Zeteváralja, vagy ahogy itt nevezik, Zsigmondtelep május elsején ünnepelte a templomtorony elkészülését, egyben felszentelte Tamás József segédpüspök az új harangot. 1979-ben nevezték ki segédlelkésznek Zeteváraljára Mátyás Gábort, aki látta, hogy tönkrementek a kápolnák, ezért nekiállt az újjáépítésnek. 1982-ben kezdte építeni a zeteváraljai templomot, majd az ivói és sikaszói kápolnát. 1985-től ő lett ennek a három falunak a plébánosa, hivatalosan is megalakult a zeteváraljai egyházkerület, cserébe megszüntették a magyarigeni egyházkerületet. Magyarigen szép neve ellenére a faluban nem maradt magyar lakos. Zeteváralján 1996-ban kezdték építeni a templom tornyát, sok helyről kaptak segítséget, Tabajdi Csaba államtitkár 300 ezer forintos támogatást nyújtott. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 4./

Harangot szenteltek húsvéthétfőn, ápr. 1-jén Madéfalván. Nyolcvan éve épült fel a katolikus templom, de nagyharang nem kondult meg a tornyában. Hajdó Vilmos plébánosnak régi álma volt pótolni a hiányt. A 629 kg-os nagyharangot Székelyudvarhelyen, a Select Rt. műhelyében öntötték. Rajta a felirat: ?Az élőket szólítgatom, a holtakat elsiratom, a viharokat eloszlatom. Készült az Úrnak 2002. évében a jószívű madéfalvi hívek, a közbirtokosság és Mátyás Gábor plébános adományából." Az új harangot Tamás József segédpüspök szentelte fel. /Harangszentelés Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

"Zeteváraljának üzlete, kocsmája és nagy kapacitással működő deszkagyára van. 1941 óta viseli mai nevét, korábban Török-, illetve Zsigmond-telepként emlegették. A népes Zetelaka szaporodásával a községtől nagyobb, akár 15 km-es távolságban is erdei házakat, istállókat és szénapadlásokat építettek. Ma már önálló települések, Zetelakához tartoznak közigazgatásilag: Zeteváralja 6 km-re, Ivó 12, Deság 14, Sikaszó 18, Küküllőmező 23 km-re fekszik a községközponttól. Egyházilag is önállóvá lett, a templomhoz torony épült Mátyás Gábor plébánosnak köszönhetően, e plébániához tartozik Ivó, Deság, Sikaszó, Küküllőmező és a Libán is. Deák Ferenc szentábrahámi születésű tanító, aki több mint fél évszázada tanít Zetelakán és kutatja annak történetét, 2000-ben Székelyudvarhelyen kiadott kétkötetes munkájában (Zetelaka 1. Táj és ember, 2. Népélet - gazdasági élet) a következőket foglalja össze: 1895-től egy Török Sándor nevű fakereskedő az Ivó vizére turbinás fűrészgyárat épített, munkásokat toborzott, és bár pár év múlva a gyár megszűnt, Török-telepként emlegették e helyet. Zeteváralján 1956-ban 674, 1960-ban 784 fő, 1977-ben 765 fő lakott a településen. 1992-ben az állandó lakosság 732 fő volt, ebből magyar 685, román 46, orosz 1. Vallási megoszlásuk: 698 római katolikus, 23 ortodox, 8 református, 3 unitárius. Ugyanez évben 27 székely kapu állt a faluban. 1993-ban vette fel az iskola Jókai Mór nevét. A Zeteváraljáért Egyesületet, melynek elnöke Sólyom István, 2001-ben jegyezték be, és falufejlesztéssel, a kulturális élettel és az iskolával kíván foglalkozni. /P. Buzogány Árpád: Zeteváralja: a famunkához értenek itt a férfiemberek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 22./"

Szoboravatással egybekötött Szent István-napi ünnepélyt tartottak augusztus 19-én Zeteváralján. A délelőtti szentmisét követően egy szoborcsoportot avattak a faluközpontban, mely Szent István királyt ábrázolja, amint a jogart és a koronát felajánlja Máriának, Magyarország védőasszonyának. Az ünnepségen felszólalt Mátyás Gábor plébános, Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Kanyó Tibor, Hugyag község polgármestere, Spisják József szobrászművész, a szobor alkotója és Sánduly Lajos zeteváraljai iskolaigazgató. /(Balázs Árpád): Dávid Ibolya Zeteváralján. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./

A libáni templom június 21-i felszentelésén hatalmas volt a lelkesedés. A 71 fős egyházközséget sokan támogatták, hogy felépüljön a 100 ülőhelyes templom. A közigazgatásilag Gyergyóújfaluhoz tartozó településen összegyűlt Libán-völgye templomépítő közössége. Az oltártérben elhelyezték Györfy Lajos szobrászművész ajándékát, a Feltámadt Krisztus szobrát. Barabás Zsolt egyháztanácsos felidézte a szentély létrejöttének állomásait. 2006. augusztus 26-án kezdődött a bontás. A budapesti Lossy József 1906-os harangajándéka időközben újra toronyhelyre került. Tamás József püspök méltatta a templomépítő plébános, Mátyás Gábor munkáját. /(m. m.): Ott a hegyen van az a hely… = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 23./

Kápolnaépítés összefogással
Közel két évvel a madéfalvi veszedelem tiszteletére állított emlékmű közelében felépítendő Siculicidium-kápolna alapkőletétele után kezd formát ölteni az új létesítmény. Az adományokból és pályázati pénzekből megvalósuló kápolnát – Isten segedelmével – szeretnék jövő pünkösdre teljesen befejezni.
A községbéli római katolikus plébánia fennállásának századik évfordulójára 2011 pünkösdvasárnapján szervezett alapkőletételi ünnepséget követően tavaly bontották le az építkezési területen lévő melléképületeket, valamint kiöntötték, bevasazták, feltöltötték és megdöngölték az épülő kápolna alapját. A tervezés húszezer lejes költségeit a helyi önkormányzat állta. A közbirtokosság ötvenezer lejjel és a szükséges faanyag biztosításával, míg a településről elszármazott, jelenleg Zeteváralján szolgáló Mátyás Gábor plébános, szentszéki tanácsos az épülethez szükséges teljes téglamennyiséggel járul hozzá a kivitelezéshez. Az adományoknak köszönhetően áprilisban nagy lendülettel indultak el a munkálatok, a kétszázötven személy befogadására tervezett épület oldalfalainak egy része már áll, és az alapozást takaró díszkövek is a helyükre kerültek.
A kápolna felépítéséhez szükséges 250 ezer euró felét egyébként magyarországi pályázat révén teremtenék elő – ezzel kapcsolatban április 27-én a községbe látogatott Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke és Budai Gyula, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, támogatásukról biztosítva az építési terveket. Bartalus Zoltán Jakab, a madéfalvi egyházközség plébánosa érdeklődésünkre elmondta, a pályázatot leadták, egyelőre azonban még nem tud semmi konkrétumot.
Hamarosan a község önkormányzata is egyházakat célzó pályázatot ír ki, így további anyagi hozzájárulásukkal lehetővé válik, hogy a jövő évi csíksomlyói pünkösdi búcsú után, nagyszámú zarándok és hívő jelenlétében felszenteljék a kápolnát – tudtuk meg Szentes Csaba polgármestertől. Az elöljáró köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a pünkösd idején az emlékműnél felállított adományládába helyezett összegekkel jelentősen segítették a haladást.
A leendő kápolna szomszédságában található régi plébánia egy részét is lebontják, a megmaradó részt pedig két folyosóval összekötik az új épülettel.
Pinti Attila
szekelyhon.ro |

Búcsún kértek áldást a kibővített zeteváraljai templomra
„Úgy koptassák, hogy tíz év múlva felújításra szoruljon, és akkor a restaurált templomot jövünk megáldani – mondta Jakubinyi György érsek a megnagyobbított zeteváraljai templom vasárnapi búcsúján. Az új orgonára és az elvégzett munkálatokra Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök kért áldást, majd hatvanöt bérmálkozó részesült a Szentlélek ajándékaiban.
Bár lényegesen többen férnek el a korszerűsített imádság házában, az áldó szentmisét mégis nagyon sokan a templomkertben hallgatták végig. A két főpásztorral együtt miséztek a környék papjai is, továbbá jelen volt számos világi elöljáró, valamint a testvértelepülés, Balatonfenyves küldöttsége. A magyar kormányt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára képviselte, a megyei tanácsot Borboly Csaba elnök. Az egyházközség kórusát Olti Attila vezényelte.
Soltész Miklós államtitkár (fotó) emlékeztetett, milyen csodát volt képes létrehozni a garázsból-műhelyből ez a közösség, amelyben a következő évtizedekre is lehetőségük van megerősíteni a hitet. Mert ahol élünk, az örök hit csak a kereszténységgel tud fennmaradni. Sok-sok szép örömet kívánt az egyházközségnek, Mátyás Gábor szentszéki tanácsosnak pedig, hogy őrizze meg vidámságát. Kiss-Rigó László megyés püspök az áldáskérelmek után a vízhintés szertartását végezte.
Homíliájában kiemelte: a szenteknek, így Józsefnek sem volt könnyű az élete. A szent család tagjai mégis békét tapasztaltak meg. Az ő példájára keressük Isten szándékát, nem a könnyebb ellenállást. A bérmálkozóknak, akik hűségesen kitartanak Jézus és egyháza mellett, szintúgy „nem kínál tejben-vajban életet”. De a saját felelősségre hozott döntés, hogy Jézussal szellemi-lelki kapcsolatban élnek, olyan értékek mentén vezeti majd őket, amelyet szüleiktől és a közösségtől eltanultak. Jakubinyi György érsek vallja: a bérmálás a reménység jele. Kívánta: tudjanak úgy élni, hogy a következő nemzedéknek is képesek legyenek átadni a hitet.
Kiss-Rigó László a neves bibliatudós, Jakubinyi érsek 70. születésnapja alkalmából hetven újszövetségi szentírást ajándékozott a bérmáltaknak, a több évfordulót ünneplő jubilánsnak pedig egyházmegyéje nevében egy Szűzanya-szobrot nyújtott át.
Nagy Attila, Zetelaka polgármestere Jókait idézte: „Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki látta honnan indultunk el”. Műhelyépületből előbb imaház, a tanyatelepüléseken, Ivóban, Sikaszóban, Libánban templomok épültek. Ha az embereknek szűkös is a családi költségvetésük, kiszorították a hozzávalókat. Határokon inneni és túli támogatók önzetlenül segítettek. Mátyás Gábor atya neve összeforrt a völgy népének életével. Jakubinyi György érsek köszönetet mondott az egyházközség plébánosának, amiért a sok jóakaratot összefogta. A megújuló templom jövőt jelent.
A templom felújításáról
András Alpár és Lőrincz Barna mérnökök tervei alapján rekordidő, öt és fél hónap alatt korszerűsítették a zeteváraljai plébániatemplomot. Száz négyzetméterrel nagyobbították meg a templombelsőt, harminccal a kórus-, illetve hittantermet, kazánházat építettek, padlófűtést szereltek be. Új a faberendezés is. A jelentősen megnövelt belmagasságú épület üvegtetős. A tíz festett vitrálé Csíksomlyón, az ötvenkét színes fóliás ablak Székelyudvarhelyen készült. A templomáldásra megújult a plébániaépület, a kerítés, a kapu és a szent hajlék előtti tér is. Az új orgona Székelyudvarhelyen, Pap Zoltán orgonaépítő műhelyében készült, két manuálja, pedálja, tizenöt regisztere, három segédregisztere és összesen kilencszáz sípja van. Magassága hat méter és húsz centiméter. Leghosszabb sípja három méter, míg a legrövidebb csak két centiméter.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Búcsú és könyvbemutató
A falunak a reformáció előtt Szent Márton volt a védőszentje. A település nevén kívül erre ma más nem nagyon emlékeztet. Többségben unitáriusok élnek itt, de jelentős a reformátusok és a baptisták lélekszáma is.
Amikor a szentmise helyszínére igyekeztem – miután megérdeklődtem, hogy merre van az imaház –, a járókelők elmondták, hogy 16 állandó híve van a kis szórványgyülekezetnek, s egy magánházból kialakított kápolnában tartanak itt szentmisét minden harmadik vasárnapon. Nem sok a 16 lélek, de többen vegyes házasságban élnek, a családtagokkal ez a szám akár háromszorosára emelkedhet. Jelesebb alkalmakkor felduzzad a szentmisét hallgatók száma. Ilyen volt ez a mostani Szent Márton-búcsúnap is, hiszen a beszolgáló homoródkarácsonyfalvi lelkész, Both Dávid plébános mellett megjelent az ünnepi szolgálattétel alkalmából Gábos Zoltán málnásfürdői plébános – ő volt a főcelebráns –, valamint Tamás Huba főegyházmegyei ministránslelkész, aki korábban öt évig szolgált a két Homoród-mentén, illetve Mátyás Gábor atya Zeteváraljáról, valamint Kish Albert helyi református tiszteletes.
A szentmisét követően közebédre várták az érdeklődőket, akik azért gyűltek össze a Zoltán Aladárról elnevezett kultúrotthonban, hogy találkozzanak a Tanulmányok Homoródszentmárton történetéhez című könyv szerzőivel: Pál János unitárius lelkésszel, aki történelem szakot is végezvén főleg a huszadik század vészterhes társadalmi fordulatainak szakavatott vizsgálója, Fehér János történész-művészettörténésszel, aki a Homoródok-mentén és Erdővidéken is több település múltját kutatta a honfoglalástól az újkorig terjedő évszázadokat felölelő dolgozataiban és Gyöngyössy János történeti grafikussal, aki az igényes és terjedelmes kiadvány illusztrátoraként került be abba a csapatba, amelyet tulajdonképpen ő verbuvált az újabban Abásfalván gyakran tartózkodó Csíky Gáborral közösen. A nyárádkarácsonyfalvi és folyfalvi Csíki nemzetségnek korábban nem volt kötődése a községhez. Csíky Gábor ma családjával együtt Magyarországon él, de néhány évvel ezelőtt Abásfalván ingatlant vásároltak, és így egyre többet tartózkodnak a környéken. A Gyöngyössy Jánossal folytatott baráti beszélgetések során jutottak el arra a szintre, hogy vállalta a kézirat-előkészítéshez és a nyomdai kivitelezéshez szükséges források összegyűjtését. Ez meg is történt, a Csíky-család és a Bethlen Gábor Alap támogatása tette lehetővé, hogy a piliscsabai Iosephinum Fejlesztéséért Alapítvány kiadói hátterével a mű megjelenjék.
Fehér János levéltári kutatásai alapján megírhatta az általános történeti bevezető tanulmányt, majd miután megszerezte Huszka József ide vonatkozó rajzait és feljegyzéseit, egy másik dolgozatban a régi – 1888-ban lebontott – unitárius templom kutatásának teljes dokumentációját tette közzé. Ilyen szempontból forráskiadvány ez a könyv. Gyöngyössy Jánossal közösen elkészítették az unitárius templomvár építéstörténetét összegző tanulmányt is. Fehér János másik nagy itteni teljesítménye, hogy kimerítő tanulmányban foglalkozott Musnai Dakó György munkásságával, aki homoródalmási lelkészként több templom kazettás mennyezetének és karzatmellvédjének festésében jeleskedett, ismert munkája Énlakán maradt fenn, de Fehér János bebizonyította, hogy a korábbi homoródszentmártoni templomban is dolgozott az 1661-es tatárbetörést követő felújítás alkalmával. Pál János az egyházi és a közösségi életben – a politikai község kebelében – lezajlott változásokról szóló dolgozatában összegzi a 20. század elejétől az 1989-es rendszerváltozásig zajló eseményeket.
Gidó Csaba történész kötetismertetőjében elmondta, hogy akár egy-két éven belül várhatók újabb munkák, hiszen mindhárom szakember tarsolyában rejlik felhalmozott tudás, s nyugodt szívvel rá lehetett volna írni, hogy a mostani könyv csak az első, a bevezetőkötet volt. Igazi nagy ívű tudományos munka ez, amelyek alapján – ha a forráskötetek elkészülnek – nyugodt lelkiismerettel elkészíthető egy rövidebb kivonata, egy hétköznapokban is haszonnal forgatható kismonográfia, amely hosszú időn át szolgálhatja majd mindazokat, akik látogatóként érkeznek, vagy helyiekként kívánják szinten tartani a Homoródszentmárton múltjához kapcsolható hiteles tudásukat. Simó Márton / Hargita Népe (Csíkszereda)