Ahol élet van, ott jövő van: felavatták az EKE-várat
Még sok a tennivaló a tiszteletreméltó parasztház körül
Erdély minden területéről a Várfalvához tartozó Aranyosrákoson gyűltek össze ünnepelni a hétvégén a természetjárók, hiszen hét évized után újra saját házat avathatott az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE). Az EKE-vár létrehozását hároméves álmodozás, tervezés előzte meg, majd a szervezet országos vezetősége eldöntötte, ideje tettekre váltani a terveket, és merész elképzelését a Szentegyházason tartott országos közgyűlés elé tárta. „A néma csend azt sugallta, hogy terveinket nagy felelősség övezi” – emlékezett vissza Dezső László országos elnök. De a hétvégén nem csak ünnepeltek az EKE-tagok, hanem a településért is felelősséget vállalva 350 fát ültettek a helyi iskola udvarán, és kitakarították az Aranyosrákos-patak medrét. „Az önkéntes munkának szimbolikus jelentése is van – mondta Dezső László –, hiszen a fa a tiszta levegőt, a tiszta víz pedig az életet szimbolizálja. És ahol élet van, ott jövő is van.”
A Szentegyházason meghozott döntés után az EKE nem palotát vagy kastélyt vásárolt, hanem egy olyan tiszteletre méltó parasztházat, amelynek erős tölgygerendái már majdnem három évtizede tartották a ház falait, amikor 1891-ben az EMKE szervezésében létrejött az EKE. Egy évig tartó munkával sikerült elérni, hogy tavaly év végére rendezték az ingatlan tulajdonjogát, átírták az EKE nevére, majd sok szorgos kéz a kalákák alkalmával napról napra csinosította, építette az EKE-várat. Az országos elnök köszönetet mondott Várfalva község önkormányzatának, amelynek tagjai már az első beszélgetések alkalmával is támogatásukról biztosították, és ezt a partnerséget már több alkalommal is bizonyították az elmúlt időszakban. Kérte: fogadják az EKE-t községükbe, remélve hogy terveikkel, céljaikkal és megvalósításaikkal újabb színfoltot tudnak vinni Várfalva életébe. Dezső László kifejtette: „Az EKE-vár annyit fog érni, amennyire kihasználjuk. Addig fogja a céljainkat szolgálni, amíg mi építjük, és mi vigyázunk rá.” Elmondta, hogy egy olyan központot szeretnének kialakítani, amely fotós túrák, oktatási és képzési tevékenységek, erdei iskolák, tanácskozások és a kikapcsolódás otthona lehet. Hozzátette: még sok a tennivaló a portán, fürdőszobát, újabb szálláshelyeket kell kialakítani, és a romos csűr is felújításra vár. Másfelől, mivel Aranyosszék ezen vidéke számtalan olyan idegenforgalmi lehetőséget tartogat, amelyet érdemes megismerni és megismertetni, az EKE megpróbálja ezeket a látványosságokat egy csokorba szedni és a környék turisztikai kalauzát is elkészíteni. Álmainknak és terveinknek egyelőre csak az anyagi keretek szabnak határt.
Közös cél: megvédeni a természeti értékeket
Mărginean János, a község polgármestere köszöntőbeszédében elmondta, büszke arra, hogy az EKE Várfalván találta meg főbástyájának helyét. Úgy érzi: nem csak az egyesületnek, hanem a településnek is nagy előrelépést jelent, ezért Várfalva község polgármesteri hivatala és a helyi önkormányzat ebben a nemes munkában örök partnerséget vállalt. Hiszen a céljuk ugyanaz: megvédeni a természeti értékeket, ápolni minden talpalatnyi földet. A polgármester ismertette a község idei rendezvényeit, és meghívta az EKE tagjait az augusztusi községi napokra, amely jó alkalom a testvértelepülések megismerésére is. Reméli, hogy az EKE otthonra talál Aranyosrákoson, és természetszeretetükkel, tapasztalatukkal, szaktudásukkal még szebbé, tisztábbá, zöldebbé varázsolják a községet.
Dankó Szilvia konzul, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának képviseletében szintén örömmel látta az EKE-sek lelkesedését és azt a hozzáállását, amivel megpróbálják a fiatalokat a természeti értékek felismerésére, megőrzésére biztatni. Fontosnak tartja, hogy az olyan szerveződések, mint az Erdélyi Kárpát Egyesület, létezzenek és aktívan működjenek is. „Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy tudatosítsuk az emberekben környezetünk fontosságát, amelynek nagyszerű módja a mai rendezvény is. Az ilyen eseményeken alkalom nyílik nemcsak a környezet építésére, hanem a közösség erősítésére és a hagyományok megőrzésére is” – összegzett a konzul.
Szabadság (Kolozsvár)

125 éves az Erdélyi Kárpát Egyesület
125 évvel ezelőtt, 1891. május 11-én alakult meg az Erdélyi Kárpát Egyesület, melynek taglétszáma már az alakuló közgyűléskor 300 körül volt. Az egyesület az EMKE keretéből nőtt ki, mint a természetjárás közművelődési vonatkozásait ápoló szakosztály. 1892-ben indul az egyesület folyóirata Erdély címen. Az EKE és a folyóirat célkitűzései megegyeztek: „Ismertetni akarjuk Erdély vadregényes, kies és bájos vidékeit, természetadta drága kincseivel… emberi kéz alkotta művelődéstörténeti és történelmi emlékeivel…”
Az egyesület már az első perctől megmutatta, sőt bebizonyította, hogy tevékenysége nem merül ki egy szűk körű turistaklub működésében, hanem egy olyan mozgalomról van szó, amely egész Erdély, de főleg a Székelyföld gazdasági fellendülését célozta meg, s a mai értelemben vett honismeretet szolgálta. E nemes célkitűzését fennállásának egész ideje alatt követte, még akkor is, ha bizonyos időszakokban egyesek csak egyszerű turizmust láttak, vagy szerettek volna látni tevékenységében. Merza Gyula, az egyesület egykori múzeumigazgatója, majd tiszteletbeli elnöke, ezt így jellemezte: „Címére és fő feladatára nézve az EKE turista egyesület volt kezdettől fogva, de fenntarthatása és végcéljai tekintetében egyúttal elsőrangú kulturális és közgazdasági érdekeket szolgált.” Mozgó kultúregyesületnek is nevezték az EKÉ-t.
1897-ben múzeumi tárgygyűjtés céljából megszervezik a néprajzi szakosztályt, sőt kezdeményezik egy néprajzi tanszék felállítását a kolozsvári egyetemen. E tevékenység a Mátyás király szülőházában berendezett táj- és néprajzi múzeum megalapításában csúcsosodott ki, amelyet 1902. október 2-án avattak fel, egyidőben a Mátyás király lovas szobrának leleplezésével.
Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy az Erdély hasábjain nagyon sok tudományos munka, útleírás jelent meg, olyan nagy tekintélyű kutatók tollából, mint Szádeczki-Kardos Lajos, dr. Hankó Vilmos, Czárán Gyula, dr. Hermann Antal, Merza Gyula, dr. Ruzitska Béla, Téglás Gábor, dr. Czirbusz Géza, dr. Szádeczki-Kardos Gyula, dr. Roska Márton. Megalakulásától az első világháborúig az EKE folyóiratán kívül mintegy 70 kiadványt jelentetett meg, többségükben térképes útikalauzokat, barlang útmutatókat, fürdőismertetőket magyar, német, angol és román nyelven, turista naptárakat kirándulási tervekkel és térképvázlatokkal.
Az első világháború alatt az EKE tevékenysége megszűnt, de 1930-ban újraalakult, több mint 1200 taggal, turista, kerékpár, sí, fürdőügy és propaganda szakosztályokkal. 1935-ben épületéből kilakoltatták, vagyonának nagy, része elveszett. A néprajzi tárgyak az állam tulajdonába mentek át, és a mai Erdélyi Néprajzi Múzeum alapanyagát képezi.
A két világháború között az EKE az erdélyi magyarság összetartását szolgálta és nagy személyiségein keresztül ezt sikeresen el is végezte. De ugyanakkor, a hatalommal ellentétesen, a szeretetre, az egymás iránti megbecsülésre nevelt. A második világháború után 1945-ig működött, majd beolvasztották az Országos Turisztikai Hivatalba. Ezután a kommunista hatalom több mint negyven esztendőre süllyesztette el még az emlékét is.
1991. május 11-12-én Gyergyószárhegyen tartottuk meg a nagy múltú Erdélyi Kárpát Egyesület centenáriumát és egyben újjáalakulási ünnepségét. Az újraalakulás ünnepét a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban szervezték meg, több mint háromszáz résztvevővel. Ma azonban Erdély-szerte, az újjászületett EKE 15 tagszervezete – osztálya – több mint 1500 taggal tevékenykedik és méltó folytatója annak a munkának, amelyet az elődök 125 évvel ezelőtt elkezdtek.
25 év alatt több kimagasló eredmény született. Ezek közül kiemelnék néhányat: Az 1990-es évek második felétől EKE-házat működtetett Szinden. 2011-ben méltóan ünnepelték meg Sztánán az egyesület 120 éves évfordulóját, több mint kétszáz résztvevővel és kiadtak egy díszes évkönyvet. 2013-ban házat és a hozzátartozó területet vásároltak meg a Várfalvához tartozó Aranyosrákoson, ahol önkéntes munkával egy EKE-központot, az EKE-Várat alakították ki, fogadóközponttal, szállással, tetőbeépítéssel. Ennek bővítése ma is folyik tovább.
2013. szeptember 21-én, nagy büszkeséggel vettük át, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség-díjat.
2015-ben megalakult az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság, amelynek tagja Veres Ágnes, az EKE országos titkárnője, amely bizonyítja az EKE társadalmi jelentőségét.
2016. május 6–8 között ünnepeltük az EKE 125 éves évfordulóját a várfalvi EKE-Várban. Szombaton, Lukács József vezetésével egy egész napos emléktúrát szerveztek a Szolcsvai-búvópatak és a Remetei-szoros között, amelyen több mint 150-en vettek részt. Vasárnap 9–12 között Családos nap, gyermekprogramok. 12-kor kezdődött a jubileumi ünnepség a várfalvi Pataki András Kultúrotthonban. Részt vett 350 személy. Köszöntők hangzottak el. Beszédet tartott Kovács Lehel István, az országos EKE elnöke, Dezső László, az EKE tiszteletbeli elnöke, Mărginean János, Várfalva polgármestere, Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, Zákár István, a Kolozs Megyei Tanácsának alelnöke, Telegdi Andrea, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának külgazdasági diplomatája, Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei elnöke. Ezután következett a díszoklevelek kiosztása. Először az alapító tagok kapták meg, közöttük Dukrét Géza alapító tag részére: „125 esztendeje elődeink akarata hozta létre az Erdélyi Kárpát Egyesületet. Az a tény, hogy ma nem mint letűnt történelmi eseményről, hanem élő szervezetről beszélhetünk, Önnek is köszönhető. Köszönjük, hogy jó szívvel hozzájárult az EKE 25 évvel ezelőtti újraalakulásához, hogy a jövőben is számíthat Önre az erdélyi magyar turistaság”. Ezt követően díszoklevelet kaptak ezen időszak országos elnökei, az elsőt Dukrét Géza – mivel az előzőek már elhunytak – „az országos EKE 1994–1998 közötti elnöke részére (…) Köszönjük, hogy tevékenységével folytatja elődeink munkáját, hogy ma is, a jövőben is számíthat Önre az erdélyi magyar turistaság”.
Következett a turistafogadalom megerősítése, amelyet mindenki egyszerre hangosan ismételt meg, az elnök felolvasása alapján. A fogadalomtevőket Dimény József szentmihályi unitárius esperes áldotta meg. Az EKE-közösségért vándorserleget az udvarhelyi osztály vette át. Ezután az EKE-bakancs füzeteket mutatták be, melynek keretében két színes füzet jelent meg: Barangolások a Remetei-sziklaszoros és a Bedellő környékén, a Torockói-hegység; Barangolások Brassó környékén, a Keresztény-havas. Közreműködött a Csíkszéki EKE- és a várfalvi Aranyosszék néptánccsoportja. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével végződött
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kolozs megyei választási körkép
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének közlése szerint az RMDSZ 14 polgármesterjelöltje közül a vasárnapi választásokon nyolcnak sikerült mandátumot nyernie: Körösfőn Bódis László nyert, Buzában Czéghér István, Várfalván Marginean János, Bálványosváralján Muresan Ildikó, Kalotaszentkirályon Póka András György, Magyarszováton Szabó Mihály, Tordaszentlászlón Tamás Gebe András, Tordaszentmihályon Zeng János, míg Széken az RMDSZ támogatásával függetlenként induló Sallai János.
Az RMDSZ Kolozs megyében a következő helyeken nyert tanácsosi mandátumokat: Ajtony (1), Aranyosegerbegy (3), Aranyosgerend (–), Aranyosgyéres (2), Bánffyhunyad (3), Bálványosváralja (6); Bonchida (3), Dés (2), Detrehemtelep (az RMDSZ és az EMNP az elmúlt négy évben egy-egy tanácsosi mandátummal rendelkezett a településen, a vasárnapi választáson azonban a magyar szavazatok megoszlása miatt mind a két párt kiesett), Egeres (5), Erdőfelek (3), Gyalu (2), Harasztos (3), Kajántó (1), Kalotaszentkirály (10); Katona (1), Kisbács (5), Kiskalota (1), Kolozs (2), Kolozsborsa (1), Körösfő (5), Magyargorbó (2), Magyarkapus (3), Magyarszovát (6); Mikeháza (2), Mocs (2), Pusztakamarás (csupán 8 szavazaton múlott, hogy az RMDSZ bejusson a tanácsba), Szászfenes (4), Szamosújvár (3), Szásznyíres (2), Szépkenyerűszentmárton (az RMDSZ-nek négy év kiesés után sikerült ismét visszakerülnie a tanácsba), Torda (2), Tordatúr (3), Tordaszentlászló (8); Tordaszentmihály (6); Vajdakamarás (3), Várfalva (8); Zsuk (az RMDSZ négy év szünet után ismét mandátumhoz jutott).
Szabadság (Kolozsvár)

„Magyarosításra” szorul egyes erdélyi önkormányzatok magyar nyelvű kommunikációja
Hiányos és magyartalan egyes erdélyi önkormányzatok magyar nyelvű kommunikációja, győződtünk meg néhány szúrópróbaszerűen kiválasztott honlapot böngészve. A helyzet azon önkormányzatok esetében sem különbözik, ahol magyar, RMDSZ-es elöljáró van, holott a szövetség minden segítséget biztosítana ehhez, mondta a Krónikának Horváth Anna.
A mintegy 90 százalékban magyarok által lakott Bihar megyei Kiskereki honlapján (www.cherechiu.ro) kackiás bajuszú betyár fogad, akiről a magyar nyelvű változatot választva hamar kiderül, hogy alig tud magyarul. Ahogy az is, hogy az RMDSZ-es községvezetés által megrendelt honlap készítője nem rendelkezett magyar nyelvű billentyűzettel, hiszen csak ezzel magyarázhatjuk, hogy már a főmenüből hiányoznak a magyar karakterek, így a látogató a „Lakossagi tajekoztato”, „Fenykep galeria” és „Urlapok” menüpontokban keresgélhet.
Sovány vigasz, hogy a honlap román változatának elkészítésekor sem fáradoztak az ékezetekkel, az angol verziót választóknak pedig szöveg helyett meg kell elégedniük a képekkel. A honlap készítői ugyanis a helytelen szöveget a községben szervezett rendezvények fotógalériáival próbálták ellensúlyozni. Magyartalanra sikerült a Kiskereki, Asszonyvására és Érkeserű települések alkotta érmelléki község múltjának a felidézése is, mely a „Tortenelem” és „Kiskerekirol” menüpontok alatt található. Az ékezetek itt-ott azért feltűnnek, nem ritkán helytelenül. Niri Alaxandru (magyar nevén Nyíri Sándor) polgármester „tanácsűlésre” hívja az önkormányzati képviselőket, a felhívás címe így szól: „Kiskereki község Tanacs ülésének összehivasa”.
Az „Urlapok” menüpont alatt azonban meglepő módon helyes magyarsággal megírt formanyomtatványokat talál a látogató, mint a fejléc feliratából kiderül, a Szülőföld Alap támogatásával készültek. Arra azonban nincs magyarázat, hogy a segítséget miért nem terjesztették ki a teljes honlapra.
„Mérföldkő” az anyanyelvhasználatban
Az eddigi problémákból, konkrét esetekből kiindulva kerestek reális megoldásokat a kisebbségi anyanyelvhasználatra – nyilatkozták a Krónikának a közigazgatási törvényhez megfogalmazott módosítási javaslatokat kidolgozó munkacsoport tagjai.
Az Árpád-kori településen egyébként a 2011-es népszámláláskor a 2416 lakosból 2246 magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A községnek magyar elöljárói vannak Nyíri Sándor RMDSZ-es polgármester és Szabó Zoltán Lajos alpolgármester személyében.
Spórolnak a magyar szöveggel Várfalván
A könnyebbik utat választották a szintén magyar többségű Kolozs megyei Várfalván, ahol csak hellyel-közzel fordították le magyarra a polgármesteri hivatal honlapjának (www.primariamoldovenesti.ro) tartalmát.
A főmenü helyesen jelenik meg magyarul, igaz az aranyosszéki faluban nemcsak helyi személyiségek, helyi törvények is vannak (a menüpont tartalma alapján a különböző szabályzatokra akar utalni). Az almenüben azonban a már nagyobb kihívást jelentő fogalmakat a fordító meghagyta románul, így a magyar változatban a „Vezetoseg”, „Titkarsag”, Konyveloseg” mellett „Fond funciar”, „Registru agricol” és „Asistenta sociala” szerepel. Amiből kiderül, hogy kiskereki kollégáikhoz hasonlóan a várfalvi polgármesteri hivatalban is angol nyelvű billentyűzetet használnak. A „Hirek/Esemenyek” csak románul olvashatók. Az anyanyelvhasználat biztosításáért küzdő marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) nemrég Facebook-oldalán arra is felhívta a figyelmet, hogy a községben, ahol a magyar lakosság aránya eléri az 55 százalékot, a polgármesteri hivatal homlokzatán egyáltalán nincs magyar felirat, és a bejáratnál látható közérdekű információk is egynyelvűek.
A hat faluból álló községben – melynek Mărginean János személyében RMDSZ-es polgármestere van – a 2011-es népszámlálás alkalmával a 3246 lakosnak több mint fele, 1836 vallotta magát magyar nemzetiségűnek. „Egyesülés Kollégium” és „gyalogos zóna” A magyar nyelv használata a nagyvárosok önkormányzatának is gondot okoz néha, például Marosvásárhely és Nagyvárad önkormányzatának is van, amin javítani. Marosvásárhely önkormányzatának honlapjáról (www.tirgumures.ro) lerí, hogy a városvezetés – valószínűleg a civil nyomás hatására – igyekszik minden információt magyarul is közzétenni. A tanácsi határozatok kötelező fordítása mellett a közlemények is megjelennek magyarul, igaz – mivel ezek mennyisége meghaladhatja a fordítócsapat erejét –, egyes címek után a „fordítás alatt” szerepel.
A városháza bel- és külkapcsolati osztálya azonban néha túlzásba viszi a tükörfordítást, például amikor arról számol be, hogy Dorin Florea polgármester az „Egyesülés Kollégiumban” vett részt a tanévnyitó ünnepségen: az eredeti román verzióból ugyanis kiderül, hogy az elöljáró az Unirea Főgimnáziumban köszöntötte a diákokat iskolakezdéskor.
Fokozottan figyel a magyar nyelvű kommunikációra a nagyváradi városvezetés is, főleg mióta az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) határozata is kötelezi erre, melyet hiába fellebbezett meg a bíróságon, a jogerős ítélet szerint gyakorlatba kell ültetnie.
A polgármesteri hivatal honlapján (www.oradea.ro) a sajtóközlemények magyar fordítása mellett már a magyar utcanévjegyzék is található. Igaz, itt is akad egy-két magyartalan tükörfordítás, mint például a „gyalogos zóna”, de az utcanevek fordításának minősége messze meghaladja a Biró Rozália alpolgármestersége idején készültét, melyben a Gyilkos-tóra utaló Lacul Roșu utcát Piros utcának fordították.
Segít az ügyvezető elnökség
A helytelen nyelvhasználatú önkormányzati honlapok kapcsán Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke elmondta: személyesen nem találkozott ilyen tartalmakkal, illetve nem érkezett hozzájuk megkeresés hasonlóról, de ilyenkor felajánlják, hogy „magyarosítják” a szöveget. „Csak kell tudjuk, hogy hol van ilyen eset” – hangsúlyozta az illetékes, aki szerint „minimális dolog, hogy magyar érkezetek legyenek”, de szükség esetén korrektúrát, lektorálást is tudnak biztosítani. Hangsúlyozta, erre nincs külön testületük, ugyanis nem testületi munkáról van szó, hanem a szervezet magyar nyelv iránti elköteleződéséről.
„Van, akihez fordulni, itt van az RMDSZ-nek az önkormányzati főosztálya, mely bármilyen igénylés esetén szívesen segít” – mondta Horváth Anna arra is felhívva a figyelmet, hogy a helyi közigazgatási törvény jelenleg csak a tanácsülések napirendjének és a határozatoknak a lefordítását írja elő, még a közérdekű információk esetében sem explicit.
„Az RMDSZ-nek az elvárása az RMDSZ-es önkormányzatokkal szemben, hogy mindent, amit a törvény előír – a helyben létező anyagi erőforrások függvényében – kivitelezzen és gyakorlatba ültessen” – jelentette ki Kolozsvár volt alpolgármestere. Kifejtette, a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásai számos kérdést vetnek fel, hiszen a Számvevőszék számos pert indított amiatt, hogy az önkormányzatok erre a célra különítettek el költségvetési tételeket.
Nemet mondtak a kisebbségi anyanyelvhasználat bővítésére
Negatív szakbizottsági véleményezést kapott a bukaresti képviselőházban szerdán az RMDSZ törvénykezdeményezése, amely bővítené a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait a közigazgatásban.
Mivel a jogszabály nem explicit, sok esetben a törvény értelmezési módján múlik egy-egy per kimenetele. A szövetség épp amiatt a jogszabály módosítása során arra törekszik, hogy minél kevesebb részletet hagyjon az alkalmazási normák kidolgozójára – a kormányra vagy minisztériumra –, hiszen a tapasztalat szerint emiatt vannak gondok.
Ez legalább akkora tétje a közigazgatási törvény módosításának, mint a százalékokra vonatkozó módosítás” – hívta fel a figyelmet Horváth Anna.
A helyi közigazgatási törvény módosítására vonatkozó RMDSZ-es tervezet amellett, hogy a nyelvhasználati küszöböt 20-ról 10 százalékra csökkentené, és alternatív küszöböt is bevezetne, az anyagi források biztosítására is kitér, ellenőrzési mechanizmusokat és a törvényszegők szankcionálását is előírja. A tervezetet múlt héten érdemi tárgyalás nélkül utasították el a képviselőház szakbizottságai és plénuma, az ügyben a szenátusé a végső döntés. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)