"Gyimesbükkön Deáky András panziójában zajlik június 25-július 1. között a moldvai csángó gyerekek és az őket tanító pedagógusok közös tábora, amelynek célja azon sajátos oktatási módszerek kipróbálása, melyek a 2001 őszétől beinduló moldvai csángó oktatási program megvalósítását szorgalmazzák. A tavaly Klézsén és Pusztinán beindult, iskolán kívüli magyar nyelvoktatást idén a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében tíz helységre kiterjesztik: Klézsén, Pusztinán, Somoskán, Lészpeden, Trunkon, Külsőrekecsinben, Dioszén, Forrófalván, Budán és Bákóban szakképzett tanárok vállalnak iskolán kívüli oktatást, mivel a Bákó megyei tanfelügyelőség máig akadályozza a moldvai csángó gyerekek anyanyelvének oktatását. A fiatal pedagógusok - Barnat Simona, Bilibók Jenő, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Lukács Emese, Mester László, Mihálydeák Adél, Róka Szilvia és Sarca Felicia - munkáját segítette, órákat tartott, illetve módszertani útmutatásokat adott Borbáth Erzsébet tanárnő, aki egy évtizeden át többszáz moldvai csángó gyereket tanított Csíkszeredában. /(Deáky András): Moldvai csángó oktatási tábor Gyimesbükkön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./"

"Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség programfelelőse jelezte, hogy a tavalyi tapasztalatokon okulva, a magyar nyelv csángóföldi oktatása az iskolán kívül zajlik az idei oktatási évben. A szövetség pályázatot nyújtott be a nyáron a hálózat megszervezésére, s a magyar oktatási tárca és az RMPSZ segítségével szeptemberben végeztek a szervezéssel. "Az oktatást minden helyszínen megkezdtük, a pedagógusok és gyerekek közösen dolgoznak. Pusztinán: Bilibók Jenő, Barnat Simona, Nyisztor Ilona és Ségercz Ferenc foglalkoznak kicsikkel és nagyokkal. Trunkon: Róka Szilvia, Dioszénben: Farkas Mónika tanít, Klézsén: Mihálydeák Adél, Borsos Gyöngyi, Hegyeli Attila foglalkozik kicsikkel, nagyokkal és felnőttekkel. Somoskán: Bogdán Melinda, Külsőrekecsinben: Szarka Felicia és Ghiurca Valentin dolgoznak. Okt. 13-án, tartják az első tanártalálkozót Klézsén. Ekkor a tanárok beszámolnak az indulás nehézségeiről, sikerekről, kudarcokról. /Csángómagyar oktatás 7 faluban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./"

"Dec. 8-ra beidézték a klézsei rendőrségre a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit /a programvezető Hegyeli Attilát, a magyarórákat saját lakásába befogadó Csicsó Antalt, Habarics Lázárt és Istók Bálintot, valamint Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél tanárokat/. Hegyeli Attila a Krónikának elmondta, arról értesült, hogy a Bákó Megyei Rendőrségről Amariucai századossal kell találkozniuk, aki a délutáni magyarórák ügyében folytat vizsgálatot a községben. A Bákó Megyei Rendőrkapitányság sajtóosztályán Valerica Manole százados a Krónika első megkeresésekor nem tudott tájékoztatást nyújtani arról, hogy milyen ügyben nyomoz a rendőrség. A második telefonhíváskor már azzal a hírrel fogadott, hogy lefújták a klézsei akciót. Elmondta, lehetséges, hogy erről csak beszélgetésünk után értesítik a helyi rendőrök a beidézett személyeket. Valerica Manole arról tájékoztatott, hogy Amariucai százados, a közrendvédelmi osztály tisztje a Megyei Tanfelügyelőség írásos megkeresése nyomán készült kiszállni Klézsére. Az átiratban az állt, hogy a községben engedély nélküli oktatás folyik. "Az üggyel foglalkozó kollégám értesítette már a rendőrőrs-parancsnokot, hogy ne hívja be az érintett személyeket, amíg a tanfelügyelőség nem szolgáltat további adatokat az ügyről - nyilatkozta a szóvivő. Ezeket a problémákat a helyi hatóságoknak és a tanfelügyelőségnek kell megoldaniuk, és a megoldáshoz nem szükséges a rendőrség fellépése - magyarázta a Krónikának Valerica Manole százados. /Gazda Árpád: Beidézték a csángók magyartanárait. Visszalépett a rendőrség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./"

Amikor az ősszel Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél nyelvkutató és egyben tanító elindult Klézsére, már érződött, hogy az országban megerősödött a magyarellenes hangulat. Az elmúlt héten például a klézsei rendőr egyszerűen besétált a magyar tanárok lakására. Az ideiglenes tartózkodási engedély hiánya miatt úgy viselkedett, mintha házkutatási paranccsal is rendelkező politikai rendőr lett volna. Mihálydeák Adél és Borsos Gyöngyi pedagógusok. Egyedül Klézsén az ősszel még mintegy 200 magyar nyelvet tanulni óhajtó száma 40–50-re csökkent a megfélemlítések miatt. Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél jan. 28-án visszautazott Klézsére, hogy Hegyeli Attilával együtt folytassák a tanítást. Jan. 28-án fontos tanácskozásra is sor került Bákóban. Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke jelenlétében megalakult a Csángómagyar Pedagógusok Testülete. (A 12 Moldvában tanító pedagóguson kívül Borbáth Erzsébet és Deáky András is a tagjai között található.) /Bajna György: Megalakult a csángómagyar pedagógusok testülete. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29.

Csángó oktatás – program és megvalósítás – Borbáth Erzsébet kiértékelője
1. A csángó oktatási program indulása
Kilenc évvel ezelőtt pontosabban 2002. április 10.-én írt, a jelenlegivel azonos című beszámolómat is a fenti József Attila verssorral indítottam. Akkor a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége felkérésére, a moldvai csángó oktatási program szakirányítójaként számoltam be a 2001-2002-es tanévben beindított csángó oktatási program nehézségeiről, eredményeiről. Az akkori beszámolóból, amely megjelent a Moldvai Magyarság című folyóirat 2002. júliusi számában is, fontosnak tartok kiemelni három megállapítást.
1.1. „Az iskolán kívüli magyar nyelvoktatási program kidolgozása és a 2001-2002-es tanévtől történő beindítása a moldvai csángó falvakban, annak a folyamatnak az eredménye, amely 1990-ben kezdődött, és 2000. november 5-én Klézsén (a Szeret-Klézse Alapítvány székházában szerk. megj.) kidolgozott átfogó Cselekvési tervben összegződött.” (Ezen tényállás következetes elhallgatása több, mint elgondolkodtató.)
1.2. „2001. szeptemberétől 7 helységben (Pusztina, Klézse, Buda, Somoska, Külsőrekecsin, Diószén, Trunk) 12 pedagógus (Bârnat Simona, Bilibok Jenő, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Farkas Mónika, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Mihálydeák Adél, Nistor Ilona, Róka Silvia, Sarca Felicia, Ségercz Ferenc) közülük 7-en szülőfalujukba hazatért moldvai csángó értelmiségi fiatalok (szerk. megj.) irányításával elkezdődött az immár szakmailag is szervezett iskolán kívüli magyar nyelvtanítás.”
(A fiatal moldvai csángó értelmiség feladatvállalása tehát már a program indításakor nyilvánvaló volt. Tanulságos lenne egy tanulmányban feldolgozni, miért keseredtek bele, távolodtak el a Csángószövetségtől a kezdetben hittel és bizakodással feladatot vállaló csángó fiatalok. Kapnak-e kellő megértést, segítséget, elismerést azok, akik tehetségükkel, munkájukkal kibocsátó közösségüket is szolgálják, és mintát adnak az utánuk jövők számára?) 1.3. „Moldvai látogatásom még inkább megerősített abban, hogy az anyagi támogatás mellett, a szakmai felkészültség, elhivatottság, az adott közösség ismeretén, tiszteletén, szeretetén alapuló következetes, tisztességes munka visz sikerre egy programot.”
2. A program átvilágításának célja, lebonyolításának módja Meg kell vallanom őszintén, hogy váratlanul ért a Csángószövetség felkérése, hogy a szovátai (Románia) Teleki Oktatási Központ és a Csángószövetség közös „minőségbiztosítási programjában” részt vegyek. (A Csángószövetség minőségi oktatásra vonatkozó elképzelései miatt szakmai kapcsolatunk 2004. szeptemberétől megszakadt.) Mindezek ellenére megtisztelő, felelősségteljes feladatként vállaltam el, hogy a Teleki Oktatási Központ igazgatójával és egy fiatal történelem-filozófia szakos tanárral együtt „szakmai segítséget nyújtsunk, átvilágítsuk a moldvai csángó oktatási programot, véleményezzük a Csángószövetség munkáját”. (Így szólt a felkérés.)
A feladat súlyának megfelelően 2011

Apróka eszponka
– Ne, egy apróka eszponka! – kiáltottak fel a frumószai csángó lányok, amikor gyöngyfűzéskor meglátták a pici biztosítótűt. – A ziherejsztűre mondjátok? – kérdeztem csodálkozva.
A XII. Frumószai szavalóversenyről
Összegyűltünk. Magunk voltunk.
Az idei szavalóversenyen minden frumószai gyerek mondhatott verset, aki szeretett volna. Nem kellett kiválasztani a legjobbakat. Mindenkit szeretettel vártunk.
Emlékszem, a nagyobbak kikerekedett szemekkel kérdették:
– Akkor előbbször nem es lesz választgatás, hanem csak úgy lehet jönni?
– Magunk leszünk. Más faluból nem jönnek immán – válaszoltam.
Pedig máskor mekkora nagy vendégfogadás volt ilyenkor. Folytonos egyeztetés, hogy ki fogad gyereket, ki kinél alszik, ki mivel érkezik, mit és hol étkezünk. Pontosan nyolc esztendeig szerveztük így Adriánnal, s jöttek a kollégák, hozták a tanítványaikat a megmérettetésre.
Most magunk voltunk.
Hosszú folyamat, míg lelkem megsúgta: – Végre figyelhetsz rájuk, a tieidre!
Így szállt el az utolsó fájdalompihe is a szívemből.
Hiszen valóban így esett ez. Végre figyelhettem a frumószai gyerekekre.
Amikor kialakult a versenyzésre jelentkezők névsora, vettem az ajándékszatyrokat és szerre, névre szólóan pakolgattam bele a kincsecskéket. Pontosan tudtam, hogy kinek mire van szüksége, de azt is, hogy ki mit szeretne, a színeket, ízeket, formákat, a számukra legkedvesebbeket. A kincsecskéket, melyeket Ti hagytatok itt az év során, kedves idelátogatók!
Köszönöm Mihálydeák Adélnak és Márton Zoltánnak a zsűrizést, és azt a varázslatot, ami ott helyben született. A két első helyezett tanulónak mindenek mellett útlevelet csináltatunk, így jöhetnek a magyarországi táborba.
A Pillangó Alapítványnak köszönjük a támogatást, segítségük nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendezvény!
A gyerekek üdítőt, fagyit kaptak a szünetben, tartalmas csomagot, oklevelet.
Én csak megköszönni tudom a frumószai gyerekeknek azt a lelkesedést, ahogy készültek erre a versenyre. Volt, ki óra közben, volt, ki előtte, utána mondta a versét, meséjét, hogy jó legyen a nagy napra.
A frumószai iskola vezetőségének, kollégáimnak szintén köszönet jár, hisz ismételten tárva nyitották az iskola kapuját a magyar szavalóverseny előtt.
Neagu Adrián tanár bácsinak hálám a szép oklevelekért, a háttérplakátért, a sok levélírásért, egyeztetésért, beszerzésért, filmezésért, a szünetben fenntartott rendért, egyszóval a szervezésért.
(2015. június 13.)
Szabadság (Kolozsvár)