Magyar rendezvényeken román tolmácsolást?
Furcsa beadványt terjesztenek a marosvásárhelyi román újságírók. A MediaSind Mures szakszervezet nevében fogalmazott – Cora Muntean által körbeküldött dokumentumban arra szólítják fel a magyar civil és politikai szervezeteket, hogy a nem román nyelven zajló rendezvényeiken tolmácsokat biztosítsanak a román újságírók számára.
Mindezt arra alapozzák, hogy elkerüljék a március 15-i esethez hasonló félreérthető, félremagyarázó tudósításokat. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szakmai és állampolgári szempontból megalapozatlannak és megalázónak tartja ezt a követelést. – Nyilvános, köztéri rendezvényeken állampolgári jogunk az anyanyelv használata.
Ugyanakkor elvárható, hogy a magyar közösségekben dolgozó újságírók, tudósítók jól ismerjék a munkavégzésükhöz szükséges nyelveket – áll Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökének közleményében. A MÚRE elnöke szerint az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyította, hogy minden magyar civil és politikai szervezet és közszereplő készségesen állt a román újságíró-kollégák rendelkezésére, hogy számukra is érthető módon nyilatkozzon.
Furcsa beadványt terjesztenek a marosvásárhelyi román újságírók. A MediaSind Mures szakszervezet nevében fogalmazott – Cora Muntean által körbeküldött dokumentumban arra szólítják fel a magyar civil és politikai szervezeteket, hogy a nem román nyelven zajló rendezvényeiken tolmácsokat biztosítsanak a román újságírók számára.
Mindezt arra alapozzák, hogy elkerüljék a március 15-i esethez hasonló félreérthető, félremagyarázó tudósításokat. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szakmai és állampolgári szempontból megalapozatlannak és megalázónak tartja ezt a követelést. – Nyilvános, köztéri rendezvényeken állampolgári jogunk az anyanyelv használata.
Ugyanakkor elvárható, hogy a magyar közösségekben dolgozó újságírók, tudósítók jól ismerjék a munkavégzésükhöz szükséges nyelveket – áll Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökének közleményében. A MÚRE elnöke szerint az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyította, hogy minden magyar civil és politikai szervezet és közszereplő készségesen állt a román újságíró-kollégák rendelkezésére, hogy számukra is érthető módon nyilatkozzon.
Paprika Rádió. Erdély.ma

A tolmács nem megoldás
Furcsa beadványt terjesztenek a marosvásárhelyi román újságírók. A MediaSind Mures szakszervezet nevében fogalmazott – Cora Muntean által körbeküldött – dokumentumban arra szólítják fel a magyar civil és politikai szervezeteket, hogy a nem román nyelven zajló rendezvényeiken tolmácsokat biztosítsanak a román újságírók számára. Mindezt arra alapozzák, hogy elkerüljék a március 15-i (a Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége által tolmácsolt üzenetek) esethez hasonló félreérthető/félre- magyarázó tudósításokat.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szakmai és állampolgári szempontból megalapozatlannak és megalázónak tartja ezt a követelést. Nyilvános, köztéri rendezvényeken állampolgári jogunk az anyanyelv használata. Ugyanakkor elvárható, hogy a magyar közösségekben dolgozó újságírók, tudósítók jól ismerjék a munkavégzésükhöz szükséges nyelveket.
Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyította, hogy minden magyar civil, politikai szervezet és közszereplő készségesen állt a román újságíró kollégák rendelkezésére, hogy számukra is érthető módon nyilatkozzon. Nem egy esetben a magyar kollégák segítettek a tolmácsolásban. Ezért értelmetlennek tartjuk, hogy egy politikailag túlfűtött eset miatt megromoljon a két közösség közti kapcsolat.
Egyesületünk a március 15-i eset tanulságaiból kiindulva beadvánnyal fordul az Agerpres hírügynökséghez, az őt felügyelő parlamenti testülethez, az RMDSZ-szenátorokhoz és képviselőkhöz, hogy a közpénzből működő közszolgálati hírügynökségnél a nem román nyelvű közösségekben dolgozó tudósítók alkalmazásánál kritérium legyen e közösségek nyelvének az ismerete. Az is állampolgári jogunk, hogy a közel másfél évtizede megszüntetett magyar nyelvű hírszolgáltatást visszaállítsák. Népújság (Marosvásárhely)

Bértollnokok, manipulátorok
Érthető volt az RMDSZ távolmaradása az autonómiatüntetéstől, hiszen „nem akartak az SZNT vagy az EMNP utánfutójává válni” (idézet Kelemen Hunortól). „Profi” politikai alakulathoz méltó módon kiszámolták, hogy kevesebb szavazatot hozott volna számukra a beolvadás, mint az elhatárolódás (különösen, ha ezt az ellentábor nyereségével hasonlítjuk össze). Azt is felmérték, hogy mennyire rontották volna ezáltal a kormányzási esélyeiket, és „bevállalták” a sok rossz lehetőség közül az egyik legrosszabbat. A „tömegmegmaradás” törvénye most is érvényesült. A tizedikei tüntetés „megtizedelte” a március 15-i RMDSZ-rendezvények résztvevőinek sorait. Ez volt az ára a megalkuvásnak.
Ugyanakkor, amint az várható volt, az RMDSZ és a körülötte ügyködő érdekcsoportok nem álltak meg a méltóságteljes távolmaradás szintjén, és annak ellenére, hogy egy létfontosságú közösségi ügyért megszervezett, békés tüntetés zajlott le, mégis elmarasztalóan nyilatkoztak róla. A politikai élvonalhoz tartozó képviselőik még viszonylag mértéktartó szavakkal illették a megmozdulást, mert ösztönös diplomáciai érzékükre hallgatva úgy gondolták, hogy a széllel szemben nem ajánlatos felhúzni a vitorlákat. Akadt azonban egy olyan agitációs feladatokkal megbízott bértollnok csoport, amely „a papír úgyis mindent elbír” alapon, nem átalkodott a minimális jóérzés határait durván áthágni, és a jóindulatú, békés tömeget illetlen jelzőkkel minősíteni. Kezdetben a „számháború” eszközeivel provokálták a közvéleményt, majd a román részről is megnyilvánuló elismerő szavak ellenére, amelyek igazolták, hogy ez a rendezvény nem a gyűlöletkeltésre épült (lásd például Cora Muntean jegyzetét), szélsőségesnek nyilvánították a tüntetést, illetve annak egyes résztvevőit.
Mintha érdekük lett volna a magyar tömegek lejáratása, olyan vérmes lelkesedéssel vagdalkoztak a számukra felkínált, állami pénzekből fenntartott médiafelületeken. Nem érdekelte őket, hogy a közönségük éppen azok közül való, akiket oly durván és méltatlanul leminősítettek. Mit számít az olvasók, a hallgatók vagy a nézők véleménye, ha a pénzt nem ők utalják a bankszámláikra, hanem az intézményvezetőik, az állami hatalom emberei, a média manipulátorai? Kit érdekel az utca hangja, ha a sajtóban csak a jól meghatározott feladatokkal megbízott hivatalos megmondóemberek juthatnak szóhoz? Bebizonyosodott, hogy a közintézményi szerepvállalás, az állami pénzekhez való hozzáférés nincs ingyen.
Mindenkinek „feladata” van, és azt, aki nem felel meg az elvárásoknak, a legrövidebb időn belül menesztik. Innen származott ez a rövidlátó ügybuzgalom. Pedig nincs rosszindulat, sem fajgyűlölet, sem túlzott nacionalizmus a köreinkben, hiába akarják ezt mindenáron ránkbizonyítani. A józan észünk megvédésére, a bértollnokok irományaival szemben ajánlott a higgadtság és a távolságtartás, a rádió- és tévé-manipulátorok kivédésére pedig kéznél van a távirányító. Előbb-utóbb megbuknak a hamis közvélemény-kutatók, az álszent média-manipulátorok, és eljön az erdélyi magyar közönség, közösség ideje is.
Ferencz Zsombor
kozpont.ro
Erdély.ma,

„Marosvásárhely éppen csak túlél”
Kolozsváron egyre több a befektető, Szebenben egyre több a turista, Marosvásárhely éppen csak túlél, elkerülik a befektetők, gyenge az idegenforgalma – miért van ez így? – erről tartottak kerekasztal-beszélgetést Marosvásárhely, a város, amely túlél címmel a Vásárhelyi Forgatag keretében.
Jakab István vállalkozó, a Clinilab igazgatója, Albert Attila, a Bioeel gyógyszergyár igazgatója, Dan Mașca vállalkozó, Radu Bălaș újságíró, vállalkozó vitázott arról a Borudvarban, hogy miért tart ott gazdaságilag Marosvásárhely, ahol tart, mi ennek a magyarázata és melyek a lehetőségei a változásnak. A beszélgetést Cora Muntean újságíró moderálta.
A régióban nagyon alulmarad gazdasági és társadalmi szempontból is, úgy tűnik, hogy évek óta a középszerűség útján jár Marosvásárhely, amelynek több oka is van – derült ki a beszélgetésből, amelynek volt egy román-magyar vetülete is. Albert Attila a nemzeti kisebbségek, azon belül is a magyarság fogyására hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy amikor iskolába járt, német iskolatársai is voltak, de ma már nincsenek németek Marosvásárhelyen. Az 1989-es forradalom előtt a vásárhelyi lakosság 55 százaléka magyar volt, most ez 45 százalékra csökkent. „Meg szoktak nyugtatni, hogy a románok közül is sokan elvándorolnak” – fogalmazott. Kifejtette, miért rossz a gazdasági helyzetre nézve, ha a kisebbségi közösség tagjai elhagyják az országot, és hogyan lehetne meggyőzni a fiatalokat, hogy maradjanak itthon. Azért, mert nincsenek beruházások, a helyieket okolta a vállalkozó, és egy példát hozott fel arra, hogy kezdeményezni bárhol lehetséges, az adottságokat ki kell használni. Például Svájcban sízés közben egy pohár bort akart inni a hegy tetején, és megkapta a pohár borát. Egyfajta bor volt csupán, az igaz, de létezett, mert valakinek érdeke volt, hogy ott is kiszolgálja a turistákat.
Radu Bălaș szerint a magyarok nem voltak itt leigázva, kifosztva, sokkal inkább gazdasági okokból távoztak, a legtöbben Magyarországra, mert nem kellett elsajátítaniuk egy idegen nyelvet, és mert ott jobbak voltak a gazdasági lehetőségek. A vállalkozó beszélt a városvezetés hiányos gazdasági stratégiájáról, a közpénzekről, amelyeket nem célszerűen használ. Például a sok úgynevezett ingyen koncertet is a helyi adófizetők pénzéből szervezik. „Magyarok és románok egyformán lelkesednek, amikor egy ingyen koncerten vehetnek részt. Ha tíz lejt kérne a szervező, azt már nehezményeznék” – tette hozzá.
A statisztikai adatok szerint Maros megye a harmadik helyen áll Romániában, ami a turisták számát illeti, de ez Segesvárnak és Szovátának köszönhető. „Marosvásárhelyen húsz éve csak szobrokat állítanak, mert csak ennyi eszük van a magyaroknak és a románoknak is. A románok körében már nagy a krízis, ha egy újabb magyar kezdeményezésre egy román szoborral kell előhozakodniuk” – magyarázta Dan Mașca, aki szerint ezek a szobrok nem érdeklik sem a német, sem a japán turistákat, csak a helyieknek fontosak.
Antal Erika
Székelyhon.ro