Izsák Balázst Bethlen Gábor-díjjal tüntetik ki
A Bethlen Gábor Alapítvány névadója erdélyi fejedelemmé választásának 400. évfordulója jegyében hirdette meg 2013-ban a Bethlen Gábor-emlékévet. Az emlékév egyik programpontja a jubileumi díjátadó ünnepség, amelyre Budapesten kerül sor november 15-én, Bethlen Gábor fejedelem születésének és halálának évfordulóján. Az egyik kitüntetett Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke lesz.
Az emlékév fő programpontjai:
Bethlen Gábor fejedelem egész alakos bronzszobrának fölállítása 2013. október 23-án Kolozsváron, az alsóvárosi református templom kertjében. A szobor készítője Péterfy László székelyföldi szobrászművész, a Bethlen Gábor-díj bronzplakettjének alkotója. A szobrot közadakozásból és pályázati támogatással kívánják megvalósítani.
Erdély aranykora címmel középiskolai vetélkedőt szerveznek. A vetélkedőt a Lakiteleki Népfőiskola részéről Olajos István, az Eötvös Iskola igazgatója vezeti. Várhatóan részt vesz majd rajta a Magyar Cserkészfórum, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a Honismereti Szövetség, a Bethlen Gábor nevét viselő intézmények és iskolák által szervezett diákvetélkedők képviselői s a jelentkező középiskolás fiatalok.
Az alapítvány jubileumi díjátadó ünnepségét november 15-én, pénteken, a fejedelem születése és halála napján tartják Budapesten. Az ünnepi megemlékezést követi a műsorral egybekötött díjátadás, amelyen a 2013. évi Bethlen Gábor- díjakat, Márton Áron-emlékérmeket és a Tamási Áron-díjat adják át.
Bakos István művelődéstörténész, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában jelentette be az alapítvány idei kitüntetettjeinek névsorát: Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Hámori József, a Magyar Örökség Díj Bizottság elnöke és Bogdan Satura lengyel költő.
A Népújság megkeresésére Izsák Balázs, az SZNT elnöke kijelentette:
– Nagyon fontosnak és megtisztelőnek tartom. Úgy gondolom, nem lehet megkerülni azt, hogy kimondjuk: a székely autonómiatörekvés jogosságának az elismerését is jelenti ez a díj, illetve az annak érdekében kifejtett munkának az elismerése. Úgy gondolták, az, amit az évek során végeztem érdemessé tesz erre. Ezt a munkát azonban nem tudtam volna elvégezni az SZNT háromszáz küldöttjének a segítsége, támogatása nélkül. Tehát tulajdonképpen egy kollektív munkát és eredményt ismernek el a Bethlen Gábor-díjjal. Bízom abban, hogy magának a székely autonómiatörekvésnek is használ ez a díj, és erősíteni fogja.
Az emlékév fővédnökei: Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke; Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke (mindketten Bethlen Gábor- díjasok); valamint Böjte Csaba, Márton Áron- emlékéremmel és Magyar Örökség Díjjal is kitüntetett ferences szerzetes.
Bethlen Gábor 1580. november 15-én született Marosillyén, 1629. november 15-én halt meg Gyulafehérváron. 1613 és 1629 között volt Erdély fejedelme. I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Pályafutása kezdetén híven szolgálta Báthory Zsigmondot, Székely Mózest, Bocskai Istvánt és Báthori Gábort, majd amikor ez utóbbi a Habsburgokkal akart szövetségre lépni, szembefordult vele, és magát választatta fejedelemnek. Uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult – ezt az időszakot általában Erdély aranykora néven ismerik (Wikipédia).
A Bethlen Gábor Alapítványt 1979–80-ban a magyar szolidaritás hívei hozták létre, s a korabeli kommunista vezetés ellenzése közepette, hatéves küzdelemmel vívták ki működésének hivatalos jóváhagyását. A 65 kezdeményező és a később csatlakozott támogatók révén a térségben elsőként létrejött legális új polgári összefogás alapítói: Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány – a hazai és a külhoni magyarok áldozatkészsége, munkája révén – anyagi, szellemi és lelki támogatásával, díjaival úttörő szerepet vállalt és vállal a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép- európai szellemi együttműködésben, a mai határokon túl élő magyarság hazai megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában, a rendszerváltásban, s reményeik szerint nemzetünk jövőjének alakításában is, olvasható az alapítvány honlapján.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Brassai: A polgármester manipulálja Marosvásárhely közvéleményét
A Diszkriminációellenes Tanácsnál tesz feljelentést az RMDSZ megyei elnöke
– Véleményem szerint nagyon veszélyes az, amit a polgármester csinál, amit, azt hiszem, nem lehet büntetlenül hagyni, hiszen nemcsak a magyar közösség megosztására törekszik, de felidéz olyan idejétmúlt, több mint két évtizedes, anakronisztikusnak bizonyult gondolatokat és üzeneteket, amelyek a román és a magyar lakosság között ismét konfliktusokat generálhatnak. Meggyőződésem, hogy ezt nem lehet büntetlenül elkövetni, egyértelmű szándékom, hogy megteszem a megfelelő lépéseket: a Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentést fogok az ügyben tenni, illetőleg a prefektúra figyelmét is felhívom erre a nemkívánatos jelenségre – jelentette ki tegnap, helyi tanácsosokkal közösen tartott sajtótájékoztatón Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke.
Világos hadüzenet
Brassai Zsombor azokat a híreket próbálta tisztázni, amelyek az elmúlt napokban félreértésekre és feszültségre adtak okot a városban. Mint mondta, bár igyekeztek tisztázni a polgármesterrel elvi kérdéseket is, úgy látja az utóbbi napokban megjelent nyilatkozatokból, hogy a polgármester még mindig nem érti pontosan, mit jelent a multikulturális város, mi a különbség a szegregáció és a multikulturális valóság között, és ennek megfelelően igyekszik manipulálni a város közvéleményét.
– A hét végére tervezett Împreuna–Együtt című rendezvény, meggyőződésem, hogy teljesen illegálisan szerveződik, nagyon világos hadüzenet, amihez hozzáteszem a sajtóban megjelent kommünikét is, amelyben arra biztatják a lakosokat, hogy a Forgatag rendezvényein ne vegyenek részt, ehelyett válasszák ezt a hétvégi furcsa, rossz emlékeket idéző nevű rendezvényt.
Elmondta, hogy az elmúlt időszakban alkalma volt azt is megtapasztalni, hogy Marosvásárhelyen a közigazgatásban, a helyi politikában egy más minőségű politikai elit körvonalazódik, amely másképpen gondolkodik, és másképp áll hozzá ezekhez a kérdésekhez. Példának a Kultúrpalota centenáriumát említette, amelyre "olyan egészséges magyar–román kulturális programot állítottak össze, amelyben fellelhetők a magyar értékek, nem keverik össze a szezont a fazonnal". Ez a felfogás távlatokat nyit, és az RMDSZ ennek a mentalitásnak tud partnere lenni – mondta a megyei elnök.
A Forgatagra a helyi tanács által megszavazott költségvetés van
Karácsony Erdei Etel helyi tanácsos elmondta, hogy a Forgatag megszervezésével a tanács régóta foglalkozik, ennek érdekében a költségvetésben elkülönített összeget szavazott meg a rendezvény támogatására. Ezzel szemben az Împreuna–Együtt kulturális rendezvénynek nincsenek ilyen forrásai, és tudomásuk sem volt arról, hogy valaki egyáltalán szándékozik egy ilyen rendezvényt megvalósítani.
A helyzet tisztázása érdekében a városhoz a marosvásárhelyi tanácsbeli RMDSZ-frakció letesz egy kérést, amelyben kérdéseket tesznek fel az említett rendezvénnyel kapcsolatosan. Például arra várnak választ, hogy ki, mikor kérelmezte ezt a rendezvényt? Ki és mikor hagyta jóvá, kik voltak a szervezők, hogy lássák, a polgármesteri hivatal, a város implikálódott-e vagy nem, fordított-e erre anyagi forrásokat. Ez a helyi tanács hatáskörébe tartozik, és a közigazgatási törvény alapján a polgármesternek kötelessége válaszolni.
Amikor megkapják a választ, a közvélemény tudomására hozzák.
Kulturális tavasz, nyár, ősz
Kikeli Pál helyi tanácsos, a művelődési bizottság elnöke jelezte, hogy Marosvásárhelynek gazdag művelődési élete van, ezen belül a magyar rendezvények nap mint nap jelen vannak. – Nem figyelünk eléggé saját rendezvényeinkre, és hogy a jelenlegihez hasonló helyzeteket el lehessen kerülni, rendkívül fontos lenne, ha a média partner lenne az elkövetkező év művelődési naptárának az összeállításában.
Mint mondta, a marosvásárhelyi kulturális tavasz, kulturális nyár, kulturális ősz megszervezésében gondolkodik. A kulturális tavasz záróaktusaként képzeli el a Vásárhelyi Napokat, amelyben a programok jelenleg kaotikusak. Fontosnak nevezte, hogy ezeknek a napoknak is legyen hathatós magyar részvétele, de ugyanolyan fontos, hogy ezen belül a kulturális nyár és ősz mezsgyéjén a Forgatagnak legyen meg a helye.
"Európai gondolkodású polgármesterre lenne szükség"
Soós Zoltán fesztiváligazgató a programról szólva reagált a nacionalista felhangú propagandára. – Ettől messzemenően elhatárolódunk, hiszen nincs ilyen célja a rendezvénynek. Gyermekprogramok, kulturális rendezvények, néptánc, zene lesz a repertoárban. Úgy véljük, az egésznek a hátterében a polgármester áll, aki nem tudja elfogadni, hogy Vásárhelyen egy olyan színvonalas rendezvény jött létre, amely felülírja az általa beindított rendezvényeket. Nem kellene provokálni a lakosságot, hiszen egyértelműen provokál, hanem támogatni.
A kolozsvári polgármester szavait idézte, aki a Kolozsvári Magyar Napok kapcsán úgy nyilatkozott, hogy magyar kultúra nélkül nem lehet elképzelni Kolozsvár jövőjét; egy ilyen európai gondolkodású polgármesterre lenne szüksége Vásárhelynek is, nem pedig megosztó és a hatalmat magának akaró személyre – jelentette ki.
Számonkérésre nincs jogi eszköz
Peti András alpolgármester a marosvásárhelyi RMDSZ nevében nyilatkozta, hogy tudatosan és következetesen készítették elő a fesztivált. Nyolc hónappal ezelőtt a költségvetés-tervezet vitájánál minden szakbizottságban szóba került a rendezvénynek a megszervezése, illetve a költségvetési vonzata. – Nyolc hónappal ezelőtt konszenzus alakult ki a rendezvény támogatásáról. A fesztivál időpontjának közeledtével egyre többet és egyre gyakrabban beszéltünk a hivatallal és a polgármesterrel, ezért nem értjük, nem találunk magyarázatot arra, hogy mi késztette a hivatalt, hogy ellenrendezvényt szervezzen.
Újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a Forgatag megszervezésére elkülönített összegről kizárólag a polgármester dönt főutalványozói minőségében, és ha az összeget nem költi el, nem történik semmi.
A Népújság felvetésére, hogy miután a polgármesternek törvényes kötelezettsége van a költségvetés végrehajtásáért, számon kérhető- e, az alpolgármester azt válaszolta, nincs jogi eszköz arra, hogy kötelezzék a polgármestert az előirányzott összegek kifizetésére. Az egyetlen kompetens hatóság ebben a számvevőszék, de az is csak azt ellenőrzi, hogy a költségeknél ne lépjék túl a kiutalt összeget. A Forgatag megszervezésére a polgármesteri hivatal költségvetéséből különítettek el összeget, ezzel szemben az ellenrendezvény szervezői nem tettek le pályázatot kulturális rendezvényre, amely egy másik módja a kulturális tevékenységek finanszírozásának. Ilyen körülmények között a polgármesteri hivatal legálisan nem támogathatja anyagilag ezt a rendezvényt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Álságos állítások a magyar etnopolitikában
A Vásárhelyi Forgatag meghívottjaként a fenti címmel tartott előadást a Kultúrpalota kistermében szombat este Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa.
Kiindulópontként az előadó a magyarországi politikumnak a határon túli magyarsághoz való viszonyulásáról, a magyar kormányok és a külhoni közösségek, érdekképviseletek, politikusok közötti kapcsolatokról beszélt, figyelmeztetve, hogy a magyar politikai élet "hiszterizált", az emberek elveszítették a realitásérzéküket, nem valós problémákról beszélnek, hanem ezeket mindig valamihez kapcsolják. Véleménye szerint az identitáspolitikára rátelepedett a szimbolikus beszéd. Példának a kettős állampolgárságot említette, amelyet véleménye szerint egyként értelmeznek a külhoni magyarok, másként az anyaországiak.
Ürüggyé váltak a külhoni magyarsággal kapcsolatos akciók
A történész "szembenézett" saját tévedéseivel is: 1989 után, másokkal együtt úgy gondolta, hogy jönnek a szakpolitikusok és megoldják a külhoni magyarság problémáit, újraépül a társadalom. Ezzel szemben rátelepedett a politika, egyfajta alkotmányos patriotizmusról lehet beszélni: nem születtek stratégiai programok, legtöbbször olyanok kerülnek kormányzati pozícióba, akik minden kormányváltáskor elölről kezdik a tanulást, vagyis nem egy szakmailag kiképzett apparátus működik. Olyan lényeges kérdéseket is boncolgatott, mint például az, hogy mit csinált a magyar politikum, hogyan torzult el a magyarságpolitika? Felhívta a figyelmet, hogy a külhoni magyarsággal kapcsolatos akciók ürüggyé váltak, mert az ezzel kapcsolatos retorikáknak a magyar belpolitikában nincs következményük. Véleménye szerint a 2004. december 5-i népszavazás sem a külhoni magyarokról szólt, belpolitikai ügy volt, amit a külhoni magyarok "hiszterizálása" követett.
Meg nem valósult elvárások
Bárdi szerint a rendszerváltás utáni elvárások nem váltak valóra. Az európai integrációs remények sem hoztak átütő sikert, a szülőföldön maradás programja forrás nélkül maradt, összeomlott a nemzetközi kisebbségvédelembe vetett hit, nem sikerült megőrizni a határon túli magyar pártok önállóságát, mivel a támogatások nyomán kialakult a klientúra. Beszélt arról is, hogy hogyan alakult a kisebbségi elit pozíciója az elmúlt 20-25 évben: a generációs váltások mellett a regionális gazdasági érdekcsoportok válnak meghatározókká. Az új politikai elit célja a forrásszerzés, nem a nagy projektek érdeklik, mert saját választóiknak akarnak megfelelni, ezért a közösségépítés is leértékelődik – fogalmazott az előadó.
Arra is kitért, egyebek mellett, hogy milyen követelések fogalmazódnak meg a magyar kisebbségi közösségekben, amelyek közül kiemelten fontos a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvként való elismerése, illetve az oktatási és kulturális életük saját maguk által való igazgatása.
Könnyebb képzett erdélyieket vonzani, mint a cigányságot integrálni
A kettős állampolgárság szerinte azt a veszélyt hordozza, hogy az erdélyiek tömegesen fognak Magyarországra telepedni munkavállalás céljából, mert "könnyebb ma erdélyi, jól képzett szakembereket vonzani a különböző vállalkozásokhoz munkaerőnek, mint a cigányságot képezni és integrálni" – summázta Bárdi Nándor.
Arról is beszélt, hogy miért nem történt meg húsz év óta a minőségi oktatás áttörése, mit jelent a haza fogalma a magyarországi és mit az erdélyi magyaroknak. Bárdi szerint az állandó áldozat szerepében élő külhoni magyarok a magyarországi magyaroktól várják a támogatást. Mint mondta, a magyarországi integrációs programok sem adnak megoldást a kisebbségi magyar közösségek nemzeti azonosságtudatának újrateremtésére.
Szakpolitikai tanulságként fogalmazta meg a magyarságdoktrínák felépítését, a kisebbségi kompetenciák intézményesítését, a határtalanítás tematizálását, a politikai és civil támogatások szétválasztását, a nyelvtervezést stb.
Végül az egységes magyarság helyett az egyetemes magyarság, a határon túli magyarok helyett a külhoni magyarok, illetve a nemzetpolitika helyett a nemzetstratégia kifejezések használatát javasolta.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Bíró Zsolt: Nemzeti ügyekben csak a közös fellépés lehet célravezető
A régióátszervezéssel kapcsolatos veszély nem múlt el azzal, hogy módosult a referendumtörvény, és egyelőre nem lesz alkotmánymódosítás. Nem dőlhetünk hátra kényelmesen abban a tudatban, hogy akkor régióátszervezés sem lesz – nyilatkozta tegnap sajtótájékoztatón Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke.
Ezért tartja fontosnak népszavazás kiírását.
– A kormány nagy hévvel ugrott bele a régióátszervezési projektbe, egyértelmű, hogy ebből nem tud jövőig kihátrálni, s talán nem is akar. Napvilágot látott egy újabb tervezet, aminek kapcsán nagyon fontos elmondani, hogy nem beszélhetünk kisebbik rosszról a Brassóhoz való csatolás esetében, hiszen a statisztikai adatok egyértelműen mutatják, hogy ez is azt jelentené, hogy negyven százalék alá csökkenne a régióban a magyarság aránya.
Az új társításuk legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy Marosvásárhely a történelem folyamán először veszítené el régióközpont szerepét. Emlékeztetett, hogy Marosvásárhelynek mindig vezető szerepe volt akár az erdélyi fejedelmek idejében, azt követően a vármegyerendszerben Székelyföld fővárosa volt, majd a Magyar, később pedig a Maros Magyar Autonóm tartományban. Véleménye szerint a város román lakóinak is érdeke, hogy a régióközpont Marosvásárhely legyen.
Az MPP az októberi nagy menetelésre fókuszál, mondta a továbbiakban: ahol megtehetik, a helyi önkormányzatokban referendumokat kezdeményeznek, illetve támogatják az RMDSZ kezdeményezését, és részt vesznek az aláírásgyűjtésben is, hiszen ezáltal folyamatosan tematizálják, a közvélemény figyelmének középpontjában tartják ezt a kérdést.
– A Magyar Polgári Párt a maga részéről minden eszközzel, minden humán erőforrását bevetve támogatja az aláírásgyűjtési akciót. Ha a prefektusok megtámadják a helyi tanácsok határozatait, azt ki lehet használni a nemzetközi fórumokon, egyértelmű jelzés lehet Brüsszel, a civilizált világ felé, hogy Romániában a népakaratot lábbal tiporják – jelentette ki a pártelnök.
A következő lépésnek a nagy menetelést nevezte. Üdvözölte, hogy a Székely Nemzeti Tanács égisze alatt kerül sor erre a tüntetésre.
– Ez azt jelenti, hogy minden politikai párt úgymond arcvesztés nélkül és nyugodt lelkiismerettel társulhat hozzá, és egyértelmű mindenki számára, hogy a nemzeti ügyekben és ilyen fontos ügyben csak a közös fellépés lehet célravezető.
Tájékoztatott, hogy megyei szinten már elkezdődtek az egyeztetések és a feladatok ezzel kapcsolatosan, ami azt jelenti, hogy minden egyes településen, ahol az MPP-nek alapszervezete van, már most zajlik a mozgósítás plakátokkal, röpcédulákkal, fórumok szervezésével. Foglalkoznak az utaztatás kérdésével is, autóbuszokat indítanak minden olyan településről Hargita, Maros és Kovászna megyéből, ahol az MPP-nek alapszervezete van.
Népújság: Az SZNT elnöke 150 ezres tömeg részvételéről beszélt egy interjúban…
Bíró Zsolt: Remélem, olyan sokan leszünk, hogy az ott megfogalmazott véleményünket senki sem tudja lesöpörni az asztalról. Nyugodtan lehet százezres nagyságrendről beszélni, gondoljunk arra, hogy annak idején Marosvásárhelyen a gyertyás-könyves tüntetésen százezer ember volt, idén március 10-én harmincezer ember gyűlt össze, úgyhogy tekintettel arra, hogy a legnagyobb érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ is egyértelműen támogatja, illetve a magyar közösség érzi, hogy óriási tétje van ennek a kérdésnek, azt gondolom, százezres nagyságrendről beszélni nem elrugaszkodott vélemény.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Újraválasztották Kelemen Kálmánt
Tisztújító platformgyűlést tartott szombaton az RMDSZ kereszténydemokrata platformja, az RMDSZ főtitkársága képviselője, Juga Tibor jelenlétében. Kongresszusi határozat szól arról, hogy a platformoknak meg kell újulniuk, és tisztújítást kell tartani, amellyel igazolják az elnök és az alelnök SZKT-tagsági minőségét.
A platform újraválasztotta elnöknek Kelemen Kálmánt, alelnöknek pedig Kiss Tibort.
Kelemen Kálmán Noam Chomsky, a Massachusetts Institute of Technology nyelvészprofesszora politikai tízparancsolatának felolvasásával kezdte beszédét, aki szerint, sikeres politizálásnak, a hatalom megszerzésének érdekében az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal, figyelmüket el kell vonni a valós ügyekről olyan problémákkal, amelyek érzelmileg erősen megérintik őket. Mert az egyéniséget nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni. Kelemen Kálmán feltette a kérdést, hogy ők mint politikai mozgalom mit kezdhetnek ezekkel a "tanokkal", hiszen ennek már a programjuk első pontja is ellentmond.
– Feltettem a kérdést, hogy mit kezdhetnek ezzel a kereszténydemokraták? A választ is megadtam, Márton Áron gondolatait híva segítségül, aki azt mondja, hogy egy nemzet, legyen az kicsi vagy nagy, csak akkor maradhat meg, és akkor van jövője, ha művelt egyéniségeket munkál ki, akik tisztában vannak azzal, hogy a tehetséget néha akár áldozatok árán is arannyá kell változtatni a népnevelés érdekében. Ez a mi rövid válaszunk a tízparancsolatra: mi, kereszténydemokraták nem a professzor tanácsait fogjuk követni. Csak akkor akarunk a hatalomba kerülni, és a hatalomban megmaradni, ha azt erkölcsös, becsületes eszközökkel fogjuk tudni folytatni – nyilatkozta a Népújságnak Kelemen Kálmán.
Az elmúlt időszak kiértékelése során az elnök elmondta, hogy a kereszténydemokrata platform az RMDSZ-en belül mindig arra törekedett, hogy a kiélezett egyenlőtlenségeket tompítsa. Hangsúlyozta: továbbra is jelentős a mozgósítóképességük, ezért, úgy gondolja, akárhány új politikai alakulat jöhet létre Erdélyben, a Kereszténydemokrata Mozgalom nem írható le.
A platformgyűlésen jelen volt Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselő, aki elmondta, nem mindig egyszerű Európában keresztény elvű politikusnak lenni, hiszen nem mindenki örül annak, ha egyesek a keresztény értékekről beszélnek a parlamentben. Véleménye szerint azonban a kereszténydemokratáknak az a dolguk, hogy a politikából se engedjék kiveszni az olyan értékeket, mint a szubszidiaritás, a szolidaritás vagy a szorgalom.
A kereszténydemokraták tanácskozásán elhangzott, hogy hallatni kívánják a hangjukat a jövő évi európai parlamenti választásokon. Kelemen Kálmán úgy nyilatkozott: a kereszténydemokrata platform, a társulat és a mozgalom is támogatja Sógor Csabát, amennyiben indulni kíván egy újabb mandátumért a jövő tavaszi európai parlamenti választásokon.
A tanácskozáson határozatot fogadtak el arról, hogy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom támogatja az Egy közülünk európai polgári kezdeményezést. Ennek tárgya minden ember élethez való jogának védelme, a fogantatástól kezdve, minden területen, ami EU-s hatáskörbe tartozik. Az Európai Unió Bizottsága a Brüstle vs. Greenpeace ügyben kimondta, hogy az embrió az ember fejlődésének kezdete. Ezért az unió ne támogasson anyagilag olyan kutatásokat, amelyekben emberi embriók semmisülhetnek meg – olvasható a kezdeményezésben, amelyet 2013. október 31-ig lehet aláírni a www.oneofus.eu honlapon.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A tanfelügyelőség törvénytelenül szüntetett meg tanintézményeket
Elfogadhatatlannak, szakmailag megalapozatlannak, gazdaságilag indokolatlannak tartja a városi RMDSZ, hogy a tanfelügyelőség tíz óvodának megszüntette a jogi személyiségét, amelyek közül négy rendelkezik a törvény által előírt 300-as gyereklétszámmal, amely szavatolja az önállóságot, illetve azt, hogy az Emil Dandea vegyipari szaklíceumot össze akarják vonni a Traian Vuia líceummal – hangzott el tegnap sajtótájékoztatón.
"Panaszlevéllel fordulunk a tanfelügyelőséghez"
Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke szerint az iskolahálózattal kapcsolatosan egy előre nem látható, rendezetlen ügy alakult ki. Januártól folynak az egyeztetések a tanfelügyelőséggel az iskolahálózat kapcsán. Azzal egyetértettek, hogy vonják össze egy másik tanintézménnyel, anélkül, hogy megszűnne a jogi személyisége, és anélkül, hogy megszűnnének azok a szakok, amelyeket biztosítottak eddig a kémiai líceumban. – Konkrétan azt tervezzük, hogy panaszlevelet terjesztünk a tanfelügyelőség elé, amiben három dolgot jelzünk: az egyik az, hogy törvénytelenül jártak el, amikor nem neveztek ki vezetőséget a megszüntetett tanintézményekbe, hiszen ez nem tartja tiszteletben a 320/2013. júliusi városi tanácsi határozatot, amelyben megtartottuk az önálló jogi személyiségét mind a tíz óvodának, mind a kémiai líceumnak. A másik, hogy ezen óvodák közül négy teljesíti a minimális létszámra vonatkozó elvárást, és ezért meg kellett volna maradjon az önálló jogi személyisége, illetve, hogy az 1/2011-es új tanügyi törvény értelmében minden igazgató és aligazgató kinevezése és menesztése esetén a tanfelügyelőség köteles egyeztetni az érdekvédelmi szervezettel, ebben az esetben az RMDSZ-szel. Nem kérdezték meg a véleményünket, úgyhogy ezen három törvényes előírás mentén panaszunkat jelezni fogjuk mind a tanfelügyelőségnek, mind a szakminisztériumnak. A másik konkrét intézkedésünk az, hogy ebben az ügyben az érdekelt feleknek, vagyis a megszüntetett tanintézmények vezetőségének, tanári karának, illetve szülői bizottságának van perképessége, ezért ha lesz bennük valós hajlandóság erre, felkaroljuk az ügyet, támogatjuk abban, hogy bepereljék a tanfelügyelőséget, mert nem tartotta be a törvényes előírásokat, sem a tanácsi határozatot, sem a minisztériumi rendeletet, sem a tanügyi törvényt.
Az RMDSZ városi szervezete tanszergyűjtést szervezett rászoruló gyermekek számára. Az egy hónapja elindított akció nyomán tíz iskolatáska, 200 füzet, 200 filctoll, 200 hegyező gyűlt össze. Az adományokat szeptember 16-ig várják, utána kiosztják szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek iskolákban, alapítványok tanintézményeiben, nyilatkozta az RMDSZ városi elnöke.
Kommunikációs tanfolyam
Koreck Mária alelnök arról beszélt, hogy kommunikációs tanfolyamot szerveznek azok számára, akik érdekeltek abban, hogy "magyar, illetve román nyelvű kommunikációs kollégái legyenek az RMDSZ-nek". Az önélet-rajzokat és szándékleveleket október 10-ig várják. Interjú alapján tíz személyt fognak kiválasztani, akik egy-két hónapos felkészítőn vesznek majd részt. Végül négy személyt választanak ki, kettő-kettőt a magyar, illetve román nyelvterületen, akik önkéntesként dolgozhatnak az RMDSZ mellett hat hónapon át. Ha esetleg lehetőség adódik, és lesz anyagi fedezet, akkor kollégák is lehetnek, nyilatkozta Koreck Mária.
Októberi rendezvények
Novák Zoltán alelnök a szervezet által szervezett októberi rendezvényekről beszélt.
Október 6-án a magyar forradalom és szabadságharc leverésére emlékeznek a Székely Vértanúk emlékművénél, amelyet a színművészeti egyetem diákjaival közösen képzeltek el.
Október 23-án az 1956-os magyar forradalom kitörésére emlékeznek, amelynek sok erdélyi, marosvásárhelyi, Maros megyei kihatása és kötődése volt, jelentette ki Novák, a Faribo- féle összeesküvést, illetve az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet diákjainak szimpátia- megnyilvánulását említve. – Immár történészek igazolják, hogy ez a Kárpát- medencei magyarság történetének egyik legfontosabb momentuma. ’56-ban gyakorlatilag, függetlenül attól, hogy melyik országról beszélünk, egyértelmű szimpátia-megnyilvánulásokra került sor a magyarországi forradalom iránt. Erre emlékezünk egy nagyszabású rendezvénnyel, emlékplakettet fogunk leleplezni a Vártemplomnál, illetve lesz egy szakmai megemlékező ünnepség, amelybe igyekeztünk bevonni az iskolásokat is.
A diákok számára két típusú pályázat lesz: az általános iskolás diákoknak lesz egy csapatvetélkedő ’56-os tematikában, a középiskolásoknak pedig esszépályázatot hirdetnek. A nyertes, a díj mellett, abban a megtiszteltetésben is részesül, hogy felolvashatja az esszéjét.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Százmillió európai kisebbségi ügye
Sajtótájékoztatón vonták le a következtetéseket Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke, Vincze Lóránt és Halit Habiplogu, a FUEN alelnökei az alapítvány székhelyén tartott kétnapos kisebbségi konferencia végén.
Külön fejezet a határon túli románoknak
Borbély László hangsúlyozta, hogy a kétnapos szeminárium témája az európai polgári kezdeményezés volt. – Két évvel ezelőtt az RMDSZ elképzelte, tudatosan végigvitte, támogatókat keresett és talált. A FUEN pozitívan válaszolt a kezdeményezésre, akárcsak a Dél-tiroli Néppárt vezetősége.
Fontosnak nevezte a beadványt, amelyet százmillió, Európában kisebbségben élő európai állampolgár vállalhat. A két és fél hónapja beadott kezdeményezésre hétfőn kell választ adnia az Európai Bizottságnak, utána következik a neheze, amikor egymillió aláírást kell összegyűjteni legalább hét uniós tagországból.
Örült annak, hogy tizenegy romániai kisebbség vett részt a szemináriumon, akiktől pozitív visszajelzések érkeztek, és reméli, hogy szolidárisak lesznek, mert, mint mondta, ez nem magyar-, nem német-, de nem is szerb- vagy romakérdés, hanem százmillió európai kisebbségi ügye.
Elmondta, hogy külön fejezetet szentelnek a tervezett programban a határon túli románoknak, és reméli, hogy Románia is szolidáris lesz, mert felelősséget vállalt a határain kívül élő románokért. Ugyanakkor aggodalmának is hangot adott, mivel az Európai Unió szintjén egyre inkább felüti a fejét az a koncepció, hogy erősíteni kell a nemzetállamokat, és nem egy régiókon alapuló Európát kell elfogadni. Az RMDSZ ezt nem fogadja el, a nemzetállamok ideje lejárt, jelentette ki Borbély, ezért reméli, hogy minél többen csatlakoznak a kezdeményezéshez.
Jogérvényesítés és jogbiztonság
Vincze Lóránt elmondta, hogy az Európai Bizottság válaszára a végső határidő hétfő. Véleménye szerint sikeresen mutatták be, hogy a Romániában élő nemzeti kisebbségeknek az európai polgári kezdeményezést, és mindannyian értékelték, hogy az európai szolidaritás által, a FUEN ernyője alatt, az RMDSZ kezdeményezésére létrehozott javaslatba őket is be próbáljuk vonni.
Felsorolta azt a hat területet, amelyre a Minority SafePack csomag vonatkozik: az identitáshoz kapcsolódó terület az első és a legfontosabb a mi olvasatunkban, ez a kultúrára, nyelvre és oktatásra vonatkozó javaslat, a második a regionális politikánk, amelybe a kisebbségi és történelmi dimenziót szeretnénk bevonni a jövőben, a harmadik terület a közképviselet, tehát a nemzeti kisebbségek megfelelő képviselete az európai uniós intézmények mellett, a negyedik a diszkriminációmentesség és egyenlőség, amelyeknek hangsúlyosabban kellene védeniük a nemzeti és vallási kisebbségeket Európában, az ötödik terület az audiovizuális média és a digitális tartalom, amely tulajdonképpen az egységes európai szerzői jogi piac megteremtését célozza, a hatodik a kisebbségek állami és regionális támogatása.
A FUEN alelnöke elmondta, hogy ebben a kezdeményezésben egyesítették az európai nemzeti kisebbségek legfontosabb törekvéseit. A várakozások két csoportba oszthatók: a jogérvényesítés, vagyis olyan jogi eszközök, szabályozások biztosítása a nemzeti kisebbségek számára, amelyek előreviszik az ügyüket az adott országban, és az EU gyakorolna majd védelmet a továbbiakban. A másik a jogbiztonság, hogy a meglévő jogokból ne veszíthessenek az európai nemzeti kisebbségek a politikai széljárás függvényében. A párbeszéd a megoldás
Hans Heinrich Hansen szerint a FUEN szempontjából érdekes tapasztalat volt ez a szeminárium, sok mindent megtudott a romániai etnikai sokszínűségről, örült, hogy a romániai kisebbségek támogatják a kezdeményezést. Elmondta, hogy a FUEN jövőre lesz 56 éves, és már megalakulásakor a régiók Európájának tervét támogatta. Mint mondta, a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni, a döntéseket minél közelebb kell vinni az állampolgárokhoz. A marosvásárhelyi feszültségekre utalva jelentette ki, hogy a FUEN egyetlen megoldásnak a párbeszédet tartja, de ehhez az első lépést a többségnek kellene megtennie.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Rácz Éva a MÚRE új elnöke
Ujj János nívódíjas
Elemi anyagi körülmények miatt az elmúlt hét végén Gyergyószárhegyen együtt tartották meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) háromévente esedékes tisztújító közgyűlését és évi szakmai táborát – ez utóbbit a Közösségépítő újságírástémakörrel.
A szakmai tábor pénteken a 130 éve születet Kós Károly hagyatékát bemutató előadással és az ehhez szorosan kapcsolódó dokumentumfilmmel kezdődött, H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója és Szabó Zsolt, a Művelődés ny. főszerkesztője közreműködésével. A szombat délután Az újságíró közéleti szerepvállalása címmel Ambrus Attila vitaindítójával indult, majd Vincze Lóránt Kisebbségpolitika és az EU című előadása következett. A magyarországi dr. Csermák Zoltán, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Kommunikációs Irodájának főmunkatársa Rólunk-velünk címmel részletezte az anyaország közmédia-politikáját a külhoni magyarság életének minél objektívabb bemutatása érdekében – elképzeléseket körvonalazva és eredményeket felmutatva, köztük a külhoni magyar sajtószolgálat és a tusnádfürdői továbbképző központ beindulását. Igazi vitát – nem véletlenül! – az Etikai vétségek a virtuális térben című előterjesztés váltott ki.
Ezt megelőzően szombaton a kora délutánba nyúlóan került sor – második meghirdetésre – a MÚRE közgyűlésére, amelyen a beszámolók előterjesztése utáni tisztújításon megválasztották az új vezetőségi testületeket és az új vezetőket. Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió magyar adásának szerkesztő-műsorvezetője kapott három évre bizalmat az elnöki tisztségre, Mózes Editet, a marosvásárhelyi Népújság szerkesztőjét megújították a Becsületbíróság elnöki tisztségében, és kialakult az öttagú Végrehajtó Bizottság új összetétele is.
Szombaton este a gyergyószárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében ünnepélyes körülmények között adták át az idei nívódíjakat: az írott sajtó kategóriában ezt az aradi Ujj János kollégánk érdemelte ki, míg az elektronikus média kategóriában Kacsó Edith, a bukaresti TV magyar adásának szerkesztője. A Hargita Megyei Tanács és a Gergyószárhegyi Művelődési Központ közös díját Bajna Gyögy gyergyószentmiklósi újságíró, az Oltyán László emlékdíjat Bodolai Gyöngyi, a Népújság szerkesztője kapta.
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

Új elnök a MÚRE élén
Rácz Éva személyében új elnököt választott Gyergyószárhegyen a hét végén összeült Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) tisztújító közgyűlése.
A Kolozsvári Rádió 39 éves munkatársa a szervezet addigi elnökét, az újabb mandátumért versenybe szálló Karácsonyi Zsigmondot győzte le hét szavazattal. A Marosvásárhelyen megjelenő Népújság főszerkesztője húsz éven keresztül foglalt el különböző tisztségeket az újságíró-szervezetben. Legutóbbi mandátumaiban ügyvezető elnökként, majd 2010-től mostanig elnökként dolgozott. Utódja, még megválasztása előtt kifejtette, hogy a tisztség esetleges elnyerése rendkívüli megtiszteltetést, ugyanakkor kihívást jelentene számára. Rácz – aki az egyesület első női elnöke – legfőbb célja hitelesen képviselni a hazai magyar újságírói társadalmat.
Szakmai díjakat adtak át
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének közgyűlése után a gyergyószárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében idén is átadták a nívódíjakat. Az írott sajtóban Ujj János (aradi nyugalmazott újságíró), az audióvizuális médiában Kacsó Edit (TVR, bukaresti magyaradás) részesült elismerésben. A Hargita megyei önkormányzat és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ különdíját Bajna György (Gyergyószentmiklós), az Oltyán László-emlékplakettet Bodolai Gyöngyi (Marosvásárhely) vehette át.
A szakmai szervezet vezetője tizenhét évvel ezelőtt került a pályára, mint a szatmárnémeti Samtelrádió és televízió munkatársa. A MÚRE új elnöke az utóbbi tíz évből közel nyolcat töltött különböző megyei- illetve kormányhivatalokban. RMDSZ színekben Szatmár megye önkormányzati képviselője volt, majd dolgozott a kormány főtitkárságán, vezetett szenátori irodát és tanácsos volt az egészségügyi tárcánál Cseke Attila minisztersége alatt. Miután 2012-ben Nagyváradon polgármester-választási kampányt is vezetett, Rácz Éva visszatért a sajtóba. Kérdésünkre, hogy mit tenne, ha ismét politikai felkérést kapna, a MÚRE új elnöke leszögezte, hogy élete következő tíz évét Kolozsváron és lehetőleg a sajtóban szeretné eltölteni. Ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy az eddigi politikai kötődései ellenére mind szervezeti elnökként, mind rádiós újságíróként tárgyilagosan fog valamennyi erdélyi magyar politikai párthoz illetve sajtótermékhez viszonyulni.
Írott sajtóért felelős alelnöknek Vajda Györgyöt (Népújság), audiovizális alelnöknek Kacsó Sándort (TVR, bukaresti magyaradás) választották. A becsületbíróság elnöke a továbbiakban is Mózes Edith (Népújság) maradt.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Digitalizálás éhomra
Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Ez főként a politikusokra áll, leginkább az elitre, ők azok, akik egymást állandóan túllicitálják nagyotmondásban.
Most a tanügyminiszter is beleesett ebbe a csapdába; mintha csak a nagyotmondás bajnoki címére pályázna a kijelentésével, hogy "a legrövidebb időn belül" Románia összes iskoláját rácsatlakoztatja az internetre. Az ügyben, mondta, már készül a "projekt".
Szép terv, csakhogy van egy-két szépséghibája. Talán előbb meg kellene oldani a roskadozó iskolaépületek megerősítését vagy újraépítését, a víz bevezetését a tanintézményekbe, hogy legalább kezet tudjanak mosni a gyerekek, mielőtt számítógép elé ülnének, vagy megjavítani a tetőt ott, ahol esős napokon eláznak a bent ülők. Vagy a tej és kifli programot, mert nagyon sok gyerek számára ez a napi főétkezés. És még nagyon hosszú a meg nem oldott problémák lajstroma.
A tanévkezdés napján látott képsorok sem azt tükrözték, hogy minden rendben lenne az országban, hogy már csak a "digitalizálás" van hátra. Vajon a miniszter nem látott falusi iskolát-óvodát, ahol az udvar mélyén van a latrina? Vagy nem tud azokról az esetekről, amikor kisiskolások fulladtak a befedetlen vagy rosszul fedett pöcegödörbe? És azt sem, amit két nappal ezelőtt láthattunk, hogy az egyik iskola tanulói csoportosan szaladtak át az út túloldalára, mert oda építették az intézmény illemhelyét. A nyilatkozatai szerint, úgy tűnik, a tárcavezető nem tud és nem is akar tudomást venni ezekről a rendellenességekről, számára a "digitális oktatás" a prioritás, amit "nem a jövőnek tervez, hanem a jelennek". Digitalizálunk éhomra.
Újra itt az ősz. Viharokkal, árvizekkel, ítéletidővel. De épp ilyen viharos a közélet és a politika is. Kóborkutya-ügy, Verespatak, tüntetések és ellentüntetések. Semmi pozitív. Ezek után mit várhatunk a téltől? A politikumtól, amelytől emberek millióinak sorsa függ, további veszekedést, marakodást a hatalomért, miközben nem jut idejük az ország gazdaságával, az életszínvonal emelésével foglalkozni. Maradnak a kóbor kutyák, a tüntetések, akárcsak tavaly, amikor heteken keresztül hóban-fagyban követelték országszerte – hiába – az államfő lemondását. Aztán jönnek a téli hófúvások, majd a tavaszi áradások, és újra kampányban találjuk magunkat, újabb ígéretekkel. De lényegében semmi sem változik.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A három székely megye egy régiót kell alkosson, Marosvásárhely központtal
Az RMDSZ Maros, Hargita, Kovászna megyei elnökei, illetve Kelemen Hunor szövetségi elnök szerdán ugyanabban az időpont- ban jelentette be, hogy a szervezet aláírásgyűjtésbe kezd helyi népszavazások kiírásáról, amelyen a megkérdezetteknek arra a kérdésre kell válaszolniuk, hogy egyetértenek-e azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal? Ciprian Dobre, a Maros Megyei Tanács elnöke lehetetlennek és illegálisnak, az EMNP elnöke, Toró T. Tibor pedig pótcselekvésnek nevezte a kezdeményezést, amely árthat az autonómia ügyének. Brassai Zsombort, az RMDSZ Maros megyei elnökét kérdeztük:
– A megyei tanács elnöke lehetetlennek és illegálisnak tartja a kezdeményezést, mert a régiósítás nem tartozik a megyei tanácsok hatáskörébe. Véleménye szerint népszavazást országos szinten, országos kérdésekben lehet kiírni, a megyei önkormányzat nem dönthet tanácsi határozattal a régiókról, mert ha így lenne, helyi szinten dönthetnének a lakosok például arról, hogy nem fizetnek többé adót. Románia területéről nem lehet Kovásznán vagy Tulceán dönteni, mert ez azt jelentené, hogy föderális, nem pedig nemzetállamban élünk. Kijelentette: jogi szempontból elhibázott, értelmetlen kezdeményezésről van szó.
– Ciprian Dobre nyilatkozata igazolja, hogy szükség van a referendumra, a lakosság véleménye megkerülhetetlen. A megyei tanács elnöke nem érti, milyen óriási szüksége van Maros megyének arra, hogy Hargita és Kovászna megyével egy kisebb régiót alkosson. Ez szolgálná a megye érdekeit, így valósulna meg a regionalizáció célkitűzése, az, hogy a megyék kölcsönösen erősítsék egymást, illetve hogy a helyi sajátosságok a fejlődéshez szükséges erőforrást biztosítsanak a térségnek.
A megyei tanács elnöke átpolitizálja a kérdést, mert ez olyan mérvű döntés, amely hosszú évekre-évtizedekre meghatározza a megye lakosságának sorsát. Éppen ezért gondolom, hogy szükség van a közvélemény egyértelmű álláspontjára, ami kötelezi a politikumot, hogy a választópolgárok akarata szerint döntsön a régió átszervezéséről.
Dobre azt állítja, nem a megyei tanács hatáskörébe tartozik. Erre azt mondom, hogy minden, ami a megye lakosságát foglalkoztatja, életét befolyásolja, a megyei tanácsra tartozik. Nem lehet a felelősséget egy rossz politikai döntés okán elhárítani magunktól.
– Mi a véleménye arról, hogy Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint az RMDSZ akciója semleges témára tereli a kérdést, illetve „szárnyát szegheti az autonómiára vonatkozó közösségi akaratnak, aminek az árát a közösség fizeti meg”?
– Sajnálatosnak tartom, hogy a Néppárt szembemegy a magyar érdekkel, hiszen ebben a kérdésben a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács is egyetért az RMDSZ-szel, nyilatkozataik szerint támogatják az aláírásgyűjtést. Úgy tűnik, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt nem aktuálpolitikai megközelítésben kezeli a kérdést. Most a régióátszervezésnek van aktualitása, és nem emelkedhetünk a kérdés fölé, hiszen elmegy mellettünk a lehetőség és vesztesei lehetünk ennek. Éppen ezért nagyon határozott véleményünk kell legyen a kérdésben, és ehhez kérjük a választópolgárok véleményét és támogatását. Ezúton is felkérem az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezetét, gondolja át álláspontját, hiszen aktuálpolitikai megközelítésben aligha van fontosabb kérdés ebben a pillanatban, mint az, hogy közös erőfeszítéssel elérjük, hogy a három megye egy fejlesztési régiót alkosson, Marosvásárhely központtal.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Melyik előbb: fejlesztési régió vagy autonómia?
Eltérések az SZNT és az RMDSZ álláspontja között
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kedden este, a Marosszéki Tanács ülését követően kijelentette, hogy egyetértenek az aláírásgyűjtéssel és támogatják azt, de az SZNT nem fejlesztési régióban, hanem Székelyföld autonómiájában gondolkodik. Mint mondta, az RMDSZ- szel számos kérdésben közös az álláspontjuk, de a népszavazáson megfogalmazott kérdésben nem egyezik. Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke szerint realistának kell lenni, mert egyelőre nincs szó közigazgatási régiókról, az alkotmányban sem szerepel, ellenben a fejlesztési régiók átszervezése napirenden van.
Az alábbiakban a két nyilatkozatot olvashatják:
Mi az autonóm Székelyföld megteremtését tűztük ki célul
Izsák Balázs: – A mi célunk nem egy fejlesztési régiónak a létrehozása, hanem az autonóm Székelyföldé. Ez 153 székely önkormányzatot jelent, amelynek a jegyzéke megtalálható a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetének a függelékében. Ezek tulajdonképpen nyolc széket alkotnak. Többször hangsúlyoztuk, hogy számunkra Székelyföld nem három megyét jelent, hanem nyolc széket. Ez nemcsak Maros megyében tér el tulajdonképpen a jelenlegi közigazgatási felosztástól, hanem Hargita és Kovászna megyében is. Bodzaforduló például soha nem tartozott a Székelyföldhöz, viszont a Brassó megyében található Apáca, Alsórákos tulajdonképpen Háromszékhez, Erdővidékhez tartozik. De beszélhetünk akár a Brassóhoz csatolt Homoródjánosfalváról is vagy Gyimesbükkről, amely jelenleg Bákó megyéhez tartozik.
Tehát mi az autonóm Székelyföld megteremtését tűztük ki célul, és nem helyes az, hogy elsőként a fejlesztési régiók kialakítását fogalmazzuk meg célkitűzésként, ugyanis az 1059/2003-as rendelete az Európai Uniónak kimondja, hogy a fejlesztési vagy sta- tisztikai régiókat közigazgatási egységek fogják kialakítani. Előbb kell tehát a közigazgatási határokat módosítani, a közigazgatási egységeket létrehozni, s utána gondolkozni azon, hogy hogyan alakítják a fejlesztési régiókat.
Ha most sikerülne keresztülvinni azt, hogy Maros, Hargita, Kovászna megye egy fejlesztési régió legyen, sokkal nehezebb lenne utána megváltoztatni a közigazgatási határokat, különösen, ha fölmutatják mellette éppen az érintett magyar székely lakosság akaratát.
Mi ezt nem tartjuk jó dolognak, ettől függetlenül folytatjuk az együttműködést az RMDSZ-szel is minden más területen, további egyeztetéseken próbáljuk meggyőzni, hogy ne ezen az úton haladjanak.
A fejlesztési régiók racionális átrajzolása fontos lépés az autonómiatörekvésekben
Brassai Zsombor: – Azt gondolom, hogy a realitások mentén kell gondolkodnunk, és ennek megfelelően kezdeményezzük a népszavazást a régióátszervezés ügyében. Továbbra is fenntartjuk, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyének ebben a hármas egységben kell fejlesztési régióvá átszerveződnie, hogy érvényesüljenek a regionalizációnak a célkitűzései, vagyis hogy megszűnjenek a különböző területek, megyék közti különbségek, illetve erősödjenek a helyi sajátosságok. Pillanatnyilag ennek van politikai aktualitása, és erre kell erős véleményt megfogalmazzon a térségben érintett lakosság.
Ami a közigazgatási hatáskört illeti, regionalizációs összefüggésben az RMDSZ nagyon világosan kifejezte az álláspontját, mely szerint nem támogatja egy újabb közigazgatási szint beiktatását az országos kormányzás és a megyei kormányzás közé, hiszen ez tovább bonyolítaná a bürokráciát, ami egyáltalán nem szolgálja a lakosság érdekeit. Tehát nem hiszünk egy olyan közigazgatási hatáskörrel felvértezett régióban, amelyik tovább fokozná az adminisztrációs bürokráciát. Ennek megfelelően mi a fejlesztési régiókat támogatjuk, amelyeknek realitásuk és aktualitásuk van ebben a pillanatban. Kifejezzük, hogy elfogadhatatlannak tartjuk ennek az egységességnek a beolvasztását olyan fejlesztési régió keretébe, amelyben tulajdonképpen elhalványodna a térségnek a jelentősége. A fejlesztési régiók racionális átrajzolása fontos lépés az autonómiatörekvésekben. Az RMDSZ nem mondott le az autonómiatörekvésekről, köztudomású, hogy a következő hetekben napvilágra kerül egy autonómiatervezet, melynek mentén a szövetség tovább küzd annak érdekében, hogy ez a cél megvalósuljon. Fontos jelzés a népszavazás mellett az október 27-ére tervezett székely nagy menetelés is, ezért támogatjuk ezt a kezdeményezést és csatlakozunk a rendezvényhez.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Csonka egyeztetés
A kormánypártok nem válaszoltak az RMDSZ megkeresésére
Az RMDSZ helyi népszavazások kiírását kezdeményezte azzal kapcsolatosan, hogy Maros, Hargita és Kovászna megyét egy fejlesztési régióba sorolja a kormány, illetve hogy a régió központja Marosvásárhely legyen. Tekintettel az ügy fontosságára, hisz nem kizárólag a Maros megyei magyar lakosság érdekeiről van szó, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke egyeztetésre hívta a román parlamenti pártok Maros megyei vezetőit. Szerdán délután került sor erre a találkozóra.
A részletekről Brassai Zsombort kérdeztük:
– Kik vettek részt a találkozón?
– Sajnos, csak a Demokrata-liberális párt képviselője jelent meg Mihai Porutiu marosvásárhelyi elnök személyében. A Nemzeti Liberális Párt megyei elnöke korábban már ismertette álláspontját. Véleménye szerint Maros megye jövője nem tartozik a Maros megyei közvéleményre. Úgy tűnik, lévén, hogy hiányoztak a tegnapi találkozóról, ezt az álláspontot továbbra is fenntartja. Ez nem túl bölcs álláspont, véleményem szerint huszonhárom év alatt el kellett volna jussunk a demokráciának egy olyan szintjére, amikor egy népszavazást és a népszavazás eredményét komolyan vesszük, főleg ha egy olyan rangú kérdésről van szó, ami a térség jövőjét hosszú időre meghatározza. Ebből a kérdésből a közvéleményt nem lehet kihagyni. Sőt, azt mondani, hogy Maros megye jövője nem tartozik a megye közvéleményére, enyhén szólva felelőtlenség.
A Szociáldemokrata Párt Maros megyei vezetőinek álláspontját nem ismerjük. Ellenben a Kovászna megyei PSD képviselőjének a véleményét ismerve, azt gondolom, hogy sajnálatos módon egy olyan irányba torzítják a szóban forgó kérdéskör körüli véleményeket, vitát, ami nem túl üdvös Maros megyére nézve, hiszen nem etnikai kérdésről van szó.
– Mit mondott a háromszéki szociáldemokrata képviselő?
– Véleménye szerint a referendum fölösleges pénzkidobás, és tulajdonképpen nem szolgál egyebet, mint az RMDSZ érdekeit. Nem hiszem, hogy túl bölcs lenne Maros megyében a magyar autonóm tartománnyal riogatni a Felső-Maros menti románságot, hiszen nem erről van szó. Az, hogy a nagyobbik kormányzó párt mindmostanáig nyilatkozatokon kívül tulajdonképpen nem fogalmazott meg egy olyan szakmai elemzésen alapuló tervet, amiről vitatkozni lehetne – köztudott, hogy csak az RMDSZ tett le a kormány asztalára egy átfogó, a kérdést lényegében taglaló szakmai véleményt – , azt jelenti, hogy a kormányzó pártiak, és különösen a szociáldemokraták, politikai kérdésnek minősítenek egy olyan ügyet, ami hosszú évtizedeken keresztül befolyásolja majd a lakosság életét.
Éppen ebből a tapasztalatból kiindulva gondolom azt, hogy rendkívül nagy a felelőssége most a közvéleménynek abban, hogy felkarolja ezt az aláírásgyűjtést. A lehető legnagyobb számban és arányban ki kell fejeznünk álláspontunkat, meg kell erősítsük Maros megyével és Marosvásárhellyel kapcsolatos érdekeinket.
– Hogyan értékeli a PDL viszonyulását?
– A Demokrata-Liberális Párt nyitása mindenképpen üdvözlendő. A tegnapi beszélgetés során több kérdést próbáltunk tisztázni. A tárgyalásokat nem zártuk le, véleményem szerint a következő napokban folytatjuk, közeledni fog az álláspontunk, s majd ebben a várható együttműködésben sikerül dűlőre vinni a Maros megyeiek közös ügyét.
– Mivel indokolták a kormánypártok a távolmaradást?
– Sajnálattal vettük tudomásul, hogy nem válaszoltak a meghívásunkra, nem jeleztek vissza.
– Elkezdődött az aláírásgyűjtés. Hogyan haladnak?
– Több önkormányzattól kaptunk visszajelzést. A tegnap estig már több ezer aláírás gyűlt össze.
A törvény értelmében október 13-ig kell összegyűjteni a Maros megyében választásra jogosult polgárok legkevesebb öt százalékának az aláírását. Ezzel a támogató aláírással a polgári kezdeményezést beterjesztjük a megye jegyzőjéhez, aki 30 napra közvitára függeszti ki. November 14-re rendkívüli tanácsülést kezdeményez az RMDSZ-frakció, amelyen napirendre kerül az a javaslat, hogy december 8-ára írjon ki a megyei tanács népszavazást.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Brassai: Elfogadhatatlan a nyelvhasználatért folytatott kiállást demagógiának minősíteni
RMDSZ-reakció a polgármester kirohanásaira
A minapi városi tanácsülésen részt vett Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke is. Elmondása szerint a polgármester nem hagyta figyelmen kívül a jelenlétét, az amúgy sem vitamentes tanácskozás közben rajta töltötte ki a mérgét. Erről beszélgettünk a megyei elnökkel.
– Hogyan minősítené a városvezető reakcióját?
– Nem lep meg, hogy nyilvánosan kritizált a polgármester, hiszen a Forgatag óta nem felhőtlen a viszonyunk. Ellenben meglep az álláspontja. Egyrészt bagatellizálja a kétnyelvű árcédulákat osztogató hölgyet ért egyértelmű diszkriminatív intézkedést, jóllehet közvetve ő a felelős a piacigazgatóság és a helyi rendőrség túlkapásáért. És közvetlenül ő a felelős azért, hogy Marosvásárhelyen nem beszélhetünk valós kétnyelvűségről. Amennyiben érvényt szerezne a törvény előírásainak, fel sem merülne olyan konfliktus, mint amilyen a szóban forgó eset is. Az lenne természetes, ha nem kellene fél év után is szóvá tenni tanácsülésen, hogy a testület a döntését még mindig nem tartotta be, elkezdődött az új iskolai év, de nincsenek a kétnyelvű névtáblák feltéve az épületek homlokzataira. Sőt, elszámolhatott volna a nevezetes Együtt–Împreuna üggyel is, amivel kapcsolatosan még mindig várjuk válaszát.
Nehezen tudnám elegánsan minősíteni, hogy megnyilvánulásában vissza próbálta fordítani a fegyver csövét, az inkriminált hölgyet nevezte provokátornak, és minket tett felelőssé azért, hogy Marosvásárhely rossz hírneve miatt nem lehet európai kulturális főváros. Minősíthetetlen a kirohanása, de nem ez a legnagyobb baj. Sokkal nagyobb gond az, hogy tényleg megoldatlan egy sor olyan kérdés, amiért a polgármesteri hivatal végrehajtói felelnek. Gond az, hogy a törvényben szavatolt jogainkért állandóan szót kell emelni, mert nem számíthatunk a polgármester törvénytiszteletére. Tulajdonképpen a magyarságot illető jogok csorbítása kompromittálja Marosvásárhely hírnevét! Hihetetlen arcátlanság azt állítani, hogy a minket illető jogok be nem tartása miatti tiltakozás vet rossz fényt a városra. Döbbenetes arra gondolni, hogy cinikus megjegyzésekkel illette a tanácsülésen a magyar tanácsosokat, akik anyanyelvüket használták felszólalásuk során. Elfogadhatatlan, hogy a nyelvhasználat miatti kiállást demagóg és képmutató politizálásnak minősítette.
– Végül is az anyanyelvhasználat jogának törvényes garantálása nem mai keletű. A tanácsosok eddig mégsem éltek ezzel a joggal…
– Eddig pragmatikus megfontolásból, a hatékony vita- és tárgyalókészség érdekében mellőzték a tanácsosok ezt. Eljött az ideje azonban, hogy nyilvánvalóvá tegyük azokat a jogokat, melyekért az RMDSZ következetesen küzdött huszonhárom éven át. Mi tudunk magyarul és románul is érvelni, vitatkozni, tárgyalni. Nemcsak tudunk, de egyenlő állampolgárként megillet minket a jog, hogy használjuk anyanyelvünket. Szomorú, hogy ezt demagógiának minősítve a polgármester azt bizonyítja, hogy voltaképpen szemfényvesztésnek minősül, amikor választások előtt mindenki polgármesterének nevezi magát. Arra kérem tanácsosainkat, hogy a következőkben is, következetesen, minden gyűlésen, minden megszólalás alkalmával beszéljenek magyarul és románul!
– A tanácsülésen, mint korábban említette, az RMDSZ-frakció sem volt egységes állásponton. Nem szoktak egyeztetni az ülések előtt? Nem kellene egységet felmutatni bár a frakción belül? Vagy nem tudnak megegyezni? Semmiképpen sem vet jó fényt a frakcióra.
– Valóban, frakciónk több esetben nem volt egységes, költségvetési és beruházási kérdésekben fele-fele arányban más-más állásponton voltak. Ez nem jó, sokkal több időt és figyelmet kell fordítani a belső egyeztetésekre. Ellenben biztatónak tartom, hogy az anyanyelvhasználat kérdésében egységes volt a hozzáállás, kivétel nélkül mindegyikük anyanyelvén szólt hozzá a napirenden lévő témákhoz. Ez karakán kiállás volt!
– Ez így nagyon szép, de vajon várható-e ebben következetes folytatás?
– A következetességet tartom a legfontosabbnak. Higgadt következetességgel is azon kell lennünk, hogy érvényt szerezzünk a minket megillető nyelvhasználati jognak. Piacon, tanácsülésen, hivatalokban, üzletekben, iskolai folyosókon, azaz a helyi társadalmi tér minden szegletében. Dacára annak, hogy a polgármester demagógiával vádol minket, meggyőződésem, hogy a valódi multikulturalitás – ami a kétnyelvűségben nyilvánul meg – szavatol hitelt Marosvásárhelynek ahhoz, hogy igényt tarthasson európai színvonalú kulturális minőség elnyerésére. Az idén a polgármester többször is megalázta a vásárhelyi magyarságot, és rossz politikusnak, illetve vezetőnek bizonyult, amikor fontos gazdasági kérdésekben nem tudott politikai konszenzust teremteni. Ezzel nem én kell elszámoljak választóimnak!
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Menetelés a Székelyföldért
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, a Kultúrpalotában nemrég tartott gyűlésen kijelentette: a székelyek október 27-i nagy menetelésének a célja lényegében ugyanaz, mint március 10-én Marosvásárhelyen, a székely szabadság napján: tiltakozás a kormány közigazgatási átszervezési terve ellen, és egyben tüntetés az autonóm, egységes és önálló Székelyföldért. – Nem fogadhatjuk el, hogy a Székelyföldet egy román többségű régióba beolvasszák – jelentette ki.
Az SZNT kezdeményezését az erdélyi magyar politikai és civil szervezetek is felkarolták. Pár nappal a nagy menetelés előtt az előkészületekről kérdeztük ezek képviselőit.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint Marosszékről és Maros megyéből kb. száz autóbusz indul a székelyek vasárnapi nagy menetelésére.
– Az SZNT elnöke nem busszal megy, hanem a csütörtökön Makfalváról induló szekér-karavánnal. Van ennek valamiféle üzenete?
– Arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy a székelységnek az életéhez – akinek a legfőbb jövedelemforrása a mezőgazdaság – a 21. század elején is hozzátartozik a ló és a szekér. Ezt annál inkább fontosnak tartjuk, mivel a hagyományos életforma megtartása a megmaradásukat is garantálná. Nem kell a lovaknak és szekereknek eltűnniük, hiszen az igavonó állat tulajdonképpen újratermelődő energia, és a kis székely gazdaságok nem létezhetnek ezek nélkül. Feltették a kérdést, hogy a mai motorizált, modern világban kell-e még használni a lovas szekeret? A válaszom az, hogy igen, hozzátartozik a hagyományos életformához.
– Vannak-e visszajelzéseik arra vonatkozóan, hogy a várakozásuknak megfelelő számban vesznek részt a magyarok a nagy menetelésen?
– Érkeznek visszajelzések, és ezekből arra következtetünk, hogy sokan leszünk. Bízom abban, hogy sokan jönnek majd kiskocsival, hiszen a kérésünk az volt, hogy mivel az autóbuszpark korlátozott számú, ezt a lehetőséget hagyjuk meg azoknak, akiknek nincs módjuk saját autóval utazni.
Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke kérdésünkre elmondta, hogy két autóbuszra érkezett támogatás, adomány jólelkű emberektől, akik így akarták támogatni a menetelést. Ezért sikerült jóval az önköltségi ár alatt, 10 lejben meghatározni az útiköltséget.
– És ha többen jelentkeznek?
– Ha többen jelentkeznek, akkor lehetőségünkben áll újabb autóbuszokat lefoglalni, de annak ki kell fizetni az önköltségi árát, ami utasonként 50 lej. A Bolyai térről, a Teleki Téka elől indulunk, fél hatkor lesz a gyülekező, tájékoztatott az RMDSZ városi elnöke.
Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke elmondta, hogy az EMNT és a Néppárt közösen nyolc autóbuszt indít, és a még fennmaradt helyekre szeretettel várják a jelentkezőket a Klastrom (Mihai Viteazu) utca 40. szám alatti székházukban reggel kilenctől délután három óráig. Iratkozni péntek délig lehet. Megközelítőleg 400-450 emberre számítanak.
Jakab István, az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi elnöke azzal egészítette ki Cseh Gábor tájékoztatóját, hogy az általuk szervezett autóbuszok a Sportcsarnok elől indulnak.
László György, a Székely Nemzeti Tanács jegyzője szerint Maros megye jól teljesít.
– Sikerül a tervezett buszszámot biztosítani, elkészültek az utaslisták több mint 90 autóbuszra. Jelenleg még dolgozunk azokon az adatokon, amelyek az egyházaktól jönnek be. A mai nap folyamán szeretnénk véglegesíteni, és akkor meglesz a teljes listánk. Számításaink szerint kb. 100 autóbusz indul Marosvásárhelyről és Maros megyéből.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Koszorúzás és emléktábla-avatás
1956-ra emlékeztek a Vártemplomban…
Az RMDSZ marosvásárhelyi és megyei szervezete tegnap délután rendezvénysorozattal tisztelgett az 1956-os forradalmárok, az áldozatok és politikai meghurcoltak emléke előtt.
A rendezvénysorozat 14 órakor az általános iskolások ’56-os tematikájú történelmi csapatvetélkedőjével kezdődött a Kultúrpalotában. 17 órakor a Vártemplom udvarán emléktáblát avattak és koszorúztak az ’56-os szabadságharc emlékére emelt kopjafánál. Fellépett a Musica Humana női kamarakórus Csíky Csaba vezényletével, 18 órától ünnepi műsorra került sor a Vártemplomban.
Ünnepi beszédében Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke rámutatott: Ma Marosvásárhelyen "nincs sztálinista diktatúra, de van latens érdek mentén megnyilvánuló városvezetői önkény. Nincs megszálló hatalom, de van hatalommal való visszaélés és szélsőséges nacionalista retorika, amely tudatosan idegen veszélyként kompromittál minket, magyarokat". Majd arra figyelmeztetett, hogy sok dolgunk van: hinni abban, hogy a jövőt szavatoló hárommegyés regionalizáció megvalósítható, és tenni is kell ezért, sok- sok ezer aláírással nyomatékosítani, hogy van a térség jövőjét illetően megoldásunk, kiszámítható, biztos jövőképünk. "Hiszek abban, hogy eljött az ideje, hogy együtt – magyarok és magyarok, románok és magyarok – józan ésszel megítéljük a valóságot, újrafogalmazzuk közös jövőnket, és tegyünk azért, hogy végre jóra forduljon a sorsunk Marosvásárhelyen is" – zárta beszédét az RMDSZ megyei elnöke.
Peti András, a szervezet marosvásárhelyi elnöke az RMDSZ eredményeit sorolta fel, kijelentve, számára 1956 üzenete az, hogy csak összefogással lehet eredményeket elérni.
Szarka Gábor csíkszeredai konzul emlékeztetett, hogy 1956-ban a magyarok egy olyan rendszert döntöttek meg, amely saját hatalmát csak félelemmel, gyűlölettel volt képes fenntartani. Mint mondta, 1956 bizonyosság arra, hogy a szabadságért meg kell harcolni.
Borbély László képviselő kijelentette: számára az 1956 üzenete, hogy nincs lehetetlen! Miközben felidézte 1956-ot, 1989-et és 1990 márciusát, figyelmeztetett: "Nincs lehetetlen, ezt kell megtanuljuk mi, erdélyi magyarok (…), ne mondjunk le mindenkori szabadságunkról, ne mondjunk le arról, hogy jobb lehet nekünk, s ne hagyjuk magunkat. Számunkra ez a legfontosabb itt, most és a jövőben".
…és a Bolyai téri unitárius templomban
Ugyancsak tegnap 18.30-tól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a Bolyai téri unitárius templomban Az 1956-os magyar forradalom és hazai visszhangja, személyes történetek címmel szervezett interaktív rendezvényt. Meghívott dr. Szász István Tas orvos író, műsorvezető Boros Zoltán újságíró volt. Az esemény részleteiről holnapi lapunkban olvashatnak.
***
Az 1956-os magyar forradalom eszméivel való azonosulásért Erdély-szerte 826 személyt állítottak hadbíróság elé és ítéltek el. Közülük 620 magyar, 184 román, 18 német, két zsidó, két cigány volt. A legnagyobb véráldozatot Marosvásárhely hozta: Budapesten 1957-ben végezték ki a marosvásárhelyi származású Dudás József mérnök- technikust és Preisz Zoltán szerszámlakatost. Temesváron dr. Kónya István-Béla ügyvédet, valamint a marosvásárhelyi kényszerlakhelyre hurcolt Orbán Károlyt és báró Huszár József földbirtokost 1958-ban.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Ami jó Hargita és Kovászna megyében, Marosvásárhelyen nem jó?
Az RMDSZ-frakció rendkívüli megyei tanácsülést kér november 14-re
– Arcátlanság lenne a politikusok részéről, ha nem vennék figyelembe több tízezer Maros megyei és marosvásárhelyi állampolgár akaratát – jelentette ki tegnap Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, Kelemen Mártonnal, a megyei tanács RMDSZ-frakciója vezetőjével tartott közös sajtótájékoztatón annak kapcsán, hogy egy nappal korábban a megyei tanács jegyzője negatívan véleményezte az RMDSZ által benyújtott, a helyi referendum kiírását kezdeményező több mint negyvenezer aláírást.
"Nem a marosvásárhelyi társadalommal, a politikusokkal vannak gondok"
A megyei elnök emlékeztetett a pár nappal korábban az 1956-os forradalom emlékére tartott megemlékezésen tett kijelentésére, amely szerint nem Marosvásárhellyel, a marosvásárhelyi társadalommal vannak gondok, hanem azzal a politikai elittel, amely időről időre, alkalomról alkalomra mesterséges etnikai konfliktust gerjeszt. Annak kapcsán mondta ezt, hogy miután az RMDSZ polgári akciót, aláírásgyűjtést kezdeményezett, amely Maros megye és különösképpen Marosvásárhely lakóinak az érdekeit tartja szem előtt, és arról kérdezné meg a megye és a város lakóit, hogy mit gondolnak a térség jövőjéről, a PDL és az USL politikusainak nyilatkozatai eltorzították ezt a véleménye szerint nemes szándékot, és olyan köntösbe próbálják öltöztetni, amelyik etnikai feszültségekhez vezethet, és kockára teszi mind a megye, mind a térség jövőjét.
Az RMDSZ arra törekszik, hogy meggyőzze a kormányt, az illetékes döntéshozó hatóságokat, hogy ennek a térségnek az szavatol fejlődést, ha a jelenlegi nagy régiót kisebbre osztják. Ez szüntetné meg azokat a különbségeket a megyék között, amelyekről az utóbbi tizenöt évben bebizonyosodott, hogy ebben a képletben nem a térség javát szolgálják.
– Mi a gond a felvetéssel, kit zavar az, hogy Marosvásárhely számára, amely az elmúlt évtizedekben beszűkült, régióközpontként keresse a jövőt? – tette fel a kérdést. A választ meg is adta: a PDL- és USL-vezetők, akik nem fogalmaztak meg egyetlen logikus ellenérvet sem, a kérdést etnikai természetűvé torzították, elutasítva a párbeszéd gondolatát is. – Egyre gyakrabban hallunk mind sértőbb és bántóbb, az idegengyűlölet határát súroló megnyilatkozásokat, amelyek rendkívül egészségtelenek és károsak a helyi társadalomra nézve – mondta.
Sajnálattal vette tudomásul, hogy ez a hangulat begyűrűzött a társadalomba is. Véleménye szerint ha tovább fokozódik ez a fajta feszültség, a felelősség azokra a PDL-s és USL-s politikusokra hárul, akik nem képesek túltenni magukat bizonyos hiúsági kérdéseken, bizonyos politikai ambíciókon, nem tudnak összefogni Marosvásárhely és a megye érdekében. – Sajnálattal veszem tudomásul, hogy már-már versenyszerűen vetélkednek az USL és PDL politikusai abban, hogy ki a nagyobb román, ki a nagyobb nacionalista. Úgy gondolom, ezt a folyamatot meg kell állítani, és ezért a felelősséget az USL és a PDL politikusainak vállalniuk kell – jelentette ki.
"A megye jegyzője több mint 50 ezer emberrel csúfolkodik "
Kelemen Márton szerint csupán formai hibákra hivatkozva utasította vissza Paul Cosma a kezdeményezést, amelyet szeptember 26-án nyújtottak be, és választ a 29. napon kaptak, amelyben a megyei tanács titkára elutasította azt a formanyomtatványt, amelyekre az aláírásokat gyűjtötték.
A Népújság kérdésére elmondta, hogy a táblázattal kapcsolatban fogalmazott meg teljes mértékben formai kifogásokat, amelyek nem érintik a kérdés lényegét, nem változtatják meg, nem helyesbítik, nem pontosítják a kérdést.
Mint mondta, alapjában nem lepte meg őket ez a fordulat, számítottak arra, hogy politikai meggondolásból akadályozni fogják. Ezért egy másik törvény adta lehetőséggel éltek, és a megyei tanácsosok egyharmadának aláírásával benyújtottak egy másik kezdeményezést referendum kiírásáról ugyanazzal a kérdéssel. Véleménye szerint ennek a kérdésnek a megvitatását a megyei tanácsban politikai eszközökkel már nem lehet megakadályozni. A rendkívüli tanácsülést november 14-re kérik, amelyen az RMDSZ-tanácsosok a több tízezer aláírásra hivatkozva kérik a kérdés megvitatását.
Az RMDSZ politikusai szerint a három székelyföldi megyét érintő kezdeményezést a román politikum folyamatosan eltorzítja, holott csupán gazdasági fejlesztési régióról van szó, amelynek nincs etnikai vetülete, csupán arról szól, hogy az európai uniós alapokat hogyan osztják le.
Az aláírásgyűjtést folytatják, eddig ötvenötezer támogató aláírás gyűlt össze, magyarok és románok részéről egyaránt. Kijelentették: a megye titkára technikai okokra hivatkozva lesöpörheti ugyan az asztalról a negyvenezer aláírást, de a megyei tanács elnöke, a tanácsosok, akik a lakosság szavazatainak köszönhetően jutottak tisztséghez, nem tekinthetnek el attól, hogy a megye egy nagyon jelentős része mit szeretne.
A kérdések során kiderült, hogy az azonos fejléccel ellátott listákat mind Hargita, mind Kovászna megyében elfogadták, egyetlen nap alatt megkapták a választ.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!
Nagy menetelés Berecktől Kökösig az autonómiáért, az önrendelkezésért
Sok ezer égszínkék székely zászló lobogott tegnap az őszi napsütésben a Gábor Áron szülőfaluja, Bereck és hősi halálának színhelye, Kökös közötti országút több mint ötven kilométeres szakaszán, amely 14 települést kapcsolt össze. Az ökumenikus istentisztelet után induló békés, méltóságteljes meneteléssel a székelyek azt hirdették, hogy Székelyföld fel nem osztható, be nem olvasztható, és autonómiát követeltek Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek. A tüntetők a menetelés végén közösen elénekelték a magyar és a székely himnuszt.
Közösségi összefogással nincs lehetetlen!
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kiemelte: "Megkerülhetetlen kérdéssé tettük a közéletben a székely autonómia ügyét. A politikai élet vezetőinek, magyaroknak, románoknak viszonyulniuk kell Székelyföldhöz, a székely autonómia kérdéséhez. Jelképet teremtettünk, székely zászlót, amely alá föl lehet sorakozni. Vázoltunk egy világos jövőképet Székelyföld autonómia- statútumával, amelyben pontosan leírtuk azokat az intézményeket, amelyek révén Székelyföld autonómiája megvalósul. Megteremtettük az autonómiaküzdelem mozgalmi hátterét. Marosvásárhelyen a székely szabadság napján, vagy ma itt, Bereck és Kökös között arra mutatunk példát az utánunk jövőknek, hogy közösségi összefogással nincsen lehetetlen. Hétszázezer székely akarata olyan erő, amely meg fogja teremteni Székelyföld területi autonómiáját.
Nem lehet méltóbban emlékezni Gábor Áronra, történelemformáló hősiességére, mint az autonómiaküzdelemmel. Bízzunk mindannyian abban, hogy Székelyföld autonómiája a közeljövőnek nemcsak ígérete, de megvalósulása is lesz.
Székelyföld jövője IGEN-nel kezdődik
– Azért jöttünk össze, hogy megfogalmazzuk, innen, Gábor Áron útjáról mit üzenünk Székelyföldnek és Bukarestnek. Mi, székelyek szeretnénk tisztelni azt az országot, ahol élünk, szeretnénk számítani rá, bízni benne. De régi törvény: ha a hatalom azt akarja, hogy tiszteljék, tiszteletreméltónak is kell lennie. És Romániának is tisztelnie kell a székely közösséget.
Mert Székelyföld közös alkotás. Mindannyiunk tulajdona. Mindannyiunké, akik azt akarjuk, hogy Székelyföld azoké legyen, akik megdolgoznak, megküzdenek és áldozatokat hoznak érte. Ne azoké legyen, akik kigúnyolják, hanem azoké, akik szeretik ezt a tájat, az itt lakó embereket. Ne azoké legyen, akik Bukarestbe viszik adónkat, hanem azoké legyen, akik itt termelik meg az anyagi javakat. Székelyföld ne azoké legyen, akik a sót, a borvizet, az erdőt elviszik előlünk, hanem azoké legyen, akik újraültetik a letarolt hegyoldalakat – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke.
Talpra, székely!
– A saját hazánkban, Erdélyországban, mi is oda jutottunk, hogy azért kelljen menetelnünk, amit eleink biztosítottak a románoknak Hátszeg vidékén, a szászoknak Szászföldön, illetve Székelyföld népének, amíg aztán utóbb autonóm jogaik meg nem csorbultak. Büszke vagyok arra, hogy ebben az országban és mondhatni az egész Kárpát- medencei magyar nyelvterületen nincs még egy olyan nemzeti közösség, amelyik ennyire állhatatosan ki tudna állani jogai és ügye mellett, mint a székely nép! Gábor Áron kései utódaiként mi nem ágyúval, nem fegyverrel, hanem békés, demokratikus eszközökkel küzdünk a jövőnkért – mondta egyebek mellett Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Nem csodára várunk, építkező közösség vagyunk
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke újságírói kérdésre kijelentette: – Az a kezdeményezés, amelyet elindítottunk néhány héttel ezelőtt, a megyei referendumokról szól. Hogyha itt százezres számokról beszélünk, akkor azt mondom, hogy mi a hat megyében 200 ezer aláírást gyűjtöttünk össze. Mi, székelyföldi emberek felelősek vagyunk a partiumiakért, a partiumiak a Székelyföldért, a szórványért. Együtt tudunk erősek lenni. A kulturális autonómia megoldás azoknak, akik nem tömbben élnek, és igazából a mai napnak is az az üzenete, hogy a célok közösek, és a közösség akaratát föl tudjuk mutatni. Mögöttünk, a szövetség mögött áll a közösség, amely már többször bebizonyította, hogy nekünk mindig újra kell fogalmaznunk ezeket a célokat, és a magunk eszközeivel építkezni kell. Mindennap hozzá kell tenni egy téglát az épülő házhoz. Nem csodára várunk, építkező közösség vagyunk.
Gyönyörű nap ez a mai!
Berecken, ágyúöntő Gábor Áron szülőfalujában, Háromszék északkeleti kapujánál gyülekeztek a nyárádmenti székelyek. A Népújság őket kérdezte, mit jelent számukra ez a menetelés?
Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere: – Hatalmas élményt. Úgy gondolom, történelmi pillanatokat élünk át. Nyárád-szeredából és környékéről mintegy 250-300 ember van itt, mindenki pozitívan reagált a felkérésünkre, úgy néz ki, úgy tudjuk képviselni Marosszéket, ahogy tőlünk, székelyektől elvárták, s ahogy mi elvárjuk magunktól. "Hazádnak rendületlenül légy híve, ó, magyar " – zárta szavait Tóth Sándor.
Balogh István, Csíkfalva polgármestere: – Nagy élmény itt lenni, az egységnek és az összefogásnak vagyunk tanúi, ismét megmutattuk, hogy együtt tudunk lenni politikai színezettől és vallási hovatartozástól függetlenül, és egységet tudunk fölmutatni. Talán ezt emelném ki mint legfontosabbat a mai napról, és ezzel is azt kérjük, ne szakítsanak szét minket, hiszen együvé tartozunk és együtt akarunk élni ezen a földön.
Csíki Sándor, a Marosszéki Székely Tanács elnöke: – Bereckről indult a nagy menetelés. Óriási élmény, hogy Gábor Áron szülőfalujából indulunk, családtagokkal, barátokkal. Gábor Áron ’48-as forradalmár volt, úgy gondolom, jó helyszínt választottunk. Az, hogy hét autóbusszal érkezett Nyárádszereda és környéke, Nyárádmagyarós és Nyárádremete, elárulja, hogy ha kell, össze tudunk fogni. Gyönyörű nap ez a mai!
Lukács Gusztáv berecki lakos büszkén vezette azt a szekeret, amely a Gábor Áron rézágyúja másolatát vontatta. Mint mondta, soha nem gondolta volna, hogy ekkora megtiszteltetés éri.
– Nagy örömmel viszem a zászlót, látszik, hogy ha akarunk, össze tudunk fogni és sikereket elérni az autonómiáért – válaszolta a Népújság kérdésére Dimény Renáta, 16 éves berecki tanuló.
Csernátonban Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere nyilatkozott lapunknak: – Az életben vannak nagyon fontos dolgok, ez is az volt. Örömömre szolgál, hogy négy autóbuszt tudtunk indítani Ákosfalva községből, és több kiskocsit, kb. 300 fős csapattal érkeztünk. Ez igen fontos megnyilvánulás a hazai összmagyarság részéről, gondolom, hogy sikere is lesz.
Ambrus Róbert vitte az erdőszentgyörgyiek tábláját: – Ez a menetelés azt jelenti, hogy elindult egy folyamat Székelyföld autonómiája felé. Erdőszentgyörgyről 89-en érkeztünk, hogy kifejezzük az autonómia iránti igényünket.
Autonómiát, párbeszédet és társadalmi békét!
A résztvevők kiáltvánnyal erősítették meg, hogy az önrendelkezés joga alapján követelik a Székelyföld államhatárokon belüli autonómiáját.
A kiáltványban, amelyet Izsák Balázs SZNT- elnök olvasott fel, egyebek mellett kijelentik: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását; követelik, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a székely nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén; ragaszkodnak a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföldnek a gyergyóditrói nemzetgyűlés által kijelölt ideiglenes határaihoz, és követelik, hogy a helyi közösségek népszavazása véglegesítse azokat!
A kiáltvány emlékeztet, hogy "ez év március tizedikén, a székely szabadság napján, a marosvásárhelyi Postaréten összegyűlt székelyek beadvánnyal fordultak Románia kormányához, amelyben követelték, hogy a sajátos történelmi, földrajzi, politikai, kulturális és gazdasági jellegzetességekkel rendelkező Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió, illetve Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását, ám erre a beadványra nyolc hónap elteltével sem érkezett válasz.
Felhívja a figyelmet, hogy "a mai napot követően vagy érdemi párbeszéd kezdődik a székelység képviselőivel a székely nép kinyilvánított akaratáról, Székelyföld jövőjéről, vagy sokasodni és erősödni fognak a tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is".
Ugyanakkor kéri Magyarország kormányát, "kérje Románia kormányától a két ország közti alapszerződés tiszteletben tartását, különös tekintettel annak 15/9. cikkére. Nekünk, székelyeknek alapvető érdekünk, hogy Magyarország és Románia között jó legyen a viszony, a békés, építő együttműködés és az Európai Unió tagállamainak közös alkotmányos örökségének jegyében".
Az eseményhez kapcsolódó számos szimpátiatüntetést szerveztek Európában, Amerikában és Ausztráliában is.
Mózes Edith

Izsák Balázs: Amit célként kitűztünk, megvalósítottuk!
– Október 27-én lezajlott a székelyek nagy menetelése. Ha röviden értékelni akarnám, azt mondhatnám, hogy amit célként kitűztünk, azt megvalósítottuk. Megvalósítottuk az összefüggő menetoszlopot Bereck és Kökös között, talán két hely volt, ahol pár száz méterre megszakadt. A begyűjtött adatok alapján 150 ezren voltunk – nyilatkozta tegnap sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Megköszönte a résztvevőknek, hogy jelen voltak, hogy felmutatták a székelység igényét Székelyföld autonómiája iránt, és kifejezték tiltakozásukat a bukaresti kormány tervezett közigazgatási átalakítása ellen. Megköszönte a pártok támogató részvételét és a szervezésben végzett munkát, az SZNT küldötteinek, a széki vezetőknek és közvetlen munkatársainak azt a hatalmas munkát, amelyet augusztustól végeztek. Bejelentette: meg fogják ismételni kérésüket a román kormány felé, hogy fogadja a székelység küldöttségét, és tárgyaljanak Székelyföld jövőjéről, a székely autonómiakövetelésről. – Egyértelmű, hogy a székelyek nagy menetelése sikeres volt, és az is világos, hogy a nagy menetelés sikerét ez év márciusában Marosvásárhelyen alapoztuk meg. Persze, nem elhanyagolható az a tízesztendős munka, amelyet a Székely Nemzeti Tanács küldöttei, a tisztségben engem megelőző vezetők, dr. Csapó József és Fodor Imre végeztek, mondta az elnök.
27-e óta egy kicsit megváltozott körülöttünk, és bennünk is a világ
Elmondta, hogy az SZNT október 26-án, szombaton volt tízéves, de nem volt más rendezvényük, csak a nagy székely menetelés. Ez alatt a tíz év alatt, tette hozzá, megtettek egypár olyan lépést, amely szükséges az autonómia kivívásához. – A közfigyelem középpontjába vittük Székelyföld autonómiájának kérdését, megkerülhetetlenné tettük a hazai magyar politikusok számára, teremtettünk egy jelképet, a székely zászlót, Székelyföld címerét, amely alá fölsorakozhatnak mindazok, akik Székelyföld autonómiájáért föl akarnak lépni. Ebben az évben elértük azt is, hogy megteremtettük az autonómiatörekvés mozgalmi hátterét, ha úgy tetszik, 27-e óta egy kicsit megváltozott körülöttünk is, és bennünk is a világ.
Az elnök szerint ma már nem mondhatja azt Bukarest, de senki sem, hogy a székelyek autonómiatörekvése pusztán néhány politikusnak az igénye lenne. Ez a közösség igénye, a székely népé, és ehhez kell viszonyulnia innen tovább mindenkinek. Megváltozott a világ bennünk is, a közösség bizalma, belső kohéziója is megerősödött. Számunkra az autonómiaküzdelem erőszakmentes, és az is marad, a jog és a demokrácia eszközeivel harcolunk Székelyföld autonómiájáért – jelentette ki Izsák Balázs.
Újságírói kérdésre, hogy vajon a politikai alakulatok nem használták-e propagandacélokra az eseményt, azt mondta, ő maga nem találkozott ilyesmivel, de ha megtörtént volna, leülnek és megtárgyalják az illető szervezettel, szervezetekkel.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Etnikumközi harmóniát – ne csak szólamok szintjén!
Az EMNT és az EMNP kétnyelvű feliratot kér a polgármester irodájára
A vasárnapi nagy székely menetelést értékelték tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi vezetői, akik mindenekelőtt Izsák Balázsnak kívánták megköszönni a munkáját és kitartását, de köszönték a pártoknak is a példás összefogást, az egyházak és a média támogatását. Az EMNP és EMNT 120 ezerre saccolja a nagy menetelésen való részvételt.
Székely nemzeti pénzügyi alap létrehozását javasolják
Az EMNT és EMNP által előzetesen bejelentett nyolc autóbusz helyett tízet indítottak, és többen ajánlkoztak, hogy saját személygépkocsijukkal is szállítanak embereket a nagy menetelésre, mondta Portik Vilmos, az EMNP megyei elnöke. Portik javaslatot fogalmazott meg a Székely Nemzeti Tanács felé, hogy, okulva a közelmúlt történéseiből, hozzanak létre akár árnyékintézményként egy úgynevezett székely nemzeti pénzügyi alapot, és "a nagyobb megmozdulásokon, akár egybanis formában, de történjen adakozás", emellé pedig egy olyan testület felállítását javasolta, "amely a későbbiekben akár a nemzeti bank szerepét is be tudná tölteni egy székely autonóm tartományban. Figyelni tudná a tartomány pénzügyi adminisztrációját, tanácsadást tudna nyújtani a székely autonóm önkormányzatoknak, illetve valós gazdasági adatokat tudna gyűjteni és publikálni a Székelyföld régió gazdasági helyzetéről".
Beadvány a polgármesterhez
Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke Marosvásárhely polgármesterének kétszínűségére figyelmeztetett, aki csupán a retorika szintjén támogatja a székelyföldi régiót. – Miközben a tavasszal zászlóvivője volt a székelyföldi régió létrejöttének, az SZNT kongresszusán is részt vett, most nem támogatta a Székelyföld autonómiáját, bár elvártuk volna, hogy mellettünk legyen.
Ugyanakkor elmondta, hogy beadvánnyal fordultak a polgármesterhez, aki világszinten is példamutató "etnikumközi harmóniát" hirdet ugyan, de az irodájára csak román nyelven teszi ki a feliratokat. Kérték, hogy "a magyar közösséggel szembeni tisztelete jeléül magyarul is szíveskedjék kihelyezni a feliratot az irodája ajtajára".
Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke a zalaegerszegi szimpátiatüntetésről beszélt, ahol a Zalai Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség kezdeményezésére petíciót fogadtak el, amelyet eljuttattak a román nagykövetségre. Mint mondta, a két szervezet kb. 450 embert utaztatott a székelyek nagy menetelésére.
Kirsch Attila, a honosítási iroda vezetője felemelőnek nevezte, hogy az utolsó pillanatban, még szombaton is érkeztek emberek a honosítási irodába, sőt felajánlásokkal is jelentkeztek sokan, akik vállalták, hogy embereket visznek a székelyek nagy menetelésére. Így a tíz autóbusz mellett több tíz autót sikerült indítaniuk. Ugyanakkor sokan részt vállaltak a szállíttatási költségekből is.
Kinek szúrja a szemét az EMNP zászlaja?
Elmondták, hogy Corneliu Grosu prefektus október 23-ára beszélgetésre hívta Toró T. Tibort, az EMNP elnökét egy átiratban, hogy a székházra kitűzött néppárti zászlóról tárgyaljanak. A Népújság kérdésére, hogy mi a véleményük arról, hogy egy kormánypárti helyi tanácsos feljelentést tett a helyi rendőrségen a zászló ügyében, kijelentették: – Tudomásunkra jutott, hogy valakinek szúrja a szemét a Néppárt zászlója. Ez nem pártszékház, a zászló, bár az utcai fronton van, magánterületen van kitűzve. Az épület magántulajdon, és bérli az EMNT. A pártnak nincs székháza, várja, hogy a polgármesteri hivatal székházat utaljon ki, hogy hivatalosan is ki tudja tűzni a zászlaját.
Emlékezési túra a református és a katolikus temetőben
November elsején az EMNT lehetővé teszi, hogy Marosvásárhely híres személyiségeinek sírjánál gyertyagyújtással és egy szál virággal emlékezzenek a református, illetve a katolikus temetőben. Mintegy félórás emlékezési túrát kívánnak indítani. November elsején 17 órakor indulnak a református temető bejáratától. – Ez egy terv része, mert a marosvásárhelyiek világtalálkozóján megfogalmazódott, hogy nagyon sok ember él a nagyvilágban, a sírokat nincs aki gondozza, sok elhanyagolt sír van a temetőkben. Önkénteseinkkel ezeket a sírokat rendben fogjuk tartani, és akik erre igényt tartanak, azoknak segíteni fogunk a sírok rendbetételében nemcsak november elsején, hanem az év minden napján – mondta Kirsch Attila.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Erdélyi magyar fiatalok 2013
Jobban oda kell figyelniük ezekre a felmérésekre a politikusoknak is, akik csak akkor használják, amikor tetszeni akarnak a közösségnek – vonta le a következtetést Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke kedden a Barna Gergő – Kiss Tamás szociológuspáros Erdélyi magyar fiatalok 2013 című magyar és angol nyelvű kutatásjelentésének bemutatója után, amelyre a marosvásárhelyi Bernády Házban került sor.
Mint mondta, az erdélyi fiatalok körében az elmúlt időszakban nem történt visszaesés az identitástudat terén, ezt igazolja, hogy nem Magyarországra vándorolnak ki, az elvándorlás oka gazdasági, és ezeket a problémákat kellene nagyobb súllyal kezelni.
A kiadvány alapját egy 18 és 35 év közötti erdélyi magyar fiatalokat megcélzó reprezentatív szociológiai adatfelvétel képezi. A felmérést a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a brüsszeli székhelyű Európai Tanulmányi Központ felkérésére a TranObjective Consulting Kft. végezte, összehasonlítva két korábbi, hasonló közvélemény- kutatással.
A tanulmány alapján az erdélyi magyar fiatalok számára a legfontosabb érték a családi biztonság, a szerelem és a boldogság. Feltűnő, hogy egynegyedük nem tud megnevezni olyan élő erdélyi személyiséget, akit nagyra értékelne.
A korábbi felmérések alapján – 2001-ben és 2008-ban is készült hasonló átfogó vizsgálat az erdélyi magyar fiatalokról – a kutatóknak rálátásuk van az elmúlt tizenkét évre. Arra keresték a választ, hogy mi változott és mi állandósult a fiatalok körében ebben az időszakban, iskolázottság, anyagi helyzet, családalapítás, gyermekvállalás, migráció, vagyontárgyak gyarapodása, mobiltelefon, személyi számítógép és internet- hozzáférés, saját használatú személygépkocsi stb. terén.
A felmérésből kiderül, hogy az erdélyi fiatalok legsúlyosabb problémái – a gazdasági válság következtében is – a munkanélküliség, a pénztelenség, az alacsony kereset, a kilátástalan jövő, a szegénység és létbizonytalanság vagy a lakáshelyzet megoldatlansága.
Életükében a legjelentősebb esemény – derült ki a továbbiakban – az első szexuális tapasztalat, az első nagy részegség, ezeket követi az anyagi, illetve a családtól való függetlenség.
Bodor László, az RMDSZ főtitkárhelyettese szerint Romániában – hasonlóan a fejlett nyugati országokhoz – koherens ifjúsági stratégiára, hatékony ifjúsági törvényre lenne szükség, így talán megállíthatók lennének a migrációs folyamatok is. Európai szinten a jelenség visszaszorítását célozza a Youth in the Move program, amely 15%-ról 10%-ra csökkentené az iskolai lemorzsolódást, és szeretné elérni, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya elérje a 40 százalékot. Ezt a stratégiát kellene beépíteni az erdélyi magyarság tudatába is – mondta.
A kutatás szerint a legfontosabb szabadidős tevékenységek: a sportolás, rádióhallgatás, moziba járás, olvasás, színház, újságolvasás. Átalakult a családszerkezet is a rendszerváltást követően, a házasság időpontja kitolódott, nőtt a gyermektelen házaspárok aránya. Mostanában azonban a többgyerekes családmodell kezd teret nyerni. Ez a jelenség főleg a felsőfokú végzettségűek körében figyelhető meg.
Az eseményen részt vett Kovács Péter, a Kós Károly Akadémia igazgatója.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Tűzzük ki a székely zászlót!
Mózes Edith
Bíró Zsolt válasza a helyi rendőrség vezetőjének
Ahol tettekre van szükség, ott nem elegendőek a szavak! címszó alatt Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke pártja nevében felháborodásának adott hangot, és a székely- magyar közösség elleni tiszteletlenség jeleként értékelte a marosvásárhelyi helyi rendőrség felszólítását, mely szerint a párt Iskola utcai székházának homlokzatára kifüggesztett székely zászlót a reklámanyagok kihelyezését és jóváhagyási kötelezettségét szabályozó törvény értelmében el kell távolítani.
"Az égszínkék mezőben arany csíkkal és a székely szimbólumokkal (a Nap csillagváltozata, illetve a Hold) díszített zászló Székelyföld jelképe, egyben történelmi jelkép, hiszen az egyetlen székely családból származó erdélyi fejedelem, Székely Mózes zászlaja alapján készült. Ezt a zászlót reklámzászlónak minősíteni nemcsak tiszteletlenség, hanem a közösségünket ért provokáció. Az esetet csak súlyosbítja, hogy a marosvásárhelyi magyarok pénzén (is) fenntartott helyi rendőrség nevében, azaz egy olyan közhivatal, mint Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala alárendeltségébe tartozó intézmény nevében követik el", olvasható a közleményben.
Emlékeztet ugyanakkor, hogy a segesvári ügyészség 2010. augusztus 10-én határozatot hozott a makfalvi községházára kitűzött székely zászló ügyében. A határozat megállapította, hogy a csillagos-holdas, aranysávos kék zászló egy "történelmi közösség jelképe", és használata nem ütközik törvénybe.
Ezek után néhány kérdést intéz az illetékesekhez:
* Ilyen körülmények között a helyi magyarság elmondhatja-e, hogy nincs hátrányosan megkülönböztetve?
* Mennyire alkalmas a helyi rendőrség vezető tisztségét ellátni az a parancsnok, aki a város magyar közösségét sérti meg?
* Milyen megfontolásból, túlbuzgóságból vagy netán politikai megrendelésre született a zászló eltávolítását célzó felszólítás?
* Számíthatunk-e a város polgármesterének bocsánatkérésére?
A közlemény végül rámutat: "A Magyar Polgári Párt polgármesterei, alpolgármesterei és tanácsosai testületileg szavazták meg 2009-ben, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés alkalmával azt a határozatot, melynek értelmében a székely jelképekre, a himnuszra és a zászlóra mint Székelyföld jelképeire tekintünk, azok használatát minél szélesebb körben szorgalmazzuk. A székely zászlónak tehát ott a helye pártszékházunk homlokzatán!"
A közlemény előzménye, amelyről a múlt héten már tájékoztattuk olvasóinkat, az, hogy Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője, az 1994-es 75. sz., Románia zászlajára, himnuszára stb. vonatkozó törvényre hivatkozva, amely szerint Románia zászlóját kötelező módon ki kell tűzni a pártok, szakszervezetek, oktatási és kulturális intézmények homlokzatára, illetve a 2013/185. törvény vonatkozó cikkelyeit idézve, amely szerint reklámzászlók maximum 30 napig tűzhetők ki, átiratban szólította fel a szervezetet, hogy "a felszólítást követő 48 órán belül vegyék le azokat (pl. a székely zászlót)". Ellenkező esetben a törvény által előírt szankcióra, azaz 30 ezertől 50 ezer lejig terjedő büntetésre számíthatnak.
"A székely zászló mindannyiunké!"
Hasonló felszólítást kapott, ugyancsak 30 ezertől 50 ezer lejig terjedő bírság kilátásba helyezésével az Erdélyi Magyar Néppárt is. A múlt héten, csütörtökön Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi, Portik Vilmos, az EMNP megyei elnöke, Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke, Kirsch Attila, a honosítási iroda vezetője, valamint nagyszámú sajtós jelenlétében levette a tanács székházának homlokzatáról az EMNT- és az EMNP-zászlót, azonban a székely lobogó a helyén maradt.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közleményében kiemelte: "A székely zászló mindannyiunké, és nemzeti identitásunk megőrzését az alkotmány 6-os cikkelye biztosítja. Eszerint az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek az identitásuk megőrzését, kifejezését és fejlesztését".
Ugyanakkor arra kérte Marosvásárhely magyar polgárait, tűzzék ki ablakukba a székely zászlót, amelyhez a szervezet kellő számú zászlót biztosít.
Népújság (Marosvásárhely)

Egy törvénnyel nem lehet a lopást leállítani!
Rendhagyó beszélgetés dr. Kelemen Atilla képviselővel a parlamenti vita alatt álló új erdészeti kódexről
– Azzal kezdeném, hogy az adja az erdőtörvény aktualitását, hogy Charles herceg, amellett, hogy Romániát csodaországnak nevezte, azt mondta, hogy naponta 30 hektár erdő tűnik el itt. Ez óriási szám, nem valószínű, hogy teljesen fedi a valóságot, de tény, hogy nyakló nélkül vágják az erdőket, miközben mindenki mondja, hogy meg kell menteni. A kérdés egyik fele, hogy vajon a jelenleg érvényben levő erdészeti kód jó-e vagy rossz? Sok vita volt erről, a jelenlegi törvényt hosszas tanácskozások után hoztuk meg, és sok minden, amire ma szeretnek hivatkozni, benne van a régi erdészeti kódban is. Az például, hogy a tarvágások után kötelező az újraerdősítés.
– Nem elég törvénybe foglalni, alkalmazni kell, mert ha a törvény csak papíron marad, s egy fiókban porosodik, attól az erdő nem fog újratermelődni.
– Ez így van. Van spontán erdősülés is, ám ha nem irányítottan csinálják, akkor előfordul például, hogy hiába kel ki a mag a csereerdő esetében, ha a mogyoró sokkal gyorsabban nő, és olyan sűrű a lombozata, hogy maga alatt semmit nem tűr meg, megöli az összes többi csemetét. Tehát igen, az erdőt újra kell telepíteni, és nem a Fennvalóra vagy a természetre bízni, hogy hogyan alakul majd. Még egyszer mondom, van rá paragrafus a mostani erdészeti kódban is, csak rá kell kényszeríteni az embereket, illetve azokat, akik vágják az erdőt, hogy ezt alkalmazzák, és nagyon komolyan számon kell kérni.
– Hogyan lehet rákényszeríteni az embereket a törvény betartására? Semmi esetre sem azzal, hogy új törvényt alkotunk...
– A kényszerítés egyetlen módja – nem szeretjük ugyan – a büntetés. Nem lehet mindenkinek a lelkiismeretére bízni. A régi időkben, amikor több száz évre meghatározott tulajdonformák voltak, mindenki próbálta úgy kezelni, hogy száz év múlva is legyen erdő, hiszen egy fenyőerdőnek a "beérése" 80-100 évig tart. Ahol tarvágást végeznek, legközelebb nyolcvan-száz év múlva vághatnak újra fenyőt. Ezt így kellene felfogni, az utódainkra kell hagyni az erdőt.
– Egy kormánypárti szenátor a múltkor azt mondta, hogy Romániában több mint 500 ezer hektár erdőterület van ebek harmincadján. Igaz ez?
– Sajnos igaz, az újratelepítésekkel nagyon megkéstek, de ezt csak úgy lehet megoldani, hogy legyen az államnak egy szervezete – a Romsilva –, amelynek megfelelő személyzete, autoritása kell legyen ahhoz, hogy ezeket a törvényeket alkalmazza, illetve rászorítsa a közbirtokosságokat, a magántulajdonosokat vagy az állami erdők tulajdonosait, hogy a törvény mindenkire vonatkozik, és be kell tartani.
– Ötszázezer hektár azért nagyon sok…
– Nagyon sok, de meg kell nézni, a környezetünkben, Erdélyben is sok olyan hely van, ahol gyönyörű fenyőerdőket láttunk még húsz évvel ezelőtt. De csak meg kell számolni azokat a rönkszállító autókat, amelyek naponta jönnek le például a Maros völgyéből, vagy a Görgény völgyéből… Az egész világon óriási gond a mértéktelen fakivágás.
– Azzal, hogy betartatják a nagy erdőtulajdonosokkal a törvényt, nem oldódik meg a kistulajdonosok gondja.
– Amit az RMDSZ és jómagam is sokszor kritizáltunk, hogy eleve rosszul indítottuk az egész akciót, hiszen a 18- as törvény 10 hektárban határozta meg a visszaadandó földterület maximális nagyságát, amiből egy hektár lehetett erdő. Ez elaprózáshoz vezetett, mert az az igazság, hogy egy hektár erdővel nincs mit kezdeni, egy hektár erdővel nem lehet erdőgazdálkodást folytatni. Az viszont jó intézkedése lesz az új erdészeti kódnak, hogy az állam fizetéstérítés nélkül fogja őrizni a magánszemélyeknek ezeket a kis erdeit is. Azt azonban mindenképpen tudni kell, hogy ezzel viszont az is együtt jár, hogy minden erdőterületre hosszú távú kivágási tervet kell készíteni, és igaz, hogy szakember fogja őrizni, de rendelkeznek is vele olyan értelemben, hogy nem akkor vágsz fát ki belőle, amikor akarsz, hanem a erdőgazdálkodási üzemterv szerepel majd a te területed is, s ha vágásra kerül, akkor megkapod azt a famennyiséget, ami jár erről a területről.
– Aki télire tűzifát akar hazavinni a saját erdejéből, nem teheti meg?
– Csak úgy vihet, ha egészségügyi kivágást végez, a beteg fákat vágja ki, nem tarvágást végez. De ezt is az erdészet kell jóváhagyja, pecsételje, nem úgy, hogy kimegy, kivág egy fát, és hazaviszi. Ez különben mindig így volt román világban, magyar világban, rend volt az erdőben. Nem véletlen, hogy az első világháború előtt például az erdészet félkatonai szervezet volt, egyenruhával, fegyverviseléssel, nem úgy ment, hogy mindenki azt csinált, amit akart.
– Romániában élünk, ahol a törvényeket nemigen tartják be, még a törvényalkotók sem. És az emberekben ott él a gyanú, hogy az erdészet is a pillanatnyi hatalom kiszolgálója. Kormányok mennek, kormányok jönnek, minden kormányváltáskor az új hatalom emberei kerülnek "helyzetbe", és hogy úgy mondjam, politikai alapon megy majd az erdővágás is.
– Ez valóban hatalmas rákfenéje a mostani rendszernek, hiszen a politikai váltógazdaság nem azt kellene jelentse, hogy négyévenként jön egy új kormány, és minden régi tervet abbahagyunk, s valami újba kezdünk, amit az új kormány talál ki. Főleg az erdőgazdálkodásban, ahol száz esztendő a váltószám, nem lenne szabad ilyen négyéves ciklusokban gondolkozni. Sajnos, nemcsak az erdészetet jellemzi ez a kapkodás, hanem az egész társadalmat.
– Egyesek szerint ezzel a törvénnyel meg tudják állítani a lopást.
– A törvénnyel nem lehet a lopást megállítani, csak a törvények alkalmazásával. Szerintem az eddigi erdészeti kóddal is meg lehetett volna állítani a lopást, ha konkrétan lett volna erre részben politikai akarat, részben pedig olyan személyzete az erdészetnek, amivel meg tudta volna őrizni az erdőmennyiséget. Az állam sokkal pragmatikusabban kellene hozzáálljon, de úgy néz ki, ezen a téren is bedobták a gyeplőt a lovak közé, és nagyon nehéz újra megfegyelmezni ezt a dolgot.
Az, hogy ezentúl nem fognak élőfát eladni, hanem az út mellé kihordott, négyzetméterbe felrakott rönköt, szerintem megint kétélű dolog. Persze jelentheti azt is, hogy nagyobb lesz a fegyelem, de azt is, hogy megint beiktattunk egy központi láncszemet az erdő és az értékesítő közé: aki az erdőkitermelést végzi. Az már ráteszi a maga nyereségét, tehát megint több mindenkit akarunk éltetni ugyanakkora mennyiségű fából. Azt hiszem, ez tovább bonyolítja majd a helyzetet, ahelyett, hogy megoldaná a problémát.
– Szükség volt erre az új törvényre, vagy csak a régit kellett volna helyesen alkalmazni? Hiszen, mint mondta, az előző törvényben is jó előírások voltak, csak nem tartották be.
– Magam sem értem. Egy kicsit úgy vagyok ezzel, mint a vizek és halászat törvényével: nagy érdekek vannak a háttérben. Minden kormány azzal kezdi, hogy ezekben rendet akar csinálni. Sajnos, gyanítható ilyen esetben, hogy bizonyos klikknek akarják a hasznot átjátszani. Úgy gondolom, hogy a régi erdészeti törvénnyel, amelyet komoly erdészeti szakemberek készítettek, a mai napig meg lehetett volna élni. Benne van majdnem minden előírás azok közül, amelyek az újban is megtalálhatók. Az, hogy az értékesítés másképp lesz, számomra gyanús: miért kell másképp, és mi szükség van egy másik cégre? Eddig azok a cégek, amelyeknek megvoltak a gépei, kitermelték a fát, kivitték az út mellé, onnan eladták. Hogy ezután hogy lesz, nem tudni igazán, a törvény betűjét sokféleképpen lehet értelmezni és alkalmazni. Azt hiszem, az lenne a jó, ha tényleg meg tudnánk győzni önmagunkat elsősorban, hogy erdőre szükség van, és hogy ez egy óriási vagyon Romániának. Csak azután tudjuk a külföldet vagy akár Charles herceget meggyőzni, hogy itt tényleg vigyáznak az erdőre, mert addig, amíg az a vélemény, hogy naponta 30 hektár erdő tűnik el többé-kevésbé illegálisan, addig nincsenek rendben a dolgok.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Pascan bűnügyi felelősségre vonást követel
A székelyek jogkövetelései, a magyarság politikai szervezeteinek feszültségkeltése, a magyar nyelv igazságszolgáltatásban való hivatalos használatáról szóló törvénytervezet, a megyei tanács elnökének kifigurázása, valamint a kormány bírálata volt a témája Marius Pascan szenátor tegnapi sajtótájékoztatójának.
A szenátor szerint "a szélsőségeseknek és Románia enklávésítására uszítóknak bűnügyi felelősségük van és a törvény előtt kell felelniük, ugyanis az utóbbi időben "a szeparatista, irredenta, uszító és Románia alkotmányának ellentmondó akciók aggasztó módon elszaporodtak". A szenátor a székelyek nagy menetelésére utalt, amely "a középkort idézte", erődemonstrációnak nevezte, akárcsak az Izsák Balázs által felolvasott kiáltványt, amely önrendelkezést követel a Székelyföldnek.
Ugyanakkor hallatlannak minősítette, hogy az állami hatóságok nem reagáltak ezekre, sem a Korodi Attila Európa Tanácsban elhangzott "hazugságaira", ami Pascan szerint kimeríti a Büntető törvénykönyv 317., 1661, illetve 324. cikkelyeit. Ezért felszólította az illetékes intézményeket, saját hatáskörükben indítsanak eljárást az ügyben, amely "merénylet az állambiztonság és az alkotmányos rend ellen". Véleménye szerint a magyar közösség képviselői – értsd RMDSZ, EMNP, SZNT – "radikalizálódásának" célja az "etnikumok közötti feszültségkeltés az ország szívében". Sajnálatosnak nevezte, hogy a magyar sajtó is szinte kivétel nélkül hozzájárul ehhez a folyamatos feszültségkeltéshez". Ezért "határozott reakciót, illetve a felelősök bűnügyi felelősségre vonását követeli az állam alapvető intézményeitől".
Mélyen felháborította és diszkriminatívnak nevezte a Márton Árpád és Máté András RMDSZ-es képviselők által kezdeményezett, a 2004. évi, 303-as számú törvényt módosító javaslatokat, amelyek a magyar nyelv második hivatalos nyelvként való elismerését szorgalmazza az igazságszolgáltatásban, és amelyet a képviselőház hallgatólagosan elfogadott. A végső döntés a szenátusé.
Segítség helyett irónia
"Szórakoztatónak" nevezte a kérést, amellyel Ciprian Dobre, a megyei tanács elnöke fordult hozzá, és amelyben a segítségét kérte a Maros megyei táborok és azok javainak, a Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóságtól a megyei önkormányzat kezelésébe való átutalásába.
Pascan szerint Dobrénak "ellágyult a térde" mióta kormányon vannak, és emlékeztette, hogy az általa képviselt politikai alakulat kormányon van, és "kérje a saját kormánya segítségét". Ha "nincs hozzá bátorsága, vagy nincsenek kellő érvei, kész vagyok leckét adni neki retorikából, kommunikációból, vagy akár közigazgatásból", jelentette ki Pascan, hozzátéve, hogy amikor ő volt a megye prefektusa, "férfiasan" kiállt a megye projektjeiért. Ugyanakkor kijelentette, Dobre csak ígérgetni tud, de "semmi sem sikerül neki".
A PDL a 2014-es költségvetési tervezet visszavonását követeli
Kemény bírálatokat fogalmazott meg a kormány pénzügyi politikájával és a parlamenttel szemben, amely nem szavazta meg a 42 lejes gyermeksegély 50 lejre való emelését, annak ellenére, hogy a demográfiai mutatók aggasztóak. Véleménye szerint a kormány a választási évre készül, és ezért pénzt biztosít a "helyi báróknak", az USL Romániát "hitelbe" kormányozza. "Az adók és illetékek növelésével a kormány kb. 8 milliárd lejt vesz ki a cégek és az állampolgárok zsebéből, miközben napi 42 millió eurót kölcsönöz. 2012-től a kormány adóssága 3 milliárd euróval nőtt. Egyre többet fizetünk a kormánynak, miközben az ország egyre jobban eladósodik, és nincsenek jobb útjaink, sem iskoláink, sem kórházaink".
A PDL ezek után a 2014-es költségvetés-tervezet visszavonását követeli.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar Bukarest
Vegyék meg, és olvassák el a könyvet! Ágoston Hugó könyve által lehet megszeretni Bukarestet, a város szellemi életét megismerni azonban a Vincze Lóránt könyvéből lehet – ajánlotta mindenki figyelmébe Vincze Lóránt Magyar Bukarest című kötetét Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, a könyv előszavának szerzője a szombati könyvbemutatón.
– Szatmári Pap Károly és Barabás Miklós óta tudjuk, hogy Bukarest különleges, kozmopolita világ, olyan hely, ahol elegyedik a keleti és nyugati kultúra, magatartás, mentalitás, amely egyszerre Párizs és Fanar. Ebben a világban számos magyar talált munkát, egzisztenciát, boldogulást. Volt időszak, mikor úgy emlegették a román fővárost, mint Budapest után a legnagyobb magyar várost. Az Életeink című rádiós beszélgetéssorozat elkészítésével Vincze Lóránt célul tűzte ki felkeresni a bukaresti magyar kolónia legreprezentatívabb, legaktívabb tagjait, bemutatni azt a szimbiózist, amely kialakult a két-három generáció óta Bukarestben élők, az Erdélyből a kommunizmus idején ide telepedők, a nyolcvankilenc után bukaresti megélhetést keresők, valamint az ott élő magyarországi diplomaták és vállalatvezetők csoportjai között. Ezeknek a beszélgetéseknek a szerkesztett változatát tartalmazza jelen kötet – mondta méltatásában Sarány István, a Pallas Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese.
A kötet egyszerre szemléli belülről és kívülről a fővárost. Vincze Lóránt, aki a Bukaresti Rádió "fénykorában" került Bukarestbe, amikor a Bukaresti Rádió Szatmártól Bukarestig, Sepsiszentgyörgytől Temesvárig tudósított, az Életeink rádióinterjúkat vetette papírra, így jött létre a könyv, amely egy nagyon izgalmas kerekasztal-beszélgetésre invitálja az olvasót. Beszélgetőkönyv, amelyből kiderül, hogy Bukarest ma is a magyar kultúra fontos központja – hangzott el a könyvbemutatón.
Vincze Lóránt a kötetet záró öninterjúban így fogalmaz: "Bármennyire hihetetlen, Bukarest messze felülmúlta várakozásainkat, pezsgő város, előítélet-mentes, kiváló szakmai lehetőségekkel. Eklektikus stílusa nem csupán az építkezésben érhető tetten, de az emberek is nagyon változóak, nyíltak, közben felületesek, babonásak, szeretik a magyarokat, viszont nem szeretik, ha politikai követeléseik vannak, eléggé rossz véleménnyel vannak önmagukról, miközben az erdélyieket tisztának, rendesnek, szorgalmasnak tartják. A legendás Kis Párizs hangulata néha még tetten érhető egy sikkesen elejtett bonjourban, sok helynek, embernek van stílusa: hol elegáns, hol bohókás. Nagyon kíváncsi természetűek a bukarestiek, egy villamosmegállóban is szóba elegyednek idegenekkel, s ugyanilyen hamar mondanak ítéletet bárkiről. De voltak kivételek, Domnul Aurica kilenc éven át volt fodrászom, és miután látta, hogy sem a foci, sem a legutóbbi sztárpletykák nem érdekelnek, elfogadta, hogy a fodrászszékben szeretek csendben maradni, lazítani, és nem akart mindenáron beszélni velem. A bukaresti stílus része a békebeli hangulatot idéző Capsa cukrászda. Szintén francia hatásként érzékelem, hogy a legtöbb háziasszony nagyon jól készíti Crème brulée-t, és általában is Bukarestben sok helyen nagyon jól főznek. De közben semminek nincsen egyértelmű, mindenki számára világos és érthető határa, ha boldogulni akarsz, jobb, ha mihamarabb megtanulod, hogyan beszélj az emberekkel, hogyan alkudozz a piacon. Például ne keress sóskát a sóskaleveshez, mert az délen nincs, ha pedig bizonygatni próbálod, hogy ilyen növény létezik, Erdélyben van, akkor bizony hazaküldenek Erdélybe, és nem etnikai vagy politikai alapon, csak úgy bukarestiesen, és senki nem sértődik meg ezen."
A 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretében szervezett könyvbemutatón levetített kisfilmben – a szerző szavaival élve – " rövid szösszeneteket" mutattak be, amelyben Bukarestben élt/élő magyar értelmiségiek vallottak arról, milyen is Bukarestben magyarnak lenni, mit tud nyújtani a magyar értelmiségnek a román főváros.
A könyvbemutató végén a szerző dedikált.
Magyar Bukarest
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Értékeinkre építünk
Konferencia Székelyföld jövőjéről
Tegnap délelőtt a marosvásárhelyi közigazgatási palotában került sor a Maros megyei, illetve a marosvásárhelyi RMDSZ szervezésében az Értékeinkre építünk című konferenciára. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a közösségi akarat felmutatásának fontosságáról, az RMDSZ jövőépítéssel kapcsolatos terveiről beszélt, és arról, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban számos olyan esemény történt, amely közép- és hosszú távon meghatározza az erdélyi magyar közösség sorsát, jövőjét.
Mi a szülőföldünkön akarunk maradni!
"A kiindulópont minden cselekvési tervünknél az, hogy mi a szülőföldünkön akarunk maradni, itthon tervezzük az életünket. Az önkormányzatokban erősek vagyunk, a tervezett közigazgatási átszervezés ezt az erőt lenullázta volna, éppen ezért számunkra jó hír az, hogy végül a régiók átszervezéséről letett a kormány. Ezzel együtt nem kerül sor az alkotmánymódosításra sem, bár a tervezet megvitatásakor bekerült néhány, a magyar közösség szempontjából jelentős módosítás. Az elmúlt időszakban zajlott le a helyi népszavazások kiírása érdekében megtartott aláírásgyűjtésünk. Ennek során alig néhány nap leforgása alatt 200.000 aláírás gyűlt össze a Székelyföldön és a Partiumban. Ez azt jelzi elsősorban, hogy a magyar közösség és az RMDSZ elképzelései egybecsengnek, a magyar emberek egyetértenek a kezdeményezésünkkel, támogatják, megbíznak bennünk. Ez a leghatékonyabb fegyver az RMDSZ kezében – jelentette ki Kelemen Hunor.
Rámutatott: mind a kulturális autonómia, mind a székelyföldi autonómia ügyében az RMDSZ kizárólag politikai eszközöket használ, törekedve a román lakossággal való együttműködésre, közös érdekek mentén cselekedve valamiért, nem valaki ellen.
Nemcsak Székelyföldről van szó
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke kissé "tágította a kérdést", mert, mint mondta, itt nem csak Székelyföldről van szó. – Hadd ne fókuszáljunk csak Székelyföldre akkor, amikor régiósításról beszélünk, amikor egy európai elképzelésről beszélünk.
Elmondta, annak ellenére, hogy egy ideig az Európai Unióban az volt az elképzelés, hogy a szegény régiókat közelebb hozzák a gazdag régiókhoz, bebizonyosodott – egyébként Romániában is a nyolcas régiók teljesen hibás megfogalmazása miatt –, hogy fiaskó volt az egész.
– Nem működött: a gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények még szegényebbek. Ezért az Európai Unió a következő hét évre átütemezi a prioritásokat, azt mondja, hogy klaszter típusú felépítésre fókuszáljatok, ami azt jelenti, hogy kutatás, innováció, technológia, kis- és középvállalkozások, és olyan struktúrák megépítése, amelyek nem feltétlenül csak területhez kötődnek. Erre kell felkészülnünk, ha több európai uniós pénzt akarunk lehívni. Statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy a nyolc régió nem működőképes, nem lehet így továbbmenni, és egy kicsit lépjünk ki abból a cipőből, hogy ebben a régiósításban nem tudunk időnként másról gondolkodni, csak így vagy úgy. Ez véleményem szerint nem fog megvalósulni Romániában, hiszen az alkotmány miatt valószínűleg 2015-ben lehet erről beszélni. Készüljünk fel, hiszen vannak kisebb régiók, vannak Leader-programok, vannak olyan helyi kezdeményezések, amelyek a régiót is segítik.
Bármilyen decentralizálás jó
Péter Ferenc, az Erdélyi Magyar Önkormányzati Tanács elnöke, Szováta polgármestere szerint ezek a tanácskozások nagyon hasznosak, hiszen már a kormány is decentralizálásról beszél. – El kell gondolkoznunk azon, hogy ez jó-e nekünk. Véleményem szerint bármilyen decentralizálás jó mind a megyéknek, mind magának Székelyföldnek. Ez azt jelenti, hogy nagyobb hatalommal rendelkeznek majd a megyei és a helyi önkormányzatok. Úgy gondolom, ezek a tanácskozások fontosak, továbbra is együtt kell lennünk, és együtt kell képviselnünk ugyanezt az irányt.
Székelyföldön a területi autonómia a megoldás, de ez nem megoldás a Székelyföldön kívül
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára: – Két témát választottunk: az egyik a Hogyan tovább, Székelyföld?, a másik az oktatási kérdés, amely mindenképp meghatározó nemcsak a mindennapjaink, hanem a magyar közösség hosszú távú megmaradása, fejlődése, boldogulása szempontjából. A hogyan tovább, Székelyföld kérdést én kizárólag Erdély vonatkozásában tudom megválaszolni, hiszen nemcsak erre a kérdésre kell válaszolnunk, hanem hogy hogyan tovább, szórvány, hogyan tovább partium, és amíg a Székelyföldön egyértelműnek tűnik, hogy hosszú távon a területi autonómia a megoldás, ez nem nyújt megoldást a Székelyföldön kívül. A kulturális autonómia és annak az elemei jelentik azt, ami magyar szempontból nagyon fontos.
Mérföldkőnek tartom a májusi kongresszust
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke: – A csíkszeredai kongresszus után a három székelyföldi megye, látva a kongresszusi dokumentumot is, amely Székelyföld fejlesztéséről szól, stratégiai, majd – ezt lebontva – akciótervet dolgozott ki annak érdekében, hogy hogyan visszük tovább Székelyföld fejlesztési kérdéseit és a székelyek ügyét. Ebbe a sorozatba kapcsolható be – láthatóan nagy eredménnyel – például az az aláírásgyűjtési akció, amelyen tíz nap alatt több mint 120 ezer aláírást gyűjtöttünk egy hárommegyés fejlesztési régió kezdeményezése érdekében. Ez azt jelenti, hogy a Székelyföldön lakó 609 ezer magyar ember közül 120 ezren írták alá, tehát minden negyedik székelyföldi ember támogatta aláírásával tíz nap alatt ezt az ügyet.
Visszaigazolta ez az akció is azt, amit a májusi kongresszuson megfogalmaztunk stratégiai célként Székelyföld jövőképe érdekében. Kialakult, újraindult, erősödött az összefogás különböző kérdésekben, a legutóbbi a székelyek nagy menetelése alkalmával, amikor Háromszéken több mint százezer ember gyűlt össze Székelyföld – és nem csak Székelyföld – minden sarkából. Tehát ilyen szempontból mérföldkőnek tartom a májusi kongresszust, és az elmúlt hónapok tanácskozásainak konkrét eredménye után látszik, hogy a terv reális és életképes. A mai rendezvény is ebbe illeszkedik bele.
Fontos, hogy Székelyföldre figyelünk
Vincze Lóránt, az RMDSZ külpolitikáért felelős titkára: – Már a címe is jó, mert van egy alap, amire építeni lehet. Ezek valóban az értékeink, és az, hogy Marosvásárhelyen került sor egy ilyen konferenciára, azt jelenti, hogy valóban a Székelyföldnek akar üzenni. Nagyon jó, hogy az elmúlt hónapban sok vita, sok javaslat elhangzott. Fontos az, hogy Székelyföldre figyelünk, és ez a konferencia valóban Székelyföldnek üzen. Sok építő vita volt, sok javaslat elhangzott a Székelyföld jövőjével kapcsolatosan, én úgy érzem, hogy a székelyföldi kohézió igazából most kezd körvonalazódni. És ez csak erősítheti a régiót. Európában is azok a régiók váltak sikeressé, amelyek pontosan meg tudták határozni, hogy mit szeretnének tenni a jövőben, melyek azok a fejlesztési vonalak, amelyekre ráállítanák a helyi gazdaságot, melyek a közösségnek a legfontosabb mozgatórúgói, és ha önmagunkat definiáljuk itt, a Székelyföldön, akkor utána a következő lépések már könnyebbek lesznek, utána már eszközöket és lehetőségeket lehet keresni a célok megvalósításához.
A szakmai viták mindig előre viszik az ügyeket
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke a tanácskozás végén a Népújság kérdésére kijelentette: – Azt hiszem, az RMDSZ ezúttal is két nagyon fontos tényt bizonyított. Egyik az, hogy mi minden kérdést szakmai megalapozottsággal közelítünk meg, és így próbáljuk a jövőt megfogalmazni, másrészt mindig aktualitásokkal foglalkozunk. Ma három nagyon fontos aktualitásról beszéltünk: az egyik a küszöbön álló decentralizáció, ami a kormány felelősségvállalásával tulajdonképpen el is kezdődött, másrészt beszéltünk az autonómiatervezetről, amit nemsokára közvitára is bocsát az RMDSZ, illetve beszéltünk a régiósításról, amit nem adtunk fel, lévén, hogy a fejlesztési régióknak az újragondolása továbbra is aktualitás.
– Gondolja, hogy az ilyen tanácskozások előre viszik az autonómia ügyét?
– Azt hiszem, hogy a szakmai viták mindig előre viszik az ügyeket, mert ezekben lehet tisztázni olyan félreértéseket, amelyek például a régiósításra vonatkozó kezdeményezésünket akadályozták. Ezért szerveztük ezt a konferenciát nyilvánosra, mert meggyőződésem, hogy még mindig sok olyan előítélet van, amely akadályozza a közigazgatási reformot.
– Ez azt jelenti, hogy folytatni szeretnék?
– Természetesen, a konferencián szóba került az is, hogy minden egyes felmerülő kérdésben rendkívül fontos az, hogy egyeztessünk a román társadalom képviselőivel. Azt gondolom, a következő lépésünk ez lesz. Legutóbb a rendkívüli megyei tanácsülésen sikerült végre párbeszédet elindítani a régiósítás ügyében. Folytatjuk ezt a kezdeményezést, úgyhogy a következő lépés Maros megyében minden bizonnyal egy olyan találkozó szervezése lesz, ahol ezeket a kérdéseket már a román pártok képviselőinek a részvételével fogjuk újra megnyitni. Remélem, ezúttal eleget tesznek a meghívásunknak, mert sajnálattal kell mondanom, hogy, bár többször kezdeményeztünk tanácskozást, kezdeményezésünkre nem válaszoltak.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Megőrizni képviseletünket az Európai Parlamentben
A Szövetségi Képviselők Tanácsának november 23-i, szombati ülésén Kelemen Hunor szövetségi elnök rövid számadást készített arról az esztendőről, amelyet Bethlen Gábor- és Kós Károly-évként jelölt meg az RMDSZ, "mert olyan időket élünk, amikor érdemes a nagy transzilván elődök örökségét újra elővenni, átolvasni, átgondolni, értelmezni és újraértelmezni, ha szükséges, s miért ne, a mai korba átültetve a közösségi munkában hasznosítani".
Arról beszélt, hogy az RMDSZ ellenzékben politizál, így nincs naponta mérhető ráhatása a kormányzati döntésekre, ezért azzal az örök dilemmával kell szembenéznie, hogy "változó időkben kell-e változnunk, vagy minden maradhat a régiben? S ha változnunk kell, ha hallani véljük az idő szavát, akkor a változásnak milyen méretűnek kell lennie? Másképp fogalmazva: tudjuk-e, akarjuk-e, szabad-e úgy szemlélni a politikát, mint egy várótermet, előszobát, ahol csak üldögélni kell csendben, nem föltétlenül felemelt fejjel, várni kell mozdulatlanul, ha lehet, úgy, hogy senkit ne zavarjunk, mert egyszer, előbb vagy utóbb, úgyis beszólítanak".
Normális társadalomban ellenzékben lenni nem tragédia
Ellenzékben lenni nem tragédia – jelentette ki –, és nem lenne különösebb gond ezzel, "ha a mi társadalmunkban érvényes lenne az az elv, hogy megszerzett jogokat nem vonnak vissza, azok gyakorlását nem korlátozzák, nem keresnek buta ürügyet arra, hogy például miért kell olyan közigazgatási átszervezést kitalálni, amely nemcsak a nyelvi jogok gyakorlásának szab gátat, de a nemzeti kisebbség teljes kiszolgáltatottságát is előrevetíti. Szóval nem lenne semmi gond ellenzékben politizálni egy olyan társadalomban, amelyben a többség-kisebbség viszonyát a kölcsönös tisztelet és együttműködés őszinte szándéka hatja át, és ennek természetesen a kölcsönös bizalom az alapja. Ezzel szemben egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a megszerzett jogok megőrzése legalább akkora kihívás, mind az esetleges továbblépés".
Az elnök arról is beszélt, hogy "a megszerzett jogok korlátozására újabban az igazságszolgáltatás intézményeit kezdték használni", és ezeken keresztül próbálják azt üzenni nekünk, hogy "magyar ember ne próbáljon teljes jogú állampolgárként élni, mert a meghurcoltatástól a börtönig bármire számíthat".
Rámutatott, a román politikai pártok között a nemzetiségi kérdést illetően nincs jelentős különbség. "Ugyanannak a pártnak a polgármestere az egyik városban partnerünk a magyar napok megszervezésében, maga is részt vesz az eseményeken, (…) miközben egy másik város polgármestere ugyanabból a pártból Marosvásárhelyen a magyar kulturális rendezvényeket kitiltja a városból, a város határain kívülre száműzi, mert úgy tudja, hogy amennyiben ragaszkodunk nemzeti identitásunkhoz, etnikai feszültséget gerjesztünk, mert számára az a jó magyar, aki csendben van, lehajtja a fejét, nem kér semmit és nem akar semmit.
De ez igaz a másik oldalra is, a kormánykoalícióra: miközben a kormányfővel tisztességes párbeszédet tudunk folytatni, az alkotmány módosítására tett javaslataink jelentős részére empátiával válaszol, addig párttársai magyarellenes törvénykezdeményezések garmadával riasztgatnak bennünket, és prefektusainak egy része a magyar polgármesterek hivatásos feljelentőivé szakosodott".
Az alkotmánymódosítás kapcsán mondta el, hogy az RMDSZ egy teljes, az alaptörvény minden fejezetére kiterjedt javaslatcsomagot tett le a parlament asztalára, és sikerült olyan párbeszédet folytatnia a kormánykoalíció vezetőivel, amelynek eredményeként néhány fontos javaslatukat elfogadták. "Az első cikkely kiegészült egy olyan bekezdéssel, amely a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőnek ismeri el. Sikerült elfogadtatni a kulturális autonómia alkotmányos garanciáit, illetve a közösségi szimbólumok szabad használatának is megteremtettük az alkotmányos védelmet. Azt is el kell mondani, hogy nem sikerült elfogadtatni a különleges státusú régiók létrehozásának alkotmányos feltételeit".
Beszélt arról, hogy a szövetség a nyár elején "egy átfogó decentralizációs törvényt kezdeményezett, amely a szubszidiaritás elvének gyakorlatba ültetésével, a központi kormányzattól elvéve, a közösségek kezébe adta volna az őket érintő döntések egy igen széles körét". A nyár folyamán párbeszédet kezdeményeztek a kormánnyal, ezáltal "a napokban elfogadott törvény a mi kezünk nyomát is magán viseli", és általa "az elmúlt sok-sok esztendő legmélyebb hatalomátadására kerül sor. Az önkormányzatok erősebbek lesznek, nagyobb hatáskörökkel rendelkeznek, és a döntések közelebb kerülnek a helyi közösségekhez".
Nem csodavárásra kell berendezkedni!
Az elnök szerint a csíkszeredai kongresszuson olyan dokumentumokat és olyan programot fogadtak el, amely szerves folytatása az elmúlt 23 esztendőnek. "Nem változtattunk irányt, nem változtattunk eszköztárat, nem gondoljuk azt, hogy csodavárásra kell berendezkedni, s azt sem, hogy a munkánkat helyettünk más el akarja vagy el tudja végezni."
A fejlesztési régiók átalakításáról szólva kijelentette, az RMDSZ évekkel ezelőtt törvénykezdeményezést tett le a parlament asztalára, és a kormány által kezdeményezett régióátszervezés során javasolta, hogy azt tekintsék kiindulási pontnak. Elmondták, hogy bármilyen átalakításra csak akkor kerülhet sor, ha népszavazáson kérdezik meg a polgárokat. Ezért kezdeményeztek aláírásgyűjtést annak kiírásáért.
Az, hogy néhány nap alatt sikerült hat megyében közel kétszázezer aláírást összegyűjteni, a közösségi akarat felmutatásán túl azt is jelzi, hogy a szervezet törekvései egybecsengenek a választóik akaratával. Az elnök szerint a nagy menetelés is ezt a célt szolgálta: megmutatni, hogy amit az RMDSZ mond, amit politikai célként felmutat, az a közösség akarata. "A mi üzenetünk az volt, hogy sem régióátszervezést, sem autonómiát nem valaki ellenében képzelünk el, hanem valakikért". (…) "Csupán annyit jelent, hogy a mi dolgainkról mi magunk akarunk dönteni. És azt is elmondtuk, hogy ezt a célt kizárólag politikai eszközökkel és a román társadalommal folytatott párbeszéd és az ő meggyőzésük révén kívánjuk elérni".
A "kívülről bekiabálóknak, akik azt a hamis látszatot keltik, s ahhoz még ideológiai alapot is próbálnak fabrikálni, hogy a tömbben élő magyarok törekvései ellentétesek az interetnikus környezetben vagy a szórványban élő magyarok érdekeivel, vagy fordítva, hogy a Székelyföld nincs tekintettel más régiókra, esetleg hogy a szórványban élők visszafogják a Székelyföldet", üzente, hogy nem járnak el helyesen, mert "végső soron egymást erősítjük, egymásnak képesek vagyunk kölcsönösen reményt és erőt adni".
Az EP-választás a következő időszak legnagyobb kihívása
A következő időszak legnagyobb kihívásának a jövő évi európai parlamenti választásokat nevezte, amelynek célja "megőrizni képviseletünket az Európai Parlamentben". A mozgósításban mindenkinek részt kell vennie, mert "ha nem vagyunk ott, akkor a mi dolgainkat ott senki sem fogja képviselni".
Az európai parlamenti választásokon a tulipán jele alatt és RMDSZ-színekben kell indulniuk, jelentette ki, hozzátéve, hogy ez nem zárja ki a párbeszédet, az együttműködést. Viszont "nem engedünk a zsarolásnak és nem ígérünk befutó helyet olyan politikusoknak, akik visszaéltek a bizalmunkkal. Partnerséget ígérünk minden olyan személynek és szervezetnek, aki, amely abban érdekelt, hogy ne a megosztást erősítse".
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés vs. Ponta – Hétfőn fájdalomdíj-kereseti tárgyalás
Hétfőn, december 9-én 12 órakor kerül sor a bukaresti első kerületi bíróságon a Tőkés László kontra Victor Viorel Ponta erkölcsi kártérítési kereset tárgyalására, jelentette be tegnap sajtótájékoztatón Kincses Előd ügyvéd.
– Meghallgatják Csomortányi István tanút, akivel bizonyítani kívánjuk azokat a lelki és egyéb jellegű következményeket, amelyek az erkölcsi kártérítésre, magyarul fájdalomdíjra jogosítják fel Tőkés Lászlót. Kincses szerint Tőkés százezer lej fájdalomdíjat kér, amit jótékonysági célokra fog felhasználni, amennyiben megítélik.
Elmondta, hogy Victor Ponta megbízta a Bădiţă és Pop ügyvédi irodát, amely 10 oldalas, részletes válasziratot tett le, amelyben a szólásszabadságra hivatkoznak. Leírják, hogy Victor Ponta nyilatkozata, hogy Monica Macovei és Tőkés László destabilizálják Romániát, illetve Tőkés László horthysta nyelvezetet használ, válasz Tőkésnek arra a kijelentésére, hogy Romániának posztkommunista kormánya van. – Tehát mérgében nyilatkozott a kormányfő. Nem tudom, hogy ha egy kormányfőnek joga van nyilvánosan mérgelődni – kommentálta Kincses.
Az ügyvédi iroda az Emberi jogok európai konvenciójának 10. szakaszát idézi, hogy bármely személynek joga van a véleményéhez. Egy európai bírósági ítélet egy kivonatára utalva kijelentik: mindenkinek joga van a véleménye szabad kifejezéséhez, nemcsak akkor, ha pozitív, hanem akkor is, ha ellentmondásos, sokkoló vagy nyugtalanító. Ez a pluralizmus, a tolerancia, a nyitottság jelképe egy demokratikus társadalomban.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Kelemen: az RMDSZ nem köt koalíciót más pártokkal
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Nyárádszeredába kihe- lyezett csütörtök délutáni küldöttgyűlése megszavazta a megyei alapszabályzatot és a Brassai Zsombor megyei elnök által javasolt ügyvezető elnököt, Kovács Levente politológust.
A több mint 200 fős testület Winkler Gyulát és Vincze Lórántot jelölte a jövő májusi európai parlamenti listára, de elhangzott, hogy január 30-ig másokat is lehet jelölni. A listáról a Területi Képviselők Tanácsa (TKT) februári ülésén döntenek.
Tóth Sándor házigazda, Nyárádszereda polgármestere üdvözölte a megjelenteket, és azt kívánta: legyen ez a küldöttgyűlés mérföldkő, egy új korszak kezdete az RMDSZ életében. A tanácskozáson jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök és Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy eljött a pillanat, amikor el kell számolni a sikerekkel és kudarcokkal. Hangsúlyozta, hogy olyan körülmények között, amikor a hatalom folyamatosan korlátozni próbálja a kisebbségi jogokat, visszaszorítani próbálja az anyanyelvhasználatot, tiltja a magyarság szimbólumainak a használatát, nehéz a jogainkért harcolni, de ugyanolyan nehéz megvédeni a már kiharcolt jogokat. Eredménynek nevezte, hogy a készülő alkotmányba sikerült bevinni azt, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők, bekerülhet ugyanakkor a kisebbségi szimbólumok használata, valamint a kulturális autonómia.
A küldöttgyűlés visszatérő témája a jövő évi európai parlamenti választások volt; a felszólalók hangsúlyozták, hogy erről fog szólni a következő időszak. Kelemen Hunor kijelentette: az RMDSZ saját jele alatt indul, nem köt koalíciót más pártokkal, csak olyan emberekkel, akik azt gondolják, „ott kell lenni, ahol rólunk is döntenek”.
Brassai Zsombor megyei elnök is a 2014-es európai parlamenti választások fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, az EP-választásokon Maros megye jelöltjének megfelelő helyen kell szerepelnie a listán, hiszen „Maros megye erős. Elértük, hogy számon tartanak és számítanak ránk (…), de jelen kell lenni Brüsszelben is”.
A küldöttgyűlésen jelen volt a csíki területi RMDSZ, illetve a háromszéki RMDSZ ügyvezető elnöke, mindketten az összefogás fontosságát hangsúlyozták, amely nemcsak Székelyföldet, de a szórványt is erősíti.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Párbeszéd nemzetről, nemzetköziségről
Jelen kötetünkben sikerült számos munkatársunkat, a világ különböző részein élő magyarokat, s mellettük néhány román szakembert is megszólítanunk arról, hogyan látják, hogyan élik meg a nemzeti identitást a maguk környezetében, a politikai életben, a történelemben, a kultúrában, a gazdaságban – otthon és a nagyvilágban – olvasható a Párbeszéd a nemzetről, nemzetköziségről című, a kolozsvári Kom-press kiadásában megjelent kötet előszavában, amelyet múlt szerdán mutattak be a Deus Providebit Házban.
A társadalmi párbeszéd éles viták középpontjában áll Európa-szerte, Kelet- Közép-Európában különösen, és így a magyar közbeszédben is a nemzet, a nemzetközösség kérdése. A Korunk immár 87 éves történetében változó hangsúlyokkal, meg-megújuló intenzitással folyik ez a diskurzus: az első szakasz (1926-1940) Dienes László, majd Főként Gaál Gábor szerkesztői idejében az internacionalizmus érveit állította előtérbe, az 1957-től számítható második folyam, a szigorú pártellenőrzés és cenzori tiltások valamelyes könnyebbülésekor, a hetvenes években már felmutatja a nemzeti önismeret (legalábbis közvetett) kérdéseit: 1990 óta már nincs külső akadálya, hogy időről időre súlypontos lapszámainkban vagy rovatainkban rákérdezzünk: mit jelent ma a nemzeti hagyomány, mit az európaiság, hogyan harcolnak egymással (hangzanak össze) a nacionalizmusok, miképpen működnek a nemzetek fölötti intézmények – áll az előszóban.
A beszélgetésen az erdélyi értelmiség olyan jeles képviselői vettek részt, mint Buchwald Péter vegyész, politikus, Egyed Péter író, kritikus, Kántor Lajos, a Korunk volt főszerkesztője, Kötő József professzor, politikus, Láng Zsolt, a Látó szerkesztője. Az est házigazdája és moderátora Markó Béla költő, politikus volt, aki felvezetőjében elmondta, a kötet szerzői sokan vannak, mind fontos írók, közírók, szociológusok, filozófusok, esztéták, és feltette a kérdést: kinek lenne fontosabb ez a közös, kollektív meghatározása a nemzetnek, amely ebből a sokszálú kötetből kibontakozik, mint számunkra, hiszen a szerzők a nemzet, közösség fogalmát úgy közelítik meg, hogy külön határozzák meg a nemzetet és az államot egy közös Európában.
A térség jelenkori drámájának nevezte azt, hogy megpróbálják konglomerálni a nemzetet és az államot, ami tragikus következményekkel jár, ha valaki nemzetállamot akar létrehozni. Fontosnak tartja a könyvet, "amely fontos olvasmánya lehet minden, a sorsunkról gondolkodó, olvasó embernek".
Kántor Lajos a kötet születéséről beszélt, arról, hogy mi indokolta a létrejöttét. Elmondta, hogy 49 szerző kapcsolódott be a Korunk nagy ankétjába, de tanulmányok is születtek a kérdés kapcsán. A beküldött anyagokon nem változtattak, a válaszok nagyon sokfélék, a kötetnek van egy tanulmányi része is.
Egyed Péter az elmélet szemszögéből közelítette meg a kérdést: fontosnak tartja, hogy minél többen szólaljanak meg. Mint mondta, a nemzet az a közösség, amiben mindenkinek lehet szava. Fontos érzelmi kapocs, miért szeretjük ezt a nemzetet, melyek a hibái, milyen összetartó és széthúzó erők vannak ebben a közösségben. A nemzettudat részünkké vált, ahogy mi magunkat látjuk, az a reformkornak köszönhető, amikor a Kárpát- medencében a magyar nemzet politikai vezetői amellett döntöttek, hogy egy modern, európai nemzetet hoznak létre. Ebben döntő szerepe volt az 1948-as forradalomnak, a 12 pontnak: Mit kíván a magyar nemzet?
Ezért fontos, hogy mindenki elmondja, mit gondol erről, kinyilváníthassa az opcióját. Ezt hatalmi módszerekkel nem lehet megvalósítani.
Láng Zsolt arról beszélt, hogy nem fontos minden pillanatban opciót nyilvánítanunk. Az emlékezetről is szólt, hogy kevés az, amire emlékszünk. "Az emlékezet kérdéses dolog, baj van vele. A modern nemzetek mindig valamilyen katartikus élmény nyomán alakultak ki: Amerikában az észak–dél háború, Franciaországban a nagy francia forradalom, Németországban a második világháború. Véleménye szerint a haza tekintetében nagy zavar van a magyar szépirodalomban. Meglátása szerint 1989 egy olyan katarzis volt, ami mind az erdélyi, mind a romániai magyarok és románok, mind a magyarországi magyarok közös élménye volt, aminek az irodalomban azonban kevés nyoma van: Trianonról regények jelennek meg, 89-ről nem vesznek tudomást.
Kötő József számára a nemzet egy konstrukció, a kötet igazi kulcsszavának a közösségi identitást nevezte. Figyelmeztetett: változó korban élünk, ahol újraértékelődnek a fogalmak. Más, integráló térségben élünk, aminek politikai és gazdasági okai vannak, ami átrendezi szokásainkat, másfajta identitást diktál. Nem szakadhatunk le az európai folyamatról, de nem adhatjuk fel az identitásunkat sem. Megoldásnak nevezte kisebbségi sorban a gazdasági és kulturális konszolidációt. Mint mondta, figyelni kell a nyugati civilizált világ értékeire, de ugyanakkor figyelmet kell szentelni a saját népi kultúránknak is. Stratégiát kell kidolgozni arról, hogy a hagyományőrzést és modernizációt hogyan lehet beépíteni a nemzetépítésbe. Akkor konszolidálódik a magyar identitástudat, amikor kialakítja a kisebbségi intézményrendszert. Véleménye szerint ez a fajta struktúra alkalmas arra, hogy versenyképes közösséget tudjunk teremteni. A versenyképes közösséget csak akkor tudjuk megteremteni, ha egyfajta nemzeti konszenzus van abban, hogy milyen stratégia szerint építsük a közösségünket. Szerinte Cs. Szabó példáját kell követni: nyitottság a világra, de figyelni saját kultúránk mélységeire. Változó világban keresni identitásunkat.
Buchwald Péter vegyészként kakukktojásnak nevezte magát ebben a társaságban, aki "földhözragadt" megközelítésben azt mondta: az a magyar, aki akkor is vállalja magyarságát, ha nincs haszna belőle. Véleménye szerint a magyar–magyar kérdést itthon kell megoldani, a politikai pluralizmust "luxusnak" nevezte, mert ha nem leszünk parlamentben, tragédia lesz. Tisztázni kell az anyaországgal való viszonyunkat is: erdélyi entitás vagyunk, ne tekintsenek minket szavazás-utánpótlásnak. Meg kell szüntetni a gyűlöletláncot, ha normális viszony alakulna ki Magyarország és a szomszédai között, annak legnagyobb nyertesei a határon túli magyarok lennének.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)