Sergiu Nicolaescu, a történelemhamisítás mestere
Akárcsak a kommunista rendszer volt udvari költője, Adrian Păunescu halálakor, most, a Ceuasescu-féle politika szintén feltétel nélküli kiszolgálója, Sergiu Nicolaescu elhunyta alkalmából is valóságos nemzeti hisztéria tört ki – amit ezúttal természetesen súlyosbított az ortodoxok szerint „nem keresztényi temetésnek" számító, a „szinte az öngyilkossággal egyenlő" elégetés ténye is. Érdekes, hogy az emberek mennyire könnyedén feledkeznek meg mennyekbe emelt „hőseik" emberi gyarlóságairól, meghunyászkodásairól-gyávaságairól, megalkuvásairól.
Telt ház – nemzetközi díj nélkül
Sergiu Nicoalescu filmjei idehaza telt házakat vonzottak – ám soha egyetlen rangosabb nemzetközi díjat nem nyertek, még csak nevezésre sem tartották alkalmasnak műveit. Ezek a filmek voltaképpen a Ceauşescu-féle diktatúra szolgálatában állottak, egyaránt meghamisítva a múltat, a jelent és a „dicsőséges jövőt".
Történelmi filmjeiben a „román nép nagyszerű múltját" elevenítette fel, korántsem visszariadva a „múlt nagyszerűsége" érdekébent tett történelmi csalásoktól. Filmjei azoknak a filmeknek a kategóriájába tartoztak, amelyekben – ha egyáltalán voltak is – a magyar figurák csakis az „ország újraegyesítését" meggátolni akaró, „románnyúzó", „hazaáruló" grófok voltak – vagy legalább is púposak.
1970-ben készült, Romániába még ma is vetített Mihai Viteazul című filmjében a legnagyobb hamisítást a „román nép újraegyesítése" jelenti. Mihai Viteazulnak ugyanis ilyesmi eszébe sem juthatott, a középkorban ilyen cél még nem létezett – egyetlen nemzet számára sem. Az újraegyesítés gondolata Romániában például csak a 19. században fogalmazódott meg, a cél harcosai, a román értelmiségiek Mihai Viteazult csupám annak bizonygatására kívánták felhasználni, hogy ez a törekvés már évszázadok óta lelkesítette a román népet.
A Ceauşescu-féle nemzeti kommunista Romániában mindez nagyszerűen megfelelt a Moszkva befolyása alól némiképpen szabadulni kívánó pártfőtitkárnak, a „nemzeti egységet" valamennyi román uralkodót vezérlő gondolatnak kiáltotta ki, Burebisztától kezdve, Decebálon át – Nicolae Ceauşescuig.
Történelemhamisító hazugság az is, hogy az „Erdélyt az ősi román röghöz csatoló" címszereplőt a calugareni-i csata győzteseként ábrázolja, hiszen – a történelmi tények szerint – Mihai Viteazul felismerve a török hadsereg túlerejét, a törökök kezén hagyta Bukarestet és Targovistét, visszavonulva a csata színhelyéről a hegyekbe, ahol magyar segítségre várt. 1989-ben készül Mircea című filmjében Mircea cel Mare rovinei „hőstettéről" ír – még a főhös nevét is meghamisítva. Mircea cel Mare neve Mircea cel Bâtrănből ered, csakhogy a nyolcvanas évek elején Nicolae Ceauşescu rendeletére meg kellett változtatni a román történelmi személyek nevét is: Mircea cel Bâtrin nem lehetett „öreg, legfeljebb „nagy", így vált belőle Mircea cel Mare, Ioan Vodă cel Cumplitból pedig Ioan Vodă cel Viteaz lett. (Ezt bármely korabeli történelemtanár megmondhatja).
Kommunista akciófilm
„Akciófilmjeiben" Andrei Moldovan rendőrbiztos a főszereplő. Ő többé-kevésbé valós alak: Sergiu Nicoalescu nagybátyáról, a negyvenes évek Bukarestjének legendás hírű rendőrfelügyelőjéről mintázta meg. A többi viszont hazugság.
A komisszár vádol című filmjében a kommunisták vasgárdistákkal szembeni hősies ellenállásáról ír. A film szerint a kommunistákat 1941-ben kimentették a jilavai börtönből a vasgárdisták vérengzése elől. Csakhogy mindez nem igaz. A kommunisták a börtönben maradtak, és jóllehet a vasgárdisták 64 bebörtönzött tisztet, volt magas rangú tisztségviselőt öltek meg, a kommunistákkal nem foglalkoztak. A korabeli kommunista párt jelentéktelen erő volt akkor is, akárcsak 1944-ben.
A film Nicolae Ceauşescu hírhedtté vált 1971. júliusi téziseinek jegyében született meg: a 17 pontból álló „pártfőtitkári kezdeményezés" az Intézkedési javaslatok a politikai- ideológiai, a párttagok, valamennyi dolgozó marxista-leninista szellemben történő nevelése érdekében címet viselte, amolyan „kínai kulturális forradalom" megvalósítását javasolva. Sergiu Nicolaescu az időtájt a filmművészek pártszervezetének titkára volt. A téziseket követő ülés alkalmával arról biztosította a pártfőtitkárt, hogy a filmművészek a legteljesebb módon megértették az előttük álló feladatokat.
Az 1978-ban forgatott Megtorlás című filmjében a kommunista történetírásnak azt a tételét próbálja illusztrálni, hogy a vasgárdisták és az Antonescu-rendszer utcai harcáért a vasgárdisták voltak a felelősek. A filmben ugyanis egyik vezérük gyilkolta meg a Helmut Döring német őrnagyot, ami miatt kezdetét vették a harcok. A valóságban azonban köztudott, hogy a gyilkos egy görög eredetű angol titkosszolgálati ügynök, Sarantopoulos volt. Ő azonban a filmben csak egyszerű utcai csavargóként jelenik meg, akit a vasgárdisták megpróbáltak bűnbaknak megtenni a merénylet kapcsán.
Sergiu Nicolaescu felismerte, hogy Romániában nagy keletje van az akciófilmeknek. Román lapok idézik a Securitate volt tábornokát, Aurel Rogojant, aki szerint a rendező – nyilván, nem csak a tézisek illusztrálása miatt, de saját sikere érdekében is – megegyezett a Belügyminisztériummal abban, hogy komisszárja vitéz tetteiben egyben népszerűsíti majd a román rendőrséget is.
Sergiu Nicolaescu kiválóan tudott helyezkedni is. Fiatal rendezőként, amikor Nicolae Ceauşescu 1966-ban utasítást adott a művészeknek arra, hogy alkotásaikban a román nép bátorságát népszerűsítsék a történelmi hősökön keresztül, nyomban leforgatta A dákok című filmjét. E filmnek nagy szerepe van abban, hogy 1968-ban meghívták a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Ideológiai Bizottságának ülésére, ahol rögtön Ceauşescu után kapott szót.
Nem lett Mihai
Sergiu Nicolaescu nem csak rendezőként, de színészként is sikerre vágyott. Egyebek között Mihai Viteazul szerepét kívánta eljátszani. Ebben éppen egyik forgatókönyv-írója, Titus Popovici akadályozta meg, aki a Központi Bizottság ideológiáért és kultúráért felelős titkárához, Dumitru Popescuhoz fordult azért, hogy Sergiu Nicolaescut megakadályozza tervében. Titus Popovici szerint Sergiu Nicolaescunak nem voltak meg a színészi adottságai egy ilyen szerep eljátszásához. Annyit elért, hogy a központi bizottsági titkár meghallgatta a szerepre kiírt többi jelöltet is – és végül Amza Pellea mellett döntött.
Sergiu Nicolaescu azzal fenyegetőzött, hogy Ion Gheorghe Maurer miniszterelnökhöz fordul, akivel – mint híreszelte – unokatestvér. Dumitru Popescu azonban megelőzte őt, javaslatával közvetlenül Nicolae Ceauseşcuhoz fordult, aki rábólintott Amza Pelleára.
Dumitru Popescu persze azért is igazat adott Titus Popovici-nak, mert jól tudta, forgatókönyv-írókra szüksége van: egy-egy forgatókönyv elfogadása ugyanis rendkívül lassan haladt, több mint 40 ember kezén ment át, ameddig végül is a rendezőhöz jutott.
Ceauşescu szavaival
A középkorral foglalkozó román történész, Mariu Diaconescu a Histora című folyóiratban kitér Sergiu Nicolaescu filmjeinek történelemhamisítására. A Mircea című film kapcsán megjegyzi: Mircea cel Bâtran korántsem nyerte meg a csatát Bajaziddal szemben, mi több, csaknem két évig Erdélyben kényszerült maradni, 1395-ben pedig Brassóban hűséget esküdött Luxemburgi Zsigmond magyar királynak. Magyar segítséggel többször is megpróbált ismét trónra lépni, de a törökök minden kísérletét meghiúsították. „Hazafinak lenni nem jelenti az is, hogy hazugnak kell lennünk: A hazafiságot nem hazugságokban mérik" – vonta le következtetését cikke végén a történész.
Persze Romániában más filmrendezők is enyhén szólva könnyedén bántak a történelmi valósággal A Pintye Vitéz című filmben Mircea Moldovan rendező Pintyét a Habsburg-elnyomás ellen harcoló román hősként állítja be. Marius Diaconescu szerint azonban „Pintye vitéz" egyszerű útonálló volt, akit éppen a Habsburgok támogattak a románság magyarok elleni harcában.
Sergiu Nicolaescu azonban mondhatni mindannyiukon túltett. Így például Mircea című filmjében Mircea cel Batran (avagy a filmben: Mare) a román nép hősiességéről Nicolae Ceausescu egyik pártkongresszusi mondatával áradozik.
Maszol.ro,

Szegény románok
A Kovászna megyei rendőrség épületének folytatása – ez a székelyföldi románok legfőbb prioritása beruházások tekintetében, legalábbis ez hangzott el azon a bodzafordulói összejövetelen, amelyet a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma, Kovászna és Hargita megye Ortodox Püspöksége, az Andrei Şaguna Keresztény Kulturális Liga és a helyi önkormányzat közösen rendezett. Az Andrei Mureşanu Színház épületének befejezése például csak második a sorban.
De vannak ám egyéb csemegék is a célkitűzések között: például megakadályoznák a sepsiszentgyörgyi főtér rendezését, amelynek célja szerintük Mihai Viteazul szobrának eltakarása, mandátuma megfosztásával büntetnék mindazokat a polgármestereket, akik nem hajlandók felvenni a piros-sárga-kék szalagot ünnepélyes alkalmakkor, megtiltanák, hogy közpénzből finanszírozzanak olyan programokat, rendezvényeket, amelyek a román nemzeti érdekkel vagy az alkotmány előírásaival ellentétesek, megmentenék az árkosi kulturális központot, a kovásznai szívkórház nevébe belefoglalnák egy román személyiség nevét is, felülvizsgálnák a visszaszolgáltatásokat. A román államnacionalizmus legsötétebb korát idézik a találkozón megfogalmazott célkitűzések, s hiába tudjuk, hogy a velünk békésen együtt élő helyi románságnak nem ezek a céljai, nem ezek a problémái, hiába vagyunk tisztában azzal, hogy nem nagy a Civil Fórum támogatottsága a helyi román közösségen belül, mégsem nyugodhatunk meg. Hiszen a helyi román sajtó beszámolói szerint e bodzafordulói összejövetelen részt vett – így az ott megfogalmazott célokat valamilyen módon, akár hallgatólagosan is felvállalta – többek között a bukaresti kormány (amúgy közpénzekből, tehát a mi adólejeinkből is fizetett) helyi megbízottja, Sebastian Cucu prefektus, a Romániában még mindig hatalmas befolyással bíró ortodox egyház magas rangú képviselője, Andrei Moldovan püspök, a védelmi minisztérium főtitkára, Codrin Munteanu volt prefektus, számos helyi önkormányzati képviselő, iskolaigazgató, intézményvezető, pártpolitikus. És hiába reméljük, talán mindezzel ők sem értenek egyet, hisz megtapasztaltuk már – a zászlóperekkel, a feliratháborúban, a kovásznai szívkórház botrányos névváltoztatása során –, néhány szolgálatos bajkeverő mennyire meg tudja mérgezni a magyar–román kapcsolatokat, meg tudja keseríteni a helyi közösség életét, önkormányzati vezetők dolgát, mennyi kárt tud okozni.
E meglehetősen lehangoló helyzetben némi reményt csak az adhat, hogy feltűntek és gyarapodnak a fehér hollók, az egymás megismerését célul kitűzők, az egymás iránti tiszteletre intők, a békés együttélést szorgalmazók. Mert valódi magyar–román párbeszéd akkor jöhet létre, ha a helyi román közösségnek sikerül félreállítania az ármánykodó szekusivadékokat, ha a fehér hollók elnyomják a gyűlöletkeltők hőzöngését. Ebben pedig mi is segíthetünk nekik.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csökken a románok száma Székelyföldön
A székelyföldi románok létszámcsökkenésének hatásaira figyelmeztetett a 13. marosfői nyári egyetemen felszólaló Andrei Moldovan, Kovászna és Hargita ortodox püspöke.
A püspök szerint a székelyföldi románok számbeli fogyása dominóhatást vált ki, mely sokszorosan sújtja a román közösséget. Szerinte ez a jelenség veszélyezteti a román oktatási intézmények működését, és a fiatalok elveszítik a személyes és szakmai fejlődés lehetőségét, ez pedig a térség gazdaságára is kihat. A képzetlen fiatalok ugyanis nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és nem tudnak pályázni az Európai Unió által biztosított pénzforrásokra.
„Ha a térség turisztikai látványosságairól beszélünk, román identitásképző értékekről is beszélünk, amelyeket ápolni, restaurálni kellene. (...) Nagy szükség van a befektetésekre és munkahelyek létrehozására a térségben, mert ezek hiánya etnikai hovatartozástól függetlenül sújtja az itt lakókat" – jelentette ki Kovászna és Hargita ortodox püspöke.
Andrei Moldovan szerint a fiataloknak nem autonómiaelméletekre van szükségük, hanem a régió valós gazdasági potenciáljának a kihasználására. A püspök úgy vélte, a határon túli román közösségek vezetői számára szervezett marosfői tábor jó alkalom arra, hogy a külhoni románok mellett a székelyföldi románok helyzetére is ráirányítsa a bukaresti hatóságok figyelmét.
Andrei Moldovant februárban választotta Kovászna és Hargita püspökévé az ortodox egyház zsinata. Beiktatása előtt az Andrei Fagarasanul nevet használta.
MTI
Erdély.ma

Miféle etnikai ideál?
Nem tudni, játszott-e valami szerepet a mindenkori hatalom szemében szálkát jelentő Tusványos abban, hogy egyáltalán létrejött, de tény, hogy tizenharmadik esztendeje – amolyan ellenrendezvényként – a románok is megtartják a maguk marosfői nyári egyetemét. Köztudott: a nagyromán eszme, az etnikai kizárólagosság itt összegyűlő hívei nem elsősorban a magyarság iránt táplált barátságos érzelmeikről váltak ismertté.
A szervezők idén a határon túli román nemzeti közösségek képviselőit látták vendégül, akikkel az említett közösségek problémáit tekintették át. Andrei Moldovan, Kovászna és Hargita megyék ortodox püspöke szerint a marosfői tábor kiváló alkalom arra, hogy a külhoniak mellett a székelyföldi románok helyzetére is ráirányítsa a bukaresti hatóságok figyelmét. A görögkeleti püspök a székelyföldi románok számának csökkenése miatti aggodalmának adott hangot, úgy vélte, a helyi fiataloknak nem autonómiaelméletekre van szükségük, hanem a régió valós gazdasági potenciáljának a kihasználására.
Hasonlóképpen a székelyföldi románok fogyása miatt kesergett Hargita megye prefektusa, Adrian Jean Andrei is. A kormány helytartója szerint míg 1992-ben 48 948 román élt a két megyében, 2021-re már csak 28 926-an lesznek, ami bő 40 százalékos csökkenést jelent. Hogy milyen számítások alapján jött ki neki ama szám, arról egy szót se ejtett. De az is lehet, rendkívüli tehetséggel áldotta meg a sors.
A prefektus szerint a számbeli fogyásnál is nagyobb problémát jelent, hogy a románok „nem tudják megőrizni etnikai ideáljukat”. Hogy mi lenne az „etnikai ideáljuk”, azt explicite nem fogalmazta meg, de abból ítélve, hogy nehezményezte, az RMDSZ „szinte önállóan végzi a két megye adminisztrációját, miközben a lenézésig nem veszi figyelembe a román közösség érdekeit”, álláspontja a napnál világosabb.
Ezek után csak annyit: bárcsak a próféta szólna belőle, legalábbis a románság székelyföldi fogyását illetően. Mert azt is mondhatnám: csak azokat látom közülük szívesen itt, akik felmenőik sírja mellé is itt állhatnak.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Saját kormányhivatalt akarnak a székelyföldi románok
A Székelyföldön számbeli kisebbségben élő románok egy, az ügyeikkel foglalkozó kormányhivatal felállítását követelik egy memorandumban, melyet szombaton fogadtak el Marosfőn (Izvorul Muresului). Az Agerpres hírügynökség beszámolója szerint a Hargita megyei románok találkozóján – amelyen elfogadták a memorandumot – részt vett Mircea Dusa védelmi miniszter, Andrei Jean Adrian, Hargita megye prefektusa, és Andrei Moldovan, Kovászna és Hargita ortodox püspöke is.
A dokumentumban a Hargita megyei románok képviselői felróják, hogy a székelyföldi megyékben a helyi szinten többséget alkotó magyarok „uralkodnak" a románok fölött, és míg az „uralkodó magyar kisebbséget" a pozitív diszkrimináció eszközeivel védik, addig a román közösség „nemzeti jellege elvesztésre vagy elvándorlásra van ítélve".
A memorandumban egy stratégia kidolgozását is kérik a nemzeti önazonosság, valamint az alapvető szabadságjogok biztosítására azoknak a román nemzetiségű polgároknak, akik közigazgatási egységeikben kisebbségben élnek. Azt is kérik, hogy a székelyföldi románok kulturális, vallási és más civil szervezetei a központi költségvetésből kapjanak támogatást és készüljön stratégia a térség gazdasági fejlesztésére.
A memorandum aláírói azt is kérik, hogy a román állam erősítse meg jelenlétét a térségben a prefektusi hivatal, a dekoncentrált (kormánynak alárendelt) intézmények, a hadsereg és a rendfenntartó erők által „úgy ahogy az olasz állam is eljár Dél-Tirolban, az úgynevezett Székelyföld etnikai alapú szeparatizmusának a hívei által oly gyakran emlegetett tartományban" – idézte a Mediafax hírügynökség.
A memorandum szerint elérkezett az ideje annak, hogy a román állam a biztató szavakon túl tényleges intézkedéseket tegyen. „A román társadalom (.) nem érti, hogy – noha törvényesen nem elfogadott – a gyakorlatban működik a magyar autonómia a térségben. A román hatóságok reakcióhiánya oda vezet, hogy a magyar közösség vezetői folytatják egy románok nélküli székelyföldi identitás kialakítását" – áll a dokumentumban.
A rendezvényen felszólaló Mircea Dusa védelmi miniszter kijelentette, hogy a magyarokat képviselő szervezeteknek meg kell érteniük: nincs helye az autonómiaköveteléseknek, a kisebbségnek is be kell tartania az ország alkotmányát.
„A magyarok képviselőinek meg kell érteniük, hogy nem hasznos állandóan olajat önteni a tűzre. (.) Nincs helye a területi autonómiáról szóló vitának, a román alkotmány világosan fogalmaz" – idézte a minisztert az Agerpres hírügynökség. A miniszter azt is megemlítette, hogy a magyar tisztségviselők tisztségeik elfoglalásakor a román alkotmányra tesznek esküt, később azonban az esküjük ellen cselekednek. MTI
Erdély.ma

Kézdivásárhelyen a vendégek is besegítettek
Több százan – zömében autóbuszokkal ideszállított megyénkbéli románok, illetve Tulcea és Vaslui megyeiek – vettek részt tegnap Kézdivásárhelyen a Béke és Molnár Józsiás utca kereszteződésénél található új ortodox templom előtti ünnepségen, ahol katonai tiszteletadást, rövid egyházi szertartást tartottak, és megkoszorúzták a templom bejárata közelében álló fakeresztet.
Nemzetiszínű zászlókkal díszítették a Béke és a Molnár Józsiás utcát, illetve a Gábor Áron teret, ahol feltűnően sok volt a csendőr és rendőr. Az ünnepségen megjelent Andrei Moldovan, Erdély orotodox mitropolitája (érseke), Cezar Radu Soare, a területfejlesztési és közigazgatási minisztérium államtitkára, valamint Sebastian Cucu és Jean Adrian Andrei Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottja. Díszőrséget állt és díszlépésben felvonult a templom előtt a csíkszeredai 61., Virgul Bădulescu tábornok nevét viselő hegyivadász-zászlóalj, a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Készenléti Felügyelőség, a csendőrség és a rendőrség egy-egy szakasza. A koszorúzást követően a népviseletbe öltözött résztvevők, zömében gyermekek és ifjak kezükben a román trikolórral a Béke utcán keresztül a Gábor Áron térre és onnan a Vigadóba vonultak. A katonai alakulatok idén nem mentek a főtérre. A Vigadóban több mint kétszáz Kovászna, Vaslui és Tulcea megyei, főleg az ott élő nemzeti kisebbségeket képviselő népi táncos lépett színpadra. A december elsejei megemlékezés a Gábor Áron Szakképző Líceum étkezdéjében első alkalommal megtartott Egyesülés Báljával ért véget. Nem történt rendbontás, a felvonulók nem kiabáltak magyarellenes jelszavakat.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)