"1996. dec. 20-án Szlovákiában, Nagycétényben felavatták a Szent Isván királyt, feleségét, Gizellát és fiukat, Szent Imrét, az első magyar szent családot ábrázoló szoborcsoportot, így tisztelegtek a millecentenárium emléke előtt. A szobor a falu szülötte, Mészáros Miklós alkotása, a templomot is két festménye díszíti, de a keresztút restaurálása szintén neki köszönhető. /Remény (Kihidas, jan. 26. - felvidéki magyar katolikus hetilap/ Szent István király szobrának felállítása nem gyakori a szomszédos országokban."

Erdély paleogén üledékeinek tanulmányozásával foglalkozik Mészáros Miklós, akit a Román Tudományos Akadémia tagjai közé választott. Õ a harmadik magyar természettudós Eraszmusz Gyula és Péterffy István után, aki ennek az elismerésnek örvendhet. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Mészáros Miklós /sz. Kolozsvár, 1927. szept. 12./ tanszékvezető, egyetemi tanár, a Román Földtani Társaság alelnöke 1991-1993 között három monográfia és számos tudományos dolgozat szerzője.

Mészáros Miklós, aki 29 éve dolgozik tanárként és kutatóként a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a biológa-geológiai karon, vitatta Andrei Marga miniszternek a magyar egyetemmel szembeni érveit. Mészáros bemutatta a biológia-geológiai kart. Biológia szak, I. évf.: 50 román, 10 magyar hallgató, országos viszonylatban 1,5 %, biológia-kémia szak, I. évf.: 25 román 10 magyar, 2 %, ökológia és környezetvédelem szak, I. évf.: 25 román, 10 magyar, 1 %, geológia és ásványtan szak, I. évf.: 20-20 román, magyar nincs, geológia-földrajz szak, I. évf.: 25 román, 10 magyar, 0,25 %. Ezek az arányok távol állnak a magyarságot megillető átlagtól. A kar vezetőségében csak a titkár magyar. A diktatúra idején kedvezőbb volt a helyzet, a cikkíró Mészáros Miklós nyolc évig dékán-helyettes volt, egy évig tanszékvezető. A régi időkben az egyetemi szenátusban mindig volt a karnak magyar képviselője is. /Mészáros Miklós: Multikulturális egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./

Halaváts Gyula /Zséna, 1853. július 7. – Budapest, 1926. július 29./ a Bánság geográfusa. Első munkájában kutatta Krassó-Szörény megye földtanát (1880), majd Fehértemplom vidékét (1882), Oravicabánya vidékét (1884), Versec környékét (1885). Ezután következett Dognácska és környékének kutatása (1887, 1888), majd Boksánbánya vidéke (1889), Kölnig Szócsán, Nagyzorlenc területe (1893), Resicabánya (1893), majd Buziás területe (1898). Az Erdélyi-medence tektonikája zárja be bánsági és erdélyi kutatásait (1913). A háború befejezése után az Alföld geológiájával foglalkozott, főleg annak Duna–Tisza közötti részével. Megjelentek cikkei az Archaeológiai Értesítőben is. A háború után a Földtani Intézet elárvult könyvtárát hozta rendbe és vezette haláláig. /Dr. Mészáros Miklós: Halaváts Gyula, a Bánság földtanának kutatója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Jelenleg 57 állami egyetem működik. Ami a magánegyetemeket illeti, nincs annyi egész Európában, mint Romániában, állapította meg cikkében dr. Mészáros Miklós egyetemi tanár. Az állami egyetemek közül 8 első osztályú, ide tartozik a Babes-Bolyai Tudományegyetem is. - Elhamarkodott intézkedés volt az, hogy az előadásokon nem kötelező a jelenlét, egy nyugati intézkedést minden változás nélkül átültettek. Nyugaton a könyvtárak minden hallgatót el tudnak látni megfelelő könyvekkel. Romániában azonban a valutahiány miatt a modern kiadványokból jó, ha egy példány bekerül a könyvtárba. 1993-ban azzal próbálták javítani az elhamarkodott intézkedést, hogy az előadások anyagának sokszorosítását szorgalmazták. Jelenleg 40 hallgató közül 4-5 hallgató van jelen az órán. - Az életszínvonal csökkenésével korlátozni kezdték a terepgyakorlatok és a terepmunka idejét is. Erre kirívó példa a jelenlegi egyetemi év, amikor sem a terepgyakorlatra, sem a diplomamunkára szükséges összeg nem áll a hallgató rendelkezésére. A tudományos köri tevékenység minimálisra zsugorodott. Az egyetemi oktatás megfelelő kutatási háttér nélkül tömegoktatási intézménnyé silányul. /Dr. Mészáros Miklós egyetemi tanár: Felsőoktatásunk buktatói. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

A tanügyi alkalmazottak sztrájkja minden szempontból indokolt, a tanítók és tanárok keresete alacsony, a gyermekek fáznak az osztályokban, az egészségügyi létesítmények kritikán aluliak. - A felsőoktatásban sem jobb a helyzet. 49 állami felsőoktatási intézmény működik, kiegészülve 7 katonai jellegű tanügyi intézettel. Mellettük 68 magánegyetem van, 180 karral. Az 1999/2000-es egyetemi évben Romániában 130 054 egyetemi hallgató folytatja tanulmányait, közülük 41 084 látogatás nélküli hallgató. Az 56 állami felsőoktatási intézmény nagyon sok. Örvendetes, hogy az Oktatási Minisztérium megkapja a 4%-os GDP-t, de ez az összeg csak a túléléshez lesz elegendő. Egy egyetemi tanár ma 130-140 dollárnyi fizetést kap. Egy nyugaton dolgozó egyetemi tanár fizetése havi 4000-6000 dollár között van. /Dr. Mészáros Miklós: Válságban a felsőoktatás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Váratlanul elhunyt dr. Mészáros Miklós (Kolozsvár, 1927. szept.12-Kolozsvár, 2000. aug. 22.), a Babes-Bolyai Tudományegyetem geológia-földrajz szakos tanára, földtudományi szakírója. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett geológia-földrajz szakos diplomát 1950-ben, ahol gyakornokként, majd tanársegédként kezdte el pályáját. A földtudományok doktora 1954-től, a szentpétervári (akkori leningrádi) egyetemen védte meg földtani-ásványtani disszertációját. Hazatérve előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, majd az egyesített Babes-Bolyain prodékán, tanszékvezető, egyetemi tanár. Több mint 130 tudományos dolgozat szerzője. Külföldön angol, német, orosz, szlovák, francia és magyar nyelven publikált. /Ördög I. Béla: Dr. Mészáros Miklós (1927. szept.12-2000. aug. 22.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

"75 éve született dr. Kovács Sándor muzeológus /Sepsiszentkirály, 1928. febr. 20. - Sepsiszentgyörgy, 1984. febr. 26./, a biológiai tudományok doktora, aki 1961-től a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ természettudományi részlegének első szakmuzeológusa lett. A múzeum ásvány- és kőzettani anyagának revideálására 1964-ben dr. Balogh Ernő egyetemi tanárt és Kónya Ádámot, később, 1969-ben pedig Mészáros Miklós kolozsvári geológust kérte fel. 1948-ban sikerült a múzeumba szállítani az Arad megyei Borosjenőről Diószeghy László már 1931-ben a múzeumnak adományozott lepkegyűjteményét, mely több mint 25 000 példányt foglalt magában. Dr. Kovács Sándor az új leltári jegyzék összeállításával párhuzamosan tudományos kutatómunkát is folytatott. 1981-ben Brassóban tartották az Európai Nemzetközi Paleontológiai Kongresszust. A szervezők dr. Kovács Sándort kérték fel A jégkorszak és állatvilága című kiállítás megrendezésére. Dr. Kovács Sándor tagja volt a Kovászna megyei környezetvédelmi bizottságnak. Ő állította össze elsőként a megye védett területeinek, növény- és állatfajainak, évszázados fáinak és dendrológiai parkjainak listáját. Többévi kutató- és megfigyelő munkát sűrített a részletes Rétyi Nyír-monográfiatanulmányba, ezzel a Rétyi Nyír fölkerült a védett területek országos listájára. Korai halálával nagy veszteség érte az erdélyi magyar tudományos társadalmat. /Kocs Irén muzeológus: 75 éve született dr. Kovács Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./ "

Kolozsvár más diszciplínák mellett, az erdélyi földtudományok központja lett. Sokan, nem alaptalanul „Kolozsvár földtani iskolájáról” beszélnek. Az 1872-ben itt megalapított Ferenc József Tudományegyetem már kezdetben fontos fórumává vált a geológiai, paleontológiai és geomorfológiai kutatásoknak. Így a város és környékének tanulmányozása és tudományos feldolgozása már ekkor nagy lendülettel bontakozott ki dr. Koch Antal (1843–1927), dr. Szádeczky-Kardos Gyula (1860–1935) geológusok, valamint dr. Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajzos-geomorfológus tevékenysége által. A múlt század második felében, a Kolozsváron 1945-ben megalapított Bolyai Tudományegyetem Földrajz-Földtan karán újabb tudós nemzedék öregbítette az Erdély földjére vonatkozó kutatások és szintézisek tárházát. A sok név közül dr. Balogh Ernő (1882–1969) mineralógust, dr. Török Zoltán (1893–1963) geológust, dr. Tulogdy János (1891–1979) geomorfológust, dr. Mészáros Miklós (1927-2000) sztratográfust, dr. Fuchs Herman (1915–1996) paleontológust és dr. Újvári József (1928–2000) hidrológust kell megemlíteni. /Ajtay Ferenc: Kolozsvár és környéke geológus szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Dr. Mészáros Miklós (1927–2000) kolozsvári földtanprofesszor emlékére tartott konferenciát december 1-jén a Bolyai Társaság a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem főépületében. Dr. Mócsy Ildikó tanszékvezető és Wanek Ferenc szervező megnyitó szavai után plenáris előadások következtek. Dr. Dudich Endre (Magyarhoni Földtani Társulat) felelevenítette a Mészáros Miklóssal 1958-tól annak haláláig tartó együttműködésüket. Nagy tudású, közvetlen embernek, segítőkész munkatársnak ismerte meg, akivel élmény volt dolgozni. Dr. Kecskeméti Tibor (Magyar Természettudományi Múzeum) negyven évig dolgozott együtt a kolozsvári professzorral. Bejárták az Erdélyi-medence földtani nevezetességeit. Mészáros Miklós nemzetközi mércével kitűnően felkészült kutató volt. Ajtay Ferenc, a Bolyai Tudományegyetem egykori hallgatója tanárától sajátította el a logikus gondolkodást és a kutatómunkában az időszerűség elvének alkalmazását. Mészáros Miklós – 300 szakdolgozat, 6 könyv, 2 monográfia, 11 egyetemi jegyzet és 500 újságcikk szerzőjeként – nem véletlenül lett a Román Földtani Társaság alelnöke, a Román Paleontológiai Társaság elnöke, a Román Akadémia tagja. Fazekas Loránd azokra a tudománynépszerűsítő írásokra hivatkozott, amelyeket Mészáros professzor a Szatmári Friss Újság Zöld Oldalában 1997–1999 között havonta megjelentetett. Javaslat hangzott el: indítsanak gyűjtést egy akadémikushoz méltó házsongárdi síremlék felállítására. Az emlékkonferencián, amely délután szakdolgozatok ismertetésével folytatódott, részt vett a professzor családja. /Ö. I. B. : Kegyelettel egy tudós pályafutásáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Emlékező és emlékeztető barangolások
Két újságíró a szerzője annak a kötetnek, amelyet Xantus János természettudósunk halálának harmincadik évfordulója tiszteletére csütörtök este mutattak be a magyar konzulátus rendezvénytermében.
A kolozsvári Szabó Csaba és a brassói Ambrus Attila Folyópartok – Újnomádok című, riportokat és jegyzeteket tartalmazó könyve két különböző stílus felhasználásával született meg – mondta bevezetőjében a házigazda, Magdó János főkonzul. Szabó Csaba a hagyományos irodalmat követi, sok jelképpel és személyes véleménnyel átitatva, Ambrus Attila pedig a leíró újságírói látásmódot követte. Mindketten, Xantus Jánoshoz hasonlóan, sok utazási élményt és természetszeretetet mondhatnak magukénak.
A zsúfolásig megtelt teremben részletet vetítettek le a tudós fiának, Xantus Gábornak 1979-ben készült riportfilmjéből, amelyben xantus Jánossal tudós társadalmunk egy másik klasszikusa, Szabó T. Attila beszélget családról, munkáról, könyvekről. A kötetet ismertető Kötő József színháztörténész a reinkarnálódott Xantus-i szellemiséget emelte ki, amely transzszilván hangulatú, mégis a mai globális veszélyek árnyékában már megváltozott. A Folyópartokban Szabó Csaba a természet és az emberi természet, a nemzet és az egyén kapcsolatát érvényesíti, az Újnomádokban pedig Ambrus Attila saját környezetünket állítja szembe a nagyvilággal, azzal a következtetéssel, hogy itt, Közép-Kelet-Európában újra meg kell tanulnunk együtt élni.
A szerzők közül Szabó Csaba a hálátlan hírlapi újságírói munkát megtörő riportsorozat kapcsán hangsúlyozta, hogy általa nemcsak Xantus Jánosra, hanem más kiemelkedő tudósainkra (Mészáros Miklósra, Bodrogi Györgyre stb.) is emlékezik. Ambrus Attila az európai, amerikai, törökországi útjairól hazatérőben városa határában a vándort fogadó tábla lélekmelegítő feliratát idézte, melyen régóta ez áll: Braşov, Brassó, Kronstadt.
A találkozót Köllő Csongor és Laczkó Vass Róbert színművészek fellépése színezte, akik részleteket olvastak fel a kötetből.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár),