Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Markaly Aranka
8 tétel
2015. augusztus 3.
Hét fiatal kutatót támogatnak
Közzétette az idei ösztöndíjasok névsorát a Székely Előfutár Alapítvány: az idei kiírás keretében hét székelyföldi fiatal tudományos munkáját támogatják.
„A Székely Előfutár Ösztöndíjak célja a Székelyföldről származó, alkotó tehetségek támogatása tudományos munka tanulásában, melyet választott tanácsadó segítségével, egyetemi vagy kutatóintézeti irányítással végeznek. Kizárólag székelyföldi születésű és ott lakóhellyel rendelkező személyek részesülhetnek az ösztöndíjból” – idézte fel közleményében az amerikai székhelyű Székely Előfutár Alapítvány.
Tájékoztatásuk szerint az ösztöndíj idei kiírására 36 pályázatot kaptak, ezek közül az írásos pályamunkák, majd telefonos, illetve Skype interjú alapján döntöttek az idei Székely Előfutár Ösztöndíjasokról. Ebben az évben hét pályázó kapja meg az ezer dollár értékű támogatást. Ezt két részletben utalják: az összeg első egyharmadát a pályázat elnyerésekor, hátralevő kétharmadát pedig a kutatásból származó és közlésre alkalmas dolgozat, vagy zsűrizett művészeti eredmény bemutatásakor.
Az idei Székely Előfutár Ösztöndíjasok egyike a csíkszentdomokosi Markaly Aranka, akinek történelmi kutatását támogatják. Az alapítvány közlése szerint munkájában azt a 17. században történt változást körvonalazza, amely a korábbi korszak jelentős családjainak eltűnésével, és új, nemesi rangot kapott családok feltűnésével jellemezhető. „A székelység története elszakíthatatlan része a magyarság történetének, és csak úgy maradhat az, ha a fiatal kutatók is elkezdik művelni a rendkívül alapos szakmai felkészültséget igénylő komoly kutatómunkát. Erre a pályázó messzemenően alkalmas, alapos képzettséggel és nagy elhivatottsággal rendelkezik” – értékelték az alapítványnál.
A csíkszeredai Veres Noéminek a gyógyszerészet terén végzett kutatását segítik az ösztöndíjjal. Munkája során a diákokat érő stresszel foglalkozik, eredményei pedig két vonalon járulhatnak hozzá a célkorosztály életminőségének javításához: az egyik a vizsgaidőszakba befektetett energia és szokások optimalizálása, mely által növekedhetne az egyéni teljesítmény, a másik pedig az egészségre káros tevékenységekre történő figyelemfelhívás, ami hosszú távon javíthatna a diákok egészségi és szellemi állapotán is.
A gyergyószentmiklósi Nagy Botond vegyészmérnök támogatásban részesülő kutatása a heterociklusos B-aminosavak előállításával foglalkozik, témája azért fontos és aktuális, mert közvetlen gyógyszeripari alkalmazásai lehetnek – írják az alapítvány közleményében. Ebben még rámutatnak, a pályázó igen járatos a témában, jó kutatócsoport tagja és más figyelemre méltó tudományos munkásságot tudhat maga mögött.
A kézdivásárhelyi Dénes Gabriella kutatásának célja feltárni a kolozsvári/belső-erdélyi zsidó közösségek kulturális és társadalmi életének identitásalakító koncepcióját, és rekonstruálni az Új Kelet hetilap irodalmi rovatában 1918 és 1940 között fellelhető, a saját és kívülálló csoportok számára közvetített identitásképet. A szintén kézdivásárhelyi Máthé László festőművész székely hősök képzőművészeti megjelenítése érdekében részesül az ösztöndíjban. A marosvásárhelyi Madarász Róbert-Rossinak az automatizálás és alkalmazott informatika terén végzett munkáját támogatják. Mint rámutatnak, a kutatása során kifejlesztett teljesítményelektronikai konverter, porlasztó berendezés és porlasztási technológia a Sapientia Műszaki és Humántudományok Karon zajló anyagtudományi kutatások eszköztárát egészíti ki. A sepsiszentgyörgyi Jakab-Péter Kinga orvostudományi kutatásának témája egy gyakori gyermekkori érdaganat, a veleszületett hemangióma non-invazív kezelési lehetősége.
A Székely Előfutár Alapítvány további hat pályázó munkájának értékességét dicsérő oklevéllel ismeri el. Ilyen oklevelet kap a csíkszeredai Sándor Cecília és Silló Ágota, a gyimesfelsőloki Fikó Dezső-Róbert, a székelykeresztúri Márton Hajnalka, a székelyudvarhelyi Fodor Szilvia és Szegedi Noémi-Kinga.
Az alapítvány ugyanakkor közli, hogy az előző évek ösztöndíjasai közül munkájukat sikeresen befejezték és az ezer dolláros ösztöndíjuk második részét is megkapják Páll Emőke, Sándor Hunor és Sipos Lehel.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro
Közzétette az idei ösztöndíjasok névsorát a Székely Előfutár Alapítvány: az idei kiírás keretében hét székelyföldi fiatal tudományos munkáját támogatják.
„A Székely Előfutár Ösztöndíjak célja a Székelyföldről származó, alkotó tehetségek támogatása tudományos munka tanulásában, melyet választott tanácsadó segítségével, egyetemi vagy kutatóintézeti irányítással végeznek. Kizárólag székelyföldi születésű és ott lakóhellyel rendelkező személyek részesülhetnek az ösztöndíjból” – idézte fel közleményében az amerikai székhelyű Székely Előfutár Alapítvány.
Tájékoztatásuk szerint az ösztöndíj idei kiírására 36 pályázatot kaptak, ezek közül az írásos pályamunkák, majd telefonos, illetve Skype interjú alapján döntöttek az idei Székely Előfutár Ösztöndíjasokról. Ebben az évben hét pályázó kapja meg az ezer dollár értékű támogatást. Ezt két részletben utalják: az összeg első egyharmadát a pályázat elnyerésekor, hátralevő kétharmadát pedig a kutatásból származó és közlésre alkalmas dolgozat, vagy zsűrizett művészeti eredmény bemutatásakor.
Az idei Székely Előfutár Ösztöndíjasok egyike a csíkszentdomokosi Markaly Aranka, akinek történelmi kutatását támogatják. Az alapítvány közlése szerint munkájában azt a 17. században történt változást körvonalazza, amely a korábbi korszak jelentős családjainak eltűnésével, és új, nemesi rangot kapott családok feltűnésével jellemezhető. „A székelység története elszakíthatatlan része a magyarság történetének, és csak úgy maradhat az, ha a fiatal kutatók is elkezdik művelni a rendkívül alapos szakmai felkészültséget igénylő komoly kutatómunkát. Erre a pályázó messzemenően alkalmas, alapos képzettséggel és nagy elhivatottsággal rendelkezik” – értékelték az alapítványnál.
A csíkszeredai Veres Noéminek a gyógyszerészet terén végzett kutatását segítik az ösztöndíjjal. Munkája során a diákokat érő stresszel foglalkozik, eredményei pedig két vonalon járulhatnak hozzá a célkorosztály életminőségének javításához: az egyik a vizsgaidőszakba befektetett energia és szokások optimalizálása, mely által növekedhetne az egyéni teljesítmény, a másik pedig az egészségre káros tevékenységekre történő figyelemfelhívás, ami hosszú távon javíthatna a diákok egészségi és szellemi állapotán is.
A gyergyószentmiklósi Nagy Botond vegyészmérnök támogatásban részesülő kutatása a heterociklusos B-aminosavak előállításával foglalkozik, témája azért fontos és aktuális, mert közvetlen gyógyszeripari alkalmazásai lehetnek – írják az alapítvány közleményében. Ebben még rámutatnak, a pályázó igen járatos a témában, jó kutatócsoport tagja és más figyelemre méltó tudományos munkásságot tudhat maga mögött.
A kézdivásárhelyi Dénes Gabriella kutatásának célja feltárni a kolozsvári/belső-erdélyi zsidó közösségek kulturális és társadalmi életének identitásalakító koncepcióját, és rekonstruálni az Új Kelet hetilap irodalmi rovatában 1918 és 1940 között fellelhető, a saját és kívülálló csoportok számára közvetített identitásképet. A szintén kézdivásárhelyi Máthé László festőművész székely hősök képzőművészeti megjelenítése érdekében részesül az ösztöndíjban. A marosvásárhelyi Madarász Róbert-Rossinak az automatizálás és alkalmazott informatika terén végzett munkáját támogatják. Mint rámutatnak, a kutatása során kifejlesztett teljesítményelektronikai konverter, porlasztó berendezés és porlasztási technológia a Sapientia Műszaki és Humántudományok Karon zajló anyagtudományi kutatások eszköztárát egészíti ki. A sepsiszentgyörgyi Jakab-Péter Kinga orvostudományi kutatásának témája egy gyakori gyermekkori érdaganat, a veleszületett hemangióma non-invazív kezelési lehetősége.
A Székely Előfutár Alapítvány további hat pályázó munkájának értékességét dicsérő oklevéllel ismeri el. Ilyen oklevelet kap a csíkszeredai Sándor Cecília és Silló Ágota, a gyimesfelsőloki Fikó Dezső-Róbert, a székelykeresztúri Márton Hajnalka, a székelyudvarhelyi Fodor Szilvia és Szegedi Noémi-Kinga.
Az alapítvány ugyanakkor közli, hogy az előző évek ösztöndíjasai közül munkájukat sikeresen befejezték és az ezer dolláros ösztöndíjuk második részét is megkapják Páll Emőke, Sándor Hunor és Sipos Lehel.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro
2016. május 6.
Fiatal történészek tanácskoztak Nagyváradon
Kétnyelvű előadásokkal kezdték lebontani a magyar és román történetírás közti falat.
Hagyományteremtő szándékkal szervezték meg Nagyváradon 2016. április 28-29. között az I. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferenciát. Az ülésszak témája: Új kihívások és válaszok az erdélyi történelemkutatásban volt. A rendezvényt a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségének Bihar Megyei Szervezete a Nagyváradi Egyetem Történelem tanszékével közösen szervezte.
Párbeszéd kialakítása a cél
A magyar és román nyelvű konferenciát a Nagyváradi Egyetem Egyetemi Könyvtárának konferenciatermében nyitották meg. A meghívottakat Tőtős Áron, történész, doktorandusz (ELTE), a rendezvény ötletgazdája és főszervezője köszöntötte. Megnyitó beszédében elmondta “híd kívánunk lenni, amely összekapcsolja az Erdély történetével foglalkozó román, magyar, illetve más nyelven beszélő kutatókat. E mellett tettük le a voksunkat azzal, hogy két nyelven szerveztük meg a konferenciát. Célunk a szakmai alapon nyugvó párbeszéd és a közös munka kialakítása.” Hozzátette, hogy nem „sok olyan rendezvény létezik, amely kimondottan az Erdély történetét kutató személyeket, azon belül pedig a doktoranduszokat célozza meg, függetlenül attól, hogy ki milyen nyelvét beszél”. A Nagyváradi Egyetem Történelemtudományi Tanszékének részéről az egybegyülteket dr. Gabriel Moisa egyetemi tanár köszöntötte. A román történetírásra és Románia 1945 utáni időszakára specializálódott történész rámutatott „nem kis dolog, hogy azon koordináták mentén találkozzunk, amelyek összekötnek bennünket”, utalva azokra a történészekre, „akik lelkiismeretesen, szakmai kritériumok mentén vizsgálják a történelmet”. Beszédében kiemelte, hogy „nem járhatunk külön utakon, ha tisztességesen vizsgáljuk a történelmet”. Az általa tartott plenáris előadás témája Erdély története a román historiográfiában volt, különös tekintettel az 1945 utáni időszakra. Állítása szerint az 1945 utáni időszak Erdélyre vonatkozó történetírásának irányát többé-kevésbé a hatóságok határozták meg. A nemzeti eszmék terjesztésére, politikai célokra használták fel. A történelem a kommunista ideológia nyomása alatt íródott.
A résztvevő doktorandusz és néhány még felvételi előtt álló végzős magiszteri hallgató egy-két kivételtől eltekintve erdélyi születésű vagy kötődésű, akik tanulmányaikat, kutatásaikat a Babeș-Bolyai és Eötvös Lóránd Tudományegyetemeken, a Nagyváradi Egyetemen, a Román Tudományos Akadémia George Barițiu Történettudományi Intézetében vagy az Eszterházy Károly Főiskolán végzik. A sokszínű előadások tematikájukat tekintve felölelték mind az államot és egyházat, mind az urbanizációt, térszerkezetet, építészettörténetet, népesedési folyamatokat, mint a társadalmat, eliteket vagy éppen a hadászatot.
Kétnyelvű előadások és élénk vita
A rendezvény folytatásaként sor került az 1. és a 2. szekció előadásaira. A tagozatokat a rendezvény meghívottja, dr. Pál Judit egyetemi tanár, történész a Babeș- Bolyai Tudományegyetem oktatója vezette. Demjén Andrea, a Román Akadémia George Bariţiu Történeti Intézet Doktori Iskola ( Kolozsvár) doktorandusza és egyben a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton múzeum munkatársa a történetírás egyik elhanyagolt területét, az erdélyi vesztegintézeteket mutatta be. Részletesebben a Gyergyószentmiklóshoz közeli, Moldva felé vezető úton elhelyezkedő pricskei intézet adatait rekonstruálta bevonva a georadaros felméréseket, a régészeti kutatásokat (2009-2013, 2015), az archeozoológiai vizsgálatokat, az írott forrásokat, grafikai megjelenítéseket. Mint kiderült, a 18. század második felében virágzó pricskei vesztegintézet fontos adatokkal szolgál a Habsburg-kori Kelet-Erdély anyagi kultúrájának megismeréséhez, valamint a kevéssé népszerű újkori régészet fontosságára is felhívja a figyelmet.
Cristian Culiciu, a Nagyváradi Egyetem történész doktorandusza a sajtó hírközléseire alapozva a nagyváradi felsőoktatás 1963-1989 közötti helyzetét vázolta fel. Az 1780-1934 közt működő váradi Jogi Akadémia mellett a helyi Tanítóképzőről (1963-1974) és technikai (mérnöki, mechanikai) képzésről (1974-1989) is szó esett, felvillantva a diákok melléktevékenységeit (kulturális és sportélet, irodalmi körök, újságírás).
Bartha Zoltán, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Ökumené Doktori Iskola (Református Hitoktatói Kar) hallgatója a 18. századi erdélyi nemesség felekezetváltási okait vizsgálta meg, kiemelve a rang, hivatal könnyebb megszerzése, vallási meggyőződés helyett a szerelmet indító tényezőket. Példaként a korabeli botrányhős, Macskási Krisztina esetét hozta fel, aki válóperbe kezdett első férjével, Bethlen Istvánnal, mert beleszeretett Váradi Istvánba. Bethlen halála után hozzá is ment Váradihoz, de ez a házasság se tartott sokáig. A protestáns Macskási Bécsben áttért a katolikus vallásra, így házasságát érvénytelenítették és hozzá mehetett harmadik és egyben utolsó férjéhez, Dósa Mihályhoz. Macskási Krisztina lánya, Julianna lemásolta anyja hibáit.
Ladó Ágota, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója és a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum munkatársa az 1876-os megyerendezés okán falusias jellegét leküzdő Csíkszereda két főutcájának – az egykori és mai Kossuth –, illetve az egykori Vár–, majd Apafi–, mai Petőfi utcának – a századfordulón történt átalakulását igyekezte körvonalazni 1916–ig, esettanulmányként kiemelve dr. Fejér Antal ügyvéd Vár utcai házának építését.
Erdély a magyar historiográfiában
A konferencia másnap a Continental Hotel konferencia termében folytatódott. A napot dr. Bárdi Nándor, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének osztályvezető plenáris előadása nyitotta meg. Előadásának középpontjában Erdély, Románia és a romániai magyar kisebbség történetével foglalkozó 1989 utáni magyar nyelvű szakirodalom nagy témái és kutatási programjai álltak. Expozéjában elsőként Erdély helyzetét körvonalazta a magyar historiográfiában. Szerinte 1918 előtt Erdély a magyar történetírás szerves részét képezte, 1918 után pedig mind a magyar, mind a román historiográfiát erősíti. Az 1989 utáni időszak kapcsán kiemelte a forráskiadások jelentőségét, amely elsősorban az Erdélyi Múzeum Egyesület nevéhez köthető, de itt is elsősorban a középkor és a koraújkor dominál. Kitért az általa „demitizálóknak” nevezett történészek munkásságára is. Megindult vagy folytatódott a különböző problémák feltárása, úgy mint intézménytörténet, helyi közösség működése, emlékezet, örökségesítés, történeti demográfia stb. Az előadás folytatásában röviden összegezte, hogyan tematizálódik Erdély, a románok, az erdélyi magyarság; 1920 után hogyan alakult a román-magyar viszony, a romániai magyar kisebbség története. Bárdi Nándor kifejtette azon álláspontját is, miszerint a román- és magyar történetírás közötti párbeszéd kialakításáért sokat tehetne a társadalomtörténet, a magyar szakkönyvek román nyelvű megjelentetése.
A plenáris előadások után a szekciók kerültek sorra. Kajtár Gyöngyvér, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója 1600/1601 telének kolozsvári koldusválságát ismertette a hallgatósággal. A 15 éves háború, a rossz időjárás rengeteg menekültet szabadított Kolozsvárra. A város szegénygondozó politikáját ebben az időszakban már nem az egyház, hanem a százférfiak tanácsa és az egyházi vagyon adminisztrátorai (egyházfiak) irányították (koldusokról való lista készítése, ispotályok működtetése, adománygyűjtés és -osztás, temetés), emellett a reformáció is átalakította a szegénységgondozás kérdéséről való elképzeléseket.
Markaly Aranka, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója és egyben a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum , az MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoport munkatársa, doktorandusz előadásában rámutatott arra, hogy az egyes mikroközösségek termékenységtörténete egyre népszerűbb kutatási téma. Ezúttal a borsa-völgyi Kide református közösségének házas termékenységét vizsgálta meg a 20. századra fókuszálva. Az elemzéshez népszámlálási kiadványokon túl az egyházközösség anyakönyveit és családkönyveit is felhasználta. Ismertette Kide alapvető demográfiai mutatóit: a népességszám változását, a születések, a halálozások és a vándorlás alakulását, majd a családrekonstitúciós módszer alkalmazásával rámutatott a gyermekvállalás csökkenésének helyi folyamatára. Szabó Csongor, az ELTE doktorandusza a magyarság a két világháború közötti (1919–1939) romániai választásokon történt szerepléséről értekezett. Szó esett a választási rendszerekről (egyéni kerületi, „prémiumos”, korporatív választási rendszerről), választási törvényekről, kampányokról, választási visszaélésekről, eredményekről, szavazóbázisokról.
Lőrinczi Dénes, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója az impériumváltás folyamatát mutatta be-munkatársa a 17. századi csíkszéki nemességről nyújtott átfogó képet, kiindulva az 1562-es segesvári országgyűlés határozataitól, eljutva 1685-ig. Értelmezte a primor (főnép) fogalmát, családi/rokoni kapcsolatokat, hatalmaskodásokat, az erdélyi fejedelmek székely nemességgel szembeni politikáját, a kor anyagi kultúráját.
Koloh Gábor 20. századra fókuszálva. Az elemzéshez népszámlálási kiadványokon túl az egyházközösség anyakönyveit és családkönyveit is felhasználta. Ismertette Kide alapvető demográfiai mutatóit: a népességszám változását, a születések, a halálozások és a vándorlás alakulását, majd a családrekonstitúciós módszer alkalmazásával rámutatott a gyermekvállalás csökkenésének helyi folyamatára. Háromszéken, kitérve a Magyar Nemzeti Tanács háromszéki tagozatára, a román katonai megszállásra, a román Kormányzótanács háromszéki működésére, a helyi elit és közigazgatási apparátus átalakítására, a város arculatának átfestésére, iskolákat és egyházakat érintő intézkedésekre, a Magyar Szövetség háromszéki szervezetének megalakulására.
Balogh Zsuzsánna, az ELTE doktorandusz hallgatója Bornemissza Kata, egy 17. századi nemesasszony életét mutatta be (elsősorban leveleinek tartalmára támaszkodva), akit a történetírás háttérbe szorított testvére, a fejedelemasszony Bornemissza Anna, valamint második férje, Bánffy Dénes és fia, a későbbi gubernátor, Bánffy György alakja miatt. Bornemissza Kata kétszer házasodott, első férje Bethlen Mihály, második férje Bánffy Dénes. A politikai kérdésekben meglehetősen jól informált volt, gazdaságát hozzáértéssel irányította, sokat utazgatott birtokain, második férjéhez mindvégig hű maradt.
Bélfenyéri Tamás-János, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója I. Imre, az utolsó Árpád-házi váradi püspök (1297–1317) életútját vizsgálta meg. Útja (származás, egyetemjárás, papi pálya) a püspöki székig csak feltételezésekbe bocsátkozva rajzolható meg. Püspökként előbb III. Andrást, majd a cseh Vencelt, végül I. Károlyt támogatta. Hozzá köthető a káptalan vásárvámjogának megvédése, a belényesi aranybányák 1/3 jövedelmének a káptalannak juttatása, Várad város lakóinak terményadó csökkentése, a püspöktársak megvédelmezése (Csák Máté hatalmaskodásával szemben, fellép Máramaros vármegye erdélyi püspökséghez tartozása érdekében), tanúskodás az erdélyi káptalan és a plébánosok, szász dékánok közti 1308-as peren, a debreceni Szent András templom felszentelése és építtetése (?).
Nagy Andor, az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézet tudományos segédmunkatársa a 17. századi brassói szász családok, különösen az elit történetének rekonstruálása érdekében a Joseph Trausch (1795–1871) brassói irodalomtörténész által összegyűjtött alkalmi szövegek gyűjteményét elemezte, amely jelenleg a brassói Fekete-templom Levéltárában (Evangelische Kirche Augsburgischen Bekenntnisses (A.B.) Kronstadt - Archiv der Honterusgemeinde) található. Az alkalmi nyomtatványokat az emberi élet különféle eseményei kapcsán készítették (peregrináció, házasság, haláleset, stb.) és maguk a kortársak (hozzátartozók, barátok) írták.
Izsák Anikó-Borbála, az ELTE BTK MA-s hallgatója rámutatott arra, hogy a történetírásban a romániai katolikus egyházról folyó diskurzust eddig az egyházi vagyon és a hitvallásos iskolák ellen intézett támadások uralták. Előadásában sematizmusok, naptárak, repertóriumok, egyházi lapok, jegyzőkönyvek segítségével az 1930-as évek katolikus egyházi elitjének, az egyház világi önkormányzatának, az Erdélyi Római Katolikus Státusnak (1932-től Egyházmegyei Tanács), Erdélyi Katolikus Akadémiának, Erdélyi Egyházmegyei Cenzúrahivatal, Erdélyi Tudósító vizsgálatára vállalkozott a pápai tanítások bevonásával is.
Hámori Péter, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet tudományos kutatója Észak-Erdély 1940-1942 közötti gazdasági helyzetét járta körül előadásában. A visszacsatolásnál felmerülő pénzügyi, jogi, a tulajdonosi és felügyeleti köri problémákra; a részvénytárságok kérdésére, és mindenekelőtt a nyersanyag-ellátás és a termelés ügyeire tért ki oral history kutatásait felhasználva.
Ladó Árpád-Gellért, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója a XIV. századi (Anjou-kori) magyar katonai felszereléseket (sisak, páncél, kard, tőr stb.) mutatta be, különös tekintettel az e században lezajló nagy, páncélzatfejlődési folyamatra, többek között a Szent László legenda fennmaradt freskói és a Képes Krónika miniatúrái alapján. Írott forrásokat, régészeti leleteket, művészettörténeti értelmezéseket, európai tárgyi analógiákat egyaránt felhasznált kutatásában. Megállapította, hogy a XIV. századi magyar sereg legütőképesebb eleme, a nehézlovasság, felszerelésében szinkronban volt az európai fejlődési trendekkel, a könnyűlovasság pedig egyedi vonásaival tűnt ki.
Folytatást is terveznek
A konferencia résztvevőinek aktív érdeklődése mellett nem maradhatott el a várlátogatás sem. A várat Mihálka Nándor nagyváradi régész-történész mutatta be. Az érdeklődő közönség megtekinthette a nemrég felújított és funkciójában is megújult történelmi örökséget.
A kétnapos tudományos ülésszakot Tőtős Áron főszervező és Székely Tünde, a Romániai Magyar Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöke zárta. Előbbi, miután röviden összegezte a rendezvény tapasztalatait, ígéretet tett, hogy amennyiben szakmailag színvonalas munkák születnek az előadásokból, úgy tanulmánykötet formájában is közzéteszik. A konferenciát jövőre is meg kívánják szervezni. Utóbbi röviden ismertette a RODOSZ felépítését, célját, illetve kitért a legfontosabb rendezvényekre is, amelyek jelen konferenciával is gazdagodtak. A rendezvényt Magyarország Kormányának Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Balassi Intézet Márton Szakkollégium támogatta.
Bélfenyéri Tamás
Transindex.ro
Kétnyelvű előadásokkal kezdték lebontani a magyar és román történetírás közti falat.
Hagyományteremtő szándékkal szervezték meg Nagyváradon 2016. április 28-29. között az I. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferenciát. Az ülésszak témája: Új kihívások és válaszok az erdélyi történelemkutatásban volt. A rendezvényt a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségének Bihar Megyei Szervezete a Nagyváradi Egyetem Történelem tanszékével közösen szervezte.
Párbeszéd kialakítása a cél
A magyar és román nyelvű konferenciát a Nagyváradi Egyetem Egyetemi Könyvtárának konferenciatermében nyitották meg. A meghívottakat Tőtős Áron, történész, doktorandusz (ELTE), a rendezvény ötletgazdája és főszervezője köszöntötte. Megnyitó beszédében elmondta “híd kívánunk lenni, amely összekapcsolja az Erdély történetével foglalkozó román, magyar, illetve más nyelven beszélő kutatókat. E mellett tettük le a voksunkat azzal, hogy két nyelven szerveztük meg a konferenciát. Célunk a szakmai alapon nyugvó párbeszéd és a közös munka kialakítása.” Hozzátette, hogy nem „sok olyan rendezvény létezik, amely kimondottan az Erdély történetét kutató személyeket, azon belül pedig a doktoranduszokat célozza meg, függetlenül attól, hogy ki milyen nyelvét beszél”. A Nagyváradi Egyetem Történelemtudományi Tanszékének részéről az egybegyülteket dr. Gabriel Moisa egyetemi tanár köszöntötte. A román történetírásra és Románia 1945 utáni időszakára specializálódott történész rámutatott „nem kis dolog, hogy azon koordináták mentén találkozzunk, amelyek összekötnek bennünket”, utalva azokra a történészekre, „akik lelkiismeretesen, szakmai kritériumok mentén vizsgálják a történelmet”. Beszédében kiemelte, hogy „nem járhatunk külön utakon, ha tisztességesen vizsgáljuk a történelmet”. Az általa tartott plenáris előadás témája Erdély története a román historiográfiában volt, különös tekintettel az 1945 utáni időszakra. Állítása szerint az 1945 utáni időszak Erdélyre vonatkozó történetírásának irányát többé-kevésbé a hatóságok határozták meg. A nemzeti eszmék terjesztésére, politikai célokra használták fel. A történelem a kommunista ideológia nyomása alatt íródott.
A résztvevő doktorandusz és néhány még felvételi előtt álló végzős magiszteri hallgató egy-két kivételtől eltekintve erdélyi születésű vagy kötődésű, akik tanulmányaikat, kutatásaikat a Babeș-Bolyai és Eötvös Lóránd Tudományegyetemeken, a Nagyváradi Egyetemen, a Román Tudományos Akadémia George Barițiu Történettudományi Intézetében vagy az Eszterházy Károly Főiskolán végzik. A sokszínű előadások tematikájukat tekintve felölelték mind az államot és egyházat, mind az urbanizációt, térszerkezetet, építészettörténetet, népesedési folyamatokat, mint a társadalmat, eliteket vagy éppen a hadászatot.
Kétnyelvű előadások és élénk vita
A rendezvény folytatásaként sor került az 1. és a 2. szekció előadásaira. A tagozatokat a rendezvény meghívottja, dr. Pál Judit egyetemi tanár, történész a Babeș- Bolyai Tudományegyetem oktatója vezette. Demjén Andrea, a Román Akadémia George Bariţiu Történeti Intézet Doktori Iskola ( Kolozsvár) doktorandusza és egyben a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton múzeum munkatársa a történetírás egyik elhanyagolt területét, az erdélyi vesztegintézeteket mutatta be. Részletesebben a Gyergyószentmiklóshoz közeli, Moldva felé vezető úton elhelyezkedő pricskei intézet adatait rekonstruálta bevonva a georadaros felméréseket, a régészeti kutatásokat (2009-2013, 2015), az archeozoológiai vizsgálatokat, az írott forrásokat, grafikai megjelenítéseket. Mint kiderült, a 18. század második felében virágzó pricskei vesztegintézet fontos adatokkal szolgál a Habsburg-kori Kelet-Erdély anyagi kultúrájának megismeréséhez, valamint a kevéssé népszerű újkori régészet fontosságára is felhívja a figyelmet.
Cristian Culiciu, a Nagyváradi Egyetem történész doktorandusza a sajtó hírközléseire alapozva a nagyváradi felsőoktatás 1963-1989 közötti helyzetét vázolta fel. Az 1780-1934 közt működő váradi Jogi Akadémia mellett a helyi Tanítóképzőről (1963-1974) és technikai (mérnöki, mechanikai) képzésről (1974-1989) is szó esett, felvillantva a diákok melléktevékenységeit (kulturális és sportélet, irodalmi körök, újságírás).
Bartha Zoltán, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Ökumené Doktori Iskola (Református Hitoktatói Kar) hallgatója a 18. századi erdélyi nemesség felekezetváltási okait vizsgálta meg, kiemelve a rang, hivatal könnyebb megszerzése, vallási meggyőződés helyett a szerelmet indító tényezőket. Példaként a korabeli botrányhős, Macskási Krisztina esetét hozta fel, aki válóperbe kezdett első férjével, Bethlen Istvánnal, mert beleszeretett Váradi Istvánba. Bethlen halála után hozzá is ment Váradihoz, de ez a házasság se tartott sokáig. A protestáns Macskási Bécsben áttért a katolikus vallásra, így házasságát érvénytelenítették és hozzá mehetett harmadik és egyben utolsó férjéhez, Dósa Mihályhoz. Macskási Krisztina lánya, Julianna lemásolta anyja hibáit.
Ladó Ágota, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója és a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum munkatársa az 1876-os megyerendezés okán falusias jellegét leküzdő Csíkszereda két főutcájának – az egykori és mai Kossuth –, illetve az egykori Vár–, majd Apafi–, mai Petőfi utcának – a századfordulón történt átalakulását igyekezte körvonalazni 1916–ig, esettanulmányként kiemelve dr. Fejér Antal ügyvéd Vár utcai házának építését.
Erdély a magyar historiográfiában
A konferencia másnap a Continental Hotel konferencia termében folytatódott. A napot dr. Bárdi Nándor, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének osztályvezető plenáris előadása nyitotta meg. Előadásának középpontjában Erdély, Románia és a romániai magyar kisebbség történetével foglalkozó 1989 utáni magyar nyelvű szakirodalom nagy témái és kutatási programjai álltak. Expozéjában elsőként Erdély helyzetét körvonalazta a magyar historiográfiában. Szerinte 1918 előtt Erdély a magyar történetírás szerves részét képezte, 1918 után pedig mind a magyar, mind a román historiográfiát erősíti. Az 1989 utáni időszak kapcsán kiemelte a forráskiadások jelentőségét, amely elsősorban az Erdélyi Múzeum Egyesület nevéhez köthető, de itt is elsősorban a középkor és a koraújkor dominál. Kitért az általa „demitizálóknak” nevezett történészek munkásságára is. Megindult vagy folytatódott a különböző problémák feltárása, úgy mint intézménytörténet, helyi közösség működése, emlékezet, örökségesítés, történeti demográfia stb. Az előadás folytatásában röviden összegezte, hogyan tematizálódik Erdély, a románok, az erdélyi magyarság; 1920 után hogyan alakult a román-magyar viszony, a romániai magyar kisebbség története. Bárdi Nándor kifejtette azon álláspontját is, miszerint a román- és magyar történetírás közötti párbeszéd kialakításáért sokat tehetne a társadalomtörténet, a magyar szakkönyvek román nyelvű megjelentetése.
A plenáris előadások után a szekciók kerültek sorra. Kajtár Gyöngyvér, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója 1600/1601 telének kolozsvári koldusválságát ismertette a hallgatósággal. A 15 éves háború, a rossz időjárás rengeteg menekültet szabadított Kolozsvárra. A város szegénygondozó politikáját ebben az időszakban már nem az egyház, hanem a százférfiak tanácsa és az egyházi vagyon adminisztrátorai (egyházfiak) irányították (koldusokról való lista készítése, ispotályok működtetése, adománygyűjtés és -osztás, temetés), emellett a reformáció is átalakította a szegénységgondozás kérdéséről való elképzeléseket.
Markaly Aranka, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója és egyben a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum , az MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoport munkatársa, doktorandusz előadásában rámutatott arra, hogy az egyes mikroközösségek termékenységtörténete egyre népszerűbb kutatási téma. Ezúttal a borsa-völgyi Kide református közösségének házas termékenységét vizsgálta meg a 20. századra fókuszálva. Az elemzéshez népszámlálási kiadványokon túl az egyházközösség anyakönyveit és családkönyveit is felhasználta. Ismertette Kide alapvető demográfiai mutatóit: a népességszám változását, a születések, a halálozások és a vándorlás alakulását, majd a családrekonstitúciós módszer alkalmazásával rámutatott a gyermekvállalás csökkenésének helyi folyamatára. Szabó Csongor, az ELTE doktorandusza a magyarság a két világháború közötti (1919–1939) romániai választásokon történt szerepléséről értekezett. Szó esett a választási rendszerekről (egyéni kerületi, „prémiumos”, korporatív választási rendszerről), választási törvényekről, kampányokról, választási visszaélésekről, eredményekről, szavazóbázisokról.
Lőrinczi Dénes, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója az impériumváltás folyamatát mutatta be-munkatársa a 17. századi csíkszéki nemességről nyújtott átfogó képet, kiindulva az 1562-es segesvári országgyűlés határozataitól, eljutva 1685-ig. Értelmezte a primor (főnép) fogalmát, családi/rokoni kapcsolatokat, hatalmaskodásokat, az erdélyi fejedelmek székely nemességgel szembeni politikáját, a kor anyagi kultúráját.
Koloh Gábor 20. századra fókuszálva. Az elemzéshez népszámlálási kiadványokon túl az egyházközösség anyakönyveit és családkönyveit is felhasználta. Ismertette Kide alapvető demográfiai mutatóit: a népességszám változását, a születések, a halálozások és a vándorlás alakulását, majd a családrekonstitúciós módszer alkalmazásával rámutatott a gyermekvállalás csökkenésének helyi folyamatára. Háromszéken, kitérve a Magyar Nemzeti Tanács háromszéki tagozatára, a román katonai megszállásra, a román Kormányzótanács háromszéki működésére, a helyi elit és közigazgatási apparátus átalakítására, a város arculatának átfestésére, iskolákat és egyházakat érintő intézkedésekre, a Magyar Szövetség háromszéki szervezetének megalakulására.
Balogh Zsuzsánna, az ELTE doktorandusz hallgatója Bornemissza Kata, egy 17. századi nemesasszony életét mutatta be (elsősorban leveleinek tartalmára támaszkodva), akit a történetírás háttérbe szorított testvére, a fejedelemasszony Bornemissza Anna, valamint második férje, Bánffy Dénes és fia, a későbbi gubernátor, Bánffy György alakja miatt. Bornemissza Kata kétszer házasodott, első férje Bethlen Mihály, második férje Bánffy Dénes. A politikai kérdésekben meglehetősen jól informált volt, gazdaságát hozzáértéssel irányította, sokat utazgatott birtokain, második férjéhez mindvégig hű maradt.
Bélfenyéri Tamás-János, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója I. Imre, az utolsó Árpád-házi váradi püspök (1297–1317) életútját vizsgálta meg. Útja (származás, egyetemjárás, papi pálya) a püspöki székig csak feltételezésekbe bocsátkozva rajzolható meg. Püspökként előbb III. Andrást, majd a cseh Vencelt, végül I. Károlyt támogatta. Hozzá köthető a káptalan vásárvámjogának megvédése, a belényesi aranybányák 1/3 jövedelmének a káptalannak juttatása, Várad város lakóinak terményadó csökkentése, a püspöktársak megvédelmezése (Csák Máté hatalmaskodásával szemben, fellép Máramaros vármegye erdélyi püspökséghez tartozása érdekében), tanúskodás az erdélyi káptalan és a plébánosok, szász dékánok közti 1308-as peren, a debreceni Szent András templom felszentelése és építtetése (?).
Nagy Andor, az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézet tudományos segédmunkatársa a 17. századi brassói szász családok, különösen az elit történetének rekonstruálása érdekében a Joseph Trausch (1795–1871) brassói irodalomtörténész által összegyűjtött alkalmi szövegek gyűjteményét elemezte, amely jelenleg a brassói Fekete-templom Levéltárában (Evangelische Kirche Augsburgischen Bekenntnisses (A.B.) Kronstadt - Archiv der Honterusgemeinde) található. Az alkalmi nyomtatványokat az emberi élet különféle eseményei kapcsán készítették (peregrináció, házasság, haláleset, stb.) és maguk a kortársak (hozzátartozók, barátok) írták.
Izsák Anikó-Borbála, az ELTE BTK MA-s hallgatója rámutatott arra, hogy a történetírásban a romániai katolikus egyházról folyó diskurzust eddig az egyházi vagyon és a hitvallásos iskolák ellen intézett támadások uralták. Előadásában sematizmusok, naptárak, repertóriumok, egyházi lapok, jegyzőkönyvek segítségével az 1930-as évek katolikus egyházi elitjének, az egyház világi önkormányzatának, az Erdélyi Római Katolikus Státusnak (1932-től Egyházmegyei Tanács), Erdélyi Katolikus Akadémiának, Erdélyi Egyházmegyei Cenzúrahivatal, Erdélyi Tudósító vizsgálatára vállalkozott a pápai tanítások bevonásával is.
Hámori Péter, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet tudományos kutatója Észak-Erdély 1940-1942 közötti gazdasági helyzetét járta körül előadásában. A visszacsatolásnál felmerülő pénzügyi, jogi, a tulajdonosi és felügyeleti köri problémákra; a részvénytárságok kérdésére, és mindenekelőtt a nyersanyag-ellátás és a termelés ügyeire tért ki oral history kutatásait felhasználva.
Ladó Árpád-Gellért, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója a XIV. századi (Anjou-kori) magyar katonai felszereléseket (sisak, páncél, kard, tőr stb.) mutatta be, különös tekintettel az e században lezajló nagy, páncélzatfejlődési folyamatra, többek között a Szent László legenda fennmaradt freskói és a Képes Krónika miniatúrái alapján. Írott forrásokat, régészeti leleteket, művészettörténeti értelmezéseket, európai tárgyi analógiákat egyaránt felhasznált kutatásában. Megállapította, hogy a XIV. századi magyar sereg legütőképesebb eleme, a nehézlovasság, felszerelésében szinkronban volt az európai fejlődési trendekkel, a könnyűlovasság pedig egyedi vonásaival tűnt ki.
Folytatást is terveznek
A konferencia résztvevőinek aktív érdeklődése mellett nem maradhatott el a várlátogatás sem. A várat Mihálka Nándor nagyváradi régész-történész mutatta be. Az érdeklődő közönség megtekinthette a nemrég felújított és funkciójában is megújult történelmi örökséget.
A kétnapos tudományos ülésszakot Tőtős Áron főszervező és Székely Tünde, a Romániai Magyar Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöke zárta. Előbbi, miután röviden összegezte a rendezvény tapasztalatait, ígéretet tett, hogy amennyiben szakmailag színvonalas munkák születnek az előadásokból, úgy tanulmánykötet formájában is közzéteszik. A konferenciát jövőre is meg kívánják szervezni. Utóbbi röviden ismertette a RODOSZ felépítését, célját, illetve kitért a legfontosabb rendezvényekre is, amelyek jelen konferenciával is gazdagodtak. A rendezvényt Magyarország Kormányának Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Balassi Intézet Márton Szakkollégium támogatta.
Bélfenyéri Tamás
Transindex.ro
2016. július 28.
A nemes nélküli falu – a 17. századi Csíkszentdomokos
A 17. századba kalauzoljuk olvasóinkat sorozatunkkal. Ezúttal Csíkszentdomokos történelmének kevésbé ismert vetületeire hívja fel a figyelmet a Csíki Székely Múzeum munkatársa, Markaly Aranka.
Sokunkat foglalkoztat szülőfalunk múltja, hogy miként éltek őseink, hányan laktak a faluban, és egyáltalán mivel foglalkoztak, miből éltek, hogyan írták le településük nevét? A ma ismert formához képest nem mutat nagy eltérést Csíkszentdomokos település neve a 17. századi forrásokban, azaz Zent Damakos, Szent Damokos, Zent Domokos vagy latinul Sancti Dominici nevekkel találkozhatunk kutatásaink során. Az elmúlt évek alatt és napjainkban is több kutató foglalkozott a fejedelemség kori székelység történetével, mindennapjaival, és az azt meghatározó tényezőkkel.
Imreh Istvánnak köszönhetően a rendtartó székely falvakról már nagyon sok mindent megtudhattunk. A fennmAradt falutörvények szépen körvonalazzák a székely falvak rendszabályait, hagyományait, a fejedelemség korára vonatkozóan is. A székely falu mint társadalmi alakulat része volt egy olyan testületnek, alkotóeleme volt egy olyan tágabb határú egységnek, a Székelyföldnek, amely a maga szokásjogi rendjét, specifikus életrendező normáit a veszélyhelyzetekben is igyekezett oltalmazni, írásban rögzíteni és azt átörökíteni. Ezek a kordokumentumok azért váltak ebben az időszakban olyannyira jelentőssé, mert mind a tisztviselők, mind a nemesi réteg részéről többször is visszaélések történtek, így ezek a rendszabályok némiképp védelmet nyújtottak a település lakosainak. Másrészt ezeket több rendben is ismertették az idegen lakosok számára is (zsellérek vagy más faluból oda költözöttek), hogy világossá tegyék számukra a faluban való élés feltételeit, szabályait. A falvak lakói a Székelyföldön különböző társadalmi rétegekhez tartoztak. Többnyire számolhatunk nemes, lófő, gyalog rendekkel, azonban 1562 után már a jobbágyréteg is részévé válik a székely falvaknak. Csíkszentdomokost vizsgálva a korabeli források alapján érdemes néhány dolgot megjegyezni. Egyrészt a korszakban (16–17. század) a falu közösségében nem találunk nemesi címet viselő személyt, csupán a 17. század végén megjelenő Sándor családra való utalásokból következtethetünk arra, hogy egy helyi nemesről van szó. A korábbi időszakot tekintve természetesen domokosi jobbágyokkal rendelkező nemesekről is van tudomásunk, mégpedig a csíkszenttamási Lázár Farkas, aki a 16. század végén egy adóösszeírás szerint 10 jobbágytelek után adózik, továbbá a 17. század folyamán találkozunk Petki és Haller család szolgáiként számon tartott lakosokkal is. A lófői és szabad réteg Csíkszentdomokoson is jelen volt, a lófők aránya kisebb a szabadokéhoz képest. A jobbágyréteg megjelenése a Székelyföldön (a feudalizáció jele is volt egyben) és az egyre gyakoribb katonai terhek komoly problémát jelentettek a településen élők számára. A század végére nagy számban igyekeztek kibújni a katonai szolgálat alól valamilyen kifogást keresve vagy pénzt fizetve a kapitánynak, helyi földesúrnak. Ez a jelenség a fejedelemség kora végére jellemzővé vált a korabeli székelység körében.
A megélhetés a mindennapi élet létkérdésévé vált. A Csíkszentdomokosiak foglalkozását tekintve elsősorban állattenyésztésből és földművelésből éltek, azonban a 17. század végi összeírásokból az is szembetűnő, hogy Domokoson többen bányászok vagy hámoros béresek voltak. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ekkor már minden bizonnyal működik a faluban iskola, hisz az összeírásokban találkozunk egy Thamás Bálint nevű scholamesterrel is.
A település lakosságát tekintve a 17. századi források alapján körülbelül 300-400 lakossal számolhatunk. Ekkor Csíkszentdomokos korántsem számított Felcsík legnagyobb falujának, ahogyan napjainkban, azonban a többi faluhoz hasonló lélekszámú. A lustrákat vizsgálva és a korabeli misszionáriusok jelentéseivel egybevetve, azt láthatjuk, hogy a lakosság száma semmiképpen sem drasztikusan, sokkal inkább kis léptékben növekedett ebben a században. Ez teljes mértékben érthető és elfogadható, mivel a korabeli teherviselések – mind a katonai szolgálat és a vele járó terhek és veszteségek, mind a pestisjárványok, tatárbetörések – nem tették lehetővé a falvak lélekszámának nagymértékű növekedését.
Hargita Népe (Csíkszereda)
A 17. századba kalauzoljuk olvasóinkat sorozatunkkal. Ezúttal Csíkszentdomokos történelmének kevésbé ismert vetületeire hívja fel a figyelmet a Csíki Székely Múzeum munkatársa, Markaly Aranka.
Sokunkat foglalkoztat szülőfalunk múltja, hogy miként éltek őseink, hányan laktak a faluban, és egyáltalán mivel foglalkoztak, miből éltek, hogyan írták le településük nevét? A ma ismert formához képest nem mutat nagy eltérést Csíkszentdomokos település neve a 17. századi forrásokban, azaz Zent Damakos, Szent Damokos, Zent Domokos vagy latinul Sancti Dominici nevekkel találkozhatunk kutatásaink során. Az elmúlt évek alatt és napjainkban is több kutató foglalkozott a fejedelemség kori székelység történetével, mindennapjaival, és az azt meghatározó tényezőkkel.
Imreh Istvánnak köszönhetően a rendtartó székely falvakról már nagyon sok mindent megtudhattunk. A fennmAradt falutörvények szépen körvonalazzák a székely falvak rendszabályait, hagyományait, a fejedelemség korára vonatkozóan is. A székely falu mint társadalmi alakulat része volt egy olyan testületnek, alkotóeleme volt egy olyan tágabb határú egységnek, a Székelyföldnek, amely a maga szokásjogi rendjét, specifikus életrendező normáit a veszélyhelyzetekben is igyekezett oltalmazni, írásban rögzíteni és azt átörökíteni. Ezek a kordokumentumok azért váltak ebben az időszakban olyannyira jelentőssé, mert mind a tisztviselők, mind a nemesi réteg részéről többször is visszaélések történtek, így ezek a rendszabályok némiképp védelmet nyújtottak a település lakosainak. Másrészt ezeket több rendben is ismertették az idegen lakosok számára is (zsellérek vagy más faluból oda költözöttek), hogy világossá tegyék számukra a faluban való élés feltételeit, szabályait. A falvak lakói a Székelyföldön különböző társadalmi rétegekhez tartoztak. Többnyire számolhatunk nemes, lófő, gyalog rendekkel, azonban 1562 után már a jobbágyréteg is részévé válik a székely falvaknak. Csíkszentdomokost vizsgálva a korabeli források alapján érdemes néhány dolgot megjegyezni. Egyrészt a korszakban (16–17. század) a falu közösségében nem találunk nemesi címet viselő személyt, csupán a 17. század végén megjelenő Sándor családra való utalásokból következtethetünk arra, hogy egy helyi nemesről van szó. A korábbi időszakot tekintve természetesen domokosi jobbágyokkal rendelkező nemesekről is van tudomásunk, mégpedig a csíkszenttamási Lázár Farkas, aki a 16. század végén egy adóösszeírás szerint 10 jobbágytelek után adózik, továbbá a 17. század folyamán találkozunk Petki és Haller család szolgáiként számon tartott lakosokkal is. A lófői és szabad réteg Csíkszentdomokoson is jelen volt, a lófők aránya kisebb a szabadokéhoz képest. A jobbágyréteg megjelenése a Székelyföldön (a feudalizáció jele is volt egyben) és az egyre gyakoribb katonai terhek komoly problémát jelentettek a településen élők számára. A század végére nagy számban igyekeztek kibújni a katonai szolgálat alól valamilyen kifogást keresve vagy pénzt fizetve a kapitánynak, helyi földesúrnak. Ez a jelenség a fejedelemség kora végére jellemzővé vált a korabeli székelység körében.
A megélhetés a mindennapi élet létkérdésévé vált. A Csíkszentdomokosiak foglalkozását tekintve elsősorban állattenyésztésből és földművelésből éltek, azonban a 17. század végi összeírásokból az is szembetűnő, hogy Domokoson többen bányászok vagy hámoros béresek voltak. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ekkor már minden bizonnyal működik a faluban iskola, hisz az összeírásokban találkozunk egy Thamás Bálint nevű scholamesterrel is.
A település lakosságát tekintve a 17. századi források alapján körülbelül 300-400 lakossal számolhatunk. Ekkor Csíkszentdomokos korántsem számított Felcsík legnagyobb falujának, ahogyan napjainkban, azonban a többi faluhoz hasonló lélekszámú. A lustrákat vizsgálva és a korabeli misszionáriusok jelentéseivel egybevetve, azt láthatjuk, hogy a lakosság száma semmiképpen sem drasztikusan, sokkal inkább kis léptékben növekedett ebben a században. Ez teljes mértékben érthető és elfogadható, mivel a korabeli teherviselések – mind a katonai szolgálat és a vele járó terhek és veszteségek, mind a pestisjárványok, tatárbetörések – nem tették lehetővé a falvak lélekszámának nagymértékű növekedését.
Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. január 12.
A kutatópáros
Sikeresen pályázott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) két tavaly végzett hallgatója a tizedik évfordulóját ünneplő Székely Előfutár Alapítvány által meghirdetett ösztöndíjra. A fiatal kutatók munkáikkal Székelyföld gazdasági fejlődését segítenék, az alapítvány fejenként ezer amerikai dollárral támogatja őket.
A Székely Előfutár Ösztöndíjak célja a Székelyföldről származó, alkotó tehetségek támogatása a tudományos munka elsajátításában, amelyet választott tanácsadó segítségével egyetemi vagy kutatóintézeti irányítással végeznek. Az alapítvány szerint a kutatómunka megtanulása, a kutatási eredmények sikeres alkalmazása és az új kutatási eredmények kitermelése mind fontosak, ennek érdekében a nyertes pályázókat ezer dollárral támogatják. Az összeg első egyharmadának átvétele a pályázó elismerését és a pályázati munka megkezdését szolgálja. A további sikerhez kitartó és célirányos alkotó munka vezet: az ösztöndíj további részét a pályázó egy év múlva, akkor kapja meg, miután az elkészült, referált vagy zsűrizett közlésre alkalmas munkát másolatban eljuttatta az alapítványhoz. A Székely Előfutár Alapítvány nemzetközi ösztöndíjtanácsa a jelentkezők közül a legjobbakat az írásos pályamunkák alapján választotta ki, utána pedig a döntőbe jutott pályázókkal és tanácsadóikkal telefonos vagy skype-interjún beszélgettek.
Végül az ösztöndíjtanács javaslata alapján az alapítvány kuratóriuma választotta ki az ösztöndíjasokat, akik között szerepel a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának két volt hallgatója, a gyergyóditróiVarga Orsolya és a csíkszeredaiKedves Alfonz. Mindketten környezetmérnöki alapszakot, majd fenntartható biotechnológiák mesteri szakot végeztek, kutatásaik során Varga Orsolyát dr. Mara Gyöngyvér mentorálta, Kedves Alfonz szakmai irányítója pedig dr. Ráduly Botond volt, mindketten a Sapientia EMTE biomérnöki tanszékének oktatói. A két fiatal kutató egyébként nem csak szakmailag dolgozik együtt: a magánéletben is egy párt alkotnak, tavaly februárban jegyezték el egymást.
„Nem számítottunk rá, hogy elnyerjük az ösztöndíjat, ugyanis eddig inkább történelmi vagy néprajzi munkákat díjaztak, de nagyon örültünk, főleg így, hogy mindketten megkaptuk. Azért is tudunk egyformán jól teljesíteni, mert segítünk egymásnak. Témáink egyébként a doktori dolgozataink témái is lesznek, én eddig is növénynövekedést serkentő bacilusokkal foglalkoztam, Alfonz eddig biogázzal kapcsolatos kutatásokat végzett. Most egy olyan reaktort szeretne építeni, amelyben a granulátumok – konyhanyelven összepréselt baktériumok – jobban meg tudják tisztítani a szennyvizet. A pályázat feltételei között szerepel, hogy meg lehet hosszabbítani a kutatási időt három évre, de igazából egy év alatt meg kellene valósítsuk. A Sapientia csíkszeredai laboratóriumában dolgozunk, ott fogjuk ezeket a kutatásokat is megvalósítani, ezenkívül pedig van egy tanári állásom is, környezetvédelmet tanítok” – számolt be Varga Orsolya.
Varga Orsolya kutatásának célja olyan biokontroll baktériumtörzsek szelektálása, amelyek képesek a növényt az abiotikus stresszel szemben ellenállóbbá tenni, és alkalmazhatók Székelyföldön a mezőgazdasági gyakorlatban. Kutatási tervében arról beszél, hogy az emberek által okozott globális klímaváltozás hatására egyre gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek, amihez a növények nem tudnak alkalmazkodni. A világ mezőgazdaságának alapvető problémája, hogy a termés mennyisége évről évre csökken, vagy minősége romlik az aktuálisan fellépő környezeti stresszek, mint például a téli fagyok, a szárazság, a szikes területeken a magas sótartalom, az alacsony vagy a magas hőmérséklet, a magas ultraibolya-sugárzás függvényében.
Kedves Alfonz dolgozatában azzal indokolja témaválasztását, hogy bár a biológiai szennyvíztisztítás a kommunális szennyvizek tisztításának legelterjedtebb módja, a hagyományos, ún. eleveniszapos technológiának számos hátránya is van, mint például az alacsony szerves terhelhetőség, a tisztításért felelős mikroorganizmus-közösségek érzékenysége a környezeti hatásokkal és szennyeződésekkel szemben, a nagy területigény, vagy a magas hidraulikus terhelés esetén tapasztalt alacsony tisztítási hatásfok. Ezen okok következtében az elfolyó/tisztított víz minősége gyakran nem megfelelő. Kutatásának fő célja egy gázliftreaktor megépítése és annak működtetetése laboratóriumi körülmények között anaerob iszap termelésének céljából.
Markaly Aranka befejezte a munkát
A csíkszentdomokosi Markaly Aranka a közelmúltban sikeresen befejezte pályamunkáját, így megkapta az ösztöndíj második részét is. A kutató a 2015-ös pályázati felhívásra jelentkezett A csíkszéki nemesség a 17. században elnevezésű történelmi témával. „Történelmi kutatást végeztem, és az ebből készült tanulmányt decemberben adtam le a szerkesztői jóváhagyással együtt. A tanulmány márciusban fog megjelenni a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének évkönyvében. Elég sok időt adtak a munkára, ugyanis egy évem volt a kutatásra, és további fél évem, hogy meg is írjam a tanulmányt. Jelenleg a Csíki Székely Múzeumban dolgozom történész-muzeológusként, emellett pedig doktorálok a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen” – mondta megkeresésünkre Markaly Aranka.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro
Sikeresen pályázott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) két tavaly végzett hallgatója a tizedik évfordulóját ünneplő Székely Előfutár Alapítvány által meghirdetett ösztöndíjra. A fiatal kutatók munkáikkal Székelyföld gazdasági fejlődését segítenék, az alapítvány fejenként ezer amerikai dollárral támogatja őket.
A Székely Előfutár Ösztöndíjak célja a Székelyföldről származó, alkotó tehetségek támogatása a tudományos munka elsajátításában, amelyet választott tanácsadó segítségével egyetemi vagy kutatóintézeti irányítással végeznek. Az alapítvány szerint a kutatómunka megtanulása, a kutatási eredmények sikeres alkalmazása és az új kutatási eredmények kitermelése mind fontosak, ennek érdekében a nyertes pályázókat ezer dollárral támogatják. Az összeg első egyharmadának átvétele a pályázó elismerését és a pályázati munka megkezdését szolgálja. A további sikerhez kitartó és célirányos alkotó munka vezet: az ösztöndíj további részét a pályázó egy év múlva, akkor kapja meg, miután az elkészült, referált vagy zsűrizett közlésre alkalmas munkát másolatban eljuttatta az alapítványhoz. A Székely Előfutár Alapítvány nemzetközi ösztöndíjtanácsa a jelentkezők közül a legjobbakat az írásos pályamunkák alapján választotta ki, utána pedig a döntőbe jutott pályázókkal és tanácsadóikkal telefonos vagy skype-interjún beszélgettek.
Végül az ösztöndíjtanács javaslata alapján az alapítvány kuratóriuma választotta ki az ösztöndíjasokat, akik között szerepel a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának két volt hallgatója, a gyergyóditróiVarga Orsolya és a csíkszeredaiKedves Alfonz. Mindketten környezetmérnöki alapszakot, majd fenntartható biotechnológiák mesteri szakot végeztek, kutatásaik során Varga Orsolyát dr. Mara Gyöngyvér mentorálta, Kedves Alfonz szakmai irányítója pedig dr. Ráduly Botond volt, mindketten a Sapientia EMTE biomérnöki tanszékének oktatói. A két fiatal kutató egyébként nem csak szakmailag dolgozik együtt: a magánéletben is egy párt alkotnak, tavaly februárban jegyezték el egymást.
„Nem számítottunk rá, hogy elnyerjük az ösztöndíjat, ugyanis eddig inkább történelmi vagy néprajzi munkákat díjaztak, de nagyon örültünk, főleg így, hogy mindketten megkaptuk. Azért is tudunk egyformán jól teljesíteni, mert segítünk egymásnak. Témáink egyébként a doktori dolgozataink témái is lesznek, én eddig is növénynövekedést serkentő bacilusokkal foglalkoztam, Alfonz eddig biogázzal kapcsolatos kutatásokat végzett. Most egy olyan reaktort szeretne építeni, amelyben a granulátumok – konyhanyelven összepréselt baktériumok – jobban meg tudják tisztítani a szennyvizet. A pályázat feltételei között szerepel, hogy meg lehet hosszabbítani a kutatási időt három évre, de igazából egy év alatt meg kellene valósítsuk. A Sapientia csíkszeredai laboratóriumában dolgozunk, ott fogjuk ezeket a kutatásokat is megvalósítani, ezenkívül pedig van egy tanári állásom is, környezetvédelmet tanítok” – számolt be Varga Orsolya.
Varga Orsolya kutatásának célja olyan biokontroll baktériumtörzsek szelektálása, amelyek képesek a növényt az abiotikus stresszel szemben ellenállóbbá tenni, és alkalmazhatók Székelyföldön a mezőgazdasági gyakorlatban. Kutatási tervében arról beszél, hogy az emberek által okozott globális klímaváltozás hatására egyre gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek, amihez a növények nem tudnak alkalmazkodni. A világ mezőgazdaságának alapvető problémája, hogy a termés mennyisége évről évre csökken, vagy minősége romlik az aktuálisan fellépő környezeti stresszek, mint például a téli fagyok, a szárazság, a szikes területeken a magas sótartalom, az alacsony vagy a magas hőmérséklet, a magas ultraibolya-sugárzás függvényében.
Kedves Alfonz dolgozatában azzal indokolja témaválasztását, hogy bár a biológiai szennyvíztisztítás a kommunális szennyvizek tisztításának legelterjedtebb módja, a hagyományos, ún. eleveniszapos technológiának számos hátránya is van, mint például az alacsony szerves terhelhetőség, a tisztításért felelős mikroorganizmus-közösségek érzékenysége a környezeti hatásokkal és szennyeződésekkel szemben, a nagy területigény, vagy a magas hidraulikus terhelés esetén tapasztalt alacsony tisztítási hatásfok. Ezen okok következtében az elfolyó/tisztított víz minősége gyakran nem megfelelő. Kutatásának fő célja egy gázliftreaktor megépítése és annak működtetetése laboratóriumi körülmények között anaerob iszap termelésének céljából.
Markaly Aranka befejezte a munkát
A csíkszentdomokosi Markaly Aranka a közelmúltban sikeresen befejezte pályamunkáját, így megkapta az ösztöndíj második részét is. A kutató a 2015-ös pályázati felhívásra jelentkezett A csíkszéki nemesség a 17. században elnevezésű történelmi témával. „Történelmi kutatást végeztem, és az ebből készült tanulmányt decemberben adtam le a szerkesztői jóváhagyással együtt. A tanulmány márciusban fog megjelenni a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének évkönyvében. Elég sok időt adtak a munkára, ugyanis egy évem volt a kutatásra, és további fél évem, hogy meg is írjam a tanulmányt. Jelenleg a Csíki Székely Múzeumban dolgozom történész-muzeológusként, emellett pedig doktorálok a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen” – mondta megkeresésünkre Markaly Aranka.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro
2017. január 18.
Erdélyi Krónika – ahol visszaköszön a múlt
A világpolitikát és hazai közéletünket vezető kortárs politikusaink és közéleti személyiségeink szinte minden egyes beszédük alkalmával felidézik a múltat, történelmi analógiákkal igyekszenek hatásosabbá tenni érvrendszerüket és nemegyszer egész doktrínákat és politikai programokat tudnak vagy akarnak a történelem bizonyos epizódjaival példálózni. De jelen van a történelem és a múlt az utcán is, épületeink és tárgyi emlékeink által, ahogy ott van a reklámokban és az összes létező média-forrásban is. A múlt magyarán velünk él és sajnos sokan kényük-kedvük szerint használják fel saját céljaikra és újfajta történelmet írnak.
Ezzel a káros tendenciával szemben jött létre Erdély talán eddigi legváltozatosabb és interaktív ismeretterjesztő honlapja, az Erdélyi Krónika (erdelyikronika.net). A kolozsváriak által előadásai és helytörténeti kutatásai révén már ismert fiatal történész, Fazakas László által kezdeményezett honlap az erdélyi történészeknek szeretne olyan szakmai fórumot biztosítani, ahol már megjelent vagy külön, ennek a honlapnak írt ismeretterjesztő írásaikat, kistanulmányaikat közölhetik kizárólag Erdély történetére összpontosítva. A honlap eredetileg Kolozsvár helytörténetével kapcsolatos tanulmányokat és cikkeket közölt, ám később a szerkesztőcsapat bővülésével és egy lelkes, fiatal történész-gárda összefogásának köszönhetően kinőtte urbánus jellegét és egész Erdély történetére vonatkozó írásokkal igyekszik a nagyközönség számára a lehető legváltozatosabb ókori, középkori, újkori és jelenkori témákkal szakmai tájékoztatást folytatni. A négy nagy történelmi korszak írásain túl, a honlapon az erdélyi múlt iránt érdeklődő nagyközönség olvashat történelmi biográfiákat és portrékat, szakmai tekintélyekkel készült interjúkat, recenziókat, valamint gazdag forrásanyagot talál Kolozsvárról (térképek, fotók, könyvek) és Marosvásárhelyről is. A honlapon ugyanakkor megtaláljuk a főszerkesztő előző blogját, a Kolozsvári Krónikát is, valamint egy Fórumot, ahol változatos történelmi témák és közéleti vitákról szóló írások jelennek meg. A honlap ugyanakkor szemlézi az erdélyi magyar sajtót és tudományos közélet főbb eseményeit is, így az érdeklődő innen első kézből értesülhet történelmi vetélkedőkről, tudományos eseményekről és hírekről.
Az Erdélyi Krónika egy olyan időszakban jött létre, amikor a fiatalok döntő többségének olvasmányélménye kimerül a rövid, telegrafikus, alig néhány soros Facebook-sajtó és az egyre súlyosabb problémát jelentő álhírek világának böngészésében. Ugyanakkor, a virtuális világ telve van több száz magyar nyelvű ismeretterjesztő bloggal, amelyek szövevényes világában már az olyan hagyományosnak tekinthető és egykor óriási népszerűségnek örvendő történelmi ismeretterjesztő fórumok, mint a Rubicon vagy a Múltkor is alig tudja fenntartani magát. Mégis, ezekkel szemben az Erdélyi Krónika a maga ízléses honlapja, fiatalos lendülete és Facebookon is jól működő marketingje miatt sikerült közel kétezer követőre találnia, amely a virtuális világban indított megszámlálhatatlan mennyiségű kezdeményezések körében nagy sikernek mondható. Előnye és egyedisége nemcsak az ízléses és átlátható honlapjában rejlik, hanem témájában magában: Erdélyről szól magyarul, erdélyieknek. Erdély múltját viszont nem az elefántcsonttoronyba szorult és a nagyközönséggel jóformán már nem is kommunikáló történészek szaknyelvén, hanem a tudományos ismeretterjesztés klasszikus normái szerint teszi. Mindezt pedig egy fiatalos és dinamikus csapat révén, melynek hitelét elsősorban a szerkesztők és munkatársak felkészültsége és szakmai tevékenysége adja. Egy olyan korban nyújt Erdély történetéről élő, csemegézhető és könnyen érthető forrást, amikor a román értelmiség és különösen a romániai sajtó az elkövetkező időszakban a harmincas évek nacionalizmusa óta nem látott módon igyekszik majd monokróm etnosz-történelemmel és pátosszal beszélni Erdély történetéről. Az Erdélyi Krónika fontossága tehát nemcsak abban rejlik, hogy az első történelmi ismeretterjesztő honlap, ami Erdély múltját hozza testközelbe vagy ha kell, mobilközelbe, hanem alternatívát nyújt az olvasónak, hogy a régió történetét ne csak az ismét túlburjánzó nacionalizmus szemüvegén értelmezze.
Reméljük, hogy a lelkes csapat és ez a ritka kezdeményezés sokáig folytatja majd a tudományos-ismeretterjesztés nemes munkáját, melyre nagy szükség van az információdömping és a felgyorsult társadalom korában. A honlapot jelenleg üzemelteti és szerkeszti Fazakas László főszerkesztő-alapító, Ferenczi Szilárd, dr. Fodor János szerkesztők valamint Gál Zsófia, Markaly Aranka, Olosz Levente, T. Szabó Csaba, Tőtős Áron munkatársak. A honlap kellemes külleméért Gyéresi Andrea Éva és Péter Emőke grafikus felel. (Sz. Cs.)
Szabadság (Kolozsvár)
A világpolitikát és hazai közéletünket vezető kortárs politikusaink és közéleti személyiségeink szinte minden egyes beszédük alkalmával felidézik a múltat, történelmi analógiákkal igyekszenek hatásosabbá tenni érvrendszerüket és nemegyszer egész doktrínákat és politikai programokat tudnak vagy akarnak a történelem bizonyos epizódjaival példálózni. De jelen van a történelem és a múlt az utcán is, épületeink és tárgyi emlékeink által, ahogy ott van a reklámokban és az összes létező média-forrásban is. A múlt magyarán velünk él és sajnos sokan kényük-kedvük szerint használják fel saját céljaikra és újfajta történelmet írnak.
Ezzel a káros tendenciával szemben jött létre Erdély talán eddigi legváltozatosabb és interaktív ismeretterjesztő honlapja, az Erdélyi Krónika (erdelyikronika.net). A kolozsváriak által előadásai és helytörténeti kutatásai révén már ismert fiatal történész, Fazakas László által kezdeményezett honlap az erdélyi történészeknek szeretne olyan szakmai fórumot biztosítani, ahol már megjelent vagy külön, ennek a honlapnak írt ismeretterjesztő írásaikat, kistanulmányaikat közölhetik kizárólag Erdély történetére összpontosítva. A honlap eredetileg Kolozsvár helytörténetével kapcsolatos tanulmányokat és cikkeket közölt, ám később a szerkesztőcsapat bővülésével és egy lelkes, fiatal történész-gárda összefogásának köszönhetően kinőtte urbánus jellegét és egész Erdély történetére vonatkozó írásokkal igyekszik a nagyközönség számára a lehető legváltozatosabb ókori, középkori, újkori és jelenkori témákkal szakmai tájékoztatást folytatni. A négy nagy történelmi korszak írásain túl, a honlapon az erdélyi múlt iránt érdeklődő nagyközönség olvashat történelmi biográfiákat és portrékat, szakmai tekintélyekkel készült interjúkat, recenziókat, valamint gazdag forrásanyagot talál Kolozsvárról (térképek, fotók, könyvek) és Marosvásárhelyről is. A honlapon ugyanakkor megtaláljuk a főszerkesztő előző blogját, a Kolozsvári Krónikát is, valamint egy Fórumot, ahol változatos történelmi témák és közéleti vitákról szóló írások jelennek meg. A honlap ugyanakkor szemlézi az erdélyi magyar sajtót és tudományos közélet főbb eseményeit is, így az érdeklődő innen első kézből értesülhet történelmi vetélkedőkről, tudományos eseményekről és hírekről.
Az Erdélyi Krónika egy olyan időszakban jött létre, amikor a fiatalok döntő többségének olvasmányélménye kimerül a rövid, telegrafikus, alig néhány soros Facebook-sajtó és az egyre súlyosabb problémát jelentő álhírek világának böngészésében. Ugyanakkor, a virtuális világ telve van több száz magyar nyelvű ismeretterjesztő bloggal, amelyek szövevényes világában már az olyan hagyományosnak tekinthető és egykor óriási népszerűségnek örvendő történelmi ismeretterjesztő fórumok, mint a Rubicon vagy a Múltkor is alig tudja fenntartani magát. Mégis, ezekkel szemben az Erdélyi Krónika a maga ízléses honlapja, fiatalos lendülete és Facebookon is jól működő marketingje miatt sikerült közel kétezer követőre találnia, amely a virtuális világban indított megszámlálhatatlan mennyiségű kezdeményezések körében nagy sikernek mondható. Előnye és egyedisége nemcsak az ízléses és átlátható honlapjában rejlik, hanem témájában magában: Erdélyről szól magyarul, erdélyieknek. Erdély múltját viszont nem az elefántcsonttoronyba szorult és a nagyközönséggel jóformán már nem is kommunikáló történészek szaknyelvén, hanem a tudományos ismeretterjesztés klasszikus normái szerint teszi. Mindezt pedig egy fiatalos és dinamikus csapat révén, melynek hitelét elsősorban a szerkesztők és munkatársak felkészültsége és szakmai tevékenysége adja. Egy olyan korban nyújt Erdély történetéről élő, csemegézhető és könnyen érthető forrást, amikor a román értelmiség és különösen a romániai sajtó az elkövetkező időszakban a harmincas évek nacionalizmusa óta nem látott módon igyekszik majd monokróm etnosz-történelemmel és pátosszal beszélni Erdély történetéről. Az Erdélyi Krónika fontossága tehát nemcsak abban rejlik, hogy az első történelmi ismeretterjesztő honlap, ami Erdély múltját hozza testközelbe vagy ha kell, mobilközelbe, hanem alternatívát nyújt az olvasónak, hogy a régió történetét ne csak az ismét túlburjánzó nacionalizmus szemüvegén értelmezze.
Reméljük, hogy a lelkes csapat és ez a ritka kezdeményezés sokáig folytatja majd a tudományos-ismeretterjesztés nemes munkáját, melyre nagy szükség van az információdömping és a felgyorsult társadalom korában. A honlapot jelenleg üzemelteti és szerkeszti Fazakas László főszerkesztő-alapító, Ferenczi Szilárd, dr. Fodor János szerkesztők valamint Gál Zsófia, Markaly Aranka, Olosz Levente, T. Szabó Csaba, Tőtős Áron munkatársak. A honlap kellemes külleméért Gyéresi Andrea Éva és Péter Emőke grafikus felel. (Sz. Cs.)
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 27.
Erdély történelme a világhálón
Erdélyi Krónika címmel, a https://erdelyikronika.net webcímen januártól új internetes felület jelent meg, az itt közölt tartalmak középpontjában Erdély történelme áll. A létrehozás fontosságáról és a fiatal alapítók terveiről az egyik szerkesztőt, a csíkszeredai születésű Olosz Levente történészt Daczó Katalin kérdezte.
Hogyan született meg ez az internetes felület? Mikortól bővült kolozsváriból erdélyivé?
– A honlap kezdeményezője és alapítója Fazakas László fiatal történész. Az alapötlet, egy szintén általa indított blog, a Kolozsvári Krónika (2016. február) alapján fogalmazódott meg. 2016 végén született az elhatározás, hogy a csak kolozsvári tematikájú blog korlátait átlépve olyan honlapot alapít, amelynek elsődleges célja fórumot biztosítani az Erdély történelmével foglalkozó kutatók számára. A honlap létrehozásával párhuzamosan a szerkesztőség is bővült. Mostanra már van nagyváradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, kolozsvári és székelyudvarhelyi munkatársunk is. A honlap regisztrálásának hivatalos időpontja: 2017. január 2.
– Miért tartották fontosnak egy Erdély történelmével foglalkozó honlap és Facebook-oldal elindítását?
– Két okból is fontosnak tartottuk. Egyfelől azért, mert nincs olyan fórum, amely átfogná az erdélyi vagy Erdéllyel foglalkozó történészszakmát, és amely lehetőséget biztosítana a történészeknek munkájuk egymással való megosztására, nem beszélve olyan egyetemistákról, akik dolgozataikat, kisebb kutatásukat nem tudják a nyilvánosság elé tárni. Ebből adódóan célunk lehetőséget biztosítani az Erdélyt múltját kutató szakembereknek, hogy a szakmával és a nagyközönséggel is megosszák kutatásaik eredményeit, reflektáljanak egymás munkájára vagy akár vitát generálva mélyítsék el ismereteiket. Másodsorban pedig az a célunk, hogy Erdély történelmének egyes szeleteit mutassuk be a szélesebb közönségnek, könnyen emészthető, olvasmányos, ismeretterjesztő cikkek formájában. Erdélyben magyar nyelven, a napisajtóban nagyon ritkán megjelenő cikkek mellett csak a Székelyföld folyóirat és a Transindex portál közölt történelmi írásokat, azonban ez utóbbi rovat nemrégiben megszűnt. Így az Erdély történelme iránt érdeklődők számára nemigen van lehetőség olyan ismeretterjesztő munkákat olvasni, amelyek megfelelnek a legmagasabb szakmai követelményeknek is. Emellett az oldalunk folyamatosan tájékoztatja mind a történészszakmát, mind a nagyközönséget az Erdély történelméhez kapcsolódó hírekről, előadásokról, könyvbemutatókról és más rendezvényekről. A Facebook-oldal pedig azért fontos, mert általa érhetjük el a legtöbb embert.
– Milyen az oldal fogadtatása?
– Szakmai berkekből eddig pozitív hangokat hallottunk. Az erdélyi történészkollégák pedig már aktívan használják az oldalt a különböző helyi rendezvények népszerűsítésére, ami szintén kedvező hír.
– Mit tart szem előtt a szerkesztőség az anyagok összeválogatásakor/közlésekor?
– Számunkra a legfontosabb szempont a szakmaiság. Ezalatt azt értem, hogy az illető írás lehetőleg a szerző kutatásait mutassa be vagy a szerző kutatási területéhez kapcsolódó tágabb téma ismertetésén alapuljon. Vagyis egy régész ne az 1989-es temesvári eseményeket mutassa be, vagy egy jelenkorász a madéfalvi veszedelmet. Emellett pedig fontos, hogy az írás ideológiai, politikai vagy más személyes elfogultságtól mentes legyen. Természetesen mindezek mellett a legfontosabb, hogy kötődjön Erdély történetéhez. A szakmaiságot azonban nem nehéz betartani, mivel a cikkek egy részét mi, a szerkesztők, munkatársak írjuk, másfelől a cikkek összegyűjtésénél a különböző szakmai szervezetekkel és intézményekkel (múzeumok, egyetemek, kutatóintézetek stb.) fenntartott széles kapcsolathálózatunkra támaszkodunk, amely már önmagában garantálja a szakmaiságot.
– Kik szerkesztik az oldalt?
– A honlap főszerkesztője Fazakas László, történészként a dualizmus kori Kolozsvár városfejlődésével és egyesülettörténettel foglalkozik. Őt Ferenczi Szilárd és Fodor János szerkesztők segítik. Előbbinek az újkori várospolitika, utóbbinak az első világháború utáni politika- és diplomáciatörténet képezi a szűkebb kutatási területét. Az öt munkatárs elsősorban a cikkek írásával, gyűjtésével foglalkozik. Ők, Gál Zsófia a 19. századot tanulmányozó művészettörténész, Markaly Aranka, az erdélyi fejedelemség korszakára szakosodott történész és muzeológus, jómagam, az erdélyi zsidóság jelenkori történetének kutatója, T. Szabó Csaba, már nemzetközi hírnévre szert tett régész és Tőtős Áron, aki a 19–20. századot társadalomtörténeti szempontból vizsgálja. Honlapunk logóját, a Facebookon megjelenő borítóképeket, valamint a plakátokat, matricákat Gyéresi Andrea Éva és Péter Emőke tervezőgrafikusok készítették. Az Erdélyi Krónika hivatalos közleményeiért, nyilatkozataiért Bálint Kinga-Katalin kommunikációs szakember felel. Ezt a fiatal történészekből álló csapatot az erdélyi kutatási téma, valamint a szakmaiság köti össze. Mindannyian doktori iskolába járnak/jártak vagy készülnek oda felvételizni, továbbá különböző kutatási projektekben vesznek részt.
– Kié a felület? Ki vagy mely intézmények finanszírozzák? Van esély a hosszú távú fennmaradásra?
– Saját magunk gondoskodunk a honlap finanszírozásáról, és ez valószínűleg a jövőben is így marad. A munkát teljesen önkéntes alapon végezzük. Több partnerünk is (Szabadság, Korzo, Kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Román Akadémiai Könyvtár) van, akikkel együttműködünk, noha nem tartozunk egy intézményhez vagy szervezethez sem. A csapat ambíciója, kitartása és lelkesedése a záloga a hosszú távú fennmaradásnak
Hargita Népe (Csíkszereda)
Erdélyi Krónika címmel, a https://erdelyikronika.net webcímen januártól új internetes felület jelent meg, az itt közölt tartalmak középpontjában Erdély történelme áll. A létrehozás fontosságáról és a fiatal alapítók terveiről az egyik szerkesztőt, a csíkszeredai születésű Olosz Levente történészt Daczó Katalin kérdezte.
Hogyan született meg ez az internetes felület? Mikortól bővült kolozsváriból erdélyivé?
– A honlap kezdeményezője és alapítója Fazakas László fiatal történész. Az alapötlet, egy szintén általa indított blog, a Kolozsvári Krónika (2016. február) alapján fogalmazódott meg. 2016 végén született az elhatározás, hogy a csak kolozsvári tematikájú blog korlátait átlépve olyan honlapot alapít, amelynek elsődleges célja fórumot biztosítani az Erdély történelmével foglalkozó kutatók számára. A honlap létrehozásával párhuzamosan a szerkesztőség is bővült. Mostanra már van nagyváradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, kolozsvári és székelyudvarhelyi munkatársunk is. A honlap regisztrálásának hivatalos időpontja: 2017. január 2.
– Miért tartották fontosnak egy Erdély történelmével foglalkozó honlap és Facebook-oldal elindítását?
– Két okból is fontosnak tartottuk. Egyfelől azért, mert nincs olyan fórum, amely átfogná az erdélyi vagy Erdéllyel foglalkozó történészszakmát, és amely lehetőséget biztosítana a történészeknek munkájuk egymással való megosztására, nem beszélve olyan egyetemistákról, akik dolgozataikat, kisebb kutatásukat nem tudják a nyilvánosság elé tárni. Ebből adódóan célunk lehetőséget biztosítani az Erdélyt múltját kutató szakembereknek, hogy a szakmával és a nagyközönséggel is megosszák kutatásaik eredményeit, reflektáljanak egymás munkájára vagy akár vitát generálva mélyítsék el ismereteiket. Másodsorban pedig az a célunk, hogy Erdély történelmének egyes szeleteit mutassuk be a szélesebb közönségnek, könnyen emészthető, olvasmányos, ismeretterjesztő cikkek formájában. Erdélyben magyar nyelven, a napisajtóban nagyon ritkán megjelenő cikkek mellett csak a Székelyföld folyóirat és a Transindex portál közölt történelmi írásokat, azonban ez utóbbi rovat nemrégiben megszűnt. Így az Erdély történelme iránt érdeklődők számára nemigen van lehetőség olyan ismeretterjesztő munkákat olvasni, amelyek megfelelnek a legmagasabb szakmai követelményeknek is. Emellett az oldalunk folyamatosan tájékoztatja mind a történészszakmát, mind a nagyközönséget az Erdély történelméhez kapcsolódó hírekről, előadásokról, könyvbemutatókról és más rendezvényekről. A Facebook-oldal pedig azért fontos, mert általa érhetjük el a legtöbb embert.
– Milyen az oldal fogadtatása?
– Szakmai berkekből eddig pozitív hangokat hallottunk. Az erdélyi történészkollégák pedig már aktívan használják az oldalt a különböző helyi rendezvények népszerűsítésére, ami szintén kedvező hír.
– Mit tart szem előtt a szerkesztőség az anyagok összeválogatásakor/közlésekor?
– Számunkra a legfontosabb szempont a szakmaiság. Ezalatt azt értem, hogy az illető írás lehetőleg a szerző kutatásait mutassa be vagy a szerző kutatási területéhez kapcsolódó tágabb téma ismertetésén alapuljon. Vagyis egy régész ne az 1989-es temesvári eseményeket mutassa be, vagy egy jelenkorász a madéfalvi veszedelmet. Emellett pedig fontos, hogy az írás ideológiai, politikai vagy más személyes elfogultságtól mentes legyen. Természetesen mindezek mellett a legfontosabb, hogy kötődjön Erdély történetéhez. A szakmaiságot azonban nem nehéz betartani, mivel a cikkek egy részét mi, a szerkesztők, munkatársak írjuk, másfelől a cikkek összegyűjtésénél a különböző szakmai szervezetekkel és intézményekkel (múzeumok, egyetemek, kutatóintézetek stb.) fenntartott széles kapcsolathálózatunkra támaszkodunk, amely már önmagában garantálja a szakmaiságot.
– Kik szerkesztik az oldalt?
– A honlap főszerkesztője Fazakas László, történészként a dualizmus kori Kolozsvár városfejlődésével és egyesülettörténettel foglalkozik. Őt Ferenczi Szilárd és Fodor János szerkesztők segítik. Előbbinek az újkori várospolitika, utóbbinak az első világháború utáni politika- és diplomáciatörténet képezi a szűkebb kutatási területét. Az öt munkatárs elsősorban a cikkek írásával, gyűjtésével foglalkozik. Ők, Gál Zsófia a 19. századot tanulmányozó művészettörténész, Markaly Aranka, az erdélyi fejedelemség korszakára szakosodott történész és muzeológus, jómagam, az erdélyi zsidóság jelenkori történetének kutatója, T. Szabó Csaba, már nemzetközi hírnévre szert tett régész és Tőtős Áron, aki a 19–20. századot társadalomtörténeti szempontból vizsgálja. Honlapunk logóját, a Facebookon megjelenő borítóképeket, valamint a plakátokat, matricákat Gyéresi Andrea Éva és Péter Emőke tervezőgrafikusok készítették. Az Erdélyi Krónika hivatalos közleményeiért, nyilatkozataiért Bálint Kinga-Katalin kommunikációs szakember felel. Ezt a fiatal történészekből álló csapatot az erdélyi kutatási téma, valamint a szakmaiság köti össze. Mindannyian doktori iskolába járnak/jártak vagy készülnek oda felvételizni, továbbá különböző kutatási projektekben vesznek részt.
– Kié a felület? Ki vagy mely intézmények finanszírozzák? Van esély a hosszú távú fennmaradásra?
– Saját magunk gondoskodunk a honlap finanszírozásáról, és ez valószínűleg a jövőben is így marad. A munkát teljesen önkéntes alapon végezzük. Több partnerünk is (Szabadság, Korzo, Kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Román Akadémiai Könyvtár) van, akikkel együttműködünk, noha nem tartozunk egy intézményhez vagy szervezethez sem. A csapat ambíciója, kitartása és lelkesedése a záloga a hosszú távú fennmaradásnak
Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. február 25.
Gondolatolvasó robot csíki diáktól
Tehetséges fiatalokat keres és támogat a KMTA
z egyszeri szülő nem éppen Nobel-díjjal jutalmazza csemetéjét, amikor az apró csavarokra szediszét az újdonatúj távirányítós helikoptert-autót-lánctalpast. Pedig nem vicc: ezzel akár a jövő legígéretesebb tudósainak életpályáját törhetik derékba. A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítványnak (KMTA) a napokban Kolozsváron tartózkodó mentoráltjaitól joggal remélhetünk agyhullámokkal irányított mű végtagokat, az immunrendszer védelmére leghatékonyabban csatasorba állított agysejteket, és még ki tudja miféle technikai vívmányokat, elmét-lelket gyönyörködtető novellákat, verseket, úttörő történeti földrajzi tanulmányokat. Közülük sokan arról regélnek, hogy mára lassan foglalkozásukká váló szenvedélyük gyerekkorban gyökerezik.
Nyolc támogatottja mellé a KMTA januárban felvett 20 újabbat, de számuk gyakran változhat, hiszen a válogatás, a tehetségek felkutatása és a jelentkezés folyamatos – tudtuk meg Petri László programigazgatótól. A támogatottak köre szerteágazó, van köztük zenei és képzőművész tehetség, vannak történelemtudományokban jártasak, irodalomban, biológiában, fizikában, informatikában, csillagászatban, jogban és közgazdaságtanban tehetségesek.
Te is lehetsz felfedezett
– A családszervezetekkel és az egyházakkal alakítottunk ki együttműködést, hiszen olyan tehetségeket is szeretnénk megtalálni, akiket máshol nem lehet elérni, mert nem versenyeznek, nincs mögöttük olyan szakember, pedagógus, aki motiválná őket. Továbbá a magyar oktatási intézményeknek negyedévenként elküldjük pályázati felhívásunkat. A pályázat folyamatos, nincs pályázati határidő. A jelentkezőknek a honlapunkon (www.kmta.hu) kell regisztrálniuk, majd kitölteniük az adatlapot, ami akár több órát is igénybe vehet, de a kuratórium ennek alapján tud valakit kiválasztani. Az adatlapot kitöltők bekerülnek a rendszerbe, de csak úgy maradhatnak benne, ha adatlapjukat folyamatosan megújítják az új publikációkkal, versenyeredménnyel, az iskolában lezárt újabb félévvel. A mostani támogatottak között van olyan, aki 2015-ben regisztrált, akkor nem tűnt fel, de az azóta szerzett eredményei alapján most kiválasztottuk – részletezi a programigazgató.
A KMTA-nál a támogatási időszak sem egységes. Van olyan, akit lassan 2 éve támogatnak, volt, akitől egy hónap után megváltak. Jelenleg a 3 hónapos próbaidőben azoknak a diákoknak a támogatását hosszabbítják meg, akik az alapítvánnyal együttműködnek, és akikről mentoraik is jelzik, hogy támogatásra érdemesek. – Akiről a mentor jelzése alapján kiderül, hogy nem tehetséges, attól megválunk. Alapítványunk még csak 2 éve alakult, így ez a rendszer is változhat. A mentor kutatási témát ad, minden támogatottnak havi szinten kell beszámolót készítenie a tevékenységéről. Folyamatos az ellenőrzés, és látszik, ki mennyi energiát fektet be. A mentoron (jelentős tudományos eredményekkel rendelkező akadémikus, az MTA tagja, üzletemberek stb.) kívül minden diák kaphat képzést, szakkönyveket, konferencia részvételt, közvetlen szakember támogatást, útiköltség-szállás támogatást és ha az anyagi lehetőségünk engedi, pénzjuttatást is. Mindenkitől elvárjuk a folyamatos kulturális fejlődést, amit támogatunk is (kifizetjük a színházjegyet, -bérletet), elvárjuk a folyamatos sportolást – tájékoztatott Petri László, aki fontosnak tartja megemlíteni: mindenki azt kap, ami tehetségének fejlesztése szempontjából a leginkább szükséges. Teljes körű segítségre törekednek, akár pl. orvosi ellátáshoz is juttatják támogatottjaikat, fontosnak tartják megteremteni számukra a fejlődéshez szükséges lehető legoptimálisabb környezetet. Ugyanakkor a KMTA azt kívánja elérni, hogy támogatottjaik szülőföldjükön maradjanak.
– Amikor egyetemi vezetőkkel tárgyalok, rendszerint szóvá is teszem ezt a gondolatot, amit helyeselnek. Ilyenkor megemlítem, hogy ők azok, akik ennek érdekében tenni tudnak, mert a tudományos műhelyek általában pl. itt Erdélyben, vagy Kárpátalján is az oktatási intézmények holdudvarába tartoznak. A kimagasló tehetségeket ezen helyek kellene, hogy felszívják, ez adna nekik megélhetést és jövőképet. Egyetemi végzős kárpátaljai támogatottunk egy hete mesélte, hogy felkérték az egyeteme által finanszírozott kutató műhely létrehozására. Ez az, amiről beszéltem – magyarázza Petri László.
„Kolozsvári tizenkettek”
A csíkszeredai Imets Tamás is azok közé tartozik, akik kisgyerekként szétszedték játékaikat, majd kisebb-nagyobb sikerrel valami újat építettek azokból. Művészeti középiskola architektúra szakán tanul, az elektronika, fizika és alkalmazott tudományok érdeklik. Szinte minden ehhez kapcsolódó tudását autodidakta módon sajátította el angol, magyar és román nyelvű könyvekből, weboldalakról. Épített repülő modelleket, robotokat, filmekből ihletődött robotot és zöld energiával működő eszközöket. Első komolyabb projektjének a Leonardo da Vinci terve alapján öt éve készült DaVincsirke nevű, repülésre képes madármodellt tartja. Leginkább programozni szeret és áramköröket tervezni-kivitelezni, de érdekli a fizika, szerves kémia és biofizika is. Találmánya a beszédképtelen embereknek segíthet a kommunikációban, de akár a művégtagok gondolattal (azaz mérhető agyhullámokkal) történő irányítását is lehetővé teszi. Egy fejére helyezett pánttal, közvetlen érintkezés nélkül mozgatott egy négykerekű járgányt. A neuronok kisüléséből 0–50 Hz frekvencián keletkező agyhullámok, az éberségért felelős béta és a relaxált alfa tudatosan módosítható. „Ha behunyom a szemem és összeszorítom a szemhéjam, az alfahullámok lesznek intenzívebbek, ha valamire fókuszálok, akkor a bétahullámok emelkednek meg. Ezt a lehetőséget használtam arra, hogy ezekkel öt különböző funkciót tudjak irányítani, sőt a szerkezet a pillantást is érzékeli” – mondta Tamás a Magyar Demokratának adott tavalyi interjúban.
A zalaegerszegi Büki Bettina 2012–13-ban a város diákpolgármestere volt. Budapesten nemzetközi igazgatásszervezés szakon diplomázott, szervezeti kommunikációt tanul, tavaly óta pedig jogot is. Három nyelvből szerzett 9 nyelvvizsgát, és a diplomácia érdekli – célja Magyarországot méltó módon képviselni külföldön.
Jogász szakot végzett, ma jogász-közgazdásznak tanul a győri Hancz Patrik, aki doktoriskolába is jár, tízéves korától versenytáncol. Olyan életművet szeretne létrehozni, melynek eredményeként levehet majd egy „Hancz Patrikot” a könyvespolcról, és annak tudatában, hogy általa értéket teremtett az emberek számára, nyugodt szívvel, büszkén lapozhatja végig.
A csíkszeredai Székely István Attila fizika iránti érdeklődése a kémiával is kibővült azután, hogy vegyipari folyamatmérnökként a mesteriskolát elvégezte. Tavaly kezdte a doktoriskolát a kolozsvári fizika karon, kutatási témája: WO3-TiO2-nemesfém alapú félvezető kompozit rendszerek alkalmazása mint szenzor (SERS) és fotokatalizátor. Ezen rendszerek érdekessége, hogy egyidőben működnének, mint szenzor (káros szerves anyagokat lehet kimutatni) és mint fotokatalizátor (fény hatására a szerves anyagokat képes lebontani).
Egészen kicsi kora óta orvos szeretne lenni, így tudatosan építgette útját a kelementelki (Maros megye) Drágus Emőke. Iskolásként szép beszéd és irodalom-, majd matematika- és földrajz versenyekre járt. Utolsó éves a marosvásárhelyi orvosin. Kutatási témájában feltérképezné a vizeletürítési gondokkal küszködő, anyaországi és erdélyi urológiai betegek előfordulási arányát, epidemiológiáját, összehasonlítaná a különböző földrajzi területek adatait. A kutatás egyelőre Budapestre és Marosvásárhelyre korlátozódik, de szeretnék kiterjeszteni.
A vajdasági Fehér Viktor rövidesen magyartanár lesz, egyébként amatőr labdarúgó, néprajzkutató. Szülőfalujáról, a szögedi nemzetséghez tartozó Egyházaskérről szóló dolgozatai az „ö”-ző nyelvjárás jellegzetességeit és Ősszeged hagyományait árnyalják. 1920 előtt a történetileg jelentős Temesvár–Szeged vasútvonal mentén húzódó Egyházaskér részese volt azoknak a központi folyamatoknak, amelyek a vidék képét és a lakosok mentalitását nagyban meghatározták. A település mellett is lelassított a II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító szerelvény, s e kegyelettel teljes nemzeti esemény máig hat a továbbélő nemzedékekre – ez a történet jelentős Viktor kutatási témáját tekintve, amelynek keretében a Rákóczi-kultusz genezisének délvidéki lecsapódásait járná körül és elemezné a jelenkori digitális kultusz tükrében.
A kárpátaljai magyar kisebbséget érintő parlamenti és helyhatósági választásokat, a mai Kárpátalja területe közigazgatásának változásait vizsgálta 1920-tól napjainkig a történelem és földrajz diplomával rendelkező Iván András. Földrajztudományi kutatásai leginkább a geoinformatika felhasználási lehetőségeit, módszereit próbálták bemutatni különböző szakterületek, tudományágak, pl. a turizmus területén. Debrecenben doktorál, Társadalom, Gazdaság és Életmód Programban. Beregszász és környezete gazdag történeti múlttal rendelkezik, erről a levéltárban őrzött forrásanyagok is tanúskodnak, ám az 1920-ig felhalmozott anyagok nagy része máig nem került megfelelő feldolgozásra. Iván András szerint tervezett munkája, a Beregszász történetföldrajzi bemutatása a mai Kárpátalja területére vonatkozó történeti földrajzi munka első lépéseit jelenthetné.
Történelem, illetve nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon szerzett diplomát a csíkszeredai Markaly Aranka, majd Kulturális örökség kutatása és hasznosítása mesterképzésen végzett, ma történész-muzeológus a Csíki Székely Múzeumban. Egy kutatási projektnek köszönhetően megismerhette a 17. századi vajdahunyadi vár történetét. A doktori iskolában kutatási témája a 17. századi Csíkszék. Tudománynépszerűsítő cikkeket írt már diákként a Szabadság diáklapjában, a Campusban.
Kisiskolás kora óta a csillagászat érdekli, ez később fizika–informatika tanulmányokkal „erősödött”, ma komputacionális fizika szakon mesterhallgató a sepsiszentgyörgyi Pintér Viktória. Jelentősebb csillagászati ismereteket 2015 őszi félévében, Szegeden szerzett, ahol igyekezett a meghirdetett csillagász tantárgyakból a lehető legtöbbet hallgatni. Csatlakozott a Szegedi Gravitációs hullámok kutatásával foglalkozó csoporthoz, itt főleg programozással kapcsolatos feladatok elvégzésében vett részt, mint például Python scriptekben való programozás, illetve Shell scriptek, Gnuplot segítségével történő adatfeldolgozás
Magyar–angol diplomával kiadványszerkesztői szakra csábult a felvidéki Reczai Lilla. Tíz évvel ezelőtt egy gyermekantológiában jelentek meg első művei, tavaly további három került be egy antológiába. Aktív tagja a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubnak, amelynek célja tömöríteni a magyar nemzetiségű diákokat a nagyvárosokban, ahol nem feltétlenül lehet magyarul továbbtanulni, céljuk identitásőrző, hagyományt átörökítő érdekes előadásokat, kulturális, szórakoztató eseményeket kínálni a fiataloknak. Különféle táborok szervezője, az érsekújvári Rockszínpad táncos-énekes tagja.
Érettségi előtt áll a budapesti Szirt Viktória, középiskolai évei alatt a fizika, kémia, matematika és történelem foglalkoztatta. Sokáig nem tudott irányt választani, mígnem a Nők a Tudományban Egyesület Lányok Napja programjának köszönhetően olyan intézményekbe látogathatott, amelyek segítették a döntésben. Ma már tudja, hogy kutatóként szeretne dolgozni – rá akar jönni összefüggésekre, rácsodálkozni apró újdonságokra, megtalálni valami addig ismeretlent. Úgy érzi, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionika Karán tudja megtalálni egybegyúrva mindazt, ami érdekli. A KMTA támogatásával A mikroglia viselkedése normál és gyulladásos körülmények között témába nyerhet bepillantást. A mikrogliák agysejtek, amelyek a magzati élet alatt vándorolnak be a központi idegrendszerbe, ott pedig a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedéseiben immunológiai végrehajtó sejtekké alakulnak, nyúlványaikat visszahúzzák és a károsodás helyére vándorolnak.
Apukájának köszönhetően ötévesen kétjegyű számokat adott össze fejben a kassai Szitás Zoltán. Sokszor szerelgette játékait, így elérte, hogy a távirányítású autójának működő féklámpája legyen. Szintén apukájával távirányítású repülőket készítettek, egyet később átépítettek hajóvá. 2011-ben tagja lett az akkor alakult Talentum robotcsapatnak, amellyel már első versenyükön nagyon jól szerepeltek, azóta 6 világbajnokságon jártak sikerrel, legutóbb az általa épített robot elnyerte a legjobb mechanikai design díjat. Szabadidejében focizik, úszik, szalad, foglalkoztatja a videózás, fényképészet.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)
Tehetséges fiatalokat keres és támogat a KMTA
z egyszeri szülő nem éppen Nobel-díjjal jutalmazza csemetéjét, amikor az apró csavarokra szediszét az újdonatúj távirányítós helikoptert-autót-lánctalpast. Pedig nem vicc: ezzel akár a jövő legígéretesebb tudósainak életpályáját törhetik derékba. A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítványnak (KMTA) a napokban Kolozsváron tartózkodó mentoráltjaitól joggal remélhetünk agyhullámokkal irányított mű végtagokat, az immunrendszer védelmére leghatékonyabban csatasorba állított agysejteket, és még ki tudja miféle technikai vívmányokat, elmét-lelket gyönyörködtető novellákat, verseket, úttörő történeti földrajzi tanulmányokat. Közülük sokan arról regélnek, hogy mára lassan foglalkozásukká váló szenvedélyük gyerekkorban gyökerezik.
Nyolc támogatottja mellé a KMTA januárban felvett 20 újabbat, de számuk gyakran változhat, hiszen a válogatás, a tehetségek felkutatása és a jelentkezés folyamatos – tudtuk meg Petri László programigazgatótól. A támogatottak köre szerteágazó, van köztük zenei és képzőművész tehetség, vannak történelemtudományokban jártasak, irodalomban, biológiában, fizikában, informatikában, csillagászatban, jogban és közgazdaságtanban tehetségesek.
Te is lehetsz felfedezett
– A családszervezetekkel és az egyházakkal alakítottunk ki együttműködést, hiszen olyan tehetségeket is szeretnénk megtalálni, akiket máshol nem lehet elérni, mert nem versenyeznek, nincs mögöttük olyan szakember, pedagógus, aki motiválná őket. Továbbá a magyar oktatási intézményeknek negyedévenként elküldjük pályázati felhívásunkat. A pályázat folyamatos, nincs pályázati határidő. A jelentkezőknek a honlapunkon (www.kmta.hu) kell regisztrálniuk, majd kitölteniük az adatlapot, ami akár több órát is igénybe vehet, de a kuratórium ennek alapján tud valakit kiválasztani. Az adatlapot kitöltők bekerülnek a rendszerbe, de csak úgy maradhatnak benne, ha adatlapjukat folyamatosan megújítják az új publikációkkal, versenyeredménnyel, az iskolában lezárt újabb félévvel. A mostani támogatottak között van olyan, aki 2015-ben regisztrált, akkor nem tűnt fel, de az azóta szerzett eredményei alapján most kiválasztottuk – részletezi a programigazgató.
A KMTA-nál a támogatási időszak sem egységes. Van olyan, akit lassan 2 éve támogatnak, volt, akitől egy hónap után megváltak. Jelenleg a 3 hónapos próbaidőben azoknak a diákoknak a támogatását hosszabbítják meg, akik az alapítvánnyal együttműködnek, és akikről mentoraik is jelzik, hogy támogatásra érdemesek. – Akiről a mentor jelzése alapján kiderül, hogy nem tehetséges, attól megválunk. Alapítványunk még csak 2 éve alakult, így ez a rendszer is változhat. A mentor kutatási témát ad, minden támogatottnak havi szinten kell beszámolót készítenie a tevékenységéről. Folyamatos az ellenőrzés, és látszik, ki mennyi energiát fektet be. A mentoron (jelentős tudományos eredményekkel rendelkező akadémikus, az MTA tagja, üzletemberek stb.) kívül minden diák kaphat képzést, szakkönyveket, konferencia részvételt, közvetlen szakember támogatást, útiköltség-szállás támogatást és ha az anyagi lehetőségünk engedi, pénzjuttatást is. Mindenkitől elvárjuk a folyamatos kulturális fejlődést, amit támogatunk is (kifizetjük a színházjegyet, -bérletet), elvárjuk a folyamatos sportolást – tájékoztatott Petri László, aki fontosnak tartja megemlíteni: mindenki azt kap, ami tehetségének fejlesztése szempontjából a leginkább szükséges. Teljes körű segítségre törekednek, akár pl. orvosi ellátáshoz is juttatják támogatottjaikat, fontosnak tartják megteremteni számukra a fejlődéshez szükséges lehető legoptimálisabb környezetet. Ugyanakkor a KMTA azt kívánja elérni, hogy támogatottjaik szülőföldjükön maradjanak.
– Amikor egyetemi vezetőkkel tárgyalok, rendszerint szóvá is teszem ezt a gondolatot, amit helyeselnek. Ilyenkor megemlítem, hogy ők azok, akik ennek érdekében tenni tudnak, mert a tudományos műhelyek általában pl. itt Erdélyben, vagy Kárpátalján is az oktatási intézmények holdudvarába tartoznak. A kimagasló tehetségeket ezen helyek kellene, hogy felszívják, ez adna nekik megélhetést és jövőképet. Egyetemi végzős kárpátaljai támogatottunk egy hete mesélte, hogy felkérték az egyeteme által finanszírozott kutató műhely létrehozására. Ez az, amiről beszéltem – magyarázza Petri László.
„Kolozsvári tizenkettek”
A csíkszeredai Imets Tamás is azok közé tartozik, akik kisgyerekként szétszedték játékaikat, majd kisebb-nagyobb sikerrel valami újat építettek azokból. Művészeti középiskola architektúra szakán tanul, az elektronika, fizika és alkalmazott tudományok érdeklik. Szinte minden ehhez kapcsolódó tudását autodidakta módon sajátította el angol, magyar és román nyelvű könyvekből, weboldalakról. Épített repülő modelleket, robotokat, filmekből ihletődött robotot és zöld energiával működő eszközöket. Első komolyabb projektjének a Leonardo da Vinci terve alapján öt éve készült DaVincsirke nevű, repülésre képes madármodellt tartja. Leginkább programozni szeret és áramköröket tervezni-kivitelezni, de érdekli a fizika, szerves kémia és biofizika is. Találmánya a beszédképtelen embereknek segíthet a kommunikációban, de akár a művégtagok gondolattal (azaz mérhető agyhullámokkal) történő irányítását is lehetővé teszi. Egy fejére helyezett pánttal, közvetlen érintkezés nélkül mozgatott egy négykerekű járgányt. A neuronok kisüléséből 0–50 Hz frekvencián keletkező agyhullámok, az éberségért felelős béta és a relaxált alfa tudatosan módosítható. „Ha behunyom a szemem és összeszorítom a szemhéjam, az alfahullámok lesznek intenzívebbek, ha valamire fókuszálok, akkor a bétahullámok emelkednek meg. Ezt a lehetőséget használtam arra, hogy ezekkel öt különböző funkciót tudjak irányítani, sőt a szerkezet a pillantást is érzékeli” – mondta Tamás a Magyar Demokratának adott tavalyi interjúban.
A zalaegerszegi Büki Bettina 2012–13-ban a város diákpolgármestere volt. Budapesten nemzetközi igazgatásszervezés szakon diplomázott, szervezeti kommunikációt tanul, tavaly óta pedig jogot is. Három nyelvből szerzett 9 nyelvvizsgát, és a diplomácia érdekli – célja Magyarországot méltó módon képviselni külföldön.
Jogász szakot végzett, ma jogász-közgazdásznak tanul a győri Hancz Patrik, aki doktoriskolába is jár, tízéves korától versenytáncol. Olyan életművet szeretne létrehozni, melynek eredményeként levehet majd egy „Hancz Patrikot” a könyvespolcról, és annak tudatában, hogy általa értéket teremtett az emberek számára, nyugodt szívvel, büszkén lapozhatja végig.
A csíkszeredai Székely István Attila fizika iránti érdeklődése a kémiával is kibővült azután, hogy vegyipari folyamatmérnökként a mesteriskolát elvégezte. Tavaly kezdte a doktoriskolát a kolozsvári fizika karon, kutatási témája: WO3-TiO2-nemesfém alapú félvezető kompozit rendszerek alkalmazása mint szenzor (SERS) és fotokatalizátor. Ezen rendszerek érdekessége, hogy egyidőben működnének, mint szenzor (káros szerves anyagokat lehet kimutatni) és mint fotokatalizátor (fény hatására a szerves anyagokat képes lebontani).
Egészen kicsi kora óta orvos szeretne lenni, így tudatosan építgette útját a kelementelki (Maros megye) Drágus Emőke. Iskolásként szép beszéd és irodalom-, majd matematika- és földrajz versenyekre járt. Utolsó éves a marosvásárhelyi orvosin. Kutatási témájában feltérképezné a vizeletürítési gondokkal küszködő, anyaországi és erdélyi urológiai betegek előfordulási arányát, epidemiológiáját, összehasonlítaná a különböző földrajzi területek adatait. A kutatás egyelőre Budapestre és Marosvásárhelyre korlátozódik, de szeretnék kiterjeszteni.
A vajdasági Fehér Viktor rövidesen magyartanár lesz, egyébként amatőr labdarúgó, néprajzkutató. Szülőfalujáról, a szögedi nemzetséghez tartozó Egyházaskérről szóló dolgozatai az „ö”-ző nyelvjárás jellegzetességeit és Ősszeged hagyományait árnyalják. 1920 előtt a történetileg jelentős Temesvár–Szeged vasútvonal mentén húzódó Egyházaskér részese volt azoknak a központi folyamatoknak, amelyek a vidék képét és a lakosok mentalitását nagyban meghatározták. A település mellett is lelassított a II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító szerelvény, s e kegyelettel teljes nemzeti esemény máig hat a továbbélő nemzedékekre – ez a történet jelentős Viktor kutatási témáját tekintve, amelynek keretében a Rákóczi-kultusz genezisének délvidéki lecsapódásait járná körül és elemezné a jelenkori digitális kultusz tükrében.
A kárpátaljai magyar kisebbséget érintő parlamenti és helyhatósági választásokat, a mai Kárpátalja területe közigazgatásának változásait vizsgálta 1920-tól napjainkig a történelem és földrajz diplomával rendelkező Iván András. Földrajztudományi kutatásai leginkább a geoinformatika felhasználási lehetőségeit, módszereit próbálták bemutatni különböző szakterületek, tudományágak, pl. a turizmus területén. Debrecenben doktorál, Társadalom, Gazdaság és Életmód Programban. Beregszász és környezete gazdag történeti múlttal rendelkezik, erről a levéltárban őrzött forrásanyagok is tanúskodnak, ám az 1920-ig felhalmozott anyagok nagy része máig nem került megfelelő feldolgozásra. Iván András szerint tervezett munkája, a Beregszász történetföldrajzi bemutatása a mai Kárpátalja területére vonatkozó történeti földrajzi munka első lépéseit jelenthetné.
Történelem, illetve nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon szerzett diplomát a csíkszeredai Markaly Aranka, majd Kulturális örökség kutatása és hasznosítása mesterképzésen végzett, ma történész-muzeológus a Csíki Székely Múzeumban. Egy kutatási projektnek köszönhetően megismerhette a 17. századi vajdahunyadi vár történetét. A doktori iskolában kutatási témája a 17. századi Csíkszék. Tudománynépszerűsítő cikkeket írt már diákként a Szabadság diáklapjában, a Campusban.
Kisiskolás kora óta a csillagászat érdekli, ez később fizika–informatika tanulmányokkal „erősödött”, ma komputacionális fizika szakon mesterhallgató a sepsiszentgyörgyi Pintér Viktória. Jelentősebb csillagászati ismereteket 2015 őszi félévében, Szegeden szerzett, ahol igyekezett a meghirdetett csillagász tantárgyakból a lehető legtöbbet hallgatni. Csatlakozott a Szegedi Gravitációs hullámok kutatásával foglalkozó csoporthoz, itt főleg programozással kapcsolatos feladatok elvégzésében vett részt, mint például Python scriptekben való programozás, illetve Shell scriptek, Gnuplot segítségével történő adatfeldolgozás
Magyar–angol diplomával kiadványszerkesztői szakra csábult a felvidéki Reczai Lilla. Tíz évvel ezelőtt egy gyermekantológiában jelentek meg első művei, tavaly további három került be egy antológiába. Aktív tagja a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubnak, amelynek célja tömöríteni a magyar nemzetiségű diákokat a nagyvárosokban, ahol nem feltétlenül lehet magyarul továbbtanulni, céljuk identitásőrző, hagyományt átörökítő érdekes előadásokat, kulturális, szórakoztató eseményeket kínálni a fiataloknak. Különféle táborok szervezője, az érsekújvári Rockszínpad táncos-énekes tagja.
Érettségi előtt áll a budapesti Szirt Viktória, középiskolai évei alatt a fizika, kémia, matematika és történelem foglalkoztatta. Sokáig nem tudott irányt választani, mígnem a Nők a Tudományban Egyesület Lányok Napja programjának köszönhetően olyan intézményekbe látogathatott, amelyek segítették a döntésben. Ma már tudja, hogy kutatóként szeretne dolgozni – rá akar jönni összefüggésekre, rácsodálkozni apró újdonságokra, megtalálni valami addig ismeretlent. Úgy érzi, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionika Karán tudja megtalálni egybegyúrva mindazt, ami érdekli. A KMTA támogatásával A mikroglia viselkedése normál és gyulladásos körülmények között témába nyerhet bepillantást. A mikrogliák agysejtek, amelyek a magzati élet alatt vándorolnak be a központi idegrendszerbe, ott pedig a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedéseiben immunológiai végrehajtó sejtekké alakulnak, nyúlványaikat visszahúzzák és a károsodás helyére vándorolnak.
Apukájának köszönhetően ötévesen kétjegyű számokat adott össze fejben a kassai Szitás Zoltán. Sokszor szerelgette játékait, így elérte, hogy a távirányítású autójának működő féklámpája legyen. Szintén apukájával távirányítású repülőket készítettek, egyet később átépítettek hajóvá. 2011-ben tagja lett az akkor alakult Talentum robotcsapatnak, amellyel már első versenyükön nagyon jól szerepeltek, azóta 6 világbajnokságon jártak sikerrel, legutóbb az általa épített robot elnyerte a legjobb mechanikai design díjat. Szabadidejében focizik, úszik, szalad, foglalkoztatja a videózás, fényképészet.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 29.
Bemutatták a hat éves kolozsvári Magyar Történeti Intézet első évkönyvét
Ezután rendszeresen évkönyvet jelentet meg a 2011-ben alakult kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Erdélyi Évszázadok címmel. Az első kiadvány főként az erdélyi fürdőéletről szóló tanulmányokat tartalmaz, a következő a migráció-intergráció témakörre összepontosít majd.
Az első évkönyv szerdai bemutatóján dr. Ovidiu Ghitta, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának dékánja gratulált a kezdeményezőknek, kiemelte, hogy fontos lépés ez a fiatal, mindössze hat éves intézet életében és üdvözölte, hogy a kiadványban elismert történészek és pályakezdők közös fórumon publikálhatnak.
A kötetet Romsics Ignác akadémikus ismertette. Elmondta, hogy az évkönyv súlypontját képező témáról, a fürdőéletről 2014-ben konferenciát is szervezett az intézet.
A kötetben az erdélyi történészek mellett két magyarországi kutató tanulmánya is olvasható. Kósa László akadémikus, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének oktatója, a fürdőélet szakavatott kutatója nyitja meg az évkönyv tematikus részét szövegével, amely a 18. század végétől az államszocializmus időszakáig tekinti át az Osztrák-Magyar Monarchia fürdőéletét. Várkonyi Gábor pedig a kora újkori Magyarország testkultúrájáról ír: a 16-17. századi arisztokrácia életéhez hozzátartozott a fürdés, bár nem kiépített medencékben, hanem gödrökben történt, legfeljebb pokrócot terítettek az aljára, hogy ne kelljen sárban tapicskolniuk.
Burkhardt Britta a mai Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye területén feltárt római kori katonai fürdőkről ír, Fehér Andrea a 18. századi erdélyi emlékiratokból kirajzolódó fürdőkultúrát ismerteti, mint írja „A fürdők üdítő hatással voltak az amúgy melankóliára és hipochondriára hajlamos erdélyi nemesség hangulatára, ugyanis tökéletes alkalmat biztosítottak a társas elmélkedésre.” Ferencz-Mátéfi Kriszta Tusnádfürdő történetére összpontosít, Imecs-Magdó Eszter az állami beruházással a 20. század elején kiépült szecessziós Vízaknáról ír, Zepeczáner Jenő pedig a székelyföldi dualizmus kori fürdők gazdaságos működtetését vizsgálja.
Az évkönyvben több rovat szerepel, a Műhelyben fiatal doktoranduszok mutatkoznak be, ebben a számban Fodor János a marosvásárhelyi „városépítő” polgármester, Bernády György kultuszáról ír, Markaly Aranka pedig a 16-17. századi csíkszéki nemességről.
Az Arcél című rovat két jelentős 20. századi történészre emlékezik, Szabó Csaba az erdélyi magyar ókortudomány máig egyetlen nemzetközileg is elismert művelőjéről, Bodor Andrásról, Lupescu Makó Mária pedig Jakó Zsigmond kolozsvári történész professzorról írt pályaképet.
30 évvel ezelőtt, amikor egyetlen magyar diákja volt a kolozsvári történelem szaknak, senki sem mert volna Magyar Történeti Intézetről álmodni, kezdte köszöntő beszédét Rüsz-Fogarasi Enikő, a BBTE Történelem és Filozófia karának dékánhelyettese, az évkönyv főszerkesztője.
Elárulta, hogy az első, művelődéstörténeti számmal az intézet keretében működő kulturális turizmus szakra szerették volna felhívni a figyelmet, a következő, migráció és integráció témájú kötet pedig a magyar nyelvű nemzetközi kapcsolatok képzésre hívná fel a figyelmet. Ugyanígy szeretnének évkönyvet szentelni a kevésbé jól működő könyvtár szaknak is, mondta a dékánhelyettes, majd hozzátette, hogy reméli, hogy ennek a képzésnek nem csak múltja, hanem jövője is lesz.
maszol.ro
Ezután rendszeresen évkönyvet jelentet meg a 2011-ben alakult kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Erdélyi Évszázadok címmel. Az első kiadvány főként az erdélyi fürdőéletről szóló tanulmányokat tartalmaz, a következő a migráció-intergráció témakörre összepontosít majd.
Az első évkönyv szerdai bemutatóján dr. Ovidiu Ghitta, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának dékánja gratulált a kezdeményezőknek, kiemelte, hogy fontos lépés ez a fiatal, mindössze hat éves intézet életében és üdvözölte, hogy a kiadványban elismert történészek és pályakezdők közös fórumon publikálhatnak.
A kötetet Romsics Ignác akadémikus ismertette. Elmondta, hogy az évkönyv súlypontját képező témáról, a fürdőéletről 2014-ben konferenciát is szervezett az intézet.
A kötetben az erdélyi történészek mellett két magyarországi kutató tanulmánya is olvasható. Kósa László akadémikus, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének oktatója, a fürdőélet szakavatott kutatója nyitja meg az évkönyv tematikus részét szövegével, amely a 18. század végétől az államszocializmus időszakáig tekinti át az Osztrák-Magyar Monarchia fürdőéletét. Várkonyi Gábor pedig a kora újkori Magyarország testkultúrájáról ír: a 16-17. századi arisztokrácia életéhez hozzátartozott a fürdés, bár nem kiépített medencékben, hanem gödrökben történt, legfeljebb pokrócot terítettek az aljára, hogy ne kelljen sárban tapicskolniuk.
Burkhardt Britta a mai Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye területén feltárt római kori katonai fürdőkről ír, Fehér Andrea a 18. századi erdélyi emlékiratokból kirajzolódó fürdőkultúrát ismerteti, mint írja „A fürdők üdítő hatással voltak az amúgy melankóliára és hipochondriára hajlamos erdélyi nemesség hangulatára, ugyanis tökéletes alkalmat biztosítottak a társas elmélkedésre.” Ferencz-Mátéfi Kriszta Tusnádfürdő történetére összpontosít, Imecs-Magdó Eszter az állami beruházással a 20. század elején kiépült szecessziós Vízaknáról ír, Zepeczáner Jenő pedig a székelyföldi dualizmus kori fürdők gazdaságos működtetését vizsgálja.
Az évkönyvben több rovat szerepel, a Műhelyben fiatal doktoranduszok mutatkoznak be, ebben a számban Fodor János a marosvásárhelyi „városépítő” polgármester, Bernády György kultuszáról ír, Markaly Aranka pedig a 16-17. századi csíkszéki nemességről.
Az Arcél című rovat két jelentős 20. századi történészre emlékezik, Szabó Csaba az erdélyi magyar ókortudomány máig egyetlen nemzetközileg is elismert művelőjéről, Bodor Andrásról, Lupescu Makó Mária pedig Jakó Zsigmond kolozsvári történész professzorról írt pályaképet.
30 évvel ezelőtt, amikor egyetlen magyar diákja volt a kolozsvári történelem szaknak, senki sem mert volna Magyar Történeti Intézetről álmodni, kezdte köszöntő beszédét Rüsz-Fogarasi Enikő, a BBTE Történelem és Filozófia karának dékánhelyettese, az évkönyv főszerkesztője.
Elárulta, hogy az első, művelődéstörténeti számmal az intézet keretében működő kulturális turizmus szakra szerették volna felhívni a figyelmet, a következő, migráció és integráció témájú kötet pedig a magyar nyelvű nemzetközi kapcsolatok képzésre hívná fel a figyelmet. Ugyanígy szeretnének évkönyvet szentelni a kevésbé jól működő könyvtár szaknak is, mondta a dékánhelyettes, majd hozzátette, hogy reméli, hogy ennek a képzésnek nem csak múltja, hanem jövője is lesz.
maszol.ro