Csikys doktorok
Értékeink fölmutatása kötelességünk. Értékeink közé tartoznak kiművelt emberfőink is. A Csiky Gergely főgimnázium aligazgatója, Hadnagy Éva vetette föl, hogy írni kellene az 1990 óta a Csikyben érettségizett, de ma már a tudományuk doktorairól.
Munteán Norbert dr., vegyész
– Életkor?
– 30 éves vagyok.
– A családi háttér mivel járult hozzá ahhoz, hogy ma a tudományotok doktora vagy?
– Aradon születtem, anyukám német, apukám félig magyar, félig román származású. Én mindig is magyarnak tartottam magam.
Úgy gondolom, hogy három igazi érték létezik az emberiség számára: a nemzet, a vallás és a család. A nemzeti hovatartozás fontos tényező az életemben.
Szerencsémre jó és szerető családban nőttem fel. Szüleim kitartása és nevelése sokat segített nekem és a testvéremnek is abban, hogy mindketten ledoktoráljunk.
– Mit köszönhetsz óvónőidnek, tanítóidnak, általános és középiskolai tanáraidnak?
– Oviba nem jártam. Azt, hogy a természettudományos pályát választottam, két embernek köszönhetem, az egyik Gerald Durrell, akit csak a könyvein keresztül ismerek, a másik, akinek a legtöbbet köszönhetek, az Pattus Illés, a fizikatanárom. Ő volt az, aki megtanított logikusan, tudományosan gondolkodni.
A középiskolában két kiváló kémiatanárom volt: Réhon József és Hadnagy Éva. Nekik köszönhetem, hogy végül a kémiát, és azon belül a fizikai kémiát választottam. Réhon József nemcsak tanárként, de osztályfőnökként is sokat segített nekem.
– Az egyetem, mely ottani tanáraid tereltek arra a szakterületre, amelyen kikötöttél?
– Mikor az egyetemre kerültem, akkor már tudtam, hogy fizikai kémiával, és azon belül kinetikával fogok foglakozni. Így könnyű volt választani. Másodévtől kezdtem el Szabó Gabriella tanárnővel dolgozni. Tőle sokat tanultam, szakmailag és emberileg is sokat segített a doktorim alatt.
Fontos, hogy az egyetem ne csak szakmailag készítsen föl, hanem neveljen, nemzetépítő szerepet is vállaljon föl. Ezért kell minél nagyobb önállóságra törekednünk.
– Miért azt a témát választottad doktori tézisedül, amelyiket?
– Témám az oszcillációs reakciók tanulmányozása, ezek analitikai felhasználása.
Több tényező is szerepet játszott abban, hogy ezt válasszam. Elsőként: sok híres magyar kémikus foglakozott vele, aztán ez egy kevésbé népszerű téma, és így könnyebb eredményt elérni, és a harmadik ok pedig az, hogy a szó szoros értelmében szép, amit két videóval érzékeltethetek: www.youtube.com/watch?v=3JAqrRnKFHo, és www.youtube.com/watch?v=yNsCU-_V0oM.
– Mi újat adtál eddig a művelt tudománynak, és milyen kifutást jósolsz témaválasztásodnak?
– A doktorimban a Briggs-Rauscher oszcilláló reakciót tanulmányoztam. Két fontosabb eredmény született. Egyrészt a reakció során felszabadult széndioxid és szénmonoxid forrását találtuk meg, másrészt kidolgoztam egy gyors, olcsó és egyszerű módszert antioxidáns hatású anyagok vizsgálatára.
Kutató munkám során nagyszerű tanáraim és kollégáim voltak: Szabó Gabriella, Noszticziusz Zoltán, Thuy Lawson, Miklósi László és Bogya Erzsébet. Nélkülük semmilyen eredményt nem tudtam volna elérni.
Hogy milyen kifutást jósolok a témának? Semmi jót. Nagyon kevesen foglalkoznak kinetikával, és az oszcillációs reakciók iránti érdeklődés is lecsökkent.
– Milyen szakmai, tudományos és emberi pályaívet képzelsz ma magadnak?
– Remélem, hogy most is tartó posztdoktorim után az egyetemen maradhatok.
– A doktorin kívül mi az, amit fontosnak tartasz eddigi tevékenységedből?
– Rövid leszek: semmit.
– Milyennek ítéled romániai, erdélyi magyar közéleti érzékenységed?
– Túlságosan radikális, konzervatív ember vagyok, nem hiszem, hogy jó közéleti személy lennék, hisz lehet, hogy olyat mondanék, amivel megsértenék egyeseket, azt meg minek?
– Pillanatnyilag mivel foglalkozol?
– Most a Bolyai egyetemen posztdoktorálok, egy teljesen más témával foglalkozom.
– Hogyan látod az anyanyelven való tanulás szerepét pályaválasztásodban?
– Az anyanyelven való tanulás nagyon fontos, és szerintem normális is, hogy Erdélyben magyar iskolában/egyetemen magyarul tanuljunk. Emellet a szaknyelv elsajátítása angolul is része kell hogy legyen az egyetemi oktatásnak, de célirányosan, úgy, hogy cikkek lefordítása, értelmezése legyen a középpontban, és nem a nyelvtan.
Nagy István. Nyugati Jelen (Arad)

A Szövétnek 89. száma
Amikor leteszem a Szövétnek legfrissebb, idei augusztusi számát (XVI. évfolyam, 4., illetve 189. szám), azon gondolkodom: valamibe már bele kellene kötni, különben még azt hiszik: lefizettek, hogy csupa jót írjak róla.
De melyik írásba köthetnék bele?
Talán az Ujj János vezércikkébe, amelyben azt írta: Helsinkiben 16-szor csendült fel nemzeti imánk, most a harmadával is elégedett lenne? Olimpia előtti „kishitűségére” szerencsére rácáfoltak a magyar sportolók. Vagy Réhon József mélymagyarról, hígmagyarról szóló írásába? Magam is néhány, számomra új dolgot tudtam meg belőle. Vagy ugyanezen szerző Borzasztó élmények Aradon c. írásáról, amellyel szinte mindenben egyetértek? Blazovich Lászlónak a 19. századi aradi magyar telepítésekről szóló tanulmánya, mint elvetélt történészt is, különösen érdekel ugyanúgy, mint Berecz Gábor és néhai Sztoi Demeter cikke Csanád vármegye címeréről, vagy a Piroska Istváné az egykori aradi választásokról. Fekete Réka az Aradi Kamaraszínház sikeres elmúlt évadáról készít beszámolót, Ujj János (hadd leplezzem le a -j -s-sel szignózott szerzőt) a Kisiratoson megtartott, Simonyi Imréről írt Sarusi-könyv bemutatójáról, amelyen ő tartotta az ismertetőt. Egy másik könyvismertető Böszörményi Zoltán: Füst c. legújabb, a szerzőt a távoli Brazilia egzotikus tájaira vezető novelláskötetéről szól. Móré-Sághy Annamária Kiss Törek Ildikó és Varga Vilmos színművészek aradi fellépése kapcsán ír „az egyszerű szeretet céltalanságáról” hangulatos cikket. Nagyon kellemes meglepetés Juhász Béla hét „félpercese” – a negyven évvel ezelőtti jó tollú diákriporter ígéretes indulásának folytatását látom benne. Két vers (Grosz László, Dr. Sasi Nagy Béla), két útleírás (Milka Péter és Sz. Benedek István), egy egykori Csikys diákról, a vegyészdoktor Munteán Norbertet faggató interjú (Nagy István), az egykori „Csykis dinasztiákról” szóló Réhon írás, egy rendhagyó násznagyi köszöntő (Csanádi János), Jankó András mediációról szóló írásának valószínűleg első része. Érdeklődve olvastam Oroszlány László visszaemlékezéseinek ugyancsak első részét, Piroska István kiegészítéseit az alig megjelent Humorból elégtelen c. kötethez, a visszaemlékezést (Hálik Edvárd) Bokor Ellára (valamikor hosszasan beszélgettem vele készülő krimijéről) és persze Matekovits Mihály írását az Aradon és környékén hosszasan szolgált Bíró Antal atyáról.
Kimaradt még valami a felsorolásból a Szövetnék nagyon jó, olvasmányos augusztusi számából?
Igen a keresztrejtvény, Lészay Béla ódája a sporthoz. Azt még nem volt időm megfejteni.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsvári diáksikerek a TUDOK-on
A díjak közel egyharmadát erdélyi középiskolások hozták haza a tatabányai Bárdos László Gimnáziumban március 22–23-án szervezett Tudományos Diákkörök XIII. Országos Konferenciájáról (TUDOK). A kétnapos seregszemlén a Kárpát-medencéből közel 130 versenyző vett részt. Erdélyt nagyszámú küldöttség képviselte, ők tavaly decemberben a Temesváron megrendezett Tudományos Diákkörök XI. Erdélyi Konferenciája (TUDEK) nyertesei közül kerültek ki.
A kolozsvári fiatal kutatók is helyt álltak a megmérettetésen: két különdíjat nyertek a magas színvonalú versenyen. A molekuláris és mikrobiológia szekcióban Varga Hilda-Máriát, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum végzős diákját (irányító tanár Gottwald Márta) jutalmazták különdíjjal Láthatatlan iskolatársaink című munkájáért. A kémia, biokémia, ásványtan szekcióban Szabó Róbert és Mezei Ráhel, a Báthory István Elméleti Líceum tizedikes diákjai a Zöldség- és gyümölcslevek antioxidáns hatásának vizsgálata című dolgozatukkal nyerték el a verseny különdíját (irányító tanár Manaszesz Eszter, a Báthory-líceum és dr. Muntean Norbert a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára).
Környezetvédelem szekcióban első díjat kapott Szilágyi Réka és Berekméri Evelin, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai Törpe részek – mekkora veszélyek? című előadásukért. Helytörténet szekcióban a szekció nagydíját Bándi Eszter és Köntczey Katalin érdemelte ki a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumból, Hogyan éltem meg a II. világháborút? – Emlékképek a világháborúról című előadásukkal.
Irodalom, nyelvészet szekcióban az első díjat a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai, Balázs Renáta és Gegő Virág hozta haza Az „én”-ek problémája a posztmodern elbeszélésben című munkájukkal. A szekció erdélyi különdíjasául Sárkány Tímeát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző diákját választották Orbán János Dénes, a játékos című előadásáért.
A pszichológia szekciónagydíját Bús Zoltán Tamás és Kiss Botond István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai érdemelték ki A szexualitás szekularizációja, avagy a felszabadult szexualitás „szabadsága” című előadásukkal. Az ökológia és geológia szekció különdíját Szász Mátyás, a csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola diákja kapta a Hogy zsongjon a határ című munkájáért. Az alkalmazott fizika, informatika, robotika szekcióban különdíjat kapott Nemes Szilárd, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja, Szimuláció robotok alkalmazásával című előadásával.
Szabadság (Kolozsvár).