Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Mihaiu, Liviu
5 tétel
2003. május 27.
"Tusnádfürdőn július 20-27. között Együtt vagy külön utakon - integráció és nemzeti érdek címmel szervezik meg a XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. A szervezők a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány, Budapest, a Jakabffy Elemér Alapítvány, Kolozsvár, a Reform Alapítvány, Csíkszereda, a Horia Rusu Alapítvány, Bukarest, Alternatíva Egyesület, Kolozsvár és az ErGo Egyesület, Kolozsvár. Az előadások tervezett témakörei: Nemzetpolitikák az Európai Unióban, Autonómia vagy kormányzati együttműködés, Létezik-e erdélyi magyar társadalompolitika?, A társadalomszerkezetek átalakulása Romániában, a kilencvenes években, Az erdélyi magyar 50-es évek, A Magyar Autonóm Tartomány működése és funkciója, Gazdasági növekedés, monetáris stabilitás, Moldvai csángók, Beszélgetés az Illyés és Communitas Alapítványok támogatáspolitikájáról, Szegénység és etnicitás Romániában és Magyarországon, A jelenkori közép-európai média helyzetéről, Oktatás - kitörési pont, Alkotmánymódosítás és az integráció, A kilencvenes évek demográfiai átalakulása a Kárpát-medencében, Elvándorlás és migrációs rendszer alakulása Erdélyben és Magyarországon, Nagyhatalmi érdekek és Közép-Európa jövője, Macska és az egér - Civil társadalom és a hatalom viszonya, Ki mit ért hatalommegosztás alatt? (konszociális modell, ill. a határon túli magyar pártok kormányzati szerepvállalása), Miről szólnak az RMDSZ-t vizsgáló politológiai kutatások, A Székelyföld autonómiája, Az erdélyi (kolozsvári) egyetemisták politikai kultúrája, Egyházi értékek és javak Európában, Regionalizmus, Nemzeti érdekek érvényesítése és politikai pártok Közép-Európában, politológusi szemmel, Minőségi intézmények? Az erdélyi magyar társadalmi, kulturális intézményrendszer hatékonyságmutatóiról, Az erdélyi kulturális örökség sorsa és a rekonstrukciós programok stb. A Szabadegyetem előadói (többek között): Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz - MPSZ elnöke, Németh Zsolt, országgyűlési képviselő, a Külügyi Bizottság elnöke, Gyurgyák János politológus, egyetemi tanár (Budapest), Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az EMNT Kezdeményező Testület ügyvivője, Tőkés László Királyhágómelléki református püspök, az erdélyi magyar közösség tiszteletbeli elnöke, Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, a Reform Mozgalom elnöke, Dinu Zamfirescu, az NLP vezetőségének tagja, a Horia Rusu Alapítvány társelnöke, Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora, volt oktatási miniszter, Schöpflin György politológus, egyetemi tanár (London), Brendan O Leary egyetemi tanár (University of Pennsyilvania), Susanne Fuchs politológus (Berlin), Tytti Isohookana-Asunmaa, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja ( Finnország) stb. Művelődési és szabadidős programok: Kis-színház, könyvbemutató: Erdélyi Magyar Írók Ligája, Magyar PEN Klub, A magyar Nobel-díj értéke és irodalmi ellentétek, "Variációk 2+2+2+egy magyar vizslára" - a Temesvári Színház előadása, Liviu Mihaiu és meghívottai (Academia Catavencu est), Filmest - erdélyi magyar filmek - Fény hull arcodra, Pro Minoritate, Régio, Magyar Kisebbség - lapbemutató, EMIL Irodalmi Kávéház, Sonkastratégia v. Gyerekszemmel - a Temesvári Színház előadása, Kultúrák közötti átmenet a néptánc és népzene tükrében: Hargita Néptáncegyüttes, zenekarok, előadók: Bandi a hegyről és a Kispál, Török Ádám és a MINI, Ákos, Nightloosers, United, Knock Out, Ladánybene 27, Nistor Ilona, Fonó Zenekar stb. /Együtt vagy külön utakon - XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./"
2014. április 9.
Végtelennek tetsző párbeszéd egyik pillanata – Ismerik-e a románok Erdélyt?
A román politikusok mai napig igen keveset tudnak a Székelyföld autonómiaigényéről, az önkormányzatiság lényegéről – derült ki a közszolgálati televízió hétfő esti, e témáról szervezett vitájából. Az ellenben kitetszett, Stelian Tănase igazgatása alatt nagymértékben megváltozott az intézmény, mi több, látványosan módosult viszonyulása az ország fontos és megoldatlan kérdéseihez. Az az elv, miszerint ami kényelmetlen, arról jobb, ha nem beszélünk, eltűnni látszik.
Először fordult ugyanis elő az eltelt közel negyedszázad alatt, hogy ebben a Liviu Mihaiu és Bereczki Tímea vezette műsorban a magyar meghívottak – Frunda György, Izsák Balázs és Táncos Barna – nyugodt és megengedő körülmények között mondhatták el a jelen lévő román politikusoknak – Marius Obrejának, Florin Iordachénak és Vasile Blagának – s nem utolsósorban e televíziót nézőknek, hogy a területi autonómia sem Románia egységét, sem határait, de még meglévő törvényeit sem kívánja fölülírni, célja mindösszesen annyi, hogy e régiót hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megfelelően önkormányozzák.
Ebben a rendtartó székely falvaknak évszázados hagyományaik vannak, s e népcsoport, a székelység törekvéseit nevetséges az elszakadástól való rettegéssel meggátolni. A területi autonómiára vágyó régió ráadásul az ország közepén fekszik, s zsebkendője négy sarkában senki sem akarja, tudja elhordani innen. Egy kis történelmi kalandozásra is sor kerülhetett, melyből kiderült, legengedékenyebb románjaink is keveset ismernek saját, kerekké gömbölyödő országuk történelméből s főként annak féltett régiójáról, Erdélyről.
A műsor érdekessége és egyedisége abban állt, hogy ez alkalommal a vita magyar résztvevői érvelhettek többet, hogy őszinték és nyíltak lehettek, s még arra a betegesen visszatérő kérdésre is, miszerint elfogadják-e Trianont, kimondatik az, amit erdélyi magyarok nagy része gondol: a trianoni szerződés nemzetközi okmány, nem áll módunkban semmisnek tekinteni, azt ellenben pillanatig sem tagadjuk, hogy az máig tartóan fáj, hisz megfosztotta a történelmi Magyarországot területének kétharmadától és lakóinak felétől.
A feladat ma már az lenne, hogy e sebre gyógyírt találjunk, a lelkekben élő Trianont orvosoljuk.
Az őszinteség bizonyos tekintetben lefegyverezte a vita román résztvevőit, de abban nem akadályozta meg őket, hogy előszedjék a kincstári érveket, miszerint Románia minden közigazgatási egységét, megyéjét vagy leendő régióját egyforma elvek szerint kívánják kormányozni, hogy eszük ágában sincs az etnikai törésvonalak mentén alakítani ki régiókat vagy alrégiókat, s érvek híján újra és újra elismételték: olyan kisebbségbarát nemzetiségi politikája egyetlen országnak sincs, mint Romániának, meg hogy – mit ad ég – elképzelni sem tudják, hogy létezhet olyan magyar gyermek, aki nem tanulhat anyanyelvén, ha akar. Természetesen, a román állam nagylelkűségének bizonyítékaként emlegették, hogy tizennyolc kisebbségnek biztosít helyet a képviselőházban, vagy hogy a vallásszabadság teljes körű és akadálymentes az országban. Néhány ellenérv, például a csángók helyzete pillanatra felvillant ugyan, de a téma szerteágazó volta miatt más irányt vett a vita, s az sem került szóba, hogy basáskodó rektorok, mint amilyen például a marosvásárhelyi orvosi egyetemé, fittyet hányhatnak a létező oktatási törvényre.
Hasznos és fontos kérdések százait megnyitó beszélgetés volt ez a másfél órás vita. És végre a magyar résztvevők sem köntörfalaztak: elmondták, milyen úton kellene haladnia a román kisebbségpolitikának, hogy a ma már csak 1,2 milliós, szórványban vagy tömbben élő erdélyi magyarság megmaradhasson annak, aminek született, hogy nemzeti jellegzetességeit, kultúráját, nyelvét és vallását megőrizve ne csak megéljen, de meg is maradjon, mi több, jól is érezze magát szűkebb pátriájában.
Sajnos, azt is pontosan jelezte a beszélgetés, hogy román politikusi körökben mily megcsontosodott és félre is értelmezett az egységes, oszthatatlan nemzetállam eszméje, s bár az ezzel járó merev nemzetszemlélet és -politika az elmúlt évek során némileg oldódott, de ma még képtelenek elfogadni a személyi autonómián túlmutató kulturális és területi önkormányzatiságot.
De legyünk optimisták, idővel és türelemmel ennél keményebben megépített falakat is képes volt lebontani a történelem.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A román politikusok mai napig igen keveset tudnak a Székelyföld autonómiaigényéről, az önkormányzatiság lényegéről – derült ki a közszolgálati televízió hétfő esti, e témáról szervezett vitájából. Az ellenben kitetszett, Stelian Tănase igazgatása alatt nagymértékben megváltozott az intézmény, mi több, látványosan módosult viszonyulása az ország fontos és megoldatlan kérdéseihez. Az az elv, miszerint ami kényelmetlen, arról jobb, ha nem beszélünk, eltűnni látszik.
Először fordult ugyanis elő az eltelt közel negyedszázad alatt, hogy ebben a Liviu Mihaiu és Bereczki Tímea vezette műsorban a magyar meghívottak – Frunda György, Izsák Balázs és Táncos Barna – nyugodt és megengedő körülmények között mondhatták el a jelen lévő román politikusoknak – Marius Obrejának, Florin Iordachénak és Vasile Blagának – s nem utolsósorban e televíziót nézőknek, hogy a területi autonómia sem Románia egységét, sem határait, de még meglévő törvényeit sem kívánja fölülírni, célja mindösszesen annyi, hogy e régiót hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megfelelően önkormányozzák.
Ebben a rendtartó székely falvaknak évszázados hagyományaik vannak, s e népcsoport, a székelység törekvéseit nevetséges az elszakadástól való rettegéssel meggátolni. A területi autonómiára vágyó régió ráadásul az ország közepén fekszik, s zsebkendője négy sarkában senki sem akarja, tudja elhordani innen. Egy kis történelmi kalandozásra is sor kerülhetett, melyből kiderült, legengedékenyebb románjaink is keveset ismernek saját, kerekké gömbölyödő országuk történelméből s főként annak féltett régiójáról, Erdélyről.
A műsor érdekessége és egyedisége abban állt, hogy ez alkalommal a vita magyar résztvevői érvelhettek többet, hogy őszinték és nyíltak lehettek, s még arra a betegesen visszatérő kérdésre is, miszerint elfogadják-e Trianont, kimondatik az, amit erdélyi magyarok nagy része gondol: a trianoni szerződés nemzetközi okmány, nem áll módunkban semmisnek tekinteni, azt ellenben pillanatig sem tagadjuk, hogy az máig tartóan fáj, hisz megfosztotta a történelmi Magyarországot területének kétharmadától és lakóinak felétől.
A feladat ma már az lenne, hogy e sebre gyógyírt találjunk, a lelkekben élő Trianont orvosoljuk.
Az őszinteség bizonyos tekintetben lefegyverezte a vita román résztvevőit, de abban nem akadályozta meg őket, hogy előszedjék a kincstári érveket, miszerint Románia minden közigazgatási egységét, megyéjét vagy leendő régióját egyforma elvek szerint kívánják kormányozni, hogy eszük ágában sincs az etnikai törésvonalak mentén alakítani ki régiókat vagy alrégiókat, s érvek híján újra és újra elismételték: olyan kisebbségbarát nemzetiségi politikája egyetlen országnak sincs, mint Romániának, meg hogy – mit ad ég – elképzelni sem tudják, hogy létezhet olyan magyar gyermek, aki nem tanulhat anyanyelvén, ha akar. Természetesen, a román állam nagylelkűségének bizonyítékaként emlegették, hogy tizennyolc kisebbségnek biztosít helyet a képviselőházban, vagy hogy a vallásszabadság teljes körű és akadálymentes az országban. Néhány ellenérv, például a csángók helyzete pillanatra felvillant ugyan, de a téma szerteágazó volta miatt más irányt vett a vita, s az sem került szóba, hogy basáskodó rektorok, mint amilyen például a marosvásárhelyi orvosi egyetemé, fittyet hányhatnak a létező oktatási törvényre.
Hasznos és fontos kérdések százait megnyitó beszélgetés volt ez a másfél órás vita. És végre a magyar résztvevők sem köntörfalaztak: elmondták, milyen úton kellene haladnia a román kisebbségpolitikának, hogy a ma már csak 1,2 milliós, szórványban vagy tömbben élő erdélyi magyarság megmaradhasson annak, aminek született, hogy nemzeti jellegzetességeit, kultúráját, nyelvét és vallását megőrizve ne csak megéljen, de meg is maradjon, mi több, jól is érezze magát szűkebb pátriájában.
Sajnos, azt is pontosan jelezte a beszélgetés, hogy román politikusi körökben mily megcsontosodott és félre is értelmezett az egységes, oszthatatlan nemzetállam eszméje, s bár az ezzel járó merev nemzetszemlélet és -politika az elmúlt évek során némileg oldódott, de ma még képtelenek elfogadni a személyi autonómián túlmutató kulturális és területi önkormányzatiságot.
De legyünk optimisták, idővel és türelemmel ennél keményebben megépített falakat is képes volt lebontani a történelem.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. július 30.
Korrupció miatt vizsgálat a BNR alelnöke ellen
Befolyással való üzérkedés gyanújával őrizetbe vette a korrupcióellenes ügyészség (DNA) pénteken Bogdan Olteanu volt házelnököt, aki jelenleg kormányzóhelyettesi tisztséget tölt be a Román Nemzeti Bankban (BNR).
Olteanu házelnöki mandátuma végén, 2008 júliusa és novembere között állítólag egymillió eurós csúszópénzt, illetve választási kampánytámogatást kért és kapott a médiabirodalommal is rendelkező Sorin Ovidiu Vântu üzletembertől, hogy ez utóbbi kívánságának eleget téve kieszközölje Liviu Mihaiu újságíró és környezetvédő aktivista kinevezését a Duna-delta kormányzói tisztségébe.
A botrány által érzékenyen érintett jegybank annyit közölt, a kormányzóhelyettes feladatkörét az igazgatótanács más tagjai fogják ellátni. A BNR vezető tisztségviselőit csak a parlament nevezheti ki és válthatja le.
Szabadság (Kolozsvár)
Befolyással való üzérkedés gyanújával őrizetbe vette a korrupcióellenes ügyészség (DNA) pénteken Bogdan Olteanu volt házelnököt, aki jelenleg kormányzóhelyettesi tisztséget tölt be a Román Nemzeti Bankban (BNR).
Olteanu házelnöki mandátuma végén, 2008 júliusa és novembere között állítólag egymillió eurós csúszópénzt, illetve választási kampánytámogatást kért és kapott a médiabirodalommal is rendelkező Sorin Ovidiu Vântu üzletembertől, hogy ez utóbbi kívánságának eleget téve kieszközölje Liviu Mihaiu újságíró és környezetvédő aktivista kinevezését a Duna-delta kormányzói tisztségébe.
A botrány által érzékenyen érintett jegybank annyit közölt, a kormányzóhelyettes feladatkörét az igazgatótanács más tagjai fogják ellátni. A BNR vezető tisztségviselőit csak a parlament nevezheti ki és válthatja le.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. augusztus 10.
Korodi Attilát tanúként kihallgatta a DNA Bogdan Olteanu ügyében
Tanúvallomást tett szerdán a korrupcióellenes ügyészségen (DNA) Korodi Attila parlamenti képviselő a Román Nemzeti Bank volt kormányzóhelyettese, Bogdan Olteanu bűnvádi ügyében.
Mint korábban megírtuk, a jelenleg házi őrizetben lévő Olteanut azzal gyanúsítja a DNA, hogy 2008-ban egymillió euró csúszópénzt fogadott el Sorin Ovidiu Vîntutól. Az összegért cserében az akkor házelnök liberális politikus az üzletembernek megígérte: közbenjár a Călin Popescu Tăriceanu vezette kormánynál annak érdekében, hogy Liviu Mihaiu újságírót, zöld aktivistát nevezzék ki a Duna-delta kormányzójának.
Korodi Attila a Maszolnak elmondta, azért idézték be tanúként, mert az törvény szerint a Duna-delta kormányzóját a kormány a környezetvédelmi minisztérium javaslatára nevezi ki. A környezetvédelmi tárcát pedig 2008-ban az RMDSZ-es politikus vezette.
A képviselő tájékoztatása szerint szerdai kihallgatása során az ügyészeket a Duna-delta kormányzójának kinevezési procedúrája érdekelte. Kérdésünkre elmondta: Liviu Mihaiu kinevezését formálisan valóban a környezetvédelmi minisztérium terjesztette a kormány elé jóváhagyásra, ám az újságírót maga Călin Popescu Tăriceanu javasolta a posztra.
„A miniszterelnök akkoriban magához hívott, és megkérdezte, hogy mit szólnék Liviu Mihaiu kinevezéséhez. Támogattam az elképzelést, mert zöld aktivistaként az újságíró sokat tett a Duna-delta megóvásáért” – mondta Korodi.
Mint ismert, a kormány ki is nevezte Liviu Mihaiut a delta kormányzójának. A napokban a jelenleg börtönben ülő Sorin Ovidiu Vîntu maga is megerősítette: politikusokat fizetett le azért, hogy trösztjének alkalmazottja megkapja a posztot.
A román sajtó úgy tudja: az ügyben Călin Popescu Tăriceanu jelenlegi szenátusi elnök is a gyanúsítottak között szerepel, ezt azonban a DNA nem erősítette meg. A vádhatóság csak azt közölte, hogy az állítólagos csúszópénzt egy pártszékházban adták át. Olteanu 2008-ban a PNL tisztségviselője volt, amelynek akkor Tăriceanu volt az elnöke.
| Cs. P. T.
maszol.ro
Tanúvallomást tett szerdán a korrupcióellenes ügyészségen (DNA) Korodi Attila parlamenti képviselő a Román Nemzeti Bank volt kormányzóhelyettese, Bogdan Olteanu bűnvádi ügyében.
Mint korábban megírtuk, a jelenleg házi őrizetben lévő Olteanut azzal gyanúsítja a DNA, hogy 2008-ban egymillió euró csúszópénzt fogadott el Sorin Ovidiu Vîntutól. Az összegért cserében az akkor házelnök liberális politikus az üzletembernek megígérte: közbenjár a Călin Popescu Tăriceanu vezette kormánynál annak érdekében, hogy Liviu Mihaiu újságírót, zöld aktivistát nevezzék ki a Duna-delta kormányzójának.
Korodi Attila a Maszolnak elmondta, azért idézték be tanúként, mert az törvény szerint a Duna-delta kormányzóját a kormány a környezetvédelmi minisztérium javaslatára nevezi ki. A környezetvédelmi tárcát pedig 2008-ban az RMDSZ-es politikus vezette.
A képviselő tájékoztatása szerint szerdai kihallgatása során az ügyészeket a Duna-delta kormányzójának kinevezési procedúrája érdekelte. Kérdésünkre elmondta: Liviu Mihaiu kinevezését formálisan valóban a környezetvédelmi minisztérium terjesztette a kormány elé jóváhagyásra, ám az újságírót maga Călin Popescu Tăriceanu javasolta a posztra.
„A miniszterelnök akkoriban magához hívott, és megkérdezte, hogy mit szólnék Liviu Mihaiu kinevezéséhez. Támogattam az elképzelést, mert zöld aktivistaként az újságíró sokat tett a Duna-delta megóvásáért” – mondta Korodi.
Mint ismert, a kormány ki is nevezte Liviu Mihaiut a delta kormányzójának. A napokban a jelenleg börtönben ülő Sorin Ovidiu Vîntu maga is megerősítette: politikusokat fizetett le azért, hogy trösztjének alkalmazottja megkapja a posztot.
A román sajtó úgy tudja: az ügyben Călin Popescu Tăriceanu jelenlegi szenátusi elnök is a gyanúsítottak között szerepel, ezt azonban a DNA nem erősítette meg. A vádhatóság csak azt közölte, hogy az állítólagos csúszópénzt egy pártszékházban adták át. Olteanu 2008-ban a PNL tisztségviselője volt, amelynek akkor Tăriceanu volt az elnöke.
| Cs. P. T.
maszol.ro
2017. február 23.
Titkosszolgálatokról
A romániai tüntetéssorozatok részletes elemzésekor számos romániai és külföldi elemző is felhívta a nagyközönség figyelmét arra, hogy a társadalom által olyannyira érzékenyen értelmezett korrupció elleni harc mögött, érdemes lenne a „másik” oldal érveire is figyelni, azaz a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységére és a jelenlegi román politikában és társadalmi életben játszott szerepére. Az ügy azért is lett aktuális, mert az Amerikai Titkosszolgálat (CIA) nemrég közölt két újabb dokumentumot 1982-ből és 1985-ből, amelyben előrejelzik a romániai hatalmi rendszer fokozatos átalakulását. Erre világított rá nemrég Liviu Mihaiu oknyomozó cikke is, amely a román sajtóban igen nagy visszhangra lelt. Az elmúlt években felgyűlt adatok tükrében tehát biztosan állíthatjuk: a Securitate és a titkos hatalom – egyféle domesztikus, helyi terror – nem tűnt el, csak átalakult.
1989. december 30-án, néhány nappal a diktátor kivégzését követően a Securitate hivatalosan is megszűnt. Két olyan fogalom „tűnt” el, amely több generációt nyomorított meg és tette Romániát Európa egyik legszegényebb országává – legalábbis az akkori „gyönyörű és szabad fiatalok” ezt remélték naivan. A kissé földhözragadtabbak azonban már 1989 végén is tudták, hogy rendszerváltás, mint olyan nem létezik. A hatalom valami olyasmi, mint egy fizikai jelenség: nem tűnik el, hanem átalakul. A CIA most közzétett két jelentése 1982-ből és 1985-ből jóval az ún. rendszerváltás előtt már jelezte, hogy a Ceauşescu-féle rezsimet hamarosan felválthatja egy, a közvetlen környezetéből álló politikusok által vezetett új politikai rendszer. A három csoportba sorolt lehetséges új romániai vezetők között kiemelt helyen találjuk Ion Iliescut is már 1982-ben. A CIA jóslata – amelyben akár I. M. Pacepa segítségét is sejthetjük – tehát bevált. Nyolc évvel jelentésüket követően valóban, a harmadik „háttérbe szorult” csoportba sorolt Iliescu és gárdája vette át a hatalmat. Ugyanez a láthatatlan hatalomátalakulás, ha úgy tetszik, metamorfózis ment végbe a titkosszolgálati személyzetben is. Az egykor több mint húszezer embert foglalkoztató Securitate számos tagja, így Virgil Măgureanu, a SRI első igazgatója is az egykori kommunista titkosszolgálat másodikvonalbeli tagja volt. Egy nem hivatalos forrásból származó internetes listán, több mint száz olyan személy nevét olvashatjuk a jelenleg a SRI-nek dolgozó személyek között, akik egykor a Securitate tagjai voltak. Ezek között ott van számos kolozsvári által rettegett Ioan Florian vagy az Adrian Năstase miniszterelnök jobbkezének számító Ristea Priboi is. Marina Caparini és Hans Born történészek által 2002-ben írt tanulmánykötetben már külön fejezetben szerepel a modern Romániában akkor még kialakulóban lévő számos titkosszolgálati rendszer részletes elemzése, ahol már a külföldi szerzők utaltak arra, hogy az egykori Securitate rendszere és hálózata valójában nem eltűnt, hanem átalakult. Igaz, akkor még a SRI óriási népszerűségnek örvendett és a román társadalom mintegy 70%-os bizalmát élvezte. Mindez a SRI Big Brother-féle programja előtt volt, amely az elmúlt évtizedben folyamatosan terjesztette ki a különféle román titkosszolgálatok hatalmát. Liviu Mihaiu szerint, ma több mint 30 000 alkalmazottja van csak a SRI-nek, amelynek 20%-kal nőtt a költségvetése „geopolitikai” okok miatt. A két évvel ezelőtt Eduard Hellvig jelenlegi SRI igazgató által koordinált óriási kötetben a román titkosszolgálat 1989 utáni történetét még igen nagy optimizmussal és transzparenciát ígérő részletekkel adták ki. Ezt ma már aligha hinné el bárki is, bár a vaskos kötet továbbra is a legfőbb forrása a SRI 1990 és 2015 közötti tevékenységének.
Az egyre szaporodó lehallgatási ügyek, letartóztatások, politikusok jogos, vagy problémás meghurcolása sokak szerint egy új Securitate, a titkos negyedik hatalom felvirágzását jelzi. Mások szerint, ez szükségszerű és természetes jelenség, amely minden demokratikus hatalom velejárója. Egy viszont bizonyosnak tűnik: bármit is olvassunk vagy olvassanak a jövő történészei ötven vagy száz év múlva a jelenlegi romániai titkosszolgálatokról, azt már mi is konstatálhatjuk, hogy az egykori kommunista rendszer és annak eszköztára és személyi hálózata nem tűnt el, hanem „átalakult”. Így volt ez az ókori politikai hatalmak óta mindig és sajnos, a történelem analógiai arra utalnak, hogy nagyon sokáig így lesz ez a közeljövőben is. Kérdés, hogy egy tudatos, a jelenségek mögé látó, hiperkritikus társadalom mennyit és meddig enged a hatalom metamorfózisából.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)
A romániai tüntetéssorozatok részletes elemzésekor számos romániai és külföldi elemző is felhívta a nagyközönség figyelmét arra, hogy a társadalom által olyannyira érzékenyen értelmezett korrupció elleni harc mögött, érdemes lenne a „másik” oldal érveire is figyelni, azaz a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységére és a jelenlegi román politikában és társadalmi életben játszott szerepére. Az ügy azért is lett aktuális, mert az Amerikai Titkosszolgálat (CIA) nemrég közölt két újabb dokumentumot 1982-ből és 1985-ből, amelyben előrejelzik a romániai hatalmi rendszer fokozatos átalakulását. Erre világított rá nemrég Liviu Mihaiu oknyomozó cikke is, amely a román sajtóban igen nagy visszhangra lelt. Az elmúlt években felgyűlt adatok tükrében tehát biztosan állíthatjuk: a Securitate és a titkos hatalom – egyféle domesztikus, helyi terror – nem tűnt el, csak átalakult.
1989. december 30-án, néhány nappal a diktátor kivégzését követően a Securitate hivatalosan is megszűnt. Két olyan fogalom „tűnt” el, amely több generációt nyomorított meg és tette Romániát Európa egyik legszegényebb országává – legalábbis az akkori „gyönyörű és szabad fiatalok” ezt remélték naivan. A kissé földhözragadtabbak azonban már 1989 végén is tudták, hogy rendszerváltás, mint olyan nem létezik. A hatalom valami olyasmi, mint egy fizikai jelenség: nem tűnik el, hanem átalakul. A CIA most közzétett két jelentése 1982-ből és 1985-ből jóval az ún. rendszerváltás előtt már jelezte, hogy a Ceauşescu-féle rezsimet hamarosan felválthatja egy, a közvetlen környezetéből álló politikusok által vezetett új politikai rendszer. A három csoportba sorolt lehetséges új romániai vezetők között kiemelt helyen találjuk Ion Iliescut is már 1982-ben. A CIA jóslata – amelyben akár I. M. Pacepa segítségét is sejthetjük – tehát bevált. Nyolc évvel jelentésüket követően valóban, a harmadik „háttérbe szorult” csoportba sorolt Iliescu és gárdája vette át a hatalmat. Ugyanez a láthatatlan hatalomátalakulás, ha úgy tetszik, metamorfózis ment végbe a titkosszolgálati személyzetben is. Az egykor több mint húszezer embert foglalkoztató Securitate számos tagja, így Virgil Măgureanu, a SRI első igazgatója is az egykori kommunista titkosszolgálat másodikvonalbeli tagja volt. Egy nem hivatalos forrásból származó internetes listán, több mint száz olyan személy nevét olvashatjuk a jelenleg a SRI-nek dolgozó személyek között, akik egykor a Securitate tagjai voltak. Ezek között ott van számos kolozsvári által rettegett Ioan Florian vagy az Adrian Năstase miniszterelnök jobbkezének számító Ristea Priboi is. Marina Caparini és Hans Born történészek által 2002-ben írt tanulmánykötetben már külön fejezetben szerepel a modern Romániában akkor még kialakulóban lévő számos titkosszolgálati rendszer részletes elemzése, ahol már a külföldi szerzők utaltak arra, hogy az egykori Securitate rendszere és hálózata valójában nem eltűnt, hanem átalakult. Igaz, akkor még a SRI óriási népszerűségnek örvendett és a román társadalom mintegy 70%-os bizalmát élvezte. Mindez a SRI Big Brother-féle programja előtt volt, amely az elmúlt évtizedben folyamatosan terjesztette ki a különféle román titkosszolgálatok hatalmát. Liviu Mihaiu szerint, ma több mint 30 000 alkalmazottja van csak a SRI-nek, amelynek 20%-kal nőtt a költségvetése „geopolitikai” okok miatt. A két évvel ezelőtt Eduard Hellvig jelenlegi SRI igazgató által koordinált óriási kötetben a román titkosszolgálat 1989 utáni történetét még igen nagy optimizmussal és transzparenciát ígérő részletekkel adták ki. Ezt ma már aligha hinné el bárki is, bár a vaskos kötet továbbra is a legfőbb forrása a SRI 1990 és 2015 közötti tevékenységének.
Az egyre szaporodó lehallgatási ügyek, letartóztatások, politikusok jogos, vagy problémás meghurcolása sokak szerint egy új Securitate, a titkos negyedik hatalom felvirágzását jelzi. Mások szerint, ez szükségszerű és természetes jelenség, amely minden demokratikus hatalom velejárója. Egy viszont bizonyosnak tűnik: bármit is olvassunk vagy olvassanak a jövő történészei ötven vagy száz év múlva a jelenlegi romániai titkosszolgálatokról, azt már mi is konstatálhatjuk, hogy az egykori kommunista rendszer és annak eszköztára és személyi hálózata nem tűnt el, hanem „átalakult”. Így volt ez az ókori politikai hatalmak óta mindig és sajnos, a történelem analógiai arra utalnak, hogy nagyon sokáig így lesz ez a közeljövőben is. Kérdés, hogy egy tudatos, a jelenségek mögé látó, hiperkritikus társadalom mennyit és meddig enged a hatalom metamorfózisából.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)