Nopcsa Ferenc szavakban és képekben
Nopcsa Ferenc kalandos életének, sokrétű tudományos munkásságának újabb vetületeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők a dévai Bethlen-kastély keleti szárnyában kedden megnyílt kiállításon.
– A tárlat egy hosszú távú terv “második felvonása”, az eredeti Nopcsa-fotókból összeállított tavalyi kiállítás után. A következő lépések már ennél sokkal merészebbeknek ígérkeznek: emlékmúzeumot és paleontológiai kutatóközpont létesítését tervezzük a Nopcsák szacsali birtokán, illetve ennek szomszédságában. A kivitelezhetőségi tanulmány már elkészült és reményeink szerint jövőre megpályázhatjuk a Norvég állam által elvileg beígért anyagi támogatást – fogalmazott Dacian Muntean, a bukaresti SENS (Societatea de Educaţie Nonformală şi Socială) lelkes munkatársa, aki eltökélten kutatja a Nopcsák gazdag kulturális hagyatékát.
Nopcsa Ferenc rendkívül sokoldalú személyisége különösképpen elbűvölte a fiatal kutatót, és néhány társával felkerekedett, végigjárni azokat a helyszíneket, melyeken a többek közt albán hősként számon tartott Nopcsa, száz évvel ezelőtt (1905 és 1921 között), lencsevégre kapta a csodálatos tájakat, életképeket, a sokszínű Albániában. Így a tegnap megnyílt tárlat első pannója egy évszázad távlatából készült fotó-párhuzam a Nopcsa-korabeli és a mai Albánia közt. A további kiállított anyag pedig végigvezet a nagy tudós – paleontológus, történész, régész, kartográfus, néprajzkutató, nyelvész – tudományos munkásságának kiemelkedő állomásain, amelyekről több mint 180 tudományos dolgozat, feljegyzés tanúskodik. 7 kötetbe foglalt albániai feljegyzéseit jelenleg az Albán Nemzeti Könyvtár őrzi. – Terepszemlénk alkalmával sikerült lefotózni a közel 3000 oldalnyi, térképekkel, vázlatokkal gazdagon illusztrált kéziratot is, ami alapjául szolgált a mostani kiállítás anyagának – magyarázza Dacian Muntean.
Nopcsa Ferenc azonban, kalandor természetű felmenőihez méltón valósággal megkoronázta a családnak e jellemvonását. Túlszárnyalva a Fatia Neagră regénybeli figuráját ihlető nagyapját, Nopcsa Lászlót, az unoka 1913-ban egyenesen albán királynak jelölteti magát, miután tíz évig a monarchia titkos ügynökeként kémkedik Albániában, sőt a helyi törzsek, etnikumok közti viszályokba is belekeveredik. 1907-ben egy hírhedt albán rablóvezér fogságába esik, ahonnan kedvenc fiatalkori olvasmányaiból ismert trükkel szabadul. Az első világháború idején pedig aktívan vesz részt a koszovói harcokban. Eközben azonban töviről-hegyire megismeri Albániát, s valósággal szerelmese lesz a vidéknek, a népnek, amely méltán tekinti nemzeti hősnek, hiszen a következő évtizedekben Nopcsa Ferenc mintegy 80 tanulmányt publikál az albán történelemről, néprajzról, nyelvjárásokról. Ebből három néprajzi témájú kötetét albán nyelven jelenteti meg. A dévai kiállításon e kiadványok kézirataiból, fotóiból is megtekinthetnek néhányat az érdeklődők. És persze elengedhetetlen tartozéka a kiállításnak néhány korabeli fegyver, amellyel Nopcsa legendásan ügyesen bánt. Nem csupán az albániai fegyveres összetűzései alkalmával, hanem vadászatokon is, amikor a Retyezát sűrűiben irigylésre méltó pontossággal találta el a kiszemelt vadat. Sajnos saját életének is fegyverrel vetett véget, 1933-ban, Bécsben. Sírját mai napig kutatják. – Most már úgy tűnik, nyomon vagyunk, s amennyiben sikerül beazonosítani örök nyughelyét, szeretnénk egy méltó emlékművet állítani a bécsi temetőben. Úgy vélem, Nopcsa Ferenc mindenképp olyan sokszínű és értékes személyiség, akivel méltán büszkélkedhet e vidék. – Ha ismertté tennénk kalandos életét, értékes tudományos munkásságát, melynek a világhírű törpedinók kutatása csak egészen kis szeletkéjét képezik, akkor egyedül Nopcsa Ferenc emléke elegendő lenne ahhoz, hogy turisták ezreit vonzza e vidékre, a szülővárosába, Dévára, illetve a Hátszegi medencébe – fogalmazott a fiatal bukaresti kutató, aki a dévai Dák és Római Civilizáció Múzeumának néhány munkatársával karöltve kitartóan halad a Nopcsa-örökség népszerűsítésében.
Nyugati Jelen (Arad)

Bethlen-emlékezet és helytörténeti könyvújdonságok
Október utolsó hetében került sor a Nyugati Jelen napilap dévai szerkesztőségében a Bethlen Gábor helytörténeti kör találkozójára.
Tekintettel az idei Bethlen-évfordulóra, a találkozó elején az ehhez kapcsolódó ünnepségek kerültek terítékre. A múlt hétvégi nagyenyedi és gyulafehérvári Bethlen-napokról Deák Levente nyugalmazott jogász számolt be, nagyra értékelve a civilkezdeményezésre létrejött ünnepség tartalmas és méltóságteljes voltát. A székesegyházban tartott ökumenikus istentisztelet és koszorúzás mellett felemelő élményként számolt be a Fórika Éva tanárnő vezette gyermekkórus előadásáról, illetve a gyulafehérvári múzeumban megnyitott Gy. Szabó Béla-tárlatról is. Mint kiderült, a rendezvényen a dévai helytörténeti kör több tagja is részt vett. A napokban tartott találkozón pedig eldöntötték, hogy eleget téve a meghívásnak, november 16-án testületileg jelen lesznek a dévai Szent Ferenc Alapítvány által szervezett marosillyei Bethlen-ünnepségen.
A továbbiakban az utóbbi hónapokban megjelent helytörténeti könyvújdonságok kerültek bemutatásra. Elsőként Barra Árpád, nyugalmazott tanár ismertette a dévai könyvszalon alkalmával megjelent Nopcsa Ferenc kalandos életútját bemutató kötetet. Mindenekelőtt magáról a szerzőről, a Bukarestben élő Dacian Munteanról volt érdekes megtudni, hogy hogyan került kapcsolatba a Nopcsákkal.
A fiatalember édesanyja hajdanán a szacsali kastélyban működtetett szociális otthonban volt szakácsnő. Dacian Muntean gyermekként itt hallotta először a Nopcsa-családról keringő legendákat. A dinócsontokat kutató, és szinte albán királlyá koronázott Nopcsa Ferenc élete pedig annyira elbűvölte, hogy felnőttként lépésről-lépésre végigbarangolta a tudós kalandor által bejárt utakat. És hát nem pár száz kilométerről volt szó! Nopcsa motorkerékpárjával beutazta fél Európát, majd az osztrák hadsereg különleges megbízatású tisztjeként gyalogszerrel járta be a birodalomhoz csatolt Bosznia-Hercegovinát, olyan precizitással térképezve fel azt, hogy az általa készített kartográfiai munkák ma is használatban vannak. Albániát pedig szintén úgy ismerte, mint a tenyerét. Sőt, katonai kémként a román-lakta vidékeken is otthonosan mozgott. Ez utóbbi tevékenységének azonban súlyos kárát látta, amikor Trianon után kitiltották Románia területéről. Tekintettel világszerte elismert tudományos munkásságára később királyi kegyelmet kapott és visszatérhetett szacsali birtokára, ahol azonban a felbőszített parasztok szinte holtra verték. Ezt követően Bécsben telepedett le. Még ezt megelőzően azonban végrehajtotta a világtörténelem első feljegyzett fegyveres repülőgép-eltérítést. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása ugyanis Budapesten találta az ízig-vérig arisztokrata Nopcsát, akinek csak úgy sikerült elmenekülnie a zűrös helyzetből, hogy revolverrel kényszerített felszállásra egy pilótát – ismertette a kalandos élettörténetet Barra Árpád
A továbbiakban Zavada Emil, nyugalmazott gyógyszerész ismertette röviden a marosvásárhelyi magyar nyelvű gyógyszerészképzés 65. évfordulója alkalmából megjelent kiadványt, melyben Hunyad megyei gyógyszerészek emlékezései is olvashatók.
Pár szó erejéig terítékre kerül a Hunyad megye épített örökségét bemutató kötet is, melynek gazdag tartalma mellett hiánypótló voltát értékelték a kör tagjai.
Végül a Nyugati Jelen napilap 2014-es évkönyvének bemutatására is sor került. A hallgatóság különös érdeklődéssel fogadta a kötetben megjelent helytörténeti, illetve történelmi vonatkozású írásokat
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Egy hasznosítható kastély vagy egy kiállítható szobor ér többet?
Szociálpedagógus: elhibázott a kulturális minisztérium politikája
A műemlék épületek helyreállításának háttérbe szorulására, a kulturális minisztérium erre vonatkozó elhibázott politikájára figyelmeztet Dacian Muntean szociálpedagógus, aki a felújításra váró szacsali Nopcsa-kastély kapcsán intézett nemrég nyílt levelet Corina Şuteu kulturális miniszterhez.
A Hátszeg térség szakértője a megyei önkormányzat tulajdonában álló ingatlan felújítását és hasznosítását célzó projektre hívta fel a figyelmet, amely a kulturális tárca várólistáján „rekedt”, és amely független szakértők pontozásával a 15. helyre került a 200-as listán. A nemzetközi hírű – több tudományos folyóiratban és filmben is szerepelt – kastély ma gazdátlanul, kifosztva áll, vakolata málladozik, ablakait kitörték, bútorzata hiányzik. A projekt megoldást jelenthetne a hasznosítására, de egyelőre úgy tűnik a kulturális tárca számára fontosabb egy Brâncuşi-szobor megvásárlása, mint épített örökségünk megőrzése.
Szabadság (Kolozsvár)