Egyre kevesebben gazdálkodnak
A kilencvenes évek elején még megérte mezőgazdasággal foglalkozni. A földeket frissiben szolgáltatták vissza, a falusi emberben még élt az egyéni gazdálkodás vágya, az ősi földhöz való ragaszkodás. Ha évszázadokon át megéltek mezőgazdálkodásból, nekünk is meg kell érje, mondogatták sokan, és nekivágtak a vállalkozásnak. Igen ám, de a mezőgazdasághoz nem elég csak a föld és az ahhoz való ragaszkodás, korszerű gépek s nem utolsósorban szaktudás is kell. S ha mindez megvan, az is csak fél sikert hoz, hiszen a terményt értékesíteni kell, aminek nincs mindig felvevő piaca. E rövid bevezető után feltesszük a kérdést: vajon ezek a hiányosságok vagy valami más tényező vezetett oda, hogy a mezőgazdaság szekere megfeneklett, s a földtulajdonosok több mint fele lemondott a gazdálkodásról.
Üres a határ
Mezőbergenyében járva szétnéztünk a határon, ahogy a helybeliek mondják. A látvány siralmas. A szántók több mint felét felvetette a gaz, a kaszálókat, legelőket úgyszintén. A dűlőkben senki sem dolgozik, nem kapálnak, nem kaszálnak, nem aratnak. Sehol semmi mozgás. A mezőre vezető hátsó utcában nem járnak sem a szekerek, sem a traktorok. Nem hordják befele a szénát, a gabonát.
Pedig régebb ilyentájt tízpercenként ment egy-egy szekér, hol sarjúval, hol szénával, hol frissen aratott gabonával. Most csend honol.
Egy gazdával találkoztunk, Mihály Andorral, aki azért fogta be a lovát, hogy a nagyapjától, Szabó Mózestől örökölt birtokról egy kis "zöldet", azaz friss lucernát kaszáljon a malacoknak. Őt állítottuk meg pár percig, hogy megkérdezzük, hogyhogy csak ő van a mezőn? Hol vannak a többiek?
"Mi még nem adtuk fel!"
– Lassan mindenki lemond a gazdálkodásról. Mert nem éri meg foglalkozni vele. Mi még kínlódunk. Nagy reményeket a gazdálkodáshoz nem lehet fűzni, de én és a fiam, Levente, még abban bíztunk, hogy hátha fellendül egy kicsit ez az ágazat. Húsz hektáron gazdálkodunk. Gabonát, azaz búzát, árpát, zabot termelünk. A búzát learattuk, körülbelül 3000 kilogramm termett hektáronként. Ez még elfogadható mennyiség. De több helyen ott állnak a búzatáblák learatatlanul. Szinte nem is érdemes betakarítani. Kukorciánk a kedvezőtlen időjárás miatt kevés lesz. A legnagyobb területünk körülbelül 10 hektárnyi kaszáló. Két hektárról a szénát a föld végében el kellett égetni, mert a sok eső miatt megrothadt. Tizennyolc szarvasmarhát és tíz sertést tartunk. A tejet a mezőpaniti Therezia tejfeldolgozó üzem vásárolja fel, literenként 90 baniért. Naponta körülbelül 100 litert visznek el. Szerencsére a faluban is elkel a tej, azt egy kicsit jobb áron értékesítjük – mondta Mihály Andor, akinek végszava az volt, hogy ekkora hagyományos gazdaságból élni lehet ugyan, de meggazdagodni nem. S ahhoz, hogy élni lehessen, komolyan rá kell dolgozni. Ezt sokan nem vállalják. Inkább otthagyják parlagon a földeket.
A bozótban, a patakok mellett egyre több a vad, a lucernásban nyugodtan legelnek az őzek, senki sem háborgatja őket. Még a lószekér és a kaszás láttán sem mozdulnak. Övék lett a határ.
Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely)