Tízéves a báb szak az egyetemen
2002-ben egyetemünkön új és merész kísérlet kezdődött: professzionális szinten, felsőoktatási keretek között elindult a bábszínészet, illetve bábművészet oktatása. Az első évfolyamok vezetői és oktatói (román és magyar tagozaton egyaránt) az egyetem addigi hallgatói, tanárai és a hazai bábszínészet ismert és elismert személyiségei közül kerültek ki. A frissen indult szak első évfolyamvezetői román tagozaton dr. Oana Leahu és Viorel Meraru rendezők, magyar tagozaton pedig Palocsay Kisó Kata, Barabás Olga rendező, valamint B. Fülöp Erzsébet voltak. Az évek során olyan nemzetközileg elismert személyiségek is bekerültek állandó vagy meghívott munkatársként az egyetem életébe, mint dr. Cristian Pepino rendező, Lénárt András bábművész, illetve Lengyel Pál rendező, az egri Harlekin Bábszínház néhai igazgatója.
A szak célja nem csak az alapvető mozgási és mozgatási technikák elsajátítása, továbbadása. Ezek mellett a megfelelő és erőteljes színészképzésre is hangsúlyt fektetnek, fejlesztik a testi, fizikai kifejezőerőt, valamint az elméleti tantárgyak révén történeti, tudományos megalapozást is kapnak a hallgatók, a báb- és színházművészet különböző területeit befogva. Ennek a sokoldalú képzésnek az eredményességét egyértelműen bizonyítják a sikeres és szakmailag elismert előadások. Hallgatóink részt vettek a nagykárolyi, kaposvári, aradi, budapesti, pécsi, avignoni (off program), craiovai, sepsiszentgyörgyi, szabadkai, kolozsvári, kisinyovi nemzeti, illetve nemzetközi bábfesztiválokon, ahonnan nem egy esetben díjakkal tértek vissza. Legutóbb például a 2010-es Légzés című előadás több kategóriában is elnyerte a szakma elismerését. A hatékonyság másik fokmérője, hogy az itt végzett hallgatóknak mind sikerült valamilyen hazai vagy külföldi társulatnál elhelyezkedniük.
*
Az idei évad első bábos újdonsága is bemutatásra került már: kettős szereposztással, Máthé Rozália rendezésében vitték színre az egyetem hallgatói Urbán Gyula zenés mesejátékát. A Minden egér szereti a sajtot nemcsak a gyerekeknek, de az idősebb korosztály számára is élvezetes, tanulságos élményt nyújthat. Az előadásban jól tetten érhető a hallgatók többrétű képzése, hiszen hagyományos értelemben vett színészként és bábszínészként egyaránt helyt kell állniuk és helyt is állnak a színpadon. Itt ráadásul részben még a látványtervező szakos diákok tantárgyait és mesterségbeli fogásait is el kell sajátítaniuk: gyakran ők maguk készítik el bábjaikat, maszkjaikat.
A fentebb említett előadás izgalmas találkozása a felnőtt- és gyerekirodalomnak, a mesék és a nagy tragédiák világának. Örök érvényű történet, amely függetlenül helytől, kortól és kultúrától, mindig tud újat, mást, másként mondani. Két ellenséges család. Két fiatal, akik feltétel nélkül és őszintén szeretnek. Akik nem félnek meghozni a legnagyobb áldozatot sem, ami végül is mindent megváltoztat. A képlet ismerős. Hallottuk már ezerszer, most mégis valahogy másként, mással és mások mesélik el ezt az örök érvényű, a végletekig emberi, jelen esetben egéri történetet. Az Urbán Gyula mesejátékából készült egérmese a commedia dell’arte és a bábszínészet határán mozgó előadás, amely izgalmas újragondolása Shakespeare klasszikus tragédiájának. A másságról és az elfogadásról beszél olyan stilizált, könnyed és érthető formában, amely képes megszerettetni és emberivé tenni a figurákat, és egyszersmind elgondolkodtatni közönségét. Vajon elég-e a szerelem ahhoz, hogy áthidalja a másság és a máshova tartozás szakadékát? Van-e értelme a gyűlöletnek, és milyen árat kell fizetnünk érte? Függetlenül bőr-, illetve (jelen esetben) szőrszíntől, neveltetéstől és származástól, mik azok a szálak, amelyek összefűznek, és amelyek mentén elindulva rádöbbenhetünk, hogy mélyen a felszín mögött és az egérbunda alatt, ahol a szívnek kellene lennie, mindannyian ugyanattól félünk, és ugyanarra vágyunk.
Felnőttmese ez, mégis van benne valami a gyerekkor, a régi mesék varázsából. Nehéz megtalálni a két világ és gondolkodásmód közötti egyensúlyt, a báb szakos hallgatók azonban sorra veszik az akadályokat, táncolnak, énekelnek, játszanak és mesélnek, úgy, ahogyan az egy báboshoz illik. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, a saját eszközeikkel, a bábokat éltre keltő saját testükkel, saját lelkükkel.
A bábtagozat létezik, dolgozik, alkot, és ahogy mindenki más is: hisz abban, amit csinál. Írásom elején azt mondtam, hogy merész kísérlet volt egy professzionális és intézményes keretek között működő báb szak létrehozása. Elnézve azokat az eredményeket, melyeket létezésének tíz éve alatt sikerült elérnie, mindenképpen érdemes volt.
Orbán Enikő
Népújság (Marosvásárhely)