"A Bihar megyei tanfelügyelőségen három új vezetőhelyettest neveztek ki, köztül van Miklós Mihály, aki a kisebbségi ügyeket koordinálja. /Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 3-4./ "

A Bihar megyei Tanfelügyelőség elfogadta az 1999?2000-es tanévben indítandó osztályokra vonatkozó tervezetet. Miklós Mihály főtanfelügyelő-helyettes hangsúlyozta, hogy a magyar tannyelvű osztályok számának és szakának megállapításakor jóváhagyták az iskolák kérését. Ennek értelmében ősszel több mint harminc magyar kilencedik osztályt szeretnének létrehozni Biharban. A nagyváradi Ady Endre Középiskolában az idén is hatot indítanának, az Eminescuban hármat. A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium és a Szent László Római Katolikus Gimnázium 2-2 IX. osztály indítását tervezi. A Iosif Vulcan Tanítóképzőben egy magyar kollégiumi osztály lesz, azt a Sulyok István Református Főiskola patronálja majd. További osztályok között szerepel a Közgazdasági Iskolacsoportban egy könyvelőségi szakosztály, az építészeti iskolában egy inasképző is. A nagyszalontai középiskolában, a margittai Octavian Goga Középiskolában, Székelyhídon, Mihályfalván szintén indulnak magyar osztályok /Magyar kilencedik osztályok Biharban - A Bihari Napló alapján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./

Sok év után először az idén egészségügyi asszisztenseket is képeznek magyar tannyelvű osztályban állami oktatási intézetben Nagyváradon, tájékoztatott Miklós Mihály főtanfelügyelő-helyettes. /Posztliceális nővérképzés magyarul. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 17./

Egyetlen szakképzett pedagógust sem érintett a létszámcsökkentéssel együtt járó tanügyi átszervezés - hangsúlyozta Miklós Mihály Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. Ápr. 1-jétől Bihar megyében 375-tel kevesebb a tanügyi állás. Azt, hogy melyik tanintézetben milyen beosztást tudnak felszámolni, az iskolaigazgatóknak kellett meghatározniuk. Nemcsak pedagógusi, hanem kisegítő és adminisztrációs munkát végző személyeket is elbocsátottak. Miklós Mihály elmondta: osztályokat kellett összevonni, és több olyan óvoda van, ahol csak kétnaponként várják a gyerekeket - az óvónő ugyanis félmunkaidős lett. A minisztérium nem fogadta el az első alkalommal felküldött listát, amelyen 375 helyett csupán 168 megszüntetendő állás szerepelt. Áprilistól viszont 375 fizetésnyi pénzzel kevesebbet küldenek Bukarestből. A pedagógusok érdekvédelmi szervezetének vezetője nem értett egyet a tanfelügyelőség ez ügyben tett lépésével. - Valószínűleg ősszel újabb beosztások megszüntetését kéri majd a minisztérium. /Kulcsár Andrea: Tanügy. Szeptembertől újabb változások. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 4./

Újabb létszámcsökkentésre kényszerül a Bihar megyei Tanfelügyelőség. A tavasszal elrendelt létszámcsökkentés következtében jelenleg 11.446 alkalmazott dolgozik. Az új tanév kezdetéig meg kell szüntetni újabb 295 állást. Országszerte 7965 tanügyi állást számolnak fel. A szaktárca szerint erre azért van szükség, hogy a pedagógusok megkaphassák fizetésüket, mivel a 2000. évre jóváhagyott költségvetési keretből nem futja az összes mostani alkalmazott bérére. Egyelőre nem tudja, hogyan sikerül majd megoldani ezt, tájékoztatott Miklós Mihály megyei főtanfelügyelő-helyettes. /Kulcsár Andrea: A határidő szeptember 1. Tanügyi állások szűnnek meg. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 14./

Szept. 7-én megbeszélést tartottak a Bihar megyei iskolaigazgatók. Az elmúlt tanév tanulságairól és az új tanév gondjairól volt szó. Silviu Torjoc főtanfelügyelő-helyettes ismertette az 1999/2000-es tanév eredményeit. A megyében összesen 8678 pedagógus oktatott, közülük 2202-en szakképzetlenek, ez az arány más megyékhez viszonyítva nem túl magas. Az igazgatóknak szept. 30-ig meg kell kötniük azt a szerződést, amelynek értelmében a tanintézetek a helyi önkormányzatok fennhatósága alá kerülnek. Miklós Mihály főtanfelügyelő-helyettes a középiskolák igazgatói előtt ismertette a legújabb minisztériumi rendelkezéseket. Jankó Szép Sándor, az Ady Endre Középiskola igazgatója úgy vélte, szabadabb mozgásteret kellene biztosítani a tanintézetek menedzserei számára, hiszen a jelenlegi szabályozás nehézkessé teszi a döntéshozatalt. /Kulcsár Andrea: Tanácskoztak az iskolavezetők. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 7./

"Febr. 22-én Nagyváradon találkozott Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő a város iskolai magyar tagozatainak képviselőivel, hogy tájékozódjon a problémákról. Miklós Mihály főtanfelügyelő-helyettes a jelenlévők segítségét kérte, hogy a Művészeti Középiskolában az idén is indulhasson magyar kilencedik osztály. A gondok: a magyartanárhiány krónikussá vált. Negyvenen vannak, akiknek különbözeti vizsgát kellene tenniük a kolozsvári magyar tanszéken, de a magas költségek miatt erre nincs lehetőségük. Nincs elegendő tankönyv, a meglévő tankönyvek többsége pedig rossz minőségű, gyakran magyartalan. Az iskolák könyvtárában alig 10-15 százalék a magyar könyvek aránya. Szilágyi Zsolt arra kérte a pedagógusokat, hogy foglalják írásba a problémákat, ő pedig továbbítja a panaszokat a megfelelő helyre. /Nagy Tibor: Magyar tagozatok gondjairól volt szó. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 28./"

"A Határ Menti Bihari Települések Területfejlesztési Társulásának (HMBTTT) a szervezésében, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési KHT, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Közösségi Agrármarketing Centrumának a támogatásával Bihar-Bihor határ menti kiállítás és vásár lesz ápr. 28-án és 29-én a biharkeresztesi városi sportcsarnokban. Az immár negyedik alkalommal megrendezendő expón a mezőgazdaságban, iparban, szolgáltatásban és kereskedelemben érdekelt cégek mutatkoznak be. Ápr. 28-án lesz a Bihar-Bihor Eurorégió létrehozására vonatkozó szándéknyilatkozat ünnepélyes aláírása. Négy témakörben - oktatás, turisztika, önkormányzat és határ menti gazdasági együttműködés - szerveznek konferenciát. A tanügyi témájú megbeszélésen szó lesz a román-magyar együttműködés lehetőségeiről a közoktatás fejlesztésében, a kisebbségi oktatásról, valamint a felnőtt oktatásról. A romániai meghívottak között szerepel Murvai László, a Tanügyminisztérium kisebbségi osztályának vezetője, Nagy F. István, az RMDSZ országos oktatási ügyvezető alelnöke, Miklós Mihály, Bihar megye helyettes főtanfelügyelője és Jankó Szép Sándor, az Ady Endre Középiskola igazgatója. A turisztikáról szóló tanácskozásra meghívták Dukrét Gézát, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar megyei elnökét. /IV. Határ menti kiállítás és vásár. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 27./"

"A középiskolai helyek csak augusztusban, a pót-képességvizsga után telnek be Bihar megyében. Magyar tannyelvű osztályokba 160 kilencedikest várnak még - tájékoztatott Miklós Mihály megyei főtanfelügyelő-helyettes. A Szent László Gimnáziumban /Nagyvárad/ 15 betöltetlen hely maradt, a vidéki iskolákban is bőven vannak még hasonló osztályok: Érmihályfalván, Margittán, Székelyhídon, Nagyszalontán, a kágyai szakiskolában egyaránt. /(Balla Tünde): Tanulókat várnak még a bihari iskolák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./"

"Bihar megyében eddig négy községet érintett az iskola-összevonás, tájékoztatott Miklós Mihály helyettes Bihar megyei főtanfelügyelő. Megérkezett Biharba az a négy kisbusz, amely szept. 15-től az érintett falvakból iskolába szállítják a tanulókat. A szaktárca javaslatokat kért újabb iskola-összevonásokra. Biharban ötről döntöttek ismét, köztük két magyar tanintézetet is érint a tervezet: a Sebes-Körös menti Örvéndből Élesdre, az érmelléki Asszonyvásáráról pedig a községközpontba, Kiskerekibe szállítanák a gyermekeket. Néhány nappal az iskolakezdés előtt az iskolaigazgatók az újságból értesültek arról, hogy összevonhatják a községi iskolát és a gyermekeknek autóbusszal kell ingázniuk. Megdöbbenten fogadták a hírt. Asszonyvásárán például hetven gyermekkel nyolc osztályos iskola működik, ám az iskolaigazgatón kívül egyetlen szakképzett pedagógus sincs. Örvéndben 50 diákja van a nyolc osztályos iskolának. Biharban ezer szabad állás van és rengeteg összevonásra alkalmas iskola, - tette hozzá Miklós Mihály. /(Balla Tünde): Felsőbb utasításra. Iskola-összevonások Biharban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./"

"Szept. 21-én a Hajdú-Bihar megyei tanács elnöke által vezetett magyarországi küldöttség érkezett Nagyváradra. Miklós Mihály főtanfelügyelő-helyettes elmondta, hogy a 30 tagú, iskolaigazgatókból álló csoport látogatásának célja a Hajdú-Bihar és Bihar megye közötti együttműködési szerződés jegyében a tapasztalatcsere. Az egynaposra tervezett találkozó során a vendégek többek között a nagyváradi Ady Endre Középiskolába is ellátogattak. /Magyarországi küldöttség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./"

"Iskolák és önkormányzat címmel Nagyváradon, az Ady Endre Középiskolában szervezett tanácskozást dec. 13-án a Bihar megyei magyar elöljáróknak és iskolaigazgatóknak a megye RMDSZ-szervezete és tanfelügyelősége. Lakatos Péter Bihar megyei területi RMDSZ-elnök szerint iskolák és önkormányzatok nem ismerik egymás problémáit. 2002 januárjában kétnapos konferenciára Nagyváradra invitálják valamennyi erdélyi magyar középiskola vezetőjét, hogy a tömbmagyar és a szórványvidékek specifikumait is rendszerbe foglalhassák. A bihari tanintézetek nagyrésze szegény, infrastrukturálisan elmaradott. Nagyon sok helyettesítő tanít falvakon, a csekély fizetés és a kimerítő ingázás miatt a legtöbb ifjú diplomás városi iskolákba vándorol pár éven belül. A vidékiek és a városiak közti esélyegyenlőség romlott. Miklós Mihály Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes elmagyarázta: bár számtalanszor fordulnak hozzájuk a kollégák, a tanfelügyelőségnek nincs törvényadta lehetősége minden esetben segíteni. Biharban az iskolák javarészének nincs egészségügyi működési engedélye. Fodor József vikárius kifejtette, hogy az egyházi oktatást nem ismerték el Romániában, a váradi katolikus és református gimnázium magániskolaként alakulhatott meg és nyert működési engedélyt. /(Balla Tünde): Érdemben foglalkozni a magyar oktatás ügyével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./ "

"Egyik-másik nyolcadik osztályt végzett erdélyi magyar diák magyarországi középiskolában folytatja tanulmányait. Ennek oka részben a jobb magyarországi iskolai körülményekben, részben pedig a viszonylag könnyű felvételi vizsgákban kereshető. A kivándorlás ötlete elsősorban a jó tanulók fejében fordul meg, akik így - szándékuktól függetlenül - akár teljes magyar tannyelvű osztályokat is halálra ítélhetnek. Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, nincsenek adataik arról, hogy nyolcadik osztály után hány gyerek folytatja középiskolai tanulmányait Magyarországon. Idén a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból hat diák iratkozott át tizedik osztály után magyarországi kollégiumokba, mind jó képességű gyermek, értelmiségi családból származnak. A nagykárolyi középiskolában szinte minden évfolyamon van egy-két tanuló, aki Magyarországon folytatja középiskolai tanulmányait. Bihar megyére nem jellemző, hogy magyarországi gimnáziumokban tanuljanak a középiskolások - tájékoztatta a Krónikát Miklós Mihály főtanfelügyelő-helyettes. Kiss Ernő, a nagyszalontai gimnázium igazgatóhelyettese elmondta, hogy tavaly 17 diákjuk választott a határ túloldalán iskolát, idén mindössze öten voltak. A szomszédos magyarországi települések tanárai átjárnak a Partiumba, illetve Erdélybe, hogy diákokat toborozzanak. A magyarországi iskoláknak szükségük van minél több tanulóra, mert e szerint kapják a juttatásokat. Idén kevesebb diák vándorolt Magyarországra tanulni, mint tavaly - jelezte Matekovics Mihály Arad megyei tanfelügyelő. Matekovics hangsúlyozta, több alkalommal felhívták a szülők figyelmét, hogy ne írassák magyarországi iskolába gyermeküket, hiszen ez az aradi szórványban esetleg egész osztályok, sőt iskolák megszűnésével járhat. "Nagyon nehéz lesz majd a hazajövetel - érvelt a tanfelügyelő -, mivel a Magyarországon szerzett érettségi oklevelet csak akkor ismerik el Romániában, ha románból is levizsgázik a diák. Ez pedig még a román anyanyelvű diákoknak is komoly próbatétel." A Magyarországon továbbtanuló diákok ügyére Matekovics Mihály hívta fel első ízben a közvélemény figyelmét, amikor egy SZKT-ülésen arra kérte az RMDSZ-t: hassanak oda, hogy a földrajzot és a történelmet anyanyelven lehessen tanulni Romániában, ugyanis véleménye szerint ezzel indokolható a kisdiákok kivándorlása. /Nyolcadik osztálytól Magyarországon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./"

"2002 nyarán megalakult Bihari Iskolaszövetségnek /Debrecenben bejegyezték/, több jelentős nagyváradi tanintézet tagja, de szép számmal csatlakoztak hozzá vidéki iskolák is. A szövetség vezetői a minap Biharkeresztesen tanácskoztak, számolt be a tanácskozásról Miklós Mihály főtanfelügyelő-helyettes. A szövetség célja a pedagógiai érdekvédelem, továbbképzések biztosítása, testvériskolai kapcsolatok létesítése, pályázatok kiírása. A Hajdú-Bihar és Bihar megye közötti jó kapcsolat eredményeként Bihar megyéből is 14 tanintézet (román és magyar tannyelvű iskolák egyaránt) tagja lett a szövetségnek. Legközelebb ápr. 25-26-án, a biharkeresztesi napok alkalmával lesz rendezvénye a Bihari Iskolaszövetségnek. Aztán a román-magyar vegyes lakosságú hajdú-bihari Kőrösszakállon tartanak találkozót. Csereüdültetési program keretében a nyári szünidőben tehetséggondozói tematikus táborokat szerveznek Magyarországon. Úgyszintén a nyári vakációban Erdélyben, a Nyugati Kárpátokban kirándulhatnak majd a diákok. /Tóth Hajnal: Bármely tanintézet csatlakozhat. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 20./"

"Benyújtotta lemondását az oktatásügyi miniszternek Miklós Mihály Bihar megyei helyettes főtanfelügyelő. 1997 tavasza óta tölt be vezető funkciót, kijelentette, zavarja az, hogy a politikum beleszól a szakmai tevékenységbe. Ioan Seres főtanfelügyelő kitűnőnek értékeli a helyettesével való együttműködést. /Pengő Zoltán: Lemondott a helyettes főtanfelügyelő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./"

Megjelent Forró Miklós Mihály kék ege /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című, a szerző publicisztikai írásait, interjúit tartalmazó kötete. /(Daczó Dénes): Forró Miklós új könyve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Megjelent Forró Miklós Mihály kék ege /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című, a szerző rövidprózáit, tárcáit és interjúit tartalmazó kötete. Forró Miklós évek óta küldi a Népújságnak emlékidéző jegyzeteit. /(nk ): Mihály kék ege. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

Nagyot álmodni és tenni a szülőfaluért, a magyarságért
Példaértékű kezdeményezésként tájházat avattak vasárnap Várasfenesen. A megye déli részén, a Béli-hegység és a Bihari-havasok között, a Belényesi-medencében lévő ősi településen az ünnepséget a Fekete-Körös menti, sajnos egyre fogyatkozó magyarság találkozójává emelték.
Istentisztelettel kezdődött az egész napos rendezvény. A fenesi református templomban számosan népviseletben jelentek meg, ami manapság már ritkaságszámba megy. Meg is telt színültig az istenháza. Meghívottként a nagyvárad-réti parókus lelkész, Pálfi József hirdette az igét. Magyarázatát a Máté evangéliumából felolvasott passzusokra alapozta. Ahol megjelenik Jézus, közösség alakul ki, mégpedig olyan, amely magára talál hagyományaiban – mondta. Továbbá azt javallta, hogy a krízisekkel, elszegényedéssel teli mindennapokat hittel kell megélni, hiszen a teremtő ige fundamentuma a jövőnek. Imájában cselekvő embereket kért, akiknek példamutatása az egész Fekete-Körös menti magyarság önbecsülésének visszanyeréséhez vezet.
A fenesi egyházközség parókus lelkésze, Szabó László köszöntötte ezután a vendégeket, a faluból elszármazottakat, a környező településekről érkezetteket. A rétiek Csillagfény kórusának szolgálata következett. A Márkus Zoltán kántor-karnagy vezette énekkar három alkalomhoz illő egyházi dallal köszöntötte az ünneplőket.
A faluból elszármazott Miklós Mihály történelemtanár előadásán volt a sor, aki a Fekete-Körös mentének többi magyar, Árpád-kori alapítású helységéről is szólt. Az itteni magyarság székely eredetűnek tudja magát – noha a fennmaradt dokumentumok alapján ez nem bizonyítható, de a néprajzosok szerint ez igencsak valószínű. Egyes történészek kész ténynek veszik, hogy az itteniek a hajdani székely határőrök leszármazottai, akik még az erdélyi honfoglalás (vagyis a keletre való kirajzás) előtt telepedtek le az általuk őrzött gyepűvidéken. Miklós a máig fennmaradt jellegzetes nyelvjárást (sajátságos a magánhangzók kiejtése, a cselekvő múlt jelenléte, a román szavak magyarul történő ragozása, valamint a kicsinyítő képzők különlegessége) ismertette pár mondatban. Mesélt arról, hogy szülőfaluja elnevezésének eredetét a neves erdélyi történésztől, néhai Jakó Zsigmondtól is tudakolta. A biharfélegyházi születésű professzor a fenyves, a fene és a latin finis (gyepű vége, határa értelemben) kifejezéseket tartotta elképzelhetőnek, viszont a finis és a fenyves közül nem tudta, hogy melyik hatása érvényesül a Fenes elnevezésben. Miklós Mihály üdvözölte a tájház létrehozását – amint mondta, bár minden faluban lenne egy-egy áldozatokra ennyire képes cselekvő embere, amilyen Fenesnek Vura Ferenc –, valamint a Fekete-Körös mente magyarsága közös kulturális mozgalmának létrehozását javallta.
Nemzeti imánk eléneklésével zárult az ünnepség istenházabeli része.
„Mifelénk ez már csak így járja”
Bohókás, nyárinak tetsző szellő kísérte át a templombeli sokadalmat a Bélavár alatti falu egykoron legmódosabb portájára. A másfélszáz évnél régebben emelt Benedek-házat tavaly vásárolta meg Vura Ferenc. A Fenesen született, ma Nagyváradon élő vállalkozó gyermekkori álma valósult meg azzal, hogy az épületet tájházzá alakíthatta. Az avatóünnepséget pedig a Fekete-Körös magyarságának találkozójává akarta emelni. Jöttek is a környékbeli településekről százával. A szépen felújított épület udvarára színpadot emeltek, s e köré csoportosult a sokadalom – már aki odafért, merthogy bizony a porta kapuján kívül is rengetegen álltak, legalább a hangokat kiélvezve. Előbb a község alpolgármestere, Halász Sándor köszönte meg a tájház létesítésének önzetlenségét. Amikor Vura Ferenc díszpolgárrá avatásáról szólt, vastaps üdvözölte javaslatát. Kitért arra is, hogy a település lakói azzal fejezhetik ki hálájukat, hogy a mindenki a saját portáját, utcáját tisztán és ápoltan tartja.
Ifjabb Vura Ferenc (a leendő díszpolgár nagyobbik fia) szavalt ezután, majd a váradi Szigligeti Társulat színművésze, Kiss Csaba konferálta fel a színpadra a többi fellépőt. Énekszóval és néptánccal kedveskedett a köröstárkányi, a belényesújlaki, a magyarremetei, a kisnyégerfalvi, valamint a helybéli néptánccsoport, továbbá a váradréti Csillagocska és a fenesi nótacsoport és citerazenekar. A bő két óra alatt mindenik csoport többször is fellépett s mindahány nagy-nagy tetszést aratott. Különösen lelkes tapsot kapott a nyégerfalviak lakodalmas összeállítása („hagyomány szerint, Nyégerfalván ez így járja” – tudatták jó előre, hogy bizony csak az igazi szokásoknak állítanak emléket, de azoknak igazán mulattatósan). Mosoly nélkül nem állta meg senki a réti csillagocskák produkcióit sem. Természetesen hatalmas tapssal jutalmazták a helybélieket, azaz a 11 pár alkotta néptánccsoportot (amelyet már ’90-ben alapítottak, de megszűnt, ám nemrégiben újjáéledt), valamint a citerakísérettel éneklőket.
Jó falatokhoz jó bor és muzsikaszó
Igazán tüzesen sütöttek a napsugarak a porta udvarán. Hűvösre a tájházban lehetett bukkanni. A szobákban bábuk álltak, rajtuk korabeli viseletek, és a bútorok is éppen úgy festettek, mint annak idején. A hatalmas búbos kemence, mellette a Benedekék családfája (hogy a látogató megismerhesse azt is, kik éltek a házban), kint a tornácon számos fénykép szintén a famíliáról. A pincében hordók, a csűrben szekér stb. Minden a helyén. A tájház állandóan nyitva lesz a Bélavárhoz, a Fenesre látogató előtt – magyarázza lapunknak Vura Ferenc. Amint mondja, a 111. szám alatti épületben szívesen látnak mindenkit, s a 115. alatt lakó szülei körbe is vezetik a messziről érkezetteket, szólnak a hagyományokról, a tárgyak funkciójáról. Mindezt ingyenesen. Idővel foglalkozások is lesznek – számol be a tervekről is. A fenesi konyhaművészet megismertetése mellett leginkább a gyerekekre koncentrálnak. Szeretnék velük megismertetni őseik értékeit – vallja. Beszélgetésünk alatt mindegyre mindenkihez szól. Hol ismerőst lát, akitől egy régi fényképet kér, máskor vendégtől érdeklődik, jól érzi-e magát. „Úgy tűnik, hogy érdemes álmodni, mert az álmok néha megvalósulnak” – mondja gratuláló szavainkra.
Időközben a sokság átvonult a fenesi kultúrházba. Igazi szeretetvendégségen tartották ott a távolabbról érkezetteket. Színültig megtelt a terem. Minden asztalnál a finom ételek mellett arról szóltak, hogy ez igen, ilyen emberek kellenének mindenhova. Chifiriuc András bihari borász különlegességeitől, valamint a helyben termett nedűktől nekibuzdulva aztán majd mindenki megeresztett egy-egy dalt. Merthogy a muzsikaszó sem maradhatott el. A nyégerfalviak már a falu utcáit végig dalolászták idejövet, a kultúrházban pedig kiegészültek a többi nótás kedvű Fekete-Körös-völgyivel. Persze ki hangosan, ki csak úgy magában, az ünnepnek örülve fújta a dalokat. Ezt fokozni már csak Márkus Zoltán és zenekara tudta. A zenészeket körbeölelve ünnepeltek.
A találkozót hagyományteremtő szándékkal szervezte a Vura család, így jövőre is lesz ilyen falu-, tájegység-, magyarságünnep Fenesen.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Vissza az időben – egészen máig – beszélgetés Lakatos-Balla Attila történésszel
1977. január 30-án született Nagyváradon, az Ady Endre Gimnáziumban érettségizett, 2001-ben pedig a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem–régészet szakán diplomázott. A budapesti ELTE BTK Régészeti Intézet doktori iskolájának hallgatója, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum munkatársa Lakatos-Balla Attila.
– Mivel ismerem a fiataloknak azt a sajátos érzését, hogy nagyon könnyen összemossák a szüleik fiatalkorát akár az ókorral is, és „rég volt” minősítéssel lelegyintik, mindig érdekelt, minek köszönhetően fordul egy fiatalember a történelem tanulmányozása felé. Tetten érhető esetleg egy olyan esemény, aminek a későbbi életpálya köszönhető?
– Ilyen konkrét eseményre vagy valamiféle sajátos indíttatásra nem emlékszem, csupán csak arra, hogy hatodik osztályos voltam, amikor a szüleimnek bejelentettem: történész leszek. Feltehetőleg történt akkor valami, de mondom, én nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy pofont ugyan nem kaptam, de nagyon komoly, felnőttes figyelmeztetészuhatagot igen, arra vonatkozóan, hogy ebből nem lehet megélni – felejtsem hát el gyorsan. Arra sem emlékszem, hogy a szülői intelmek következtében magamba szálltam volna, és megkezdtem valamilyen más irányú érdeklődés építgetését – de hogy a ’90 utáni történelemtanáraimtól annyit tanultam, olyan sok érdekességet, hogy visszakanyarodhattam kisiskolás-elképzeléseimhez. Mindenképpen szeretném mindkét történelemtanárom nevét megemlíteni, hiszen nekik – Fodor Ferencnek és Miklós Mihálynak – köszönhetem a történelem iránti, örökre szóló elkötelezettségemet. Ezúttal is köszönöm nekik. Hogy aztán az érdeklődési körömbe a régészet is bekapcsolódott, az viszont már egy véletlennek köszönhető – ha életpályák esetében egyáltalán lehet véletlenekről beszélni. Egy barátom meghívott Gyulafehérvárra, és éppen aznap látogattunk el a várba, amikor 130 év után kinyitották az északnyugati, a Márton Áron Teremből felvezető toronylépcsőt. Az ott tároltak láttán dőlt el – azt hiszem – a sorsom. Felvételizhettem hát Kolozsváron a történelem-régészet szakra, ami akkor még egy kissé a hőskori állapotokról árulkodott, úgymond „átmeneti” tanszék volt, viszont az egész kutatási apparátus a kezünk alá játszott, a rendelkezésünkre állt.
– Még a tudományokban járatlanoknak sem kell mondanunk, nemhogy a szakembernek: a történelem óriási tér-idő koordináták között mozog, s bármennyire is szenvedélyes történész legyen valaki, az egészet még pontosan áttekinteni sem tudja, a kutatásról nem is szólva. Lakatos-Balla Attilának melyik a kedvenc tere és ideje?
– A középkor érdekelt elsősorban, különös tekintettel Zsigmond király korára. Az viszont, hogy aránylag hamar sikerült visszafelé haladnom a kutatással az időben, az az értetlenségemnek köszönhető. Vagyis, hogy Zsigmond korát megértsem, ahhoz meg kellett ismernem és értenem az Anjou-kort, amit viszont képtelenség megérteni az Árpád-kor, végső soron a honfoglalásig nyúló kor nélkül... De a honfoglalás sem áll csak úgy egymagában térben és időben – természetes tehát, hogy eljutottam a népvándorlásig. Itt aztán, a késői népvándorlás koránál meg is ragadtam. Vagyis a „szűk” szakterületem a 6–12. század.
– És mondhatjuk azt, hogy Nagyvárad és környéke ilyen szempontból a kutató „kezére játszik”?
– Vidéken azért nem beszélhetünk éppen ilyen kutatási „luxusról”. Itt – Ady szavaival élve – afféle muszáj-Herkulesek vagyunk. Vagyis azt ássuk, amit ásni kell, nem ritkák az úgynevezett mentőásatások.
– De azért a munkája nemcsak afféle kötelező napi penzum, mivel azt hallottam, hogy a levéltári anyagok digitalizálásán is dolgozik. Ezzel kapcsolatban inkább kósza hírek keringenek, illetve egyfajta ketyegő időzített bombának is nevezhetően fel-felkapják, egyelőre még csak érintőlegesen, de a közelgő kampányban valószínűleg gyakrabban terítéken lesz. Jó volna bizonyos vonatkozásokat máris tisztán látni.
– Megpróbálok némi fényt deríteni, tisztázni az összefüggéseket, de ez azért nem olyan egyszerű, mert az alaphelyzet vált mostanra eléggé bonyodalmasnak. És mondjuk ki az elején, hogy mesterségesen, vagyis tudatosan bonyolódott-bonyolították azok, akiknek érdekében állt a levéltárak helyzetét minél átláthatatlanabbá tenni. Kezdeném azzal, hogy az általános európai szokással ellentétben nálunk nem a kultuszminisztériumhoz tartoznak a levéltárak, hanem a belügyhöz. Ez pedig egy alapparanoiának a következménye, s ha mondom is az egyik eklatáns példát, máris világos lesz, mire utalok: a nagyváradi káptalan gyűjteménye, a vármegye, a középkori céhek levéltári anyaga – Râmnicu Vâlceán található. Mégpedig az egész eredeti anyag.
Amit ha valaki kutatni akar, nemcsak hogy el kell oda mennie, de gyakorlatilag nem is sikerül neki az anyaghoz hozzáférnie. 1992-ben vitték el, hivatkozva arra a „reális kockázatra, hogy Magyarország megtámadja a Partiumot”... Ezt a bődületet gondolom nem is kell kommentálnom, tény viszont, hogy Váradon megvan ugyan a mikrofilmekre vett változat, de az gyakorlatilag – épp a belügyi függőség miatt – hozzáférhetetlen. Látszólag a legkézenfekvőbb volna Vâlceáról visszakérni, ők viszont nem adják, mert – ugyancsak a belügyi szabályzatokra hivatkozva – „megőrzésre” kapták, és ehhez tartják is magukat. Ilyen körülmények között aztán nem igazán könnyű Bihar megyei monográfiát összeállítani.
– És remény sincs a változásra? Amíg világ a világ, a belügy fogja „őriztetni” a levéltárakat?
– Remény az van, hisz reménynek mindig kell lennie, de félretéve bármiféle élcelődést: tavaly készült el egy viszonylag modern levéltári törvény. Ezt az RMDSZ teljes mellszélességgel és erős lobbival képviselte, de – ahogy az nálunk annyi törvénnyel megtörtént-megtörténik – még nem jogerős (a jogszabályt a román alkotmánybíróság formai hiba miatt az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította – szerk. megj.) Ha az lesz, akkor ez a törvény lenne a biztosítéka az anyag visszakerülésének, illetve az állami monopólium feloldásának.
A jelenleg hatályban lévő törvény ugyanis ilyen értelemben fogalmaz, a kérdés csak az, hogy az állam jó gazdája-e vagy sem a levéltári állománynak. Vannak olyan megyei archívumok, amelyekkel jobb a helyzet, a miénk sajnos olyan, amilyenről az előbb szóltam. Amikor Bukarestben részt vettem egy levéltárosképzőn, ott a kollégákkal megbeszéltük a problémáinkat. Ott derült ki például, hogy 99 százalékuk az iratállományunk nyelvét sem érti. Hogy lehet akkor jó kezelője? Arról nem is beszélve, hogy a két érintett megye dokumentumlistája sokszor egészen más. Hát ezért is kapják fel a politikusok időről időre az említett demagóg szöveget, hogy a magyarok (értsd: az RMDSZ) „eladnák” még a levéltári dokumentumokat is.
– Félek, hogy az idei – durvának ígérkező – kampány során ilyesféle vadságokat fognak egyesek szajkózni. Ezért volna jó a mielőbbi törvényerőre emelése a rendelkezésnek, na de hát ezt nem mi döntjük el. A digitalizálás viszont – úgy hallottam – helyi projekt.
– Igen, a nagyváradi és a Hajdú-Bihar megyei levéltár közös, részben műtárgyi, részben információs projektje. Sziszifuszi munka, mivel le kell fényképezni a meglévő anyagot, nyilvánossá tenni a 10–12 ezer folyóméternyi „papírt”. Természetesen vannak prioritásaink, olyan anyagok, amelyek műtárgyként és információként is fontosak. Körülbelül egy éve indult be a munka, az első fél évben 65 ezer oldalt sikerült ily módon megmenteni. A projekt lejárt, de a városnak van egy projektkövetői feladata, még néhány éven át működni is fog. Azon gondolkodunk, hogy ki kellene terjeszteni – e téren a legkellemesebb meglepetésünk, hogy a bukaresti Nemzeti Levéltár nagyon lelkesen állt az elképzelés mögé. A szakma hozzáállása tehát nagyon jó, de az emberi gyarlóság ismét közbeszólhat.
– Vagyis?
– Sokan megszokták a belügyi függőséget, ami ugyan sokkal több kötöttséget jelent, ugyanakkor például nagyobb fizetéssel, több juttatással is jár. Ha ettől sikerülne valahogy megszabadulnunk, s ha a politikának sem lesz majd aktuálisan meglobogtatható témája, akkor – jelképesen – túlléphetünk a saját eddigi árnyékunkon, és sikerül végre a levéltári anyag segítségével az időben annyira visszamennünk, hogy szellemiségben eljuthassunk egészen a máig.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

A tőkés társaságok világuralmáról
Csütörtökön este a Szent László Líceumban szokásos havi összejövetelüket tartották a Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Tóth L. Ágnes és Miklós Mihály tartottak előadásokat.
A megjelenteket Zilahi Bertalan választmányi tag köszöntötte, kiemelten Huszár István
alpolgármestert, majd Tóth L. Ágnes tartott előadást Rapaics Raymond botanikusról, biológusról Czirják Árpád erdélyi magyar breviáriuma alapján. Többek közt elhangzott róla, hogy 1885. február 15-én született Nagyenyeden, budapesti és boroszlói felsőfokú tanulmányok után 1907-ben doktorált. Tanársegéd, majd tanár a kassai, kolozsvári, illetve a debreceni gazdasági akadémián. Munkássága egyaránt kiterjedt a növényföldrajzra, a rendszertanra és a társulástanra, melynek első magyar népszerűsítője volt. Jelentős tudományos ismeretterjesztő munkásságot fejtett ki. Legnagyobb értékű a magyar alföld ősi növényvilágáról írt szemléletes műve, mely megcáfolja a korábbi pusztaelméletet, és kiemeli a kulturális tényezők jelentőségét.
Végveszélyben
A továbbiakban Miklós Mihály történelemtanár David C. Korten amerikai professzor A tőkés társaságok világuralma című könyve alapján érdekes dolgokra hívta fel a figyelmet, melyekkel egyet lehet érteni vagy sem. Elhangzott például, az emberiséget három nagy válság sújtja (a fokozódó elszegényedés, a társadalom lebomlása és a természet pusztulása), és ha ezekkel nem kezd valamit, akkor a vesztébe rohan. Ugyanakkor a krízisek közös jellemzője, hogy a megoldások helyi cselekvést igényelnek, de a pénz máshol van, a legtöbb esetlen ellenőrizhetetlen forrásokból származva. Két kanadai tudós például arra mutatott rá, hogy embernek elég lenne 2,2 hektárnyi földre ahhoz, hogy a különféle szükségleteit kielégítse, de a világban ez egyenlőtlenül van elosztva. Szó esett a Bretton-Woods-i egyezményről is, mely 1944 és 1971 között szabályozta a világ legerősebb ipari hatalmainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait, valamit arról is, hogy minden a pénz mozgat és motivál, pedig nem biztos, hogy az a legboldogabb ember, akinek a legtöbb pénze van. A Bánk bánból ismert Tiborc panaszai napjainkban is érvényesek, a globalizáció hatásaként pedig a baloldal meggyengül, erősödik a szekularizáció, a tömegek elszegényednek, és fokozódik a manipuláció.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Újságírásról és megmAradásról
Csütörtök este szokásos havi találkozójukat tartották a Szent László Líceumban a Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Ezúttal két személyiségre emlékeztek, a breviárium alapján.
A megjelenteket Pásztai Ottó egyesületi elnök és Vonház Antal titkár üdvözölték, majd Zilahi Bertalan köszöntötte a szeptemberben név- vagy születésnapjukat ünneplőket, Miklós Mihály pedig költeményeket olvasott fel.
Ezt követően Tóth L. Ágnes olvasott fel két részletet a Czirják Árpád által jegyzett Erdélyi Magyar Breviáriumból, az egyik Zilahi Kiss Béla újságírót méltatta, a másik Erődi Béla orientalistát, földrajzi írót.
Életrajzok
Zilahi Kiss Béla 1857. április 23-án született Kolozsváron. A Budapesti egyetemen bölcsészetet, jogot és teológiát hallgatott. Dolgozott az Országos Levéltárban, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, egy időben ugyanitt a színház főrendezője és dramaturgja volt. Junius álnéven megjelent tárcái tették ismertté nevét. 1911 július 26-án hunyt el Gödöllőn.
Erődi Béla 1846. április 16-án született Szászrégenben. A Budapesti tudományegyetemen a keleti nyelveket tanulmányozta, majd tanulmányait Konstantinápolyban folytatta. Erre az időre esnek hosszabb távú utazásai is. 1870-ben hazatért, és tanári-, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett török és perzsa nyelvekből. Az ország különböző iskoláiban tanított, majd a Budapesti tankerület főigazgatója volt. Elnökölte a gyorsírás-, szépírás- és gépírástanító vizsgáló országos bizottságot. Tizenöt idegen nyelv ismerete ritka nyelvérzékének bizonyítéka. MAradandó műfordítások őrzik nevét, 1875-től a Földrajzi Társaság titkára, 1893-1904 között az elnöke volt. Budapesten hunyt el 1936. május 5-én.
A felolvasott életrajzok és tevékenységek kapcsán olyan kérdéseket vitattak meg az egybegyűltek, mint például: mire való az újságíró? Milyen kell legyen egy kritika, illetve bírálat? Minek köszönheti a magyarság a létét? Kik voltak a honalapítók? Mit köszönhetünk Szent Istvánnak? stb.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Nagy István református esperes, a forradalmár prédikátor
Szerda este a Szent László Líceumban szokásos havi találkozójukat tartották a Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Kovács Károly öregdiáktárs tartott előadást forrásmunkák alapján, Nagy István református esperes, a forradalmár prédikátor címmel.
A megjelenteket Vonház Antal egyesületi titkár üdvözölte, Zilahi Bertalan az októberben születés- vagy népnapjukat ünneplőket köszöntötte, míg Miklós Mihály Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című költeményét olvasta fel. Ezúttal Kovács Károly öregdiáktárs tartott előadást forrásmunkák alapján, Nagy István református esperes, a forradalmár prédikátor címmel.
Többek közt elhangzott: Komádiban született 1807. október 30-án, lelkész családból. Iskoláit a Debreceni Református Kollégiumban végezte, ahol jeles professzorok oktatták. Kisebb kitérők után rendes lelkészi állást nyert Kisszántón, az esperes 1836. március 19-én iktatta be hivatásába. Műveltségével, szerénységével és szolgálatkészségével csakhamar megnyerte környezete tiszteletét, tanult, igazi tiszteletes tudós volt, nem fenyegette az a veszedelem, hogy falun begyepesedik. Figyelemmel kísérte korának egyházi és szépirodalmi munkáit, könyvtárát állandóan gyarapította, nem hiányoztak belőle korának neves íróinak művei. Azonban nemcsak a tudomány és költészet barátjának bizonyult, hanem a természetnek is. Híres pomológus volt, gyümölcskertészete ismert volt az alföldön, e téren elért sikereinek híre eljutott a fővárosba, a Magyar Gazdasági Egyesülethez is.
Szoros barátság
Szoros barátságot táplált Beöthy Ödön alispánnal, a múltszázad első felének reformmozgalmaiban vezető szerepet vitt politikussal. Egyházi körökben is egyre nagyobb megbecsülés vette körül Nagy Istvánt, gyakran hívták lelkészi szolgálatra más egyházközségbe. Munkába állította a bihari egyházmegye is, előbb jegyzőjének, majd tanácsbírájának, 1848-ban esperesnek választják meg. A szabadságharc idején az új alkotmányos, vallásügyi miniszterrel tárgyaló küldöttségben a bihari egyházmegye részéről lelkészi tagnak őt választják.
A szabadságharc kitörésekor hadba vonult. A forradalom bukása után, az osztrák önkényuralom elfogatta, a váradi vár börtönébe zárta, majd halálra ítélte. Az ítéletet később várfogságra változtatják, melyet a váradi várban töltött. Fogságának idején az addig is kedvelt famunkával foglalkozott. Fogolytársai között volt Teleki Blanka grófnő, akit azzal gyanúsítottak, hogy összeköttetésben állott az emigráció tagjaival. 1851-ben szabadult a várfogságból, Esztárba internálták, ahol nevelősködéssel tartotta fenn magát. 1855-ben Biharkeresztes megválasztotta papjának, és a közbizalom ebben az évben visszaültette az esperesi székbe, majd Zilahy József halála után, 1863-ban megválasztották Várad-Olaszi lelkésznek.
Szerényen, csendben építette meg váradi otthonát, a Körös-parti parókiát (ahol jelenleg a volt püspök lakik). Az udvart parkká alakította át, tele gyümölcsfával, rózsabokrokkal, szabad óráiban, még a várfogságban megszokott, kedvelt munkájával foglalkozott, fúrt, faragott, esztergált. Nem nősült meg, de otthona tele volt árva gyerekek kacagásával. A maga körül áldást munkáló lelkipásztort tisztelettel vette körül a váradi társadalom, felekezeti különbség nélkül. Nagy idők tanúját, Beöthy Ödön bizalmasát látták benne, mint a szabadságharc egyik nemes alakjára tekintettek föl reá, akit a kivégzéstől a halálos ítéletet feloldó kegyelem mentett meg.
Templomtorony és iskola
1870-ben lejárt esperesi megbízatása, és annak ellenére, hogy az egyházmegye túlnyomó többsége újból őt választotta, nem vállalta többé az esperességet. 1882 első presbiteri gyűlésén javaslatot tett, hogy az egyházközség második felállásának századik évfordulója alkalmából, 1884-ben, rendezzenek jubileumi ünnepséget, építsék fel az Olaszi templom tornyát és a református iskolákat állítsák vissza. Álmai megvalósultak, de ő már ezeket nem érhette meg, 1883. június 12-én, 76 éves korában hunyt el. Márványsírkövére, amit 1894. június 14-én lepleztek le az olaszi temetőben, az utókor nem volt hálás Nagy Istvánnak, sírja és emlékműve a temetőpusztításnak esett áldozatául.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Előadás: A Vizsolyi Biblia nyomában
Csütörtök délután a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban havi találkozójukat tartották a premontrei öregdiákok. Dukrét Géza, a PBMET elnöke tartott vetített képes előadást.
Az egybegyűlteket Vonház Antal egyesületi titkár üdvözölte, majd Zilahi Bertalan köszöntötte a születés-, illetve névnapjukat ünneplőket, valamint Miklós Mihály felolvasott két Mécs László-költeményt.
Az e havi találkozó meghívottja Dukrét Géza ny. tanár, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke volt, aki A Vizsolyi Biblia nyomában címmel tartott tartott vetített képes előadást. (A beszámoló annak idején megjelent a Bihari Napló 2017. augusztus 10-11-i számaiban).
Többek közt elhangzott: a PBMET egy 18 tagú csapata a nyár folyamán kiránduláson vett részt a reformáció 500. éves évfordulója alkalmából. (A kirándulók közt volt a Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője, Pásztai Ottó és felesége, Katalin is). Miközben a reformáció kezdetei és a Biblia nyomában jártak, rengeteget tanultak. A rendkívüli látványok hatására elfáradva, de feltöltődve indultak a kirándulás végén hazafele annak tudatában, hogy a szerzett hatalmas mennyiségű információ feldolgozásához hosszú idő szükséges.
Az útvonal
Első útjuk Debrecenbe vezetett, a „kálvinista Rómába” vagy „magyar Genfbe”, ahol meglátogatták a református nagytemplomot, a Magyarországi Református Egyház jelképét. Innen átmentek a templom mögött levő Református Kollégiumba, mely 1538 óta áll a mostani helyén, és falai közt a kezdetektől fogva a legalacsonyabb foktól, az óvodától, a legmagasabb szintig, az egyetemig folyt az oktatói és a nevelő munka.
Az egyházművészeti kiállítás megtekintése után a kirándulás következő állomása Sárospatak volt, ahol már várta az érkezőket dr. Kiss Endre József ny. lelkipásztor, a Református Kollégium könyvtárának volt igazgatója. A programban a Rákóczi-vár, a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, a város legjelentősebb műemléke, a Református Kollégium és a Fejedelmi Könyvtár megtekintése szerepelt. Sátoraljaújhelyen a Kazinczy-múzeumnál annak nyugalmazott igazgatója, dr. Fehér József, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, a PBMET tagja fogadta a váradi csapatot. Ezután következett a szlovákiai Borsi, ahol II. Rákóczi Ferenc született, majd Széphalom.
Az utolsó állomás Vizsoly, a Református Betlehem volt, ahol Kovács Zsolt Levente lelkipásztor volt a házigazda. Természetesen nem hagyhatták ki Vizsoly 16. századi nyomdáját, Mantskovit Bálint Nyomtatástörténeti Múzeumát. Hogy minél hitelesebb legyen, a váradiak közül beöltöztették nyomdaruhába Voiticsek Árpádot – aki maga is nyomdász-, és kipróbálták a nyomdát, kinyomtatva egy ívet. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

A „második honalapító” szobra Várasfenesen
A várasfenesi református templom kertjében, a világháborús áldozatok turulmadaras emlékművétől karnyújtásnyira avatták fel november 26-án, vasárnap kora este a „második honalapítónak” nevezett IV. Béla király mellszobrát. Neki tulajdonítják a falu határában állt vár építtetését.
„A romok egy viszonylag nagy kiterjedésű vár létezésére utalnak, amelynek szabálytalan négyzet alaprajza volt. (…) Az a legenda született róla miszerint IV. Béla alapítása lett volna és ezért Bélavárnak nevezik.” Ezt olvashatjuk az egyik internetes lexikonban a Várasfenes határában található várrommal kapcsolatban, és a helyiek nemzeti öntudatát tovább erősítheti, hogy november 26-án, vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében avatták fel IV. Béla király (1206–1270) mellszobrát a református templomkertben. A helyszínre igyekezve, a megyét gyakorlatilag átautózva Érmihályfalvától Várasfenesig tapasztalhattuk, hogy mindenütt esős, hűvös idő volt domborzattól függetlenül. A kellemetlen időjárás ellenére megtelt a református templom, ahol Dénes István Lukács, a Bihari Egyházmegye esperese hirdetett igét a Krónikák könyvéből vett alapige mentén, Ezékiás júdai király történetéből példázva az örök érvényű intelmet, miszerint Isten mellett a nehéz időkben is ki lehet, ki kell állni. A szolgálatot a helyi gyülekezet élére alig pár hete került Fazakas Ildikó lelkész köszönte meg, köszöntve az egyházközség tagjai mellett a számos vendéget is, közöttük a később szót kapottakat, illetve Deák Árpád szobrászművészt, aki kézzel foghatóvá tette IV. Béla alakját, illetve a Belényesi-medence lelkipásztorait: Boros István nyugalmazott, korábbi belényesújlaki és Petrucz János jelenlegi belényesújlaki, Sebestyén László Ede köröstárkányi, Filep Attila kisnyégerfalvi, Nagy Brigitta belényessonkolyosi, és Réman István belényesi tiszteleteseket.
A gyepűk védelme
A helyi iskola I-IV. osztályosainak műsora következett. Elsőként azt a jelenetet láttuk, melyet Boros Gyöngyi tanítónő írt, s melyet 3 generáció előadott már, most pedig illett az alkalomhoz, hiszen IV. Béla korát idézi meg, ide értve Julianus barát hírhozatalát a közelgő tatát-veszedelemről, a tatárdúlást, az ország újraszervezését. Boros Annamária tanítványai versekkel, énekekkel csatlakoztak a műsorhoz, valamennyiük ruháját az Árpád-házi királyok címere díszítette. Mivel odakint a már említett esős idő volt, a szoboravatáshoz kapcsolódó beszédek is a templomban hangzottak el. Miután Molnár Szabolcs elmondta a helyi Csukás-Fenesi János: IV. Béla című versét, Miklós Mihály történelemtanár adott áttekintést a király életéről, arról, ahogyan a válságos körülmények között megerősítette az országot. A helyi vonatkozásra térve egyebek mellett megemlítette, hogy a király a gyepűk (határvonalak) védelmére építtetett várakat, ezek sorába illeszkedhet a fenesi is, melyet a település 1291-es első írásos említésekor már jegyeznek, tehát az előtt épült. Legendák máig élnek faluban, például, hogy föld alatti alagút vezetett a várba. Borsi Imre Lóránd, a megyei RMDSZ társadalmi szervezését felelős ügyvezető alelnöke beszédében hangsúlyozta: a szövetség az egyházakkal és a civil szervezetekkel karöltve igyekszik erősíteni a közösségeket „a végeken” is. Ezt szolgálják a szoborállítások, ahogyan Petőfi-szobor áll már Belényesben, Bartók-szobor Tárkányban, immár IV. Béla-szobor Fenesen, a későbbiekben Szt. László-szobor lesz Magyarremetén, II. Rákóczi Ferenc-szobor Belényesújlakon. Saját versét is felolvasta, melynek címe Bátor magyarok.
„Szent béke virult”
Szabó Ödön képviselő szerint „a sokszor szétszórt fenesieket” összehozta a szoborállítás ügye, mint közös cél, a kérdés, hogy egyszeri alkalomról van-e szó? IV. Béla kora történelmi tanulságának nevezte, hogy ne örökítsük a perlekedést, tanuljunk mások hibájából, tudjunk áldozatot hozni, és ne engedjük magunkat rossz eszközként felhasználni. Intésül ő is idézte (ahogyan az előtte beszélt két szónok is), IV. Béla sírfeliratát: „Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan”, úgy vélve, hogy ennek a szellemiségnek kell tovább élnie. Az ugyancsak helyi Pantea Erzsébet is felolvasta az alkalomhoz illő saját versét, ezzel zárult a bő kétórás templomi esemény, mely után sor kerülhetett a szobor leleplezésére. A már kora esti szürkületben Dénes István Lukács esperesre és Szabó Ödön képviselőre hárult a feladat. Az esperes meg is áldotta az alkotást, mely tövébe koszorúk is kerültek,s melyet később, a sokadalom eloszlása után, többen mobiltelefonok fényénél tekintettek meg tüzetesebben, egy személy meg is jegyezte: nagyon szép szobor, erőteljes vonásokkal, ahogyan egy erőt sugárzó királyhoz illik. A programnak még nem volt vége, hiszen a kultúrházban mindenkit terített asztalhoz vártak, ugyanott népviseletbe öltözött fiatalok Benedek Judit által betanított táncot adtak elő. A vendégek még javában beszélgettek, koccintgattak, mikor Szőcs Lőrinc és zenekarának tagjai már hangoltak, hiszen nótaest kezdődött, melyet Borsi Imre Lóránd nyitott meg, s mely az RMDSZ szervezte közösségi eseménysorozat rész volt. Rencz Csaba / erdon.ro