"A román sajtó továbbra is ellenségesen reagál az amerikai tárgyalás tényére. A lapok beszámolnak arról, hogy Atlantában a Carter-központ előtt /ahol a tárgyalás folyik/ románok egy csoportja tüntetett ilyen feliratú táblákkal: "Amerikában a hivatalos nyelv az angol, Romániában természetesen a román."Az ellenzéki Ziua "Az atlanti diktátum címmel közölte Sorin Rosca Stanescu kommentárját. A másik ellenzéki lap, a Romania Libera hasábjain Anton Uncu támadta a találkozót és az RMDSZ-t, a bécsi döntőbíráskodásra emlékeztetett. Az államelnökséghez közel álló Dimineata közli Mircea Manea "A románellenes hungarista tevékenység jelentősebb állomásai a háború után" című összeállítását. Ebben azt fejtegeti, hogy a magyar nacionalizmus a világháború előtt, majd azután is "mindent alárendelt Nagy-Magyarország helyreállítása utópisztikus eszméjének." Többek között Horn Gyula Cölöpök című könyvéből vett idézetekkel kívánja bizonyítani, hogy nehéz olyan magyar politikust találni, akit ne "a románok iránti ösztönös gyűlölet és a Románia iránti pökhendi lenézés jellemezne". /Szabadság (Kolozsvár), febr. 17., Magyar Hírlap, febr. 16./ Anton Uncu Döntőbíróság! címen elítéli az RMDSZ-t: "valamennyi politikai alakult elítéli e szövetség túlkapásait". A szerző véleménye az atlantai tanácskozásról: "Az RMDSZ döntőbíróságban reménykedett egy olyan kérdésben, amely egy egységes, nemzeti, szuverén és független állam elidegeníthetetlen jogához tartozik..." /Romania Libera, febr. 15./"

A hatóságok igyekeznek eltakarni, meghazudtolni azokat a környezeti katasztrófákat, amelyekért ők a felelősek, amelyek forrását már évek óta fel kellett volna számolni. Szomorú, hogy nincs kivétel román és magyar nemzetiségű tisztségviselő között, egyformán csúsztat és szépíti a dolgokat mindkettő. A Borsabányán július 26-án bekövetkezett gátszakadás nyomán hatalmas mennyiségű zagy zúdult a Colbul II derítőből, az alatta elhelyezett Colbul I-be. Csak a csoda mentette meg a gátat az átszakadástól és a Visót meg a Tiszát egy újabb hatalmas méretű élővilág-haláltól. A hatóságok az érintett Ukrajna és Magyarország illetékes hatóságainak őszinte tájékoztatása helyett – erre nemzetközi egyezmények kötelezik őket – az egész balesetet letagadták. Kivétel volt Mircea Man, Máramaros megye tanácselnöke, aki őszintén elmondta a sajtónak: Máramaros megyében számtalan hasonló állapotban lévő derítő létezik, amelyek a veszélyt jelentenek a környezetre. Szerinte ezeket mielőbb fel kellene számolni. Lucia Ana Varga, a környezetvédelmi tárca államtitkára és Böndi Gyöngyike Máramaros megyei prefektus továbbra is azt állította: nem történt szennyezés, minimális szintű a baj. Az RMDSZ-es prefektus asszony felhívta a megye hivatalosságainak a figyelmét: ne fecsegjenek, „még nemzetközi botrány és per lehet az ügyből”. A borsabányai ügyről már tud a közvélemény. Azonban a július 16-án az Aranyoson végbement, jelentős halpusztulással együtt járó katasztrófáról sem a környezetvédelmi tárca, sem a vízügyi hatóságok nem szóltak. A balesetről tájékoztatni kellett volna Magyarországot. Korodi Attila miniszter magatartása Európában elfogadhatatlan. Ezekről a környezeti balesetekről legalább utólag tájékoztatást kell adni. Az RMDSZ-nek pedig – kormánytényezőként – komoly figyelmeztetésben kell részesítenie tisztségviselőit. /Tibori Szabó Zoltán: Folyik a zagy – és a hazudozás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./