Mihály király dec. 25-én Romániába látogatott, azonban tizenkét órával hazaérkezése után kiutasították az országból. /MTI/

Többezren tüntettek Kolozsváron Mihály király kitoloncolása ellen. A tüntetésen Iliescu elnök ellenes jelszavakat kiáltoztak. /MTI/

"Temesváron román-magyar kerekasztallal és református egyházi ünnepséggel kezdődtek a megemlékezések az 1989-ben történtekre. Dec. 16-án emlékeztek a városban a két évvel korábban történtekre, amely ökumenikus istentisztelettel kezdődött, ezen még kevese vettek rész. Ki van itt még a tavalyelőttiek közül -kérdezte Tőkés László. Felszólalt Doina Cornea. A város által rendezett "méltóság-felvonulás" már nem a református templom elől indult, az Opera térre meghirdetett nagygyűlésen mintegy 20 ezren jelentek meg. Mihály király lányai is eljöttek, felszólalt Doina Cornea, Corneliu Coposu, a parasztpárt elnöke, Radu Campeanu NLP-pártelnök, Sergiu Cunescu szocdem pártelnök, Stelian Tanase, a Polgári Szövetség Pártja alelnöke, Tokay György pedig az RMDSZ nevében beszélt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./"

A Kolozs megyei RMDSZ nyilatkozatban tiltakozott Kolozsvár tanácsa ápr. 30-i ülésének döntése /a város lakossága szavazzon arról, legyen-e újra magyar konzulátus és újrainduljon-e a Bolyai Egyetem/ ellen, ez provokáció, ellenzéki tanácsosok szintén ellenezték Funar polgármester ezen kezdeményezését. Az RMDSZ felkéri a lakosságot, hogy ne vegyen részt a szavazáson. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./ Ugyancsak nyilatkozatban tiltakozott a Bolyai Társaság is. A Bolyai Társaság visszautasította azt, hogy a magyar egyetem szeparatizmust jelentene. Rágalom az, hogy a Bolyai Tudományegyetem horthysta-kommunista képződmény lett volna, az alapító okiratot ugyanis Mihály király írta alá. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

Funar népszavazásos ötlete ellen tiltakozott dr. Balázs Sándor. Nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy horthysta-kommunista egyetemről van szó. A Bolyai Tudományegyetemet 1945-ben Mihály király dekrétumával hozták létre. A romániai magyarságot mélyen sérti a kolozsvári népszavazás kiírása. A szerző visszatekintett a város felsőoktatásának történetére, 1872-ben alakult meg az egyetem. A Bolyai Egyetem újraindítását több mint 200 ezer romániai magyar aláírásával kérte, mert a kétmilliós közösségnek erre szüksége van. /Dr. Balázs Sándor: Egyetem és népszavazás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

A külügyi állásfoglalás üdvözölte a volt király, Mihály nyilatkozatát, hogy elfogadja a jelenlegi alkotmányos berendezkedést, de nem értik, hogy Mihály miért nem fordult a hatóságokhoz, ha jelen akar lenni Gyulafehérváron a dec. 1-jei ünnepen. /Bukarest nem érti Mihály királyt. = Népszabadság, nov. 12./

Ion Ratiu ellenzéki politikus házát felgyújtották, így kezdődött az új év. Hatalmas felháborodást váltott ki, hogy dec. 30-án a tévében bemutatott film, amely a száműzött Mihály királyt vádolta meg Antonescu kivégzéséért. A filmet Mircea Hamza, a Nagy-Románia Párt szóvivője készítette. Az országos médiatanács jan. 5-re magához kérette Paul Everecot, a tévé vezérigazgatóját. Everac nem jelent meg, de üzent: jan. 7-én hajlandó eljönni, ha a megbeszélésről kizárják a sajtót. /Magyar Nemzet, jan. 8./

"Ion Ratiu ellenzéki politikus házát feldúlták, így kezdődött az új év. Hatalmas felháborodást váltott ki, hogy dec. 30-án a tévében bemutatott film, amely a száműzött Mihály királyt vádolta meg Antonescu kivégzéséért. A filmet Mircea Hamza, a Nagy-Románia Párt szóvivője készítette. Az országos médiatanács jan. 5-re magához kérette Paul Everecot, a tévé vezérigazgatóját. Everac nem jelent meg, de üzent: jan. 7-én hajlandó eljönni, ha a megbeszélésről kizárják a sajtót. /Magyar Nemzet, jan. 8./"

"Paul Everac a tévé vezérigazgatója jan. 10-én kénytelen volt lemondani. Az egy éve jogellenesen kinevezett Everac kiváltotta a demokratikus közvélemény ellenszenvét és tiltakozását. Elsősorban a Romanulban közzétett írása miatt, amelyet a Romania Libera amolyan "román Mein Kampf"-nak titulált. Országos felháborodást keltett az 1993. dec. 30-án bemutatott történelemhamisító film, amely azt sugallta, hogy Mihály király hozta be a szovjet hadsereget és az ő lelkén szárad Antonescu kivégzése. /Népszabadság, jan. 12./"

A román rádió ápr. 29-i közlése szerint Mihály volt román király mégsem jön Romániába az ortodox húsvét alkalmából. Mihály Temesvárra szeretett volna elmenni, a kormány viszont ezt nem engedélyezte, hanem más tartózkodási helyet akart kijelölni. Mihályt előzőleg Temesvár polgármestere, Viorel Oancea, továbbá Bánság metropolitája, 90 parlamenti képviselő és a Román Tudományos Akadémia 39 tagja hívta meg. /Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, ápr. 30./

Corneliu Vadim Tudor szenátor kirohanásai megszokottak. Legutóbb azzal állt elő /a tévé is átvette/, hogy az ellenzék Petre Romannal az élen államcsínyre készül, Iliescu elnököt jún. 17-én meggyilkolják és Mihály királyt trónra ültetik. Tiltakozó nyilatkozatok sokasága látott napvilágot, a titkosszolgálat, az SRI is cáfolta ezt a képtelenséget, többen követelték, hogy vonják meg Tudortól a mentelmi jogot. /Népszava, jún. 13., Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./

Okt. 7-én Mihály volt román király repülőgépen Bukarestbe utazott, párizsi felszállása előtt nyilatkozott, hogy nem rendelkezik vízummal a romániai beutazáshoz. A repülőtéren összegyűlt tömeg éltette a királyt, a román hatóságok azonban Hohenzollern Mihályt nem engedték be az országba, ezért visszafordult. /Új Magyarország, okt. 8./

"Romániában 1945-ben egyes csoportok a hegyekbe menekülve kezdték meg a kommunista hatalom elleni fegyveres ellenállást. Róluk alig esik szó, össze kellene gyűjteni a tevékenységükről szóló adatokat. 1946 és 1949 között a Fekete zekések nevű csoport a Kelemen-havasokban tevékenykedett. Cenusa Ovidiu százados volt a parancsnokuk. Magyarok is harcoltak közöttük, mint a Grigorescu-csoportból Csengeri Jenő, akit a Maros menti Ratosnyán lőttek agyon, Tivadar László ügyvéd, akit a máramarosi hegyekben végeztek ki, Bereczky Árpád, akit 1950-ben fogtak el és 15 évi kényszermunkára ítéltek. 1947-ben, a király lemondatása után újabb menekülők csatlakoztak a fegyveres ellenállókhoz. A helyi lakosság egy része is bekapcsolódott a rendszerellenes csoportokba, egyrészt a partizánok ellátása, másrészt közvetlenül a fegyveresek soraiba. A Velgyásza lábánál levő Havasrekettye bírója, Susman a fiával vezetett egy ellenálló csoportot. Éveken át működtek, amikor azután felfedezték rejtekhelyüket, Susmanék öngyilkosok lettek. Susmanékon kívül az Erdélyi Szigethegységben két csoport működött. Kisbánya környékén tevékenykedett a Diamandi repülőszázados által vezetett, amelyiket 1949. szept. 12-13-án számoltak fel, és az Öreghavas-Bisztra-Nagykupsa környékén a Dabija őrnagy által vezetett csapat. Utóbbiak közül legtöbben a szekusokkal vívott tűzharcban vesztették életüket. Holttestüket benzinnel lelocsolták és elégették, hogy nyomuk se maradjon. A bánsági hegyekben Blidaru csapata harcolt éveken át, az ötvenes évek elejéig. Blidaruval 1953-ban, a szamosújvári börtönben ismerkedett meg az ellenállókról tudósító Asztalos Lajos. Az egyik legnagyobb szervezet a Mihály király partizánjai, titkos hadsereg nevű volt, melynek kolozsvári egyetemisták, Fehér és Brassó megyeiek is tagjai voltak. Középiskolás diákok hozták létre Kolozsváron az IKESZ-t /Illegális Kommunistaellenes Szervezet/. Harmincöt tagja volt, köztük Asztalos Lajos. Magyar és román nyelvű röpcéduláikat kétezer példányban terjesztették a városban. Letartóztatták, másfél és nyolc év közötti fegyházra ítélték őket. 1957-58-ban a Fogarasi havasokban még folyt az ellenállás, ezt jelezte az akkor folyó partizánvadászat. Ezekről az eseményekről össze kellene gyűjteni az anyagot, amíg még nem késő. /Aszatalos Lajos (Kolozsvár): Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. = Kapu, 9. sz., szept./ Hollai Hehs Ottó /München/ hozzászólt Asztalos írásához. szintén sürgetve mindennek összegyűjtését. "Magyarországon, de Romániában sem foglalkoznak az ÁVH, vagy a Securitate viselt dolgaival. A titkos aktákhoz nem lehet hozzájutni, a periratok megsemmisítve vagy elzárva, a gonosztevők, a szörnyűségek eltussolva, a bűnösök pedig jól fizetett állásokban, vagy magánvállalkozások révén ?élvezhetik? az új rendszert, a ?demokráciát?. /Kapu, 9. sz., szept. /"

Okt. 25-én Kolozsváron, a Soros Könyvtárban Michael Shafir politológus, aki jelenleg egy prágai kutatóintézetben dolgozik, előzőleg a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, készülő könyvét ismertette, melynek témája: az antiszemitizmus az 1989 decembere utáni Romániában. Szerinte az antiszemita megnyilvánulások két nagy csoportba különíthetők el. Az egyik a radikális kontinuitás híveié, ez főleg Ceausescu uralma alatt fejlődött ki. A másik a két világháború közötti időben keresi gyökereit. Shafir kitért az Antonescu Marsall Ligára. A nagyközönség nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, ezért a szemükben Antonescu antikommunista hős. A másik szervezet a Pro Antonescu Marshall Liga, veteránok alkotják a tagságát. Az Antonescu azonnali rehabilitálását követelők között van Iliescu elnök, aki azt sugallja, hogy Antonescu az ősellenségnek kikiáltott Mihály király áldozata. A másik csoport számára Antonescu alakja modell értékű, a kezdetleges román demokrácia elleni harc alátámasztásában. Ennek a mozgalomnak a vezetője, az Antonescu Marsall Liga elnöke, egyben a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke a hírhedt Iosif Constantin Dragan, aki régóta Olaszországban él, nevéhez rengeteg törvénytelen ügy fűződik. Dragan a Securitate informátora lett, akinek feladata a román legionárius emigráció figyelése volt. Később Ceausescu kiszolgálója lett, többször találkozott a diktátorral. 1989 után Dragan alapította a szélsőséges Europa és Romania Mare lapokat. Az utóbbi lapot Corneliu Vadim Tudor hozta létre, ezt a szélsőséges lapot az akkori kormányfő, Petre Roman is támogatta, aki azóta a lap célpontja. A másik szélsőséges lapot /Europa/ a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ segítette. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

"Febr. 28-án hatnapos látogatásra Romániába érkezett a volt román király. I. Mihály. Nagy tömeg köszöntötte, de most kevesebben voltak, mint 1992 húsvétján, első hazalátogatásakor. Romániát 1881-ben nyilvánították királysággá, a király török ágyúk acéljából készült koronát kapott. Mihály II. Károlynak Elena görög hercegnővel kötött házasságból született 1921. okt. 21-én., azonban az uralkodó elvált Elenától egy Elena Lupescu nevű szépasszony kedvéért. Ezért Ferdinánd király még életében Mihályra testálta a trónt, akit Ferdinánd halálakor, 1926-ban királlyá kiáltottak ki, az országot régenstanács irányította. 1930-ban azonban II. Károly Iuliu Maniu hívására mégis visszatért és trónra lépett. A király 1938-ban feloszlatta a pártokat és bevezette a "királyi diktatúrát". Antonescu marsall 1940-ben lemondásra és távozásra kényszerítette II. Károlyt, aki 1959-ben, Portugáliában halt meg. I. Mihály így 1940-ben másodszor is király lett, miközben Antonescu marsall irányította az országot. A fiatal uralkodó 1944. aug. 23-án kulcsszerepet játszott Antonescu letartóztatásában. A Moszkva által az országra kényszerített Groza-kormány működése ellen a király hat hónapon át a "királyi sztrájkkal" tiltakozott. 1947-ben le kellett mondania és el kellett hagynia az országot. 1956 óta Svájcban él. /Magyar Hírlap, márc. 1./"

"Az ortodox húsvéti ünnepek idején Romániába látogató volt román király ápr. 26-án Temesváron találkozott a helybeli személyiségekkel. dr. Bárányi Ferenc parlamenti képviselő ezt az alkalmat kihasználva a magyar egyetemről tett említést, emlékeztetve Mihályt arra, hogy 1946-ban királyi dekrétum hozta létre az önálló magyar Bolyai Egyetemet., amelyet később a kommunisták megszüntettek. A magyar képviselő az egyetem újraindításában kérte a volt király segítségét. Mihály azt válaszolta, hogy bizony problémák vannak, de reméli, hogy megoldódik a kérdés. /Pataki Zoltán: Mihály király és a Bolyai Egyetem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 1./"

"Romániai kormányforrások szerint az egykori román uralkodó, I. Mihály rövidesen visszakapja elkobzott javait. Közöttük van két kastély, az egyik Soborsinban, a másik Bukarestben van. /Magyar Hírlap, máj. 9./"

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ Kolozsváron, nov. 29-én tartott éves közgyűlésén a küldöttek kiadott nyilatkozatukban állást foglaltak a magyar egyetem kérdésében. A közgyűlés "az ország nyilvánossága előtt kijelenti, hogy a romániai magyarság szempontjából létfontosságúnak tekinti az 1996. évi választások nyomán kormányzati szerepet vállalt politikai erők közös programjában is szereplő magyar egyetem minél hamarabbi létrehozását". A dokumentum rámutat arra, hogy "a sokévszázados tudományos és kulturális hagyományok és a modern elvárások ismeretében e magyar egyetemnek nem lehet más székhelye, mint Kolozsvár". "A kommunista diktatúra nemzetiségi elnyomó és beolvasztó stratégiájának részeként az egyik döntő lépés volt a Bolyai Tudományegyetem megszüntetése. Következésképpen úgy ítéljük, hogy az új Románia demokratikus átalakulásának és Európához való felzárkózásának is döntő lépése kell hogy legyen az 1959-es erőszakos egyetemegyesítés érvénytelenítése és az I. Mihály által 1945-ben aláírt királyi dekrétum szellemében az önálló Bolyai Egyetem jogszabályban biztosított visszaállítása. Ezen túlmenően szükségesnek tartjuk a magyar nyelvű művészeti, műszaki, jogi, közgazdasági és mezőgazdasági oktatás megoldását, valamint a magyar nyelvű orvosképzés megerősítését" - hangzik a nyilatkozat. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 3., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 3., 1167. sz./

Horn Gyula miniszterelnök októberi romániai látogatása során Victor Ciorbea román kormányfő egy önálló magyar egyetem létesítését helyezte kilátásba valamely más városban, mint Kolozsvár. Az EMKE november 29-i közgyűlésén nyilatkozatot adott ki, amely "létfontosságúnak" nyilvánítja a közös kormányprogramban is szereplő magyar egyetem mihamarabbi létrehozását és leszögezi, hogy "a sok évszázados tudományos és kulturális hagyomány és a modern elvárások ismeretében e magyar egyetemnek nem lehet más székhelye, mint Kolozsvár". Az EMKE határozata hangsúlyozta: "A kommunista diktatúra nemzetiségi elnyomó és beolvasztó stratégiájának részeként az egyik döntő lépés volt a Bolyai Tudományegyetem megszüntetése. Következésképpen úgy ítéljük meg, hogy az új Románia demokratikus átalakulásának és Európához való felzárkózásának is döntő lépése kell hogy legyen az 1959-es erőszakos egyetemegyesítés érvénytelenítése és az I. Mihály által 1945-ben aláírt királyi dekrétum szellemében az önálló Bolyai Egyetem jogszabályban biztosított visszaállítása. Ezen túlmenően szükségesnek tartjuk a magyar nyelvű művészeti, műszaki, jogi, közgazdasági és mezőgazdasági oktatás megoldását, valamint a magyar nyelvű orvosképzés megerősítését". - A nyilatkozatot a romániai magyar értelmiség színe-java személyes aláírásával erősítette meg. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Dec. 19-én svájci otthonából családjának több tagjával együtt Bukarestbe érkezett I. Mihály volt román uralkodó, aki 50 év óta először tölti Romániában a karácsonyt és a tervek szerint január 15-ig marad az országban. A Rompres szerint valószínűleg Constantinescu elnökkel is megbeszélést folytat majd. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

"I. Mihály, Románia egykori királya hivatalosan legidősebb leányát, Margitot jelölte meg utódjaként - jelentette be dec. 30-án Bukarestben a román királyi család. A döntés jelentős változást jelent az uralkodócsalád történetében, mivel a korábbi utódlási rend szerint elképzelhetetlen volt, hogy a trónörökös nő legyen. A 76 éves egykori román király közleményében hangsúlyozta: "alkotmányos felelősségem tudatában, mind saját, mind leányom sorsát a nép kezébe teszem le, és a nép egy napon meg fogja erősíteni mai óhajomat". /Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./"

Jan. 2-án kormányközlemény jelent meg I. Mihály volt román király dec. 30-i kijelentéseivel kapcsolatban. Victor Ciorbea miniszterelnök ismét kinyilvánította, hogy kormányával a parlament által jóváhagyott kormányprogramnak és az alkotmánynak megfelelően dolgozik. A volt uralkodónak joga van letelepedni az országban, azzal a feltétellel, hogy elismeri az alkotmány által szentesített államformát. A kormány személyes jellegűnek tekinti a király dec. 30-i kijelentéseit. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

"Gyengécskének" minősítette a jan. 3-i államelnöki nyilatkozatot Ion Iliescu volt államfő, az ellenzék vezető erejének tekintett Társadalmi Demokrácia Pártjának elnöke. Üdvözölte ugyan, hogy utóda elhatárolta magát I. Mihály nyilatkozatától, ugyanakkor azt állította, hogy Emil Constantinescu államelnök nem ismeri az alkotmányt, s azért is bírálta Constantinescut, mert egy karácsonyi jótékonysági koncerten I. Mihállyal együtt mutatkozott egy nyilvános rendezvényen. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./"

Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint az ellenzék mesterségesen gerjesztett problémát I. Mihály nyilatkozatából, ugyanakkor üdvözölte Emil Constantinescu elnök tisztázó nyilatkozatát, amelyben az leszögezte, hogy nem fogja kezdeményezni vagy elfogadni az államforma megváltoztatását és nem tart időszerűnek egy népszavazást erről a témáról, amelyet lezártnak tekint. Markó egyetértett azzal, hogy az államforma megváltoztatásának kérdése ma nem vetődik fel, ugyanakkor megjegyezte, hogy tiszteletben kell tartani azokat a személyiségeket, akik, mint I. Mihály, fontos szerepet játszottak Románia történelmében. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

Ion Diaconescu, a koalíció vezető pártjának, a KDNPP-nek és Mircea Ionescu Quintus, a Nemzeti Liberális Pártnak az elnöke közös állásfoglalásukban leszögezték, hogy I. Mihálynak, mint bármely más állampolgárnak, joga van letelepedni az országban, azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartja az alkotmányt és a törvényeket, a király jogaira és előjogaira vonatkozó nyilatkozat pedig véleményük szerint az államformát érinti, ami csak a nép szabadon kinyilvánított akarata /azaz népszavazás/ révén módosítható, és "ez a probléma jelenleg nem időszerű". /Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

A román ellenzék pártjai Emil Constantinescu elnök jan. 3-i, határozott állásfoglalása ellenére továbbra is az államfő elleni támadásokra igyekeznek kihasználni I. Mihály dec. 30-i nyilatkozatát, amelyben a volt uralkodó elsőszülött lányára, Margit hercegnőre testálta "jogait és előjogait". A támadásokban élen jár Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke, akit Constantinescu jan. 3-án nevének említése nélkül bírált ama nyilatkozata miatt, amelyben őt a sajtó jelentése szerint "a külföld ügynökének" nevezte.Corneliu Vadim Tudor "helyesbített": nem a külföld ügynökének tartja az államfőt, hanem "hazaárulónak", mert az Ukrajnával kötött alapszerződésben úgymond "román területeket" engedett át a szomszéd államnak, továbbá mert bevette a "szeparatista RMDSZ-t" a kormányzásba, nemkülönben őt vádolja "a román nép kiéheztetésével, a nemzetgazdaság aláaknázásával és Románia banángyarmattá való változtatásával". C.V. Tudor szerint az elnököt "az amerikaiak és a németek állították a Demokratikus Konvenció élére és tették elnökjelöltté", nevezetesen azért, hogy ő legyen az a "bábfigura", aki elősegíti majd Romániában a monarchia restaurálását. A rágalomáradatban szerepel az is, hogy úgymond az államfő áll "Severin listája" mögött. Adrian Severin volt külügyminiszter, aki kénytelen volt lemondani, mivel állításait nem tudta bizonyítékokkal megfelelően alátámasztani, név említése nélkül vádolt két-három pártvezért és lapszerkesztőt azzal, hogy a külföld fizetett ügynöke. C.V.Tudor szerint - aki ebben az összefüggésben először említ neveket - Severin listáján ő, valamint Teodor Melescanu, a Szövetség Romániáért nevű párt elnöke, volt külügyminiszter és Viorel Salagean, Melescanu pártjának egyik vezetője, továbbá Dumitru Tinu, a hatalommal szemben élesen kritikus Adevarul igazgatója, Petre Mihai Bacanu, a kormányon lévő Demokrata Konvencióban részt vevő Polgári Szövetség egyik vezetője, aki a Romania Libera főszerkesztője és Octavian Paler, a Romania Libera publicistája szerepel. /Constantinescu elnök nem külföldi ügynök - hazaáruló! = Szabadság (Kolozsvár), jan.. 7./

Dr. Garda Dezső képviselő a Csíki Magánjavak visszaadásának ügyében munkálkodik. A Csíki Magánjavakat az 1921-es földreform alkalmával föl akarták számolni, de akkor dr. Gál Endre munkásságának köszönhetően, a genfi Népbizottság döntése alapján sikerült visszaszerezni. 1944-ben a románok újra el akarták venni, erőszakkal, de a magyarság fellépésének köszönhetően Mihály király újra törvényes keretet biztosított a működésének. 1948-ben azonban ismét elvették, államosították. /Gál Éva Emese: Csíki magánjavak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

Mihai Grigoriu felidézte a Bolyai Egyetem felszámolásának történetét. Visszapillantott az 1945-ös kezdethez. Mihály király aláírta a 407-es törvényrendeletet, amely kimondta: "Kolozsváron 1945. július 1-jei hatállyal magyar előadási nyelvű egyetemet állítanak fel, amely négy karral. irodalom és bölcsészeti, jog- és közgazdasági, természettudományi, valamint orvosi karral fog működni. Az intézmény megkapja a kolozsvári Regina Maria Líceum épületét." Az egyetemet későbbi rendelettel nevezték el Bolyai Egyetemnek. - Az 1956-os magyar forradalom utáni megtorlások után megindult a magyar intézmények elleni támadás. 1958. január 7-én meghalt Petru Groza, akit a közvélemény a magyar egyetem megalapítójaként tartott számon. 1958 júliusában kivonták a szovjet csapatokat Romániából. 1958 februárjában magyar párt- és kormánydelegáció járt Romániában, Kádár János és Kállai Gyula nyíltan megdicsérte Románia nemzetiségi politikáját. Kállai Gyula Marosvásárhelyen kijelentette: "Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területigényünk nincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje és népe, hogy azon felépítse a maga szocialista hazáját." Ebből a román pártvezetés arra következtetett, hogy Budapest levette kezét az erdélyi magyarokról. - 1959. február 28-a és március 5-e között egymást követő gyűléseken győzködték Kolozsváron a tanárokat és a hallgatókat az egyesítés helyességéről. A megbeszéléseken Bukarestből jelen volt Nicolae Ceausescu és Ion Iliescu, a Diákegyesületek Szövetsége Országos Tanácsának elnöke is. Ennek érdekében befolyásos tanárokat szólítottak fel beszédek tartására. Szabédi Lászlónak 1958. február 28-án kellett felszólalnia. Beszédét nem tartotta megfelelőnek Ceausescu, aki durván közbekiáltott, ezért később Szabédinak önkritikát kellett gyakorolnia. A két egyetem egyesítése után Kállai Gyula Bukarestbe utazott, hogy tájékoztatást kérjen a történtekről. A megbeszélésékről 87 oldalas, gyorsírással készült román feljegyzés maradt meg. Ebből közöl részleteket Mihai Grigoriu. 1958. július 16-án Kállai Gyula kifejtette: a két egyetem egyesítését a magyar párt "az önök belső ügyének tekinti". "A cél, amelyet a két egyetem egyesítésével akarnak elérni, helyes." Kállai mentegetőzve magyarázkodott, hogy Magyarországon léteznek reakciós, nacionalista elemek. Azt kérte, hogy a jövőben a magyar kisebbség kérdéseiben a magyar pártvezetés kapjon tájékoztatást. A tárgyaláson jelen levő Ceausescu megmagyarázta Kállainak, hogy a marxi-lenini tanítás szerint jártak el. A magyar és román diákok örömnyilvánítással fogadták az egyesítést. /Mihai Grigoriu: Fájdalmas kérdések. A Bolyai Egyetem "felszámolásának" történetéből. = Magyar Nemzet, szept. 19./ Szabédi László 1959. április 18-án öngyilkos lett.

"Emil Constantinescu elnök jún. 5-én Marosvásárhelyre látogatott, ahol "figyelmeztette" a helyi román értelmiséget: "felelősen" viszonyuljanak ahhoz az - értesülése szerint - országszerte terjesztett "újabb tervhez", amely Erdély autonómiájának az újratárgyalását célozza. Constantinescu kijelentette: tudomása van arról, hogy erdélyi értelmiségi körökben egy nyilatkozat készül, amely autonómiát követel Erdély és a Bánság részére Románia föderalizálása keretében. Constantinescu leszögezte, hogy "soha semmilyen formában nem fogad el olyan szeparatista nézeteket, amelyek tagadják az alkotmány alapelveit és ellentmondanak a román nép legfontosabb érdekeinek". Az államfő szerint a koszovói drámába torkollott jugoszláviai válság is a szerb értelmiség nevezetes nyilatkozatával kezdődött. A különböző értelmiségiek ehhez hasonló "kalandjai" végül a közembereken csattannak. Személy szerint semmi olyan kezdeményezést nem támogat, hangsúlyozta Constantinescu, amely Románia területi egységét veszélyezteti, és nemkívánatosnak minősítette a regionális autonómiának a gondolatát. Rasvan Popescu elnöki szóvivő közölte: Emil Constantinescu a figyelmeztetéssel annak kívánta elejét venni, hogy a Budapesti Nyilatkozat évfordulójára tervezett lépés olyan helyzetet teremtsen, amelyet a szélsőséges nacionalista erők használhatnának ki. Emlékeztetőül: 1989. június 16-án - Nagy Imre és társainak újratemetése alkalmával - emigrációban élő román ellenzéki politikusok találkoztak Budapesten a Magyar Demokrata Fórum tagjaival, s e találkozó résztvevői adtak ki egy nyilatkozatot, amely a Ceausescu-diktatúra felszámolását, a román és a magyar nép párbeszédét sürgette. A nyilatkozatot aláírta többek között Göncz Árpád és I. Mihály volt román király is. /Constantinescu figyelmeztet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7., A nyilatkozattervezethez az RMDSZ-nek nincs köze. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./"

"Szinte kórusban határolódott el az ország politikai elitje attól a "Kolozsvári Nyilatkozattól", mely Erdély, a Bánság és a Részek (Partium) közigazgatási autonómiája mentén kívánta vitára késztetni a hazai politikumot. Az aláírókként megjelölt politikusok közül tulajdonképpen csak Bakk Miklós lugosi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke ismerte el, hogy köze van a dokumentumhoz. Bakk Miklós hangsúlyozta, a nyilatkozat lényegében folytatása a Nagy Imre újratemetésekor 1989 júniusában elfogadott román-magyar nyilatkozatnak. Ez utóbbi, öt hónappal Ceausescu bukása előtt kinyilvánította, hogy Erdélynek a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Biztosítania kell mindegyik nemzet jogát az autonóm képviselethez és a kulturális autonómiához. Azt a dokumentumot magyar oldalról többek között Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szent-Iványi István, Szabad György, Vásárhelyi Miklós és mások is aláírták, a román emigrációból pedig Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugène Ionesco, Monica Lovinescu és mások látták el kézjegyükkel. Amint Bakk Miklós az Erdélyi Naplónak kifejtette, a mostani nyilatkozattal az volt a szándékuk, hogy vitát csiholjanak a román állam szerkezeti alkotmányos reformjáról, ráirányítsák a figyelmet e reform szükségességére. A nyilatkozat a szubszidiaritás és a devolúció elvét követve azt szorgalmazza, hogy a döntések Romániában is mennél közelebb kerüljenek a helyi közösségekhez. Értelmezése szerint a nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is. Az ország ilyen berendezkedése teljesen új keretet nyújtana a kisebbségi kérdés rendezésének is. Bakk Miklós szerint rendőrállami reflexekről árulkodna, ha eljárás indulna a kolozsvári nyilatkozattervezet néhány föltételezett aláírója ellen. - A Kolozsvári Nyilatkozat szövege a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy ez érdekek, értékek valamelyikét sértené. /Gazda Árpád: A vállalt dokumentum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./"