Igényesség – Márton Áron szellemében
„Hídemberekre ma is szükségünk van” – mondta Szarka Gábor konzul a Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért és a budapesti Márton Áron Társaság szervezésében hétvégén Csíkszentdomokoson tartott kétnapos konferencia nyitó perceiben. Márton Áron születésnapja előestéjén szülőfalujában, a róla elnevezett iskolában találkoztak azok a történészek, akik korát, nemzet- és egyházmegtartó szerepét kutatják; sorstársai, egykori tanítványai, munkatársai és érdeklődők.
„A Márton Áron-i igényesség és egyszerűség” jegyében tartott szakmai fórum előadói, meghívottjai – amint azt remélték a főszervezők, Lázár Csilla magyar–angol szakos tanár, múzeumalapító és Soós Károly (Budapest) teológus, a budapesti Márton Áron Társaság vezetője – számos újdonsággal szolgáltak. Nagy érdemük, hogy az első alkalommal, de hagyományteremtő szándékkal összehívott szakmai fórum megszólította a téma iránt érdeklődőket, kiváló alkalmat biztosítva a találkozásra, tapasztalatcserére is.
Két főpásztor, dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, illetve dr. Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapát, c. püspök levélben üdvözölte a konferencia résztvevőit. Jakubinyi érsek kifejezte reményét: „Minél jobban megismerjük Isten Szolgája Márton Áron püspök erkölcsi, szellemi és nemzeti nagyságát, annál inkább előmozdítjuk boldoggá avatását is.”
A legendás hírű főpásztor halála óta felnőtt egy fiatal történésznemzedék, tehetségesek, elmélyülten kutatnak – derült ki a Márton Áron-kutatás eredményei, aktuális kérdései és feladatai című rendezvényen. Bukarest, Budapest, Moszkva, Róma, Bologna, Kolozsvár – csak néhány azon városok közül, ahonnan megszólaltak a nép- és egyházvezető életművének tudósai. Dr. Seres Attila történész például, aki Márton Áron püspökségének korai éveihez kapcsolódó forrásmunkák közlője, Moszkvából Skypen-n jelentkezett be, és ugyanígy követte a konferencia munkálatait. Kiemelt érdeklődés kísérte Stefano Bottoni (Bologna–Budapest) történész Márton Áronnak 1945 után betöltött társadalmi és egyházvezetői szerepvállalását korszakoló előadását.
Döbbenetes adatokkal szolgált Denisa Bodeanu történész, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács levéltárának kutatója. Közel 240 kötetet, majdnem 80 000 oldalt tesz ki a Márton Áron informátori megfigyelési dossziéja.
Msgr. dr. Kovács Gergely, Márton Áron szentté avatási perének posztulátora megvilágította a szentté avatási eljárás folyamatát.
A még élő kortársak, az idősödő papok a szóbeli történetkutatás nagyon fontos adatközlői lehetnek – hangzott el a fórumokon. Ízelítőt hallhattunk egykori tanítványai, munkatársai: Berszán Lajos, Csató Béla, Jakab Gábor, prof. dr. Vencser László, valamint Csíki Dénes emlékeiből. Sokan fájlalják, hogy nem maradt korabeli mozgókép Márton Áronról. Egy igazán ritkaságszámba menő, négyperces felvételt mutatott be Nagy Zoltán székelyudvarhelyi hitoktató, amelyet Bács Lajos zeneszerző készített a sepsibükszádi bérmálás alkalmával.
A hétvégi szellemi műhely arra vállalkozott, hogy a hosszú évek kutatási eredményeit Isten oltára elé tegye, hogy minél inkább közkinccsé váljon. Ne csak emlékezzünk, mintául szolgáljon Áron püspök!
Molnár Melinda
Székelyföld.ma

Papp Lajos: a szívsebésznek is egy szíve van
Előadóként, íróként is nagyon sokan ismerik Papp Lajos orvost. A Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott tanára bárhova elmegy, ahova meghívják. Hitvallása: „Ha hívnak, menj, ember”. Nagy érdeklődés övezte szombat este Nagygalambfalván a Feleki Miklós Művelődési Házban a Test, lélek, szellem harmóniája: egészségünk titka, illetve vasárnap A magyarok küldetése a Kárpát-medencében címmel tartott előadását.
A református egyházközség és a polgármesteri hivatal szervezésében tartott rendezvénysorozat hosszú emlékezetű lesz nem csupán a házigazda településen, hiszen nagyon sokan érkeztek a környékről és Székelyudvarhelyről is. A szívsebész délután találkozott korábbi betegeivel; olyannal is, akit huszonnégy évvel ezelőtt műtött.
A terembe érkezésekor taps fogadta volna, de hárított. Búcsúzáskor is azt kérte: a hallottak nyomán maradt csendet vigyék magukkal. Lélegzetvisszafojtva hallgattuk a rendkívüli életutat, amit Sándor Irén ny. tanárnő ismertetett. Papp Lajos élete halálélménnyel kezdődött: újszülöttként 1948 virágvasárnapján a déli harangszóra indult meg a szíve. Később, orvosként legalább ötezerszer tartotta az életfontosságú szervet a kezében. Műtét előtt és után hálát adott azért, hogy gyógyíthat. Tanítja: „Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk”.
„A lelkierő legyőzi a testi hibát”
Szelíd szóval és hittel áthatott bölcsességgel a Teremtőnek mondott köszönetet, amiért ennyien megosztották vele estéjüket. „A Teremtő határozza meg, mikor és hová születik az ember, és nem szabad az embernek meghatároznia, mikor hagyja el az árnyékvilágot. Mi, akik a Kárpát-medencébe küldettünk, különös kegyelemben részesültünk. Az ősök által vérrel-verítékkel megtartott Kárpát-haza a világ legszebb és legegészségesebb tája. Az élethez föld, víz, levegő, napfény és az emberi munka szükséges.” Nyomatékosította: ne adjuk el az aranynál drágább, életet adó földet: belőle minden talpalatnyi nemzeti kincs. Hirdeti: legjobb a saját termesztésű élelmiszer, mert azt önmagának készíti termelője.
Példákkal húzta alá: a mértéktelenség betegséget okoz. A pihenés fontosságát a tudományos magyarázat mellett a „ne álmodozzanak, aludjanak” igazságtartalmával írta a fejekbe. Az élet Isten legnagyobb adománya. Tudja: „a szívsebésznek is egy szíve van”. És rákérdezett: vigyázunk-e létfontosságú mozgatónkra. A családon belüli konfliktusok meghatározók a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában; azokat a munkahelyi, országos, nemzeti, erdélyi megoldhatatlan problémák stresszforrásai követik. Keressük a jót – az immunválasz is jó lesz. Ha erős a lélek, a gyógyulás gyorsabb. A jó orvos pedig Isten szolgája, aki nem e földön kapja jutalmát. Isten mindenkit meghív. Aki meghallja, annak hivatás a munkája – nem teher, hanem örömforrás.
Tudományos eredményekkel támasztotta alá a gyógyszereknek, köztük a fogamzásgátlóknak és a koleszterincsökkentőknek a biológiai egyensúlyra gyakorolt hatásait. Kiemelte az izzadás szerepét az egészséges anyagcsere folyamatában. Példái gyümölcs-, zöldség- és forrásvízfogyasztásra, illetve mozgásra ösztökélnek.
A hallottakból, aki csak egyetlen szót, a szeretetet jegyezte meg, annak is bőséges az útravalója. A fizikai szeretet biztosítja magunk és az utódok életét, a barátság lelki, szellemi azonosulás, a krisztusi szeretet pedig az ingyenes kegyelem adásának képessége.
Szeressétek egymást!
Igazi nagygalambfalvi köszöntéssel, dalossal mondtak Isten hozzádot a részvevők: ároni áldás kíséri további küldetésein. Dedikált, megölelte orvostársait, és lesegítette a színpad lépcsőjén idősödő, egykori betegeit. Majd leültünk, hogy kifaggassam, milyen lelki állomásokat tart számon személyes hitéletében.
„A hit kegyelem, nálam ötéves koromban úgy kopogtatott Isten, hogy többé egy percig sem kételkedtem létezésében. Voltak kritikus pillanatok, de soha nem vontam kétségbe, hogy a Teremtő az én kedvemért teszi. Minden „emberi léptékben” mért legnagyobb rossz is ajándék: helyes útra irányít. Finom eszközökkel terelget; ha nem fogjuk a jelzést, erősebben szól.” Terelő pulinak tartja magát: a pásztornak kell ott tartania az embereket a templomban.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro,

Erdélyi templomleltár részletekben és madártávlatból
Tíz év, tizenöt kötet, 737 istentiszteleti hely – Magyari Hunornak az Erdélyi Református Egyházkerület templomait fényképeken megörökítő kiadványsorozata több mint dokumentációs anyag: a fotográfus vállalásának, elhivatottságának kézzelfogható bizonyítéka. Az immár befejezetett sorozat köteteit a Szent Pio Lelkigyakorlatos Házban rendezett Együtt a húsvéti úton – öt nap, öt felekezettel rendezvénysorozat részeként Székelyudvarhelyen is bemutatták.
Az ökumenikus imahét záró estjén Molnár Melinda, portálunk szerkesztője és a rendezvénysorozat főszervezője telt ház előtt üdvözölte az erdőszentgyörgyi születésű, Székelyudvarhelyen élő Magyari Hunort. Az Itt voltunk – itt vagyunk című albumsorozat 15 mutatós kötetbe rendezve tárja elénk az Erdélyi Református Egyházkerület több mint 700 istentiszteleti helyét részletekben és madártávlatból: templomokat, kápolnákat vagy azok mai maradványait. „Tágra nyíltak a lencsék a nagytotáloknál, a részletekre fókuszálva pedig tágra nyílt Hunor szíve is. És mély hittel és az Isten kegyelméből alkotó ember alázatával szemlélte-fotografálta-válogatta, hogy az is ott érezze magát a megszentelt térben, akinek talán soha nem adatik meg, hogy saját szemével láthassa azt. (…) A lapokon elénk táruló belső terekben nem ülnek emberek, mégis mellénk telepszenek azok a generációk, melyeknek tagjai lelkükkel melegítették át a kőfalakat; felsejlik azok mozdulata, akik a haranglábak érchangú lakóit dallamra bírták, és azoké is, akik már nem rakhatnak épületet a romladékokból” – méltatta az albumokat Molnár Melinda.
A közel tíz évet felölelő munka első évében egy, majd az azt követő két évben két-két, aztán a következő évben négy, míg végül 2012-ben hat albumot eredményezett, melyek a fotók mellett a legtöbb templom és istentiszteleti hely építési adatait, lelkészeit és rövid történetét is tartalmazzák. A Veres Tünde és Juhász Ábel közreműködésével elkészített sorozat az erdélyi református egyház máig legteljesebb templomleltára. „Az első fotók még sötétkamrában előhívható celluloidfilmre készültek, aztán digitálisra váltott a képírás művészete: hat, évről évre jobb gép használódott el a munkában. (…) A sokat és szívszorítót is látott Hunor kimondva-kimondatlanul kérdéseket is megfogalmaztat a könyvek lapozóival: Mi lesz 50–100 vagy több év múltán ezeken a helyeken?” – fogalmazta meg az alkotó helyett a beszélő. Magyari Hunor munkája azonban közel sem fejeződött be, derült ki a fotográfus szavaiból: a tizenöt album anyagát hamarosan két összesített kötetben is megjelentetik. A bemutatót rövid vetítés követte, majd a részvevők tea és kalács mellett oszthatták meg az imahét tapasztalatait, élményeit.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro,

Ismét betörtek az Ugron-kápolnába
A pünkösdi Ugron-zarándoklat előkészítésére érkező takarítókalákások vették észre szombaton, hogy a Szejkefürdő melletti Mál-tetőn álló kis kápolna bejárati ajtaja fölötti rács ki van feszítve. Az oltárszekrény ajtajából ismeretlen tettesek kivették a szegeket – érintésre leesett az ajtó. Az egyik oldalsó ablakot kívülről védő rácsot megpróbálták kifeszíteni, megrongálva ablakot és a falat. A kriptába is próbáltak lemenni, ám csupán letörtek a súlyos zárókövekből, felemelni nem tudták azokat.
Búcsú az Ugron-kápolnánál„Azt hiszik egyesek, hogy még mindig a középkorban élnek: ki tudja, milyen kincsek vannak ott elrejtve – jegyezte meg László Attila, a plébánosa. – Igaz, népünk a temetőben is őriz »kincseket«: neves ősöket. Ám azt a kincset, amit rablók szeretnének megkaparintani, nem ott kell keresni. Az elkövetők nem képesek tudomásul venni azt sem, hogy az Ugron-kápolna kegyeleti hely! Temető.” Számba véve a kevéske használati tárgyat, nem észlelték, hogy valamit elvittek volna. Egyelőre.
„Elszomorító, hogy épp azok ellen követnek el kegyeletsértést, azoknak a lelkivilágát zavarják meg, akik városunkért ma is sokat tesznek – nyomatékosította László Attila. – Az Ugron család minden visszaszerzett vagyonával az itteni közösséget támogatja: gyermekek, ifjak nevelésére fordítják minden jövedelmüket. Pedig joggal vihetnék el a nyolcvanegynéhány tagú családnak. Ezért kétszeresen sajnálatos, és fáj, hogy az Ugron-ősök csendjét, nyugalmát a közöttünk élő gazemberek nem tisztelik.”
Nem ez volt az első ilyen eset, az évek során több alkalommal is betörtek a kápolnába.
A megáldott hely az Ugron család temetkezési helyéül szolgál. 1890-ben építtette Ugron Lázár. Ide helyezték nyugalomra 1911-ben a 19. század végének híres politikusát, Ugron Gábort is. Közel két évtizede a család Ugron István végakaratát teljesítette: hamvait hazahozta. Azóta minden évben két alkalommal, pünkösd másodnapján, illetve a kápolna névadójának ünnepén, Kisboldogasszonykor szentmisén vesznek részt a történelmi család tagjai.
Molnár Melinda
szekelyhon.ro

Ugron István végakarata megváltoztatta a Mál-tetőt
Kevesebb mint húsz év óta vált hagyománnyá, hogy a pünkösdi csíksomlyói zarándoklatért a Székelyudvarhely melletti Ugron-kápolnánál adnak hálát a történelmi család hazalátogató tagjai. Pünkösdhétfőn egyre többen kapcsolódnak be az Ugronok imádságába.
Sok székelyudvarhelyi az apostolok szekerén érkezett, de hosszú sorban álltak az autók is. Előbb keresztutat jártak a Székely Kálvárián, majd Botár Gábor, a Lisieux-i Kis Szent Teréz Egyházközség plébánosa paptestvéreivel együtt mutatta be a legszentebb áldozatot. „Kicsi szent hegyünkön”, a Mál-tetőn mintha az emberek szíve közelebb kerülne a Jóistenhez – hangzott el a mise kezdetén. Rátrilláztak a madarak is. A múltból táplálkozó jelen éltető és lelkesítő volt.
A pünkösd ihletésében hallgattuk László Attilának, a Szent György Egyházközség lelkipásztorának elmélkedését: mint egykor az apostolok, akik „az imával együtt töltött időben – minden másságuk ellenére – valahogyan mélyebben egymásra találtak. Egy szív és egy lélek lettek. Egy kölcsönös szeretet született köztük, mely azelőtt nem volt jelen. Mindez csak lenyűgöző múlt lenne? – kérdezte az ünnep szónoka. – Jézus Lelke ma is hív: legyünk az Ő üzenetének továbbadói társaink körében. Ismerjük magunk és kortársaink ideáljait, nyelvét, de sebeit és elvárásait, továbbá a jó utáni vágyakozásait is. Ma újra feltárul a kereső ember érzéseinek, munkájának, képzéseinek, elvárásainak és szenvedéseinek széles világa… Pünkösd tüzével lelkünkben merünk-e annyira bátraknak lenni, hogy megígérjük a Szentléleknek: mostantól egy testvért Jézus Krisztushoz törekszünk vezetni.”
A történelmi család hazalátogató tagjai zárásképpen kaláccsal és innivalóval vendégelik meg a szombatfalvi kápolnai ünneplés zarándokait. Ugron Mária néni, megpihentetve szemeit a sokaságon, csendesen megjegyezte: „ha az uram nem akarta volna, hogy hamvait hazahozzuk, mindez nem lenne”. Azelőtt itt soha nem tartottak pünkösdhétfőn misét. Mi még mellégondoltuk: a Székely Kálvária sokak zarándokhelye évközben. Aki pedig csak teheti, Kisboldogasszony napján ott ül búcsút is.
Molnár Melinda
szekelyhon.ro |

Hogy hívják a székelyudvarhelyi Jézus-kápolnát?
A címben foglalt kérdést mostanában mintha többen tennék fel. A válasz egyszerű: Jézus-kápolna. Hogy mégis valahogy belekerült a szóhasználatba a szív szó, annak több oka lehet. Utánajártunk, de azt nyomatékosítjuk: hivatalosan soha nem nevezték el a búcsúja napjáról.
Azt is érdemes tudni, hogy a világegyházban mindössze 157 éve nyilvánították ünneppé a Szent Szív kultuszát hitelesítő, évente megtartandó kiemelt napot. Így tehát legkorábban ugyanennyi éve ülhetnek ott ezen a főünnepen búcsút.
A legendák övezte kis négykaréjos kápolnánk jóval korábban vált búcsújáró hellyé. Sófalvi Andrásnak eme kápolnáról írt, a közelmúltban megjelent munkájában szerepel, hogy a Jézus-kápolnára utaló legelső történeti forrás 1613-ból való, és egy udvarhelyi húsvéti körmenet leírásában szerepel. Ennek gyakorlata ma is él: a határkerüléskor megálló- és imádkozóhely. Az 1600-as évekből – jelenlegi tudásunk szerint – még három dokumentumban történik említés a kápolnáról.
Sófalvi András könyvéből idézzük: „Székelyudvarhely legelső történetírója, Lakatos István 1702-ben röviden említi a ’Jézus házának nevezett’ kápolnát, amely gyógyforrásairól és az Úrnapján tartott búcsúkról nevezetes”.
„Vulgo Jesus kapolnaja dicit”
„A 18. század végén Szeles János ’régi formára épített kis kápolnáról’ ír, ahová nagy számban sereglenek össze búcsúra a székelyföldi katolikusok. Az 1743. évi vizitáció megjegyzi, hogy a kegyhelyet közönségesen Jézus kápolnájának hívják (vulgo Jesus kapolnaja dicit) – írja Sófalvi. – Benkő József szintén kiemeli a Krisztus Szent Testének ünnepén tartott búcsúkat.”
Azt pedig a székelyudvarhelyiek is számon tartják, hogy az úrnapi körmenet 1949-ig erről a helyről indult. Napjainkban egyetlen búcsújáró napja a már említett főünnep, amit IX. Pius pápa terjesztett ki az egész egyházra 1856-ban. Idén az egyházi év utolsó mozgó ünnepe, Jézus Szent Szíve napja június 7-ére esik; Úrnapja egy héttel korábban, május 30-án lesz.
Aki még a fentiek mellett fogást keres a névhasználaton, alkothat elméleteket. Számunkra elég azt tudni: „Jézus-kápolnának hívják”.
Molnár Melinda
szekelyhon.ro

Elhunyt Borbély Gábor ny. főesperes-plébános
Életének 83. évében szeptember 28-án, szombaton visszatért teremtőjéhez Borbély Gábor, apostoli protonotárius, kanonok, ny. főesperes-plébános.
Búcsúztatása hétfőn 14 órakor nagygalambfalvi Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolna udvarán szentmisével kezdődik, majd utolsó földi útjára kísérik a helyi régi temetőben található családi sírkertbe.
1930. november 20-án született Nagygalambfalván. A székelyudvarhelyi katolikus főgimnáziumban tanult, majd a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán folytatta. Ekkor Márton Áron püspök már börtönben volt és első tanulmányi év után a teológiát betiltották, a kispapokat munkaszolgálatra vitték. A főpásztor szabadulása után a papnövendékek is visszatérhettek Gyulafehérvárra. A székesegyházban 1957. április 28-án szentelte fel Áron püspök.
Papi szolgálatát segédlelkészként Jobbágyfalván kezdte, majd Brassóba került. 1965. március elsején megvonta az állam lelkipásztori működésének engedélyét, a különböző plébániákra szóló kinevezését is visszautasította. 1966 októberétől Kézdivásárhelyen majd Altorján szolgálta urát és a rábízottakat. 1979-től nyugalomba vonulásáig Csíkszereda római katolikusainak volt a lelki atyja, ugyanakkor ellátta a kerület főesperesi feladatait is.
2000-től hőn szeretett szülőfalujában élt, de a pihenés éveit is tevékenyen töltötte. Bölcsőhelyét úgy is szolgálta, hogy látható jeleket hagyott: magánlakásból saját költségén hozta létre és rendezte be az Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolnát, haranglábat állíttatott, harangot öntetett. Krisztus-szeretetét hirdeti kereszt a Keresztfa tetején. Az első világháborús emlékműre újraöntette a turulmadarat, illetve a helybéli cserkészetre emlékezve kopjafát állíttatott.
Felejthetetlen prédikáció közül kiemelkedik a 440. csíksomlyói búcsún /2007-ben/ elhangzott beszéde: az édesanyákért és a gyermeket várókért akkor együtt imádkozott vele a világ magyarsága.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Udvarhelyszékieket is díjaztak
Az unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) február 21–23. között közel száz részvevővel Korondon rendezte meg a 17. ODFIE versmondó és népdaléneklő versenyt. A versmondók közül a homoródszentpáli Dénes Erzsébet 2. díjat, a népdaléneklő versenyen a szintén homoródszentpáli Nagy Szilvia Csilla 3. díjat kapott. A versmondóknál különdíjban részesült a magyarandrásfalvi Nagy Sándor, a szentábrahámi Isztujka Máté és a szentegyházi Kedves Kriszta, a népdalosoknál pedig a bencédi Tamási Tivadar.
„Ez az első alkalom, hogy nem a nagyvárosi forgatagba hívlak meg titeket, hanem a székely hegyek ölére, Korondra, ahol a tyúkok is cserépedényből esznek – fogalmazott Kolozsvári Alida. – Ne félj, itt nem kell lámpalázasnak lenned. Biztonságban vagy, mert egy bölcső. Bölcsője népművészetnek, vendégszeretetnek, vidám néniknek és bácsiknak, akik mosolyogva tekintenek rád, mert a látogatókat szeretik. Daloló rigók és pacsirták köszönnek vissza a cserépvázákról, tulipánok hajolnak föléd, és árnyékukban otthon érzed magad.”
Az idei versenyre negyvenegy fiatal jelentkezett be Erdély különböző településeiről: Bencéd, Dicsőszentmárton, Homoródszentpál, Kénos, Kolozsvár, Magyarandrásfalva, Marosvásárhely, Nagyajta, Olthévíz, Pusztina, Székelyderzs, Székelykeresztúr, Székelyszentmihály, Szentábrahám, Szentegyháza, Szentgerice, Torda képviseletében, valamint a magyarországi Géberjénről. „Otthonos volt, mert első alkalommal egy faluközösség adott helyet a rendezvénynek. A Versmondó- és népdaléneklő verseny legnagyobb erénye, hogy fiatalos és vidám: a verset és a népdalt könnyed módon viszi be a fiatalok életébe” – összegezte kérdésünkre Fülöp Júlia elnök.
A megmérettetés két napját számos program egészítette ki: a pénteki Mesterek társaságában című beszélgető alkalmon vendégük volt Antal D. Csaba székelyudvarhelyi színművész és Sorbán Enikő népdalénekes. A fiatal népdalénekesek, szavalók, szárnyaikat bontogató színészek egy-egy szakmabelihez címezhették kérdéseik, választ kaphattak a felkészülésük során előforduló nehézségek megoldására. Antal Csaba vallja: „A mester nem attól mester, hogy nem követ el hibákat, hanem attól, hogy a problémákat miként kezeli: tud-e előnyt kovácsolni a hátrányból”. Végül Sorbán Enikő vezetésével a Csillagok, csillagok című népdal közös eléneklésével zárták a beszélgetéssort. Az esti táncházat Tőkés Lóránt csókfalvi unitárius lelkész vezette.
Nagy Henrietta áhítata után elkezdődött szombaton a megmérettetés. A délelőtti és délutáni versenyidőt Szász-Mihálykó Mária Bolyongás a rengetegben című kötetének bemutatója színesítette. Fellépett a Korondi Ifjúsági Néptánccsoport, és megtekintették a székelyudvarhelyi diákszínjátszó csoport, a Vitéz Lelkek Oroszlánkirály című előadását.
A gálaműsoron Ilkei Loránd népdalelőadását Fekete Hunor kísérte citerán. Hagyományaikhoz híven a gála keretében átadták a díjakat. „Az igazságosság kedvéért” a bíráló bizottság tagjait is a színpadra állították. Face Today-koncerttel zárult a verseny napja, vasárnap pedig a korondi unitárius templomban Bartha Alpár hatodik éves teológiai hallgató alkalmi szolgálatával adtak hálát a rendezvényért.
Molnár Melinda |
Székelyhon.ro,

Szekértúrán, a nagy háborúra emlékezve
Pénteken ért véget a 8. Orbán Balázs Emlék Szekértúra, melynek részvevői idén az első világháború hőseinek emléke előtt hajtottak fejet. Végigjárva a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkörhöz tartozó huszonhat települést, emléktáblák és emlékművek előtt idézték fel azokat, akik kis falvainkból a „nagy háború” áldozataivá váltak.
Nyolcadszor vágtak neki Orbán Balázs-i lelkülettel a szekeres honismereti zarándoklatnak. A forgalmas utak helyett felhagyott erdei-mezei ösvényeken jutottak el egyik falutól a másikig. A helybéliekkel idézték fel a múlt század elejének emberveszteségeit. Pénteken az utolsó előtti állomáson, Firtosváralján jártunk.
A harminc, zömmel Hódmezővásárhelyről és Budapestről érkezőn meglátszott a nap heve, de nagy esők is hátráltatták a szekerezést. A falubeliek fogaton eléjük mentek, és a határban énekszóval köszöntötték őket.
Sípos László helyi unitárius lelkész a kétszáz éves, felújítás alatt álló templomban elmondta: a látvány önmagáért beszél. Van akarat, holnap, jövendő! Jelképesen megemelte kalapját azok előtt, akik sarával-esőjével vállalták az utat – belülről valami arra indította: vállalni kell. A népes megemlékezők imája azokért szólt, akik életüket-vérüket adták nemes célokért. Két verssel köszöntötte a különböző korú tisztelettevőket és azokat, akiknek csak nevét olvashatták fel az emléktábláról, avagy névtelen sírokban nyugszanak. Életüket áldozták a hazáét, a szabadságért, a megmaradásért.
A sasos behívók áldozatai
A falu legidősebb embere, a 88 éves Bálint Zsigmond megköszönte, hogy a Firtos hegye alatt élőkkel róják le kegyeletüket. „Borzalmas idők jártak, amikor az emberek a sasos behívókat kapták. A faluból sokan életüket áldozták. Apa harmadmagával ment, csak ő került haza, fiai odamaradtak.” Huszonkét nevet véstek az emléktáblára.
Az Ezer Nemzetség Ivókupa Baráti Társaság és a szekértúra vezetőjét, Fazekas Özsébet a firtosváraljai veszteséglista intése érintette meg legmélyebben. „Ez a közösség szívén viselte a hősök emlékének a tiszteletét”: Ember! Eszmélj! Ezek a hazáért áldozták életüket. Emlékük áldott. Lőrinczi Lajos esperes elmondta, több száz nevet olvastak fel az elmúlt héten: azokét, akik „fészküket védték”. Sok szájról szájra terjedő emléket is meghallgattak. A fiatfalvi bácsi mesélte: huszár nagyapja egykor úgy jött haza, hogy az összes csatát megnyerték. Itthon tudta meg, hogy elveszítették a háborút. Hogy lehet?
Grezsa István orvos bevallotta: a kegyeleti utazás rendkívül megterhelő lelkileg. Olyan fizikai, szellemi súly, amely évekre fog hatni. Megrendítő volt a közösségek viszonyulása. Tapasztalták: a „Nagy háború” emberveszteségben ugyanazt eredményezte, mint amit tapasztaltak az Alföldön. A kegyelet mellett jövőbe mutató a közös azonosságtudat: egymás terhét hordozzátok. Erdély nélkül Magyarország sincs!
„Ez nehéz!”
Bordás Gábor 28 éves, a svédországi Uppsalából érkezett. Apai ágon nagyszalontai kötődésű, a hazalátogatás a gyökerek felfedezése is. "Itthon érzem magam. A megemlékezés nehéz. Egy évet, a sorkötelességet leszolgáltam. Katonás egyén vagyok, jól éreztem magam ezekben a körökben. Milyen lehetett azoknak, akik átélték a háborút; az a sors, amelybe belekényszerítették őket? Megérdemlik a tiszteletet!”
Fazekas Özséb Szilveszer pannonhalmi bencés diák mind a nyolc szekértúrán részt vett. Az ideinek jellege miatt fontos célja volt. Eddig csak átmentek a falvakon, most megálltak. Mindenütt várták őket. Új erőt adott, hogy szükség van jelenlétükre a megemlékezéshez.
Fazekas Özséb kifejezte: mindenütt nagy szeretettel és tisztelettel fogadták őket. Kiemelt helyszínek is voltak, ahol a helyi közösség nagyobb létszámban és ünnepi készülettel csatlakozott hozzájuk. A visszajelzés megerősítette az elhatározást: „végigvisszük a kegyeleti emléktúrát”. Folytatják: a következő három évben a szekértúra részvevői ellátogatnak egy-egy első világháborús helyszínre: télen Galíciába és Lodomériába mennek, ahol a székelyek is harcoltak.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro

Felavatják a küküllőkeményfalvi kultúrházat
Szombaton, augusztus 23-án 13 órakor avatóünnepséget tartanak a Fenyéd községhez tartozó településen. Több évtizedes álom valósult meg a közösségi létesítmény használatba adásával. Ugyanakkor rendkívüli ajándékot is kap a szülőfalu népe Bíró János Antal ferences atyától: erre az alkalomra írta legújabb könyvét a Gyulafehérvári Főegyházmegye legidősebb papja. Az eseményre meghívták Böjte Csaba ferences szerzetest is.
2011-ben tették le a művelődés helyi hajlékának alapkövét – tudtuk meg Bokor Botond polgármestertől. „Hála Istennek rövid idő alatt sikerült befejeznünk. Olyan településen épült kultúrház, ahol eddig nem volt. Legnagyobb igénye erre volt a falunak, amit meg is fogalmaztak – összegezte a településvezető. A saját források mellett Hargita megye tanácsa finanszírozta a beruházást, és kormánypénzt is sikerült bevonni.
„Erre az alkalomra egy könyvecskével szeretném meglepni honfitársaimat. Falumban a kultúrház építésével szélesre nyílnak a szellemi kultúra ajtói, mert ez az első komoly lépés a falu emelkedése felé” – írja a Hetvenöt év Isten szolgálatában című kiadvány előszavában Antal atya, a település díszpolgára. 1918. szeptember 15-én született Küküllőkeményfalván, és jelenleg Szászvárosban él. A kötetbe, amely évszázadnyi időt ölel át, belefogalmazta sorsát. Ugyanakkor helyet kaptak benne azok a versek is, amelyeket zömmel 90 éves kora után írt.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro

Szoborkincs Vágásból
„Ritka az ilyen korú műalkotás a Gyulafehérvári Főegyházmegyében. Udvarhelyszéken nincs is ilyen – lelkesedett a műtárgy azonosítója, Hegedűs Enikő művészettörténész. A faszobor keletkezése az 1600-as évek elejére tehető. A vágási templomban a helybéliek is megtekinthették az ötszáz éves Mária-szobrot. Művelődéstörténeti elemzése folyamatban van.
Sokan látták korábban is a szobrot a templom padlásán. A helyi szájhagyomány úgy tartja, az egykor ott élt trinitárius atyák áldozatvállalásának hozadéka, hogy a térséget elkerüli a baj és „áldás terem”. Napjainkban is: elkezdődhetett a plébániatemplom nagyjavítása.
Templomkrónika
„1333-ban Dobov néven jegyzik a pápai tizedjegyzékben és 1334-ben is. (…) Vágás és Dobó között egy középkori templom állott, amely a két falunak közös temploma volt. (…) Létét megerősíti az is, hogy 1488-ból ismeretes plébánosa, Máté, aki mint a Keresztelő Szent János-templom papja a pápától kéri, hogy a papi rendeket felvehesse. (…) Erről a templomról dönt 1630-ban a Brandenburgi Katalin által kiküldött bizottság a katolikusok javára. A középkori templom tanúja a szépen faragott, egy kőtömbből álló szentségfülke, melyet az új templom szentélyének keleti falában helyeztek el” – írja Léstyán Ferenc. A megrongálódott templomot a 18. század elején javíttatták ki. A jelenlegi alapkövét 1843-ban tették le, és 1854-ben szentelték fel Szent Ilona tiszteletére.
2014
Szükségessé vált a templom javítása: a tetőzet- és ablakcsere mellett vakolást, valamint az omladozó sekrestye újjáépítését tervezik. Dréneznek, elvezetik a vizet, és járdákat képeznek ki a templom körül – reméli Jakab Lajos plébános. Pályázatukat kedvezően bírálta el a Kulturális Minisztérium Vallásügyi Államtitkársága. Az egyházközség hozzájárulásából és a pályázati pénz első részletéből a tetőzetet cserélték ki.
Nem volt elrejtve
Sokan látták korábban is a Mária-szobrot. A tetőzet munkálatai során a homályos térből hozták le. A Gyulafehérvári Érsekség művészettörténésze, Hegedűs Enikő elmondta: a hársfából készült alkotás Máriát ábrázolja térdeplő formában, magassága 1,20 méter. Az orr-rész sérült, a kezek hiányoznak. Szárnyas oltárnak lehetett a része, a középszekrényben helyezkedhetett el. Béta, Dobó, Vágás régi katolikus jelenlétére utal.
A szakszerű beavatkozást, a tisztítást és fertőtlenítést Mihály Ferenc restaurátor végzi. Utána derül ki, milyen festékréteg van rajta, aranyozás nyoma is látszik. A szoborral kapcsolatos kutatás eredményeit a közeljövőben közli Hegedűs Enikő.
Gyulafehérváron láthatjuk
A vágási egyháztanács, a plébániahivatal, valamint a Gyulafehérvári Érsekség megállapodása szerint a tulajdonjog a vágási egyházközségé marad, ám ritkasága és kiállíthatósága miatt a főegyházmegyei egyháztörténeti kiállításon láthatják majd az érdeklődők a szobrot. Hegedűs Enikő lelki üzenetnek érzi, mintha „visszaköszönne”: a vágási fél évezredes Mária-szobor akkor kerül látóterünkbe, amikor a csíksomlyói Szűzanya kegyszobrának ötszázadik évfordulójára készülünk.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro

„Mária ötéves leánykája”
Immár fél évtizede, hogy az Erdélyi Mária Rádió székelyudvarhelyi stúdiója is olyan hullámhosszra van hangolva, amelyen átrezeg az evangélium mindenkori hangja – hallhattuk Szűz Mária Világ Királynője, a kápolna védőszentjének ünnepén, pénteken a szabadtéri búcsú alkalmával a stúdió és a Szent Pio Lelkigyakorlatos Ház kertjében.
A homíliát György Imre újmisés mondta, aki gyakorlati évének egyik részét a szombatfalvi Szent György-plébánián töltötte, és hétfőnként szolgált a Mária Rádióban. Az őt köszöntő beszédben Dávid Gyöngyi a révbe érkezés és az útra bocsátás keresztablakában azt kívánta: „a Nagyasszony igenje maradjon mindig veled”.
Az ünnep szónoka a napi evangélium alapján a templomról, a találkozásról és a boldogságról beszélt. A templomban az Ég és földdel, az élő az élővel, Istennel és önmagunkkal találkozunk. A szónok embertársainkkal és önmagunkkal való kapcsolataink felülvizsgálatára buzdított. Mária olyan templom, amelyben az Ige vett lakást a megtestesülés pillanatában. Boldogságának titka és forrása, hogy nemcsak hallgatta Isten szavát, hanem meg is valósította. Üzenete: boldogságunkat ne tegyük függővé a külső, mulandó dolgoktól – keressük lelkünk mélyén. Kimondva-megélve: „legyen a Te igéd szerint”.
László Attila, a Szent György Egyházközség plébánosa forrásként látja a Mária Rádió székelyudvarhelyi stúdiójának jelenvalóságát. Köszönetet mondott a Bartók házaspárnak, amiért az épület „a kegyelem helyévé lett”.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro

Cselekvő hitvallás a megmaradásért
Kis és nagy egyházközségek, illetve a szórványban élők népesítették be a szabadtéri liturgia helyszínét szombaton a Márton Áron téren: a Kálvin-nap ünnepélyes nyitányán, a Szatmári Szilárd egyházmegyei főjegyző által végzett ünnepi istentiszteleten mintegy ezren vettek részt. A Kálvin-éveket záró egész napos rendezvény a hitvalló és cselekvő egyházközségi csoportok találkozási alkalma volt.
Kántor Csaba püspökhelyettes igehirdetésében a Zsidókhoz írt levél alapján a hitvalló ősök, reformátorok, hitben megálló és harcoló hajdani fejedelmek lelkületét és győzelmét idézte – egyetemes és örök érvényű példaként hozva fel a jelen és jövő nemzedékei számára. A megállás és a kiállás; a hit megőrzése és cselekvő megvallása a megmaradás biztosítéka mind hitbeli, mind nemzeti szinten.
A legfontosabb a hit
Az igehirdetés után Kovács Tibor egyházmegyei főgondnok köszöntötte a részvevőket. Bekő István Márton lelkipásztor emlékeztetett: a megye reformátusságának képviselete összegyűlve az evangélium alapján reformált hitről tesz vallást az „egész napos nyitott istentiszteleten”. Szegedi László generális direktor az egyházkerület vezetőségének üzenetét tolmácsolta. Kérve: „Ma állítsátok át órátokat a kálvini időkre, próbáljatok úgy gondolkodni, mint Kálvin János, és próbáljatok odafigyelni életetekben arra, ami igazán fontos: maga a hit”.
Gyermekek, fiatalok
Közel kétszer annyi gyermeknek nyitották meg a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban a Gyermekek Udvarát, mint amennyien előzetesen jelentkeztek. Kisfaludi Viola kántortanító kérdésünkre elmondta: a kézműves-tevékenységeken agyagoztak, magvakkal díszítettek, kollázst készítettek, origamiztak és a bútorfestés elemeit gyakorolták. A több mint hatvan fiatal a Bocskai István Közösségi Házban a Székelyudvarhelyen és környékén szolgáló fiatal lelkipásztorok vezetésével énekelt, majd Moldovan Radu felsőboldogfalvi lelkipásztor Kálvin és a nők című előadását hallgatták meg.
Kálvini üzenetek
A Városháza Szent István Termében több mint kétszáz presbitert, lelkipásztort és érdeklődőt üdvözölt Pitó Zsolt egyházmegyei missziói előadó. Majd Buzogány Dezső egyháztörténész, teológiai professzor Kálvinról beszélt. Az Institutiót legutóbb száz éve fordították le magyarra. A napokban jelenik meg újra az előadó fordításában. Kitért a reformátor magyar kapcsolataira, majd a kálvini szolgálat négy területét foglalta össze: a lelkészi, oktatói, presbiteri és a diakóniai szolgálat. „A presbiteri tisztséget Kálvinnak köszönhetjük” – nyomatékosította.
Jézust szolgáló asszonyok
A belvárosi református templomban került sor a nőszövetségi konferenciára. A bibliai nőkről és szolgálatukról szóló igéket nőszövetségi tagok olvasták fel, Gede Ildikó lelkipásztor a szentírási asszonyok mának szóló üzenetét tolmácsolta a nagyszámú részvevőnek. Szász Edit Ilona, az egyházmegyei nőszövetség elnöke emlékeztetett: a saját termékekből álló vásár bevételéből az udvarhelyi református kollégium bentlakásának vásárolnak új ágyakat.
Dicsőítés
Tizenkét református gyülekezet énekkara dicsőítette Istent kórusművekkel, egyházi énekekkel a belvárosi templomban. A püspökhelyettes arra buzdította az „egyházmegye nagy kórusát”, hogy szolgálatát vígan, örömmel végezze, és úgy énekeljen, mintha mindig az Úr előtt hangzana fel a dicsőítés. Zárásképpen a Transylmania együttes tartott szabadtéri koncertet a Márton Áron téren.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro

Kiteljesítik az elődök munkáját
Harangzúgás fogadta a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium jubileumát ünneplők bevonulását szombaton a belvárosi református templomba: egyházi és világi méltóságok, az egyházmegye lelkészi közössége, egykori és mai diákok, cserkészek, a testvérkollégiumok küldöttei, valamint a szépszámú vendég együtt adott hálát a próféta szavaival: „Mindeddig megsegített minket az Úr”.
Az 1994-ben újjáindult kollégium kétnapos ünnepét záró istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke prédikációjában a 100. zsoltár szavait kibontva emlékezett meg Isten korszakokon átívelő kegyelméről, hálát adva az utóbbi húsz évért, az újraindulásért. A feladat nagyságáról és szépségéről beszélt, a hit és az értékek átadásának fontosságáról, melyeknek kiemelt helyei, „virágoskertjei” a kollégiumok. Köszönetet fogalmazott a mindenkori adományozók önfeláldozó segítségéért.
1670, 1994, 2014
Tőkés Zsolt igazgató, akinek lendületes munkája nyomán kibontakozhatott és jellegzetes arculatot nyert az újraindult iskola, köszöntőbeszédében kegyelettel emlékezett a kollégiumalapító Bethlen Jánosra, az iskolát korszerűsítő és a templomot építtető Baczkamadarasi Kis Gergelyre, az új kollégiumi szárnyat megépíttető Gönczi Lajosra. Végül a 18. század nagy imádkozójának, Szikszai Györgynek a tanítók számára írt gyönyörű imájából idézett.
Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára kiemelte: „önök értékőrzők és -átadók”. Együttgondolkodásnak, szövetségkötésnek minősítette a magyar reformátusság öt évvel ezelőtti egyetlen egyházba való tömörülését.
„Gyümölcsök”
Örömét fejezte ki, amiért a magyar kormány meghozhatta döntését, megítélve a kérelmezőknek a kettős állampolgárságot. Ennek köszönhetően az ünnepélyen jelen lévők többsége élhetett és élt a lehetősséggel, hogy újra jogilag is betagolódjon a nemzettestbe. „Erősítsen a tudat, hogy ez az iskola Benedek Eleket, Orbán Balázst, Ravasz Lászlót adott a hazának.” Reményét fejezte ki, hogy új nagyjaink már e padokban tanulnak.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium volt helyettes államtitkára a tálentum evangéliumi példázatát idézte, azzal a hittel, hogy a diákok felelősséggel kamatoztatják Istentől kapott tehetségüket és lehetőségeiket. Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő egymás elfogadásáról, az egymásra való odafigyelés fontosságáról egy szemléletes történettel szolgált. Az ünnepségen közreműködött a kollégium Zsoltár- és Népdaléneklő csoportja, a Szakács Annamária vezette, több mint hatvantagú kórus, valamint Kiss-Ferenczi Sára, aki Reményik Sándor Öröktűz című versét szavalta el.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Megújult az oklándi kápolna
„Az embereket nem a pénz, a rang, a születés avatja előkelővé, hanem a jellem és az értelem” – hallottuk kedden délután, az oklándi római katolikus kápolna Borromeo Szent Károly ünnepén tartott búcsúján. Homoródkarácsonyfalva leányegyházközségének ünnepén láthattuk azt is, milyen sokat dolgoztak a szent hajlékon és környezetén.
A misekezdést jelző harangszóra egybegyűltek a helyi és az almási, karácsonyfalvi egyházközségek zarándokai. A testvérfelekezetek tagjai is kedvelik ezt a meghitt hangulatú ünnepet. Bálint Emil balánbányai plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudós védőszent nem tudása révén vált naggyá: akkor segített az embereknek, amikor szükségük volt rá. Szent Károly életpéldája nyomán a védelmébe ajánlott filia ünnepén a Krisztus-követést és a cselekvő szeretet gyakorlását emelte ki a szónok, illetve hogy miként tegyük jelenvalóvá a keresztény értékeket azoknak az eszközöknek a segítségével, amelyek rendelkezésünkre állnak: a családban, abban a közösségben, amelyhez tartozunk, és a társadalomban.
A családias liturgia végén Tamás Huba, az anyaegyházközség plébánosa köszönetet mondott a szolgálatvégzőknek. Hálával említette a megvalósulásokat: a belső meszelést, a takarítást, a megújult kerítést, az elegyengetett udvart, a megyei önkormányzat segítségével részben megerősített kőkerítést, az almásiak ajándékát, a kandallót. Végül az udvaron szeretetvendégségre hívták a zarándokokat a helybéliek.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Újraválasztották Bálint-Benczédi Ferenc püspököt
Püspökválasztó zsinatot ült szombaton Székelyudvarhelyen a magyar unitárius egyház, amelyen újabb hat éves időszakra megválasztották főpásztori tisztségbe Bálint Benczédi Ferenc püspököt.
A Magyar Unitárius Egyház (MUE) törvényhozó főhatósága, a Zsinat a hétvégén kétnapos ülés keretében Székelyudvarhelyen a Bethlen-lakótelepi templomban választotta meg a 2014–2020 közötti időszakra a püspököt és a legfőbb tisztségviselőket. Szombaton ünnepi istentisztelet keretében tizenkét lelkészt szenteltnek fel.
December 5-én a Főtanács, a legfőbb döntéshozó és felügyelő egyházi hatóság megválasztotta Farkas Emőd és Boros János főgondnokokat, Gyerő Dávid főjegyzőt, Kovács István közügyigazgatót, és különböző testületeknek: a Középfokú Fegyelmi Bíróságnak, a Nyugdíjintézet Vezető Tanácsának és Nyugdíjintézet Ellenőrző Bizottságának a tagjait. Józsa István Lajos tordai lelkész tartott alkalmi istentiszteletet. 
Szombat délelőtt a kezdő áhítatot, az elnöki megnyitót, a jelenlét számbavételét és a határozatképesség megállapítását követően kijelölték a jegyzőkönyvet hitelesítő személyeket, elfogadták a tárgysorozatot és az egyházkörök frissen választott képviselői esküt tettek. A választások két részben zajlottak.
A két püspökjelölt, Bálint Benczédi Ferenc és Tódor Csaba a zsinati képviselők előtt bemutatkozott, és ismertette jövőbeli elképzeléseit az egyházkormányzásról.
Az ünnepi istentiszteleten Kovács Sándor teológiai tanár szószéki szolgálatában apostoli buzdítást tolmácsolt: tudjanak kérni, világosan megfogalmazni a célokat, és Isten szántóföldjén simítsák el az egyenetlenségeket – mögéje és ne evilági célok mögé sorakozzanak fel. „A pártoskodás, haragvás ideje lejárt. Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt”. A növekedést bízzák Istenre: más alapot nem vehetnek, de amit Rá építenek, az számon kérhető.
Bálint Benczédi Ferenc püspök lelkészszentelő beszédében Jézus tanításának jobb megismerésére, és Isten küldötteiként való szolgálatra buzdította a „tizenkét tanítványt”.
A zsinati ülés legmegérintőbb pillanata az útjukra bocsátandó fiatal lelkészek eskütétele, egy-egy igével és kézfeltétellel történő felszentelése volt, amely után a püspök kért áldást szolgálatukra. Beírták nevüket a lelkész-nyilvántartóba és átvették oklevelüket. Az újonnan felszenteltek képviseletében Vagyas Attila, a Gondviselés Segélyszervezet kolozsvári munkatársa fogalmazott hálagondolatokat.
Moldován Szeredai Noémi csekefalvi lelkész úrvacsorai beszédében a közelről és távolról érkezetteket az emlékezés asztala körüli egységre kérte, hiszen az úrvacsora önvizsgálatra, és Istenre figyelésre késztet.
Az úrvacsoraosztást követően ismertették a választólapok megszámlálása nyomán jegyzőkönyvezett eredményeket: a Zsinat Bálint Benczédi Ferencet újraválasztotta. A Felsőfokú Fegyelmi Bíróság lelkész tagjai: Solymosi Alpár, Szabó Előd, Lakatos Adél, Csilla, világi tagjai pedig Gyerő József, Fóri Hajnal, Gergely János és Binder Csilla. Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház újabb hat évre megválasztott püspöke az eskütételt követően kérte: járjanak együtt a békesség, a megértés közös útján, és lássák együtt a betlehemi csillagot.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Elhunyt Geréb Attila ny. református lelkipásztor
Mély hittel viselt, súlyos betegség után, életének 80. évében 2015. március 6-án este a Jó Pásztor örök honába költözött Geréb Attila székelyudvarhelyi ny. református lelkipásztor. Földi búcsúztatására március 11-én, szerdán délután három órakor kerül sor a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban. A koszorúmegváltást a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumnak ajánlják fel.
Geréb Attila Kibéden született 1935. december 26-án, édesapja református lelkipásztor volt, édesanyja tanítónő volt, akit korán elveszített. 1954-ben a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségizett, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, az akkori Református Teológián 1958-ban szerzett lelkészi oklevelet. Pályáját Fickón kezdte. 1960-61-ben munkaszolgálatos katona volt az Arad melletti Tornán majd Vajdahunyadon. 1961-től huszonnégy éven át Hodgyában majd 1985-től 2001-ig, nyugállományba vonulásáig Székelyudvarhelyen lelkipásztorként tevékenykedett. 1994-től 2001-ig a székelyudvarhelyi református kollégium egyházigazgatói teendőit is ő látta el. 1990-2001 között a Benedek Elek Alapítvány elnökeként tevékenykedett. Nagy szerepe volt a székelyudvarhelyi Református Gimnázium újraindulásában és az 1997-1998-as tanévtől kezdődő önálló intézménnyé válásában.
Első írását az Előre közölte, riportjai, karcolatai itt és A Hét, Ifjúmunkás hasábjain jelentek meg. Hodgyáról szóló demográfiai tanulmányaival tűnt fel: két évszázadra visszamenőleg feldolgozta a faluban szokásos keresztnévadást (Korunk, 1969/4), a be- és kiköltözéseket (Korunk, 1969/10) s a családok helyzetét, amely a Változó valóság címmel 1978-ban kiadott szociográfiai tanulmánykötetben jelent meg.
Később írásait napilapokban és periodikákban közölte. Szépirodalmi művei és elmélkedései a Confessioban jelentek meg. Önálló kötetei: Kérdezők és kérdezettek a Bibliában és A megszólító Úr a Bibliában. Ifi zsebnaptárt állított össze több évben. Gyerekversei napilapokban jelentek meg.
Az égő tekercs című, Jeremiás prófétáról szóló drámáját a budapesti Nemzeti Színház művészei 1997-ben a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban mutatták be. Nyugdíjazása után is aktívan írt és szolgált.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Többnapos ünnepségsorozat Udvarhelyszéken
Koszorúzással, ünnepi beszédekkel és kulturális műsorokkal emlékeznek Udvarhelyszéken az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 167. évfordulóján, március 15-én. Vasárnap Udvarhelyen két megemlékezést is tartanak, vidéken pedig ünnepi szentmisére és istentiszteletre várják a helybélieket.
Március 15-én délben a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt udvarhelyi szervezetei, valamint az Udvarhelyszéki Székely Tanács közös megemlékezést tart Székelyudvarhelyen, a Márton Áron téren: a kulturális műsorral egybekötött eseményen felszólal Bereczki Zsolt református lelkipásztor, Gálfi Árpád, az MPP helyi szervezetének elnöke, Jakab Attila, a Néppárt udvarhelyi szervezetének elnöke, illetve a Székely Tanács részéről Biró Edit. Az ünnepségen közreműködik a Balázs Ferenc Vegyeskar. A koszorúzást követően a megemlékezés közös himnusz- és szózaténekléssel zárul.
Tavalyhoz hasonlóan a helyi polgármesteri hivatal késő délutánra időzített fáklyás felvonulást szervez a nemzeti ünnep alkalmából: a megemlékezők délután hat órakor gyülekeznek a Művelődési Ház előtt, majd onnan a Márton Áron térre, a Vasszékely szobrához vonulnak. Az ünnepség koszorúzással kezdődik, majd felszólalnak a történelmi egyházak képviselői, az önkormányzat részéről pedig Bunta Levente polgármester. Az esti programot a Role zenekar koncertje zárja.
Zászlós felvonulással kezdődik vasárnap délelőtt kilenckor a ünnepség Székelykeresztúron, a Millecentenáriumi emlékműnél, majd fél tízkor Petőfi Sándor legendai sírját koszorúzzák meg. Tizenegy órától a székelykeresztúri történelmi egyházközségben ünnepi istentiszteleteket tartanak, majd tizenkettőkor az unitárius templom ünneplő gyülekezete a Szabadság térre vonul. Tizenkét óra öt perckor a református templomból kihozzák az országzászlót, majd megkoszorúzzák Petőfi Sándor és Nicolae Bălcescu szobrát.
Délelőtt fél tíztől ünnepi szentmisét tartanak a szentegyházasfalvi római katolikus templomban, ezt követően negyed tizenegykor koszorúznak a templomtéren, fél tizenegytől pedig szekeres felvonulás indul a szentkeresztbányai templomtérre a fúvószenekar kíséretében. Ünnepi szentmise lesz a szentkeresztbányai római katolikus templomban délelőtt 10.30-tól, majd fél tizenkettőtől az ünnepi műsor keretében a Nyerges-tető legendáját adják elő a szentegyházi Gábor Áron Szakközépiskola végzős tanulói. A verses-táncos előadást követően megkoszorúzzák a millenniumi emlékművet.
Farkaslakán vasárnap reggel fél kilenckor indul útra a negyven lovasból álló díszmenet: Bogárfalváról indulnak, ezt követően Szentlélek és Malomfalva után a községközpontba érkeznek vissza, ahol fél tizenkettőtől tartják a központi ünnepséget a Tamási Áron Emlékház melletti téren, majd megkoszorúzzák a tizenhárom aradi vértanú emlékére állított kopjafát. Az ünnepi műsor meghívottja Soltész Miklós, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára. A lovasok a későbbiekben Pálfalván és Váralján át folytatják útjukat, a menet Kecsetben ér véget, ahol a helyi gyermekek kulturális műsort adnak elő a kultúrotthonban.
Székelyszentmihályon 12 órától a helyi unitárius templomban istentiszteleten emlékeznek meg az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról. Az imádságot Jakab Imola siménfalvi református lelkipásztor mondja, a szószéki szolgálatot Vass Zsuzsa kadácsi unitárius lelkész végzi. A siménfalvi polgármesteri hivatal, a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör és a Székelyszentmihályi Unitárius Egyházközség rendezvénye a köszöntések után az emlékműnél folytatódik. A történelmi ismertető után szavalatok hangzanak el, és a bencédi vegyes kórus énekel. A szeretetvendégséget kulturális program zárja a székelyszentmihályi művelődési házban.
Zetelakán ünnepi szentmisét tartanak fél tizenegytől a templomban, majd fél tizenkettőkor térzenére várják az ünneplőket a kultúrotthon előtti térre, ahol délben tartják a megemlékezést.
Oklándon ezúttal nem lesz ünnepség a községközpontban, ám tekintettel arra, hogy a nemzeti ünnep vasárnapra esik, a község összes településén ünnepi szentmisét és istentiszletet tartanak. A település vezetősége a homoródújfalusi unitárius templomban vesz részt az ünnepi szertartáson, majd megkoszorúzzák a vértanúk emlékére állított kopjafát.
Parajdon 10 óra 40 perckor kezdődnek az ünnepi szertartások, majd ezeket követően a település központi parkjában tartják a megemlékezést déli 12 órától. A koszorúzás után kulturális műsor következik, az időjárástól függően a parkban vagy a helyi kultúrotthonban. Délután két órától Felsősófalván, három órától pedig Alsósófalván tartanak kulturális műsorral egybekötött megemlékezést.
Korondon délelőtt 10 órakor kezdődik a lovas toborzás a községben, majd röviddel 12 óra után zenekari kísérettel a szoborőrség elfoglalja helyét a vértanúk helyi emlékművénél, kitűzik az ünnepi zászlókat, és elhangzik a magyar himnusz. A megemlékezést követően délután 6 órakor nyitják meg Molnos Zoltán korondi származású festőművész festészeti kiállítását a Firtos Művelődési Egylet kiállítótermében.
Molnár Melinda, Kovács Eszter
Székelyhon.ro

Emlékeket idézve töprengeni a jelenről
Az 1928-ban született Kovács Ilona nénit a falu valahai életéről faggattuk. Sok régi embert emlegetett, „akik már a temetőben vannak”. De örömmel említette, hogy egyetlen testvérével ők a legidősebb Kénosban élők. Életüket szülőfalujukban élték le, hiszen amikor fiatalok voltak és elmehettek volna, nem volt szokás az elvándorlás, dolgoztak, és jól érezték magukat családjaikban. Derűsek: egészséges humorral, pajkos mosollyal mesélgetnek a régi dolgokról.
Felkerestük a 90. évében járó Gelérd Sándor bácsit is, aki még mindig méhészkedik. Szinte hasonló a mai életterük is: kis lakószobák, ahol karos padokon pihent meg a kérdező. Mindkettejüknél ropogott a tűz a hűvös tavaszi napokon. Sándor bácsi ma is abban a házban lakik, ahol született.
– Sok utcája van ennek a kicsi falunak – jegyezte meg Ilona néni. – Télen ültünk rea a korcsolyára, vagy kihúztuk a széket, felfordítottuk, és azzal is mentünk. Az erdőn jártak keresztül Udvarhelyre: átalvetőben vitték a tojást, tejet, tejszínt, vajat a házakhoz. „Reggel korán indultunk, délre vissza kellett érni, és mentünk a mezőre” – emlékezett vissza Ilona néni. Amikor ezt felemlegettem Sándor bácsinak, kérdezvén, ha lekésném a buszt, mehetnék-e arra hazafelé, sokatmondóan mosolygott: gyalog nem lehet járni, nem használják már rég a gyalogösvényeket, benőtte a bokor…
Szüleik mezőgazdasággal foglalkoztak. Állatokat tartottak, abból jól meg tudtak élni. Patakfalván volt a csarnok, a felcédulázott tejes kondérokot szekérrel vitték. Ilona nénitől tudjuk: „Gyermekekül hajtottuk a marhákat a mezőre, őriztük, ezzel foglalkoztunk. Kellett dolgozni. Ha egy idegen ment a házhoz, egy székre leültek, nem lehetett beleszólni a nagyok dolgába. Köszönni kellett előre mindenkinek. Magyar világot is éltek. Nyolc osztályt jártak, mert közben román világ lett, és követelték, hogy ennyit ki kell járni. „Románul kellett beszélni, tanfelügyelő is jött. Elég nehéz volt.”
Volt egy téli és egy nyári cipőjük, de olyan gyermek is akadt, akinek nem jutott lábbelire. Mind lehúzták a cipőjüket, és mezítláb mentek be a templomba. Egy héten egy lejre vettek nekik cukorkát, az elég kellett legyen. A gyermekek mind egy iskolába jártak, a tanító a nyolc osztályt egyedül megtanította. Az iskola megsemmisült, Szentmártonba, Udvarhelyre járnak manapság a gyermekek.  Egy disznót levágtak, egy családnak az egy esztendeig elég kellett legyen. Ilona néni úgy véli: „most a luxért kell annyit dolgozni”. Tapaszos ház volt, úgyis felnőttek a gyermekek.
Nem is úgy volt, hogy mindenki menjen ide-oda – fűzte a szót az otthon maradásról Sándor bácsi. Nagycsaládokból mentek inkább el, ahol nehéz volt a megélhetés. Sándor bácsi nem kívánkozott el, a felesége is odavalósi volt. Húsvét utáni beszélgetésünk alkalmat kínált arra, hogy elmondja: nem jártak mindenhová locsolni legénykorukban, csak oda, ahol lány volt.
Összegyűltek cséplés, vagy ősszel a betakarodás után, húsvétkor, karácsonykor. Színdarabot is tanultak, férfiak, asszonyok sokan voltak. Két-három színdarabos bál volt évente, más vasárnapokon tánc, zenész volt, színdarab nem – mondta Sándor bácsi. A környező falvakba is jártak szórakozni, Bágyba például, ahol rokonság volt. Szépen felöltözve gyalog mentek, olyan is volt, hogy reggel jöttek haza. Átöltözött, és ment kaszálni. „Olyankor délben nagyobbat aludtam” – mondta pajkosan.
– Nem vittek el a háborúba, me’ gyenge voltam – emlékezett. Sorkatonai behívója később Máriaradnára szólt. Tüdőgyulladással került az aradi kórházba, hamar felgyógyult, de az orvos személyes szolgálatára maga mellett tartotta – hat hónapig volt Aradon. Utána előbb a szüleivel, a magángazdaságban, majd a kollektívben dolgozott: három évig brigádos, kettőt pénztáros volt, és a kerekes műhelyben is dolgozott. Mindig voltak állatai. 1950-ben megnősült, akkor „szerelte” a méheket: „két rajt vettem, arra ütte a pénzem”. Kedvelték a mézet, megtermeltették. A többletet eladták. „Most is el tudnám adni, ha lenne…” Sándor bácsi vallja: „Csípősek a méhek, de szeretem őket. Ha megmar sem dagad fel a helye.”
A kollektív gazdaság méhészeként egy alkalommal vándoroltatta az állományt Olténiában. Legtöbb negyven saját család méhe volt, legutóbb harminc. „Eltelt az idő kicsit” – villant a szeme. Ma tizennégy méhcsaláddal foglalkozik, ezeket már nem akarja eladni. Lányával, vejével és unokájával lakik egy udvaron, két dédunokája és lányunokája nem velük lakik. „Nincs más, aki rendezze a méheket” – mondta szerényen, amikor rákérdeztünk, hogy még mindig maga rendezi-e. Megemlítette: betegség soha nem volt közöttük. A jó méz titkáról elárulta: akkor a legfinomabb, amikor a méhek lefedik a lépet. Le kell kaparni a viaszfödémet, és utána lehet pergetni. Sajnos nem kóstolhattuk meg a tavalyit, mert nem tudott elvenni tőlük a kedvezőtlen virághordás miatt. Annyit termeltek, amivel kiteleltek. Nem járt még idén a méheknek az idő – Sándor bácsi tett egy szálfát a tűzre, és elkísért.
Sok juhuk volt, teheneket tartottak Ilona néniék. Jó volt az eszteringahajtás is. Pontosított a kedvünkért: hajtották a fejős állatokat a fejőlikra. Hátul szájván volt. Finom volt a frissen oltott tej – merengett Ilona néni. Számára ma is jobb Kénosban, mint városon. Lányának van tömbháza, de nem tud ott ülni.
Tíz éve özvegy, de közel lakik az unokája, akinek menyasszonya is van. Bejárnak, nincs egyedül. „Jobb falun, az ember kimegy az ajtón, lát valamit, valamihez hozzáfog.” Ottjártunkkor a kertben az unokájával rózsafákat metszettek. Tyúkok vannak, a teheneknek szénát ad. Mindig akad, mivel foglalkozni. Nyáron nem tud a mezőre menni, messze vannak a kaszálók. „Nem is kell most takarni. Fésülik fel géppel, és hozzák haza.” A tél a majorság- és állatrendezéssel eltelik. „Ezelőtt jó volt: nappal is mentünk egymáshoz fonni. Összeültünk, jókat mondtak az öregasszonyok, olyan jól eltőtt.. Kendervásznat szőttek, csináltak belőle köntöst, a gyapjúból szoknyát. „Nem volt ilyen bő világ. Most mindenki otthon ül, nézik a tévét."
Vasárnaponként a leánya visz ételt. De amit maga főz, azt szereti. Régi ételeket: tormás tárkonyos levest, pityókás tokányt, puliszkát csirkemártással. Régen szilvát aszaltak. Volt aszaló, olyan fonott, mint a kosár – magyarázta. Alatta tüzeltek. Télen megfőzték az aszalt gyümölcsöket, és azt ették. Ősszel szaragózát, csipkebogyót szedtek, pecset főztek belőle. „Most úriság van a miénkhez képest. Minden lehetőség megvan, de a miénk jobb volt. Ha nem is volt minden, jobb volt. A régiek már, ugye, elmúltak? – nézett rám kérdőn. Fiatalságuk idején a fehérnépek varrtak, fontak, szőttek. Rámutatott a falvédőre: mennyit kérték a magyarországiak… Bármennyi pénzt adtak volna érte, de amíg él, nem adja el. Hogy télen még mivel telnek a napjai? Itt van a Biblia – mutatott az asztalra. Majd fellebbentette a takaró papírlapot a patinás könyvről.
Molnár Melinda 
Székelyhon.ro

A cserkészek fogadalma egész életre szól
Cserkésztestvérek, a környékbeli csapatok vezetői, öregcserkészek, szülők és szimpatizánsok vettek részt vasárnap délután a Bethlen-lakótelepi református templomban a 2-es számú Budvár Cserkészcsapat megalakulásának huszonötödik évfordulóján tartott megemlékezésen – visszatekintés és előrenézés volt. A mozgalom erdélyi újjászületését és a jelenlegi Budvár csapat gyarapodását ünnepelték: az Orbán Balázs Általános Iskola újoncai fogadalmat tettek.
Igehirdetésében Bekő István Márton helyi református lelkipásztor örömmel emlékeztetett: délelőtt a konfirmandusok, délután pedig a cserkészek tesznek fogadalmat. Isten szava ott szólal meg, ahol az Ő népe bemegy a templomba. Parancsot ad: amit hallottál, tartsd meg, se jobbra, se balra ne térj el az elődbe helyezett útról. Ha mindezt megteszed, jól lesz dolgod, és életed lesz. A cél: még ha sivatagos is az út, kitartóan haladni előre.
Nagy Endre, a Budvár csapat vezetője kifejtette: az 1990. március 7-én alakult csapat az évfordulót nagy becsben tartja. A sok-sok évre és cserkészrendezvényre emlékezve megköszönik a nagy elődök fáradhatatlan munkáját, melynek áldásos gyümölcse a Budvár Cserkészcsapat és nem utolsósorban a ma Erdélyben működő cserkészszövetség. Kegyelettel és tisztelettel gondolnak Berci bácsira, Jenő bácsira és Emil bácsira, illetve mindazokra, akik már nem lehetnek velük.
A cserkészet, az önkéntes ifjúsági nevelőmozgalom sok hasznos információt megtanít, ami egy erdőben a túlélést segíti, a társadalomban pedig a könnyebb beilleszkedést biztosítja. Alapvetően kisebb és nagyobb közösségekben vannak, így könnyebb elsajátítani az ismereteket. Megtanulják a társas viselkedés alap- és illemszabályait, játszanak, énekelnek és kézműveskednek – közben jól érzik magukat. Év közben őrsgyűléseken, csapatprogramokon vesznek részt, ezáltal lesz az évi munka megkoronázása a tábor. A cserkész a mozgalom törvényei szerinti élet mellett kötelezi el magát, és erre fogadalmat tesz: hűséget Istenhez, hazához, embertárshoz. A fogadalom nem szűnik meg, nem válik semmissé, egész életre szól. A cserkészet egy életforma: folyamatos törekvés, küzdelem a jóért. A jelen lévő cserkészek és az újoncok elénekelték a cserkészindulót, elismételték a törvényeket, majd elmondták a fogadalom szövegét. Ezután megkapták a jelvényeket, utána a cserkészvezetők jelképesen testvéreikké fogadták őket. Az ünnepséget követően régi albumokat nézegettek. A tea és sütemény mellett Farkas Emőke verset szavalt, és mindenki részesült egy kis ajándékban: támogató jóvoltából évfordulóra emlékeztető kitűzőt kapott. Az idős cserkészek pedig felelevenítettek egy-egy történetet.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Püspöki vizitáció a „hegyre szúrt faluban”
Utoljára 1924-ben járt püspöki vizitáció a páratlan szépségű, a két világháború közt népes és gazdag Siklódon – akkoriban ezernyolcszázan lakták. Ezúttal a Kató Béla püspök által vezetett bizottság megtapasztalhatta a népességfogyást, de azt is, hogy élni akar az alig több mint kétszáz fős református gyülekezet. A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye lelkészi közössége példás szolidaritásról tett tanúságot: félszáznál többen vettek részt palástosan a generális vizitációért hálát adó istentiszteleten.
Mint majd száz éve, kedden is a falu központjában fogadták a helybéliek gyülekezeti képviselői az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációs Bizottságát. Az egyháztörténelmi jelentőségű napról Kató Béla püspök kiemelte: évente egyházmegyénként kiválaszt egy gyülekezetet. Döntésében közrejátszott, hogy soha nem járt Siklódon, és elolvasta, amit a falu érdemesnek talált elmondani magáról honlapján, egyebek közt Orbán Balázs feljegyzését: „Siklódot protestáns szentföldnek hívják, mert lakói (1500 lélek) igen becsületesek, romlatlanok és vallásosak; elszigeteltségök megvédte az elerkölcstelenedés és elfajulástól; itt őserényeink még eredetiségökben találhatók fel”.
Négyszer volt fél falut leégető tűzvész. A szárazság, éhínség után is talpra tudtak állni. Kétezer hektáros határa biztosította a falu megélhetését. Siklód kisugárzó közösség képét mutatta; méltán volt példa. Valami nagy törés történhetett… A kollektivizálás idején az aggodalmaskodás, a félelem szétszórta a fiatalságot onnan, ahol őseik évszázadok során jól megéltek. „A siklódiak egykori elvándorlása prototípusa mindannak, ami ma Erdélyben történik” – mondta a szószéken a püspök, visszanyelve könnyeit. Ma is ezer számra lehet felsorolni aggodalmainkat, de oda tudjuk-e tenni Isten elé azokat? Siklódon 1994-ben megtörtént a csoda: az Incze lelkész házaspár idején felépíttették a Kós Károly rajzai alapján megálmodott szépséges templomot – az építész utolsó megvalósult tervét, amelyben a vizitáció estéjén nem maradt üres hely. A siklódi lelkület pedig együtt tartja az ország minden tájára elszármazottakat. Befogadó gyülekezeteik körében is közmondásos összetartásuk.
Kántor Csaba püspökhelyettes, az egyházmegye esperese arra buzdított, ne fáradjunk meg a szolgálatban. Előttünk a seregek Ura jár. Megtudtuk, a nap folyamán találkoztak a helybéliekkel, a nőszövetség tagjaival, presbiterértekezletet tartottak, és ellátogattak az etédi polgármesteri hivatalba. Megvizsgálták az egyházközség gazdaságát, ügyvitelét, a lelki életet. Kérdés: miként lehetne visszaszerezni az államosítás előtti egyházi erdő- és termőterületet, ami a falu határának tíz százalékát tette ki?
Raab Vilmos helyi lelkész sírva mondott köszönetet lelkésztársainak: jól jött a biztatás, a szeretet! A szószéken sokszor egyedül érezte magát... „Siklódiasan” megkötött átalvetőt adott a püspöknek: a szőttesben házi kenyér, hagyma, szalonna és „Siklód könnye”, a gyümölcsfák párlata volt. A templom előtt az odvas, öreg kőrisfa mellé a helybéli gyermekekkel kőrisfacsemetét ültetett a püspök.
Molnár Melinda |
Székelyhon.ro

Hazahozták Ugron Gábor és felesége hamvait
Pünkösd másodnapján szertartás keretében az ősi, székelyudvarhelyi kriptában helyezték el ábránfalvi dr. Ugron Gábor politikus (1880–1960) és felesége, kéméndi báró Szalay Lívia (1879–1961) hamvait a népes, kilencvenkét tagú Ugron család, rokonaik és nagyszámú tisztelőik zarándoklatzáró alkalmán.
A „szélesre tárt mennykapu előtt”, az újratemetési szertartás alkalmával, az egykor Erdélyért sokat tevő politikusra emlékezve nyilvánvaló volt: az embert nem lehet legyőzni.
Közel két évtizede pünkösdhétfőnként nem csak az Ugron-kápolna ajtaját tárják szélesre, de a kripta zárókövét is eltávolítják, az emlékfeszületre pedig újabb nevek kerülnek: az oltár jobb oldalán elhelyezett kereszten, kis névtáblákon rögzítik a kripta szarkofágjaiban, koporsóiban és urnáiban nyugvók nevét, földi és égi születésnapjuk dátumát. Hétfőtől Ugron Gáborét és feleségéét is. Értük kondította meg az ünnepet jelző csengőt unokájuk, Ugron Béla. Bár jelképesen, egy-egy marék, bakonybéli sírjukról hozott földdel 1995-ben „haza hozták” a Mál-hegyen levő Székely Kálvária végét is jelző családi kriptába, ezen a napon tényleges hazatérésükért mondott hálát az urnás újratemetés nagyszámú résztvevője, hiszen tevékenységével, életével tevőlegesen is Erdélyt szolgálta.
László Attila, a Szent György egyházközség plébánosa felelevenítette életútjának fontosabb állomásait. Az 1880-ban Marosvásárhelyen született Ugron Gábor a betűvetést már négy évesen megtanulta, első iskoláit Székelyudvarhelyen végezte. Budapesti, lipcsei, genfi, tanulmányai után jogi doktorátussal közigazgatási pályára lépett. Három vármegye főszolgabírája volt egyidőben. 1906. február 19-én feleségül vette kéméndi báró Szalay Lívia Karolina Augusztát. Két lányt és három fiút neveltek fel. Felesége szépsége neves képzőművészeket ihletett meg: Lotz Károly életnagyságú festményt készített róla, és Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész a Kúria, a Legfelsőbb Bíróság előcsarnokában levő carrarai fehér márvány Justitia szobrot róla mintázta.
Az utódok és nép, amelyet Ugron Gábor politikusként szolgált hálával emlékezik, hogy közreműködésével jött létre a védőnői hálózat, sok helyen állítottak a világháborús hősöknek szobrot az ő kezdeményezésére, közte Székelyudvarhelyen a Vasszékelyt. Trianon után, Észak-Erdély visszacsatolásáig nem léphetett ősei földjére. Gazdasági tevékenységével támogatta honfitársait. 1951-től kitelepítették, a következő évben nyugdíját is megvonták. 1953-tól fia, István családjával élt Bakonybélben. Hét év múlva hunyt el, felesége néhány hónappal élte túl.
„Hazatérésükkel számukra a feltámadásra váró csendes várakozás ideje kezdődött” – hangzott el az újratemetésen. Majd a kriptába vezető létrán a család férfi tagjai kézről kézre adták az urnákat, elhelyezték e földi nyughelyen. A kis kápolna és erdő is visszahangozta himnuszunk kérelmét: ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk…
A családi liturgikus találkozó ünnepi szentmisével folytatódott az Ugron-zarándokhelyen. A főcelebráns, Botár Gábor plébános „egyháztapasztalatként” élte meg a somlyói zarándoklatot. Biztatva: ki kell lépni a megszokottból, hogy a a Via Sacrara érkezzünk. Erre buzdított Jakabos Barnabás jezsuita is. Zarándokként, az élet nagy kíséréseit: a személyes biztonságot, a büszkeséget és autonómiánkat elveszítjük ugyan, de megélhetjük Istennek a jelenlétét és azt: Rá hagyatkozhatunk. Ki-ki csendben megköszönte az életét, az ajándékokat, amelyekkel Őt szolgálhatjuk. Hálát mondtak az Ugron család és nagyjaink életéért. Végül azért is, hogy Ugron Istvánné Bánffy Mária néni, aki immár negyvennyolc dédunokának örülhet, idén is részt vehetett a történelmi család őrszem-kápolnájának kiemelt ünnepén.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Szolgáljanak tudásukkal, enyhítsék a szenvedést
A gyógyításba, betegápolásba vetett hittel tanult három éven át a székelyudvarhelyi Páli Szent Vince Általános Egészségügyi Asszisztensképző ötvenkét növendéke. Szombaton hálaadó szentmisén és ballagási ünnepségen búcsúztak a Szent Miklós-hegyi plébániatemplomban.
Orvosok, hit- és szakoktatók, papok, családtagok, rokonok, diáktársak, barátok, kollégák együtt vettek részt a búcsúzókkal az élet egyik fontos szakaszát lezáró szentmisén. Mátyás Károly főesperes-plébános három, a környező világban jelen levő nehézségre hívta fel az életútjukra indulók figyelmét: a szeretetlenségre, az elszegényedésre és az elvándorlásra. Nyomatékosította: erőt nyújtani csak az tud, akiben erő rejlik. A nemzet talpig fehérbe öltözött napszámosaihoz szóló tanácsa: merítsenek az égből eredező isteni forrásból. Tudásukkal szolgáljanak, enyhítsék a szenvedést.
Imádkoztak mindazokért, akik tanulmányaik részesei voltak, és elhangzott egy-egy fohász a sikeres vizsgákért, valamint azért, hogy el tudjanak helyezkedni munkakörükben. Az ünnepség keretében a test és lélek gyógyítására vállalkozókhoz elsőként Cerghezán Imre szakmai igazgató szólt: miután elhangzott az utolsó csengetés, egyenlő partnerként lépnek be a felnőttek társadalmába, ahol a kudarcot bűnként kezelik, és a legkisebb hiba is végzetes lehet. De munkájuk nyomán mosolyok fakadhatnak, hálás tekintetek kísérik tevékenységüket, és részük lehet egy-egy kézszorításban. A szakmai igazgató útravalója: legyenek és a maradjanak önmaguk. Megérintő kicsengetési emléket adott ma még tanítványainak, holnap már kollégáinak: Pál apostol Szeretethimnuszát kibuggyanó könnyek között, rezgő hangon idézte.
Bunta Levente polgármester útravalója a „keserédes pillanatokban”: a jól végzett munka öröménél nincs szebb. Legyenek gyökereik, de próbálják ki a szárnyaikat. A Tamási Áron Gimnázium nevében Laczkó György igazgató sok sikert kívánt és nagy hitet e nemes szakma gyakorlásához. „Gyökerezzetek meg itthon, ha lehet” – kérte.
Jutalmazták a legkiemelkedőbb iskolai teljesítményeket, köztük Dani Brigittát és Kosztándi Zsuzsannát, mint osztályelsőket. A 25 éve alakult Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas önkéntes munkájáért Csató Bélát és Szabó István Csabát díszoklevéllel tüntette ki. A Florence Nightingale Alapítvány oklevéllel és ajándékkal jutalmazta Kosztándi Zsuzsannát, az évfolyamelsőt.
A maradók verses-dalos összeállítással köszöntek el diáktársaiktól. A frissen végzettek hiszik: a gyógyítás a lelkiismeretesség, a becsületesség és az életet szolgálata mellett a szereteten alapszik.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Emléktáblát avattak a református kollégiumban
„Nt. Szigethy Béla, néhai kollégista diák életével a magyar nemzetet és a református egyház ügyét szolgálta. Emléke előtt tiszteleg a Kollégium hálás közössége” – hirdeti a nevét viselő tornaterem falán a pénteken felavatott emléktábla.
A tanévzárón, melynek keretében a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium nyolcadikosai is elköszöntek, a szülők és a diákság részvételével emlékeztek meg a jótevőről, Szigethy Béláról, a 2008. augusztus 26-án elhunyt egykori diákról és lelkipásztorról.
Szigethy volt kollégiumát adományokkal segítette. Fiai folytatják az adakozást: a tornaterem, a főépület fűtésrendszere és az udvar felújítása támogatásukból valósult meg – mondta avatóbeszédében Tőkés Zsolt kollégiumigazgató. A Zavaczki Walter szobrászművész által készített emléktáblára 1957-ben írt gondolatát rögzítették: „Ha csak egyetlenegy hívő magyar maradna is, Isten abból is új nemzetet tudna teremteni”. Az emlékjel leleplezése után Juhász Zoltán, az iskola lelkipásztora – aki Juhász-ágon áll rokoni kapcsolatban a Szigethy családdal – Amerikai szószéken című prédikációs könyvéből a tanulásról és az imádságról szóló beszédéből idézett, majd az iskola kórusa énekelt, Szakács Annamária vezényletével.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Kétszáz éves a jégverés napi-határkerülés
1815 a kétszeri jégverés miatt emlékezetes, szomorú esztendő volt a székelyderzsiek életében. Idén kétszáz éve, hogy június utolsó szombatját fogadalmi, dologtiltó napként, különleges áhítattal és istentisztelettel ülik meg. A mellette álló vasárnapot kispünkösdként tartják számon. Ma is élő hagyománya a jégverés napi határkerülés – ehhez kapcsolódik immár tizenkét éve a falunapi rendezvénysorozat.
Uzoni Fosztó Pál lelkész 1815-ben jegyzőkönyvbe rögzítette: „Ez az esztendő Dersnek az az emlékezetes szomorú esztendő, melyben a kétszeri jégeső miatt nem aratott búzát, nem szedett törökbúzát, aratott penig csak zöld zabot október végin. Bár ilyen esztendő soha még az ő hajnalára sem virradna. Ennek emlékezetére kívánja az Eccla innep gyanánt szentelni június utolsó szombatját.” Ettől az évtől engesztelési fogadalmat tettek. Az ülőünnepen kezdetben csak a férfiak járták a határt, az asszonyok időközben koszorúkötéssel foglalatoskodtak. A termésért, jégkár ellen ajánlják fel e nap cselekvéseit, szentelményeit és alamizsnáját.
Szombaton 10 órakor a fiatalok lovas-dobos meghívással szólítják ünneplésre a település népét. A déli harangszó után a templom előtti téren megnyitják a falunapot, majd lovas, szekeres határkerülésre indulnak. 15 órakor kezdődik az úrvacsoravétellel egybekötött ünnepi istentisztelet a vártemplomban. Szolgálatvégző Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. A hálaadás kiemelt mozzanata a Petky János-díjátadó, amelyre ötödik alkalommal kerül sor. Évenként ezen a napon az egyházközség egy-egy megbecsült tagját, illetve egy-egy székelyderzsi kötődésűt, aki sokat tesz a faluért, kiemelten jutalmaznak. Istentisztelet után kürtöskaláccsal kínálják meg a részvevőket, és ünnepélyesen megkoszorúzzák az I. és II. világháború helyi hőseinek emlékművét.
Ezt követően a régi iskolában kerül sor a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség és partnerei által a gyermekek számára kezdeményezett Virgonc Tallér-akció első részének zárására. Kiértékelés után a szorgalmas tallérgyűjtők ajándékra válthatják nyereményeiket. Este tíz órakor kezdődik István Ildikó és barátai előadása a Művelődési Házban. Fél tizenkettőtől ugyanott Bojtorján-koncerttel folytatódik a falunapi rendezvénysorozat, majd retró slágerek hangzanak el.
Benépesül Nyírcsere
Vasárnap reggel nyolc órától a Nyírcsere határrészen kezdetét veszi az Udvarhelyszéki Vágta székelyderzsi futamának bemelegítője. Fél tizenkettőkor áhítatot tartanak, utána az Osztováta együttest hallgathatják meg az unitárius templomban. Egy órakor kerül sor az Udvarhelyszéki Vágta székelyderzsi futamának megnyitójára. Negyed kettőtől az Aranygriff Rend középkori harci bemutatót tart ugyanott, a gyermekeknek pedig íjászatot szerveznek. Délután hat órakor hirdetik ki a vágta helyi szakaszának eredményeit.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Új köntösben a homoródfürdői kápolna
Zarándoklati hangulat fogadta szombaton a kettős ünnepre érkezőket a kétszázötven éves misézőhelyen: a környező települések papjaival, híveivel együtt adtak hálát a valahai Lázár családért és a közelmúltban felújított kápolnáért a védőszent, Keresztelő Szent János ünnepén.
Mint ismeretes, 1765-ben Lázár János erzsébetvárosi örmény katolikus kereskedő a maga és fia, Lukács gyógyulása emlékére hálából Homoródfürdőn egy kis kápolnát építtetett Keresztelő Szent János születésének tiszteletére. Fenntartására P. Léstyán Mózes jezsuita húsz forintot adományozott. Belső berendezését és kegytárgyait 1766-ban vették leltárba. Napjainkban emléktáblán olvasható az adományozás, a kápolna tornácán Nepomuki Szent János fából készült szobra látható. A helybéli hívek pedig oda járnak szentmisére. A búcsúra és jubileumra készülve kívül-belül feljavították az épületet, új padok is készültek. Szombatra búcsúágakkal ékesítették a bejáratot.
Az ünnep szónoka, Mátyás Károly székelyudvarhelyi főesperes-plébános „a homoródi jó borvíz forrásvizénél a minden kegyelem Forrásának előhírnöke, Keresztelő János születésének ünnepén elsőként a jó Istennek adott hálát azért a nagy kegyért, hogy ez a szép kápolna nemcsak belsőleg tétetett tisztába az ünnepre, de külsőleg is ünneplőbe, új köntösbe öltözhetett”. Szólt a köszönet Major Sándornak, az anyaegyházközség, Kápolnásfalu plébánosának, valamint mindazoknak, akik akár lelkileg, erkölcsileg, akár fizikailag és anyagilag segítették e szent hajlék megújulását és megerősítését. Majd a Mindenható áldását kérték az istenházra és a jótevőkre. Ünnepi beszédében a főesperes megismételte, amit a Jordán partján Keresztelő Szent János kért: a bűnbánatot. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, ne szennyezzük éltető vizeinket, és tisztítsuk meg lelkünket-környezetünket a szennytől. Az anyaegyházközség plébánosa elsősorban Istennek mondott köszönetet, amiért méltó szent hajlékban ülhették a jubileumot.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Erdélyt képviselte a Refi kórusa
Megtisztelő, ugyanakkor szakmai kihívást és odaszánást igénylő felkérésnek tett eleget a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium kórusa: Budapesten, a Művészetek Palotája Bartók Béla Hangversenytermében 358 tagú énekkarban, 1800 néző előtt adtak háromórás hangversenyt. Az udvarhelyi kórus vezetőjét, Szakács Annamária karnagyot kérdeztük.
A Református énekek hangversenyt, a Kárpát-medencei reformátusok legnagyobb zenei ünnepét 2002 óta azzal a céllal rendezik meg minden évben, hogy ott a magyar református énekeskönyv zsoltáraiból és énekeiből professzionális előadók tolmácsolásában koncertfelvétel készüljön, amely CD és DVD kiadását teszi lehetővé. Az Erdélyi Református Egyházkerületet idén az udvarhelyi református kollégium harminckét tagja képviselte, részvételüket a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye Esperesi Hivatala támogatta.
A szervezők előre elküldték a kottákat, hogy a különböző vidékekről érkező dalosok felkészülhessenek. Két többszólamú orgonakíséretes dalt és tizenhat egyszólamú éneket tanultak meg a református énekeskönyvből. Szombaton ötórás összpróbán gyakorolták, amit előzőleg már mindenik kórus megtanult. Így állt össze Berkesi Sándor, Arany János, Török Ágnes, Márkus Zoltán és Páll Péter vezényletével művészi színvonal az esti koncertre. Munkafelvétel készült a próbák alatt, majd koncertfelvétel. A Kárpát-medencei Egyesített Református Kórus négy zenei blokkja elején a Művészetek Palotája Bartók Béla Hangversenytermében elhangzott egy-egy bibliai ige, a végén egymás kezét fogva – kifejezve a Kárpát-medencei magyar református egységet – együtt énekelték el a magyar himnuszt.
Ilyen hatalmas orgona kíséretével, ennyi ember előtt még soha nem énekeltek az udvarhelyiek. Azt is elmondták, egy szólamban a legnehezebb énekelni: a szöveget, dallamot egységbe kell hozni. Kiemelték, felekezeti egységtörekvést is képviselt a rendezvény: az orgonista baptista, az udvarhelyi kórustagok között a reformátusok mellett katolikusok és unitáriusok is énekelnek, és első ízben hívtak meg evangélikus kórust. Nehéz volt a feladat: fellépni szoktak, nincsenek hozzászokva a gyülekezeti énekléshez. És mindvégig érezték annak tétjét, hogy Erdélyt, Székelyudvarhelyt és iskolájukat képviselik.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Első könyv kilencvenévesen
„Reaszolgáltam” – mondta a homoródszentpáli Péter Mózes bácsi arra a kérdésünkre, miért kapta a nagyméretű emléklapot az eklézsiától. – Írtam egy könyvet – tette hozzá mosolyogva. Igen, abban az évben, amikor már elmúlt 90 éves.
Élete nagy része mezőgazdasági munkával telt, ért a kerekességhez, kő- és fafaragáshoz. Színdarabot tanult be, konferált, lakodalmak szószólója volt. Elfoglaltságai, munkái közül az „utóbbi időben” a seprűkötést szerette a legjobban. Még a múlt héten is kötött.
Alig vártam, hogy kézbe vehessem a 2013-ban kiadott Minden út Szentpálra vezet című munkát. Megismételhetetlenül megható percek következtek. A kilencvenhárom éves Mózes bácsi tollat ragadott, és lakószobájuk asztalánál dedikálta „sok-sok szeretettel” könyvecskéjét. Közben arra gondoltam: falujának legidősebb férfija nehéz munkában edzett kézzel mennyi gonddal írogathatta össze azt a sok mesélnivalót, amit kötetbe rendezett. Hogy aztán unokái, Mónika és Erika biztatására „a meséket, énekeket saját maga, felesége, családja és mások szórakoztatására” ne hagyja veszendőbe. Illetve annak a táskának a mélyén, amelyet a szekrény tetejéről vett le a kedvünkért. Megsárgult füzetlapok őrzik a vőfélyszövegeket, friss feljegyzéseket, melyeket olvasmányul szán. „Kár volna, hogy elhulljon-vesszen ez a sok írás!” – nyomatékosítja.
1922 szilveszterének éjjelén született, 1923 januárjára írták bé, vagyis anyakönyvezték beszélgetőtársamat. „Volt nekünk egy zsindelyes házunk itt a kőhalmi úton, a szüleim elhatározták, hogy építenek egy új kőházat – írja Péter Mózes a könyvében. – Úgy történt, hogy az anyagot beszokotálták (beszerezték), ahogy lehetett: a szarvazatot Oláfaluból (gerendákat, léceket és egyebeket), követ a legelőről, cserepet Baconból. Apámnak volt két igás kancája, azzal hozta össze az építőanyagot. Megfogadta a városfalvi mestereket: Gáll Ferencet, Jobb Dénest, meg másokat is. A hosszú koszorúfa a sáncba volt rakva, meglátták, hogy a 10 méteres koszorúfa éppen jó volna a falunak – mivel megadták az engedélyt a baromvásár létrehozásáról. Fel akarták szentelni a vásárt, hát elvitték a koszorúfát, meghántották, lekenték faggyúval, a tetejébe feltettek egy liter bort és 100 lejt. Aki felmászott és sikerült levennie, annak adták. Sokan próbálkoztak, végül két idegennek sikerült levennie a jutalmat.” (Megemlékezés a homoródszentpáli népek munkálatairól 1920–1940).
„1942. január elsején néhai Vári Domokos tiszteletes úr azt mondta édesanyámnak, hogy a fiát el akarom küldeni Kolozsvárra, tanfolyamra, mégpedig népfőiskolai tanfolyamra. Érdeklődött édesapám, hogy mit fognak tanulni? – Zsiga bácsi legyen nyugodt, megéri ez a tanfolyam, válaszolta a tiszteletes. Tizenharmadikán kezdődik, székely ruhában kell menni, minden unitárius székely faluból fog egy fiatal menni. Erre a beszédre édesapám így válaszolt: – Hát menjen – el voltam engedve. (…) Minden reggel kellett templomba menni, a papi növendékek prédikáltak, aztán kezdődött a tanítás. A tanárok délelőtt tanítottak, délután a város nevezetes részeit mutogatták. A Minervában ismertették a betűk keletkezését, az újság nyomtatását. Bemutatták a tűzoltók hogyan gyakorlatoznak. (…) Megmutatták az acélgyárat, a botanikus kertben bizony sok látványos dolog volt. Voltunk Szamosfalván a repülőtéren, sorban mentünk a tanárokkal együtt, bemutatták a dermata gyárat, elmagyarázták, hogy lesz a nyersbőrből lábbeli talp. (…) Tovább menve egy három emeletes munkacsarnokba vittek, ahol 1500 munkás dolgozott, fele férfi, fele női osztály, ott olyan gyorsan ment a munka, hogy alig tudták raktározni. Én pedig a delegát úr mellett a munkálatokat, beszédeket, a látottakat jegyeztem le, ezekből kellett másnap felelni a tanárok előtt.”
A Kolozsvári népfőiskolai tanfolyam című visszaemlékezésből azt is megtudhatja az olvasó, hogy a tanulás mellett előadásokat csináltak, szólóéneket, színdarabot tanultak. A homoródszentpáli Mózes monológokat mondott. A püspök egy alkalommal bement az osztályba, érdeklődött, melyik az a legény, aki a monológot mondta. „Na, akkor vasárnap bejön hozzám délebédre, szívesen látom.” Az almási Sándor Jenővel mentek. „A szakácsnő nyáladzót akasztott a nyakunkba, hogy ne csepegtessük le magunkat. Tyúkleves volt, sóba főtt, utána meg egy nagy tál hólyagos pánkó. Én is meg akarok szúrni egyet a villával, de azt mondja a püspök úr: ezzel az ötágú késsel biztosabb. Továbbá azt is mondta, hogy: bocsássanak meg, ebéd után bor illenék a vendégeknek, de az én nevem Józan Miklós, ezért nem használok semmi italt.” Ezek után „Péter öcsémet” arra kérte, a családja előtt mondja el a búcsúestén elhangzott monológot. Kért egy hegedűt, és a nevetés meg taps mellett kapott egy szép könyvet is ajándékba Péter Mózes.
Családja mezőgazdasági munkával foglalkozott, gazdálkodtak. Kitanulta a kerekességet, fonókereket, szekeret, kerekeket, „ami létezett, mindent meg tudott csinálni”. A bátyjától tanult, most is megvannak a szerszámai. Ez mellékmunka volt, télen és esős időben. Kezdetben lábbal hajtott esztergagépen dolgoztak, később motor hajtotta. „Kéz kellett tartani” – jegyezte meg. Faragászattal is foglalkozott, de a kőfaragáshoz is ért. A szövetkezetesítés után a kollektívben részt vállaltak, hogy 30 árat visszakaphassanak. Helyben volt seprűkötő műhely, tízen dolgoztak ott. Nádseprűkötéssel foglalkozott. Cirkot termeltek, gépet „szereltek”. A felesége is megtanulta. Cséplőgéppel aratták, megválogatták. A rövidebb anyagból kicsi seprű készült – mutatta, amit a múlt héten kötött.
Míg beszélgettünk Mózes bácsival, végig ott ült felesége, Idus néni. Fotózáskor nemcsak egymás mellé telepedtek, de át is ölelte hitvesét. „Ahogy elvégeztem a katonaságot, fogságot, és hazakerültem, a birtok is többecske volt, nem győztük a sok munkát.” Édesapja biztatta: „Te Mózsi, meg kéne házasodj!” Hogy kit vegyen el? Ajánlgatták a lányokat, de Idussal egy utcában laktak… „Három évig udvarolgattam a feleségemnek, úgy egyeztünk fiatalokul, hogy hozzám jön, csak a szülőktől egyszer meg kellett kérdezni, hogy beleegyeznek-e, hogy összeházasodjunk. Úgy is történt. Ha ti úgy akarjátok, szeretitek egymást, semmi kifogásunk az elinduláshoz, a jó Isten segítsen meg.” Hatvannégy együtt leélt év után is „fenn tudunk lenni, s magunkat el tudjuk rendezni.”
Molnár Melinda
Péter Mózes: Minden út Szentpálra vezet, 2013.
Székelyhon.ro

Szekértúrán emlékeztek Orbán Balázsra
A 9. Orbán Balázs Emlék-szekértúra részvevői a névadó halálának 125. évében jutottak el szülőházához és szejkefürdői emlékhelyéhez. A „legnagyobb székely” nyomdokait szekérrel bejáró zarándokcsoport nemzeti lobogók alatt, kétlovas szekereken vagy gyalog igyekezett a láthatatlan és kézzel fogható célok felé: egy nemzet tagjaiként jelet hagyni és messzebbre látni.
Szombaton Székelykeresztúron a hódmezővásárhelyi-csehétfalvi közös szervezésű emlék-szekértúra vándorbotjára felkötötték az idei utolsó szalagot. Egy héten át a műutak helyett a székely emberek által kitaposott ösvényeken, mezei és erdei utakon haladtak, Énlaka, Atyha, Firtosváralja, Székelypálfalva, Kalonda-tető, a Nyikó-völgye, Farkaslaka, Gordon-tető, Ülke, Szejkefürdő, Székelylengyelfalva, Farcád, Sükő, Rez-tető, Keresztúr útvonalon.
Valóban Orbán Balázs nyomdokain haladtak – mondta el Grezsa István, a Nemzetpolitikai Államtitkárság miniszteri biztosa. Lengyelfalván, Farkaslakán nagy erdélyiek emléke előtt tisztelegtek – szellemük áthatotta őket. A Gordon-tetői Jézus Szíve, valamint a fiastetői és sükői kilátókat említette, ahonnan a Fogarasi-havasoktól a Kárpát-kanyarig belátni a vidéket. 120–130 kilométert tettek meg. A lovaknak is nehéz volt, így sokat gyalogoltak a kaptatókon, hogy erős akarattal, még erősebb lélekkel érezzék meg: a szekértúra jóval meghaladja a kezdeti célokat. Zarándoklattá vált Udvarhelyszéken: várják és elvárják őket a helybéliek. Látni tanultak a természetben: megnyújtották tekintetüket a „messze nézők”.
Lélekerősítő istentiszteleten vettek részt Csehétfalván, majd a nagyon jó hangulatú falutalálkozón a Kései Mákvirágok néptáncegyüttes fellépésével nemzeti hitvallást tett – egységbe kovácsolta és a „falu feleivé tette” az ottani lakossággal a szekértúrásokat.
Nyitányként az orvoscsoport megelőzési céllal szűrővizsgálatot végzett az elfáradt idős lakosság körében Csehétfalván. A fiatalok pedig befejezték a közösen épített tűzoltószínt, feljavították és elhelyezték benne az 1892-ből származó tűzoltópumpát és társzekeret.
Az Ezer Nemzetség Ivókupa Baráti Társaság soros elnökének, Grezsa Ferencnek legnagyobb élménye a farcádi varázslatos hangulatú, nagyon megható – az áramszünet miatti – gyertyafényes vacsora és a helybéliek szeretetteljes kedvessége. Fazekas Özséb kiemelte: a mezők dolgozó népe is felismerte, üdvözölte őket.
A Lőrinczi Lajos unitárius esperes-lelkész és felesége, Tünde által szervezett szekeres zarándoklat örömei közé tartozik a közösségépítés, a falufejlesztés és a természetben szerzett tapasztalatok. A magyarországi szervező eddig Grezsa István volt, most fia, Csaba vette át. Megtudtuk: a túrát megálmodók mellett idén huszonöt fiatal vett részt, valamint harmadik generációsként a négy és fél éves H. Nagy Barnabás. Eddig megismertek huszonnégy Nyikó menti falut, de láthatóan mindig találnak újat és szépet.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

A katolikus hittanárok Udvarhelyen akadémiáznak
A kommunikációs kompetenciák fejlesztése tanórán témájú 23. Bolyai Nyári Akadémián a Nagyváradi és Temesvári Egyházmegyéből, illetve a Gyulafehérvári Főegyházmegyéből érkezett negyven hittanár csütörtökig a római katolikus dogmatika és fundamentális teológiai témák feldolgozásáról hallgat előadásokat és készít kreditpontos portfóliót.
A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban a huszonnyolc tanítási és két óra értékelő foglalkozás mellett tíz óra szakmai kirándulást, illetve a záró értékelésre egyéni felkészülési időt biztosítanak számukra – tudtuk meg Gál László programszervező, főegyházmegyei főtanfelügyelő-helyettestől, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatójától.
Hétfőn Veni Sancte-szentmisén vettek részt a Szent Miklós-plébániatemplomban. A szentbeszédet Horváth István kanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő mondta a képzésen részt vevő, az iskolai hitoktatásban működő szakképzett hittanároknak, katekétáknak. Akik ezekben a napokban felkészültségüket szeretnék gyarapítani, új és korszerű tanítási-tanulási módszereket, stratégiákat megismerve gyakorlatba ültetni és kommunikációs kompetenciákat fejleszteni, a hitoktatás, keresztény katolikus nevelés hatékonyságának emeléséért. Délután pedig Derzsi András öregdiák Élő történelem – élő hit mottóval udvarhelyi sétára invitálta a részvevőket.
A képzés célja a hittanos tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, személyiségfejlesztés, a tantervi és szaktárgyi tudás integrálása; a didaktikai folyamat tervezése és irányítása, valamint a szakmai együttműködés és kommunikációfejlesztés. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Fakultásának adjunktusai, Jitianu Liviu dogmatika-filozófia előadótanár és Vik János, a fundamentális teológia előadótanára, valamint Horváth István főtanfelügyelő témacentrikus katekétikai előadásait kommunikációs gyakorlatok, viták és önálló munka egészíti ki. Kedden előadások hangzottak el a szakrális kommunikációról. Szerdán az Egyház és politika téma mellett Jitianu Liviu az egyéni és közösségi identitás kommunikatív vonatkozásairól beszél, amit csoportmunka követ, hogy a tanult módszerek alkalmazásával egy kommunikációfejlesztő hittanórát tervezhessenek meg, amit végül bemutatnak a csoport előtt is. Csütörtökön 12 órától kerül sor az ünnepélyes záró szentmisére a Szent Miklós-hegyi plébániatemplomban.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro