Elhunyt dr. Módy Jenő professzor. Hosszú időn át írta tudományos ismeretterjesztő cikkeit, melyek a Korunkban, A Hétben és a többi lapban jelentek meg. A nekrológot író pályatárs vallott arról, milyen önzetlenül dolgozó tudós volt dr. Módy Jenő, szaklapokban és kongresszusokon hétszer szerepelt együtt a nevük, de még 38 tanulmánya van, amelyek az ő ellenőrzése alatt készültek. Vannak közöttünk, akikre büszkék lehetünk, állapította meg, közülük is elsők között Módy Jenőre, akinek tízezrek köszönhetik gyógyulásukat. /Rákosfalvy Zoltán: Elvesztettünk egy nagy tudóst és igaz magyar erdélyi embert. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./ Dr. Módy Jenő /Marosvásárhely, 1927. máj. 22. - Marosvásárhely, 1999. okt. / egyetemi tanár, az orvostudományok doktora, kutatási területe a klinikai biokémia volt. 1990-ben jelent meg Kolozsváron A molekulák és az élet című könyve.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának székelyudvarhelyi tudományos ülésszakát, a jubileumi, X. ülésszakot máj. 11-13-a között tartották. Az eseményre 350-en érkeztek, s 175 színvonalas előadás hangzott el. Neves orvosok jöttek el nemcsak az országból, hanem az Egyesült Államokból, Magyarországról és Szerbiából is. A díszvendégek közt pedig ott volt Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, Andrásofszki Barna professzor, a Magyar Egészségügyi Társulat elnöke és más jeles személyiségek. A jelenlévők 23 szekcióban hallgathattak orvostudományi és gyógyszerészeti előadásokat. Az ülésszak keretében került sor a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány díjkiosztó ünnepségére is. Ez az alapítvány első ízben díjazott olyan orvosokat, akik kiváló szakmai és tudományos tevékenységet fejtettek ki. /Jubileumi tudományos ülésszak. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./ Pápai Páriz Ferenc emlékérmet és oklevelet Csőgör Lajos, a marosvásárhelyi orvosegyetem első rektora, Csidey József neves gyermekgyógyász főorvos és post mortem Módy Jenő professzor kaptak. Az EME Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának több mint 1100 tagja van. A közgyűlés Puskás György professzort, az újjáalakult szakosztály első elnökét az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagjának javasolta. /Dr. Ábrám Zoltán: Az EME Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának X. tudományos ülésszaka. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./ Az elhangzott előadásokat az EME kiadványa, az Orvostudományi Értesítő közölni fogja. /Orvoskonferencia Székelyudvarhelyen. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 20./

Jubilált a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés
(reflexiók)
Az Erdélyi Múzeum Egyesület szervezésében a Kultúrpalota nagytermében került sor május 29- én a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 70 éves jubileumi ünnepségére. A zsúfolásig megtelt teremben az egyetem nyugdíjas és jelenben is aktív oktatói mellett nagy számban voltak jelen a magyar diákság tagjai is. Az ünnepség szép volt és felemelő, ugyanakkor tükrözte azt a következetes küzdelmet, amelyet nemcsak a jelenben, hanem a múltban is – változó erősségű ellenszélben, de mindenkor – folytatni kellett az eredetileg kizáróan magyar tannyelvű oktatási intézmény meg- és fennmaradásáért.
A példaszerű előadások közül kiemelném Szabó Béla és Szilágyi Tibor professzorok munkáját, amely tényszerű adatbőséggel bizonyította a magyar nyelvű oktatás létéért folytatott küzdelem energiapusztító nehézségeit. Itt óhatatlanul eszembe ötlenek néhai Sütő András barátom megállapításai: "Mennyivel több, gyümölcsözőbb szakmai eredmény születne itt Erdélyben, ha nem kellene az energiánk jelentős részét a nemzeti és anyanyelvi megmaradásunk védelmére fordítani".
A háromórás megemlékezést – elsősorban a jelen levő fiatal orvosgenerációra való tekintettel – szeretném néhány gondolattal kiegészíteni.
Az akkor még kizárólag magyar tannyelvű intézetet az ötvenes-hatvanas évek Romániájának vezető orvosegyetemei között emlegették. Hírnevét nemcsak az oktatás magas színvonala, hanem a végzettek etikai tartása, kiváló gyakorlati tudása biztosította (jelenleg, sajnos, csak a második kategóriába van besorolva).
Az egykori, nemzetközi szinten is elismert és értékelt – mondhatnám világhírű – professzorai közül, akiknek jó részét nekem is alkalmam volt hallgatni, csak néhányat említenék (a teljesség igénye nélkül): Haranghy László, Gyergyai Ferenc (kórbonctan), Obál Ferenc, Szabó István, Módy Jenő (kórélettan, biokémia), Maros Tibor, Szentpétery József (anatómia), Miskolczy Dezső és tanítványai, Környei István, Csíky Kálmán (ideg-, elmegyógyászat), a Haynal-iskola képviselői, Dóczy Pál, Horváth Endre, Kelemen László, Málnássy Géza professzorok (belgyógyászat, infektológia), a Mátyás Mátyás vezette sebésztanárok: Pápay Zoltán, Naftali Zoltán, Csizér Zoltán, Szombathelyi László, Darkó Zsigmond, Péterffy Pál illetve az urológus Kótay Pál és a számos újítást bevezető Száva János ortopédprofesszor mellett a gyermekgyógyász kiválóságok, Puskás György, Szentkirályi István, Csidey József, Heinrich Mihály egykori oktatók nevét kell megemlítenünk. A bőrgyógyászatban Újváry Imre és Nüszl László hagyott maradandó emléket. A világhírű Putnoky Gyula-tanítványok: László János, Szentkirályi Éva és a még közöttünk lévő Fazekas Béla és Péter Mihály professzorok egészítenék ki azt a névsort, amelynek alapján az erdélyi Cambridge elnevezést érdemelte ki egyetemi városunk (Obál Ferenc).
Az 1970-es évektől kezdődő hanyatlást és az ennek keretében zajló küzdelmeket a bemutatott beszámolók részletesen ismertették, legteljesebben talán a gyógyszerészeti kar történetét kitűnően bemutató Gyéresi Árpád professzor.
A jubileumi ülésszakon mindössze néhány szó hangzott el az oktatás-kutatás kettősségének az összefonódásáról. Korányi Sándor mondta, hogy nem létezik oktatás kutatás nélkül, és ez fordítva is igaz.
Fontosnak vélem megemlíteni, hogy a vásárhelyi orvosi egyetem magyar oktatói három akadémikussal is büszkélkedhetnek, míg a Román Tudományos Akadémiának egyetlen marosvásárhelyi román orvos tagja sincs. (A román Orvosi Akadémia nem azonos a Román Tudományos Akadémiával!)
Az eredményes ösztöndíjprogramról sem esett szó. Holott a Vizi E. Szilveszter és Somogyi Péter akadémikusok szervezésében megvalósult tanulmányutak keretében a budapesti KOKI-ban több mint száz, az Oxfordi Kutatóintézetben több mint egy tucat fiatal oktató részesült hosszabb idejű továbbképzésben. Ők alkotják a jelenlegi magyar oktatói gárda gerincét. Emellett még számos tanulmányútra, továbbképzésre is sor került jórészt egyéni kapcsolatoknak vagy pályázatoknak köszönhetően.
A marosvásárhelyi tudományos diákszakkörök rangját jelzi az a tény, hogy a Tudományos Diákköri Konferenciát olyan nemzetközi hírű tudósok tisztelték meg vásárhelyi jelenlétükkel és előadásaikkal, mint Klein György (Svédország), Kúnos György (USA), Somogyi Péter (Egyesült Királyság), Szentgyörgyi Andrew (USA), Módy István (USA), Vizi E. Szilveszter és Freund Tamás (Magyarország). Személyiségük és előadásaik önbizalmat és energiát sugalltak fiataljainknak.
A megemlékezésen a diákságot képviselő Tubák Nimród ötödéves hallgató és a fiatal oktatónemzedéket képviselő Mezey Tibor foglalták össze kitűnően a jövő feladatait.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem jubileumi megemlékezése is meg kell erősítsen bennünket abban a hitünkben, hogy érdemes és szükséges tovább küzdeni kitűzött céljainkért.
Dr. Brassai Zoltán professor emeritus, az MTA külső tagja
Népújság (Marosvásárhely)