Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Miheț, Flavius Iosif
3 tétel
2014. május 19.
Emlékezés és hálaadás
A kommunizmusnak világszerte mintegy harmincmillióval több áldozata volt, mint az első és második világháborúnak együttvéve.
Az emberiesség elleni tettek, rendszerek eleve bukásra vannak ítélve, sosem nyerhetnek végső diadalt. A gonosz, az aljas, a kegyetlen szenvedést, fájdalmat okoz az áldozatainak, akiket elpusztíthat ugyan, de meg nem tud törni, magához hasonlatossá soha nem teheti, mert a jóság hittel párosul, a hit pedig ébren tartja a reményt, módot a túlélésre. Amikor a kommunista rendszer mindent elvett az osztályellenségeitől, és bezárta őket az enyedi, a máramaros-szigeti, a szamosújvári, a zsilavai stb. börtönökbe, kínozta és éheztette őket, megmaradt számukra az imádság. A börtönök, a munkatáborok mindenik barakkja templommá szentelődött. A még életben lévő egykori politikai foglyok s a már elhunytak hozzátartozói hálaadással gondolnak az egykori fájdalmakra, szenvedésekre, mert, akár Krisztust a kereszten elszenvedett kín, őket is magasztosabbá, nemesebbé tették.
Emlékeznünk kell hát mindazokra, akik nem tértek vissza, s azokra is, akik végül megszabadultak az embertelenség poklából. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bár a rendszer összeomlott, kiszolgálói és haszonélvezői tobábbra is itt vannak közöttünk – hangzott el szombat délelőtt Marosvásárhelyen, a kommunizmus áldozatainak emlékművénél, a Volt Politikai Foglyok Maros Megyei Szövetsége által szervezett megemlékezésen, amelyen egy-egy rövid prédikációt tartott Flavius Mihet ortodox pap, Lobontiu Alexandru radnóti görög katolikus esperes, dr. Bustya Dezső ny. református lelkész és Kecskés Lajos ny. unitárius lelkész.
A szervezők részéről Man Nistor elnök szólt az egybegyűltekhez, majd Gráma János titkár és Horváth Matild egykori elítélt koszorút helyezett el az emlékmű talapzatánál.
(ferenczi) Népújság (Marosvásárhely)
A kommunizmusnak világszerte mintegy harmincmillióval több áldozata volt, mint az első és második világháborúnak együttvéve.
Az emberiesség elleni tettek, rendszerek eleve bukásra vannak ítélve, sosem nyerhetnek végső diadalt. A gonosz, az aljas, a kegyetlen szenvedést, fájdalmat okoz az áldozatainak, akiket elpusztíthat ugyan, de meg nem tud törni, magához hasonlatossá soha nem teheti, mert a jóság hittel párosul, a hit pedig ébren tartja a reményt, módot a túlélésre. Amikor a kommunista rendszer mindent elvett az osztályellenségeitől, és bezárta őket az enyedi, a máramaros-szigeti, a szamosújvári, a zsilavai stb. börtönökbe, kínozta és éheztette őket, megmaradt számukra az imádság. A börtönök, a munkatáborok mindenik barakkja templommá szentelődött. A még életben lévő egykori politikai foglyok s a már elhunytak hozzátartozói hálaadással gondolnak az egykori fájdalmakra, szenvedésekre, mert, akár Krisztust a kereszten elszenvedett kín, őket is magasztosabbá, nemesebbé tették.
Emlékeznünk kell hát mindazokra, akik nem tértek vissza, s azokra is, akik végül megszabadultak az embertelenség poklából. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bár a rendszer összeomlott, kiszolgálói és haszonélvezői tobábbra is itt vannak közöttünk – hangzott el szombat délelőtt Marosvásárhelyen, a kommunizmus áldozatainak emlékművénél, a Volt Politikai Foglyok Maros Megyei Szövetsége által szervezett megemlékezésen, amelyen egy-egy rövid prédikációt tartott Flavius Mihet ortodox pap, Lobontiu Alexandru radnóti görög katolikus esperes, dr. Bustya Dezső ny. református lelkész és Kecskés Lajos ny. unitárius lelkész.
A szervezők részéről Man Nistor elnök szólt az egybegyűltekhez, majd Gráma János titkár és Horváth Matild egykori elítélt koszorút helyezett el az emlékmű talapzatánál.
(ferenczi) Népújság (Marosvásárhely)
2016. március 7.
Először az ortodox gyülekezetek támogatásáról döntöttek
Meglehetősen kiegyensúlyozatlannak és preferenciálisnak tűnik az a helyi tanácsi határozat, amely a marosvásárhelyi egyházaknak szóló városi költségvetési támogatásokról szól.
A marosvásárhelyi ortodox papok a legutóbbi önkormányzati ülésen testületileg megjelentek, s az általuk benyújtott kérelmeket – Claudiu Maior javaslatára – elsőként tárgyalták a tanácsosok. Összesen 2 243 989,88 lejt igényeltek, amely az egyházak számára biztosított éves támogatás majdnem teljes egésze. Végül az összeg felét szavazták meg nekik. A többi felekezet kérelmet nyújthat be a fennmaradó összegre.
A marosvásárhelyi önkormányzat évente egyszer nyújt ilyen jellegű anyagi támogatást az egyházaknak. Előző években általában az év második felében szavaztak erről, és valamivel kiegyensúlyozottabb volt a támogatott felekezetek jegyzéke.
A Claudiu Maior által benyújtott határozattervezetben kilenc ortodox gyülekezet és egy pünkösdista gyülekezet szerepelt. A legnagyobb összeget az Arató utca és a Pandúrok útja sarkán levő, 1988-ban alakult VI. ortodox parókia kérte, 598.258,63 lejt a templom tetőzetének javítására. 500 ezer lejt igényelt szentképek festésére a szintén a Pandúrok útján levő VII. számú ortodox gyülekezet. Ikonfestés esedékes a remeteszegi ortodox templomban is, erre 250 ezer lejt kértek. A fenntartási költségek törlesztésére kért és kapott támogatást a főtéri kis ortodox templom lelkésze, két tételnél is szerepel az igénylésük: az ortodox temető melletti kőtemplom és a kövesdombi ortodox gyülekezet esetében. Javítani szeretnék a Klastrom utcai templomot és a Hunyadi utcában levő ortodox katedrálist is. Az összegek 60-160 ezer lej közöttiek. Fenntartási költségekre kért pénzt a 6-os számú, a Hidegvölgyben működő pünkösdista gyülekezet, összesen 22 ezer lejt.
A tanácsosok az igénylésben szereplő összegek felét hagyták jóvá. A Peti András által vezetett költségvetési bizottság javaslatára bekerült a jegyzékbe még a főtéri görög katolikus gyülekezet (lelkész: Flavius Iosif Miheţ) és kövesdombi római katolikus plébánia is, összesen 134 ezer lejes éves támogatással. A határozatban az is szerepel, hogy a többi felekezet is benyújthat igénylést, részt kérve a marosvásárhelyi költségvetésben az elismert felekezetek támogatására megszavazott összegből.
2015-ben egyetlen magyar felekezet temploma részesült támogatásban, a marosvásárhelyi Vártemplom, amelynek 31 ezer lejt szavazott meg az önkormányzat. Akkor Henter György református lelkész elmondta, a hangosítóberendezés korszerűsítésére kértek és kaptak pénzt. A Vártemplom mellett anyagi támogatást kapott a városi költségvetésből a IV-es számú marosvásárhelyi görög katolikus gyülekezet, összesen 100 ezer lejt javításokra és a templom fenntartási költségeinek törlesztésére, 150 ezer lejt kapott a IX. ortodox parókia templomi szentképek festésére, ugyanennyi összeget fordíthatott a VII. ortodox gyülekezet ikonfestésre. A két pünkösdista gyülekezetnek összesen 30 ezer lej jutott.
2013-ban a Pandúrok útján levő két ortodox gyülekezet egyike 150, a másik 100 ezer lejt kapott templomi freskófestésre. A Szabadi úton is két ortodox templom és gyülekezet van, az egyik freskófestésre 300 ezer lejt igényelt, a másik javítási munkálatokra 100 ezret. A VIII-as számú ortodox egyházközség karbantartási és fenntartási költségekre 120 ezer lejt kapott. A magyar egyházak közül a főtéri Keresztelő Szent János plébániatemplom, a Bolyai téri unitárius egyház és a Szabadi úti református gyülekezet részesült költségvetési támogatásban.
Simon Virág. Székelyhon.ro
Meglehetősen kiegyensúlyozatlannak és preferenciálisnak tűnik az a helyi tanácsi határozat, amely a marosvásárhelyi egyházaknak szóló városi költségvetési támogatásokról szól.
A marosvásárhelyi ortodox papok a legutóbbi önkormányzati ülésen testületileg megjelentek, s az általuk benyújtott kérelmeket – Claudiu Maior javaslatára – elsőként tárgyalták a tanácsosok. Összesen 2 243 989,88 lejt igényeltek, amely az egyházak számára biztosított éves támogatás majdnem teljes egésze. Végül az összeg felét szavazták meg nekik. A többi felekezet kérelmet nyújthat be a fennmaradó összegre.
A marosvásárhelyi önkormányzat évente egyszer nyújt ilyen jellegű anyagi támogatást az egyházaknak. Előző években általában az év második felében szavaztak erről, és valamivel kiegyensúlyozottabb volt a támogatott felekezetek jegyzéke.
A Claudiu Maior által benyújtott határozattervezetben kilenc ortodox gyülekezet és egy pünkösdista gyülekezet szerepelt. A legnagyobb összeget az Arató utca és a Pandúrok útja sarkán levő, 1988-ban alakult VI. ortodox parókia kérte, 598.258,63 lejt a templom tetőzetének javítására. 500 ezer lejt igényelt szentképek festésére a szintén a Pandúrok útján levő VII. számú ortodox gyülekezet. Ikonfestés esedékes a remeteszegi ortodox templomban is, erre 250 ezer lejt kértek. A fenntartási költségek törlesztésére kért és kapott támogatást a főtéri kis ortodox templom lelkésze, két tételnél is szerepel az igénylésük: az ortodox temető melletti kőtemplom és a kövesdombi ortodox gyülekezet esetében. Javítani szeretnék a Klastrom utcai templomot és a Hunyadi utcában levő ortodox katedrálist is. Az összegek 60-160 ezer lej közöttiek. Fenntartási költségekre kért pénzt a 6-os számú, a Hidegvölgyben működő pünkösdista gyülekezet, összesen 22 ezer lejt.
A tanácsosok az igénylésben szereplő összegek felét hagyták jóvá. A Peti András által vezetett költségvetési bizottság javaslatára bekerült a jegyzékbe még a főtéri görög katolikus gyülekezet (lelkész: Flavius Iosif Miheţ) és kövesdombi római katolikus plébánia is, összesen 134 ezer lejes éves támogatással. A határozatban az is szerepel, hogy a többi felekezet is benyújthat igénylést, részt kérve a marosvásárhelyi költségvetésben az elismert felekezetek támogatására megszavazott összegből.
2015-ben egyetlen magyar felekezet temploma részesült támogatásban, a marosvásárhelyi Vártemplom, amelynek 31 ezer lejt szavazott meg az önkormányzat. Akkor Henter György református lelkész elmondta, a hangosítóberendezés korszerűsítésére kértek és kaptak pénzt. A Vártemplom mellett anyagi támogatást kapott a városi költségvetésből a IV-es számú marosvásárhelyi görög katolikus gyülekezet, összesen 100 ezer lejt javításokra és a templom fenntartási költségeinek törlesztésére, 150 ezer lejt kapott a IX. ortodox parókia templomi szentképek festésére, ugyanennyi összeget fordíthatott a VII. ortodox gyülekezet ikonfestésre. A két pünkösdista gyülekezetnek összesen 30 ezer lej jutott.
2013-ban a Pandúrok útján levő két ortodox gyülekezet egyike 150, a másik 100 ezer lejt kapott templomi freskófestésre. A Szabadi úton is két ortodox templom és gyülekezet van, az egyik freskófestésre 300 ezer lejt igényelt, a másik javítási munkálatokra 100 ezret. A VIII-as számú ortodox egyházközség karbantartási és fenntartási költségekre 120 ezer lejt kapott. A magyar egyházak közül a főtéri Keresztelő Szent János plébániatemplom, a Bolyai téri unitárius egyház és a Szabadi úti református gyülekezet részesült költségvetési támogatásban.
Simon Virág. Székelyhon.ro
2017. május 8.
A megbocsátás fegyverével A kommunizmus áldozataira emlékeztek
Maroknyi, harmincegynéhány fős csapat gyülekezett szombat délelőtt a kommunizmus áldozatainak marosvásárhelyi emlékművénél. A Volt Politikai Foglyok Szövetségének Maros megyei szervezete Gráma János szövetségi titkár kezdeményezésére 13 éve minden májusban megidézi itt a – sok esetben büntetlenül maradt – embertelenségek évtizedeit.
A túlnyomórészt nyugdíjas korosztályú hallgatóság számára Flavius Miheţ görögkatolikus plébános és Bustya Dezső református lelkipásztor tartott rövid egyházi szertartást.
Bustya Dezső a Pál apostol rómabeliekhez írt levele 12. fejezetéből vett idézettel szólt az egybegyűltekhez: „Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik, adj innia, mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére”.
A lelkész, akit annak idején a kommunista hatalom számos sorstársával együtt börtönbüntetésre ítélt, kettős jelentőségűnek nevezte a találkozót.
– Egyrészt a fogság pincéiben, a kínzókamrákban átéltekre, a jogtalan büntetésekre, és – ami még ennél is fájdalmasabb volt – a családtagoktól való elszakításra emlékezünk. Másrészt, az emlékezésen túl, ez az alkalom hálaadás is a mindenható Jóistennek, aki a szenvedések poklából kimentett.
A lelkipásztor megjegyezte, hogy a kommunizmus bűneiről készült általános számadás a mai napig elmaradt, de a Krisztus tanítása szerint élőknek nem is ez a feladatuk.
– Az erőszaknál hatalmasabb fegyverünk van: a megbocsátás – mondta a lelkész, majd a börtönévek utáni időszak egyik történését idézte fel, amikor a civilben mutatkozó nyomozónak így tett bizonyságot hitéről: „Hiszem, hogy Isten kárpótolni fog a gyötrelmekért, és az Ő kegyelme önt is megtalálja”.
A megemlékezés végén a Volt Politikai Foglyok Szövetsége megyei szervezetének elnöke, Man Nistor osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Az elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2003-ban emelt emlékmű nemcsak az áldozatoké, hanem a kommunista diktatúrával szembeszálló harcosoké is, majd arra is emlékeztetett, hogy a sötét évtizedekben 62 fegyintézet működött az országban, ahol az osztálygyűlölet szellemében nap mint nap megcsúfolták a keresztény értékeket.
A háromnegyed órás rendezvény után Gráma János szövetségi titkárral beszélgettünk.
– Hány taggal indult a kilencvenes évek elején, és jelenleg hány fős a Volt Politikai Foglyok Szövetségének megyei szervezete?
– A rendszerváltás utáni időszakban 3000-en is voltunk, mára a létszám a felére csökkent. A megyei szervezetünk nyilvántartásában jelenleg 1500-an szerepelnek, közülük 500-an aktív tagok. Az ilyen jellegű megemlékezések során igyekszem összefogni őket. Van, aki csak beszélgetni jön hozzánk, és erre mindig van lehetőség.
– Tapasztalatai szerint mennyire tájékozottak a mai fiatalok a kommunista diktatúra történéseit illetően?
– A szászrégeni templomba, illetve a marosvásárhelyi Magányosok Klubjába is kaptunk már meghívást az évek során; fiatalok közé, például iskolákba azonban soha nem hívnak meg minket. Talán a forradalom utáni évek csalódásai, a jelenlegi politikai helyzet miatti elégedetlenség a magyarázata annak, hogy a rendszerváltás előtti időszakot teljes érdektelenség övezi. Pedig a felnövekvő nemzedéknek fontos lenne tudni a létezésünkről, arról, hogy valamit mi is tettünk az emberhez méltó élet védelmében.
A megemlékezést követően a szervezeti tagok közös ebédre indultak a közeli étterembe. Az egyik hölgy azonban jelezte a szervezőknek, hogy ételjegyét egy nélkülözőnek adja át.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)
Maroknyi, harmincegynéhány fős csapat gyülekezett szombat délelőtt a kommunizmus áldozatainak marosvásárhelyi emlékművénél. A Volt Politikai Foglyok Szövetségének Maros megyei szervezete Gráma János szövetségi titkár kezdeményezésére 13 éve minden májusban megidézi itt a – sok esetben büntetlenül maradt – embertelenségek évtizedeit.
A túlnyomórészt nyugdíjas korosztályú hallgatóság számára Flavius Miheţ görögkatolikus plébános és Bustya Dezső református lelkipásztor tartott rövid egyházi szertartást.
Bustya Dezső a Pál apostol rómabeliekhez írt levele 12. fejezetéből vett idézettel szólt az egybegyűltekhez: „Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik, adj innia, mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére”.
A lelkész, akit annak idején a kommunista hatalom számos sorstársával együtt börtönbüntetésre ítélt, kettős jelentőségűnek nevezte a találkozót.
– Egyrészt a fogság pincéiben, a kínzókamrákban átéltekre, a jogtalan büntetésekre, és – ami még ennél is fájdalmasabb volt – a családtagoktól való elszakításra emlékezünk. Másrészt, az emlékezésen túl, ez az alkalom hálaadás is a mindenható Jóistennek, aki a szenvedések poklából kimentett.
A lelkipásztor megjegyezte, hogy a kommunizmus bűneiről készült általános számadás a mai napig elmaradt, de a Krisztus tanítása szerint élőknek nem is ez a feladatuk.
– Az erőszaknál hatalmasabb fegyverünk van: a megbocsátás – mondta a lelkész, majd a börtönévek utáni időszak egyik történését idézte fel, amikor a civilben mutatkozó nyomozónak így tett bizonyságot hitéről: „Hiszem, hogy Isten kárpótolni fog a gyötrelmekért, és az Ő kegyelme önt is megtalálja”.
A megemlékezés végén a Volt Politikai Foglyok Szövetsége megyei szervezetének elnöke, Man Nistor osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Az elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2003-ban emelt emlékmű nemcsak az áldozatoké, hanem a kommunista diktatúrával szembeszálló harcosoké is, majd arra is emlékeztetett, hogy a sötét évtizedekben 62 fegyintézet működött az országban, ahol az osztálygyűlölet szellemében nap mint nap megcsúfolták a keresztény értékeket.
A háromnegyed órás rendezvény után Gráma János szövetségi titkárral beszélgettünk.
– Hány taggal indult a kilencvenes évek elején, és jelenleg hány fős a Volt Politikai Foglyok Szövetségének megyei szervezete?
– A rendszerváltás utáni időszakban 3000-en is voltunk, mára a létszám a felére csökkent. A megyei szervezetünk nyilvántartásában jelenleg 1500-an szerepelnek, közülük 500-an aktív tagok. Az ilyen jellegű megemlékezések során igyekszem összefogni őket. Van, aki csak beszélgetni jön hozzánk, és erre mindig van lehetőség.
– Tapasztalatai szerint mennyire tájékozottak a mai fiatalok a kommunista diktatúra történéseit illetően?
– A szászrégeni templomba, illetve a marosvásárhelyi Magányosok Klubjába is kaptunk már meghívást az évek során; fiatalok közé, például iskolákba azonban soha nem hívnak meg minket. Talán a forradalom utáni évek csalódásai, a jelenlegi politikai helyzet miatti elégedetlenség a magyarázata annak, hogy a rendszerváltás előtti időszakot teljes érdektelenség övezi. Pedig a felnövekvő nemzedéknek fontos lenne tudni a létezésünkről, arról, hogy valamit mi is tettünk az emberhez méltó élet védelmében.
A megemlékezést követően a szervezeti tagok közös ebédre indultak a közeli étterembe. Az egyik hölgy azonban jelezte a szervezőknek, hogy ételjegyét egy nélkülözőnek adja át.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)