben. Sok magyar fiatal költözött ide faluról, hiszen ez volt ez egyik megélhetési lehetőség. Több mint 5000 reformátust tartottak nyilván, nagy részük a Nyárád- és a Küküllő mentéről származott. A cél az volt, hogy ne veszítsük el őket. Varga László tudta, hogy közösségi épületre van szükség, de református templomra nem adtak építési engedélyt, ezért egy polgári házat vettek meg, s kiütötték a belső falait. Így lett – sokáig torony nélküli temploma a közösségnek.
A Vártemplomba bekerülni, az ide tartozó református gyülekezet élére állni bizonyára rangot jelent egy lelkésznek. – Kihívást is jelentett, nem bántam meg, hogy átjöttem, bár élőbb gyülekezet volt a cserealji. Ez a gyülekezet kissé Marosvásárhelyt szimbolizálja. Itt 3700 a nyilvántartott hívek száma. Elődöm, Fülöp G. Dénes 18 évig a legmegfelelőbb pásztora volt a gyülekezetnek. Helytállt a Ceauşescu-korszak utolsó éveiben, és a rendszerváltás után kiváló külföldi kapcsolatai révén sok mindent meg tudott valósítani. A huszadik század kiválósága volt ő a Vártemplomban – Tóthfalusi József, Csíky József, Mester István után. 2002-ben ment nyugdíjba, és a presbitérium jó ideig kereste az utódját, végül rám gondoltak. Sok lelkipásztor „kiég”, mert nincsenek sikerei. Nálam ez nem következett be. Egyik komoly sikerélményem az orgonához kapcsolódik. Mikor idekerültem, a Vártemplomban a régi, műemlék orgona nem működött, helyette elektromos orgonát használtak. Egy Csehországban lengyelként született ismerősöm, aki 16 évesen Németországba menekült, értesített, hogy ott fölöslegessé vált egy orgona. Molnár Tünde orgonaművész ajánlotta, fogadjuk el, nem baj, ha egy templomban két versenyorgona van. A gyülekezet úgy döntött, hogy előbb a régit kell megjavíttatni. Így is történt, majd a németországit is működőképessé tettük, így két működő orgonánk van, e téren a Vártemplom egyedülálló az erdélyi református templomok között. Ez azért jó, mert Erdélyben a templom már nemcsak egy lelki közösség vasárnapi találkozásának a helyszíne, hanem magyar kulturális közösségi hely. Fülöp Dénes a nyolcvanas években a templom melletti termet gótikus közösségi teremmé építtette újra, az esperesi hivatal tanácstermében pedig mostanában képzőművészeti kiállításokat szervezünk.
A Vártemplom gyülekezetében hogyan alakult a hívek száma?
Amikor idekerültem, Fülöp Dénes azt mondta: egyik legfontosabb feladat az öregekkel való foglalkozás, mert ez a városrész kiöregedett. De pár év múlva megfordult a dolog, eltávozott az élők sorából az idős generáció, bár jobbára még most is az idősek járnak templomba, 250–300-an. Viszont húsvétkor a fiatalok is megjelennek, igaz, általában külföldön élnek, s az ünnepekre hazajönnek. De most már az itthon élők körében is sok a keresztelő, a konfirmáció. És ami igen örvendetes: egyre több magyar család vállal harmadik gyereket. A gyülekezet korképe szerint nagyjából kiegyenlítődtek a generációk, viszont igaz, hogy számszerűen fogy.
Mi a véleménye a rendszerváltás után megerősödő jehovista és egyéb, kisebb egyházakról? – Ma ez már nem annyira jellemző. Ennek a folyamatnak vannak pozitív vonatkozásai is. Például az, hogy a pünkösdista egyház meg tudta szólítani a cigány közösségeket, és bizonyos mértékben civilizálta ezeket. A hagyományos egyházaknak ez nem sikerült. Pedig fontos dolog, hiszen Erdélyben becslések szerint egymillió roma él. Talán a Hit gyülekezete talált leginkább utat a fiatalok felé. Úgy látom, hogy ezek az új egyházak a kisebb közösségek körében képesek a közvetlen hangot megtalálni, ami a nagy egyházakban már nem lehetséges. Viszont ha nekik is nő a közösségük, ugyancsak személytelenebb lesz a kapcsolatrendszerük. Márpedig az emberek igénylik a személyes kapcsolatot. Egyik katolikus társam fogalmazott úgy: a mi legnagyobb problémánk, hogy az egyház kezd megmerevedni.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület már korábban beindította öntisztulási folyamatát, sorozatosan leplezik le azokat a református lelkészeket, akik kapcsolatban álltak a kommunista állambiztonsági szervekkel. Az Erdélyi Református Egyházkerület körében próbálják-e feltárni ezt a káros kapcsolatrendszert? – Rájöttünk arra, hogy e téren még mindig folyik a manipulálás. A mi egyházkerületünk létrehozott egy vizsgálóbizottságot, amely megállapítja, hogy az eddig ismert anyag alapján a lelkészek együttműködtek-e a Szekuritátéval. Ez azt is jelenti, hogy megvédenek esetleg ártalmatlanul meggyanúsított embereket. Ehhez arra van szükség, hogy mindenki kérje ki az iratait, és mutassa fel azokat. Én láttam a saját iratcsomómat, illetve annak egy részét megkaptam Bukarestben. A nyolcvanas években több esetben kihallgattak, a belügyisek tudták rólam, hogy vannak nyugati kapcsolataim. Felkészültem rá, hogy mi lesz a dossziémban, és nem az volt benne, amire számítottam. Tehát valakik még mindig szelektálnak. Igényeltem, fedjék fel annak a húsz személynek a nevét, akik rólam jelentettek, ez fokozatosan zajlik, egyelőre hat nevet ismerek, egyházi személyek is vannak közöttük.
A püspökhöz eljuttatott, velem kapcsolatos iratcsomóban viszont ezeknek már csak a fele jelenik meg. Sajnos egészen reális képet még nem lehet összeállítani. Iratokat visszatartanak, amelyekről nem akarnak beszélni, vagy fel akarnak használni valakik ellen. Az irataim között olyasmi is szerepel, hogy én jelentettem valakiről, és amikor utánanéztem, kiderült: Baciu százados tesz jelentést egy velem folytatott beszélgetés alapján. Erre mondhatnám, hogy az egész nem igaz. De ha igaz, akkor minek tekinthető ez? Az én jelentésemnek? Vagy az ő jelentésének? Az ő szemükben mi, tanárok, lelkészek eleve irredenta elemekként voltunk elkönyvelve. Tehát én hat olyan személynek a nevét ismerem már, akik rólam jelentettek, és ezek után újból elolvastam a jelentéseket. Örülök, hogy szembesültem velük, mert soha annyi jót nem mondtak rólam, mint ők. Egyikük egyetemi tanár. Nekem senki nem ártott, semmilyen hátrányt nem szenvedtem 58 éves koromig amiatt, hogy esetleg felkértek valakit, jelentsen rólam.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)

„Kirabolták” a Teleki Tékát
Több száz kiadvány, többek között a 16. században kiadott könyvritkaság tűnt el a marosvásárhelyi Teleki Tékából, a rendőrség bűnvádi eljárást indított az ügyben. A Maros Televízió szerint a hatóságok figyelmét egy nemrég a marosvásárhelyi sajtóban megjelent, Dan Apostol néven aláírt levél irányította a közgyűjteményre, a hiányra a Maros Megyei Könyvtár – amelyhez a gróf Teleki Sámuel által alapított közgyűjtemény is tartozik – nemrég lezárult leltára is rávilágít.
Teleki–Bolyai Könyvtárban három évvel ezelőtt elkezdődött leltározási folyamat november 19-i lezárásakor több száz, többek között a 16. században megjelent könyvritkaság hiányára derült fény. „Ami a régi könyvritkaságok számát illeti, elég sok tűnt el belőlük ahhoz, hogy kérdőjelek merüljenek fel” – fogalmazott a Mediafax hírügynökségnek Monica Avram, a megyei könyvtár igazgatónője, aki értesítette a rendőrséget az ügyben. Livia Popa, a Maros megyei rendőrség szóvivője elmondta, a könyvtár vezetőségének bejelentése nyomán bűnvádi eljárást indítottak, a vétkesek akár 15 év börtönbüntetésre számíthatnak.
Információink szerint a könyvek eltűnése már régóta szóbeszéd tárgyát képezi Marosvásárhelyen, egyesek szerint több könyvritkaságot még a rendszerváltás előtt „loptak ki” a tékából. A Maros Televízió szerint ugyanis a könyvtárban 1967 óta nem mérték fel a könyvállományt. Az ügyben Spielmann Mihályt, a Teleki Téka vezetőjét is meg szerettük volna szólaltatni, azonban többszöri próbálkozás után sem sikerült elérnünk, ahogyan Haller Béla, a Teleki Alapítvány elnöke sem válaszolt telefonhívásunkra.
A Teleki család külföldön élő tagjai 1993-ban Förderstiftung Teleki Téka néven létrehoztak Bázelben egy alapítványt, melynek célja a Teleki–Bolyai Könyvtár anyagi és szellemi támogatása, majd 1999-ben a bázeli anyaszervezet segítségével létrejött a marosvásárhelyi székhelyű Teleki Téka Alapítvány is, azonos célkitűzéssel és működési területtel. Az alapítvány kuratóriuma a téka aktív és nyugalmazott munkatársaiból, a Teleki család megbízott tagjaiból, valamint tudományos-művészeti pályán elismert szakemberekből áll, amely évente értékeli a közgyűjtemény helyzetét.
Teleki Julianna kuratóriumi tag már 2009 áprilisában, a Krónikának adott interjújában jelezte, hogy lopás történt a Teleki Tékában. Bár akkor még tartott a leltározási folyamat, a Németországban élő leszármazott szerint az már kiderült, hogy igen komoly a hiány, főleg az olvasóteremben található értékes könyveket csonkították meg.
„Akik kikérték, vissza is adták a kiadványokat, csakhogy kivágtak részeket a könyvből, metszetek, oldalak tűntek el. Ez valószínűleg már a rendszerváltás előtt kezdődött, de az utóbbi időben is történtek komoly rongálások. Sajnos a régi szekrényekben sincsenek biztonságban a könyvek, hiszen nagyon egyszerű zár van rajtuk, bárki könnyedén kinyithatja” – nyilatkozta akkor lapunknak Teleki Julianna.
Deé Nagy Anikó, aki 1965-től volt a könyvtár bibliográfusa, majd 1981-től 1999-ig vezetője, a Krónikának adott korábbi interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy már a rendszerváltás alatt fennállt a veszély, hogy elviszik az értékes kiadványokat. „Persze Ceauşescu idején volt olyan tendencia, hogy innen is elvigyenek értékeket. Néhány kötet a bukaresti Nemzeti Múzeumba került” – emlékezett vissza a szakember.
A marosvásárhelyi Teleki Tékát 1802-ben alapította gróf Teleki Sámuel, a könyvgyűjtemény mintegy 40 ezer kötetet tartalmaz, közöttük olyan könyvritkaságokat, amelyek a bibliofil főnemes saját gyűjteményéből származnak. Teleki állandó kapcsolatot tartott a nagy európai nyomdákkal, könyvkiadókkal, így sikerült megvásárolnia a könyvnyomtatás kezdeteitől a 19. század elejéig kiadott legjelentősebb munkák nagy részét.
Pap Melinda, Krónika (Kolozsvár)

Hírzárlat a Teleki Tékánál
Bár már fél éve zárva van a marosvásárhelyi Teleki Téka a tavaly novemberben felfedezett jelentős könyvhiány miatt, továbbra sem tudni, ki a felelős a nagy értékű, 16–19. századi kiadványok eltűnéséért. A városban már legalább egy évtizede szóbeszéd tárgyát képezi a szervezett könyvlopás, amely egyes források szerint még a ’89-es rendszerváltás előtt elkezdődött. Időközben kiderült, hogy a könyvtár vezetősége már 2007 óta tud a hiányról, amely a 17. századi könyvek katalógusának összeállításakor vált nyilvánvalóvá. A rendőrség még a könyvtár vezetőségét sem értesíti a nyomozás állásáról, a turisták pedig hiába kopogtatnak Erdély egyik leghíresebb könyvgyűjteményének frissen restaurált kapuján.
Hiába kopognak Erdély egyik leghíresebb közkönyvtára, a marosvásárhelyi Teleki Téka kapuján a turistacsoportok, a nemrég restaurált boltíves kapu nem nyílik meg. Pontosabban egy őr jelenik meg, aki nyomban közli az érdeklődőkkel, hogy az intézmény tatarozás és leltározás miatt zárva van. Már fél esztendő eltelt, amióta a gróf Teleki Sámuel által alapított közkönyvtár nem fogadja vendégeit. „Én csak annyit tudok, hogy a belső munkálatok miatt a volt munkatársaim a hatalmas könyvállományt egyik teremből a másikba költöztetik, és közben leltároznak” – mondta el lapunknak Spielmann Mihály, az intézmény augusztus elsején nyugdíjba vonult részlegvezetője.
Az áldatlan állapot nagyjából a tavaly november végén kirobbant könyvlopási botrány óta tart. Mint arról lapunkban akkor beszámoltunk, több száz kiadvány, többek között a 16. században kiadott könyvritkaság tűnt el az intézmény polcairól.
A rendőrség akkor indított eljárást, amikor az egyik helyi román nyelvű napilapban bizonyos Dan Apostol olvasói levélben hívta fel a figyelmet a jelentős hiányra. A városban már legalább egy évtizede szóbeszéd tárgyát képezi a szervezett könyvlopás, amely egyes források szerint még a ’89-es rendszerváltás előtt elkezdődött. Időközben kiderült, hogy a könyvtár vezetősége már 2007 óta tud a hiányról, amely a 17. századi könyvek katalógusának összeállításakor vált nyilvánvalóvá. Az eltűnt kötetek értékét nem ismerik, hiszen jelen pillanatban szakemberek híján egyetlen romániai könyvtárban sem történt értékbecslés. Spielmann Mihály szerint a hiányzó könyvek egy része igencsak értékes, 17–18. századi, köztük Magyarország történelmével, általános történelemmel foglalkozó kötetek, albumok, különlegességek.
A tolvaj vagy tolvajok dolgát az is megkönnyítette, hogy 1990 óta minden egyes kiadványhoz hozzá lehet férni, nincs zárolt állomány.
Ugyanígy 2007-ig pénzhiány miatt a megyei önkormányzat szinte semmiféle biztonsági intézkedést nem hozott. Azóta minden terembe kamerákat szereltek és őröket alkalmaztak. Segélyhívásra azonban hónapok óta nincs lehetőség: a több mint kétszáz évvel ezelőtt épült ingatlan egyetlen vezetékes telefonvonala meghibásodott, és a számos beadvány ellenére a Romtelecom munkatársai a mai napig sem orvosolták a hibát. „Ilyen szempontból még mindig ott tartunk, mint a szocializmus idejében. Még szerencse, hogy a munkatársak többsége rendelkezik maroktelefonnal, amelynek számlájába a megyei könyvtár azonban egyetlen fillért sem pótol” – kifogásolta a helyzetet a leköszönt részlegvezető.
A nyomozási folyamat zökkenőmentesítése érdekében a rendőrség elzárkózott a fejlemények ismertetésétől, a nyomozás eddigi eredményeiről még a könyvtár vezetőségét sem tájékoztatják. A hatóság februárban a magyar rendőrség segítségét kérte az ügyben, melyről annyit tudni, hogy a főgyanúsított Dobos Ferenc János magyarországi állampolgár, akit korábban Segesváron tetten értek, amint az ottani könyvtárból akart köteteket lopni. Az illetőt a Teleki Téka rendszeres látogatójaként ismerik, azonban semmiféle bizonyítékuk nincs arra, hogy esetleg az illető személy követte volna el a lopásokat. Monica Avram, a megyei könyvtár igazgatója azt mondja, hogy a nyilvántartások szerint a hiányzó könyvek közül mindössze egyetlen kötet járt korábban az olvasóterembe beülő Dobos kezében.
Deé Nagy Anikó, a Teleki Téka anyagi és szellemi támogatására létrejött Teleki Alapítvány tiszteletbeli elnöke korábban a Krónikának úgy nyilatkozott, javasolni fogja az alapítványnak, hogy a világhálón tegyék közzé a hiánylistát, hisz szerinte van remény arra, hogy antikváriumokból, gyűjtőktől előkerüljenek a felmérhetetlen szellemi és anyagi értékkel bíró kiadványok. Hangsúlyozta, olyan könyvritkaságokról van szó, melyek „nem tűnnek el csak úgy”. Példaként említette az egyik, a Bolyaiak magángyűjteményéből eltűnt könyvet, Carl Friedrich Gauss 1801-ben megjelent Disquisitiones Arithmeticae című művét, amelyet a neves fizikus tiszteletpéldányként adott barátjának, Bolyai Farkasnak, s amelyben az erdélyi magyar tudós két bejegyzése is szerepel. Ez a Bolyaiak magántékájának legértékesebb darabja, amelynek másik öt, szintén nagy értékű művel együtt nyoma veszett, mondta a szakember, aki szerint nem az a legfontosabb, hogy ki a vétkes, hanem a könyvek, illetve hogy egyáltalán visszakerülnek-e valaha.
A marosvásárhelyi Teleki Tékát 1802-ben alapította gróf Teleki Sámuel, a könyvgyűjtemény mintegy 40 ezer kötetet tartalmaz, közöttük olyan könyvritkaságokat, amelyek a bibliofil főnemes saját gyűjteményéből származnak. Teleki állandó kapcsolatot tartott a nagy európai nyomdákkal, könyvkiadókkal, így sikerült megvásárolnia a könyvnyomtatás kezdeteitől a 19. század elejéig kiadott legjelentősebb munkák nagy részét. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)