Budapestről a Központi Papnevelő Intézet, a római katolikus szeminárium tagjai minden évben elzarándokolnak a határokon kívül élő magyar testvérekhez, évente más-más országba. Idén Erdélybe látogattak. Május 3-án érkeztek meg Csíkszeredába, ahol a Szent Kereszt- és a Szent Ágoston-plébániák hívei fogadták be őket. A családok körében beszélgettek, ismerkedtek. Élmény volt látni, hogy megtelt a csodálatos új templom. /Molnár János, Budapest: Nagy örömet jelent a találkozás. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./

A romániai magyar műkedvelő színjátszást a határokon túli magyar amatőr színjátszók XVII. találkozóján Zsámbékon a bukaresti Petőfi Színkör és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszók képviselték. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszók Molnár János vezetésével Lázár Ervin egy kevésbé ismert elbeszélését dolgozták fel. /Pap Gábor, rendező: Kovásznai színjátszók Zsámbékon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./

Megkezdődött az 1989-es decemberi temesvári forradalom 20. évfordulójára meghirdetett emlékév. Aradon a belvárosi református egyházközségben szintén egy kerek évfordulóra emlékeztek: húsz éve, szeptember 6-án született meg a romániai falurombolás elleni első állásfoglalás. Az akkor még Arad központú Temesvári Református Egyházmegye lelkészeinek többsége folyamodvánnyal fordult az egyház és az állam szocialista vezetőségéhez, kifejtve aggodalmukat és fenntartásaikat a Ceausescu-féle területrendezési terv ellen. A testületi fellépés egyik kezdeményezője Tőkés László akkori temesvári lelkész volt. Az aradi állásfoglalás jelentette az első lépést az 1989-es rendszerváltozáshoz vezető úton, mégis, a romániai és a magyarországi köztudatban ez alig él. Ennek ellensúlyozását szolgálta a konferencia és megemlékezés, melynek címe: Szemben a kommunizmussal. -Bár a falurombolás már a múlté, öröksége ellen még mindig kell küzdeni Romániában – mondta Tőkés László európai parlamenti képviselő. „Továbbra is sorvadnak falvaink, pusztul a népünk, továbbra is a nacionalista nemzetpolitika érvényesül a kisebbségekkel és különösen a magyarsággal szemben, csupán a kirakat változott – mondta. – „Erdély teljes nemzetiségi egyneműsítésének a folyamata most is tart. Ma is szólnunk kell a jogtalanságok, hatalmi visszaélések ellen, vissza kell utasítanunk a hátrányos megkülönböztetést. ”Arad meghatározó volt a rendszerváltó forradalom kitörésében. Tőkésék az egész református egyházra kiterjesztették az akciót, de mint mondta, az egyik lelkész, akiről tavaly derült ki, hogy a titkosszolgálat, a Securitate besúgója volt, leleplezte ténykedésüket. Utána kezdődött a leszámolás a temesvári gyülekezettel, és személy szerint Tőkés Lászlóval. Dinu Zamfirescu a külhoni román ellenzék egyik vezetője volt, annak idején Franciaországból emelte fel szavát a falurombolás ellen. „Nem hangsúlyozhatjuk eléggé azoknak a romániai magyar egyházi személyiségeknek a szerepét, akiknek köszönhetően erről a rombolásról hamarabb tudomást szereztek Magyarországon, és amely ellen tiltakoztak a szomszédos országban, majd a határokon túl is. Nicolae Ceausescu bűnös terve az ország városainak és falvainak tönkretétele volt, közigazgatási átszervezésükkel pedig az egyén felügyeletét, az önálló gondolkodás megsemmisítését akarta elérni. 1988. március 3-án jelentette be a falvak úgynevezett szisztematizálását, de a terv már 1974 óta létezett, és 2000-ben kellett volna befejezni. A 9 ezer községből 2 ezret hagyott volna meg, a falvak számát 13 123-ról 9 192-re csökkentette volna, a lakosokat pedig panellakásokba költöztette volna. ”A 20 évvel ezelőtti történteket idézte fel előadásában Molnár János szegedi egyetemi tanár, volt borossebesi lelkipásztor, az állásfoglalás egyik megszövegezője. Zétényi Zsolt magyarországi volt országgyűlési képviselő a falurombolás elleni budapesti 1988. június 27-én rendezett tüntetésről beszélt, Szőcs Géza költő mint a kolozsvári Ellenpontok című szamizdat kiadvány egyik szerkesztője szólt, Szűrös Mátyás volt magyar köztársasági elnök a rendszerváltást közvetlen megelőző magyar–román diplomáciai kapcsolatokról tartott előadást. Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke fájlalta, hogy az akkori lelkészek, illetve a maiak közül kevesen jelentek meg a konferencián. Április 20-án, vasárnap Temesváron is megemlékezés volt, Tőkés László részvételével. Az ünnepi istentisztelet után megkoszorúzták néhai Újvárossy Ernő sírját. A presbiter, a Tőkés család barátja a forradalom első mártírja: holttestére 1989 decemberében bukkantak rá, halálának körülményei nem tisztázottak. /Pataky Lehel Zsolt: Húszéves az aradi állásfoglalás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./

„Európa csak akkor lesz egységes, ha elismeri, hogy a kommunizmus és a nácizmus közös örökség, és hajlandó őszinte és alapos vitát folytatni a múlt század valamennyi totalitárius bűntettéről…” (Prágai Nyilatkozat az európai lelkiismeret és a kommunizmus ügyében, 2008. június 3.) A nemzeti szocializmus és a kommunizmus idején elkövetett emberiség elleni bűntettek dolgában a világ továbbra is kettős mércével mér. A nürnbergi perrel ellentétben „a kommunizmus perére” még mindig nem került sor. Az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozása múlttal való szembenézés nélkül nem lehet teljes, írta Tőkés László püspök, EP-képviselő. A kommunista önkény több mint százmillió áldozata előtt fejet hajtva, a Kárpát-medencei magyarság minden év február 25-én tartja a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947-ben a megszálló szovjet hatalom pribékjei ezen a napon tartóztatták le Budapesten, és hurcolták fogságba Kovács Béla kisgazdapárti politikust. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak Nagyváradra, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermébe hívják az emlékezőket február 25-én. Előadást tartanak: Molnár János egyháztörténész-professzor, Vincze Gábor történész, Forró László előadótanácsos és Tőkés László. /Meghívó a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./

A kommunista rendszer áldozataira emlékeztek február 25-én Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyváradi székházában. „A náci rezsim mellett a kommunista önkényuralom is fájdalmas része közös európai történelmünknek, következésképpen a kommunisták elkövette bűntetteknek is tudatosulniuk kell minden európai elmében” – áll a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából kiadott nyilatkozatban. Molnár János egyháztörténész-professzor a múlttal való szembenézés szükségességét hangsúlyozta, majd Vincze Gábor történész Kovács Béla kisgazda párti politikus 1947. február 25-i elhurcolását idézte fel, Magyarországon ennek az eseménynek az évfordulóján emlékeznek a kommunizmus áldozataira. Forró László hegyközkovácsi lelkész, előadó-tanácsos a bihari mártírokra emlékezett, név és település szerint sorolta fel a meghurcoltakat. Tőkés László EP-képviselő a „Prágai nyilatkozat” /Prágai nyilatkozat az európai lelkiismeret és a kommunizmus ügyében/ fontosságáról szólt, és bejelentette Kincses Előd ügyvéd elvállalta az 1958-ban kivégzett Sass Kálmán érmihályfalvi lelkész rehabilitációs perét. A megemlékezés végén megkoszorúzták a kommunizmus áldozatainak emléktábláját a székház belső udvarán. /Fried Noémi Lujza: Nagyvárad: hősökre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

Sajnálatos, hogy jelenleg Kovászna megyében háromféle vitézi rend van, bár megalapítója, Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó egyet alapított. Az első szakadás dr. v. Szőts Dániel törzskapitány jóvoltából jött létre, mivel megtagadta a vitéz Radnoczy Antallal szembeni vitézi esküjét, és elcsángált a Várhelyi-féle vitézi rend berkeihez, amelyet az esküszegők és kizárt törzskapitányok hoztak létre Budapesten, Gidófalvi úti székhellyel. Ők jó ellenérték és szolgáltatások alapján toborozták a tagokat, és felvettek bárkit. Így történt, hogy v. Pásztori Tibor Endre református lelkészt és több más társát felvették a Szőts D. vezette csoportba. Nemrég azonban megjelent Molnár János Az aradi állásfoglalás című könyve, amely foglalkozik Pásztori T. E. református lelkész ,,Zsolt” fedőnév alatt szereplő szekus besúgó aktivistával, amit később Tőkés László püspök is igazolt. Így v. Szőts Dániel csoportja kettészakadt, kb. 51 személlyel megválasztották Pásztori T. E. helyett dr. v. Székely Zsoltot székkapitánynak, és kb. 29 személlyel v. Pásztori T. E. megalakította a Kárpát-medencei Vitézi Rendet (szekus vezetéssel). /Megoszlott a vitézi rend. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./

Jövő héten dől el, marad-e Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke. Az európai parlamenti választáson Tőkést ismét képviselőnek választották, az előző, csonka mandátum idején pedig Csűry István látta el a püspöki teendőket, de az ő helyettesi megbízatása lejárt. Így a KREK közgyűlése fog dönteni, hogy marad-e az eddigi felosztás, tehát az egyházkerületnek lesz tényleges és helyettes megbízott püspöke, vagy Tőkés László visszavonul, és nem tölti le az egyébként 2010-ig szóló egyházi mandátumát. Tőkés László az egyházkerület jelenét és jövőjét érintő kérdésekről azért tájékoztatta még most a közvéleményt, mert jövő héten az Amerikai Egyesült Államokban lesz, ahol átveszi a Truman-Reagan Szabadságérmet. A Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány minden évben kiosztja ezt a díjat olyan szervezetnek vagy személynek, amely/aki tanúbizonyságát adta az egy életre szóló elkötelezettségnek a szabadság és a demokrácia, valamint a kommunizmus és a zsarnokság minden formájával szembeni ellenállásról. Bátori Gyula volt lelkészről kiderült, hogy besúgóként tevékenykedett. A már korábban leleplezett egykori nagyvárad-rogériuszi lelkipásztor, Fazakas Sándor besúgói múltjáról is újabb adalékokkal szolgált Tőkés. A nyugat-európai és kanadai magyarság feltérképezése, megtévesztése volt a többi mellett Fazakas feladata. A lelkész 1991-ig tevékenykedett, tehát a rendszerváltás után is. Az egykori püspökjelöltet, Fazakas Lászlót, a margittai tiszteletest, aki Fazakas Sándor testvére, parlamenti képviselőnek is megválasztották, de pártja lemondatta. További négy lelkészt is beléptettek ugyan a Securitatéba, de ők mégsem jelentettek, így inkább a megfigyeltek csoportjába tartoznak. A politikai és közéleti legmagasabb körökben fordult meg valamikor, sőt napjainkban is Bartha Tibor. Tőkés László húgának, Eszternek a hajdani férje még a saját esküvőjének napján is jelentett. Az 1989 óta Magyarországon élő egykori szekus tevékenységét az EP-képviselő rendkívül veszélyesnek nevezte. Bartha negyedóránként jelentett sógoráról és apósáról. Hermán M. János arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen lelkészek közül senki sem bánta meg tettét, senki nem vallotta be, és nem is kért bocsánatot. Nemsokára bemutatják az erről, az 1948-1989 közötti korszakról szóló Molnár János-könyvet, a Szigorúan ellenőrzött evangéliumot. /Megyeri Tamás Róbert: Az esküvője napján is jelentett. A szekus lelkészekről számoltak be. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 13./

Molnár János, a református lelkészek szekus dossziéit kutató, jelenleg Szegeden élő egyháztörténész Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének első kötetét mutatták be június 25-én a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteményének székházában. A kötet Tőkés László EP-képviselő, valamint a Zöldek/Európai Szabad Szövetség EP-frakciójának támogatásával készült, és a nagyváradi Partium Kiadó gondozásában a napokban jelent meg. Tőkés László rámutatott: „A kommunista rendszer besúgói továbbra is ott settenkednek egyházi struktúráinkban, közéletünkben, és mindaddig a pillanatig, amíg ez így van, az egyház sem újulhat meg igazán”. /Ferencz Zsolt: Megtisztulást az erkölcsi válságból. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ „Ha az 1990-es évek elején kiiktatjuk sorainkból őket, bizonyosan nem így alakultak volna a dolgaink, ahogyan alakultak. Az egyház, de még az RMDSZ is más lenne, ha az egykori kollaboránsok és besúgók ma nincsenek ott a sorainkban, hogy gátoljanak bennünket az előrehaladásban. Nem fejvadászatot akarunk, hanem megtisztulást” – fogalmazott Tőkés László európai parlamenti képviselő a könyv bemutatóján. Tőkés László adatai szerint az erdélyi református egyház kereteiben dolgozók kétharmada meghurcolt, meggyötört, egyharmad viszont „cinkos, besúgó volt, aki 1989 után is folytatta vagy folytatja káros tevékenységét”. Tőkés elmondta: bár már 2008 decemberében biztosan tudták, hogy egykori sógora, a ma Magyarországon élő Bartha Tibor ortopéd orvos a kommunista titkosszolgálat ügynöke volt, ezt akkor mégsem tudták bizonyítani; a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács azóta sem fedte fel Stelian nevű ügynökét, annak ellenére, hogy rendelkeznek olyan dokumentumokkal, amelyek alapján egyértelmű: Bartha azonos Steliannal. „Nem a bosszú, vagy az egyoldalú elégtétel vezérel, de gondoljuk csak el, hogy Bartha Tibor még mindig az erdélyi kapcsolatokat meghatározó magas körökben, a nemzeti oldalon dolgozik. ” – tette hozzá. /Benkő Levente: Királyhágómelléki besúgókról mutattak be könyvet Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Megjelent Molnár János egyháztörténész Szigorúan ellenőrzött evangélium /Partium Kiadó, Nagyvárad, 2009/ című könyve azokról az egyházi személyekről, akik a kommunista diktatúrában jelentettek a református egyházról. „Húsz év elteltével is csak nehezen lehet hozzáférni a Szekuritáté dokumentumanyagához. Az egyházi kollaboránsok esetében pedig csak a magas egyházi vezetők jóváhagyásával lehet kutatást kezdeményezni. Ugyanakkor az állam sem segítőkész az ilyen jellegű történészi kutatásokat illetően” – mondta Molnár János. A dokumentumokat csak korlátozott keretek között lehet fénymásolni. /Sipos M. Zoltán: „Szigorúan ellenőrzött”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

A VI. Partiumi Írótábor második napján, az érsemjéni zarándokút után, július 3-án délután ismét Nagyváradon, a Góbé csárdában zajlottak az események. Elsőként Székelyhidi Ágoston író Értékek és esélyek című új könyvét mutatta be Barabás Zoltán költő, a Partiumi Írótábor egyik főszervezője. A kötet eszmetörténeti tanulmányokat tartalmaz. Szó van benne az ‘56-os forradalom híveiről és ellenzőiről, a lakiteleki mozgalomról is. Az író megrajzolta Beke György, Tőkés László, Wass Albert és mások szellemi pályáját. Székelyhidi Ágoston az írótáborban kifejtette, 1956 után újra kell értelmezni az értelmiség szerepét. Fontos szolgálni a magyar nemzet önazonosságát. Ő maga ezért sodródott bele a politikába. „Bennünket nem a szovjet hatalom kebelezett be, hanem a világpolitika áldozott oda” – fejtegette. A kirekesztő politika máig a baloldal sajátossága. Eltorzult az értékrend s az értelmiségi szerep is. Hangsúlyozta: nemzetárulás az, ha az önrendelkezés lehetséges esélyeit is korlátozzák. A kötetbemutató után a váradi Szigligeti Társulat két színművésze, F. Márton Erzsébet és Meleg Vilmos mutatta be a Tövisek és virágok című műsort. Előadásukban Kazinczy Ferenc néhány levele és verse hangzott el. Végezetül a Magyar Napló budapesti irodalmi folyóiratot mutatta be a kiadvány főszerkesztője, Oláh János. Elmondta: októberben ünnepli huszadik születésnapját a lap, amelyet Oláh János tizenhat esztendeje szerkeszt. Hangsúlyozta: fontos, hogy a magyar irodalom értékrendje visszabillenjen a természetes kerékvágásba. Az írótábor résztvevői elfogadtak egy közös nyilatkozatot, amelyben tiltakoznak az új szlovákiai nyelvtörvény ellen, amely mélyen sérti és korlátozza a felvidéki magyarság jogait. A VI. Partiumi Írótábor zárónapján, július 4-én Csűry István helyettes református püspök tartott előadást a nagy reformátorról, Kálvin Jánosról. Szűcs László, a Várad című folyóirat főszerkesztője még csak a havilap idei 3. számát tudta elhozni a táborba, majd a Törzsasztal nevű nyilvános interjúsorozatról és egyéb akciók terveiről beszélt. Dukrét Géza Lipcsey Ildikó Utak és tévutak az erdélyi magyarság huszadik századi történetében című tanulmánykötetét mutatta be, amely tavaly jelent meg Budapesten. Az ismert történész, az Erdélyi Magyarság főszerkesztője könyvében a magyar nemzetpolitikai kérdésekről szólt, történészi igénnyel és módszerrel mutatta be ennek a kérdéskörnek Erdélyhez kötődő változatait 1918-tól napjainkig. A nemzeti megmaradás esélyével és kudarcával minősítve szedte számba az eddigi utakat és tévutakat. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke saját, nemrég megjelent kötetét is (Épített örökségünk Bihar megyében) a jelenlévők figyelmébe ajánlotta. A könyvbemutatók sorát Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumkötetének prezentálása zárta. /Tóth Hajnal: Írótábor – értékek vonzásában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 6./

Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvét mutatták be Nagyváradon, a hatodik alkalommal megrendezett Partiumi Írótábor keretében. „Ez a könyv nem a besúgókról szól, hanem az akkori rendszerről próbál ismereteket nyújtani” – vallja könyvéről Molnár János, aki az írótábor alkalmával mutatkozott be a nagyváradi olvasóknak. „Azt a rendszert ismerteti a könyv, amely az élet részévé vált, melyben kevés biztos pont volt, és melyben kevesen tudták legyőzni a félelmüket” – tette hozzá. Voltak lelkészek, akik megtagadták a Szekuritátéval való együttműködést, voltak, akik kényszer alatt, voltak olyanok is, akik önként jelentettek. Tőkés László EP-képviselő elmondta, hogy a múlt feltárása és az azzal való szembenézés igen fontos, a kommunizmust meg kell haladni. „Sok minden másként alakult volna, ha rögtön ‘89 után tiszta vizet öntenek a pohárba; a régi rendszer kiszolgálói, haszonélvezői sokat ártottak és árthatnak mindaddig, amíg a szeku »nyugdíjba nem vonul«. Ökumenikus istentisztelettel kezdődött Nagyváradon a vár ünnepe, e leleplezték a Mátyás király emléktáblát, Józsa Judit alkotását. Az érdeklődők kézműves-foglalkozásokon vehettek részt, középkori ruhák kiállítása, fegyverkiállítás, középkori zene és a középkori konyha finomabbnál finomabb fogásainak kínálatából választhattak. /Totka László: A kommunizmus drámái. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Jelentés a világnak címmel nyílt levélben tiltakozott Hermán M. János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) tanácsosa amiatt, hogy Molnár János nemrég megjelent, Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvében a „bizonytalan kilencek” csoportjába sorolta őt, olyanok közé, akikről nem lehet biztosan állítani, hogy soha nem jelentettek a Szekuritáténak. Hermán leszögezte, sohasem jelentett a Szekuritáténak. Mindenkinek, így Molnár Jánosnak is a segítségét kéri, hogy a rá vonatkozó dokumentumokat hozzák nyilvánosságra, beleértve az emlékeket is. Molnár János közzétette válaszát, eszerint a könyv kifogásolt része nem Hermán informátori beszervezéséről szól, hanem kifejezetten azt állítja, hogy „a beszervezéssel valami nem stimmel”. Nem volt hajlandó információt adni az ismerőseiről, a Szekuritáté Hermánt „nem engedelmeskedő informátorként” tartotta nyilván nagyjából egy évig. Molnár nem tud arról, hogy Hermán valaha bárkit feljelentett volna. /Nagy Orsolya: Hermán M. János: nem dolgoztam a Szekuritáténak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 6./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) július 17-én Érmihályfalván tartott közgyűlésén Csűry István püspök-helyettes vette át Tőkés László püspöktől az egyházkerület vezetői tisztségét. A püspökválasztás november 20-án lesz, a megbízott püspök addig látja el a vezetői feladatkört. Csűry elmondta: ő maga is indulni fog. A KREK megbízott püspöke feladatának tartja az egyházkerületben Tőkés László vezetésének ideje alatt elindult átvilágítás folytatását, amely a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) által rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján a volt besúgók kilétének felfedésére irányul. Csűry kiemelte, hogy Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyve nem az egyházkerület által végzett múltfeltáráshoz kapcsolódik, hanem független történészi kutatómunka eredménye, s az idő dönti majd el, milyen párhuzamok bukkannak fel a könyv, illetve a KREK által kiderített információk között. Novemberig az is eldőlhet, létrehozzák-e Tőkés László számára a KREK tiszteletbeli püspöki tisztségét. /Nagy Orsolya: Tőkés László átadta a püspökséget Csűry Istvánnak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./ Tőkés László leköszönő püspök beszámolt a közgyűlés előtt az elmúlt tizenkilenc év legfontosabb eredményeiről, sikereiről. Kiemelkedőnek tartotta a Sulyok István Főiskola, majd a Partiumi Keresztény Egyetem létrejöttét, továbbá a KREK-nek az autonómia ügyében vállalt szerepét. A közgyűlésen heves vitát váltott ki Molnár János most megjelent könyve, mely a református egyház múltjával foglalkozik, valamint nevükön nevezi azokat a papokat, akik lelkészként együttműködtek a Securitatéval. Mivel a jelenlegi megbízott püspök neve is szerepel a könyvben, Csűry István felmutatott a közgyűlésnek egy nevére szóló igazoló okmányt, amelyet még korábban állított ki számára a CNSAS, s amely szerint nincs arról hitelt érdemlő okirat az irattárban, hogy együttműködött volna a Securitatéval. /Sütő Éva: KREK-közgyűlés Érmihályfalván. Történelmi időben, történelmi helyen. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 20./

Felkavaró élmény volt elolvasni Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium I. /Partium Könyvkiadó, Nagyvárad/ című kötetét. Közel húsz éve sürgetik sokan a múlt feltárását. Most bárki kezébe veheti ezt a vaskos könyvet, a protestáns egyház partiumi és a teológia ,,szomorú jelentését”. Remélhetően más egyházak és a civil szféra is követi a példát. Papp László püspök, fedőnevén Paun, püspökként az ismert módon leszerepelt, és fiához szökött még idejében Franciaországba. Neves és köztiszteletben álló teológiai professzorok saját diákjaikat adták ki! Csak példaként: Rapp Károly evangélikus teológiai tanár ,,Enyedi Zoltán”, Gálfy Zoltán teológiai tanár ,,Bibliotecarul”, Kozma Tibor teológiai professzor ,,Dombi Lajos” néven jelentett, Izsák Vilmos unitárius teológiai tanár az ,,Incze Walter” fedőnéven. A szeku zsarolta, jobb állással, külföldi utazással, sőt pénzzel kecsegtette azt a lelkészt, akinek először megismerték gyengéit, majd mindezek birtokában kísértették meg. A könyv a jó áttekinthetőségre törekszik, ezért a fejezetek így oszlanak: megfigyeltek, megfigyelők, megfigyeltből megfigyelő vagy fordítva. A hitelességet 75 melléklet támasztja alá. /Puskás Attila: A szigorúan ellenőrzött egyház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Egyre gyakrabban jelennek meg kompromittáló cikkek bizonyos személyekről, akikről feltételezik, vagy éppen tudni vélik, hogy a Szekuritáté besúgói voltak. Ugyanígy vádolták meg Tőkés Lászlót, Markó Bélát és még nagyon sok ártatlan embert. Nemrégiben Molnár János kiadott egy könyvet, amelyben felsorolja azokat a református lelkészeket, akik annak idején a Szekuritátéval kollaboráltak. Kinek használ ez? Miért nem vonják felelősségre azokat, akik embertelen módszerekkel kényszerítettek ártatlan embereket arra, hogy jelentéseket írjanak embertársaikról? Ezt már 1990 elején meg kellett volna tenni. A cikkíró is a Szekuritáté áldozata (három évre ítélték koholt vádak alapján), és 12 informátort állítottak rá. Miután áttanulmányozta a szekusdossziéját, megelégedéssel állapította meg, hogy a 12 besúgó közül 11 egyetlenegy olyan jelentést sem írt, amely alapján bántódása lehetett volna. Tehát csak az ő ügyével kapcsolatosan törüljenek 11 nevet és csak a 12. nevét hozzák nyilvánosságra. /Szilágyi Domokos: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./

Százhúsz református lelkész jelentkezett be a Lelkészértekezleti Szövetség rendes évi gyűlésére, amelyet szeptember 23-án tartottak Nagyváradon a református püspöki palotában. Püsök Sándor Csaba, a lelkészértekezlet elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Tőkés László EP-képviselőt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspökét, illetve Csűry István megbízott püspököt. Sándor Előd professzor előadásában Kálvin és az erdélyi reformáció közti összefüggésről beszélt, majd Molnár János nemrég megjelent Szigorúan ellenőrzött evangélium című kötetéről, illetve azokról a vitákról, amelyeket a könyv megjelenése váltott ki. A Szigorúan ellenőrzött evangélium ugyanis történelmi kutatások alapján egyházi személyeket sorolt fel, akik a kommunista rezsim alatt a román titkosszolgálat besúgói voltak. Az előadást követően vita volt. Az egyik fiatal lelkész felvetette, miért nem „családon belül”, azaz a lelkészek fedték fel az egykori szekus papok kilétét. Erre egy másik lelkész válaszolt: az egyház nagy családja nem csupán a papokból áll. A híveknek joguk van tudni az egyház dolgairól. Tőkés László megállapította, ha leleplezik az egykor bemocskolódott, gyanús egyéneket, elejét veszi annak, hogy politikai hatalmak zsarolják őket. /Szőke Mária: Az emlékezés az élet alapja! = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 24./

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad az elmúlt hét végén ismét sikert aratott a PADIF XI. országos diákszínjátszó fesztiválon. A kovásznai diákok Tasnádi István Tranzit című abszurd drámáját adták elő Molnár János tanár rendezésében. Az elismert szakemberekből álló zsűri második díjjal jutalmazta őket, és meghívást kaptak a jövő évi Zsámbéki Nemzetközi Színházi Fesztiválra. A díjazott előadást október 1-jén a kovásznai közönség is megtekintheti. /(bodor): Sikeresen szerepelt a kovásznai diákszínpad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 1./

Református lelkészek Tőkés besúgólistáján
Veres-Kovács Attila várad-olaszi lelkipásztor, Csomay Árpád, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) generális direktora, valamint Mikló Ferenc nagyszalontai esperes is a Szekuritátéval együttműködő besúgóként szerepel a Tőkés László európai parlamenti képviselő által nyilvánosságra hozott dokumentumokban. A KREK leköszönt püspöke pénteken tett közzé újabb, az egyházat megfigyelő tartótisztek, besúgók és megfigyeltek nevét sorjázó „szégyenlistát”.
Veres-Kovács Attila neve korábban már szerepelt besúgóként Molnár János tavaly nyáron megjelent, Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumkötetében, most azonban Tőkés László részletes kivonatot adott közre a Katona fedőnéven jelentő nagyvárad-olaszi lelkipásztor állambiztonsági dossziéjából.
Eszerint a tiszteletes hálózati dossziéját 1979. május 4-én nyitották meg és 1980. július 29-én zárták le, majd ettől a dátumtól 1991 augusztusáig egy másik aktában folytatták. Veres-Kovács Attila a Bihari Naplónak azt nyilatkozta: többévnyi zsarolás után valóban aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, de sajnálatosnak tartja, hogy volt püspöke kikényszerített aláírásokkal próbálja bemocskolni lelkésztársait.
„Nem mentem magam ezzel, de bosszúállás, és leszámolás íze van ennek a hajszának, amit Tőkés László folytat néhány lelkész ellen, mert nem nézi meg a körülményeket, amelyben születtek ezek az aláírások. Az, hogy egy lelkész, aki püspök is volt, ilyen módon számoljon le, vagy álljon bosszút a kollégáin, ez embertelen” – idézte a Bihar megyei napilap Veres-Kovács Attilát.
A lelkipásztor hozzátette: szerinte valójában azért éppen az ő és a Csomay Árpád dossziéja került most nyilvánosságra, mert Tőkés második újraválasztásakor ők ketten próbáltak érvényt szerezni annak az 1990-ben született zsinati törvénynek, amely szerint egy püspököt csak egyszer lehet újraválasztani.
Csomay Árpád, a KREK generális direktora a Krónikának nem kívánt nyilatkozni az ügyben. A dossziék szerint Ákos fedőnéven beszervezett főjegyző csupán annyit jegyzett meg: nem az a módja az ilyen ügyek tisztázásának, hogy a felek nyilatkozatháborúba bonyolódnak a sajtón keresztül.
A Tőkés által újonnan közzétett részletes listán Mikló Ferenc neve – Csomayhoz hasonlóan – besúgóként és megfigyeltként egyaránt megjelenik. A nagyszalontai esperes a Krónikának elmondta: harmadéves egyetemista volt, amikor megkörnyékezte a kommunista titkosszolgálat. „Aláírtam a beszervezési nyilatkozatot, mert megfenyegettek: azt mondták, kirúgnak a teológiáról. Nem volt más választásom” – jelentette ki a lelkész.
Elmondása szerint pontosan nyolc jelentést tett akkoriban, mindegyiket zsarolás eredményeképpen, az egyetem utolsó éveiben, illetve Nagyváradon, ahol segédlelkészként szolgált. Tamáshidán 1976-ban már parókus lelkész volt, és abbahagyta a jelentések küldését, majd amikor az ottani templom és a parókia mellé pékség épült, ő feljelentette az építtetőket, innentől kezdve őt is megfigyelés alá vonta az állambiztonsági szerv.
Egyébként Mikló tiszteletes szerint Tőkés László most azért hozta nyilvánosságra az ő nevét, mert közeleg a KREK általános, év végén tartandó tisztújítása, amelyen ismét indulni fog a püspöki tisztségért, és szerinte a volt egyházfő is tudja, hogy élvezi a kollégák bizalmát és támogatását. (Az egyházkerületben tavaly novemberben rendezett püspökválasztáson Mikló is megpályázta az egyházfői tisztséget, ám 14 szavazatával alulmaradt a 68 voksot begyűjtő Csűry Istvánnal szemben).
Hozzátette: a Szekuritáté adattárában tárolt, rá vonatkozó iratok a birtokában vannak, és Csendes László, az átvilágító bizottság nemrég lemondott elnöke írásban igazolta ártatlanságát. „Tőkés László részéről az lenne a tisztességes, ha nyilvánosságra hozná az általa írott, szekérderéknyi jelentést is” – jelentette ki Mikló Ferenc. A pénteki sajtótájékoztatón egyébként Szilágyi Zsolt, az EP-képviselő kabinetfőnöke közölte: nincsenek konkrét bizonyítékai, amelyek azt támasztanák alá, hogy Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő együttműködött a Szekuritátéval, de úgy véli, a politikusnak morális felelőssége lenne felvállalni, hogy nem ő a megfelelő személy a tisztségre.
Tőkés korábban úgy vélekedett: mivel Lakatos a nyolcvanas évek közepéig a belügyminisztérium kötelékében, tűzoltótisztként szolgált Nagyváradon, vagyis szoros kapcsolatban állt az állambiztonsági szervvel, a politikusnak köze volt az elnyomó rendszerhez, ami ellentmond a Temesvári Kiáltvány nyolcadik pontjának, miszerint volt szekusok, pártaktivisták és pártvezetők 12 évig, azaz három mandátum idejéig nem tölthettek volna be közméltósági tisztségeket. Lakatos Péter akkor lapunknak úgy reagált: őt 1985-ben éppen magyarsága miatt tanácsolták el a tűzoltóságtól.
Nagy Orsolya
K ö z l e m é n y
Két előző alkalommal a hírhedt román titkosszolgálat, a Securitate azon tisztjeinek, illetve ún. tartótisztjeinek a neveit tettük közzé (99 + 37 = 136), akik a Romániai Református Egyház szolgáit, valamint a velük kapcsolatban álló személyeket követték és tartották megfigyelés alatt.
Az előbbi években azon egyházi személyeknek, illetve lelkészeknek a neveit hoztuk nyilvánosságra – és azonosítottuk fedőneveiket –, akik informátorként figyelték meg kollégáikat, és szolgáltattak adatokat róluk, illetve környezetükről.
Ez alkalommal a tartótisztek és a kezükön lévő ügynökök, valamint az általuk megfigyeltek névjegyzékét bocsátjuk a sajtó rendelkezésére – szám szerint 40 tételben –, a kiegyensúlyozott tájékoztatás céljából és a Securitate kapcsolati rendszerének, annak természetének és működésének jobb láttatása érdekében.
A tisztek és – volt – kollaboránsaik neveit egyként titok fedi. Ez a közös titok kapcsolja össze őket, illetve a titok megőrzésének közös érdeke. A többnyire kényszerűségből együttműködésre vállalkozott, kiszolgáltatott személyek húsz év után is ezenképpen vállalnak cinkosságot egykori megnyomorítóikkal, és emezek „fogságában” maradva, velük együtt őrzik tovább a múlt titkait. – Ebben áll a cinkos áldozat szerepének anakronisztikus és tragikus volta.
Márpedig az egyház, illetve a társadalom megtisztulása s a közbizalom helyreállítása érdekében a titkot szükségszerűen meg kell törni, a múltat be kell vallani, a felelősséget meg kell állapítani. A bűnbánat és a bűnbocsánat, másfelől az igazság- és a jóvátétel útjára csak ilyenképpen léphetünk reá.
Nagyvárad, 2010. március 5.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Református lelkészek Tőkés besúgólistáján
Több református lelkész neve is szerepel azon a Tőkés László európai parlamenti képviselő által nyilvánosságra hozott listán, amely szerint besúgói voltak az egykori kommunista hatalmat kiszolgáló Securitate titkosszolgálatnak.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) nemrég leköszönt püspöke újabb, az egyházat megfigyelő tartótisztek, besúgók és megfigyeltek nevét tartalmazó névsort tett közzé. Tőkés szerint Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkipásztor, Csomay Árpád, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) generális direktora, valamint Mikló Ferenc nagyszalontai esperes is együttműködött a titkosszolgálattal. Veres-Kovács Attila neve korábban már szerepelt besúgóként Molnár János tavaly nyáron megjelent, Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumkötetében, most azonban Tőkés részletes kivonatot adott közre a Katona fedőnéven jelentő nagyvárad-olaszi lelkipásztor állambiztonsági dossziéjából.
Veres-Kovács egy sajtónyilatkozatban elmondta, hogy többévnyi zsarolás után valóban aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, de sajnálatosnak tartja, hogy volt püspöke nem veszi figyelembe, milyen körülmények között születtek az aláírások. A lelkipásztor szerint azért éppen az ő és Csomay Árpád dossziéja került most nyilvánosságra, mert Tőkés püspökké való második újraválasztásakor ők ketten próbáltak érvényt szerezni annak az 1990-ben született zsinati törvénynek, miszerint egy püspököt csak egyszer lehet újraválasztani – írja a Krónika.
Mikló Ferenc nagyszalontai esperes elmondta: harmadéves egyetemista volt, amikor megkörnyékezte a kommunista titkosszolgálat. Rámutatott: azért írta alá a beszervezési nyilatkozatot, mert megfenyegették, hogy kirúgják a teológiáról. Mikló elismeri, hogy nyolc jelentést írt a Securitaténak, mindegyiket zsarolás hatására. Az esperes szerint Tőkés László most azért vetette fel ismét a múltját, mert a KREK év végi általános tisztújításán ismét indulni fog a püspöki tisztségért. A tavaly novemberben rendezett időközi püspökválasztáson Mikló 14 szavazattal maradt alul Csűry István jelenlegi püspökkel szemben. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

EMKE-gála díjakkal
Tizenhárom erdélyi magyar szervezet, illetve magánszemély vehette át szombaton az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület által megalapított EMKE-díjat az egyik legrégebbinek számító erdélyi civil szervezet 125. születésnapján, Kolozsváron.
„Nagyon örülök, hogy ma sikerült néhány, az erdélyi magyar kultúra megmaradásáért és annak színesítéséért dolgozó személyt kitüntetnünk, akik már régóta megérdemlik ezt az odafigyelést. Ugyanakkor ezzel az alkalommal világossá vált számunkra, hogy az EMKE az erdélyi magyarság nélkülözhetetlen fontosságú civil szervezete” – mondta lapunknak Dáné Tibor Kálmán.
Az EMKE ügyvezető elnöke olyan megvalósításokat emelt ki, mint az EMKE-díjak, amelyek ma már rangos és elismert díjaknak számítanak a hazai magyar közösség körében. Elmondása szerint a Magyar Ház hálózatba való bekapcsolódás, a szórványban élőkre való odafigyelés is olyan része a szervezetük munkásságának, ami híven tükrözi a kezdeti törekvéseket.
„Ami a hosszú távú célokat illeti, igyekszünk a kis közösségekben élő erdélyi magyarságot integrálni az erdélyi kulturális és művelődési életbe” – nyilatkozta Dáné Tibor Kálmán, aki lapunk kérdésére azt is elmondta, hogy jó kapcsolatot ápolnak a különböző történelmi régiók hasonló civil szervezeteivel, amelyekkel szoros együttműködésben az anyaországtól leszakadt régiók művelődési és kulturális életének fejlesztése érdekében tevékenykednek.
Az egésznapos rendezvénysorozattal egybekötött közgyűlésen a Hargita és Kovászna megyei tanács szórványprogramjait mutatta be, valamint díszoklevelet adtak át Markó Bélának, az RMDSZ elnökének, amiért az általa vezetett szövetség 19 évvel ezelőtt újraalapította az EMKÉ-t. A délutáni órákban a közgyűlésen résztvevő EMKE-tagok a szervezetet megalapító Pákéi Sándor József házsongárdi sírját koszorúzták meg, ahol Gaál György helytörténész beszédében emlékezett meg az alapítóról.
Az EMKE 2010-es díjazottai
Az egyesület díjait idén is azok a magánszemélyek, illetve szervezetek kapták, akik valamilyen formában munkásságukkal hozzájárultak az erdélyi magyar kulturális szféra kibontakozásához. Így a fennállásának 125. évfordulóját ünneplő EMKE többek közt a Román Televízió bukaresti magyar nyelvű adását Spectator-díjban, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházat Bánffy Miklós-díjban, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetet Kővári László-díjban és Sipos Zoltánt Nagy István-díjban részesítette.
Ivácson László Kacsó András-díjban, Olosz Katalin Bányai János-díjban, Dukrét Géza Kun Kocsárd-díjban, Csíky András Kovács György-díjban, Kézdi Imola Poór Lili-díjban, Molnár János Szentgyörgyi István-díjban, Tőzsér József és Kozma Mária Szolnay Sándor-díjban, Okos Rigó Ilona Monoki István-díjban, valamint Ambrus Ádám gróf Mikó Imre-díjban részesült.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke ma sajtótájékoztatót tartott a nagyváradi Központi EP-Irodában. A sajtótájékoztató kiemelt témája a Verespataki bányaügy volt Janez Potoćnik európai biztos állásfoglalásának összefüggésében. Tőkés László EP-alelnök ez ügyben kiadott Nyilatkozatát mellékeljük. A sajtótájékoztató másik témája az átvilágítási folyamat volt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egyfelől a Román Parlament által elfogadott, de az Alkotmánybíróság által elkaszált átvilágítási törvénynek az erdélyi magyar kistársadalmunkra való önkéntes alkalmazását sürgette, másfelől örömmel nyugtázta, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Átvilágító Bizottsága múlt héten döntött hat dosszié ügyében (három lelkipásztorról mondták ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval). Hogy az átvilágítási folyamat mennyire összetett, arra Tőkés László Balogh Béla példáján keresztül világított rá. A vonatkozó Közleményt és mellékleteit csatoljuk.
K Ö Z L E M É N Y
Egy olyan világból jövünk és egy olyan rendőrállami, titkosszolgálati, diktatórikus korszak átkos örökségével kell nap mint nap szembenéznünk, melyben maga a püspök, az Egyház „első őrállója” járt élen az elnyomó hatalommal való kollaborációban. Erről a világról kíméletlen realizmussal tanúskodik a következő, 1968-ból való Szekuritate-jelentés, néhai Papp Ladislau alias „PĂUN” vonatkozásában: „Jelentem, hogy 1959. szeptember 31-i dátumon hazafias érzelmek alapján hatóságaink által informátornak rekrutáltatott nevezett Papp Ladislau, aki 1915. május 19-én Gencs községben született, Iosif és Margareta fiaként, foglalkozása református pap, házas, 5 gyermeke van, lakóhelye Oradea, P-ța Libertății 38.... Nevezett Papp Ladislaut 1967 júniusában Oradea püspökévé, 1967. június 11-én pedig a Nagy Nemzetgyűlés (Marea Adunare Națională) képviselőjévé választották… Választott tisztségviselővé válása nyomán megszűnt vele a kapcsolat, és az iratgyűjtője átkerült a „C” Hivatalba. A kapcsolat megszűnése után fentnevezett hatóságainknál amellett inszisztált, hogy továbbra is fenntartsuk vele a kapcsolatot, mivelhogy annyira hozzánőtt hatóságainkhoz, hogy nem tudja elképzelni, hogy a jövőben is ne támogassa hatóságainkat (1968. június 4.).
Az utóbbi évek titkosszolgálati feltárásainak és leleteinek ismeretében mi sem természetesebb annál, hogy Anyaszentegyházunk szembe kíván nézni és szakítani akar visszahúzó múltjával. Dicséretes és elismerésre méltó, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az elkezdett úton következetesen tovább halad. Ennek bizonysága az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság tevékenysége, melynek első eredményeit a testület múlt héten tárta az Igazgatótanács elé.
A Püsök Csaba lelkipásztor-elnök által vezetett bizottság munkája annál is sürgetőbb, mivel a küszöbön álló egyházkerületi általános tisztújítás valamennyi jelölt átvilágítását szükségessé teszi.
A háttérben meghúzódó, volt kollaboránsok vonatkozásában említésre méltó, hogy mind a mai napig nem derült fény az Országos Átvilágító Bizottsággal (CNSAS) levelezők kivoltára, akik Tolnay István előadótanácsos nevével visszaélve tettek feljelentést Egyházkerületünk, illetve annak átvilágítást végző vezetői, sőt személy szerint Csendes László volt CNSAS-elnök ellen.
Mindezek ellenére az egyházi titkosszolgálati múlt átvilágítása vontatott módon ugyan, de tovább folytatódik. Legutóbb újabb volt ügynökök kilétére derült fény – köztük Balogh Béla alias „BODEA IOAN” volt szemlaki lelkész esetére, aki 1989 októberében, a Ceausescu-diktatúra utolsó hónapjainak legsötétebb időszakában szegődött másodszor is a hírhedt Szekuritáté szolgálatába.
A – feltételezhetően – nagy költséggel súlyos egyházromboló tevékenységet folytató volt kolozsvári lelkész a „visszaeső bűnösök” csoportjába tartozik. Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének I. kötetében ugyan még a „Megfigyelőkből megfigyeltek” fejezetében szerepel, „BEBE” álnéven, mint aki megtagadván a kollaborációt, a Szekuritáté célszemélyévé vált – mostanság megtalált beszervezési dossziéjából viszont az derül ki, hogy utóbb újból a „Megfigyelők” kategóriájába igazolt át, hogy ezáltal a kicsiny Arad megyei Szemlakról a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet főtitkári tisztségébe avanzsálhasson.
Balogh Béla /„BODEA IOAN”/ esete arra vall, hogy a fellelt iratanyag hiányossága, illetve a volt titkosszolgálat érdekköreinek manipulációja miatt még sok titok vár megfejtésre, és nem egy megfigyeltről derülhet még ki, hogy valójában ügynöki tevékenységet folytattak. Éppen ezért az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság a lehető leghelyesebben cselekedett, amikor az eddig elbírált ügyekben is a dolgok jelenlegi állásának nyitott voltát hangsúlyozta.
Balogh Béla alias „BODEA IOAN” esete drámai erővel példázza, hogy a kollaboránsok saját múltjuknak foglyai. Ez a körülmény viszont megkerülhetetlen követelményként állítja elénk a titkosszolgálati átvilágítás következetes folytatását. Ez alól a romániai – erdélyi – magyar kistársadalom sem képezhet kivételt.
Elégtétellel üdvözölhetjük a Románia Parlamentje által legutóbb elfogadott lusztrációs törvényt. Ennek jelentőségét még a kommunista múlthoz húzó Alkotmánybíróság felülbírálata sem csökkentheti.
Az erdélyi magyarság joggal várhatja el, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség magára nézve is kötelezőnek tartsa az átvilágítási törvény előírásait.
Szégyennel tölt el minden magyart az RMDSZ-nek az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel (ANI) kapcsolatos elvtelen magatartása.
Az volna helyes, hogyha az RMDSZ példát venne erdélyi protestáns egyházainktól a titkosszolgálati múlt átvilágítása, illetve a magyar közélet megtisztítása dolgában. Társadalmunk erkölcsi megújulása elengedhetetlen előfeltétele a rendszerváltozás folytatásának.
Nagyvárad, 2010. július 12.
Tőkés László
az EMNT elnöke
EP-alelnök
Kötelezettség-vállalás
Alulírott BALOG BÉLA, Béla és Rozalia fia, született 1955 április 4-én, Zilahon, magyar nemzetiségű, román állampolgár, KISZ tag, családi állapota nem házas, liceumot végzett, állandó lakhelye Nagyvárad, Anatole France u. 42.
Vállalom, hogy titkos és szervezett módon együttműködök a Belügyminisztérium keretében az állambiztonsági szervekkel azzal a céllal, hogy információkat szolgáltassak nacionalista-irredentista tevékenységekról, vagy bármely, az államrend ellen irányuló tevékenységről, valamint azokról a dokumentumokról melyek a tudomásomra jutnak.
Az információkat írott jelentések formájában szolgáltatom, melyeket, valódi nevem helyett a „Bodea Ioan” fedőnéven írok alá.
1976.06.29.
Beszterce
/Balogh Béla/
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

TUSVÁNYOS – Jó eséllyel lesz Orbán Viktor- Traian Băsescu találkozó
Miközben az államelnök útjai kifürkészhetetlenek, biztosnak ígérkezik a nyílt színi gyomrozás az első publikus EMEF-ülésen.
Annak ellenére, hogy a Tusványos-program még távolról sem végleges (a résztvevők közül még nem igazolta mindenki vissza részvételét), máris nehéz döntések előtt áll bármiféle ajánló szerkesztője: vagy bő lére ereszti és alaposan, minden rezdülésről tájékoztat, ezzel azt kockáztatva, hogy az anyagot unják majd végigolvasni, vagy pedig szelektál, és ezzel az önkényes döntések, személyes preferenciák ingoványos talajára lép. Mi az utóbbit választjuk.
Pénteken, július 23-án 10 órától az ébresztőt Németh Zsolt (parlamenti államtitkár, Külügyminisztérium, Magyarország), Eckstein-Kovács Péter (Traian Băsescu elnök kisebbségi tanácsosa), Szilágyi Zsolt (egyetemi oktató, EMNT alelnök, társelnök, EMEF kül- és nemzetpolitikai bizottsága), Cătălin Avramescu (egyetemi oktató, államelnöki főtanácsos) tartják 10 órától: a beszélgetés címe Korszakváltás a magyar-román kapcsolatokban a 2011-es EU-elnökség fényében, moderál Smaranda Enache.
Azok, akik mindig is arra voltak kíváncsiak, hogyan is zajlik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum egy ülése, 14 órától egy nyilvános EMEF-megbeszélésen vehetnek részt, ahol az EMNT-t Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető képviselik, az RMDSZ álláspontját pedig Markó Béla elnök és Kelemen Hunor védik, Bakk Miklós moderálásával.
Érdemes lesz még meghallgatni az egyházak átvilágításáról szóló beszélgetést 13 órától, ahol Szabó László (lelkész, Erdélyi Unitárius Egyház), Antal János (külügyi előadótanácsos, KREK), Molnár János (egyháztörténész, Szeged) osztják meg a jelenleg folyó átvilágítással kapcsolatos tapasztalataikat, Gazda Árpád moderálásával.
De pénteken 14 órától folytatódik az Erdély Café Sátorban az Adatbank Café konferenciánk is, amelyben a harmadik nap a természettudományoké lesz. Demeter László biológus, Ujvárosi Lujza biológus és Nagy László fizikus előadásait hallgathatjátok meg.
A Commitment-sátorban 18 órától a Biszku Béla-dokumentumfilmet, a Bűn és Büntetlenséget lehet látni: az 1956-os forrradalom megtorlásának kulcsfigurájáról készült film Magyarországon hatalmas port kavart, és Erdélyben eddig egyedül Kolozsváron lehetett megtekinteni. A vetítés után beszélgetésre is sor kerül az alkotókkal.
Pénteken a magyarországi Megasztár történetének legsikeresebb felfedezettje, Rúzsa Magdi tér vissza Tusványosra, hogy ismét megmutassa: van élet a tehetségkutató után is. Az egyik legnépszerűbb magyar énekesnő nemrég jelentetett meg egy közös dalt Hobóval, Bolondok hajója címen, úgyhogy Tusványoson nagy egymás ölébe borulás várható: hiszen a magyar blues nagy öregje is ott lesz - akinek a koncertjét a szervezők csak néhány napja jelentették be. Hobo és bandája a Circus Hungaricus című lemez turnéjának keretében lép fel Tusnádfürdőn.
A szombati, július 24-i program politikai szempontból kétségtelenül legfontosabb mozzanata a 10.30-tól kezdődő Orbán Viktor (miniszterelnök, Magyarország)-Tőkés László (alelnök, Európai Parlament)-Németh Zsolt (parlamenti államtitkár, Külügyminisztérium, Budapest) beszélgetés. Korábbi években ez volt az az előadás, melyet messze a legtöbb néző, kamera és billentyűzet követett – tavaly pedig Traian Băsescu is beszállt a vitába. Idén is voltak olyan hírek, miszerint talán Băsescu is jelen lesz – ez azonban még nem biztos.
Mivel a szervezők szombatra nem szerveztek be egyéb politikai eseményt, ezért lehet lazítani: mindenképpen kipróbálandó például a Walking on Water nevű program 17 és 19 óra között, ahol egy átlátszó labdában lehet járni a Csukás-tavon. Érdekes lehet még a tokaji bórkostolás és borvásár 17 órától, a Vinum Primartis Borsátorban.
A MISZSZ sátortól nem érdemes nagyon eltávolodni a délután folyamán: Kurdics Mihály (nyugalmazott rendőr alezredes, kábítószer-fogyasztás megelőzési szaktanácsadó, Kecskemét) a kábítószerek terjedéséről tart előadást 14 órától, aztán 15.30-tól Hajdó Csaba (Sentega Group, igazgató, Székelyudvarhely) fejtegeti a lótrágya és a globális felmelegedés közötti összefüggéseket. 16.30-tól Szilágyi Géza (életmód tanácsadó, Marosvásárhely), Sándor Csaba (módszertani pszichológus, Marosvásárhely) beszélgetésére kerül sor, Női és férfi titkok a nyugati és a keleti szexkultúrákban címmel. 18 órától pedig a Szomszédnéni Produkciós Iroda lép fel ugyanitt.
A Csűrben Lakatos Róbert Bahrtalo! – Jó szerencsét! című fikciós dokumentum-vígjátékát lehet megtekinteni 20 órától.
A Tusványos-szervezők valamiért különös vonzódást érezhetnek az idősödő rocksztárok iránt. Így fordulhat elő, hogy a már korábbi tusnádfürdői fellépésén is a korban jócskán benne levő Demjén Rózsi ismét itt lesz szombaton, a zárónapon. Igaz, ami igaz, Demjén tata annyi és akkor slágert gyártott már, hogy az is bőven elég lenne, ha csak karmesterkedni menne fel a színpadra. Tuti, hogy első beintésére többezren énekelnék hiba nélkül a dalait. Akiknek pedig ez nem a stílusa, azok a nap másik fellépőjével vigasztalódhatnak: a Pannonia Allstars Ska Orchestra pont azt fogja bemutatni, hogy nincs szükség emlékezetes dalszövegre ahhoz, hogy átéljük és élvezzük a zenét.
Vasárnap, július 25-én egyetlen programpont van, az azonban mindenki számára kötelező: haza kell menni. Transindex.ro

Mutassunk példát a múlttal való szembenézésben
Az átvilágítás „örökzöld” témájához is visszanyúlt Tőkés László EP-alelnök, az EMNT elnöke hétfői sajtótájékoztatóján. Amint elmondta, teszi ezt addig, „amíg tart a posztkommunista korszak”. A múlttal való szembenézés szemszögéből értékelte a közelmúlt eseményeit. Így örömét fejezte ki az átvilágítási törvény megszületésével kapcsolatban, és sajnálkozását is, hiszen „a múlt emberei elérték”, hogy az Alkotmánybíróság „elkaszálta” a gyakorlatba ültetést. Javaslatot tett ezzel kapcsolatban: az erdélyi magyar kistársadalmunkban önkéntesen kellene alkalmazni a törvényt. Már csak azért is, mert a magyarságnak élen kell járnia az átvilágításban. Ennek szellemében indítványozza az EMNT azt, hogy tartsa magára nézve kötelezőnek az RMDSZ is a lusztrációt, például választások előtt. Szólt arról is, hogy a szembenézés folyamatában mintát mutatott és mutat jelenleg is több erdélyi magyar egyház. Külön megemlítette az élenjárót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet, amelynek majd két évtizeden át püspöke is volt. Amúgy beszámolt arról, hogy az egyházkerület átvilágító bizottsága a múlt héten kimondta hat személy múltját feldolgozva három lelkipásztorról, hogy együttműködött a Securitatéval.
Hogy az átvilágítási folyamat mennyire összetett, arra Tőkés László Balogh Béla példáján keresztül világított rá. Az egykori kolozsvári lelkipásztor az átvilágítás könyvében, Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című kötetében még a megfigyelőből lett megfigyeltként szerepel. Igaz, a szerző elgondolkodtatónak nevezte, hogy nagy meglepetésre Balogh a kolozsvári teológiai intézetben kapott ’89 őszén mesebeli állást, a főtitkári munkakört. A könyv megjelenése óta bizonyossá vált, hogy meg kellett szolgálnia ezt a „szerencsét”, azaz a továbbiakban együttműködött a kommunista diktatúra politikai rendőrségével. Tőkés László elmondta, hogy bár a dokumentumok hiányosak, kevéssé feltérképezettek, könnyen manipulálhatók, de a kutatást semmiképpen sem szabad abbahagyni.
A választások apropóján szólt a partiumi-bánsági egyházkerületben idén esedékes tisztújításról is. Szerinte határozottan elvárható lenne, hogy vezető RMDSZ-es politikusok ne avatkozzanak bele az egyházi folyamatba. Így például önmegtartóztatást javallt a főgondnoki tisztség kapcsán emlegetett Lakatos Péter és Pető Csilla parlamenti képviselőknek, valamint a szatmári Varga Attilának. Az államhatalom embereiként ne akarjanak vezető tisztségeket betölteni az egyházban – fogalmazott, majd hozzátette: „nem méltó konjunkturális üggyé degradálni az egyházi tisztségvállalást”. Aggodalommal tölti el az is, hogy egy esperes, aki a püspöki székért verseng, nem veszi komolyan az egyházi átvilágítást. Kérésünkre sem nevezte meg, hogy pontosan ki is ez az esperes, nem kívánva nyíltan kipellengérezni a remélhetőleg belátásra térő illetőt.
Megyeri Tamás Róbert. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nem hisznek nekünk!
Nézem s hallgatom Băsescu elnököt, egy magára maradt, a realitástól elszakadt embert, amikor nyíltan egészségügy- és tanügyellenes „államférfinak” mutatkozik be – elgondolkodom egy pillanatra, s arra a következtetésre jutok, hogy megérdemeljük sorsunkat: szolganép szolgasorsra érdemes. Ez az ország „nagy falat” akkor, amikor nincs szürkeállomány, egészséges vezetése – hiába szépség, gazdagság, szorgalmas nép, minden kárba vész.
Ezt egy 62 éves nyugdíjas tanár mondja, aki tíz évet a közigazgatásban is dolgozott, s most, 40 év után 800 lej nyugdíja van – 200 euró se –, akkor, amikor a Monica Columbean nevű sztárocska (egy közönséges regáti liba) egyetlen este háromezer eurót keres, mert vetkőzik, és még sorolhatnám, de minek? Állítólag Dinu Patriciunak – aki saját lapjaiban osztja az észt az olvasóknak – 2 milliárd eurója van, és kb. 1/3-val tartozik az államnak. Băsescu vele példálózik, de – hogy ne soroljak másokat, százakat – mind jól vannak, köszönik szépen, míg börtöneink kisstílű tolvajokkal vannak tele, 5–10 évet ülvén 50–100 lejért. Ez is elítélendő, de ők, a nagyok? Velük mi lesz? Elnök úr, milyen jogállam ez, mikor ez a reális helyzet, amikor évekig tologatunk olyan pereket, melyeket egy-két tárgyalás után el kellene rendezni? Zsírosodjanak ügyvédjeink, közjegyzőink, ma már egyikük-másikuk nem is tudja, mije van. S a pórnép fizet, míg tud fizetni.
A romák helyzete érdekel-e valakit? 12–13 évesen szülnek a lányok a segélyért, amit mi fizetünk, egyre többet s egyre többnek. Húsz év múlva mi lesz itt, elnök úr? Nevelés, iskola, kultúra nélkül nőnek fel, és ez hova fog vezetni?
Nincs hitelünk, elnök úr, a hazugság nem tarthat örökké, a kultúrnemzetek, Európa nem a Balkán, egyszer megelégelnek mindent, de mi lesz azután?
El kellene olvassa, elnök úr, Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című könyvét, de még inkább a folytatást: Győztesek és legyőzöttek / … és azután? Idejét múlt könyv, de nekünk időszerű.
Elnök úr, amit a dualizmus s Ceauşescu felépített, állnak még, no meg az újgazdagok palotái, amit „becsületes” úton szereztek s építettek rövid időn belül, nem mint pl. Rockefeller, nemzedékeken keresztül.
Elnök úr, a történelem – nem az írott, a megélt, reális történelem – kegyetlen valóság, mely előbb-utóbb kegyetlen igazsággá fog válni, a csalók, a fals politikusok elítéltetnek – még ha ők lesznek a soros bűnösök vagy bűnözők, szeretve lesznek mind a „vérpadig”, s után örökké, mert éltében nincs értéke a becsületes embernek, csak halála az, mely értéket s örök igazságot szolgáltat az arra érdemesnek. (...)
Amúgy mi, magyarok „csak” olyan 1100 éve vagyunk itt, de itt voltunk s vagyunk ma is. Ez idő alatt 57 királyunk volt, s ezért is, elnök úr, egy icipici jogunk van ahhoz, hogy kérjünk önállóságot, autonómiát, és igen, területet is. Nem elszakadást, hanem önállóságot! Mi másképp élünk, gondolkodunk, erre 1100 éves kultúránk tanított meg. Ez a helyzet, elnök úr, s tanulja meg újólag, amit ön is tud, minél sokszínűbb egy ország, annál értékesebb, s minél jobban nem akarunk valamit, annál jobban erőre kap. Mi másnak születtünk, más kultúrát örököltünk és éltünk meg, olyat, mely most, 1100 év távlatából is fenntartott bennünket, s remélem még hosszú ideig fenn is fog tartani egy 15 milliós nemzetet még akkor is, ha szétszórtan élünk a nagyvilágban – nem a mi hibánkból, s csak azért, mert a szövetségi hűség nem kamatozott… eddig.
Egykori tisztelője,
Molnár János, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szamizdatok új kora
Válaszféle Kuszálik Péter interjújára
A szamizdatok új kora jön? címmel az ÚMSZ 2010. október 29-i számának Színkép mellékletében beszélgetés jelent meg Kuszálik Péter „szamizdat” munkája – A forradalom szikrája, Marosvásárhely, 2010. – kapcsán. Most felelek az interjú címében feltett kérdésre: erdélyi református vonatkozásban már rég beköszöntött a szamizdatok új kora – nem sokkal 1989 decembere után.
A cenzúra megszűnt, de mivel érdekes erővonalak alakultak ki a társadalomban és az egyházban, ajánlatos volt az ember fiának óvatosnak lenni. Emiatt megjelenésük alkalmával a szerzők eltekintettek a könyvbemutatótól, a sajtótájékoztatótól, egyéb nyilvános szerepléstől. Húsz év múltán elmondhatjuk: a történelem hozta és a körülmények vitte hatalmakat sorra kiszolgáló, egyházon belüli egyéni törekvések miatt igazolódni látszik az óvatosság.
Mindjárt a decemberi fordulat után azzal kellett szembesülnie fiatal nemzedékünknek, hogy olyan valaki akart hiteles képet festeni és eladni a romániai református egyházról, aki kolozsvári hivataljai révén 1945 után huszonhét éven át volt az állammal való kapcsolattartás bizalmi embere! Majd további tíz évig volt a rendszer alkatrésze: Tőkés István professzor. Aki éveken át annyira kezében tartotta a református egyházi sajtót, mintha az saját „birodalma” lett volna (egy tudós lelkipásztor kollégánk megítélése szerint).
Az effajta jelenség íratja most, 2010-ben (!) egy másik, politikai elítélést szenvedett lelkipásztor társammal: „… a börtönviselt rabok életrajza ma is kínos többek számára. Sőt a magas rangú állami vagy éppen egyházi tisztségben élő gyermekeiket feszélyezi a szülőket kompromittáló, vádló adattár.” (Meg kell jegyeznem: e tényállás miatt kíséri zenebona a Tőkés & Co. által megrendelt, illetve megjelentetett „dokumentum-jellegű” munkákat, mint amilyen az udvari történész, Molnár János tollából származó Szigorúan ellenőrzött evangélium.)
Így érthető, hogy már 1991-ben összeállt egy, a dolgok rendjére vigyázó, rendhagyó írás: valódi szamizdat – egyházi kottára. (Péntek Árpád: Megjegyzések dr. Tőkés István „A romániai magyar református egyház élete 1944-1989” című könyvéhez, Kolozsvár, 1991.
Péntek Árpád kolozsvári református teológiai professzor röpiratát joggal tekinthetjük az új idők első szamizdatjának. Esetében nyomdai eljárással (!) készült anyagról van szó. Péntek Árpád röpirata mögött ugyancsak hiába keresünk támogatót, netán kiadót, akárcsak Kuszálik Péter publicista mostani munkája mögött. (Röpiratának terjedelme is csupán tíz oldal, kapoccsal összefűzve, 14,5 x 9,5 cm méretben.)
A neve meghurcolását visszautasító Péntek professzor így vall írása születéséről: „Mivel az én hátam mögött nincsen három szponzor, aki a költségeket fedezze, csupán szerény nyugdíjamra vagyok utalva, igyekszem mondanivalómat minél rövidebbre fogni. A könyv [értsd: Tőkés István egykori egyházkerületi káderfőnök, majd főjegyző 1990-ben megjelent, jelzett kötete] elolvasása során meg kell állapítanunk először, hogy ez a könyv korántsem a romániai református egyház életét ismerteti, mivel az sokkal gazdagabb és sokrétűbb ennél, abban rajta kívül sok száz becsületes lelkipásztor szolgált alázattal és áldozatkészen, vállalva azt, hogy egyesek karrierjének elhordozó és szenvedő alanya legyen.
Ez a könyv tulajdonképpen nem más, mint egy ügyesen eldíszletezett színpad, amely háttérül szolgál a püspökségre törő író szerepének, és aki aszerint bocsát fényt vagy árnyékot, dicséretet vagy elmarasztalást mindenkire, hogy ki mennyire pártolta, illetve akadályozta a püspöki szék elérésében.” A Péntek Árpád nevével fémjelzett kezdetet új közlések követték a műfajban: érdemes lenne egy katalógust készíteni róluk. El egészen a 2009-ben interneten közreadott Temesvár „hőse” című röpiratig. A megszólalók mellett „tekintélyes” tábort alkotnak a hallgatást választó egykori egyházi szolgák, a nyugdíjas lelkipásztorok. Visszafogottságukban az is közrejátszhat, hogy a hatóságok által célirányosan és megrostáltan közreadott CNSAS-irattári anyag az elsötétítést szolgálja, nem a kivilágítást. Mintha csak az állam/egyház összefonódások személyi vetületei még ma is, 2010-ben tabuk volnának.
„December-utáni” lelki Bach-korszak lenne a mostani? Annak vélhető. Egy, az idei év nyarán kinyomtatódott szamizdat füzet is ezt a nézetet erősíti meg: Kálváriám a kommunizmusban. A könyvecskének se impresszuma, se kolofonja! Lelkipásztor szerzőjének neve hadd maradjon titokban. Közlékenységét ne szenvedje meg se a kibocsátó személy, se családja. Legyen elég, ha arra utalok, hogy az egyházi apparátus által elszenvedett üldözést, majd a rá nézve szerencsés kibontakozást örökíti meg.
Befejezésül: a felvetett kérdés, amely szerint a szamizdatok új kora jött-e el, eképpen kerekedik ki előttem: a szamizdatok órája már régen ketyeg! Nézetem szerint A forradalom szikrája kibocsátásával ezt a ketyegő „óraszerkezetet” Kuszálik Péter felvitte a toronyba. Kívánatos, hogy minél többen lássák a Tőkés-kultusz mögé-fölé pillantva, „hány az óra”!
Balogh Béla lelkipásztor, Kolozsvár
Emlékeztető: a/ Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet 1990. január 22-i ifjúsági gyűlésén dr. Péntek Árpád rektor lemondását követelő határozatot fogadtak el. Azzal indokolták a követelést, hogy a rektor tétlenül szemlélte az egyház és az intézet rohamos romlását, nem állt ki a jogtalanul meghurcolt lelkipásztorok mellett. Dr. Péntek Árpád légből kapottaknak nevezte a vádakat. /Protestáns Teológiai Intézet hallgatói. = Szabadság (Kolozsvár), 1990. febr. 11./
b/ Balogh Béla /Kolozsvár/, a Farkas utcai templom lelkésze böjtöt hirdetett meg a frissen újraválasztott Tőkés László püspök ellen, a püspököt főbéresnek nevezve és azzal vádolva, hogy elhagyta a törvényesség korlátait. /Böjt Tőkés László ellen. = Szabadság (Kolozsvár), 1998. nov. 2./ Új Magyar Szó (Bukarest)

II. Érsemjéni Néptánctalálkozó
Bihar megye – A napokban rendezték meg a II. Érsemjéni Néptánctalálkozót, mdelyen a helyi mellett az érmihályfalvi és az élesdi néptánccsoport is részt vett. Az eseményt jó hangulatú táncház követte.
A tavalyi I. Érsemjéni Néptánctalálkozó mindjárt nemzetközi is volt, hiszen a helyi Ezüstperje, illetve a „szomszéd” érmihályfalvi Nyíló Akác mellett a debreceni Hajdú Néptáncegyüttes volt a résztvevő. Idén már – anyagiak hiánya miatt – a nemzetköziség elmaradt, mondta el bevezetőjében Sütő Judit szervező, aki a műsorvezetői feladatot is ellátta. Örömmel üdvözölte ellenben az Ezüstperje és a Nyíló Akác mellett az élesdi Rezeda csoportot, melynek tagjai aznap vettek részt – és jutottak tovább – a megyei Ki mit tud?–verseny elődöntőjén. Ezzel mindhárom fellépő mintegy főpróbának is tekinthette semjéni szereplését a tehetségkutató rendezvény – azóta lezajlott – középdöntőjére.
Sanghajból Érsemjénbe
A fellépések sorát a házigazda Ezüstperje nyitotta a Szabad rózsát cserélni című,ördöngősfüzesi táncokra épülő táncjátékával, később még szatmárit is táncoltak, de tapsolhattunk a 13 párból álló „Ezüstperje–utánpótlásnak” is. A Nyíló Akác kalotaszegi és küküllőmenti, a Rezeda sárközi és gyimesi táncokkal lépett fel. Közben a nagyváradiSorogja népzenei együttes (melynek tagjai – Kelemen Molnár János bőgős, Bacsó László brácsás, Román Hunor prímás, Szabó Lóránd prímás, Bartalis Botond cimbalmos – a Nagyvárad Táncegyüttessel másfél hónapig a sanghaji világkiállításon szerepeltek) bonchidai táncrendet muzsikált, majd a közös vacsora után szintén ők húzták a talpalávalót a hangulatos táncházban. erdon.ro

Kiválóságdíjakat adtak át
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén működő néprajz szakot, valamint az annak háttérintézményeként szolgáló Kriza János Néprajzi Társaságot (KJNT) is kitüntették tegnap délben, az egyetem vezetősége által 2009-ben meghirdetett kiválósági verseny díjkiosztóján. – Négyszáznál is több azoknak az alap- és mesterképzős szakoknak a száma, amelyek jelen pillanatban az egyetemen működnek, ezek közül 24-et díjaztak, egyikük a néprajz szak. A benyújtott iratcsomó tartalmazta egykori diákjainknak az elmúlt öt évben elért eredményeit – a végzetteknek a szakmában való jelenléte, publikációk száma stb. – magyarázta lapunknak Keszeg Vilmos egyetemi tanár.
Kiderült: a diákoknak 211 publikációjuk (tanulmányok, kötetek) jelent meg az elmúlt öt évben. – Az eredményeinkkel eddig is tisztában voltunk, most azzal szembesülhettünk, hogy egy ilyen nehéz megmérettetés során is elismerik a munkánkat – tette hozzá Keszeg. A néprajz szak mellett magyar vonalon elismerésben részesült többek között a pénzügy (élén Juhász Jácint Attilával), a római katolikus teológia (Holló László) és a református teológia (Molnár János) szak.
Kiválóságdíjjal ismerték el a Kriza János Néprajzi Társaság tevékenységét is, az egyéni kategóriában pedig Keszeg Vilmos mellett többek között Kassay Gábort (matematika), Benedek Józsefet (földrajz), Gyémánt Lászlót (európai tanulmányok) és Magyari Tivadart (szociológia) tüntették ki. A díjazottak az elismerésekről oklevelet vehettek át.
F. ZS. Szabadság (Kolozsvár)

Nem jó, ami magyar
Függőben a Kovászna Lírája kulturális egyesület bejegyzése. A szervezetben alapító tagként venne részt a város. Az erre vonatkozó tanácshatározat meg is született, de Vasilica Enea jegyző nem ellenjegyezte, úgy véli, törvénytelen, hogy az egyesület hivatalos megnevezésében (Asociaţia Culturală Lira Covasnei — Kovászna Lírája Kulturális Egyesület, melyet elismert az egyesületek, civil szervezetek nevét jóváhagyó országos testület) törvénytelenül szerepelnek a magyar szavak, melyek — mint a testületi ülésen mondta — kiejthetetlenek számára.
Kopacz Levente képviselő úgy véli, ha a jegyző nem változtat véleményén, és az egyesület nem jöhet létre a város részvételével, magánszemélyekként fogják létrehozni azt, s később társulhat hozzá a város is. Thiesz János alpolgármester az év első munkanapján úgy nyilatkozott, elsődleges fontosságú az egyesület létrehozása, mert ezen keresztül szeretnének pályázni a helyi fúvószenekar és mazsorettcsoport számára. "Rövid időn belül leülünk, megkeressük a lehetőséget, hogy már az első negyedévben megalapíthassuk az egyesületet" — mondta.
Az egyesület alapításának kezdeményezői — Butyka Gyula, Molnár János és Kopacz Levente — is arra hivatkoztak, hogy az egyesület működéséhez a helyi költségvetésen kívüli, országos vagy uniós forrásokból is pályázhatnának.
Tavaly közel húsz szabadtéri fúvóskoncertre került sor a fürdővárosban a régi promenádhangulat visszaállítása, a turisztikai vonzerő növelése céljával. Ezeken az előadásokon a barátosi, az uzoni, a kézdivásárhelyi és más helységekből érkezett fúvósok léptek fel, de most már alakulóban a város ifjúsági fúvószenekara is. Ennek fenntartására, hangszerek beszerzésére szükséges az egyesület mielőbbi megalapítása. Tavaly 17 356 lejt fizettek ki a koncertekért, ebből 11 584 lejt a városi művelődési ház, a többit a polgármesteri hivatal állt
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hazatérés Napja Krasznamihályfalván
Szatmár megye – Szombaton tizedik alkalommal tartották meg a Hazatérés Napját Krasznamihályfalván. A helyi református egyház által szervezett rendezvényen több mint kétszázan vettek részt helyiek és hazatérők.
A krasznamihályfalvi református templomban dr. Molnár János, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának dékánja hirdetett igét. Igehirdetésének alapígéjéül a 133. Zsoltárt választotta, mely így kezdődik: ,,Imé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak.” Krasznamihályfalván nagyon sokan gyűltek össze, hogy együtt legyenek, hogy találkozzanak rokonaikkal, egykori barátaikkal, iskolatársaikkal és falubeliekkel. Ez a település is — sok más, egykor elszigetelt településhez hasonlóan — arra a sorsra jutott, hogy fiataljai a jobb megélhetés lehetőségét keresve elhagyták szülőfalujukat, hogy városon keressenek megélhetést. Ilyen alkalmakkor jó hazatérni és felidézni a múlt eseményeit, beszélgetni a jövőről és találgatni, hogy milyen jövő vár ránk. ,,Egy atyától vagyunk – hangsúlyozta az igehirdető. — Egy atya gyermekeiként tértünk most vissza, hogy örvendezzünk. Sajnos nagyon sok ma élő ember identitászavarban van: nem tudja honnan jött és merre tart. Mi, ebben a közösségben esztétikai örömszerzők vagyunk. Istengyermekeinek közössége, örömszerző közösség. Feladatunk, hogy Isten munkatársai és követei legyünk. A ma embere a sokat hangoztatott piacgazdaságban él, meg kell küzdjön a piacgazdaság elvárásaival. Mint ahogy azt naponta tapasztaljuk, a piacgazdaságnak megvannak az előnyei és a hátrányai. A piacgazdaságban mindig megkérdezzük: mi ebben a hasznom? Itt, most, ebben a közösségben feltehetjük a kérdést: Mi a haszna ennek a közösségnek, hogy egy atyótól származik? A válasz a 133. zsoltárban van. Az áldás a haszon. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké, ahol örömszerző közösségre talál.”
Ünnepi percek
Az istentisztelet után Módi Attila helyi lelkipásztor és Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese köszöntötte a vendégeket, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanítóképző Karának kórusa énekelt. A kórus tagjai évente változnak, de az előadásból érezhető volt a szakmai felkészültség és az ének iránti elkötelezettség. A templomból kijövet a résztvevők a kaplonyi fúvószenekarral az élen vonultak a régi egyházi iskolához (jelenleg kultúrotthon), ahol ifj. Geréb Miklós lelkipásztor röviden ismertette Tamás László egykori lelkipásztor–tanító életútját és Krasznamihályfalván kifejtett tevékenységét. A fúvószenekar zenei kíséretében megkoszorúzták a kultúrotthon falán elhelyezett Tamás László emléktáblát, majd minden résztvevőt meghívtak a kultúrotthonban megtartott ünnepi ebédre, ahol a résztvevők kötetlenül beszélgettek.
erdon.ro

Sok cinkos áldozat vár még leleplezésre
Beszélgetés Tőkés Lászlóval, az Európai Parlament alelnökével, volt református püspökkel szekuritátés dossziéjáról és a vontatottan haladó átvilágításról
- A rendszerváltás óta huszonegy év telt el, és a volt kommunista állambiztonság, a szekuritáté viselt dolgai jórészt ma is tisztázatlanok. Miben látja ennek okát? – A romániai rendszerváltozás felemásságából származó rendkívüli gond az volt, hogy a kilencvenes években a szekuritáté üldözöttei és a rendszerváltoztatók kerültek hátrányos helyzetbe. Olyan posztkommunista, szekurista társadalom váltotta a Ceauşescu-rendszert, ahol a szekuritáté rövid időn belül láthatatlan hadosztályként tért vissza a társadalmi, politikai életbe képviselői és információs hálózata révén. A múlttal való szembenézés elmaradt, hiszen a volt titkosszolgálat és a volt nomenklatúra uralta a közéletet, ők szabták meg az érvényesülő irányt.
– Ez miben nyilvánult meg? Mennyire lehetett a kilencvenes évek első felében szóba hozni az átvilágítás szükségességét?
– Ahelyett, hogy mi kértük volna számon a bennünket üldöző titkosszolgák dicstelen tevékenységét – magának a szekuritáténak a tevékenységét –, az átkeresztelt, de valójában újjáalakult román titkosszolgálat lendült kemény ellentámadásba: kikezdte azokat, akiket a kommunizmus idején üldözött. Magam is abba a helyzetbe kerültem, hogy védekeznem kellett a nemtelen vádakkal szemben: megpróbáltak besározni és kollaboránsnak kikiáltani. A megtisztulás folyamata, az igazságtétel defenzív helyzetből indult. A láthatatlanul továbbélő szekuritáté a lejáratás, a kompromittálás, a megfélemlítés és a zsarolás módszereit használta, akárcsak 1989 előtt: ő felügyelte a levéltári anyagokat, az információs kapcsolatokat, ő rendelkezett a HÁLÓZATOKKAL. A kilencvenes években lehetetlen helyzetbe kerültem, mert nem tudtam védekezni, nem állt rendelkezésemre semmilyen eszköz, a titkosszolgálati levéltárakhoz nem lehetett hozzáférni. Akármit ragadtak ki dossziémból, nem volt védekezési lehetőségem, semmilyen dokumentummal nem tudtam az ellenkezőjét bizonyítani. E fonák helyzetnek tulajdonítható, hogy tíz évig kellett várni az átvilágítási, vagyis az úgynevezett Ticu-törvényre. – A törvényalkotó eredeti elképzeléséhez képest az elfogadott Ticu-törvény a vártnál vérszegényebbre sikeredett. Ez mennyire jelentette a múlttal való szembenézés kezdetét? – A Ticu-törvénynek óriási jelentősége volt, mert hosszú évek után valamilyen mértékben végre megvalósult a titkosszolgálati levéltárakhoz való hozzáférés. Ekkor kezdődhetett el a titkosszolgálati múlt átvilágítása. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület az elsők között élt a lehetőséggel: innentől kezdve már nem csak elméleti, politikai követelés volt az átvilágítás, hanem a gyakorlatban is lépéseket tudtunk tenni a megvalósításáért. – Ön is hozzájutott egykori szekuritátés dossziéjához. Miként szembesült a benne leírtakkal? A dossziéjában azt találta, amire számított?
– Ha jól emlékszem, húsz kötetre terjedő, tizenvalahány ezer oldalnyi irathalmaz került két-három részletben a kezembe. A dosszié vegyes képet mutat: sok benne az olyan fajta salátairat, mint a lehallgatási jegyzőkönyvek magyarul és románul, vagy csak román fordításban, amelyek szinte napi részletességgel mutatják be a diktatúrában megélt hétköznapjaimat. Ezek számomra érdekes anyagok: megtudom belőlük, hogy mivel foglalatoskodott a feleségem a konyhán, milyen csínytevései voltak a kicsi Máté fiamnak, mikor mentem be a szobába, mikor jöttem ki a konyhába, milyen hangulatban volt a család. A krumplipucolástól az összeszólalkozásig minden aprólékos pontossággal szerepel a jegyzőkönyvekben. Családi dokumentumkönyvet lehetne ezek alapján írni, függetlenül a titkosszolgálati információktól. Sajnos nem volt még időm elmélyülni benne. A többi anyag egy-egy nagy kampányakció köré csoportosul.
– Tudna-e egy-két ilyen akciót említeni, amit a szekuritáté felgöngyölített? – Többek között az Ellenpontok nevű szamizdat folyóirat körüli szekuritáté-akcióról készült egy igen részletes titkosszolgálati anyag. Az Ellenpontokban az egyházi cikkek jelentős részét én írtam. Szőcs Géza, Molnár János volt lelkészkollégám, jelenleg szegedi egyháztörténész, Tóth Károly és Ara-Kovács Attila szerepeltek benne. Az akciót teljes részletességgel tükrözi a titkosszolgálati iratanyag. Hasonlóan a dési egyházi szolgálatom, az ifjúsági tevékenységem is részletekbe menően szerepel a szekuritáté feljegyzéseiben. A besúgók tájékoztatása alapján áll össze a kép: a dosszié lapjairól kirajzolódnak a dési magyar kapcsolatok egyházi és városi vonatkozásai egyaránt. – Egy ilyen dosszié bizonyára hemzseg a besúgók jelentéseitől, hiszen a titkosszolgálati munka nélkülözhetetlen „kellékei” voltak. Kíváncsi volt arra, hogy környezetéből ki jelentett önről? – A szekuritáté elég jól fedezte a besúgóit. Valójában azonban nem volt tétje a Biblia-körökön és a kulturális rendezvényeken elhangzó beszélgetéseknek. A szekuritátét professzionális voluntarizmus jellemezte: nagy mennyiségű iratot kellett gyártani, fékezni kellett az emberi kapcsolatok kiépülését, gátat akartak szabni az ifjúság gyülekezeti életbe való bekapcsolódása elé. Inkább a vergődő kisemberi kapcsolatok, a kollégák, a barátok kínjai tükröződnek a dosszié lapjain. Kisstílű besúgói voltak a szekuritáténak, hiszen igazából nem is volt mit besúgni. Környezetemből mindenkit behurcoltak, mindenkinek a szájába adták, hogy mit írjon le. Nem voltak kiemelkedő, nagy besúgóim: akiket meghurcoltak, mindenki mondott valamit, aztán amikor elengedték őket, mindenki mindent elmesélt a többieknek. Egy bizalmi rendszer alakult ki közöttünk, mindig figyelmeztettük egymást. De a dosszié sok fejezetéről beszélhetnék. Érdemes kiemelni a teológiai életről szóló részt, hiszen a megfigyelésem már diákként elkezdődött. Molnár János ezt feldolgozza a Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvében. A teológián komoly besúgói rendszer működött: a megfigyelés szűk rétegre terjedt ki, emiatt könnyebb munkája volt a titkosszolgálatnak. Nem kellett Dés, Brassó vagy Temesvár nagyságú körben szétszóródni: egy szűk körre koncentrálva valósággal rávetette magát az egyház jövendőbeli papjaira. – A szekuritáté célkeresztjében tehát kiemelt helyen szerepelt a teológia. Sok lelkészt már itt beszerveztek? – Sajnos elég jelentős számú kollégám vált besúgóvá: évfolyamonként legalább négy-öt ember dolgozott a kommunista titkosszolgálatnak, akiket később le is lepleztünk. Egy részükre a rendszerváltás után, püspökként bukkantam rá: róluk átvilágítási jegyzőkönyvek készültek, amelyeket közzé is tettük. Többjük már elmenekült az országból. A szekuritáté kiemelt figyelemmel dolgozott a teológián, sok teológust megkörnyékeztek. Ez is bizonyítja az egyház kiszolgáltatottságának drámai lenyomatát. „Verd meg a pásztort és szétszéled a nyáj” – ez a bibliai példázat érvényesült a szekuritáté és az egyház kapcsolatában. A lelkipásztorok lejáratása, beszervezése által próbálták aláaknázni, meggyengíteni a gyülekezetet. A kommunista időkbeli püspök ahhoz is hozzájárult, hogy hatalmas lelkészhiány alakuljon ki. Amikor 1990-ben püspök lettem, több mint száz lelkészi állás volt betöltetlen. Az egyház elleni támadás két fronton bontakozott ki: egyfelől a hatalmas lelkészhiány, másfelől a kölcsönösen gerjesztett félelem és bizalmatlanság próbálta aláásni az egyházat.
– A rendszerváltás után ön kezdeményezte elsőként az egyházi átvilágítást. Hogyan fogadták ezt az egyházban? – Az a legnagyobb baj, hogy nem csak a szekuritáté utódszervezeteivel, illetve ezek nacionalista köreivel találtuk szembe magunkat, hanem a magyar egyházakban, az erdélyi magyar közéletben sem tisztázódott az átvilágítás fontossága. Nem pusztán arról van szó, hogy kíváncsiak vagyunk egykori besúgóinkra. Az átvilágítás nem egy steril, becsületbeli kérdés: elmaradása a rendszerváltozás és a mindennapi társadalmi élet folytonosságában jelentett problémát. Azzal, hogy a titkok nem derültek ki és a besúgók nem vallottak színt, a bizalom nem állt helyre.
– Az emlékezet mindig megszépíti a múltat. Van, aki lezárná ezt az időszakot: sokan úgy vélekednek, hogy ma már nincs gyakorlati haszna az átvilágításnak… – Engem is kevésbé érdekel, hogy kik voltak a hetvenes, vagy nyolcvanas évek magyar besúgói, az viszont érdekel, hogy egyházamban, a lelkészi társadalomban, a presbitériumokban, az egyházkerület vezetőségében, az egyházmegyék szintjén hányan vannak még, akik őrzik a titkot, akik zsarolhatók, vagy akik ma is folytatják ezt a tevékenységet. Aktuálpolitikai, egyház-politikai és nemzetpolitikai fontossága van annak, hogy kiderüljön az igazság. Amíg ez nem derül ki, az olyan, mint az elgennyesedő seb, amit nem takarítanak ki, így tovább fertőződik, és nem gyógyul meg. Sőt életveszélyes fertőzés kiindulópontja lehet. Az erdélyi magyar közélet, az egyházi élet megtisztítása a gyógyulás előfeltétele. Ezt kevesen látták be, erről hosszú ideig nem akartak beszélni. – Volt olyan időszak, amikor úgy érezte, hogy az átvilágítás ügyével egyedül maradt? – Igen, volt ilyen időszak. A múlt feltárásának igazából nem volt támogatottsága. Noha sok idevágó határozatot szavaztak meg, utána a „fogjuk meg és vigyétek” magatartás lett a jellemző... Gyakran egyedül maradtam. 2001-ben, amikor vége lett a Csiha-korszaknak – Csiha Kálmán püspök ellene volt minden átvilágításnak –, és Pap Géza lett az erdélyi egyházkerület új püspöke, a zsinatban elindult a múlt feltárására irányuló munka. Nagy hibának tartom azonban, hogy a 60:40 százalékos erdélyi-királyhágómelléki összetételű zsinatban az általunk előterjesztett keményebb átvilágítási szabályt a többség leszavazta. Helyette egy enyhébb, semmitmondó szabályozást fogadtak el, amely magvában elhalt, ahogy megszavaztuk. Legalább öt-hat év telt el, és nem történt semmi. Létrejött valami Öregek Tanácsa, ahova bemegy a vádlott, bevallja, hogy bűnös, és ennyi – jóhiszemű, ugyanakkor elég steril szabályozás volt.
– Mikor következett be a fordulópont az átvilágítás felgyorsításában?
– Az átvilágítás ügye akkor mozdult ki a holtpontról, amikor Pap Géza püspök úr rádöbbent, hogy a múlt folytonosságának súlyos jelenkori következményei vannak. Rájött, hogy ettől nem függetleníthetjük magunkat, mert a volt besúgók itt járnak közöttünk, és ők ma is fogva vannak. A felismerés új lendületet adott a két egyházkerületben elkezdődött átvilágításnak. Többen kivették dossziéjukat, én magam is akkor kaptam meg az iratcsomókat. Néhány meghatározó egyházi emberre olyan mély hatást tett a tényanyag, amivel szembesült, hogy ez felgyorsította az átvilágítást: azóta az Erdélyi és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fej fej mellett halad.
– Volt református püspökként mennyire elégedett a munka menetével? – Amióta nem vagyok püspök, a Királyhágómelléken lelassult az átvilágítás üteme. Az átvilágítást valószínűleg Bukarestből manipulálják, de feltehetően az egyházban meghúzódó volt besúgók is lassítják a folyamatot. Mielőtt leköszöntem volna a püspöki tisztségről, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a kilenc esperesből öt volt érintett, holott az évek során kicserélődtek az esperesek... 1990 óta több választás volt, és minden jelölés előtt nyilatkozatot kellett tenni, hogy az illető nem volt a régi rendszer kiszolgálója. Megdöbbenésemre mégis sokan megmaradtak. Ma általános dermedtség jellemzi a kialakult viszonyokat. – Ezek szerint még sok az olyan egyházi szolga, aki súlyos múltja ellenére továbbra sem akar szembenézni az átvilágítás tényével… – Azt is mondhatnám, hogy ők a cinkos áldozatok. Noha megszenvedték a múltat és a jövendőt, megalázták, sárba tiporták őket, tönkretették pályájuk egy részét, mégis hallgatnak, és fedezik egymást. Ahelyett, hogy legalább tíz évvel ezelőtt kiálltak volna a nyílt színre, hogy elmondják, ez az igazság! Még az is jobb volna, mint ebben a megfoghatatlan, kaffkai ködben, szorongásban, bizonytalanságban élni. Amikor két évvel ezelőtt lelepleztünk közel háromszáz volt szekus tartótisztet, és kinyomtattuk névjegyzéküket, az érintett egyházi szolgáknak nem ugrott be, hogy ilyen előzmények után bármikor lebukhatnak. Még ez sem késztette a cinkos áldozatot arra, hogy megtörje a csendet, és segítsen a társadalmi-erkölcsi-egyházi megújulás előrelendítésében.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)