A Pusztináról szármató, Sepsiszentgyörgyön élő Erőss Péter szólt csángó testvéreihez. Kitért arra, hogy Dumitru Martinas könyvet írt, azt állítva, hogy a csángók elmagyarosodott románok, csakhogy ez nem igaz. Volt idő, amikor a csángók magyarul tanulhattak, Bákóban tanítóképző is működött, a Magyar Népi Szövetség idejében. Magyar pátere nincs a csángóknak. Volt egy pap, a lészpedi Gyergyiona páter, aki magyarul prédikált. A csángó falvakban szükség lenne újra magyar iskolákra. /Pusztinai Erőss Péter: Levélféle a moldvai csángó magyar éfijakhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Febr. 26-án a római Magyar Akadémián történészek, magyar és olasz meghívottak előtt bemutatták a Budapesten 1989-ben Benda Kálmán szerkesztésében megjelent Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467-1707 című kétkötetes művet. A tudományos ülésen Benda Kálmán tartott előadást, két olasz történész, Francesco Vida és Rita Tolomeo szólt hozzá. Az ülésen köszönetet mondtak Sachis Tabarnak, a Propaganda Fide levéltárosának és Eördögh Istvánnak, a római Pápai Egyetem /Universita Gregoriana/ levéltáros-történészenek a magyar történetkutatásnak nyújtott támogatásért. Sárközy Péter, a római egyetem magyar tanszékének vezetője olaszra fordította Benda Kálmánnak az okmánytárban közölt bevezető tanulmányát. A Moldvai csángó-magyar okmánytár részletekbe menően cáfolják Dumitru Martinas 1985-ben megjelent monográfiáját /melyet később olaszul is kiadtak/. Martinas szerint a moldvai csángók katolikus hitre kényszerített ortodox románok, akiknek a csángó nyelve korcs magyar, mert eredetileg románok voltak. /Magyar Kurír (Budapest), márc. 18., 64. sz., Kovács Sándor Iván: Csángók a Via Giulián. = Magyar Hírlap, márc. 15./

Ősz Erőss Péter elmesélte életét, aki akár kiválasztottnak is nevezhető. Ő azon kevés moldvai csángók egyike, akinek sikerült magyar értelmiségivé válnia. Ősz Erőss Péter 1935-ben született Pusztina moldvai csángó faluban. Pusztina tiszta magyar falu volt. Nagy szegénységben éltek. Otthon magyar nyelvű Bibliájuk volt, apja abból tanította őt és testvéreit magyarul olvasni. Péter nagyon szeretett olvasni, a falu papja egyre mondta a családnak, hogy ezt a fiút taníttatni kell. A pap tanácsára a iasi-i szemináriumba ment Ősz Erőss Péter. Az udvaron egy másik csángó fiúval magyarul beszélgettek, erre az egyik tanítójuk lekent egy hatalmas pofont, mondván, az ördög nyelvén itt nem lehet beszélni. Ősz Erőss Péter egy évet végett a szemináriumba, akkor feloszlatták a szerzetesrendeket, bezárták a szemináriumot. Nagy változás történt, alig akarták elhinni: a csángó falvakban sorra megnyíltak a magyar iskolák. Ő is magyar iskolába járt. Az elemi iskola elvégzés után folytatta a tanulást, felvették Kézdivásárhelyen a pedagógiai középiskolába. A középiskolát befejezve jelentkezett Kolozsvárra, a Bolyai Egyetemre. Felvették, életének öt legszebb éve következett. Megismerkedett a csángókkal foglalkozó tanárokkal és Kallós Zoltánnal. Az egyetem után Kovásznára került tanárnak. A hatvanas évek végén a Fábián Ernő igazgató leváltása miatti áldatlan állapotok miatt Sepsiszentgyörgyre ment, a megyei könyvtárban helyezkedett el. Ősz Erőss Péter 1981-ben hozzászólt a Flacara lapban kibontakozó vitában egy Dumitru Martinas nevű botcsinálta történész fércművének értékeléséhez /Marinas könyvében azt bizonygatta, hogy a csángók románok/. Ő bátran kiállt az igazság mellett, ezt a vitát a szerkesztőség lezárta, nem adott e teret annak, hogy Ősz Erőss Péter kifejtse érveit. A hírhedt titkosrendőrség már előbb is figyelni kezdte őt, sokszor behívatták, kihallgatták, megfenyegették, értékes könyveit, néprajzi jegyzeteit az ismételt házkutatások alatt elkobozták. A folyamatos zaklatás következtében Ősz Erőss Péter idegei felmondták a szolgálatot, kórházba kellett vinni. Felépülése után sem hagyta abba a rendőrség a zaklatását, még 1989 novemberében is kapott idézést. ? Az 1989-es változás után megindulhatott a Csángó Újság, a szerkesztője Ősz Erőss Péter. /B. Kovács Árpád: A félelem és az összetartás leckéi. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18.,folytatás: jan. 25., febr. 1-2./

"A brüsszeli nemzetközi kisebbségi jogvédő alapítvány - International Foundation For Promoting Studies and Knowledge of Minority Rights szellemi vezetője Nicola Girasoli pápai káplán, a vatikáni diplomácia Brüsszelben tevékenykedő tagja. Girasoli atya személyes kapcsolatot épített ki a moldvai csángókkal. Segített abban, hogy Csicsó Antal, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség alelnöke eljuthatott Brüsszelbe és ott 1997. november 19-én előadást tarthatott a csángó kisebbség történetéről, helyzetéről, gondjairól és kívánságairól. Girasoli két bukaresti kutatóval, Renate Weberrel és Valentin Stannal angol nyelvű kisebb tanulmányt /The Moldavian Csango/ íratott. Ennek a bemutatója volt jún. 17-én Budapesten, Göncz Árpád köztársasági elnök, Karl-Josef Rauber apostoli nuncius, valamint püspökök, papok, közéleti személyiségek jelenlétében. Eljött Csicsó Antal, továbbá kolozsvári magyar egyetemi tanárok és a moldvai csángók egy kis csapata. Ilyen rangos gyülekezet eddig nem foglalkozott a csángók helyzetével, állapította meg beszámolójában Beke György, aki mindig szószólója volt a csángóknak. A megvitatott tanulmány /The Moldavian Csango/ mindössze harminckét oldalas, ez alkalmatlan keret az óriási csángó irodalom áttekintésére. Márpedig erre lenne szükség. A román tudományosságban olyan vélekedések olvashatók, amelyek kizárják egymást. A XVIII. században élt Cantemir fejedelem például magyaroknak nevezi a moldvai csángókat, addig egy nemrég elhunyt középiskolai tanár, Dumitru Martinas nagy botrányt kavart könyvében azt állította, hogy a csángók eredetileg románok voltak. A most bemutatott tanulmányban a szerzők egymás mellé helyezik az ellentmondó tételeket, a magyar szakirodalomnak alig egytizedét vették számba. A jún. 17-i esten először Nicola Girasoli, a kisebbségi kérdés szakértője beszélt a csángókról, majd Renate Weber és Valentin Stan, a tanulmány szerzői következtek. Az esten jelen volt Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzos is, aki felszólalásában részletezte, milyen elfogult ez a kiadvány. Kifogásolta, hogy a különböző "népszámlálások" adatait a csángók vonatkozásában a szerzők hiteles tényeknek fogadták el. Hiszen ők maguk is megjegyzik, hogy Ceausescu alatt a csángók jobbnak látták eltitkolni származásukat. A tanulmány nem idézi az 1859-es román népszámlálás adatait, amelyek szerint Bákó megye katolikus lakosságának 86 százaléka, Román megye katolikusainak 94 százaléka még magyarnak vallotta magát. Csicsó Antal, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke is beszélt röviden. Hézagpótló kiadványról van szó, állapította meg, hiszen a román közvélemény számára eddig ismeretlen megközelítésben tárgyalja a kérdést. Megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök is, aki határozottan leszögezte: a csángók magyarok. Könnybelábad a szemem, ha hallom őket, jelentette ki. /Beke György: Aki idegen nyelven imádkozik, az a hitét is elveszítheti. Egy csángókról szóló tanulmány vitája. = Új Ember, jún. 28., Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), júl. 23./ Az A Hét egy hónap múlva számolt be a könyvbemutatóról."

"Passauban élő bizonyos dr. Ernst Hauler az egyik román lapban terjedelmes cikket közölt. A címe: Román csángók és szatmári svábok a hungarizmus karjai között. Ez a téma érdekelte Sylvestert, mert nemrég készített dokumentumfilmet a moldvai csángók 1948 és 1959 között létezett magyar iskoláiról Voltunk mű es címmel. A Passauban élő sváb olvasta Bucur Ioan Micu Incercari violente de maghiarizare a "ceangailor" romani /1994-1997/ - A román "csángók" erőszakos elmagyarosítása /1994-1997/ című művét. Amint Hauler írta, a könyv olvastán össze tudja hasonlítani egy szatmári sváb sorsát Dumitru Martinas csángó professzoréval. Martinas ismert arról, hogy román nyelvű könyve /A moldvai csángók eredete/ a történelemhamisítás és a csúsztatás keveréke. Hauler szerint a hódító magyarok megfosztották az őshonos románokat nemzeti mivoltuktól. Az őshonos románok a magyar elnyomás elől Moldvába menekültek, ők a csángók. Hauler elmegy addig, hogy a madéfalvi veszedelmet, az 1764-es siculicidium néven ismert székelyöldöklést átírja: szerinte ott románokat öltek és ők menekültek el. Hauler szerint a svábok Németországba emigrálása is a magyarok erőszakossága miatt történt. /!/ /Sylvester Lajos: Miről mekeg dr. Hauler? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./"

"Márc. 17-én Bákó város kultúrotthonában megtartotta alakuló közgyűlését a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület (Asociatia Romano-Catolica Dumitru Martinas). A terem zsúfolásig megtelt, a környező falvakból és a megye nagyobb városaiból több mint ezren jöttek el. A Moldvai Csángómagyarok Szervezetét nem hívták meg. A falvakban nem hirdették meg nyilvánosan az eseményt, a különjáratokon érkező résztvevőket a helyi papok toborozták. (Klézse esetében a helyi pap és polgármester kíséretében azok a személyek jelentek meg, akik eddig is köztudottan a csángóság ellen voltak, 1995-ben részt vettek a könyvégetési akcióban, valamennyien a Nagy-Románia Párt szimpatizánsai.) A rendezvény lényege: üzenni az európai szerveknek, hogy itt románok élnek, tehát semmi keresnivalójuk Moldvában a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek. Ismeretes: nemrég a magyar csángók elnyomatásának ügye az Európa Tanács elé került. Bejan Gheorghe, az egyesület elnöke a kommunisták utódjainak nevezte a magyarság kezdeményezőit moldvai földön, akik erőszakkal magyarosítják még a családban is románul beszélő románokat. "Isten bocsássa bűneiket!" - mondotta arra a "néhány tucat" személyre vonatkoztatva, aki, véleménye szerint, eladta lelkét idegen kenyérért és nyelvért. Az RTDP részéről Viorel Hrebenciuc levélben üdvözölte az egybegyűlteket. A levél szerint a Bákó megyei konfliktusos helyzetek fő oka az volt, hogy erdélyi politikai pártok és etnikai szervezetek hívatlan látogatásokat tettek ezekbe a román falvakba. /Hegyeli Attila: Isten magyarul beszél... = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./"

"Tiltakozó nyilatkozatot adott ki három magyar egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) a márc. 17-én megalakult Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület azon törekvése ellen, hogy korlátozza a csángómagyar közösség szabad szervezkedésének jogát, identitásának szabad megvallását és intézményes gyakorolását. A nyilatkozatot az EMKE nevében Kötő József, a KJNT részéről Pozsony Ferenc, a KLMT képviseletében pedig Balogh Ferenc elnök írta alá. Megfogalmazói felhívják a figyelmet arra, hogy "az Európai Unió a kulturális sokszínűség elvét földrészünk alapvető értékei közé sorolja", ezért a kultúrák sajátos jegyeinek megőrzése az egyesülő Európa lényeges törekvései közé tartozik, a sokszínűség elleni fellépés viszont országunk integrációs esélyeit csökkenti. /Tiltakozás csángóügyben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 21., Brassói Lapok (Brassó), 2001. márc. 23., Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 23./"

"Zilahon tartottak egy magyar-magyar, azaz partiumi magyar és csángómagyar találkozót, Simonfy Irén, a Szilágy megyei EMKE elnöke kezdeményezésére, melyen sok fiatal érdeklődő volt jelen. László László történész előadásából megismerhették a jelenlevők a moldvai csángók eredetét, történelmét. A pusztinai származású Nyisztor Tinka néprajzkutató életútja kiváltságosnak mondható, csángómagyarságában ugyan is a néhány kiemelkedő közéleti személyiséghez tartozik. Román nyelven végezte a középiskolát, Sepsiszentgyörgyön szerzett darukezelő szakmát, majd számítógépkezelő lett. A rendszerváltást követően Budapesten az ELTE néprajz szakán diplomázott, jelenleg svájci ösztöndíjasként készíti doktori disszertációját a keleti táplálkozási szokásokról. Jelenleg nyáron nyolcvan csángó gyermek tanulja anyanyelvét, a hazatérők tanítanak. - Háromszor gyűjtöttek aláírásokat anyanyelvű misézésért, a Vatikán viszont arra hivatkozott, hogy nem jutott el hozzájuk az irat, pedig Budapesten a pápának is átadták az írásos kérést. A moldvai csángók 1968-ig imádkoztak, énekeltek magyarul, noha a zsinat megengedte az anyanyelvű misézést, a moldvai papok román nyelvre változtatták az imádságot. 1990-től a papok vezették be a köztudatba a "román katolikus" fogalmat, hogy a csángók tudatlanságát kihasználják. - Elgondolkoztató, hogy a moldvai katolikus falvakban a folkloristák egyetlen román népballadát sem tudtak gyűjteni. Ellentmondás, hogy miközben Brassóban az Európai Nyelvek Éve rendezvényeit tartották hazai kisebbségek képviselői részvételével, pár száz kilométerrel távolabb, Bákóban éppen a csángósággal szembenálló "kulturális szervezkedés" zajlott. Megalakult az A. D. Martinas nevével fémjelzett egyesület. A kommunista diktatúra idején Adrian Paunescu lapja, a Flacara 1986. február 28-i számában méltatta azt a D. Martinast, aki könyvében igyekezett bizonyítani a csángók román eredetét. Annak idején a méltatók kiemelték: "a IX. kongresszus újító forradalmi szelleme tette lehetővé a könyv megjelenését". - A kommunista pártkongresszus szelleme él tovább Moldovában bizonyos művelődésinek mondott egyesületben. /Fejér László: Háromszor gyűjtöttek aláírásokat anyanyelvű misézésért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./"

"Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Marosfői Nyári Egyetemet aug. 12-20-a között a Kovászna-Hargitai Európai Tanulmányok Központja, a Határon Túli Románok Nemzeti Alapítványa, a Kovászna-Hargitai ASTRA szerveződés és a Közép- és Kelet-Európai Nemzeti Kisebbségek Hivatal szervezésében, a román Köztájékoztatási Minisztérium támogatásával. Jelen volt karhatalom, amely kisebbfajta állami erődemonstrációnak is beillett. A rendezvény idei kerettémája: A románok és az euroatlanti integráció. A csángókról szóló előadást Kisebbség és hitvallás a moldvai katolikusoknál címmel rendezték, az érintettek hiányában. Főszereplői Anton Despinescu jászvásári teológusprofesszor és Gheorghe Bejan, a bákói Dumitru Martinas Római Katolikus Szövetség elnöke voltak. Despinescu szerint a moldvai katolikusság sértésként fogja fel, ha őket csángóknak nevezik. - A probléma eljutott az Európa Tanácshoz is, bizonyos Tytti Isohookana-Asunmaa finn raportőrnek köszönhetően, aki természetesen rokoni kapcsolatban állhat a magyar néppel. Ez az asszony összeállított egy jelentést. Ioan Robu érsek kötelességének érezte, hogy erre a jelentésre válaszoljon és azt elküldje az Európa Tanácsnak. A főpap levele szerint "a jelentés egy megalapozatlan vészkiáltás (...), a szerző úgy mutatja be a moldvai csángók csoportját, mint egy elhanyagolt, mindenki által elhagyatott közösséget. (...) Az igazság az, hogy az úgynevezett csángók Moldvában egy olyan püspöki egyházmegyét alkotnak, mely teljességgel a kánoni jog alapján van megszervezve." "A jelentés kétértelmű és elárulja a magyar propaganda befolyását. (...) Jeleznem kell önöknek, hogy azok, akik ma csángó nyelven beszélnek, számbelileg nagyon kevesen vannak, és tulajdonképpen egy íratlan nyelvről van szó, amelyet szájról szájra terjesztenek a generációk (...), így ezért nagyon furcsa a magyarság állhatatos, őket illető követelése. (...) Egyetértünk a szerzővel, amikor így fejezi ki magát: "csángó nyelv", amelyet mi is meg szeretnénk őrizni, mint kétségbevonhatatlan értéket, de nem akarjuk tönkretenni a magyar nyelv bevezetésével. A jászvásári katolikus püspök létrehozott egy kutatási főosztályt, amely annak lehetőségét elemzi, hogy megállapítsanak egy írásmódot a csángó nyelvre. Ez a bizottság népszavazást fog szervezni a katolikus helységekben, hogy kijelöljék azokat az egyéneket, akik csángó nyelvű tanítást és misét igényelnek. (...) Egy korlátozott számú, magyar soviniszta körök által lefizetett csángócsoport tesz csak kétségbeesett kísérleteket, hogy a magyar nyelvet a csángó helyett bevezessék. Reméljük, hogy a jelentés szerzője nem áll az ő oldalukon. (...)" - Bejan, a bákói ellen-csángószövetség elnöke felolvasta a "román római katolikusok" álláspontját: felháborító, hogy valaki megpróbáljon kínos és cinikus módon beavatkozni egy román vallásos közösség történelmébe csak azért, mert valahol, egy szomszédos ország fővárosában van néhány politikus, akiknek gondolkodásában régmúlt idők tündöklése és nagyravágyása tükröződik. Felszólalt a rendezvényen Vasile Dancu tájékoztatási miniszter is. Tusványoson - elmondása szerint - 300 magyar fütyülte ki ama axiomatikus megállapítását, hogy a csángók románok. Úgy vélekedett a finn raportőr jelentéséről, hogy az Európa Tanácshoz számtalan ilyen összeállítás érkezik, és nem kell több tízezer dollárnál (!), hogy valakit egy ilyen jelentés megírására ösztönözzenek, még akkor is, ha az nem mindig alapszik valós tényeken... - Az Erdélyi Napló kérdéseire válaszolva Dancu elmondta, hogy nem tartja a Bálványosi Nyári Szabadegyetem ellenrendezvényének a marosfőit. /Kristály Lehel: Magyarellenes hangulatkeltés Marosfőn. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 21./"

"Szept. 2-án Klézse községben, a délelőtti misét követően megalakult a román római katolikus egyház Dumitru Martinas Egyesületének helyi fiókszervezete. A magyar és csángóellenes kirohanásokkal teli gyűlésen a helyi román lakosokon kívül Bákó város parlamenti képviselői és a Dumitru Martinas Egyesület elnöke (Gheorghe Bejan) is jelen volt. A gyűlés csángóellenes vezetői a fiókszervezetet "a község nyugalmát megzavaró sorozatos (magyar-csángó) provokációk" válaszlépéseként alakították meg. A bákói román nyelvű napilap (Desteptarea) szeptember 3-i száma beszámolt a történtekről Együtt a magyar támadások ellen címmel. A gyűlés vezetői és a fiókszervezet megalapítói azt javasolják a helyi csángó magyaroknak, hogy ha magyar iskolát kívánnak, akkor keressenek más lakhelyet maguknak. /(Ilonczai Tamás): Csángóellenes gyűlés Klézsén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ "

"A Moldvai Magyarság című kétnyelvű folyóirat legújabb száma is a moldvai magyarság létkérdésével foglalkozik. Az évtizedek óta folyó elrománosítás dacára, a moldvai magyarságsziget jelentős része megőrizte nemzetiségtudatát. Önjelölt tanítók oktatták otthonukban az írás-olvasás tudományát a gyermekeknek. Beszámoló van a lapban a Szeret-Klézse Alapítvány megalakulásáról és székházavatójukról. A Bákóban megalakított, Dumitru Martinas Római Katolikusok Egyesülete elnöke, Gheorghe Bejan kijelentette: "Mi nem vagyunk nemzeti kisebbség, hanem római katolikus románok közössége. A magyar eredetről szóló elmélet hamis, néhány áltörténész találmánya, amely politikai célokat szolgál. Felháborító, hogy míg Európában más szelek fújnak, valakik cinikusan és kínosan próbálnak meg beavatkozni egy 280 ezres román közösség történelmébe." /(-eth): Moldvai magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./"

"Mádl Ferenc magyar államelnök bejelentésére, amely szerint a Vatikán első ízben fejezi ki világosan, hogy kész intézkedni a magyar nyelvű istentisztelet bevezetéséért a romániai csángó kisebbség számára, Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök figyelmeztette a Magyar Köztársaság elnökét, hogy a liturgia celebrálásának nyelve román. Petru Gherghel püspök kijelentette: ,,A római katolikus egyháznak világos és pontos normái vannak, amelyek szabályozzák egy nyelv vagy nyelvjárás bevezetését a liturgiába. A iasi-i egyházmegye egyik előírása szerint - fogalmazott a püspök - az egyházi szertartások nyelve a román. (...) Ami egy tájnyelv vagy dialektus bevezetését illeti az egyházi liturgiába, respektálni kell az egyházi előírásokat, minden külső politikai vagy az egyház szellemétől idegen beavatkozás nélkül." Petru Gherghel a Vatikán nyílt vagy hallgatólagos beleegyezésével - azt az egyházi törvényt sem tartotta tiszteletben, azaz durván megsértette, amely szerint a híveknek az anyanyelven tartott liturgiához joguk van. Petru Gherghelnek a Vatikánnal való szembeszegülése mellett van a moldvai csángóellenes egyházi és világi provokációk, a templomokban (például Klézsén) elhangzó szitkok, becsmérlő és gyalázó szövegek, Bákó parlamenti képviselőinek (Nicolae Sersea, Dan Constantinescu) magyar- és csángómagyar-ellenes kirohanásai, a történelemhamisító Dumitru Martinas kultusza, a róla elnevezett román csángó egyesület ténykedése, és igazat kell adni Mádl Ferencnek, amikor sejteti, hogy a magyar nyelvű egyházi szertartások bevezetésével lesznek problémák. /Sylvester Lajos: Gherghel püspök katolikusabb a pápánál. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./"

"Első ízben került európai fórumok elé 2001-ben a csángó kultúra ügye. A csángómagyarok hiába kérvényezték, hogy Klézsén és Pusztinán elkezdődjék az iskolákban a magyar nyelv oktatása, vágyuk nem valósult meg. Csángóügyben a 2001-es év első fontos lépését éppen a csángómagyar törekvések ellen fellépők tették, amikor március 17-én Bákóban megalakították a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesületet. Elnökük, Gheorghe Bejan kijelentette, Moldvában semmi keresnivalójuk a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek, a moldvai katolikusok ősidőktől fogva románok. A rendezvényt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke levélben üdvözölte. Az egyesület vádjaira az Európa Tanács parlamenti közgyűlése adott csattanós választ. A közgyűlés állandó bizottsága május 24-én Isztambulban foglalt állást csángóügyben. Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentése alapján a testület kilenc pontban fogalmazta meg ajánlásait Románia számára. A 9078-as ajánlás a csángókat római katolikus vallású nem homogén csoportként mutatja be, mely a középkortól Moldvában él, a magyar nyelvnek egy archaikus formáját beszéli, és egész Európa számára rendkívül értékes hagyományvilágot, kultúrát képvisel. Az ajánlás szerint a román alkotmánnyal és az oktatási törvényekkel összhangban biztosítani kell a csángók számára az anyanyelvű oktatás lehetőségét. A helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvük tanításához, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni. A dokumentum szerint a csángó szülőket tájékoztatni kell a román oktatási törvényekről, és segíteni kell őket abban, hogy alkalmazzák a törvény nyelvhasználatra vonatkozó lehetőségeit. Ugyanakkor lehetőséget kell nyújtani a csángóknak az anyanyelvi római katolikus misék hallgatására és arra, hogy az egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. A dokumentumot egyhangúlag fogadta el az állandó bizottság, kénytelen-kelletlen Gheorghi Prisacaru szenátor, Románia képviselője is megszavazta. A szenátus külügyi bizottságának elnöke üdvözölte az Európa Tanács döntését. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) úgy döntött, nem kezd el újabb, kudarcra ítélt harcot a Bákó Megyei Tanfelügyelőséggel azért, hogy az iskolákban induljon be a magyar nyelv tanítása. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával hét moldvai településen tizenkét pedagógus irányításával indított alternatív magyarórákat. Klézsén, Budán, Somoskán, Pusztinán, Rekecsinben, Diószénen és Trunkon többnyire magánlakásokon kezdődtek el a délutáni magyarórák. Ezzel párhuzamosan a csángómagyar közösségi házak építésébe is belekezdtek. Az MCSMSZ július közepén költözött át új bákói székházába, melyet szintén az NKÖM támogatásából vásárolt. Ugyanabból a pénzforrásból Forrófalván és Pusztinán is telket vásároltak egy-egy közösségi ház építésére. "Lesznek olyan központjaink ezekben a falvakban, ahová hazatérhetnek az Erdélyben és Magyarországon tanuló csángó diákok, ahol programokat szervezhetnek, tanítást vállalhatnak - nyilatkozta Bartha András, a szövetség elnöke. A békés építkezés időszakának a hatóságok durva fellépése vetett véget. November 14-én házkutatással és bírságokkal fenyegették meg azokat a klézsei csángó családokat, akik befogadták az iskola utáni magyartanítást. "A főtanfelügyelő-helyettes asszony legalább ötször kijelentette: ha nem felel meg számomra, ami itt van, menjek Magyarországra - nyilatkozta a Krónikának Istók Angéla, az egyik berendelt asszony. - Én azt mondtam, nem akarok elmenni, de magyarok voltak az első szavak, amelyeket anyámtól hallottam és megtanultam, és azt akarom, hogy a gyermekeim is megtanulják a magyar nyelvet." A klézsei hatósági fenyegetéssel egy időben foglalt állást csángóügyben Strasbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Szorgalmazta az anyanyelvi oktatás támogatását és a csángó nyelvű istentiszteletek biztosításának lehetőségét, s ennek kapcsán üdvözölte a Szentszéknek a csángó kisebbség anyanyelvű hitoktatását és lelkipásztori ellátását célzó törekvéseit. A Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én a prefektúra írásos felkérése nyomán szálltak ki Klézsére, ahol meglátogatták a délutáni magyarórák helyszíneit. Megállapították, a magánlakásoknak nem megfelelő a hőszigetelése, és az udvar végében mindössze egy illemhely áll az ott lakó család és a gyermekek számára. Ideiglenesen betiltották a tanítást az épületekben, és öttől negyvenmillió lejig terjedő bírságot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a szükséges átalakítások és jóváhagyások nélkül órákat tartanának bennük. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztályától tudta meg, hogy a romániai iskolák hatvan százaléka nem rendelkezik az egészségügyi hatóságok jóváhagyásával. A minisztérium illetékesei azt is elmondták, az egészségügyi jóváhagyás nélkül működő tanintézmények száma csupán Bákó megyében 223. A minisztériumi közleményből kiderült, a Klézse községhez tartozó öt iskola közül csupán egy rendelkezik egészségügyi jóváhagyással. Miután a csángószövetség vezetői és az oktatási program szervezői az RMDSZ ügyvezető elnökével is tanácskoztak, úgy döntöttek, elkezdik a kilincselést a hivatalokban, hogy összegyűjtsék a délutáni oktatás törvényesítéséhez kért jóváhagyásokat. Budapesten az Országházban november 27-én Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese tájékoztatta az Országgyűlést a csángóföldi történésekről. A csángó szövetség és az oktatási program vezetőinek november 29-én sikerült első ízben érdemi vitát folytatni a magyar oktatás ellen fellépő hatóságokkal. Hegyeli Attila programvezetőt és Bilibók Jenőt, az MCSMSZ alelnökét idézték be a Bákó Megyei Tanfelügyelőségre. A két fiatalember azt a kérvényt is magával vitte, amelyet egy nappal korábban harminchét magyarul tanuló klézsei gyermek szülei írtak alá. December 8-ra a klézsei rendőrségre idézték be a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit. A rendőrség a vizsgálatot alighanem a Krónika érdeklődése miatt fújta le. A rendőrtiszt végül úgy döntött, nem avatkozik bele az ügybe. A csángókérdés december 10-11-én ismét felmerült az Európa Tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságának párizsi ülésén. Gheorghi Prisacaru szenátor üdvözölte a miniszteri bizottság november 14-én elfogadott csángó-ajánlásait. Arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy egyes magyarországi hivatalosságok - semmibe véve az Európa Tanács dokumentumait - továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. Prisacaru egyben jelezte, 2002-ben Románia kész a Román Akadémia és más intézmények bevonásával tudományos ülésszakot szervezni a csángókérdésről. Úgy vélte, visszaélésnek tekinthetők a csángók magyar kisebbségbe való beolvasztására tett ismétlődő kísérletek. /Gazda Árpád: Európai ügy. Visszatekintő a csángókérdésben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./"

Az utóbbi hónapokban agresszív támadás indult a magukat csángómagyaroknak vallók és mindenki ellen, aki érettük egy szót ki mer ejteni. A támadás nem kíméli azokat a prominens román személyiségeket sem — a Helsinki Emberjogi Bizottság és a Pro Europa Liga képviselőit például —, akik hivatalos jelentésben emelték föl szavukat a moldvai csángók erőszakos asszimilációja ellen. A hírek szerint Klézsén házkutatási engedély nélkül a rendőrség behatolt Hegyeli Attila lakásába, és a fakultatív magyar oktatást felvállaló pedagógusokat felszólították a térség elhagyására. Régi, primitív és alantas módszer felújítása, hogy csángó eredetű egyházi és világi potentátokat szólaltatnak meg az ügyben, jellemezte a helyzetet Sylvester Lajos. A Formula AS egyik januári számában Stefan Erdes bákói dékánt, prof. dr. Anton Cosát és Gheorghe Bejant, a Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesületének elnökét szólaltatta meg a riporter. Stefan Erdes szerint a 264 000 Bákó környéki római katolikus mind románul beszél, azt is, hogy a csángó név, amellyel őket illetik, sértő. Prof. Anton Cosa ,,tudósként" közelített a témához. A csángó etnikum dialektusa szerinte az arománokéval és isztrorománokéval azonos, és semmiképp a magyarokéval. Akik Erdély felől érkeztek, azokat ott, helyben elszékelyesítették. Onnan a sok magyarosított név. A nyilatkozók központilag szervezett és irányított propaganda szószólói. Andronic miniszter asszony egyre-másra nyilatkozik. Legújabban egy tudományos bizottságot állíttatott fel, amely ki fogja deríteni, hogy a csángók román vagy magyar eredetűek-e. Nos, ha az előbb említett illusztris személyiségekből és társaikból állt össze ez a bizottság, amely egyszerűen kiiktatja hétszáz év dokumentumokra alapozott magyar és nemzetközi szakirodalmát, akkor várható, hogy a csángók származása is a dákoromán eredetmonda része lesz, s ez a jelentés kerül a nyugatiak asztalára. "Az RMDSZ most mozduljon, s ne csak a kormány körül sündörögjön, hanem a nyugati fórumoknál is, mert most fogjuk a csángókat végleg elveszíteni, s Moldva valóban az egykori magyarság temetője lesz. A legfrissebb egyezményből is tetten érhetően kiderül, hogy ott kell biztosítani az anyanyelv fakultatív oktatását, ahol erre reális igény van." – írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Eltemetjük-e a csángókat? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

A csángó kérdés minden népszámlálástól függetlenül is kérdés. Maguk a csángók erősítenek egyik vagy másik irányba, szövetségük csángómagyarnak mondja magát, a Dumitru Martinasról elnevezett egylet a román csángókat hívta be. A iasi-i római katolikus püspök körlevele óvintézkedés, miszerint a csángók románok, s a moldvai katolikusok feltüntetése külön népcsoportként példa nélküli eset, mert a csángók soha nem szerepeltek önálló népcsoportként, hivatalos összeírásban, legalábbis. A népszámlálási dokumentumokban a csángó népcsoport szerepel ugyan, de a csángó nyelv nem. Nyelv nélkül nép nincs, ezért se vallja magát senki csángónak – sommázza a püspöki körlevél. A moldvai csángókról megszövegezett Európa Tanácsi ajánlás, a Helsinki Bizottság és a Pro Európa Liga által megfogalmazott jelentés is a csángók önálló népcsoportként való elismertetése mellett teszi le a garast. /Oláh István: A csángók népszámlálás előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

A román kormány információs minisztériumának közleménye szerint ápr. 29-én a román parlament N. Balcescu termében nemzetközi konferenciára kerül sor A moldvai római katolikusok (csángók) kulturális identitása címmel. A konferenciát a bukaresti egyetem, a bákói Dumitru Martinas Egyesület, a Kovászna és Hargita Megye Európai Tanulmányok Intézete, a római katolikus püspökség szervezi a román kormány tájékoztatási minisztériumának anyagi támogatásával. A szeminárium keretében népművészeti kiállítást szerveznek a Parlamentben, bemutatják a bukaresti egyetem által 32 moldvai faluban végzett kutatás eredményét. A rendezvényen részt vesznek szakemberek Jászvásárrról, Bákóból, Sepsiszentgyörgyről, Kolozsvárról, Bukarestből; valamint az Európa Tanács képviselői, Bukarestben akkreditált diplomaták, kulturális attasék, parlamenti képviselők, újságírók stb. Dr. Pozsony Ferenc egyetemi docens, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke aziránt érdeklődött az internetes csángó levelezési listán, hogy a szervezők milyen magyar szakembereket és intézményeket invitáltak meg a rendezvényre? Kérdését a lap továbbítja az illetékesekhez. /Bukaresti csángó-konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Ápr. 29-én a tájékoztatási minisztérium pénzügyi támogatásával a bukaresti egyetem és több civil szervezet a parlament Nicolae Balcescu termében nagyszabású szimpóziumot szervez A moldvai római katolikusok (csángók) kulturális identitása témával. Markó Attila államtitkárhelyettes jelezte: hivatalukat nem is tájékoztatták a szimpóziumról. Daniel Jurcan, a minisztérium kommunikációval és országimázzsal foglalkozó államtitkára közölte, nem ő foglalkozik vele. Eugen Popescu minisztériumi igazgató arról tájékoztatott, hogy a szimpóziumot a minisztérium támogatja anyagilag, de a szervezés már nem tartozik hatáskörébe. Erre a bukaresti egyetem, a bákói Dumitru Martinas Egyesület és a sepsiszentgyörgyi Kovászna és Hargita Megye Európai Tanulmányok Intézete vállalkozott. Sepsiszentgyörgyön Ioan Lacatusu igazgató elmondta: a programot napokkal ezelőtt eljuttatták a Rompreshez és a Mediafaxhoz. Számít a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesületre. - A kolozsvári Babes?Bolyai Egyetemen oktató csángó-szakértőket nem hívták meg a tervezett megbeszélésre. /(Gyarmath János): Csángószimpózium és háttere. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./

Ápr. 29-én Bukarestben a Román Akadémia és a Köztájékoztatási Minisztérium közösen szervezett A moldvai római katolikus csángók identitásáról címmel nemzetközi szemináriumot. Az Apador-CH és a Pro Európa Liga, amelyek 2001 decemberében egy átfogó tanulmányt készítettek a csángók azon csoportjáról, akik magyarnak vallják magukat, jelentkeztek a szemináriumra. A kapcsolattartással megbízott minisztériumi alkalmazott azonban azt nyilatkozta, hogy a bákói Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület akkreditálja a résztvevőket. Ez utóbbinak az elnöke, Bejan Gheorghe pedig egyszerűen megtagadta az engedély megadását a Pro Európa Liga, az Apador-CH és más egyesületek illetve újságírók számára. Ilyenként a Pro Európa Liga és az Apador-CH véleménye szerint a szeminárium a magukat magyarnak valló csángók elleni propagandának minősül és szöges ellentétben áll az Európa Tanács előírásaival. Az eljárás nemcsak az Akadémia hírnevén ejt csorbát, hanem a Köztájékoztatási Minisztériumén is, mivel maga a tény, hogy közpénzeken szervezett szemináriumra a meghívottak kijelölését nem közintézményekre bízzák, már önmagában megengedhetetlen egy jogállamban. Az érintett két szervezet, a Pro Európa Liga és az Apador-CH magyarázatot követelt a szervezőktől, és remélik, hogy a részt vevő nemzetközi szervezetek elhatárolják magukat a demokrácia elveit sértő eljárástól. /Korondi Kinga: Tiltakozik a Pro Európa Liga. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./

"A hét végén az Európa Tanács küldöttei Jászvásáron tartottak úgynevezett csángószemináriumot: "szakértői" vitát folytattak e népcsoport múltjáról. Az eseményt az ET szorgalmazta, ugyanis a szervezet miniszteri bizottsága tavaly novemberben az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvű misézés bevezetését kérte a csángó közösség számára. Négy magyar és tizenkét román szerző értekezett a csángókról. A kimerítő előadások miatt két nap alatt alig egy óra jutott vitára. A román szakértők vehemensen igyekeztek bizonyítani a csángók románságát. Ezekkel a "szakvéleményekkel" állították szembe a moldvai katolikusság több évszázados asszimilációját igazoló hiteles történelmi elemzéseket, illetve a csángók képviseloinek a jogsérelmekrol, valamint a román hatóságokkal és a római katolikus egyházzal folytatott harcról szóló eloadásait. /Mózes Edith: Eroszakkal is... ha jólesik. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./ A tanácskozáson Gheorghe Bejan, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kifejtette: az Európa Tanács bedőlt a magyar propagandának, amikor a csángóajánlásokat megfogalmazta, mert "a moldvai katolikusok románok, és mindig is azok voltak". A vendégeket olyan két katolikus faluba vitték helyszíni szemlére, amelyekben ma már valóban a román identitás, a román nyelv a meghatározó. E demonstráció azonban alighanem balul sült el. A színpadon a csángókat gyalázó csasztuskákat szavaltak, amikor a közösség apraja-nagyja túlfűtötten harsogta a "Noi suntem romani" (mi románok vagyunk) kezdetű dalt. /Gazda Árpád: Félresikerült demonstráció. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./ Sógor Csaba szenátor szerint a konferencián főördögnek Tánczos Vilmos néprajzkutatót kiáltották ki, akinek az előadását ízekre szedték a botcsinálta nyelvészek, etnográfusok és történészek. Könyvészeti forrásként a Dumitru Martinas féle művekből merítettek a román előadók, mire Tánczos elmondta, hogy azok írója egyszerű, magát románnak valló moldvai csángó volt, írásaiból nem lehet sokra következtetni. -Martinas szerint a csángók lél vagy rér szavára egy latin megfelelőjű kifejezést találtak, amely alátámasztja a csángók román eredetét. Erre Tánczos válaszként elmondta, hogy a szó a sógorsági viszonyt jelenti, és sehol máshol a román nyelvterületen nem fordul elő, csak a moldvai csángók körében, miközben a magyar nyelvterületen nagyon sokfelé megjelenik. A csángó szervezetek képviseletében előadást tarthatott Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke és Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Az előadásokat végighallgató Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök agresszíven vitatkozott Tánczos Vilmossal, aki szó szerint idézte a csángó megfélemlítetteket, akikről templomi szószéken jelentették ki, hogy nyelvük az ördögé. /K. L.: Szemet szúrt az olasz lobogó, hát meggyalázták. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 9./"

"Pozsony Ferenc néprajzkutató a hét végén Jászvásáron megrendezett, a csángók eredetét, nyelvét vizsgáló nemzetközi konferenciának egyik résztvevője volt. Pozsony Ferenc nemrég kiadta a csángókról szóló román nyelvű kötetét. Ahogy a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenő szerzőhármas által 1981-ben megjelentetett A moldvai csángók népművészete című kötet elhagyta a nyomdát, csakhamar átírták és 1985-ben nagy példányszámban kiadták Dumitru Martinas csángókról szóló munkáját. A dilettáns szerző művében azt próbálta bizonygatni, hogy a moldvai csángók ősei voltaképp Délkelet-Erdélyben félig-meddig elmagyarosított románok. A római katolikus egyház közreműködésével forgalmazott kötet tételeit a hivatalos propaganda csakhamar dogmává merevítette, majd 1990 után angol és olasz nyelven is megjelentette. A Benda Kálmán történészprofesszor által vezetett munkacsoport kutatásaiból megszületett Moldvai Csángó-Magyar Okmánytár című munka vitathatatlanul alátámasztja az erdélyi magyarság folyamatos kitelepedését a Kárpátok és a Szeret folyó közötti területre. A csángók anyanyelve tükrözi a moldvai magyar közösségek folyamatosságát is, hiszen közöttük találunk középkori nyelvjárásban beszélőket, mások pedig éppen a 18-19. századi Székelyföld nyelvállapotát őrizték meg. A hatalmas mennyiségben összegyűjtött magyar nyelvű folklóralkotásaik szintén magyar eredetüket és kultúrájukat támasztják alá. A kutatók csupán Klézsén az utóbbi másfél száz év alatt több ezer magyar népköltészeti alkotást gyűjtöttek össze, ami egész Európában páratlanná és híressé teszi ezt a moldvai falut. A konferencia légkörét tükrözi, hogy Tánczos csak háromperces felszólalási lehetőséget kapott, ő a moldvai csángóság nyelvi asszimilációjának a tényét igyekezett nyomtatott szöveggel dokumentálni. Felolvasta az 1880-ban, Szamosújváron megjelent Amicul Familiei-ből egy szövegrészt, amelyben Ioan Polescu helybéli író a kéthetes moldvai útján tapasztaltakról számolt be. Az erdélyi román értelmiségi megrökönyödve tapasztalta, hogy Moldvában az erdélyinél is rosszabb a helyzet, mivel kéthetes utazása alatt román nyelven még vizet sem tudott kérni a helybéliektől. Sokatmondó, hogy a 19. század végén a csángó gyerekek még jó napotot sem tudtak köszönni románul. Az író levélben tájékoztatta az akkor bukaresti román kultuszminisztert, akit felszólított a román nemzeti érdek által megkövetelt gyors románosítás végrehajtására. A szamosújvári író a leghatékonyabb asszimilációs eszközként a román nyelvű iskolai tanítás és liturgia bevezetését jelölte meg. - Az 1992-es népszámlálás szerint Moldvában összesen 239 938 római katolikus élt. Tánczos Vilmos terepkutatásai szerint a kilencvenes évek közepén a moldvai katolikusok 25,8 százaléka beszélte még ősei anyanyelvét, a magyart. A néprajzkutató a magyarul beszélők számát, különböző terepmódszerek segítségével 62 ezerre becsülte. A tizenkilencedik század végén a moldvai csángóknak több mint 70 százaléka magyar anyanyelvű volt. Bő száz év alatt a csángóság háromnegyede veszítette el anyanyelvét. - Az idei népszámlálás torz, mert számos megfélemlítési és manipulálási technika érte a moldvai csángókat. Például a jászvásári püspök körlevélben igyekezett befolyásolni a csángók identitásválasztását, amit a papok minden templomban tovább magyaráztak. Többek között azzal is győzködték híveiket, hogy ők azért románok, mert "sunteti romano-catolici", tehát a felekezet megnevezésében római szó voltaképpen a román eredetükre utal. Ezt csak betetőzték a számlálóbiztosok által elkövetett csalások is, amit akkor részletesen tálalt a magyar nyelvű sajtó. /Borbély Tamás: Az anyanyelvű mise esélye a csángóknál. Beszélgetés Pozsony Ferenccel, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./"

"A Dumitru Martinas Egyesület a moldvai római katolikusok nagy többségének a nyomására alakult. Azok nyomására, akik románoknak vallják magukat, akik a katolikusság 95 százalékát teszik ki, és akiknek korábban nem volt semmilyen képviseletük, jelentette ki Gheorghe Bejan, az egyesület elnöke a vele készült intejúban. - Amikor a többséget arra kötelezik, hogy egy más nyelvet beszéljen, mint amit szeretne, természetes, hogy megsértették az érdekeit - mondta Bejan, aki az Európa Tanács 1521-es ajánlásáról beszélt. Gazda Árpád közbevetette, hogy az ajánlás ezt nem tartalmazza, továbbá a szociológiai felmérés szerint a moldvai katolikusok közül minden negyedik beszéli a csángó nyelvet. Gazda emlékeztetett: Dimitrie Cantemirtől Nicolae Iorgáig valamennyi neves román történész egyetértett abban, hogy a moldvai katolikusok magyarok. Bejan szerint felületesen kezelték az eredetük kérdését. /Gazda Árpád: Magyar veszély? Interjú a Martinas Egyesület elnökével. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./"

"Duma András Klézse felső, Tyúkszer nevű részén született. Sokáig mindennel foglalkozott, majd Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő segítője lett. Elmondta, hogy Szeret-Klézse Alapítvány bejegyzése 1999-ben történt. Célkitűzései kezdetben az oktatásra és a szociális szférára vonatkoztak. Később kialakult egy olyan igény, hogy az alapítvány létrehozzon egy csángó értelmiségi réteget az évek során, amely majd képviselni tudja ezt a népcsoportot. Támogatóik közé tartozik az Illyés Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A moldvai csángómagyar Moldvában bozgor (hazátlan), Erdélyben büdös csángó, Magyarországon büdös oláh. Egyesek lemondtak a csángókról. A csángóknál a család, a gyerekek szentek voltak. A tisztesség és a becsület elsőrendű volt. Ez most kezd változni, a modern világ hatásai a csángóságra is rázúdultak. Az idei népszámlálásnál a román papok abban jártak, hogy az emberek románoknak vallják magukat, a civil szervezetek pedig elmagyarázták, hogy magyarnak írassák be magukat. Csökkent a csángók száma: az 1992-es népszámláláskor 2100-at, most pedig 1200 főt regisztráltak. Az Európai Parlament elfogadta, hogy létezik csángó népcsoport. A népszámlálási adatokat nem kell komolyan venni. Csángóföldön kiépültek a különféle civil szervezetek. Van egy ellenszervezet is, a Dumitru Martinas nevű román társaság. Az előző magyar kormánynak jó programja volt a csángóság megsegítésére és kiemelkedésére. De mindegyik csángó szervezetet egyenlőképpen kell támogatni, nem lehet egyet kiválasztani. A Szeret-Klézse Alapítvány tagjai mind RMDSZ-tagok, ennek ellenére még nincs Moldvában RMDSZ-tagszervezet. Előbb-utóbb kialakul egy önálló helyi szervezet Moldvában is. /Fábián Tibor: A csángók legalább felvetik a kérdést, hogy kik ők. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./"

"Ápr. 26-án Kolozsváron a moldvai csángó közösségek kutatásáról tartottak konferenciát. Meinolf Arens a Vatikán csángópolitikájáról rajzolt nem sok optimizmusra okot adó képet, Marius Diaconescu pedig a csángók román eredetét bizonyító úgynevezett Martinas-elméletet zúzta porrá. A németországi Meinolf Arens és a bukaresti Marius Diaconescu történész tartotta a két legizgalmasabb előadást. A rendezvényt - amint a megnyitón Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke elmondta - azzal a céllal szervezték, hogy a különböző, csángókutatással foglalkozó műhelyek megismerjék egymás kutatási eredményeit, és összehangolják munkájukat. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója megemlítette, hogy a magyar csángókutatás a 20. században a csángómentéssel kapcsolódott össze, és ez az összekapcsolódás kedvezőtlenül hatott a tudományos munkára; most már viszont elérkezett annak az ideje, hogy a tudomány el tud vonatkoztatni az érzelmi megközelítéstől. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a moldvai katolikusok identitáskrízisének okait kutatván a román eredet mítoszát elemezte. A mítoszok kategóriájába sorolta a csángók román eredetének elméletét. Ez azért számít meglepetésnek, mert a Román Akadémia által szervezett tavalyi bukaresti és iasi-i csángószeminárium éppen a csángók román eredetének bizonyítását szolgálta. Diaconescu előadásából kiderült, a román eredetről Iosif Petru M. Pal, a moldvai Ferenc-rend vezetője már 1941-ben, néhány évvel Martinas munkája előtt könyvet adott ki. Ezek a munkák egy olyan korban születtek, amikor a bécsi döntést követően fellángoló román nacionalizmus a moldvai csángókat is megbélyegezte. Magyarságuk miatt a román hatóságok megtagadták a moldvai katolikusok állampolgári iratainak kiállítását, megvonták tőlük a földvásárlás jogát. E súlyos diszkriminációra azzal válaszolt a klérus, hogy hívei védelmében megpróbálta a csángók románságát bizonyítani. E bizonyítási szándék Dumitru Martinas művében csúcsosodott, ez azonban a megírásakor nem ütötte meg a kiadhatóság mércéjét. "Ezt a művet javították fel Ioan Coja történész vezetésével és adták ki az 1980-as években, amikor sürgősen kellett csattanós választ adni a Magyarországon feléledő Erdély iránti érdeklődésre" - magyarázta Marius Diaconescu. Meinolf Arens megjegyezte, a pápai levéltárak iratai alapján Rómában banalitásnak számított a népcsoport magyarsága. A kutató szerint a Vatikánnak a 19. század végétől általános törekvése volt a nemzeti római katolikus egyházak megteremtése. Raimund Netshamer bukaresti római katolikus püspököt a 20. század elején egy pápai kihallgatás után azzal az üzenettel bocsátották el: legyetek jó katolikusok, és legyetek jó románok. Ez a törekvés csak fokozódott azt követően, hogy Romániában betiltották a görög katolikus egyházat. Az 1960-as és 70-es évektől az egész szocialista táborból Moldvában építették a legtöbb római katolikus templomot. Arens úgy vélte, a csángók anyanyelvi hitéletének nem kedvez a keleti és nyugati keresztény egyházak egyesítésének római szándéka sem. A Vatikán ugyanis úgy látja, Bukaresten keresztül közeledhet az ortodoxiához. A német kutató példaként hozta fel II. János Pál pápa 1999-es romániai látogatását, amikor a szentatya - engedvén az ortodox követelésnek - nem látogatta meg erdélyi magyar híveit. A konferencián több erdélyi és magyarországi nyelvész, néprajzkutató és antropológus mutatta be kutatásának eredményeit. /Gazda Árpád: Porrá zúzott eredetmítosz. Konferenciát tartottak a csángókutatásról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./"

"Gabriel Andreescu legújabb könyve: Extremismul de dreapta in Romania /A jobboldali szélsőségesség Romániában/ Kolozsváron jelent meg, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja kiadásában, az Etnokulturális Diverzitás Romániában sorozat keretében. Gabriel Andreescu szembe mert szállni a kormányzat túlkapásaival, a nacionalizmus értelmiségi képviselőivel. A Román Helsinki Bizottság, az APADOR elnökeként például rendkívül kritikus tanulmányt tett közzé (munkatársaival, Renate Weberrel és Valentin Stannal együtt) Románia és a Moldovai Köztársaság viszonyáról. Andreescut foglalkoztatja a kisebbségi kérdéskör. (Erről szólt A rulett. Románok és magyarok, 1990-2000 című kötete.) Legújabb könyvében Andreescu abból indul ki, hogy Romániában a totalitarista vagy szélsőséges cselekmények azonosítása, felderítése a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hatáskörébe tartozik. Az SRI viszont, ahogy a szerző írja, "az ultranacionalizmust kezdeményező intézmény", olyan körülmények között, amikor "a romániai jobboldali szélsőségesség legsúlyosabb, leghatékonyabb és továbbra is legveszélyesebb formája az ultranacionalizmus". Román sajátosság, hogy az ultranacionalista politika kezdettől fogva végigkíséri a volt kommunista politikai rendőrség szerkezetére épülő SRI tevékenységét. Az 1989-es győztes forradalom után a Szekuritátét, s annak állományát és javait a hadsereg ellenőrzésére bízták, a titkosszolgálatok volt alkalmazottainak három hónapig járt a fizetés, utána más munkahely után kellett volna nézniük. Minthogy a közvélemény hevesen ellenezte egy hasonló új intézmény létrehozását, azt ki kellett kényszeríteni: 1990 márciusában "a titkosszolgálatok sajátos eszközeivel" megszervezték és kirobbantották a marosvásárhelyi véres konfliktust a románok és a magyarok között. Utána ezzel indokolták a SRI létrejöttének szükségességét. Létrehozásában, akárcsak a Vatra Romaneasca ultranacionalista szervezetében, oroszlánszerepet vállalt Ion Iliescu tanácsadója, Virgil Magureanu, a SRI első igazgatója. A Román Hírszerző szolgálat ugyanazokkal a nemzeti kommunista eszmeiségű, tompa gondolkodású volt szekusokkal "töltötték fel" (akárcsak a két szélsőséges politikai alakulatot, a Románok Nemzeti Egységpártját és a Nagy-Románia Pártot), akik korábban is meghatározták az állam maradi nemzetiségi politikáját. Gabriel Andreescu "a 2001-es őszi magyarellenes provokációról" ír. A híres eset úgy él a köztudatban, mint a két magyar többségű megye, Hargita és Kovászna renitenskedése, amivel "kivonták magukat az állam autoritása alól". A kormánypárt rádöbbent, hogy ez a diverzió neki sem túl jó, ezért az erről szóló parlamenti indítványt leszavazták. Gabriel Andreescu tanulmányában kimutatta, a SRI egyes vádjai miként sértik a román állam törvényei által is biztosított alapvető jogokat. Andreescu megemlítette, hogy az állam jelentős összegekkel támogatja a magyar többségű megyékben működő nagyszámú nacionalista szervezetet. Ecaterina Andronescu oktatási és kutatásügyi miniszter a közszolgálati televízióban propagandát folytatott Dumitru Martinas nézetei mellett, a csángók román eredetét illetően. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter nemzetközi szemináriumot szervezett a magyar csángók ellen irányuló elmélet népszerűsítésére. Andreescu kitért a Nagy-Románia Párt (PRM), a legismertebb és legveszélyesebb szélsőséges alakulat tevékenységére és a Román Ortodox Egyház (BOR) fundamentalista szélsőségességére. /A jobboldali szélsőségesség Romániában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./"

"Egy fiatal bukaresti román történész a nemrég Kolozsváron tartott csángó konferencián előadásában arra derített fényt, hogy a moldvai csángókat maga a moldvai katolikus egyház minősítette a negyvenes években román eredetűeknek azért, hogy megvédje a román hatalom részéről őket ért jogfosztással szemben. Az alapos kutatói munka eredményeként született bejelentést a konferencia hazai és külföldi kutatói elismeréssel fogadták. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az MTA Kisebbségkutató Intézete szervezésében rendezett konferenciáról, Marius Diaconescu nagy visszhangot kavart előadásáról Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanára beszélt. A Kolozsváron ápr. 26-án tartott konferencián olyan, a csángókkal foglalkozó kollégák voltak jelen Jászvásárból, Bukarestből, Kolozsvárról, Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, Németországból. Néprajzosok, nyelvészek, történészek szakmai megbeszélése volt. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem történeti karának előadó tanára bemutatta, pontosan dokumentálva, hogy az 1940-es évek elején a moldvai katolikusság, hogy megvédje a moldvai katolikus magyarságot az Antonescu-féle atrocitásoktól - állampolgári jogaiktól fosztották meg őket, például nem vásárolhattak földet, nem állították ki számukra az állampolgársági bizonylatokat -, megalkotott egy mítoszt, eredettörténetet, mely arról szól, hogy a moldvai katolikusok erdélyi románok, akiket a Székelyföldön félig-meddig elmagyarosítottak, és ezért Erdélyből Moldvába menekültek.A román tudósok jó része már akkor is tudta, hogy ez koholmány. Később ezt az elméletet Dumitru Martinas újra elővette, munkáját a román hatalom dogmává merevítette. A hatalom 1990 után is dogmaként kezelte ezt az eredetmítoszt, amit a román tudományosság azóta sem fogadott el. Marius Diaconescunak lehetősége volt román egyházi levéltárakat átnéznie, állami levéltárakban, sőt, a vatikáni levéltárban is kutakodott, jól beszél és olvas magyarul. A jászvásári egyház szárnyai alatt hetente jelennek meg falumonográfiák, könyvek, ahol szajkózzák a már említett eredetmítoszt, de hosszú távon ezek nem számíthatnak elismerésre. Hamarosan megjelentetik a kolozsvári konferencia anyagát, és igyekeznek ezt idegen nyelveken is közzétenni, sőt, a világhálóra is feltenni. /Fekete Réka: Nemzet-nemzetiség: Megdőlt a román eredetmítosz (Csángó konferencia politika nélkül). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./"

"Miközben a moldvai csángó falvakban újraindították az alternatív magyar nyelvű oktatást, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének betiltását kérte a bíróságtól. - Nem lehet elmagyarosítani valakit csak azért, mert az Európa Tanácsnál valaki úgy akarja - nyilatkozta a Bákó Megyei Tanfelügyelőség csángókérdésben illetékes vezetője. A strasbourgi dokumentumok szerint a helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvi oktatáshoz, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni. Megalakult az ellenszervezet, a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület. Elnöke, Gheorghe Bejan.A hetilap részletet közölt Bayer Zsolt-Lukács Csaba szerzőpáros Haza a magasban című, 2002-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával megjelent könyvéből. /Leiskolázva. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./"

Érdekes kétnyelvű sorozatot indított a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal. A Bibliotheca Moldaviensis a moldvai csángók sorsát tárja a világ elé. Az eddig megjelent kis kötetek: Bandinus (A Bandinus-kódex és a csángómagyarok ügye a XVII. század derekén), Pater Zöld (Zöld Péter élete és munkássága), Petrás (Petrás Incze János élete és műve), Nastase (Gh. I. Nastase a moldvai magyarokról a Bandinus-kódex alapján). A kiadásért felel Ferenczes István igazgató, a Székelyföld főszerkesztője, a Moldvai Magyarság című folyóirat kiadója. A sorozatot szerkeszti Mirka Szidónia-Kata. A lap idézte a Nastase című kötet összefoglaló utószavát: – A moldvai csángók eredetéről, történelméről egyre több tanulmány, dokumentum lát napvilágot. A szakirodalom, legyen az magyar, angol vagy más nyelvű, egyértelműen elismeri, hogy a Moldvában élő katolikus lakosság (néhány német, lengyel, olasz eredetű népességtől eltekintve) magyar származású. A román történetírás nagyjai, jelentősebb képviselői szintén ezt az álláspontot képviselték (Dimitrie Cantemir, Radu Rosetti, Nicolae Iorga). Gh. I. Nastase, a Iasi-i egyetem történész professzora, az 1926- os egyházi összeírások alapján készítette el Moldva magyarlakta településeinek térképét, és adatait összevetve Bandinus püspök adataival megpróbált fényt deríteni a moldvai magyar betelepedés folyamatára. 1934-35-ben jelentette meg Ungurii din Moldova la 1646 dupa "Codex Bandinus" (A moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex alapján) című munkáját. Ebben írja:"Végösszegzésként elmondható, hogy 1646-ban Moldvának kb. 5000 magyar lakosa lehetett." Nastase tanulmánya rámutat arra, hogy míg a falun élő magyar közösségek sokáig megőrizték anyanyelvüket, vallásukat, addig a moldvai városok magyar közösségei nyelvi és felekezeti szinten gyorsabban asszimilálódtak. A román tudós munkáját méltatva Benda Kálmán ezt mondja: "A szerző eredményei a következőképpen foglalhatók össze: a moldvai magyarok első okleveles említései a XIII. századból ismertek. Első falvaik a Szeret jobb partján, katonailag fontos helyeken épültek; közülük nem egyben ma is régi erődítmények romjai láthatóak. Ez valószínűsíti, hogy a magyar királyok által tudatos elgondolással, a tatárok ellen létesített határőr-települések voltak. Az északi részre a Szamos völgyéből, a délire a Székelyföldről történt a telepítés. A következő évszázadokban azután önkéntes kivándorlással számuk egyre gyarapodott. A XV. században az inkvizíció által üldözött dél-magyarországi husziták, a XVI-XVII. században a jobbágysorsot nem vállaló székelyek, majd a XVIII. században, a madéfalvi veszedelem után, a határőrszolgálat elől menekülő székelyek gyarapították számukat. Ezek a megállapítások mai ismereteink szerint is helytállóak." – A csángók magyar eredetét csak a román nemzetállami ideológia jegyében fogant, olyan tudományosnak nem nevezhető munkák tagadták, mint Dumitru Martinas vagy Bucur Ioan Micu művei. Napjainkban is egyre gyakrabban jelennek meg olyan román nyelvű tanulmányok, véleménynyilvánítások, amelyek megkérdőjelezik vagy egyértelműen tagadják e népcsoport magyarságát. Nastasénak ezt a munkáját a későbbi román történetírás elhallgatta, nem csoda, hogy a román történetírók lexikonában még a neve sincs megemlítve. Ezért fontos ennek a munkának az újrakiadása, hiszen egy nemzetközileg is elfogadott álláspontot képvisel, s megjelenésével mind a kutatók, mind a moldvai csángómagyarok története iránt érdeklődők számára elérhetővé válik. (Nastase. Kétnyelvű kiadás. Editie bilingva. Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita, Csíkszereda-Miercurea-Ciuc, 2003. A magyar fordítás Bartha György munkája.) /B.D.: Bibliotheca Moldaviensis. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

A Marosfői Nyári Szabadegyetem résztvevői záródokumentumban foglalták össze az előadásokból leszűrt tapasztalataikat. A három fontosabb kérdéskör: a határon túli románok, a székelyföldi románság, valamint a moldvai katolikusok helyzete. Az aláírók megállapították: „a Románia határai mentén, valamint a Balkánon élő őshonos román közösségeket agresszív asszimilációs folyamatnak vetik alá, e közösségek némelyike nem élvezi az európai előírásoknak megfelelő kisebbségi jogokat; a Kovászna és Hargita megyei románok állandó és fenntartott elnemzetlenítési folyamatnak vannak kitéve, fennáll annak veszélye, hogy az állam teljesen elveszíti joghatóságát ebben a térségben; a Bákó, Neamt és Iasi megyei római katolikus vallású románok elmagyarosítási folyamatnak vannak kitéve, melynek révén számos román családot vesznek rá különböző eszközökkel, hogy változtassa meg identitását. Ez olyan politikusok cinkosságával történik, akik rákényszerítik a helyi hatóságokra magyar tannyelvű osztályok indítását, noha e megyék római katolikus lakosságának 98%-a románnak vallja magát.” – Javasolták a határon túli románok kérdésében az állam hathatósabb beavatkozását, beleértve a hatékonyabb anyagi támogatást. A Kovászna és a Hargita megyei románok érdekében javasolták: „a román nyelv államnyelv státusának megerősítése Románia területén; a román egyetem létesítésének újrakezdése Maroshévízen, román, történelem és földrajz tagozatokkal – mint a Hargita megyei felsőoktatás egyetlen formája; alapok elkülönítése az állami költségvetésből a két megye civil társadalma és sajtója támogatására; a román közösség képviseletének biztosítása a Kovászna és Hargita megyei helyi adminisztrációban, anélkül, hogy feltételül szabnák a magyar nyelv ismeretét; stratégia kidolgozása a számbeli kisebbségben élő Hargita és Kovászna megyei románok számára; a Hargita és Kovászna megyei román kulturális intézmények által kezdeményezett kulturális projektek támogatása (múzeum, színház, folklóregyüttesek stb.); az etnikai alapú autonómia elnyerését célzó törekvések megállítása és akadályozása". A moldvai római katolikusok ügyében meg kell állítani a magyar egyesületek általi elmagyarosításukat; a Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete kiadványait és tevékenységét kell finanszírozni, a magyar szervezetek tevékenységét monitorizálni kell a Bákó, Neamt és Iasi megyei római katolikusok által lakott falvakban. /Veszélyeztetett románok saját országukban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./

A Bákó Megyei Levéltár a moldvai római katolikusokkal foglalkozó konferenciát szervezett. Vilica Munteanu igazgató sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a rendezvényen egyedül Varga Andrea budapesti kutató képviselte a magyar tudományosságot. Kallós Zoltánt és Pozsony Ferencet is meghívták, ők azonban nem tudtak eljönni. Gheorghe Hura prefektus írásban elküldött üzenetében a demokrácia megcsúfolásaként értelmezte, hogy akadnak olyanok is, akik magyarságukról akarják meggyőzni a csángókat. Rafael Chelaru bukaresti levéltári kutató arról értekezett, hogy miként változott a moldvai katolikusok jogi státusa az évszázadok során. Amint előadásából kiderült, egymást váltogatták azok az időszakok, amikor az ortodox vallásúakkal egyenrangúak, illetve hátrányosan megkülönböztetettek voltak. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője egy 1938-as rendeletet olvasott fel: egy csángó falu polgármestere a prefektus írásos utasítására hivatkozva elrendelte, hogy szigorúan büntessék meg azokat, akik nyilvános helyeken a romántól eltérő nyelven beszélnek. Gheorghe Bejan, a magukat románnak valló katolikusok érdekvédelmi szervezete, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kijelentette, a hatóságok hibát követtek el azzal, hogy megengedték a magyar nyelv tanítását a moldvai iskolákban. Ioan Lacatusu, a Hargita–Kovászna Európai Tanulmányi Központ vezetője pedig azáltal látta bizonyítottnak a csángók románságát, hogy a székely megyékbe áttelepedett moldvai római katolikusok többsége a magyar közegben is a román identitást választja. /Gazda Árpád: Meghaladott elméletek? Csángókonferencia Bákóban jelképes magyar részvétellel. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./  

„A moldvai római katolikusok a kommunista rendszer által szörnyű nyomásnak voltak kitéve, hogy magyarokká váljanak. A szocializmus építése azt is célul tűzte, hogy kilúgozza a román nemzeti öntudatot, miáltal jobban ellenőrzése alatt tartja a társadalmat.” – olvasható a Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete által készített irományban. A csaknem négy újságoldalt betöltő fogalmazvány szerint az 50-es évek kommunista rendszere szovjet nyomásra magyar iskolákat indított be Moldvában azzal a céllal, hogy az itteni román katolikusok (a „tanulmányban” a csángók végig ezen a néven szerepelnek) elfelejtsék őseik dák-latin nyelvét. Az elmagyarosítás nem sikerült, mert a lakosság követelte, hogy gyermekei románul tanulhassanak. Ebben a törekvésben legnagyobb segítséget a iasi-i római katolikus püspökség nyújtott, amely hősi módra egyszerre viselt hadat a magyar mesterkedések és a kommunista rendszer ellen. A „román identitás elleni agresszió” 1989 után új lendületet vett, noha a közösség 95 százaléka románnak vallotta magát. Ez nem zavarta az RMDSZ és Budapest agitátorait, sőt odáig merészkedtek, hogy egy pusztinai bácsit rábeszéltek, a népszámlálás alkalmával, vallja magát magyarnak. Csakhogy bákói újságírók kiderítették: az öregember fia a csíkszeredai RMDSZ alkalmazottja. A leleplezések sora folytatódott 2002-ben, amikor Kallós Zoltán etnográfus, „mellékesen a moldvai katolikusok elmagyarosítása kommunista offenzívájának élharcosa” Kolozsvárról magyar népdalokat hozott, ezeket megtanította a római katolikusoknak, hogy azután népköltészetükkel bizonyítsa magyar származásukat. Érdemes emlékeztetni, hogy Kallós Zoltánt a kommunizmus idején bebörtönözték, most mégis a lapban mint a rendszer kiszolgálója szerepel. Gabriel Andreescu az Observatorul Cultural 2002. május 13-i számában kimutatta, hogy csángó témában az állami intézmények szervezte szimpóziumokra mindig a román sovén-nacionalizmusnak azokat az élharcosait hívják meg, akik egymással mindenben egyetértenek. Így történt többek között a Román Akadémia védnöksége alatt 2002. április 29-én Bukarestben megtartott szeminárium esetében is. A szervezőknek gondjuk volt arra, hogy ne hívjanak meg egyetlen magyar történészt sem, nehogy megzavarja a harmóniát, végül csak Borbély László RMDSZ-képviselő követelésére engedték be a terembe a csángó magyarok néhány képviselőjét. Gabriel Andreescu emlékeztetett: Dumitru Martinas Originea ceangailor din Moldova című dilettáns könyve 1985-ben, tehát a kommunista propagandagépezet rendelésére és jóváhagyásával jelent meg, legújabb kiadását pedig Ion Coja, a Vatra Romaneasca alelnöke látta el lelkendező előszóval. /Barabás István: Hamis tudós. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./