Herrmann Antal /Brassó, 1851. júl. 30. – Szeged, 1926. ápr. 15./ a néprajzoktatás kezdeményezője. 1875-ben a Budapesten középiskolai tanári és levéltárnoki oklevelet, majd ugyanebben az évben egyetemi doktori címet szerzett. 1898-ban néprajz tárgykörből, a kolozsvári tudományegyetemen habilitált. 1886-tól két éven át az erdélyi letelepült és sátoros cigányság népköltészetét, szokásait és hiedelemvilágát tanulmányozta. 1887-ben a magyarországi néprajzkutatás nemzetközi elismertetése érdekében elindította és szerkesztette az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn című folyóiratot. A kiadvány rövidesen a cigánykutatók nemzetközi társaságának (Gypsy Lore Society) hivatalos folyóiratává vált, őt magát pedig e társaság főtitkárává választották. Figyelemmel kísérte a cigányságra vonatkozó intézkedéseket, a cigány gyermekek iskolába járását szorgalmazta. Cigánykutatásaira felfigyelt József Károly királyi herceg. Együtt dolgozták ki a cigány nyelvtant, amelynek német nyelvű fordítását Herrmann végezte el. Időközben, 1887-ben, felkérést kapott az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadvány néprajzi vonatkozású fejezeteinek szerkesztésére. 1889. január 27-én megalakult a Néprajzi Társaság, első közgyűlésükön (1889. október 27.) a társaság titkárává választották. A társaság 1890-ben elindította önálló folyóiratát az Ethnographiat, amely napjainkig a néprajzi tárgyú közlések legrangosabb fóruma maradt. Herrmann Antal részt vett a Magyar Zenetudomány, Kalotaszeg és Armenia című lapok szerkesztésében és/vagy nyomtatásában, valamint a budapesti néprajzi szervezetek megalakulása mellett a kolozsvári Erdélyrészi Kárpát-Egyesület (EKE) létrehozásában is. 1892-ben elindították az egyesület hivatalos lapját, az Erdély című honismertető folyóiratot, amely az EKE „turistai, fürdőügyi és néprajzi” értesítője lett, majd megalakították a néprajzi bizottságot, amelynek előadójává Herrmannt választották. Az EKE megalakulásakor annak alapszabályában megfogalmazta egy erdélyi néprajzi múzeum létrehozását. Az 1902 októberében rendezett ünnepség alkalmával az Erdélyi Kárpát Múzeum – amelyet értékes szakkönyvtárral gazdagított – Mátyás király szülőházában kapott helyet. A további vidéki múzeumok szervezésében Herrmann maga is tevékenyen kivette a részét, közreműködve a kalotaszegi, a szamosújvári örmény, a brassói szász, a dévai, a tordai és a dési történeti múzeumok életre hívásában. Herrmann a magyar nyelvű néprajzi képzés elindítója. Az 1897–98-as tanévben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karon az általános és hazai etnográfia magántanára lett. Egyetemi előadói tevékenysége Erdély néprajzát és a néprajztudomány általános kérdéseit ölelte fel. Az ő tanítványai voltak a magyar néprajztudomány későbbi nagy egyéniségei: Visky Károly, Györffy István, Szendrey Zsigmond, Seprődi János és Biró Lajos. A pályatársai közül Vikár Béla, Jankó János és Sztripszky Hiador is látogatta előadásait. Herrmann Antal a román megszállásig 21 és fél tanévet töltött a kolozsvári egyetemen. A kényszerű távozását követően, 1921-ben a Szegeden létesített Ferenc József Tudományegyetemen folytatta oktató munkáját. A szegedi egyetemen eltöltött néhány év alatt megalapozta a néprajztudomány iránti érdeklődést, tevékenységének hatására Magyarországon elsőként (1929-ben) itt létesült néprajzi tanszék. /Czégényi Dóra: A néprajzoktatás kezdeményezője. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Jubileuminak kellett volna lennie, de megújulásra képtelen, silány rendezvény színvonalát nyújtotta a X. Marosvásárhelyi Napok. Magyar identitása pedig ma már köszönő viszonyban sincs Mátyás király 1482-ben kelt kiváltságlevelével, melyre alapozva tíz évvel ezelőtt felújították az ötszázéves hagyományt. Nem ártana – akár RMDSZ-kezdeményezésként – valami nemeset, hagyományőrző rendezvényt szervezni. /Bögözi Attila: Városnap-kesergő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Jelentős támogatáshoz jut a kolozsvári Állami Magyar Színház. Az RMDSZ művelődésügyi alelnöke, Szép Gyula elmondta: ebből az összegből végre felépíthetik a stúdiótermet, és sor kerülhet a kupola felújítására is. A színház 1992 óta dolgozik egy raktárépületen, a munkálatok – főleg pénzhiány miatt – nagyon sokáig húzódtak. A stúdióterem ennek a raktárépületnek a tetején kapna helyet. A színháznak és az operának otthont adó épületben a különböző tatarozási és karbantartási munkálatok megfelelő rendszerességgel folynak. Nagy gond az, hogy nincsenek próbatermek, próbaszínpad a zenekar számára, irodaépületre is szükség lenne. Az RMDSZ a főtéri Mátyás király-szoborcsoport és a csíkszeredai Mikó-vár felújítására is szeretett volna pénzt kapni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Jelentős támogatáshoz jut a színház. Felújítják a kupolát és megépül a stúdióterem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Augusztus 7-én Boldogasszony Anyánk jelenléte az egyházban és a zenében címmel szervezett előadóestet Kolozsváron a Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezet. Oláh Dénes előadásának témája Mária tisztelete a kezdetektől Mátyás király idejéig. Már az ősegyházban is tisztelték a Szűzanyát, ez jelzi a Halotti beszéd, valamint az Ómagyar Mária siralom. Legelőször Magyarországon harangoztak délután 6 órakor Mária tiszteletére. /Nagy-Hintós Diana: Boldogasszony Anyánk jelenléte az egyházban és a zenében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

Augusztus 23-án a kolozsvári sajtóval találkozott Rácz Sándor, aki 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc idején a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöki tisztségét töltötte be, jelenleg pedig a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Rácz Sándor szerint túlságosan keveset foglalkoznak 1956 valós képével, mi több, az elmúlt ötven évben eltorzították, elhallgatták annak értékeit. Az igazságot azonban ki kell mondani, vallja, s ha ezt mi nem tesszük meg, akkor helyettünk senki sem fogja. A valós magyar forradalom és szabadságharc legfőbb erénye, hogy – a történelemből ismert francia és más forradalmaktól eltérően – nem engedett teret a szociális kérdések előretörésének, hanem mindvégig megőrizte szabadságkövetelő jellegét. Közvetett módon Románia is a „hős pesti srácok”-nak köszönhette, hogy területéről, a felkelés leverésében tanúsított buzgósága elismeréseként, a szovjet hatalom kivonta megszálló csapatait. Az utókor az anyaországban meglehetősen hálátlanul viseltetett 1956 emléke iránt, sőt sokak szemében ma már teher erről beszélni, fejtette ki. Az a társadalmi réteg, amely évtizedeken keresztül ellenforradalomként ismerte a történteket, már nem mutat érdeklődést a valós értékek feltárása iránt. Be kell érni annyival, hogy a tisztességesen gondolkodók rétege elfogadja az igazi múltat. – Történelmünk fekete pontja, hogy Mátyás király óta nincs egységes politikánk. A mai Magyarországot az idegenek egyszerűen meg akarják szüntetni, jól tudván, hogy számíthatnak a szomszédok velünk szembeni ellenszenvére. Európa magyarellenessége szintén kitűnő táptalaj a maguknak új hazát itt létrehozni szándékozók számára – vallja. A Kárpát-medence azonban, véli, egy és oszthatatlan, ezt mindenkinek érdemes tudomásul vennie. Rácz Sándor szegény munkáscsaládból huszonhárom évesen került a forradalom sűrűjébe. A barikádon őt „úr”-nak szólították, amiként ő is úrnak, nem pedig elvtársnak szólította Kádár Jánost, aki – miután tíz éjjelen keresztül tárgyaltak – két lehetőséget ajánlott fel neki: a miniszteri tisztséget vagy az országból való kiutasítást. Mindez Rácz Sándor elveivel nem volt összeegyeztethető, így a felkelés leverése után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szerinte az akkori munkások nemzeti érzése volt a garancia a tökéletes önrendelkezési forma elérésére. Kifejtette: a jelenlegi magyarországi politikai hatalom a Kádár-rendszer folytatója, ezért 1956 ma még élő hősei nem állhatnak a Gyurcsány-kormány mellé. A forradalom idei ötvenéves évfordulójára rendezendő őszi ünnepségen nem közösködnek a hatalommal, nem fogadják el az arra érdemtelenek részéről felállítandó két szobrot, hanem maguk emlékeznek a 301-es parcellánál, és külön utcai nagygyűlést hívnak össze – mondta el. Rácz Sándor nemrég értesült arról, hogy a kolozsvári önkormányzat határozatot fogadott el egy 56-os emlékmű felállításáról a Sétatéren, idén októberben. Úgy véli, ez a normalizálódás jele, de egy szobor akkor jó, ha azt az arra méltó emberek emelik. Rácz Sándort 1956. november 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár János ellen, követelte Nagy Imre szabadon bocsátását. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyal a kormánnyal és a szovjet katonai vezetőkkel hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 11–12-én a második 48 órás sztrájk során a NBKM követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták. 1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Ottmár. Ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta öt-tíz forradalmár kivégzését látta. 1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, de ott is zaklatták. 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, amelyben élete végéig tartó súlyos gerincsérülést szerzett. A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül illegális előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, általában egyetemista hallgatóság előtt az ’56-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről. 1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette őt a pártból. 2003. augusztus 18-án az MVSZ tiszteletbeli elnökévé választották. /Ördög I. Béla: Rácz Sándor: sokak számára 56 már teher. Kolozsváron járt az 1956-os forradalom egyik vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Az elmúlt napokban némi pánik keletkezett a Szabadság olvasói körében, a lapban megjelent egyik színes, illusztrált reklám miatt. A képen a Mátyás király szoborcsoport látható – némiképpen átkomponált változatban – hiszen a számítógép csodákat művel: királyunk lovastul mindenestül hiányzik a talapzatról. A valóságban még mindig ott, reméljük, soha senki nem fogja onnan elmozdítani. A román lapokban Avram Iancu kolozsvári szobra „szökött meg” az oszlopról, tehát nem a magyarság volt a célpont. /E.-R. F.: A Mátyás-szobrot NEM vitték el. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Emlékmű felállítását tervezik a nagyváradi várban – jelentette be Mircea Bradu, a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány elnöke. A középkorban a városban létesített csillagvizsgáló munkájának köszönhetően számos, világszerte használt térképen mintegy kétszáz évig Nagyváradon vonult végig a kezdő délkör. Az emlékműállítással egy időben több, a város történelmével kapcsolatos kötetet is bemutatnak majd. Kiadják Rogerius váradi kanonok Carmen Miserabile című művét, amely az 1241-es tatárjárást örökíti meg, és az olvasók kezébe kerül a város barokk műemlékeit bemutató kötet is. Nagyvárad Mátyás király idején vált a „világ közepévé”, amikor Vitéz János váradi püspök udvarába hívatta Georg Peuerbach német csillagászt, hogy ott csillagvizsgálót hozzon létre. Peuerbach halála után munkáját tanítványa, a reneszánsz szokás szerint fölvett latin nevén Regiomontanusként ismert Johannes Müller folytatta, aki itt állította össze Tabulae Varadiensis néven ismertté vált tábláit. Ezeken a táblákon a kezdő délkört a nagyváradi várra helyezte a csillagász. A kezdő délkör 1464 és 1667 között szelte át a várost, ilyen térképet használt többek között Kolumbusz is az amerikai kontinens felfedezésekor, valamint Magellán a Föld körüli útján. /Balogh Levente: Emlékművel jelölik. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

A tűrőképesség határát súrolta a hírhedt „négyesfogat” – Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József – törvénytipró gazdaságpolitikája. 1953-ban Rákosinak le kellett mondania miniszterelnöki tisztségéről, helyette a szovjet vezetés Nagy Imrét jelölte ki. Megalakult a Nagy Imre-kormány, a miniszterelnök parlamenti programbeszédében új gazdaság- és népbarát politikát hirdetett meg. A pártapparátusra és a hírhedt Államvédelmi Hatóságra (ÁVH) támaszkodó Rákosi rögtön elkezdte az aknamunkát. Közben Moszkvában is megfordult a széljárás, Rákosi szabad kezet kapott „az antimarxista” Nagy Imre félreállítására. A forradalom előzményei között volt az 1949-ben kivégzett kommunisták, Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András, az úgynevezett Rajk-ügy elítéltjeinek, 1956. október 6-án történt újratemetése, amelyen az eseményen résztvevő mintegy húszezer ember ÁVH-ellenes jelszavakat skandált. Budapesten a Műszaki Egyetemen október 22-én tartott gyűlésükön fogalmazták meg azt a 16 pontot, amely a forradalom elfogadott programja lett. A cikk felvázolta a forradalom főbb eseményeit, a forradalom leverését, a megtorlást. 1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimesi Miklós újságírót, több társukat pedig börtönbüntetésre ítélték. Történt mindez annak ellenére, hogy Kádár János kezdetben ígéretet tett: senkit sem fognak bebörtönözni a forradalomban játszott szerepéért. A magyar forradalom mély hatást gyakorolt a romániai magyar, de nem csak a magyar közvéleményre. Október 24-én, Mátyás király szülőházában, Kolozsváron tartottak gyűlést a képzőművészetis hallgatók. A Szekuritáté már másnap megkezdte a letartóztatásokat. A temesvári egyetemi hallgatók 1956. október 30-i gyűlésükön, többek között, a szovjet csapatok Romániából való kivonását, a beszolgáltatások enyhítését, a munkások béremelését, és az egyetemi autonómia szavatolását követelték. Válaszként a Szekuritáté tömeges letartóztatásokat hajtott végre. Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium néhány diákja kezdeményezésére létrejött a Székely Ifjak Társasága (SZIT). A SZIT tagjait letartóztatták, a kolozsvári katonai törvényszék pedig súlyos börtönévekre ítélte őket. Az 1956. november 4-én Brassóban létrehozott Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) volt a legnagyobb valamennyi erdélyi szervezkedés közül. Egy év múlva tömeges letartóztatásokkal, és hetvenhét EMISZ-es fiatal bebörtönzésével válaszolt a hatalom. Letartóztatták az érmihályfalvi Sass-féle csoportot, a mezőfelei Kacsó Tiborékat. A Partiumhoz kötődik a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, a SZVISZ, amelynek több tagját súlyos börtönévekre ítélték. Letartóztatták az ún. Dobai-csoportot is. A Szoboszlay Aladár katolikus plébános köré tömörülő csoport a kommunista rendszer megdöntését célozva a többpártrendszer bevezetésének szükségességét és tervezetét vázolta fel. A Szoboszlay-perben ötvenhat elítéltnek közel 1300 évnyi börtönbüntetést, tizenegy halálos ítéletet osztottak ki, tíz kivégzést végrehajtottak. /Papp Annamária: Magyarország, Erdély – 1956. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Erdély több városában szerveztek október 17-én nyílt napot az 1959-ben elvett Bolyai Egyetem újraindításáért. A Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön párhuzamosan zajlott esemény keretében a résztvevők az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatairól is megemlékeztek. Kolozsváron a Mátyás király-szoborcsoport elé állították fel azt a sátrat, ahova a nap folyamán, 16 és 20 óra között bárki betérhetett, és felvilágosítást kaphatott a romániai magyar felsőoktatás önállósodásával kapcsolatos kérdésekről. Pontosan egy évvel ezelőtt Erdély nagyobb városaiban tüntetéssorozatot szerveztek a Bolyai Egyetem újraindításáért. A kezdeményezők eredetileg úgy tervezték, hogy idén is megismétlik a megmozdulást, de a magyarországi események hatására a tiltakozásnak végül a jelenlegi formáját választották. Bodó Barna, egyetemi tanár, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke sajtóértekezleten elmondta: a rendezvény keretében, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatairól is megemlékeznek. Ezért a sátorba elhelyezték azoknak a kolozsvári elítélteknek a névsorát, akiket 1956 és 1965 között tartóztattak le a hatóságok. Emlékeztetett arra, hogy a magyarországi események után nem sok időre, 1959-ben megszüntették a Bolyai Egyetemet. Ennek lettek áldozatai Csendes Zoltán, Szabédi László és Molnár Miklós egyetemi tanárok, akik önként vetettek véget életüknek. Bodó Barna kiemelte, a Bolyai Egyetem újraindítása természetes követelése a romániai magyar közösségnek. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, Sándor Krisztina úgy vélte, hogy a jelenlegi rendezvény szép példája az összefogásnak. A kezdeményezők kérései közé tartozik még a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar karainak létrehozása, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem fenntartásához szükséges állami hozzájárulás biztosítása, a magyar közoktatás helyzetének rendezése. Felhívták a figyelmet arra, hogy nincs államilag finanszírozott magyar nyelvű mérnök-, mezőgazdász-, erdész- és állatorvos képzés, jóllehet a romániai magyarság is Romániának fizet adót. A nyílt nap szervezői: a Bolyai Kezdeményező Bizottság, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága, az Országos Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. Az eseményt a Toró T. Tibor és Máté András Levente RMDSZ-es képviselők és Prágay Dezső professzor támogatta. /P. A. M.: Nyíltan az önálló magyar felsőoktatásról. Emlékezés 1956 áldozataira, az egykori Bolyai Egyetemre. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

„Nem szégyellik magukat? Ott vannak a magyar tagozatok a Babes-Bolyain, az nem elég maguknak?” – mondta egy idős hölgy arra a kérdésre, amely a kolozsvári főtéren álló sátor oldalán volt olvasható: „Kit zavarna egy állami magyar egyetem?” A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) sátrának oldalain – Mátyás király szobra mellett – számtalan román és magyar felirat hirdette: „Magyar egyetemet a mi adónkból!”, „Vissza a Bolyai Egyetemet!”, „Szabadságot egyetemünknek!” A szórólapokon pontokba szedve elolvasható, miért szükséges az állami magyar egyetem. /Debreczeni Hajnal: Kit zavar(na) Kolozsváron az állami magyar egyetem? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Mátyás király jegyeit viselő, különösen értékes leletre bukkantak Kolozsváron, a Central Áruház mögötti régészeti ásatáson. Dr. Adrian Andrei Rusu, az Archeológiai és Művészettörténeti Intézet szakértője kitérő választ a lap azon értesülését érintően, miszerint a Funar-korszakban a főtéri közvécénél végzett munkálatok során olyan korabeli leleteket hallgattak el, amelyek a magyarság történetével kapcsolatosak. A városban a műemlékek továbbra is kritikán aluli állapotban vannak. Sehol egy felirat, amely történelmi múltjukat ismertetné. /Balázs Bence: Szenzációs lelet Mátyás király korából. Elhanyagolt értékek, hozzá nem értő szakemberek Kolozsváron Verses megemlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

December 16-án tartotta évzáró gálaestjét az Erdélyi Magyar Írók Ligája Kolozsváron, amelynek keretében kiosztották az idei irodalmi kitüntetéseket is. Az idei zetelaki írótáborban megalapított Pelenka-díj az erdélyi magyar írók szaporodását hivatott támogatni, az elsőt már a táborban átvehette Farkas Wellmann Éva, most pedig Karácsonyi Zsolt és Szántai János. Az Irodalmi Jelen szokás szerint három díjat osztott, a vers kategóriában idén Karácsonyi Zsoltot tüntette ki, a prózadíjat Kukorelly Endre kapta, a kritika-díjat pedig Kántor Lajos. Márkus Barbarossa János jelentette be az Avantgardrobe-díjat, amelynek célja, hogy alternatív, az irodalomhoz kötődő műfajokat díjazzon. Idén Bereményi Géza szövegíró kapta a díjat, illetve Csillag István grafikus, illusztrátor. A Méhes György-díj debütdíját idén Noszlopi Botond vihette haza Csendrapszódia című kötetéért, a Méhes György nagydíjat, az Év Könyve Díjat Szőcs Géza kapta Liberté 1956 című kötetéért. Sor került a szintén újonnan alapított Mátyás Király díj odaítélésére is. Olyanok kapják meg, akik generációkat fognak össze írásaikkal: az elismerésben Fodor Sándor részesült. Az évadzáró irodalmi hét keretében bemutatták Balázs Imre József Vidrakönyv című verseskötetét is, amely a Koinónia Kadó gondozásában az Éneklő borz sorozatban jelent meg. /Varga Melinda: Kiosztották az E-MIL díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

A Mátyás-napokon számos rendezvénnyel emlékeznek a város neves szülöttére Kolozsváron. A Mátyás lesz a király című előadás nyitotta meg február 18-án, vasárnap Torockón az idei, tizenötödik alkalommal megrendezett Mátyás-napokat. Az előadást a kolozsvári Pimpimpáré csoport mutatta be a Kis Szent Teréz árvaház lakóinak. Az egyhetes rendezvénysorozat további része Kolozsváron zajlik. László Bakk Anikó, a rendezvény főszervezője mutatja be a Mathias Rex – emlékhely a szülőházban című projektet. In memoriam Brassai Sámuel címmel előadást és hangversenyt tartanak február 22-én a Dávid Ferenc imateremben, ezt követően Molnár B. Lehel ismerteti a Brassai csellója elnevezésű projektet. Másnap a Mátyás-szülőház ad otthont az eseménysorozatnak: kisdiákok Mátyás király életéről szóló jeleneteket és reneszánsz táncokat mutatnak be. A kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola Maskara nevű színjátszó csoportja bemutatja Tamási Áron Búbos vitéz című színjátékát, majd fellép a Báthory István Gimnázium ifjúsági tánccsoportja. Képzőművészeti kiállítás nyílik Amici Amarylli 2007 – Reneszánsz hangulatok címmel. A Mátyás-napok szervezését az Amaryllis Társaság kezdeményezte 1993 februárjában. Korábban két hétig is tartottak az ez alkalomból szervezett programok, a szervezők azonban tavaly úgy döntöttek: ezután egyhetes lesz az ünnepség. /Márton Éva: Mátyás-napok tánccal, maskarával. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./

Kolozsvárott 1996 kezdetétől Mátyás, Magyarország hajdani királya szülőházának homlokzatán a megszokott régi mellett egy másik feliratos fémtábla van. Az újsütetű tábla rendeltetése: történelmi adatok torzításával a magyar nemzet múltjának leértékelése. A táblán kétnyelvű „történelmi eligazítás” áll: és angol. Magyarra fordítva: „A történelmi hagyomány szerint ez az a ház, amelyben Corvin Mátyás, Hunyadi Jánosnak, Erdély nagy vajdájának és Magyarország kormányzójának a fia született. A román Corvin Mátyást az összes magyar király közül a legnagyobbnak tekintették 1458-tól 1490-ig tartó uralkodásának vívmányai révén. ”A tábla román nyelvű felirata Hunyadi Jánost így mutatja be: Iancu de Hunedoara, Mátyás királyt pedig Matei Corvinra fordítja. Ha nagy királyunk apja önkényes román elkereszteléssel Iancu de Hunedoara, akkor a törvényes fia az apja neve után miért nem Matei de Hunedoara? Mátyás és Máté különböző személynevek. A világ egyetlen más történelemkönyve sem említi Mátyás királyt Máté királynak, egyedül a sajátságos román történelem. /Fülöp Sándor: Meghalt Mátyás király, oda az igazság. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Február 22-e Hunyadi Mátyás születésnapja. A kultúrát pártoló nagy király tiszteletére immár 15. alkalommal zajlottak a Mátyás Napok. László Bakk Anikó, az Amaryllis társaság vezetője elmondta: bízik abban, hogy 2008-ban a Mátyás Napokat sikerül már Kolozsvár híres fiának szülőházában tartani. A Mátyás Napok keretén belül került sor az In memoriam Brassai Sámuel címet viselő rendezvényre, melyen a közönség megtekinthette Brassai Sámuel csellóját is. Benkő Judit zenekritikus előadásából kiderült, hogy a polihisztort elsősorban zongoristaként tartották számon. Az estet a Concordia vonósnégyes koncertje zárta. /K. B. : Brassai csellója. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Kolozsváron a Protestáns Teológia hallgatói nyitották a kolozsvári ünnepségeket, a fiatalok Mátyás király szobra előtt a forradalmat és szabadságharcot felidéző dalokat énekeltek, majd magyar zászlókat lobogtatva vonultak be a Szent Mihály-templomba, ahol ökumenikus istentiszteletre került sor. A történelmi egyházak képviselőinek ünnepi beszédei között az Apáczai Csere János Elméleti Líceum kórusának, valamint a János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium egyesített énekkarának előadása csendült fel. Czirják Árpád katolikus érseki helynök után Pap Géza református püspök beszédében azt taglalta, hogyan fér össze egyház és politika. Elmondta: az egység megőrzését a politikum is céljának kell hogy tekintse. Az egyház feladata pedig az, hogy a politikum tudomására hozza: a hatalmat kölcsön kapta csupán. – Az egyház figyelmeztető és imádkozó háttér kíván lenni Isten népe érdekében – magyarázta a püspök. Szabó Árpád unitárius püspök kifejtette, az 1848-as forradalom azt sugallta a világnak, hogy egy kis nép is fel tud lázadni a zsarnokság ellen, ha van erejét megsokszorozó hite a rablánc lerázására. Orbán László lelkész a lutheránus és evangélikus egyház képviselőjeként elmondta: a forradalom által kivívott szabadság csak a szeretet égisze alatt teheti teljessé az ünneplést. A megjelentek a Biasini-szállóhoz vonultak, ahol Tibád Gergely, a Báthory István Elméleti Líceum diákja szavalta el Petőfi Sándor Nemzeti dalát, majd az Apáczai Csere János Líceum kórusának dalai kíséretében mindenki elhelyezhette koszorúit a Petőfi emléktáblánál. /Dézsi Ildikó: Ökumenikus istentisztelet Kolozsvárott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Március 26-án kerül újra eredeti helyére Nagyváradon a római katolikus püspöki palota Széchenyi-termében Koroknyai Ottó Mátyás király Bécs előtt című olajfestménye, amit 1953-ban a múzeummá alakított ingatlan pincéjébe zártak ‘megőrzés végett’ az akkori hatóságok. A műalkotást Kiss Loránd és Pál Péter restaurálta. Benczúr Gyula Schlauch bíborost ábrázoló portréja, amely az 1900. évi párizsi világkiállításon arany díjat kapott, úgyszintén visszakerült a katolikus egyház tulajdonába s a barokk palotába. /G. K. E. : Koroknyai Ottó történelmi tablója hétfőtől lesz megtekinthető. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 22./

Fülöp Sándor a Szabadságban korábban (febr. 24.) ismét szóvá tette, hogy „I. Mátyás magyar király” román „fordítása” nagy tudatlanságot tükröz. Egyrészt a Mátyás név románul Matia (és nem Matei, ami magyarul Máté), másrészt a királyok megnevezésében csak keresztnevük szerepel. Ily módon Mátyás király neve románul Matia I., regele Ungariei, nem pedig Matei Corvin. Azonban hiába jelennek meg ezek a cikkek. Hivatalosan véleményezni kellene ezeknek az emléktábláknak a szövegét, talán a Román Akadémiának. A táblák szövegének összeállítás, helyesbítése nem jelentene gondot, hiszen nagy tudású szakemberek vannak, mint például Asztalos Lajos vagy Gaál György. A felterjesztők talán a Babes–Bolyai Tudományegyetem történészei lehetnének, esetleg a helyi RMDSZ. A cikkíró emlékeztetett, a Mátyás király-szobron elhelyezett Nicolae Iorga szöveg több tévedést is tartalmaz. Stefan cel Mare kevéssel Baia-i nyert csatája után Mátyás királynak hűbéri hűségesküt tett. A cikkíró kitért arra, hogy Gaál Gábor (emléktáblája a Kossuth Lajos utcában) fizetését a Szovjetuniótól, 1933-tól a Kominterntől kapta: ezt feltétlen engedelmességgel kellett meghálálnia. Ezt a szerepet 1945 után átvette az RKP. Minden „engedelmessége” ellenére, trónja épp úgy ingott bizonyos időben, mint 1938-ban Kun Béla feje Moszkvában. /Nagy L. György: A funári emléktáblák megmaradnak? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Leghamarabb 2008-ban kezdődhet el az egyre rohamosabban pusztuló kolozsvári Mátyás király szoborcsoport restaurálása, de a helyi önkormányzat gondjai tovább késleltethetik a felújítást. Boros János kolozsvári alpolgármester elmondta: a műalkotás helyreállítása érdekében várhatóan már a héten kiírják a tendert. /2008-ban restaurálhatják a Mátyás szobrot. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25/

Április 24-én Sepsiszentgyörgyön, a Váradi József Általános Iskolában tartották a gyermekszínjátszó találkozót. Dunaszerdahelyről eljöttek Mátyás király lustái, a gelenceiek két előadással rukkoltak ki, Kézdivásárhelyről a Petőfi Sándor és a Molnár Józsiás iskola gyermekszínészei érkeztek. /Fekete Réka: Gyermekszínészek ajándéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Orbán Éva ismét meglepte olvasóit. Az 50. évfordulóra megjelent könyve, Amit ‘56-ról mindenkinek tudnia kell /Gloria Victis, Budapest, 2006/ sikere után ismét aktuális történelmi témával jelentkezett. Új könyvének címe: Amit az Árpád-sávos zászlóról illik tudnunk. A könyv három részből tevődik össze. Az első rész az Árpád-sávos zászló hiteles történetével foglalkozik, megfelelő dokumentumokkal illusztrálva. A második rész a nyilasok zászlóhasználatáról szól, régi fotók és könyvek képanyagának felhasználásával. a harmadik részben nemzetközi szaktekintélyekkel, a témát legjobban ismerő egyetemi tanárokkal készített interjút. „Sajnos van egy törpe kisebbség, akiket kimondottan bánt a magyar történelmi múlt, annak hagyományai és jelképei. Hol a Szent Koronával, hol a Turullal, hol az Árpád-sávos zászlóval van bajuk. ” – írta Orbán Éva. Radics Géza kutató szerint „a legősibb zászlónk a XI. századból való. Nagy a valószínűsége annak, hogy az Árpád-sávos zászló Álmos nagyfejedelem által szervezett és létrehozott nemzetszövetség központi zászlaja volt, amelyet Vérszövetséggel szentesítettek”. Imre király az 1202-es Aranybulláját olyan pecséttel hitelesítette, amelyen háromszögű pajzsban vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező látható. II. András király 1222-es Aranybulláján a pecsét szintén hétszer vágott, az Árpád-sávos mezőn 7 oroszlán látható. Mátyás király nagypecsétjének hátsó lapján, a főhelyen a hétszer vágott Árpád-sáv szerepel a pajzson. Az Árpád-sávos történelmi zászló nem nyilas zászló, és a nyilas zászlót a hozzákapcsolt sávok nem teszik Árpád-házi zászlóvá. A történelmi Árpád-sávos zászló és a nyilaskeresztes zászló két külön zászló. A Magyar Köztársaság hivatalos államcímerében is láthatók az Árpád-sávok. Címerpajzsunk fele a hétszer vágott Árpád-sávos címer és zászló, az Árpád-házi királyi család szimbóluma. Dr. Bertényi Iván, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke szerint téves és rossz felfogás összemosni a nyilas zászlót a történelmi Árpád-sávos zászlóval. /Frigyesy Ágnes: Amit az Árpád-sávos zászlóról illik tudnunk. Megjelent Orbán Éva legújabb kötete. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 16./

Népünk Mária-tisztelete Mátyás királytól napjainkig címmel tartott előadást Oláh Dénes plébános augusztus 8-án Kolozsváron, a Szentegyház utcában. Az uralkodók képek megfestetésével és szobrok megfaragtatásával tisztelegtek a Boldogasszony előtt. 1980-ban II. János Pál pápa új magyar kápolnát szentelt fel a magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Mária védőszent jellege megnyilvánult a pénzérmék motívumaiban, alakja felfedezhető a karddíszítéseken, de a Mária-tiszteletről tanúskodnak a búcsúhelyek, a Mária-szobrok és kegyhelyek is. Az adatgazdag előadást követően az Arcadia vonósnégyes lépett fel. /D. I. : Mária-tisztelet régen és most. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

Basescu államfő Mátyás királyként megfordult az elmúlt napokban több székelyföldi településen. Az államfő nem véletlenül futott össze Szász Jenő polgármesterrel Székelyudvarhely főterén, nem véletlenül parolázott hosszasan Tőkés püspök két elkötelezett hívével, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács két alelnökével, Szilágyi Zsolt kampányfőnökkel és Toró T. Tibor parlamenti képviselővel. A lap munkatársa szerint az elnök ezzel visszaadja a hajdani politikai partnernek, az RMDSZ-nek azt, hogy nem hajdani pártja, a Demokrata Párt mellett tette le a garast, hanem a Nemzeti Liberális Párttal együtt a kormányon maradt. S azt is visszafizeti az RMDSZ-nek, hogy az államfő tisztségéből való felfüggesztésére kiírt népszavazáson a magyar érdekképviselet arra buzdította szavazótáborát, hogy Basescu ellen szavazzon. Basescu legitimálni akarta a radikálisoknak mondott magyar szervezeteket a mérsékeltnek kikiáltott RMDSZ-szel szemben. /Sarány István: Mátyásként. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Schneider Márta, magyar kulturális és oktatásügyi államtitkár augusztus 24-i, kolozsvári látogatásán elhangzott: jövőre, Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulóján Mátyás-, illetve reneszánsz-évet hirdettek meg Magyarországon. Ebből az alkalomból a magyar kormány több, az évfordulóval kapcsolatos kulturális rendezvényt tervez, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy anyagilag is támogatja a kolozsvári Mátyás-szobor restaurálási munkálatait. Az államtitkár elmondta, mivel 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, a testvérváros Kolozsvár is méltó módon képviseltetheti majd magát a rendezvényeken. Az államtitkár előzőleg a bonchidai Bánffy-kastélyba, majd a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványhoz is ellátogatott. Augusztus 24-én Emil Boc polgármesterrel tanácskozott, majd megbeszélést folytatott kolozsvári magyar művészeti intézmények vezetőivel a Szülőföld Alap által biztosított támogatásról. Ezt követően Nagyenyedre, majd Nagyszebenbe utazott. „Emil Boc biztosított, hogy a szoborcsoport felújítása a következő esztendőben befejeződik” – közölte Schneider Márta. Arra a kérdésre, hogy mennyi pénzzel támogatná a magyar kormány a szoborcsoport restaurálását, az államtitkár még nem tudott válaszolni. Nem tartotta kizártnak, hogy ezt a rendkívül jelentős kulturális beruházást cégek, vállalatok is támogassák. A román sajtó képviselői érdeklődtek, Magyarországnak miért érdeke támogatni a határon túli magyar műemlékek felújítását. Az államtitkár kifejtette: mindenki érdeke, hogy a műemlékek megmaradjanak a közösség számára, illetve mindazok hasznára, akik itt élnek vagy ide jönnek. – Érdekünk, hogy az embernek ne csak nemzeti, kárpát–medencei, európai, hanem kulturális identitása is legyen – emelte ki az államtitkár. /Nagy-Hintós Diana: Magyarországi segítség a Mátyás-szoborcsoport felújítására. Kolozsváron járt Schneider Márta, magyar kulturális és oktatási államtitkár. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Szeptember 3-tól kezdve ingyen internet-szolgáltatás várja Kolozsváron a Főtérre látogatókat a Távközlési és Informatikai Minisztérium jóvoltából. Elő kell venni a táskából a hordozható számítógépet, és máris rá lehet csatlakozni a világhálóra Mátyás király szobrának közelében. Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter is részt vett a projekt keretében létrehozott kolozsvári hot spot hivatalos beindításán. /Ingyenes internethozzáférés a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

Kolozsváron Mátyás király szülőháza mellett megnyílt Klausen kávéház, két neves képzőművész, Novák Ildikó textilművész és Bordy Margit festőművész alkotásaiból állított össze egy kiállítást. A „minitárlatot” Fogarasi Alpár színművész nyitotta meg, Bordy Margit saját verseiből olvasott fel néhányat. /Köllő Katalin: Képzőművészek a Klausen kávéházban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

A Kolozsváron megrendezett XII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok záróakkordjaként a résztvevők megkoszorúzták a főtéri Mátyás király szoborcsoportot, Fadrusz János monumentális alkotását. Beszédet mondott László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. A rendezvénysorozat szeptember 22-i programjait a Magyar Operában sorra kerülő Kárpát-medencei kulturális műsor zárta, ezt megelőzően az emeleti előcsarnokban népművészeti kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők. A gálaműsorban Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a magyar nyelv egységes, s bár a történelem számtalanszor szétszakított bennünket, külön-külön sorsra ítélt, csodák csodája, sem az utóbbi nyolcvan éven át, sem azelőtt a mi nyelvünket szétdarabolni nem lehetett. A magyar nyelv tartott meg, „amelyet sem török, sem tatár, sem a Trianon utáni szomszéd népek elfojtani, eltiporni nem tudtak,” A műsorban köszöntők hangzottak el Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke, Göncz László, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója, Görföl Jenő, a Csemadok Országos Választmányának elnöke, valamint Siflis Zoltán, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának tagja részéről. /Ö. I. B. – K. K. : XII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Százöt évvel ezelőtt, 1902 októberében avatták fel Kolozsvár főterén Fadrusz János leghíresebb alkotását, a Mátyás szoborcsoportot. A Trianont követő román hatalomátvétel után előbb a talapzatát díszítő magyar címert távolították el, majd 1932-ben Nicolae Iorga idézetet helyeztek el a talapzaton: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult. ” A szöveg Mátyás etnikai eredetét és Stefan cel Mare ellen vezetett sikertelen hadjáratát foglalta közös ideologikus értelmezésbe. 1940-ben, Észak-Erdély visszatérése után visszaállították a szobor 1902-es állapotát, majd a szovjet hatóságok 1945-ben a magyar Mátyás király feliratot az etnikailag semleges, latin nyelvű megfelelőjére (Mathias rexre) cserélték. Gheorghe Funar Kolozsvár volt polgármestere 1992. december 1-jén, az egyesülés ünnepén visszahelyeztette az 1932-es táblát, amely azóta sem került le a talapzatról. Az elmúlt években a város egyik legfontosabb szimbólumának számító műalkotás és talapzatának állapota súlyosan leromlott. A felújításra vonatkozó versenytárgyalást tavasszal írja ki Kolozsvár polgármesteri hivatala. /S. B. : Százöt éves a Mátyás-szobor. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

A Mátyás király-mesék talán leghíresebb hármasát /A kolozsvári bírót, az Egyszer volt Budán kutyavásárt és az Igazmondó juhászt/ mutatja be október 10-én a táncszínház, a Maros Művészegyüttes Marosvásárhelyen. A bemutató a táncos utókor tisztelgése is egyben: a király trónra lépésének 550. évfordulójára készülve. /Nagy Botond: „Mátyás-triptichon” minden korosztálynak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

Kalotaszentkirály-Zentelkét választotta helyszínül a Kolozsvár Társaság a Kolozsvár reneszánsza elnevezésű rendezvénysorozat stratégiájának kidolgozására az elmúlt hétvégén. A tanácskozáson részt vettek a Kolozsvár Társaság, az Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE), az RMDSZ, a helyi önkormányzat, a kolozsvári helyi tanács, a Kolozs megyei tanács képviselői, az Amaryllis Társaság, a KMDSZ, valamint a kolozsvári egyetemisták képviselői. Ádám Gábor, az Etnokulturális Kisebbségek Intézetének részéről két tanulmányról beszélt: Kolozsvár városfejlesztésének stratégiájáról, valamint a multikulturális Kolozsvár fejlesztési stratégiájáról, amely szerves része az előbbinek. – A magyar reneszánsz, Mátyás uralkodásának ideje össznemzeti érték, Magyarország az emlékezést Kárpát-medencei ünneppé akarja emelni. A Kolozsvár Társaság kidolgozta stratégiáját arra, hogyan váljon Kolozsvár a rendezvénysorozat részévé – fejtette ki Kötő József, az EMKE elnöke. A találkozón tartották az Erdély reneszánsza Mátyás korában című nemzetközi tudományos konferenciát, amelynek finanszírozását a magyar kormány vállalta. Kötő javasolta azt is, hogy minden, magyarok lakta településen szervezzenek a reneszánsz évhez kapcsolódó előadásokat. Tervezik a Biblioteca Corvineana reprodukciós vándorkiállítást a budapesti Széchényi Könyvtár és az Amaryllis szervezésében. Egy emlékszoba berendezése is a tervek között szerepel Mátyás király szülőházában, a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem katedrája pedig nemzetközi tudományos tanácskozást szervez ez alkalomból. Gaal György helytörténész és Somai József nyugdíjas közgazdász a helységnévtáblákról hiányzó magyar feliratokat nehezményezte. Somai javasolta azoknak az emléktábláknak az eltávolítását, amelyeknek a feliratai eltorzítják a valóságot. Ilyen például a Biasini épület falán található réztábla, a Baba Novac szobra talapzatán lévő szöveg, valamint a Mátyás király szülőházának felirata. Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke javasolta egy, a reneszánsz év népszerűsítését megcélzó, iskolásoknak szóló vetélkedő megszervezését. Kántor Lajos összefoglalójában elmondta: az erdélyi magyarság önépítési stratégiája is körvonalazódni látszik. /Dézsi Ildikó: Erdély és Kolozsvár reneszánsza. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./