Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Marinescu, Dan
2 tétel
1990. március 3.
Az elmúlt napokban Romániában tett munkalátogatása után dr. Kökény Mihály szociális és egészségügyi miniszterhelyettes kollegájával, dr. Bogdan Marinescu miniszterhelyettessel közös sajtóértekezletet tartottak. Dr. Kökény Mihály elmondta, hogy dec. 22. és jan. 5-e között mintegy 300 millió forint értékű gyógyszert, kötszert szállítottak Romániába. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2013. szeptember 20.
Román világháború
Pánikhangulat a stúdiókban, világháborút sejtető címszavak. Mintha atombombát dobtak volna Bukarestre. Pedig csak egy futballmérkőzésről volt szó szeptember 6-án a román és a magyar válogatott között.
A román rendfenntartók a magyar szurkolók egy részét a belvárosba vezették, a magyar vonatot pedig az Északi pályaudvarra. Cornel Nistorescu újságíró szerint ez nagy hiba volt, hiszen feszültségekkel teli mérkőzés volt várható. Ezt aláhúzandó a magyar hivatalosságok időben felhívták román kollégáik figyelmét, hogy ne számítsanak alkoholmentes angyalokra Budapestről. Nistorescu a magyar rendfenntartók szervezését hozta fel példának. Évekkel ezelőtt a román szerelvényt Budapest határában megállították (a román szurkolók rengeteg füstbombát dobáltak mindenfelé), ahonnan autóbuszokkal szállították őket a stadionba. Nem a Váci utcára sétálni, de még a Keleti pályaudvarra sem. Egyenesen a stadionba, határozottan kizárva a kockázatokat, megelőzve minden konfliktust.
Bukarestben viszont más szelek fújnak. Miután a vonat kétórás késéssel begördült az állomásra, hurrogók csapata fogadta a 15 órán át utazó magyar szurkolókat, akiket a rendőrsorfal mögül lehazátlanoztak, és rondaságokat kiabáltak feléjük. Jól kezdődött... Az alkoholdúsított magyarok csípőből riposztoztak, a rendőrök pedig támadtak. A magyar szurkolók szerint a rendőri reakció aránytalan volt. Ezt nehéz megerősíteni, mert a román média – amely a hazátlanozókat és a román randalírozókat kihagyta a képből – nem szolgáltatott teljes képet a konfliktusról. Inkább tíz centiméterről filmezték a füstöt és a szurkolókra támadó fekete sisakosokat, miközben világháborút sejtető címszavak alatt riadóztak a Bukarestet támadó „magyar állatokról”, akiknél a 2000 éve itt élő románok sokkal civilizáltabbak. A csatornákból ömlött az átpolitizált sovinizmus, a háttérben pedig újra és újra leforgatták a füstteli képsorokat és a fekete ruhás rendőri akciót. Mintha atombombát dobtak volna Bukarestre, vagy kitört volna a háború. Dan Marinescu úszító hatású túlzásnak minősítette, ahogy a román hírtelevíziók Háború, valamint Bukarest lángra lobbant címmel tudósítottak a magyar szurkolók randalírozásáról, amely szerinte távolról sem volt annyira szokatlan vagy apokaliptikus, mint ahogy azt beállították. Ez persze nem menti a magyar ultrák viselkedését. De ha a bukaresti szervezők magyar mintára cselekedtek volna, nem ült volna ünnepet a rosszindulat. Ezt a helyzetet kritizálta Nistorescu, és erről mondta a sporttévé riportere, hogy „jaj nekünk, ahogy meg vagyunk szervezve”.
Ennél súlyosabb viszont az, ahogy a randalírozó magyarokat előszeretettel összemosták a magyar néppel. Hiába volt egy Grigore Cartianu vagy egy Sever Ioan Miu, akik óva intettek ettől – a józan hangok alig hallatszottak –, mégis ez történt szinte minden fronton. És ez a szomorú. „A magyarok barbárok, a románok civilizáltak” – hangzott az üzenet, mely beborította Romániát. A hangulatra jellemző volt Rare Mãnescunak, a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnökének, a közlekedési miniszter férjének a felkiáltása (később törölte a Facebook-oldaláról): „Magyarország legyőzve! Magyarország megtaposva! Magyarország porrá zúzva! Magyarország nem létezik! Életem legszebb napja!” – a szöveg alatti képen pedig a budapesti Hősök terén masírozó román katonák voltak láthatók. Vagy Bogdan Diaconu szociáldemokrata politikus írása, aki Magyarországot a térség fertőző gócának, a náci szélsőségesség hazájának nevezte, mely ellen szerinte a tétlen Európának sürgősen fel kell lépnie (mintha Traian Bãsescut hallanám).
Kik ők? Civilizált románok? „A hiba a kapcsolásban van...” Akárcsak a Vlad Petreanuk vagy a Moise Guranok esetében, akik fenntartás nélkül dicsérték a román szurkolókat. A „remek” közönséget, mely egyhangúlag skandálta „Kifelé a magyarokkal az országból!”, kifütyülte Magyarország himnuszát és minden tájékoztatást, ami magyarul hangzott el a hangosbemondón. És nem néhány emberről van szó, hanem egy egész stadionról! Majd amikor ezek miatt a háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat panaszt tett az UEFA-nál, a lépést az Adevãrul napilap a romániai magyarok „pofátlanságaként” értelmezte, amiért képesek voltak megsértődni. No comment.
Mindeközben a magyarországi politikusok és véleményformálók csendben maradtak. Felelősségérzetre valló attitűd, hiszen civilizált ország nem használ fel erkölcstelen politikai célokból egy futballmérkőzést. És szép, hogy a magyarok széles körben felvállalták gyengeségeiket, egyértelműen elhatárolódva a randalírozó ultrák cselekedeteitől, az etnikai alapon való ítélkezőktől. Összességében tehát elmondható, hogy a magyarok a futballpályán veszítettek, de a hozzáállás pályáján – az erőszakos szurkolókat leszámítva – nyertek. És ez az igazi győzelem! Melyet nem képmutató cselezéssel vívnak ki, hanem felelős hozzáállással. Ezzel lehet elérni, hogy legközelebb kevesebb randalírozó buzdítsa a válogatottat. A leendő csapatot, melyben talán már játszani fog egy Öcsi is. A második Puskás Öcsi.
Lőrinczi Lóránd
Krónika (Kolozsvár)
Pánikhangulat a stúdiókban, világháborút sejtető címszavak. Mintha atombombát dobtak volna Bukarestre. Pedig csak egy futballmérkőzésről volt szó szeptember 6-án a román és a magyar válogatott között.
A román rendfenntartók a magyar szurkolók egy részét a belvárosba vezették, a magyar vonatot pedig az Északi pályaudvarra. Cornel Nistorescu újságíró szerint ez nagy hiba volt, hiszen feszültségekkel teli mérkőzés volt várható. Ezt aláhúzandó a magyar hivatalosságok időben felhívták román kollégáik figyelmét, hogy ne számítsanak alkoholmentes angyalokra Budapestről. Nistorescu a magyar rendfenntartók szervezését hozta fel példának. Évekkel ezelőtt a román szerelvényt Budapest határában megállították (a román szurkolók rengeteg füstbombát dobáltak mindenfelé), ahonnan autóbuszokkal szállították őket a stadionba. Nem a Váci utcára sétálni, de még a Keleti pályaudvarra sem. Egyenesen a stadionba, határozottan kizárva a kockázatokat, megelőzve minden konfliktust.
Bukarestben viszont más szelek fújnak. Miután a vonat kétórás késéssel begördült az állomásra, hurrogók csapata fogadta a 15 órán át utazó magyar szurkolókat, akiket a rendőrsorfal mögül lehazátlanoztak, és rondaságokat kiabáltak feléjük. Jól kezdődött... Az alkoholdúsított magyarok csípőből riposztoztak, a rendőrök pedig támadtak. A magyar szurkolók szerint a rendőri reakció aránytalan volt. Ezt nehéz megerősíteni, mert a román média – amely a hazátlanozókat és a román randalírozókat kihagyta a képből – nem szolgáltatott teljes képet a konfliktusról. Inkább tíz centiméterről filmezték a füstöt és a szurkolókra támadó fekete sisakosokat, miközben világháborút sejtető címszavak alatt riadóztak a Bukarestet támadó „magyar állatokról”, akiknél a 2000 éve itt élő románok sokkal civilizáltabbak. A csatornákból ömlött az átpolitizált sovinizmus, a háttérben pedig újra és újra leforgatták a füstteli képsorokat és a fekete ruhás rendőri akciót. Mintha atombombát dobtak volna Bukarestre, vagy kitört volna a háború. Dan Marinescu úszító hatású túlzásnak minősítette, ahogy a román hírtelevíziók Háború, valamint Bukarest lángra lobbant címmel tudósítottak a magyar szurkolók randalírozásáról, amely szerinte távolról sem volt annyira szokatlan vagy apokaliptikus, mint ahogy azt beállították. Ez persze nem menti a magyar ultrák viselkedését. De ha a bukaresti szervezők magyar mintára cselekedtek volna, nem ült volna ünnepet a rosszindulat. Ezt a helyzetet kritizálta Nistorescu, és erről mondta a sporttévé riportere, hogy „jaj nekünk, ahogy meg vagyunk szervezve”.
Ennél súlyosabb viszont az, ahogy a randalírozó magyarokat előszeretettel összemosták a magyar néppel. Hiába volt egy Grigore Cartianu vagy egy Sever Ioan Miu, akik óva intettek ettől – a józan hangok alig hallatszottak –, mégis ez történt szinte minden fronton. És ez a szomorú. „A magyarok barbárok, a románok civilizáltak” – hangzott az üzenet, mely beborította Romániát. A hangulatra jellemző volt Rare Mãnescunak, a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnökének, a közlekedési miniszter férjének a felkiáltása (később törölte a Facebook-oldaláról): „Magyarország legyőzve! Magyarország megtaposva! Magyarország porrá zúzva! Magyarország nem létezik! Életem legszebb napja!” – a szöveg alatti képen pedig a budapesti Hősök terén masírozó román katonák voltak láthatók. Vagy Bogdan Diaconu szociáldemokrata politikus írása, aki Magyarországot a térség fertőző gócának, a náci szélsőségesség hazájának nevezte, mely ellen szerinte a tétlen Európának sürgősen fel kell lépnie (mintha Traian Bãsescut hallanám).
Kik ők? Civilizált románok? „A hiba a kapcsolásban van...” Akárcsak a Vlad Petreanuk vagy a Moise Guranok esetében, akik fenntartás nélkül dicsérték a román szurkolókat. A „remek” közönséget, mely egyhangúlag skandálta „Kifelé a magyarokkal az országból!”, kifütyülte Magyarország himnuszát és minden tájékoztatást, ami magyarul hangzott el a hangosbemondón. És nem néhány emberről van szó, hanem egy egész stadionról! Majd amikor ezek miatt a háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat panaszt tett az UEFA-nál, a lépést az Adevãrul napilap a romániai magyarok „pofátlanságaként” értelmezte, amiért képesek voltak megsértődni. No comment.
Mindeközben a magyarországi politikusok és véleményformálók csendben maradtak. Felelősségérzetre valló attitűd, hiszen civilizált ország nem használ fel erkölcstelen politikai célokból egy futballmérkőzést. És szép, hogy a magyarok széles körben felvállalták gyengeségeiket, egyértelműen elhatárolódva a randalírozó ultrák cselekedeteitől, az etnikai alapon való ítélkezőktől. Összességében tehát elmondható, hogy a magyarok a futballpályán veszítettek, de a hozzáállás pályáján – az erőszakos szurkolókat leszámítva – nyertek. És ez az igazi győzelem! Melyet nem képmutató cselezéssel vívnak ki, hanem felelős hozzáállással. Ezzel lehet elérni, hogy legközelebb kevesebb randalírozó buzdítsa a válogatottat. A leendő csapatot, melyben talán már játszani fog egy Öcsi is. A második Puskás Öcsi.
Lőrinczi Lóránd
Krónika (Kolozsvár)