A Bákó Megyei Levéltár a moldvai római katolikusokkal foglalkozó konferenciát szervezett. Vilica Munteanu igazgató sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a rendezvényen egyedül Varga Andrea budapesti kutató képviselte a magyar tudományosságot. Kallós Zoltánt és Pozsony Ferencet is meghívták, ők azonban nem tudtak eljönni. Gheorghe Hura prefektus írásban elküldött üzenetében a demokrácia megcsúfolásaként értelmezte, hogy akadnak olyanok is, akik magyarságukról akarják meggyőzni a csángókat. Rafael Chelaru bukaresti levéltári kutató arról értekezett, hogy miként változott a moldvai katolikusok jogi státusa az évszázadok során. Amint előadásából kiderült, egymást váltogatták azok az időszakok, amikor az ortodox vallásúakkal egyenrangúak, illetve hátrányosan megkülönböztetettek voltak. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője egy 1938-as rendeletet olvasott fel: egy csángó falu polgármestere a prefektus írásos utasítására hivatkozva elrendelte, hogy szigorúan büntessék meg azokat, akik nyilvános helyeken a romántól eltérő nyelven beszélnek. Gheorghe Bejan, a magukat románnak valló katolikusok érdekvédelmi szervezete, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kijelentette, a hatóságok hibát követtek el azzal, hogy megengedték a magyar nyelv tanítását a moldvai iskolákban. Ioan Lacatusu, a Hargita–Kovászna Európai Tanulmányi Központ vezetője pedig azáltal látta bizonyítottnak a csángók románságát, hogy a székely megyékbe áttelepedett moldvai római katolikusok többsége a magyar közegben is a román identitást választja. /Gazda Árpád: Meghaladott elméletek? Csángókonferencia Bákóban jelképes magyar részvétellel. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./