Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Molnár C. Pál
3 tétel
2007. szeptember 13.
A Molnár C. Pál Baráti Kör tagjai, meghívott vendégművészek – köztük Kristófi János nagyváradi festő – és nagynevű elődök munkáin keresztül ismerhetik meg a magyar egyházművészetet, történelmet, tájakat és városokat a Budapesten járó érdeklődők a Szent István Bazilika altemplomában megnyílt kiállításon. Molnár C. Pál festőművész, grafikus és egyházművész neve fémjelzi azt a társaságot, mely húsz éve alakult meg hivatalosan. De a barátságok, amelyekből született, jóval régebbi időkre tehetőek. /Kánya Gyöngyvér: Bazilikatitkok váradi színei. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./
2016. május 18.
Újra látogatható a neves szatmári képzőművész, Erdős Pál műterme
Kedd délelőtt egy, az alkotó grafikáiból álló tárlat megnyitójával adták át Erdős Pál képzőművész egykori műtermét. Ez a tervek szerint hetente egyszer tart majd nyitva, de előzetes telefonos bejelentkezés esetén bármikor látogatható lesz a nagyközönség számára.
A filharmónia bejáratával szembeni épület bejárata mellett már hosszú évek óta hirdeti emléktábla, hogy abban alkotott a nagy elismertségnek örvendő néhai művész, Erdős Pál. Jó ideig látogatható is volt a műhely, kiállítást is tartottak az épületben, ám az utóbbi években lakat került a bejárati ajtóra. A Szatmár Megyei Múzeum az elmúlt hónapokban felújíttatta a műtermet, illetve az épületben található kisebb helyiségeket, kedd délben pedig meg is mutatták a nagyközönségnek a végeredményt.
Az épület kisebb alsó termeiben kiállították azokat az Erdős-grafikákat, amelyeket a képzőművész az 1987-ben bekövetkezett halála előtt néhány hónappal ajándékozott a megyei múzeumnak. A földszinti termeket az elkövetkezőkben hasznosítani is fogják - derült ki Felician Pop múzeumigazgató beszédéből. Szatmárnémeti képzőművészek számára lesz ez találkozóhely.
A felújítás igen jól sikerült: az emeleten található műhely az 1960-as, 1970-es éveket idéző berendezéssel, igazán különleges hangulatot teremt, szinte úgy érzi az ember, hogy bármikor beléphet Erdős, hogy egy újabb grafikának kezdjen neki. Vagy éppen egy tányérra rajzoljon, vagy begyújtson a cserépkályhába, amely nem igazán tetszett neki, ezért azt is képzőművészeti alkotássá alakította. A régi ablakokat sárga zászló-anyagból készült függöny fedi - ennek köszönhetően borús időben is sárgás, napfényszerű fény töltötte meg az alkotóműhelyt.
Ki volt Erdős Pál?
Erdős Pál 1916. november 2-án született a Szatmár megyei Nántűn. Festői tanulmányait a nagybányai festőiskolában kezdi, ahol nagy mesterek, mint Thorma János, Krizsán János és Mikola András tanítványa lesz. Budapesten folytatja tanulmányait a nagy festőművész, Molnár C. Pál irányítása alatt. 1938-ban a szatmári értelmiségtől tanulmányi ösztöndíjat kap és el tud utazni Párizsba, Velencébe majd Rómába, hogy tovább fejlessze tehetségét. Utána Szatmárnémetiben tevékenykedik mint festőművész, grafikus és metszetkészítő. Nagy sikerrel készít grafikai munkákat különböző budapesti kulturális folyóiratoknak.
1944-ben zsidó származása miatt családjával elhurcolják Auschwitzba, ahonnan további haláltáborokba kerül. Egyedül tért haza Szatmárnémetibe, ahol belemerült a helyi kulturális és képzőművészeti életbe. Később több mint 10 évig Nagybányán élt, majd visszatért Szatmárnémetibe, ahol színházigazgató, később filharmónia-igazgató lesz. 1973-ban a Szatmári Művészek Egyesülete elnökévé választja, 1977-ben pedig a Képzőművészek Romániai Szövetségének alelnöke lesz 1987. november 17-én bekövetkezett haláláig.
szatmar.ro
Kedd délelőtt egy, az alkotó grafikáiból álló tárlat megnyitójával adták át Erdős Pál képzőművész egykori műtermét. Ez a tervek szerint hetente egyszer tart majd nyitva, de előzetes telefonos bejelentkezés esetén bármikor látogatható lesz a nagyközönség számára.
A filharmónia bejáratával szembeni épület bejárata mellett már hosszú évek óta hirdeti emléktábla, hogy abban alkotott a nagy elismertségnek örvendő néhai művész, Erdős Pál. Jó ideig látogatható is volt a műhely, kiállítást is tartottak az épületben, ám az utóbbi években lakat került a bejárati ajtóra. A Szatmár Megyei Múzeum az elmúlt hónapokban felújíttatta a műtermet, illetve az épületben található kisebb helyiségeket, kedd délben pedig meg is mutatták a nagyközönségnek a végeredményt.
Az épület kisebb alsó termeiben kiállították azokat az Erdős-grafikákat, amelyeket a képzőművész az 1987-ben bekövetkezett halála előtt néhány hónappal ajándékozott a megyei múzeumnak. A földszinti termeket az elkövetkezőkben hasznosítani is fogják - derült ki Felician Pop múzeumigazgató beszédéből. Szatmárnémeti képzőművészek számára lesz ez találkozóhely.
A felújítás igen jól sikerült: az emeleten található műhely az 1960-as, 1970-es éveket idéző berendezéssel, igazán különleges hangulatot teremt, szinte úgy érzi az ember, hogy bármikor beléphet Erdős, hogy egy újabb grafikának kezdjen neki. Vagy éppen egy tányérra rajzoljon, vagy begyújtson a cserépkályhába, amely nem igazán tetszett neki, ezért azt is képzőművészeti alkotássá alakította. A régi ablakokat sárga zászló-anyagból készült függöny fedi - ennek köszönhetően borús időben is sárgás, napfényszerű fény töltötte meg az alkotóműhelyt.
Ki volt Erdős Pál?
Erdős Pál 1916. november 2-án született a Szatmár megyei Nántűn. Festői tanulmányait a nagybányai festőiskolában kezdi, ahol nagy mesterek, mint Thorma János, Krizsán János és Mikola András tanítványa lesz. Budapesten folytatja tanulmányait a nagy festőművész, Molnár C. Pál irányítása alatt. 1938-ban a szatmári értelmiségtől tanulmányi ösztöndíjat kap és el tud utazni Párizsba, Velencébe majd Rómába, hogy tovább fejlessze tehetségét. Utána Szatmárnémetiben tevékenykedik mint festőművész, grafikus és metszetkészítő. Nagy sikerrel készít grafikai munkákat különböző budapesti kulturális folyóiratoknak.
1944-ben zsidó származása miatt családjával elhurcolják Auschwitzba, ahonnan további haláltáborokba kerül. Egyedül tért haza Szatmárnémetibe, ahol belemerült a helyi kulturális és képzőművészeti életbe. Később több mint 10 évig Nagybányán élt, majd visszatért Szatmárnémetibe, ahol színházigazgató, később filharmónia-igazgató lesz. 1973-ban a Szatmári Művészek Egyesülete elnökévé választja, 1977-ben pedig a Képzőművészek Romániai Szövetségének alelnöke lesz 1987. november 17-én bekövetkezett haláláig.
szatmar.ro
2017. június 24.
Kánikulában egy kényelmes fotelben felüdít a júniusi Szövétnek
Kicsit késve került a nyomdába, technikai okok miatt. A nyomda új termelési felelőse meg három-négy nap helyett egy hetet kér a nyomtatási folyamatra. Azt mondja, hogy egy ilyen színvonalas tartalmú folyóiratot, mint amilyen a Szövétnek, megfelelő minőségben illik kinyomtatni, ami több időt igényel. Ezért aztán elnézést kérünk türelmetlen olvasóinktól, akik már keresték a lapot a könyvesboltokban, és sürgették telefonhívásaikkal a terjesztőket.
Kukkantsunk bele a júniusi számba, amelynek címlapján, Kurunczi Ferenc felvételén az arad-belvárosi római katolikus templomban első szentáldozáson résztvevő 20 kislány és kisfiú állt össze egy csoportkép erejéig az oltár előtt. A hátsó borítón Allerhand István gyönyörű fotója és Garai Gábor szép verse idézi a nyár hangulatát. A két színes belső borítón: képes beszámoló a Csiky Gergely Főgimnázium diákjainak néhány, a tanévzáráshoz kötődő eseményéről, illetve bekukkantás a Kölcsey Képtár 9., Simó Margit Száz illusztráció Dante Isteni Színjátékához című kiállításába.
Az Irodalom, művészet rovatban találkozhatunk házi szerzőink legújabb munkáival: Szabó Péter (korsók), Böszörményi Zoltán (Az akaratról), a hódmezővásárhelyi Arany-Tóth Katalin (Szerelmes vers), Ódry Mária (Volt egyszer egy Flórián-kápolna) és Grosz László (ha csend van…) versével, a budapesti Radnai István (Ma is megkívánom), Juhász Béla (Előadáson, Gyerekmedence), a szegedi Kurunczi Mária (Hegyi utakon) rövidprózával jelentkezik. Az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium két tehetséges diákja, Köteles Nikolett (Halott oltalom) és Simpf Angelika (Világ) munkái ebből a számból sem hiányoznak. Tatár Etelka Chicagóból küldött levelet (ifj. Fekete István legújabb kötetéről), Nótáros Lajos folytatja Arad marad – A román kérdés című regényét a VII./9. résszel. Puskel Péter Battonyán járt, meglátogatta a Molnár C. Pál-emlékházat és olvasóinkkal is megosztja élményeit, miközben bemutat néhány érdekes mozzanatot az aradi Főreálban végzett művész életéből ( Egy kicsita „miénk” is. – Battonya nagy művésze).
A nemrég megünnepelt Pünkösdről értekezik a Hitéletrovatban Bátkai Sándor (Évszázadok csodája). Horváth Csaba, a Kiskapuson élő és dolgozó evangélikus lelkész egy régi emlékét idézi (A Cosmos ura). Új munkatársunk, Fiegel Erzsébet filozófiai prezentációval jelentkezik; most induló sorozatának bevezetőjeként bepillantást nyújt a metafizikába (Az élet lényege – A metafizikai tradicionalitásról). A rovatot az áprilisi számból kimaradt Minorita anekdota zárja, Matekovits Mihály tollából.
Örömhír, hogy az Oktatás rovat fiatal szerzőt avat Módi Kinga személyében, aki Nagyenyeden járt, a 400 éves, Bethlen Gábor nevét viselő református kollégiumban (Protestáns felekezetek országos olimpiája). Az Arad megyei magyar iskolákat talán legjobban ismerő személy Matekovits Mihály, nyugalmazott matematikatanár. Írásában bemutatja röviden a megye magyar iskoláinak névadóit (Nevesített magyar iskolák Arad megyében).
Sok kedves olvasónk szereti aMemoár rovatot. Ezúttal is csemegézhetnek. Koreck Aladár (Diákok a színpadon) és dr. Perneki-Simonsits István (Mesél a műtéti napló) gondoskodnak erről. Végéhez közeledik Regéczy Szabina Perle Szemek tüzében című naplójegyzet-sorozata (Közösségben a közösségért).
A Történelem rovatban dr. Vajda Sándor mutatja be Arad megye egy több évszázaddal ezelőtt épült várát (A borosjenői vártörténete). A rovatot Fritz Mihály, az 1867-es Kiegyezésre emlékeztető érmének reprodukciója zárja.
Ujj János igen jól dokumentált írásában Arad városnegyedeit idézi elénk (Egy másik tisztviselőtelep). A LÖNNI VAGY NEM LÖNNI című iratosi írói falurajzát egészíti ki a továbbiakban Sarusi Mihály (Hodács: magyarosan!). Mindez a Helytörténet rovatban, amelyet Siska-Szabó Zoltán két fotója zár (Régi és új Arad – A víztorony).
Ismét régi újságokat lapozgatott Piroska István, és megosztja olvasóival élményeit (Azt írta azújság – Az 1916-os,utolsó magyar koronázási szertartás egy érdekes aradi vonatkozása).
Milka Péter az Útinapló rovatbeli írásában folytatja színes beszámolóját a Chicagóban töltött hetekről(Amerikában jártunk).
Egy ismerősöm nemrég megsúgta, hogy alig várja a Szövétnek megjelenését, és benne a Keresztrejtvényt. Brittich Erzsébet sok rejtvénykedvelő olvasónk szórakoztatásáról gondoskodik (Ügyvéd volt megyénkben).
És a végén a Humor rovat, és benne Kövér Péter (A nemzés misztériuma, avagy az oroszlán és a disznó). Eláruljuk, hogy ez a szellemes írás része a szerző következő, alakuló kötetének. Reméljük, hogy ez is olyan sikeres lesz, mint a tavaly nyomdafestéket látott „Barkácsolj egy tavaszt!”.
Állandó, veterán grafikusunk, Kett Groza János júniusban is letette kéznyomát a lapban néhány jellegzetes rajzával. Czernák Dorottya, a Csiky Gergely Főgimnázium diákja, a szerkesztő felkérésére művészi illusztrációt készített a júniusi Szövétnekbe. Eláruljuk, hogy a tizenkettedikes diáklány rajzai egy nemrég megjelent novelláskötetet is díszítenek.
Juhász Béla Nyugati Jelen (Arad)
Kicsit késve került a nyomdába, technikai okok miatt. A nyomda új termelési felelőse meg három-négy nap helyett egy hetet kér a nyomtatási folyamatra. Azt mondja, hogy egy ilyen színvonalas tartalmú folyóiratot, mint amilyen a Szövétnek, megfelelő minőségben illik kinyomtatni, ami több időt igényel. Ezért aztán elnézést kérünk türelmetlen olvasóinktól, akik már keresték a lapot a könyvesboltokban, és sürgették telefonhívásaikkal a terjesztőket.
Kukkantsunk bele a júniusi számba, amelynek címlapján, Kurunczi Ferenc felvételén az arad-belvárosi római katolikus templomban első szentáldozáson résztvevő 20 kislány és kisfiú állt össze egy csoportkép erejéig az oltár előtt. A hátsó borítón Allerhand István gyönyörű fotója és Garai Gábor szép verse idézi a nyár hangulatát. A két színes belső borítón: képes beszámoló a Csiky Gergely Főgimnázium diákjainak néhány, a tanévzáráshoz kötődő eseményéről, illetve bekukkantás a Kölcsey Képtár 9., Simó Margit Száz illusztráció Dante Isteni Színjátékához című kiállításába.
Az Irodalom, művészet rovatban találkozhatunk házi szerzőink legújabb munkáival: Szabó Péter (korsók), Böszörményi Zoltán (Az akaratról), a hódmezővásárhelyi Arany-Tóth Katalin (Szerelmes vers), Ódry Mária (Volt egyszer egy Flórián-kápolna) és Grosz László (ha csend van…) versével, a budapesti Radnai István (Ma is megkívánom), Juhász Béla (Előadáson, Gyerekmedence), a szegedi Kurunczi Mária (Hegyi utakon) rövidprózával jelentkezik. Az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium két tehetséges diákja, Köteles Nikolett (Halott oltalom) és Simpf Angelika (Világ) munkái ebből a számból sem hiányoznak. Tatár Etelka Chicagóból küldött levelet (ifj. Fekete István legújabb kötetéről), Nótáros Lajos folytatja Arad marad – A román kérdés című regényét a VII./9. résszel. Puskel Péter Battonyán járt, meglátogatta a Molnár C. Pál-emlékházat és olvasóinkkal is megosztja élményeit, miközben bemutat néhány érdekes mozzanatot az aradi Főreálban végzett művész életéből ( Egy kicsita „miénk” is. – Battonya nagy művésze).
A nemrég megünnepelt Pünkösdről értekezik a Hitéletrovatban Bátkai Sándor (Évszázadok csodája). Horváth Csaba, a Kiskapuson élő és dolgozó evangélikus lelkész egy régi emlékét idézi (A Cosmos ura). Új munkatársunk, Fiegel Erzsébet filozófiai prezentációval jelentkezik; most induló sorozatának bevezetőjeként bepillantást nyújt a metafizikába (Az élet lényege – A metafizikai tradicionalitásról). A rovatot az áprilisi számból kimaradt Minorita anekdota zárja, Matekovits Mihály tollából.
Örömhír, hogy az Oktatás rovat fiatal szerzőt avat Módi Kinga személyében, aki Nagyenyeden járt, a 400 éves, Bethlen Gábor nevét viselő református kollégiumban (Protestáns felekezetek országos olimpiája). Az Arad megyei magyar iskolákat talán legjobban ismerő személy Matekovits Mihály, nyugalmazott matematikatanár. Írásában bemutatja röviden a megye magyar iskoláinak névadóit (Nevesített magyar iskolák Arad megyében).
Sok kedves olvasónk szereti aMemoár rovatot. Ezúttal is csemegézhetnek. Koreck Aladár (Diákok a színpadon) és dr. Perneki-Simonsits István (Mesél a műtéti napló) gondoskodnak erről. Végéhez közeledik Regéczy Szabina Perle Szemek tüzében című naplójegyzet-sorozata (Közösségben a közösségért).
A Történelem rovatban dr. Vajda Sándor mutatja be Arad megye egy több évszázaddal ezelőtt épült várát (A borosjenői vártörténete). A rovatot Fritz Mihály, az 1867-es Kiegyezésre emlékeztető érmének reprodukciója zárja.
Ujj János igen jól dokumentált írásában Arad városnegyedeit idézi elénk (Egy másik tisztviselőtelep). A LÖNNI VAGY NEM LÖNNI című iratosi írói falurajzát egészíti ki a továbbiakban Sarusi Mihály (Hodács: magyarosan!). Mindez a Helytörténet rovatban, amelyet Siska-Szabó Zoltán két fotója zár (Régi és új Arad – A víztorony).
Ismét régi újságokat lapozgatott Piroska István, és megosztja olvasóival élményeit (Azt írta azújság – Az 1916-os,utolsó magyar koronázási szertartás egy érdekes aradi vonatkozása).
Milka Péter az Útinapló rovatbeli írásában folytatja színes beszámolóját a Chicagóban töltött hetekről(Amerikában jártunk).
Egy ismerősöm nemrég megsúgta, hogy alig várja a Szövétnek megjelenését, és benne a Keresztrejtvényt. Brittich Erzsébet sok rejtvénykedvelő olvasónk szórakoztatásáról gondoskodik (Ügyvéd volt megyénkben).
És a végén a Humor rovat, és benne Kövér Péter (A nemzés misztériuma, avagy az oroszlán és a disznó). Eláruljuk, hogy ez a szellemes írás része a szerző következő, alakuló kötetének. Reméljük, hogy ez is olyan sikeres lesz, mint a tavaly nyomdafestéket látott „Barkácsolj egy tavaszt!”.
Állandó, veterán grafikusunk, Kett Groza János júniusban is letette kéznyomát a lapban néhány jellegzetes rajzával. Czernák Dorottya, a Csiky Gergely Főgimnázium diákja, a szerkesztő felkérésére művészi illusztrációt készített a júniusi Szövétnekbe. Eláruljuk, hogy a tizenkettedikes diáklány rajzai egy nemrég megjelent novelláskötetet is díszítenek.
Juhász Béla Nyugati Jelen (Arad)