Rövidesen megjelenik az EMKE nagybányai szervezetének új kiadványa, az EMKE füzetek első száma /Nagybányai kalauz. EMKE Füzetek 1-2./ Azt tervezik, hogy évente hat füzetet adnak ki a Bányavidék múltjának, jelenének megismertetése céljából. A tervezett sorozat szellemi atyja Metz József ny. tanár, aki bemutatta az első számot. /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 5./

Jan. 7-én tisztújító közgyűlést tartott Nagybányán a Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, az EMKE nagybányai szervezete. Az egyesület új elnöke az eddigi alelnök Dávid Lajos lett, aki a leköszönő Lakatos Nellát váltotta fel tisztségében. A közgyűlésen Lakatos Nella ismertette az utóbbi két év kulturális eseményeit. A közgyűlésen jelen volt Metz József nyugalmazott tanár, az EMKE-füzetek szerkesztőbizottságának elnöke is, akinek átadták a Romániai Magyar Pedagógusszövetség életmű-díját. /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 10./

"November 28-án, a kolozsvári Protestáns Teológia dísztermében tartották az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) rendes évi közgyűlését. Dávid Gyula elnök üdvözlő beszéde után Kötő József ügyvezető elnök beszámolójában az elmúlt év eseményeit elemezte. Szerinte továbbra is szembe kell nézni ama kihívásokkal, hogy egy kisebbségi kultúrát a közösségnek magának kell eltartania. Úgy kell európai globális szemlélettel gondolkoznunk, hogy kulturális identitásunk megmaradjon - hangoztatta. A felszólalók elsősorban az anyagi gondokat taglalták, s rendre kiderült, mily nehéz anyagi körülmények között születik az erdélyi művelődés. Délután az egyesület díjkiosztó ünnepségére került sor. EMKE-díjas lett Dávid Gyula, 70. születésnapja alkalmából, a romániai magyar művelődés szolgálatába állított életművéért, Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar művelődés és újságírás szolgálatában kifejtett több évtizedes minőségteremtő tevékenységéért (Kacsó Sándor-díj) részesült kitüntetésben; Koczka György, az 1956-os magyar szabadságharc eszményeihez való hűséges ragaszkodásáért és ezek szolgálatába állított magas szakmai színvonalú munkásságáért (Janovics Jenő-díj); Sándor Csaba kiváló népművelői és pedagógiai tevékenységéért (Könczei Ádám- díj); dr. Pozsony Ferenc néprajztudósi munkásságáért, a zabolai néprajzi múzeum létrehozásáért és működtetéséért (Bányai János-díj); Metz József önismeretünket gazdagító helytörténeti és honismereti kutatásaiért (Kun Kocsárd-díj); Guttman Mihály művelődéstörténeti értékű több évtizedes zenepedagógiai és karnagyi munkásságáért (Nagy István-díj); Witlinger Margit minőségi díszlettervezői munkásságáért (Bánffy Miklós-díj); Lőrincz Ágnes sokszínű és kiváló színművészi teljesítményéért (Poór Lili-díj); Jánó Mihály a Barabás Miklós emlékkiállítás megszervezéséért, Vinczeffy László az emlékkiállítás képanyaga restaurálásáért, Varga Mihály a kiállítás megszervezéséhez való hozzájárulásáért (Szolnay Sándor-díj); Ács Alajos színháztörténeti jelentőségű színművészi és társulatépítő tevékenységéért (Kovács György-díj); Nemes Levente színházteremtő munkásságáért és színművészi teljesítményéért (Kádár Imre-díj); Fülöp Mária a romániai magyar bibliográfiai szakirodalom gazdagításáért végzett tevékenységéért (Monoki István- díj); a Marosvásárhelyi Vártemplom Nőszövetsége példamutató közösségi hagyományőrző tevékenységéért a tárgyi népi kultúra körében (Vámszer Géza-díj); Szalmán Lóránd hagyományteremtő, kiemelkedő több évtizedes karnagyi munkájáért (Rónai István-díj); Méhes Béla öntevékeny színjátszó tevékenységéért, Jancsó Árpád az öntevékeny színházi mozgalom szervezéséért és összefogásáért (Szentgyörgyi István-díj); Kilyén Ilka az erdélyi és egyetemes magyar kultúra terjesztéséért (Kemény János-díj). Az erdélyi kultúra szép ünnepe volt az idei számvetés is. /Csomafáy Ferenc: Európai lélekkel, de erdélyi szemmel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./"

A napokban tartotta Szinden az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ félévi hagyományos munkaértekezletét. Ez alkalommal mutatták be az Erdélyi Gyopár, az EKE kiadványának legfrissebb számát, amelyet Nagybányának szántak: Erdélyi Gyopár, március-április, 1999/2. - Nagybányai szám. Metz József nyugalmazott tanár A Gutin alatti bányavárosaink, Nagybánya és Felsőbánya az évszázadok tükrében című összefoglalója mellett ebben a számban található többek között Dudás Gyula festőművész A nagybányai festőiskola 103 éve, továbbá dr. Györffy György A radnai havasok című írása. /Deák László: Erdélyi Gyopár - nagybányai szám. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 14./

"Nov. 8-án Nagybányára látogatott Alföldi László, kolozsvári magyar főkonzul. Ellátogatott Nagybányán a Németh László Középiskolába, ahol ma már több mint 400 magyar diák tanulhat anyanyelvén. Ekkor érkezett Budapestről Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége, élükön Szász Zoltán, az MTA Történeti Intézetének vezetője, velük tartott Berkesi Zoltán, a Nagybányáról kivándorolt sikeres üzletember , aki támogatja hajdani városát, Nagybányát. Az RMDSZ-székházban megtartott találkozón Alföldi László átadta az MTA idei kitüntetettjének Metz József ny. pedagógusnak a Pro Cultura Hungarica díjat. Szász Zoltán, aki valaha Metz József magyar- és történelemtanár tanítványaként éppen Nagybányán "jegyezte el" életét a történelemmel, meleg szavakkal emlékezett a "mester" immár nyolc és fél évtizedet kitöltő tudományos-oktatói-alkotói-kutatói- írói tevékenységéről. Metz József munkásságában a természet, a várostörténet, a helytörténet, a gazdaságtörténet együtt szerepel. A főkonzul útja Koltóra vezetett, ahol a magyar kezdeményezés révén felállított Petőfi-Szendrey bronzszobrot és kastélyban levő Petőfi Sándor Múzeum relikviáit tekintette meg. /Farkas E. Zoltán: Ismerkedő látogatás és elismerő oklevél-átadás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ A 85 éves Metz József hely- és művelődéstörténész Arad megyében született, 1940 óta él Nagybányán, a helység és környéke történetének kiváló ismerője, művelődési és turisztikai értékeinek kitartó kutatója lett. 1957-ben egyike volt az érmindszenti Ady Endre Emlékház létrehozóinak. 1990 után a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület kiadásában megjelenő EMKE Füzetek kezdeményezője és gondozója. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1998-ban Kun Kocsárd Díjjal ismerte el munkásságát. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 10./"

Nagybányán már áll a Magyar Ház: gróf Teleki Sándor lakóépületének megvásárlását az Illyés Közalapítvány nagylelkű támogatása tette lehetővé. A közalapítvánnyal kötött megállapodás szerint a jogszerinti tulajdonos az Óvárosi Református Egyházközség, a haszonélvező-működtető pedig az EMKE helyi szervezete, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület. Eddig kijavították a tetőszerkezetet, folyamatban van a csatornák kicserélése, hozzáfogtak öt földszinti helyiség, valamint az ezekhez tartozó mellékhelyiségek falainak és a több helyen beázott mennyezet helyreállításához. A Magyar Ház helyreállítását széleskörű társadalmi összefogást kísérte. A Bányavidéki Új Szó oldalain hétről-hétre közölt felhíváshoz, majd a támogatási akcióhoz és gyűjtéshez rövid időn belül az egyházak is csatlakoztak. Nagyon sokan nyújtottak segítséget: pénzzel, önkéntes munkával, valamint építőanyaggal, berendezési tárgyakkal stb. Sokan (Metz József ny. tanár) magánkönyvtárukat ajánlották fel, mások jelentős képzőművészek (Pirk János, Balla József) alkotásait, megint mások, mint néhai Suba Dániel író, újságíró, grafikus özvegye, nagybányai viszonylatban jelentős irodalmi-művészeti hagyatékok elhelyezését szeretnék a Házban megoldani. Az intézményt egy kilenc tagú kuratórium irányítja. A testület továbbra is civil intézményként szeretné működtetni a Házat, tehát olyan központként, amelyben minden nagybányai magyar társadalmi szervezet, egyesület, értelmiségi klub, kör, társaság stb. otthonra találhat. A Házban kerülhetnének sorra a kisebb-nagyobb évfordulós-ünnepi megemlékezések, néprajzi jellegű rendezvények, táncházak, énekversenyek, szavalóversenyek, műveltségi vetélkedők, népfőiskolai előadások, konferenciák, (nyelv)tanfolyamok is. Saját kölcsönkönyvtára lesz az épületnek, amely - a jelenleg régi főtéri székházban működő Németh László Könyvtárat, s emellett az adományként felajánlott magánkönyvtárakat, köteteket is befogadná. A Magyar Házban egy kisebb helytörténeti gyűjtemény (Teleki-múzeum) is helyet kaphat. /Dávid Lajos, a Teleki Magyar Ház Kuratóriumának elnöke: A mi Magyar Házunk. = Bányavidéki Napló (Nagybánya), jan. 11./

"A közelmúltban újra ünnepelt a nagybányai magyar könyvszerető közönség: bemutatták Kis Kornél rendező, műkedvelő színjátszó, tollfogató újabb, második kötetét. Címe: Elvinni a szót, tartalmát a helyi magyar amatőr színjátszó mozgalom története adja. Megközelítőleg egy évszázaddal ezelőtt olyan kiadványok kerültek ki a jó hírnevű nagybányai és misztótfalusi nyomdákból, mint például a Woditska-féle bányászati monográfia, Palmer Kálmán turista-kalauza, Révai Károly költő és műfordító verseskötetei, Schönherr Gyula helytörténeti kiadványai, Teleki Sándor emlékiratai vagy Révész János evangélikus lelkész egyházi jellegű eszmefuttatásai. Az 1989-es fordulatot követően megnőtt a helyi jellegű kiadványok száma. Metz József, Oszóczky Kálmán, Balogh Béla, Dávid Lajos és még sokan mások asztalunkra tették az EMKE-füzetek most már több mint tucatnyi kötetet meghaladó sorozatát. Értékes helytörténeti munkák jelentek meg Máramarosszigetről, Felsőbányáról, Kapnikbányáról, Szinérváraljáról, Szamosardóról, Erzsébetbányáról és más magyarlakta helységekről. Kis Kornél évtizedeken át a nagybányai műkedvelő színjátszás szíve-lelke volt. Idősebb korában, matematikatanári pályafutása végén döbbent rá, hogy a tollforgatáshoz is ért. Első könyve, a Riportok a Kereszthegy tövéből. Most megjelent könyvében legértékesebbek azok a fejezetek, amelyek saját műkedvelői tevékenységéből, élményeiből táplálkoznak. A kötetből megismerhetők azok a műkedvelők, akik több mint fél évszázadon át, hivatásos színház hiányában vállalták az amatőrködés cseppet sem könnyű szerepét. /Klacsmányi Sándor: Elvinni a szót. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./ "

Kilencvenedik évében elhunyt Metz József /Elek, 1914. nov. 24. – Nagybánya, 2004. ápr. 8./ Tanári oklevelet (történelemből, magyarból és földrajzból) Kolozsvárott szerzett, 1938-ban. 1940-ben Nagybányán kapott tanári állást. 1946-48 között gimnáziumi igazgató, 1948-54-ben vegyipari középiskolai tanárként, 1954-59 között pedig gimnáziumi tanárként dolgozott. 1959 októberében politikai okok miatt letartóztatták. Fél év után szabadlábra helyezték, de eltiltották az ifjúsággal való foglalkozástól, építőtelepi dolgozóként kereste kenyerét. Csak 1970-ben „fogadta vissza" a tanügy. 1976-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig földrajzot tanított. Munkásságát 1998-ban az EMKE Kun Kocsárd-díjával jutalmazták. A környék helytörténészeként tartották számon. Az általa kezdeményezett EMKE Füzetek sorozatban a Bányavidéket mutatták be. Lakása ajtaja nyitva áll mindenki előtt, aki részesülni akart művelődési, irodalmi búvárlásainak eredményeiben. /(Dávid Lajos): In memoriam Metz József. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 9./

Nagybánya nevétől elválaszthatatlan Metz József /Elek, 1914. nov. 24. – Nagybánya, 2004. ápr. 8./ neve. Mindent tudott Nagybányáról, akárcsak Kelemen Lajos professzor Kolozsvárról. Nemzedékeket tanított és nevelt az irodalom, a történelem, a természet szeretetére. A Nagybánya-környéki hegyek-völgyek turistajelzései az ő és növendékei keze nyomát őrzik. 1956 után bebörtönözték, szabadulását követően hosszú évekig nem engedték vissza a katedrára. Élete utolsó tíz évében végre publikálhatott. EMKE-füzetek szerzőként és szerkesztőként őrzik nevét: Nagybányai kalauz (1993), Misztótfalusi kalauz (1993), Koltói kalauz (1994), In memoriam Németh László (1995), Bányavidéki túrák (1995), Színjádzó századok – Fejezetek a nagybányai színjátszás történetéből (1997), Felsőbányai kalauz (1998), A nagybányai Szent István templom (2000). Közreműködött a magyar művészet történetében jelentős szerepet betöltő várost bemutató reprezentatív kötet, Nagybánya 100 éve szerkesztésében is. /Schuller Mária: Elment a tanár úr. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 2./

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem – (3.)
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a MOGYE egy állami felsőoktatási intézmény Marosvásárhelyen. Az egyetem a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karából nőtte ki magát 1948-ban. A második bécsi döntést követően Kolozsvárott újraalakult a Ferenc József Tudományegyetem. Az 1944-es kiürítési parancsok és a háborús viszonyok ellenére a tanítás folytatódott az egyetemen és 1945-ben felvette a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem nevet. Mivel ugyanebben az évben Nagyszebenből Kolozsvárra költözött az I. Ferdinánd király Tudományegyetem és a kolozsvári klinikákon nem volt elég hely, az orvosi kart áthelyezték Marosvásárhelyre. Ezen a héten, befejezésül még erről az intézményről írunk lapunk olvasóinak.
Bevezetik a kétnyelvű oktatást…
Az 1948-as tanügyi reformot követően a marosvásárhelyi orvosi kart különválasztották a Bolyai Tudományegyetemtől és létrehozták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet, melynek rektora dr. Csőgör Lajos lett.
1962-ben a román állam, anélkül hogy hivatalos dokumentumot adott volna ki és ezáltal megváltoztatta volna az 1945, 1946, 1948-as törvényrendeleteket, mely szerint az egyetemet a magyar kisebbség számára hozták létre és a tanítás nyelve magyar, bevezette a kétnyelvű oktatást. Az előadásokat románul és magyarul, a gyakorlati órákat csak románul lehetett hallgatni. A magyar diákok részaránya azóta fokozatosan csökkent.
Történelmi visszapillantó: a letartóztatott egyetemi vezető
Amint azt már összeállításban említettünk, az intézmény első rektora tehát Csőgör Lajos volt, aki 1904-ben született. Negyven és negyvennégy között tanársegédként tevékenykedett a kolozsvári Ferenc József Egyetem fogorvosi tanszékén, azonban negyvenkilencben politikai okból letartóztatták. Tíz évvel később azonban rehabilitálták. Ennek nyomán hetvenegyben megkapta a szocialista munka hőse kitüntetést, hetvenkettőben pedig a kiváló orvos címet.
A birtokunkban lévő dokumentumok nem tartalmazzák azt, hogy Csőgör Lajos rektort miért tartóztatták le és zárták börtönbe, azonban ismeretes az a tény, hogy abban az időben gyakoriak voltak az ilyen kirakatperek – ezt támasztja alá az egyetem legkiemelkedőbb tanárának, Miskolczy Dezsőnek a dossziéja is (az irat a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsánál található).
A kommunista rezsim látszatkeltése
Miskolczy Dezső nemzetközi szinten is ismert magyar neurológus volt, aki amerikai és nyugat-európai tudósokkal is tartotta a kapcsolatot. Sorina Buta kapta meg a választ arra, hogy ez miként is volt lehetséges…
A kommunista rezsim azt a látszatot akarta kelteni, hogy tudományok terén nyitott a kommunikációra. Így lehetett fenntartani a külföldi kapcsolatokat, és felnéztek azokra, akik ezekben részt vettek.
Miskolczy pályafutása a szekuritátás dossziéja, és a koholt vádak
A professzor Budapesten végezte tanulmányait, aztán kutatóként dolgozott egy neves madridi intézetben. Harminc és negyven között a szegedi egyetem tanára és tanszékvezetője volt, aztán kinevezték a kolozsvári egyetem ideggyógyászati tanszékének vezetőjévé, ezután a kolozsvári elmegyógyintézet igazgatója lett, majd pedig egyetemi tanárként folytatta pályáját a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, ahol neurológiát és endokrinológiát tanított. Ugyanakkor kitűnő ismerője volt a latin, német, spanyol, olasz és francia nyelveknek, sőt még románul is megtanult.
Tudni kell azonban még azt is, hogy a Magyar-, illetve a Román Népköztársaság között kötött szerződés tette lehetővé, hogy itt taníthasson. Hatvannégyben tért vissza Magyarországra.
A szekuritátés dossziéjában szereplő adatok szerint negyvenkilencben részt vett a marosvásárhelyi egyetem szabotázsakciójában. A leírtakból azonban az nem derül ki, hogy pontosan mit követett el, nyilvánvaló tehát, hogy koholt vádak voltak ezek. Sokak előtt ismeretes az a tény, hogy zavart idők jártak akkor, és sok ilyen „képzelt” összeesküvési kísérletet vélt felfedezni a rendszer.
A román tagozat pedagógusainak itt van lehetőségük arra, hogy feljebb kapaszkodjanak a ranglétrán…
A hatvanas években megalakult az egyetem román tagozata. Az itt tanító pedagógusok többsége szintén Kolozsvárról érkezett. Ott tanársegédek vagy dolgozatvezetők voltak, Marosvásárhelyen azonban lehetőségük adódott arra, hogy feljebb kapaszkodjanak a ranglétrán.
De akár pár példával is élhetünk… E tekintetben Liviu Popovici-ot kell megemlíteni, aki ötvenegyben kezdett el tanítani Kolozsváron, hatvanhatban jött Marosvásárhelyre, és talán az egyetem egyik legkiemelkedőbb személyisége lett. Csakis azért említjük az ő nevét, mert az alvásról végzett kutatásai és az epilepszia mechanizmusáról írt tanulmányai az országhatáron kívül is ismertté tették a román ideggyógyász nevét. Így nyolcvannégyben a Francia Akadémia tagjává választották, és számos rangos kitüntetésben volt része nem csak Franciaországban, hanem Prágában és Moszkvában is.
És hadd említsünk meg még egy nevet. Az egyetem másik meghatározó tanára Gheorghe Simu volt, akit az egyik legjelentősebb román patológus szakembernek tartanak. Az ő tanulmányait is számos rangos nyugat-európai onkológiai szaklapok is elismerve publikálták.
Román tanárok, akik magyarul is tanítottak
Megemlítünk még pár nevet. A lentiekben az is ki fog derülni, hogy ezt miért is tesszük… Az orvosi egyetem szemészeti tanszékét Vasile Săbădeanu vezette. Ő a marosvásárhelyi római katolikus líceumban végezte tanulmányait, aztán felkészítő tanárként tevékenykedett a kolozsvári szemészeti klinikán, majd egyetemi tanársegéd lett, és noha Kolozsvárott lehetősége lett volna arra, hogy egyetemi tanári pályát fusson be, áthelyeztette magát a marosvásárhelyi járóbeteg-rendelő mentőszolgálatára, majd pedig a társadalombiztosítási pénztárnál töltött be vezető tisztséget. Negyvenöt és negyvenhat között a marosvásárhelyi kórházban dolgozott szemész főorvosként, és közben tanított is előbb magyar, majd román nyelven.
De az egyetem tanárai között volt Zeno Barbu is. Ő a kolozsvári egyetemen végezte tanulmányait, és esetében is kimondottan fontos megjegyezni és leírni, hogy magyarul tanított, sőt mi több: ötvenkettőben írt egy magyar nyelvű tüdőgyógyászati szakkönyvet is. Ötvenegy és nyolcvanöt között a tüdőgyógyászati klinika vezetője volt.
2007-ben az egyetem falaira magyar feliratok kerülnek
1990. márciusában az egyetem magyar hallgatói sztrájkba kezdtek, egyenlő jogokat követelve. A sztrájkhoz később a tanárok is csatlakoztak, de a román hatóságokkal nem tudtak megegyezni. Ezek az események voltak a későbbi fekete március néven elhíresült pogrom kezdetei. Csak 17 évvel a rendszerváltozás után, 2007 áprilisában sikerült elérni, hogy magyar feliratok is kerüljenek az egyetemre. A kommunizmus éveinek szabályszerű numerus claususa után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a román és magyar tannyelvű helyek aránya valamelyest kiegyenlítődjön.
Az egyetem magyar oktatói és a magyar politikai, érdekvédelmi, tudományos és diákszervezetek elszánt küzdelme folytán fokozatosan emelték ugyan a magyar helyek számát, de egészen a kétezres évek végéig a román tannyelvű helyek voltak többségben.
Az orvosi oktatásban az 1989. decemberi forradalom óta tehát voltak bizonyos eredmények – így helyreállították a magyar nyelvű előadásokat az összes diszciplínákon. A jelen feladati körül egy probléma különleges jelentőségű és fontosságú: a diákság és a fiatal orvosok körében kialakult elvándorlási láz fékezése.
1991-ben az intézmény nevét Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem-re módosították. Az egyetem jeles tanárai, diákjai
Benedek Imre, Benedek István, Grépály András, Gyergyay Ferenc Pál, Lőrincz Ernő András, Máthé Ákos, Maros Tibor, Mártha-Papp Ilona, Mártonfi László, Mátyás Mátyás, Miskolczy Dezső, Molnár Vince, Mühlfay László, Nemes László, Sipos Emese, Steinmetz József, Szabó Béla, Szabó Endre, Száva János Zoltán, Székely Károly, Székely Melinda Gyöngyi, Toró Árpád, Tóth Katalin Tünde, Tőkés Béla, Veress Albert – és minden bizonnyal, még nagyon, nagyon sokáig sorolhatnánk. Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
Központ
Erdély.ma