"A kolozsvári magyar színházbarátok dec. 8-án vitafórumot rendeztek a színház áldatlan helyzetének ügyében. Meghívásuk ellenére, az intézmény vezetősége nem jelent meg. A vitafórum állásfoglalást adott ki. Eszerint a kolozsvári Állami Magyar Színház nem magántulajdonban lévő intézmény; műsorpolitikája nem lehetnek egyetlen személy ízlése szerinti. Ez a színház a magyar nyelv temploma, a magyar és egyetemes színiirodalom anyanyelvű tolmácsolója kell hogy legyen ismét. Nem fogadható el, hogy a színháznak sincs semmi köze a közönség elvárásaihoz, az sem, hogy kizárólag Tompa Gábor főrendező művészi felfogása érvényesüljön minden másfajta művészi koncepció ellenében. Tiltakoznak az önkényes, diktatórikus vezetői "stílus" ellen. Ez az önteltség sajnos, együtt jár az előző korszakok művészi (színészi, rendezői) teljesítményei többségének a becsmérlésével, lefitymálásával. Így válik - a jelenlegi vezetés unosuntalan hangoztatott, terjesztett megítélésében - Jókai Mór, Csíky Gergely, Madách Imre, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Herczegh Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Zilahy Lajos, Máray Sándor, Sütő András, Páskándi Géza stb., stb. híg magyarkodóvá, vitézkötéses-pitykés bokacsattogtatóvá, s így válnak (utólag!) a Pirandello-, Beckett-, a Thornton Wilder-, Anouilh-, Max Frisch-, Arthur Miller-, Pavel Kohut-, Dürenmatt-, Brecht-előadások ósdi, elavult, vásári csepűrágássá - hacsak nem az egyetlen boldogítóvá, korszerűvé kanonizáló Tompa Gábor-féle felfogás, kísérletezés, rendezői koncepció árnyékában kerülnek színre. Kolozsvár egyetlen magyar színháza nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra. A fórum részvevői azt kérik az RMDSZ-től, hogy segítsenek az áldatalan kolozsvári állapotok felszámolásában. Az első lépés: Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. Az aláírók között van dr. Csetri Elek történész, akadémikus, Csomafáy Ferenc, újságíró, Dr. Józsa Nagy Mária egyetemi docens, Koós Ferenc egyetemi tanár, dr. Kozma Dezső egyetemi tanár, Máté Árpád tanár, Zenelíceum aligazgatója, Molnos Lajos író, városi tanácsos, Pillich László újságíró, városi tanácsos, Simon Gábor igazgató, Állami Magyar Opera; Solymosi Zsolt lelkész, Szőcs István író, színikritikus; Szőcs Judit RMPSZ-alelnök, dr. Vekov Károly történész, parlamenti képviselő. Az állásfoglaláshoz csatlakozott többek között Dáné Tibor Kálmán, Csép Sándor újságíró, Ferenczy Miklós lelkész, Bálint Tibor író; Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, dr. Kása Zoltán, egyetemi tanár, a BBTE rektor-helyettese, Fodor Sándor, író, Wolf Rudolf igazgató, Apáczai Cs. J. Líceum; Szilágyi T. Júlia igazgató, Római Katolikus Líceum; Tőkés Elek igazgató, Báthory István Líceum; Kósa Mária igazgató, Brassai S. Líceum; Popa Márta igazgató, Unitárius Kollégium; Bálint Kelemen Attila tanár; Mózes Árpád evangélikus püspök; Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök; Dr. Wanek Ferenc docens; Dr. Horák József egyetemi tanár. /Állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./"

Kolozsváron a Báthory István Gimnázium aligazgatónője, Káptalan Erna szerint a gimnázium 1100 tanulója és a tanárok bizakodó hangulatban kezdhetik az új tanévet. A tantermek rendbetétele a múlt héten befejeződött, három teljes létszámú első osztály kezd az új tanévben. A Brassai Sámuel Gimnázium igazgatónője, Kósa Mária elmondása szerint végleges kinevezéssel rendelkező tanáraik vannak. Jelenleg a nappali tagozatra hozzávetőlegesen 800 diák jár, az esti tagozaton pedig 300 körüli a diáklétszám. Idén két első osztály indult. Gond van a X. osztályos tankönyvekkel: a tanterv-változás miatt az új tankönyvek fordítása akadályba ütközött, ezért ezek csak a tanévkezdés után fognak megérkezni. Az Apáczai Csere János Gimnázium igazgatója, Wolf Rudolf véleménye szerint a diáklétszám csökkenőben van az alsó tagozat osztályaiban, másrészt pedig az V–VII. osztály délutáni tanítása nem felel meg a szülőknek. Az iskolának ebben a tanévben több mint 650 tanulója van. Jelenleg egy első osztályt indítottak. A Kolozsvári Református Kollégium tanára, László Margit tájékoztatott: a kollégium 265 diákja változatlan körülmények között kezdi a tanévet. Létrejött a három IX. osztály. A János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatónője, Popa Márta a tankönyvek hiányára panaszkodott. Idén egy, 25-ös létszámú első osztályt indítottak, a IX. osztályban pedig két osztály indult: egy a reál és egy a humán tagozaton. Jelenleg 330 diák tanul ebben a tanintézményben. A Római Katolikus Gimnázium igazgatónője, Schuller Hajnal szerint az iskola közel 200 tanulója számára mind a tankönyvellátás, mind a tanerők helyzete megoldott. A Sigismund Toduta Zeneiskola aligazgatója, Máthé Árpád arról számolt be, hogy egy magyar és két román osztály van mindegyik évfolyamon. A Donát negyedi Onisifor Ghibu Természettudományi Gimnázium aligazgatónője, Irsay Mónika szerint iskola összlétszáma 1500 tanuló, ebből közel 300 tanuló jár a magyar tagozaton. A Györgyfalvi negyedi Nicolae Titulescu Általános Iskola aligazgatónője, Tonder Ilona szerint az iskolába hozzávetőlegesen 700 gyerek jár, ebből közel 150 a magyar tagozaton tanulók létszáma. A Monostor negyedi Ion Creanga Általános Iskola aligazgatója, Márk Lajos közölte, az iskola összlétszáma 1100 fő, ebből a magyar osztályban tanuló gyerekek számaránya 27 százalék, azaz közel 400 tanuló. Minden évfolyamon van magyar osztály, sőt: a 7. és 8. osztályban két párhuzamos magyar tannyelvű osztály van – mindegyikben több mint 20 gyerekkel. /Nagy-Hintós Diana: Különösebb gondok nélkül indul az iskola. Országszerte ma kezdődik a 2005/2006-os tanév. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Erdélyi (szélső)jobbra át?
„Társszervezi” a szélsőségeseket felvonultató EMI-tábort a Hargita Megyei Tanács
Miután a tavaly még „megelégedett” azzal, hogy költségvetési finanszírozással járuljon hozzá a magyarországi szélsőjobboldal több ismert képviselőjét felvonultató EMI-tábor sikeréhez, idén a Hargita Megyei Tanács társszervezővé lépett elő az Erdélyi Magyar Ifjak gyergyószentmiklósi rendezvényén.
Mint megtudtuk, a holnapután kezdődő, vasárnapig tartó tábor közpénzből történő támogatását az azóta elmélyült gazdasági válság ellenére is szinte kétszeresére növelte a megyei önkormányzat.
Gyergyó: EMI-tábor Jobbik-parádéval
A szélsőségesnek ítélt magyarországi politikusokat felvonultató gyergyói tábor tavaly már vehemens bírálatokat kiváltó költségvetési támogatása kapcsán Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét többszöri próbálkozásunk ellenére nem sikerült tegnap megszólaltatni. Tavaly Borboly erről lapunknak úgy nyilatkozott, hogy az általa vezetett önkormányzat nem működhet ideológiai szűrőként, és mint elnök, ő nem cenzor. „Nem bírálhatom fölül 325 ezer Hargita megyei ember gondolkodásmódját és értékrendjét” – védekezett akkor Borboly.
Petres Sándor megyei önkormányzati alelnöktől megtudtuk: a testület nyolcezer lej támogatást szavazott meg az EMI-tábor számára; tavaly ugyanerre a célra 5000 lej jutott. Az alelnök nem kívánta kommentálni azt a felvetésünket, hogy a megyei tanács által folyósított pénz idegengyűlölő, revizionista dalokat éneklő zenekarokhoz kerülhet. Az ÚMSZ egyébként úgy tudja: a támogatás szavazásra bocsátásakor a megyei tanács RMDSZ-frakciójából ketten szavaztak a határozattervezet ellen.
A Hargita Megyei Tanács döntését, miszerint költségvetési finanszírozással járul hozzá az EMI-tábor sikeréhez, lapunk által megszólaltatott politikusok – Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségügyi tanácsosa és Aurel Vainer zsidó kisebbségi képviselő – vehemensen bírálták.
„Nem tudom, milyen érvei vannak Borbolynak, de mint hogy hamis indokokkal jöjjön, inkább vállalja fel nyíltan, hogy ő egy ilyen szélsőséges szervezettel szimpatizál” – fogalmazott akkor élesen Kelemen Hunor, miközben Eckstein és Vainer a szélsőjobboldali eszmék székelyföldi terjedése miatti aggodalmát fejtette ki.
Csík: zsidózás határok nélkül
Ami a szélsőjobboldali eszmék székelyföldi terjedését illeti, ezt látszik alátámasztani az a csíkszeredai eset is, melyről lapunk hétvégi számában tájékoztattunk.
A csíkszeredai törvényszékhez alá tartozó ügyészség múlt héten indított eljárást a Székely Gárda elnevezésű, a Magyarországon betiltott Magyar Gárda mintájára Erdélyben létrehozott szervezet két alapító tagja ellen, mert „Szégyelld magad, már megint zsidónál vásároltál” feliratú plakáttal demonstráltak egy helyi bevásárlóközpont előtt.
A szervezők fenntartják, hogy az akcióhoz engedélyt adott a helyi önkormányzat. Antal Attila csíkszeredai alpolgármester megkeresésünkre elmondta, a demonstrációra vonatkozó engedélykéréshez vélhetőleg nem csatolták a kérvényezők a felirat pontos szövegét, ezért kaphattak engedélyt.
Marosvásárhely: teljes jogú jobbikosok
Csíkszereda és Gyergyószentmiklós mellett Marosvásárhely is otthonává vált a magyarországi szélsőjobboldali politikának: a hétvégén Vásárhelyen tartott fogadóórát a városban nemrégiben megnyitott irodájában Szegedi Csanád jobbikos európai parlamenti képviselő, illetve megalakult a Jobbik Baráti kör is. Az erdélyi építkezés szó szerint „határokon átívelő”: a kezdeményezők jelezték, a frissen alakult marosvásárhelyi szervezet tagjai a magyarországi Jobbik teljes körű tagjaivá válnak.
Ami az EMI-tábort illeti, „díszvendégnek” idén is Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke, a Magyarországon betiltott Magyar Gárda félkatonai szervezet vezetője számít. Az európai parlamenti képviselő idén a Radikális változás? című előadásával örvendezteti meg a Hargita megyei sátorozókat.
A tábor szervezői beharangozójukban jelzik, az érdeklődők személyesen tájékozódhatnak az „erő pártjának” lehetőségeiről, kilátásairól, és kapcsolatba léphetnek a radikális politikai nézeteiről ismert pártvezetővel.
Legitimizált szélsőjobb?
Az RMDSZ egyes politikusai sem vetik meg egyébként a szélsőjobboldalinak tartott rendezvényen való szereplés lehetőségét. Felszólalóként, az EMI-tábor vendégeként tünteti fel az idei program Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert és Tamás Sándor megyei tanácselnököt is.
Máté Árpád Levente RMDSZ-es képviselő is megerősítette lapunknak, hogy meghívást kapott a táborba, és el is fogadta azt, ám más irányú elfoglaltságai miatt – éppen parlamenti szakbizottsági ülésen vesz részt azon a napon – mégsem lehet jelen. „Ha nincs a szakbizottsági ülés, részt vennék” – erősítette meg az ÚMSZ-nek a politikus.
Kérdésünkre, tud-e arról, hogy a tábor szombati napjának vezérszónoka Vona Gábor lesz, és esténként szélsőjobbos zenekarok lépnek fel, Máté kijelentette: „nem láttam a tábor programját”. Hozzátette, nem kívánja kommentálni azt, hogy kiket hív meg az EMI a rendezvényeire. Új Magyar Szó (Bukarest)

Guttman Mihályra emlékeztünk, aki mindig köztünk marad
Sok személyes élményt elevenítettek fel Guttman Mihály (1926–2013) karnagyról egykori tanítványai – akikből később tanár kollégák, munkatársak lettek –, zenésztársai szerdán délután, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közös rendezvényén. Helyszínként a ferences kolostor refektóriuma szolgált, amely több mint fél évszázadon át adott otthont a kolozsvári zenelíceumnak.
Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke kifejtette: a dalosszövetség és az EMKE a 2016-os évet Guttman Mihály-emlékévnek hirdette meg, a karnagy születésének 90. évfordulója tiszteletére. Ennek során az idén megvalósított hangversenyek, kórustalálkozók, népdalvetélkedők Guttman Mihály emlékének adóztak. A rendezvénysorozat a mostani kerekasztal-beszélgetéssel zárult.    
– Szinte hihetetlen, hogy már három éve nincs köztünk Misi bácsi, de sokan még mindig úgy érezzük, hogy jelen van mindenhol, ahol énekkarok találkoznak,  népdalversenyeket szerveznek – mondta Széman Péter EMKE-elnök. Angi István zeneesztéta úgy fogalmazott: Misi bácsi ars poeticája a szeretet volt – és ezt támasztotta alá a Víg Emese televíziós szerkesztő által készített portréfilm-részlet, amelyet az est folyamán megtekinthettünk.
Jakab Gábor káplán kiemelte, hogy Misi bácsi emberségére építette magyarságát, kereszténységét, hivatását, majd Almási István népzenetudós emlékezett. Felidézte, hogy az 1948-as tanügyi reform után, zeneakadémiai hallgatóként a fiatal Guttman Mihály szakszerűen, helyesen és a diákok képességeihez mérve tartotta a zeneóráit a 2-es számú Fiúlíceumban. – A legtöbbször „édes fiamnak” nevezett minket. Mivel a diákok már akkor kipécézték a tanárok szavajárását, másnaptól kezdve azt mondták: „édes fiam” jön énekórát tartani. Amikor bekerültem a zenekonzervatóriumba, együtt énekeltünk Nagy István kamarakórusában. Gyönyörű szép lírai tenorhangja volt. A Bolyai Egyetem 1959-es megszüntetése után Misit leváltották a zenelíceum éléről, és Jagamas János népzenetudósnak is búcsút kellett mondania a folklórintézetnek. Akkor mondta Misi: „János, mi levitézlettünk”. Ennek ellenére nem esett kétségbe, hanem továbbra is lelkiismeretesen, lelkesen és nagyszerű tudással végezte tanári munkáját. A rendszerváltást követően, hosszú időn át minden ősszel zsűritagok voltunk Szatmárnémetiben a Hajnal akar lenni népdalversenyen. Egyik évben lábfájásra panaszkodott, majd szokásos humorával megkérdezte: „miért fáj csak a jobb lábam, ha ugyanolyan idős, mint a bal?” – részletezte Almási István.
Szarvady Irén nyugalmazott zongoratanár a zenelíceum 1950-es létesítésére, valamint Misi bácsi humoros természetére utalt, majd Dáné Tibor Kálmán, az EMKE korábbi elnöke szólt az egybegyűltekhez. – Amikor 1993-ban az EMKE-hez szegődtem, lelki közelséget, partnerséget éreztem iránta. Misi bácsi hihetetlen egyensúly-ember volt, józan eszével mindig visszaterelte a jó kerékvágásba a beszélgetésünket, a döntéshozatalban is segített. Hihetetlen mágus volt a közösségszervezés terén is; érezte és tudta, hogy a kórusokon keresztül hogyan lehet egy közösséget megfogni, és rábírni a véleményformáló személyeket a közösség hasznát szolgáló együttműködésre – hangsúlyozta.
Török Béla csellóművész, aki 1950-ben kisdiákként került a zenelíceumba, megjegyezte: „ha a zenekarban vagy a kamarazene-együttesben valaki nem úgy játszott, ahogy kellett volna, Misi bácsi csak annyit mondott: »úgy játszol, mintha a csürülyei filharmóniában lennél«”. – Miután eltávolították az igazgatói székből, karmesterként, kamarazene-tanárként tanította a fiatalságot, igen magas színvonalon. Amikor 1972-ben létrejött a filharmónia kórusa, az akkori igazgató őt kérte fel a szervezésre. Aztán megalakította a kórust, próbált velük, de végül más karnagyot neveztek ki. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot volt diákjaival, kamarazene-tanárként sok gyerekkel szerettette meg ezt a műfajt, szép eredményt érve el – elevenítette fel több mint fél évszázados emlékeit Török Béla. 
Szőke Zoltánné a tordaszentlászlói kórus tagjaként a szeretetből fakadó emberséget, önzetlenséget, türelmet, a tökéletességre való törekvést emelte ki, amely nem ismerte a középszerűséget; Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója Guttman Mihály szigorúságára, rendszeretetére és az operára való odafigyelésére világított rá, Márkos Albert hegedűművész pedig zenei titkári tevékenységét méltatta.
Benkő Judit, a Kolozsvári Rádió szerkesztőjének véleménye szerint Misi bácsi nemcsak a dalosszövetség, hanem a zeneiskola „mozdonya” is volt, mint egy hadvezér, a Toduţă utcából szervezte az eseményeket. – Neki köszönhető az is, hogy a RMD és a rádió között létrejött egy sorozat, amelynek keretében évek óta dalosokat, azaz kórusokat mutatunk be a koncertteremben megszervezett esteken – magyarázta.
Máté Árpád, a zeneiskola egykori aligazgatója hálás a sorsnak, hogy Misi bácsi kortársa lehetett. – Misi bácsi soha nem ment nyugdíjba, még hivatalos nyugdíjaztatása után sem. Fantasztikus szervező volt, hihetetlen munkabírással. Tanácsát mindig kikértük, megfogadtuk, Misi bácsi egész haláláig igazgató volt – mesélte. 
Az est folyamán Péterffy Enikő nyugalmazott matematikatanár és Ercse Gyöngyvér nyugalmazott hegedűművész – aki a zenelíceum első érettségi diplomáját kapta 1950-ben – is emlékezett, közreműködött a Guttman Mihály Pedagóguskórus Bedő Ágnes karnagy vezetésével.
Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár)