Másodhegedűs sors várományosai? (II.) – Regionalizálás politikus szemmel
Románia lakosságát manapság élénken foglalkoztatja az EU-pénzek lehívásának állítólagos hatékonyságát előmozdító régióknak a kialakítása, amit ebben az évben végre is hajtanának.
A régiók határvonalaival kapcsolatban több elképzelés is született, azok megújuló viták témáját képezhetik, de a tényleges kivitelezés komoly feszültségeket is előrevetít. Annak érdekében, hogy az átlagember is kialakíthasson magának egy képet a jelzett fejlesztési régiók céljairól, a működéséről, a hatásköreiről Arad, Hunyad és Temes megyei politikusokat, polgármestereket kérdeztünk a régiók megrajzolásával és kompetenciáival kapcsolatos elképzeléseikről, lobbiról, előnyökről, hátrányokról.
Csak ne Olténiával!
Egyelőre nagyon kevés szivárgott ki a kormány régiós reform-tervezetével kapcsolatosan, ezért kevés a konkrétum. Annál több viszont a spekuláció és a különböző híresztelések. Mégis hogyan képzelik el Hunyad megye jövőjét? Erről több elöljárót kérdeztünk.
Előny a gazdagokkal való társulás
Noha Hunyad megye Erdélyhez tartozik, a legjobb mégis az lenne, ha továbbra is Temes, Arad és Krassó-Szörény megyékkel maradna együtt a jelenlegi fejlesztési régióban, hangsúlyozza Tiberiu Balint (PNL), a megyei tanács alelnöke. „A magyarázat egyszerű: Arad és Temes gazdag megyék, Arad és Temesvár jelentős fejlődési pólusok, a szegényebb Hunyad és Krassó-Szörény bizonyára jól járna a velük való társulással, mivel előbbiek jelentősen hozzájárulnának a régiós költségvetéshez. Szegényebb megyékkel való társulás esetén viszont csak a szegénységet osztanánk el egymás között”.
Balint szerint a Fehér megyével való összekapcsolás nem járna előnyökkel Hunyad számára, noha történelmi kötődése egyértelműen e mellett szól. „Gazdaságilag Fehér megye nagyjából ugyanazon a fejlettségi szinten áll, mint mi, a Gorj megyével való esetleges társulás viszont katasztrofális lenne”, véli az alelnök. Ugyanis olyan hírek is felröppentek, hogy Ponta kormányfő a Hunyaddal való összekapcsolással szándékszik kiváltságot biztosítani hatalmi bázisának, az olténiai Gorj megyének, s a régiós főváros Târgu Jiu lenne.
A jelenlegi régiós felállásban Dévának nyilván semmi esélye a régiós fővárosi cím megszerzésére a sokkal jelentősebb Araddal és főleg Temesvárral szembe, de az esetleges Fehér megyével való társulás esetén sem lenne jobb a helyzet. „Gyulafehérvár (58 000 lakos) és Déva (56 000) körülbelül egy szinten áll, előbbi mellett szól viszont a történelem, amivel Déva egyszerűen nem tud versenybe szállni”. Minden érv tehát a bánsági régió mellett szól. Sőt, még a részrehajlás veszélye sem áll fenn Balint szerint, mivel „Arad és Temesvár között akkora a rivalitás, hogy árgus szemekkel figyelik egymást bármilyen elosztásnál. A kicsik, vagyis Hunyad és Krassó-Szörény tehát bármikor találnak partnert érdekeik érvényesítéséhez, a központ tehát aligha veheti le magának a tejfölt”.
Ami a liberális megyei tanácsi alelnök számára is fontos lenne, az a régiós intézmények arányos elosztása a jelentősebb városok között. „Fenn áll a veszély, hogy a jó román centralizációs hagyományoknak megfelelően mindent a régiós központba helyeznek” Ennek elkerülésére Hunyad – és nyilván Arad és Krassó-Szörény – parlamenti képviselőire számít, általuk igyekeznek érvényesíteni Bukarestben a megye érdekeit. „Ha már decentralizációról van szó, akkor legyen igazi decentralizáció, ne egy újabb központosított bürokratikus szint létrehozása”.
Tudományos alaposságú régiósítás
„Eddig semmilyen információkat sem kapunk pártvonalon Bukarestből, közvitán sem vettünk részt, még meghívást sem kaptunk ilyesmire”, ismertette a helyzetet Petru Mărginean (PC), Déva polgármestere. Aki szerint a széleskörű társadalmi közvita elengedhetetlen, a régiók átszervezése és közigazgatási hatáskörökkel való felruházása csakis ilyen alapon történhet. „Nemcsak politikusokat, hanem néprajz-tudósokat, történészeket, közgazdászokat, földrajzosokat, szociológusokat kellene bevonni a döntésbe. Tudomásom szerint a kolozsvári egyetemen már néhány éve megalakult egy ilyen szakértői csoport, amely a régiós felosztás tanulmányozzák. Vajon figyelembe veszik őket?”
– Mit jelentene a régiók létrehozása Déva számára? Hiszen ellentétben a nehézipari jellegű, munkás szellemiségű Vajdahunyaddal és Petrozsénnyal, Déva mindig is adminisztratív jellegű volt. A megyei intézmények megszűnése jelentős érvágás lenne, hiszen Dévának semmi esélye a régiós fővárosi címre. – Ez kétségtelenül nagy veszteség lenne Déva számára, amit beruházásokkal és munkahelyteremtéssel kellene pótolni. Amúgy engem nem zavarna, ha Déva nem lenne többé municípium, hanem egyszerű város, de cserében több beruházás jönne, több munkahely lenne. A lényeg az, hogy az új régióban ne összpontosuljon minden a fővárosban, hogy ne Temesvárnak jusson minden.
– Apropó, Araddal, Temessel és Krassó-Szörénnyel lenne jobb, vagy Fehérrel, Szebennel esetleg Kolozzsal? – Egyik változat sem zavarna, a történelmi kötődések egyértelműen az utóbbi mellett szólnak, de semmi gond, ha a jelenlegi Temesvár-orientált felállás maradna. De mindezt alapos tanulmányokra, szakértők véleményére kellene alapozni, azért hangsúlyozom, hogy nem szabad felülről önkényesen dönteni és Hunyadot, például Gorj megyével összevonni, mert úgy akarja X vagy Y.
– Hogyan történne a régiós intézmények elosztása a jelentősebb városok között? – Semmilyen információ sincs erről, a lényeg, hogy a régiók a decentralizációt szolgálják, nem a régiós központosítást és hogy erősödjön a közigazgatási autonómia. A bukaresti kormány ne szóljon bele a helyi adminisztráció dolgaiba, ne kötelezzen adóemelésre, ne Bukarest szabja meg, hogy például a dévai önkormányzat hány emberrel működhet, mennyit költhet a bérezésre és hasonlók. Ha a régiós reform révén a kormány átengedi ezen hatásköröket a helyi önkormányzatoknak, akkor előrelépésről beszélhetünk. Ugyanakkor a községek átszervezése is szükséges, számos olyan kis népességű község létezik, amelyek képtelenek önálló gazdasági működésre, csupán a bürokráciát növelik. A lényeg a decentralizáció
„Másodlagos, hogy Hunyad megyét Temeshez és Aradhoz, vagy Fehérhez és Szebenhez csatolják-e, egyik változat sem lenne rossz. Déva egyik változatban sem lehetne régiós főváros, sem Temesvárral, sem Nagyszebennel nem versenyképes. Az USL pártérdekei alapján felvetett Gorj megyével való kombináció azonban káros lenne”, hangsúlyozza Mircia Muntean(PDL) parlamenti képviselő, Déva 1996 és 2012 közötti polgármestere.
Ami a régiós intézmények központosítását vagy városok közötti elosztását illeti, a volt polgármester szerint nyilván utóbbi lenne a jobb, de ez a helyiek ügyességétől is függ. „Annak idején Gyulafehérvár úgy szerezte meg a Hunyad, Fehér és Szeben megyékre illetékes táblabíróságot, hogy a helyi tanács gyorsan mozgott és épületet bocsátott rendelkezésre. A dévai tanács nem volt hajlandó erre, pedig esélye lett volna. Most is hasonló a helyzet, egyes régiós intézményeket Hunyad megye megtarthat. Például az erdészeti igazgatóságot, hiszen a megyénkben sokkal több az erdő, mint Arad és Temes megyékben együttvéve. A közegészségügyi igazgatóság viszont alighanem Temesvárt illeti, tekintettel egyetemi klinikáira.”
Muntean szerint azonban a lényeg nem is annyira a régiók megrajzolása, hanem a hatáskörök elosztása. „Temes megye például a jelenlegi központosított rendszer egyik fő károsultja, hiszen jóval többet fizet be a központi kasszába, mint amennyit onnan visszakap. Kolozs és Szeben megyéknél hasonló a helyzet, Hunyadnál valamivel jobb, de még mindig többet fizet, mint amennyit visszakap. A kormány pedig Dragnea Teleormanjának, és egyéb (Vrancea, Giurgiu, Olt, Vaslui stb.) regáti megyéknek irányítja a pénzt. A régiók lényege az lenne, hogy az itt előteremtett pénz itt is maradjon, vagy legalábbis annak legnagyobb része.” A pénzügyi decentralizációra viszont kevés esélyt lát a jelenlegi politikai fennállásban, tekintettel arra, hogy éppen a kiváltságos regáti megyék képezik az USL választási erődjeit.
Hiba lenne politikai alapon dönteni
Rengeteg a zaj, a javaslatok azonban nem foglalkoznak a gazdasági, történelmi vagy szociális-identitás kérdésekkel, hangsúlyozza Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke.
– Az RMDSZ ellenzi a jelenlegi 8 régiós rendszert.
– Mert bizonyítottan rossz. A régiókon belül a megyék fejlettségi szintje közötti különbség növekedett, ahelyett, hogy csökkent volna, noha ez utóbbi volt a régiók létrehozásának célja. 2006-ban az előcsatlakozási EU-s pénzalapok (Phare, Ispa, Samtid stb.) felhasználásáról az RMDSZ készített egy tanulmányt, amelyből kiderült, hogy a jelenlegi régiók nem kedveztek a fejlődésnek, s Románia siralmas teljesítménye az EU-s pénzalapok lehívása terén többek között a rossz régiós szerkezetnek tudható be. Jelenleg ugyanolyan tanulmányt készítünk az uniós pénzalapok felhasználásáról 2007 és 2011 között. A tavalyi adatok még nincsenek meg. A mostani rossz rendszert nem kell további – adminisztratív – hatáskörökkel felruházni.
– A székely régió létrehozásán kívül a jelenlegi fennállás máshol is feszültségeket okoz. – Közismert az Arad és Temesvár közötti versengés, de Kolozsvár és Nagyvárad között is hasonló a súrlódás az észak-erdélyi régióban. A központiban pedig a periférikus elhelyezkedésű, kis város Gyulafehérváron működik a fejlesztési ügynökség! A moldvai régióban is viszályok vannak, hol legyen a főváros, s más példák is vannak. A jelenlegi régiókat politikai szempontok szerint hozták létre 1998-ban, ami egyértelműen hibásnak bizonyult. Most nem szabad megismételni az akkori hibát és ismét politikai szempontok szerint dönteni. Alapos hatástanulmányok szükségesek és ezek alapján közvita. Amint említettem az RMDSZ ilyen tanulmányon dolgozik, s közvitát szervezünk az erdélyi magyarság körében.
– Milyen régiókat képzelnek el? – Olyanokat, amelyek történelmi, gazdasági, földrajzi adottságokra épülnek és erős identitással rendelkeznek. A dél-erdélyi Hunyad megye például sokkal inkább kötődik Fehér megyéhez, vagy Kolozshoz is, de még az autonóm Királyföld (szászföld) központját képező Szebenhez is, mint a Bánsághoz. Olyan régiók szükségesek, amelyekkel a bennük élők azonosulni tudnak, amelyre büszkék. Például a marosvásárhelyi magyarok nem vallják magukat székelynek, noha évszázadokon keresztül Marosvásárhely Székelyföld volt! Úgy kell kialakítani a régiókat, hogy jó legyen székelynek lenni, a vásárhelyiek is büszkék legyenek erre. Példák vannak már erre, Erdélyben a románok is büszkén vállalják fel a szász örökséget. Ráadásul a régióknak a hosszú távú fejlesztést kell előmozdítaniuk, nem a pártpolitikai klientúrák kielégítését célozniuk.
– A jelenlegi rendszer nyilvánvaló hiányosságai ellenére a kormány mégis ezt erőlteti. Ellenzékből milyen beleszólási eszközökkel rendelkezik az RMDSZ, amikor az USL-nek kétharmados többsége van a parlamentben?
– Legfontosabb eszközünk a párbeszéd. Komoly érvekkel. Amennyiben a párbeszéd esélyeit ellehetetlenítik Bukarestből vagy Budapestről, akkor esélyeink is csökkennek. Minden áron a párbeszéd hívei vagyunk, a társadalmi támogatás nélküli politikai döntés roppant hátrányos lenne, s egy kisebbség sorsa nem válhat parlamenti algoritmus tárgyává.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com
Erdély.ma,

Unitárius zarándoklat magas Déva várában
Istentől való szándék
Ismét élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg szombaton magas Déva vára, az éves unitárius zarándoklat alkalmával. Közel hétszáz, zömében fiatal unitárius zarándokolt el leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál. Isteni szándék által vezetve.
A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Medgyesről, Brassóból és nyilván Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezető út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön pedig csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.
Dávid Ferenc egyházalapító szellemisége azonban oltalmába vette a zarándokokat. A természet is felmosolygott: szombaton kellemes őszi napsütésben hajtottak fejet meg a nagy reformátor előtt.
Isteni szándék vezette a zarándoklatot, mert ami embertől való, az úgy is semmibe vész, ami Istentől való, azt meg úgy sem lehet megsemmisíteni, hangsúlyozták ünnepi igehirdetésükben Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi és felesége, Újvári Katalin székelymuzsnai lelkészek.
A mai világban egyre kevesebben vállalnak elkötelezettséget, a társadalom alapsejtje, a család is válságba sodródott a számos válás révén. Holott magas Déva vára eleve az elkötelezettségért vállalt áldozatról szól, Dávid Ferenc vértanúsága és Kőműves Kelemen legendája révén.
A magyarság – anyaországban és Erdélyben egyaránt – továbbra is azokat a történelmi személyiségeket tiszteli (Mátyás király, Széchenyi, Kossuth), akik az igazság és a fejlődés elkötelezettjei voltak. Unitárius vonalon, vajon kik lennének a legjelentősebb személyiségek, vetette föl a kérdést a lelkészházaspár? Az első helyre nyilván Dávid Ferenc vértanú egyházalapítót jelölték, hiszen folyamatosan az igazságot kereste, erre buzdította híveit is, a másság tisztelete mellett. Második helyre maga az ember került, harmadikra pedig az erdélyi magyar nagy unitáriusok, akiknek arcképeit – és rövid életrajzukat – a Dávid Ferenc-emlékmű mellett felállított állványokon lehetett megtekinteni.
Mire büszkék a dévai várba elzarándokoló mai unitáriusok? Ki(k)nek tartoznak hálával, kérdezték a lelkészek? Dávid Ferencnek, szüleiknek, tanáraiknak válaszolták a zarándokok, akik hitükre, összetartásukra és vallási toleranciájukra büszkék leginkább. Az összetartás erőt ad, szellemi-lelki feltöltődést, éppen ezért Istentől való szándék.
Az ünnepi szabadtéri istentisztelet után Bálint-Benczédi Ferenc, az unitárius egyház püspöke, Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, Petru Mărginean, Déva polgármestere, valamint Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ elnöke köszöntötte a zarándokokat, büszkeségüket és tiszteletüket fejezve ki előttük. Az egybegyűltek körében azonban leginkább Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda dévai lelkész szavai arattak sikert, a fiatal lelkipásztor ugyanis az erőt adó összefogáson kívül azt üzente, hogy cselekedet nélkül, elveink felvállalása nélkül a hit puszta hangoztatása nem sokat ér. Egy ilyen konkrét eset, ahol cselekvésre lenne szükség a Verespataki ciánalapú aranybányászat ügye, amelyet az unitárius egyház határozottan ellenez, s a várfalra helyezett nagyméretű magyar–román kétnyelvű felirattal a külvilág tudatára ad.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc ifjúsági egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.
Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a lelkipásztor pedig a dévai imaház történetét ismertette. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.
Az idei zarándoklat nemcsak szebb és felemelőbb volt, mint máskor, de sajtóvisszhangja is jóval nagyobb volt. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig már másnap sugározta a várban forgatott anyagot.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Dávid Ferenc, unitáriusok Mekkája, Verespatak és az arany
Tömegek lepték el a felújítás alatt álló dévai várat szombaton: az erdélyi és magyarországi unitáriusok vallásalapító Dávid Ferencükre emlékeztek mártírhalálának 434. évfordulóján. A dévai emlékezés ezúttal fokozottan zarándoklatnak bizonyult: a munkálatok miatt a várhoz haladó út járhatatlan, a sikló pedig túl szűknek bizonyult a többszáz zarándok szállításához, így idős és fiatal emberpróbáló útvonalon, keskeny-meredek ösvényen, helyenként bokrok és cserjék közt tört utat magának. Fenyőkút, Kolozsvár, Korond, Magyarsáros, Mészkő, Torda, Vargyas és még nagyon sok más település unitáriusai sereglettek egybe Déván, az egyetlen magyar alapítású vallás talán legnagyobb ünnepén. Istentisztelet és velős várjáték után virágokat és gyertyákat helyeztek el Dávid Ferenc egykori cellájában, majd a városban gyerekfoglalkozás és felnőttprogram zajlott.
A dévai vár aljában alig jutott parkolóhely a sok zarándokbusz miatt: becslések szerint a részvevők száma idén ezerhez közeledett. Csak Kolozsvárról több társasbuszt indított Dévára szombat reggel az unitárius egyház. Gyulafehérváron sikerült rövid, de a társasággal utazó Rusu Róbert idegenvezetőnek köszönhetően annál tartalmasabb-érdekesebb látogatást tenni a várban és a római katolikus székesegyházban.
Magas kerítések határolta kertek végében, néhol szétesőben lévő kockakő-ösvényen lépegetve, később faállványokon, sárban haladva érkeztek a várbeli ünnepségre Erdély minden szegletéből az unitáriusok. Népviseletet öltött fiatalok zászlókkal és szülőhelyük nevét hirdető feliratokkal jöttek, apró gyerekek szüleiket kézenfogva, idősek egymást buzdítva mászták meg a zarándoklat keskeny ösvényét. A várban gitárjáték és valóságos tévéstúdió fogadta a népet: a levegőben hosszú karon mozgó kamera, és még mintegy féltucatnyi a helyszín stratégiai pontjain – sokan voltak kíváncsiak a dévai Dávid Ferenc emlékzarándoklatra az idén. A szervezők a hitalapító raboskodásának helyszínéül szolgáló cella közelében húzódó faállványok látványát megszelídítették: kiváló ötlettől vezérelve híres amerikai és angol unitáriusok képeit függesztették rá, valamint a pályázatra érkezett több mint 170 gyermekrajzot.
A cellában egymást követték az emlékkő előtt pillanatokra elcsendesedve fejet hajtó tisztelgők, gyertyák lobbantak lángra, virágok gyűltek. Demeter Sándor Loránd székelyderzsi és Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkészek nem szokványos istentiszteletet tartottak: az igehirdetést és igemagyarázatot együtt, felváltva végezték. Kötelezettségvállalásról, annak válságáról esett szó, majd a mai magyar vezetők körében végzett tanulmányt említették, amely azt vizsgálta, a megkérdezettek kit tartanak hiteles vezetőnek. Az Erdélyben és Magyarországon egyaránt Mátyás, Széchenyi és Kossuth „nyerő” hármasán és a bennük eszmévé magasztosuló értékeken túl érkeztek a kérdéshez: kit tart hiteles vezetőnek az unitárius, kit/mit köszönhet egyházának, Dávid Ferencnek? Személyes vallomásokban köszönte meg a két lelkész szüleit, nagymamáját, a hivatásuk útján őket elindító papokat, tanárokat. A nyílt kérdésre a hívek is válaszoltak. A fiatalok jelszószerűen kiáltották, mit köszönnek Dávid Ferencnek, mire büszkék az unitárius hitben, vallásban, értéktudatban: vallás, igaz hit, türelem, tolerancia, összetartás – egy bácsi székelyderzsi kántor édesapját köszönte meg. A szertartás végkicsengése szerint: „unitáriusként mindannyian példaképek lehettek”, Dávid Ferenc biztatásával „szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magad”. Az eseményen részt vett Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja és Pogocsán Ferdinánd, a Dévai Helyi Tanács RMDSZ-es képviselője.
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke Déva üzenete kapcsán arról beszélt, hogy haladás, fennmaradás csak áldozatvállalással lehetséges, majd román nyelven is szólt az ünnepségen részt vevő dévai polgármester tiszteletére, aki később magyar köszöntéssel – Isten hozta – kezdte ünnepi beszédét. Petru Mărginean arról beszélt, megtiszteltetésnek érzi, hogy évről évre egyre többen érkeznek a zarándokünnepre és egyre többen látogatják meg a várat, majd toleranciára szólított. Koppándi-Benczédi Zoltán dévai unitárius lelkész, házigazda az unitáriusok Mekkájához tett zarándoklat jelentőségéről szólt: vegyünk jó mély lélegzetet, és vigyük magunkkal a hétköznapokba. A várnak a szószék és színpad szerepét betöltő részével szemben lévő falára függesztett feliratra figyelmeztetett: a Magyar Unitárius Egyház ellenzi a ciántechnológiával történő verespataki aranykitermelést. A dévai lelkész végül kelta áldást parafrazálva búcsúzott: Legyen előtted mindig út, fújjon mindig hátad mögül a szél, az eső puhán essen földjeidre, a nap melegen süsse arcodat, s amíg újra találkozunk, hordozzon téged tenyerén a gondviselés!
A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának diákjai rövid, de annál sokatmondóbb várjátékkal készültek. A színen láncra vert rabot hordoznak végig fekete öltönyös-nyakkendős, fekete szemüveges férfiak, majd sorra ráolvassák vélt-koholt vádjaikat, a rab: Dávid Ferenc. Vagy nemcsak...? Védelmére senki sem kel, tehát „hallgatásotok arany”, mondja a vádló, és felkattintja kis fémbőröndje tetejét: benne csillog a sok arany. Kapunk belőle többen is, markából szórja a részvevők tenyerébe – Dávid Ferencért, Verespatakért – hallgatásunk árát: aranyló papírfecniket, csillogó semmit...
A fiatalok fáklyát gyújtva sorakoznak a cella előtt, itt vesznek lángot saját gyertyájukra a cellába igyekvők. A zarándoklat várbeli része véget ért, később a város sportkollégiumában egy kis tea és keksz mellett megtörtént a rajzpályázat díjkiosztója, és játszottak a gyerekekkel, míg a felnőttek a 2008-ra felújított unitárius imaházban Koppándi-Benczédi Zoltán lelkészt hallgatták, aki bemutatta a dévai unitárius szórványgyülekezetet
A dévai vár felújítására évek óta készülnek: az első állványok hat évvel ezelőtt, 2007 végén jelentek meg, ám a pénzhiány miatt idő előtt megbicsaklott a kezdeményezés. Az igazi lendület tavaly érkezett, amikor saját forrásai mellé az önkormányzat vissza nem térítendő uniós támogatást nyert, amelyhez a központi költségvetés is társult, így mintegy 38 millió lej állt rendelkezésre. A befektetés csak a külső várrészek – várfalak, kapuk, utak – felújítására terjed ki. A munkálatok 2013 tavaszán elkezdődtek, a tervek szerint 2014 márciusára véget érnek.
Szabadság (Kolozsvár)

Ezernyi zarándok Déva várában
Különböző erdélyi és magyarországi településekről több mint ezer zarándok érkezett Dévára november 9-én, a Magyar Unitárius Egyház és annak ifjúsági szervezete, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által tizenhatodik alkalommal szervezett Dávid Ferenc-emlékzarándoklatra.
A hegy lábánál gyülekeztek, majd felvonultak a várba, ahol 1579 novemberében Dávid Ferenc egyházalapító püspök vértanúságot szenvedett. Az ünnepi istentiszteleten Újvárosi Katalin székelymuzsnai és Demeter Sándor Loránd székelyderzsi lelkészházaspár olyan értékekre irányította a figyelmet, amelyek évszázadok óta a magyar unitárius közösség megtartó erői. Köszöntőbeszédet mondott Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Csulák Péter kolozsvári magyar konzul, Petru Mărginean dévai polgármester és Pogocsán Ferdinánd Zoltán önkormányzati képviselő. Koppándi-Benczédi Zoltán, a Délnyugat-erdélyi Unitárius Szórványegyházközség lelkésze a verespataki bányaberuházásról is beszélt, amelyet az unitárius és a többi erdélyi magyar történelmi egyház is határozottan ellenez. A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatói alkalmi várjátékot mutattak be, majd fáklya- és gyertyagyújtás közben a résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el Dávid Ferenc emlékcellájában. Az idei zarándoklat egyik színfoltja a gyermekrajz-pályázat volt. A Dávid Ferenc a tordai országgyűlésen című kiírásra a Kárpát-medence különböző településeiről 158 pályamunka érkezett, amelyeket a várban ki is állítottak; eredményt a sportkollégiumban hirdettek sok gyermek és ifjú jelenlétében. A felnőttek számára a rendezvény az unitárius imaházban zárult: a házigazda lelkész a szórványgyülekezetről számolt be, Sorbán Enikő és Ilkei Loránd népdalokat énekelt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hunyad megyei magyar napok
Közösségi majális és véndiák-találkozó
Nagyszerű hangulat uralkodott a Hunyad megyei magyarság körében május elsején. A hagyományos majálist ezúttal a magyar napok keretében töltötték együtt Déván és Vajdahunyadon egyaránt. Petrozsényban, pedig a Zsil-völgye történetéről szóló tervezett könyv vázlatát mutatták be a szerzők, András József professzor és Wersánszki Eduárd a Caritas felekezeti központban szervezett kulturális összejövetelen. Elvárásokat felülmúló népszerűség Szép tömeg gyűlt össze a dévai magyar ház udvarán a majálisra. Többen, mint ahányra a szervezők számítottak. Idősek és fiatalok, belvárosiak és csángótelepiek, mindenki jól érezte magát a magyar napok nyitórendezvényén. A gyerekek számára a szombathelyi Bogikezek hagyományőrző csoport szervezett érdekes kézműves-foglalkozásokat, az ifjak, pedig jót fociztak. Eközben a szervezők három üstben főzték a finom gulyást, hiszen az nélkülözhetetlen kelléke bármilyen szabadtéri magyar szórakozásnak. Az egybegyűltek kíváncsian fogadkoztak, vajon melyik lesz a legfinomabb: a Pogocsán Ferdinánd dévai RMDSZ-elnök által készített, a Lengyel családé, vagy netán a viccesen protestánsnak nevezett gulyás, azaz a bármilyen külső beleszólás ellen protestáló unitárius, református és katolikus szakácsmesterek babgulyása. Közben a közönség felszabadultan beszélgetett, sörözgetett, hallgatta a jó magyar zenét, vagy Winkler Gyula EP-képviselővel és a többi RMDSZ-es vezetővel beszélgetett. Mire a finom falatok elkészültek, megérkezett Petru Mărginean, Déva polgármestere. Semmiképpen sem akart lemaradni a magyar ízekről, noha azzal egy időben éppen a városvezetés által szervezett dévai napok zajlottak a főtéren, s ott is sok mindent főztek. A polgármester személyes magyar kötődése miatt vett részt a magyarság ünnepségén, anyai ági felmenői között budapesti magyar és bukovinai székely is akad, gyermekkora nagy részét Csernakeresztúron töltötte. Elmondta: mindig öröm számára részt venni a magyarok rendezvényein, nélkülük Déva egyszerűen elképzelhetetlen lenne. Isten áldja meg a magyarokat, fejezte be magyarul a polgármester. Pogocsán Ferdinánd az együttlét örömét és az összefogásba rejlő erőt említette rövid köszöntőjében, míg a kampányban lévő Winkler Gyula kitartást, erőt és egészséget kívánt az egybegyűlteknek, emlékeztetve őket, hogy összefogásra nemcsak szórakozáskor, hanem jövőbeli céljaink eléréséhez, azok politikai támogatottságához is szükség van. Mindhárom gulyás nagyszerűnek bizonyult, olyannyira, hogy repetára is sor került, a nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők később negyedszer főztek gulyást, s az is elfogyott. Hasonlóképpen történt a Téglás iskola által készített miccsel, ott is dupla adagot kellett süssenek. A mulatozás tovább tartott, mint ahogy tervezték, s nem csupán a csernakeresztúri hagyományőrző néptáncegyüttes vagy a dévai Trio Forte koncertjének kiemelkedő sikere miatt. A szomszédos Vajdahunyadon is jól alakultak a dolgok, a szórakozás ott is nagyszerű volt, a gulyás finom, a szórakozás és a jókedv általános, a hangulatot pedig a csernátoni (Háromszék) néptáncegyüttes és Ábrahám Attila zenéje fokozta. Generációkat összekötő lánc Pénteken más jellegű volt a program, Vajdahunyadon a 6-os iskola magyar tagozatának 50. évfordulóját ünnepelték, felemelő hangulatú véndiák-találkozóval. Közel 300-an gyűltek össze a városi színházban helybéliek, de Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Magyarországra vagy Kanadába került egykori diákok is hazajöttek az ünnepségre. Nem bánták meg, boldogan és meghatódva vettek részt az ünnepségen. Egykori tanítóikat, tanáraikat fölállva, vastapssal díjazták, amikor a szervezők elismerő oklevéllel és virágcsokorral várták a színpadon. 1964-es megalakulása óta a vajdahunyadi magyar tagozaton közel 1600 diák végzett több mint 50 pedagógus áldozatos munkája következtében. Olyan lánc, amely összetartja a magyarságot, amelynek első szemét 1964-ben fonták, s azóta évről évre újabb láncszemmel gazdagodott. Ne hagyják elszakadni, a szülőktől kapott ajándékot, a magyar nyelvet adják tovább gyermekeiknek, üzente az ünneplő közönségnek Kiss Mihály, a magyar tagozatnak helyt adó Matei Corvin iskola – ahova jelenleg tartozik az egykori 6-os iskola – aligazgatója. Utánpótlás nélkül hiába erősödtek meg a szórványmagyarság intézményei, az 1989-es változás elhozta ugyan a szabadságot, de megcsappant a diáklétszám. Kezdetben az élet nagyon nehéz volt, a szülők mégis mindent megtettek, hogy anyanyelvű iskolába járassák gyermekeiket, hangsúlyozta ünnepi köszöntőjében az 1968-ban Brassóból Vajdahunyadra került Fazakas Tibor művész, aki több mint 40 évig volt az iskola rajztanára, számos nemzedék osztályfőnöke. Meg is köszönte a vajdahunyadiaknak szeretetüket és befogadó-készségüket, emiatt eresztett gyökereket a kohászvárosban, noha eleinte még a Cenk alatti városba való visszatérést fontolgatta. Scheibert Irén nyugalmazott tanítónő örömmel köszöntötte egykori tanítványait, a magyarság melletti kitartásra buzdítva a fiatalabb nemzedékeket. „Nem az az erős, aki sosem esik el, hanem az, aki mindig feláll”, jegyezte meg diákjai vastapsa közepette a tanítónő. Kofity Magda több szerepben köszöntötte az ünneplőket: a rendezvény házigazdájaként, az RMPSZ Hunyad megyei elnökeként, az 1964-es becsengetés első osztályos diákja- és jelenlegi tanáraként, valamint két volt diák édesanyjaként. Balogh-Botár Csaba, a dévai Téglás líceum aligazgatója a vajdahunyadiak hozzájárulását köszönte meg a dévai középiskola eddigi haladásához, illetve folytatásának reményét fejezte ki, miközben a vajdahunyadi magyar tagozat 7.-es és 8.-os diákja két színdarabbal jellemezték a magyar iskolát: a komikus jelenet az iskolai barátságokat, csínytevéseket, a Gherghina Rozália tanárnő által betanított Március 15. darabbal pedig a nemzet iránti elkötelezettséget. Olyan elkötelezettséget, mely nemcsak az együttlét örömét bizonyítja, hanem azt is, hogy bár számban a Hunyad megyei magyarság szórvány, lélekben viszont nem, ahogy a magyar napok megyei főszervezője, Takács Aranka – az iskola egykori diákja és tanára – megjegyezte.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

Veszélyben a dévai Barcsay-emlékmű
Olaszországból telefonon értesítette a helyi sajtót Costache Aoanei Rahovean, hogy pert nyert a dévai vármegyeház előtt felállított Barcsay Ákos-emlékmű ügyében, és a gyulafehérvári táblabíróság végleges határozata értelmében el kell távolítani azt.
Barcsay Ákos dévai emlékművét 2011-ben állították, Dézsi Attila akkori prefektus kezdeményezésére. Az obeliszkszerű emlékmű alapjául a Déva-közeli Barcsay-birtokon megtalált gránitoszlop szolgált, melyre az újraállítás alkalmával a következő kétnyelvű felirat került: Acaţiu Barcsay Ákos 1619–1661, Rincipe al Tarnsilvaniei / Erdély fejedelme, Comite al Judeţului Hunedoara / Hunyad megye főispánja, Proprietar al cetăţii Devei / A dévai vár birtokosa. A Kelemen Hunor művelődési miniszter jelenlétében leleplezett kétnyelvű, de egyértelműen magyar történelmi vonatkozású emlékoszlop természetesen sokaknak szemet szúrt.
Costache Aoanei Rahovean, nem tudni mennyire saját szántából és mennyire biztatásra, többször is egyszemélyes tüntetést szervezett az emlékoszlop tövében, annak mielőbbi eltávolítását követelve. Mivel azonban a trikoloros éhségsztrájkja sem vezetett eredményre, beperelte a dévai önkormányzatot, magát a polgármestert, illetve a művelődési minisztériumot, azzal vádolva őket, hogy hamis történelmi adatokra alapozva hagyták jóvá az emlékmű felállítását, mivel véleménye szerint Barcsay Ákos soha nem volt a dévai vár birtokosa, ráadásul protestáns fejedelemként megkeserítette a helyi románság életét.
Nevetséges állításaival természetesen pert vesztett. Fellebbezett a gyulafehérvári táblabíróságon, az emlékmű-állítás engedélyeinek szabályos voltát kérdőjelezve meg. Úgy tűnik, e vonalon sikerrel jár, a táblabíróság ugyanis folyó év október 29-én végleges határozatot hozott az ügyben, és Costache Aoanei Rahovean szerint ennek értelmében az emlékoszlopot el kell távolítani jelenlegi helyéről. A határozatot azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra, sőt az ügyben vádlottként szereplő dévai önkormányzatot sem értesítették a döntésről. – Egyelőre semmi hivatalos értesítést sem kaptunk ez ügyben – közölte tegnap Chinci Laura, önkormányzati szóvivő. Petru Mărginean polgármester viszont egy korábbi nyilatkozata során úgy fogalmazott: „Még nincs hivatalos döntés az ügyben, de a táblabíróság határozatát gyakorlatba fogjuk ültetni. Ha az áll benne, hogy az obeliszket le kell bontani, akkor lebontjuk, és majd eldöntjük, hogy hol állítsuk fel újra”.
Costache Aoanei Rahovean a műemlék-állítási engedély szabályszerű voltának megkérdőjelezésén túl, újabban azt hangoztatta, hogy Barcsay Ákos emlékoszlopa tulajdonképpen egy sírkő, aminek nincs mit keresnie közterületen. Dézsi Attila kormányzati tisztségviselő azonban határozottan cáfolja ezen állítást: „Az oszlopot a hajdani Barcsay-birtokon találtuk meg egy kukoricásban. Kiemelésekor régészek is jelen voltak, akik egyértelműen megállapították, hogy nem temetkezési emlékről van szó, hanem egy olyan oszlopról, mellyel a család későbbi leszármazottai elődeiknek állítottak emléket a kastély parkjának területén. Feltehetően a sétányok mentén állhatott az oszlop, melyen a család kiemelkedő tagjainak neve szerepelhetett. De az írás már csak részleteiben volt olvasható”. Mindennek ellenére, amennyiben a fehérvári táblabíróság végleges, de egyelőre nyilvánosságra nem hozott határozata valóban az emlékmű lebontását szorgalmazza, gyakorlatilag minden észérv és történelmi tény háttérbe szorul. Hiszen egy, az engedélyeztetési folyamatban felfedezett mulasztás elegendő az obeliszk eltávolításának elrendeléséhez.
Gáspár-Barra Réka
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Iskolaigazgatókkal egyeztetett a polgármester
Ígéretekkel indul az új esztendő
Valamennyi dévai tanintézmény vezetője hivatalos volt a napokban a Petru Mărginean polgármester által összehívott tanácskozásra.  
A városvezető mindenekelőtt bemutatta az önkormányzat új tanügyi megbízottját, Marcel Morar független városi tanácsost, aki ígérete szerint havi rendszerességgel tartja majd a kapcsolatot a tanintézményekkel, igyekszik orvosolni az év közben felvetődő gondokat. Utóbbiakból már így év elején is bőséggel tálaltak a tanintézmények vezetői, hiszen sokfelé van szükség javítási munkálatokra, sportpályák kialakítására, sőt kiderült: a Gojdu negyedben új óvoda beindítását kérik. A nagyobb horderejű problémák közt került említésre a Dévai Művészti Líceum új épülete is, melyet minisztériumi finanszírozással kezdtek el , immár közel egy évtizede, és amit sürgősen folytatni kellene ahhoz, hogy az eddigi építkezés még alapul szolgáhasson. A polgármester ígértet tett, hogy igyekszik kormányhatározat formájában  kieszközölni az épület befejezéséhez szükséges anyagi támogatást. Elmondta továbbá az idei iskolai finanszírozások terén prioritást élvez a négy, EU-s támogatásban részesülő projekt: az Andrei Şaguna (volt 4-es számú), az Andrei Mureşanu (volt 5-ös) , az Octavian Goga (volt 6-os) általános iskolák, valamint a Regina Maria Pedagógiai Líceum felújítása. Emellett igyekeznek majd valamennyi pénzt szánni a többi tanintézmény szükségleteire is.
Ami a megye egyetlen magyar tannyelvű iskoláját illeti: egyelőre csak ígéret született a tavaly elvégzett fejlesztések kifizetésére. – Tavaly sajnos egyetlen fityinget sem kaptunk az önkormányzattól fejlesztésre, felújításra. E találkozás alkalmával újra megemlítettem, hogy az elmúlt évben elvégeztünk bizonyos munkálatokat, amelyek végre lehetővé tennék az épület tűzoltósági engedélyének megszerzését. Ez azonban közel 60 ezer lejbe került, melyből az önkormányzat, mint résztulajdonos 20 ezer lej kifizetését vállalta fel. Ezúttal ígéretet kaptunk, hogy februárban átutalják a pénzt – közölte Kocsis Attila Levente iskolaigazgató. A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum kilenc esztendeje próbál napirendre kerülni a tűzoltósági engedéllyel. 2007-ben, az épület átadásakor ugyanis kiderült, hogy a tetőrész végső kialakítása eltér az eredeti tervtől. A későbbi ellenőrzések során a szakemberek úgy vélekedtek: a kivitelezés biztonsági szempontból rendben volna, de egyeztetni kell a tervvel. Ez azonban jelentős kiadást feltételezett, így az utóbbi négy évben e mulasztás miatt az iskola kénytelen volt kifizetni az ISU által kirótt borsos büntetéseket.  Tavaly végre az önkormányzat hajlandóságot mutatott, hogy egyharmad arányban, a Communitas Alapítvány és a Geszti Ferenc Társaság mellett felvállalja az említett költségeket. – Ennek tudatában sorra vettünk minden olyan problémát, ami a tűzoltósági engedély megszerzésében akadályt jelentett: a terv és a valós tények egyeztetését, néhány nyílászáró akadálymenetesítését, a biztonsági világítás felújítását, és igyekeztünk valamennyit megoldani. A költségek térítésében azonban eddig csupán a Communitas Alapítvány állta a részét: 2015. december 31-én átutalta a közel 19 ezer lejes támogatást.  Az önkormányzat részéről azonban csak most érkezett konkrét ígéret, miszerint február közepén átutalják a pénzt – közölte az iskolaigazgató.
Elmondta továbbá: a hét eleji tanácskozáson önkormányzati támogatást kért az esedékes belső felújításra is (meszelés, falak kijavítása), az aula szigetelésére, az osztályok bútorzatának részbeni lecserélésére, javítására. Konkrét ígéret azonban egyelőre csupán a számítógépes programok licenszének megvásárlására született, ezt ugyanis semmiképp sem lehet halogatni. – Reméljük, év közben jut majd pénz további gondjainknak az orvoslására, illetve a sportpályánk műfüves burkának lecserélésére is – fogalmazott Kocsis Attila Levente, annak tudatában, hogy az utóbbi években az önkormányzat jelentős mértékben támogatta szinte valamennyi dévai iskola sportpályájának felújítását. 
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Áprilisban megnyitják a látogatók előtt a felújított Déva várát
Április 3-án, vasárnap tartják a felújított Déva vára ünnepélyes megnyitóját - tájékoztatta a sajtót a város önkormányzatának a sajtóosztálya.
A déli órákban tartandó megnyitó keretében több erdélyi hagyományőrző lovagrend tart bemutatót, és régizene együttesek szórakoztatják majd a közönséget. A vár csaknem nyolc évnyi részleges vagy teljes lezárás után válik ismét látogathatóvá.
A vár felújítását 2008-ban kezdték el, 2009-ben azonban félbeszakították. A 2013-ban újraindított munkálatok óta csupán a külső udvarok egy részébe engedték be a turistákat. Tavaly októberben azonban ezeket is lezárták, hogy újraépíthessék a hajdani feljárást biztosító hidat.
A felújítási munkálatok során újraépítették az első és második kaput, felújították a teljes külső várfalat, a hajdani gyalogos feljárást biztosító csigalépcsőt a keleti oldalon, megépítették a belső várba vezető hidat a nyugati oldalon, valamint korszerűsítették a vár alatti parkból az első és második kapun át vezető teljes utat. A felújított várrészt közművesítették, így az évszázados falak között immár korszerű áram-, víz- és csatornahálózat működik.
A felújítás jelenlegi szakaszára csaknem 24 millió lejt fordított a város. Az összeg nagyobb részét az Európai Unió forrásaiból biztosították. A most befejezett munkálatok a külső falakra és a külső udvarokra terjedtek ki.
Amint egy korábbi sajtótájékoztatón Petru Mărginean, Déva polgármestere elmondta: a tüzérek szállásán és a Bethlen-bástyában fegyverkiállítást kívánnak berendezni. A kiállítandó korabeli fegyvereket múzeumokból próbálják beszerezni.
A polgármester elmondta: a vár legbelső udvarának a felújítása ezután kezdődik. Ott 2020-ig szabadtéri előadások tartására alkalmas teret szeretnének kialakítani, és Dávid Ferencnek, az unitárius egyház alapítójának a sírját is megújítanák. Petru Mărginean kiemelte, hogy a felújítási munkálatok ellenére 2015-ben 130 ezren látogattak el Déva vára falaihoz. Azt remélik, hogy a turisták száma idén eléri a 300 ezret. Szabadság (Kolozsvár)

Magas Déva várának ünnepi megnyitója
Látványos vár, gusztustalan történelem-kisajátítás
Több ezer dévai lakos ment fel családosan a szép vasárnapi napon a várba, annak megnyitó ünnepségére. Felemás élményben részesültek a közel háromórás ünnepség során, a látvány, a politika és a történelem felelevenítésének ötvöződése révén.
Kellemes meglepetések
A nyolc év felújítási munkálatai után a nagyközönség előtt is megnyitott vár látványa kétségtelenül kellemes meglepetést jelentett a jelenlévőknek, akárcsak a sajtó képviselőinek két héttel korábban, amikor a városvezetés meghívására meglátogathatták a megnyitásra kész létesítményt. A vár még az őshonos dévaiak számára is szinte felismerhetetlen. A felújítás nyomán a kettes és a hármas várudvar kikerült a romok alól, a várfalakat felemelték, helyenként újonnan felszerelt falépcsőkről is meg lehet közelíteni, a korábban romokban lévő várkapukat újjáépítették, a Bethlen-bástyát régi fényében állították vissza, s a felvonható fahíd is sok ember csodálatát nyerte el. A felújítás előtt jóformán csupán a vár legfelsőbb csúcsát jelentő egyes udvart lehetett meglátogatni, a széles körű EU-s pénzekből való felújítás révén viszont a látogatható rész olyan három-négyszeresre növekedett, s a felújítás is többnyire színvonalasnak sikerült.
Az ünnepség politikai vetülete is kellemes meglepetést jelentett: a tömeg már elkönyvelte, hogy választási kampány küszöbén a politikusok hosszas öndicsérő beszédekben igyekeznek tőkét kovácsolni a vár felújításából. Fellépésük azonban meglepően visszafogott volt, csak kevesen szólaltak fel, Petru Mărginean polgármester pedig rövid beszéddel köszöntötte az egybegyűlteket.
Történelem helyett rögeszmés fantazmagóriák
Ellenben az ünnepi műsor komoly csalódást jelentett, legalábbis a minimális történelmi ismeretekkel rendelkezők számára. Jóllehet középkori magyar várról van szó, rengeteget említették és be is mutatták az ókori dákokat és rómaiakat, a középkornak és modern kornak, vagyis a vár valós történetének viszont jóval kevesebb szerep jutott, magyar vonatkozásáról pedig jóformán semmi sem hangzott el, még Kőműves Kelemen balladáját sem említették.
Rövid történelmi ismertetőjében Daniel Iancu, a dévai múzeum munkatársa például csak a környéken élt dákokat, rómaiakat és más népeket említette. IV. Béla (1235–1270) magyar királyról egy szót sem lehetett hallani, holott ő indította el a várépítési országos programot az 1241–42-es tatárjárás pusztításai nyomán, hasonló potenciális csapások kivédésére. A Kárpát-medence várainak nagy többsége ebből a korból származik, s az oklevelesen először 1269-ben említett Déva vára is IV. Béla király idejéből származik. A rómaiak és főleg a dákok viszont kihagyhatatlanok, noha nyilvánvalóan semmi közük magas Déva várához, a felújítás alkalmával történt alapos régészeti ásatások során még három apró dák cserépmaradványt sem találtak, szemléltette privátban e sorok írójának a történész.
Az ünnepségi előadásra meghívott egyesületek között is sok dák és római volt, sőt, még a számos erdélyi középkori lovagrend közül néhány szintén a dák és római örökséget hangsúlyozta, nem a középkori jelleget. Részletesen mutattak be dák fegyvereket – noha kiderült, hogy többségük római vagy germán utánzat –, a rómaiak harci módszereit, noha a római légiók 271-ben hagyták el Erdély területét, vagyis majdnem pontosan ezer évvel Déva várának első okleveles említése előtt.
Mi köze ennek az egész dák giccsnek a középkori várhoz? – morogtak nemcsak az ünnepségen jelen lévő dévai magyarok, hanem néhány román is. Egyrészt látványos, főleg a gyerekek számára, másrészt viszont nemigen hangsúlyozhatjuk azt, hogy a románoknak annyi közük lehet csak a várhoz, hogy őseik felcipeltek néhány követ oda, mondták privátban a szervezők.
A nacionalista rögeszmékre épített ünnepség színvonalát mégis megmentette néhány meghívott nagyszerű előadása. A vajdahunyadi lovagrend, például, a középkort elevenítette fel, akárcsak a szintén vajdahunyadi „Erdélyi nagybőgősök” egyesülete. Szintén nagy sikernek örvendett a dévai Decebal-gimnázium diákjainak erdélyi szász népviseletbe öltözött néptánccsapata, amely erdélyi német néptáncokat mutatott be. Nem utolsósorban a dévai magyarok Dél-Erdélyért Kulturális Társaság-"Renaissance" együttesének korhoz és várhoz illő, színvonalas előadása nyerte el a tömeg tetszését.
Hétfőtől a vár már látogatható, érdemes lesz felkeresni, bárhonnan érkezne is a turista. Sőt, még hálás is lehet, hogy csak a szépséges várat csodálhatja meg az ünnepi megnyitó dák–római giccse nélkül…
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

RMDSZ választási előkészületek Hunyad megyében
Háromszor a tulipánra a lupényi csoda megismétlésére
Hogyan készül a Hunyad megyei RMDSZ a júniusi helyhatósági választásokra? A Megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) hétvégi dévai ülésén körvonalazódott a választási stratégia, s a jelöltállítás is megtörtént. Az RMDSZ megyei szinten és a városokban is listát indít, sőt, két helyen még polgármesterjelöltet is. Mindezekről Winkler Gyula EP-képviselővel, az RMDSZ újraválasztott megyei elnökével beszélgettünk.
Magyar képviselet a helyi tanácsokban
– Jóllehet Hunyad megyében 16 helyi szervezettel rendelkezik, igazán jelentős magyar közösségek csak Déván, Vajdahunyadon, Petrozsényban és Lupényban vannak, s ebből kifolyólag a helyi RMDSZ-szervezetek is ott a legerősebbek. Jelenleg az RMDSZ-nek 3 helyi tanácsosa van Hunyad megyében, Déván, Vajdahunyadon és Lupényban egy-egy.
– Ezen városokban mindenképpen szeretnénk megőrizni képviseletünket, sőt, a második mandátum megszerzése sem kizárt. A lupényi szervezet évek óta nagyszerű közösségépítő munkát végez, most azt remélik, hogy komoly eséllyel indulnak a második tanácsosi mandátum megszerzéséhez. Benedekfi Dávid helyi elnök, jelenlegi tanácsos a listavezető, Antal Amália pedig a második.
– Déván és Vajdahunyadon is volna esély a második mandátumra. Déván Pogocsán Ferdinánd helyi elnök, jelenlegi tanácsos a listavezető, második pedig Máté Márta. Vajdahunyadon Kofity Zoltán elnök a listavezető, második Györfi Jenő, harmadik Ferenczi István.
– Kétségtelenül, de ez a magyarság mozgósításától és az általános választási jelenléttől függ. Nem titok, hogy számunkra az alacsony általános részvételi arány a kedvező, noha gyakran a viszonyítási alap is zűrös: Vajdahunyadon például 63 000 ember szerepel a választási névjegyzékben, a 2011-es népszámlálás viszont kevesebb, mint 60 000 lakost mutatott ki, ideértve a választásra nem jogosult kiskorúakat is. Bizakodóan tekintünk a választásra, összefogással a második mandátum elérhető a megyeszékhelyen és a kohászvárosban.
– Petrozsényban viszont a bejutás lenne a cél, jelenleg a magyarságnak ott nincs helyi tanácsosa.
– Nagyon szeretnénk, ha sikerülne visszaszerezni a tanácsosi mandátumot, Hajdú Gizella doktornő a listavezető Petrozsényban. Ott is a magyarság összefogása és minél nagyobb részvételi aránya a siker kulcsa, az előző választásokon sokszor fordult elő, hogy néhány tíz szavazaton múlott a második tanácsosi mandátum, vagy a helyi tanácsba való bejutás.
– A legjelentősebb magyar közösséggel rendelkező 4 városon kívül hol lenne még esély mandátumszerzésre?
– Urikányban (listavezető Székely Dezső), Bácsiban (Margai Zoltán), esetleg Vulkánban (Illyés Katalin). Akárcsak az előbbi városok esetében, a mandátumszerzés itt is a kedvező konjunktúrától függ, a magyarság száma sajnos nem elég a biztos mandátumhoz, sőt, jelentősen csökken.
Saját polgármesterjelöltek és román jelöltek támogatása
– Nyilván egyeztetnek a román pártokkal is, hogy az RMDSZ kit támogasson polgármesternek, de ugyanakkor Lupényban és Vajdahunyadon saját polgármesterjelöltet is indítanak.
– Természetesen tárgyalunk a román pártokkal is, de nem politikai számítások alapján, hanem kizárólag a magyarság érdekében. Ott, ahol a jelöltek közül nincs kit támogassunk, saját jelöltet indítunk. Lupényban például a PSD-s polgármester (Cornel Resmeriţă) soha sem támogatta a magyarságot, sőt, következetesen keresztbe tett célkitűzéseinknek. Most a polgármesteri tisztségért a jelenleg parlamenti képviselő fia indul, a helyi szervezet ezért döntött Benedekfi Dávid polgármesterjelöltsége mellett. Vajdahunyadon Viorel Arion (PNL) polgármesterrel is akadozott az együttműködés, ő sem igazán támogatta a magyarságot, noha a helyzet távolról sem olyan rossz, mint Lupényban. Vajdahunyadon is indítunk saját polgármesterjelöltet, még nem dőlt el véglegesen, hogy kit, valószínűleg Kofity Zoltán helyi elnököt. Petrozsényban a legkönnyebb a dolgunk, Tiberiu Iacob-Ridzi (PNL) évek óta messzemenően támogatja a magyarságot, az egyházakat, iskolát, kultúrát, szinte minden magyar rendezvényen részt vesz, március 15-én a kokárdát is kitűzi, nyilvánvaló, hogy az RMDSZ őt támogatja egy újabb mandátumért. Déván sem indítunk polgármesterjelöltet, a támogatás szempontjából viszont itt bonyolultabb a helyzet. A két esélyes, Petru Mărginean (PNL) jelenlegi városvezető, illetve Mircia Muntean (PSRO) volt polgármester is pozitívan viszonyult a magyarsághoz. Maga a dévai magyarság is megosztott, egyesek Munteant, mások Mărgineant támogatnák. Utóbbi előnye, hogy nagy párt áll mellette, amely megőrizheti a helyi tanács irányítását, míg előbbi, ha nyer is csak néhány tanácsosra számíthat, vagyis nehezen valósíthatná meg elképzeléseit, s a megye támogatására se igazán számíthatna. Mindenesetre figyelembe vesszük a dévai magyarok véleményét, nem hamarkodjuk el, bölcsnek kell lennünk.
A lupényi csoda kiterjesztése
– A legkeményebb dió a megyei tanácsba való visszajutás.
– Ez kétségtelenül igaz, ez a legnehezebb feladat számunkra. Itt jóval kedvezőbb konjunktúra szükséges, mint a második dévai, vajdahunyadi vagy lupényi mandátum megszerzésére, hiszen a megyénél el kell érni az 5%-os bejutási küszöböt, ott, ahol a magyarság aránya 4% körül alakul, míg a városokban a küszöb elérése után töredékszavazatokból, újraelosztás nyomán is összejöhet a második mandátum. A jelenlegi felmérésekből úgy néz ki, hogy a megyei tanácsba csak a két nagy párt, a PNL és a PSD jut be.
– Benedekfi Dávid Lupényból az RMDSZ megyei listavezetője, a dévai Burján Gergely pedig a második.
– Több érvet mérlegeltünk, amikor az MKT-ban a jelöltállításról döntöttünk. Benedekfi Dávid és lelkes csapata nagyszerű munkát végeztek Lupényban, példásan összefogták a magyarságot, nagyon jól együttműködnek az egyházakkal, pedagógusokkal, civilszervezetekkel, kiemelkedő eredményeikkel kiérdemelték az elismerést és az azzal járó előkelő pozíciót a megyei listán. Másrészt a lupényi RMDSZ már megvalósította a csodát: 2012-ben visszakerült a helyi tanácsba, miután 2008-ban kiesett onnan. Az RMDSZ-ben szállóigévé vált, hogy oda, ahonnan egyszer kiesünk, többé nem jutunk vissza. Nos, Benedekfiék megcáfolták ezt Lupényban, ami Hunyad megyében példátlan, s erdélyi szinten is ritkaságszámba megy. Ez is egy fontos érv, hogy miért került a lupényi RMDSZ képviselője a megyei lista élére. Nem titkoljuk, hogy nagyon örvendenénk, ha megyei szinten is megismétlődne a lupényi csoda. Éppen ezért fontos, hogy minden magyar menjen el szavazni, és háromszor szavazzon a tulipánra: a helyi tanácsi listán, a megyei tanácsi listán és a polgármesteri listán, ott ahol van.
– Sok sikert kívánva köszönöm szépen a beszélgetést.
– Én is köszönöm.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Wass Albert és halálos ítélete
Köztudottan Wass Albert Erdélyben a legolvasottabb magyar író, és Magyarországon is dobogós. Népszerűsége egyeseket irritál, vitatói azzal is érvelnek, hogy háborús bűnöst nem ildomos ünnepelni. Amikor Wass Albert fiainak felkérésére elvállaltam a román népbíróság ítélete ellen benyújtandó perújítási kérelem ügyvédi képviseletét, magamban megfogalmaztam: ha az ügyirat áttanulmányozása és a beszerzendő újabb dokumentumok alátámasztják Wass Albert bűnösségét, visszaadom az ügyvédi meghatalmazást. Elveim, neveltetésem, családi hátterem következtében nem vállalhattam, nem vállalhatom el egy háborús bűnös szerecsenmosdatását; a magyarságnak (és hozzáfűzhetem, az emberiségnek) nincs szüksége hamis prófétákra.
Amikor a magyar hadsereg a második bécsi döntés után, 1940 szeptemberében bevonult a visszacsatolt Észak-Erdélybe, a magyar többségű településeken kitörő lelkesedéssel fogadták. Ami a magyaroknak örömöt, az a románoknak bánatot, dühöt jelentett. Ennek ismeretében a magyar honvédségnek parancsba adták, hogy határozottan le kell törni minden román ellenállást, és három hónapra bevezették a katonai közigazgatást. A bevonulás során a magyar honvédség 16 helységben erőszakot alkalmazott. A legelső atrocitásra Szilágynagyfaluban (románul Nuşfalău) került sor 1940. szeptember 7-én, az utolsó kettőre pedig a Wass családhoz kötött Vasasszentgothárdon (Sucutard) és Omboztelkén (Mureşenii de Câmpie) 1941. szeptember 23-án. A 16 helyszínen a magyar honvédség különböző egységei követték el az atrocitásokat, de teljesen eltérő körülmények között folyamodtak erőszakhoz (volt olyan eset, hogy a templomtoronyból gépfegyverrel lőttek rájuk, ezt torolták meg). Vasasszentgothárdon és Omboztelkén a rendelkezésünkre álló adatok szerint a magyar honvédséget senki sem támadta meg, az elkövetett gyilkosságokat nem lehet mentegetni. 
A nyomozást a román hatóságok öt évvel később, 1945 nyarán indították el, és a vádirat benyújtására 1946. február 25-én, a kolozsvári népbíróság 1. számú ítéletének kihirdetése után 16 nappal, 1946. március 13-án került sor. Tehát 16 helységben elkövetett atrocitások tárgyalására, az idézésekre, védők kirendelésére, vádismertetésre, a vádlottak meghallgatására (64 személyt helyeztek vád alá), a tanúvallomásokra, a vádbeszédre, a védők beszédére, a bírák tanácskozására 16 nap elégséges volt. A koalíciós pártok által kijelölt „népbírák” tisztában voltak azzal, hogy a tényállást nem sikerült kideríteni, ezért csak olyan személyeket ítéltek halálra (köztük Wass Albertet és apját, Wass Endrét), akikről tudták, hogy nem tartózkodnak Észak-Erdélyben. (Itt jegyzem meg, hogy a honvédségi atrocitásokat 1940 szeptemberében Magyarország területén, magyar állampolgárságú honvédek követték el, tehát a klasszikus jog szerint bűncselekményeiket a magyar, és nem a román népbíróságoknak kellett volna tárgyalniuk.) A nyomozati eljárás és a bírói szakasz során nem derítették ki öt halálra ítélt magyar tiszt és altiszt keresztnevét, megelégedtek azzal, hogy például Polgár szakaszvezetőt halálra ítélték a vasasszentgothárdi gyilkosságokért. Holott biztos, ezzel a névvel jó néhány ártatlan Polgár is életével lakolhatott volna a perrendtartás áthágásával meghozott slendrián ítélet következtében. 
E bevezető után rátérek a vasasszentgothárdi és omboztelki atrocitások bemutatására.  1941. szeptember 23-án hat személyt (négy románt, Ioan Caţit, Iosif Moldovant, Petru Mărgineanut és Mărioara Mureşant és két magyar zsidó lányt, Mihály Esztert és Mihály Rozáliát) őrizetbe vett a magyar csendőrség. Közülük két személyt – Petru Mărgineanut és nevelt lányát, Mureşan Mărioarát – néhány óra múlva elengedtek, négy személyt az ítélet szerint átkísértek a vasasszentgothárdi Schilling-kastélyba. (Ez az ítéletben kastélynak nevezett épület a Schilling család szerint egy egyszerű nyári lak volt…). Az indoklás szerint a következő nap hajnalán kivégezték őket. Rosenberg Jakab (Iacob), a falu zsidó boltosa 1945. augusztus 11-én a nyomozati eljárás során azt vallotta, hogy sógornőinek, Mihály Eszternek és Mihály Rozáliának a letartóztatására „azért került sor a szentgothárdi Wass Endre gróf közbenjárására, mivel azt hitték, »kommunista érzelműek«”. Ha készpénznek vesszük Rosenberg Jakab nyilatkozatát, aki értelemszerűen nem lehetett jelen a csendőrök és Wass Endre állítólagos megbeszélésén, a letartóztatáshoz való esetleges hozzájárulást akkor sem tekinthetjük gyilkosságra való felbujtásnak – ti. ezért a bűncselekményért rótta ki a népbíróság a két Wass halálos büntetését. A gyilkosságokra való állítólagos felbujtást azzal találta bizonyítottnak a népbíróság, hogy egyetlen szemtanú (Axente Rotaru) állítása szerint Wass Endre és második felesége, Mansberg Izabella a gyilkosságok előtti este átkocsikázott Vasasszentgothárdra a Schilling-kastélyba, ahová a magyar tisztikart beszállásolták. (A négy személy kivégzésére az ítélet szerint másnap hajnalban került sor.) Egyetlen bizonyíték sincs azzal kapcsolatban, hogy Wass Endre és felesége miről is beszélt a magyar honvédség tisztjeivel. Természetesen a kivégzést a helybeliek közül senki sem látta, így időpontját sem lehetett tisztázni. Mivel csak Wass Endre utazott át Cegéről Vasasszentgothárdra, Wass Albert még abban az esetben sem lehetett volna felbujtó, ha történetesen a két román és a két magyar zsidó sorsáról a vasasszentgothárdi kastélyban, Wass Endréék látogatása során született volna döntés. Ha a népbírósági ítéletben rögzített tényállás szerint született meg a kivégzési parancs, akkor a parancskiadót, a nyíregyházi tizenkilencesek parancsnokát kellett volna vád alá helyezni és halálra ítélni. Az eljárás során viszont ennek a parancsnoknak, akit a tanúk csak kövér ezredesként emlegettek, még a nevét sem derítették ki, és így megúszta az egészet. Helyette Pakucs hadnagyot (akinek az eljárási előírások mellőzésével még a keresztnevét sem derítették ki), mint a gyilkos parancs kiadóját, távollétében halálra ítélték, noha az esetleges kivégzési parancsot csak a kövér parancsnok adhatta volna ki, nem pedig a halálra ítélt hadnagyocska. A 2007-ben elindított perújítási eljárást egy 1941. márciusi román titkosszolgálati jelentésre alapoztuk, amely Wass Endrét jelölte meg egyedüli felbujtóként. Ez a jelentés megerősítette a vasasszentgothárdi átkocsikázás egyetlen szemtanúja, Axinte Rotaru vallomását, aki mindvégig határozottan állította, hogy csak Wass Endre és második felesége, Mansberg Izabella utazott át Cegéről Vasasszentgothárdra. A perújítási eljárás során becsatolásra került az 1940. október 5-én, tehát 15 nappal a vasasszentgothárdi gyilkosságok után szerkesztett csendőrségi jelentés, amelynek valóságtartalmát nem kérdőjelezte meg a perújítási kérelmet mégis elutasító kolozsvári táblabíróság. A cegei csendőrőrs a kékesi honvédparancsnokságnak azt jelentette, hogy a Vasasszentgothárdon letartóztatott négy személyt átadták a magyar honvédség 11-es regimentje K osztagának. A négy letartóztatott Cege község határában szökést kísérelt meg, felszólításra nem állt meg, ezért „fegyverhasználatra került sor”.  Ebből az iratból, amellyel Petru Mărgineanu magyarellenes román internálását is javasolják, kiderül, hogy a négy áldozatot nem a népbíróság szerint a Wass Endre és Wass Albert által állítólag „felbujtott” nyíregyházi 19-esek, hanem a 11-esek lőtték le! Igencsak releváns az is, hogy szeptember 23-án a későbbi négy halálos áldozattal együtt letartóztatott Petru Mărgineanut annak ellenére szabadlábra helyezték, hogy ő volt az, aki a román hadsereg visszavonulásakor kiraboltatta a Wass család istállóját. Joggal kérdezhetjük: mennyire életszerű az, hogy a két Wass felbujtott négy személy legyilkolására, de megkíméltette az őket a román katonákkal kiraboltató, letartóztatásban lévő volt polgármester, Petru Mărgineanu életét!? A felsorolt érveket a kolozsvári táblabíróság 2008/35-ös március 10-ei ítéletében az alábbi indokolással söpörte le az asztalról: „Petru Mărgineanut szabadlábra helyezték, a többieket a magyar hadsereg járőre kísérte, Cege község határában megpróbáltak megszökni, nem álltak meg, a tűzfegyverhasználat következtében elvesztették életüket; megállapítható, hogy ez az irat (vagyis az általam az előbbiekben hivatkozott csendőrségi jelentés) nem vonatkozik egy, a bírósági tanács által nem ismert helyzetre, hanem megegyezik az általunk rögzített tényállással és indokolással. Az a tény, hogy a honvédségi járőr száma nem egyezik (az ítéletben foglaltakkal), nem bizonyítja az elítélt ártatlanságát.” (Ismétlem, 1946-ban szó sem volt arról, hogy szökés közben lőtték le a négy áldozatot, hiszen ez a tényállás teljes mértékben kizárta volna a két Wass felbujtó szerepét.) 
Sajnálom, hogy a kolozsvári táblabíróság ilyen suta és önellentmondó indokolással élt ahelyett, hogy elvileg helybenhagyta volna a perújítási kérelmet. Jogilag akkor járt volna el helyesen – amennyiben mégis kételyei voltak a csendőrségi jelentés korrektségét illetően –, ha a perújítási kérelem elvi jóváhagyása után lefolytatja a bizonyítási eljárást. Ennek során tisztázhatta volna azt, hogy a népbírósági ítéletben rögzített tényállást teljes mértékben megcáfoló csendőrségi jelentés az igazságot tükrözte vagy pedig ködösített. Meggyőződésem szerint a nyomozati eljárást levezető és a vádiratot megszerkesztő neves büntetőjogász, Grigore Râpeanu, a bukaresti egyetem jogi karának későbbi dékánja, a büntetőjogi tanszék vezetője (volt professzorom) is tisztában volt azzal, hogy sem Wass Endre, sem Wass Albert nem volt felbujtója a vasasszentgothárdi gyilkosságoknak. Állításomat azzal támasztom alá, hogy a vasasszentgothárdi Schilling-kastélyba férjével, Wass Endrével átkocsikázó Wassné Mansberg Izabellát a nyomozati eljárás során Râpeanu nyomozó ügyészként kihallgatta, majd néhány napos előzetes letartóztatás után szabadlábra helyezte. Ha a Schilling-kastélyban tényleg sor került volna a honvédségi tisztikar felbujtására, a néhány napig előzetesben levő feleségnek társtettesként kellett volna felelnie, vagyis őt is halálra kellett volna ítéltetni.  Bojor Andrei görögkatolikus pap családjának és társaiknak omboztelki legyilkolása, ha lehet, még kacifántosabb módon került elbírálásra. 
A vádirat szerint a gyilkos parancsot kiadó Csordás Gergely hadnagyot Körösi József (Iosif) omboztelki lakos, későbbi polgármester bujtotta fel. Körösi előzetes letartóztatásban volt, és az eljárás során csak nagy nehezen ismerte el egy szembesítéskor, hogy ő volt Csordás Gergely hadnagy tolmácsa. Ilyen körülmények között Körösit mint tolmácsot – nagyon helyesen – a népbíróság felmentette, és helyette e cselekményekért a vád alá nem is helyezett Wass Albertet ítélte halálra gyilkosságra való felbujtásért – gondolom, abból kiindulva, hogy halálos ítéletet úgyis csak egyszer lehet végrehajtani. A perújítási kérelemhez csatolt román titkosszolgálati jelentés szerint az omboztelki gyilkosságok felbujtója Körösi („Coroşi”) és a szávai Szakács Alexandru (Sándor) volt. Körösit valóban felmentette a népbíróság, de Szakácsot csak tanúként hallgatták ki. 1945. augusztus 27-én azt vallotta: Körösi József omboztelki polgármester azt mondta neki, hogy Csordás hadnagy, aki a falu honvédségi parancsnoka volt, meg akarta bosszulni, hogy szüleit az első világháborúban, 1918-ban a román csapatok megölték – ezzel magyarázta, hogy Csordás hadnagy miért parancsolta meg az áldozatok legyilkolását. Alexandru Fuia, a község volt román polgármestere pedig azt vallotta: Csordás hadnagy magyarul azt mondta neki – Körösi fordított –, hogy „meg akarta öletni a község valamennyi románját, de megelégedett a pappal”. Nyilvánvalóan ezeknek a tanúvallomásoknak a következtében mentették fel Körösi Józsefet – de azt még senki sem magyarázta meg, hogy ezeknek a tanúvallomásoknak az ismeretében miért kellett volna valakinek Csordás hadnagyot a gyilkosságokra felbujtania, hiszen ő ártatlan román civileken torolta meg a román hadsereg 1918-as gyilkosságait. 
A kolozsvári táblabíróság a következő bizarr és a tényeket figyelmen kívül hagyó indoklással utasította el a Wass Albert ártatlanságát hangoztató perújítási kérést: „Az omboztelki civil lakosság nyilatkozatai nem jelentenek új tényt, amelyeket nem ismert a népbírósági tanács, hiszen pont ezeknek az omboztelki közösségi nyilatkozatoknak az alapján állapították meg nevezett Szakács bűnösségét, és rendelték el Körösi Iosif felmentését.” Csak annyi a bibi, hogy nem Szakácsot, hanem Wass Albertet ítélték el, méghozzá halálra és ártatlanul. Sajnos, megalapozott fellebbezésünket a bukaresti Legfelső Semmítő- és Ítélőszék is elutasította. Wass Albertet amerikai emigrációs politikai tevékenysége miatt a Ceauşescu-rendszer halálos ellenségként kezelte. Életére törtek, és mindenáron el akarták érni a kiadatását. Jellemző módon népbírósági dossziéját a hírhedt Securitate irattárában őrzik, és nem a bírósági irattárban. Ez a tény és a megalapozott perújítási kérelem elutasítása arra utal, hogy Romániában (is) élnek a régi reflexek, a múlt rendszer káderei még mindig jelentős befolyással rendelkeznek.
Dr. KINCSES ELŐD ügyvéd
U. i. E cikket 2008-ban írtam, mostani közreadását indokolja, hogy sajnos a régi szekusreflexek még mindig élnek!
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)