Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Moldován Gellért Lajos
13 tétel
2010. március 20.
Főpróba
Marosvásárhelyi vagyok, de 1991 óta Nagyváradon élek. Az 1990 marosvásárhelyi márciusi összecsapásokkal kapcsolatban szeretnék megírni egy olyan, az eseményekhez fűződő lényeges dolgot, melyről alig tud egypár ember, és sajnálom, hogy nem írtam meg ezeket a dolgokat hamarabb, hogy bekerült volna a holnapi újságjukba, mert nagyon lényeges!!! Sokszor hallom és olvasom, hogy meglepetésszerűen érte a marosvásárhelyi magyarokat és románokat, de akik szervezték, azok egy nagyon precíz forgatókönyvet készítettek jó előre.
A román forradalmat, mely államcsíny volt, a gyulafehérvári római katolikus teológián éltem át, ahol V. éves teológus voltam. Nagyon örültünk és sokat imádkoztunk azokon a napokon, hogy Isten óvja meg az embereket a kegyetlen haláltól és sikerüljön megnyerni – amennyire lehet békésebben – a csatát a diktátor és emberei ellen. Végre legyen béke és szabadság, mert eleget szenvedett egyházunk, népünk. Sikerült !!! De nem gondoltuk, hogy ilyenformán. Alig telt el egypár hét, és az együtt szenvedő nép már össze is verekszik. Miért??? Ez a kérdés. Valóban azért, hogy a forradalom alatt kidobott szekusok és főnökeik visszatérhessenek előző munkahelyeikre, mert máshoz nem értettek, csak a zsaroláshoz és a megfélemlítéshez. Vagyis féltek, hogy dolgozniuk kell. És elkezdődött a szervezkedés.
1990. március 4-e volt, vasárnap, ebéd után. 14 órától a teológusok kimehettünk sétálni a városba. Én úgy döntöttem, hogy maradok és a tv-t nézem a klubban, mert most már volt adás, persze nem Ceausescuról. Kb. 15 óra lehetett, amikor az egyik III. éves barátom, Mellou István nagykárolyi teológus futva jött vissza a városból, hogy magával vigye a videokamerát, amit a teológia segélyként kapott a forradalom után külföldről, és a rektor úr, ft. Hajdú Gyula őrá bízta, hogy alkalmi ünnepeken filmezzen. Azt mondta nekünk, hogy a várbeli kultúrotthon előtt nagy tömeg van, és valakik az erkélyéről beszédet tartanak. Minden bekiabálásuk magyarellenes, ezért figyelt fel a dologra. Ezennel elment, és kb. egy óra múlva tért vissza keményen lihegve, mert a tömegből egypár ember rájött, hogy nem közéjük tartozó és el akarták kapni, hogy elvegyék a kamerát. Sikerült elfutnia és a teológia felé vezető kis utcákban hamar visszatérnie az épületbe. Mivel a klubban videolejátszó is volt, azonnal megnéztük, hogy mit vett fel március 4-én délután (!).
És szörnyülködve néztük!!! Amikor a géppel a kultúrotthon felé tartott, az ortodox székesegyház előtti placcon rengeteg marosvásárhelyi kocsi volt leparkolva, majdnem mind lefilmezte a számtábláikat. Azután felment ő is az erkélyre és az uszító beszédeket tartó elvtársakat lefilmezte, akik kemény rágalmakkal illették Kincses Elődöt, Király Károlyt és más magyar értelmiségieket. A nagy tömegben hallatszik, hogy elvegyülve hangadók vannak és elkezdenek kiabálni: "Király sovinist". Az emberek, akik a Nyugati- Kárpátokból lehettek, mócok voltak, akik alig tudtak valamit ezekről az emberekről, vagy semmit, de mivel felhergelték őket, torkukszakadtából kiabáltak. A filmező azután a tömegben elvegyülve is filmezett elég sokáig, míg két szekusnak szemet szúrt a dolog és feléje tartottak a tömegből, de ezt hamar észrevette István, és tette magát, hogy el akar menni, majd kiáltottak, hogy álljon meg. Futásnak eredt és ők utána. A következő napokban szinte feledésbe merült az egész, mert nem gondoltuk, hogy ez csak egy bemelegítés volt és egy pár nap múlva folytatódik Marosvásárhelyen. Amikor március 19- én kitört a vérengzés, és ezt mi a tv-ben láttuk, akkor Mellou István teológus megmutatta a felvételt a rektor úrnak, amiről tudott már, csak nem nézte addig meg, mert nem gondolta, hogy ez lesz, ami lett. Gyorsan magához hívatta az egyik IV. éves és egy V. éves marosvásárhelyi osztálytársamat és a felvételt elküldette velük haza Marosvásárhelyre. Egy titkos levelet adott nekik, hogy elvigyék a felvétellel együtt az akkori főesperesnek, ft. Csató Bélának, akinek megírta, hogy adják oda az RMDSZ-elnöknek. A főesperes felvette a kapcsolatot az RMDSZ- elnökkel, és a teológusokkal együtt elmentek arra a titkos helyre, ahol akkor tartózkodtak és éppen gyűléseztek egy pincében. Amikor megérkeztek, ott feltették a fölvett videofilmet és a kocsiszámokat már jól ismerték, név szerint a gazdájukat, akik szekustisztek és cinkosaik voltak, azaz a beépített besúgóik. Ezek kis számokból álló táblák voltak, csak három szám, amit a szekusok kaptak meg a kocsiikra. A városban tudták, hogy kik a kocsik tulajdonosai. Akkor jöttek rá az RMDSZ összegyűlt tagjai, hogy ez nem most kezdődött, hanem előre megtervezett volt. Amikor visszatértek a teológusok, mesélték, hogy mit láttak a városban és szörnyülködtünk, hogy miként történhetett meg. Erről kellett tudjon Iliescu elnök is, ezért nem jött le Marosvásárhelyre, hogy lecsillapítsa a kedélyeket.
Isten irgalmazzon nekik és azoknak is, akik elhunytak ÁRTATLANUL!!!
Moldován Gellért Lajos pap-tanár. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Marosvásárhelyi vagyok, de 1991 óta Nagyváradon élek. Az 1990 marosvásárhelyi márciusi összecsapásokkal kapcsolatban szeretnék megírni egy olyan, az eseményekhez fűződő lényeges dolgot, melyről alig tud egypár ember, és sajnálom, hogy nem írtam meg ezeket a dolgokat hamarabb, hogy bekerült volna a holnapi újságjukba, mert nagyon lényeges!!! Sokszor hallom és olvasom, hogy meglepetésszerűen érte a marosvásárhelyi magyarokat és románokat, de akik szervezték, azok egy nagyon precíz forgatókönyvet készítettek jó előre.
A román forradalmat, mely államcsíny volt, a gyulafehérvári római katolikus teológián éltem át, ahol V. éves teológus voltam. Nagyon örültünk és sokat imádkoztunk azokon a napokon, hogy Isten óvja meg az embereket a kegyetlen haláltól és sikerüljön megnyerni – amennyire lehet békésebben – a csatát a diktátor és emberei ellen. Végre legyen béke és szabadság, mert eleget szenvedett egyházunk, népünk. Sikerült !!! De nem gondoltuk, hogy ilyenformán. Alig telt el egypár hét, és az együtt szenvedő nép már össze is verekszik. Miért??? Ez a kérdés. Valóban azért, hogy a forradalom alatt kidobott szekusok és főnökeik visszatérhessenek előző munkahelyeikre, mert máshoz nem értettek, csak a zsaroláshoz és a megfélemlítéshez. Vagyis féltek, hogy dolgozniuk kell. És elkezdődött a szervezkedés.
1990. március 4-e volt, vasárnap, ebéd után. 14 órától a teológusok kimehettünk sétálni a városba. Én úgy döntöttem, hogy maradok és a tv-t nézem a klubban, mert most már volt adás, persze nem Ceausescuról. Kb. 15 óra lehetett, amikor az egyik III. éves barátom, Mellou István nagykárolyi teológus futva jött vissza a városból, hogy magával vigye a videokamerát, amit a teológia segélyként kapott a forradalom után külföldről, és a rektor úr, ft. Hajdú Gyula őrá bízta, hogy alkalmi ünnepeken filmezzen. Azt mondta nekünk, hogy a várbeli kultúrotthon előtt nagy tömeg van, és valakik az erkélyéről beszédet tartanak. Minden bekiabálásuk magyarellenes, ezért figyelt fel a dologra. Ezennel elment, és kb. egy óra múlva tért vissza keményen lihegve, mert a tömegből egypár ember rájött, hogy nem közéjük tartozó és el akarták kapni, hogy elvegyék a kamerát. Sikerült elfutnia és a teológia felé vezető kis utcákban hamar visszatérnie az épületbe. Mivel a klubban videolejátszó is volt, azonnal megnéztük, hogy mit vett fel március 4-én délután (!).
És szörnyülködve néztük!!! Amikor a géppel a kultúrotthon felé tartott, az ortodox székesegyház előtti placcon rengeteg marosvásárhelyi kocsi volt leparkolva, majdnem mind lefilmezte a számtábláikat. Azután felment ő is az erkélyre és az uszító beszédeket tartó elvtársakat lefilmezte, akik kemény rágalmakkal illették Kincses Elődöt, Király Károlyt és más magyar értelmiségieket. A nagy tömegben hallatszik, hogy elvegyülve hangadók vannak és elkezdenek kiabálni: "Király sovinist". Az emberek, akik a Nyugati- Kárpátokból lehettek, mócok voltak, akik alig tudtak valamit ezekről az emberekről, vagy semmit, de mivel felhergelték őket, torkukszakadtából kiabáltak. A filmező azután a tömegben elvegyülve is filmezett elég sokáig, míg két szekusnak szemet szúrt a dolog és feléje tartottak a tömegből, de ezt hamar észrevette István, és tette magát, hogy el akar menni, majd kiáltottak, hogy álljon meg. Futásnak eredt és ők utána. A következő napokban szinte feledésbe merült az egész, mert nem gondoltuk, hogy ez csak egy bemelegítés volt és egy pár nap múlva folytatódik Marosvásárhelyen. Amikor március 19- én kitört a vérengzés, és ezt mi a tv-ben láttuk, akkor Mellou István teológus megmutatta a felvételt a rektor úrnak, amiről tudott már, csak nem nézte addig meg, mert nem gondolta, hogy ez lesz, ami lett. Gyorsan magához hívatta az egyik IV. éves és egy V. éves marosvásárhelyi osztálytársamat és a felvételt elküldette velük haza Marosvásárhelyre. Egy titkos levelet adott nekik, hogy elvigyék a felvétellel együtt az akkori főesperesnek, ft. Csató Bélának, akinek megírta, hogy adják oda az RMDSZ-elnöknek. A főesperes felvette a kapcsolatot az RMDSZ- elnökkel, és a teológusokkal együtt elmentek arra a titkos helyre, ahol akkor tartózkodtak és éppen gyűléseztek egy pincében. Amikor megérkeztek, ott feltették a fölvett videofilmet és a kocsiszámokat már jól ismerték, név szerint a gazdájukat, akik szekustisztek és cinkosaik voltak, azaz a beépített besúgóik. Ezek kis számokból álló táblák voltak, csak három szám, amit a szekusok kaptak meg a kocsiikra. A városban tudták, hogy kik a kocsik tulajdonosai. Akkor jöttek rá az RMDSZ összegyűlt tagjai, hogy ez nem most kezdődött, hanem előre megtervezett volt. Amikor visszatértek a teológusok, mesélték, hogy mit láttak a városban és szörnyülködtünk, hogy miként történhetett meg. Erről kellett tudjon Iliescu elnök is, ezért nem jött le Marosvásárhelyre, hogy lecsillapítsa a kedélyeket.
Isten irgalmazzon nekik és azoknak is, akik elhunytak ÁRTATLANUL!!!
Moldován Gellért Lajos pap-tanár. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2015. október 25.
Elhelyezték az emlékezés koszorúit
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek, s a Partiumi Keresztény Egyetem udvarán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a péntek délelőtti ünnepélyes megemlékezésen.
A Szózat eléneklésével vette kezdetét az ünnepség, majd Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, Pesten, a Kossuth téren is épp zajlik a megemlékezés, melyet Nagyváradon annál a táblánál tartanak, melyet 1956 emlékére, annak ötvenéves évfordulója alkalmából állítottak az egyházkerület vezetői.
Mártírok – csillagok
Bár a foradalmat leverték, mégsem volt sikeretelen, s 56 kapcsán 1989 is eszünkbe jut – azok a napok, amikor Tőkés László köré gyűltek az emberek, s ez szikrája volt a kommunizmus elleni foradalom kitörésének.
Varga Vilmos színművész szavalata következett, Márai Sándor Mennyből az angyal című verse hangoztt el.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke felszóllalása során kihangsúlyozta: a magyarok megemlékezései mindig a szabadságharchoz kötődnek, meg elbukott mártírjainkra – csillagokra, amelyek szabadságunk egén fénylenek. Az 1956-os eseményeknek eleinte nem volt etnikai élük, de mire a megtorlás szelleme Erdélybe ért, már volt, hangzott el. Milyen ez a demokrácia, tette fel a retorikus kérdést, ha még az akkor meghurcolt egyetemistákat sem rehabilitálták? Van-e igazság abban a rendszerben, mely mindeközben igazságosnak, demokratikusnak és szabadnak hirdeit magát? Elfeledhetjük-e az évek múltán beköszöntő tragédiákat – a csángó oktatás és a Bolyai egyetem megszűnését, a Sass Kálmán perében ártatlanul eltélteket?A szabadság utáni vágy nem racionális dimenzióban születik, olyan mint a légszomj és az éhség, nem tudjuk befolyásolni, hangzott el.
Kis csapat
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke kifejtette: kár, hogy egyesek pártos célokra használják fel nemzeti ünnepeinket. Az a kis csapat, mely részt vesz a megemlékezésen, nem más, mint „a nyáj maradéka”, ők azok, akik tovább viszik a fáklyát és éltetik az eszmét. És épp ezért minden jelenlét örvendetes, a tanároké és diákoké egyaránt. Ilyenkor emlékezünk a 48-as márciusi ifjakra, az 56-os pesti srácokra és a szabadságra vágyó nagyváradi ifjakra is, akik mindvégig élen jártak a szabadságért való harcban. Sajnos nagymértékben kioltották bennünk a szabadságszeretetet, ez tükröződik e találkozón is, tette hozzá.
Cselekedni kell
Változásra van szüksége Európának, de nem úgy, hogy mások diktálják az ütemet, migráns áradatok veszik kezükbe Európa sorsát – nekünk kell a cselekvés élére állnunk. Akárcsak annak idején, amikor a magyar kezébe vette a sorsát, s nem hagyta, hogy a szovjet kommunista hatalom diktáljon. Mert ha nem, régi új elvtársak fognak diktálni megint, s fullajtáraik arra hajtják a magyarságot, amerre a roman hatalom akarja.
A Partiumi Keresztény Egyetem épülete hosszú éveken át a Román Kommunista Párt székhelye volt, ennek az épületnek a sorsa tükrözi az azóta megtett utat jóban-rosszban. Fontos, hogy itt lehetünk egyházunk és egyetemünk központjában, tudván, hogy azok az idők nem fognak soha visszatérni. Tőkés László a migráns-üggyel kapcsolatban kihangsúlyozta: nem hasonlíthatók össze az 56-os menekültek a mostaniakkal, akik többszázezren vannak, de vajon akad-e közöttük akár egy foradalmár. Egyúttal a nyugati nagyhatalmaknak a keleti tűzfészekhez való felemás viszonyulásáról is szólt – mint mondta, nagymértékben nekik tulajdonítható, hogy ilyen helyezt alakult ki. Hasonlóképpen, mint az 56-os forradalom idején, amikor Magyarországot is sorsára hagyták, csupán koldusalamizsnában részesítették.
Egyek vagyunk
A pártos irányvonalat sérti, ha lármafákat gyújtunk, ha nem a hivatal hozza fonyadt koszorúit, sérti őket az igazság és a szabadság szeretete, mondta Tőkés László. „Ne hagyjuk, ez a mi szabadságharcunk, önrendelkezésért folytatott küzdelmünk. Ezért is csatlakoztunk a Székely Nemzeti Tanácshoz – sajnos egyes hangok szerint zavarják a partiumiakat a székely autonómia kezdeményezések, ám ezt csak a roman titkosszolgálat terjesztheti, egyek vagyunk a nemzeti tanáccsal, hátrébb állunk ugyan, mint a székelyek, de ez nem szégyen, s arra sarkall, hogy csatlakozzunk hozzájuk, szolidaritást vállalva a székely testvérekkel”– mondta Tőkés László, majd elhelyezte a tábla előtt az emlékezés koszorúját.
Koszorúk
Tőkés Lászlót követően János Szabolcs rektor, majd ez Erdélyi Magyar Néppárt nevében Szilágyi Zsolt, Csomortányi István és Moldován Gellért koszorúzott, az EMNT nevében Kálmán Balázs partiumi elnök és Török Sándor Bihar megyei elnök, a MINTA ifjúsági szervezet nevében Székely Beáta és Dénes Andrea, az egyetem nevében pedig Tőkés Tamás és Körtvélyesi Kinga helyezett el koszorút, majd mások is virágcsokrokat, koszorúkat helyeztek el. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
Neumann Andrea
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek, s a Partiumi Keresztény Egyetem udvarán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a péntek délelőtti ünnepélyes megemlékezésen.
A Szózat eléneklésével vette kezdetét az ünnepség, majd Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, Pesten, a Kossuth téren is épp zajlik a megemlékezés, melyet Nagyváradon annál a táblánál tartanak, melyet 1956 emlékére, annak ötvenéves évfordulója alkalmából állítottak az egyházkerület vezetői.
Mártírok – csillagok
Bár a foradalmat leverték, mégsem volt sikeretelen, s 56 kapcsán 1989 is eszünkbe jut – azok a napok, amikor Tőkés László köré gyűltek az emberek, s ez szikrája volt a kommunizmus elleni foradalom kitörésének.
Varga Vilmos színművész szavalata következett, Márai Sándor Mennyből az angyal című verse hangoztt el.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke felszóllalása során kihangsúlyozta: a magyarok megemlékezései mindig a szabadságharchoz kötődnek, meg elbukott mártírjainkra – csillagokra, amelyek szabadságunk egén fénylenek. Az 1956-os eseményeknek eleinte nem volt etnikai élük, de mire a megtorlás szelleme Erdélybe ért, már volt, hangzott el. Milyen ez a demokrácia, tette fel a retorikus kérdést, ha még az akkor meghurcolt egyetemistákat sem rehabilitálták? Van-e igazság abban a rendszerben, mely mindeközben igazságosnak, demokratikusnak és szabadnak hirdeit magát? Elfeledhetjük-e az évek múltán beköszöntő tragédiákat – a csángó oktatás és a Bolyai egyetem megszűnését, a Sass Kálmán perében ártatlanul eltélteket?A szabadság utáni vágy nem racionális dimenzióban születik, olyan mint a légszomj és az éhség, nem tudjuk befolyásolni, hangzott el.
Kis csapat
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke kifejtette: kár, hogy egyesek pártos célokra használják fel nemzeti ünnepeinket. Az a kis csapat, mely részt vesz a megemlékezésen, nem más, mint „a nyáj maradéka”, ők azok, akik tovább viszik a fáklyát és éltetik az eszmét. És épp ezért minden jelenlét örvendetes, a tanároké és diákoké egyaránt. Ilyenkor emlékezünk a 48-as márciusi ifjakra, az 56-os pesti srácokra és a szabadságra vágyó nagyváradi ifjakra is, akik mindvégig élen jártak a szabadságért való harcban. Sajnos nagymértékben kioltották bennünk a szabadságszeretetet, ez tükröződik e találkozón is, tette hozzá.
Cselekedni kell
Változásra van szüksége Európának, de nem úgy, hogy mások diktálják az ütemet, migráns áradatok veszik kezükbe Európa sorsát – nekünk kell a cselekvés élére állnunk. Akárcsak annak idején, amikor a magyar kezébe vette a sorsát, s nem hagyta, hogy a szovjet kommunista hatalom diktáljon. Mert ha nem, régi új elvtársak fognak diktálni megint, s fullajtáraik arra hajtják a magyarságot, amerre a roman hatalom akarja.
A Partiumi Keresztény Egyetem épülete hosszú éveken át a Román Kommunista Párt székhelye volt, ennek az épületnek a sorsa tükrözi az azóta megtett utat jóban-rosszban. Fontos, hogy itt lehetünk egyházunk és egyetemünk központjában, tudván, hogy azok az idők nem fognak soha visszatérni. Tőkés László a migráns-üggyel kapcsolatban kihangsúlyozta: nem hasonlíthatók össze az 56-os menekültek a mostaniakkal, akik többszázezren vannak, de vajon akad-e közöttük akár egy foradalmár. Egyúttal a nyugati nagyhatalmaknak a keleti tűzfészekhez való felemás viszonyulásáról is szólt – mint mondta, nagymértékben nekik tulajdonítható, hogy ilyen helyezt alakult ki. Hasonlóképpen, mint az 56-os forradalom idején, amikor Magyarországot is sorsára hagyták, csupán koldusalamizsnában részesítették.
Egyek vagyunk
A pártos irányvonalat sérti, ha lármafákat gyújtunk, ha nem a hivatal hozza fonyadt koszorúit, sérti őket az igazság és a szabadság szeretete, mondta Tőkés László. „Ne hagyjuk, ez a mi szabadságharcunk, önrendelkezésért folytatott küzdelmünk. Ezért is csatlakoztunk a Székely Nemzeti Tanácshoz – sajnos egyes hangok szerint zavarják a partiumiakat a székely autonómia kezdeményezések, ám ezt csak a roman titkosszolgálat terjesztheti, egyek vagyunk a nemzeti tanáccsal, hátrébb állunk ugyan, mint a székelyek, de ez nem szégyen, s arra sarkall, hogy csatlakozzunk hozzájuk, szolidaritást vállalva a székely testvérekkel”– mondta Tőkés László, majd elhelyezte a tábla előtt az emlékezés koszorúját.
Koszorúk
Tőkés Lászlót követően János Szabolcs rektor, majd ez Erdélyi Magyar Néppárt nevében Szilágyi Zsolt, Csomortányi István és Moldován Gellért koszorúzott, az EMNT nevében Kálmán Balázs partiumi elnök és Török Sándor Bihar megyei elnök, a MINTA ifjúsági szervezet nevében Székely Beáta és Dénes Andrea, az egyetem nevében pedig Tőkés Tamás és Körtvélyesi Kinga helyezett el koszorút, majd mások is virágcsokrokat, koszorúkat helyeztek el. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
Neumann Andrea
2016. április 7.
Bírság a kétnyelvű táblákért – Villámcsődület Nagyváradon
Román és magyar feliratú utcanévtáblát ragasztottak a nagyváradi polgármesteri hivatal épületének falára csütörtökön az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete által szervezett villámcsődületen – számol be Váasárhelyi-Nyemec Réka a kronika.ro-n. Az akció rövid idő alatt három rendőrségi jegyzőkönyvet vont maga után.
A városháza homlokzatára Csomortányi István, az EMNP megyei vezetője és Moldován Gellért, a váradi szervezet elnöke helyezte el a két táblát, a ragasztó azonban jóformán még meg sem száradt, amikor a helyszínre érkező rendőrök igazoltatták a „rendbontókat”, és – a háttérben várakozó csendőrök óvó szemei előtt – kiállították a nevükre szóló jegyzőkönyvet. A villámcsődület egyik civil résztvevője, Varga Csaba egyébként azért számíthat pénzbírságra, mert a Szent László (Unirii) utcát jelző, román feliratú tábla időközben leesett, ő pedig visszarakta az épületre.
Csomortányi István lapunknak úgy nyilatkozott: nem lepte meg az eljárás, hiszen már korábban értesítették a hatóságokat a tervezett villámcsődületről, és számítottak arra, hogy az elmúlt időszakban a városban elhelyezett többnyelvű táblákhoz hasonlóan ezek a feliratok is tiszavirág-életűek lesznek. Elmondása szerint mostani akciójuk elsődleges célja a figyelemfelkeltés volt azok után, hogy a nagyváradi önkormányzat elutasította legutóbbi beadványukat.
Ebben példákkal és törvényekkel alátámasztott kérést fogalmaztak meg annak érdekében, hogy a belváros történelmi, műemlékvédelem alá eső övezetében található 190 utca kétnyelvű feliratozása megvalósuljon – ehhez névlistát is csatoltak. Ez kompromisszumos megoldás lett volna, de miután ismét nem jártak sikerrel, betartják tavalyi ígéretüket, és perre viszik az ügyet.
„Iktattuk az előzetes közigazgatási panaszt az önkormányzatnál, ami alapján majd a pert elindíthatjuk” – közölte a Krónikával az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke. Csomortányi István elmondása szerint a polgármesteri hivatalnak harminc napon belül kell válaszolnia, a bírósági eljárás ezt követően kezdődhet el – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
Román és magyar feliratú utcanévtáblát ragasztottak a nagyváradi polgármesteri hivatal épületének falára csütörtökön az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete által szervezett villámcsődületen – számol be Váasárhelyi-Nyemec Réka a kronika.ro-n. Az akció rövid idő alatt három rendőrségi jegyzőkönyvet vont maga után.
A városháza homlokzatára Csomortányi István, az EMNP megyei vezetője és Moldován Gellért, a váradi szervezet elnöke helyezte el a két táblát, a ragasztó azonban jóformán még meg sem száradt, amikor a helyszínre érkező rendőrök igazoltatták a „rendbontókat”, és – a háttérben várakozó csendőrök óvó szemei előtt – kiállították a nevükre szóló jegyzőkönyvet. A villámcsődület egyik civil résztvevője, Varga Csaba egyébként azért számíthat pénzbírságra, mert a Szent László (Unirii) utcát jelző, román feliratú tábla időközben leesett, ő pedig visszarakta az épületre.
Csomortányi István lapunknak úgy nyilatkozott: nem lepte meg az eljárás, hiszen már korábban értesítették a hatóságokat a tervezett villámcsődületről, és számítottak arra, hogy az elmúlt időszakban a városban elhelyezett többnyelvű táblákhoz hasonlóan ezek a feliratok is tiszavirág-életűek lesznek. Elmondása szerint mostani akciójuk elsődleges célja a figyelemfelkeltés volt azok után, hogy a nagyváradi önkormányzat elutasította legutóbbi beadványukat.
Ebben példákkal és törvényekkel alátámasztott kérést fogalmaztak meg annak érdekében, hogy a belváros történelmi, műemlékvédelem alá eső övezetében található 190 utca kétnyelvű feliratozása megvalósuljon – ehhez névlistát is csatoltak. Ez kompromisszumos megoldás lett volna, de miután ismét nem jártak sikerrel, betartják tavalyi ígéretüket, és perre viszik az ügyet.
„Iktattuk az előzetes közigazgatási panaszt az önkormányzatnál, ami alapján majd a pert elindíthatjuk” – közölte a Krónikával az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke. Csomortányi István elmondása szerint a polgármesteri hivatalnak harminc napon belül kell válaszolnia, a bírósági eljárás ezt követően kezdődhet el – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
2016. április 11.
Több pénzt a magyar rendezvényekre!
Enyhén szólva kevesli az EMNP, hogy a 25%-nyi váradi magyarság egyes szervezeteinek főbb rendezvényeire összesen csak 34.500 lejt adott a városháza, magyar vezetéssel.
Több ügyben is bírálta a váradi városvezetést legutóbbi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula,az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke és Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi szervezetének elnöke. Mint mondták, elfogadhatatlannak tartják, hogy Biharpüspöki főútjának, a Matei Corvinnak a lakói tovább szenvednek a nehézgépjármű-forgalomtól, miközben elkerülőút építése helyett máshova teszi a pénzt a város. Zatykó Gyula szerint „mi már régebben jeleztük, hogy ki kellene onnan vezetni a nehézforgalmat, 2014-ben nyomvonalat is javasoltunk, aztán tüntetéseket szerveztünk, majd tárgyaltunk. Az egész elkerülőút 10 millió euró alatti összegből kijönne. Végül a tervet felvették a 2014-2020 közötti városfejlesztési stratégiába – csakhogy addig tovább repedeznek a lakosok házai, zajlik a forgalom keltette szennyezés és hat a stressz is.” Közben azonban a Bolojan-adminisztráció 20 millió eurós pályázatból újabb utat akar építeni Váradtól Félixfürdőig – pedig ilyen már van, és nem is túlzsúfolt. Az indoklásuk az: a szentmártoniakat zavarja a mostani úton zajló nagy forgalom. Zatykó Gyula kérdése pedig: „a püspökieket meg nem zavarja talán az ottani?” Ezért az EMNP azt javasolja a városházának, változtasson a prioritásokon, megcserélve a kettőt.
Kevés…
Más változtatást is kérnek. Március 31-i határozatával ugyanis a városháza 1,2 millió lejt osztott szét kulturális rendezvények támogatására, de magyarokéra keveset. A Magyar Kultúra Napja (januári esemény) például 4500 lejt kapott, a Varadinum (április) 25.000 lejt, a Szent László Napok (június) pedig csak 5000 lejt. Ez összesen is csak 34.500, ami azEMNP szerint nagyon kevés. „A mi adóinkból is van ez az 1,2 milliós keret is. Amiből csak 2,8 százaléknyit adtak a fenti rendezvényekre. Pedig a magyarság aránya 25%” – kifogásolta Zatykó Gyula. Azt kérik, a jövőben a magyar rendezvényekre a magyar lakosság arányát alapul véve adjanak támogatást. Hozzátette: „Én személyesen is ezt fogom képviselni, ha a június 5-i önkormányzati választáson bejutok a tanácsba. Viszont érdekes, hogy már most is a vezetésben van magyar alpolgármester. És épp annak a bizottságnak a tagja, amely elfogadta a jelzett csekély összegeket…”
Képeslapokat várnak
Moldován Gellért Lajos a tájékoztatón elmondta: régi váradi képeslapokból, más dokumentumokból tárlatot nyitnak május 5-én a PKE-n. A pontos órát később jelölik ki, viszont azt már most tudják, hogy várnak még anyagot. Így bárki, akinek van ilyesmije, beviheti az EMNP váradi székházába, a Fő utca 45 szám alá. De ha kéri, az EMNP-sek ki is mennek érte – ehhez Moldován Gellért Lajost lehet felhíni, a 0741-614982 számon. Másolatok is beküldhetők, de csakis nagy felbontásban, jó minőségben, azemnt.nagyvarad@gmail.com mail címre. A megkapott képeslapokat, más kordokumentumokat a szervezők lemásoltatják és kinagyíttatják, így az eredetit szinte azonnal vissza is kapja mindenki. Moldován Gellért Lajos hangsúlyozta: „ezt nem kampányrendezvénynek szánjuk”. Szerinte ennek bizonyítéka az, hogy a kampány hivatalos indulása előtti napon lesz a megnyitó.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
Enyhén szólva kevesli az EMNP, hogy a 25%-nyi váradi magyarság egyes szervezeteinek főbb rendezvényeire összesen csak 34.500 lejt adott a városháza, magyar vezetéssel.
Több ügyben is bírálta a váradi városvezetést legutóbbi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula,az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke és Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi szervezetének elnöke. Mint mondták, elfogadhatatlannak tartják, hogy Biharpüspöki főútjának, a Matei Corvinnak a lakói tovább szenvednek a nehézgépjármű-forgalomtól, miközben elkerülőút építése helyett máshova teszi a pénzt a város. Zatykó Gyula szerint „mi már régebben jeleztük, hogy ki kellene onnan vezetni a nehézforgalmat, 2014-ben nyomvonalat is javasoltunk, aztán tüntetéseket szerveztünk, majd tárgyaltunk. Az egész elkerülőút 10 millió euró alatti összegből kijönne. Végül a tervet felvették a 2014-2020 közötti városfejlesztési stratégiába – csakhogy addig tovább repedeznek a lakosok házai, zajlik a forgalom keltette szennyezés és hat a stressz is.” Közben azonban a Bolojan-adminisztráció 20 millió eurós pályázatból újabb utat akar építeni Váradtól Félixfürdőig – pedig ilyen már van, és nem is túlzsúfolt. Az indoklásuk az: a szentmártoniakat zavarja a mostani úton zajló nagy forgalom. Zatykó Gyula kérdése pedig: „a püspökieket meg nem zavarja talán az ottani?” Ezért az EMNP azt javasolja a városházának, változtasson a prioritásokon, megcserélve a kettőt.
Kevés…
Más változtatást is kérnek. Március 31-i határozatával ugyanis a városháza 1,2 millió lejt osztott szét kulturális rendezvények támogatására, de magyarokéra keveset. A Magyar Kultúra Napja (januári esemény) például 4500 lejt kapott, a Varadinum (április) 25.000 lejt, a Szent László Napok (június) pedig csak 5000 lejt. Ez összesen is csak 34.500, ami azEMNP szerint nagyon kevés. „A mi adóinkból is van ez az 1,2 milliós keret is. Amiből csak 2,8 százaléknyit adtak a fenti rendezvényekre. Pedig a magyarság aránya 25%” – kifogásolta Zatykó Gyula. Azt kérik, a jövőben a magyar rendezvényekre a magyar lakosság arányát alapul véve adjanak támogatást. Hozzátette: „Én személyesen is ezt fogom képviselni, ha a június 5-i önkormányzati választáson bejutok a tanácsba. Viszont érdekes, hogy már most is a vezetésben van magyar alpolgármester. És épp annak a bizottságnak a tagja, amely elfogadta a jelzett csekély összegeket…”
Képeslapokat várnak
Moldován Gellért Lajos a tájékoztatón elmondta: régi váradi képeslapokból, más dokumentumokból tárlatot nyitnak május 5-én a PKE-n. A pontos órát később jelölik ki, viszont azt már most tudják, hogy várnak még anyagot. Így bárki, akinek van ilyesmije, beviheti az EMNP váradi székházába, a Fő utca 45 szám alá. De ha kéri, az EMNP-sek ki is mennek érte – ehhez Moldován Gellért Lajost lehet felhíni, a 0741-614982 számon. Másolatok is beküldhetők, de csakis nagy felbontásban, jó minőségben, azemnt.nagyvarad@gmail.com mail címre. A megkapott képeslapokat, más kordokumentumokat a szervezők lemásoltatják és kinagyíttatják, így az eredetit szinte azonnal vissza is kapja mindenki. Moldován Gellért Lajos hangsúlyozta: „ezt nem kampányrendezvénynek szánjuk”. Szerinte ennek bizonyítéka az, hogy a kampány hivatalos indulása előtti napon lesz a megnyitó.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2016. május 13.
A magyarság pénze hova tűnik?
Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke és nagyváradi polgármesterjelöltje, valamint Moldován Gellért Lajos, a párt nagyváradi szervezetének elnöke tegnap sajtótájékoztatón ismertették az EMNP váradi önkormányzati képviselőjelöltek választási programját. Többek között szó volt a közpénzek elköltésének átláthatóságáról, illetve terítékre került a Nagyvárad és Váradszentmárton egyesítéséről szóló referendum is, amely a helyhatósági választásokkal egyszerre, június 5-én lesz megtartva.
Zatykó hangsúlyozta, hogy az Átlátszó Erdély elnevezésű független szervezet oknyomozó írásaival próbál rávilágítani a közpénzek elköltésére. „Az RMDSZ 2009 óta kap pénzt az erdélyi magyar lakosság számára a román kormánytól, ám a szervezet mindeddig soha nem számolt el a közösség felé” – fogalmazott Zatykó, hozzátéve, hogy mindig az volt a válasz, hogy a számvevőszék felé elszámoltak, miközben a magyar lakosságnak tartoznak valójában a közpénz elköltésének elszámolásával. A részletek egyébként az erdely.atlatszo.hu honlapon megtalálhatók, ugyanis ez a oknyomozó portál kérvényezte, hogy belenézhessen ezekbe az adatokba, ám erre csak egy napra kaptak engedélyt Bukarestben, ráadásul két köbméternyi irathalmazt tettek eléjük. Az idő szűkössége ellenére így is lényeges dolgok kerültek felszínre: például az, hogy 4,5 millió eurót költött el az RMDSZ (ez 17 millió lejnek felel meg) évente 2009-től. Régóta vita folyik arról, hogy kié ez a pénz. Azé a szervezeté, melyet a kormányhatározat nevesített, vagy pedig az erdélyi magyar közösségé, a Communitas, illetve jelenleg az RMDSZ pedig csak kezeli és elosztja azt?
Ugyanakkor felháborítónak tartják, hogy az önkormányzati választásokkal egyazon időre tették a népszavazást Nagyváradon. Szerintük a cél az, hogy így sokkal többen vegyenek részt a referendumon és ezáltal harmadik nekifutásra érvényes legyen a népszavazás.
S. T. K.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke és nagyváradi polgármesterjelöltje, valamint Moldován Gellért Lajos, a párt nagyváradi szervezetének elnöke tegnap sajtótájékoztatón ismertették az EMNP váradi önkormányzati képviselőjelöltek választási programját. Többek között szó volt a közpénzek elköltésének átláthatóságáról, illetve terítékre került a Nagyvárad és Váradszentmárton egyesítéséről szóló referendum is, amely a helyhatósági választásokkal egyszerre, június 5-én lesz megtartva.
Zatykó hangsúlyozta, hogy az Átlátszó Erdély elnevezésű független szervezet oknyomozó írásaival próbál rávilágítani a közpénzek elköltésére. „Az RMDSZ 2009 óta kap pénzt az erdélyi magyar lakosság számára a román kormánytól, ám a szervezet mindeddig soha nem számolt el a közösség felé” – fogalmazott Zatykó, hozzátéve, hogy mindig az volt a válasz, hogy a számvevőszék felé elszámoltak, miközben a magyar lakosságnak tartoznak valójában a közpénz elköltésének elszámolásával. A részletek egyébként az erdely.atlatszo.hu honlapon megtalálhatók, ugyanis ez a oknyomozó portál kérvényezte, hogy belenézhessen ezekbe az adatokba, ám erre csak egy napra kaptak engedélyt Bukarestben, ráadásul két köbméternyi irathalmazt tettek eléjük. Az idő szűkössége ellenére így is lényeges dolgok kerültek felszínre: például az, hogy 4,5 millió eurót költött el az RMDSZ (ez 17 millió lejnek felel meg) évente 2009-től. Régóta vita folyik arról, hogy kié ez a pénz. Azé a szervezeté, melyet a kormányhatározat nevesített, vagy pedig az erdélyi magyar közösségé, a Communitas, illetve jelenleg az RMDSZ pedig csak kezeli és elosztja azt?
Ugyanakkor felháborítónak tartják, hogy az önkormányzati választásokkal egyazon időre tették a népszavazást Nagyváradon. Szerintük a cél az, hogy így sokkal többen vegyenek részt a referendumon és ezáltal harmadik nekifutásra érvényes legyen a népszavazás.
S. T. K.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. június 7.
Titkos paktumtól tart az EMNP
De nem csak a maga számára, hanem a magyar közösségnek rossz ez szerintük. Azzal válaszoltak Szabó Ödön nemzetárulózására, hogy szerintük „az RMDSZ eladta a bőrét a PSD-nek”.
Titokban, és már a választások előtt megállapodást kötött az RMDSZ Bihar megyében a PSD-vel – ezt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei elnöke mondta váradi választási értékelőjükön. Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke kedden reagált arra, hogy előzőleg az RMDSZ-es Szabó Ödön nemzetárulóknak mondta az EMNP-seket, saját választási értékelőjükkor. Csomortányi szerint „Szabóék jobban teszik, ha magukba nézve keresik az árulókat. Hiszen miközben kifelé nemzetárulózik, ismét titkos paktum született köztük és a PSD között, a Megyei Tanácsi elnöki tisztségről. Jó előre eladták a bőrüket a PSD-nek, és minket árulóznak. És már nem először paktálnak le előre: 4 évvel ezelőtt 13 olyan településre ígértek a PSD-nek alpolgármesteri tisztséget, ahol magyar a lakosság többsége, és a legtöbb helyen ezt be is váltotta az RMDSZ”. Most olyan hírek vannak, hogy Ioan Mang, a PSD megyei elnöke már a választások előtt elmondta, az RMDSZ-szel akarnak egyezséget kötni, hogy közösen alkossanak többséget a Megyei Tanácsban a választás után, a PNL ellenében, és PSD-s elnököt segítsenek a testület élére.Csomortányi úgy véli, „ha ezt valóra is váltják, nem is lesz csoda, hogy ha Nagyvárad meg magyar alpolgármester nélkül marad, hiszen a választásokon nyertes PNL így nem fog együttműködni a PSD-vel lepaktált RMDSZ-esekkel”.
Hozzátette: úgy tudja, hogy mindez az őszi parlamenti választások utánra tervezett PSD-RMDSZ-kormány előjátéka is lehet.
Elzárkóznak
A helyi értékelésekre visszatérve Csomortányi még jelezte: „A választók aztán kőkeményen büntették az RMDSZ-t Váradon. Az EMNP-t is, mivel nem sikerült közös megállapodással indulni, de főleg az RMDSZ-t, amelyik tízezres nagyságrendben vesztett szavazókat, míg mi pár százat.” Elmondta: az EMNP a választások előtt is megegyezésre törekedett az RMDSZ-szel, de „a Bihar megyei összefogás egyetlen akadálya Szabó Ödön. És botrányos, mi hangzik el végül a szájából, még nemzetárulózik. Miután végighazudták az összefogásról szóló kampányukat, egy olyan párttal, az MPP-vel működve együtt, amely végül csak 700 szavazatot kapott az egész megyében, viszont elzárkózva az EMNP-től, amelyik tízszer erősebb. És mi még így is támogattuk 4 településen is olyanokat, akik RMDSZ-esek. Szabó Ödönnek már nem is véleménye van, hanem diagnózisa. Hogy mi, arról szakorvosokat kellene megkérdezni.”
Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke a tájékoztatón szintén azt hangoztatta, hogy ők akartak összefogást, de a megyei RMDSZ-szel lehetetlen. Kiemelte: hazugság az, hogy az RMDSZ gyenge szereplése az EMNP indulásának lenne betudható. Szerinte ugyanis ők nem voltak eddig sem vezető posztokon, míg az RMDSZ „az elmúlt 20 évben, de főleg az utóbbi 10 során állandóan lejáratja magát az emberek előtt”. A másik ok szerinte a szavazók, és főleg a fiatal szavazók kiábrándultsága és távolmaradása. „Nem is csoda, hiszen sokat elmond az is, hogy a most megválasztott vezetők 25%-ának gondja van az igazságszolgáltatással. És nem mi szavaztuk meg a speciális nyugdíjakat magunknak, hanem Szabó Ödönék, nem mi szavaztattuk meg azt, hogy büntetett előéletűek is jelöltessék magukat, hanem a Szabó-féle RMDSZ” – tette hozzá.
Moldován Gellért, az EMNP váradi elnöke is visszautasította Szabó Ödön vádjait, sőt, ismét felszólította, hogy tárgyaljon a két párt. „Ha ez a következő hónapokban nem történik meg, akkor az RMDSZ-nek kérdésessé válik az is, hogy a november végi parlamenti választáson egyáltalán eléri-e az 5%-os bejutási küszöbhöz szükséges szavazatszámot” – jelentette ki. Mindhárom EMNP-s vezető megköszönte a tájékoztatón a támogató voksokat és a szimpatizánsaik munkáját.
Számokban a csökkenés
Összevetették az EMNP-sek, hogyan szerepeltek itt ők és az RMDSZ. Nos, Bihar megyében összesen 7500 szavazatot kapott az EMNP megyei listája, ami 1000-rel kevesebb, mint 4 éve – ám az RMDSZ 47.000 voksot kapott, ami viszont 14.000 szavazattal kevesebb, mint 4 éve. Nagyváradon az EMNP 2600 voksot szerzett, ami 800-zal kevesebb az előző választásokhoz mérten – az RMDSZ pedig 10.400, ami 6000 szavazat elvesztését mutatja. Az EMNP a megyében 22 tanácsosi helyet szerzett végül, 13 településen. Szerintük ezzel összességében hozták a 4 évvel ezelőtti eredményt, míg az RMDSZ-re leadott szavazatok száma „durván csökken”. Mint ismert, az RMDSZ-nek váradon az eddigi 6 helyett csak 4 tanácsosa jutott be, míg megyei szinten megtartották a 7-et. Megkérdeztük Csomortányit, hogy lehet, hogy ha az RMDSZ Bihar megyében 14.000 szavazatot vesztett, mégsem csökkent a megyei tanácsosaik száma. A válasz szerint „a hetedik tanácsos csak alig jutott be, és végül a szavazat-visszaosztás volt a szerencséjük, vagyis azon erők voksait osztották újra a bejutottak között, amely erők nem jutottak be”.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
De nem csak a maga számára, hanem a magyar közösségnek rossz ez szerintük. Azzal válaszoltak Szabó Ödön nemzetárulózására, hogy szerintük „az RMDSZ eladta a bőrét a PSD-nek”.
Titokban, és már a választások előtt megállapodást kötött az RMDSZ Bihar megyében a PSD-vel – ezt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei elnöke mondta váradi választási értékelőjükön. Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke kedden reagált arra, hogy előzőleg az RMDSZ-es Szabó Ödön nemzetárulóknak mondta az EMNP-seket, saját választási értékelőjükkor. Csomortányi szerint „Szabóék jobban teszik, ha magukba nézve keresik az árulókat. Hiszen miközben kifelé nemzetárulózik, ismét titkos paktum született köztük és a PSD között, a Megyei Tanácsi elnöki tisztségről. Jó előre eladták a bőrüket a PSD-nek, és minket árulóznak. És már nem először paktálnak le előre: 4 évvel ezelőtt 13 olyan településre ígértek a PSD-nek alpolgármesteri tisztséget, ahol magyar a lakosság többsége, és a legtöbb helyen ezt be is váltotta az RMDSZ”. Most olyan hírek vannak, hogy Ioan Mang, a PSD megyei elnöke már a választások előtt elmondta, az RMDSZ-szel akarnak egyezséget kötni, hogy közösen alkossanak többséget a Megyei Tanácsban a választás után, a PNL ellenében, és PSD-s elnököt segítsenek a testület élére.Csomortányi úgy véli, „ha ezt valóra is váltják, nem is lesz csoda, hogy ha Nagyvárad meg magyar alpolgármester nélkül marad, hiszen a választásokon nyertes PNL így nem fog együttműködni a PSD-vel lepaktált RMDSZ-esekkel”.
Hozzátette: úgy tudja, hogy mindez az őszi parlamenti választások utánra tervezett PSD-RMDSZ-kormány előjátéka is lehet.
Elzárkóznak
A helyi értékelésekre visszatérve Csomortányi még jelezte: „A választók aztán kőkeményen büntették az RMDSZ-t Váradon. Az EMNP-t is, mivel nem sikerült közös megállapodással indulni, de főleg az RMDSZ-t, amelyik tízezres nagyságrendben vesztett szavazókat, míg mi pár százat.” Elmondta: az EMNP a választások előtt is megegyezésre törekedett az RMDSZ-szel, de „a Bihar megyei összefogás egyetlen akadálya Szabó Ödön. És botrányos, mi hangzik el végül a szájából, még nemzetárulózik. Miután végighazudták az összefogásról szóló kampányukat, egy olyan párttal, az MPP-vel működve együtt, amely végül csak 700 szavazatot kapott az egész megyében, viszont elzárkózva az EMNP-től, amelyik tízszer erősebb. És mi még így is támogattuk 4 településen is olyanokat, akik RMDSZ-esek. Szabó Ödönnek már nem is véleménye van, hanem diagnózisa. Hogy mi, arról szakorvosokat kellene megkérdezni.”
Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke a tájékoztatón szintén azt hangoztatta, hogy ők akartak összefogást, de a megyei RMDSZ-szel lehetetlen. Kiemelte: hazugság az, hogy az RMDSZ gyenge szereplése az EMNP indulásának lenne betudható. Szerinte ugyanis ők nem voltak eddig sem vezető posztokon, míg az RMDSZ „az elmúlt 20 évben, de főleg az utóbbi 10 során állandóan lejáratja magát az emberek előtt”. A másik ok szerinte a szavazók, és főleg a fiatal szavazók kiábrándultsága és távolmaradása. „Nem is csoda, hiszen sokat elmond az is, hogy a most megválasztott vezetők 25%-ának gondja van az igazságszolgáltatással. És nem mi szavaztuk meg a speciális nyugdíjakat magunknak, hanem Szabó Ödönék, nem mi szavaztattuk meg azt, hogy büntetett előéletűek is jelöltessék magukat, hanem a Szabó-féle RMDSZ” – tette hozzá.
Moldován Gellért, az EMNP váradi elnöke is visszautasította Szabó Ödön vádjait, sőt, ismét felszólította, hogy tárgyaljon a két párt. „Ha ez a következő hónapokban nem történik meg, akkor az RMDSZ-nek kérdésessé válik az is, hogy a november végi parlamenti választáson egyáltalán eléri-e az 5%-os bejutási küszöbhöz szükséges szavazatszámot” – jelentette ki. Mindhárom EMNP-s vezető megköszönte a tájékoztatón a támogató voksokat és a szimpatizánsaik munkáját.
Számokban a csökkenés
Összevetették az EMNP-sek, hogyan szerepeltek itt ők és az RMDSZ. Nos, Bihar megyében összesen 7500 szavazatot kapott az EMNP megyei listája, ami 1000-rel kevesebb, mint 4 éve – ám az RMDSZ 47.000 voksot kapott, ami viszont 14.000 szavazattal kevesebb, mint 4 éve. Nagyváradon az EMNP 2600 voksot szerzett, ami 800-zal kevesebb az előző választásokhoz mérten – az RMDSZ pedig 10.400, ami 6000 szavazat elvesztését mutatja. Az EMNP a megyében 22 tanácsosi helyet szerzett végül, 13 településen. Szerintük ezzel összességében hozták a 4 évvel ezelőtti eredményt, míg az RMDSZ-re leadott szavazatok száma „durván csökken”. Mint ismert, az RMDSZ-nek váradon az eddigi 6 helyett csak 4 tanácsosa jutott be, míg megyei szinten megtartották a 7-et. Megkérdeztük Csomortányit, hogy lehet, hogy ha az RMDSZ Bihar megyében 14.000 szavazatot vesztett, mégsem csökkent a megyei tanácsosaik száma. A válasz szerint „a hetedik tanácsos csak alig jutott be, és végül a szavazat-visszaosztás volt a szerencséjük, vagyis azon erők voksait osztották újra a bejutottak között, amely erők nem jutottak be”.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2016. október 31.
Autonómiatűz égett Váradon is
Rendőrök követték az autonómiatűz meggyújtóit – pedig utóbbiak magánterületen tartották a nagyváradi akciót. Amellyel az SZNT kezdeményezéséhez csatlakoztak – és amely nem ment zökkenőmentesen.
Amilyen nehéz és néha váratlan akadályokkal teli az autonómia kivívása, olyan nehéz és néha váratlan akadályokkal teli az autonómia kivívását sürgető őrtüzek meggyújtása időnként. Úgyhogy ilyen módon akár jelképnek is vehető, hogy nehezen akart beindulni az autonómia váradi tüze vasárnap este a város fölötti egyik dombon. A dolog keretét az adja, hogy Székelyföld autonómiájáért imádkoznak vasárnap azokban a templomokban, amelyek eleget tesznek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívásának, ugyanakkor idén is előre tudatták, hogy az esti órákban az autonómiakövetelés jeleként őrtüzeket gyújtanak a székelyföldi településeken – meg a hozzájuk csatlakozó más településeken. És idén is a csatlakozók között volt Nagyvárad is.
Háttér
Az SZNT szeptember végén Székelyföld Autonómiájának Napjává nyilvánította október utolsó vasárnapját. Felhívással fordult a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteihez, hogy az idei autonómianapon templomaikban imádkozzanak a székely szabadságért, Székelyföld autonómiájáért. Izsák Balázs SZNT-elnök felhívásában úgy érvelt: a közös imában kialakuló lelki egység az autonómiaküzdelem folytatásának tartós alapja lehet. Az SZNT ugyanakkor azzal a kéréssel fordult a székelyföldi önkormányzatokhoz, egyházakhoz, civil szervezetekhez, közbirtokosságokhoz, vállalkozásokhoz, hogy október 30-án, helyi idő szerinti 17.30 órakor az általuk meghatározott helyen és módon “lármafák, fáklyák, gyertyák ezreinek fellobbantásával tegyék közösségi élménnyé Székelyföld Autonómiájának Napját”. “Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy az autonómiáért folytatott küzdelem hosszú lesz, és próbára teszi magának az érintett közösségnek a kitartását, elkötelezettségét. Ezért van szükség arra is, hogy Székelyföld falvaiban és városaiban, de – a szolidaritás jeléül – bárhol a nagyvilágban a közösségek, s minél több közösség tagja belső meggyőződéssel, hittel vegyen részt az autonómiaküzdelemben” – olvasható az Izsák Balázs korábbi felhívásában.
Váradon
A bihari megyeszékhelyen 16.30-kor a vasútállomásnál gyülekezett az a mintegy 15 ember – gyerekek, fiatalok, idősek –, aki vállalta, hogy felsétál a Caisilor utca felől elérhető Felső-Dorongos dűlő tetejére, autonómiát követelni. Már az állomás előtt két rendőr, és egy civilruhás illető figyelte a gyülekezőket, és utóbbiak indulásának idejére már vagy öt rendőr gyűlt a civilben lévő megfigyelő köré. A város fölötti dombra vezető gyalogúton aztán meg is előzte a menetet egy rendőrautó, amely aztán a helyszín közelében leparkolva várta az érkezőket, a kocsiból rendőrök nézték, ahogy a demonstrálók bevonulnak a helyszínre. Ami azonban magánterület – Csomortányi István megyei EMNP-vezető családjáé –, így oda már nem mentek be a rendőrök. A helyszínt időközben Csomortányi előkészítette, a tűz terjedésének megakadályozása céljából levágta a füvet a környéken, felépítette a máglyát, és kis tüzet is gyújtott, amelyről a fáklyákat tudták meggyújtani, amelyekkel aztán belobbantották a máglyát. Csomortányi István köszöntötte a résztvevőket, majd Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke rövid beszédben fejtette ki: a székelyek akkor boldogok, ha a magyarok is, és viszont, épp ezért az ő autonómiatörekvéseikkel is szolidarizálni kell. A meghirdetett 17.30 után pár perccel meggyújtották az autonómia tüzét. Amely meggyulladt ugyan, de a máglya egészére nem terjedt át, vélhetően azért, mert a rőzse nedves volt. Így amíg Moldován Gellért Lajos, az EMNP váradi elnöke beszédet tartott, majd a jelenlévők elmondták a Miatyánkot, és elénekelték a Székelyhimnuszt és a Himnuszt, valaki gázolajat hozott, amivel végül sikerült belobbantani a nagy, jelképes tüzet. A demonstrálók a magyar és a székely lobogó, valamint két árpádsávos zászló alatt nézték a sötétben magasba csapó lángokat. A váradi szolidaritási akciót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Partiumi Autonómiatanács kezdeményezte.
Székelyföldön
Eközben külön kiáltványban kérték Székelyföld területi autonómiáját azok a székelyek, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívására őrtüzeket gyújtottak vasárnap este a székelyföldi települések környékén levő magaslatokon. A valamennyi őrtűz mellett felolvasott kiáltványban a megmozdulások résztvevői kijelentették: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását! “Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé. Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén” – áll a kiáltványban. A dokumentumban utaltak rá: Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, vagy feldarabolja. Azt is megemlítették, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó, több alkalommal és több formában kinyilvánított igényt a román állam évek óta figyelmen kívül hagyja, a párbeszédre vonatkozó székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradnak. Izsák Balázs SZNT-elnök a Farkaslaka fölötti Gordon-tetőn meggyújtott őrtűz mellett olvasta fel a kiáltványt. Elmondta, azért választotta Tamási Áron szülőfaluját, mert a székely író által vált ismertté a székelység az egész világon. Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere arra biztatta az összegyűlteket, hogy a sors fölötti siránkozás helyett dolgozzanak, használják ki azokat a közösségépítő lehetőségeket, amelyeket a jelenlegi törvények is lehetővé tesznek. A szeles hideg ellenére mintegy kétszázan másztak ki a hegytetőre, mintegy ötvenen lóháton vették körül a tüzet. Az ünnepi beszédek elhangzása után a résztvevők közösen énekeltek a lármafa mellett. Értesülésünk szerint a kiáltványt elküldik a bukaresti kormánynak.
Budapesten is
A székelyföldi településekhez csatlakozva, Székelyföld autonómiájának napja alkalmából őrtüzet gyújtottak vasárnap Budapest XXII. kerületében, Budafok-Tétényben. A budapesti megemlékezésen részt vettek Budafok, Budatétény, Diósd, Érd, Budaörs és Budakeszi civil szervezetei és a helyi székely közösségek is.
Szeghalmi Örs erdon.ro
Rendőrök követték az autonómiatűz meggyújtóit – pedig utóbbiak magánterületen tartották a nagyváradi akciót. Amellyel az SZNT kezdeményezéséhez csatlakoztak – és amely nem ment zökkenőmentesen.
Amilyen nehéz és néha váratlan akadályokkal teli az autonómia kivívása, olyan nehéz és néha váratlan akadályokkal teli az autonómia kivívását sürgető őrtüzek meggyújtása időnként. Úgyhogy ilyen módon akár jelképnek is vehető, hogy nehezen akart beindulni az autonómia váradi tüze vasárnap este a város fölötti egyik dombon. A dolog keretét az adja, hogy Székelyföld autonómiájáért imádkoznak vasárnap azokban a templomokban, amelyek eleget tesznek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívásának, ugyanakkor idén is előre tudatták, hogy az esti órákban az autonómiakövetelés jeleként őrtüzeket gyújtanak a székelyföldi településeken – meg a hozzájuk csatlakozó más településeken. És idén is a csatlakozók között volt Nagyvárad is.
Háttér
Az SZNT szeptember végén Székelyföld Autonómiájának Napjává nyilvánította október utolsó vasárnapját. Felhívással fordult a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteihez, hogy az idei autonómianapon templomaikban imádkozzanak a székely szabadságért, Székelyföld autonómiájáért. Izsák Balázs SZNT-elnök felhívásában úgy érvelt: a közös imában kialakuló lelki egység az autonómiaküzdelem folytatásának tartós alapja lehet. Az SZNT ugyanakkor azzal a kéréssel fordult a székelyföldi önkormányzatokhoz, egyházakhoz, civil szervezetekhez, közbirtokosságokhoz, vállalkozásokhoz, hogy október 30-án, helyi idő szerinti 17.30 órakor az általuk meghatározott helyen és módon “lármafák, fáklyák, gyertyák ezreinek fellobbantásával tegyék közösségi élménnyé Székelyföld Autonómiájának Napját”. “Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy az autonómiáért folytatott küzdelem hosszú lesz, és próbára teszi magának az érintett közösségnek a kitartását, elkötelezettségét. Ezért van szükség arra is, hogy Székelyföld falvaiban és városaiban, de – a szolidaritás jeléül – bárhol a nagyvilágban a közösségek, s minél több közösség tagja belső meggyőződéssel, hittel vegyen részt az autonómiaküzdelemben” – olvasható az Izsák Balázs korábbi felhívásában.
Váradon
A bihari megyeszékhelyen 16.30-kor a vasútállomásnál gyülekezett az a mintegy 15 ember – gyerekek, fiatalok, idősek –, aki vállalta, hogy felsétál a Caisilor utca felől elérhető Felső-Dorongos dűlő tetejére, autonómiát követelni. Már az állomás előtt két rendőr, és egy civilruhás illető figyelte a gyülekezőket, és utóbbiak indulásának idejére már vagy öt rendőr gyűlt a civilben lévő megfigyelő köré. A város fölötti dombra vezető gyalogúton aztán meg is előzte a menetet egy rendőrautó, amely aztán a helyszín közelében leparkolva várta az érkezőket, a kocsiból rendőrök nézték, ahogy a demonstrálók bevonulnak a helyszínre. Ami azonban magánterület – Csomortányi István megyei EMNP-vezető családjáé –, így oda már nem mentek be a rendőrök. A helyszínt időközben Csomortányi előkészítette, a tűz terjedésének megakadályozása céljából levágta a füvet a környéken, felépítette a máglyát, és kis tüzet is gyújtott, amelyről a fáklyákat tudták meggyújtani, amelyekkel aztán belobbantották a máglyát. Csomortányi István köszöntötte a résztvevőket, majd Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke rövid beszédben fejtette ki: a székelyek akkor boldogok, ha a magyarok is, és viszont, épp ezért az ő autonómiatörekvéseikkel is szolidarizálni kell. A meghirdetett 17.30 után pár perccel meggyújtották az autonómia tüzét. Amely meggyulladt ugyan, de a máglya egészére nem terjedt át, vélhetően azért, mert a rőzse nedves volt. Így amíg Moldován Gellért Lajos, az EMNP váradi elnöke beszédet tartott, majd a jelenlévők elmondták a Miatyánkot, és elénekelték a Székelyhimnuszt és a Himnuszt, valaki gázolajat hozott, amivel végül sikerült belobbantani a nagy, jelképes tüzet. A demonstrálók a magyar és a székely lobogó, valamint két árpádsávos zászló alatt nézték a sötétben magasba csapó lángokat. A váradi szolidaritási akciót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Partiumi Autonómiatanács kezdeményezte.
Székelyföldön
Eközben külön kiáltványban kérték Székelyföld területi autonómiáját azok a székelyek, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívására őrtüzeket gyújtottak vasárnap este a székelyföldi települések környékén levő magaslatokon. A valamennyi őrtűz mellett felolvasott kiáltványban a megmozdulások résztvevői kijelentették: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását! “Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé. Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén” – áll a kiáltványban. A dokumentumban utaltak rá: Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, vagy feldarabolja. Azt is megemlítették, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó, több alkalommal és több formában kinyilvánított igényt a román állam évek óta figyelmen kívül hagyja, a párbeszédre vonatkozó székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradnak. Izsák Balázs SZNT-elnök a Farkaslaka fölötti Gordon-tetőn meggyújtott őrtűz mellett olvasta fel a kiáltványt. Elmondta, azért választotta Tamási Áron szülőfaluját, mert a székely író által vált ismertté a székelység az egész világon. Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere arra biztatta az összegyűlteket, hogy a sors fölötti siránkozás helyett dolgozzanak, használják ki azokat a közösségépítő lehetőségeket, amelyeket a jelenlegi törvények is lehetővé tesznek. A szeles hideg ellenére mintegy kétszázan másztak ki a hegytetőre, mintegy ötvenen lóháton vették körül a tüzet. Az ünnepi beszédek elhangzása után a résztvevők közösen énekeltek a lármafa mellett. Értesülésünk szerint a kiáltványt elküldik a bukaresti kormánynak.
Budapesten is
A székelyföldi településekhez csatlakozva, Székelyföld autonómiájának napja alkalmából őrtüzet gyújtottak vasárnap Budapest XXII. kerületében, Budafok-Tétényben. A budapesti megemlékezésen részt vettek Budafok, Budatétény, Diósd, Érd, Budaörs és Budakeszi civil szervezetei és a helyi székely közösségek is.
Szeghalmi Örs erdon.ro
2017. március 13.
Március 15-én ismét két tábor „ünnepel”
A váradi magyarok az elmúlt évek során kénytelenek voltak hozzászokni ahhoz, hogy a két itteni magyar párt, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetősége képtelen legalább a nemzeti ünnepek tiszteletére félretenni a konjunktúra-harcokat, a politikai sárdobálást, és egységes megemlékező ünnepet tartani, derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet pénteken tartott Csomortányi István, az EMNP megyei, illetve Moldován Gellért Lajos, a néppárt váradi elnöke
Idén sem sikerült elásni a csatabárdot, így most is külön tartják a megemlékező ünnepségeket. Az idén azonban több érdekes újdonság is történt. Mint Csomortányi elmondta, idén első alkalommal történt, hogy a váradi önkormányzatnál (miután jelenleg az RMDSZ éppen ellenzékben van a többségben levő nemzeti liberális frakcióval szemben) a tulipános párt helyi vezetői nem tudták elérni, hogy az EMNP március 15-ei ünnepségekre való helyfoglalási kérelmét a polgármesteri hivatalban elszabotálják, s így az elsőként kérelmező EMNP meg is kapta a kért időpontokat. Így idén az EMNP március 15-én 16 és 18 óra között elsőnek koszorúzhat a megszokott emlékhelyeken, így Szacsvay Imre vértanú szobránál, a Petőfi parkban, sőt fáklyásmenetre is engedélyt kaptak. Noha megpróbáltak megegyezésre jutni az RMDSZ helyi vezetőivel, azok nem voltak hajlandóak érdemben foglalkozni annak lehetőségével, hogy ne osszák meg a váradi magyarokat, legalább a nemzeti ünnepen – mondta Csomortányi. Így marad a megszokott módi, annyi különbséggel, hogy az RMDSZ idén nem sajátíthatta ki az emlékezőhelyeket, sőt kénytelenek elfogadni az EMNP gesztusát, ugyanis a néppártosok úgy döntöttek, nem rendeznek külön fáklyásmenetet, hogy ne tegyék nevetségessé se a megemlékezést, se a váradi magyarokat, sőt ellenkezőleg, ők is hajlandóak majd csatlakozni az RMDSZ szervezte felvonuláshoz.
A sajtótájékoztatón elhangzott: vitathatatlan, hogy mióta nincs RMDSZ-es alpolgármester Nagyváradon, azóta a váradi önkormányzat Ilie Bolojan polgármesterrel az élen sokkal nyitottabb a város magyarságának a kéréseire, s nem egy esetben kértek magyar ügyekkel kapcsolatos rendezvények kapcsán segítséget a néppártosoktól, mondták az EMNP-s politikusok. Így jelenleg például az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A néppártosok felvállalták, hogy segítenek az önkormányzatnak lefordítani az eddig csak román nyelven fellelhető ügyintézési formanyomtatványokat. A helyi EMNP ezért olyan magyartanárok, románul és magyarul egyaránt jól beszélő polgárok segítségét várja, akik önkéntes alapon segítenének a nyomtatványok magyar nyelvű megfogalmazásában. Jelentkezni lehet a 0762/248-691-es telefonszámon.
A pénteki sajtótájékoztatón megtudtuk azt is, hogy az EMNP Bihar megyei szervezete 3000 kötetet gyűjtött a nemrég leégett székelyföldi Kommandó iskolájának, s ennek az adománynak az elszállításához is kérik az önkéntesek segítségét.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A váradi magyarok az elmúlt évek során kénytelenek voltak hozzászokni ahhoz, hogy a két itteni magyar párt, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetősége képtelen legalább a nemzeti ünnepek tiszteletére félretenni a konjunktúra-harcokat, a politikai sárdobálást, és egységes megemlékező ünnepet tartani, derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet pénteken tartott Csomortányi István, az EMNP megyei, illetve Moldován Gellért Lajos, a néppárt váradi elnöke
Idén sem sikerült elásni a csatabárdot, így most is külön tartják a megemlékező ünnepségeket. Az idén azonban több érdekes újdonság is történt. Mint Csomortányi elmondta, idén első alkalommal történt, hogy a váradi önkormányzatnál (miután jelenleg az RMDSZ éppen ellenzékben van a többségben levő nemzeti liberális frakcióval szemben) a tulipános párt helyi vezetői nem tudták elérni, hogy az EMNP március 15-ei ünnepségekre való helyfoglalási kérelmét a polgármesteri hivatalban elszabotálják, s így az elsőként kérelmező EMNP meg is kapta a kért időpontokat. Így idén az EMNP március 15-én 16 és 18 óra között elsőnek koszorúzhat a megszokott emlékhelyeken, így Szacsvay Imre vértanú szobránál, a Petőfi parkban, sőt fáklyásmenetre is engedélyt kaptak. Noha megpróbáltak megegyezésre jutni az RMDSZ helyi vezetőivel, azok nem voltak hajlandóak érdemben foglalkozni annak lehetőségével, hogy ne osszák meg a váradi magyarokat, legalább a nemzeti ünnepen – mondta Csomortányi. Így marad a megszokott módi, annyi különbséggel, hogy az RMDSZ idén nem sajátíthatta ki az emlékezőhelyeket, sőt kénytelenek elfogadni az EMNP gesztusát, ugyanis a néppártosok úgy döntöttek, nem rendeznek külön fáklyásmenetet, hogy ne tegyék nevetségessé se a megemlékezést, se a váradi magyarokat, sőt ellenkezőleg, ők is hajlandóak majd csatlakozni az RMDSZ szervezte felvonuláshoz.
A sajtótájékoztatón elhangzott: vitathatatlan, hogy mióta nincs RMDSZ-es alpolgármester Nagyváradon, azóta a váradi önkormányzat Ilie Bolojan polgármesterrel az élen sokkal nyitottabb a város magyarságának a kéréseire, s nem egy esetben kértek magyar ügyekkel kapcsolatos rendezvények kapcsán segítséget a néppártosoktól, mondták az EMNP-s politikusok. Így jelenleg például az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A néppártosok felvállalták, hogy segítenek az önkormányzatnak lefordítani az eddig csak román nyelven fellelhető ügyintézési formanyomtatványokat. A helyi EMNP ezért olyan magyartanárok, románul és magyarul egyaránt jól beszélő polgárok segítségét várja, akik önkéntes alapon segítenének a nyomtatványok magyar nyelvű megfogalmazásában. Jelentkezni lehet a 0762/248-691-es telefonszámon.
A pénteki sajtótájékoztatón megtudtuk azt is, hogy az EMNP Bihar megyei szervezete 3000 kötetet gyűjtött a nemrég leégett székelyföldi Kommandó iskolájának, s ennek az adománynak az elszállításához is kérik az önkéntesek segítségét.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. március 13.
Ügyintézés – Váradon magyarul is?
Egyeztet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) itteni szervezete a váradi önkormányzattal arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A formanyomtatványok fordítására önkénteseket várnak.
Idén sem jön össze a március 15-i közös, hivatalos ünneplés az RMDSZ és az EMNP részvételével. Immár tíz éve ünnepelnek ilyenkor külön az érdekcsoportok, pártok. Idén is tárgyaltak viszont, és érdekes dolgokra jutottak. A részletekről Csomortányi István megyei EMNP-vezető számolt be tájékoztatójukon. Utóbbi párt most területfoglalási engedélyt kapott az önkormányzattól, az adott napra, délután négytől este nyolcig szólóan. Csakhogy utánuk az RMDSZ is kapott ugyanilyet, másfél órával elcsúsztatott idősávra. Csomortányi hozzátette: az ő kérvényük érkezett be hamarabb a városházára, „és mivel ott az RMDSZ-nek most nincs vezető embere, nem tudtak gáncsoskodni sem, ezért megkapta az engedélyt az EMNP”. Majd pedig az RMDSZ is. A párhuzamosságok miatt aztán a városházán egyeztetett a két párt. Kérdésünkre amúgy Csomortányi hozzátette: nem a városi RMDSZ-t képviselő Huszár Istvánnal tárgyaltak, mert ő azt jelezte, hogy nem illetékes, hanem a megyei pártvezetéssel, „ami ilyen helyi ügyben eléggé érdekes”. Végül abban maradtak, hogy a programokat előbb kezdő EMNP vállalta, hogy a Szacsvay-szobornál véget érnek a programjaik, 18 órakor, és onnantól az RMDSZ-é a „terep”. Különben ugyanis két fáklyás felvonulás is zárta volna a megemlékezéseket, ami az EMNP szerint kellemetlen lenne. Így a néppártosok részéről elmarad a saját, külön fáklyás felvonulásuk, és a Petőfi parkbeli momentum is. Sőt, azt kérik, az EMNP rendezvényei után (aminek programját már előzőleg is közöltük lapunkban) „aki gondolja, maradjon a többin is”.
Tárgyalnak
Újdonságként amúgy Csomortányi elmondta: az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. Be is mutatott egy több száz oldalas paksamétét, amely a szükséges formanyomtatványok román változatait tartalmazza. Ezek fordítását nem akarják hivatalos fordítóra bízni, mert “az nagyon sokba kerülne, és nem is dolgoznak jól”. Ehelyett önkénteseket várnak, akik szeretnének fordítani. Jelentkezni a 0762248691 számon lehet. A lefordított iratokat tervezik benyújtani az önkormányzathoz. Megkérdeztük, mikor dől el, hogy lesz-e végül magyar nyelvű ügyintézés – szerintük még a tavasz folyamán. Sőt, hozzátették: ha lesz, akkor az EMNP önálló magyar nyelvű ügyintéző ablakok létrehozását is kéri.
Segítsenek!
Moldován Gellért Lajos, az EMNP váradi szervezetének elnöke arról számolt be, hogy áll a Kovászna megyei Kommandó félig leégett iskolájának javára indított könyvadomány gyűjtés. Mint ismert, a januári tűzben főleg a könyvtár sérült. Nos, eddig mintegy háromezer kötet gyűlt össze a mi térségünkben, és például Élesden is mintegy háromszáz könyv vár elszállításra. Most azt kérik: ha van olyan fuvarozással foglalkozó vállakozó, aki segítene eljuttatni legalább Sepsiszentgyörgyre, de akár a célba is a könyveket, jelentkezzen a 0259220126számon.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
Egyeztet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) itteni szervezete a váradi önkormányzattal arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A formanyomtatványok fordítására önkénteseket várnak.
Idén sem jön össze a március 15-i közös, hivatalos ünneplés az RMDSZ és az EMNP részvételével. Immár tíz éve ünnepelnek ilyenkor külön az érdekcsoportok, pártok. Idén is tárgyaltak viszont, és érdekes dolgokra jutottak. A részletekről Csomortányi István megyei EMNP-vezető számolt be tájékoztatójukon. Utóbbi párt most területfoglalási engedélyt kapott az önkormányzattól, az adott napra, délután négytől este nyolcig szólóan. Csakhogy utánuk az RMDSZ is kapott ugyanilyet, másfél órával elcsúsztatott idősávra. Csomortányi hozzátette: az ő kérvényük érkezett be hamarabb a városházára, „és mivel ott az RMDSZ-nek most nincs vezető embere, nem tudtak gáncsoskodni sem, ezért megkapta az engedélyt az EMNP”. Majd pedig az RMDSZ is. A párhuzamosságok miatt aztán a városházán egyeztetett a két párt. Kérdésünkre amúgy Csomortányi hozzátette: nem a városi RMDSZ-t képviselő Huszár Istvánnal tárgyaltak, mert ő azt jelezte, hogy nem illetékes, hanem a megyei pártvezetéssel, „ami ilyen helyi ügyben eléggé érdekes”. Végül abban maradtak, hogy a programokat előbb kezdő EMNP vállalta, hogy a Szacsvay-szobornál véget érnek a programjaik, 18 órakor, és onnantól az RMDSZ-é a „terep”. Különben ugyanis két fáklyás felvonulás is zárta volna a megemlékezéseket, ami az EMNP szerint kellemetlen lenne. Így a néppártosok részéről elmarad a saját, külön fáklyás felvonulásuk, és a Petőfi parkbeli momentum is. Sőt, azt kérik, az EMNP rendezvényei után (aminek programját már előzőleg is közöltük lapunkban) „aki gondolja, maradjon a többin is”.
Tárgyalnak
Újdonságként amúgy Csomortányi elmondta: az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. Be is mutatott egy több száz oldalas paksamétét, amely a szükséges formanyomtatványok román változatait tartalmazza. Ezek fordítását nem akarják hivatalos fordítóra bízni, mert “az nagyon sokba kerülne, és nem is dolgoznak jól”. Ehelyett önkénteseket várnak, akik szeretnének fordítani. Jelentkezni a 0762248691 számon lehet. A lefordított iratokat tervezik benyújtani az önkormányzathoz. Megkérdeztük, mikor dől el, hogy lesz-e végül magyar nyelvű ügyintézés – szerintük még a tavasz folyamán. Sőt, hozzátették: ha lesz, akkor az EMNP önálló magyar nyelvű ügyintéző ablakok létrehozását is kéri.
Segítsenek!
Moldován Gellért Lajos, az EMNP váradi szervezetének elnöke arról számolt be, hogy áll a Kovászna megyei Kommandó félig leégett iskolájának javára indított könyvadomány gyűjtés. Mint ismert, a januári tűzben főleg a könyvtár sérült. Nos, eddig mintegy háromezer kötet gyűlt össze a mi térségünkben, és például Élesden is mintegy háromszáz könyv vár elszállításra. Most azt kérik: ha van olyan fuvarozással foglalkozó vállakozó, aki segítene eljuttatni legalább Sepsiszentgyörgyre, de akár a célba is a könyveket, jelentkezzen a 0259220126számon.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2017. október 7.
OKTÓBER 6-A NAGYVÁRADON: „VÉRTELEN HARCOT FOLYTATUNK A TÚLERŐVEL SZEMBEN”
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös megemlékezést tartott nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Nagyváradon. Idén is Szacsvay Imre, az 1849-ben kivégzett országgyűlési jegyző, bihari követ emlékművénél gyülekezett a sajnos évről évre kevesebb emlékező. „Csak egy tollvonás volt bűne” – áll a mártír jegyző szobrának talapzatán, akinek a császári megtorló gépezet a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazását és aláírását rótta fel, a felségsértéssel és a lázadással egyetemben. Szacsvayt 1849. október 24-én akasztották fel Pesten Perényi Zsigmond felsőházi elnökkel és Csernus Menyhért pénzügyminiszteri tanácsossal együtt. Pár nappal korábban, október 6-án végezték ki Aradon a magyar forradalmi hadsereg 13 tábornokát, illetve ugyancsak a fővárosban Battyhány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét. E napon szerte a világban megemlékezik a magyarság a szabadságharc vértanúiról.
A Sebes-Körös menti Ezredévi emléktéren Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke mondott bevezető szavakat, majd szólásra kérte föl Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Európai parlamenti képviselőnk beszédében elmondta: nosztalgiával és csalódottsággal gondol vissza a kommunista diktatúrát követő újrakezdésre, a rendszerváltás hőskorára, amikor szoros közösségbe vonta a váradi és az egész erdélyi magyarságot az ünnep öröme és gyásza, amikor tömegek demonstrálták, hogy megszűnt az ünneplés tilalma, s visszanyerve a szabadságot erőt merítettünk hőseink, mártírjaink példájából, hitéből a cselekvésre, a változásra, a megújulásra. Mostanra viszont ünnepeink megfakultak, elerőtlenedtek, üres szólamokkal házalnak a felkapaszkodottak, politikai korteskedésbe fojtva a legnemesebb alkalmakat is. „A hivatal hordja koszorúit”, minden a szavazatszerzésnek van alárendelve, s politikai tőkét is azok kovácsolnak hőseink vértanúságából, akik valójában az elnyomóink oldalán állnak. Mert azt látnunk kell, hogy – amint Petőfi Sándor írta – csak meg van tágítva, de nincs eltörve még a lánc. Elfeledkeztünk a szabadságról, amire felesküdtünk. Hajlamosak vagyunk a lemondásra, önfeladásra, felejtésre, nem vesszük észre, hogy félúton megrekedtünk, tanácstalanná váltunk, és nem tudjuk, merre menjünk. Meg vagyunk félemlítve. Túlerővel akarnak rávenni minket arra, hogy lemondjunk szabadságunkról, jogainkról, hitünkről, anyanyelvünkről – mondotta a püspök, rámutatva: meg akarnak fosztani azon jogunktól, hogy sorsunkról magunk döntsünk.
Zakariás prófétát idézve – „Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (13,7) – a szónok Orbán Viktor átfogalmazásában („vedd meg a pásztort”) mutatott rá, miként változtak meg a módszerek, miközben az eredmény ma is ugyanaz: a hatalom által lekenyerezett vezetőink diktatúra helyett felemás demokráciát kínálnak nekünk, tilalom helyett hazugságot, hátrányos megkülönböztetés helyett múlékony előnyök kecsegtetését. A nemzet ügyének elárulásáért jutalom, kiváltság jár; a megalkuvóknak, behódolóknak, korrupt törvényszegőknek, sehonnai újgazdagoknak áll a világ – fogalmazott a tőle megszokott szókimondással Tőkés László. Beszédét mégis biztatással zárta: „Elesett állapotunkban, csüggedéseinkben, elbizonytalanodásunkban, félelmeinkben, kicsinyhitűségünkben az aradi tizenhárom példája hivatott felrázni és a helyes, igaz útra terelni bennünket. Halálmegvető bátorságuk indítson minket hitre, erőre, elszántságra, cselekedetre, hogy ne hátráljunk meg, ne adjuk fel!”. Vállalnunk és folytatnunk kell békés küzdelmünket a szabadságért, az igazságért, Erdélyért, nemzetünkért, a demokráciáért, Európáért – mondotta az EMNT elnöke, azzal zárva, hogy nem állhatunk meg félúton.
Második szónokként Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke érthetetlennek mondta, hogy a román többségi nemzet vezetői száz évvel Trianon után is félnek a szabadságunktól – attól, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, hogy a közigazgatásban azt használjuk, hogy magunk döntsünk a dolgainkban – pedig törvénytisztelő adófizető állampolgárok vagyunk, akiknek nem csak kötelességeik, de jogaik is vannak.
A rendezvényen az alkalomhoz illő dalok is elhangzottak a Váradi Dalnokok és a Nagyváradi Asszonykórus jóvoltából. A megemlékezés egy különleges momentuma során elhangzottak az aradi vértanúk nevei, és minden név után a jelenlévők egyike egy mécsest helyezett el az emlékműnél. A koszorúzást követően közösen elénekelték a székely himnuszt, majd a nemzeti imádságot. A megemlékezés Nagysándor József vértanú honvéd tábornok közeli emléktáblájánál ért véget. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös megemlékezést tartott nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Nagyváradon. Idén is Szacsvay Imre, az 1849-ben kivégzett országgyűlési jegyző, bihari követ emlékművénél gyülekezett a sajnos évről évre kevesebb emlékező. „Csak egy tollvonás volt bűne” – áll a mártír jegyző szobrának talapzatán, akinek a császári megtorló gépezet a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazását és aláírását rótta fel, a felségsértéssel és a lázadással egyetemben. Szacsvayt 1849. október 24-én akasztották fel Pesten Perényi Zsigmond felsőházi elnökkel és Csernus Menyhért pénzügyminiszteri tanácsossal együtt. Pár nappal korábban, október 6-án végezték ki Aradon a magyar forradalmi hadsereg 13 tábornokát, illetve ugyancsak a fővárosban Battyhány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét. E napon szerte a világban megemlékezik a magyarság a szabadságharc vértanúiról.
A Sebes-Körös menti Ezredévi emléktéren Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke mondott bevezető szavakat, majd szólásra kérte föl Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Európai parlamenti képviselőnk beszédében elmondta: nosztalgiával és csalódottsággal gondol vissza a kommunista diktatúrát követő újrakezdésre, a rendszerváltás hőskorára, amikor szoros közösségbe vonta a váradi és az egész erdélyi magyarságot az ünnep öröme és gyásza, amikor tömegek demonstrálták, hogy megszűnt az ünneplés tilalma, s visszanyerve a szabadságot erőt merítettünk hőseink, mártírjaink példájából, hitéből a cselekvésre, a változásra, a megújulásra. Mostanra viszont ünnepeink megfakultak, elerőtlenedtek, üres szólamokkal házalnak a felkapaszkodottak, politikai korteskedésbe fojtva a legnemesebb alkalmakat is. „A hivatal hordja koszorúit”, minden a szavazatszerzésnek van alárendelve, s politikai tőkét is azok kovácsolnak hőseink vértanúságából, akik valójában az elnyomóink oldalán állnak. Mert azt látnunk kell, hogy – amint Petőfi Sándor írta – csak meg van tágítva, de nincs eltörve még a lánc. Elfeledkeztünk a szabadságról, amire felesküdtünk. Hajlamosak vagyunk a lemondásra, önfeladásra, felejtésre, nem vesszük észre, hogy félúton megrekedtünk, tanácstalanná váltunk, és nem tudjuk, merre menjünk. Meg vagyunk félemlítve. Túlerővel akarnak rávenni minket arra, hogy lemondjunk szabadságunkról, jogainkról, hitünkről, anyanyelvünkről – mondotta a püspök, rámutatva: meg akarnak fosztani azon jogunktól, hogy sorsunkról magunk döntsünk.
Zakariás prófétát idézve – „Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (13,7) – a szónok Orbán Viktor átfogalmazásában („vedd meg a pásztort”) mutatott rá, miként változtak meg a módszerek, miközben az eredmény ma is ugyanaz: a hatalom által lekenyerezett vezetőink diktatúra helyett felemás demokráciát kínálnak nekünk, tilalom helyett hazugságot, hátrányos megkülönböztetés helyett múlékony előnyök kecsegtetését. A nemzet ügyének elárulásáért jutalom, kiváltság jár; a megalkuvóknak, behódolóknak, korrupt törvényszegőknek, sehonnai újgazdagoknak áll a világ – fogalmazott a tőle megszokott szókimondással Tőkés László. Beszédét mégis biztatással zárta: „Elesett állapotunkban, csüggedéseinkben, elbizonytalanodásunkban, félelmeinkben, kicsinyhitűségünkben az aradi tizenhárom példája hivatott felrázni és a helyes, igaz útra terelni bennünket. Halálmegvető bátorságuk indítson minket hitre, erőre, elszántságra, cselekedetre, hogy ne hátráljunk meg, ne adjuk fel!”. Vállalnunk és folytatnunk kell békés küzdelmünket a szabadságért, az igazságért, Erdélyért, nemzetünkért, a demokráciáért, Európáért – mondotta az EMNT elnöke, azzal zárva, hogy nem állhatunk meg félúton.
Második szónokként Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke érthetetlennek mondta, hogy a román többségi nemzet vezetői száz évvel Trianon után is félnek a szabadságunktól – attól, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, hogy a közigazgatásban azt használjuk, hogy magunk döntsünk a dolgainkban – pedig törvénytisztelő adófizető állampolgárok vagyunk, akiknek nem csak kötelességeik, de jogaik is vannak.
A rendezvényen az alkalomhoz illő dalok is elhangzottak a Váradi Dalnokok és a Nagyváradi Asszonykórus jóvoltából. A megemlékezés egy különleges momentuma során elhangzottak az aradi vértanúk nevei, és minden név után a jelenlévők egyike egy mécsest helyezett el az emlékműnél. A koszorúzást követően közösen elénekelték a székely himnuszt, majd a nemzeti imádságot. A megemlékezés Nagysándor József vértanú honvéd tábornok közeli emléktáblájánál ért véget. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma
2017. október 7.
„Csak meg van tágítva a lánc”
Szacsvay Imre szobránál zajlott megemlékezés október 6-án, az EMNP és az EMNT szervezéséven. Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke és Szilágyi Zsolt, a Néppárt elnöke szólalt fel.
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett pénteki megemlékezésen Moldován Gellért Lajos, az EMNP nagyváradi szervezetének elnöke a gyászoló nagyváradiakhoz, a gyászoló vendégekhez intézte szavait. Október 6-án az aradi tizenhárom vértanúra emlékezünk, mondta el, arra a tizenkét tábornokra és egy ezredesre, akik a bécsi udvar zsarnokságának és bosszúállásának áldozatai lettek, csak azért, mert megelégelték az elnyomást, a központi diktatórikus irányítást és ki merték mondani, hogy elég. Egyúttal azokra is emlékezünk, tette hozzá, akik névvel vagy névtelenül vérüket ontották egy szebb és jobb jövőért, mint Batthyány Lajos, Szacsvay Imre és sokan mások. Az 1848-49-es forradalom a nemzet lelkében is zajlott, s a legfontosabbat elérte – a lehetőség üzenetét, vagy, amint Áder János köztársasági elnök beszédében megfogalmazta – annak megértését, hogy nincs az az erő, vagy hatalom, sem Aradon, sem Világosnál, amely megállítaná az önmaga útját járni kívánó magyar nemzetet.
Tanácstalanná váltunk
Tőkés László beszédében elmondta: nosztalgiával és utólagos csalódottsággal gondol vissza a kommunista diktatúra bukása utáni kezdeti időszakra, a rendszerváltás hőskorára, amikor az első megemlékezések során a hívek sokasága szinte szétvetette az olaszi templomot – hiszen visszanyerték a tilalmas ünneplés szabadságát. Mostanra viszont ünnepeink megfakultak, elerőtlenedtek, a nemes megemlékezésekkor üres szólamok hangzanak el, a megemlékezés politikai korteskedés szintjére süllyedt, a Szacsvay Imre körül kialakult kultuszt csak szavazatgyűjtésre használják fel „hitelességüket elrontott politikusok”. Elfeledkeztünk a szabadságról, amire felesküdtünk, megálltunk félúton – pedig, mint Petőfi Sándor írta, csak meg van tágítva, de nincs eltörve még a lánc. Hajlamosak vagyunk a lemondásra, önfeladásra, felejtésre, nem vesszük észre, hogy félúton megrekedtünk, tanácstalanná váltunk és nem tudjuk, merre az előre.
Felemás demokrácia
Annak idején lefejezték a nemzet vezérkarát, s ezzel sikerült az egész népet megfélemlíteni. Most is fegyverletételre akarnak kényszeríteni, lemondatni hitünkről, szabadságunkról, anyanyelvünkről, tétlenségre és tehetetlenségre akarnak kárhoztatni bennünket. Ez volt a célja az önkényuralomnak a kivégzésekkel és megtorlásokkal, s ma is ez a helyzet, csak a módszer változott – diktatúra helyett felemás demokráciát, tilalom helyett hazugságot, hátrányos megkülönböztetés helyett előnyök kecsegtetését kapjuk. „Verd meg a pásztort és szétszéled a nyáj” – hangzik a mondás, vagy ahogy Orbán Viktor fogalmazta, „vedd meg a pásztort” – és az eredmény ugyanaz. Kenyerezd le politikusainkat és sikerül megtörni a nyájat. Az aradi tizenhárom példája arra hivatott, hogy felrázzon és a helyes útra tereljen bennünket, indítson halálmegvető lelkesedésre.A dicső tábornokok utolsó csatájukat vívták meg a bitófán – hogy ne vállalnánk mi is a küzdelmünket a szabadságért, az igazságért, Erdélyért, Váradért, nemzetünkért, a demokráciáért és nem utolsó sorban Európáért? – tette fel a kérdést. Isten kegyelmében bízva, aki megajándékoz bennünket új élettel és jövendővel, a megkezdett úton haladjunk tovább, míg célba érünk, itt, majd az örökkévalóságban – mondta Tőkés László.
Értjük
A Tasnádi Ferenc által vezetett Nagyváradi Asszonykórus előadásában hazafias dalok hangzottak el, majd Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke szólalt fel. Mint elmondta, nemzetünkben a szabadság szeretete a lét két nagy misztériumának mélységében, az életnek és a halálnak a szférájában van – a magyarok nagyon is értik azt, amit Aulich Lajos honvédtábornok mondott kivégzése előtt: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.” És mi, akiket a történelem a határon túlra sodort, még jobban értjük, hiszen tudjuk, milyen, amikor nem élhetünk a nemzeti önrendelkezés teljességével. 168 évvel a forradalmat követően is összeköt a szabadság utáni vágyunk azokkal a népekkel, akiknek szabadságharcos hősei vannak. S még ha hőseink halála roppant tragikus is volt, tulajdonképpen a kiegyezéssel megvalósítottuk, amit szerettünk volna, Magyarország be tudta teljesíteni a forradalom céljait. Szilágyi Zsolt visszaemlékezett arra, amikor egyetemistaként elment Aradra, megkoszorúzni az ottani emlékművet. S hogy miért tette? – erre a kérdésre bármit válaszolhatott volna, nem tükrözte volna azt, amit érzett, hiszen a szabadság szeretete olyan misztérium, mely nemzedékről nemzedékre fiatalokat és időseket egyaránt megmozgat.
Legyen erőnk
Érthetetlen, folytatta, hogy a román többségi nemzet vezetői száz évvel Trianon után is félnek a szabadságunktól – attól, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, hogy a közigazgatásban használjuk az anyanyelvünket – pedig törvénytisztelő adófizető állampolgárok vagyunk, akiknek nem csak kötelességei, de jogai is vannak a szabadsághoz, a nemzeti szabadsághoz. Nekünk sokkal kevesebbet kellene tennünk, mint az aradi vértanúknak, a 48-49-es történések lángját kell tovább vinnünk. „Isten adja, hogy legyen erőnk és hitünk nemzeti önrendelkezésünk megvalósítására” – mondta végül. A Váradi Dalnokok alkalomhoz illő előadása hangzott el, Márkus Zoltán karnagy irányításával.
Mécsesek
A megemlékezés egy különleges momentuma során elhangzottak az aradi vértanúk nevei, és minden név után a megemlékezésen jelenlévők egyike egy mécsest helyezett el Szacsvay Imre szobránál. Később a megemlékezés koszorúit és virágait helyezték el a jelenlévők, majd közösen elénekelték a Székely Himnuszt, majd a Nemzeti Himnuszt. Neumann Andrea / erdon.ro
Szacsvay Imre szobránál zajlott megemlékezés október 6-án, az EMNP és az EMNT szervezéséven. Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke és Szilágyi Zsolt, a Néppárt elnöke szólalt fel.
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett pénteki megemlékezésen Moldován Gellért Lajos, az EMNP nagyváradi szervezetének elnöke a gyászoló nagyváradiakhoz, a gyászoló vendégekhez intézte szavait. Október 6-án az aradi tizenhárom vértanúra emlékezünk, mondta el, arra a tizenkét tábornokra és egy ezredesre, akik a bécsi udvar zsarnokságának és bosszúállásának áldozatai lettek, csak azért, mert megelégelték az elnyomást, a központi diktatórikus irányítást és ki merték mondani, hogy elég. Egyúttal azokra is emlékezünk, tette hozzá, akik névvel vagy névtelenül vérüket ontották egy szebb és jobb jövőért, mint Batthyány Lajos, Szacsvay Imre és sokan mások. Az 1848-49-es forradalom a nemzet lelkében is zajlott, s a legfontosabbat elérte – a lehetőség üzenetét, vagy, amint Áder János köztársasági elnök beszédében megfogalmazta – annak megértését, hogy nincs az az erő, vagy hatalom, sem Aradon, sem Világosnál, amely megállítaná az önmaga útját járni kívánó magyar nemzetet.
Tanácstalanná váltunk
Tőkés László beszédében elmondta: nosztalgiával és utólagos csalódottsággal gondol vissza a kommunista diktatúra bukása utáni kezdeti időszakra, a rendszerváltás hőskorára, amikor az első megemlékezések során a hívek sokasága szinte szétvetette az olaszi templomot – hiszen visszanyerték a tilalmas ünneplés szabadságát. Mostanra viszont ünnepeink megfakultak, elerőtlenedtek, a nemes megemlékezésekkor üres szólamok hangzanak el, a megemlékezés politikai korteskedés szintjére süllyedt, a Szacsvay Imre körül kialakult kultuszt csak szavazatgyűjtésre használják fel „hitelességüket elrontott politikusok”. Elfeledkeztünk a szabadságról, amire felesküdtünk, megálltunk félúton – pedig, mint Petőfi Sándor írta, csak meg van tágítva, de nincs eltörve még a lánc. Hajlamosak vagyunk a lemondásra, önfeladásra, felejtésre, nem vesszük észre, hogy félúton megrekedtünk, tanácstalanná váltunk és nem tudjuk, merre az előre.
Felemás demokrácia
Annak idején lefejezték a nemzet vezérkarát, s ezzel sikerült az egész népet megfélemlíteni. Most is fegyverletételre akarnak kényszeríteni, lemondatni hitünkről, szabadságunkról, anyanyelvünkről, tétlenségre és tehetetlenségre akarnak kárhoztatni bennünket. Ez volt a célja az önkényuralomnak a kivégzésekkel és megtorlásokkal, s ma is ez a helyzet, csak a módszer változott – diktatúra helyett felemás demokráciát, tilalom helyett hazugságot, hátrányos megkülönböztetés helyett előnyök kecsegtetését kapjuk. „Verd meg a pásztort és szétszéled a nyáj” – hangzik a mondás, vagy ahogy Orbán Viktor fogalmazta, „vedd meg a pásztort” – és az eredmény ugyanaz. Kenyerezd le politikusainkat és sikerül megtörni a nyájat. Az aradi tizenhárom példája arra hivatott, hogy felrázzon és a helyes útra tereljen bennünket, indítson halálmegvető lelkesedésre.A dicső tábornokok utolsó csatájukat vívták meg a bitófán – hogy ne vállalnánk mi is a küzdelmünket a szabadságért, az igazságért, Erdélyért, Váradért, nemzetünkért, a demokráciáért és nem utolsó sorban Európáért? – tette fel a kérdést. Isten kegyelmében bízva, aki megajándékoz bennünket új élettel és jövendővel, a megkezdett úton haladjunk tovább, míg célba érünk, itt, majd az örökkévalóságban – mondta Tőkés László.
Értjük
A Tasnádi Ferenc által vezetett Nagyváradi Asszonykórus előadásában hazafias dalok hangzottak el, majd Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke szólalt fel. Mint elmondta, nemzetünkben a szabadság szeretete a lét két nagy misztériumának mélységében, az életnek és a halálnak a szférájában van – a magyarok nagyon is értik azt, amit Aulich Lajos honvédtábornok mondott kivégzése előtt: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.” És mi, akiket a történelem a határon túlra sodort, még jobban értjük, hiszen tudjuk, milyen, amikor nem élhetünk a nemzeti önrendelkezés teljességével. 168 évvel a forradalmat követően is összeköt a szabadság utáni vágyunk azokkal a népekkel, akiknek szabadságharcos hősei vannak. S még ha hőseink halála roppant tragikus is volt, tulajdonképpen a kiegyezéssel megvalósítottuk, amit szerettünk volna, Magyarország be tudta teljesíteni a forradalom céljait. Szilágyi Zsolt visszaemlékezett arra, amikor egyetemistaként elment Aradra, megkoszorúzni az ottani emlékművet. S hogy miért tette? – erre a kérdésre bármit válaszolhatott volna, nem tükrözte volna azt, amit érzett, hiszen a szabadság szeretete olyan misztérium, mely nemzedékről nemzedékre fiatalokat és időseket egyaránt megmozgat.
Legyen erőnk
Érthetetlen, folytatta, hogy a román többségi nemzet vezetői száz évvel Trianon után is félnek a szabadságunktól – attól, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, hogy a közigazgatásban használjuk az anyanyelvünket – pedig törvénytisztelő adófizető állampolgárok vagyunk, akiknek nem csak kötelességei, de jogai is vannak a szabadsághoz, a nemzeti szabadsághoz. Nekünk sokkal kevesebbet kellene tennünk, mint az aradi vértanúknak, a 48-49-es történések lángját kell tovább vinnünk. „Isten adja, hogy legyen erőnk és hitünk nemzeti önrendelkezésünk megvalósítására” – mondta végül. A Váradi Dalnokok alkalomhoz illő előadása hangzott el, Márkus Zoltán karnagy irányításával.
Mécsesek
A megemlékezés egy különleges momentuma során elhangzottak az aradi vértanúk nevei, és minden név után a megemlékezésen jelenlévők egyike egy mécsest helyezett el Szacsvay Imre szobránál. Később a megemlékezés koszorúit és virágait helyezték el a jelenlévők, majd közösen elénekelték a Székely Himnuszt, majd a Nemzeti Himnuszt. Neumann Andrea / erdon.ro
2017. október 24.
Szilágyi Zsolt: „A mi feladatunk az 56-os hősök emlékét megőrizni”
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt rövid megemlékezést tartott október 23-án Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán található 56-os emléktáblánál, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján.
Az eseményen Szilágyi Zsolt, a Néppárt elnöke beszédében elmondta: szomorú magyar sajátosság, hogy nemzeti ünnepeink a közelgő gyászra is emlékeztetnek, hiszen ahogy március 15-én október 6-ra is gondolunk, úgy október 23-án is eszünkbe jut a budapesti forradalom novemberi leverése. „Erdélyben azokra is emlékeznünk kell, akik Budapesttől távol, itthon, szűkebb szülőhazánkban szenvedtek a román kommunista hatalom megtorlása és folyamatos elnyomó politikája miatt. A mi feladatunk, hogy az ő emléküket is megőrizzük” – jelentette ki a Néppárt elnöke.
Az emlékező szavakat követően koszorút helyezett el Szilágyi Zsolt, a Néppárt elnöke, Zatykó Gyula, a Néppárt országos alelnöke, Csomortányi István, a Néppárt Bihar megyei elnöke, Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke, valamint Nagy József Barna, az EMNT országos alelnöke és Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke.
Az októberi forradalommal kapcsolatos megemlékezés október 26-án folytatódik, amikor is előadásokra és könyvbemutatókra kerül sor Nagyváradon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ (Ezredévi emléktér/P-ţa Libertăţii 40. szám) múzeumtermében 17 órától Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja mutatja be Recsk című kötetét, majd Cseresnyés Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány elnöke A Kárpát-medence elveszített területeiről szovjet típusú táborokba hurcoltak kálváriája című kötetről beszél. Végül Domonkos László író Tito pokolszigete az Adrián című nemrég megjelent kötetét ismerteti. Az Erdélyi Magyar Néppárt sa jtóirodája; Nyugati Jelen (Arad)
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt rövid megemlékezést tartott október 23-án Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán található 56-os emléktáblánál, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján.
Az eseményen Szilágyi Zsolt, a Néppárt elnöke beszédében elmondta: szomorú magyar sajátosság, hogy nemzeti ünnepeink a közelgő gyászra is emlékeztetnek, hiszen ahogy március 15-én október 6-ra is gondolunk, úgy október 23-án is eszünkbe jut a budapesti forradalom novemberi leverése. „Erdélyben azokra is emlékeznünk kell, akik Budapesttől távol, itthon, szűkebb szülőhazánkban szenvedtek a román kommunista hatalom megtorlása és folyamatos elnyomó politikája miatt. A mi feladatunk, hogy az ő emléküket is megőrizzük” – jelentette ki a Néppárt elnöke.
Az emlékező szavakat követően koszorút helyezett el Szilágyi Zsolt, a Néppárt elnöke, Zatykó Gyula, a Néppárt országos alelnöke, Csomortányi István, a Néppárt Bihar megyei elnöke, Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke, valamint Nagy József Barna, az EMNT országos alelnöke és Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke.
Az októberi forradalommal kapcsolatos megemlékezés október 26-án folytatódik, amikor is előadásokra és könyvbemutatókra kerül sor Nagyváradon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ (Ezredévi emléktér/P-ţa Libertăţii 40. szám) múzeumtermében 17 órától Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja mutatja be Recsk című kötetét, majd Cseresnyés Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány elnöke A Kárpát-medence elveszített területeiről szovjet típusú táborokba hurcoltak kálváriája című kötetről beszél. Végül Domonkos László író Tito pokolszigete az Adrián című nemrég megjelent kötetét ismerteti. Az Erdélyi Magyar Néppárt sa jtóirodája; Nyugati Jelen (Arad)
2017. november 23.
Megkoszorúzták Ady Endre szobrát
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyváradi szervezete, valamint az Érmelléki Gazdák Egyesülete tegnap megkoszorúzta Ady szobrát, a költő születésének 140. évfordulója alkalmából.
A koszorúzás előtt Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket és a résztvevőket az Ady Endre Emlékmúzeum előtt. Ady Endre néhány verséről is beszélt, melyekről elmondta, hogy ezek által Ady akár üzenhetett is nekünk, mivel azok tartalma napjainkban is aktuálisnak tekinthető. Török, A magyar ugaron, a Fölszállott a páva és A Tűz márciusa című versekből idézett is. Majd átadta a szót Csomortányi Istvánnak, aki az eseményen az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetőjeként vett részt. Csomortányi kiemelte: az egyesület céljai közé az is tartozik, hogy az Érmellék szülötteit megünnepeljék, emlékezzenek azokra, ezért fontosnak tartotta, hogy az egyesület is részt vegyen a koszorúzáson. Ma is vannak olyan oktatási intézmények, szervezetek, amelyek azért dolgoznak, hogy Nagyváradon és az Érmelléken olyan kulturális életet élhessenek a magyarok, mint amilyen kulturális élete volt Nagyváradnak 100 évvel ezelőtt, szeretnék ha az akkori pezsgés visszatérne, hiszen ,,az Érmellék minden tekintetben áldott terület”, emelte ki Csomortányi. Akkor sem volt könnyű magyarnak lenni, ez most sincs másképp, tette hozzá, magyarként kell helyt állni minden helyzetben.
Tóth Katalin, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára is köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében arra fektette a hangsúlyt, hogy a magyarságunkat olyan fontos értékekre kell támasztani, mint az egység, egymásba vetett hit és az együvé tartozás tudata. Emellett kiemelten fontos a fiatalok jövőjét építeni, és egy magyar kulturális közegben nevelni őket.
Emlékezet
Kiss Törék Ildikó színművésznő Ady Endre Nagyváradon töltött első napjaira emlékezett meg, majd bemutatta azt, hogy akkor, 1900 elején, milyen volt Nagyvárad Dutka Ákos emlékezetében, ,,aki híres akart lenni, alig kerülhette ki Váradot” – hangzott el. Akkoriban négy lapja volt Nagyváradnak, Ady Endre is elsősorban ezért jött ide, hogy újságíróként dolgozzon, első cikke 1900. január 3-án jelent meg a Szabadságban, ekkor ez volt a város legtekintélyesebb és anyagilag elegerősebb lapja.
Koszorúzás
A beszédek után a Széchenyi téri (ma Parcul Traian) Ady Endre szobor megkoszorúzására került sor. Egy-egy koszorút helyezett el Tóth Katalin, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Moldován Gellért Lajos, az Erdélyi Magyar Néppárt váradi elnöke, Habinyák István, az Erdélyi Magyar Néppárt váradi szervezetének elnökségi tagja, Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke, Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke és Csomortányi István, az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetője. Virágokat és koszorúkat helyezett el néhány résztvevő is. A koszorúzás után közösen elnékelték a magyar himnuszt. Törő Enikő / erdon.ro
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyváradi szervezete, valamint az Érmelléki Gazdák Egyesülete tegnap megkoszorúzta Ady szobrát, a költő születésének 140. évfordulója alkalmából.
A koszorúzás előtt Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket és a résztvevőket az Ady Endre Emlékmúzeum előtt. Ady Endre néhány verséről is beszélt, melyekről elmondta, hogy ezek által Ady akár üzenhetett is nekünk, mivel azok tartalma napjainkban is aktuálisnak tekinthető. Török, A magyar ugaron, a Fölszállott a páva és A Tűz márciusa című versekből idézett is. Majd átadta a szót Csomortányi Istvánnak, aki az eseményen az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetőjeként vett részt. Csomortányi kiemelte: az egyesület céljai közé az is tartozik, hogy az Érmellék szülötteit megünnepeljék, emlékezzenek azokra, ezért fontosnak tartotta, hogy az egyesület is részt vegyen a koszorúzáson. Ma is vannak olyan oktatási intézmények, szervezetek, amelyek azért dolgoznak, hogy Nagyváradon és az Érmelléken olyan kulturális életet élhessenek a magyarok, mint amilyen kulturális élete volt Nagyváradnak 100 évvel ezelőtt, szeretnék ha az akkori pezsgés visszatérne, hiszen ,,az Érmellék minden tekintetben áldott terület”, emelte ki Csomortányi. Akkor sem volt könnyű magyarnak lenni, ez most sincs másképp, tette hozzá, magyarként kell helyt állni minden helyzetben.
Tóth Katalin, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára is köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében arra fektette a hangsúlyt, hogy a magyarságunkat olyan fontos értékekre kell támasztani, mint az egység, egymásba vetett hit és az együvé tartozás tudata. Emellett kiemelten fontos a fiatalok jövőjét építeni, és egy magyar kulturális közegben nevelni őket.
Emlékezet
Kiss Törék Ildikó színművésznő Ady Endre Nagyváradon töltött első napjaira emlékezett meg, majd bemutatta azt, hogy akkor, 1900 elején, milyen volt Nagyvárad Dutka Ákos emlékezetében, ,,aki híres akart lenni, alig kerülhette ki Váradot” – hangzott el. Akkoriban négy lapja volt Nagyváradnak, Ady Endre is elsősorban ezért jött ide, hogy újságíróként dolgozzon, első cikke 1900. január 3-án jelent meg a Szabadságban, ekkor ez volt a város legtekintélyesebb és anyagilag elegerősebb lapja.
Koszorúzás
A beszédek után a Széchenyi téri (ma Parcul Traian) Ady Endre szobor megkoszorúzására került sor. Egy-egy koszorút helyezett el Tóth Katalin, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Moldován Gellért Lajos, az Erdélyi Magyar Néppárt váradi elnöke, Habinyák István, az Erdélyi Magyar Néppárt váradi szervezetének elnökségi tagja, Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke, Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke és Csomortányi István, az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetője. Virágokat és koszorúkat helyezett el néhány résztvevő is. A koszorúzás után közösen elnékelték a magyar himnuszt. Törő Enikő / erdon.ro