Nyugdíjastalálkozó Óteleken
„Visszaemlékezni a múltra, beszélni a jelenről, belegondolni a jövőbe”
„Ismét eltelt egy év, újra együtt örülhetünk és ünnepelhetünk! Boldog vagyok, hogy eljöttek és ilyen sokan itt vannak! A célunk az, hogy jól érezzék magukat, beszélgessenek, mulassanak, hiszen ez az önök estéje, amikor azért jövünk össze, hogy kifejezzük hálánkat, megbecsülésünket és szeretetünket önök iránt, akik egy hosszú élet munkáját és tapasztalatát tudhatják maguk mögött” – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Kúti Kis Klára óteleki alpolgármester a Nyugdíjastalálkozó óteleki és a simonyifalvi vendégeit. A helyi Kultúrotthonban április 22-én, szombaton sorra került rendezvényen részt vett ft. Heinrich József óteleki esperes, aki kortársként köszöntötte a jelenlévőket. „Fontosak az ember életében a találkozások, mert általuk élményeket tudunk gyűjteni, visszaemlékezni a múltra, beszélni a jelenről, belegondolni még a jövőbe is. Idézzék fel a régi emlékeket, mondják el a mai panaszukat, tervezgessék a jövőt. Minden találkozásról élményekkel távozunk és már gondolunk a következő találkozóra” – mondta köszöntője során az óteleki plébános.
A nyugdíjasok találkozóján fellépett az óteleki hagyományőrző csoport, akik két oroszhegyi táncot és egy sárközi karikázót mutattak be, majd egy szavalat hangzott el. A finom vacsorát egy közös imával, ft. Heinrich József esperes áldásával költötték el a szépkorúak. A nyugdíjasok késő éjjelig tartó, hangulatos bálján a helyi Pink zenekar húzta a talpalávalót.
Az immár hagyományos Nyugdíjastalálkozót az Óteleki Polgármesteri Hivatal szervezte.
Molnár Géza / Nyugati Jelen (Arad)

Ótelekiek a XI. Magyarcsernyei Kalácsfesztiválon
A román–szerb határ közelében található Magyarcsernyén az elmúlt hét végén szervezték meg XI. Kalácsfesztivált. A Magyarcsernyei Hagyományápoló Egyesület korán reggel melegített kemencével várta a vajdasági, romániai, magyarországi versenyzőket, akik már otthon meggyúrták a tésztáikat. A verseny helyszínére érkezve a vendégek már csak a belevalót kellett bevonják, túróval, dióval, lekvárral, ki-ki a saját hagyományai szerint, majd ezeket tepsibe helyezve átadták a helyi pékmesternek, aki sorban kisütötte a finomságokat.
Hazánkat a határ innenső oldaláról az Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület csapata képviselte a fesztiválon, helyben sütött hájaskiflivel, de a díszasztalra már otthon sütött Rigójancsi, dióstorta, körteízű krémes torta és szezongyümölcsökből készült meggyespiskóta került bemutatásra a nézőközönség és a zsűri elé. Magyarországot a szlovák kisebbség által lakott vidékről, a Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesületének tagjai képviselték, szlovák „tóth”-jellegű süteményekkel: kapusznyika (káposztás lepény), tvrarozsnyika (túrós lepény), ezek nélkül nem volt disznótor, lakodalom vagy más ünnep. A kalácsfesztiválon 13 csapat vett részt, amelyek torták, kalácsok, sütemények változatos kínálatát mutattak be a háromtagú és kizárólag nőkből álló zsűrinek. A több mint százféle sütemény közül végül a tésztából sült fonott kosár nyerte el a zsűri és a látogatók tetszését, így a vajdaságiak otthon tartották a nagydíjat.
Molnár Géza Nyugati Jelen (Arad)

Megemlékezés az óteleki Székelykapu emlékműnél
Nyolc esztendővel ezelőtt avatták fel az óteleki római katolikus templom udvarán a Székelykapu emlékművet, amelyet a múlt évszázad hatvanas éveiben Óteleken letelepedett székely családok leszármazottai állítottak őseik tiszteletére. Az óteleki székelyek augusztus 12-én, szombaton hálaadó szentmisével és ünnepi megemlékezéssel adóztak az elődök emlékének, akik az 1960-as években elhagyták szülőföldjüket és megtartva magyarságukat, emberségüket Erdélyből a Bánságba áttelepültek, hogy jobb megélhetést biztosítsanak a családjuknak.
,,Immár nyolcadik éve találkozunk itt a Székelykapu alatt – mondotta ünnepi beszéde során Ft. Heinrich József esperes –, ezelőtt nyolc éve, amikor megáldottam ezt az emlékművet, nem tudtam, hogy három hónap múlva ide fog visszahelyezni a püspök! Azóta minden évben megemlékezünk a székely családok bánsági letelepedéséről és hálaadó szentmisével megköszönjük a Jóistennek, hogy erőt adott a továbbéléshez és a megmaradáshoz. A továbbéléshez a hitünk ad számunkra erőt, amely olyan fontos az emberek számára, mert ha nincs hitünk, akkor elveszünk, elveszítjük reménységünket, nemzeti öntudatunkat és elveszítjük keresztényi emberi magatartásunkat is. Ez a hely maradjon meg számukra, hisz valamennyiüknek már ez a szülőföldje” – mondotta Ft. Heinrich József óteleki plébános
A rendezvény keretében a Székelyföldről elszármazottak, akiknek szüleik, nagyszüleik annak idején ideköltöztek Ótelekre, kulturális műsort mutattak be, a szülőföldjükről magukkal hozott verseket szavaltak és székely nótákat daloltak. Végül közös ebédre került sor, ahol baráti beszélgetések során visszaemlékeztek a a szülőföld szépségeire, a Hargita festői tájaira.
Molnár Géza tudósítása / Nyugati Jelen (Arad)

Torontálkeresztesi templombúcsú és az újkenyér megáldása
A torontálkeresztesi római katolikus templom védőszentje Szent István király, a magyar nemzet első embere, nemzetünknek tündöklő csillaga és a kereszténység terjesztője a Kárpát-medencében. Az ünnepi szentmisét augusztus 20-án, vasárnap ft. Heinrich József esperes és ft. Tepffenhardt István ny. plébános celebrálta, aki ünnepi beszédében elmondta: ,,Öröm bejönni ebbe a templomba, amely tavaly ünnepelte a századik jubileumát. Öröm bejönni ebbe az Isten házába, amely ilyen szépen fel van díszítve és annyi áldozat árán törődnek vele és ápolják ezt az isteni lakot. Szent Pál arról is beszél, hogy van egy másik templom, a lélek temploma, legalább olyan nagy öröm, hogy a lelkünk temploma tiszta, mint amikor bejövünk ebbe az isteni házba”.
A szertartás végén ft. Heinrich József esperes megköszönte paptestvérének – aki 1968 óta a barátja, volt iskolatársa, a papi szemináriumot is együtt végezték és az életben mindig kisegítették egymást – a szolgálatot. Ft. Tepffenhardt István háromszáz kilométer távolságból érkezett a Bánságba, hogy együtt lehessenek, együtt imádkozzanak és ünnepeljenek. Prédikációjában felhívta a hívek figyelmét Szent István királynak a fontosságára, mert nélküle ma talán nem is lenne magyar nemzet, és ha nem maradunk meg az ő hitében, akkor elveszünk. A szentmise végén a papok megáldották életünk mindennapi táplálékát, az új- kenyeret, melyet a jelenlévők között szétosztottak.
Már hagyománnyá vált a Szent István király ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon – ebben az évben Szent István ünnepe éppen vasárnapra esett – az újkenyér megáldása Óteleken. Az óteleki egyházközségben hálát adtak mindazoknak a munkájáért, akik szántottak, vetettek, őröltek, dagasztottak, sütötték a kenyeret, hogy az illatos ajándék, mindennapi táplálékunk asztalunkra kerüljön, melyre Isten szent fiának keresztjét rajzoljuk fogyasztás előtt és hálás szívvel és örömmel fogyasztjuk. Szent István ünnepén ft. Heinrich József esperes és ft. Tepffenhardt István megáldotta és felszentelte az óteleki parókia által adományozott újkenyeret, melyet szertartás után felszeleteltek és elosztottak a jelenlévők között. Molnár Géza / Nyugati Jelen (Arad)

Ünnepeltek Kézdioroszfaluban
A közigazgatásilag Kézdivásárhelyhez tartozó kis faluközösség nyolcadik alkalommal tartott Voltunk, vagyunk és leszünk jelmondattal faluünnepet, amely főleg a két magyar történelmi egyház köré szerveződött.
Iochom István » A falunap ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyen mintegy százötven kézdioroszfalvi és innen elszármazott volt jelen. Isten igéjét Farkas Alajos, a kantai Szentháromság római katolikus templom segédlelkésze és Raff Róbert református szórványlelkész hirdette. A lelkész szerint azt szeretnék, ha ezek a faluünnepek erősítenék a kézdioroszfalvi identitást. A megjelentek a templomban a falu legidősebb polgárait köszöntötték, a templomkertben levő életfánál pedig az újszülöttekért mondtak imát (fotó). A templomkertből a tömeg a művelődési otthonba vonult, ahol az önkéntesek ötszáz töltött káposztát szolgáltak fel, csörögét és pánkót kínáltak. A főszakács a kézdialmási Molnár Géza volt. Az alkalomra a falakra mintegy ötven régi fotó került fel, melyeket a lakosságtól kértek kölcsön. A képek tanúsága szerint e kis faluban a múlt században élénk kulturális, egyházi, gazdasági és sportélet zajlott. Ugyanakkor régi használati tárgyakat is közszemlére állítottak. A kézdioroszfalvi gyermekek ünnepi műsort mutattak be, amit Gál Klára ny. óvónő tanított be. A nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyér megszentelésére is sort kerítettek.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ötszáz töltött káposztát szolgáltak fel
Falunap Oroszfaluban
Hétvégén egyházi és kulturális műsorral fűszerezett faluünnepet tartottak Kézdioroszfaluban, melybe az újkenyér-szentelés és töltöttkáposzta-kóstolás is belefért.
A falunapon megtartott istentiszteleten Farkas Alajos katolikus segédlelkész és Raff Róbert református lelkipásztor szólt a hívekhez. Az ünnepség a művelődési házban folytatódott, ahol Molnár Géza főszakácskodásával csörögét, pánkót és 500 töltött káposztát szolgáltak fel. A helyi gyermekek ünnepi műsort mutattak be Gál Klára nyugalmazott óvónő vezetésével. Az ünnep alkalmával megtörtént az új kenyér megszentelése és megszegése is. A kenyeret Takács Jutka sütötte, aki ez alkalomra olyan oroszfalvi székely ruhát öltött magára, amit az egykori helyi viselet mintájára készítettek.
A szervezők egy régi tárgyakból és fényképekből rögtönzött kiállítással is meglepték a vendégeket. A kultúrotthon falát olyan régi fényképekről készült másolatokkal díszítették, amelyeket a lakosságtól gyűjtöttek, és ezekből folyamatosan bővülő állandó kiállítást terveznek.
A szervezők elmondták: helyi kezdeményezésként szeretnék, ha a következőkben Oroszfalu negyedként határozhatnák meg magukat, ezzel is a helyi öntudat erősítését szolgálva
Nagy Szabolcs Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hagyományos templombúcsú Óteleken
„Tegyük a keresztet a győzelem jelévé!”
A templombúcsú előestéjén elhunyt szeretteikről emlékeztek meg az ótelekiek a temető kápolnájában. A megemlékező szentmisét Ft. Heinrich József esperes celebrálta. ,,A Máté evangéliumában elhangzó nyolc boldogság ismerősebb, mint a mai Lukács Evangélium-változat, itt négy boldogság és négy jajkiáltás hangzik el. A lényegi mondanivaló ugyanaz, de kevésbé ünnepélyes hangvételű, melyben Jézus jajkiáltással figyelmezteti azokat, akik máris boldogok. Valójában kik is a boldogok? Sokan azt hiszik, hogy azok, akiknek nincsen megélhetési gondjuk. De a krisztusi jajkiáltáshoz kellenek a boldogságok is, mert ezek az irgalmas Istent hívják segítségül, mondotta szentbeszédében az óteleki plébános.
Az óteleki római katolikus templomot a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepe tiszteletére szentelték fel. A kereszt hitünk központi jelképe, általa nyertük el megváltásunkat. Jézus Krisztus előtt a kereszt a szégyen jelképe volt, ám de feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet jelévé vált.
A hagyományos szeptember 14-ei templombúcsú az óteleki magyar közösség talán legnagyobb ünnepe, amelyre évről évre az elszármazottak is hazalátogatnak. Az egész egyházmegyéből összegyűlt vendégpapok a szent keresztet a magasba emelve vonultak be az ünnepi díszbe öltözött templomba. A búcsús szentmisét Ft. Király Tibor tóbai plébános celebrálta, aki szentbeszédében hangsúlyozta „A Szentkereszt felmagasztalásának ünnepén, olvasom az oltár feletti feliratot: ,E JELBEN GYŐZNI FOGSZ! Számunkra útmutató Jézus Krisztus keresztje, hiszen a mindennapok közepette, hogy hitünket megtartva haladjunk az élet útján, le kell győzzük önmagunkat. Jézus Krisztus útja a szeretet útja, az igazsághoz és az örök életbe vezető út”
„Isten művei csak a kereszt által növekedhetnek, és ezt láthatjuk a mai életünkben is, mert tele vagyunk keresztekkel, hiszen ott van a templomtornyon, a temetőben, az ékszereken. Mi ez az egyszerű jel, amit oly gyakran használunk, hogy már majdnem elfeledjük a fontosságát? A keresztény ember nem tesz semmit keresztvetés nélkül, keresztet vet a kenyér szeletelése előtt, keresztet vet a munka kezdetekor és befejeztével. A keresztet kell hordozni, a kicsik a kiskeresztet, a nagyok a nagykeresztet, de mindenkinek a saját keresztjét kell hordoznia és a reménység jelét látnia benne. Bátorítalak benneteket, kedves testvéreim, hogy öleljétek át, csókoljátok meg egymást, és tegyük a keresztet a győzelem jelévé – mondotta prédikációjában Barazsuly István temesvári szalvatoriánus szerzetes.
A búcsús szentmise után örömmel üdvözölték az ótelekiek egymást és a hazalátogatott elszármazottakat. Az esti órákban elkezdődött a hagyományos búcsúbál, amelyen részt vettek a helybéliek és a határon túli vendégek, de a környező falvakból is összegyűltek a szórakozni vágyók. A búcsúbál olyan jól sikerült, hogy csak reggel széledtek szét a bálozók!
Molnár Géza / Nyugati Jelen (Arad)

A Magyar Szórvány Napja Temesváron
Díjazták a fotó- és videópályázat legjobbjait
A Magyar Szórvány Napja alkalmából, a temesvári Magyar Színház előcsarnokában tartották meg november 15-én a Magyar élet a Bánságban című fotó- és videópályázat díjkiosztó ünnepségét és a hasonló című fotókiállítás bemutatóját.
A szép számú érdeklődőt Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke köszöntötte, aki felidézte a szórványnap történetét és jelentőségét. „Temes megyében egyre aktuálisabb megemlékezni a Magyar Szórvány Napjáról – mondta Halász Ferenc –, hiszen a magyarság a megyeszékhelyen és vidéken is már alig éri el a lakosság 5%-át. 2015-ben Temesváron rendeztük meg az RMDSZ 5. országos szórványnapi rendezvényeit, de önálló szórványnapot most rendez először a Temes megyei RMDSZ. A Magyar élet a Bánságban fotó- és videópályázatot, és az itt látható vándorkiállítást a Bánsági Közösségért Egyesület és a helyi RMDSZ közösen valósította meg, a Magyar Kormány támogatásával”.
A Bánsági Közösségért Egyesület nevében Andrásy Noémi beszélt a Magyar élet a Bánságban fotókiállítás létrejöttéről. „Két éve fogant meg az ötlet, hogy értékeinket bemutassuk határainkon innen és túl, amikor Budapesten a Magyarság Házában sor került a Bemutatkozik a Bánság rendezvényre – mondta Andrásy Noémi. – A bemutatkozás akkor is jól sikerült, de most bővíteni tudjuk a kínálatunkat ezzel a vándor fotókiállítással. Nagy öröm volt a számunkra, hogy ilyen aktívan válaszolt a publikum a felhívásunkra, több mint 250 fotó érkezett be a pályázatra. Ebből választott ki a zsűri 14 fotót, amelyeket most megtekinthetnek a molinókon.” A zsűri 7 fotós alkotásait díjazta: Bartók Béla, Csesztánovics Károly, Kis Árpád, László Árpád, Molnár Géza, Orosz Sándor, Velcsov Margit, közülük hat alkotó munkáit láthattuk molinók formájában kiállítva a magyar színház előcsarnokában. Kis Árpád különdíjban részesült, azzal az indoklással, hogy ő volt az, aki a legjobban közelített a pályázati felhívás tematikájához. Az okleveleket és fotóalbumokat Molnár Zsolt, a Bánsági Közösségért Egyesület elnöke adta át a díjazottaknak. A videópályázatra egyetlen alkotás érkezett be, amelynek szerzője Tamássy Zsolt és a Végvári Falunapok 2017 rendezvényt mutatja be. Ebben a kategóriában nem osztottak ki díjakat. A díjkiosztó ünnepséget a Bokréta hagyományőrző csoport citerásainak népdalcsokra színesítette.
A fotópályázat különdíjasa, Kis Árpád lapunknak elmondta: egyetemi tanulmányai mellett, hobbiként kezdett foglalkozni a fotózással, és Temesváron, illetve a környékbeli falvakban készítette a legtöbb fotóját. „Szeretek korán reggel, 5-7 óra között fotózni, mert az épületekről ilyenkor lehet a legjobb képeket készíteni” – mondta Kis Árpád, akinek a Dóm téren készült, barokk és szecessziós stílusú épületeket ábrázoló fotóit állították ki.
Molnár Géza fotóival és tudósításaival már találkozhattak olvasóink a Nyugati Jelen hasábjain. „Gyerekkorom óta fotózok, filmezek, analóg technikával kezdtem, és mostanában áttértem a digitális technikára – nyilatkozta lapunknak az óteleki Molnár Géza –, a legfontosabb a számomra a természetfotózás, de Óteleken és a környéken az utóbbi időben minden közösségi rendezvényen részt vettem, és fotókat is készítettem.” Molnár Géza küldte be a legtöbb felvételt a fotópályázatra, ezekből néhány Óteleken és a Temesvári Magyar Napokon készült fotót láthattunk a kiállításon.
A Magyar élet a Bánságban című fotókiállítást a szervezők ígérete szerint több bánsági magyarlakta településen láthatják majd az érdeklődők. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)