"Először ítéltek szabadságvesztésre Romániában magas rangú bírót. Négy év szabadságvesztésre ítélte júl. 11-én a Legfelsőbb Bíróság Viorel Burzót, a kolozsvári Ítélőtábla egykori bíráját. A korábban csúszópénz elfogadásával vádolt Burzo vádiratának besorolását befolyással való üzérkedésre súlyosbították, mivel a vádlott tavaly ötezer márkát és Zepter edénykészletet fogadott el bűnügyi perben való közbenjárás fejében. Viorel Burzo őrizetbe vételét követő napokban a katonai ügyészség három törvényszéki orvost is cinkossággal gyanúsított, akik számos szamosújvári fogvatartottat utaltak kórházba anélkül, hogy a rabok különösebb betegségben szenvedtek volna. A bíró letartóztatását összefüggésbe hozták az év elején kirobbant szamosújvári börtönbotránnyal, amely során szintén csúszópénz elfogadása miatt letartóztatták Vasile Muresan ezredest, a szamosújvári fegyház egykori igazgatóját és Floricel Vitan őrnagyot, az Igazságügyi Minisztérium Erdélyi Korrupcióellenes Főosztálya parancsnokát. /Lázár Lehel: Burzo bírót négy év börtönnel sújtották. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./"

Elkezdődött a Maros-Mezőség alkotótáborainak sorozata
Megkezdődött a képzőművészeti alkotótáborok sora, az öt éve alakult Maros-Mezőségi Művésztelep a tavalyi közös alkotások tárlatával indította a nyári évadot. A Csittszentivánon, Mezőbergenyében és Mezőmadarason készült munkákkal a Maros Mall bevásárló központban kialakított kiállítóteremben mutatkozott be a művésztelep.
Öt falu, a Maros-Mezőséghez tartozó Panit, Madaras, Bergenye, Bánd és Csittszentiván alkotótáborainak szervezői, református lelkészek, civil szervezetek vezetői, önkormányzati képviselők, képzőművészek, művészetkedvelők alapították meg 2009-ben a művésztelepet, hogy közösen pályázhassanak, népszerűsíthessék rendezvényeiket, együttműködjenek a kiállítások létrehozásában, utaztatásában. Az eltelt időszakban Panitban elmaradoztak a táborok, és ahogy Czirjék Lajos kezdeményező, ötletgazda a maszol.ro-nak elmondta, úgy tűnik, hogy végleg meg is szűnik ott a tábor. Tavaly a mezőbándit sem szervezték meg, az idén viszont már alakul a tábor, a művészeknek kiküldték a meghívókat.
A táborok sorát Csittszentiván indította, augusztusban folytatja Mezőbergenye, majd következik Mezőmadarason és Mezőbándon.
A Maros megyei önkormányzat által támogatott kiállításon 34 alkotást – olajfestmény, grafika, pasztell, akril és vegyes technikával készült alkotás – mutattak be. Többek közt Gonda Zoltán Debrecenből, Sz. Kovács Géza Segesvárról, Fazakas Tibor Vajdahunyadról, Sipos Loránd Bajáról, Simó Enikő Sepsiszentgyörgyről, Balló Andrea Szegedről vett részt a tavalyi közös műhelyekben, valamint a marosvásárhelyiek közül Fábián Margit, Hadnagy Gabriella, Czirjék Lajos, Vasile Mureșan, Mihai Frunza.
Az alkotók két-három saját munkával köszönik meg a vendéglátást, évről-évre így gyarapítva a Maros-Mezőséget.
Antal Erika, maszol.ro

Börtönjúdások (Egy megfigyelt család (8.))
Azt hihetné a naiv ember, hogy ha már börtönbe került, akkor egyetlen ellenségei a minden mozdulatát figyelő börtönőrök és azok tiszti felettesei. Igyekszik is elkerülni a hosszú rabságra ítélt a még keservesebb büntetéseket, amelyek közül az enyhébb a láncos zárka vagy a ruhásszekrény tágasságú sötét kamra. Persze vannak elviselhetőbb (?) büntetések is, amelyeket nyomban kirónak.
Még Marosvásárhelyen történt: cellatársaim fehér és szürke kavicsokat gyűjtöttek be, hogy a szürke lópokrócra rajzolt malmot játsszák. Ami, ugye, szigorúan tilos volt. Valaki a cellatársaim közül elárulta. A váratlan kutatás során a szolgálatos tiszt megtalálta, s mivel senki nem vállalta érte a felelősséget, velem, a cellafelelőssel megetette mind a 18 kavicsot. Voltak olyan börtöntársak is, akik igen súlyos vádakat tartalmazó nyilatkozatokat tettek a börtön igazgatóságának vagy a politikai tisztnek. Szamosújváron egy Domokos nevű hadnagy volt a politikai tiszt, azelőtt a kolozsvári Herbák cipőgyár alkalmazottja. Álljon itt néhány befeketítő sor Ady László, alias Vasile Mureşan volt belügyminiszter-helyettestől (részletek saját fordításomban egy hosszabb besúgói jelentéséből):
1. Alulírott Ady Ladislau, születtem 1911. december 6-án, elítélve 14 év nehéz börtönre, az alábbiakat nyilatkozom: Mivel a szamosújvári fegyházban kibontakozó kulturális-nevelő munka során egy nacionalista magyar csoport létezéséről szereztem tudomást, ezen az úton jelentem azt, hogy kik ennek az általam ismert csoportnak a tagjai, és mit tudok tevékenységükről. A csoport tagjai: Puskás Attila, 57-es cella, (név törölve) 106-os cella, (törölve) 55-ös cella, (törölve) 56-os cella, (törölve) 83-as cella, (törölve) 99-es cella, (törölve) 39-es cella, (törölve) 89-es cella, (még egyszer megismétli a 99-est – P. A.), (törölve) 81-es cella.
2. Puskás Attila, maga köré gyűjtve néhány magyar nemzetiségű fiatalt, köztük (név törölve) a 81-es cellából, 1956. október 23. jelentőségéről beszél nekik, amikor az orosz tankok vérbe fojtották a magyar nép szabadságát, hangsúlyozva, hogy milyen tanulságokat kell levonnunk ebből az eseményből... 3. Megemlítem, hogy egyik tevékeny tagja ennek a csoportnak (név törölve) volt, aki kiszabadult 1964. júniusban, valamint azt, hogy Puskás Attila a (név törölve) kiszabadulásakor azt nyilatkozta, nagyon örül a kiszabadulásának, mivel az itteni feltételek között őt is elvesztette volna. Azzal zárom, hogy megjegyezzem, nagyon nehéz soraikba beférkőzni, mivel ha megjelenik egy idegen beszélgetéseik közben, elhallgatnak, olykor éppen tüntetőleg. Ady Ladislau Csaba öcsémnek is akadt egy „jóakarója”. De róla legközelebb.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több mint ötven dolgozatot mutattak be a konferencián
Közel negyven éve hozták létre az első iskolai tanácsadó központokat Marosvásárhelyen. 1978 óta sokat fejlődött az iskolai tanácsadás, ma minden oktatási intézményben van szakember. A Maros Megyei Nevelési Tanácsadó- és Erőforrás Központ országos szintű konferenciát szervezett.
Nemzetközi résztvevője is volt a nagyszabású hétvégi rendezvénynek, s a szervezők nem is találhattak volna megfelelőbb helyszínt a Kultúrpalotánál. A szombat reggeli megnyitón pszichológusokkal, iskolai tanácsadókkal, pedagógusokkal, logopédusokkal telt meg a Tükörterem. Porkoláb Annamária, a Maros Megyei Nevelési Tanácsadó- és Erőforrás Központ igazgatója nyitotta meg a konferenciát, amelynek legfőbb célja a szakemberek közötti tapasztalatcsere, az oktatási és kulturális értékek támogatása volt. 1978-ban alapították meg az első iskolapszichológusi kabineteket Marosvásárhelyen, akkor három szakember próbálta lefedni az egész megyét. Ma már iskolai tanácsadóknak nevezik őket, és minden oktatási intézményben van szakember. Az oktatásban tevékenykedő pszichológusokat, logopédusokat és mediátorokat tömörítő intézményeket 2012-ben nevezték el Nevelési Tanácsadó- és Erőforrás Központoknak, akkor már 59 pszichológus, hét logopédus és két mediátor dolgozott a Maros megyei intézményben. Adriana Cerghedi, a Maros megyei központ aligazgatója az iskolai tanácsadás történetének ismertetését követően a pszichológusokra jellemző képi társítás módszerével jellemezte a Nevelési Tanácsadó- és Erőforrás Központot, amely szerinte olyan, mint egy fa, amelynek van gyökere, törzse, tehát él, és segít lélegezni. A rendezvényen jelen volt Vasile Mureșan festő, muzeográfus, aki úgy fogalmazott, a pedagógusok legfontosabb szerepe, hogy a diákok megismerhessék saját kulturális identitásukat. Bár a konferencia kétnyelvű volt, a megnyitó román nyelven zajlott, ezt követően a magyar tagozaton résztvevő szakemberek a Kórusteremben, a román kollégák pedig a Tükörteremben mutatták be dolgozataikat. Összesen több mint ötven dolgozatbemutatón vehetett részt a közönség.
Hajnal Csilla / Székelyhon.ro