Irodalmi est a Tortomában
Régmúlt történetek, mai gondolatok
A Sepsiszentgyörgyi Irodalmi Kerekasztal (SIKER) három tagja mutatkozott be azon a családias találkozón, amelyet a Tortoma Könyvesházban tartottak péntek este.
A kerekasztal tagjai háromhavonta tartanak a könyvesház felkérésére ilyen találkozókat, pénteken volt a második ilyen rendezvény, tehát a sorozat még az elején tart. Ez alkalommal M. Simon Katalin, Váradi József és Kádár Sára Hajnalka olvasott fel írásaiból, Miklósi Attila és Olga saját dalszerzeményeiket adták elő, ezáltal színesítve a műsort. Mindhárman az utóbbi időben megjelent köteteikből választottak olvasnivalót, pedagógusmúltjuk mellett az is összeköti a szerzőket, hogy írásaik helyszíne Erdély, Sepsiszentgyörgy és környéke.
A sort M. Simon Katalin nyugalmazott tanítónő indította, aki ezúttal nem verseket, hanem prózát hozott, Megtisztulás című kötetéből választott egy novellát, amelyből egy falura került tanítókisasszony ízesen megírt történetét ismerhettük meg. Váradi József nyugalmazott matematikatanárnak nemrég jelent meg harmadik és negyedik kötete, a Kőburkolás a köves úton és az Egymás sarkát taposva, ezekben is a „Tekenyő völgyén”, azaz a Csíki- és Háromszéki-medencében tett utazások során megismert történeteket, élményeket dolgozza fel, ezekből kapott a közönség ízelítőt. Kádár Sára Hajnalka nyugalmazott magyartanár az Élet felénk című, második kötetének írásaiból választott – ez adta a találkozó címét is –, a kötet huszonnyolc prózai alkotást: novellákat, szépirodalmi esszéket és mesét tartalmaz.
A Sepsiszentgyörgyi Irodalmi Kerekasztal helyi írókat, költőket tömörít. 2014-es megalakulása óta többé-kevésbé rendszeresen jelentkezik a nagyközönség előtt író-olvasó találkozókkal, irodalmi estekkel.
(T. E.)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elmélkedés és önvallomás
Az élet felénk – kisvárosi történetek
A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében a közelmúltban mutatták be Kádár Sára Hajnalka Az élet felénk című prózakötetét. Ez alkalomból a szerzővel dr. Tapodi Zsuzsa irodalomkutató, egyetemi tanár beszélgetett. A szellemi hullámhosszra ilyenkor szükséges ráhangolódásban Miklósi Attila és Olga gitárjátéka segítette a szép számban megjelent közönséget.
Napjainkban egyre hangsúlyosabban tevődik fel a kérdés, van-e az irodalomnak jövője? Egyáltalán olvasnak-e még az emberek, és főként a fiatalok, illetve hogyan lehet rávenni őket arra, hogy szépirodalmat olvassanak? Ilyenkor persze elhangzik az a borúlátó vélekedés is, hogy az irodalomnak ebben a rohanó világban nincs jövője, mert az új médiumok elvonják erről a figyelmet. Való igaz, hogy a hagyományos irodalmi szerepek közül, melyek közé az információközvetítés, tanítás, dokumentálás és szórakoztatás is tartozott, a speciális médiumok többet is átvettek. Ennek ellenére azonban minden jel arra mutat, hogy kissé más formában, de az irodalom megmArad, hiszen továbbra is él bennünk az igény, hogy a sorsunkról, életünk alakulásáról, cselekedeteinkről valami fennmAradjon. És ez a törekvés igaz a szűkebb vagy tágabb közösségekre is. Tapasztalatból viszont azt is tudjuk, hogy egy megfelelő formában tálalt történet – mivel szórakoztat is – sokkal inkább leköti a figyelmünket. Az irodalom pedig ezt a szerepet is betölti a kezdetek óta, tehát továbbra is szükség van rá. És amíg akadnak olyan emberek, akik kezükbe veszik a könyveket, és elolvassák azokat, illetve olyanok, akik elég bátrak ahhoz, hogy leírják a gondolataikat, akik szépen és közérthetően vallanak mindarról, ami foglalkoztatja őket, addig az irodalom él és élni fog. Sepsiszentgyörgyön pedig, amint ezt Kádár Sára Hajnalka Az élet felénk című könyve is igazolja, sok ilyen egyén akad – vélekedett az irodalomkutató.
A továbbiakban a szerzőtől megtudhattuk, hogy alkotás közben gyakran találkozik az emlékeivel, melyeket ilyenkor újra átél, illetve a múlt ködéből felmerül azoknak az arca, akik valamilyen módon szerepet játszottak az életében. Nem véletlen tehát, hogy írásaiban sok az önéletrajzi vonatkozás, hogy a gyermekkorhoz, szülőfalujához, az akkor és ott megélt élményekhez vagy ahhoz a kisvároshoz kapcsolódnak, melyben évtizedek óta él és dolgozik. És az sem akaratlan, hogy a lírai leírásokat kedveli, hiszen műveiben ő is érzelmek, gondolatok tükrözésére és közvetítésére törekszik.
Mindezzel kapcsolatban a könyv hátlapján Tomori Gábor a következőket írja: „Az író, amikor a valóság elemeiből történeteket formál, nem egyszerűen dokumentálja, amit meg- és átélt, hanem újra szembesül élményeivel, elgondolva az események mozgató rugóit, a jellembeli változásokat, s terjedelemtől függetlenül igyekszik egy-egy írásban is teljességet adni a valóságról.” Mi pedig a frissen megjelent könyvet olvasgatva elcsodálkozhatunk, hogy milyen pontosan rámutatott a benne foglaltak lényegére.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)