1920. dec. 14-én Nagyváradon a trianoni döntés következtében a Tiszántúli Református Egyházkerülettől leszakadt 8 csonka egyházmegye 153 egyházközségének küldöttei bejelentették az önálló egyházkerület megalakulásának szándékát. Ennek az eseménynek a 75. évfordulóján, dec. 14-én a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jubileumi közgyűlést hívott össze. Megjelentek között volt Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet, Hegedűs Lóránt, Márkus Mihály, dr. Bütösi János és dr. Csiha Kálmán püspökök, dr. Geréb Zsolt, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora valamint számos más hazai és külföldi egyházi, politikai és közéleti személyiség. Tőkés László püspök beszédéből a töretlen hit hangja csendült ki. Kiosztották a Pro Partium díjakat, melyeket idén Tempfli József katolikus megyéspüspök, András Ágoston nyugalmazott tanár, Demény Lajos történész és Húbert Ferenc, a budapesti Pro Hungaris Alapítvány igazgatója nyert el. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

A Magyar Reformátusok Világszövetsége tisztújító közgyűlésén Tőkés László püspököt választották a szervezet elnökévé, alelnökök lettek: Erdélyi Géza, Felvidék újonnan választott püspöke, Márkus Mihály dunántúli püspök, Szabó Dániel tiszáninneni főgondnok és Vitéz Ferenc, az amerikai Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin egyházkerületének püspöke, a szervezet új főtitkára Bodnár Ákos, a Tiszántúli Egyházkerület főgondnoka. /Magyar Nemzet, aug. 2./

Aug. 7-én és 8-án Marosvásárhelyen és Kolozsváron folytatódtak a református világtalálkozó rendezvényei. Marosvásárhelyen a Vártemplomban Hegedűs Lóránt püspök hirdetett igét. A román ortodox egyház üzenetét Gheorghe Sincan marosvásárhelyi esperes tolmácsolta. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében köszöntötte a megjelenteket. Ezután tartották a Vártemplomban a református értelmiségiek világtalálkozóját. Kolozsváron a Farkas utcai református templomban az ünnepi istentiszteleten Csiha Kálmán kolozsvári és Markos Mihály magyarországi püspök hirdetett igét. Jelen voltak az RMDSZ Kolozs megyei szenátorai és képviselői, városi és megyei RMDSZ-vezetői. A rendezvényen képviseltette magát a megyei prefektúra és a vallásügyi államtitkárság is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 8., 840. sz./ Kolozsváron a város minden református templomában tartottak ünnepi istentiszteletet. Incidens zavarta meg a Farkas utcai templomban rendezett ünnepséget, három férfi magyar zászlót próbált kitűzni a templomban. Ketten elfutottak, a harmadikat a rendezők elfogták és az azonnal megérkező rendőröknek átadták. A rendőrségen közölték, hogy az illető Kiss Csaba, vegyes házasságban él. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

"Jún. 9-én Markó Béla szövetségi elnök, Béres András, Borbély László és Kelemen Hunor államtitkárok, valamint Vajda László és Szatmári Tibor, a szövetségi elnök tanácsosai az RMDSZ bukaresti székházában fogadták a Magyar Biblia Társulat /MBT/ küldöttségét, melyet Dr. Harmati Béla MBT-elnök, a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke vezetett. A találkozón jelen voltak a Romániai Biblia Társaság /RBT/ képviselői is. Adorjáni Dezső, az RBT elnöke és Tarr Kálmán az MBT főtitkára ismertette a két intézmény kapcsolatainak alakulását és azon törekvését, hogy hozzájáruljon a román-magyar kapcsolatok fejlődéséhez. A megbeszélésen Markó Béla ismertette a romániai magyar közösség törekvéseit és az RMDSZ kormányban vállalt szerepét. Ezt követően Borbély László a helyhatósági törvény módosításáról, Béres András a tanügyi törvény módosítási tervezetéről, különösképpen az egyházi oktatás lehetőségeiről, Kelemen Hunor pedig az egyházi tulajdonban levő kulturális intézmények helyzetéről adott tájékoztatást. Az RMDSZ politikusai részletesen ismertették az egyházi és közösségi vagyonok visszaszerzésére irányuló törekvéseket, Harmati Béla evangélikus püspök és Márkus Mihály református püspök pedig beszámolt a magyarországi kárpótlási folyamat tapasztalatairól. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 10., 1045. sz./"

Okt. 31-én a pákozdi (Magyarország) doni emlékkápolnánál örök nyugalomra helyezték a Don-kanyarban elesett ismeretlen katona földi maradványait, amelyet okt. 30-án szállítottak haza. A koporsót katonai ünnepség keretében fogadták a tököli repülőtéren. A katona földi maradványaira a Dontól 300 méterre találtak rá. A 38-40 év körüli férfit valószínűleg 1943 januárjában ölte meg egy gránátszilánk. Becslések szerint a Don-kanyarban ekkor 10 nap alatt összesen 147 ezer magyar pusztult el. /Pákozdon eltemették a Donnál elesett ismeretlen katonát. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 1./ Ökumenikus gyászszertartás keretében, katonai tiszteletadással helyezték végső nyughelyére a Don-kanyar Emlékkápolna szarkofágjában az elesett ismeretlen magyar katona földi maradványait. Göncz Árpád köztársasági elnök kifejtette: a magyar településeinken mindenütt emléktáblák, emlékoszlopok őrzik a világtörténelem két, talán legvéresebb háborújában elesettek nevét. Azokét, akik - ma már nyugodt lélekkel mondható - áldozatok voltak, s akiket megillet a tisztelet, mert katonahalált, hősi halált haltak. Tisztességben képviselték hazánkat a Don mellett is, ahol az óriási túlerővel vívott csatában három nap alatt felőrlődtek, a fegyverek, a tömeg ereje legyőzte őket. Az egyházi szertartás keretében mondott imát az ő és hős társai lelkiüdvéért Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Márkus Mihály református püspök, valamint Labosa Lajos evangélikus püspök-helyettes, Fröhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi pedig emlékbeszédet mondott. /Végső nyughelyén az ismeretlen magyar katona. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

" Febr. 1-jén kezdődött a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlése, mely semmisnek nyilvánította novemberi határozatát a fegyelmi bizottság felfüggesztéséről. Borzási Gyula fellebbezéséről tárgyaltak, aki a novemberi közgyűlésen felfüggesztett fegyelmi bizottság elnökeként vitatta a határozatot, arra hivatkozva, hogy az a szükséges kvórum nélkül született. Ezt elismerték. Tőkés László megnyitóbeszédében kifejtette, hogy aggasztó a rend és az egység megbomlása, széthúzás, pártosság tapasztalható. Ezután öt református főpap /Hegedűs Lóránd, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, Erdélyi Géza, a felvidéki magyar reformátusok püspöke, Horkay László kárpátaljai református püspök, Márkus Mihály, a Dunántúli Egyházkerület püspöke és Pap Géza, a napokban tisztségébe iktatott erdélyi püspök/ kapott szót, s nagyváradi püspöktársuk kérésére valamennyien az egység megőrzését emelték ki. /Rais W. István, Szűcs László: Egyházkerületi Közgyűlések. Hat püspök szorgalmazta Váradon az egységet. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 2./"

"Félixfürdőn júl. 6-án zárul a Magyar Reformátusok Világszövetsége (MRVSZ) közgyűlése, megalakulásának 10. évfordulóján. Júl. 3-án a Magyar Református Egyházak Egyetemes Tanácskozó Zsinata Nagykőrösön tartott tisztújító ülést. Tőkés László elnök felelevenítve azokat a kedvezőtlen körülményeket és hibákat, melyek a világszövetség működését akadályozzák, már-már ellehetetlenítik. Ilyen a hiányos infrastruktúra, az érdektelenség, a teljesítetlen vállalások, a tagszervezetek negatív viszonyulása. Tőkés szólt 1998. őszi kényszerű lemondásáról, majd a lemondás későbbi visszavonásának hátteréről. Dr. Bodnár Ákos főtitkár a közgyűlésre kiadott dokumentumgyűjteményt ismertette, az ebben foglaltak felidézésével summázva az eltelt öt év történéseit. A közgyűlés újraválasztotta elnöknek Tőkés László püspököt. /A 101 küldöttből 56-an Tőkés Lászlóra voksoltak, 42-en Márkus Mihály dunántúli püspökre, három szavazat érvénytelen volt./ /Rais W. István, Szűcs László: Öt földrész reformátusai Félixfürdőn. Újabb öt évre Tőkés László az MRVSZ elnöke. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 6./"

"Júl. 14-én, vasárnap dr. Márkus Mihály református püspök és a pápai Református Teológia 18 hallgatója szünidei kirándulás keretében ökumenikus istentiszteleten vettek részt Resicabányán, a govondári Szentháromság Plébánia nagytermében. A vendégek Vajdaság (Torontálvásárhely) felől érkeztek az országba, hogy az egykori Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozott néhány gyülekezetet meglátogassák. Resicabányán a diákok református családoknál szálltak meg. Elsőként a református Templom és Iskola épületét látogatták meg, ahol megismerkedhettek az egyházközség, az épület, a gyülekezet rövid történetével, majd a Szentháromság Plébánia épületében rövid műsorral bemutatkoztak. Makay Botond református lelkipásztor Könyv vagy te is című kötetével ajándékozta meg a vendégeket. Innen Temesvárra indult a csoport, majd tovább haladva Nagyvárad, Székelyhíd, Erdőd, Szatmárnémeti, Koltó a történelmi múlt kiemelkedő helyei azok, ahol hosszabb-rövidebb időre megállnak. /Krassay Szörény: Magyarországi magas rangú református egyházi vendég. A pápai Református Teológia diákjai Resicabányán. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 16./"

Az idei V. Református Világtalálkozó keretében, augusztus 13-án Nyárádszeredában is ünnepi műsorral várták az érdeklődőket. Megemlékeztek Bocskai Istvánról, Erdély fejedelméről. Székely Endre, a Nyárádszeredai Református Egyházközség lelkipásztora hangsúlyozta: „Büszkék vagyunk, hogy elődeink, 1606 februárjában ezen a helyen nyilvánították Bocskai Istvánt fejedelemmé. Ugyanakkor az először leleplezett Bocskai-szobor 100 éves múltjára is visszatekintünk, amelyet 1906-ban állítottak az ő emlékére. 1924-ben eltávolították, '33-ig a templomban rejtegették, majd 1940-ig a Kolozsvári Református Teológia nyújtott menedéket a szobornak. A sok viszontagság után 1997-ben harmadszorra lepleztük le a szobrot, a 100-ból tulajdonképpen csak 31 évet volt a talapzaton, de reméljük, hogy többször nem kell eltávolítanunk onnan. Ez a mostani találkozó a fejedelemre való emlékezés méltó ünneplése”. Az ünnepi istentiszteleten dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Az ünnepélyen a nyárádszeredai Bocskai dalkör fellépett, majd Kilyén Ilka színművésznő következett. /Gábor Ildikó: Nyárádszeredában is Bocskaira emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

Presbiterek a kirakatban
Konferencián Egeresen a 21. századi kalotaszegi presbitériumok
„Ahol nincs vezetés, elvész a nép, a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.” (Példabeszédek 11:14) – ez volt a mottója a Presbiterek és presbitériumok a 21. században című konferenciának, amelyet Egeresen tartott a Kalotaszegi Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége. A presbiterek őszi konferenciájára a megyéhez tartozó minden egyházközség lelkészét, gondnokát és presbitériumát meghívták. A közös tanácskozás végkövetkeztetése szerint a presbiterek felelőssége igen jelentős, ugyanis életük kirakatban van, azzal példamutatóknak kell lenniük.
A konferencia Nagy Alpár egeresi lelkész prédikációjával kezdődött. Kiemelte, hogy a legjobb nevelési módszer a hívek, presbiterek, lelkészek példamutatása, mert hiába beszélnek arról, hogyan kellene élni, ha az életükben ez nem látszik, hiteltelenné válnak.
Ezután Gál Máté István, a presbiterszövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A köszöntések sorát Fáy József, az Erdélyi Református Egyházkerület elnöke folytatta. Beszédében ő is hangsúlyozta, hogy az egyházi tagok életükkel példát kell mutassanak, mert rájuk figyelnek. Cselekedeteikben látszania kell, hogy nem kényszerből, hanem szívből végzik a munkájukat.
A konferencia főelőadója Dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület volt püspöke, nyugalmazott lelkész volt. Előadása kezdetén mindenkinek átnyújtott egy Református magyar vagyok címmel ellátott cikkgyűjteményt, mely írások a Dunántúli Református Lapban jelentek meg 2010–2011-ben. A publikáció 8 pontban foglalja össze, hogy milyennek kell lennie egy református embernek.
A presbitereknek aktív szerepet kell vállalniuk a közösség életében. A körzetükhöz tartozó családokat legalább évente négyszer kellene meglátogatniuk, és beszélgetni velük gondjaikról, szükségleteikről, amit aztán felvetnének a presbiteri üléseken, és megoldást kereshetnek rá. Véleménye szerint a református egyház vezetése nem demokratikus kell hogy legyen, hanem a közösségi elvnek kell döntőnek és meghatározónak lennie. Ehhez bármikor segítségül hívhatják úgy egyházi, mint történelmi örökségüket, és kéri, hogy elgondolásaikat váltsák valóra ott, ahol éppen élnek. Hangsúlyozta: „Vagy errefelé kell tartani, vagy asszisztálunk a gyülekezetek és ezzel együtt a magyarság elsorvadásához!”.
A helybéli asszonytestvérek által tálalt kávé elfogyasztása után az egybegyűltek négy csoportban megbeszélték, megvitatták a hallottakat, megosztották egymással tapasztalataikat. Minden csoport moderátora egyöntetűen beszámolt arról, hogy a presbiterség legnagyobb nehézsége abban áll, hogy az életük kirakatban van. Javaslatok érkeztek arra vonatkozólag is, hogy a megválasztott presbitereknek indítsanak képzést a feladataikkal kapcsolatban. Továbbá szó esett arról, hogy nagyobb részt kellene vállalniuk különböző adminisztrációs feladatokból, hogy a lelkész többet foglalkozhasson a lelki jellegű ügyekkel. Mivel a gyülekezet szavaz bizalmat a presbitériumnak, együtt kell munkálkodnia velük. Ezért fontos a jó kapcsolat a gyülekezet, a lelkész és presbitériumok között.
A konferencia összegzéseként elhangzott: a presbiter példamutató életével tudja leginkább képviselni az egyházat, mert minden prédikációnál többet jelent az, hogy úgy éli az életét, mint ahogy azt mástól megköveteli.
A helyi lelkész néhány mondatban ismertette a helyi érdekességeket. Egeres 1263-ban már mezőváros. A település mai gótikus temploma 1390-ben épült, mely építmény az idők folyamán sokszor pusztult el. Templomában temették el 1573-ban Bocskai István erdélyi fejedelem Gábor nevű bátyját. 1910-ben építették az orgonát, mely pillanatnyilag nem működik, de ígéret van rá, hogy megjavítják. Ugyanebben az évben tartott népszámlálás adatai alapján 1374, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben a községhez tartozó településekkel együtt 7120 lakosából 3934 román, 2908 magyar, 272 cigány, 4 ukrán és 2 német volt. A gyülekezet ma mintegy 300 lelket számlál. Mivel a településnek nincs magyar iskolája, szombatonként tartanak magyar órákat külön a magyar, és külön a román gyerekek részére.
A konferencia után az egeresi kultúrotthonban megvendégelték a 70 résztvevőt. Mindenki lelki és gyakorlati tanácsokkal felvértezve indulhatott haza, hogy aztán a közös ügy, a megmaradás érdekében tovább végezhesse szolgálatát az Úr szőlőjében.
BECSKE ADRIENN
Szabadság (Kolozsvár)