Calin Popescu Tariceanu kijelölt miniszterelnök dec. 26-án ismertette kormányát, a képviselőház és szenátus dec. 28-án dönt arról, hogy bizalmat szavaz-e vagy sem a kabinetnek. A parlamenti szakbizottságok dec. 27-én hallgatták meg a miniszterjelölteket. A leendő kormányban mind az RMDSZ, mind pedig a Demokrata Párt (DP) és a Román Humanista Párt (RHP) egy-egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget kapott. Az RMDSZ erre a posztra Markó Bélát, a DP Adrian Videanut, az RHP pedig George Copost delegálta. A 24 tagú kabinetben a liberálisok tíz, a demokraták nyolc, az RMDSZ négy, a humanisták pedig három tárcát szereztek (az NLP-nek jutó miniszterelnöki tisztséget is beleértve). Markó a művelődési-, oktatási- és integrációs tárcák munkáját fogja koordinálni, Videanuhoz a gazdasági, Coposhoz pedig az üzleti élettel, a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos tárcák tartoznak majd. A gazdasági tárca a humanistáké, a 35 éves Codrut Seres személyében. Monica Macovei, az Emberi Jogok Védelméért Szövetség – Helsinki Bizottság vezetője kerül az igazságügyi tárca élére. A belügyi tárcát Vasile Blaga (DP), a védelmi tárcát pedig a Fehér megyei tanács elnöke, Theodor Athanasiu (NLP) vezeti. Külügyminiszter az alig 36 éves Mihai Razvan Ungureanu (NLP) lett, a 35 éves Ionut Popescu (NLP) pedig pénzügyminiszter. Mircea Micleát kérték fel az oktatási tárca vezetésére. Miclea a Babes–Bolyai Tudományegyetem legfiatalabb professzora, aki jelenleg a pszichológia tanszéket vezeti. Az RMDSZ Operatív Tanácsa dec. 25-én úgy döntött, a szövetség a területi szervezetekért és önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnököt, a 33 éves Nagy Zsoltot kéri fel a távközlési és informatikai minisztérium vezetésére. A kormánnyal való kapcsolattartásért felelős ügyvezető alelnök, Borbély László a szállítás- és lakásügyi, valamint a turizmusért felelős minisztériumhoz tartozó középítkezési és területrendezési részleg felügyeletével megbízott miniszter lesz, Winkler Gyula volt Hunyad megyei parlamenti képviselő pedig a gazdasági minisztériumhoz tartozó kereskedelmi részleget vezeti majd. Ioan Bolcas, a Nagy-Románia Párt alelnöke kifejtette, soha nem fognak egy olyan kabinetnek bizalmat szavazni, amelynek "az irredenta RMDSZ" is tagja. /Sz. K.: Ma szavaz a parlament a Tariceanu-kormányról. Négy RMDSZ-es miniszter: Markó, Borbély, Nagy Zsolt és Winkler Gyula. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

A Trianon film vetítésével kapcsolatosan exkluzív interjújában Mihail Hardau Kolozs megye frissen kinevezett demokrata párti prefektusa kifejtette, a sajtóból vett információi szerint a film Nagy-Magyarország újraegyesítéséért harcol, ezért Mircea Miclea tanügyminiszterhez, Monica Octavia Musca művelődésügyi miniszterhez, valamint Ilie Narita Kolozs megyei főügyészhez intézett levelében az ügy tisztázását kérte. Hardau hangsúlyozta, hogy az Országos Mozivállalat nem hagyta jóvá a film vetítését. „Egyféleképpen a törvénytelen procedúrával történő egyetértést jelentette az, hogy a RMDSZ egyes képviselői részt vettek a vetítésen. Hogy a Nagy-Románia Párt nem foglalt állást, és én hamarabb reagáltam? Csak a helyzet tisztázását kértem, ennyi az egész” – jelentette ki Mihail Hardau. /Kiss Olivér: „Csupán a helyzet tisztázását akartam”. Kolozs megye prefektusa nyilatkozik a Szabadságnak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

A kormányzó pártszövetség ígérete szerint az oktatásügyi tárca élén az RMDSZ is tisztséget kap, ennek ellenére Mircea Miclea tanügyminiszter lemondással fenyegetőzött, ha a felsőfokú oktatásért felelős államtitkári funkcióba nem az általa preferált demokrata párti politikust nevezik ki. Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy olyan államtitkárral dolgozzon, aki „kizárólag csak politikai célokat követ”, holott a „véget nem érő veszekedések, szétválások vagy egyetemalapítások mellett” sokkal fontosabb kérdések várnak megoldásra a felsőoktatás területén. A miniszter a Babes-Bolyai Egyetem vezetőségével tárgyalt, majd kijelentette, hogy nem híve a „szegregációnak”. Az oktatásügyi államtitkárra várna a kezdeményezés egy egész sor probléma megoldásában a kisebbségi közoktatás területén is. Ilyen például a tankönyvellátás helyzete. /(bodolai): Fenyegetőzik a miniszter. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

Hatra emelkedett a Tariceanu-kormányban az RMDSZ-es államtitkárok száma, miután a miniszterelnök a hétvégén jóváhagyta Kötő József kinevezését az oktatási tárcához. Az RMDSZ Operatív Tanácsa Csutak Istvánt javasolta államtitkárnak az integrációs minisztériumba. Kötő Józsefet elsősorban a kisebbségi oktatással foglalkozik majd a tárcánál. Emlékezetes, hogy Mircea Miclea miniszter korábban többször hangsúlyozta, nem szívesen dolgozna együtt az RMDSZ által javasolt államtitkárral, különösen, ha beosztottja a felsőoktatásért felelne. Az RMDSZ Székely Ervin jogászt, volt Bihar megyei képviselőt javasolta államtitkárnak az Igazságügyi Minisztériumban. Takács Csaba ügyvezető elnök leszögezte: kitartanak álláspontjuk mellett azután is, hogy a tárcánál magyar nemzetiségű államtitkárt neveztek ki Kibédi Katalin volt szatmárnémeti törvényszéki főügyész személyében. /Cseke Péter Tamás: Hat RMDSZ-es államtitkár: Kötő után Csutak következik. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Mircea Miclea oktatási miniszter első alkalommal tartott január 25-i sajtóértekezletén máris nézetellentét alakult ki a miniszter és a kisebbségekért felelős államtitkári tisztségbe kinevezett Kötő József között. Kötő József biztosította a sajtó képviselőit, hogy nem szándékozik szétválasztani a Babes–Bolyai Tudományegyetemet, csupán magyar és német nyelvű karokat létesítene az egyetem keretében, Miclea miniszter ugyanazon a sajtóértekezleten elmondta, hogy nem fogja engedélyezni a magyar karok létesítését a BBT-n belül. /Kötő fenntartja, Miclea ellenzi a magyar karokat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./. A történteket a Krónikának Kötő József azzal magyarázta, hogy az újságírók mindenáron megpróbálják sarokba szorítani a minisztert a magyar karokkal kapcsolatos faggatózásaikkal. Értékelése szerint Mircea Miclea ösztönösen kényszerül arra, hogy elhatárolódjék az RMDSZ kezdeményezésétől. „Mindenképpen előrelépés, hogy a miniszter most már nem fenyegetőzött lemondással, ha beindulnak a magyar karok. Ez tárgyalási alapot jelent. Közös célunk és egyben európai uniós követelmény a multikulturalitás megvalósítása” – fogalmazott az államtitkár. /Cseke Péter Tamás: Magyar karok: van tárgyalási alap. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

Mircea Miclea oktatásügyi miniszter január 28-án tartott kolozsvári sajtóértekezletén közölte, elutasítja az RMDSZ kérését, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) magyar tannyelvű karokat hozzanak létre. Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei RMDSZ-szenátor az elmúlt héten kijelentette, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen két vagy három magyar tannyelvű kart kell létesíteni. Hasonlóan nyilatkozott előzően Kötő József államtitkár is. Az RMDSZ arra vonatkozó kérésével kapcsolatban, hogy a magyar kormány mellett a román kormány is finanszírozza a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, Miclea kifejtette, a magánegyetem akkreditálása folyamatban van, csak ezt követően lehet felvetni a finanszírozás kérdését. Január 28-án Bukarestben Markó Béla úgy nyilatkozott: az RMDSZ megkezdte a Tanügyminisztériummal a tanácskozást a magyar egyetemi oktatás kiszélesítéséről, önálló döntéshozatali struktúrák létesítéséről az állami egyetemek keretében. /Miclea továbbra is elutasítja a magyar karokat a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

A következő tanévre vonatkozó egyetemi felvételi esetében minden marad a régiben. A romániai egyetemek vezetői körében elégedetlenséget szült a szakirányok csökkentésére vonatkozó múlt heti minisztériumi rendelet. Mircea Miclea miniszter bejelentette, hogy a következő tanévvel kezdődően szakirányok alapján bocsátják ki a diplomákat, az eddig létező 300 szak száma 66–67, több szakot tartalmazó szakirányra csökken. A módosítást az európai felsőoktatás egységesítését célzó Bologna-folyamat romániai alkalmazása teszi szükségessé. Az átalakítást követően a diákok olyan egyetemi diplomát kapnak, amelyet több egyetem elismer, így nőhet az európai munkaerőpiacon való érvényesülési esélyük. /B. T.: Nem változik a felvételi rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

A nagy amerikai zsidó szervezetek elnökei konferenciájának küldöttsége február 15-én találkozott Calin Popescu Tariceanu kormányfővel Bukarestben. A román-amerikai és a román-izraeli „különleges kapcsolatok bővítését és megszilárdítását”„ hangoztatták. A román szempontból történelmi premiernek számító találkozón az amerikai vendégek rámutattak: a nagy amerikai zsidó szervezetek igen fontosnak tartják a NATO-tagsággal rendelkező és a jövőben az Európai Unióba betagozódó Románia szerepét a regionális és a globális együttműködés és a párbeszéd szellemének fenntartásában. Az Egyesült Államok 52 nagy zsidó szervezetének elnökeit tömörítő ernyőszervezet küldöttségét fogadja Traian Basescu államfő is. Románia amerikai vendégei megbeszéléseket folytatnak Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszterrel, Mona Musca művelődési és kultuszminiszterrel, Mircea Miclea oktatási miniszterrel, a képviselőház és a szenátus vezetőivel, valamint a romániai zsidó közösség képviselőivel. /Az amerikai zsidó szervezetek elnökei találkoztak a kormányfővel. Történelmi premier. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

Az Oktatási Minisztérium kilenc igazgatóját felfüggesztette tisztségéből Mircea Miclea tárcavezető. Az érintett osztályvezetők között van Murvai László, a kisebbségi főosztály igazgatója is. Miclea egyelőre ideiglenes jelleggel megbízta őket, hogy maradjanak funkciójukban a tisztség betöltésére kiírandó versenyvizsgáig. Kötő József oktatásügyi államtitkár adminisztratív eljárásnak nevezte a kilenc igazgató visszavonását. Murvai László szeretné újra pályázni a tisztséget, azonban csupán ideiglenes jelleggel. „Közeledem a nyugdíjkorhatárhoz, emellett egészségi okok miatt is úgy döntöttem, egy évnél többet nem maradok a minisztériumban” – közölte Murvai László. /L. L.: Felfüggesztették tisztségéből Murvait. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Mircea Miclea oktatási miniszter április 25-én aláírta a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák tankönyvellátásának szabályozásáról szóló miniszteri rendeletet. A rendelet orvosolja a kisebbségi oktatásban 2001 óta tapasztalható hátrányos helyzeteket és előírja a kis példányszámok miatt drágább, kisebbségek számára készített tankönyvek kiadására szükséges pénzügyi alapok megteremtését. Kötő József, az Oktatási és Kutatási Minisztérium kisebbségi államtitkára, a rendelet szorgalmazója kifejtette: az anyanyelvű oktatásban az elmúlt négy évben csupán lefordított tankönyveket lehetett használni, ez pedig eleve késést jelentett a magyar iskolák számára. Súlyos problémát okoztak a rossz minőségű fordítások is. Az új rendelet szerint anyanyelven is lehet írni tankönyveket, és azokkal lehet indulni a versenytárgyaláson. A rendelet melléklete szabályozza, hogy a könyv lektorálását kik jogosultak elvégezni, ez a magyar tankönyveknél az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács. A rendelet leszögezi: amennyiben a minisztérium kisebbségi államtitkársága úgy ítéli meg, hogy az anyaországban kiadott tankönyv tartalmazza azokat a tantervi követelményeket, amelyeket itthon előírnak, akkor ezek forgalmazását is engedélyezhetik. Lélekszám-arányosan meg kell teremteni az pénzalapot. Ingyen tankönyveket kell kiadni tíz osztály elvégzéséig, fizetni csak a tizenegyedik és tizenkettedik osztályban kell. Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója szerint a rendeletet nagy lépést jelent az anyanyelvű tankönyvkiadásban. /Köllő Katalin: Véget érhet a magyar tankönyvmizéria? Magyarul írott tankönyvet is elfogadnak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Mircea Miclea oktatásügyi miniszter rendeletével szabályozta a nemzeti kisebbségek tankönyvellátását. Dr. Kötő József államtitkár elmondta, a rendelet szerint a tankönyvek románból készült fordításának véleményezését a jövőben kizárólag a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége látja el, az RMDSZ égisze alatt. A kiadásra az Országos Tankönyvtanács jóváhagyása után csak a minisztérium Kisebbségi Főosztálya adhat engedélyt. Indokolt esetekben a kisebbségi oktatásban kétoldalú államközi egyezmények alapján használni lehet más országokban kiadott tankönyveket is, de csak azzal a feltétellel, ha erre az Országos Tankönyvtanács engedélyt ad. A kisebb példányszámra való tekintettel a kisebbségek kötelező oktatása számára a tankönyvek költségeit az állam fedezi. /Barabás István: Lesz gazdája a kisebbségi tankönyvkiadásnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

Az Oktatási és Kutatási Minisztérium május 18-án rendeletet adott ki a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport létrehozására vonatkozóan. Az iskola a 2005–2006-os tanévben kezdi el működését. A rendeletet Mircea Miclea miniszter és Kötő József kisebbségügyi államtitkár látta el kézjegyével. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 24./ Téglás Gábor tagja volt Erdély egyik legrégibb tudományos egyesülete a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulatnak, amely 1880. május 13-án Déván jött létre. A társulat idővel múzeumot hozott létre, ennek igazgatói tisztségét töltötte be Téglás Gábor író, kutató. A társulat kezdeményezte Hunyad megye történetének megírását, de a műnek csak az első, gr. Kuun Géza, Torma Zsófia és Téglás Gábor által írt kötete jelent meg 1902-ben, mely az őskortól 896-ig, a honfoglalásig tárgyalta a megye múltját. /Új iskolacsoport. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./ Varga Károly, az önálló magyar iskola egyik megálmodója, aki a Geszthy Ferenc Társaság elnökeként oroszlánrészt vállal az intézményépítésben, kifejtette, hogy a dévai magyar oktatás megsínylette az utóbbi évtizedek politikáját. Évek óta Déva az egyetlen település a megyében, ahol magyar nyelven folyik középiskolai oktatás. A Geszthy Ferenc Társaság idén vásárolt iskolabusza hetek óta ingyenesen szállítja a csernakeresztúri és vajdahunyadi diákokat Dévára. Ezt ősszel kiterjesztik más környékbeli településekre is. Többet szeretnének a város jelenleg öt épületben működő magyar tagozatainak összeköltöztetetésénél. Délutáni foglalkozással egybekötött rendszerre gondolnak. Több fiatal, szakképzett tanár jelentkezett az új iskolába. Az iskola létrehozásában jelentős támogatást kaptak a Communitas Alapítványtól, az Illyés és Apáczai Közalapítványoktól, illetve a magyar Oktatási Minisztériumtól. /Gáspár-Barra Réka: Engedélyezték a dévai magyar iskolaközpontot. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

Az Oktatási Minisztérium megkezdi az egyetem előtti oktatás decentralizációjáról szóló megbeszélést, a központosítás megszüntetésének a stratégiáját pedig már ősztől alkalmazni szeretnék a tanügyben, jelentette ki Mircea Miclea tanügyminiszter. A decentralizációs tervet nyilvános vitára bocsátják. /Tanügyi igazgatókat képez ki a minisztérium. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

A kormány elfogadta a jövő évi költségvetési tervezetet. Az oktatásnak szánt alacsony összeg miatt Mircea Miclea oktatásügyi miniszter benyújtotta lemondását. A tervezettel az RMDSZ sem elégedett, hiszen az észak-erdélyi autópályára mindössze – kölcsönből származó – 100 millió eurót terveztek be. Mircea Miclea hangsúlyozta, hogy az oktatásnak a GDP legalább 5 százalékát kell megkapnia. A tervezet szerint az oktatás büdzséje még az idei összeg értékét sem éri el. Emil Boc, a Demokrata Párt (DP) elnöke bejelentette: támogatja a költségvetés-tervezet újbóli megvitatását, hiszen a kormánynak meg kell találnia a szükséges pénzforrásokat, hogy az oktatás nemzeti prioritássá váljon. A tervezet szerint a költségvetési deficit 0,5 százalék lesz az idei 1 százalék után. Az infláció az idei 8 százalékról 5,5 százalékra csökken. A hazai össztermék növekedés 5,5 százalékról 6 százalékra bővül. /B. T.: Lemondott az oktatásügyi miniszter. A költségvetésből az észak-erdélyi autópályára is kevés pénz jut. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

„Nem mond le Kötő József oktatásügyi államtitkár” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ elnök. Parlamenti források szerint Mircea Miclea oktatási miniszter is meggondolhatja magát a lemondását illetően. Október 12-én országszerte tüntettek a tanárok, követelve, hogy növeljék a költségvetésre szánt pénzeket. A válságba Traian Basescu elnök is beleszólt. Szerinte elfogadhatatlan egy olyan költségvetés, amely nem tartja be a választási ígéreteket. Kijelentette, nem fog aláírni olyan költségvetést, amely a tanügyet nem kezeli kiemelt célként. A miniszterelnök ezzel szemben arról beszélt, hogy a költségvetésbeli részesedéseket csak újabb adók kivetésével lehet kompenzálni. /Isán István Csongor: Visszavonhatja lemondását Miclea. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./ „A nemzeti össztermék hat százalékát fordítsák a tanügyre” – ezt követelték többek között az oktatásban dolgozók október 12-én Kolozsváron, a prefektúra épülete előtt tartott tüntetésükön. Kifejezték Mircea Miclea oktatásügyi miniszterrel szembeni szolidaritásukat, akit visszavárnak a szaktárca élére. A tanügy decentralizációját, valamint olyan fizetési törvény kidolgozását kérik, amely lehetővé tenné, hogy 2006-ban a fizetések száz százalékosan növekedjenek. Emellett követelik, hogy ismét részesülhessenek a negyedévenkénti két százalékos prémiumban, amelyet a júliusban kibocsátott kormányrendelet szüntetett meg. A pedagógusok ebédjegyet, könyvvásárlási pótlékot, valamint a végleges kinevezéses tanári állások megtartását is kérték. /Nagy-Hintós Diana: Fegyelmezetten tüntettek a tanárok. Visszavárják Mircea Miclea oktatásügyi minisztert. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Romániában egyszerre három tanügyi törvénytervezet létezik. Mindegyiket egy-egy politikai párt sajátította ki magának. A Cristian Adomnitei tanügyminisztersége alatt összeállított „liberális” tervezet rég túljutott az egyhónapos nyilvános közvitán, de a parlament asztalára már nem került. Az államelnöki hivatal oktatásügyi tanácsosa, a „becsületből” lemondott egykori tanügyminiszter, Mircea Miclea is összeállított alig egy éve egy másik tervezetet, ezt most a Demokrata-Liberális Párt reklámozza. A múlt év őszén szociáldemokrata miniszter asszony került a tárca élére, összehívta a szaktárca okosait, nekiláttak egy harmadik törvénytervezet kidolgozásának. Húsz éve Romániában az oktatás teljesen a politikának, az éppen hatalmon levő kormánynak van alárendelve. /Nagy-Hintós Diana: Tervezetek kuszasága. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

A Mircea Miclea vezette elnöki szakbizottság tanügyi törvénytervezetét támogatja inkább az RMDSZ a három tervezet közül, melyek közvitája megkezdődött a parlamentben. Ecaterina Andronescu oktatási miniszter tervezete nem változtat azon, hogy Románia történelmét és földrajzát a továbbiakban is románul oktatják. Lászlófy Pál a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke szerint teljességgel elhibázott a jogszabály, amely nem csak megalapozatlan, szakmailag hibás javaslatcsomag, hanem az 1995-ös jogszabályhoz való indokolatlan visszatérés. Lászlófy sérelmezte, hogy az RMPSZ a legnagyobb szakmai szervezetek egyike, mégsem kereste meg a minisztérium egyszer sem egyeztetés céljából. „A tárcához tavasszal eljuttatott javaslatokra a minisztérium még csak nem is válaszolt, ilyen körülmények között nincs túl sok értelme a vitában való részvételnek” – mondta az RMPSZ elnöke. /Oktatás: Miclea tervezete többet ígér a kisebbségeknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

Daniel pátriárka, az ortodox egyház feje egyházellenesnek minősítette a Miclea-féle tanügyi reformtervezetet. „A javaslatcsomag száműzi a vallásoktatást az iskolai oktatásból, és ez a terv alapvetően sérti a mélyen vallásos román népet” – nyilatkozta a pátriárka. Az ügyben az ortodox egyházi vezető nyílt levélben fordult az államfőhöz, amelyben kéri, hogy tegyen azért, hogy a vallásoktatás a líceumi alaptanterv része lehessen a jövőben. Mircea Miclea szerint nem tendenciózus a líceumi vallásoktatás alaptantervből való kiiktatása, a kompromisszumra van esély. A törvényalkotó ragaszkodik ahhoz, hogy a szülők és a diákok választhassanak: kérik-e az iskolai vallásoktatást, és ha igen, milyen formában kívánnak ebben részt venni. /Micleat támadja a pátriárka. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Találkozót kért Emil Boc miniszterelnöktől Markó Béla, az RMDSZ elnöke miután a koalíció úgy döntött: a kisebbségekre nézve hátrányosabb, Ecaterina Andronescu-féle tanügyi törvényért vállalna felelősséget a kormány. Markó Béla arról próbálta meggyőzni a kormányfőt, hogy a tervezet végső változatánál vegyék figyelembe az RMDSZ módosító javaslatait. Kötő József szerint az RMDSZ azt szeretné, ha a tanügyi törvény a Mircea Miclea által vezetett bizottság elképzeléseire épülne. /Cseke Péter Tamás: Tanügyi törvény: Andronescu győzött. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

Újdonságokkal rukkolt elő a tanügyminiszter
Daniel Funeriu jelenlegi oktatásügyi miniszter újdonságokat vezetne be a közoktatásba. Így törvénytervezetet dolgozott ki arra vonatkozólag, hogy a kilencedik osztályt az V–VIII. oktatási ciklusba kellene beilleszteni, de vannak régi-új elemek az érettségi lebonyolításában is. A Funeriu-féle oktatási törvénytervezeten most dolgoznak a szaktárcánál, de nem kizárt, hogy jövő héten bemutatnák a kormánytagoknak, ezt követően pedig a parlamentnek. Funeriu tervezete egyaránt tartalmazza a Mircea Miclea volt tanügyminiszter által kidolgozott elnöki jelentést és az Ecaterina Andronescu volt szociáldemokrata tárcavezető által jegyzett elemeket.
A jelenlegi tárcavezető nézete szerint érettségit évente csak egyszer rendeznének meg. Annak a maturandusnak, aki egy tantárgyból megbukik, az összes tantárgyból újra kellene vizsgáznia. A kötelező oktatáshoz tartozna az óvodai előkészítő év is, a neves líceumok pedig külön felvételi vizsgát rendezhetnének. Amennyiben az új törvényt elfogadják, ezek az újdonságok életbe léphetnek a 2010/2011-es tanévtől kezdődően. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Hogy került a csizma az asztalra? Avagy miért foglalkozik tankönyvekkel az RMDSZ Oktatási Főosztálya?
Jogosan vetődhetett fel a kérdés minden jóhiszemű olvasóban, midőn Péntek János professzor úr megnyilatkozásait olvasta a Krónika október 1-jei számában B. Kovács András tollából (Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek, Szempont).
Egy kis emlékeztető a nyilatkozatból: „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét. A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel”.
A fentiek alapján akár fel is háborodhatna a tisztelt olvasó, de a helyzet az, hogy a minden kétséget kizáróan igazolható események és kordokumentumok komolyan cáfolják az idézett állítások igazságtartalmát, megkérdőjelezve hitelességüket. Számomra fölöttébb bizarr, mi több, groteszkbe hajló, hogy a professzor úr annak az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsnak a kizárásával vádolja az RMDSZ-t, mely az Ügyvezető Elnökség kezdeményezésére jött létre 1993-ban és Péntek Jánost választotta kuratóriuma elnökének.
Az első időszakban (1993–1997 között) a Fiser Fülöp Ildikó és Cs. Gyímesi Éva (mindketten az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnökei voltak) által bejegyeztetett Collegium Transsylvanicum Alapítvány keretében tevékenykedett, majd ezt követően a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség szaktestületeként fejti ki tevékenységét. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács megalakulását követően az Ügyvezető Elnökség két munkatársat foglalkoztatott az anyanyelvű oktatásunkkal kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Fóris-Ferenczi Rita a tanügyi reform, oktatási programok, míg Székely Győző a magyar nyelvű tankönyvkiadás kérdésköréért felelt.
De hagyjuk a korai előzményeket, térjünk vissza a közelmúlthoz. Kezdjük ott, hogy a Péntek professzor úr által említett miniszteri rendelet (OMEC nr. 3950) nem 1999-ben, hanem 2005. április 25-én jelent meg, az RMDSZ igen erélyes fellépésének köszönhetően. Ebben az időszakban az oktatási minisztériumot Mircea Miclea vezette, az RMDSZ képviseletében pedig Kötő József töltött be államtitkári funkciót. A 9 cikkelyt magában foglaló – ma is érvényben levő – rendelet szabályozza a kisebbségek nyelvén folyó oktatásban, a kötelező oktatás szintjén használható tankönyvek ügyét. Néhány fontosabb kitétel:
A kisebbségi oktatásban használhatóak az anyanyelven megírt és engedélyeztetett tankönyvek. • A magyar kisebbség számára minden tantárgyból legkevesebb 2 alternatív tankönyvet kell biztosítani. • Az anyanyelvű oktatásban – államközi protokoll alapján – lehet alkalmazni az anyaországban használatos tankönyveket. • A kisebbségi tankönyvkiadást a kötelező oktatás szintjén az állami költségvetésből finanszírozzák. • A román nyelvből fordított tankönyvek csak a minisztérium Kisebbségi Főosztálya jóváhagyását követően nyomtathatók ki.
Ez utóbbi rendelkezés befoglalását az RMDSZ pontosan azért szorgalmazta, hogy lehetőség nyíljon a silány minőségű fordítások kiiktatására. A rendelet mellékletében a fordítások szakmai ellenőrzésének lebonyolítására az RMDSZ-t és az RMPSZ-t (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) nevesíti. A rendelet megjelenését követően, mint az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztályának vezetésével frissen megbízott ügyvezető alelnök megbízatást kaptam a szakmai szervezetek és a magyar érdekeltségű tankönyvkiadók vezetőivel folytatandó érdemi tárgyalásokra annak érdekében, hogy mihamarabb találjunk megoldást a rendeletben foglalt jogosítványok gyakorlatba ültetésére. Az első közös megbeszélésre 2005. május 28-án került sor Kolozsváron, az Ügyvezető Elnökség Majális utcai székházában.
Hogy milyen fontosságot tulajdonított az RMDSZ a tankönyv-problematikának, gondolom, egyértelműen jelzi, ha közlöm a tanácskozásra általam meghívott és ott megjelent személyek névjegyzékét: Markó Béla – szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes, Takács Csaba – ügyvezető elnök, Kötő József – oktatásügyi államtitkár, Asztalos Ferenc – képviselő, a parlament oktatási szakbizottságának elnöke, Lászlófy Pál – az RMPSZ elnöke, Péntek János – professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, Gyenge Csaba – egyetemi professzor, P. Dombi Erzsébet – docens, Fóris-Ferenczi Rita – adjunktus, Veres Valér – adjunktus, Balla Júlia – középiskolai tanár, Székely Győző – tankönyvszerkesztő, Tőkés Elek – a Stúdium Kiadó igazgatója, Szikszai Ildikó – az Ábel Kiadó igazgatója, Varga Károly – a Corvin Kiadó igazgatója és Tulit Zsombor – a T3 Kiadó igazgatója.
A többórás tanácskozáson a jelenlevők egyhangúlag elfogadták Lászlófy Pálnak, a pedagógusszövetség elnökének javaslatát. „Az én javaslatom az, hogy a közoktatás általános problémáinak és ezen belül a tankönyvellátás gondjainak megoldására hozzuk létre a Romániai Magyar Közoktatási Tanácsot (RMKoT – a felsőoktatási Tanács mintájára), amely legyen egy hárompillérű testület: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletével. (Az idézet az ülésen készült jegyzőkönyvből származik.)
A tanácskozás végén Markó Béla szövetségi elnök megbízott, mint oktatásért felelős ügyvezető alelnököt, hogy egy héten belül dolgozzam ki az RMKoT szervezési és működési szabályzatát, és Lászlófy Pállal közösen készítsük elő a testület következő ülését. Folyamatos információcseréket és egyeztetéseket követően került sor az RMKoT az év július 9-i ülésére, ugyancsak a Majális utcai székházban.
Ez alkalommal közösen egyeztettünk a románból történő tankönyvfordítások minőségi ellenőrzésének procedúráját illetően. A 9 tagú testületből e sorok íróján kívül jelen voltak: Kötő József államtitkár, Asztalos Ferenc képviselő, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, Lászlófy Pál RMPSZ-elnök, Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács képviselője és Tulit Zsombor a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletében. Döntések sorát hoztuk meg arra vonatkozóan, hogy kiket kérünk fel a már lefordított és a kiadók által lektoráltatott tankönyvek újralektorálására, milyen mértékű legyen az elvégzett munka honoráriuma, hogyan történjen a kapcsolattartás és információcsere a szerzők-kiadók-oktatási főosztály-szaklektorok-minisztériumi Kisebbségi Főosztály- láncolatban. Néhány név azon személyek közül, akiket az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács és a magyar tankönyvkiadók javaslatára kért fel az RMDSZ Oktatási Főosztálya a fordítások ellenőrzésére: dr. Gyenge Csaba – műszaki tudományok, dr. Kerekes Jenő – gazdaságtudományok, dr. Ágoston Katalin – műszaki tudományok, dr. Orbán Béla – matematika, dr. Lányi Szabolcs – ipari kémia, dr. Makkai Ferenc – kémia, dr. Csibi Vencel – mérnöki mechanika, Darvay Béla – fizika, dr. Ráduly-Zörgő Éva – pszichológia, dr. Péntek Imre – pszichológia, dr. Ionescu Klára – informatika, dr. Robu Judit – informatika, Vincze Zoltán – történelem. Kötelességem, hogy ez alkalommal is megköszönjem mindegyikük felelősségteljes és magas szakmai igényességgel végzett munkáját. Tekintettel arra, hogy az RMPSZ anyagiak hiányában nem tudta teljesíteni előzetesen vállalt pénzügyi kötelezettségeit, 2005. augusztus 30-i dátummal a Communitas Alapítvány együttműködési szerződést kötött az RMPSZ-szel, mely alapján átvállalta a költségtérítések 60 százalékát.
Nos, a fenti – egyértelműen dokumentálható – tények ismeretében úgy érzem, jogos a kérdésfelvetés: hogyan beszélhetett kizárásról Péntek professzor úr megnyilatkozása során? De azt hiszem, erre a választ nem nekem kell megadnom!
A történelmi hűség kedvéért kell megemlítenem, hogy a „pártirodának” titulált Oktatási Főosztály 2008-ban arra is mert vállalkozni, hogy a CENTA Közép-európai Tanárakadémia együttműködésében Tankönyveink megújításáért címmel továbbképzést indított romániai magyar tankönyvszerzők számára. Tavasszal a Kolozsváron megszervezett képzésen mintegy 200-an vettek részt, és többek között olyan szakmabeliek tartottak előadást, mint: dr. Hoffmann Rózsa – egyetemi docens, dr. Vass Vilmos – egyetemi docens, Csapó Benő – egyetemi tanár, Antalné Szabó Ágnes – egyetemi docens, Valaczka András – tankönyvszerző, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezetője, Kojanitz László – a Tankönyvkutató Intézet igazgatója, Horváth Zsuzsanna – az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főmunkatársa. A képzés folytatására ősszel került sor Budapesten azon 40 személy részvételével, akik teljesítették az előzetes megállapodás értelmében elfogadott feltételeket. A hallgatók két nap alatt külön csoportokban vettek részt a saját szakterületükre vonatkozó előadásokon és képzéseken. Az sem mellékes, hogy a két program lebonyolításához szükséges 160 ezer lejt (1,6 milliárd régi lej) szintén az Oktatási Főosztály „járta ki”, pályázva a Communitas Alapítványnál, a romániai és magyarországi oktatási minisztériumoknál.
Végezetül szinte félve merem leírni, hogy „pártirodaként” arra is volt bátorságunk, hogy magyar nyelvű tankönyvek megírására írjunk ki pályázatot a Communitas Alapítványon keresztül, és elkészülhetett hat olyan hiánypótló tankönyv, melyek elnyerték a szakemberek elismerését. Arról, hogy a folyamatosan megjelenő tanügyi törvénytervezetek elfogadtatására való hivatkozással az oktatási minisztérium évek óta nem ír ki pályázatot új tankönyvek megírására és ennek következtében az általunk megíratott tankönyvek nem kerülhettek a tanulók padjára, mi nem tehetünk. Amit viszont sikerült megtennünk, az, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) és az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány támogatásával az elmúlt kilenc évben – pályáztatási rendszerben lebonyolítva – több mint 92 ezer tankönyvet osztottunk ki ingyenesen 11. és 12. osztályos diákjainknak.
Hogy került tehát a csizma az asztalra? A legkézenfekvőbb válasz: odatették! Miért foglalkozik az RMDSZ tankönyvekkel és egyáltalán oktatással? Hát azért, mert egyrészt a választópolgárok szavazatokban kifejezett bizalma odatette és erre kötelezi, másrészt tudjuk, hogy helytálló a magyar közmondás, miszerint: segíts magadon, Isten is megsegít.
Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, gyakorló tanár, iskolaigazgató.
Előzmény:
Krónika (Kolozsvár), 2010 október 1.
Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek
A Krónika kiemelt helyen foglalkozott a román nyelv oktatásának évtizedek óta vajúdó kérdésével, lévén annak megoldatlansága a kisebbségi oktatás egyik legégetőbb gondja.
Kimutatta: nem egy esetben ideológiai elfogultság siklatta ki a pedagógiai meggondolásokat, a didaktikailag indokolt elvek érvényesítését, s amikor a helyzet jobbra fordulhatna, a soros tanügyi reform elakadt, a legújabb törvénytervezet politikai időhúzás áldozataként a szenátusban vesztegel. No de az adott jogi lehetőségek kihasználásával is adósok vagyunk, miként az kiderül Péntek János nyelvészprofesszornak, az MTA kolozsvári akadémiai bizottsága és az erdélyi tankönyvtanács elnökének megállapításaiból. Az egyetemi tanár a tankönyvkiadás és a nyelvtanítás elvi szempontjai, az aktuálpolitikai helyzet beható ismeretében pontos diagnózist tud felállítani, és a bajok orvoslásához megoldásokat is sugall.
Alternatív tankönyvválaszték
Az alábbiakban a professzor úrnak a Sapientia- egyetem csíkszeredai karán a kétnyelvűségnek szentelt konferenciáján elhangzott előadásából vett gondolatokat szerkesztettük egybe egy, a témában folytatott beszélgetéssel.
Péntek János azzal kezdi, hogy még Andrei Marga minisztersége idején, 1999-ben a magyar tankönyvek ügyét rendeletben rábízták az RMDSZ-re, hogy az a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve gondoskodjék az új tankönyvek megírása fölötti felügyeletről. Ez Péntek János szerint nem valósult meg, illetve ami megvalósult belőle, azt mutatja, hogy e törvény adta lehetőséggel egyáltalán nem éltünk, illetve egyesek visszaéltek vele. Súlyos a vád, íme az indoklás. „A pályázatokra valóban elkészültek az alternatív tankönyvek. Kötelező módon több tankönyvnek kell lennie minden tárgyból, így a román tantárgy számára is több készült. Nos, én úgy látom, hogy ami ezek közül a leggyengébbnek bizonyult, amit nem mertek bevinni a román iskolákba, arra ráütötték, hogy jó lesz a kisebbségi oktatásnak – magyarázza a kolozsvári egyetemi professzor –. Látnivaló, ezeknek a tankönyveknek a szerzői kizárólag román anyanyelvűek, a kisebbségi nyelvekről nem tudnak semmit, ezek a tankönyvek egyáltalán nem kapcsolódnak semmilyen kisebbségi nyelvhez.
Kiegészítették ugyan őket magyar szójegyzékkel, de abból is látni, fogalmuk sincs, kinek készült, ugyanis a főnév mellé oda van írva, milyen nemű az a főnév, holott az a magyarban képtelenség. Találtam benne olyan feladatot: adjál példát a te nyelvedből arra, hogy a hangsúly alapján jelentős különbség keletkezik a szavak között. A hazai kisebbségek közül a magyarban, a szlovákban, a lengyelben stb. kötött a hangsúly, a feladat tehát abszurd elvárással lép fel.”
Magam is tanúsíthatom, hogy általam ismert kisebbségi iskolában elutasították e könyv használatát, nem a kisebbségeknek szánt, hanem inkább a kimondottan románoknak írott tankönyvet választotta a romántanár, mert azt tartja didaktikailag jobbnak. „Könnyebb belőle oktatni a magyar tanulókat is” – indokolta döntését a pedagógus. Ma tehát Romániában nem igaz, hogy a kisebbségi gyerekek nyolcadikig számukra készült románkönyvekből tanulnak, illetve nem úgy igaz, ahogy gondolnók.
A szakembernek lesújtó a véleménye ezekről a tankönyvekről, szerzőiket több szarvashiba elkövetése miatt is elmarasztalja. Mindenekelőtt képtelenségnek tartja, hogy „a kisebbségeknek” mint olyanoknak készítsen valaki tankönyvet. Annak ugyanis anyanyelv-specifikusnak kellene lennie, azaz valamennyit a diákok anyanyelvéből kiindulva kellene megalkotni, ráépítve az anyanyelvi tudásra azt, amit a másik nyelvből neki meg akarunk tanítani. Tehát nem lehet egy kalap alá venni olyan különféle szerkezetű és szemléletű, eredetű nyelveket, mint például a szlovák, a török, az ukrán, a magyar vagy a szerb. E kérdés megoldásához tehát még csak hozzá sem láttak nálunk, bár az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának mindig magyar volt a vezetője, s bár a törvényes lehetőség már tíz éve adott lenne hozzá.
Esélyegyenlőtlenség
Péntek János professzor elmondja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé került ügy hasonlóképpen fájó és újabb fonákságra vet fényt. „Hátrányos megkülönböztetés, ha ugyanolyan vizsgakövetelményeket támasztunk a román és nem román anyanyelvűekkel szemben. Mert bármilyen jók lesznek, ha javulnak majd a román oktatás tantervei és a könyvei, akkor sem fogadható el, hogy érettségi vizsgán ugyanazokat a tételeket kapják a magyarok, mint a többségiek, és ugyanazon pontozással bírálják el teljesítményüket – állapítja meg a neves nyelvész –. Ott vannak a parlamentben az idegen nyelveket beszélő képviselők.
Vajon mit szólnának hozzá azok, akik azt állítják magukról, jól beszélnek franciául, ha odaállítanák egy francia anyanyelvű mellé őket, hogy együtt vizsgázzanak vele? Helyt tudnának-e állni egy ilyen vizsgán? Képtelenség. Ezt nem lenne szabad megengedni! Ezzel nyilvánvaló, hogy hátrányos helyzetbe hozzuk a gyermekeket. És nem csupán a vizsgáról van szó. Évente kimutatják statisztikailag, hogy románból hány magyar iskolás bukik meg, hogy mindez mennyit nyom átlagos osztályzatukban. Az egyetemi bejutás ma sok helyt pontozás alapján folyik, az érettségieredményeket is beszámítják, és ettől függ az is, hogy tandíjas lesz-e, vagy sem a diák. Ha átment ugyan románból, de a jegye gyenge, akkor ez méltánytalan hátrányba taszítja… És ennek orvoslására nem kell semmilyen előkészítés, mert a tantervi és tankönyvreformhoz több idő szükségeltetik, ez viszont egyszerű politikai döntést kíván csupán. Azaz más tételeket kell kidolgozni a magyar iskolák számára és kész!”
Péntek professzor úgy véli, az alternatív tankönyvek meglétét előíró paragrafus máig sem működik Romániában. Szerinte legalább két nyelvi szituációból kiindulva kellene az alternatív tankönyveket kidolgozni. „Az egyik az, amikor a gyerek viszonylag jól tud románul már korábbról, mert környezeti nyelve a román, a másik pedig, amikor gyengén vagy egyáltalán nem tud. Mint például a Székelyföldön. Ezeket a helyzeteket külön kellene kezelni. A törvény pedig megengedi ezt, mivel úgy fogalmaz: legalább két tankönyvnek kell léteznie a kisebbségi oktatásban minden tárgy esetében.
Ez tehát megoldható, és akárcsak a magyar oktatásában, a román esetében is az lenne a célravezető, ha minden osztály számára legalább két tankönyvünk lenne. Nem abból kell kiindulni, hogy a tankönyvszerzőnek mi van a fejében, hanem abból, hogy a tanulónak milyen a nyelvi környezete. Szórványban, esetleg olyan vidéken él-e, mint például Kolozsvár, ahol már hoz tudást magával az iskolán kívüli világból, vagy tömbvidéken, a Székelyföldön, ahol nem hoz. Tudnunk kell, merre akarjuk irányítani a gyermeket akár magyarból, akár románból. A lényege ugyanis az, hogy a kétnyelvűség fontos ugyan, de a hangsúlyok külön figyelmet érdemelnek, arra kell ügyelnünk, hogy az anyanyelv maradjon az elsődleges.
A kétnyelvűségnek magas szintűnek és jól hasznosíthatónak kell lennie, de úgy, hogy a második nyelv ne szorítsa háttérbe az anyanyelvet, különben a dolog elcsúszik a nyelvcsere fele. A második nyelv dominanciája a kétnyelvűségben asszimilációhoz vezet” – figyelmeztet Péntek János. A professzor egyrészt külön tantervet tart szükségesnek minden kisebbségnek (az anyanyelv-specifikusság elve alapján), legalább két tankönyvet szorgalmaz románból úgy, hogy az egyik a szórványnak, a másik a tömbnek készülne (a területspecifikusság elve), és ennek megfelelően külön vizsgatételeket és elvárásokat javasol.
Az egyetemi tanár egyébként felhívja a figyelmet az ún. törpe kisebbségekre, amelyek között akad nem egy, amelynek nem anyanyelvén folyik az oktatása, csak anyanyelvi óráik vannak a különben román tannyelvű iskolákban. Nos, esetükben a mai rendszer nem alkalmas a nyelv megőrzésére, fontos lenne számukra a külön nyelvi revitalizációs programok kidolgozása. Ismerős a probléma: a csángók hasonló kezelést igényelnének, külön nyelvélesztő oktatásra lenne szükségük. Ennek ma a jogi keretei, taneszközei is hiányoznak. Bár a Moldvai Magyar Csángószövetség és az ottani magyar nyelvoktatásban részt vevők rendkívüli erőfeszítései minden tiszteletet és támogatást megérdemelnek, ők sem az őket megillető szakmai segítséget, sem a jogi támogatást nem kapták meg eddig – miként még legalább tíz másik romániai kisebbség sem.
Vívmánnyá feltupírozott hamis megoldások
Péntek János úgy látja, a nyelvoktatásban nemcsak, hogy nem sikerült új jogi garanciákat hozni, de még az adott lehetőségek kiaknázása sem következett be, s miként az ún. „kisebbségieknek szánt” tankönyv mutatja, módszertanilag és színvonalát tekintve egyaránt elvétett „megoldás”. „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét.
A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel” – panaszolja Péntek János nyelvész.
B. Kovács András

Victor Ponta plagizált doktori dolgozatában?!
Az Egyetemi Címeket, Okleveleket és Bizonyítványokat Igazoló Országos Tanács (CNATDCU) tegnapi ülésén hozott határozata értelmében Victor Ponta kormányfő plagizált a doktori dolgozatában, és a tanács azt javasolja az oktatási tárcának, hogy vonja vissza a doktori titulust.
A tanács ülésén a 21 tagból 13 vett részt, ők szavazták meg a döntést.
A döntést követően a CNATDCU elküldte az oktatási tárcának a Victor Ponta doktori titulusának visszavonását indítványozó javaslatot.
Marius Andruh, a CNATDCU vezetőtanácsának elnöke kijelentette, oldalanként ellenőrizték a 307 oldalas doktori dolgozatot, és megállapították, hogy 85 oldal a forrás megnevezése nélkül tartalmaz kimásolt szövegeket, és ezeket nagyon könnyű felfedezni. Ami a könyvészetet illeti, a dolgozat közel 40 oldala esetében nincs megjelölve a forrás.
Liviu Pop ideiglenes oktatási miniszter, aki csütörtökön kiadott egy rendeletet a CNATDCU átszervezésére, azt állítja, hogy a tanácsnak nem áll hatáskörében ilyen döntést hozni. Pop szerint a plagizálási ügyekkel az Országos Etikai Tanács foglalkozik, és ez az egyetlen szerv, amely dönteni tud a kormányfő esetében felmerült plagizálási vád kapcsán.
Mircea Miclea volt oktatási miniszter, a tanács tagja már a délelőtt folyamán úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnök plagizált, s véleményét a tanács több tagja is osztja. Liviu Pop ideiglenes oktatási miniszter a tanács ülésének helyszínére sietett, és ott kijelentette, hogy Miclea törvénytelenül járt el, amikor Ponta plágium-ügyéről nyilatkozott. Megerősítette csütörtökön hozott döntését, mely szerint a testületet feloszlatta. Mivel a tárcavezető feloszlatta a tanácsot, ennek a Ponta plagizálására vonatkozó döntése közjogi szempontból nem érvényes.
A Nature folyóirat szerint Victor Ponta kormányfőt plagizálással vádolják. A folyóirat szerint a Ponta által írt, a Nemzetközi Ítélőtábláról szóló doktori dolgozat több mint fele máshonnan másolt szövegekből áll.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Asztalos Csaba szembeszállt az ortodox egyházzal
Dörgedelmes közleményben bírálta az ortodox egyház Asztalos Csabát, a diszkriminációellenes tanács elnökét, amiért a múlt héten szóvá tette, hogy alapvető emberi jogok sérülnek Romániában a kötelező iskolai vallásoktatás bevezetésével.
Az egyház hétvégi állásfoglalása (lásd keretes írásunkat) emlékeztet arra, hogy a román törvénykezés és az európai gyakorlat támogatja a vallás tanítását a közoktatásban. A közlemény támadja az „úgynevezett emberjogi szakértőket, akik véleményének semmi köze az európai valósághoz".
„Nem vagyok vallásellenes"
Asztalos Csaba nem érti, miért zavarta az ortodox egyházat a kijelentése. „Nem vagyok vallásellenes, hanem felhívtam a figyelmet egy jogsértésre" – magyarázta a szakember a maszol.ro-nak. A diszkriminációellenes tanács vezetője továbbra is fenntartja, hogy a jelenlegi törvénykezés sérti az alapvető emberi jogokat. Érvei szerint vallás oktatását kötelező biztosítania az államnak, de a tantárgyat nem lehet kötelezővé tenni.
Az ortodox egyház közleménye szerint a román alkotmány 29. cikkelye kimondja, hogy Romániában szavatolt a gondolat és vélemény szabadsága, a vallásos meggyőződés szabadsága nem korlátozható. Továbbá a 32. cikkelyre hivatkoznak: az állam szavatolja, illetve a törvény szerint megszervezi a vallásoktatást az iskolákban valamennyi felekezet számára. Az egyház szerint az európai gyakorlatban két követelménynek kell eleget tennie azon országok törvénykezésének, ahol kötelező a vallásoktatás: a szülőknek jogukban álljon felmentést kérni a gyerekük számára, a kérést pedig ne kelljen megindokolniuk.
„Az európai gyakorlatnak sem tesz eleget a jelenlegi törvény. Az ortodox egyház közleményében az EU emberjogi bíróságának egyik döntését idézték, de nem idézték helyesen, és az ítélet sem idevágó" – magyarázta lapunknak Asztalos, aki azt tartja jogsértőnek, hogy az érvényben lévő tanügyi törvény értelmében nulladik osztálytól tizenkettedikig valamennyi tanuló órarendjében „hivatalból" szerepel heti egy vallásóra.
Ha a szülő nem ért egyet, hogy gyermeke vallásórán vegyen részt, akkor kérvényeznie kell írásban a diák felmentését ebből a tantárgyból. Hasonlóképp írásban kell kérvényeznie a szülőnek azt is, hogy a gyerekének melyik felekezet vallási tanait oktassák az iskolában. Ez az előírás Asztalos Csaba szerint szintén jogokat sért.
A diszkriminációellenes tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy az adatvédelmi törvény tételesen tiltja a felekezeti hovatartozásról szóló adatok begyűjtését. „Senki sem köteles a vallása felől nyilatkozni sem iskolában, sem más intézményben: ez sérti az alapvető emberi jogokat. A vallás, a hit személyes meggyőződés kérdése, és mint személyes információt, védi a törvény" – érvelt Asztalos.
A szakember szerint meg kellene fordítani a kérvényezést: ne azt kelljen igényelnie a szülőnek vagy a gyermeknek, hogy ne járjon vallásórára, hanem azt, hogy járhasson, ha akar. „Vagyis választási lehetőséget kell biztosítani, és nem azt, hogy egy hivatalból jogtalanul eldöntött helyzetet megváltoztassunk. Az állam hivatalból az összes gyereket beíratja, ami szerintem alkotmányellenes is. Miért kell nekem kérvényeznem, hogy ne járjon olyan órákra a gyerekem, amire nem iratkozott be?" – magyarázta a jogász.
Előbb-utóbb per lesz
Asztalostól megtudtuk, a diszkriminációellenes tanács jelenleg nem vizsgálódik ebben az ügyben, jómaga szülői magánvéleményének adott hangot a múlt heti kijelentésével. Korábban azonban civil szervezetek kikérték a testület álláspontját a vallásoktatás kérdésében, és a válaszuk az volt, hogy biztosítani kéne a szülőnek és a gyermeknek a szabad döntés jogát.
„Több mint valószínű, hogy előbb utóbb per lesz belőle. Biztosan akad majd egy szülő, aki nem fogja elfogadni, hogy hivatalból beíratják a gyerekét vallásórára, és bírósághoz fordul" – fejtette ki a szakember, aki nem érti az ortodox egyház reakcióját: „Attól félnek, hogy nem íratják be a szülők a gyerekeket vallásórára?"
Így jut állás teológusoknak?
Mircea Miclea volt oktatási miniszter szerint egyezség született a román politikum és az egyház között a vallásoktatás kötelezővé tételéről, így törvény által biztosított álláshoz jutnak az ortodox teológia végzettjei. Miclea emlékeztetett arra, hogy a romániai felsőoktatás évente 11 és fél ezer teológus hallgatót termel.
Okfejtése szerint nem létezik annyi parókia, lelkészi hivatal az országban, hogy ezeknek a végzősöknek mind állást biztosítson, munkát kellett adni ezeknek a fiataloknak, így bevezették a vallásoktatást a közoktatásba. Asztalos nem kívánta kommentálni Miclea kijelentéseit.
Maszol.ro,

KISEBBSÉGBEN: A változtatások változtatása
Az 1/2011-es tanügyi törvény (a továbbiakban TT) kihirdetése óta összesen 12 törvény és sürgősségi kormányrendelet (a továbbiakban SKR) módosította annak cikkelyeit. Ezután, mint pont az i-re, vagy különben ki tudhatja, a 117/2013-as SKR következett. A 2013-as esztendő utolsó előtti napján jelent meg a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial, Partea I. nr. 843 din 30.12.2013). Bizonyára teljesen véletlenül, épp Karácsony előtt két nappal. Ez utóbbi rendeletet e sorok megírásáig a Képviselőház már igen, a Szenátus még nem hagyta jóvá, de addig is, amíg ez megtörténik, vagy nem történik meg, vagy a szövegek módosításáról döntenek, a 117/2013-as SKR érvényben van. Szám szerint legalább 20 lényegbe vágó újabb változtatást hozott. Magyarul ez azt jelenti, hogy az új kormány az oktatás minden szegmensében alapvető változtatásokat eszközölt. Ott tartunk, hogy már a változtatásokat is nehéz nyomon követni. Az alaptörvény szövete majdnem olyan foltos, mint a 84/1995-ös tanügyi törvényé volt 2010-ben. Pedig a jelenlegi TT kihirdetése óta alig három év telt el. Ha a változtatások a továbbiakban is ilyen ütemben fognak jönni, akkor úgy járunk, mint a mesebeli lány, hogy van is meg nincs is nekünk tanügyi törvényünk. De komolyabbra fordítva a szót, a változtatások minden esetben a tanügy egészének a menetét nehezítik. Amíg a pedagógusok, iskolavezetők, az iskolával (is) foglalkozó közigazgatási szervek megtanulják, megszokják az újítást, addig sok víz lefolyik a Dâmbovițán, vagy mutatis mutandis, az erdélyi folyók medrében.
Reform 1,6 évenként
A kormány a módosító intézkedések kibocsátásával a TT előírásainak javításáról beszél. Azok a szakemberek, akik kidolgozták a TT-t, visszarendeződésről. A vitát szinte lehetetlen eldönteni. Már azért is így van ez, mert a TT előírásai igazából életbe sem léphettek, máris következtek a módosítások. Vagyis ki sem próbáltunk valamit, máris módosítunk. Annak ellenére, hogy a TT-t Románia legjobb oktatási szakemberei dolgozták ki olyan diagnózis alapján, amely politikamentes, szaktudományos vizsgálat alapján készült. Ezen túl létezett egy pártok közötti írásos megegyezés is (ú.n. Paktum), miszerint a TT hosszabb távra készül, nem a választási időszakok kampány céljait szolgálja. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy ilyen elképzelés Romániában még 2014-ben is naivitás. 1990-től errefelé 15 oktatási miniszter alakította ki a maga „reform”-ját. (A jelenleg hatalmon levő kormányban már kettő.) Ez azt jelenti, hogy a romániai tanügyben 1,6 évenként van egy-egy reform, mert minden miniszter megmutatja, úgy tűnik, meg kell mutatnia a maga és a pártja pillanatnyi álláspontját a tanügy kérdéseiben. Legtöbben úgy, hogy szerintük a tanügyben pazarolják a pénzt, amit a hatalom nem tűrhet. Hogy a törvény a nemzeti jövedelem 6%-át írja elő a tanügy, mint nemzeti prioritás számára? Hogy eddig ennek még a felét is alig sikerült előteremteni? Hát ez van... Ennyi pénz a tanügyre viszont nincs. És ez ellen 1990 óta csak egy miniszter tiltakozott keményen. Azzal, hogy beadta a lemondását. Persze, ez a helyzeten alig változtatott. Eközben a tanulók a nemzetközi megmérettetéseken következetesen sereghajtók voltak és maradtak mind a mai napig.
Távol áll tőlem, hogy a változtatásokkal kapcsolatos bármi féle „igazságot” kinyilatkoztassak. Pusztán arra teszek kísérletet, hogy kövessem a „trendeket”, illetve azokat a maguk által kínált kategóriákba rendszerezzem. Vagyis objektív elemzést végezzek.
Először azt a 12 rendeletet (törvénymódosítást vagy sürgősségi kormányrendeletet) veszem számba, amely a TT megjelenése óta napvilágot látott. Összesen 37 cikkely megváltoztatását, kiegészítését vagy törlését vettem számba. Két szabályzót a TT-t kidolgozó kormány hagyott jóvá. Az első: a 166/2011-es törvény, amely néhány terminológiai kérdést tisztáz. A második: a 283/2011-es, amely 23 pénzügyi megszorítást tartalmaz. Például azt, hogy a 2012—2013-as tanévben még nem alkalmazzák az alapfinanszírozást a magánoktatás iskolái számára. De nézzük a változtatásokat kategóriák szerint.
Finanszírozás:
Az alapfinanszírozás alkalmazását 2013. dec. 30-ig elhalasztják (92/2012-es SKR). A pedagógusokat 2012 dec. 31-ig nem lehet szociális kuponok odaítélésével támogatni (92/2012-es SKR). Pénzügyileg behatárolják a tanulók ingáztatására szánt állami pénzeket (29/2013-as SKR). Jelenleg tehát három kilométeres körzetben a bérletek nem haladhatják meg a 26 mai lejt. Az ennél nagyobb távolságok esetében a 26 lejhez kilométerenként még hozzá lehet adni 2 lejt. Mellesleg erre a megszorításra néhány szállítási vállalat kényszerítette rá a kormányt, mert a bérletek árát a csillagos égig emelte. A 283/2011-es törvény a magán- és a felekezeti iskolák alapfinanszírozását 2012-ig halasztotta. A 92/2012-es SKR ugyanezt pedig 2013. december végéig. Azaz változtatjuk a változtatást. A 92/2012-es SKR azzal egészíti ki a TT-t (a 105-ös cikkelyt), hogy a komplementáris finanszírozásnak az állami költségvetés is forrása lehet, nemcsak a helyi adminisztráció forrásaiból táplálkozhat. Szintén a 92/2012-es SKR tartalmazza azt is, hogy a TT 111-es cikkelyében felsoroltakat tanulók és egyetemisták szállítására szánt összegekkel is ki lehet egészíteni. Azaz ad valamit, nem pedig elvesz.
Beiskolázás:
Az osztálylétszámokat nyomós okok miatt a tanfelügyelőségek úgy módosíthatják, hogy azok meghaladhatják vagy kisebbek is lehetnek a TT 63-as cikkelyében előírt számoknál, ha azt a megye számára meghatározott beiskolázási keret lehetővé teszi. Magyarán, létszám alatti osztályok csak abban az esetben működhetnek, ha azt a tanfelügyelőségek jóváhagyják. Ez a kisebbségi oktatást „ab ovo” hátrányos helyzetbe hozza, mert az erdélyi megyékben működő tanfelügyelőségek túlnyomó többségében a magyar tanfelügyelők számaránya kisebb, mint a románoké. Azok pedig a maguk szempontjai szerint ítélik meg a beiskolázási számokat. Szerencsére, ma még, iskoláink, ha helyben nem képesek igényeiknek megfelelő beiskolázást elérni, a törvény értelmében a szaktárca kisebbségi államtitkárságához fordulhatnak (21/2012). Amíg van kihez.
Tartalmi kérdések:
A TT előírja, hogy a tanulók heti óraszáma nem lehet nagyobb az elemiben 20 óránál, a gimnáziumban 25 óránál, a líceumban 30 óránál. Ezt az előírást az új szabályozás eltörli (92/2012-es SKR).
Kivették a TT-ből azt az előírást is, hogy a kötelező tantárgyak aránya az általános oktatásban 80%-nál, a líceumban pedig a 75%-nál nem lehet nagyobb (92/2012-es SKR).
A szakszervezetek működésére vonatkozó előírások:
A TT (62/3-as cikkely) az iskolák vezető tanácsának üléseire csak a tanulók képviselőjének a meghívását írja elő, míg a 62/2013-as törvény ezt kiterjeszti a szakszervezetek képviseletére is.
Egyszerűsítések:
Ha a helyi adminisztráció a törvény által szabályozott dolgokban kéri a szaktárca engedélyét (a TT 112-es cikkelye) és az 30 nap alatt nem érkezik meg, az hallgatólagos beleegyezést jelent.
Felsőoktatás:
A TT előírta, hogy csak akkreditált egyetemek bocsáthatnak ki diplomát. Aki ezt megszegi, azt a büntetőjog vonatkozó előírásai sújtják. Az utóbbi kitételt a 187/2012-es törvény kiiktatja a TT-ből. A 92/2012-es SKR egy egyetemi normát engedélyez. Az ezen felüli oktatói tevékenységet csak órabérrel lehet honorálni.
A 92/2012-es SKR hatályon kívül helyezi a TT 289-es cikkelyének 2-es alpontját, amelyben az állt, hogy az egyetemeken a nyugdíj korhatár meghaladása után semmiféle vezető állást nem lehet elfoglalni. A cikkely 4-es alpontját is felfüggeszti. Ezáltal az egyetemi tanárok a nyugdíj korhatár betöltése után is irányíthatnak doktorátusi dolgozatokat. Akár a TT kihirdetése előtt. Ugyancsak a 92/2012-es SKR a professzori állás betöltésének feltételei közül a habilitációt kiiktatja. Az intézkedés nyilvánvaló visszalépés, mert a habilitáció a világ minden, magát valamire tartó egyetemén kötelező. Az érv, amellyel a habilitációt a SKR kiiktatta az volt, hogy gátolja az előléptetés folyamatát. No comment.
Terminológiai és/vagy formai kérdések:
A TT (104-es cikkely) olyan pénzösszegekről beszél, amelyeket a továbbképzésre és a tanulók eredményeinek értékelésére fordítanak. A 92-es SKR ezzel szemben a szakmai felkészítésre fordított összegekről szól. Vagyis olyan terminológiai változtatásról van szó, amely a lényeget nem érinti. Olyan „érdekességek” is előfordulnak, hogy a 92/2012-es SKR-ben „átfogalmazott” szöveg teljes egészében megegyezik a TT szövegével. (Lásd a TT 85-ös cikkelyének 2-es bekezdésére vonatkozó előírást.).
Ezek volnának a lényegesebbek a változtatások. A humán erőforrás kérdéseivel nem foglalkoztam, mert azt egy másik írásomban részletesen elemeztem (Ütköztetések. In: UMSZ. Kisebbségben. 2012.10.16.). A lényege a változtatásoknak az, hogy a TT majdnem minden decentralizálási vonatkozását, ami a humán erőforrás biztosítására vonatkozott, visszarendezte a TT megjelenése előtti formába. Például újra van „pretranszfer” időszak, a titularizálás tartalma és formája újra a régi, a versenyvizsgákat a tanfelügyelőség és a szaktárca adminisztrálja, és a sort folytathatnám.
A 117-es SKR, amelyet a Szenátus is bizonyára el fog fogadni, újabb lényeges módosításokat eszközöl a TT előírásaiban. Mennyiségileg az alábbi a helyzet: a felsőoktatást illetően 7 változtatás, a finanszírozást illetően 5 változtatás, az oktatás szerkezetét illetően 5 változtatás, a tanulók és a pedagógusok munkájának értékelését illetően 4 változtatás, az alapszöveg stílusának módosítására pedig 3 változtatás.
Visszarendeződés – minden téren
Ami az érdemi döntéseket illeti, meg kell említenünk a közoktatás régi szerkezetének a visszaállítását, ami végül is annak tartalmi megújulását töri kerékbe. Azaz marad a 4+4+4-es szerkezet. Illetve ez annyiban változik, hogy az elemi oktatás öt éves lett, mert a tanulókat nem az első, hanem a 0. osztályba kell ezentúl először beíratni. Ezzel a tíz osztályos kötelező oktatás tizenegy osztályosra változott. A szakiskolai oktatás a nyolcadik osztály elvégzése után három évig fog tartani. A szakiskolát végzett tanulók ezentúl a líceumok nappali tagozatán is folytathatják tanulmányaikat, nemcsak a lecsökkentett látogatási idővel működő líceumi osztályokban. Tovább bonyolódik az amúgy is bonyolult, központilag szervezett írásbeli ismeretellenőrzés. A 117/2013-as SKR értelmében II., a IV. és a VI. osztályokban kötelező az országos írásbeli ellenőrzés. A hivatalos érvelés szerint annak érdekében, hogy tanulóink jobb eredményeket érjenek el a nemzetközi fölméréseken. Ennek a rendszernek létezik egy, a magyar iskolák számára „sajátos” vonatkozása is. A törvényes előírások szerint a II. osztályban anyanyelvi ismereteket és matematikát ellenőriznek (lásd a TT 74/2-es cikkelyét). A tanulók tudásszintjének értékelésével foglalkozó hivatal által kidolgozott metodológia a törvény előírásait úgy interpretálta, hogy a magyar iskolába járó gyerekek nemcsak anyanyelvből és matematikából írnak fölmérő dolgozatot, hanem románból is. Próbáltuk megértetni az illetékesekkel, hogy a második osztályban járó gyermek anyanyelvi írásbeli ellenőrzése is megkérdőjelezhető, hát még a nem anyanyelvieké. Főként akkor, ha azt a törvény nem is kéri. Közbelépésünk eredménytelen volt.
A 117-es SKR több lényeges kérdésben is módosította a TT előírásait, de ezekből, sajnos, sokszor a visszarendeződés bontakozik ki. Az alapfinanszírozás a TT szerint a tanulókat megillető fejkvóta szerint alakul, helységekre lebontva. A 117-es SKR 105/5-ös pontja szerint ezután az összegek átcsoportosíthatóak. Akkor pedig mire való a fejkvóta, mire való a versenyhelyzet a minőségi munka alakítására? – tesszük fel a költői kérdést.
A doktori iskolák programjainak a finanszírozását a TT pályáztatás alapján osztotta el. A 117-es SKR ezt a miniszter hatáskörébe utalja. Tehát az objektív szempontok szerint történő elosztást a szubjektív váltja fel. Biztosan nem azért, hogy a mindenkori miniszter a saját pártjának nyújtott támogatást ezzel honorálja. A SKR lemond az egyetemeink hierarhizálásáról. Pedig a világon mindenütt hierarhizálnak. Ezt szorgalmazzák a munkaadók is, mert az alkalmazásnál nem mindegy, hogy ki melyik egyetemen szerzett oklevelet.
A TT szoros kapcsolatot teremtett az egyetemi autonómia és a társadalmi felelősség között. Vagyis tiszteletben tartjuk az egyetemi autonómiát, mondta. Az egyetemnek viszont, ahhoz hogy megfelelő költségvetéshez jusson, minőséget kell produkálnia. Ha nem ezt teszi, megszegte az egyezséget, és nem kap finanszírozást. A 117-es erről lemond, ami úgy is érthető, hogy „minőség ide vagy oda, mi így is úgy is juttatunk nektek pénzt”. Persze, tesszük mi hozzá, anélkül, hogy ezt megfelelő ellenszolgáltatásnak kellene követnie az egyetemek részéről.
A 117-es SKR-tel kapcsolatosan Mircea Miclea volt tanügyminiszter úgy vélekedik, hogy a román politikusokat a látványos, demagógiával teli egyéni ütközések jobban érdeklik, mint a valós kérdések megoldása. Szerinte azért van így, mert ez több szavazatot hoz (interjú a ziare.com internetes portálnak, 2014.01.13).
Vagyis továbbra is, ide s tova 25 éve, a változtatások korszakát éljük. A tanulók tudásszintje viszont nem igen emelkedik. Ezek a változtatások, mivel pozitív hatást alig érünk el általuk, arra engednek következtetni, hogy végső soron csak a változtatások kedvéért változtatunk. És ha ezek közben egyéni érdekeket is szolgálnak, azok teljesen „véletlenül” történnek.
Murvai László

Markó Béla: szinte káosz van a tanügyben
Sürgősségi rendelettel közel száz pontban módosította a kormány a tanügyi törvényt. A lépést több volt oktatási miniszter és a felsőoktatási intézmények is bírálták. Markó Béla RMDSZ-es szenátor, az oktatási szakbizottság tagja szerint szerint káosz van a tanügyben.
Az elmúlt napokban több volt oktatási miniszter és az egyetemek (köztük a kolozsvári BBTE) is bírálták a kormányt, amiért sürgősségi rendelettel "átírta" a tanügyi törvényt. A kifogásolt módosítások között szerepel, hogy ezentúl magánszemélyek is indíthatnak magánegyetemet és az intézmények bezárását is kezdeményezhetik, doktori képzést pedig távoktatáson is lehet tartani, növekszik ugyanakkor a beiskolázási szám mintegy tíz százalékkal.
Mint arról már írtunk, az érettségi eredmények javultak a tavalyihoz képest, a módosított oktatási törvény azonban jó hírrel kecsegteti a végzős diákokat, hiszen a jövőben sikertelenül érettségizők az állam által finanszírozott felkészítőkön vehetnek majd részt, sőt nem csak ősszel, hanem tavasszal is próbálkozhatnak újra a diploma megszerzésével. Ez utóbbi módosításnak a bírálói szerint kimondottan kampányíze van. Fontos újdonság az is, hogy alacsonyabb óraszámmal dolgoznak a tanárok, és az iskolatanácsok tagja lesz a polgármester is.
Markó Béla szenátor oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettesként az új tanügyi törvény elfogadásának egyik fő szorgalmazója volt 2010-ben, a Boc-kormány idején. A jogszabály 2011. január elsején lépett életbe, azóta többször is módosult. A maszol.ro-nak elmondta: szerint ebben a pillanatban szinte káosz van a tanügyben, és ha a Boc-kormány alatt a törvény számos rendelkezését alkalmazták volna, akkor ma nem változtatnák meg ezeket.
Példaként említette: az RMDSZ a történelem és földrajz magyar nyelvű oktatását megoldotta az oktatási törvényben, kikényszerítették a kisebbségi, elsősorban magyar iskolák számára a román tantervek kidolgozását is, az életbe léptetésükre azonban még mindig várni kell – a maszol.ro által korábban megszólaltatott Király András szerint a 2015-2016-os tanévben van esély erre.
"Gyakorlatilag sürgősségi kormányrendeletről sürgősségi kormányrendeletre a volt tanügyi törvényt bontják le.Azzal pedig végképp nem értek egyet, hogy szakszervezeti befolyással történjen mindez, nekik a munkavállalók érdekeit kell képviselniük, de a tanügyi törvénnyel nincs dolguk" – fogalmazott Markó. Szerinte a parlamentnek meg kellene vizsgálnia, milyen lett a törvény a sürgősségi kormányrendeletekkel tűzdelve, és újra kellene gondolnia az egészet."De nem úgy, hogy lemondunk a korábban elindított reformról” – tette hozzá.
Remus Pricopie tanügyminiszter ugyan a 2011-ben elfogadott törvényt tartja hibásnak és védelmébe veszi a módosításokat, elődje, Mircea Miclea szerint újracentralizálták a rendszert, Daniel Funeriu szerint pedig a változások inkább fenyegetést jelentenek a diákok számára, mint támaszt. "A kormány csoportos nei erőszakot hajtott végre a törvényen" - jelentette ki Funeriu.
A politikus viszont üdvözölte azt a módosítást, hogy apolgármester az iskolatanács tagja lehet, mert ostobaságnak tartotta azt a korábbi sürgősségi rendeletet, amely ezt megtiltotta. "Míg az önkormányzatok adminisztrálják az iskolákat, és az önkormányzatok részéről jelen vannak képviselők is, miért volna jobb, ha a városvezető csak közvetetten értesülhetne a problémákról?" – magyarázta.
Az iskolák vezetőtanácsát érintő más módosításokkal nem ért egyet, mert ezek szerinte pontosan a vezetőtanácsok gyengítését eredményezik. Ilyen változtatás például az igazgatói kinevezések centralizálása.
Kustán Magyari Attila, maszol.ro

Kisebbségben: Oktatási reform a Balkánon
Dr. Murvai László oktatásügyi szakember látogatott a közelmúltban Nagyváradra, ahol a Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozott. A beszélgetés fontosabb kérdésköreit ezúton közöljük.
Nemrég alkalmam adódott arra, hogy a Nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozzam. Ők kérdeztek, én megpróbáltam legjobb tudásom szerint válaszolni. Jó két órát beszélgettünk. Miután visszatértem Bukarestbe, felötlött bennem a gondolat: mi lenne, ha a beszélgetésünk fontosabb kérdésköreit közzé tenném, hiszen az egyik nagy városunk eredményekben gazdag iskolájának pedagógusai kérdeztek. Az ő problémáik közérdeklődésre is számot tartanak. Másnap ebben a vonatkozásban az iskola igazgatónőjétől, Pásztor Gabriellától megerősítést kaptam. Ő is hozzám hasonlóan gondolkodott, ami bizonyára nem véletlen, hisz őt is a tanítványaim közé sorolom, bár a mindennapok oktatási gyakorlatában, nem az egyetemen tanítottam. Válaszaimat, itt és most, szerkesztett formában adom közre. Íme:
Pásztor Gabriella, magyartanár, igazgató
1. Dr. Murvai László oktatásügyi szakember, aki négy évtizede dolgozik a Tanügyminisztériumban, úgy , hogy a 70-es években, magyartanárként, csak egy kis időre hívták fel a fővárosba….. Mesélj kérlek mi változott azóta az oktatásunk házatáján!
Rögvest olyan kérdés, amelyről könyvet lehetne írni. A válasz már ezért sem lesz könnyű, de azért megpróbálkozom vele. Első feladatom a minisztériumban az volt, hogy a középiskolások számára készítendő magyar nyelv és irodalom tantervek és tankönyvek elkészítésének munkálatait koordináljam. Persze, a feladat megoldására egy esztendő nem volt elég. Röviden így lett belőlem bukaresti lakos. A minisztériumban az évek során voltam szaktanfelügyelő, osztályvezető, vezérigazgató, majd pedig néhai Kötő József, később Pásztor Gabriella államtitkárok tanácsosa. Gondolom, nincs miért külön hangsúlyoznom, hogy az államtitkár Pásztor Gabriella és az Önök igazgató asszonya egy és ugyanaz a személy.
Jelenleg Király András kisebbségi államtitkár tanácsosa vagyok. 2007-ben Maros megyébe költöztem. Kis megszakítással azóta is ingázom Bukarestbe és – több-kevesebb – sikerrel kisebbségi oktatási ügyekben tevékenykedem.
Ami a tanügyben történt változásokat illeti, voltak bőven. Elsőre
az oktatás politechnizálása
ötlik az eszembe. Ennek a feladatnak a megoldására a Bukaresti Politechnikai Egyetem rektorát, Suzana Gâdeát kérték fel, miután az akkori tárcavezető, Paul Niculescu-Mizil, nem volt hajlandó ezt a feladatot teljesíteni. Őt emiatt meg más okokból is, amelyeket most nem részletezek, mellékvágányra állították. Nekem, sok más véleménnyel ellentétben, Paul Niculescu-Mizil minisztériumi tevékenységével kapcsolatban csupa jó tapasztalatom van. Azon kevés miniszter közé sorolhatom, aki nem akart minden áron változtatni a tanügy menetén. Főképp azért nem, hogy ezzel „érdemeket” szerezzen. Kisebbségi hozzáállását illetően pedig csak egy példát mondok. Amikor a minisztériumba jött, az egész akkori vezetőség előtt kijelentette, hogy Hargita és Kovászna megyébe csak olyan minisztériumi kiküldött mehet, aki jól ismeri a magyar nyelvet. Ez az álláspont ma is példa lehetne, mert sajátos demokráciánkban már nem mindig volt jellemző.
A középiskolai oktatás átszervezésére
a legfelső pártvezetés adott Suzana Gâdeá-nak, írd és mondd, három egész hónapot. Vagyis időben behatárolva, júniustól szeptembeig. Nyilvánvaló, hogy a technológiai líceumok fölszerelése testvérek között is legalább pár évet igényelt volna. Azt is fölvetettük az újonnan kinevezett miniszter asszonynak, hogy a tantervek és a tankönyvek elkészítése sem megy máról holnapra. Mindhiába. Mert a Balkánon vagy azonnal belevágnak valamibe, vagy az a valami addig húzódik, amíg elpusztul.
Az „eredmény” nem sokat váratott magára. Szeptember elsejére a romániai elméleti líceumok 50%-a „átalakult” ipari líceummá. Mondanom sem kell, hogy valójában csak az iskolák átkeresztelése valósult meg. A szaktantárgyak oktatására a szaktárcának csak évek múlva sikerült tanterveket és tankönyveket biztosítania. Anyagi felszereltséget pedig ennél is később, ha egyáltalán sikerült. De a „pártfeladatot” a miniszternő teljesítette. Egyébképp az oktatás politechnizálását, bár a Suzana Gâdea égisze alatt, a legfelsőbb pártvezetés irányította. A minisztérumnak kevés beleszólása volt ebbe. Néhány év múltán viszont azt vettük észre, hogy a nem ipari középiskoláink országos líceumi hálózata, mind a román, mind a magyar líceumoké, 15%-ra zsugorodott. Nekünk magyar nyelven például csak két tanítóképző tagozatot sikerült megmentenünk. Az egyiket Székelyudvarhelyen, a másikat pedig Nagyváradon. Nagy hagyománnyal rendelkező elméleti líceumaink alig maradtak. Sorra ipari líceumokká alakultak.
Aztán elkövetkezett a nagy fordulat éve 1989. Sok minden az oktatásban is pozitív irányba mozdult el. Tartalmi és szervezési szempontból egyaránt. Rendre visszaszereztük nagymúltú iskoláinkat. Bukaresti román kollégáimat elég nehezen tudtam meggyőzni arról (ha egyáltalán elhitték ezt nekem), hogy a mi alma mater-jeink négy-öt évszázada nyitották meg kapuikat. Magyar alternatív osztályok alakultak, egyházi iskoláink, elméleti líceumjaink, szakiskoláink újra oktatni kezdtek. Ez utóbbiakkal ugyan volt egy kis gond,
hiszen az 1989 utáni oktatási kormányrendeletek, majd a 84/1995-ös tanügyi törvény azt írták elő, hogy a szaktantárgyakat a magyar iskolákban is románul kell tanítani. Ezeket és az ezekhez hasonló tiltó intézkedéseket aztán állami, politikai és civil szervezeteink nem kis erőfeszítéseinek eredményeként, csak a 36/1997-es Sürgősségi Kormányrendelet tudta helyrehozni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy 1996 és 2000 között az RMDSZ kormányon volt, ami az ügyintézésben igen megérződött. Ilyenkor a minisztériumban nekünk is súlyunk volt.
Az oktatás fontosabb tartalmi vonatkozásában az alternatív tankönyvek megjelenését említem, amelyeket a kilencvenes évek elején-közepén a Világbank finanszírozott. Ami akkor furcsának tűnt, az az volt, hogy ezek a tankönyvek a régi tantervek követelményrendszerére épültek. Így aztán volt is meg nem is tartalmi reform, de azért valami csak megmozdult ezen a téren. És a könyvek maguk mégis csak újak voltak…
A felsőoktatásban az önálló magyar egyetem újraindítása volt a kitűzött cél. Erről a hatalom hallani sem szeretett, de kompenzálásként a felsőoktatási hálózatunk gyarapítása terén engedményekre volt hajlandó. 1993-tól egyre több magyar nyelven működő csoport, kar, oktatási vonal alakult, és ezáltal a magyarul tanuló egyetemisták száma is növekedett. Az 1/2011-es új tanügyi törvény pedig előírta a multikulturális egyetemek alakulásának/alakításának törvényi kereteit. Az a tény, hogy ez csak részben vált valóra (lásd a marosvásárhelyi orvosi helyzetét, amely a mai napig sem oldódott meg), azt a romániai helyzetet tükrözi, amelyben a törvényes előírások helyett sok esetben kiskapus megoldásokat szorgalmaznak. A törvények alkalmazására készülő metodológiák pedig ahelyett, hogy bezárnák a lehetséges kiskapukat, nem teszik ezt meg. Sőt, sokszor a törvény szelleme ellen irányuló megoldásokat sugallnak. Több ilyen példát említhetnék, de itt és most csak a versenyvizsgák szervezésének ellentmondásos voltára utalok (lásd erről bővebben: Murvai László: Versenyvizsgák és versenyvizsgák. In: Oktatásunk háza táján. Magister Kiadó. Csíkszereda. 2014.67-72.). A tanügyben, akár a közoktatást, akár a felsőoktatást nézzük, „reform” címen az elmúlt 26 esztendő fő jellegzetessége a kapkodás
volt. Ennek bizonyítását, gondolom csak az kérné számon, akinek nem volt az utóbbi 26 esztendőben iskolás gyermeke, rokona vagy ismerőse. Azért néhány szempontot csak tisztelt figyelmükbe ajánlok. 1990 óta 23 tanügyminiszter fényesítette az iroda kilincsét. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy minden kalendarisztikus év meghozta a maga miniszterét. A tevékenység általában azzal kezdődött, hogy kicseréltették a bútorzatot, a tapétát. Azután igyekeztek valamit szorgosan és gyorsan, de főként látványosan lépni, hogy a párt, amely őket oda küldte, „értékelhesse” munkájukat. Azzal általában nem törődtek, hogy az elődjük milyen „reformot” indított el. Az érettségi vizsga megreformálása sokuknak az egyik elsődleges célja volt. Vagyis az „input” helyett az „output”. Miért? Mert másként nem lett volna annyira látványos, meg kiderült volna, hogy valójában az oktatás tartalmával kapcsolatban volna több megoldandó feladat, ami ugye, máról holnapra nem megy. Kevésbé látványos, mint az érettségi „megreformálása”.
Egyetlen alkalommal történt meg, hogy a miniszternek a kormánnyal szemben elvárásai voltak. Pontosítsunk. Hangzatos követelmények, főként a kormány kegyeit kereső televíziók képernyőjén, a tárcavezetők megfogalmazásában sokszor elhangzottak.
Kinevezése előtt a 23 miniszter közül egyedül Mircea Miclea fogalmazta meg azt a feltételt, hogy az ország költségvetéséből a tanügynek a törvényesen járó összeget adják meg. Amikor a költségvetési terv vitája során kiderült, hogy ez nem fog megtörténni, Mircea Miclea számon kérte az ígéretet és beadta lemondását. Pedig tőle az oktatási a rendszer hosszabb távon sokat várhatott volna. A romániai tanügynek építő és nem látszat tevékenységekbe burkolódzó vagy egyenesen romboló egyénisége volt és marad.
De mindez még a múlt.
Vessünk néhány pillantást a jelenre, mert a jövőt ebből sikerül vagy kevésbé sikerül kibontanunk. Miket tapasztalunk ma az oktatás házatáján? Sajnos nem sok pozitívumot sorolhatok, mert a tantervek követelményrendszerét még ma is a legjobb tanulóknak írják. Annak a 15-20%-nak, akik bármit képesek megtanulni. Az, hogy az elsajátított ismeretek szolgálják-e a tanulók testi vagy szellemi fejlődését, fölhasználják-e azokat az életben valaha, az nemigen merül fel. Másodszor pedig még mindig az oktatásban felgyülemlett információ özönt érzékeljük. Ezen változtatni, sajnos, 26 éve egyetlen „reform” vagy minisztercsere sem volt képes. Önök, akik általános iskolában tanítanak, egyet fognak érteni velem abban, hogy már ezen a szinten a tantervekben és a nagyon régen vagy újabban írott vagy újra kiadott tankönyveinkben olyan, többnyire fölösleges információs anyagmennyiség halmozódott fel, amivel a tanulók 50-60%-a nem tud, vagy csak részben tud, mit kezdeni. Innen az 54%-os funkcionális analfabetizmus, amelyet Romániában a PISA felmérések regisztráltak. Hogy ezeket a tanulókat ilyen vagy olyan formában elveszítjük? Nagy hiba lenne úgy tenni, mintha minket, oktató-nevelő szakembereket ez nem érdekelne.
Megbízható forrásokból arról értesülünk, hogy az általános iskola elvégzése után a tanulók 15-20%-a elhagyja az iskola padjait. Hogy ezeknek a gyerekeknek mi lesz a sorsuk? Azt csak találgatni lehet. Jó irányba azonban feltehetően kevesen fejlődnek majd. És még így is marad a középiskolások 40-45%-a, aki csak azért jár iskolába, mert más is jár, mert a szülei ezt jó szemmel nézik. Az órákon unatkozik vagy szorong és azért könyörög önmagában, hogy feleltetés nélkül megússza. Azt is el szeretném mondani Önöknek, hogy mindezért koránt sem ők a hibásak, hanem az az oktatási rendszer, amelyik nem a tanulók érdekeit tekinti elsődleges dolognak.
Tudjuk, hogy a tanügyhöz, mint a háborúhoz, három dolog szükséges.
Pénz, pénz és pénz.
Erről nem szeretnék külön értekezni, mert szorosan nem tartozik a fölvetett kérdéshez. Annyit azonban mégis el szeretnék mondani, hogy szerintem pénz az oktatásra a jövőben sem lesz több, mint eddig. Azt tudjuk, hogy a törvényes előírások szerint a nemzeti jövedelem 6%-a illeti meg a tanügyet. Azt Önök közül már bizonyára kevesebben tudják, hogy eddigelé ennek a százaléknak kb. a felét sikerült a tanügynek megkapnia. Ez pedig még a jelenlegi helyzet konzerválására sem igen elég. És akkor hol marad a fejlesztés? Lehangoló adatok ezek, de naivitás lenne figyelmen kívül hagynunk őket. Ugyanilyen naivitás lenne az igazság elhallgatása is. Persze azt tudnunk kell, hogy sikeres pályázatok révén európai pénzeket is nyerhet az iskola. Erre nem árt odafigyelnünk.
2. Ebben a tantestületben voltak és vannak tankönyvírók, nagyon jó potenciál van az alkotó munkára. Éppen ma derült ki, hogy egy olyan szerzőpáros tankönyve lett sikeres, akik közül Zahu Valéria a mi tanítónénink. Mi a helyzet a tankönyveinkkel?
Kezdjük a pozitívumokkal. Az elemi iskola számára az új tantervek elkészültek. Köztük a magyar gyerekeknek szánt sajátos román tantervek is, amelyek szerint a román nyelvet nem úgy tanítják, mint a román gyerekeknek, hanem a törvényes előírások szerint, mint „nem anyanyelvet”. Tehát az elemi iskolákban sajátos tantervek és tankönyvek alapján tanítják a román nyelvet. Ennek így kell folytatódnia az V-VIII osztályokban, majd pedig a líceumokban is. A tantervek új, kompetenciákra épülő követelmény rendszere biztos alapot jelentett az új tankönyvek kimunkálására. Így az első osztályos magyar gyermekek padjára került két új magyar ábécés könyv Magyar anyanyelvi kommunikáció címen és két sajátos román tankönyv. A másodikos gyerekek számára szintén elkészültek a fent említett tankönyvek.
A III. és IV. osztályok számára az új tantervek mellé az új tankönyvek csak készülőfélben leledzenek. Azt el kell mondanunk, bármennyire fájó is, hogy új matematika és környezetismeret tankönyvek még nincsenek a gyermekeink kezében. Tudomásom szerint a fordítások elkészültek, de a kiadók és a tankönyvekkel foglalkozó intézet közötti pénzügyi huzavona miatt késnek. Nincsenek új, sajátosan magyar gyerekek számára előirányzott Zene és mozgás illetve Vallás oktatására szánt új tankönyveink sem.
Itt egy kis kitérőt engedjenek meg nekem. A tankönyvek kérdése, amint arról már tettem említést, igen szerteágazó valami. Tudományos, didaktikai, meg főleg anyagi vonzatai vannak. Az elemi oktatás számára a tankönyvekkel foglalkozó országos hivatalnak sok esetben azért nem sikerült időben új tankönyveket biztosítania, mert a jogi belemagyarázásokat lehetővé tevő metodológia miatt mindenki mindenkit perelt.
A perek pedig, tudjuk, időigényesek, függetlenül attól, hogy az igazságot kinek ítélik majd. Az iskola pedig, akár létezik a per, akár nem, szeptemberben kezdődik. Mi megtettük, amit emberileg meg lehetett tenni. Javító javaslatokat fogalmaztunk meg, szóban és írásban egyaránt. Ezzel nem a „bizonyítványunkat” magyarázom, bármennyire is úgy tűnik, hanem csak a tényeket szerettem volna közölni Önökkel.
Egy dolgot azonban sehogyan sem sikerült elérnünk. Arról van szó, hogy 2012-ben egy Remus Pricopie nevű miniszter kötelezővé tette az új tankönyveink egészének a románra fordítását. Még a versekét, az énekekét vagy a népdalokét is. Sem 1989 előtt, sem 1989 után eddig erre nem volt példa. Több szinten is elpanaszoltuk többen is az ügyet. Szóban és írásban egyaránt. Király András államtitkár úr ebben az ügyben a miniszterrel többször beszélt. Politikai támogatottságot is igényeltünk. A kérdést azonban mind a mai napig nem sikerült megoldanunk, pedig Pricopie már régen nincs a minisztériumban, és a megoldás is kézenfekvő lenne. Arról van szó, hogy a tankönyveket értékelő bizottságokban minden licitre nevesítünk olyan pedagógusokat, akik mind a magyar nyelvet, mind a románt ismerik és a többi, rájuk háruló feladat megoldása mellett tájékoztatják a kollegáikat a magyarul írott tankönyvek tartalmáról is. Még egyszer mondom, így volt ez 1989 előtt és után, amíg 2012-ben a miniszter be nem keményített. A kérdés azért bonyolult, mert a tanítók, amíg meg nem kapják a tankönyveket, – akarva-akaratlanul – valahogy azok nélkül is boldogulnak. De mi lesz a eljövendő tanévek gimnazistáival?
Ha a tankönyvlicit változatlan marad, vagyis a magyar nyelvű könyvek román fordításától nem tekintenek el, az V. osztálytól elkezdve, nem lesznek új, magyar nyelvű tankönyveink.
Sajnos ebben a hajmeresztő állításban nincs egy piciny kis túlzás sem… Ezt az áldatlan állapotot még tovább fokozza az a tény, hogy az egyik miniszter, nem ismétlem a nevét, ugyancsak 2012-ben előírta azt, hogy a nyomtatott tankönyveknek digitális változata is legyen. Ez, ugye, első látásra igen tetszetősnek tűnik. Azonban a rendelkezés ugyanakkor a többszörösére emelte a kiadók licitre való jelentkezésének a díját. A befektetés, ugye, csak akkor térül meg, ha a liciten a kézirat nyer. A reszkír viszont megvan. Ne értsék félre, nem a technikai haladás ellen érvelek, de jelenleg a digitális tankönyveket éppen a technikai akadályok miatt, talán az iskolások 10%-a használhatja. Akkor érdemes már reszkírozni?
Addig is, amíg az elemisták új tankönyvei elkészülnek, a régieket 50%-ban újranyomták. Tudom, hogy ez kevésbé nyugtatja meg a tanítónőinket, mert a tantervek újak, követelményrendszerük kompetencia központú, más, mint az eddigi tankönyvek, de sajnos, jelenleg ez a helyzet.
3. A mi iskolánkban nagyon sok tevékenység zajlik. Jövő héten néhány ezekből egymásra is tevődik. A helyettesítések fontosságát kell hangsúlyoznunk akkor is, ha ez természetes, ám meg kell előzni bármely hibát, ami fennakadást okozhat. Ez olyan mint a törvénybe, szabályzatba foglaltak alkalmazása: betartjuk a törvényt, avagy kiskapukat keresünk.
Igen. Ezek szerint nemcsak a diákok túlterheltek.
A pedagógusok is. Erről legutóbb a Szabó Ödön képviselő úr tollából olvastam érdekes írást. Tökéletesen egyet lehet vele érteni abban, hogy a pedagógusok a tanítás mellett rengeteg olyan adminisztrációval birkóznak, amely mondjuk 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Országos és helyi felmérés felmérést, értékelés értékelést követ és ebből adódóan töméntelen a kimutatás, a fölösleges adminisztráció. Még ha az eredmények ezáltal javultak volna… Született viszont az illetékesek tollából néhány olyan országos beszámoló, amelynek adatrendszere jobbára formális, kivitele mutatós ugyan, de semmit sem javít a tanügy minőségén.
A helyettesítéseket az embereknek meg kell oldaniok, mert a gyerekek nem maradhatnak felvigyázás nélkül. Fel tudom tételezni, hogy egy helyettesítő, alkalom adtán, mondjuk két osztállyal foglalkozzon. Meg aztán az elmaradt órákat pótolni illik.
Persze én nem szeretnék itt recepteket megfogalmazni. Önök jobban tudják, mint egy külső intézmény képviselője, hogy mit és hogyan kell helyben megoldaniuk. Hogy ez így van, az a tény is bizonyítja, hogy az iskola épülete, a tantermek, az udvar rendezettek, tiszták. A gyermekek bizonyára már ezért is szívesen járnak ide. Az osztálylétszámok viszont talán emiatt nagyok. Sok harmincon felüli osztályt láttam. Ez két dolgot is jelent/jelenthet. Egyrészt azt, hogy a szülők a gyerekeiket szívesen íratják a „Szacsvay”-ba, ami jó dolog. Másrészt viszont harminc vagy ennél több tanulóval dolgozni nem könnyű.
Kecse Gabriella, magyartanár, aligazgató:
A szociológia választható tantárgyból érettségiző diákoknak nincs magyar nyelvű tankönyvük.
Ami a románból fordított és kevés példányszámú tankönyveket illeti, általában az a baj, hogy nagyon sokba kerülnek. Gondolom, a szociológia vonatkozásában, is az a helyzet, hogy a kis példányszám miatt a tankönyvek ára a csillagos égig emelkedne, és a kiadók a mi „vad” kapitalizmusunkban nem vállalják a ráfizetéses munkát. Ezért még el sem ítélhetjük őket.
De azért azt is gondolom, hogy a szociológia tanára bizonyára talál megoldásokat a tanítványai számára. Például egy hozzáférhető szakbibliográfia összeállítását és használatát lehetővé teszi. Tudom, hogy a tankönyv hiánya természetesen többlet munkát igényel mind a tanártól, mind a diáktól. Addig amíg a kérdés megoldódik, jobb híján azt is el lehet képzelni, hogy tankönyv ügyben egy biharkeresztesi vagy debreceni iskola segít.
Részemről annyit ígérhetek, hogy az első adandó alkalommal tudatom a problémát a minisztérium vezetőségével. Hátha találunk elfogadható megoldást.
Alföldy Andrea, tanítónő:
A MESÉK SZÁRNYÁN- XVII. MESEVETÉLKEDŐ idén bekerült a támogatott versenyek közé. Sajnos a verseny napjáig nem küldték el a megszavazott költségvetést.
Az én egypár évtizedes gyakorlatomban arra nem volt példa, hogy egy államilag finanszírozott versenyt a szaktárca pénzügyekkel foglalkozó osztálya ne fizetette volna ki. A pénzt bizonyosan megkapják. Remélem ez alkalommal a szervezőknek lesz annyi hitele, hogy az illetékesek részéről haladékot kapjanak. Különben azt megígérem, hogy megsürgetem a pénzügyek rendezését a minisztérium gazdasági osztályán. Ha megengedi, azt tanácsolom, hogy ha a jövőben szerveznek versenyeket, igyekezzenek a tavaszi vakációra vagy kissé utána időzíteni. Akkor nem fognak ilyenszerű csúszások előfordulni.
Ha már a versenyeknél tartunk, engedjék meg, hogy itt, így „szűk körben”, elmondjam ezekről a saját véleményemet. Megértem, hogy a pedagógusoknak jól fognak azok az írásbeli elismerések, amelyek arról tanúskodnak, hogy tanítványaik eljutottak egy verseny döntőjére és az méginkább, hogy ott díjakat is szereztek. Az még jobb, hogy ezek a díjak egy idő óta már jelentős anyagi juttatásokkal is járnak mind a tanulók, mind felkészítő pedagógusok részére.
Az én problémám csak az, hogy jelenleg a különféle versenyek száma már az év napjainak a számával vetekszik. Úgy hiszem, hogy nem fogják elhinni nekem, de összesen 317 iskolai versenyt számoltam össze. Mindez hiteles forrásból: a Tanügyminisztérium országos és nemzetközi, iskolák számára kiírt olimpiák és versenyek 2015—2016-os kalendáriuma szerint. Azt, hogy ezek közül hányat szerveznek magyar nyelven, már meg sem mertem számolni.
Először is, léteznek a minisztérium által finanszírozott versenyek. Ezekből 66 iskolás olimpiát szerveznek. Az iskolai, megyei, országos és nemzetközi szakaszt már nem is számítottam be a 317 versenybe. Pedig ezek a szakaszok több ezer tanulót foglalkoztatnak. Másrészt, ugyancsak finanszírozott, de már csak országos versenyt 70-et számoltam össze. Szerveznek azután ún. nem finanszírozott versenyeket is. Országos szinten 107-et. Az utolsó kategóriába a nem finanszírozott megyei vagy regionális versenyek tartoznak. A Kalendárium szerint ezekből 74-et lehetett azonosítani. Tegyük fel, hogy a versenyek javarésze nem megy a tanítás rovására, hiszen a tanulók ezek révén gyarapíthatják készségeiket, fejleszthetik adottságaikat, képességeiket. Csak azt nem tudom, hogy a gyerekeknek mikor jut fizikai idejük a tantervek követelmény rendszere szerint tanulni – illetve a pedagógusoknak tanítani?
És végül még egy vonatkozás: tapasztalataim szerint, ezeken a versenyeken az osztálynak mindig ugyanaz a 10-15%-a vesz részt. Akkor miről is beszélünk? Az osztály egy részét a versenyekre készítik, a többiek viszont tanulnak?
Fekete Erika, tanítónő:
Kérdésem az altenatív tanítási módszerrel (Step by step) dolgozó tanítók időszakos képzésére vonatkozik. Lehetséges-e magyar nyelven, magyar képzők előadását hallgatva, részt venni a képzéseken? (Kezdetben kielégítő lenne, bár egy modult elvégezni anyanyelven) Az értékelő füzetekkel kapcsolatban az alternatívában
(Step by step) írásos értékelést biztosítunk a tanulóknak – sajátos, egyéni értékelő füzet alapján-, bekerülhet-e az anyanyelvhez a magyar nyelvű kompetenciaszintek leírása? Az új program szerinti kompetenciaszintek fordítása elkészült és azokat a nagyváradi képzők rendelkezésére bocsájtottuk. Azzal is megelégednénk kezdetben, ha mellékletként szerepelne, egységesen az egész országban, akik step by step tanítási módszerrel dolgoznak.
Az alternativ oktatás
gyakorlatilag 1990 óta került be a romániai oktatási rendszerbe. A leggyorsabban a Waldorf oktatás külföldi hívei léptek. Megalakították a romániai szövetségüket. A részletek tisztázása végett szerződést kötöttek a minisztériummal. Magam is lelkesen támogattam az alternatív oktatási formák bevezetését, és ezeken belül a magyar osztályok elindítását, mert általuk az állami oktatás merev kereteinek a feszegetését véltem fölfedezni.
1990-ben Mihai Șora miniszter urat nem volt nehéz meggyőznünk az alternatív oktatási formák hasznos voltáról, hiszen ő amúgy ízig-vérig européer. Így rövid egy-két év alatt beindult az alternatív osztályok egész sora, köztük a Step by step is. Ez utóbbit azért szerette a tanító és a szülő egyaránt, mert egy osztály számára két tanítót biztosított. Vagyis a gyerekek délelőtt és délután egyaránt tanultak. Ma már bizton mondhatom, hogy nem csalódtam az oktatási alternatívákban.
Sajnálattal hallom, hogy a továbbképzést nem sikerült magyarul is megszervezniök. Pedig ennek törvényes akadálya nincs. Idézem az 1/2011-es Tanügyi Törvény 59/5-ös, erre vonatkozó cikkelyét: (5) „Az alternatív oktatási csoportokban vagy osztályokban tanító pedagógusok számára a megyei tanfelügyelőségek és az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium elismerik az illető oktatási alternatívát országos szinten fejlesztő szervezetek, egyesületek vagy szövetségek által szervezett felkészítést és továbbképzést.”
Sehol nincs arról szó, hogy a továbbképzést csak románul szervezzék. Márpedig, amit a törvény nem tilt, azt lehet.Vagyis Önnek a Step by step szövetséghez kell fordulnia a magyar nyelvű továbbképzés ügyében. Amennyiben ez valamilyen akadályba ütközik, szívesen segítek.
Reméljük, hamarosan beindul az a továbbképző intézet, amelyet a minisztérium éppen a magyar pedagógusok továbbképzésére szeretne létrehozni. Itt Váradon. Ha a Step szövetséggel tárgyaltak, az új váradi intézetet biztosan meg tudják majd győzni tevékenységük fontosságáról.
Csak érdekességként említem, hogy a kormányhatározat tervezet már a Munkaügyi Minisztériumnál van aláírás végett. Az ő kérelmeiket sikerült megoldanunk. Marad még a pénzügy. Aztán a miniszterelnök jóváhagyása következik, de az, szerintem, formaság. Ezzel feltehetően nagyot lépünk előre a minőségi munka biztosítása terén.
Lassan, de biztosan.
Azért mondom, hogy lassan, mert a továbbképző központ létrehozásához szükséges kormányhatározat-tervezet első változatát még 1997 elején, tehát majd húsz évvel ezelőtt, a Béres András államtitkár úr megbízásából, én írtam. Ezután legalább 16-szor fogalmaztam én vagy valamelyik kollegám azt újra, mert ennyiszer jött Virgil Petrescu után új miniszter. Mindeniknek volt a Központtal kapcsolatos javaslata. Aztán, mire minden aláírást megszereztünk, vagy a kormány bukott meg, vagy a minisztert váltották le. A biztosat pedig azért említettem, mert a többször is átfogalmazott, egyeztetett, stb. Kormányhatározat-tervezet immár a célegyenesbe érkezett. Reméljük, ezúttal semmiféle akadály nem jön közbe. Megalakulhat egy olyan intézet, mint amely 1989 előtt Kolozsváron a magyar iskolák jobbításával foglalkozott. Olyan tudós munkatársai voltak, mint Péterfy Emília, Kuszálik Piroska vagy Balla Sára.
Csorba Krisztián, történelemtanár:
A kisebbségi magyar történelem tanítása nem szerepel a közzétett kerettanterv változatok egyikében sem. Ezután nem taníthatjuk ezt a tantárgyat?
Erről szó sincs, hiszen ahhoz, hogy ezt a tantárgyat kivegyék a tanmenetből, törvénymódosításra lenne szükség. Az új kerettantervet pedig csak miniszteri rendelettel fogják jóváhagyni, ami nem változtathat meg egy kétharmados törvényt. Idézem az 1/2011-es törvény 46/6. cikkelyét: (6) „A közoktatásban az anyanyelvet és az anyanyelvű irodalmat, az adott nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint a zenét az illető nemzeti kisebbség nyelvét és kultúráját jól ismerő szakértői csoport által kidolgozott és törvény szerint jóváhagyott külön tantervek és módszertan alapján kell tanítani.”
Az történt, hogy a kerettanterv két variánsát kidolgozó munkacsoport a sajátos kisebbségi tantárgyakat, köztük a kisebbségek történelmét, a végül elfogadásra kerülő kerettantervhez akarta hozzá illeszteni. Ezért nem szerepeltek a kisebbség történelmét előíró órák a közzétett tervezetek között. Ezzel természetesen sem mi, sem a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, de sok gyakorló pedagógus sem értett egyet. Közösen külön kerettanterv-változatot készítettünk és juttattunk el a munkacsoporthoz, annál is inkább, mert a hatályban lévő curriculumban is létezik a kisebbségi nyelven működő általános iskolai osztályok sajátos kerettanterve. A mi kerettanterv-változatunkban természetesen benne van a kisebbségi történelem, mint tantárgy, mind a VI. mind pedig a VII. osztály számára.
De ha már itt tartunk, engedelmükkel elmondok erről még egy-két dolgot. Amint már mondottam, az általános iskolák számára most készülnek az új kerettantervek. Itt szeretném megköszönni, hogy az Önök tantestülete érdemben hozzászólt azokhoz a kerettanterv változatokhoz, amelyeket a Neveléstudományi Intézet szakemberei a minisztérium honlapján tettek közzé. Az önök javaslatait a többi építő jellegű ötlettel együtt átküldtük a szerzőknek. Remélhetően ezekből is okulnak majd.
Sajnos, amint a sajtóból is értesültek az új, V—VIII. osztály számára készítendő, kompetencia alapozottságú curriculum helyett a neveléstudományi szakemberek által közvitára bocsátott kerettantervek nem többek heti órarendeknél. A curriculumnak első sorban azt kellett volna tartalmaznia, hogy milyen képességeket sajátítottak el a gyerekek az I—IV. osztályban, hogyan lehet arra építeni az V—VIII. osztályban, mire kell megtanítanunk az általános iskolában a tanulókat, hogy ne maradjanak funkcionális analfabéták, hogy az érettségi vizsgát ne csak a jelentkezők 50%-a tegye le sikerrel. Továbbá, olyan heti óraszámokat tártak elénk, amelyek épp annyi órát írnak elő hetente mint eddig. A parlament oktatási szakbizottsága pedig a kerettantervekbe újabb tantárgyakat betonoz be.
De ez még mindig a kisebbik baj. Félő, hogy a különféle tantárgyak új tantervei, akár az érvényben levők, túlterhelik majd a gyerekeket. Jobbára fölös információkkal. Tenni fogják ezt azért, hogy a tantárgyuk fontosságát illetve az azok számára biztosított órakeretet bizonyítsák. A matematika azért fontos, mert, a román, mert… és így tovább. Még, ha igazuk lenne, akkor is ebből egyenesen következik majd az a tény, hogy az az általános iskolás tanuló, aki napi 6-7 (hat-hét) órát eltöltött az iskolában, otthon még tanuljon három-négy órát. Magánórákra járjon. Vagyis a szüleinél többet dolgozzék. Fenntartásainkat szóban is közöltük és írásban is eljuttattuk a szaktárca vezetőségéhez. Sikernek mondható, hogy javaslatunkra a kötelező tantárgyak óraszámának rovására megnövekedett az iskolák számára fenntartott, ú.n. „opcionális” óráknak a száma. Ha szándékukban áll az iskoláknak, ílymódon sajátos profilt alakíthatnak.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kerettanterv változatokat, amelyekbe a szerzők állítólag az országból érkezett 18000 javaslatot beépítették, egy ún. validáló bizottsághoz juttatják el. Bizonyára azon a szinten is lesznek majd észrevételek. Remélhetőleg. Mert, példának okáért, az eddigi kerettanterv javaslatok semmibe vették a törvény azon előírását, miszerint az oktatásban már a VI. osztálytól alkalmaznunk kell a transzdiszciplinaritás elvét. És még sorolhatnám a problémákat, de félek, negativistának tartanak majd.
Azt pedig csak halkan kérdezem meg, mert Önök ezen nemigen tudnak segíteni, hogy a tanárképzés berkeiben a transzdiciplinaritás problematikája megtalálta-e az őt megillető teret?
Dr. Murvai László
erdon.ro

Bírálja a kerettantervet Mircea Miclea
Az az apátia, ami az új kerettanterv közzétételét fogadta, annak bizonyítéka, hogy mi már semmi jót nem várunk el azoktól, akiknek érdekeinket képviselniük kell. Ez a terv nem változtat semmin, legfennebb ront. Évente száz meg száz diák végzi el úgy az iskolát, hogy az oktatásnak nincs világos célja, hogy ez az oktatás nem a tanuló, hanem a tanár érdekei szerint történik. A romániai oktatás rugalmatlan, pontosan azt a képességet nem serkenti, amit a legjobban kellene: az elsajátított ismeretek alkalmazásának képességét” – fejti ki Mircea Miclea pszichológus, a Babeş– Bolyai Tudományegyetem oktatója az új kerettantervről szóló elemzésében.
A 5–8. osztályos új kerettanterv legnagyobb hibája az, hogy előtte nem dolgozták ki minden tantárgyra külön-külön a tantervet, tehát nem lehet tudni, hogy az oktatási folyamatban milyen ismereteket, készségeket és képességeket kellene elsajátítania, fejlesztenie a tanulónak – véli a szakember.
Szabadság (Kolozsvár) Példaként az idegen nyelvek oktatására vonatkozó uniós referencia-dokumentumot hozta fel, miszerint az 5–8.osztály végén a tanulónak el kell érnie a B1 szintet, azaz önállóan kell beszélnie az illető nyelven. Ha tudjuk a pontos célt, könnyebben meg lehet állapítani, hogy ezt a képességet heti hány órában szerezheti meg. Az új kerettantervben nagyon pontosan meg van állapítva az óraszám, de az már nem annyira világos, hogy mire is kell ennyi. Miclea szerint a mostani kerettanterv nem a tanulók érdekeit veszi figyelembe, csak „biztosítja a tanárokat, hogy ugyanazon tantárgyakat oktatják ezután is, és minden pedagógusnak kijön a normája”.