A 17. alkalommal megrendezett Régizene Fesztivál júl. 6-án kezdődött Csíkszeredában, majd Csíksomlyón folytatódott. Fellépett a kolozsvári Minium csoport, a tasnádi Maestoso kórus, a nagykárolyi Collegium, a marosvásárhelyi Lőrinczi György mutatta be saját készítésű lantjait. A Régizene Fesztivál a júl. 9-én Gyergyószárhegyen ért véget. Mészáros Márta és Virágh László Kobzos Kiss Tamás, valamint a nagykárolyi Collegium és a kolozsvári Amaryllis lépett a közönség elé. A Régizene Fesztiváltól függetlenül rendezték meg a júl. 9-én a csíksomlyói kegytemplomban a Kelet-Európai Ifjúsági Fesztiválzenekar szimfonikus hangversenyét, fellépett Murvai Márta és Ruha István érdemes művész. /Véget ért a Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 10./

"Jan. 12-én Kányádi-estet szervezett a brooklyni könyvtár, melyen Sohár Pál fordító és Harkó Gyöngyvér egykori csíkszeredai tanárnő angolul és magyarul olvasott fel a költő műveiből.Rendszeres irodalmi-kulturális összejöveteleket szervez a brooklyni könyvtár a hazai és külföldi szerzők népszerűsítése céljából. Sohár Pál az ötvenhatos forradalom után került Amerikába. Jelenleg New Jersey-ben él, versei és fordításai jelentek meg. Az erdélyi költők verseiből készült Maradok - I remain (Csíkszereda, Pro-Print, 1997, szerkesztő Harkó Gyöngyvér) című kétnyelvű, magyar-angol antológia számára is ő ültette át a költeményeket angolra. A rendezvény második felében Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című 1984-ben készült filmjét vetítették./Fekete Kálmán: Kányádiról Brooklynban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 15./"

"Érendréden a lakosok többsége három-négyszázezer lejes téesznyugdíjból tengeti életét. Irinybe vagy Nagykárolyba járnak a felső tagozatos magyar gyerekek. Ezelőtt négy évvel, elsőként a megye községei közül, Érendréden avattak emléktáblát az ötvenhatos események előtt tisztelegve. Ennek komoly helyi vonatkozása volt, hiszen 1959-ben a helyi értelmiségiek és a nagygazdák java részét börtönözték be erről a településről "ötvenhatos tevékenysége" miatt. Az érendrédi reformátusság kiöregedőfélben lévő közösség. Orosz-Mészáros Márta 1996 óta - kevéssel a teológia befejezésétől kezdve - lelkipásztora az érendrédi református gyülekezetnek. Elmondta, hogy a gyülekezetet mindössze háromszázötven fős. Az egyházközség évről évre fogyatkozik, a temetések száma kétszerese a kereszteléseknek. Munkalehetőség nincs a község területén. A település magyarok lakta részén nincs egyetlen egyetemet végzett vagy egyetemre járó fiatal sem. Érendréden két összevont osztályban tanítanak magyarul az alsó tagozaton, ahová 25 gyermek jár. Az apadó gyülekezetben viszont nagy a templombajárási arány. /Fodor István: Érendréd: Egy apadó magyar közösség mindennapjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 25./"

Passió egy ártatlan ember szenvedését mutatja be, egy igazi forradalmárét, újítóét – mondta Maia Morgenstern, a 41 éves román színésznő, a Jézus életének utolsó 12 óráját elbeszélő film női főszereplője Budapesten. Mel Gibson ausztrál színész, rendező 125 perces filmjét március 25-e óta vetítik Budapesten és 12 magyarországi nagyvárosban, azóta már több mint 200 ezren nézték meg. A rendezőt több amerikai és más országbeli zsidó szervezet antiszemitizmussal vádolta. A színésznő tiltakozott az ellen a felvetés ellen, hogy a film a zsidókat teszi felelőssé Jézus haláláért. – Ha így lenne, nem fogadtam volna el a szerepet. A nagyapámat meggyilkolták. A holokauszt áldozata volt, ezért különösen érzékeny vagyok ebben a témában, jelentette ki. A színésznő több magyar filmben is szerepet kapott; az ausztrál rendező Mészáros Márta A hetedik szoba című alkotásából ismerte meg és alakítása láttán választotta ki Mária szerepére. A bukaresti Állami Zsidó Színház egykori csillaga magyarországi színpadokon is fellépett, 2000-ben például a zsámbéki szabadtéri színpadon Gertrudist alakította a Bánk bánban, a budapesti Bárka színházban 2001-ben a Lola Blauban, tavaly pedig önálló esttel lépett fel. /Papp Annamária: Morgenstern szerint nem zsidóellenes a Passió. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Az ’56-os Emlékbizottság, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a Temes megyei RMDSZ közös szervezésében filmvetítéssel emlékeztek meg Temesváron október 22-én az 1956-os magyar forradalom 49. évfordulójáról, a szabadságharcban elesettekről, majd a forradalom leverését követő koncepciós perek áldozatairól. Szász Enikő nőszövetségi elnök köszöntője után Vicze Károly történész tartott előadást a Kós Károly Közösségi Központban. Az előadás után levetítették Mészáros Márta A temetetlen halott című, magyar–lengyel–szlovák koprodukcióban készült 2004-es filmjét, amely Nagy Imrének miniszterelnöknek a forradalomban betöltött szerepéről, snagovi háziőrizetéről, a kádári rezsim által ellene lefolytatott perről és kivégzéséről szól. Október 23-án, vasárnap a nőszövetség autóbuszos kirándulást szervezett a Szegedhez közeli Kiskunmajsára, ahol a temesvári és aradi részvevők megkoszorúzták Pongrátz Gergely sírját, meglátogatták az ’56-os Múzeumot, és az emlékünnepségeken is részt vettek. /(pataky): Nagy Imre-film az emlékünnepségen. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

A magyar kultúra újabb kiválóságáról derült ki, hogy ügynök volt. Az Élet és Irodalom utolsó számában Gervai András filmkritikus közzétette Szabó István Oscar-díjas filmrendező jelentéseit. Szabó Istvánt 19 évesen, 1957-ben szervezték be, 1961-ig írt jelentéseket. 1961 és 1963 között még írt két jelentéktelen és komolytalan jelentést, majd ,,elengedték”. Az ügy indulatokat váltott ki Magyarországon, tekintve, hogy a hamarosan kezdődő Filmszemle előttre időzítették. Az idei magyar filmes seregszemlét Szabó István Rokonok című filmje nyitja meg, amelyről a jelentéseiben ugyancsak szereplő pályatársa, Jancsó Miklós jelentette ki, hogy ,,kiváló film”… Január 29-én, vasárnap a tévé Nap-kelte adásban Jancsó mellett megszólalt volt felesége, Mészáros Márta – aki szintén szerepel a jelentésekben –, Gerő András történész és Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere is. A Népszabadság megszólaltatta Szabót, aki élete egyik ,,hősies cselekedetének” tartja ügynöki tevékenységét, mivel sikerült megmentenie barátját és évfolyamtársát, Gábor Pál filmrendezőt, aki fegyveres harcokban is részt vett az ötvenhatos forradalomban. Mészáros Márta is, Gerő András is kételyeiket fejezték ki a ,,tényfeltáró riport” kapcsán. Nem derült ki ugyanis, hogyan zsarolták meg Szabót, s az sem, hogyan engedték el. De Mészáros Márta (aki a Nagy Imre-film idején alaposan áttanulmányozta a hozzáférhető dokumentumokat) azt is hangsúlyozta, hogy kiemelve kontextusából az egész érthetetlen, s csak Szabó lejáratását szolgálja. Ugyanis 1957-ben javában zajlott a megtorlás, s az akasztófák árnyékában kissé másként hat ez a történet. Gerő András hangsúlyozta, hogy egészen mást jelent az, ha valakit ötvenhétben zsarolnak meg és ír alá, mint a már bizonyos értelemben liberálisabb nyolcvanas években. Gálszécsy András felhívta a figyelmet, hogy ideje lenne most már az elnyomó hatalom ,,szolgáit”, a bírákat, ügyészeket, titkosszolgálati tiszteket is pellengérre állítani. Róluk, az elnyomó hatalom gépezetének szolid ,,csavarjairól” soha nem esik szó… /Bogdán László: Önmagamat ­mentettem….= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./ A magyar szellemi élet száznál több képviselője biztosította támogatásáról Szabó István filmrendezőt, akinek 1956 utáni ügynöki tevékenységét az Élet és Irodalom hozta nyilvánosságra legutóbbi számában. 117 aláíró látta el kézjegyével a nyilatkozatot, melyben kijelentik: „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nem csak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt”. Andrassew Iván író, publicista, a nyilatkozat egyik aláírója kifejtette: ha egy 18-19 éves fiatalembert, gyakorlatilag gyereket, ilyesmire kényszerítenek, akkor az hatalmi pedofília, és úgy kellene büntetni ezeket a beszervező tiszteket, mint a pedofilokat. „Egyszerűen képtelenség, hogy egy akkor 18-19 éves fiatalember tetteit most számon kérjük, különösen azok után, hogy műveivel kompenzálta ezt a bűnét – ha volt egyáltalán bűne” – vélte Andrassev. „Ez az írás nagyon hasonlít ahhoz, amit a szerzője elítél, csak most ez utálatosabb, mert aki írta, nem kényszer alatt írta” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Bitó László orvosbiológus, tudományos kutató, író, aki az ÉS-ben megjelent „leleplező” írást felelőtlennek tartja, és különösen az időzítése miatt elítéli. /Guther M. Ilona: Ügynöktartás mint „hatalmi pedofília”? Száztizenhét magyarországi értelmiségi áll ki Szabó István Oscar-díjas filmrendező mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Az RMDSZ zsombolyai szervezete az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendez október 15-én. Levetítik Mészáros Márta A temetetlen halott című, Nagy Imréről készült filmjét. A rendezvény része a Temesvári Magyar Nőszövetség által A vidéki művelődési élet fellendítése című projektnek, melynek keretében Lugoson, Nagyszentmiklóson, Dettán, Igazfalván, Végváron, Szapáryfalván, Újszentesen, Óteleken és Újmosnicán is levetítik majd a filmet. /P. L. Zs.: ’56-os megemlékezés Zsombolyán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 14./

Mészáros Márta A temetetlen halott című, Nagy Imre életéről szóló filmjét tekinthették meg október 21-én a Kolozsvár Társaság 1956-os magyar forradalomra való megemlékezésén. Beszédet mondott Horváth Andor egyetemi docens, a Kolozsvár Társaság alelnöke, akit Virgil Csomos filozófia szakos professzor és Lönhárt Tamás egyetemi adjunktus egészített ki. Nagy Imre utolsó szava így hangzott: „Csak az borzaszt el, hogy ugyanazok fognak majd rehabilitálni, akik most felakasztanak.” /Török Á. Rebeka: Temetetlen Halott – Nagy Imre naplója. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Az 1956-os magyar szabadságharc ötvenedik évfordulójának alkalmából mutatták be Kolozsváron Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjét. A Kolozsvár Társaság és a kolozsvári magyar főkonzulátus által közösen szervezett rendezvény keretében Mészáros Márta filmjén kívül még két hasonló témájú produkció kerül műsorra: Gothár Péter Megáll az idő, illetve Vidnyánszky Attila Liberté című alkotása. /Kiss Bence: ’56 Nagy Imre szemszögéből. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

A Kolozsvár Társaság és a kolozsvári magyar főkonzulátus közös szervezésében az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján filmvetítéssel is emlékeztek a magyar történelem egyik legfontosabb eseményére. A Győzelem (Victoria) moziban Mészáros Márta Temetetlen halott című alkotását, Gothár Péter Megáll az idő c. filmjét, illetve Vidnyánszky Attila Liberté című új filmjét vetítették. A Megáll az időt 1981-ben mutatták be Magyarországon. Akkor nagy port kavart, mivel a szereplők gyakran bírálták a rendszert. /Kiss Bence: Gothár klasszikusa Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./