Volt egyszer egy…
… volt egyszer egy. 2014 tavaszán kezdtem írni és hetente közöltem sorozatban. Úgy hiszem, ideje valami újba fogni, ezért jövő évtől csizmát teszek a konyhaasztalra. S ha már ott van, vele jön a cím is: Csizma a konyhaasztalon. Mikor kerül a csizma az asztalra? Például amikor olyasmiről esik szó, ami csak félig-meddig illik oda, de mégis figyelmeztető, gondolatébresztő lehet. A csizmavizsgálgatást a kételkedők kedvelik, nem esik jól olyannak, aki minden csizmát egy kaptafára varr, bizonyosra veszi, hogy a csizma csak lábtyű (együtt született a kesztyűvel, de kiöregedett a nyelvből), az élet azonban nem ilyen egyszerű, ezért aki a csizmáját félti, ne járjon sárban, és minek annak sarkantyús csizma, aki úgysem tudja összeverni?! Örül a csizmadia (az író), ha sokat táncolnak (olvasnak) az emberek, mert attól kopik a csizma (a toll), s szükség van újra. Hogy miért éppen konyhaasztalt választottam a csizma alá? Ha úgy vesszük: konyha az egész világ. Az evés nyilván életben tart, de családi, társasági életünk fontos velejárója is. A szíves szóval kínált étel szeretetünk, barátságunk jele, mert az mindig a varázslatos kakastejjel, varjúvajjal készült. Hogy néha nem sikerül úgy, ahogyan elképzeltük?! Sebaj! Legközelebb majd jobb lesz. Való igaz, nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk, de ez alól mindig kivétel az ünnepi asztal. Az ember tömi a hasát, majszol, bekap valamit, fal, rág, marcangol, lakmározik, egyik csipegeti az ételt, másik habzsol, zabál, lepusztítja az asztalt, egy tálból cseresznyézik az urakkal, s van, aki éhezik. Fel akarjuk falni a világot: az a tiéd, amit megeszel. Ezt eteti velünk a fogyasztói társadalom. Na meg a vízcsapból is főzőcskedivat folyik. Fogalmam sincs, valójában miért akarjuk tudni, hogy mi fő a film- és tévésztárok, konyhaséfek fazekában, a reklámok azt sugallják, hogy az evési szokásaik teszik őket olyanná, amilyenek. Az vagy, amit megeszel? Ennek elsődleges értelmét nézve jól tudjuk: hiába esszük ugyanazt, nem futkosnak utánunk a reklámosok és lesifotósok. Szegény sztárok! Rajongók százait veszíthetik el, ha az evésről csak a kedvenc vendéglőjük étlapja jut eszükbe, és nem sürögnek-forognak a rivaldafényhez képest szerény helyszíneken, mint a konyha. És az ellenkezője is igaz: rajongókat szerezhetnek szerénységükkel, amint a konyhaasztal körül forgolódnak, átverve minket azzal a rejtett üzenettel, hogy ők is pontosan olyanok, mint mi. Van benne valami, azért is hajlunk arra, hogy elhiggyük, de ez a valami még a féligazságnál is kevesebb! Ki mit főz, azt egye! – mondják aztán kajánul a rajongók, akik már nem rajongók, ha a sztár kiesett a közimádat fényköréből, s fújhatja a levesét egyedül a saját konyhájában. Őszintén sajnálkozom, amikor a tévés ínycsiklandó falat elkészítésének receptjét a vállalkozó kedvű gazdaasszony leutánozza, de az valamiért nem áll össze, ehetetlenre sikeredik. Talán csak az a baj, hogy másnak a szája íze szerint főzött. Hányszor, de hányszor járunk így az eredeti, mögöttes tartalmat nem ismerő és meggondolatlan utánzások csúfos eredményén búslakodva, nemcsak a konyhában, ahol áldozatot hozhatunk vele a szemeteskukának, hanem a konyhán kívüli világban is, ahol nem dobhatjuk ki kényünk-kedvünk szerint, mivel már torkunkon akadt a falat. Csizmában kereste, mezítláb végezte – mondták régente a gőgös emberre, akit éppen a pökhendisége miatt ért kudarc.
Volt egyszer egy világi rendezvény, aminek rövid, vallásos részeként hangosan elmondtuk a miatyánkot. Amikor az imádságban odaértünk, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk” – valaki félhangosan odasúgta a mellette állónak: nem is eszem kenyeret, mert hizlal. Vajon addig-addig mondikáltuk, hogy már nem mondjuk, csak szajkózzuk az imáinkat?! Na persze, szabad mosolyogni komoly dolgokon is, a középkori bolondünnepeken éppen hogy visszájára fordították a világot, mégis megdöbbentő az ilyen csúfondáros kiszólás. Egy pillanat sem telt el közben, amikor valaki ugyancsak suttogva helyére tette a bohóckodót: adja isten, jusson majd eszedbe a mindennapi kenyér, amikor tényleg imádkoznod kell érte. A magyar irodalom egyik legszebb írása a kenyérről Móra Ferenc Dióbél királyfi történeteiből való. Íme, kóstolónak: „Mindennapi kenyerünk. Szegény ember dolgát boldog Isten bírja. Voltunk olyan módban is, hogy a koldus is mákos rétest evett nálunk, de járt ránk olyan világ is, hogy még a koldus is nagy úr volt hozzánk képest. Mert annak minden rendes háznál terítettek, de mink bizony csak az éhkoppot nyeltük. Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora. De még ha azt kérdeztem is, hogy hát ebédre mit eszünk, az volt rá a felelet: – Háromfélét. Kenyeret, haját, bélét. Én bizony jobban szerettem volna, ha csak kétfélét ettünk volna. Inkább ettem volna a kenyérrel szalonnácskát, mint haját meg bélét. – Jaj, cselédem – simogatta ki édesanyám a szememből a kócos hajamat –, nagy úr ám a szalonna, csak ünnepnap jár az ilyen szegény helyre. Örüljünk neki, hogy a mindennapi kenyerünket megadja a jó Isten.” Kozma Mária / Hargita Népe (Csíkszereda)

Csiky-nap
Szép szavakkal, dallamokkal emlékeztek a névadóra
December 8-án, a pankotai születésű Csiky Gergely drámaíró, műfordító születésnapján emlékeztek meg a róla elnevezett főgimnáziumban az iskola névadójáról.
A Csiky-napi rendezvénysorozatot Lászlóffy Aladár szavaival nyitották meg pénteken reggel az iskola első emeletén, Csiky Gergely mellszobra előtt, a költő köszöntőjét Naschauer Karina VIII. osztályos tanuló tolmácsolta.
Érdekes ténye volt még a napnak, hogy pontosan 15 évvel ezelőtt egy pénteki napon állította fel az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Arad Megyei Szervezete a mellszobrot az iskolában, melyet minden Csiky-napon megkoszorúznak.
Az iskola e neves ünnepén a diákok, tanárok mellett számos hazai és külföldi meghívott, vendég vett részt, jelen volt Szabó Mihály RMDSZ-es városi tanácsos, Pellegrini Miklós megyei főtanfelügyelő-helyettes, Ilyés Ibolya megyei kisebbségi tanfelügyelő, Baracsi Zsuzsanna református lelkész, Nagy Sándor, az iskola szülőbizottságának elnöke, Hadnagy Éva, az Alma Mater Alapítvány ügyvezető elnöke, Bíró Emese, a Pro Schola Csiky Gergely Egyesület elnöke.
Ugyanakkor eljöttek a hazai és külföldi testvériskolák, valamint a megye magyar tannyelvű iskoláinak képviselői: a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum küldöttsége, a hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Corvin Mátyás Tanintézményének küldöttsége, Krämmer Erika, a Szegedi Szakképzési Centrum Móravárosi Szakgimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese.
Továbbá részt vett a Csiky-napon az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola, az Aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola, a Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola, a Simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskola, a Zerindi Tabajdi Károly Általános Iskola, a Zimándi Móra Ferenc Általános Iskola küldöttsége Lehoczky Attila igazgatóval, valamint az Erdőhegyi Általános Iskola küldöttsége Sime Judit igazgatóval.
Bognár Levente alpolgármester és Faragó Péter parlamenti képviselők, akik eddig minden alkalommal jelen voltak, ezúttal igazoltan hiányoztak, ugyanis éppen Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén vettek részt.
„Köszönetet mondanék mindazoknak, akik az elmúlt évben segítettek nekünk, támogattak minket, dolgoztak értünk – akár itt vannak, akár nincsenek itt –, hiszen az ő munkájuk nélkül ez az épület csak egy kék táblás épület lenne a Kálvin János utca 22. szám alatt” – kezdte üdvözlőbeszédét dr. Muntean Tibor igazgató, majd a továbbiakban Csiky Gergely életéről mesélt, leginkább nem szokványos, nem hétköznapi dolgokat, melyek a diákok számára is érdekesek voltak.
Pellegrini Miklós érdekességként kiemelte, hogy az iskola ünnepe egybeesik adventtel, a várakozás időszakával.
„Arra buzdítanék a mai napon mindenkit, hogy igyekezzünk megtanítani saját magunkat arra, hogyan kell várakozni arra, amit nagyon-nagyon szeretnénk. Én azt hiszem, hogy kitartással, hittel és szeretettel, valamint bízva abban, hogy ha nagyon akarunk valamit, az be is fog következni” – mondta Pellegrini.
Naschauer Kinga felemelő szavalatával folytatódott az ünnepség, a X. A osztályos tanuló Juhász Gyula Himnusz az emberhez című költeményét adta elő.
A szép szó nemcsak vers formájában, hanem szép dallammal társulva is jelen volt a Csiky-napon: az iskola kórusa ünnepi hangulatot varázsolva karácsonyi dalokat énekelt Szabó Csilla zenetanár vezényletével.
Az iskola életében hagyomány, hogy a közösséget tevékenyen és eredményesen szolgáló tanulók kitüntetésben részesülnek ezen a napon. A Csiky-díjakat – szám szerint hármat – idén az Alma Mater Alapítvány és a Pro Schola Csiky Gergely Egyesület jóvoltából adhatták át az arra érdemeseknek.
„Ezek a diákok jó iskolai eredményeik mellett kiemelkedő közösségi munkát végeztek, és különböző versenyeken is szép eredményeket értek el. Az osztályfőnököktől, tanároktól beérkezett javaslatok alapján az iskola vezetőtanácsának döntése értelmében a 2017–2018-as tanév Csiky-díjasai: Back Annamária, Mészár Zsófia és Zsámbók Emese XII. A osztályos tanulók” – ismertette Tóthpál Renáta aligazgató, aki a következő szavakkal méltatta a szóban forgó diákokat:
„Back Annamária szerteágazó tevékenysége sokak előtt ismert. Alelnöke volt a diáktanácsnak, szerkesztője iskolánk honlapjának és a Csiky-Csukynak, tagja iskolánk néptánccsoportjának, a KAMASZK színjátszó csoportnak, valamint a kórusnak. Jó tanulmányi eredményei mellett különböző versenyeken is szép eredményeket ért el. A magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny megyei első és harmadik helyre, illetve a vallásolimpián az országos szakaszra minősült. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség kétszer tüntette ki Mákvirág-díjjal. Mindig lehetett rá számítani, minden feladatot első kérésre elvállalt.”
Mészár Zsófia
„Az, amivel Zsófi kiérdemelte a díjat, egy olyan kiemelkedő sportteljesítmény, amely iskolánk történetében másodszor fordult elő, és ez az Európai Bajnoki cím elérése az aerobic sportágban. A napi több órás intenzív edzés, a vasfegyelem, a szigorú diéta mellett Zsófi tagja a Csiky-Csuky szerkesztőbizottságnak, a Bánsági Kisfilmfesztiválon első díjat nyert, és a különböző események megszervezéséhez tánckoreográfiákkal járult hozzá vagy kisfilmeket készített, mindezek mellett szép tanulmányi eredményekkel is büszkélkedhet.”
Zsámbók Emese
„A szerénység az egyik kiemelkedő tulajdonsága. Az iskola honlapjának, valamint a Csiky-Csukynak szerkesztője, a Csiky Gergely Főgimnázium suliriportere a Román Televízió 1-es csatornájának magyar adásában, tagja a KAMASZK színjátszó csoportnak, többször volt műsorvezető a gólyabálon, és tavaly a szalagavatón is. 2016-ban a magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyen megyei szakaszának első helyezettje volt.”
A szintén hagyományszámba menő, erre az eseményre meghirdetett rajzverseny eredményét Siska-Szabó Hajnalka rajztanár ismertette, majd kiosztotta a díjakat három korosztályban (V–VI., VII–VIII. és középiskolások).
A Csiky-nap idei egyik kiemelkedő eseménye dr. Berthe Nándor emléktáblájának felavatása volt.
„A pedagógusok szerencsések, hiszen folyamatos alkotómunkájuk révén a jelenben a jövőnek nevelnek fel nemzedékeket. Alkotó tevékenységük, bár láthatatlan, mégis maradandó. Ők azok, akik a gyermekek számára értékes mintát mutatnak. Megmutatják, hogyan kell a kultúra értékét megbecsülni, a törvények szerint élni, a tanultakat érvényesíteni” – tolmácsolta a gondolatokat Tóthpál Eszter műsorvezető.
Dr. Berthe Nándor emléktáblájának felavatásával tisztelegtek az iskola egykori tanára előtt, akinek életpályájáról Ujj János helytörténész, egykori csikys tanár és igazgató beszélt a jelenlévőknek.
A Csiky Gergely Főgimnázium kórusa ezúttal a Kispacsirtákkal kiegészülve adta elő az Örökségünk című dalt, melynek az iskola által készített videoklipje második díjas lett egy, a világ teljes magyarságát megszólító pályázaton.
Zárómozzanatként idén is megkoszorúzták a tanári szoba előtt felállított Csiky Gergely-mellszobrot. A megemlékezés koszorúit elhelyezték: az iskola részéről dr. Muntean Tibor és Tóthpál Renáta, az RMDSZ Arad Megyei Szervezete nevében Szabó Mihály, az Arad Megyei Pedagógusszövetség nevében Pellegrini Miklós és Matekovits Mihály, az EMKE Arad Megyei Szervezete nevében Matekovits Mária elnök és Khell Levente, az iskola diáktanácsa nevében Bitai Vivien és Kecskés Lóránt.
Az ünnepélyes koszorúzást Baracsi Zsuzsa lelkész áldása követte, majd a Nemzeti Ima közös éneklésével zárult a Csiky-nap megnyitója.
A diákok és vendégek számára a tevékenységek az iskolában, illetve a Jelen Ház nagytermében folytatódtak. Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)