A MISZSZ-ben megtartották a Reform Tömörülés után esedékes tisztújítást. Az öttagú elnökség: Tamás László elnök /Csíkszereda/, Nagy Pál, az Országos Információs Hálózat vezetője /Székelyudvarhely/, Mezei Sándor /Nagyenyed/, Dénes Judit /Kolozsvár, a MADISZ elnöke/ és Csiha Tamás /Szatmárnémeti/. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemnek az 1999 májusában Torre-Pellicében tartott Akadémiai Napok alkalmával megfogalmazott kezdeményezése szellemében az EPMSZ erdélyi tagjai és pártolói 2000. január 15-én megalakították Marosvásárhelyen az EMPSZ Erdélyi Körét, mint a Bázelben bejegyzett egyesület fiókszervezetét. A Kör alapvető célkitűzése az európai protestáns szellemiség folyamatos itthoni érvényesítése, a párbeszédet szorgalmazó szabadegyetemi magatartás összeegyeztetése a több száz éves transzilván tolerancia máig élő hagyományaival. A Kör a politikai és egyházi választóvonalak fölé kíván emelkedni. Tagsága nyitott minden erdélyi magyar értelmiségi előtt, aki ezeket az elveket magáénak vallja és az EPMSZ Erdélyi Köre munkájában cselekvően kíván részt venni. Ápr. 8-9-én az Erdélyi Kör megtartotta első találkozóját, melynek témája Az erdélyi magyar felsőoktatás múltja, jelene és jövendője volt. A dr. Tonk Sándor kolozsvári professzor előadását követő vita az erdélyi magyarság jövője iránt érzett felelősség jegyében zajlott. A Kör találkozóit féléves gyakorisággal fogja megtartani. A fenti közlemény aláírói: Bodó Barna, Dávid Gyula, Gálfalvi György, Gálfalviné Zsigmond Irma, Kántor Erzsébet, Kántor Lajos, Mezei Sándor, B. Nagy Veronka, Pásztori Kupán István, Szász Rózsa, Tonk István, dr. Tonk Sándor, Tavaszi Hajnal, Varga Gábor, Varga Vilmos, Veres-Kovács Attila. /Az EMPSZ Erdélyi Köre. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 11./

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem szellemében az EPMSZ erdélyi tagjai és pártolói az idén Marosvásárhelyen megalakították az EPMSZ Erdélyi Körét mint a Bázelben bejegyzett anyaegyesület fiókszervezetét. Az Erdélyi Kör nemrég - Nagyenyed szellemi öröksége előtt tisztelegve - a helybeli református egyház Helvetica Házában Az erdélyi felsőoktatás múltja, jelene és jövendője címmel és témával tartotta meg első találkozóját. A dr. Tonk Sándor kolozsvári professzor előadását követő vita az erdélyi magyarság jövője iránt érzett felelősség jegyében zajlott le. A kör - melynek enyedi találkozójának résztvevői közül megemlíthetjük a következőket: Bodó Barna, Dávid Gyula, Gálfalvi György, G. Zsigmond Irma, Kántor Erzsébet, Kántor Lajos, B. Nagy Veronika, Pásztori-Kupán István, Mezei Sándor, Szász Rózsa, Tonk István, dr. Tonk Sándor, Tavaszi Hajnal, Varga Gábor, Varga Vilmos, Veress Kovács Attila - műhely-jellegű találkozóit változó erdélyi helyszíneken, féléves gyakorisággal fogja megtartani. /Az európai protestáns szellemiség jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ szept. 21-24. között a háromszéki Árkoson ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból a MÚRE 84 kollégát tüntetett ki, zömmel a romániai magyar írott és az elektronikus sajtóból, akik sikeresen hozzájárultak a romániai magyar újságírószervezet egy évtizedes tevékenységéhez. A Kolozsváron vagy környékén lakó kitüntetettek - akik Árkoson nem vehették át díjaikat - okt. 29-én a Heltai Alapítvány pinceklubjában kapták meg az elismerést. A kitüntetettek névsora: Csávossy György, Cseke Péter, Imecs Márton, Kántor Lajos, Magyari Tivadar, Makkay József, Mezei Sándor, Orbán Katalin, Péntek János, Rostás István, Tibori Szabó Zoltán és Vetési László. /Újságírói kitüntetések a pinceklubban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

"A Fehér megyei RTDP hadjáratot indított azért, hogy a Batthyaneum épülete és a könyvtár a román állam tulajdonában maradjon. A 18. század végén Batthyány Ignác erdélyi püspök, a könyvtár alapítója gyűjteményét a gyulafehérvári központú római katolikus egyházra hagyta, Erdély tartományának adományozta. Három évvel ezelőtt kiadtak egy kormányrendelet, amely kimondta 17 ingatlan visszaszolgáltatását a volt tulajdonosoknak, ezek között volt a Batthyaneum is. A Fehér megyei RTDP mégis pert indított az akkor Ion Caramitru vezette művelődésügyi minisztérium, a római katolikus érsekség és a kormány ellen. Ioan Rus ügyvéd, Fehér megyei prefektus szerint tévedés folytán került a Batthyaneum a visszaszolgáltatni köteles épületek sorába. Ioan Rus az Alkotmánybírósághoz is felterjesztette az ügyet, állítván, hogy az az eljárás, ahogyan a 13-as kormányrendelet megszületett, törvénytelen volt. A gyulafehérvári római katolikus érsekség jogtanácsosa, Komáromi Attila elmondta, az általa képviselt intézmény nemrég megnyerte a pert az Alkotmánybíróságnál. Az ügynek a gyulafehérvári bírósághoz kell visszakerülnie. /Mezei Sándor: Harc a Batthyaneum tulajdonáért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./"

"Okt. 31-én a reformáció napjára emlékeztek Nagyenyeden, a Vártemplomban. Fellépett a Református Kollégium kórusa. Józsa Miklós magyartanár előadásában Berde Máriára emlékezett, majd sor került Berde Mária emlékplakettjének felavatására. A dombormű Lőrincz Lehel kolozsvári szobrászművész alkotása. /Mezei Sándor: A reformáció napjára emlékeztek Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./"

Fehér megyében 5 település bejáratánál helyeztek el kétnyelvű helységnévtáblákat. A küküllővári polgármesternek nincs pénze a két- vagy többnyelvű feliratozáshoz, de megígérte, hogy 1-2 hónapon belül tenni fog valamit az ügy érdekében. Amennyiben az elöljárók betartják a törvényt, akkor a közeljövőben Magyarbecében, Csombordon, Marosgombáson és Alsókarácsonyfalván is lesz kétnyelvű helységnévtábla Fehér megyében. /Mezei Sándor: Többnyelvű helységnévtáblák Fehér megyében. Öt van, még sok hiányzik. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./

A Fehér Megyei Tanfelügyelőség a becei és a magyarlapádi magyar nyelvű ötödik-nyolcadik osztályok összevonását tervezi a 2002?2003-as iskolai évre. Az összevont magyar osztályok a lapádi iskolában működnének. A tanfelügyelőség a magyar gyerekek alacsony létszámával indokolja az összevonás szükségességét, és buszjárat biztosítását ígéri a becei gyerekek szállításához. Szőcs Ferenc torockói polgármester elmondta, hogy Torockón négy gyerek számára működik román nyelvű gimnázium, amit nem terveznek sem megszüntetni, sem elköltöztetni. A becei szülők szerint a tanoda elköltöztetése a falu további elsorvadásához vezethet. /Mezei Sándor: Veszélyben a magyar osztályok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

"Nagyenyeden az RMDSZ "székháznak" ismert Malom u. 24 sz. alatti ingatlan mellett 1996-tól egy új emeletes épület készült. Mára az átjáró összeköti a két épületet. Az RMDSZ először bérelte a régi házat, 1993-ban pedig megvásárolta. A ház első könyvtárat a keceliek adományozták. 1990-től a parlamenti képviselők (Dr. Brendus Gyula) és 1992-től Incze Tibor szenátor megyei székhelye is itt volt. 1992-ben itt alakult meg a Tulipán vállalat. 1991-ben a nyilvántartott Fehér megyében az RMDSZ taglétszáma már 7100 volt. Entz Géza, az Antall-kormány államtitkára 1991. máj. 12-én, rögtön kolozsvári tartózkodása után idelátogatott. A hatóságok akkor árammegvonással kedveskedtek, úgyhogy a tárgyalások gyertyafénynél folytatódtak. 1991-től és 1996-tól a székházban szerkesztették a felújított Enyedi Hírlapot, ami majd később együtt jelent meg a tordai Aranyosvidékkel. Szerkesztők: először Dr. Csávossy György, később ifj. Mezei Sándor. Számos kiállítást szerveztek a székház nagyobb termében. A szervezésben az első városi elnöknő, Fari Ilona jeleskedett. 1995-ben lehallgató-készüléket fedeztek fel a székházban. A vizsgálat semmilyen eredményre nem vezetett. Dr. Brendus Gyula megyei elnök (1995-2000) irányította a második épülettel kapcsolatos munkálatokat. Rácz Levente jelenlegi elnök a terület jogi helyzetének a tisztázásával, a pályázatokkal tette le a maga kézjegyét. 2002 nyarán a névválasztás és avatás került napirendre. Dr. Szász Pálra (1881-1954) esett a választás. Ezért lett a neve Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház. /Bakó Botond: Közösségi ház születése Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./"

Szeptember 23-án a nemrég belülről is felújított csombordi református templomban a ma már román tannyelvű líceumként működő hajdani Bethlen Református Gazdasági Iskola alapításának hetvenedik évfordulójára emlékeztek. Fogarasi István református lelkész elmondta: a csombordi iskolában nemcsak a növények, hanem a lelkek nemesítése is folyt. Az 1935. október 20-i ünnepélyes megnyitón Dr. Musnai László, a Bethlen Kollégium rektor-professzora és dr. Szász Pál, a kezdeményező kollégiumi főgondnok tartottak beszédet. Nagy Endre, az első igazgató a Bethlen Kollégium legifjabb gyermekének nevezte az iskolát. Az iskola a családi szeretet hangnemében tanított és nevelt. Dr. Csávosssy György, az iskola volt tanára emlékezett: 55 évig igazán élt ez az iskola, a csombordi intézet az erdélyi magyar mezőgazdasági képzés egyik fellegvárává, majd vegyes és nemsokára román tannyelvű iskolává vált. Mezei Sándor igazgatása idején (1949–1982) valóságos „aranycsapat” tevékenykedett itt. Mellette dolgozott Fülöp István aligazgató és dr. Csávossy György, a borászat szerelmese. Az 1990-es években feltámadt a csombordi magyar mezőgazdasági oktatás, hiszen tagozatként néhány évig a nagyenyedi kollégiumban működött. 1995-ben az iskola fennállásának 60. évfordulója emlékére Volt egyszer egy iskola (1935–1996) címmel Csombordi Emlékkönyvet adtak ki. Mi lett mára a csombordi iskolából? Az üvegház pusztán áll, az iskolának már nincs meg a pincéje, a Maros partján a valamikori csodás park elhanyagolt. /Bakó Botond: 70 éves a Csombordi Mezőgazdasági Iskola. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Nem tükrözi a történelmi valóságot az egykori neves csombordi mezőgazdasági szakközépiskola szóló román nyelvű A fost odata o scoala Liceul Alexandru Borza című kiadvány, amely azt sugallja, hogy az iskola eredetétől fogva román tanintézmény volt. Az 1996-ban megjelent Volt egyszer egy iskola című magyar nyelvű kiadvány hűen mutatja be az iskola történetét alapításától egészen 1995-ig, benne a volt tanulók és tanárok vallottak a csombordi szellemiségről. 1935-ben alakult meg, mint téli mezőgazdasági iskola, amely a református egyház igazgatása alá tartozott, és az akkori főgondnok Dr. Szász Pál ügyelte fel a működését. A román nyelvű kiadványban olyan tanárok írásai szerepelnek, akiket a volt csombordi magyar tanárok nem is ismernek. A román könyvet Fülöp Istvánnak nem mutatták meg, és nem egyeztettek vele, csak a kész kötetet kapta kézhez. Az iskolát kezdetétől fogva Alexandru Borzanak nevezi a kiadvány, ez hamísítás, mivel a tanintézmény csak 1994-től viseli ezt a nevet, mi több, a neves román botanikusnak semmi köze nem volt a csombordi iskolához. A román kiadvány a neves magyar tanárokat nem említi, így Veress Istvánt sem, aki két évi igazgatói tevékenysége után a kolozsvári Agrártudományi Egyetem professzora lett. Csak névleg szerepel a román nyelvű kiadványban Mezei Sándor aki 33 évig igazgatta az iskolát. Szász Józsefet, aki 400 szőlőfajtából álló fajgyűjteményt létesített, a könyv meg sem említi. A csombordi iskolaközpontban 1963-ig csak magyar nyelven folyt a tanítás. /Szakács Bálint: Volt egyszer egy iskola. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

Szamárfülbe rejtett tudás
Krónikus tankönyvhiány
Rongyos, hiányos vagy telefirkált tankönyvekből próbálnak tudást meríteni, sok esetben pedig – elégséges példány hiányában – padtársukkal, a közel lakó osztálytárssal osztoznak a könyveken a Maros megyei diákok – jelezték többen olvasóink közül. Az – elsősorban magyar osztályokat érintő – tankönyvhiány az országos szintű, évek óta megoldatlan problémák közé tartozik. A jelenség okairól, következményeiről kérdeztük az illetékeseket.
– Idén kevesebb pénzt kaptunk a tanügyminisztériumtól a tankönyvek beszerzésére, mint a múlt évben. Egyrészt ez nehezítette meg a dolgunkat, másrészt pedig az, hogy a magyar tagozatnak alacsonyabb, 300-400-as példányszámú tankönyveket kellene nyomtatni, az ilyen megrendelések viszont nem kifizetődők, így gyakran előfordul, hogy a kiadók nem vállalják ezeknek a tankönyveknek az előállítását. A gimnazisták például nem tanulhatják magyar tankönyvből a zenét, mert ilyen kiadvány jelenleg nem létezik – tájékoztatott Illés Ildikó, a tankönyvek megyei szintű elosztásával megbízott főtanfelügyelő- helyettes. Azok az iskolák, amelyekben a tavalyi osztályokból a szükségesnél több tankönyv maradt, a pluszkönyveket a megyei tankönyvlerakathoz küldték, múlt hónap végén pedig elkezdődött ezeknek a könyveknek az újraosztása olyan iskolák számára, ahol hiány van belőlük – tudtuk meg a főtanfelügyelő- helyettestől.
"Hadirokkant" román tankönyv
Harmadikos és negyedikes diákoknak szóló román tankönyv, ötödikes történelem, biológia, hatodikos földrajz szerepel többek között a hiánylistán, a legnagyobb gondot viszont a kisebbségi oktatásban részesülő harmadikos diákok számára írt román tankönyv jelenti. Somlai Melinda, a Bolyai líceum pedagógusa elmondta, 30-as létszámú osztályából – mivel a tavalyi harmadikosok kevesebben voltak – évkezdéskor négy diáknak nem jutott tankönyv román nyelv és irodalomból, a továbbiakban azonban pedagóguskollégák segítségével megoldódott a helyzet. A kölcsönkapott, illetve a korábbi harmadikosoktól "örökölt" könyveket viszont nyolc évvel ezelőtt adták ki, szakadtak, hiányosak, egyszóval használhatatlanok.
– A tankönyvlerakattól sem kaptunk segítséget. Szerencsére nagyon jó munkafüzeteink vannak, elsősorban ezekből dolgozunk, ugyanakkor otthonról is rendszeresen hozunk olvasmányokat, feldolgozásra alkalmas szövegeket – mondta a pedagógus.
– A harmadikos román tankönyvek hiánya a megye valamennyi kisebbségi oktatást biztosító tanintézetét érinti. A tankönyv előállítási jogát évekkel ezelőtt a kolozsvári Dacia Kiadó nyerte, amely azonban jó pár éve nem nyomtat tankönyveket. Mivel más kiadóknak nincs joguk ezt a könyvet előállítani, patthelyzet alakult ki – világosított fel az előzményekről Lazar Marius, a tankönyv-lerakat felelőse, aki azt is elmondta, bár vadonatúj tankönyv kötelezően csak az elsősöknek jár, felsőbb osztályokban, illetve más tantárgyakból nincsenek ilyen méretű gondok.
Dáné Károlytól, az Országos Tankönyvkiadó igazgatójától megtudtuk, a kiadó évekkel ezelőtt, még 2008-ban átvette volna a Dacia Kiadótól a harmadikos román tankönyv előállításának jogát, erre azonban nem kapott lehetőséget.
– Annak idején, amikor a versenytárgyalást meghirdették, hárman indultunk, és a Dacia Kiadó alacsony árajánlatával megnyerte a licitet. A későbbiekben azonban a dömpingár megbosszulta magát. Ami minket illet, korábban felajánlottuk a jogok átvételét, és technikailag most is ki tudnánk adni a tankönyvet, de erre nincs jogi keretünk – tette hozzá a kiadó igazgatója.
– A rendeléseinket nagymértékben teljesítettük, ugyanakkor a kiadó honlapján – ahogy más kiadókén is – további rendeléseket lehet leadni.Természetesen minden igényt egyetlen kiadó sem tud lefedni – tette hozzá Dáné Károly.
Történelem, földrajz: rendben
A nyolcadikos, illetve tizenkettedikes diákok történelem és földrajz tankönyvei még a tanévkezdés előtt megérkeztek, és – bár ingyenes tankönyv csak tizedik osztályig jár – országos szinten 2500 földrajz- és ugyanennyi történelemkönyvért nem kellett fizetniük a diákoknak. A tizenkettedikes ingyen tankönyvek több mint tíz százaléka, 300-nál több történelem, illetve földrajzkönyv Maros megyei diákokhoz jutott – tudtuk meg az Országos Tankönyvkiadó igazgatójától.
– Ezeket a tankönyveket arányosan osztottuk el az egyes iskolákban – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes.
Tankönyvből zsebpénz
A Traian Vuia Iskolaközpontban eggyel több kilencedik osztály indult az új tanévben, mint tavaly, így több diáknak nem jutott a tavalyi könyvekből.
– Úgy oldottuk meg a hiányt, hogy két, egymáshoz közel lakó diáknak egy könyvet adtunk. Ami a tizedikesek tankönyvellátását illeti, csak a szaktantárgyak esetében vannak gondok. A tizenegyedikesek és tizenkettedikesek a tavalyi végzősöktől vásárolják meg a könyveket. A frissen végzett diákjaink tanévkezdéskor eljönnek az iskolába, és értékesítik tankönyveiket, igazi piac alakult ki. Igyekszünk rávenni a diákokat, hogy legalább azokból a tantárgyakból szerezzék be a tankönyveket, amelyekből érettségizniük kell. Szűkös költségvetésből gazdálkodunk, sok a vidéki diákunk, sok pénz elmegy az ingázásra, önerőből ezen a téren sem tudunk sokat tenni – mondta Mezei Sándor, a tanintézet aligazgatója.
Kérdőjelek
A helyzet ismeretében érdemes elmerengeni azon, hogyan lehetséges, hogy a szaktárca diáktudást méricskélő, a célba érést szigorúan nyomon követő tekintete a – talán jelentéktelennek vélt, de az oktatás menetét, minőségét meghatározó – részletek fölött elsiklik. Hogyan lehet elvárni egy iskolástól, hogy jó szívvel, tisztelettel vegye magához a felkínált tudást, ha azt pacákba, krikszkrakszokba, szamárfülekbe – vagy még abba sem – csomagolták?
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar napok Nagyenyeden szerdától
Nagyenyedi Magyar Kulturális Napokra vár nagy szeretettel mindenkit november 2. és 6. között az RMDSZ Fehér megyei szervezete, a Dr. Szász Pál Egyesület és a Csombordi Református Egyházközség, a következő programok szerint: november 2-án, szerda délután 6 órától Kolozsvár első alternatív színházi társulata, a Váróterem Projekt mutatja be Ismered a Tejutat? című produkcióját a Bethlen Gábor Kollégium tornatermében.
November 3-án, csütörtökön du. 5 órakor Margittai Gábor, a Magyar Nemzet (Budapest) újságírója Trianoni menyecske és Utazás a végeken, a „külső magyarokról” szóló könyveit mutatja be a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. November 4-én, pénteken A régi Enyed nagy családjai: a Garda család címmel Garda Dezső történetírói munkásságát bemutatja Köble Csaba.
Garda József munkásságát pedig Garda Dezső ismerteti du. 4 órakor a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. November 5-én, szombaton szüreti bál lesz este 8 órától a LUK étteremben (Nagyenyed, Libertăţii u. 9. sz.). November 6-án, vasárnap Csombordi Nap lesz: de. 11 órától istentiszteletre várják az ünneplőket a csombordi református templomba, igét hirdet Fogarasi István lelkipásztor. Ezt követi az Elekes Viktor emlékszoba, valamint dr. Szász Pál és Mezei Sándor emléktáblák avatása du. 2 órakor a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Méltató beszédet mond Madaras Ildikó (Elekes Viktorról), Rácz Levente (dr. Szász Pálról) és dr. Csávossy György (Mezei Sándorról). Nagy Endre Így éltem és ezt láttam című könyvét Nagy Margit (Újvidék) és Bellágh Rózsa (Budapest) mutatja be du. órakor a csombordi iskola tornaterme, majd A mi termékeink címmel a Csombordi Gazdák kiállításának megnyitója következik 5 órától ugyancsak a tornateremben, fellép a Pipacsom táncegyüttes.
Szabadság (Kolozsvár)

Bornak jó hazája Erdély (Beszélgetés a 90 éves Csávossy György borász-íróval)
(Sz. 1925, Temesvár) költő, színműíró. Temesvári iskolai tanulmányai után a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán végzett, mezőgazdasági középiskolákban tanított, Csombordról ment nyugdíjba, európai hírű borász. 1955-től jelennek meg versei, vígjátékai. A romániai magyar civil társadalom egyik vezető alakja, Nagyenyeden él.
– A bor vagy az irodalom volt először életedben? – Mindenképp a bor; első versem 1955-ben jelent meg. – Hát akkor kezdjük a borral. Hol találhatók Erdélyben a legjobb borok, és mi ennek a titka? – A legjobb borszőlők Erdélyi-Hegyalján, Arad Hegyalján és a Küküllő mente borvidékén teremnek. Ebben az éghajlat, a fekvés és a talaj összetétele játssza a legfőbb szerepet. – Már Vergilius, a nagy ókori költő megírta, hogy Bacchus szereti a dombokat. Ha Bacchus Erdélyben élt volna, a legjobb borok hazájának kiáltotta volna ki a Kárpát-medence ezen tájait? – Bacchus valóban kedvelte a dombokat, az erdélyi borvidékek koronagyémántja Csombord, ahol minden karó egy napóra pálcájának felel meg, a nyár nem égeti el a zamatokat, az Érchegység koronája védi a vidéket, a Maros párája kedvezően hat a szőlőre, a hosszú ősz pedig mézesre érleli a bogyókat. – Igaz, hogy a jó bor nemcsak jókedvűbbé teszi az embert, de a szívünket is megnyitja? Egy szép nőt még szebbnek látunk, a bensőnkben lakozó szürke lélek pedig átlényegül… – A jó bor derűlátóvá teszi az embert, gyógyítja a keserű csalódások sebeit, szeretetet és megbocsátást csepegtet szívedbe, a legjobb múzsa, mert ihletet ad és csodás igék kimondásának a képességével ajándékoz meg.
– És az is igaz, hogy titokcsaló? – A bor beszédessé teszi az embert, és így titkokat is kimondat a borozóval. – Mennyi az a bormennyiség, amit naponta el lehet fogyasztani? – Hét deci. Persze nem egyszerre! – Melyek a legrégebbi szőlészeti és borászati irodalmi emlékeink? – Azok igen gazdagok. A római birodalom kultúrtörténetével foglalkozó szakírók Probus császárt (270–282) említik előszeretettel. Ibn Roszteh arab író a X. században leszögezi, hogy a magyarok már az őshazában is foglalkoztak szőlőműveléssel. A honfoglalás után az arad-hegyaljai szőlők terméséből V. István alatt már az egri és csanádi püspökök szedik a tizedeket, melynek kitűnő voltáról 1175-ből és 1196-ból eredő oklevelek tanúskodnak. A Küküllő menti borvidék Bethlen Miklós önéletrajzában is szerepel. 1377–1439-ből való a közel százéves per anyaga Kolozsvár város és a kolozsmonostori bencés apátság között. Apafi Mihálynak már „Egy új főzésről való könyv” szerint készítették a fejedelmi lakomát, amelynek ételeit gyakran borban főzték meg. Apafiné Bornemissza Anna fejedelemasszony szakácskönyvének függelékeként az alighanem első kéziratos magyar borászati munkára bukkanunk, melynek Kultsármesterség a címe (1680). Fontos még megemlítenünk Pápai Páriz Ferenc szótárát (1690), melyben 109 szó ismertet szőlészeti és borászati fogalmakat. – Melyek Erdély legjobb szőlőfajtái, amelyek híressé tették borkultúránkat? – Leghíresebb szőlőfajtáink a szürkebarát, fehér leányka, olasz rizling, rajnai rizling, piros tramini, fűszeres tramini, királyleányka, kövér, furmint, sauvignon és Arad-Hegyalján a kadarka, melyből egykor aszút is készítettek. – Te milyen fajtát kísérleteztél ki? – Több elitet és három közkedvelt fajtát állítottam elő ivaros keresztezés útján. Ezek a rozé bornak való alkony (amurg), a Közép-Erdély legjobb vörösborának bizonyult herkules, és az aromás fehérborfajta, a bodzavirág illatú nauszikaa. – Erdélyben van só útja, borvíz útja, tovább nem sorolom, hol van a bor útja? – A bor útja létezik, mi létesítettük Erdélyben. Ez valóban egy vendégfogadó hálózat, mely a borturizmust szolgálja. Hogy hol található? A legtöbb a régi via magna mentén, de nem csak ott. – Gyakran neveznek borköltőnek, kitől, mikor és miért kaptad ezt a megtisztelő címet? – Valószínűleg a közölt borverseimért kaptam, és az irodalmi szöveggel tartott borbemutatókért. – Visszaemlékezéseidet Cseke Péterrel és Fülöp Istvánnal közösen szerkesztett kötetben írtad meg, Volt egyszer egy iskola cím alatt. Miről szól a kötet? – Ez a csombordi Kertészeti iskola története. 53-ban létesült. A tanintézetet Mezei Sándor igazgató és az általa szervezett aranycsapatnak nevezett tanári kar fémjelezte. Új szakkönyvet írni már nem számítok, amit szükségesnek tartottam, megírtam. – Térjünk át irodalmi munkásságodra. Verssel vagy prózával kezdted? – Verssel. Sokat olvastam Áprilytól, az enyedi tájról, később össze is barátkoztunk. Jó barátságban voltam Jékely Zolival, a fiával. Ő Szent György napján született, s az ő tiszteletére írtam egy négysoros verset: „Ki Szent György napján született / Sárkányölőnek álmodta magát / A költő mindent tud már / Elviselte a glóriára kötött zabolát.” Elküldtem Létay Lajosnak, aki közölte az Utunkban. Felhívattak az Utunkhoz, ahol Kiss Jenő fogadott, ő volt a versszerkesztő. Vittem néhány verset magammal. „Fiatalember, magának meg kell tanulnia a poétikát. Nem mindegy, hogy a jambust a trocheussal keveri.” Később írtam időmértékes klasszikus verseket is. – A vers után jött a színműírás. Mi adta az ötletet?
– Volt Magyarbecében – itt van Magyarlapád mellett – egy tanító, akit kirúgtak a színiakadémiáról, mert állítólag bement a lányok hálójába, Komzsik Istvánnak hívták. Többször eljött Csombordra, beszélgettünk, s egyszer azt mondta: – Te Gyuri, gyere írjunk ketten egy színdarabot. Akkor írtam le, hogy milyen tolvajlások mennek végbe a kollektív gazdaságokban. Ez volt A fül. Ő is tett hozzá, én is, s beküldtem a Szatmári Északi Színházhoz, Kovács Ferenc dramaturghoz. Nem lett semmi belőle. Újraírtam, s beadtam Hunyadi Andrásnak Marosvásárhelyre. Ők elfogadták, de a bemutatót Székelyudvarhelyre tervezték, ez ’67-ben volt, mert féltek a bukástól. Hatalmas sikere volt, több mint 150 előadást ért meg.
– És ezután?
– Később írtam az Édes méreg című darabot, amely a bor felfedezéséről szól, egy perzsa legenda alapján. Ez tulajdonképpen a Ceauşescu-korszak parodizálása volt, de a cenzorok, a hivatal nem vette észre, átengedték. 1970-ben, amikor lementem a bemutatóra Sepsiszentgyörgyre – akkor Dukász Anna volt az igazgató – kit látok az első sorban? Egy szekusezredest öltönyben. Szünetben felszaladok a színfalak mögé, s mondom: mi lesz itt, fiúk, né, ki van itt! „Nyugodj meg, Gyuri bátyám – csitítottak –, ez csak egy színházbolond, aki nem tud otthon ülni.”
– Tudom, hogy szíved melegével őrzöd a Csombordi Pincekönyvet, ez volt az ide látogató írók, művészek vendégkönyve. Kérlek, olvass fel néhány bejegyzést a megsárgult lapokról. – Székely János ezt írta a könyvbe: „Hasas hordók, bordó borok. / Egyik fanyar, másik édes. / Biz itt elélnék vidáman / Én is, nemcsak Diogenes.” Bajor Andor bejegyzése: „Óh, ha élhetnék Csombordon, / Itt ülnék én a Nagy Hordón, / S szegény boldogtalan elmém / Jó borokkal kiművelném.” Alája Fodor Sándor, aki szintén jelen volt, odabiggyesztette: „Tudja fene, én is.” Létay Lajos itt is remekelt: „Csombordon, hol annyi bor van, /Farkassal, Bajorral voltam, / Kányádival, Fodor úrral. / Biza tele lettünk borral.”
– Díjak, elismerések, kitüntetések...
– Megkaptam a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét, díjazott a Magyar Borakadémia, továbbá a Magyar Kulturális Szövetség. Több helységnek vagyok díszpolgára.
– Elnyerted a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát. Teher ez vagy inkább igényesség-kényszer? – Az anyanyelv a legnagyobb kincsünk, nemzeti létünk megőrzője, utolsó menedékünk kisebbségi sorsunkban. Őrizzük meg tisztaságát! Ez főparancs!
– Mivel ajándékozod meg magad és családod 90. születésnapodon? – Megízlelek néhány jó bort családom körében, van már három dédunokám, szerencsére nem vagyok egyedül, 88 éves feleségem, múzsám és irodalomkritikusom is mellettem van...
Amikor felkerestem nagyenyedi lakásán az ünnepeltet, hogy kismagnós beszélgetést rögzítsek, egy 2004-es évjáratú nauszikaa borospalcakból töltött, koccintottunk, s megkért, hogy többé sohase magázzam. Megígértem!
Isten éltessen, Gyurka Bátyám!
Székely Ferenc
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szeretet és megbocsátás
Születésnapi beszélgetés a 90 éves Csávossy György borász-íróval
– Mi volt hamarabb az életedben: a borászat, a bor vagy az irodalom?
– Mindenképp a bor; első versem 1955-ben jelent meg az Utunkban.
– Akkor kezdjük a borral. Hol találhatók Erdélyben a legjobb borok, és mi ennek a titka?
– Erdélyben a legjobb borok Erdélyi-Hegyalján, Arad-Hegyalján és a Küküllőmente borvidékén teremnek. Ebben az éghajlat, a fekvés és a talaj összetétele játssza a legfőbb szerepet.
– Már Vergilius, a nagy ókori költő megírta, hogy Bacchus szereti a dombokat. Ha Bacchus Erdélyben élt volna, a legjobb borok hazájának kiáltotta volna ki a Kárpát-medence ezen tájait?
– Bacchus valóban kedvelte a dombokat, az erdélyi borvidékek koronagyémántja Csombord, ahol minden karó egy napóra pálcájának felel meg, a nyár nem égeti el a zamatokat, az Érchegység koronája védi a vidéket, a Maros párái kedvezően hatnak a szőlőre, a hosszú ősz pedig mézesre érleli a bogyókat.
– Igaz, hogy a jó bor nemcsak jókedvűbbé teszi az embert, de a szívünket is megnyitja: egy szép nőt még szebbnek látunk, a bensőnkben lakozó szürke lélek pedig átlényegül...
– A jó bor derűlátóvá teszi az embert, gyógyítja a keserű csalódások sebeit, szeretetet és megbocsátást csepegtet szívedbe, a legjobb múzsa, mert ihletet ad, és csodás igék kimondásának a képességével ajándékoz meg.
– Mennyi az a bormennyiség, amit naponta el lehet fogyasztani?
– Hét deci. Persze nem egyszerre!
– Melyek a legrégebbi szőlészeti és borászati irodalmi emlékeink?
– A legrégibb szőlészeti és borászati irodalmi emlékeink igen gazdagok. A Római Birodalom kultúrtörténetével foglalkozó szakírók Probus császárt (270-282) említik előszeretettel. Ibn Roszteh arab író a X. században leszögezi, hogy a magyarok már az őshazában is foglalkoztak szőlőműveléssel. A honfoglalás után az arad-hegyaljai szőlők terméséből, melynek kitűnő voltáról 1175-ből és 1196- ból eredő oklevelek tanúskodnak, V. István alatt már az egri és csanádi püspökök szedik a tizedeket. A küküllőmenti borvidék Bethlen Miklós önéletrajzában is szerepel. 1377-1439-ből való a közel százéves per anyaga Kolozsvár város és a kolozsmonostori bencés apátság között. Apafi Mihálynak már "Egy új főzésről való könyv" szerint készítették a fejedelmi lakomát, amelynek ételeit gyakran borban főzték meg. Apafiné Bornemissza Anna fejedelemasszony szakácskönyvének függelékeként az alighanem első kéziratos magyar borászati munkára bukkanunk, melynek Kultsármesterség a címe (1680). Fontos még megemlítenünk Pápai Páriz Ferenc szótárát (1690), melyben 109 szó ismertet szőlészeti és borászati fogalmakat.
– Melyek Erdély legjobb szőlőfajtái, amelyek híressé tették borkultúránkat?
– Erdély leghíresebb szőlőfajtái a szürkebarát, fehérleányka, olasz rizling, rajnai rizling, piros tramini, fűszeres tramini, királyleányka, kövér, furmint, sauvignon, és Arad-Hegyalján a kadarka, melyből egykor aszút is készítettek.
– Te milyen fajtát kísérleteztél ki?
– Több elitet és három közkedvelt fajtát állítottam elő ivaros keresztezés útján. Ezek a rozé bornak való alkony (amurg), a Közép-Erdély legjobb vörösborának bizonyult Herkules és az aromás fehérborfajta, a bodzavirág- illatú Nauszikaa.
– Erdélyben van só útja, borvíz útja, tovább nem sorolom – hol van a bor útja?
– A bor útja létezik, mi létesítettük Erdélyben. A bor útja valójában egy vendégfogadó-hálózat, mely a borturizmust szolgálja. Hogy hol található? A legtöbb a régi via magna mentén van, de nem csak ott.
– Gyakran neveznek borköltőnek: kitől, mikor és miért kaptad ezt a megtisztelő címet?
– A borköltő címet valószínűleg a közölt borverseimért kaptam és az irodalmi szöveggel tartott borbemutatókért.
– Visszaemlékezéseidet Cseke Péterrel és Fülöp Istvánnal közösen szerkesztett kötetben írtad meg, Volt egyszer egy iskola címmel. Miről szól a könyv?
– Ez a csombordi kertészeti iskola története. '53-ban létesült. A tanintézetet Mezei Sándor igazgató és az általa szervezett, aranycsapatnak nevezett tanári kar fémjelezte.
– Térjünk át irodalmi munkásságodra. Verssel vagy prózával kezdted?
– Verssel. Sokat olvastam Áprilytól, az enyedi tájról, később össze is barátkoztunk. Jó barátságban voltam Jékely Zsolival, a fiával. Ő Szent György napján született, s az ő tiszteletére egyik nap írtam egy négysoros verset: "Ki Szent György napján született/ Sárkányölőnek álmodta magát/ A költő mindent tud már/ Elviselte a glóriára kötött zabolát". Elküldtem Létay Lajosnak, aki közölte az Utunkban. Felhívattak az Utunkhoz, ahol Kiss Jenő fogadott, ő volt a versszerkesztő. Vittem néhány verset magammal. "Fiatalember, magának meg kell tanulnia a poétikát. Nem mindegy, hogy a jambust a trocheussal keveri." Később írtam időmértékes klasszikus verseket is.
– A vers után jött a színműírás. Mi adta az ötletet?
– Volt Magyarbecében – itt van Magyarlapád mellett – egy tanító, akit kirúgtak a színiakadémiáról, mert állítólag bement a lányok hálójába. Komzsik Istvánnak hívták. Többször eljött Csombordra, beszélgettünk, s egyszer azt mondta: – Te Gyuri, gyere írjunk ketten egy színdarabot. Akkor írtam le, hogy milyen tolvajlások mennek végbe a kollektív gazdaságokban. Ez volt A fül. Ő is tett hozzá, én is, s beküldtem a Szatmári Északi Színházhoz, Kovács Ferenc dramaturghoz. Nem lett semmi belőle. Újraírtam, s beadtam Hunyadi Andrásnak Marosvásárhelyre. Ők elfogadták, de a bemutatót Székelyudvarhelyre tervezték (ez '67-ben volt), mert féltek a bukástól. Hatalmas sikere volt, több mint 150 előadást ért meg. Később írtam az Édes méreg című darabot, amely a bor felfedezéséről szól, egy perzsa legenda alapján. Ez tulajdonképpen a Ceausescu-korszak parodizálása volt, de a cenzorok, a hivatal nem vette észre, átengedték. 1970-ben, amikor lementem a bemutatóra Sepsiszentgyörgyre – akkor Dukász Anna volt az igazgató –, az első sorban egy szekusezredest láttam öltönyben. Szünetben felszaladok a színfalak mögé, s mondom: mi lesz itt, fiúk, né ki van itt! "Nyugodj meg, Gyuri bátyám – csitítottak –, ez csak egy színházbolond, aki nem tud otthon ülni."
– Tudom, hogy szíved melegével őrzöd a Csombordi pincekönyvet, ez volt az ide látogató írók, művészek vendégkönyve. Kérlek, olvass fel néhány bejegyzést a megsárgult lapokról.
– Székely János ezt írta a könyvbe: "Hasas hordók, bordó borok./ Egyik fanyar, másik édes./ Biz itt elélnék vidáman/ Én is nemcsak Diogenes". Bajor Andor bejegyzése: "Óh, ha élhetnék Csombordon,/ Itt ülnék én a Nagy Hordón,/ S szegény boldogtalan elmém/ Jó borokkal kiművelném". Alája Fodor Sándor, aki szintén jelen volt, odabiggyesztette: "Tudja fene, én is". Létay Lajos itt is remekelt: "Csombordon, hol annyi bor van,/Farkassal, Bajorral voltam,/ Kányádival, Fodorúrral./ Biza tele lettünk burral".
– Díjak, elismerések, kitüntetések?
– Megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, díjazott a Magyar Borakadémia, továbbá a Magyar Kulturális Szövetség. Több helységnek vagyok a díszpolgára.
– Elnyerted a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát. Teher ez vagy inkább igényességkényszer?
– Az anyanyelv a legnagyobb kincsünk, nemzeti létünk megőrzője, utolsó menedékünk kisebbségi sorsunkban. Őrizzük meg tisztaságát! Ez főparancs!
– Június 20-án leszel 90 éves. Mivel ajándékozod meg magad és családod?
– Születésnapomon megízlelek néhány jó bort a családom körében. Van már három dédunokám, szerencsére nem vagyok egyedül, 88 éves feleségem, múzsám és irodalomkritikusom is mellettem van...
Amikor felkerestem nagyenyedi lakásán az ünnepeltet, hogy kismagnós beszélgetést rögzítsek, egy 2004-es évjáratú Nauszikaa borospalackból töltött, koccintottunk, s megkért, hogy többé sohase magázzam. Megígértem.
Isten éltessen, Gyurka bátyám!
Székely Ferenc
Szabadság (Kolozsvár),

Akik meghallották Isten hívását
Tizenegy lelkipásztort szenteltek fel az Erdélyi Református Egyházkerület Széken tartott közgyűlésén. Az újdonsült papokat Kató Béla püspök látta el jó tanáccsal.
Ünnepi istentisztelet keretében szenteltek fel 11 református lelkipásztort szerdán Széken, az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésén. Az évente megszervezett eseményen az újdonsült lelkipásztorok esküvel erősítették meg, hogy elkötelezik magukat a református anyaszentegyház szolgálatára. Az eskü az egyházi joghatóság elismerésére és elfogadására vonatkozó alávetési nyilatkozat is egyben.
Az ünnepi istentisztelet helyszínének idén a néphagyományairól híres Kolozs megyei település, Szék nemrég felújított templomát választották, a gyakornoki év után sikeresen letett II. lelkészképesítő vizsgát követően itt szentelték pappá Barta István Zsoltot, Éles Évát, Fehér Attilát, Hajdú-Nagy Istvánt, Lukács Vilmos Istvánt, Marosi Tündét, Mezei Sándort, Nagy István-Zoltánt, Szabó Attilát, Székely Szabolcsot és Zsizsmann Endrét.
Isten embereket hív szolgálatra
Dézsi Zoltán főgondnok köszöntője után Gyenge János előadótanácsos vette számba a közgyűlési tagokat, majd a megalakulást követően sor került az ünnepi istentiszteletre, amelyen Kató Béla püspök hirdette az igét. Rámutatott, az égő csipkebokor története egy nagyon szép elhívás története, és az elhívásnak ma is ugyanaz a szerkezete, mint Mózes esetében volt. Isten a csipkebokron keresztül beszélt szolgájához, míg ma embereken keresztül szólít meg bennünket. „Isten elhívásának körülményei nem magasztosak, nem ünnepi pillanatok, hanem hétköznapi helyzetekben hív el a szolgálatra. Isten elhívása ugyanakkor megelőz minden emberi mércét, számítást, saját alkalmatlanságunkat nem tartja érvnek” – mutatott rá a püspök.
Hangsúlyozta, Isten arról ismerhető meg, hogy meg akarja szabadítani az ő népét, a szabadító Isten pedig embereket választ ki, akiknek konkrét feladatot ad. „Ha egy közösségben, akármilyen kicsi is legyen az, egy lelkipásztor unatkozik, nincs tennivalója, azt jelenti, hogy nem hallotta meg Isten elhívását” – fogalmazott Kató Béla, hozzátéve, hogy a lelkészek a feladatok mellé útmutatást is kapnak. Az egyházi elöljáró arra is felhívta a figyelmet, hogy az égő csipkebokor története ugyanakkor alázatra int, rámutat arra, hogy mi csak Isten csatornái vagyunk, akik az ő erejét átadjuk.
Vándorzászló-átadás és kopjafaavatás
Az igehirdetés után a lelkipásztorjelöltek esküvel kötelezték el magukat a szolgálatra, az eskütételt Kántor Csaba püspökhelyettes vezette, majd az egyházkerület lelkészi vezetői és a jelen lévő esperesek áldották meg őket. Bányai Csaba, a dési református egyházmegye esperesének köszöntője után a széki református egyházközség kórusa szolgált, a felszentelt fiatal lelkipásztorok nevében Zsizsmann Endre, a Kolozsvár-kerekdombi református egyházközség beosztott lelkipásztora mondott köszönőbeszédet, amelyben – folytatva az igehirdetés gondolatmenetét – hangsúlyozta, hogy bár erejüket meghaladó feladatot vállaltak, hiszik, hogy Isten segítségét kérve, helyt tudnak állni.
Sallai Márton, a széki református egyházközség lelkipásztora a település és a templom történetét ismertette, és azt is elmondta, hogy a párnákat, amelyeken a lelkipásztorok az áldás alatt térdeltek, a széki csipkeszegi bibliakör hímezte. Szegedi László generális direktor az egyházkerület elnökségének ajándékát adta át a lelkipásztoroknak, egy könyvcsomagot, amely egyebek mellett egy Bibliát, egy ágendás könyvet, valamint a felszentelési oklevelet tartalmazott. Az istentisztelet keretében adták át az egyházkerület vándorzászlóját is, amelyet egy évig a Székelyudvarhelyi református egyházmegye őrzött, a következő közgyűlésig pedig a dési református egyházmegye fog vigyázni rá.
Istentisztelet után a templomkertben a lelkészszentelő közgyűlésnek emléket állító kopjafát avattak. Az emlékjelet Kocsis Ferenc széki mester faragta, a kopjafa a 11 felszentelt lelkipásztor nevét is tartalmazza. Az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége és a széki református egyházközség presbitériuma döntése szerint a lelkészszentelő közgyűlés perselypénzét a vihar által megrongált kutyfalvi református templom javára adományozták, az egyházközség gondnokai istentisztelet után Lukács Vilmos István kutyfalvi lelkipásztornak adták át a 3800 lejt és 15 ezer forintot.
Kiss Gábor
Krónika (Kolozsvár)

Több mint 1300 fiatal vett részt Marosszentgyörgyön a múlt szombati ifjúsági keresztény zenefesztiválon
Még Pintér Bélát is meghatotta az esőben is helytálló erdélyi fiatalok magatartása
Nem megszokott látvány, hogy egy keresztény zenefesztiválon ezernél is több fiatal vesz részt, hiszen általában a több „szédületet” biztosító, világiasabb rendezvények jobban csábítják napjaink fiataljait. A múlt szombaton viszont Marosvásárhelyről és környékéről, valamint Székelyföld több településéről buszokkal is érkező, csillogó szemű fiatalok töltötték meg a marosszentgyörgyi Maros-partot; arra vágytak, hogy a velük hasonlóan gondolkodó és érző fiatalokkal, de elsősorban Istennel találkozzanak a dicsőítő zene által.
Nem sok ilyen ifjúsági fesztivál van Erdélyben, ahol nem az alkoholfogyasztásra vagy más „menő” dolgokra esik a hangsúly, hanem az igazi, szabad ünneplésre, a szellemi és főleg lelki megerősödésre, az Isten dicsőítésére, a különböző felekezetekhez tartozó fiatalok egymásra találására. Érdemes ezért több mint 100 kilométert is utazzunk – nyilatkozta az egyik csíkszeredai résztvevő, aki 70 fiatal barátjával együtt különbusszal érkezett a fesztiválra.
Látva ezt a nagy tömeget, én is úgy érzem, hogy érdemes a hangszeres keresztény zenével is a fiatalokat közelebb hozni az Istenhez, hiszen az örömhír befogadása és ezáltal a hitük megerősödése döntő dolog lehet az életükben, a megpróbáltatásokban, a pályaválasztásban vagy akár a párkapcsolatban – emelte ki Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere, aki egyben egyik szervezője is volt a fesztiválnak.
Az Ő az út ifjúsági keresztény zenefesztivált immár harmadik alkalommal szervezi meg a Hétfáknál a marosszentgyörgyi önkormányzat és a marosvásárhelyi Regnum Christi Alapítvány, amelyen helyi, erdélyi, illetve magyarországi katolikus, református vagy más keresztény felekezetű együttesek lépnek a színpadra.
A fesztivált idén Bereczki Béla és Sófalvi Szabolcs köszöntőbeszéde után a kövesdombi Stone Hill együttes nyitotta meg Póra Zoltán vezetésével, majd a marosvásárhelyi Református Kollégium gyermek- és ifjúsági kórusa lépett fel, vezényelt Enyedi Csaba Márton lelkész-tanár. Ezt követően buzdítást mondott a fiataloknak Tamás Barni udvarhelyi plébános, a Gyulafehérvári Katolikus Egyházmegye ifjúsági felelőse, valamint Mezei Sándor lőrincfalvi református lelkész. Sipos Tiffany koncertje következett, őt már a korábbi fesztiválokról is ismerték a fiatalok, majd a csíkszeredai Csit Band csapat, amely az augusztusban lezajlott Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón is több mint ezer fiatal előtt zenélt. Katona Zsoltnak a fiatalokat a hitre buzdító tanúságtétele következett, majd pedig egy flashmob „Vezess, Uram” címmel, Kis Miki Renáta vezetésével, amelyen több száz fiatal táncolt együtt. A zenészek mellett a színpadon egy tánccsapat is fellépett, név szerint a Blessed Dance Crew, Bereczki Adél vezetésével. A fesztivál fő meghívottja a magyarországi Pintér Béla volt, aki régebbi, közismert, de legújabb dalait is színpadra vitte, a fiatalokból álló tömeg pedig szinte mindenik dalát vele együtt énekelte. A fesztiválon a marosszentgyörgyi Angyalka bölcsőde óvónői és dadusai gyerekprogramokat és kézműves-foglalkozásokat tartottak, a fiatalok pedig különböző ügyességi versenyeken vehettek részt az ifisátorban. A szervezési munka nagy részét a marosvásárhelyi Magvető közösség és a Wifi ificsoport, valamint a marosszentgyörgyi TiniTeaEst-es fiatalok biztosították. A rendezvény területén imasátor és „imaséta” is működött. A program délután 4 órakor kezdődött és este fél 9-kor ért véget, és a sokszor eleredő eső sem riasztotta el a fiatalokat a koncertek helyszínéről. A Magyarországról érkező Pintér Bélát is meghatotta a kitartó, ernyős tömeg, és a fellépése alatt több fotót is készített a vele együtt éneklő közönségről. Olyan jó, hogy itt még szabadon ünnepelhetünk, Jézus nevében. Sok távoli országban egy ilyen fesztiválon való részvételért akár halálbüntetés is jár, mi pedig sokszor ellangyosodott, elkényelmesedett nyugati keresztény módon éljük életünket… pedig van más út, van jobb út, mert Ő az út! – mondta a színpadon Pintér Béla, aki több mint 90 percen át koncertezett a marosszentgyörgyi Maros-parton. Népújság (Marosvásárhely)