"1956-ban már-már úgy látszott, hogy visszaállítják Aradon a Szabadság-szobrot. Az előkészületekről a Vörös Lobogó aradi napilap 1956. okt. 21-i lapszámának krónikása, Messer Sándor ezt írta: "A Szabadság-szobor visszaállítását az Arad Tartományi Múzeum kezdeményezte, élen Zala Bélával (a múzeum igazgatója - szerk. megj.). A felsőbb szervek kedvezően fogadták javaslataikat, és most ott tartunk, hogy a szobor visszaállítása eldöntött tényként könyvelhető el. A néptanács községgazdálkodási osztálya, Cornel Soriteu alelnök és Varjas Lajos főmérnök vezetésével elkészítette a technikai dokumentációkat, és az alapozási munkálatok is megkezdődtek". Az 1956-os forradalom, a történelem alakulása vétózta meg hosszú időre a szoborcsoport visszaállítását. Farkas Károly építésztechnikusként vett részt a helyreállítási munkálatokban. "Akkoriban mi szállítottuk ki a szoborcsoportot az ARO mozi mögötti raktárból. Még sértetlen volt, semmi se hiányzott, és minden talapzatkő meg volt számozva. Júniusban láttunk hozzá az alapozáshoz az eredeti helyen. Katonák és építők hada segédkezett. Akkor készítettem ezt a fényképet" - mutatta a féltve őrzött dokumentumokat az immár 90 éves férfi. /A talapzat. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./"

Néhány éve augusztus 1-jén ünnepelik az Aradi Magyar Sajtó Napját, hiszen 1861. augusztus 1-jén jelent meg az első hosszú életű újság Aradon, az Alföld. Nem kevésbé fontos azonban egy majd száz évvel később napvilágot látott lap, amely 1940 és 1945 közötti anyanyelvi sajtócsendet tört meg. A dél-erdélyi magyar lapokat ugyanis a bécsi döntés után beszüntették. Még dúlt a háború, amikor a romániai magyarság képviseletében fellépő Magyar Népi Szövetség kezdeményezésére sikerült kiharcolni egy magyar újság megjelentetését. A Jövő első száma 60 évvel ezelőtt, 1945. április 28-án került ki a nyomdából. Fejléce azt hirdette, hogy független, demokrata napilap. Függetlensége azonban megkérdőjelezhető volt, hiszen az MNSZ erőteljes befolyása alatt állt. Felelős szerkesztője is az egykori illegalista, népi szövetségi vezető, Palásti József volt, aki a két világháború közötti polgári újságírás legjobb erőit gyűjtötte a lap köré. A Jövő első munkatársai közé tartozott Ádám Elek, Bérczi György, Károly Sándor, Korda István, Messer Sándor, Molnár Tibor, Pintér Lajos, Schauer Soós Aladár, Szomory Oszkár. (Közülük idén április 20-án 95 éves korában hunyt el Pintér Lajos.) A 2. lapszám a Jövő sikere címmel jelezte: “Magyarul írni nemcsak jog, de kötelesség is. Súlyos és szép kötelezettségeket ró erre a lapra az, hogy Aradon magyar nyelven szólaltatja meg a haladó, korszerű eszmék törekvéseinek, célkitűzéseinek, harcának hangját”. A Jövő első száma 2500 példányban jelent meg, év végére elérte a négyezres példányszámot, s évről évre növelte olvasótáborát. Az 1948–1949-es években az erősödő politikai nyomás hatására a polgári zsurnalisztika több kiválósága kikerült a szerkesztőségből, végül 1949 nyarán az RMP megyei bizottsága politikai és gazdasági céljainak rendelte alá a lapot, 1950 végétől Vörös Lobogó lett a lap címe. /Puskel Péter: Elődünk, a Jövő. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 28./