Máthé Attila, a fehéregyházai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület titkára megírta Fehéregyháza történetét, a nevezetes községről szóló, monográfiával felérő történeti dolgozatát, amelyet aztán az egyesület kiadásában a marosvásárhelyi Lyra Kiadó Kft. nyomdája segítette napvilágra. /Megjelent Fehéregyháza Története. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Fehéregyházán Hegyi Mózes, a falu 57 éve, 35 évesen elhunyt pap-költője, brailai és bukaresti misszionáriusa kéziratban maradt lírájából és prózájából mutattak be a fiatalok válogatást. Benefi Sándor lelkipásztor pedig bemutatta a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület legújabb kiadványát, az évente, nemzeti költőnk halálának évfordulójára megjelenő Fehéregyházi Emlékeztetőt. /(Máthé Attila): Restitúció Fehéregyházán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

"A Fehéregyházán levő Petőfi Múzeumot az 1990-ben alakult helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (alapító Gábos Dezső) próbálta rendbehozni, azonban a javítására nem rendelkeztek kellő tudományos készültséggel és pénzügyi háttérrel. Végül 1999-ben, a költő halála 150. évfordulójának előestéjén több szervezet, alapítvány /Illyés Alapítvány, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Kultúra Alapítvány, az EMKE például/ támogatásával felújították, modernizálták a múzeumot (CD-ROM, terepasztal, klímaberendezés, fa falburkolat stb.), és egész alakos bronz Petőfi-szobrot kapott a díszkert. Ugyanebben az évben a múzeum birtokjoga visszaszállt Fehéregyháza önkormányzatára. Sajnos néhány leltári tárgy (Nagy Pál: Petőfi, Bordi András: Petőfi, Összes költemények - princepsz kiadás, fegyverek stb.) továbbra is a segesvári Történelmi Múzeum birtokában maradtak. A helyi művelődési egyesület hiába próbálkozott visszaszerzésük érdekében, levelünkre a Művelődésügyi Minisztérium magyar államtitkára nem válaszolt. - Sokan jártak itt a 2000. évben. A kiadott belépőjegyek száma (2748) nem elég, mert az év két látogatási csúcsnapján (március 15-én és július 29-én) a belépés díjmentes volt. /Máthé Attila: A fehéregyházi Petőfi Emlékház 2000. évi mérlege. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./"

Február 20-án tartották a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tisztújító közgyűlését. Az egyesület új elnöke Szabó József, a korábbi alelnök lett. Az egyesületet 15 éve alapított Gábos Dezső, Kányádi Sándor örökébe lépve, tiszteletbeli elnökként erősítheti a vezetőséget. /Máthé Attila, Fehéregyháza: A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tisztújító közgyűléséről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

,,Ebben a házban született 1931-ben dr. Borbáth Ká­roly történész” – áll január 22-étől Vargyason a szülőházon elhelyezett emléktáblán. A Rika Sport- és Kulturális Egyesület elnöke, Román Attila által kezdeményezett eseményen mintegy hatvan megemlékező vett részt. A község polgármestere, Ilkei Ferenc az oklevéltárakban kutató, az adatokat gyűjtő kutató személyét emelte ki. A kézdivásárhelyi református kollégium vargyasi származású igazgatója, Farkas Ferenc a huszonöt éve elhunyt kutatót és tanárt az egész magyarság számára követendő példaként mutatta be. A Máthé Attila kőfaragó által készített és adományozott emléktáblát a történész testvére, Borbáth Lajos leplezte le. /Hecser László: Emléktábla-avatás Vargyason. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

Megjelent a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (PSME) új kiadványa, a Fehéregyházi Emlékeztető, 2006. A 32 oldalas füzetben ifj. Szabó József, a PSME elnöke, a turulmadaras parkban lévő emlékmúzeum történetét mutatta be, Máthé Attila helytörténész a faluünnepi településtörténeti vázlatát (Máthé Attila írta meg 1999-ben Fehéregyháza monográfiáját, a PSME kiadványaként), Gagyi József pedig Fehéregyháza. Magyarok egy vegyes lakosságú erdélyi településen című esettanulmányát közölte. /b. d. : Ajándék volt minden tőled, Uram. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./

Segesvár magyar/református közössége emlék-istentisztelet keretében vett végső búcsút dr. Dávid Lászlótól, korábbi tudós lelkipásztorától, aki 2001-ben nyugalomba vonulva Székelyudvarhelyre távozott. Itt érte a halál július 30-án, kevéssel 75. születésnapja után. Dr. Dávid László /Árapatak, 1932. máj. 25. –Székelyudvarhely, 2007. júl. 30./ jeles értelmiségi családban született. Atyja püspök-helyettes, teológiai rektor, egyik fivére szerkesztő, irodalomtörténész, a másik szintén lelkész. A kolozsvári Protestáns Teológia elvégzése után segédlelkészi minőségben a kolozsvári teológián egyháztörténeti és művészettörténeti szakképzésben részesült. 1958 és 1963 között Székelymuzsna lelkipásztora. Innen ment Segesvárra, ahol lelkészként 38 éven át szolgálta egyházát, szórványsorba került hittestvéreit és a történettudományt. 1963-tól sorra jelentek meg történelem és művészettörténet témájú dolgozatai a Református Szemlében, a Korunkban és más folyóiratokban. 1969-ben elnyerte az egyháztörténet-tudomány doktora címet. Bejárta a Székelyföldet, különösképpen Udvarhelyszéket, fényképezve, rajzolva és leírva a látottakat, készülve fő műve megírására. 1981-ben vaskos kötetben jelent meg, adatolva, lábjegyzetelve, rajzok, fényképek százaival illusztrálva A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. 1988-ban megszervezte a segesvári református egyház és templom építésének centenáriumi ünnepségét. 1995-ben, munkásságának elismeréseképpen Budapesten átvehette a Műemlékvédelemért emlékplakettet. 2000-ben a márványtáblát építtetett Segesváron a templom falába, I. Rákóczi György fejedelemmé választása (1630. nov. 26.). évfordulóján, /Máthé Attila, Fehéregyháza: Búcsú dr. Dávid Lászlótól. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Széchenyi-bál a Kálnoky-kastélyban
Új helyszín, a miklósvári Kálnoky-kastély adott otthont a huszonharmadik alkalommal megtartott Széchenyi-bálnak. A Mikes Kelemen Elméleti Líceum diáktanácsa által szervezett, szombat délutáni rangos eseményen közel kétszázan vettek részt. A kastély arisztokrata kisugárzásához illő, stílszerű viseletben jelentek meg a diákok, tanárok, szülők, meghívottak. Az összkép tökéletesen idézte a gróf Széchenyi István emlékére rendezett, a reformkor utáni Magyarország fényes táncmulatságainak hangulatát. A bálban a zenét a Plugor Sándor Művészeti Líceum vonósegyüttese biztosította.
Pontban hat órakor oldották el a kastélykert gesztenyesétányának selyem zárszalagját, a vendégek hosszú sorban vonultak az épület elé, mindnyájukat személy szerint jelentette be a hopmester. A bál „szabályzata” szerint fantázianeveket kellett választaniuk a résztvevőknek, rengeteg volt a német, francia, angol, orosz nevű főnemes, kevesebben képviselték a magyar arisztokrata családokat.
A vendégeket gróf Kálnoky fogadta nejével, Annával és fiá­val, Miklóssal. A gróf rokonaiként köszöntötte a bálozókat. „Nagyon boldog vagyok, hogy a felújított miklósvári kastély épp a háromszéki fiatalok által rendezett bál helyszínévé vált” – mondotta Kálnoky gróf, jó mulatást kívánva mindenkinek. 
Kis Imre főtanfelügyelő a bál fővédnökeként első alkalommal vett részt a színpompás eseményen. „Ez a rendezvény híd a múlt, a jelen és a jövő között. A reformkor nagystílű, fényűző, de ugyanakkor szép és gazdag világát a jelenben kell megörökítenünk és megélnünk ahhoz, hogy a jövőben utódaink hasonlóképpen tudják ünnepelni” – mondta köszöntőbeszédében.  A Mikes-líceum igazgatója, Már István a bál történetét vázolta. A kilencvenes évek elején indult a mozgalom, az ötlet a ma már Magyarországon élő Daragics Éva történelem szakos tanárnőé. Az első bált az iskola dísztermében tartották, majd a megyei könyvtár Gábor Áron Termében, az árkosi Szentkereszty-kastélyban, a zabolai Mikes-kastélyban, most pedig a miklósvári Kálnoky-kastély ad helyet a rendezvénynek. Daragics Éva üdvözlőlevelét is felolvasta az igazgató. „A célom az volt, hogy a mi kis székely miliőnkben is legyen egy polgári esemény, ahol mindenki nemcsak jól érzi magát, hanem megismerkedik egy korszakkal, erkölcsi és viselkedési normáival” – tolmácsolta Daragics Éva üzenetét. A diáktanács vezetője, Konrád András László köszönetet mondott diákoknak, tanároknak, az igazgatóságnak, támogatóknak, mindenkinek, aki valamivel hozzájárult az esemény megvalósításához. Időközben a kastélyhoz érkezett gróf Széchenyi István megtestesítője, Dimény Árpád Bernád. A pókerhez sok szerencsét, a tánchoz kedvet, az egész eseményhez szép időtöltést kívánt szűkszavú beszédében, majd ahogyan érkezett, ugyanolyan gyorsan el is tűnt a bálozók forgatagában. A díszbeszédek után került sor a nyitó táncra, a kastély előtti rögtönzött parketten nyolc pár mutatta be, fellépésüket vastapssal jutalmazta a közönség.
Számos szórakozási lehetőséget biztosítottak a szervezők a jelenlévőknek. A svédasztalos vacsora után megnyílt a kaszinó, azonnal elfoglaltak minden széket a pókerasztal körül, az urak semmit nem kímélve csapkodták a lapokat. Volt, aki hosszú órákon át bírta, más rövid idő alatt kiürítette pénztárcáját, távozott az asztaltól. Lehetett sakkozni, römizni, más társasjátékokat játszani. Időközben – a bálokban meg nem szokott történésként – Magyarósi Imola művészettörténész vetített képes előadásban mutatta be a Kálnoky-kastély történelmét, felújításának mozzanatait.
Az est legvártabb eseménye a bálkirálynő-választás volt. Öt jelölt szállt versenybe: Tribel Renáta, Serbán Andrea, Simon Edith, Dundler Kata és Fazakas Noémi. Bemutatkozásuk, a párjukkal való tánc után Fazakas Noémi vihette el a koronát. A férfiak megmérettetésére csupán ketten jelentkeztek. Szilágyi Áronnak és Máthé Attilának kvízkérdésekre kellett válaszolnia, majd tánctudásukat is bemutathatták. A párbajból Máthé került ki győztesen.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)