A Tolcsvay László - Müller Péter - Müller Péter Sziámi szerzőtrió Mária evangéliuma című rockoperája, 1991-es bemutatása óta, a magyar színpadok sikerdarabja. Erdélyben, országos bemutatóként most a Szigligeti Társulat tűzte műsorára. A rendező az esztergomi Várszínház igazgatója, Horányi László. Mária szerepében Molnár Júlia és Tóth Tünde felváltva lép fel. A május 21-i bemutató a Varadinum 2000 rendezvénysorozat zárómozzanataként kerül színre, tekintélyes számú vendég jelenlétében. /Nagy Béla: Bemutató a színházban. Mária evangéliuma. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 20./

A 17. Nagyváradi Ősz rendezvénysorozat részeként Szeret-e még címmel slágeregyveleget ad elő a nagyváradi színház két művésze, Molnár Júlia és Kiss Csaba. Szórakozást ígér Hermann Ferenc Svejk előadása csakúgy, mint a Máté evangéliuma alapján készült godspell-rock musical. A korzón festészeti kiállítás lesz, a Városi Művelődési Házban Kristófi János képei tekinthetőek meg. A gyerekvárosba kilátogat a Liliput bábtársulat, de lesz borfesztivál és pálinkavásár is. A könnyűzenei együttesek főként hétvégeken jutnak mikrofonközelbe, 21-én fellép a magyarországi Edda együttes, a zárónapon a 40 éves jubileumát ünneplő Metropol együttes koncertezik. Szeptember 19. és október 12. között 17. alkalommal rendezik meg a Nagyváradi Ősz rendezvénysorozatot, mely az eddigieknél jóval több magyar vonatkozású eseményt tartalmaz. /D. Mészáros Elek: Nagyváradi magyar ősz. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Nyugtasson a Donnak zúgása
Nagyvárad – A Pro Liberta Partium Egyesület szervezésében január 15-én, szombaton délután 16 órától mutatják be Nagyváradon a Nyugtasson a Donnak zúgása… című dokumentumjátékot a volt Arlusban.
A Pro Liberta Partium Egyesület szervezésében január 15-én, szombaton délután 4 órától a nagyváradi Városi Művelődési Házban mutatják be a Nyugtasson a Donnak zúgása… című dokumentumjátékot. Ezzel kapcsolatban Meleg Vilmos rendező azt nyilatkozta az erdon.ro-nak: “Egy olyan dokumentumjátékról van szó, melyet Szabó József János magyarországi történész állított össze, különböző levelek, iratok, beszámolók, nyilatkozatok és parancsok alapján. Az előadás tehát egy egyvelege a 2. magyar hadsereggel kapcsolatos dokumentumanyagoknak. Előfordul benne minden, ami érinti ezt a témát. Természetesen egy válogatásról beszélhetünk, mert ellenkező esetben több órát venne igénybe a produkció, így viszont körülbelül 50 percet tart. Hogy mégse legyen annyira száraz, a kor hangulatát idézű dalok fognak felcsendülni, Karády-számok alapján, Molnár Júlia közreműködésében. A dokumentumokat részben felolvassa, részben pedig előadja Halasi Erzsébet, F. Márton Erzsébet, ifj. Kovács Levente és jómagam. Az előadást vetített képanyag is kiegészíti, korabeli híradókból kivágott fotókból, tehát nem lesznek mozgó képek.”
Jegyek elővételben a Nagyváradi Állami színház jegypénztáránál válthatóak, 15 lejért. Az esemény médiatámogatója a Bihari Napló.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Don-kanyar: A háború igazi arca
Nagyvárad- Szombat délután a Városi Művelődési Ház dísztermében Nyugtasson a Donnak zúgása… címmel a hatvannyolc évvel ezelőtt történtekre emlékezett a nagyváradi Pro Liberta Partium Egyesület.
Szombat délután a Városi Művelődési Házban a második világháborúban a Don-kanyarban harcolt 2. magyar hadsereg emlékére szervezett ún. három az egyben típusú rendezvényt a váradi Pro Liberta Partium Egyesület, annak kapcsán, hogy hatvannyolc évvel ezelőtt, 1943. január 12-13-án zajlott le a fordulatot hozó szovjet áttörés. A kultúrotthon dísztermébe belépő érdeklődőket halk zene fogadta és Kecse Attila gyűjtő jóvoltából egy néhány órás kiállítás, mely korabeli dokumentumokat, különböző tárgyakat, harci eszközöket, kitüntetéseket, levelezőlapokat, fényképeket stb. mutatott be.
Az egybegyűlteket Szabó József János magyarországi hadtörténész, egyetemi oktató köszöntötte. Leszögezte: az előadása után bemutatott dokumentumjátéknak ő csupán az összeállítója, hiszen a történetet maga az élet, a Don-kanyarban harcoló, szenvedő és elesett katonák írták. Csoóri Sándort idézve arra hívta fel a figyelmet: a történészek kiássák a hadtörténeti dokumentumokat és megrajzolják a háború valódi arcát, azonban a harcoknak létezik egy igazi arca is, mely az idegrendszer pusztulását, az emberek szenvedését és a gyilkos tekinteteket jelenti.
A szakember megitélésében a vizsgált történelmi időszakot több szempont alapján lehet megközelíteni. Egyrészt 1941-ben az akkori magyarországi politikai döntéshozók egy érdekes döntést hoztak azzal, hogy “egy akrobata mutatvánnyal” hadat üzentek a Szovjetuniónak, s ennek folyományaként 1942 nyarán 207 ezer magyar katonát küldtek a Don-kanyarba. Ezzel szimbolikusan aláírták több mint 100 ezer magyar férfinak a halálos ítéletét is. A döntés szerinte azért volt értelmetlen, mert az országok általában akkor szoktak hadat üzenni egy másik államnak, ha területi követeléseik vannak (ami jelen esetben nem állt fenn), illetve az a magyarázat sem meggyőző, hogy ha nem ezt teszik, akkor a németek hamarább megszállták volna Magyarországot, mert a történelemben nem értelmezhetőek a ha… kezdetű mondatok.
Nehezen értelmezhető
A hadtörténész álláspontja szerint azért volt butaság Németország mellé állni, mert eleve látni lehetett, hogy veszíteni fog, hiszen még ha le is győzte volna a Szovjetuniót, az Egyesült Államokkal és Angliával nem bírt volna. Ezenkivül pedig a nagyhatalmak mindig a saját érdekeiket nézik, így külpolitikailag nehezen értelmezhető, hogy a magyar vezetés miért gondolta úgy, hogy a döntésért cserébe a németek jószándékúak vagy hálásak lesznek, és odaadják Magyarországnak Dél-Erdélyt vagy egyéb területeket.
Szabó József János ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: a 2. magyar hadsereg tagjai törvénytisztelő polgárként teljesítették a feladatukat, és nem szabad ánblokk lefasisztázniőket. Nem is tehettek mást, hiszen megszegték volna a katonai esküjüket, ha például átállnak. Szerencsétlenségükre azonban Oroszországban előre nem látott körülmények fogadták őket, ráadásul a németek sem úgy bántak velük, ahogy a szövetségeseikkel illett volna, így mindezek az ismert történelmi tényekhez vezettek.
Dokumentumjáték
Az előadás után a Meleg Vilmos által rendezett Nyugtasson a Donnak zúgása… című dokumentumjátékot tekintették meg a jelenlevők. A színházi ősbemutatón oratórium és párbeszéd jellegű korabeli szövegrészek csendültek fel (Halasi Erzsébet, F. Márton Erzsébet, ifj. Kovács Levente és Meleg Vilmos szereplésével), melyeket Molnár Júlia által elénekelt Karády-számok szakítottak félbe. A különleges engedéllyel megszerzett és kivetített képek kuriózumnak számítottak, mert a budapesti Hadtörténeti Intézet tulajdonát képezik, és korábban még nem voltak publikálva. A színművészek játéka, a megvilágítás és a kellékek (mécsesek, katonai zubbony, sisak, kereszt) meggyőzően és hitelesen tükrözték vissza a tragikus eseményeket.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

A 2. magyar hadsereg tragédiáját felelevenítő műsort mutattak be Nagyváradon
Rendhagyó dokumentumjátékkal emlékeztek Nagyváradon a második világháború legtragikusabb magyar eseménysorára, a Don-kanyarnál történt 1943. januári nagy orosz áttörésre és a 2. magyar királyi hadsereg tulajdonképpeni megsemmisülésére.
A Szabó József János budapesti történész összeállítására épülő megemlékezést a Pro Liberta Partium Egyesület szervezte, amely a két világháború magyar hősei emlékének gondozását vállalta magára.
Bevezetőjében a kutató elmondta, hogy valójában az élet a szerzője a szövegeknek, de hogy mégsem csupán száraz adatok felsorakoztatására számíthatott a közönség, az annak is köszönhető, hogy sok nem hivatalos feljegyzésnek – magánlevelek, naplótöredékek – sikerült a birtokába jutnia. A Szigligeti Társulat művésze, Meleg Vilmos vállalta a rendezést és négy kollégájával együtt a közreműködést is a műsorban.
Halasi Erzsébettel, F. Márton Erzsébettel és ifj. Kovács Leventével felváltva olvasták a szövegeket, Molnár Júlia pedig korabeli háborús dalokkal (mindenekelőtt Karády Katalin dalaival) emelte ki az eseménysor tragikumát. A jelzésszerű díszlet főeleme a háttér vetítővászna volt, amin híradórészletek, fotók, dokumentumok jelentek meg. A legtöbb felvételen jelezték, hogy a hátország számára „beállított” propaganda-képekről van szó, melyek enyhén szólva sokat szépítettek a kegyetlen valóságon. Akarva-akaratlan minduntalan felötlött Nagy László csodálatos egysorosa, a Betűk gyászőrsége: „Itt nyugszik a harminckettes gyalogezred.”
Az összeállítás, rendezés és mindenekelőtt a közreműködő művészek empátiája katartikus élményt nyújtott: minden szó, hang, hangsúly és kép, valamint a háborús emléktárgyakból rendezett kiállítás tökéletes összhangban tárta fel a hatvannyolc évvel ezelőtti, közel kétszázezer magyar katona halálát okozó, a mindenkori háborúk mindenkori logikátlan logikájának betudható tragédiát. Fegyverekről, hidegről, éhségről, emberi gyarlóságról szólt az a kései üzenet, amit a „Muszkaföldön lassan járó posta” most juttatott el Nagyváradra.
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

Jubileumra Jubileum
Nagyvárad – Két Csehov egyfelvonásossal és egy színházzenei koncerttel ünnepelte a Színház Világnapját a nagyváradi Szigligeti Társulat. A premier szombaton este volt a Bábszínházban.
Az előítéletek negatív hírük ellenére mégiscsak jók valamire. Én a szombaton bemutatott egyfelvonásosokat előzőleg nem ismertem, de azzal az előítélettel ültem be a váradi Bábszínház nézőterére, hogy Csehovban lehet bízni. És nem csalatkoztam: sem az előítéletemben, sem Csehovban. De a színészekben sem, akik kiaknázták a két remek bohózatban rejlő előadói lehetőségeket. Nekem az elsőként elővezetett Medve című gyöngyszem jobban tetszett, mint a poénokat gyakran ismételgető Jubileum, de ez utóbbi egyfelvonásos komikuma is utat talált a váradi közönséghez. Ifjú Kovács Levente az önelégült bankár, Hajdú Géza a sete-suta, de vérbeli orosz hivatalnok szerepében parádézott, Molnár Júliának már a megjelenése is nevetésre késztette a közönséget, és Mezei Gabriella is nagyon jó érezte magát a bankárfeleség kacagtató szerepében. Jó lenne, ha Mezei Gabriella következő váradi fellépésekor a plakátokon már nem szerepelne a neve mellett az m.v. rövidítés. A Medvében Kiss Csaba vitte a prímet, lehengerlő energiával játszotta a vehemens, bárdolatlan, nőgyűlölő Szmirnov földesúr szerepét, aki minden ellenkező értelmű megnyilatkozása ellenére mégis Popova (Firtos Edit) bájainak rabjává válik.
Szeplők
A jól sikerült előadások élvezetét néhány apróság zavarta csupán: a gyerekközönségre méretezett székek, és a teremben lévő meglehetősen nagy meleg képezték az objektív negatív körülményeket. Figyelmetlenség volt viszont az oka annak, hogy a mobiltelefonok kikapcsolására vonatkozó felhívás elhangzása, az előadás megkezdése után alig néhány perccel többször is megszólalt itt-ott egy-egy mobil, ami a bábszínház kis nézőtérén még az egyébkéntinél is zavaróbban hatott. Szerencse, hogy a színészek nem zökkentek ki (legálábbis láthatóan nem) a szerepükből.
Jubileumok
A szombati előadás után a játszó színészek mellett mások is vastapsban és ünneplésben részesültek. Dimény Levente társulatvezető a színpadra felmenve jelentette be azt, hogy századik nagyváradi fellépését ünnepli Pál Hunor színész, ötven éve van a pályán a két Csehov egyfelvonásost is rendező Kovács Levente, míg fia, ifj. Kovács Levente húsz éve tagja a nagyváradi társulatnak. Mindhárom jubiláló művész virágcsokrot és ajándékot kapott.
Színház után koncert
És ezzel még nem ért véget a színházi ünnep, hiszen az előadásra jegyet váltók átmehettek a Bihoreana vendéglőbe, ahol A színház zenéje elnevezésű független művészeti társaság adott koncertet. A műsorban Cári Tibor zeneszerző szerzeményei hangzottak el. A Cári Tibor – billentyűk, Boldizsár Szabolcs – fuvola, Radu Guti – harsona, Veress Albert – dobok felállású zenekar a különböző színházi előadásokra komponált Cári dalokból, szerzeményekből nyújtott ízelitőt. A dalokat Roxana Guti, Tóth Tünde, Balázs Attila és Pál Hunor énekeltek. A produkción helyenként érződött a begyakorolatlanság, de feledtette ezt a dalok hangulata, a muszikusok és az énekesek zenélőkedve, valamint a felszolgált finom falatok is.
Pap István
erdon.ro

Ismét lesz váradi könyvmaraton
Nagyvárad- November 4-5-én a Várad kulturális folyóirat, együttműködve az Europrint Kft.-vel és a Riport Kiadóval harmadik alkalommal szervezi meg a Nagyváradi Könyvmaratont, ezúttal a színházban.
A Mi tudjuk, hogy Ön szereti a könyvet! mottójú rendezvényről csütörtökön tartottak sajtótájékoztatót a főszervezők, a Várad kulturális folyóirat szerkesztőségében. Szűcs László elmondta: a Nagyváradi Könyvmaraton változatlanul három kiadó- a Várad, a Riport és az Europrint- lebonyolításában zajlik, és a két nap alatt főleg új váradi könyvek (azaz helyi szerzőktől vagy kiadóktól származó) bemutatására törekednek. Két nagyváradi szerző jelentkezett szépirodalmi alkotással: Kinde Annamáriának a Hóbanévad című verseskötete, Sorbán Attilának pedig A püspök úr pálinkát iszik című regénye jelent meg. A tényirodalmat gazdagítja Králik Loránd: A sárkány fiai- Kína tájai, Kínai népei című kötete, mely egy sorozat részét képezi, korábban a muzulmán világról és az USA-tagállamokról írt a szerző. Szilágyi Aladár: Csodaváróktól csodateremtőkig című riportkötetében- mely a harmadik a sorban- ezúttal nem valamely, a magyartól eltérő romániai kisebbségről szól, hanem elsősorban a román-magyar együttélést vizsgálja, szórványban élő magyarok, illetve románok bemutatása révén. Simon Judit: Halasi Erzsébet - egy színésznő élete című portrékönyve annak kapcsán született, hogy a művésznő pályafutása elkezdésének 50. évfordulóját ünnepli. Szintén a Riport kiadásában látott ismét napvilágot egy erdélyi magyar klasszikustól, Karácsony Benőtől a Napos oldal.
Derzsi Ákos az Europrint két kiadványára hívta fel a figyelmet: Péter I. Zoltán fikciós könyvének címe: Képzelt beszélgetések a fiatal Ady Endrével, Banner Papp Mária: Papp Magda emlékönyvét pedig már a közelmúltban bemutatták.
Markó a sztárvendég
Simon Judit azt emelte ki: a rendezvényen jelen lesz Demény Péter kolozsvári író, aki előkészületben levő Hóbucka Hugó a mókusoknál című meseregényéből olvas fel részleteket, valamint Papp Sándor Zsigmond jelenleg Budapesten élő kolozsvári író, aki Semmi kis életek című könyvét hozza magával. A péntek este úgymond sztárvendége Markó Béla, akinek szonett- (Visszabontás) és publicisztika-kötetét (Kié itt a tér) ismertetik. A könyvmaraton különlegessége, hogy először Váradon mutatják be Zalán Tibor budapesti író, költő, drámaíró Szétgondolt jelen című kötetét. Bemutatják még Székely Ervin: A feljelentés és Tasnády-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes indiai naplója című könyvét, illetve újból ismertetik Darvay Nagy Adrienne: Kótsi Patkó János című írását. Ugyanakkor bemutatkozik két budapesti kiadó: a Kőrössi P. József vezette Noran Libro, valamint a Sárközy Bence és Halmos Ádám igazgatók által képviselt Libri. Az ünnepségre meghívták a Spanyolnátha internetes művészeti folyóirat szerkesztőségének tagjait is, Vass Tibor főszerkesztőt, Vass Nóra szerkesztőségi titkárt, Székelyhídi Zsolt főszerkesztő-helyettest és Berka Attila művészeti vezetőt.
Számon tartják
A színház épületében zajló kétnapos rendezvényen közreműködnek Firtos Edit, Kovács Enikő, ifj. Kovács Levente és Molnár Júlia színművészek. A 10 ezer lejes költségvetésű rendezvény főtámogatója a Szigligeti Színház, illetve Czvikker Katalin menedzser-igazgató, valamint az Europrint kiadó, mely „barátságból” vállalta a plakátok kinyomtatását. A szervezők szerint bár 5-6 évnek el kell telnie ahhoz, hogy egy könyvfesztivál jelentős pontnak számítson irodalmi berkekben, azért a Nagyváradi Könyvmaratont már számon tartják. Az egyik korábbi könyvbemutatón például kétszázan vettek részt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Magyar kulturális sziget Biharpüspökiben
Nagyvárad- Csütörtöki sajtótájékoztatóján Pásztor Sándor RMDSZ-es váradi helyi tanácsos elmondta: arra törekszik, hogy magyar kulturális szigetté váljon a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Ház.
Eddig is számos rendezvénynek biztosított már helyszínt a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Ház, ezek alapján, illetve bővítésével pedig Pásztor Sándor váradi RMDSZ-es önkormányzati képviselő egy olyan koncepciót szeretne „felépíteni”, melynek megvalósításával magyar kulturális szigetté válna a kultúrotthon. Az infrastrukturális körülmények tehát adottak, s az elképzelés sikerét talán megelőlegezi az a tény, hogy a legutóbbi szüreti bálon is akkora volt az érdeklődés, hogy pótszékeket kellett kihelyezni még a folyosóra is. De fellépett már itt a református és a katolikus egyházközség egyesített kórusa, a Hitbástya is, sőt, egy alkalommal színházi előadásnak tapsolhatott a közönség.
A tervezett, illetve már zajló különféle programokat csütörtök délelőtt egy sajtótájékoztatón ismertették az érintettek. Karácsony Lilla táncoktató kifejtette: körülbelül három hónappal ezelőtt kezdett el tanítani társasági táncokat, a különböző korosztályú résztvevők minden kedd és csütörtök délután 6 órától gyakorolnak. Azt szeretné, hogy minél többen bekapcsolódjanak, mert tapasztalatai alapján főleg a tizenévesek inkább diszkóba járnak, vagy a hip-hop zenét kedvelik, s egy-egy mulatságon vagy lakodalmon nem nagyon táncolnak, mert nem tudtak. Később magyar néptáncokat is oktatna esetleg, Pásztor Sándor ezzel kapcsolatban elmondta, hogy együttműködve a kalotaszentkirályiakkal, pár napos néptánctalálkozókat is rendeznének, azon felbuzdulva, hogy tavaly milyen nagy sikere volt a Biharpüspöki Napokon fellépett Felszeg gyöngye néptáncegyüttesnek.
Barátságos hely
Molnár Júlia színművésznő megjegyezte: ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább belakják a művelődési házat. Eleinte családias jellege volt az összejöveteleknek, de most már egyre több a vendég, mert kedves és barátságos a hely. Meleg Vilmos színművész örömének adott hangot, hogy az öccsével, Meleg Attila előadóművésszel közösen alapított MM Pódium számára lehetőség adódott arra, hogy a Bocskaiban is rendszeresen fellépjenek, sőt, egyfajta székhelyként használhatják az otthont. Erre nagy szükségük volt, mert a várból szinte teljesen kiszorultak, viszont a közönség minőségi, színvonalas produkciókat igényel, és ők is nyomot szeretnének hagyni maguk után. „Bízok benne, hogy magyar központtá válik a Bocskai István Közösségi Ház, mert annak ellenére, hogy Várad kulturális arculatát a mi őseink körvonalazták, sajnos egyre inkább a mezsgyén vagyunk kénytelenek mozogni”, magyarázta.
Szőcs Lőrincz prímás azt emelte ki: szeretettel vár mindenkit a Kovász Nótazenekar estjeire, nótázással akarják megünnepelni például a jelentősebb névnapokat. Timár Enikő óvónő arra hívta fel a figyelmet: sporttevékenységek is zajlanak a művelődési házban, a helyi óvodások, iskolások pedig már megszokták, hogy itt tartják az ünnepségeiket, az őket érintő foglalkozásokat. Biztonságos, külső hatásoktól mentes a környezet, valószínűleg ennek tudható be, hogy többször Várad más negyedeiben lakó szülői jelezték: szeretnék, ha gyermekeik itt szerepelnének.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A nagyváradi M. M. Pódium Színház előadása
Lári fári... avagy a magyar operett királyai
A nagyváradi M. M. Pódium Színház egy kis lelki melegséget hoz ismét Aradra, ami igencsak ránk fér ebben a téli zimankóban.
Ezúttal a Lári fári... avagy a magyar operett királyai című zenés-táncos előadással lép fel a társulat február 17-én, vasárnap 16 és 18 órai kezdettel a Jelen Ház nagytermében.
„Ha ezeket a sorokat olvassa, azt jelenti, hogy érdeklődött irántunk, felfigyelt az általunk ajánlott lehetőségre, és talán részese lesz előadásunknak mint néző vagy támogató, vagy mecénás. Hiszen ön is a könnyed szórakozás híve. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben tudjuk, milyen nehéz önfeledten szórakozni, teljesen kikapcsolódni. Tudjuk, hogy jövedelme egy részét szellemi táplálékra adta. Szeretnénk meghálálni ezt az áldozatot azzal, hogy Lári fári... avagy a magyar operett királyai című előadásunk valóban kikapcsolódást jelentsen. Legyen vendégünk, nézőnk, társunk, a művészetpártoló mecénások társaságának tagja! Jó szórakozást és kikapcsolódást kívánok!” – áll Meleg Attila, az előadás rendezőjének és konferansziéjának a hívogatójában.
Az előadáson Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Kacsoh Pongrác és Huszka Jenő műveiből csendülnek fel részletek Molnár Júlia m. v. és Kele Krisztina főszereplésével, Korda Árpád, Farkas Beatrix, Sajgó-Bezgédi Norbert és Szallós Ildikó közreműködésével.
Jegyek a Jelen Ház könyvesboltjában kaphatók 12 lejes egységáron.
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad),

Hiányzik a magyar erő
Bár színmagyar településnek számít a dél-erdélyi szórványban, a Fehér megyei Nagymedvésen alig van magyar közösségi élet. Miközben a 187 lelket számláló településen is pénz kérdése a néhány gyereknek anyanyelven való oktatása, a közösség összefogással oldja meg ezeknek a nagyenyedi kollégiumba való ingáztatását. A magyar politikai alakulatok hiánya azonban a választási eredményeken is meglátszik: a román pártok igencsak szép arányban kanyarítanak le a leadott voksokból.
Marosújvártól délkelet irányba térve, egy 35 kilométeres, nem is olyan régen még tengelytörő, mára szépen újraaszfaltozott úton haladunk arra, amerre az aránylag lanyha téli napon sem madár, sem autó nem jár, és a maroktelefon is használhatatlanná válik. Huszonöt kilométer kanyargás után érünk a környék egyetlen színmagyar falujába, Nagymedvésre.
Érdekes módon a száz évvel ezelőtt még Alsó-Fehér vármegye marosújvári járásához tartozó falut ma nagyobb arányban lakják a magyarok, mint a 19. század derekán vagy a Trianon előtti, 1910-es népszámláláskor. A település eredetéről és lakóinak etnikai hovatartozásáról árulkodik annak román neve is, a fantáziátlan Medveș. Németeket ugyan soha nem lakták, mégis vették maguknak a fáradtságot és a dualizmus korában Bärenlochra fordították.
Nagymedvés azon kevés erdélyi falu közé tartozik, ahol egyetlen cigány sem él. Az idősebbek még emlékeznek arra a roma családra, amely a kollektivizálást követően nyomban elhagyta a falut. „Ez egy színtiszta település, ahol mindössze két román menyecske van, aki férjhez jött, de ők is elmagyarosodtak” – büszkélkednek a helybéliek.
A medvésiek a középkorban még katolikusok voltak, de a reformáció idején tömegesen tértek át a protestáns vallásra. Ma már mindannyian az 1880-ban épült, de csak 30 évvel később felszentelt református templomba járnak. Azaz kellene, hogy járjanak, jegyzi meg Pál Attila lelkipásztor, aki felvidéki szülőfaluját hagyta ott, hogy a Szárazvám völgyében szolgálhasson.
„Előbb az egyetem Kolozsvárra, majd a szerelem a közeli Marosújvárra hozott. Tizenöt éve szolgálok a faluban, de mivel a helybéliek tudják, hogy távoli gyökerekkel rendelkezem, most is attól tartanak, hogy egyszer fogom magam, és visszamegyek Felvidékre vagy legalább is egy máshol megüresedő parókiára” – mondja a nagyölvedi származású, 43 éves lelkipásztor.
Pál Attila nem tagadja, időnként maga is elgondolkodik: miért kellene neki élete végéig egy poros városka és három eldugott település között hóban, sárban, latyakban ingáznia? A kérdésre szintén a belső hangja adja meg a választ: egyebet nem tehetne, ezt szereti. Egyébként a medvésiek aggálya nem teljesen alaptalan.
A gyülekezetnek utoljára a múlt évszázad elején volt kántora, és miután nyugdíjba ment, senki nem jelentkezett a helyébe. A több mint 130 éves templom orgonája ma is működőképes, csak nincs, aki megszólaltassa. Az épületre viszont ráférne a tatarozás. Utoljára nyolc éve újították fel, de a megyei önkormányzat, a hívek és a falu szülötte, Illés Kálmán Marosvásárhelyen élő vállalkozó támogatásából mindössze egy kisebb javításra futotta.
Anyukából óvó néni
Míg Isten házában csend honol, a helyi óvoda egyetlen termében megérkezésünkkor négy csöppség dalol. A csoportban heten vannak, de hárman éppen hiányoznak. Jövőre sem lesznek többen, bár az előző években tízen-tizenegyen is nyüzsögtek a szépen rendbetett teremben. A helybéli Kőmíves Rozália idestova tíz esztendeje oktat a nagymedvési óvodában, ahova első nap reggel még szülőként érkezett, délben viszont már helyettes pedagógusként távozott.
„Tíz évvel ezelőtt, 2004 őszén az akkor kétéves kisfiamat hoztam oviba és a többi anyukával egyetemben kíváncsian vártuk az új óvó nénit. Teltek a percek, órák, szinte dél lett, de nem érkezett senki. Akkor az egyik anyuka hozzám fordult és azt mondta: Rózsika, te biztos jó óvónő lennél, maradj itt, próbáld meg! Azóta itt ragadtam” – kezd a nem szokványos történet felidézésébe az immár évtizedes tapasztalattal rendelkező óvónő.
Kőmíves Rozália, aki 2004-ben a település két érettségizett asszonya közül az egyik volt, már másnap megkapta Gyulafehérvárról a kinevezését, a következő évben pedig beiratkozott a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett nagyenyedi tanítóképző tagozatára. Mint mondja, élete egyik legnehezebb időszaka következett, amikor egyszerre volt háromgyerekes anyuka, óvónő és diák, de úgy érzi, mindenképpen megérte.
Ma már okleveles és végleges állással rendelkező pedagógus, aki holland kapcsolatainak köszönhetően szépen rendbe tetette az óvodát, az iskolát és a közös udvart. A két tanintézetet egy fal választja el, utóbbiban kilenc elemista tanul összevont osztályban. A szülési szabadságon lévő tanító néni hiányában most éppen a „dombon túli” Bethlenszentmiklósról medvési kvártélyba költözött Molnár Júlia oktatja a gyerekeket.
„Az I–IV. osztály egy nagy család, az egyik kislány kivételével mindannyian testvérek. Ügyesek, amikor akarnak, olyannyira, hogy engem is meglepnek” – jellemzi tanítványait a fiatal, szintén Nagyenyeden és Kolozsváron diplomázott pedagógus. Mint mondja, a nyáron három negyedikestől készül megválni, ketten közülük Enyeden, a kollégiumban folytatják, a harmadik a községközpontba, a szomszédos magyarforrói román iskolába készül. „Az anyagiak döntenek abban, hogy ki hol kezdi az ötödik osztályt” – magyarázza Molnár Júlia.
Elemi után irány a kollégium
Kőmíves Rozália fia egyike a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tanuló nagymedvési gyermekeknek. „A múltkor könnyes szemekkel fordult hozzám, azt kérdezte: te tudod milyen egy 11 éves gyereknek egy hétig anyuka nélkül lenni?” – idézi fel fiacskája keserűségét a hétvégi búcsúzásokkor mindig elérzékenyülő szülő.
A medvési szülőkön kívül a tiszteletes az, aki átérzi a kollégista diákok szomorúságát, hisz ő az, aki minden egyes vasárnap szemtanúja lehet a könnyes elválásoknak. Pál Attila hétről hétre összegyűjti a környék magyar gyerekeit, és kocsijával kiviszi a veresmarti vasúti megállóhoz, ahol felteszi az enyedi vonatra. Itt a kicsiket a nagyobbakra bízza, és azzal indítja útnak, hogy öt nap múlva ismét péntek lesz, akkor újra láthatják családjaikat.
A kollégiumi „száműzetés” nem csak a mostani nemzedék keresztje. Évtizedekkel ezelőtt a mecénásként emlegetett Illés Kálmán is azok közé tartozott, akik vállalták az enyedi kollégista életet, csakhogy anyanyelven tanulhassanak. „Két fiútestvére Magyarszentbenedekre ment román osztályba, de Kálmán már tízéves korában kikötötte, hogy ő inkább Nagyenyedre költözik a bentlakásba, vállalja a távollétet, de magyarul akar továbbtanulni” – meséli a vállalkozó édesanyja, Illés Kató néni.
Divatjamúlt templom, táncház és fonó
A papon és óvónőn kívül, a 76 éves asszony is a település meghatározó személyiségei közé tartozik. Amint a tiszteletes fogalmaz, a központi útelágazásban lakó Kató néni Nagymedvés minden egyes rezzenésével napirenden van. Szinte nem lehet úgy elhaladni a portája előtt, hogy ne vegyen észre, ne szóljon hozzád. A múltkor például ő volt az, aki észrevette, amint valaki belekaszál az egyház lucernásába, és nyomban értesítette a tiszteletest. Kora és özvegysége ellenére mindmáig jól tartja magát, csak azt bánja, hogy „oly nagyot fordult a világ”.
„A mi időnkben a templomban három-négy padsort csak mi, fiatal leánykák töltöttünk meg. Ma az egész istentiszteleten, ha vagyunk ennyien. Sajnos, amikor harangoznak, a fiatalok nem a templomba, hanem a kocsmába veszik az irányt. Bezzeg mi nem az ívóba jártunk, hanem a fonóba” – állítja, és szomszédasszonyára néz, aki helyeslően bólogat. Hajdanán a medvési fiatalok a vasárnapi táncházi mulatságot is képesek voltak megszakítani és betérni a vecsernyére, hogy az ámen kimondása után ismét ott folytassák a csűrdöngölést, ahol abbahagyták.
„A kultúrotthonban ősztől tavaszig Cseh András húzta a talpalávalót. Egy gond volt mindössze: éjfélig ott lógtak rajtunk és figyeltek a csendőrök – mondja, majd értetlenségemet látva hozzáteszi. – Hát a szüleink, kik mások!” Az öregasszony ma is elérzékenyül, és sírásba fakad, ha a rádióban csárdást hall. Mint mondja, az urára, a négy évvel ezelőtt, éppen az ő névnapján távozott Kálmán bácsira és a fiatalkori táncos estékre emlékezteti.
Már a kocsma sem a régi
Bár nem harangoznak, a hétköznapi déli órában mi is benézünk a kocsmába. Mindössze ketten osztják a világ dolgait egy kávé mellett füstölögve. „Már ide se jönnek a fiatalok, de a törzsvendégek is lekoptak lassacskán. Inkább megveszik a kétliteres bort vagy sört az üzletben, és hazaviszik, otthon isszák meg” – panaszkodik a fiatal kocsmárosné.
Székely Júlia szerint most éppen annak a három hétnek a kellős közepén tartunk, amikor az embereknek nincs pénze. Ugyanis a nyugdíjkézbesítést követő héten még van élet a kocsmában, utána viszont mindenki meghúzódik otthon. „Nem szegény ez a falu, csak a patkoló kovácson kívül nincsenek vállalkozók” – világosít fel férje, Székely Ferenc.
Mivel a Szárazvám völgyét hátrányos helyzetű vidéknek minősítették, itt az állattenyésztőknek járó, úgynevezett APIA-segély is nagyobb, mint másutt. Egyébként Székelyék sem az ívó működtetéséből élnek. Közel harminc tehenet gondoznak, így naponta 150–200 liter tejet szolgáltatnak be egy magyarlapádi feldolgozónak.
A családfő, aki szabadidejében a csombordi állategészségügyi technikumot végzi, hallani sem akar az esetleges városi életről. Ugyanezen az állásponton van a szászmedgyesi származású hitvese is. „Mihez kezdenénk mi a három gyerekkel egy-egy ezer lejes fizetésből?” – kérdez vissza, amikor a fiatalok migrációja és a falu elöregedése kerül szóba.
Lenullázott művelődési élet
Míg a templomlátogatás lanyhult, az amúgy sem túl pezsgő művelődési élet teljesen megszűnik. Még az öregek sem emlékeznek, mikor járt utoljára színtársulat a Marosvásárhelytől kevesebb, mint száz kilométerre fekvő faluban. Pál Attila lelkipásztor is szomorúnak tartja, hogy március 15. kivételével a helyiek egyetlen nemzeti ünnepet sem ülnek meg. Az 1848-as forradalomról való megemlékezés Bartha Miklós nyugalmazott tanárnak köszönhetően került be piros betűkkel a naptárba.
„Lehet, hogy az én hibám is, de a karácsonyi templomi szereplésen kívül egyébre nem tudom rászoktatni a helyieket. Próbálkoztam a bibliaórákkal, eleinte még látogatták, de aztán az is bedöglött. Sajnos a falu közösségét az érdektelenség jellemzi” – állapítja meg keserű szájízzel a pap.
A ’89-es fordulat óta például csak egyszer találkoztak a Medvésről elszármazottak, mert a 187 fős közösségben nincs senki, aki legalább két-háromévente falunapokat szervezzen. Közösségi eseménynek kizárólag a halotti torok és a keresztelők számítanak. Mint minden fogyatkozó gyülekezetben, sajnos az előbbiből van több. Utoljára az RMDSZ kampánykaravánjának a bömbölő hangfalai rázták fel valamelyest Nagymedvést.
„Az a baj, hogy ők is csak négyévente jönnek el, gyorsan elmondják a magukét, ígérnek ezt-azt, majd arra bíztatnak, hogy szavazzunk a tulipánra és továbbállnak!” – mondja Székely Júlia. A szövetség hiánya a falu életében immár a választási eredményeken is meglátszik. Bár Medvés színtiszta magyar településnek számít, a román pártok igencsak szép arányban kanyarítanak le a leadott voksokból. Valamikor négy RMDSZ-es is képviselte a magyarságot a forrói önkormányzatban, tavalyelőtt már csak Székely István jutott be a testületbe.
Jellemző, állítja a pap, hogy a faluból eddig senki nem igényelte a magyar igazolványt, sem az egyszerűsített honosítást. Talán jogosan merül fel a kérdés, hogy a magyar–román sportmérkőzéseken a kocsmában tévézők kinek is szurkolnak? „Olyankor csakis a magyaroknak” – válaszolja mintegy magától értetődően Székely Júlia.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Az űrlap alja
Gazdag programkínálat a Bocskai-házban
A Biharpüspökiben lévő Bocskai Közösségi Házban zajló tevékenységek népszerűsítése volt a célja annak a tegnapi sajtótájékoztatónak, amelyen Pásztor Sándor, a nagyváradi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője számolt be az első negyedévben szervezendő programokról. Az igen gazdag, minden korosztályt érintő szórakoztató és kulturális eseményekről a programszervezők is – Tímár Enikő (a Biharpüspöki Alapítvány elnöke), Molnár Júlia színművész, valamint Oláh Zoltán, a Bihar Megyei Vinczellér Egyesület elnöke –részletesen tájékoztatták a sajtót.
Pásztor hangsúlyozta, hogy januárban találkozójuk volt a nagyváradi civil szféra képviselőivel az EKE ’91 Nagyvárad–Bihar egyesülettől, a Partium Műemlékvédő Bizottságtól, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületétől és az MM Pódiumtól. A céljuk az, hogy mindazoknak, akiknek nincs saját székhelyük, itt helyet biztosítsanak a rendezvényeiknek. Bár a januári események már lezajlottak, áprilisig szinte minden hétvégén történik valami.
Február 15-én, szombaton 19 órától lesz a felnőtt farsang, amelyre még lehet jelentkezni. Erre komplex farsangi programmal várják a vendégeket. Az MM Pódium revüs énekekkel, vidám, főleg falusi témájú jelenetekkel, nótákkal szórakoztatja majd a jelenlévőket. Fellépnek az MM Pódium tagjai, amatőr színházkedvelők, Meleg Attila, Meleg Vilmos és Molnár Júlia, majd a másfél órás műsor után Molnár Júlia és Kiss Csaba énekel. Február 27-én szintén az MM Pódium ajándékozza meg a biharpüspöki óvodásokat A három kismalac című bábjátékával. Március 7-én nőnapi programmal kedveskednek az érdeklődőknek. Ekkor Nemlaha György rendezésében az Ez lett a vesztünk…című, Karády Katalinról szóló előadóest tekinthető meg, melyen fellép Molnár Júlia és Meleg Vilmos színművész, valamint Bogdán Bódis Ádám zongoraművész. A műsoron rengeteg Karády szám csendül majd fel, életrajzi regényéből kiollózott részletek, párbeszédek, monológok hangzanak majd el. Március 22-én első ízben borverseny helyszínéül szolgál majd a Bocskai-ház a Bihar Megyei Vinczellér Egyesület szervezésében. A megyei szintű borversenyre nemcsak borászokat, hanem borkedvelő fogyasztókat is várnak. A díjazás 20 órától lesz, a jó hangulatot és talpalávalót pedig Szőcs Lőrincz és zenekara biztosítja.
Egyébként a Bocskai házban napi programok is zajlanak: gyermektánc-oktatás, idősek tornája és tékvandó edzések, a diákoknak pedig egy könyvtárat is kialakítottak, amelyet a jövőben bővíteni szeretnének.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad),

A titokzatos Karády Katalin
Ez lett a vesztünk...
Az Aradi Magyar Színház újabb előadásra hívja meg az aradi közönséget. Ezúttal a nagyváradi M. M. Pódium Színház Nemlaha György Ez lett a vesztünk... című darabját mutatja be, amely a „titokzatos” Karády Katalin életéről szól.
A kétszemélyes előadás közreműködői Molnár Júlia és Meleg Vilmos színművészek, állandó részvevője Bogdán Bódis Ádám zongoraművész. Zenei tanácsadó Ari Nagy Sándor, rendező Meleg Vilmos.
A nagyváradiak legújabb produkciója a Jelen Ház nagytermében március 23-én, vasárnap 16 és 18 órakor tekinthető meg, jegyeket 12 lejes egységáron a Jelen könyvesboltjában már lehet vásárolni.
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

Könyv a négyes honvédekről
Nagyvárad- Péntek este az Ady Endre Középiskola dísztermében mutatták be Péter I. Zoltán Nagyváradi négyes honvédek a Nagy Háborúban című könyvét, mely az Europrint kiadó gondozásában jelent meg.
Sok érdeklődőt vonzott Péter I. Zoltán legújabb, a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával megjelent könyvének a bemutatója. Az egybegyűlteket Sárközi Zoltán helyi tanácsos, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a több mint negyven kötetes szerző nem a slágertémák száguldó riportere, a bulvár diktálta konzumigények kiszolgálója, most mégis egy centenáriumi témát dolgoz fel: egy jó értelemben vett, Európa-szerte divatossá vált kutatási időszakot, az első világháborút. Kevesen tudják ugyanis, hogy a váradi négyes honvédegység volt az a katonai alakulat, melynek emlékét a legtöbb, a mai napig álló, illetve helyreállított emlékmű, valamint emléktábla őrzi Szlovéniában és Olaszországban. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ugyancsak innen indult el a frontra a 37. tüzérezred is, de ennek nem volt olyan jó a „PR-menedzsmentje”. A háborús évek (cenzúrázott) helyi sajtóját segítségül hívva, Péter I. Zoltán az akkori kor társadalmi hangulatát igyekszik hűen bemutatni, az emberek viszonyulását a háborús cselekményekhez, illetve ezzel párhuzamosan olvashatunk helyszíni tudósításokat a front közeléből, a harcterekről, mindenhonnan, ahol a négyes gyalogezred megfordult (melynek parancsnoka a legendás Kratochwill Károly volt), és haditettet hajtott végre. Megismerhetjük még a 20. hadosztály összetételét, egy alig néhány évig létező múzeum történetét, és az Isonzó őrének mostanáig agyonhallgatott sorsát. Érdemes emellett átböngészni a kitüntetettek, és az elesett tisztek névsorát is, hiszen megtalálható köztük sok egykori prominens váradi család tagja is, a veszteséget pedig a máig láthatóan megnyirbált statisztikai életfa mutatja. Derzsi Ákos, az Europrint kiadó vezető kiemelte a kitűnő együttműködést a Pro Liberta Partium Alapítvánnyal, Pintér Tamás szaklektorral, történész-levéltárossal, hadszíntérkutatóval, és köszönetet mondott a képek tulajdonosainak, vagyis Nagy Bélának, Sárközi Zoltánnak, néhai Kordics Imrének, és a szerzőnek. Érdekességként két dolgot említett: a kötethez tartozó tábori levelezőlapot, valamint azt, hogy a borítón látható fehér pont nem nyomdahiba, hanem Várad a korabeli Európa térképén.
Agyagemberek
Pintér Tamás felvezetőjében azt nyomatékosította: a Magyar Királyságot nem csak jelentős területi veszteség érte, hanem máig ható következményekkel járó emberi is, hiszen a bevonuló 3,5 millió katonából 660 ezer soha sem tért vissza. A szakember ezután vázlatosan és lényegre törően ismertette azokat a főbb csatákat, melyekben a négyes gyalogezred hősei részt vettek. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy visszatérő harci eszközként milyen nagy szerephez jutott az alakulat életében a buzogány, valamint azt is, hogy Muhitól, Mohácstól, vagy a Don-kanyartól eltérően a doberdói csata nem volt vesztes, hiszen az olaszok sohasem tudták elfoglalni. Nem a váradiak veszítették el tehát az első háborút, hanem más frontokon dőlt el a végkimenetel.
Péter I. Zoltán több közt arról beszélt: a négyes honvédek agyagember megnevezésének ezúttal nincs pejoratív jelentése, hanem arra utal, hogy milyen embertelen körülmények közt harcoltak. Megjegyezte: 2010-ben végigjárta a helyszíneket, és tulajdonképpen akkor került a hatása alá a száz évvel ezelőtti eseményeknek. Utána a könyvtár egészen más témában folytatott kutatásokat, és feltűnt neki, hogy milyen sokszor van említve Kratochwill neve, ahonnan aztán egyenes út vezetett a kötet megírásához.
A rendezvényen közreműködött Molnár Júlia színművésznő. A kiadvány megvásárolható a váradi magyar könyvesboltokban.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Teltház és szép idő az idei majálison
A Pro Rogériusz Kulturális és Közösségi Egyesület a Bihar Megyei Tanács támogatásával szombaton az idén is megszervezte Minden magyar majálisát a vársáncban. A XXIV. Festum Varadinum részét képező rendezvény sztárvendége a magyarországi Neoton együttes volt.
Az előző évektől eltérően az idén végre ideálisak voltak az időjárási körülmények – nem esett az eső, fújt erős szél vagy volt kora tavaszi hideg, ehelyett inkább gyönyörűen sütött a nap –, s ez meg is látszott a rendezvény látogatottságán, hiszen valljuk be, a színes programkavalkád mellett ez is fontos szempont minden szabadtéri összejövetelen. Az egész nap folyamán folyamatosan érkeztek az érdeklődők: voltak akik végig maradtak, míg mások vissza-visszatértek kis megszakításokkal a „tett helyszínére”. Úgy is fogalmazhatnánk: telt ház volt, hiszen egy adott pillanatban a színpadról lenézve a szélrózsa minden irányában együtt ünneplő magyar embertömeget konstatáltunk. Szokás szerint a déli órákban finom és ínycsiklandozó illatok terjengtek, annak bizonyítékául, hogy a Gulyások Királya főzőverseny résztvevői évről-évre jobban teljesítenek. Az idei győztes a várad-velencei RMDSZ-körzet lett. Valamit nagyon tudhat Cservák Miklós és csapata, hiszen ha jól számoljuk, talán már a negyedik alkalom, hogy ők birtokolhatják a vándorserleget és a faszobrocskát. És hogy az ételt még nagyobb étvággyal lehessen fogyasztani, Molnár Júlia színművésznő, Szőcs Lőrincz prímás és Báró Ádám harmonikás jóvoltából jó ebédhez szólt a nóta.
„A vár a miénk”
A délutáni fellépők sorát egy Bihar megyei ifjú tehetség, Mohácsi Brigitta nyitotta. A fiatal hölgy a térségbeli falunapok rendszeres résztvevője, s hogy énektudását sokan értékelték, leginkább azt támasztotta alá: több tucatnyian kértek tőle autogramot és közös szelfit. A nagydarab testőrrel érkező LL Junior és két táncosa frenetikus hangulatot okozott hallgatósága körében: a koncertje után főként a roma kisebbséghez tartozó rajongói hosszú perceken keresztül ostromolták őt aláírás vagy fotó reményében. Az Eurovíziós dalfesztiválon megismert ByeAlex (és zenekara), amellett, hogy szimpatikus volt és sztárallűröktől mentes, fülbemászó akusztikus popzenéjével is kellemes meglepetést okozott. Természetesen nem csupán a Kedvesem csendült fel, hanem más számok is, mint például Az én rózsám, vagy A szívem fekete. A székely származású Baricz Gergő ezután Chris Isaak Wicked Game című szerzeményét is elénekelte, mellyel annak idején feltűnést keltett a tehetségkutató műsorban.
Lendületes, emlékezetes, pörgő koncertet adott az est zárásaképpen (ha a tűzijátékot nem vesszük számításba) a Neoton együttes. Volt csápolás, közös éneklés, csillogó szemű publikum, miközben Csepregi Évának és Végvári Ádámnak köszönhetően a magyar poptörténet olyan slágerei hangzottak el, mint a Szeret vagy nem szeret, a Holnap hajnalig, a Sandokan, a Don Quijote, a Santa Maria, a 220 felett vagy a Kell, hogy várj.
A majálison tombolát is lehetett vásárolni, a befolyt 2000 lejt Huszár István alpolgármester adta át a Védd a gyermekeket Egyesület képviselőjének, a gyűjtés pedig a Városi Kórház gyermekonkológiai részlegének javát szolgálta. A rendezvény végén Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra utalva, hogy a jelenlegi helyszín is rendbe lesz téve, úgy fogalmazott: nem marad más hátra, minthogy beköltözzenek a várba, „visszafoglaljuk, mert a vár a miénk, jól érezzük ott magunkat” – mondta.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Sikeres III. Néptánctalálkozó Ágyán
Országos EMKE-díj Erdős Mártának
Szombaton délután szervezték meg a III. Ágyai Néptáctalálkozót. Programja 16 órakor a helybeli iskolában a vendégek, a fellépő Néptánccsoportok fogadásával indult, majd 17 órától a főutcán összegyűlt tapsoló tömeg közepette vonult végig a népviseletbe öltözött fiatalok menete. Élen az óvodásokat felvezető Zsóri Hortenzia és Péter Patrik haladt, a hosszú menet végén a nt. Dénes József nagyzerindi lelkipásztor által irányított zenekar indulóinak a ritmusára lépve. Miután a központi útkereszteződésben csoportonként körcsárdást, majd forgóst jártak, a tömeg kíséretében bevonultak a kultúrotthonba. A nagytermet zsúfolásig megtöltő közönséget Kiss. P. Anikó iskolaigazgató köszöntötte, örömének adott hangot, amiért a helybeli pedagógusok és iskolások hathatós közreműködésével III. alkalommal is megszervezhették a néptánctalálkozót. Mindenkinek jó szórakozást kívánt, majd átadta a szót Erdős Bálint polgármesternek. A község első embere szeretettel üdvözölte a megjelenteket, örömét fejezte ki, amiért Ágya egy szép hagyomány házigazdája lehet, ami nem jöhetett volna létre Szintye Község Polgármesteri Hivatala és Tanácsa, az RMDSZ Arad megyei szervezete, az Arad Megyei Tanács Kulturális Központjának az anyagi támogatása, illetve sok szervező és segítő támogatása nélkül. Miután név szerint üdvözölte Sipos György megyei tanácsost, Péró Tamás RMDSZ ügyvezető elnököt, Matekovits Mihályt és feleségét, Máriát, valamint Lucian Flueraş alpolgármestert – aki egyben a szintyei román néptánccsoportot is képviseli, amely, sajnos nem tudott eljönni – mindnyájuknak jó szórakozást kívánt. Magyarul elmondott köszöntőjét románul is megismételte.
A továbbiakban a fő szervező, Erdős Márta a néptánctalálkozók megszervezésének a motivációját ecsetelte, kiemelve: összefogással, ápolni az anyanyelvű kultúránkat a néptánc, a népi gyermekjátékok területén. Ezt követően köszöntötte a fellépő tánccsoportokat és vezetőiket, nő tagjaiknak egy-egy szál virággal, a férfiaknak egy-egy üveg borral kedveskedtek. A megajándékozottak között volt Nagy Rozália és Haász Endre, az ágyai Tőzike néptánccsoport koreográfusai, valamint Matekovits Mihály megyei RMPSZ és Matekovits Mária megyei EMKE elnök is. Matekovits Mária, az EMKE Arad megyei elnöke ismertette az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos elnökségének áprilisi határozatát, miszerint az idei EMKE Díjat Erdős Mártának ítélik oda, az ágyai iskolában zajló közművelődési élet előmozdításáért, a helybeli Tőzike néptánccsoport megalapításáért, vezetéséért. E díjat a megyében évente 1-2, arra érdemes személyiség kaphatja meg. Átadva a díjat gratulált, további hatékony, kultúraszervező munkát kívánt neki. A díjjal együtt átadta a megjelenés előtt álló, Hídverés című kötetét is, ami ugyancsak az anyanyelvű közművelődési élet egy vidéki szeletét fogja át. A kitüntetett meghatódva mondott köszönetet, fogadta a gratulációkkal járó virágcsokrokat, köztük Erdős Bálint polgármesterét.
Színes program
A műsorvezető Kiss Evelin házigazdaként az ágyai óvodások Almaszüret című népi játékát konferálta be, amit Hadi Tünde óvónő tanított be. Ezt követően a simonyifalvi Leveles néptánccsoport 6 párjának Péter Anikó és Bablina Norbert vezetésével, Farkas Tamás koreográfiájával előadott szatmári, magyapalatkai táncainak tapsolt a közönség. Utánuk a majláthfalvi Százszorszép tánccsoport Halál Endre vezetésével, Bagi Ferenc és Orbán László koreográfiájára lendületes délalföldi táncot adott elő. Hotăran Bernadett kisiskolás Borsos-Laczkó Vilmos orgonakíséretével magyar népdalokat énekelt. Az ágyai kisiskolások gyermekjátékokatz mutattak be, a kisperegi Napraforgó tánccsoport Zámbori Renáta koreográfiájára délalföldi táncot adott elő, vastaps közepette. Az ágyai Tőzike néptánccsoport 5 párja Erdős Márta vezetésével, Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára, nagy tetszés közepette adta elő délalföldi táncát. Utánuk a nagyzerindi Kisibolya néptánccsoport, Kiss Csilla vezetésével, ifj. Szilágyi András koreográfiájára mosolyogva, jókedvűen adta elő szigetközi táncát. Hotăran Bernadettnek, Borsos-Laczkó Vilmos közreműködésével előadott újabb népdalai után a kisperegi Napraforgó méhkeréki román táncai emelték a tetszésindexet. A nagyzerindi Ibolya tánccsoport felszabadultan előadott békési szlovák táncai élményszámba mentek. Hotăran Bernadett újabb népdalait követően az ugyancsak nagyzerindi Kékibolya menyecske csoport 10 tagjának délalföldi táncai bizonyították a 45 fős zerindi küldöttség csúcsformáját. A III. Ágyai Néptánctalálkozó végét, csattanóját képezte a helybeli Tőzike tánccsoport 5 párja által igényesen kidolgozott koreográfiájára bemutatott szatmári tánca, amit szűnni nem akaró tapssal jutalmazott a közönség. Miután a fellépők és a meghívottak Székely Éva és férje, Attila jóvoltából elfogyasztották az ízletes birka-, illetve sertéspörköltet, 20 órától a nagyváradi MM Pódium Színház művészei, Molnár Júlia és Meleg Attila A bugaci határon címmel előadott, sok humorral fűszerezett nótaesten szórakoztatták a közönséget, amelynek némely férfi tagjai a nézőtéren táncra is csábította a művésznő.
Köszönet
A III. Ágyai Néptánctalálkozó a fiatalok számára késő éjszakáig tartott diszkóval zárult. A rendezvány sikeréért köszönet jár a Szintyei Polgármesteri Hivatalnak és a községi tanácsnak, az RMDSZ Arad megyei szervezetének, az Arad Megyei Tanács Kulturális Központjának anyagi támogatásáért, illetve a szervezésben és a vendégek ellátásában kiemelkedően közreműködött pedagógusoknak, minden segítőnek.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nagyszínpadi évadnyitó: vígjáték és társadalomkritika
Csiky Gergely Buborékok című vígjátékával nyitotta 2015-16-os nagyszínpadi évadját a nagyváradi Szigligeti Színház. A premiert október 9-én, pénteken este láthatta a közönség a színházban.
A nagyváradi Szigligeti Színház nem feledkezik meg a klasszikus magyar drámai művekről, hiszen az elmúlt évek Liliomfi, majd Liliom előadása után ismét egy jelentős klasszikus magyar színházi szerző, Csiky Gergely egyik darabját, a Buborékokat mutatta be az idei évad első nagyszínpadi premierjeként. És ezúttal sem a nosztalgia, az irodalomtörténeti vagy pedagógiai szándék vezette a társulatot, hanem az a jól felfogott, és a színpadon láthatóvá tett belátás, hogy a klasszikus műveknek van mondanivalójuk a ma embere számára is. A Buborékok ugyan a 19. század második felének Magyarországán, az úgynevezett békebeli időkben játszódik, amikor még Pankota is Magyarország volt, és amikor a Muresan Dumitrukból lettek a Morosán Demeterek nem pedig fordítva, de az alapvetően vígjátéki felütésű, idillikus hangulatú darabban kirajzolódik egy társadalmi osztály, sőt, egy ország válságának a tragikuma, ami könnyen transzponálható a huszonegyedik század Romániájába is.
Párhuzamok
Hogy a Buborékok a mának is szól, az a társadalom működési mechanizmusainak párhuzamából adódik: hiszen ma is, csakúgy mint régen, befolyásos szülők tökkelütött fiaiból lesznek képviselők (ha van elég pénz a megválasztásukhoz), az önzetlen barátok(nők) ajándékai valójában a megvesztegetés eszközei, de a kivagyiság, a rongyrázás is ugyanolyan igénye ma a sekélyes lelkeknek, mint volt egykoron. Csak egyvalamiben látok éles különbséget a Buborékokban megrajzolt akkor és a jelenben tapasztalható most között: a köztisztviselő Rábay Miklós (Csatlós Lóránt) kínosan és érdemben is ügyel a jó hírére, ezért a Körös-szabályozási munkálatok közbeszerzési eljárása során a megvesztegetettségnek pusztán a gyanújára is lemond hivataláról. Ma már a köztisztviselőket nem kínozzák effajta skrupulusok, az ő lemondatásukhoz nem tisztességre, becsületre, lelkiismeretességre, hanem alapvetően a korrupcióellenes ügyészség kényszerítésére van szükség. A darab rendezője, a Szigligeti Színház Magyarországról érkezett új művészeti vezetője Novák Eszter nem aggályoskodott egy ennyire áthallásos művel bemutatkozni a váradi publikum előtt, és azok, akik érintve érezhetik magukat, tőle könnyebben elfogadhatják a fricskát, még ha magukra venni az inget eszük ágában sincs.
Víg dráma
Mindezek után még inkább fontos hangsúlyozni, hogy a darab társadalomkritikai éle ellenére mégiscsak egy vígjáték, mert ugyan érzékelteti a talaját vesztő nemesség drámáját, viszont az összes galiba okozója az ostoba Solmay Ignácné, azaz Szidónia (Molnár Júlia), aki terrorizálja urát és félreneveli gyermekeit, mert úgy véli, számukra csakis a fényes parti jelenti az egyetlen elképzelhető jövőt. És hogy a baj a lehető legsúlyosabb legyen, Szidónia hajszolja a külsőségeket, nehogy megszólja őt az úri társaság. Realitásérzék hiánya olyan mértékű, hogy azt már nem is lehet másként, mint vígjátéki formában közvetíteni, csakúgy mint Solmay Ignác (ifj. Kovács Levente) gyávaságát, meghunyászkodását felesége akarata előtt.
Heppiend
A család rohamléptekkel halad a csőd felé, és Solmay hiába tesz néhány erélytelen próbálkozást arra, hogy megmentse azt, ami még menthető, az előre látható vég elkerülhetetlen. A szerző azonban a darab végére megtorpan: vagy nem nézett szembe a következményekkel, vagy nem akarta túlságosan felzaklatni korabeli közönségét, ezért a távoli rokon, az idők folyamán nagy vagyont szerzett Morosán Demeter (Kardos M. Róbert) kihúzza a vagyonát vesztett családot a sárból, ami jelenti azt is, hogy a korabeli Magyarországon a lesüllyedő nemesség helyét a vállalkozó kedvű polgárság veszi át. A váradiak darabja megtartja ezt a megoldást, ami itt és most üzenetként vagy diagnózisként csak részben állja meg a helyét, hiszen az igaz, hogy Pankotán már rég nem a Solmayk, hanem a Muresanok az urak, akik viszont távolról sem olyan jószándékúak a mai Solmaykkal, mint az egykori Morosánok, ráadásul a mai társadalomnak egyetlen olyan rétege sincs, amelyikhez bármiféle reményt lehetne fűzni atekintetben, hogy az éppen regnálókhoz képest jobban ellátnák a közéleti feladatokat. De legalább ez a heppiendes befejezés, csakúgy mint az egész darab vígjátéki hangvétele, tetézve az operettekből vett zenei aláfestéssel könnyebben elviselhetővé teszi a mai néző számára azt a megérzést, hogy amikor a színpadon látott sorsokon kacag, valójában önmagán nevet.
Múlt, jelen, jövő
A korhű díszletek és a jelmezek idillikus környezetet teremtenek (Florina Bellinda Vasilatos ezúttal is szép munkát végzett) a nagyszámú szereplőgárdást felvonultató előadáshoz. Rég nem láttuk már Molnár Júliát főszerepben, így szinte ismeretlen ismerősként nézhettük a felfedezés erejével ható alakítását: a művésznő meggyőzően, magabiztosan játszott, jól megragadta és megjelenítette Szidónia karakterét. A férjét játszó ifj. Kovács Leventét sokkal gyakrabban látjuk a színpadon, talán ebből kifolyólag kevesebb meglepetést nyújtott egyébként szintén hiteles alakításával. Az előadásban játszó többi színész teljesítményét is dicséret illeti, mert egységesen magas színvonalon domborítottak. A legidősebb Somlay utódot, Bélát alakító Balogh Attilát azért említem meg külön, mert őt az idei évadtól szerződtette a Szigligeti Színház. Meglepően érett és magabiztos volt Nagy Tímea színpadi teljesítménye, aki az Ady Endre Elméleti Líceum diákjaként egyenrangú partnere volt diplomás kollégáinak. Kisebb szerepet kapott Kőrösi Kristóf, aki ugyancsak az Ady Endre Líceum diákja. A két tanuló szereplése pedig újabb bizonyítéka annak, hogy a Szigligeti Színház minden lehetőséget megragad arra, hogy kinevelje saját utánpótlását, így a társulatnak ez az előadása a múltból felénk intve szól a jelenhez és mutat a jövő felé. Ebből a szempontból is értékes vállalkozás tehát a Buborékok, ami remélhetőleg nem fog egyhamar elpattanni, mint a Solmay család vagyona, és sok váradi fogja igényelni ezt a bájos burokba csomagolt társadalmi (ön)kritikát.
Pap István
erdon.ro

Lakodalmas könyvbemutatót tartottak
Szombaton a nagyváradi Ady Endre Középiskolában mutatták be a Lakodalom van a mi utcánkban című kötetet, amely a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában látott napvilágot. A könyv anyagának ismertetését nótacsokor színesítette, és vőfély-rigmusokat is előadtak.
Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője több évtizedes gyűjtéséből állt össze az a kötet, amely a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában látott napvilágot, olyan rangos társszerzők bevonásával, mint dr. Balázs Lajos, Kiss Kálmán, Bokor Irén, Kovács Rozália, Csanádi János, Rög József, Dánielisz Endre és Zalder Éva. A könyv a Partium, Közép-Erdély és a Székelyföld számos településéről, kistérségéből gyűjtötte egybe, sok-sok adatközlő jóvoltából a még fellelhető esküvői, lakodalmi szokásokat, valamint az ezekhez kapcsolódó gazdag folklóranyagot: népköltészetet, táncszókat, találós kérdéseket, névcsúfolódókat, közmondásokat, népdalokat és mulatós nótákat. A folklóranyagot egy színpadra alkalmazott Körös-közi lánykérő és lakodalmas egészíti ki, a kiadvány így azt a szerepet is betöltheti, hogy mai lakodalmakat e páratlan értékek felidézésével tegyenek emlékezetessé.
Az érdeklődőket Szűcs László köszöntötte, megjegyezve: napjainkban egyre gyakoribb, hogy kiadók civil szervezetként jönnek létre, s ők is ezt az utat követik a Holnap Kulturális Egyesülettel.
Meg kell őrizni
Pásztai Ottó felidézte: 1951-ben szeretett unokahúga megkérte arra, legyen a násznagya, ő azonban, városi ember lévén, nem rendelkezett semmilyen ismeretekkel a lakodalmas szokásokkal kapcsolatban. Szeretett volna azonban szép és felejthetetlen ünnepet rendezni, ezért mivel Kolozsváron a diákotthonban egy folyóson lakott Kányádi Sándorral és Szabó Gyulával, az ő segítségüket kérte. Mindketten készségesek voltak, a karácsonyi vakáció után hozták a kért anyagot, így egy gazdag csokorra valót kapott Csík-, Udvarhelyszék és a Sóvidék lakodalmas szokásaiból, rigmusaiból. Érdeklődése aztán később fokozódott ebben a témakörben, és az azóta eltelt több mint hat évtizedben igen jelentős anyagot sikerült összegyűjtenie, mely tevékenységében Erdély- és Partium-szerte sokan támogatták. Úgy fogalmazott: sajnos kétségtelen tény, hogy a második világháború után az erőszakos iparosodás következtében jelentősen megváltozott a falvak arculata és a korosztályok életkora. A fiatalok nagy része városokba költözött, s már sem idejük, sem türelmük nem nagyon van a régi hagyományok folytatására. Többek közt emiatt is vélte szükségesnek és értékesnek az őseinktől örökölt lakodalmas szokások bemutatását, illetve a most megjelent könyvbe foglaltak felhasználhatóak tetszés szerint mindazok számára, akik napjainkban lakodalmak lebonyolításával foglalkoznak.
Társszerzők
A továbbiakban a jelen levő társszerzők kaptak szót. Az érmihályfalvi Kovács Rozália elmondta, hogy 1993 óta foglalkozik rendszeresen néprajzzal, helytörténettel. Talált egy 1945-ből származó kockás füzetet vőfélyversekkel, melyek szövegét valószínűleg már a századelőn is használhatták. Az aradi Körös-közből érkezett Csanádi János édes anyanyelvünk megőrzésének fontosságát nyomatékosította többször is, illetve arról is beszélt, hogy több mint ötven éve gyűjt nemcsak lakodalmas rigmusokat, hanem népköltészeti alkotásokat is. Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatónője kettős minőségében – mint magyartanár és mint intézményvezető – azt emelte ki: magyar gyökereink megmaradásának szempontjából mennyire lényeges, hogy a falusi gyermekek ne szégyelljék, hanem inkább legyenek büszkék arra, hogy milyen környezetből származnak. A könyv anyagának ismertetését Molnár Júlia, Kiss Csaba színművészek nótacsokra színesítette Szőcs Lőrinc prímás és zenekara kíséretével, illetve Beke László vőfél-rigmusokat adott elő. A kiadvány megjelenéséért köszönet illeti a Bihar Megyei Tanácsot, valamint Szabó Ödönt, Szűcs Lászlót és Derzsi Ákost.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Nagyváradi M. M. Pódium Színház
A puszta csárda
Az Aradi Magyar Színház szervezésében ismét vendégünk lesz a nagyváradi M. M. Pódium Színház társulata, amely ezúttal a magyar költészet napját köszöntő, A puszta csárda, avagy vándorlás Csokonaitól Tamásiig című produkcióját hozza el az aradi közönségnek.
A magyar költészet ünnepét április 11-én tartjuk, erre az MM Pódium Színház egy vidám zenés-verses összeállítással készült, amely nemcsak szórakoztat, hanem egyúttal tanít is.
Az előadás a XVIII–XIX. századi alföldi, illetve hortobágyi csárdák hangulatát eleveníti fel. A csárda vendégei: a vándorszínész, a vándor muzsikus, a vándor poéta, a betyár és a szórakozni vágyó utazók. Sok betyárnótával, vidám nótával fűszerezve jó hangulatú estét szereznek minden kedves nézőnek a csárdában megszállt vendégek.
Zenéjét összeállította: Antal István és Veres László; díszlet, jelmez: Kudelász József és Lajtos Éva; közreműködnek: Herman Ferenc, Kádas Ferenc, Marin Lucia, Meleg Attila, Miklósik Gellért és Molnár Júlia m. v.; összeállította és rendezte: Meleg Attila.
Az előadásra április 12-én, kedden 18 órai kezdettel kerül sor a Jelen Ház nagytermében.
Kiss Károly. Nyugati Jelen (Arad)

Április a Szigligeti Színházban
Két bemutató, öt vendégjáték és egy fesztivál: színes programkínálat várja mindazokat, akik áprilisban ellátogatnak a nagyváradi Szigligeti Színházba.
Április 6-10. között negyedik alkalommal kerül megrendezésre A Holnap Után Fesztivál. Az eseménysorozat öt napja alatt fellép többek között Lázár Kati, Turek Miklós, Kőrösi Csaba, valamint a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Mária Rádió meghívására Érdi Tamás zongoraművész is.
A fesztivál keretében, április 9-én, 19 órától a Szigligeti Stúdióban mutatja be a Szigligeti Társulat a Nemlaha György által szerkesztett Hol van az a nyár? című zenés játékot. Az előadás, amelynek főszereplője Molnár Júlia, Honthy Hanna operettprimadonna életének állít emléket.
Premier
A legkisebb színházbarátoknak szóló idei utolsó premierjére készül a Lilliput Társulat: április 16-án, 17 órától az Árkádia Bábszínház kistermében mutatják be a Lélek Sándor Tibor által rendezett Az égig érő fa című bábelőadást.
Április 16-án, 19 órától a Szigligeti Színház nagytermében kerül sor a Nagyvárad Táncegyüttes és a Közép-Európa Táncszínház Stabat Mater című koprodukciójára, amelyben Rossini zenéjére Kun Attila készít koreográfiát.
Április 19-én, 19 órától a sepsiszentgyörgyi Tamás Áron Színház vendégszerepel a nagyteremben Shakespeare Vízkereszt, vagy amire vágytok című komédiájával. Az előadást Bocsárdi László rendezte.
Április 20-án különleges vendégeket fogad a Szigligeti Színház: 19 órától a Szecsuán tartománybeli Chongqing Chuanju Operaház mutatja be Li Yaxian című tradicionális kínai vígoperáját, főszerepben a műfaj legnevesebb képviselőjével, Shen Tiemei többszörös díjazott művésznővel.
Április 27-én 19 órától a Szigligeti Stúdióban a Baczó Tünde által koreografált Irenne című produkció mutatkozik be a Független Színházi Napok kezdeményezés keretében. erdon.ro

A holnaposoktól máig: fesztivál Nagyváradon
Április 6–10. között a Szigligeti Színház ismét megszervezi a Holnap Után Fesztivált, amelynek keretében szombaton kerül sor a Hol van az a nyár? című Honthy Hanna-emlékelőadás bemutatójára.
A fesztivál a holnaposok nemzedékétől kiindulva a magyar kultúra történetében kiemelkedő szerepet vállaló, helyi kötődésű művészeket helyezi a középpontba, de túllép a színház keretein: többféle művészeti ág képviselteti magát a programsorozatban.
Czvikker Katalin főigazgató egy korábbi sajtótájékoztatón elmondta, a Holnap Után Fesztivál a legrégebbi a színház saját rendezvényei közül, amelynek negyedik kiadása is követi az előző években kialakult hagyományt. Az alapító koncepcióhoz híven idén is színházi előadásokra, koncertekre és irodalmi beszélgetésekre számíthatnak az érdeklődők, amelyek egy részében Nagyváradhoz kötődő, onnan elszármazott személyiségek is közreműködnek.
Sorbán Attila, a fesztivál főszervezője részletesen ismertette a programot, és kiemelte, az idei fesztivál egyik figyelemreméltó meghívottja Érdi Tamás zongoraművész, aki pénteken lép fel. A koncertet a Szigligeti Színház a tízéves Mária Rádió közreműködésével szervezi meg.
A Nemlaha György által szerkesztett, Hol van az a nyár? című kétrészes zenés játékot a Szigligeti Stúdióban mutatják be. „Az előadás Honthy Hannának állít emléket, annak a primadonnának, aki tizenhat éves korától 1978-ban bekövetkezett halálig ünnepelt sztárja volt az operettszínpadoknak. Elképzelésünk szerint Honthy életének kétarcúságát vinnénk színre: látnánk a zenés mesevilágok koronázatlan királynőjét, valamint azt a nőt, akinek számtalan kompromisszumot kell kötnie azért, hogy hivatását gyakorolhassa” – fogalmazott Schlanger András, a produkció rendezője. A főszereplő, Molnár Júlia hozzátette, az előadás komoly színészi munkát feltételez, hiszen a prózai előadáson kívül zenei és táncos felkészülést is igényel.
A programsorozat szerdán 19 órától Lázár Kati Jászai Mari-estjével kezdődik. Másnap délután irodalomtörténészek, szerkesztők és kiadóvezetők beszélgetnek Kuncz Aladár munkásságáról, majd Nappal hold kél bennem... címmel Turek Miklós versszínházi monodrámáját tekinthetik meg az érdeklődők József Attila életéről és költészetéről.
Szombaton az új produkció bemutatóját megelőzően Nemlaha György újságíróval, szerkesztővel tartanak portrébeszélgetést, vasárnap este pedig Kőrösi Csaba előadásában tekinthetik meg az érdeklődők Az értől az óceánig című verses válogatást. A Holnap Után Fesztivál beszélgetéseire a belépés ingyenes. Az előadásokra, valamint a koncertre jegyek a színház jegypénztárában, valamint online, a Biletmaster.ro oldalon kaphatók.
Krónika (Kolozsvár)

Május 11-én
A puszta csárda
Az Aradi Magyar Színház szervezésében ismét vendégünk lesz a nagyváradi M. M. Pódium Színház társulata, amely ezúttal a magyar költészet napját köszöntő, A puszta csárda, avagy vándorlás Csokonaitól Tamásiigcímű produkcióját hozza el az aradi közönségnek.
A magyar költészet ünnepét április 11-én tartjuk, erre az MM Pódium Színház egy vidám zenés-verses összeállítással készült, amely nemcsak szórakoztat, hanem egyúttal tanít is.
Az előadás a XVIII–XIX. századi alföldi, illetve hortobágyi csárdák hangulatát eleveníti fel. A csárda vendégei: a vándorszínész, a vándor muzsikus, a vándor poéta, a betyár és a szórakozni vágyó utazók. Sok betyárnótával, vidám nótával fűszerezve jó hangulatú estét szereznek minden kedves nézőnek a csárdában megszállt vendégek.
Zenéjét összeállította: Antal István és Veres László; díszlet, jelmez: Kudelász József és Lajtos Éva; közreműködnek: Herman Ferenc, Kádas Ferenc, Marin Lucia, Meleg Attila, Miklósik Gellért és Molnár Júlia m. v.; összeállította és rendezte: Meleg Attila.
Az előadásra – szervezési okok miatt – május 11-én, szerdán 18 órai kezdettel kerül sor a Jelen Ház nagytermében.
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

Tegnap zárult A Holnap Után
Kőrösi Csaba és Módri Györgyi előadóestjével zárult vasárnap este a nagyváradi A Holnap Után Fesztivál a Szigligeti Stúdióban.
A színművészi pályáját Nagyváradon kezdő, de hosszú évtizedek óta Veszprémben tevékenykedő Kőrösi Csaba színész lépett fel Módri Györgyi kíséretében a nagyváradi A Holnap Után Fesztivál vasárnapi zárónapján a Szigligeti Stúdióban. Az előadók verses-zenés összeállítással érkeztek Váradra, amelyben klasszikus magyar versek – Sem rokona, sem boldog őse, A Dunánál, Gyermekké tettél, Semmiért egészen – mellett kevésbé ismert szövegek és dalok is elhangzottak. A modoros, acsarkodó hanghordozással és mimikával előadott, meglehetősen eklektikus műsorról ennél többet nehéz is lenne elmondani, ha az előadás vége felé, a zongorán kísérő hölgy egészen váratlanul be nem jelentette volna, hogy nem jó a zongora, nem tud rajta játszani, mert nagyon búg. Néhány másodpercnyi kínos csend következett, majd Kőrösi Csaba lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot, belekezdett a következő dalba, ezzel megmentette a fölöslegesen kreált kínos helyzetet, ugyanis a közönség nem érzékelt semmit abból, hogy a zongorának bármi baja lett volna.
Furcsaságok
Ha a mintegy egy órás előadás befejeztével mindenki szépen hazament volna, talán jobban jártunk volna, de Hajdu Géza színművész kiállt a színpadra, és bejelentette, hogy lesz egy beszélgetés Kőrösi Csabával, hozzátéve, hogy nem muszáj senkinek ott maradni. Az egész beszélgetés olyan volt, mint ez a felvezetés; mintha senki nem készítette volna elő ezt a műsorrészt: Hajdu Géza nem tudta, mit kérdezzen, Kőrösi Csaba nem tudta, miket mondjon, de néhány információt azért így is meg lehetett tudni az életútjáról. Talán emiatt a furcsa közjáték miatt gondolhatta úgy Kőrösi Csaba, hogy egy vidám operett blokkot ad elő partnerével, melyhez színpadra invitálta Molnár Júlia nagyváradi színművésznőt is, hogy ezzel oldja fel a furcsa hangulatot. A vasárnap esti előadás kicsiben leképezte magát az idei A Holnap Után Fesztivált is, hiszen érdekes momentumokat is tartalmazó, de zavaróan esetleges műsorösszeállítású és szervezésű programsorozaton vagyunk túl. Ennél azért többre lesz szükség a jövőben ahhoz, hogy a jó alapkoncepcióból kibontakozó, potenciállal bíró A Holnap Után Fesztivál megérdemelje a fesztivál elnevezést.
Pap István
erdon.ro

Hagyományt teremteni az anyanyelvű programokból
Teltházas, nagy siker a Borosjenői Magyar Házban
Vasárnap 17 órától a zsúfolásig megtelt Borosjenői Magyar Házban tartott előadást a nagyváradi MM Pódiumszínpad, amely nagy sikerrel mutatta be a Poétai recept, avagy vándorlás Csokonaitól Tamásiig című vidám, verses összeállítását. A Kádas Ferenc, Marin Lucia, Melegh Attila, Miklósik Gellért fellépésével eredetileg meghirdetett programot nagyban feldobta Molnár Júlia énekes színművész fellépése. Az első részben elhangzott költemények utáni programban összekötő szövegek felvezetésével, a költeményekhez kötődő népdalokkal, magyar nótákkal, megzenésített versekkel, operett-betétekkel színesítette az előadást.
Az Antal István és Veres László zenéjére, Kudelász József és Lajos Éva díszleteivel bemutatott műsort akkora érdeklődés kísérte, hogy a nézők alig fértek be a terembe, a szomszédos helyiségekből is székeket kellett hozni a részükre. A közel 70 néző Borosjenőről, Borossebesről, Gyorokról, de a Bihar megyei Bélfenyérről is érkezett. A vastapssal zárult előadást követően a szervezők, Mészáros Dávid és felesége, Katalin a folyosón szeretetvendégséget adtak a közönség részére, míg a színművészeknek és a bélfenyéri Kolping Árvaházból érkezett vendégeknek, összesen 20 személynek az otthonukban szolgáltak vacsorával.
A nagy siker a színművészeket is lelkesítette, ezért kijelentették: bármikor hívják őket, szívesen lépnek fel Borosjenőn, ahol a szervezők és a támogatók, a Mészáros házaspár hagyományt kíván teremteni a magyar nyelvű előadásokból. Azok az anyanyelvű kultúra ápolása mellett alkalmat adnak a helybeli és a környékbeli magyarság találkozóira, egymás jobb megismerésére is. A szórványmagyarság körében kifejtett közösségépítés, a megtartása terén kifejtett munka mindenképp dicséretes, követendő.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Molnár Júlia „kiszolgálná” az adófizető váradi nézőket
A közönségbarát, szórakoztató előadásokat hiányolja a Nagyváradi Szigligeti Színház repertoárjából Molnár Júlia színművész, aki eldöntötte, hogy indul az igazgatói székért folyó versenyen.
Az utóbbi időszakban a Nagyváradi Szigligeti Színház valóságos mintaintézménynek számított az erdélyi és partiumi magyar (feltörekvő) teátrumok között, hiszen 2011-ben gazdasági értelemben függetlenedett a román társulattól, amellyel addig osztoznia kellett mindenen, és azóta a híradások szerint folyamatos fejlődést könyvelhetett el. A sokáig csupán a szakmai térkép peremén, homályosan létező társulat újabb előadásaival már több fesztiválra is meghívást kapott, a tavalyi Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján például a nagydíjat a szigligetisek A mi osztályunk című, Anca Bradu rendezte előadása hozta el. A teátrum tavaly adta át az új stúdiótermet, amelyet egyébként nem önkormányzati támogatásból, hanem adományokból, tehát a közönség támogatásából alakítottak ki.
Éppen ezért volt meglepő a társulat egyik színművésze, Molnár Júliának a Reggeli Újságban kedden megjelent nyilatkozata, miszerint megpályázná a teátrum főigazgatói állását, miután Czvikker Katalin mandátuma november 30-án lejár, szerinte ugyanis a teátrum repertoárjába vissza kellene hozni a „közönségbarát darabokat" a költséges és a közönséget elriasztó „alternatív színházzal" szemben. Mint mondta a kollégái nagy része támogatja az elképzeléseit, „erős mag áll mögötte".
„Hát, na"
Megkeresésünkre Molnár Júlia elmondta, bár a színészek nagy része elégedetlen a mostani műsorpolitikával, „ezt azonban nem fogják felvállalni, mert mindenki fél". „Harmincöt éve vagyok Nagyváradon, és úgy érzem, hogy ez a színház sokkal többet érdemelne. El lehet követni statisztikai és könyvelési bravúrokat, de ettől még az igazság az, hogy a nézőszám folyamatosan csökken, nagyon kevesen ülnek a nézőtéren. Ezen szeretnék változtatni, ezért is döntöttem úgy, hogy megpályázom az állást" – fogalmazott Molnár, hozzátéve, hogy a jelentkezése hírére a mostani vezetőségből mindenki pánikba esett.
Szerinte sok előadásnak indokolatlanul nagy a költségvetése, és többségük nem is nyerte vissza a befektetett költségeket. „Az a legfontosabb, hogy kiszolgáljuk a Nagyváradi magyar adófizető közönséget, és eddig mindennel foglalkoztunk, csak velük nem" – vélte az elsősorban szórakoztató előadásokban nyújtott alakításairól ismert színésznő. Hozzátette, hogy a legutolsó évadban talán „kapott valamit" a nagyközönség is, de az utóbbi öt évet nézve ez legtöbbször „nem jött össze".
„Nagyobbrészt alternatív előadások voltak, de a Nagyváradi közönség az itteni színjátszás kétszázvalahány éve alatt nem erre állt be. Egy ilyen nagy színházi múlttal rendelkező városban nem lehet közönséget nevelni, erőszakosan aztán különösen nem, mert nem megy" – magyarázta a műsorpolitikával kapcsolatos aggályait Molnár Júlia.
Kérdésünkre, hogy pontosan mit is ért „alternatív színjátszáson", a színész elmondta: „Az egy vékony réteget szolgál ki, úgy nézem, egyre vékonyabbat. Nem tudom definiálni itt az alternatív színházat, ezt mindenki tudja, gondolom, aki színházba jár. De a társulatvezetőnk (Novák Eszter – a szerk. megj.) azt mondta, hogy egy zseniális előadás, zseniális színészek, zseniális darab, csak amikor vége van, akkor nem ért senki semmit belőle, de az attól még zseniális. Hát, na."
Nem számítanak a díjak
Molnár szerint 15–20 ember ül egy-egy előadáson, amiből előadás közben kimegy 15 úgy, hogy szünet sincs a darabban. „Én elhiszem, hogy díjakat nyertek ezek a produkciók, de számomra nem az a színház, amikor egy 5–6 tagú fesztiválzsűrit kiszolgálunk, miközben a nagyközönséget nem érdekli, amit csinálunk. Számunkra a díjat a közönség felhőtlen szórakozása kell hogy jelentse. Valaki kitalálta ezt a borzalmas dolgot, hogy ami szórakoztató, az nem lehet művészi. Ezt én nem is értem (...) Én telt ház előtt szeretek játszani, és lehetőleg azt látni, hogy mosolyogva mennek el az emberek a színházból" – tette hozzá. Mint mondta, a Reggeli Újság cikkének megjelenése óta rengetegen megkeresték, és támogatásukról biztosították. Molnár elmondta: még nem tudja, pontosan mikor írják ki a Szigligeti vezetésére a versenyvizsgát.
Szerettük volna megszólaltatni az ügyben a jelenlegi igazgatót, Czvikker Katalint, ő azonban szabadságát tölti, így nem értük el, a társulat művészeti vezetője, Novák Eszter pedig egyelőre nem kívánt nyilatkozni, azt ígérte azonban, hogy kicsit később rászánja magát.
A hasonló, „művészszínház" vagy „közönségbarát színház" típusú viták egyébként nem idegenek az erdélyi magyar színházi élettől, emlékezzünk csak vissza, hogy a kétezres évek elején a Tompa Gábor vezette Kolozsvári Magyar Színház közönsége is két pártra szakadt, ott azonban Tompa következetes művészeti programjának és számos, a romániai művészeti életben elismert pártolójának köszönhetően a vita végül a klasszikusabb színházat visszasírók „vereségével" zárult.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Szalárdi honvédsorsok levelekben
Valós emberi sorsokba enged betekintést Nagy Béla „Isten elhozza az időt” című dokumentumgyűjteményének III. kötete, melyet péntek este mutattak be a Lorántffy Zsuzsanna Központban.
A rendhagyó bemutató során Meleg Vilmos és Molnár Júlia színművészek olvasták fel a legújabb kötet főszereplőinek néhány levelét. Egyikük Kőrösi Ferenc honvéd, akinek fia, Imre el is jött a bemutatóra. De, amint a későbbiek során kiderült, más honvéd-leszármazottak is jelen voltak, egyikük a bemutató során könnyes szemmel számolt be arról, hogy hetven év után tudta meg, édesapja hol van eltemetve.
„Gazdagabbak lettünk”
Amint Szabó Ödön parlamenti képviselő elmondta, nagyon örült, amikor két évvel ezelőtt Nagy Béla felkereste a szalárdi honvédlevelek első kötetének anyagával, ugyanis második világháborús helyzetjelentéseket ismertek ugyan, de így megszerkesztve, magyarázatokkal ellátva és a társadalmi beágyazottságra is rámutatva ezt megelőzően nem vehetett még kézbe az olvasó. Mint megjegyezte, ő maga történészként a XIX. századdal foglalkozik, de erre a periódusra vonatkozóan jóval kevesebb az anyag – nem mintha nem léteznének megélt történetek, de az emberek iskolázottsága más volt, s megfelelő postahálózat sem állt rendelkezésükre. Érdekes összehasonlítani az első és a második világháborús  katonaleveleket is. Bár a megélt történelmi pillanat, a közeli halál tudata mindkét periódusban megjelenik, azonban minőségi különbségek vannak a nyelvezet tekintetében, még akkor is, ha sok második világháborús honvéd esetében e levelek voltak az első értelmiségi megnyilvánulások, mondta Szabó Ödön.
A három kötet egyazon település más-más társadalmi rétege szemszögéből mutatja be a kis közösséget, s túl azon, hogy e levelekben az egykori honvédek nagyon is emberi vonásai is megmutatkoznak, a könyvek nem csupán a levelek száraz ismertetései, hanem magyarázatai, értelmezései is, amelyek által sokkal gazdagabbak lettünk, fogalmazott Szabó Ödön.
Hét levélcsomag
A könyvbemutató második része során Péter I. Zoltán helytörténész beszélgetett a kötetek szerkesztőjével. A beszélgetés során Nagy Béla elmondta: az első két kötet a tordai csata 70. évfordulója jegyében jelent meg, a harmadik pedig ahhoz kapcsolódik, hogy hetvenkét évvel ezelőtt, október 8-án rendelték el a visszavonulást, s ezzel tulajdonképpen véget ért a tordai csata.
A három kötet hét levélcsomagot tartalmaz, s mind a hét érintett Tordán küzdött. Ez nem véletlen, hiszen szalárdiak lévén kivétel nélkül a nagyváradi 25. gyalogezred kötelékében harcoltak, s a tordai csata első pillanatától bevetette őket a német-magyar hadvezetés. A hét honvéd közül négy hősi halált halt a tordai mezőn, három pedig hazajött, egyikük közben hadifogoly is volt. A kötet szerkesztője megjegyezte: bár legtöbbünk tudatában a tordai ütközet veszteségként él, valójában a magyar királyi honvédségnek az egyik legsikeresebb hadművelete volt. Szűkebb családjában négyen vettek részt aktívan a háborúban, nagybátyja sebet is kapott, s a mellette lévő katonát megölte ugyanaz a lövedék, mondta el a három kötet szerkesztője.
Az első, kilencven levélből álló csomagot 1974-ben kapta meg, amikor riportot készíteni ment Szalárdra. A leveleket lemásolta és visszavitte tulajdonosuknak, aki azóta meghalt, a leveleknek pedig nyomuk veszett, csak a másolatok maradtak meg. A második köteg levélre 1980-ban bukkant rá. Évtizedek teltek el, de hitt benne, hogy mindez nem lehet csupán véletlen. Évekkel később gyerekkori ismerőse, hozott három levélcsomagot, s az előző kettőből, valamint ezekből született meg az első két kötet. A harmadik kötet anyagát később kapta meg, az egyik köteget pont a szalárdi könyvbemutatón ajánlották fel. A legújabb kötet főszereplői Kőrösi Ferenc honvéd, aki hazatért a háborúból és Bulz György, akiről kiderül, hogy elkéredzkedett, hogy otthon lehessen, amikor felesége szül, de hamarabb vissza kellett fordulnia a frontra, s gyermekét már sosem láthatta.
A levelekben vörös fonálként húzódik a fiatal apa aggódása családjáért, egy adott pillanatban népköltészetbe megy át. Hihetetlenül érzelemdúsak és egy adott pillanatban finom erotika is megjelenik bennük.
Amint a kötet szerkesztője megfogalmazta: egyféle sorsszerűséget érez abban, ahogyan e három kötet anyaga „megtalálta őt és összeállt”, a nélkül, hogy rokoni szál fűzné magukhoz a levelek íróihoz. „Tudtam, hogy ezekkel nekem, mint abból a faluból rég elszármazott értelmiségi embernek, kezdenem kell valamit. Kezdtem valamit, és ez lett belőle. (…) Úgy érzem, a szülőfalum iránti kötelességemet megtettem” – fogalmazott Nagy Béla, majd köszönetet mondott a Kőrösi és a Bulz családnak a közzétett levelekért, továbbá Voiticsek Ilona és Voiticsek Árpád nyomdászoknak, akik a Litera Print nyomdában „e gyönyörű munkát létrehozták”. Amint Péter I. Zoltán elmondta, köszönet illeti a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-frakcióját, az RMDSZ Bihar megyei szervezetét, s Szabó Ödön parlamenti képviselőt is a támogatásért.
Neumann Andrea
Isten elhozza az időt. Honvédlevelek Szalárdra I-III. /Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2014, 2016./ A Honvédség Nagyváradi 25. Gyalogezrede kötelékében szolgáló szalárdi katonák leveleiből (összegyűjtötte: Nagy Béla) erdon.ro

Falunappal őrzött történelem
Elnevezésében a település régi nevét megörökítő falunapot tartottak a hét végén Asszonyvásárán. Az I. Forum Reginae alkalmával testvér-települési szerződések aláírására is sor került.
A lexikon szerint a ma Kiskereki községhez tartozó „Asszonyvására legkorábbi ismert adata egy többszörösen átírt oklevélből származik 1203/1342/1356/1477-es évekből, amelyben de Foro Reginae-ként említik, alanyesetben Forum Reginae, azaz királyné vására. Ez a latin településnév az alán eredetű „asszony” szavunknak az Árpád-korban szokásos úrnő, fejedelemnő, királyné jelentését mutatja. Egyházi iratokban még ilyen latin neveken is jegyzik: Forum Virginis, Forum Dominae.” Az I. Forum Reginae fesztivállal tehát ennek a történelmi elnevezésnek szándékoztak emléket állítani a szervezők, azzal együtt, hogy „egyszerű” falunap volt már korábban a településen. A rendezvény első napján (augusztus 12.) tartották meg a helyi, szebb napokat is megélt premontrei rendi plébániatemplom búcsúünnepét, hiszen augusztus 15-én van Nagyboldogasszony napja. A paptestvéreket és világi vendégeket, nem utolsó sorban a híveket Fejes Anzelm Rudolf főapát, prépost-prelátus köszöntötte, figyelmeztetve: ez a nap egy „felkiáltójel”, amikor a mennyei mellett gondolnunk kell a földi édesanyákra is, míg utóbbiak élnek, addig gyermeki mivoltunk is él, ám utána óhatatlanul felnövünk.
Kereszténységünk
Az ünnepi szentmise szónoka Bakos Gábor várad-újvárosi káplán volt, aki ugyancsak a Mária-ünnephez igazította mondandóját, úgy vélve, hogy Jézus anyja utat mutat nekünk engedelmességből, miközben mi manapság hajlamosak lennénk úgy imádkozni, hogy „legyen meg a mi akaratunk…” Nem volt túl derűlátó, amikor kifejtette: lehet, már nincs messze az az idő, amikor már nem lesz elég összekulcsolt kézzel imádkoznunk, de akár fegyvercsővel farkasszemet nézve kell bizonyságot tenni kereszténységünkről… A szentmise végén Fejes Anzelm Rudolf mondott köszönetet azoknak, akik részt vettek a búcsún, továbbá az önkormányzatnak, amiért támogatják, hogy a templomot és a hozzá tartozó birtokot bekeríthessék. Ennek kézzelfogható előkészületét megtapasztalhattuk, ugyanis magában a templomban tárolják a szükséges oszlopokat, dróthálót, mivel azt a környék lakosai miatt nem merik a szabadban hagyni…
Koszorúzás
Az ünnepség a református templomkertben folytatódott, a néhai Kuthy Sándor (1783–1851) esperes emlékére néhány éve állított kopjafa előtt. Az élete végén Asszonyvásárán szolgált lelkész azzal írta be magát a helytörténetbe, hogy a ’48-as szabadságharc leverése után bujdosóknak adott menedéket. E tettét emelte ki beszédében Szabó Ödön képviselő, aki a közösségi összefogás példájaként értékelte, hogy a község három falujában (Kereki, Keserű, Asszonyvására) felváltva tartanak falunapokat, melyek alkalmat adnak az egymásra-figyelésre. A kopjafára a helyiek mellett a Naszályról (Komárom-Esztergom megye), Kokadról (Hajdú-Bihar megye), Hosszúszóról (Szlovákia), és a Balaton-parti Kerekiből (Somogy megye) érkezett vendégek is koszorút tettek. A mi Kerekink testvér-településeit soroltuk, melyek sora kisvártatva tovább bővült, hiszen a kultúrházban terített asztal mellett, miközben már az ebéd illata bizonyította, hogy nem rossz választás a házigazdákkal jóban lenni, Nyíri Sándor polgármester újabb két kollégájával szignózott hasonló dokumentumot.
Testvérek
Bár, mint mondta, mi eddig is „testvérek” voltunk, de ennek nyomatékot is adtak a kárpátaljai Gút és a Borsod megyei Felsőtelkes polgármestereivel, Kopasz Gusztávval és Orehóczki Istvánnal. (Az előzetes terv szerint mellettük ült volna még a Zala megyei Szentgyörgyvölgy polgármestere, Varga Zsuzsa is, de ő és kísérete nem érkezett meg.) Még mindig az ebéd előtt Nyíri Sándor, illetve Fejes Anzelm Rudolf és Székely István helyi tiszteletes köszöntötte azt a 4 házaspárt, akik idén ünneplik házasságkötésük 50. évfordulóját. Ezek után valóban következhetett az ebéd. A délután és este folyamán még gyerekműsorok, a helyi Bertalan Attila citerajátéka, Meleg Attila és Molnár Júlia előadása, egy nagyváradi egyesület lovagi bemutatója, az érolaszi Betty, a szintén helyi Boros Jancsi, a székelyhídi Bild Mirror Lige együttes koncertje, a magyarországi Krisz Rudi produkciója volt tervbe véve. Estére már gyülekeztek az esőfelhők, a tűzijáték idején már esett is, elmosva a szabadtéri diszkót.
Rencz Csaba / erdon.ro

A XII. Fazekasvarsándi Magyar Nap sikere
Összefogott, együtt szórakozott a magyarság
Amint azt előzetesen meghirdettük, az elmúlt szombaton XII. alkalommal szervezték meg a Fazekasvarsándi Magyar Napot, aminek a programja a helybeli evangélikus-lutheránus templomban 11 órakor kezdődött istentisztelettel indult. Azon a nagyszámú hívek mellett részt vettek a magyar népviseletbe öltözött gyermekek és fiatalok is. Nt. Dulinszky Áron távozó lelkipásztor igehirdetésében a szeretetről, az összetartás fontosságáról beszélt, ugyanakkor el is köszönt a hívektől. A liturgiában közreműködött a falu szülötte, nt. Gyurkócza Aranka börtönlelkész. Az istentisztelet után a fiatalok rendben visszavonultak az Essig József Kultúrotthonba, amelynek az udvarán zenés szórakoztató műsor kezdődött, illetve a bográcsokban Török Norbert és Incze Ibolya jóvoltából rotyogott a pörkölt. Közben a magyar népviseletbe öltözött fiatalok és gyermekek, mintegy harmincan, három társzekérrel, az „ÖCSI-K” zenekar kíséretével bejárták a település utcáit, ahol énekelve toboroztak a Magyar Nap programjára, illetve az esti szüreti bálra. A helybeli gyülekezet presbitériuma előzőleg ruhagyűjtést szervezett a tombolacsomagok összeállítására. Az eladásukból származó pénzből, szeretnék felújítani a parókiát, ahova új lelkészt várnak. A toborzásból visszatérő fiatalokat a zenészek bemarsolták a kultúrotthon udvarára, ahol Gyurkócza Tünde és férje, Török Sándor vezetésével körtáncot jártak.
Ünnepi előadás, bál hajnalig
A zsúfolásig megtelt kultúrotthon színpadán 17 órától lépett fel a nagyváradi MM Pódiumszínház részéről Molnár Júlia és Melegh Attila, akik népszerű operettbetétekkel, közkedvelt slágerekkel szórakoztatták a közönséget, amelynek tagjai együtt énekeltek a művészekkel.
Ezt követően a magyar népviseletbe öltözött gyermekek és fiatalok rendben kivonultak a főutcára, ahol a templom előtt körtáncot jártak a közönség tapsa közepette. Utána a fiatalokkal együtt, a közönség is visszavonult a kultúrotthonba, ahol elkezdődött a hagyományos szüreti bál, amelyen a népviseletbe öltözött fiatalok játszották a csőszlányok és -legények szerepét. A mulatók számára az „ÖCSI-K” zenekar hajnali 3 óráig húzta a talpalávalót. A XII. Fazekasvarsándi Magyar Nap sikeréért a szervezők nevében Manguci Erzsébet ezúttal is köszönetet mond Mód László alpolgármesternek, aki magánemberként támogatta, továbbá mindazoknak a fazekasvarsándiaknak, akik anyagiakkal vagy a vendégek ellátásában gyakorolt munkájukkal járultak hozzá a sikerhez.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Kiállítás nyílt ’56-ról a várban
A nagyváradi Tanoda Egyesület és a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör szervezésében október 19-én, csütörtökön 17 órától 1956-ról nyílt kiállítás a vár civil házában.
A nagyváradi Tanoda Egyesület és a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör közti együttműködés többéves múltra tekint vissza. Ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább erőteljesebbé válik ez a kapocs, magyarságtörténeti kiállításoktól kezdve egészen közös kirándulásokig terjed a skála. A partnerség egy újabb állomásához érkezett csütörtök délután, amikor a vár I épületében (a főbejárattól jobbra) az ’56 – A mi forradalmunk, amely megrengette a világot című tárlat megnyitására került sor. A november 4-ig megtekinthető tárlat Székely Kornél grafikusművész ünnepi munkáiból tevődik össze. Tizenhat roll-up pannó, összesen 14 méteres felületen nagyon látványos és igényes kidolgozással eleveníti fel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeit több mint 60 év távlatából, illetve a rendszerváltás pillanatát is.
Kecse Gabriella, a Tanoda Egyesület vezetője azt mondta: nehéz neki ’56-ról beszélnie, hiszen egy olyan köztes generációnak a tagja, mely nem élt akkor, viszont a kommunizmust megtapasztalta gyermek-, majd ifjú fejjel, hiszen éppen érettségire készült, amikor a rendszerváltás bekövetkezett, ahogyan szintén érettségire készültek azok a fiatalok is, akiket Nagyváradon is bebörtönöztek az elveik miatt, illetve amiért szimpatizáltak a magyarországi forradalommal. Megjegyezte: úgy tartják, hogy az ünnep nem más, mint a múlt által ránk ruházott felelősségnek a vállalása, és szerinte ez mindenkinek a kötelessége a maga helyén és szakterületén. Az pedig, hogy a mostani gyerekeknek és fiataloknak a kommunizmus már történelem, azt bizonyítja: merjünk álmodni, és bízzunk abban, hogy ezek az álmok valóra válnak. Ugyanakkor a forradalom emlékét kötelességünk megőriznünk, erre kötelez bennünket a résztvevők életútja és példája, azoké a fiataloké, akik határozott választ tudtak adni a saját koruk kihívásaira, érett fejjel dönteni, és sutba dobni a jelenüket egy szebb jövő reményében. Azt, hogy nálunk is történtek megmozdulások, mindannyian tudjuk, de azt talán kevesebben, hogy több mint 400 fiatalembert hurcoltak meg csak azért, mert szervezkedni próbáltak abban bízva, hogy a forradalom átjön hozzánk is, és akkor ez ne érjen minket felkészületlenül. 13-16 éves fiúkról beszélünk, akik ezért nagyon kemény árat fizettek. Ötvenkettőt bebörtönöztek közülük úgy, hogy nagy részüket az iskolapadból vitték el, és vélt vagy koholt vádakkal szabadságvesztésre ítéltek még hat felnőttet is, közöttük két tanárt. Az egyik vezetőjüket, Domokos Miklóst, amikor kiszabadult, az édesanyja azzal a szavakkal próbálta: ti legalább megpróbáltátok. Őhozzá hasonlóan mindig próbáljuk meg mi is a legjobb kihozni magunkból és a lehetőségekből – tanácsolta.
Időzzenek el
Dr. Görög István, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári tagozatának alelnöke arról beszélt: Székely Kornél jeles magyarországi grafikusművész, aki egy életet áldozott arra, hogy foglalkozzon azzal a témával, mely a gyermekkorában meghatározó élmény volt a számára józsefvárosi srácként. Sok kutatómutató áll mögötte, köztudottan az egyik legnagyobb fotógyűjtemény tulajdonosa ő, és hosszú évekig foglalkozott azzal, hogy egy letisztult változatban bemutathassa azokat a napokat, amelyek valóban felemelték a nemzetünket.
A vendég azt kérte a jelenlevőktől: ne csak távolról nézzék végig a képeket, hanem ha lehet, akkor időzzenek el egy-egy tablónál, és tegyék meg azt, hogy az apró betűs közlendőket is elolvassák, mert számos olyan dologgal szembesülnek, ami meglepi őket, mert a történelemkönyvekben leírtakkal ellentétes üzeneteket sugallnak. Ezért is lett külön kiemelve Nagy Imre alakja, minden ellentmondásosságával. „Talán eljön egyszer majd az az idő, amikor minden a helyére készül” – fogalmazott.
Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke felidézte: körülbelül tíz évre tekint vissza az együttműködés, eleinte Sárközi Zoltánnal közösen tartották a kapcsolatot a fehérváriakkal, és az első világháborús események (Doberdó, Isonzó stb.), voltak a kapcsolódási pontok, majd bővült a kör a Tanoda Egyesülettel. Az önkormányzati köszönetet mondott a magyarországi vendégeknek, utalva arra is, hogy hosszú évtizedekig ’56 tabutéma volt, és reményét fejezte ki, hogy a partnerség a jövőben is gyümölcsöző lesz annál is inkább, hogy az ismereteink bővítésére mindig nagy szükség van .
A rendezvényt támogatta a Magyar Nemzeti Kereskedőház váradi irodája, közreműködtek Molnár Júlia és Meleg Vilmos színművészek. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Közönségsiker az I. Dél-bihari Magyar Napon
A Fekete Körös-menti Magyar Napok és a Rézhegységi Magyar Nap után egy újabb tájegység számára Dél-bihari Magyar Napot szerveztek vasárnap délután Mezőbikácson. Az ünnepi eseményre szép számú közönség előtt a helyi kultúrházban került sor, mely az alkalomra teljesen fel lett újítva.
Az első dél-bihari magyar napok rendezvényt megtisztelte jelenlétével, Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő, Grim András ügyvezető alelnök, megyei tanácsos, Ioan Purge Gyapjú község polgármestere, dr. Fügedy Antal helyi római katolikus plébános, a rendezvény fővédnöke. A zsúfolásig megtelt kultúrházban a helybeliek mellett, Cséffáról, Biharsályiból, Váradlesről, Árpádról és Szalontáról érkezett hallgatóság . Az előadások keretében, a szalontai Toldi Néptáncegyüttes tagjai, magyar néptáncokat adtak elő, a nagyváradi MM Pódium művészei operett énekekkel szórakoztatták a közönséget. Az előadás végén minden jelenlévőt szeretetvendégségre hívtak meg.
Az ünnepélyes esemény elkezdése előtt a jelenlévő elöljárók, köszöntötték a megjelenteket. Elsőként dr. Fügedy Antal mezőbikácsi római katolikus plébános az első dél-bihari magyar nap fővédnöke szólt a megjelentekhez. Miután köszöntött mindenkit, kijelentette, hogy ennek az elképzelésnek, hogy magyar napot tartanak Dél-Biharban ő mint az esemény fővédnöke, ezt felkarolta és a lehetősége szerint támogatta. „Annál is inkább jónak tartom ezt az esemény szervezést, mivel azt szokták mondani, hogy a találkozások az emberek között az egy nagyon szép, és jó dolog. Ha még ehhez csatlakozik a beharangozott kulturális esemény, az mindenki számára egy örömöt jelent, nagyon jó ötletnek tartom, hogy ilyen napot rendezzünk itt Mezőbikácson, gratulálok az ötletgazdáknak, Grim Andrásnak, a helybeli Breckó Mihálynak, akik mindezt megszervezték. Azt is nagyra tartom, hogy Gyapjú község polgármestere is mellénk állt és a teljesen felújított kultúrházat felkészítették az eseményre, és rendelkezésünkre bocsátották. Kívánok mindenkinek jó szórakozást és érezzék jól magukat” – mondta a plébános.
Grim András a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke, a rendezvény ötletgazdája, fő szervezője elsőként a rendezvényen jelen lévő polgármesternek köszönte meg, hogy melléjük állt és mindent megtett annak érdekében, hogy ez a Magyar Nap itt Mezőbikácson sikeres legyen. Ioan Purge Gyapjú (Gepiu) polgármestere – Mezőbikács közigazgatásilag ide tartozik – szeretettel köszöntötte a megjelenteket. Arról beszélt, hogy öröm számára, hogy „ a mezőbikácsi kultúrház újra fogadhatja a vendégeket, mondhatjuk azt is, hogy ezzel a rendezvénnyel felavattuk a település Művelődési Házát”. Arról is szólt, hogy a kulturház rendbetételében nagy segítséget kapott a község a megyei tanácstól, melyet a jelenlévő megyei elöljáróknak megköszönt, majd jó szórakozást kívánt mindenkinek.
Jó ötlet volt
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő is szólt a megjelentekhez. Miután mindenkit szeretettel köszöntött, a szép számban összegyűlt közönséget, arról beszélt hogy: „nagyon jó ötlet volt amikor annak idején, felkértük Grim Andrást, hogy vállalja el a szórvány magyar közönségek gondjainak ápolását, hiszen az elmúlt években önök biztosan látják a Bihari Naplóban, de másutt is, hogy sorra rendezzünk akár a belényesi medencébe Fekete Körös-menti Magyar Napokat, aztán Réz-hegységi Magyar Napokat, immár az elmúlt napokban másod ízben. Ez már a harmadik olyan földrajzi régió, ahol egy speciális térségben élő magyar közösségnek próbálunk a térségen ahol élnek, összehozni egy rendezvényt, megtalálni azt a lehetőséget, hogy egymással találkozzanak a régió lakói, beszélgessenek, szórakozzanak érezzék jól magukat és nyilván utána egy jó vacsora mellett még tovább tudnak együtt lenni. Szerintem ez nagyon fontos dolog az életünkben, hiszen annyiszor elrobogunk a világban, annyiszor szétfutunk és csak annyi lehetőségünk van, hogy pillanatra megállunk, megnézzük szülőfalunkban, hogy jól vannak a hozzánk közel állók és tovább lépünk. Nincs lehetőségünk arra, hogy közösségként éljük meg a minden napunkat. A gyermeink a facebookon vannak, azt tapasztaljuk, hogy sms-en kérdezik meg, hogy elkészült e a vacsora? Az az igazság, hogy lassan kezd elmúlni az a világ ami számunkra nagyon fontos volt. Ezért úgy értékelem, hogy újra a közösségbe kell tegyük az együttléteket, egyszerűen csak azért, hogy együtt legyünk. Úgy tekinthettünk a mai estére, mint egy kultúrház avatóra, ezt a polgármester is kijelentette” – mondta a képviselő. Majd megköszönte a polgármesternek, hogy mindent megetettek annak érdekében, hogy ebben a kultúrházban megtudták rendezni az első dél-bihari magyar napot. Majd arról is beszélt, „hogy ezen a vidéken abszolút kisebbségben vagyunk, és mégis sikerült ezt az eseményt megrendezni, megköszönve a helybeli elöljáróknak, a település RMDSZ elnökének Breckó Mihálynak, a római katolikus plébánosnak dr. Fügedy Antalnak áldozatos hozzájárulását a rendezvény sikeréhez „de az atya nemcsak itt, hanem azokban a településeken, mint Sályi, Cséffa ahol megfordul hozzájárul a magyarság összefogásához” hangzott el. Majd megköszönte az MM Pódium művészeinek, hogy itt vannak és műsorukkal szórakoztatják majd a közönséget, a nagyszolontai Toldi Néptáncegyüttesnek, hogy eljöttek és műsorukkal az autentikus magyar néptáncot mutatják be a közönségnek.
Kulturális műsor
A hivatalosságok köszöntői után, elsőként a Nagyszalontai Toldi Néptáncegyüttes tagjai léptek színpadra, autentikus magyar népi táncot adtak el, melyet nagy tapssal fogadott a közönség. Ugyancsak a néptáncegyüttes fiatalabb tagjai, magyar gyerekjátékokat adtak elő, kivívva a közönség elismerését, majd újra a nagyobbak következtek, ekkor már legényest is láthattunk. Őket az MM Pódium két kitűnősége Molnár Júlia színművésznő és Meleg Attila a társulat vezetője által bemutatott kiváló hangulatú operett dalok bemutatója következett. Igazi közönség sikert elért műsoruk ideje alatt, a hallgatóság vastapsa színesítette műsorukat, a közönség együtt énekelte az előadóművészekkel az ismert operett dalokat. A kulturális műsor végén minden jelenlévőt meghívtak egy szeretetvendégségre, ahol Grim András megköszönte a helyi RMDSZ elnöknek, helyi tanácsosnak Brecko Mihálynak a fáradozásait, az általuk elkészített finom bográcsgulyást, melyből minden jelenlévő fogyaszthatott. Mindenki úgy távozott, hogy jövőre ha egy másik településene is, de megtartják a következő Dél-bihari Napot. Dérer Ferenc / erdon.ro