Eltérőek az álláspontok a bukaresti Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókirodájának megnyitása ügyében. A helybéli várakozások szerint ez év végéig remélhetőleg működni fog az intézmény, a magyarországi kultúrdiplomácia képviselői szerint ez inkább 2006 elején esedékes. Demeter János, Kovászna megye tanácsának elnöke szerint remélhetőleg idén lesz az ünnepélyesen átadás. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Beke Mihály András másként látja a helyzetet. Szerinte diplomáciai jegyzékváltásra is szükség van, ezért az iroda megnyitását reálisabb „2006 legelejére” helyezni. Az iroda működését a bukaresti intézet költségvetéséből fedezik, ez bizonyos pénzügyi források átszervezését feltételezi. A sepsiszentgyörgyi iroda vezetésével kapcsolatban a bukaresti Magyar Kulturális Intézet jelenlegi intézeti titkárának, Vári Attilának a neve került szóba. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma sajtóirodájának közlése szerint a fiókirodát leghamarabb jövő év februárjában lehet megnyitni. Az iroda létrehozását jelző, de még nem az avatást jelentő, tavaly november 9-én lezajlott ünnepségen, a távolmaradó Hiller István tárcavezető helyett, Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára volt jelen, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök társaságában. 2004 júliusában Medgyessy Péter kormányfő ígérte meg a bukaresti Magyar Kulturális Központ székelyföldi kirendeltségének Sepsiszentgyörgyre telepítését. Hiller akkor közölte a háromszékiekkel, hogy a 2004-es költségvetésben nincs fedezet az iroda beindítására, ezért az avatóra csak 2005-ben kerülhet sor. Idén áprilisban Schneider Márta, az NKÖM helyettes államtitkára a magyar-román kulturális egyezmény aláírásától tette függővé az intézmény megnyitását. /Idő kell a sepsiszentgyörgyi fiókintézet beindításához. Kulturális iroda – mikor? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Május 22-én kezdődött a harmadik alkalommal megszervezett Film.dok dokumentumfilm fesztivál, a korábbi két évben Sepsiszentgyörgyön rendezett filmszemle és verseny ezúttal Csíkszeredában zajlik. Az egyhetes fesztivál megnyitóján Farkas György a fesztivál igazgatója köszöntötte a jelenlevő filmeseket és érdeklődőket, majd Beke Mihály András, a szervező Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója, a fesztivál elnöke szólt. A megnyitón a budapesti Sebestyén Márta fellépett Nyitva látám mennyeknek kapuját című műsorával. A zsűri elnöke Sára Sándor rendező-operatőr. A verseny kategóriákban zajlik: Tudomány.dok, Történelem.dok, Művészet.dok, Természet.dok, Fikciós.dok, Kísérlet.dok, Portré.dok, Év.dok csoportokba nevezhették be alkotásaikat a dokumentumfilm-készítők. /-f-: III. Film.dok . Magyar–Román Dokumentumfilm Fesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

A bukaresti Magyar Kulturális Központban mutatták be október 18-án Bányai Éva Sikertörténet kudarcokkal /Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2006/ című, bukaresti értelmiségiekkel folytatott beszélgetéseket tartalmazó interjúkötetét. Vitát fakasztott a bukaresti bemutatón Bíró Béla felvetése, miszerint a szabadság önfelszámolása történt a bukaresti magyar értelmiség esetében, és ezt „eufóriájukban nem vették észre”. Beke Mihály András, a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója túlspekulációnak nevezte Bíró Béla vehemensebb állításait. /G. E.: Feltáráskísérlet. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

„Míg az 56-os események romániai utóhatásait ismerjük, sőt, román nyelven is már több könyv megjelent, a szerb-macedón-bolgár térségre gyakorolt hatásáról nem sokat tudunk” – fogalmazott Beke Mihály András, a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Bukarestben, a Román Kulturális Intézetben november 15-én, a magyarban 16-án tartják a kerekasztal-értekezletet, 1956: A magyar forradalom és regionális kihatásai címmel. Az eseményt a Magyar Kulturális Intézet, a Román Kulturális Intézet és a Lengyel Intézet szervezi közösen. Az értekezlet célja a legújabb kori történelem perspektívájából átgondolni azt, hogy milyen kihatásuk volt 1956 végén a budapesti megmozdulásoknak nemcsak Magyarországon, hanem néhány más közép-európai országban is. Részt vesznek bulgáriai, macedóniai, lengyelországi, szerbiai és magyarországi történészek, újságírók, politológusok és az akadémiai és kulturális élet személyiségei. Áldozatok hősök nélkül címmel előadást tart Bíró Béla, esztéta, politikai kommentátor, a csíkszeredai Sapientia Egyetem előadótanára. Stark Tamás, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa A megtorlástól a „puha” diktatúráig. A magyar út a hatvanas és a hetvenes években címmel értekezik. Szimo Mladenovszki professzor, a Szkopjei Egyetem történelmi tanszékének vezetője az 56-os magyar forradalom Macedóniában kiváltott hatását tárja fel. /G. E.: Régiós 56 – feltárás. Bukaresti kerekasztal a magyar, román és lengyel kulturális intézetekkel.= Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Beke Mihály András, a Magyar Köztársaság bukaresti Kulturális Központjának igazgatója a Film. dok megnyitóján a szervezés során felmerült anyagi nehézségekről beszélt. Az anyagi megszorítások, a költségvetési szigor, ami most Magyarországon érvényesül, a fesztiválokat és a filmeket finanszírozó forrásokat is érinti. Azonban egy ilyen fesztivált halasztani nem szabad, ha egyet kihagytunk volna, akkor már nem biztos, hogy folytatni lehet. /Szembesíteni a társadalmat a valósággal. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18./

Kincses Réka Balkán bajnok című alkotása nyerte el a Csíkszeredában tartott IV. Film.Dok magyar–román dokumentumfilm-fesztivál fődíját. Az alkotás idén egy másik jelentős elismerést is besöpört: a Balkán bajnoknak ítélték oda ugyanis a 2007-es budapesti filmszemle legjobb dokumentumfilmjének járó díját. A portré kategóriába benevezett film a rendező édesapját, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvédet mutatja be. A történet két idősíkon fut: az egyik 1989 végétől a 2004-es választásokig, a másik pedig a 2004-es választási kampány idején, amelynek zártával a győztesek ünnepelnek, Kincses Előd azonban nem. Ő vesztes, a rendszerváltás és a választások vesztese. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet, Csíkszereda polgármesteri hivatala és a Mazsola Film Bt. szervezte, május 14–20. között tartott csíkszeredai filmszemle látogatottsága rekordot döntött. A szemle célja a magyar és román filmes és televíziós szakemberek közötti szorosabb kapcsolat kialakítása. Beke Mihály András, a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Intézetének igazgatója sikeresnek ítélte meg filmes mustrát, annak dacára, hogy kevesebb pénz állt a szervezők rendelkezésére. /A bajnok lett a bajnok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./

A Moldovai Köztársaságra is kiterjeszti működési hatókörét a bukaresti Magyar Kulturális Intézet, és már a jövő év tavaszán kulturális napokat szervez a Romániával szomszédos országban – tájékoztatta az MTI-t Beke Mihály András igazgató. Az igazgató ezzel a céllal folytatott tárgyalásokat az ottani kulturális minisztérium vezetőivel, valamint a kisinyovi kulturális élet vezető személyiségeivel. /A bukaresti Magyar Kulturális Intézet Kisinyovban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Vajdahunyadon első alkalommal rendezték meg a vajdahunyadi magyar óvodások, iskolások közös karácsonyát a római katolikus templomban. Százhat magyar kisgyermek énekelte teli torokból a Mennyből az angyalt. Az előadás után nem maradt el az ajándékozás sem. A helyi RMDSZ, a Corvin Savaria Társaság és számtalan magánvállalkozó, illetve az ünnepséghez teret és jelentős segítséget nyújtó római katolikus egyházközség jóvoltából minden kisgyermek szép ajándékkal térhetett haza. Ők is meglepték közönségüket. A szomszédos hittanteremben, dévai társaik példájára gazdag kirakodóvásárt rendeztek: karácsonyi díszeket, képeslapokat, masnikat és festett üveget kínálva az ezúttal is bőkezűnek mutatkozó szülőknek. A kirakodóvásárból begyűlő pénzt egy nagy közös kirándulásra fordítjuk majd – mondta Kiss Mihály András, a Vajdahunyadi 6-os Számú Általános Iskola aligazgatója, aki egyben megálmodója és főszervezője volt a nagy közös magyar karácsonynak. /Gáspár-Barra Réka: Magyar karácsony Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

Újságírói, lapkiadói és közéleti munkásságáért Veszely Károly-díjjal tüntette ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a Magyarország bukaresti kulturális intézetének sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Koordinációs Központja (MKKK) Hecser Zoltánt, a Hargita Népe nyugalomba vonult kiadóját. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke hangsúlyozta, hogy Hecser Zoltán jelentős szerepet játszott a MÚRE létrehozásában, működésének megalapozásában, gazdasági és jogi kérdésekben való jártassága, törvénytisztelő magatartása meghatározta a szervezet működését. A díjat Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezető elnöke és Beke Mihály András, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója nyújtotta át. A díjat tavaly alapította a két adományozó szervezet, első kitüntetettjei pedig a Székelyföld kulturális folyóirat és Graur János temesvári újságíró voltak. Idén Hecser Zoltán mellett az alapításának 50. évfordulóját ünneplő Marosvásárhelyi Rádió kapta az elismerést. A brassói Reménység Házban megtartott MÚRE-közgyűlés záróakkordja volt az április 12-i díjkiosztó. Az előző napon újvidéki újságírók léptek fel. Léphaft Pál karikatúráinak kiállítását Ambrus Attila nyitotta meg, majd a Klemm József, Heinemann Péter és Léphaft Pál alkotta Telepi Rádió című kabaré következett a Redutban, a város művelődési házában. /Díjazták Hecser Zoltánt. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./

Több mint negyven dokumentumfilmet láthat a közönség a Csíkszeredában kezdődött Film.dok magyar–román dokumentumfilm-fesztiválon.,,Nézz, hogy láss!” – így fogalmazta meg a megnyitón a rendezvény mottóját a fesztivál elnöke, Beke Mihály András, az eseményt szervező bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója. A Film.dok korábbi kiírásain díjazott filmek némelyike nemzetközi karriert futott be, a csíkszeredai dokumentumfilm-fesztivál pedig a romániai filmes rendezvények rangsorában a hetedik helyet foglalja el. Idén negyvennégy film indul a versenyen. /Dokumentumfilm-fesztivál Csíkszeredában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./

Rekordszámú nézőközönség, sok jó film és szűkös anyagi lehetőségek jellemezték az idei Film.dok magyar–román dokumentumfilm-fesztivált – összegezte egy hét történéseit Csíkszeredában Beke Mihály András fesztiválelnök, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Az V. film.dok magyar–román dokumentumfilm-fesztivál május 12-én kezdődött és május 17-én ért véget, a díjkiosztó gálával. A Sára Sándor filmrendező által elnökölt zsűrinek nehéz volt a dolga. A fesztivál fődíját a tudomány kategóriában a Poros öltöny című film, Bálint Arthur rendező alkotása kapta. A legjobb rendező díjjal Szirmai Mártont jutalmazták Süllyedő falu című filmjéért. A legjobb operatőrnek Sorin Gociu bizonyult, a Ne haragudj, de... című film fényképezéséért. A Kísérleti kategória győztese és a diákzsűri díjazottja a Csempelevél című alkotás, Somogyvári Gergő és Feszt Judit rendezésében. Az Oknyomozó kategóriában a Hackni (Kresalek Dávid) és Szemben a maffiával (Kármán Irén) című filmeket díjazták. A Lírai dokumentumfilm kategóriában az Imádság (Mohi Sándor) és a Végállomások (Németh Gábor Péter) nyerte el a szakmai zsűri tetszését. A Legjobb első film lett a Zágoni Bálint rendezte Benedek Doktor csodakútja, a zsűri két különdíját pedig a Gulyás Gyula által rendezett Civil Jelentés és a Bayer Zsolt rendezésében készült Utolsó előtti út című film kapta. /Rekordszámú néző az V. film. dok. fesztiválon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Terényi János, Magyarország bukaresti nagykövete – több munkatársával együtt – a napokban búcsút vesz Bukaresttől és négy éven keresztül itt betöltött tisztségétől. Terényi, aki korábban a Külügyminisztérium stratégiai-tervezési főosztályát vezette, Marokkóban nagykövet, Libanonban helyettes nagykövet, Algériában pedig másodtitkár volt. Budapestre visszatérve ő fogja vezetni a Magyar Külügyi Intézetet. Szintén lejárt a mandátuma a Magyar Kulturális Intézet igazgatói tisztségét betöltő Beke Mihály Andrásnak is, aki annyira megszerette itt, hogy még szeretné irányítani ezt az intézményt, beadta pályázatát. Búcsút vett Drávucz Herbert tanácsos, sajtó- és kulturális attasé, Kisvári Tamás katonai attasé, valamint Kónya László is. Magyarország új nagykövetet küld Romániába, Füzes Oszkár újságírót, a Népszabadság korábbi főmunkatársát. /Mihály László: Búcsú a Calderon utcától. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

Beke Mihály András hetek óta izgalmas olvasmányt olvas. Apja, Beke György író nem akart belenézni, attól tartott, csalódnia kell. Vannak benne nyomozók, rendőrök és gyanúsítottak, csak az, hogy kik a gyilkosok, kik az igazi bűnösök és az igazi áldozatok, az nem derül ki az olvasmány végére sem… A családi „szekus dossziét”, apja és – meglepően vaskos – saját nyomozati anyagát böngészi. Kíváncsi lett saját múltjára, úgy, ahogyan mások, a nem-barátai látták. Apjáról két dosszié, róla egy készült, elég vaskosak és állítólag ez csak az eddig előkerült anyag. Majd szólnak, ha még lesz. A konspiratív neveket csak felelőtlen ember tudná teljes bizonyossággal azonosítani. A nevek azonosítását külön kellett kérnie, mondták: talán, majd, egyszer, valamikor. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a „forrás” („sursa”) mikor jelent megfigyelt személyt és mikor besúgót. Beke Mihály András megtudta, hogy a „szekus keresztségben” apja „Barbu”, ő meg „Béla” lett, Magyarországot csak „Helga”-ként emlegetik, megtudta, hogy őt így jellemzik: „merev, zárkózott, rögeszmés nacionalista”, továbbá számára ismeretlen hölgyekkel akarták összeházasítani; megtudta,, hogy az egyik illusztris megfigyeltnek, Tőkés Lászlónak olyan konspiratív névjegykártyával kellett volna bemutatkoznia, amelyikre átszúrt szívet kellett volna rajzolnia. /!/ A „szeku” jól tudta kezelni a lehallgató magnókat, ezekből valóban sok volt. Kiváló követési jegyzőkönyvet tudtak írni arról, hogy apja például – igen gyanús módon – paradicsomot vásárolt a piacon. Egyébként egyetlen magyar nyelvű jelentés szerepelt a paksamétában. A dossziék jól dokumentálják a hajdani rendszer logikáját. Alig találni utalást arra, hogy bárki bírálni merészelte volna a Ceausescut, a Kondukátort vagy a szocialista rendszert. A megfigyelt személyek magatartásának a jelzője a „nem megfelelő” („nekorászpunzátor”). Az összes magyar megfigyelt „irrendenta és nacionalista” eszméket vallott. Azonban többen voltak a tisztességesek, mint remélni merte volna! Nagyon sok volt a besúgó, de kevesebb, mint amennyitől rettegtek az emberek. Néhányra persze kíváncsi lenne: ki volt végülis „Bíró Ferenc”, aki apjáról is szorgalmasan írta jelentéseit; ki lehetett „Adam”, a Korunk szerkesztője; ki volt „Vasilescu”, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője, akitől a Szentendrei Múzeum igazgatója – Balogh Edgár, Benkő Samu és apám mellett – írást kért Kós Károlyról; és ki volt „Literat”, az Utunk szerkesztője, írója, neves értelmiségi („intelectuál cu prestigiu”), aki morálisan apjára is hatással volt? Ki volt „Goga”, Bartha”, „Szabó Tibor”, „Rusz Péter”, „Dinu”, „Udrea”, „Kovács”, a szebeni „Ghergel”, a besztercei „Peiut”,”Stelian”, „Dragan”, a nagybányai „Kiss Gheorhe”, a kolozsvári „Suster”, a szilágysági „András” ,”Constantinescu”, a kolozsvári „Horea”, „Luca”,”Maes”, a bákói „Clejeanu” ,”Constantinescu”? A jelentgetők kevesen voltak, szánalmasak és nevetségesek. /Beke Mihály András: Töltőtoll. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

Június 30-án lezárult Beke Mihály András igazgató ötéves mandátuma a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet (BMKI) élén. Ezzel véget ért romániai kiküldetése, és visszatér Magyarországra. Benyújtotta pályázatát, hogy tovább végezze ezt a munkát, de ismeri a politikai helyzetet, tudja, hogy esélytelen. Úgy látja, dolgos és sikeres évek vannak mögötte. Legjobban sajnálja, hogy nem sikerült több magyar műsort vinni a Csángóföldre. Szerettek volna honlapot szentelni a románra fordított magyar irodalom számára, itt elsősorban szerzői jogi kérdések akadályozták ebben. Büszke arra, hogy megszervezte a Film.dok fesztivált, nagy sikere volt a magyar zenefesztiválnak, sikerült fiatal, kezdő művészeket felkarolniuk. A román hivatalos szervekről elmondta, pár baráti gesztust leszámítva ímmel-ámmal, csupán formálisan viszonyultak az intézethez. /Oborocea Mónika: Az ötletek vezettek sikerhez. Interjú a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet leköszönő igazgatójával. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

A kolozsvári születésű Bretter E. Zoltán követi Beke Mihály Andrást a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet élén. Az új igazgató elmondta: a román fővároshoz rokoni szálak is fűzik. Bretter szeptemberben kezdi el megbízatását. Bretter E. Zoltán, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanára, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő nyerte meg a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Az eredményt július 7-én hirdette ki Hiller István oktatási és kulturális miniszter Budapesten. Bretter E. Zoltán mellett nyolcan pályázták meg a tisztséget, köztük Beke Mihály András, a kulturális intézet eddigi igazgatója is. Bretter E. Zoltán szülővárosában, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait, ahol filozófiát és történelmet hallgatott, majd 1982-es áttelepülése után a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) folytatta, filozófia–szociológia szakon. A diploma megszerzése után a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem társadalomelméleti (ma politikai tanulmányok) tanszékén helyezkedett el, 2007-től docens. Bretter 1990 és 1998 között SZDSZ-es országgyűlési képviselő volt. Korábban a Soros Alapítvány East-West részlegének tagja, majd az Illyés Közalapítvány kurátora, jelenleg az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Közalapítvány kuratóriumi elnöke. /Cseke Péter Tamás: Bretter lett Beke utódja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./ Bretter az SZDSZ oktatáspolitikusa volt és júniusig a pécsi SZDSZ elnöke. A minisztérium a balliberális holdudvar emberei bízza az ország külföldi kulturális képviseletét, írta a Magyar Nemzet. /Ambrus Sz. András: SZDSZ-káder kapta Bukarestet. = Magyar Nemzet (Budapest), júl. 8./

„Július 22-én adom át a megbízólevelemet az államfőnek Bukarestben, addig nem nyilatkozhatom semmiről” – hárította el az Új Magyar Szó kérdéseit Füzes Oszkár, aki rövidesen Terényi János nagykövet helyét veszi át Magyarország bukaresti külképviseletén. A Népszabadság napilap volt főmunkatársa július 15-én érkezik Bukarestbe. – Az Országgyűlés külügyi bizottsága március 4-i, zárt ülésén hagyta jóvá Füzes Oszkár kinevezését, három ellenzéki képviselő tartózkodott. Füzes az MTI és a Népszabadság közös tudósítója volt Hanoiban, évtizedeken keresztül, a Népszabadság főmunkatársa, dolgozott a lap brüsszeli tudósítójaként is. Terényi János volt bukaresti nagykövettel együtt a képviselet több tagjának is lejárt a mandátuma, köztük a Magyar Kulturális Intézet igazgatói tisztségét betöltő Beke Mihály Andrásnak. Távozott továbbá Drávucz Herbert tanácsos, sajtó- és kulturális attasé, Kisvári Tamás katonai attasé is. A volt nagykövet a Magyar Külügyi Intézet élén folytatja karrierjét. /Kánya Gyöngyvér: Ma érkezik Bukarestbe az új magyar nagykövet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Negyven évvel ezelőtt jelent meg először a kolozsvári Echinox című egyetemi lap, amelyet 1968 decemberében 4000 példányban adtak ki, 24 oldalán három nyelven közölték írásaikat az egyetemisták és a fiatal értelmiségiek, a lapnak húsz román, három magyar és egy német oldala volt. A magyar oldalak szerkesztői között olyan személyiségek nevei is szerepeltek, mint Egyed Péter filozófiatörténész, író, költő, esszéíró, Beke Mihály András író, műfordító és Szőcs Géza író, költő. Az Echinox figyelemmel követte a diákszakkörök munkáját, az egyetemi színjátszó csoportok előadásait és az egykori Gaál Gábor Kör fóruma volt. /Negyvenéves a kolozsvári Echinox. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

A CNSAS /Securitate Archívumait Tanulmányozó Országos Tanács/ informátornak tekinti Vetési Lászlót. „Kezünkbe került egy értesítés kópiája, melyben a CNSAS tudatja a kérelmezővel, hogy sikerült azonosítania a Szekuritate két ügynökét, a többi fedőnévnél folytatják az azonosítást. A kérelmező Beke Mihály András újságíró, Beke György író fia, aki miután fellapozta az édesapjáról készült dossziékat, arra volt kíváncsi, kik lapuknak a fedőnevek között. ” Az egyik „Lazarescu”, Bustya Endre irodalomtörténész, többször volt börtönben. A másik „Schuszter” – Vetési László lelkész, a Kárpát Medencei Képviselők Fóruma által létrehozott szórvány munkacsoport elnöke. A Polgári Élet munkatársa felhívta telefonon. Vetési cáfolta, hogy köze lenne hozzá. /Fedőnevek: szekustörténetek vég nélkül. = Polgári Élet (Székelyudvarhely), szept. 22./

Azt mondják rólunk, magyarokról, hogy pesszimista nép vagyunk. Az igazi pesszimistának azonban gazdag a képzelőereje, el tudja és el meri képzelni a legrosszabbat, ezért szökni próbál, cselekedni, írta Beke Mihály András. „Magyarország a végpusztulás előtti válságban vergődik” – nyilatkozta Nemeskürty István. „Magyarország felszámolása folyamatban van” – szólta el magát egy politikus a tévében. „Magyarországot felvásároljuk” – árulta el Simon Peresz izraeli elnök. Egy jeles közgazdász jóslata szerint Magyarország száz év alatt kiürül. Herder két évszázada megjósolta a magyar nyelv kihalását, akkor még összekaptuk magunkat, éppen a riadalomnak köszönhetően. „Még magasról nézvést megvolna az ország.... ”, mondta Ady, aki látta, hogy alant meg „úgy elfogy a magyar, mintha nem lett volna”. Fogyunk is azóta, rendesen. Ady, Nemeskürty – igazi, cselekvő pesszimistáink. Ma már nem kell túlzottan nagy fantázia elképzelni, hogy kiürül a hazánk, hegyek-völgyek és off-shore cégek összessége marad belőle meg pusztán a neve a (történelmi) térképeken. Nem nehéz elképzelnünk, hogy most viszont már Erdély sem marad meg. A legfrissebb hírek szerint mára Magyarország lakosságának a száma alig 36 ezerrel emelkedik a tízmillió fölé! Hónapok alatt a tízmilliós lélektani határ alá süllyedhetünk. Átkerülünk a tízmilliónál kisebb népességű országok rovatába. Tessék hát elképzelni a legrosszabbat! Hogy megpróbáljunk cselekedni, kivédeni azt. /Beke Mihály András: A borúlátás dicsérete. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./

Uzonban november 15-én a község szülöttére, Beke Györgyre emlékeztek a központi parkban felavatott kopjafánál. Beke György hatalmas életműve – több mint húsz könyvet írt, több mint húszat fordított, több ezer publicisztikai írást közölt –a nagy elődök, elsősorban Orbán Balázs hatalmas művének, a Székelyföld leírásának továbbépítése, kiterjesztetve Erdély egészére, át-átruccant Moldvába is az ottani magyarok közé, emellett Bukarest egykori magyar világát rekonstruálta. Boltív-ember volt, és holtában is az marad: a Kárpát-medence egészében érzett és gondolkodott, híd-ember volt, aki szétszóródott magyar nemzetrészek között kapcsolatot épített, írta róla Sylvester Lajos. Az uzoni kopjaavatás a kétnapos rendezvénysorozat záró mozzanata volt. A kopjafa avatásán jelen volt és koszorút helyezett el Beke Mihály András, Beke György Budapesten élő fia. Uzon község vezetőségét dr. Ráduly István polgármester, a 15. évfordulóját ünneplő Jókai Mór Közművelődési Egyesületet Kőmíves István elnök, az ugyancsak 15 éves Szivárvány Női Kart Keresztes Enikő karnagy képviselte. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Lehet erkölcsösen is politizálni, az erkölcs és a politika nem zárja ki egymást. Nemrég mondta ezt egy magyarországi ellenzéki politikus. Egy nyugat-európai közéleti személyiségről, egy kis ország, egy konszolidált demokrácia korábban többször is újraválasztott miniszterelnökéről. Kelet-Európában, ma már Magyarországon is, a tisztesség és a politika fogalmát összekapcsolni vakmerő vállalkozás. Magyar felmérések szerint a közvélekedés leginkább a politikusokat tekinti korruptaknak. Mára a közélet meghatározó személyiségei a „megélhetési politikusok” lettek. Manapság leginkább elvtársi huncutság a politika: a kapitalistává lett KISZ-titkárok egy bukott rend bukott morálját mentik át az új világba, írta Beke Mihály András. /Beke Mihály András: Elvtársi huncutság. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

Szőcs Géza: a csíkszeredai dokumentumfilm-fesztivál közelebb hozza egymáshoz a magyar és román nemzetet
A politika olykor nem vagy csak nagyon nehezen tudja elérni a két nemzet érzelmi és tudati közeledését, a kultúra viszont saját eszközeivel ezt sikeresebben és hatékonyabban képes megvalósítani - mondta az MTI-nek szombaton este Csíkszeredában Szőcs Géza. A magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára film.dok magyar-román dokumentumfilm-fesztivál díjkiosztó gálájának volt a vendége Lezsák Sándorral, a magyar Országgyűlés alelnökével együtt.
Beke Mihály András, a fesztivál elnöke emlékeztetett: az immár hatodik alkalommal megrendezett film.dok fesztiválra 150 beérkezett filmből 47 mű maradt a szoros élmezőnyben, a hét folyamán ezeket láthatta a közönség.
A fesztivál fődíját Bence meg a többi jómadár, Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell alkotása kapta, amely a legrangosabb nemzetközi természetfotós díjak birtokosát, a világ legjobb madárfotósaként emlegetett Máté Bencét mutatja be.
A zsűri elismerő oklevelét kapta az Apró örömök című film (Bálint Ibolya rendezésében), Katalizátorok (Gulyás János rendező). A Csíkszereda Város díjában részesült az Aliszka (Gadó György Pál, Szűcs Tamás rendezésében), valamint a Csapda (Sipos András alkotása). A zsűri különdíjjal jutalmazta a Madarak útja (Drumul Pasarilor) (Klara Trencsenyi és Vlad Naumescu rendezése) című filmet. A Magyar Televízió díját a Mátyás, Mátyás című kísérleti animációs dokumentumfilm nyerte (Felméri Cecília rendezésében). A Duna Televízió díját két alkotás között osztották meg, az egyik a Megtagadva (Mészáros Antónia rendezése), a másik pedig A legbátrabb város (Matúz Gábor rendezése).
Szőcs Géza beszédében elmondta: a fesztivál szervezőinek az volt a célja, hogy a két szomszédos nemzet szakemberei, a magyar és a román filmesek, illetve közönségük között új, szerves, természetes szakmai és emberi kapcsolatokat teremtsenek. Ha valóban fontosnak tartjuk a nemzet szellemi-lelki egységének megteremtését, akkor nem szabad megtorpanni a határoknál, hanem tovább kell lépni - fogalmazta meg a fesztivál legfőbb üzenetét az államtitkár.
A román-magyar dokumentumfilmes együttműködés szakmailag is hasznos lehet a két egymástól eltérő és mégis egymáshoz közelálló világú és nyelvezetű mozgókép számára - tette hozzá. „Mindezekért a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkáraként megtiszteltetésnek tartom, hogy támogatásunkkal hozzájárulhattunk a fesztivál megrendezéséhez” - mondta Szőcs Géza.
Lezsák Sándor megállapította: a dokumentumfilmes szakma képviselői a „valóság jegyesei”, nagy szükség van ma a valóság üzeneteire. Utalt a Lakitelki Televíziós szemle rendezvényeire, amelyek hasonlóan értékes műveket mutattak be eddig.
Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint a fesztiválon bemutatott dokumentumfilmek valóban közelebb hozzák egymáshoz a két nemzet lakóit, a filmesek alkotásai révén más megvilágításban is megtapasztaljuk a körülöttünk lévő valóságot. Krónika (Kolozsvár)

Csak hazádban lehetsz igazán szabad!
Vajdahunyadon, a Petőfi-szobor megkoszorúzásával indult a megemlékezés, a téliesre fordult időjárás miatt azonban az ünnepi beszédek a református templom évszázados falai között hangzottak el. Takács Aranka, az RMDSZ fiatal helyi elnöke rövid beszédében a forradalom mai, nagyon aktuális üzenetéről beszélt, párhuzamot vonva az akkor életüket áldozó fiatalok és megmaradásunkért ma is számtalan küzdelmet felvállalók között. A párhuzam konkrét apropóját az előző napok vajdahunyadi történései szolgáltatták, nevezetesen a szakmailag rendkívül jól teljesítő magyar kórházigazgató politikai alapon történő leváltása. – Akárcsak 165 évvel ezelőtt, most sem nézhettük, nézhetjük tétlenül közösségünk képviselőinek indokolatlan félreállítását. Azonnal léptünk is igazunk érvényesítése érdekében, és örömmel újságolhatom, hogy számos jóérzésű tanácsos kolléga támogatásával sikerült megvonni a városi tanács bizalmát attól a kórházi vezetőtanácsi testülettől, amely dr. Bende Barna menesztését szorgalmazta – számolt be a friss eseményekről Takács Aranka.
A felszólalásokat, ünnepi beszédeket követően Kulcsár Székely Attila, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadóművészének szavalatával, valamint a marosvásárhelyi Lokodi Rozália oboa- és Bordos Kinga zongoraművész koncertjével folytatódott a megemlékezés.
A vajdahunyadi református templom fölé magasodó Hunyadi-kastélyban a helyi Matei Corvin Kollégium, illetve a Téglás Gábor elméleti Líceum diákjai idézték fel sajátos módon a márciusi eseményeket. A Takács Aranka RMDSZ-elnök, Gherghina Rozália tanárnő és Kiss Mihály András iskolaigazgató által rendezett Élő történelem című összeállításban a diákok mai megközelítésben boncolgatták a haza fogalmát, annak jelentését, egyértelmű üzenetként fogalmazva meg, hogy mindenki csak a maga hazájában tud igazán kibontakozni, élni, szeretni, alkotni és igazán szabad lenni. A többnyire kortárs írók, költők szavai által megfogalmazott gondolatsorhoz kötődött Winkler Gyula EP-képviselő vajdahunyadi felszólalása is:„Mi magyarok, nemcsak itt Dél-Erdélyben, hanem Erdélyben mindenütt és a Kárpát-medencében nem a románok, szlovákok, szerbek, ukránok ellenében akarunk szabadok lenni, hanem velük együtt. Az elmúlt évszázad elején Amerikában megélhetőséget kereső magyarok írásait olvasva, de a most Európa-szerte boldogulást kereső magyarokkal beszélgetve, az ők tapasztalatait meghallgatva, merem állítani, hogy szabadságunk csak szülőföldünkön teljesedhet ki. Nekünk szórványban élő, dévai, vajdahunyadi, Zsil-völgyi magyaroknak szülőföldünkön kell biztos jövőt, a velünk együtt élő nemzetiségekkel közösen kell újra felfedeznünk a transzszilván szellemiséget, mert csak együtt lesz esélyünk szabadságunk kiteljesítésére.”
A vajdahunyadi megemlékezés Bartók Béla Magyar képek című zenekari művének néhány közismert dallamával zárult, melyet a marosvásárhelyi Lokodi Rozália oboaművész adott elő, Bordos Kinga zongorakíséretével.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Beke Györgyre emlékeztek (Iskolanap Uzonban)
Egy közösség akkor él, ha messziről hallatszik az iskolacsengő, a gyermekzsivaj, ha megemlékeznek a nagy elődökről, az egykori pedagógusokról, a véndiákokról – hangsúlyozta Sibianu Viktor tanfelügyelő tegnap Uzonban a Tatrangi Sándor-iskolanap megnyitóján. Mintha ezekre a gondolatokra építette volna a helyi iskola a hagyományos tanévvégi ünnepségsorozatát: az elhunyt pedagógusokra emlékeztek, jelen voltak az első nyolcadik osztályt végzett évfolyam (1965) véndiákjai, emléktáblát avattak a falu nagy szülötte, díszpolgára, Beke György író, szociográfus emlékére és a több száz diák a színpadon és a szabadtéri játékokon is felszabadultan szórakozott.
A művelődési házban tartott délelőtti ünnepségen Szabó Margit, a Tatrangi Sándor Általános Iskola igazgatója azt mondta, ma is érvényes Beke György intése, miszerint menekülni egyedül is tudunk, de megmaradni csak egymás védelmében lehet. Ráduly István polgármester gratulált az iskolának azért, hogy boldog gyermekeket nevelnek és megismertetik velük a gyökereiket; Czegő Zoltán író, költő, újságíró Beke György életművét értékelte, aki „XX. századi Orbán Balázsként” kutatta és felmutatta a romániai magyarság helyzetét, s mindent megtett azért, hogy a nehéz időkben is lelkesítse az itt élő magyarságot. A jelenlévőket köszöntötte Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Matekovics Mihály, az Arad megyei RMPSZ elnöke, aki hangsúlyozta: az aradi és háromszéki pedagógusok tizenhatodszor találkoznak szervezetten, s minden alkalommal kölcsönösen feltöltődnek, erősítik az összetartozást, valamint a közös célokért és a megmaradásért való küzdelemben vetett hitüket.
Beke Mihály András író, műfordító édesapja Uzonhoz, a szülőfaluhoz való kötődéséről beszélt, Szabó Margittal együtt leleplezte az iskola falán elhelyezett emléktáblát, amelyet Ungvári Barna András református lelkész megáldott, és Albert Imre plébános megszentelt, majd átadta az iskolának Beke György írógépét, amelyet az író hagyatékából nemrég berendezett emlékszobában helyeztek el. Az iskola diákjai táncos-zenés műsort mutattak be, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, a gidófalvi Czetz János és a nagyborosnyói Bartha Károly Általános Iskola meghívott csapataival közösen vetélkedőket tartottak, hagyományos gyermekjátékokban, különböző csoportos programokban mulatták magukat.
Fekete Réka
Erdély.ma

Kányádi versmondó verseny
Biztatón mosolyognék a zsendülő világra
Kányádi Sándor Mi lennék című versének ajánlásával nyitotta meg a nagy erdélyi költő nevével fémjelzett 17. Versmondó Verseny Hunyad megyei szakaszát Bíró Czeczília vajdahunyadi tanítónő, a rendezvény idei főszervezője és házigazdája.
Az elemistáknak szóló versenyen közel negyven kisdiák szólaltatta meg a számára legkedvesebb Kányádi-verset. – Nem drukkoltunk az első helyekért, hanem örömmel ízlelgettünk minden kimondott szót, gondolatot, üzenetet – értékelt Bíró Czeczília. A versenyjellegből adódóan azonban mégiscsak rangsorolni kellett a szavalatokat: első helyezést ért el az első osztályos Nagy Zsófia (felkészítő Osváth Piroska), második helyezett a harmadikos Fábián László Emese (felkészítő Lengyel Izabella), harmadik helyezett a negyedikes Mózes Kinga (felkészítő Pampu Anna) lett. A díjazottak a varsolci (Szilágy megye) országos döntőn képviselik Hunyad megyét – tájékoztatott Kiss Mihály András, a vajdahunyadi magyar tagozatos tanintézmény aligazgatója.
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Az utca hangja
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. A fúvószenekarok 25. nemzetközi találkozója óriási élmény volt a Rétyre és Sepsiszentgyörgyre gyűlt népes közönségnek, legalábbis a megnyitóünnepségeken. Később azonban már lehangoló volt látni, hogy a rétyi szabadtéri rendezvényen sorra fellépő zenekarokat – akik szebbnél szebb zeneműveket mutattak be, és tudásuk legjavát adták – nem mindenki értékelte megfelelően.
A nagyszínpad előtt nem padok vagy székek, hanem asztalok voltak elhelyezve, és a közönség egy része (tisztelet a kivételnek) nem a zenét hallgatta, hanem evett-ivott, hangoskodott, kacarászott, kiabált, egyesek még énekeltek is. A valódi zenekedvelőket ez nagyon zavarta – úgy látszik, némelyeknek messze van a kultúrotthon... A jövőre nézve tehát azt javasolnám az esemény szervezőinek, hogy a színpad elé csak a zenehallgatásra való ülőalkalmatosságokat tegyék, az asztaloknak van hely hátrébb is, ahol már kevésbé zavaró a mulatozók hangja, és még a zenekarokat is hallani lehet. Így örömet szereznének azoknak, akik nem a sörért, hanem a fúvósokért mentek oda, és még belépőjegyet is fizettek. Nem mellesleg, a zenekarok sem ezt érdemlik. MIHÁLY ANDRÁS, Árkos. Július 14-én elvették a villanyt valamilyen munkálatok miatt, ezt meg is hirdették, de azt nem, hogy az áramszolgálató emberei mit tesznek. A magasfeszültségű vezeték ott megy át a kertemen, amely magánterület, és be is van kerítve, de ők csak úgy bejöttek, meg se kérdezték, szabad-e, noha látták, hogy ott vagyok. A kert végében folyik a patak, ott az égerfákat kivágták – derékból, mint a lehajolni rest fatolvajok – az ágakat beleverték, beletaposták a sarjúba, és ott hagyták. Most már hátulról, a földekről be sem tudok menni a kertembe, előbb el kell takarítanom a mocskukat. Ugyanígy berontottak a szomszédhoz is, ott a cserefa ágait vágták le és törték össze. Így dolgoztak a patak partján 150 méter hosszan, csak a rendetlenség mAradt utánuk. Voltam a rendőrségen, azt mondták, hiába teszek panaszt, úgysem kapok kártérítést kapni, de nem tudom lenyelni, hogy a villanyosok csak úgy belerondíthatnak akárki területébe. M. M. G., Sepsiszentgyörgy. A nemrég lezajlott Bedő Albert-ünnepség kapcsán szeretném közölni, hogy Gödri Miklós volt kálnoki református lelkész csiholta ki az emlékezés szikráját, amely mindannyiunk örömére lánggá terebélyesedett.
JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. A legfőbb motivációja a tusványosi szabadegyetemnek a pártatlan útkeresés volt, habár a mikénteken már érződött a pártállás. Az RMDSZ, mint mindig, saját döntéseit minősítette a legjobbnak, elégedett a helyhatósági választások eredményével, és hitelesnek tartja programját, az MPP egy-két parlamenti helyért besorolt mögéje, az EMNP elhalasztotta a döntést, de részt akar venni a parlamenti választásokon...
NAGY ISTVÁN, Zabola. Egészségügyi miniszterünk (akinek elődeit sűrűn váltogatták) mert mondani egy nagyot: korrupció egyenlő csúszópénz. Így mi lettünk a hibásak, mert orvosaink éhbérét pótoljuk. Én inkább hálapénznek nevezném, egyféle sebtapasz ez a sok helyen vérző ágazaton, habár attól nekem is kinyílik a bicska a zsebemben, ha előre követelik... Érdekes módon, politikusaink általában külföldön kezeltetik még kisebb bajaikat is: Victor Ponta volt kormányfő fájós térdével Erdogan bácsi orvosait kereste fel, és amit ott hagyott, abból egy kisebb hazai kórház alkalmazottjainak havi munkabérét ki lehetett volna fizetni; s lehet, közben tanult is a török elnöktől arról, hogy miként lehet Napóleon egy „demokráciában”. Jelenlegi egészségügyi miniszterünk tudja, hogy a parlamentet az orvosi, ápolói bérek nem foglalkoztatják, elfoglalja őket, hogy olyan extra nyugdíjat biztosítsanak maguknak, amelyből telik német klinikára. Nekünk meg sajnos sokszor a pap bácsi az orvosunk, az utolsó kenettel... Velem az történt, hogy mikor az egészségügyi könyvembe rejtettem a szerintem elvárt „figyelmességet”, ugyanúgy vissza is kaptam. Következőkor virágot vittem, és öröm volt látni az orvosnő arcát: mosolyától, biztatásától félig meg is gyógyultam...
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mese a székely terrorizmusról
A Jobbik 2010-ben a Fidesszel együtt megnyerte a választásokat, és hívei terrorizmussal állítanák vissza Nagy-Magyarországot – ezen a ,,tényen” alapul a román vádhatóság összeesküvés-elmélete... Ráérnek a román honatyák: olyan törvényjavaslatra is van érkezésük, amely bajnoki sportversenyeken kötelezővé tenné az eddig fakultatív román himnuszt. (Miután januárban Sepsiszentgyörgyön egy női kosárlabda-mérkőzésen a Kolozsvári vendégek a román himnusz után melegíteni kezdtek, miközben a házigazdák a székely himnuszt énekelték.) Meg olyanra is, amely a közigazgatásban betiltaná az anyanyelvhasználatot, az összes etnikai jellegű szervezetet, más nyelvű (értsd: magyar) médiatartalmakat pedig csak román feliratozással lehetne sugározni.
Az év végéig regnáló Bukaresti technokrata kormány idén igyekezett visszafogni a magyarellenes megnyilvánulásokat, melyek olykor, ha a politikai érdek úgy kívánja, parancsszóra megfékezhetők. Helyi szinten azonban a hatóságok – gyakran a bíróságok és a törvények alkalmazását felügyelni hivatott prefektus közreműködésével – módszeresen figyelmen kívül hagyják a kisebbségeket védő törvényeket. Akár derültséget is kelthetne a sokszor groteszk hadakozás a magyar jelképek, zászlók, feliratok, elnevezések, utcanevek ellen, ha a Kolozsvári gyerekklinikán nem aláztak volna meg egy olaszteleki magyar kislányt hiányos nyelvtudása miatt. Vagy ha tavaly decemberben nem kellett volna félbeszakítani egy labdarúgó-mérkőzést a Bukaresti szurkolók magyarellenes megnyilvánulásai következtében. És ha nem kapott volna sok ezer lejnyi büntetést több Marosvásárhelyi, mert nem távolította el házáról az önkéntesek által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat. Az RMDSZ – az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye megvalósításáról szóló Bukaresti jelentést cáfoló – áprilisi árnyékjelentésében a magyarellenes megnyilvánulásokat egybegyűjtve megállapítja: Románia nem tartja be vállalásait, visszalépés tapasztalható a kisebbségi jogok alkalmazása terén, a magyarok biztonságérzete gyengült. Július végén a szövetség közzétette újabb, ezúttal a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája megvalósításának Bukaresti jelentéséhez készített árnyékjelentését. A dokumentum lajstromba veszi a romániai magyarok nyelvhasználatát érintő jogsértő korlátozásokat: leszögezi, hogy a román hatóságok nem alkalmazzák a törvényeket, vagy ha mégis, akkor korlátozó értelemben vagy kettős mércével teszik, hogy kiiktassák a magyar nyelv használatát a közéletből.
A Marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen két másik jelentést küldött az ET-nek a nyelvi charta romániai alkalmazásáról. Következtetése összecseng az RMDSZ-ével, a kisebbségi nyelvhasználatra Romániában nincs világos normarendszer, a hatóságok sokszor nem védik, hanem maguk sértik meg a nyelvi jogokat. (A CEMO egyébként – joggal – kifogásolta, hogy az Európa Tanács küldöttsége csupán Bukarestben és Konstancán tájékozódott arról, hogyan valósította meg Románia a kisebbségi nyelvi charta előírásait, az erdélyi magyarokhoz nem is látogatott el.) Mindez a megszokott erdélyi magyar siránkozásnak is tűnhetne, ha a jelentések állításait nem hitelesítené az Active Watch nevű Bukaresti civil szervezet idei beszámolója. A ,,szisztematikus és tervezett” magyarellenesség kontextusában pedig figyelemre méltó a Kézdivásárhelyi ,,terrorista” székelyek ügyében kiszivárogtatott vádirat. A petárdáikkal állítólag robbantani készülő Kézdivásárhelyi magyarok kapcsán a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság vádkoncepciója a Kárpát-medenceére kiterjedő, Budapestről vezérelt, irredenta magyar összeesküvést vizionál, melynek célja – első lépésként az autonómia megvalósításával – Nagy-Magyarország visszaállítása. A vád komolyságát jelzi, hogy arra a ,,tényre” épül: a vádlottakkal összefüggésbe hozott Jobbik 2010-ben a Fideszszel együtt megnyerte a választásokat. Vajon hány román olvasó néz ennek utána? Erre mondják Erdélyben is: a helyzet reménytelen, de nem komoly. Beke Mihály András(Heti Válasz)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kányádi Sándor szavalóverseny Vajdahunyadon
Rigófüttynek lenni
A dévai, vajdahunyadi, szászvárosi és csernakeresztúri magyar oktatás képviseletében negyven kisdiák vett részt csütörtökön a Kányádi Sándor szavalóverseny Hunyad megyei szakaszán, a vajdahunyadi Matei Corvin Kollégiumban. Kiss Mihály András aligazgató bátorító szavai után népdaltanulással oldották a gyermekek a verseny izgalmait. Lengyel Izabella tanító, zenetanár a Tavaszi szél vizet áraszt ismert népdallal nyitotta meg a kis gyermekszájakat és -szíveket, majd egy tréfás csángó bolhadal következett, amitől a kísérő tanítóknak is kisimult és mosolyra derült az arcuk.
A tulajdonképpeni verseny szintén üdítőleg hatott gyermekekre, pedagógusokra, szülőkre egyaránt. Már a költemények – Kányádi Sándor, László Noémi, és Kovács András Ferenc játékos rímbe szedett sorai – jó kedvet sugároztak, ehhez jött még a sok csengő gyermekhang, bátortalan vagy épp önfeledt mosoly, ragyogó szemecske. Az elemista kisdiákok meglepően nagy figyelemmel kísérték egymás szavalatát és őszinte elismeréssel tapsolták meg társaikat. A zsűrizés időben szinte felülmúlta a versenyt. A Vajdahunyadon betanító magyar szakos tanárnők – Kun Gazda Kinga Viola, Dulinszky Izabella és Mészáros Enikő – saját bevallásuk szerint meglehetősen nehezen rangsorolták a kis előadókat. A díjkiosztás előtt Kun-Gazda Kinga zsűrielnökként szólt a gyermekekhez, felemlegetve a Kányádi Sándorral való személyes találkozás feledhetetlen élményét. Majd sor került a részvételi oklevelek, dicséretek és díjak kiosztására, utóbbiakhoz a Corvin Kiadó jóvoltából könyvjutalom is társult. A zsűri döntése nyomán a versenyen meghirdetett három korcsoportban Casian Enric, Boboc Eduard és Székely Beatrice nyerte el az első díjat és ezzel együtt a Varsolcon megrendezendő országos döntőn való részvétel jogát.
Gratulálunk a nyerteseknek és minden kicsi versmondónak, felkészítőiknek, illetve a lelkes szervezőknek, Bíró Czeczília és Pampu Anna vajdahunyadi tanítóknak.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Magyarország csöndes, lassú elfoglalása
A leghíresebb erdélyi „száguldó riporter”, Beke György fia, Beke Mihály András Trianon ma és holnap címmel közölt egy hosszabb publicisztikát a Magyar Hírlapban, ebből idézünk egy „rólunk szóló” részt alább.
Erdélyiként mondom, örvendetes, hogy június negyedike konnotációját sikerült negatívból átfordítani pozitívba: nem a gyász, hanem az összetartozás napja lett. Még akkor is, ha ez inkább imperatívusz, mintsem realitás, kívánalom, mintsem valóság. És mindaddig, amíg akad magyarországi ember, aki rácsodálkozik arra, hogy milyen jól beszélnek a székelyek magyarul, addig az is marad. A trianoni trauma pedig feldolgozatlan. A határon túli magyar nem ilyen „szerencsés”, naponta beleverik az orrát a trianoni valóságba. Az anyaországi közember azonban még mindig nem képes felmérni, sem azt, hogy mit vesztett valójában (a négyzetkilométerekre vonatkozó száraz tankönyvi anyagon túl), sem azt, hogy mitől szenved és mitől fog még szenvedni valójában. Nem dolgozta fel a trianoni traumát, így nem tanult belőle, így veszélyérzete sincs. Pedig hát...
A HVG internetes változatában Torontáli Zoltán néhány hete hosszabb riportban számolt be arról, hogy a keleti határszélen, nevezetesen Battonyára a rendszerváltás óta összesen mintegy ötszáz román család költözött át a közeli Aradról. És nem csak magyar nemzetiségűek. Ők pótolják az elvándorlás miatt elnéptelenedő város lakosságát. Az aradi panellakások árából megveszik a pusztuló battonyai kertes házakat, rendbe hozzák azokat, onnan ingáznak be a nagyvárosba. Olyan jó hírű és jól felszerelt a helyi román tannyelvű iskola, hogy még a magyarok is oda járatják a gyerekeiket.
A helyi lakosok természetesnek tartják, hogy városuk Arad agglomerációs települése. Egy másik híradásból tudható, hogy a környéken már megvan a telek az ortodox templom megépítésére. Hiszen ez a jelenség, a romániai, partiumi nagyvárosokból a határszéli magyar településekre való átköltözés és az onnan ingázás egyáltalán nem csak Battonyára jellemző.
Pedig Románia egyelőre nem is tagja a schengeni övezetnek. Szemben például Szlovákiával. A hetilap újságírója korábban Rajkán is járt, beszámolt arról, hogy a települést az uniós határ megnyitása óta ellepték a szlovák állampolgárok, persze köztük felvidéki magyarok is, s a falu lélekszáma megduplázódott. Évente mintegy háromszáz szlovák állampolgár költözik át a hajdani magyar koronázóvárosból. Pozsonyból városi busz jár át Rajkára, és emlékezhetünk arra is, hogy a szlovákiai választások idején szlovák politikai plakátokat is kiragasztottak a magyar városban.
Távolról sem tudok azonosulni a battonyai románok postaládáiba gyűlölködő röpcédulákat szóró magyar szélsőségesekkel, tettüket nem csak ostobának, hanem reménytelenül önpusztítónak is tartom. Ugyanakkor az hiszem, egy komolyan vehető nemzetpolitikának hatékony választ kellene találnia erre a kihívásra.
Hiszen lehet, hogy van, akit ez a nagy népmozgás EU-fóriára lelkesít. Erdélyiként azonban nem tudok nem arra gondolni, hogy ugyanígy örülhettek hajdan az erdélyi magyar földesurak a Kárpátokon túlról folyamatosan érkező, a magyarokat kiszorító, mert náluk olcsóbb román földműves munkavállalóknak.
A HVG újságírója neheztelve szól arról, hogy Rajkán a helyi magyarok mennyire tartózkodóak, sem a boltos, sem az óvónő nem akar megtanulni szlovákul. Azt viszont ő is érzékeli, hogy bár egyelőre a betelepült szlovákok nem vesznek részt a helyi – magyar – közéletben, ez bármikor megváltozhat. Rajkán már ma többségben vannak a szlovák állampolgárságú lakosok, és bár még nagyobb a magyarul beszélők száma, az évi háromszáz betelepülő révén ez hamarosan változhat. Akár már néhány éven belül a szlovák állampolgárok többségben lesznek a faluban, és kérdés, hogy megpróbálják-e kezükbe venni annak irányítását. A lakcímkártyával rendelkezők nem csupán szavazhatnak az önkormányzati választáson, hanem polgármesternek is jelöltethetik magukat. És legközelebb már lehetnek olyan rajkai szlovákok, akiknek más elképzelésük van a település jövőjéről, mint az akkora már kisebbségbe szoruló magyar őslakosoknak. Hiszen amiképpen Battonya Arad agglomerációjának tekinthető, azonképpen Rajka ma már csak közigazgatásilag magyar, valójában Pozsonyhoz tartozik.
Akkor meg talán majd az óvónő is kötelezhető lesz arra, hogy megtanuljon szlovákul! itthon.ma/szerintunk