Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1997. november 19.
Nov. 17-e és 19-e között tartották meg Budapesten a Kárpát-medence műemlékvédőinek tanácskozását. Ennek keretében az Erdélyi Magyarok Egyesülete budapesti székhelyén, a Molnár utcában /nov. 18-án/ Maksay Ádám bemutatta az Erdélyi műemlékek sorozatot, melyet a Transylvania Trust Alapítvány és az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete gondozásában az Utilitas Kiadó (Kolozsvár) ad ki. Eljutottak a 28. füzethez. Az 1997-ben indult program keretében 2000-ig mintegy 200 falképes és nagy kazettás erdélyi templom állagvizsgálatát végzik el. A szakértői csoportban a magyarországi Állami Műemlék-Restaurálási Központ is részt vesz. /Meghívó alapján/
2000. március 23.
Márc. 21-én Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt a Pusztuló épített örökség Erdélyben című kiállítás. A tárlat része a tusnádi műemlékvédelmi konferenciának. A felvételeket Maksay Ádám készítette, a képek alatt három nyelven olvasható tájékoztató szöveg. Cserey Zoltán múzeumigazgató hangsúlyozva, hogy az utolsó órában a restaurálás nem tűr halasztást. Szabó Bálint kolozsvári egyetemi tanár, a konferencia szervezőbizottságának elnöke kiemelte, hogy a megrázó képek kultúravesztésről szólnak. /(m. l.): A pusztulás képei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./
2000. április 22.
Dr. Szabó Bálint /Kolozsvár/, az Erdélyi Műemlékrestaurátorok Egyesületének elnöke, a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója a Kárpát-medencei műemlékvédelem egyik legelismertebb alakja. Elmondta, hogy most már vannak támogatóik, így például az angliai Institute for Historic Building Conservation eddig körülbelül 50 ezer dollárt költött tíz erdélyi szakmunkás angliai képzésére, de támogatja munkájukat a román Művelődési Minisztérium, a román Területfejlesztési Minisztérium, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Szabó Bálint nyugdíjasként teljes energiáját erre a nemes célra fordíthatja. Melléjük szegődött néhány idősebb nagytudású építész szakember, illetve sok fiatal. Maksay Ádám, Kirizsán Imola, Furu Árpád, Makay Dorottya mind a tanítványai voltak. Az EMKE és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tulajdonában levő Kós-házban rendezkedtek be. - Az Erdélyi Műemlékek kiadványsorozatuk 31 magyar nyelvű füzete az Utilitas Könyvkiadónál jelent meg. -Balogh Ferencet a közvélemény leginkább a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnökeként ismeri. Pedig sok más tisztséget is betölt. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ 1990. január 21-én alakult meg. Ez a társaság egy jogi védelmű szellemi mozgalom. Tematikus konferenciákat rendeztek az egyházakkal, majd az önkormányzatokkal. A KLMT elődokumentációkat készített Erdőddel, Aranyosmeggyessel, Kőrösfővel, az aradi Szabadság-szoborral kapcsolatban. A KLMT egyik célkitűzése a kolozsvári főtér együttesének világörökséggé való nyilvánítása, de ez eddig nem sikerült. A világörökségi lista csak úgy bővíthető, ha a tulajdonosország kormánya hivatalosan kéri azt. Ezt nem tudták elérni. /Találkoztam sikeres erdélyi magyarokkal Elsődleges az önbizalomteremtés! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./
2001. május 2.
"Elhunyt Maksay Ádám építészmérnök, a Transylvania Trust lelkes tagja, aki sokat tett az erdélyi műemlékek felújításáért. Asztalán maradt a bonchidai Bánffy-kastély és a kolozsvári Unitárius Kollégium felújításának terve, éppen ezen dolgozott. /MAKSAY ÁDÁM építőmérnök 1937- 2001. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./"
2001. június 18.
"Jún. 17-én, vasárnap Bonchidán, a Bánffy-kastély udvarán ünnepélyesen megnyitották a Transylvania Trust Alapítvány, az angliai Történeti Épületek Felújítási Intézete, valamint a Román Művelődési és Kultuszminisztérium által szervezett műemlékvédelmi szakmunkásképző, elméleti és gyakorlati felkészítést nyújtó tanfolyamot. David Baxter, az angol fél fő szervezője emlékeztetett a tavaly Nagyenyeden lezajlott hasonló szakmunkásképző tanfolyamra, amelynek résztvevői közül most többen mesteri minőségben érkeztek Bonchidára. A bonchidai tanfolyammal egyidőben a Maros megyei Nyomáton felújítják az unitárius templom gótikus tetőszerkezetét. Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány (TTA) elnöke bemutatta felelős munkatársait: Maksay Ádámot, a kastélyrestauráló program igazgatóját, Dezső Évát, a tervezőcsoport vezetőjét és Kirizsán Imolát, a nyomáti restaurálás vezetőjét. A mostani háromhetes kurzuson 21 tanuló (ácsok, kőművesek, kőfaragók) vesz részt. /Ördög I. Béla: Műemlékvédelmi szakmunkásképző tanfolyam. Példás nemzetközi összefogás Bonchidán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./"
2003. április 14.
"Ápr. 12-én Kolozsváron tisztújító közgyűlést tartott a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Gaal György alelnök a tavaly elhunyt elnökre, Balogh Ferencre emlékezett, aki rendkívül gazdag szakmai-közszolgálati tevékenységet fejtett ki, és 1990 januárjában megalakította a KLMT-t. Starmüller Géza a kolozsvári, Bara István a szatmárnémeti, Keresztes Géza a marosvásárhelyi fiók tevékenységéről számolt be, amelyek munkájára rányomja bélyegét az anyagiak hiánya (idén emiatt nem osztják ki szokásos három emlékérmüket). A tisztújítás eredményeképpen a választmány tagjai: dr. Gaal György elnök, Maksay Ádám alelnök, dr. Kovács András második alelnök, Bara István harmadik alelnök, Asztalos Lajos titkár, Keresztes Lajos és Starmüller Géza választmányi tagok. /Ördög I. Béla: Megújulóban a Kelemen Lajos Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./"
2003. december 15.
"Dec. 14-én rendezte meg a Kolozsvár Társaság a Kolozsvár Társaság Vasárnapját. A Magyar Opera balett-termében Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költővel Visky András beszélgetett arról, hogy mit jelent számára ez a város. A vasárnapi iskola avagy Noé bárkája című előadással, majd Maksay Ádám fotókiállításával folytatódott a rendezvény. /Köllő Katalin: A Kolozsvár Társaság Vasárnapja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./"
2003. december 16.
"Dec. 14-én A vasárnapi iskola, avagy Noé bárkája című előadással folytatódott a Kolozsvár Társaság rendezvénye. A színházi előadás után megnyitották Maksay Ádám Képek Kolozsvárról című fotókiállítását, amelyen bevezetőt mondott Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. Este Selmeczi György A függő város (zenemű képsorokkal, Kolozsvár arcairól) című produkciója következett, amelynek ősbemutatóját Párizsban tartották /(köllő): A függő város - képek Kolozsvárról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./"
2004. július 26.
Júl. 24-én három találkozóra került sor Marosvásárhelyen a Párbeszéd a jövőért konzultációsorozat keretében. Markó Béla és az Erdélyi Magyar Civilszervezetekért Alapítvány képviselői, Somai József kuratóriumi tag és Egri István ügyvivő megbeszélésén a szövetségi elnök felkérte az ERMACISZÁ-t, hogy az alapítvány is tegyen javaslatokat a civiltársadalmat érintő jogszabályokra, beleértve a személyi jövedelemadó egy százalékának az adózó szándéka szerinti átutalására vonatkozó végrehajtási utasítást, valamint arra, hogy az önkormányzatok hogyan támogassák hatékonyabban a civil szervezeteket. Tanácsadó iroda létrehozásához kérte az RMDSZ támogatását Maksay Ádám, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. Szükség lenne az Erdélyben működő magyar műemlékvédő egyesületek tevékenységének összehangolása és egy szakfolyóirat megjelentetése. Végül Markó Béla Káli Király Istvánnal, a Romániai Magyar Könyves Céh elnökével és Burus Endre vezetőségi taggal tárgyalt. A könyvek forgalmazására kivetett 9 százalékos, és azok nyomtatására érvényes 19 százalékos hozzáadott értékadó következtében a könyvek eladásának lehetősége az elmúlt évekhez viszonyítva visszaesett – hangzott el a tanácskozáson. Megállapították: szükséges a romániai közkönyvtárak vásárlási alapjainak növelése, és az, hogy a mindenkori magyar kormányzat alapokat különítsen el az erdélyi könyvek megvásárlására a magyarországi könyvtárak részére. /Párbeszéd a jövőért Marosvásárhelyen. Három civil szervezettel tárgyalt Markó Béla. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./
2004. július 26.
Budapesti és kolozsvári építészhallgatók Kolozsváron felmérték a régi városrészben a műemléképületeket, majd programjukat torockói népi építészet szakdokumentálással zárták. Megismerkedtek a műemlékfelmérés elméletének és gyakorlatának alapjaival, az építészeti fényképészettel. A tanfolyam kezdeményezője és vezetője Sebestény Ferenc építész, budapesti műegyetemi oktató, valamint Maksay Ádám műemlékvédelmi szakmérnök, a kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság ügyvezető alelnöke volt. Irányításukkal a hallgatók elvégezték a Farkas utcai református esperesi hivatal épületének teljes felmérését és helyszíni feldolgozását, valamint több ceruzarajzot és fényképet készítettek kolozsvári műemlékekről, épület- és utcarészletekről. A program célja a kolozsvári műemlékek feltérképezése. /B. Á.: Közelebb hozni a műemlékeket az emberekhez. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./
2004. november 9.
Nov. 6-án nyílt meg Kolozsváron Maksay Ádám műemlékvédelmi szakmérnök Erdélyi kazettás mennyezetek és asztalosmunkák című fotókiállítása. /Erdélyi festett kazettás mennyezetek és asztalosmunkák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./
2006. február 18.
Az Amaryllis Társaság részéről László Bakk Anikó köszöntötte a jelenlévőket Kolozsváron, a Korunk Galériában a XIV. Mátyás Napok megnyitóján. A Mátyás Napok rendezvénysorozat 1993-ban indult útjára. Dr. Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ elnöke rámutatott: a Mátyás királyra való megemlékezés mellett kettős évfordulót is ünneplünk, ugyanis 1405–1406 körül született, és 1456. augusztus 11-én hunyt el a nagy király apja, Hunyadi János. Maksay Ádám fotóművész, a KLMT alelnöke tíz pannót állított össze, a tárlat anyaga bemutatja a Hunyadiak ősi fészkét, a vajdahunyadi várat, néhányat a híres Corvinákból, valamint a kolozsvári szülőházat. /Köllő Katalin: XIV. Mátyás Napok – „Királyi” fotótárlat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2006. október 13.
Kolozsváron a Farkas utcai református templom régészeti, fal-, művészettörténeti-, épületfizikai, épületbiológiai kutatása, tartószerkezeti szakvélemény, építészeti felmérése szükséges, a jövőbeli nagyméretű károsodások megelőzése érdekében – tájékoztatott Maksay Ádám műemlékvédelmi szakmérnök. A pályázaton való részvételt a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) kezdeményezte. A legutolsó restaurálást a hatvanas évek elején végezték Bágyuj Lajos vezetésével. /Nagy-Hintós Diana: Állagfelmérési munkálatok a Farkas utcai templomban. A tényleges restaurálásra csak két év múlva kerülne sor. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2007. április 18.
Erdélyben több civil szervezet, tervező és kivitelező cég tevékenykedik a műemlékvédelem szakterületén. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) célja az alapszabály szerint, a kegyeleti, építészeti, egyházi, régészeti, történeti, képzőművészeti vagy néprajzi jelentőségű, romániai magyar vagy más nemzetiségekkel közös érdekű műemlékek szellemi és jogi védelmének érvényesítése az ország törvényei alapján, Románia területén. A társaság szakembereivel részt kíván venni a műemlékvédelmi alapelvek kidolgozásában és támogatja a kidolgozott alapelvek gyakorlatba ültetését. A KLMT az egyedüli műemlékvédelemmel foglalkozó szervezet, amely országos hatáskörben fejti ki tevékenységét. A KLMT feladata, hogy intézményesítse az erdélyi magyar műemlékvédelmi tevékenységet. /Maksay Ádám: A KLMT helye az erdélyi és romániai műemlékvédelemben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2007. május 7.
Május 5-én Kolozsváron tartotta meg tisztújító közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Elnöki beszámolójában Gaal György vázolta az elmúlt évi megvalósításokat. Megnyitották László Csaba Ferenc munkáiból összeállított Kolozsvári párhuzamok című fotótárlatot. A felvételek mutatták az 1980-tól napjainkig tapasztalható műemlékpusztítást, az eltűnt szobrokat, emlékműveket. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója beszámolt a síremlékek felújításáról. A hétszáz éves széki református templom történetét Bibza Gábor lelkész mutatta be. Maksay Ádám a némai református templom falképeinek megmentését vázolta. Csetri Elek állásfoglalást sürgetett a Főtér küszöbön álló átrendezésével kapcsolatban. A tisztújítás eredményeként Gaal György maradt a KLMT elnöke, alelnökök: Maksay Ádám, Kovács András, Bara István, titkár: Asztalos Lajos. A társaság tervei között szerepel egy internetes adatbázis kialakítása és egy műemlékvédelmi melléklet indítása a Szabadságban. /Ördög I. Béla: Régi-új elnök, változatlan és újszerű feladatok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
2007. május 16.
Csaknem 40 évvel ezelőtt a nyugati magyar értelmiség létrehozott egy civil szervezetet – Bázel központtal – Európai Protestáns Magyar Szabad Egyetem /EPMSZE/ néven. A 90-es évekig hallatlan jelentősége volt, hiszen rendszeresen könyveket jelentetett meg, konferenciákat tartott, melyekre főleg kelet-európai magyar írókat, költőket, művészeket hívott meg. Mintegy híd volt a keleti vasfüggöny és a nyugati világ között, amely lévén nem politikai, hanem inkább egyházi szervezet, aránylag könnyen végezte munkáját. Sütő Andrástól Kányádiig, Illyés Kingától Lohinszky Lorándig, vagy éppen festők, zenészek, az akkori világ kisebbségi értelmisége mind megfordult ezeken a szabadegyetemi rendezvényeken. 1990 után a helyzet megváltozott. A keleti kommunista államok összeomlásával, majd később az Európai Unió révén már nem volt szükség arra a szerepre. A 2000-es évek elején született meg az a határozat, hogy az anyaszervezet mentén országonként külön hozzanak létre helyi egyesületeket. Így született meg előbb az Erdélyi Kör, majd a Délvidéki, a Felvidéki és most van folyamatban a Kárpátaljai Szabad Egyetem bejegyzése civil szervezetként. Az Erdélyi Körnek kb. 60-70 tagja van, évente két alkalommal tartanak szabadegyetemi napokat, tavasszal és ősszel. Az idei szabadegyetemi napokat április 15–16–17-én tartották Nagyszebenben. Paul Philippi Nagyszebenből Erdély története – egy európai kísérlet? címmel értekezett, Kozma Zsolt Kolozsvárról Erdély a tolerancia földje? címmel fejtette ki véleményét, Maksay Ádám (Kolozsvár) Erdély építészeti öröksége az Európai Unióban címmel beszélt. /Demeter József lelkipásztor: Erdély az Európai Unióban. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./
2008. június 20.
Az évek óta folyó visszaszolgáltatási eljárások, perek miatt egy-egy ingatlan sorsa tovább romlik: a volt tulajdonos már, a visszaigénylést elindító fél pedig még nem tehet semmit az épület megmentéséért. Ilyen válságos helyzetben van a Kolozsvári Református Kollégium egykori tulajdona, az 1900-ban épített tornaterem is. Roskatag állapota miatt a létesítményt már évek óta életveszélyesnek minősítették. – Már összeállítottam azt a fényképekkel alátámasztott iratot, amelyben felhívom a városháza figyelmét az egykori tornaterem tarthatatlan állapotára – nyilatkozta Maksay Ádám építész, a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaság alelnöke. /Nagy-Hintós Diana: Elhúzódó eljárások hátráltatják műemlékeink restaurálását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. március 3.
Február 28-án tartotta Kolozsváron idei közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Gaal György elnök az elmúlt év munkásságáról számolt be. Az ülésszakokon, szakmai rendezvényeken való részvétel mellett kiemelte László Csabának a társaság támogatásával rendezett műemlékeket bemutató két kiállítását a Fehér Galériában. Szólt a májusban Maksay Ádám ügyvezető alelnök rendezte műemlékfelmérő táborokról (Ótorda, Ördöngösfüzes, Nagybacon, Magyarigen, Szék), ahol fiatalokat vezettek be a hagyományos és digitális felmérések titkaiba. Elkezdték egy erdélyi műemlékvédelmi adatbázis felállítását, egyelőre régebbi felvételek rögzítésével. Veress Mihály kivetítőn bemutatta a társaság megújított honlapjának szerkezetét (www.klmt.veres.ro). A közgyűlést megszakítva délben kivonultak a Márton Áron-szobor leleplezéséhez. Délután díjkiosztásra került sor. A Kós Károly-díjat és plakettet Gergely Istvánné tanárnő nyerte el „a Házsongárdi temető műemléksírjainak megmentése és ápolása terén kifejtett munkásságáért”. A Debreczeni László-díjjal és plakettel Murádin Jenő művészettörténészt tüntették ki „műemlékeink múltjának felkutatása és ezek ismertetése terén kifejtett munkásságáért”. A laudációt Kovács András professzor, a társaság alelnöke írta. Befejezésként a két kitüntetett rövid előadást tartott. Gergely Istvánné vetített képekkel szemléltette a Házsongárdban folyó mentési-restaurálási munkálatokat, Murádin Jenő pedig művészeti kincseket feltáró munkájáról vallott. /Gergely Gyula: Közgyűlést tartott a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2009. július 24.
Barcsay Jenőre /Katona, 1900. jan. 14. – Budapest, 1988. ápr. 2.), az Európa-szerte ismert és népszerű művész-pedagógusra emlékeztek a kolozsvári Unitárius Egyházközség tanácstermében abból az alkalomból, hogy elkészült az emléktábla, amellyel július 25-én megjelölik a festő Katona faluban található szülőházát. A nagy számban összegyűlt közönséget Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke köszöntötte, kifejtve: rendhagyó eseményre gyűltek össze, szeretnék megmutatni az emléktáblát mindazoknak, akik nem tudnak kilátogatni a mezőségi Katonába. Hozzátette: a KLMT céljai között megalakulása óta szerepel nem pusztán a műemlékek védelme, hanem azon épületek megjelölése is, amelyekben, irodalmi vagy történelmi szempontból jelentős személyiség született, élt vagy meghalt, vagy fontos események történtek. Emlékeztetett, hogy ily módon látták el emléktáblával Herepei János történész házát. Tervezik Gyulai Pál kolozsvári házát is emléktáblával ellátni, az író halálának 100. évfordulóján. Gaal György elmondta: a Barcsay név leginkább a nagybarcsai Barcsayak kapcsán vált ismertté (ebből a családból származott többek között Barcsay Ákos erdélyi fejedelem, Barcsay Ábrahám testőr-író és Barcsay Domokos főrendiházi tag), a művész azonban nem tartozott ebbe a főúri családba. Egyszerű mezőségi család sarja, nevét azonban már néhány évtizede a legnagyobb művészek között említik Európa-szerte, 75 éves koráig tanított a Budapesten a Művészeti Akadémián. Művészeti Anatómia című tankönyve mostanig több mint egy tucat kiadást ért meg, 18 nyelvre fordították le. Takács Gábor képzőművész, a KLMT titkára Barcsay Jenő és művészete című előadásában felidézte az 1900-ban született ünnepelt alakját. Laczkó Vass Róbert színművész Barcsay önéletrajzából olvasott fel egy részletet, majd a művész egyik kedvenc költője, Weöres Sándor két versét adta elő. Végezetül Maksay Ádám, a KLMT alelnöke mutatta be Vetési László képösszeállítását Barcsayról, a művész szülőfalujáról, családjáról, életének eseményeiről és munkáiról. /S. B. Á. : Barcsay Jenő emlékét idézik Kolozsváron és Katonán. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2009. szeptember 21.
Kiállítással és városlátogatási sétával ünnepelte a kulturális örökség napjait Kolozsváron a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). A Farkas utcai templomban Maksay Ádám, a KLMT alelnöke üdvözölte a kis létszámú érdeklődőket, majd ismertette a Farkas utcai református templomnál végzett kutatások és tervek eredményeit. A városlátogatási sétát Asztalos Lajos vezette. /Köllő Katalin: Ünnepelt a Kelemen Lajos Társaság is. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
2010. június 3.
Műemlékvédelmi konferencia Bögözön
Az Új Ezredév Alapítvány szervezésében június 11–13. között Bögözön Civil kezdeményezések és műemlékvédelem a Kárpát- medencében 2010 címmel konferenciára kerül sor.
A Kárpát-medencei magyar eredetű műemlékek védelme az utóbbi időszakban minden szempontból háttérbe került. Az alapvetően gazdasági okok mellett a szak- és közigazgatás, a műemlékeket fenntartó tulajdonosi kör és a műemlékvédő szakma, civil szféra közötti együttműködés eredménytelensége is magyarázza, hogy napjainkban alig beszélhetünk tényleges műemlékvédelmi tevékenységről, műemlékek felújításáról, restaurálásáról.
Az Új Ezredév Alapítvány a műemlékvédelem területén érintett civil szereplőként azért vállalta fel a Civil kezdeményezések és műemlékvédelem a Kárpát-medencében 2010 konferencia megszervezését és lebonyolítását, mert a program megoldást, kiutat jelenthet a megfeneklett műemlékvédelmi együttműködésnek.
A konferencián többek között előadást tart Kelemen Hunor miniszter (Kulturális Minisztérium), dr. Mezős Tamás elnök (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal), Maksay Ádám főépítész (Erdélyi Református Egyházkerület), Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, és várhatóan L. Simon László, a magyar Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke is.
Az Új Ezredév Alapítvány 2005 óta vesz részt közvetlenül a Kárpát-medencei magyar eredetű műemlékek védelmében. 2007-ben a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával sikerült helyreállítani a bögözi református műemlék sírkertet, ezt követően pedig több egyeztetés történt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal a fali freskóiról nemzetközi szinten is híres református templom részleges vagy teljes körű restaurálását illetően.
2009 nyarától az alapítvány megbízásából a sepsiszentgyörgyi székhelyű Atelier M Srl. irányításával megkezdődtek a bögözi református templom restaurálási feladataihoz nélkülözhetetlen helyszíni felmérések és vizsgálatok, 2009 ősz-tél folyamán pedig elkészültek a vizsgálatokból összeállított szakhatósági engedélyeztetési előtanulmányok.
A több szakterületre is kiterjedő munkálatok összehangolását, koordinálását Benczédi Sándor Europa Nostra-díjas műépítész vállalta el és végzi jelenleg is.
Az előtanulmányok elkészítésének költségeit az Új Ezredév Alapítvány célirányú támogatói felajánlások és adományok révén tudta fedezni.
A műemlékvédelmi tevékenység közepette az alapítvány hatékony együttműködést alakított ki a sepsiszentgyörgyi székhelyű Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társasággal, az együttműködés eredményeként NKA-támogatással valósulhatott meg a műemlék templom műszaki felmérése 2009 augusztusában.
A közigazgatás – szakma – civil szféra hatékony együttműködésének köszönhetően 2009 októberében a Hargita Megyei Tanács jelentős összeggel támogatta a restaurálási tevékenység előtt feltétlenül szükséges vízelvezetési munkálatok előkészítését.
További részletek a www.ujezredev.hu weboldalon.
Kovács Örs Levente, a kuratórium elnöke
Népújság (Marosvásárhely)
Az Új Ezredév Alapítvány szervezésében június 11–13. között Bögözön Civil kezdeményezések és műemlékvédelem a Kárpát- medencében 2010 címmel konferenciára kerül sor.
A Kárpát-medencei magyar eredetű műemlékek védelme az utóbbi időszakban minden szempontból háttérbe került. Az alapvetően gazdasági okok mellett a szak- és közigazgatás, a műemlékeket fenntartó tulajdonosi kör és a műemlékvédő szakma, civil szféra közötti együttműködés eredménytelensége is magyarázza, hogy napjainkban alig beszélhetünk tényleges műemlékvédelmi tevékenységről, műemlékek felújításáról, restaurálásáról.
Az Új Ezredév Alapítvány a műemlékvédelem területén érintett civil szereplőként azért vállalta fel a Civil kezdeményezések és műemlékvédelem a Kárpát-medencében 2010 konferencia megszervezését és lebonyolítását, mert a program megoldást, kiutat jelenthet a megfeneklett műemlékvédelmi együttműködésnek.
A konferencián többek között előadást tart Kelemen Hunor miniszter (Kulturális Minisztérium), dr. Mezős Tamás elnök (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal), Maksay Ádám főépítész (Erdélyi Református Egyházkerület), Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, és várhatóan L. Simon László, a magyar Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke is.
Az Új Ezredév Alapítvány 2005 óta vesz részt közvetlenül a Kárpát-medencei magyar eredetű műemlékek védelmében. 2007-ben a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával sikerült helyreállítani a bögözi református műemlék sírkertet, ezt követően pedig több egyeztetés történt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal a fali freskóiról nemzetközi szinten is híres református templom részleges vagy teljes körű restaurálását illetően.
2009 nyarától az alapítvány megbízásából a sepsiszentgyörgyi székhelyű Atelier M Srl. irányításával megkezdődtek a bögözi református templom restaurálási feladataihoz nélkülözhetetlen helyszíni felmérések és vizsgálatok, 2009 ősz-tél folyamán pedig elkészültek a vizsgálatokból összeállított szakhatósági engedélyeztetési előtanulmányok.
A több szakterületre is kiterjedő munkálatok összehangolását, koordinálását Benczédi Sándor Europa Nostra-díjas műépítész vállalta el és végzi jelenleg is.
Az előtanulmányok elkészítésének költségeit az Új Ezredév Alapítvány célirányú támogatói felajánlások és adományok révén tudta fedezni.
A műemlékvédelmi tevékenység közepette az alapítvány hatékony együttműködést alakított ki a sepsiszentgyörgyi székhelyű Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társasággal, az együttműködés eredményeként NKA-támogatással valósulhatott meg a műemlék templom műszaki felmérése 2009 augusztusában.
A közigazgatás – szakma – civil szféra hatékony együttműködésének köszönhetően 2009 októberében a Hargita Megyei Tanács jelentős összeggel támogatta a restaurálási tevékenység előtt feltétlenül szükséges vízelvezetési munkálatok előkészítését.
További részletek a www.ujezredev.hu weboldalon.
Kovács Örs Levente, a kuratórium elnöke
Népújság (Marosvásárhely)
2011. augusztus 25.
Közelebb került a Házsongárd öröksége a törvény oltalmához
Befejeződött a kolozsvári pantheon helyrajzi felmérése
Mára lezárult a Házsongárd műemlék jellegű sírjai topográfiai felmérésének terepmunka része – tájékoztatta lapunkat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Az alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság még a tél folyamán javasolta a művelődési tárcának, hogy a temető értékes emlékeit terjesszék fel a műemléki státus elnyerésére. Az összeállított jegyzéket azonban helyrajzi számokkal kellett kiegészíteni, amelyeket a temetőt felügyelő hivatal tavaly májusban titkosított. Június végén a művelődésügyi minisztérium Kolozs megyei igazgatósága a szaktárca utasítására elindította a szükséges munkálatok folyamatát. Együttműködési szerződést kötött a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal, így a felkért szakemberek és önkéntesek elkezdhették a terepmunkát – magyarázta a felmérésben vezető szerepet vállaló Maksay Ádám építőmérnök, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója.
A kulturális és örökségvédelmi minisztérium engedélyének, támogatásának birtokában az Erdélyi Református Egyházkerület a Bethlen Gábor Alapnál (a korábbi Szülőföld Alap jogutódjánál) félmillió forintot pályázott meg a helyrajzi felmérés elvégzésére. – A Leonard Horvath által vezetett művelődésügyi igazgatóság teljes mértékben segítségünkre volt a munkálatok lebonyolításában, amelyekben többek között részt vett Virgil Pop, a Területi Műemlékvédő Bizottság főtanácsosa is – részletezte Maksay Ádám. A műemlékvédelmi szakember lapunknak már korábban elmondta: a topográfiai mérések elkészülése nyomán irányító szerepet vállal majd az országos műemlékvédelemhez felterjesztendő dokumentáció elkészítésében. Virgil Pop egyébként a művelődésügyi tárcának eredetileg leadott magyar nyelvű jegyzéket átdolgozta, román nyelvre átírta, ez szolgált a topográfiai munkálatok alapjául is – tette hozzá a műszaki előadó.
A terepmunka folyamán több mint 500 sírt, sírkövet sikerült feltérképeznie az Alexandru Terebesy által vezetett helyrajzi felmérést végző csoportnak, amelyben mindenki a legcéltudatosabban dolgozott, az elvégzett munka értéke pedig nem fél, hanem gyakorlatilag két és fél millió forintnak felelne meg – fejtette ki Maksay Ádám. A műemlékké nyilvánításra javasolt emlékek jegyzéke körülbelül 300 tételből áll, de a nemzetközi szabványoknak megfelelő, kiterjedt topográfiai térkép például a kallódó sírköveket is tartalmazza. – Az egyházi tulajdonban levő lutheránus temető kivételével a köztemető régi részét feltérképeztük, mindent bemértünk, hogyha majd a törvényi védelemre javasolt listát bővíteni lehet, ne kelljen majd újra elkezdeni a munkát – magyarázta Gergelyné Tőkés Erzsébet. Mint kiemelte a műemlékvédő fórumok viszonyulása a lehető legsegítőkészebb, együttműködésük kiváló volt. A helyrajzi adatok összegyűjtése azonban csak a műemlékké nyilvánítás első lépése: a különálló tételekre bontott jegyzék minden egyes eleméhez egy adatlapot kell ugyanis csatolni, amelynek kitöltése további aprólékos munkát, kutatást igényel, és amelyet véleménye szerint nagymértékben megnehezíthet az a tény, hogy a temető igazgatósága a sírok adatait csak a családtagoknak adja ki. Mint kifejtette, egy immár sokadik helyszínen kallódó sírkő jellemzőit például nehéz lesz a temető nyilvántartásához való hozzáférés nélkül a műemlékvédelmi adatlap követelményeinek megfelelően összegezni.
– Hatalmas munka vár még ránk, amelynek megvalósításában a Megyei Művelődési Felügyelőség alkalmazottai, kutatói, valamint a náluk szakmai gyakorlatot végző egyetemi hallgatók segítségünkre voltak és lesznek a továbbiakban is – hangsúlyozta a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Maksay Ádám tájékoztatása szerint szeptember 15-ig minden egyes emlék dokumentációjához csatolni kell az említett, úgynevezett analitikai adatlapot, de a szakemberek közreműködésével fel lehet majd tüntetni rajtuk a szükséges adatokat.
Virgil Pop a kolozsvári Építészeti és Városrendészeti Egyetem professzoraként két tanársegédjével a házsongárdi kripták és síremlékek széleskörű építészeti felmérését kezdeményezte a hallgatók bevonásával – fejtette ki Maksay Ádám. A diákok a projekt- és a restaurálási javaslatok elkészítése által tettek eleget a szaktantárgy gyakorlati követelményeinek, és igen értékes munkát végeztek, ugyanis az általuk összeállított dokumentáció adatai segítségül szolgálnak az említett adatlapok kitöltésében.
Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter műemlékvédelmi kérdésekért felelős tanácsosa lapunknak elmondta: a topográfiai dokumentáció csak egy részét képezi a pozíciónként értelmezett törvényi védelem megszerzésére irányuló folyamatnak, az emlékek különálló iratcsomóinak hiánytalan összeállítását követően pedig az Országos Műemlékvédő Bizottságnak kell jóváhagynia a felterjesztett jegyzéket, amelyet miniszteri rendelet erősít majd meg. – A folyamat még nem ért véget. Reméljük, hogy a szeptemberi határidőig sikerül összeállítani a szükséges dokumentációt – mondta Hegedüs Csilla
ZAY ÉVA, NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
Befejeződött a kolozsvári pantheon helyrajzi felmérése
Mára lezárult a Házsongárd műemlék jellegű sírjai topográfiai felmérésének terepmunka része – tájékoztatta lapunkat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Az alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság még a tél folyamán javasolta a művelődési tárcának, hogy a temető értékes emlékeit terjesszék fel a műemléki státus elnyerésére. Az összeállított jegyzéket azonban helyrajzi számokkal kellett kiegészíteni, amelyeket a temetőt felügyelő hivatal tavaly májusban titkosított. Június végén a művelődésügyi minisztérium Kolozs megyei igazgatósága a szaktárca utasítására elindította a szükséges munkálatok folyamatát. Együttműködési szerződést kötött a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal, így a felkért szakemberek és önkéntesek elkezdhették a terepmunkát – magyarázta a felmérésben vezető szerepet vállaló Maksay Ádám építőmérnök, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója.
A kulturális és örökségvédelmi minisztérium engedélyének, támogatásának birtokában az Erdélyi Református Egyházkerület a Bethlen Gábor Alapnál (a korábbi Szülőföld Alap jogutódjánál) félmillió forintot pályázott meg a helyrajzi felmérés elvégzésére. – A Leonard Horvath által vezetett művelődésügyi igazgatóság teljes mértékben segítségünkre volt a munkálatok lebonyolításában, amelyekben többek között részt vett Virgil Pop, a Területi Műemlékvédő Bizottság főtanácsosa is – részletezte Maksay Ádám. A műemlékvédelmi szakember lapunknak már korábban elmondta: a topográfiai mérések elkészülése nyomán irányító szerepet vállal majd az országos műemlékvédelemhez felterjesztendő dokumentáció elkészítésében. Virgil Pop egyébként a művelődésügyi tárcának eredetileg leadott magyar nyelvű jegyzéket átdolgozta, román nyelvre átírta, ez szolgált a topográfiai munkálatok alapjául is – tette hozzá a műszaki előadó.
A terepmunka folyamán több mint 500 sírt, sírkövet sikerült feltérképeznie az Alexandru Terebesy által vezetett helyrajzi felmérést végző csoportnak, amelyben mindenki a legcéltudatosabban dolgozott, az elvégzett munka értéke pedig nem fél, hanem gyakorlatilag két és fél millió forintnak felelne meg – fejtette ki Maksay Ádám. A műemlékké nyilvánításra javasolt emlékek jegyzéke körülbelül 300 tételből áll, de a nemzetközi szabványoknak megfelelő, kiterjedt topográfiai térkép például a kallódó sírköveket is tartalmazza. – Az egyházi tulajdonban levő lutheránus temető kivételével a köztemető régi részét feltérképeztük, mindent bemértünk, hogyha majd a törvényi védelemre javasolt listát bővíteni lehet, ne kelljen majd újra elkezdeni a munkát – magyarázta Gergelyné Tőkés Erzsébet. Mint kiemelte a műemlékvédő fórumok viszonyulása a lehető legsegítőkészebb, együttműködésük kiváló volt. A helyrajzi adatok összegyűjtése azonban csak a műemlékké nyilvánítás első lépése: a különálló tételekre bontott jegyzék minden egyes eleméhez egy adatlapot kell ugyanis csatolni, amelynek kitöltése további aprólékos munkát, kutatást igényel, és amelyet véleménye szerint nagymértékben megnehezíthet az a tény, hogy a temető igazgatósága a sírok adatait csak a családtagoknak adja ki. Mint kifejtette, egy immár sokadik helyszínen kallódó sírkő jellemzőit például nehéz lesz a temető nyilvántartásához való hozzáférés nélkül a műemlékvédelmi adatlap követelményeinek megfelelően összegezni.
– Hatalmas munka vár még ránk, amelynek megvalósításában a Megyei Művelődési Felügyelőség alkalmazottai, kutatói, valamint a náluk szakmai gyakorlatot végző egyetemi hallgatók segítségünkre voltak és lesznek a továbbiakban is – hangsúlyozta a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Maksay Ádám tájékoztatása szerint szeptember 15-ig minden egyes emlék dokumentációjához csatolni kell az említett, úgynevezett analitikai adatlapot, de a szakemberek közreműködésével fel lehet majd tüntetni rajtuk a szükséges adatokat.
Virgil Pop a kolozsvári Építészeti és Városrendészeti Egyetem professzoraként két tanársegédjével a házsongárdi kripták és síremlékek széleskörű építészeti felmérését kezdeményezte a hallgatók bevonásával – fejtette ki Maksay Ádám. A diákok a projekt- és a restaurálási javaslatok elkészítése által tettek eleget a szaktantárgy gyakorlati követelményeinek, és igen értékes munkát végeztek, ugyanis az általuk összeállított dokumentáció adatai segítségül szolgálnak az említett adatlapok kitöltésében.
Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter műemlékvédelmi kérdésekért felelős tanácsosa lapunknak elmondta: a topográfiai dokumentáció csak egy részét képezi a pozíciónként értelmezett törvényi védelem megszerzésére irányuló folyamatnak, az emlékek különálló iratcsomóinak hiánytalan összeállítását követően pedig az Országos Műemlékvédő Bizottságnak kell jóváhagynia a felterjesztett jegyzéket, amelyet miniszteri rendelet erősít majd meg. – A folyamat még nem ért véget. Reméljük, hogy a szeptemberi határidőig sikerül összeállítani a szükséges dokumentációt – mondta Hegedüs Csilla
ZAY ÉVA, NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
2012. július 27.
Elbukó jogállammal veszélyben az egyházi közvagyon?
Magyar (egyházi) közvagyon – Hol tartunk? cím alatt zajlott a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében szerdán kerekasztal-beszélgetés az egyházi levéltárak, ingóságok visszaszolgáltatásának, az épített örökség fenntarthatóságának, támogatási lehetőségeinek kérdéseiről. Az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki tanácsadója, Maksay Ádám által moderált panelen Mikó Zsuzsanna, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának levéltárosa, Dácz Tibor, a Magyar Unitárius Egyház gazdasági tanácsadója, valamit Marosán Tamás, az Országos Restituciós Bizottság volt tagja vett részt.
Mikó Zsuzsanna a magyarországi levéltárak helyzetét körvonalazva kiemelte: a rendszerváltás alapvető kérdése volt, hogy mindazok a magánszemélyek, szervezetek – köztük az egyházak is –, amelyek valamiféle vagyonfosztást szenvedtek el, kárpótlásban részesüljenek. Mindamellett Magyarországon az egyházi levéltárak a pártállami időszak alatt is megtarthatták gyűjteményeiket. A vonatkozó törvény értelmében a különböző jogcímeken elszenvedett sérelmekért kapnak részleges kárpótlást az érintettek. Mint mondta, az adatokat már összesítették, megfelelő forrásként szolgálhatnak a kutatóknak, az iratanyag mintegy 14 kilométernyi.
Az erdélyi egyházi levéltárak anyagait három lépésben államosították: először az anyakönyvek kerültek állami kezelésbe, majd kölcsönadás címén a megalakult Román Nemzeti Múzeumba vándoroltak könyvtári anyagok, kegytárgyak (utóbbiak jelentős többsége visszakerült jogos tulajdonosához), majd az Állami Levéltárba szállítottak különféle egyházi iratokat – magyarázta Ősz Sándor Előd levéltáros. Utóbbi intézményben őrzött egyházi anyagok visszaszolgáltatását lehetővé tevő törvényt az alkotmánybíróság formai okok miatt alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította, a jelenlegi politikai körülmények között pedig egyelőre szóba sem jöhet újratárgyalása – fejtette ki. Mint mondta, az alkalmas pillanat majd elérkezik, de addig is az egyházi levéltárak feladata, hogy a meglévő, főként az elszórványosodó gyülekezetek iratanyagát begyűjtse, feldolgozza, és a tudományos munkát elősegítő forráskiadványokat jelentessen meg.
Ősz Sándor Előd emlékeztetett arra is, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület gyűjtőlevéltára ideiglenes székhelyén, a kolozsvári Farkas-utcai templomban, kutatásra alkalmatlan körülmények között működik.
Kulturális közkincs, vagy állambiztonsági kérdés?
Lapunk kérdésére, miszerint a még állami tulajdonban levő egyházi anyagok rendezésének elmaradása késleltetheti-e a majdan törvényi erőre emelt visszaszolgáltatás folyamatát, Ősz Sándor Előd elmondta: az államosított egyházi levéltárak eleve szakszerűen rendezve voltak, de az állami intézmény másképpen értelmezi a rendszerezés fogalmát. Mikó Zsuzsanna megjegyezte: új lehetőségek rejlenek abban, hogy tavaly júliusban a Magyar Országos Levéltár és a Román Országos Levéltár együttműködési szerződést írt alá, amelynek keretében a két intézmény leszögezte: az elkövetkező években közös programnak tekinti az 1918–1919-ig keletkezett romániai, illetve magyarországi közlevéltárakban őrzött, Erdélyre vonatkozó levéltárak feltárását és megjelentetését, hozzáférhetővé tételüket a tudományos kutatás számára. A Magyar Országos Levéltár főigazgatója ugyanakkor hozzátette: nehezíti a folyamatot, hogy míg a magyar állam kulturális közkincsekként kezeli levéltári anyagait, Romániában még állambiztonsági kérdés, hogy ki fér hozzá levéltáraihoz.
A Magyar Unitárius Egyház 86 ingatlan-visszaigénylési kérelmet jegyzett, kettőt elutasítottak, 20-25, kárpótlásra kiírt dosszié még függőben van. 2003–2005 között az egyháznak sikerült legfontosabb ingatlanait – ha lelakott állapotban is – visszaszereznie, a még hátralévő épületek nagyrészt tanári lakások, köztük néhány iskolával – mondta Dácz Tibor gazdasági tanácsadó. Említést tett arról, hogy nagy nehézségekbe ütköztek a különböző okból hiányzó telekkönyvek miatt a tulajdonjog bizonyításánál, az államosítás tényét ugyanis nem fogadták el érvként. Hozzátette: egyébként az elmúlt évben semmilyen választ nem kaptak egyetlen megkeresésükre sem.
– A következő években a magyar kormánynak az erdélyi épített örökség felújítására irányuló olyan projekteket kellene támogatnia, amelyek segítségével, idejében összeállított pályázatokkal lehívhatók a 2014-es európai uniós pályázati ciklusban meghirdetett pénzek – összegezte Maksay Ádám építőmérnök, műszaki tanácsadó. Mint mondta, minden egyháznak ki kellene jelölnie prioritásait: melyek azok az épületek, amelyeket lehetőségeihez mérten meg tud menteni.
Törvények és romániai valóság
Marosán Tamás, az Országos Restitúciós Bizottság volt tagja, akit Markó Attilával együtt, a visszaállamosított Székely Mikó Kollégium ügyében három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt alapfokon a bíróság, elmondta: a jogállamiság fogalmát megrendítő, megdöbbentő ítélet még nem jogerős, a bírónak meg kell indokolnia határozatát, amelynek nincs jogi alapja. Hangsúlyozta: lépéseket kellene tenni annak értekében, hogy a döntés ne emelkedjen jogerőre, hiszen az olyan precedenst teremthet, amelyre a továbbiakban nagy valószínűséggel hivatkozni fognak, és a visszaszolgáltatási folyamat útjából továbbra sem hárulnak el az akadályok. Megállapította: Romániában jogszabályok születnek, amelyeknek mindenki számára kötelező érvényűek kellene hogy legyenek, de a valóságban a „kulisszák mögött” ettől teljesen eltérő folyamatok zajlana.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
Magyar (egyházi) közvagyon – Hol tartunk? cím alatt zajlott a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében szerdán kerekasztal-beszélgetés az egyházi levéltárak, ingóságok visszaszolgáltatásának, az épített örökség fenntarthatóságának, támogatási lehetőségeinek kérdéseiről. Az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki tanácsadója, Maksay Ádám által moderált panelen Mikó Zsuzsanna, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának levéltárosa, Dácz Tibor, a Magyar Unitárius Egyház gazdasági tanácsadója, valamit Marosán Tamás, az Országos Restituciós Bizottság volt tagja vett részt.
Mikó Zsuzsanna a magyarországi levéltárak helyzetét körvonalazva kiemelte: a rendszerváltás alapvető kérdése volt, hogy mindazok a magánszemélyek, szervezetek – köztük az egyházak is –, amelyek valamiféle vagyonfosztást szenvedtek el, kárpótlásban részesüljenek. Mindamellett Magyarországon az egyházi levéltárak a pártállami időszak alatt is megtarthatták gyűjteményeiket. A vonatkozó törvény értelmében a különböző jogcímeken elszenvedett sérelmekért kapnak részleges kárpótlást az érintettek. Mint mondta, az adatokat már összesítették, megfelelő forrásként szolgálhatnak a kutatóknak, az iratanyag mintegy 14 kilométernyi.
Az erdélyi egyházi levéltárak anyagait három lépésben államosították: először az anyakönyvek kerültek állami kezelésbe, majd kölcsönadás címén a megalakult Román Nemzeti Múzeumba vándoroltak könyvtári anyagok, kegytárgyak (utóbbiak jelentős többsége visszakerült jogos tulajdonosához), majd az Állami Levéltárba szállítottak különféle egyházi iratokat – magyarázta Ősz Sándor Előd levéltáros. Utóbbi intézményben őrzött egyházi anyagok visszaszolgáltatását lehetővé tevő törvényt az alkotmánybíróság formai okok miatt alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította, a jelenlegi politikai körülmények között pedig egyelőre szóba sem jöhet újratárgyalása – fejtette ki. Mint mondta, az alkalmas pillanat majd elérkezik, de addig is az egyházi levéltárak feladata, hogy a meglévő, főként az elszórványosodó gyülekezetek iratanyagát begyűjtse, feldolgozza, és a tudományos munkát elősegítő forráskiadványokat jelentessen meg.
Ősz Sándor Előd emlékeztetett arra is, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület gyűjtőlevéltára ideiglenes székhelyén, a kolozsvári Farkas-utcai templomban, kutatásra alkalmatlan körülmények között működik.
Kulturális közkincs, vagy állambiztonsági kérdés?
Lapunk kérdésére, miszerint a még állami tulajdonban levő egyházi anyagok rendezésének elmaradása késleltetheti-e a majdan törvényi erőre emelt visszaszolgáltatás folyamatát, Ősz Sándor Előd elmondta: az államosított egyházi levéltárak eleve szakszerűen rendezve voltak, de az állami intézmény másképpen értelmezi a rendszerezés fogalmát. Mikó Zsuzsanna megjegyezte: új lehetőségek rejlenek abban, hogy tavaly júliusban a Magyar Országos Levéltár és a Román Országos Levéltár együttműködési szerződést írt alá, amelynek keretében a két intézmény leszögezte: az elkövetkező években közös programnak tekinti az 1918–1919-ig keletkezett romániai, illetve magyarországi közlevéltárakban őrzött, Erdélyre vonatkozó levéltárak feltárását és megjelentetését, hozzáférhetővé tételüket a tudományos kutatás számára. A Magyar Országos Levéltár főigazgatója ugyanakkor hozzátette: nehezíti a folyamatot, hogy míg a magyar állam kulturális közkincsekként kezeli levéltári anyagait, Romániában még állambiztonsági kérdés, hogy ki fér hozzá levéltáraihoz.
A Magyar Unitárius Egyház 86 ingatlan-visszaigénylési kérelmet jegyzett, kettőt elutasítottak, 20-25, kárpótlásra kiírt dosszié még függőben van. 2003–2005 között az egyháznak sikerült legfontosabb ingatlanait – ha lelakott állapotban is – visszaszereznie, a még hátralévő épületek nagyrészt tanári lakások, köztük néhány iskolával – mondta Dácz Tibor gazdasági tanácsadó. Említést tett arról, hogy nagy nehézségekbe ütköztek a különböző okból hiányzó telekkönyvek miatt a tulajdonjog bizonyításánál, az államosítás tényét ugyanis nem fogadták el érvként. Hozzátette: egyébként az elmúlt évben semmilyen választ nem kaptak egyetlen megkeresésükre sem.
– A következő években a magyar kormánynak az erdélyi épített örökség felújítására irányuló olyan projekteket kellene támogatnia, amelyek segítségével, idejében összeállított pályázatokkal lehívhatók a 2014-es európai uniós pályázati ciklusban meghirdetett pénzek – összegezte Maksay Ádám építőmérnök, műszaki tanácsadó. Mint mondta, minden egyháznak ki kellene jelölnie prioritásait: melyek azok az épületek, amelyeket lehetőségeihez mérten meg tud menteni.
Törvények és romániai valóság
Marosán Tamás, az Országos Restitúciós Bizottság volt tagja, akit Markó Attilával együtt, a visszaállamosított Székely Mikó Kollégium ügyében három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt alapfokon a bíróság, elmondta: a jogállamiság fogalmát megrendítő, megdöbbentő ítélet még nem jogerős, a bírónak meg kell indokolnia határozatát, amelynek nincs jogi alapja. Hangsúlyozta: lépéseket kellene tenni annak értekében, hogy a döntés ne emelkedjen jogerőre, hiszen az olyan precedenst teremthet, amelyre a továbbiakban nagy valószínűséggel hivatkozni fognak, és a visszaszolgáltatási folyamat útjából továbbra sem hárulnak el az akadályok. Megállapította: Romániában jogszabályok születnek, amelyeknek mindenki számára kötelező érvényűek kellene hogy legyenek, de a valóságban a „kulisszák mögött” ettől teljesen eltérő folyamatok zajlana.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
2013. március 11.
KLMT-közgyűlés – a műemlékvédelmi díjtól Désy Károly pasztellkiállításáig
Névadója halálának 50. évfordulójára alapítja meg a Kelemen Lajos műemlékvédelmi díjat a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) – jelentette be a szombat délelőtti közgyűlésen Gaal György elnök, kifejtve: a díjjal olyan személyeket tüntetnek ki, akik a műemlékek helyreállításában, gondozásában, védelmében vagy népszerűsítésében, művészettörténeti értékelésében kimagasló eredményeket értek el.
Azok is esélyesek továbbá, akik jelentős támogatással járultak hozzá a műemlékek megóvásához, restaurálásához, illetve hivatali úton elősegítették az ilyen jellegű tevékenységeket. Megtudtuk: a kitüntetettek a Kelemen Lajos portréját ábrázoló plakettet vehetik át, valamint egy diplomát, amelyben megjelölik, hogy szakmai vagy tiszteleti alapon kapta az illető a díjat. A KLMT választmánya által odaítélt elismerést minden évben a műemlékvédelmi világnapon, április 18-án adják át, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusával együttműködve. Egy évben legtöbb két díjat osztanak ki, kivételt képez az idei, első alkalom, amikor több elismerést is átadhatnak.
A Kelemen Lajos műemlékvédelmi díj megalapításával megszűnik a társaság eddigi kitüntetéseinek (Debreczeni László, Kós Károly, Veress Ferenc) odaítélése. A közgyűlés résztvevői egyhangúlag fogadták el az újonnan létrehozott díj szabályzatát, akárcsak a pénzügyi jelentést, amelyet Maksay Ádám ügyvezető alelnök ismertetett. Az elkövetkező időszakra vonatkozóan úgy fogalmazott: az erdélyi műemlékvédelem hatékonyabb működése érdekében szükségét érzi egy egységes prioritásjegyzék kidolgozásának, emellett mihamarabb létre kellene hozni egy erdélyi műemlék-gondnokságot, az egyházak és a szakmai szervezetek bevonásával. Maksay szerint elengedhetetlen továbbá az örökségvédelmi stratégia kidolgozása, valamint egy átfogó dokumentációs központ kialakítása.
Pasztellek az egyházközség tanácstermében
A közgyűlés második részében Takács Gábor, a KLMT irodavezetője nyitotta meg a szovátai születésű Désy Károly akvarellkiállítását. Méltatásában hangsúlyozta: a művész eredetileg festőnek készült, már a marosvásárhelyi képzőművészeti középiskolában kitűnt kiváló rajztudásával és színérzékelésével, az érettségi előtt mégis a szobrászatot választotta. – Saját bevallása szerint döntésében nagymértékben befolyásolta Michelangelo egyik rövid szonettje, amely valahogy ekképpen hangzik: „Itt minden semmi, a művészet örök, a többi por, s a képet túléli a szobor”. 1969-ben felvételizett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakára, ahol Vetro Artur, Kós András és Mircea Spătaru is tanára volt – mondta Takács Gábor, hozzáfűzve: a főiskola elvégzése után eleinte tanárként dolgozott, majd különböző műhelyekben fejtette ki tevékenységét, az ötvösség és az iparművészet területén. A szobrászattal párhuzamosan kitartóan fest: olaj, tempera, gouache képek kerülnek ki műterméből.
– Elsősorban az akvarellt műveli, ami leginkább megfelel érzékeny lelkivilágának. Ez azonban nem könnyű műfaj, a világos színek és a lágyan egymásba simuló tónusok művészete. Désy Károly valójában két különböző technikát alkalmaz, a vizes és a száraz technikát. A vizes technikával éri el a finom, leheletszerű színfoltokat, az erős formákat, a rajzosabb képsíkokat viszont mindig száraz technikával készíti – avatott be a részletekbe a méltató. Az alkotások szakszerű elemzése után, zárásként megjegyezte: a tárlat hangulata egészében véve lírai, híven tükrözik az alkotó személyiségét. A Désy Károly 29 akvarelljéből szervezett kiállítás két hétig látogatható a Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében (Brassai u. 6. szám).
Szabadság (Kolozsvár),
Névadója halálának 50. évfordulójára alapítja meg a Kelemen Lajos műemlékvédelmi díjat a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) – jelentette be a szombat délelőtti közgyűlésen Gaal György elnök, kifejtve: a díjjal olyan személyeket tüntetnek ki, akik a műemlékek helyreállításában, gondozásában, védelmében vagy népszerűsítésében, művészettörténeti értékelésében kimagasló eredményeket értek el.
Azok is esélyesek továbbá, akik jelentős támogatással járultak hozzá a műemlékek megóvásához, restaurálásához, illetve hivatali úton elősegítették az ilyen jellegű tevékenységeket. Megtudtuk: a kitüntetettek a Kelemen Lajos portréját ábrázoló plakettet vehetik át, valamint egy diplomát, amelyben megjelölik, hogy szakmai vagy tiszteleti alapon kapta az illető a díjat. A KLMT választmánya által odaítélt elismerést minden évben a műemlékvédelmi világnapon, április 18-án adják át, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusával együttműködve. Egy évben legtöbb két díjat osztanak ki, kivételt képez az idei, első alkalom, amikor több elismerést is átadhatnak.
A Kelemen Lajos műemlékvédelmi díj megalapításával megszűnik a társaság eddigi kitüntetéseinek (Debreczeni László, Kós Károly, Veress Ferenc) odaítélése. A közgyűlés résztvevői egyhangúlag fogadták el az újonnan létrehozott díj szabályzatát, akárcsak a pénzügyi jelentést, amelyet Maksay Ádám ügyvezető alelnök ismertetett. Az elkövetkező időszakra vonatkozóan úgy fogalmazott: az erdélyi műemlékvédelem hatékonyabb működése érdekében szükségét érzi egy egységes prioritásjegyzék kidolgozásának, emellett mihamarabb létre kellene hozni egy erdélyi műemlék-gondnokságot, az egyházak és a szakmai szervezetek bevonásával. Maksay szerint elengedhetetlen továbbá az örökségvédelmi stratégia kidolgozása, valamint egy átfogó dokumentációs központ kialakítása.
Pasztellek az egyházközség tanácstermében
A közgyűlés második részében Takács Gábor, a KLMT irodavezetője nyitotta meg a szovátai születésű Désy Károly akvarellkiállítását. Méltatásában hangsúlyozta: a művész eredetileg festőnek készült, már a marosvásárhelyi képzőművészeti középiskolában kitűnt kiváló rajztudásával és színérzékelésével, az érettségi előtt mégis a szobrászatot választotta. – Saját bevallása szerint döntésében nagymértékben befolyásolta Michelangelo egyik rövid szonettje, amely valahogy ekképpen hangzik: „Itt minden semmi, a művészet örök, a többi por, s a képet túléli a szobor”. 1969-ben felvételizett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakára, ahol Vetro Artur, Kós András és Mircea Spătaru is tanára volt – mondta Takács Gábor, hozzáfűzve: a főiskola elvégzése után eleinte tanárként dolgozott, majd különböző műhelyekben fejtette ki tevékenységét, az ötvösség és az iparművészet területén. A szobrászattal párhuzamosan kitartóan fest: olaj, tempera, gouache képek kerülnek ki műterméből.
– Elsősorban az akvarellt műveli, ami leginkább megfelel érzékeny lelkivilágának. Ez azonban nem könnyű műfaj, a világos színek és a lágyan egymásba simuló tónusok művészete. Désy Károly valójában két különböző technikát alkalmaz, a vizes és a száraz technikát. A vizes technikával éri el a finom, leheletszerű színfoltokat, az erős formákat, a rajzosabb képsíkokat viszont mindig száraz technikával készíti – avatott be a részletekbe a méltató. Az alkotások szakszerű elemzése után, zárásként megjegyezte: a tárlat hangulata egészében véve lírai, híven tükrözik az alkotó személyiségét. A Désy Károly 29 akvarelljéből szervezett kiállítás két hétig látogatható a Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében (Brassai u. 6. szám).
Szabadság (Kolozsvár),
2013. július 2.
Idén elkezdődhet a Farkas utcai református templom felújítása
Elmaradnak a nyáresti orgona- és kamarazene-hangversenyek
Felújításra vár Kolozsvár emblematikus helyszíne, a Farkas utcai református templom, az egyik legnagyobb és legszebb épület, amit a ferencesek Erdélyben emeltek. Az utolsó javításokat 1959 és 1961 között végezték el a műemlék épületen, ám ekkor több helytelen megoldást alkalmaztak rajta – nyilatkozta lapunknak Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) műszaki tanácsosa. A templom helyreállításának szándéka több éve megfogalmazódott: a belvárosi egyházközség már 2008-ban elkészíttetett egy megvalósíthatósági tanulmányt, ennek alapján a templom teljes felújítása 4,5 millió euróba kerülne. Az uniós strukturális alap Regionális Operatív Programjának műemlék-felújítási alfejezetéhez 2009 januárjában, az EREK támogatásával benyújtott pályázatot tavaly nyáron nyertesnek nyilvánították. A kiviteli terv javított, 4,12 millió eurós költségvetését idén márciusban fogadta el a Regionális Fejlesztési Ügynökség.
Szabadság (Kolozsvár)
Elmaradnak a nyáresti orgona- és kamarazene-hangversenyek
Felújításra vár Kolozsvár emblematikus helyszíne, a Farkas utcai református templom, az egyik legnagyobb és legszebb épület, amit a ferencesek Erdélyben emeltek. Az utolsó javításokat 1959 és 1961 között végezték el a műemlék épületen, ám ekkor több helytelen megoldást alkalmaztak rajta – nyilatkozta lapunknak Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) műszaki tanácsosa. A templom helyreállításának szándéka több éve megfogalmazódott: a belvárosi egyházközség már 2008-ban elkészíttetett egy megvalósíthatósági tanulmányt, ennek alapján a templom teljes felújítása 4,5 millió euróba kerülne. Az uniós strukturális alap Regionális Operatív Programjának műemlék-felújítási alfejezetéhez 2009 januárjában, az EREK támogatásával benyújtott pályázatot tavaly nyáron nyertesnek nyilvánították. A kiviteli terv javított, 4,12 millió eurós költségvetését idén márciusban fogadta el a Regionális Fejlesztési Ügynökség.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. március 8.
Másfél évre bezár a Farkas utcai református templom
A többletterhelés miatt elköltöztetik az egyházkerületi gyűjtőlevéltárat
Hamarosan elkezdődik a Farkas utcai református templom felújítása. Kolozsvár egyik legismertebb szimbólumát uniós pénzből újítják fel, a munkálatok időtartama másfél évre tehető.
A templom felújítására vonatkozó pályázatot a Kolozsvár Belvárosi Református Egyházközség, a templom tulajdonosa, 2009. január 15-én nyújtotta be a Regionális Operatív Program Műemlék-felújítási alfejezete keretében. A pályázatot 2012-ben fogadták el, majd 2013. szeptemberében az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség és a Farkas utcai Református Egyházközség megkötötte a 18,9 millió lejes támogatási szerződést – nyilatkozta lapunknak Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) műszaki tanácsosa. Fazekas Zsolt, a Belvárosi Egyházközség lelkipásztora közleményben tudatta, hogy a templomfelújítás időtartama alatt a vasárnap délelőtti istentiszteleteket a Református Kollégium dísztermében tartják.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),
A többletterhelés miatt elköltöztetik az egyházkerületi gyűjtőlevéltárat
Hamarosan elkezdődik a Farkas utcai református templom felújítása. Kolozsvár egyik legismertebb szimbólumát uniós pénzből újítják fel, a munkálatok időtartama másfél évre tehető.
A templom felújítására vonatkozó pályázatot a Kolozsvár Belvárosi Református Egyházközség, a templom tulajdonosa, 2009. január 15-én nyújtotta be a Regionális Operatív Program Műemlék-felújítási alfejezete keretében. A pályázatot 2012-ben fogadták el, majd 2013. szeptemberében az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség és a Farkas utcai Református Egyházközség megkötötte a 18,9 millió lejes támogatási szerződést – nyilatkozta lapunknak Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) műszaki tanácsosa. Fazekas Zsolt, a Belvárosi Egyházközség lelkipásztora közleményben tudatta, hogy a templomfelújítás időtartama alatt a vasárnap délelőtti istentiszteleteket a Református Kollégium dísztermében tartják.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),
2014. augusztus 19.
Épített örökségünk: kérdőjel és felkiáltójel között
Nyilván a szervezők is tudták, hogy érzékeny pontra tapintanak, amikor egy asztalhoz invitálnak nyilvános beszélgetésre olyan személyiségeket, akiknek mind más-más okokból fáj a romániai műemlékvédelem áldatlan helyzete. A Megújuló épített örökségünk cím optimista felütést sejtet, és a kolozsvári ferences kolostor refektóriumában kiállított képi dokumentáció is reménykeltő – a beszélgetésből mégis az derült ki, hogy a nagyja s neheze még hátravan.
A ferences kolostor refektóriumában megtekinthető, igényes kiállítás a Kárpát-medencei műemlék épületek megmentésére tett erőfeszítéseket dokumentálja fotókkal, tervrajzokkal és rövid ismertető szövegekkel. Az értékmentés valóban fel tud mutatni sikertörténeteket – Magdó János főkonzul pozitív példaként említette a Házsongárd esetét, ahol az utóbbi időben a magyar kormány erőfeszítéseinek eredményeképpen közel 400 sírt műemlékké nyilvánítottak, megmentettek a pusztulástól, a román politikum pedig ma már kénytelen tudomásul venni, hogy erdélyi nemzeti panteonról van szó. De még itt is sok a tennivaló, hívta fel a figyelmet Magdó János, és ezért nemcsak a politikai szféra és a helyi adminisztráció a felelős, hanem a kolozsvári civil lakosság is.
A fórumon részt vett Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere is, aki úgy fogalmazott: „kérdőjel és felkiáltójel között őrlődik”, amikor a műemlékvédelemről van szó. A városvezető kendőzetlenül tárta fel az értékmentést és -megőrzést gátoló tényezőket a helyi adminisztrációban: az úgynevezett konzultatív testületek tagjai ingyen dolgoznak, a város főépítésze teljes passzivitást mutat, és – hacsak nincs nagyon erős civil nyomás – a műemlékvédelmi szempontokat sokan fölösleges nyűgnek tartják a városházán, sőt, erről igyekeznek meggyőzni Emil Boc polgármestert is. Habár elmúlt az az idő, amikor a román közigazgatás megpróbálta minden eszközzel eltüntetni a múlt nyomait, igazából a városházán most is olyan hangulat uralkodik, hogy „ha új a főnök, másként beszélünk, de ugyanúgy cselekszünk.”
„Nagyon nehéz változásokat bevezetni egy olyan intézményben, ahol 20-25 éve ugyanazok az emberek dolgoznak” – jelentette ki Horváth Anna, aki ugyanakkor pozitív példaként említette a Farkas utcába tervezett mélygarázs esetét, amely a civil összefogás eredményeképpen hiúsult meg az utolsó pillanatban.
A nehéz helyzetben lévő műemlék épület-tulajdonosokat képviselte a házigazda, az Erdélyi Ferences Rendtartomány vezetője, Orbán Szabolcs provinciális miniszter.
Szavaival ráerősített arra, amit a jelenlévő műemlékvédők – Gaal György, Guttman Szabolcs, Moszku Katalin és Maksay Ádám – is a problémák egyik fő gócpontjaként neveztek meg: jelesül, hogy a műemlék-épületek tulajdonosai rendkívül nehéz feladat előtt állnak. Helyzetüket a rossz törvények, a lassú visszaszolgáltatás és persze a pénzhiány tovább rontja. „A visszaszolgáltatás nyomán számos hatalmas, 1900 körül épült bérház minden egyes lakásának van már tulajdonosa, csak éppen magának a háznak nincs gazdája” – summázta a helyzetet a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. A közbeszerzési törvény is tévútra viszi az értékmegőrzést, hisz nem a legprofibb, hanem a legolcsóbb tervet fogadják el. Így aztán országszerte általános jelenség, hogy műemlék épületeket kívülről, polisztirénréteggel szigetelnek, teljesen letakarva az eredeti díszítéseket. Sajnos sem a tulajdonost, sem a kivitelezőt nem lehet megbüntetni ezért.
Hogy a téma mennyire húsba vág, az kiderül a szenvedélyes hozzászólásokból is. A közönség soraiból örömök, panaszok és javaslatok egyaránt elhangzottak: például, hogy legyen a műemlékvédelem kötelező tantárgy. És ne csak a magyar osztályokban.
T. Koós Imola
Krónika (Kolozsvár)
Nyilván a szervezők is tudták, hogy érzékeny pontra tapintanak, amikor egy asztalhoz invitálnak nyilvános beszélgetésre olyan személyiségeket, akiknek mind más-más okokból fáj a romániai műemlékvédelem áldatlan helyzete. A Megújuló épített örökségünk cím optimista felütést sejtet, és a kolozsvári ferences kolostor refektóriumában kiállított képi dokumentáció is reménykeltő – a beszélgetésből mégis az derült ki, hogy a nagyja s neheze még hátravan.
A ferences kolostor refektóriumában megtekinthető, igényes kiállítás a Kárpát-medencei műemlék épületek megmentésére tett erőfeszítéseket dokumentálja fotókkal, tervrajzokkal és rövid ismertető szövegekkel. Az értékmentés valóban fel tud mutatni sikertörténeteket – Magdó János főkonzul pozitív példaként említette a Házsongárd esetét, ahol az utóbbi időben a magyar kormány erőfeszítéseinek eredményeképpen közel 400 sírt műemlékké nyilvánítottak, megmentettek a pusztulástól, a román politikum pedig ma már kénytelen tudomásul venni, hogy erdélyi nemzeti panteonról van szó. De még itt is sok a tennivaló, hívta fel a figyelmet Magdó János, és ezért nemcsak a politikai szféra és a helyi adminisztráció a felelős, hanem a kolozsvári civil lakosság is.
A fórumon részt vett Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere is, aki úgy fogalmazott: „kérdőjel és felkiáltójel között őrlődik”, amikor a műemlékvédelemről van szó. A városvezető kendőzetlenül tárta fel az értékmentést és -megőrzést gátoló tényezőket a helyi adminisztrációban: az úgynevezett konzultatív testületek tagjai ingyen dolgoznak, a város főépítésze teljes passzivitást mutat, és – hacsak nincs nagyon erős civil nyomás – a műemlékvédelmi szempontokat sokan fölösleges nyűgnek tartják a városházán, sőt, erről igyekeznek meggyőzni Emil Boc polgármestert is. Habár elmúlt az az idő, amikor a román közigazgatás megpróbálta minden eszközzel eltüntetni a múlt nyomait, igazából a városházán most is olyan hangulat uralkodik, hogy „ha új a főnök, másként beszélünk, de ugyanúgy cselekszünk.”
„Nagyon nehéz változásokat bevezetni egy olyan intézményben, ahol 20-25 éve ugyanazok az emberek dolgoznak” – jelentette ki Horváth Anna, aki ugyanakkor pozitív példaként említette a Farkas utcába tervezett mélygarázs esetét, amely a civil összefogás eredményeképpen hiúsult meg az utolsó pillanatban.
A nehéz helyzetben lévő műemlék épület-tulajdonosokat képviselte a házigazda, az Erdélyi Ferences Rendtartomány vezetője, Orbán Szabolcs provinciális miniszter.
Szavaival ráerősített arra, amit a jelenlévő műemlékvédők – Gaal György, Guttman Szabolcs, Moszku Katalin és Maksay Ádám – is a problémák egyik fő gócpontjaként neveztek meg: jelesül, hogy a műemlék-épületek tulajdonosai rendkívül nehéz feladat előtt állnak. Helyzetüket a rossz törvények, a lassú visszaszolgáltatás és persze a pénzhiány tovább rontja. „A visszaszolgáltatás nyomán számos hatalmas, 1900 körül épült bérház minden egyes lakásának van már tulajdonosa, csak éppen magának a háznak nincs gazdája” – summázta a helyzetet a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. A közbeszerzési törvény is tévútra viszi az értékmegőrzést, hisz nem a legprofibb, hanem a legolcsóbb tervet fogadják el. Így aztán országszerte általános jelenség, hogy műemlék épületeket kívülről, polisztirénréteggel szigetelnek, teljesen letakarva az eredeti díszítéseket. Sajnos sem a tulajdonost, sem a kivitelezőt nem lehet megbüntetni ezért.
Hogy a téma mennyire húsba vág, az kiderül a szenvedélyes hozzászólásokból is. A közönség soraiból örömök, panaszok és javaslatok egyaránt elhangzottak: például, hogy legyen a műemlékvédelem kötelező tantárgy. És ne csak a magyar osztályokban.
T. Koós Imola
Krónika (Kolozsvár)
2014. október 27.
Kinti és benti terepszemle a Farkas utcai templomnál
Időre elkészülnek a felújítási munkálatokkal
Mondhatni félidőhöz érkezett Kolozsvár egyik emblematikus épületének, a Farkas utcai református templomnak a felújítása. Több éves előkészület és várakozás után az uniós pénzből finanszírozott munkálatok idén februárban kezdődhettek el, és jövő júliusban be is fejeződnek. Maksay Ádám, a főtervező M&M Design képviselője megnyugtatott: uniós pénzből finanszírozott munkáról lévén szó, el sem képzelhető, hogy nem készül el időre a felújítás, hiszen ezzel a kifizetések elé gördülnének elháríthatatlan akadályok. Szombaton a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Református Egyházkerület és a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség nyílt napot szervezett, hogy betekintést nyújtsanak a munkálatokba: délelőtt szakemberek tartottak előadást a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében, délután pedig az építőtelepet lehetett bejárni, és tájékozódni restaurálásról, múlt és jelen kapcsolatáról.
Előadások a munkamenetről
A Farkas utcai református templom felújítási munkálatait bemutató konferencián először Fazekas Zsolt, a Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte a közel száz résztvevőt a Református Kollégium dísztermében. – Ezt az eseményt azért szerveztük meg, mert a munkálatok megkezdése óta, vagyis 2014 februárjától sokan érdeklődtek a felújításról, most pedig a munkálatokat koordináló szakemberektől a lehető legpontosabb válaszokat kaphatják meg. A felújtás nem csak anyagi áldozattal jár, hanem az otthonát ideiglenesen elveszítő gyülekezet áldozatával is, mert nem a megszokott helyen és körülmények között, hanem ebben a teremben tartjuk az istentiszteletet. Hordozzuk imádságunkban a munkálatok ügyét, és álljunk szeretettel azok mellé, akik ezen fáradoznak – összegzett a lelkipásztor.
Horváth Anna alpolgármester üzenetében – amelyet Maksay Ádám olvasott fel – épített örökségünk fontosságáról szólt, hiszen ezeken keresztül határozzuk meg önmagunkat, templomainknak, iskoláinknak megtartó erejük van, akárcsak a Farkas utcai templomnak, amely Erdély emblematikus épülete, az erdélyi identitás meghatározója. Az alpolgármester hasznosnak vélte, hogy ezúttal szakavatott emberek beszámolója és az építőtelep meglátogatása által részeseivé válhatunk a munkafolyamatnak: történelmi pillanat tanúi lehetünk, hiszen a műemlékek eltűnési folyamatát akkor állíthatjuk meg, ha részt vállalunk épített örökségünk megőrzésében. Sok ember összefogása kellett ahhoz, hogy elkezdődhessen a felújítás. A templom felújítása legyen tanúság és követendő példa, hogy összefogással egy ilyen vállalkozás is megvalósítható, továbbá megőrzéséért mindannyian felelősek vagyunk – tudtuk meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
Időre elkészülnek a felújítási munkálatokkal
Mondhatni félidőhöz érkezett Kolozsvár egyik emblematikus épületének, a Farkas utcai református templomnak a felújítása. Több éves előkészület és várakozás után az uniós pénzből finanszírozott munkálatok idén februárban kezdődhettek el, és jövő júliusban be is fejeződnek. Maksay Ádám, a főtervező M&M Design képviselője megnyugtatott: uniós pénzből finanszírozott munkáról lévén szó, el sem képzelhető, hogy nem készül el időre a felújítás, hiszen ezzel a kifizetések elé gördülnének elháríthatatlan akadályok. Szombaton a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Református Egyházkerület és a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség nyílt napot szervezett, hogy betekintést nyújtsanak a munkálatokba: délelőtt szakemberek tartottak előadást a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében, délután pedig az építőtelepet lehetett bejárni, és tájékozódni restaurálásról, múlt és jelen kapcsolatáról.
Előadások a munkamenetről
A Farkas utcai református templom felújítási munkálatait bemutató konferencián először Fazekas Zsolt, a Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte a közel száz résztvevőt a Református Kollégium dísztermében. – Ezt az eseményt azért szerveztük meg, mert a munkálatok megkezdése óta, vagyis 2014 februárjától sokan érdeklődtek a felújításról, most pedig a munkálatokat koordináló szakemberektől a lehető legpontosabb válaszokat kaphatják meg. A felújtás nem csak anyagi áldozattal jár, hanem az otthonát ideiglenesen elveszítő gyülekezet áldozatával is, mert nem a megszokott helyen és körülmények között, hanem ebben a teremben tartjuk az istentiszteletet. Hordozzuk imádságunkban a munkálatok ügyét, és álljunk szeretettel azok mellé, akik ezen fáradoznak – összegzett a lelkipásztor.
Horváth Anna alpolgármester üzenetében – amelyet Maksay Ádám olvasott fel – épített örökségünk fontosságáról szólt, hiszen ezeken keresztül határozzuk meg önmagunkat, templomainknak, iskoláinknak megtartó erejük van, akárcsak a Farkas utcai templomnak, amely Erdély emblematikus épülete, az erdélyi identitás meghatározója. Az alpolgármester hasznosnak vélte, hogy ezúttal szakavatott emberek beszámolója és az építőtelep meglátogatása által részeseivé válhatunk a munkafolyamatnak: történelmi pillanat tanúi lehetünk, hiszen a műemlékek eltűnési folyamatát akkor állíthatjuk meg, ha részt vállalunk épített örökségünk megőrzésében. Sok ember összefogása kellett ahhoz, hogy elkezdődhessen a felújítás. A templom felújítása legyen tanúság és követendő példa, hogy összefogással egy ilyen vállalkozás is megvalósítható, továbbá megőrzéséért mindannyian felelősek vagyunk – tudtuk meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2015. március 17.
Többletmunkával és -kiadással jár a templom restaurálása
Elkészülnek a határidőre a négymillió eurós munkálatok
Még javában zajlik Kolozsvár egyik patinás műemlékének, a Farkas utcai református templomnak a restaurálása. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT), az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) és a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség tavaly október végén, a munkálatok felénél szervezett nyílt napot, amelynek keretében az érdeklődők nem csak előadásokat hallgathattak meg a restaurálási folyamatról, hanem meg is látogathatták a templomot.
Az azóta eltelt négy és fél hónap alatt a munkálatok jelentősen előrehaladtak, és a júliusi határidőre el is készülnek. Maksay Ádám, a főtervező M&M Design képviselője most főleg azokról az előre nem látható munkálatokról tájékoztatta lapunkat, amelyek a restaurálási folyamat során merültek fel, és amelyeket a felújítás teljessége szempontjából kötelező módon el kell végezni. Egyes munkafolyamatok már lezárultak, mások pedig csak most kezdődtek el.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
Elkészülnek a határidőre a négymillió eurós munkálatok
Még javában zajlik Kolozsvár egyik patinás műemlékének, a Farkas utcai református templomnak a restaurálása. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT), az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) és a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség tavaly október végén, a munkálatok felénél szervezett nyílt napot, amelynek keretében az érdeklődők nem csak előadásokat hallgathattak meg a restaurálási folyamatról, hanem meg is látogathatták a templomot.
Az azóta eltelt négy és fél hónap alatt a munkálatok jelentősen előrehaladtak, és a júliusi határidőre el is készülnek. Maksay Ádám, a főtervező M&M Design képviselője most főleg azokról az előre nem látható munkálatokról tájékoztatta lapunkat, amelyek a restaurálási folyamat során merültek fel, és amelyeket a felújítás teljessége szempontjából kötelező módon el kell végezni. Egyes munkafolyamatok már lezárultak, mások pedig csak most kezdődtek el.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2015. április 25.
Átadták a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díjakat
Harmadik alkalommal adták a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díjat, amelyet 2013-ban alapított a Kelemen Lajos nevét viselő műemlékvédő társaság, névadójuk halálának ötvenedik évfordulóján. – Már a díj alapításakor a kolozsvári magyar főkonzulátussal karöltve szerveztük meg az átadási ünnepséget, ezt a hagyományt követtük most is – jegyezte meg üdvözlő beszédében Gaal György, a KLMT elnöke. A díjátadó ünnepségen felszólalt még Mile Lajos jelenlegi főkonzul, aki elmondta: megtisztelő számára, hogy egy ilyen elődtől vette át a hivatali stafétát itt Kolozsváron. Az idei tiszteleti díjat ugyanis Magdó János volt főkonzulnak ítélte oda a társaság. A kitüntetetett Bibza Gábor református esperes laudálta. A szakmai díjat Szabó Bálint műemlékvédelmi szakmérnök kapta, őt Maksay Ádám, a KLMT ügyvezető alelnöke méltatta. A díjátadásra a ferences kolostor refektóriumában került sor tegnap délután, ezt követően pedig Műemlékhelyreállítás az elmúlt 20 évben címmel nyílt kiállítás.
Köllő Katalin
Szabadság (Kolozsvár)
Harmadik alkalommal adták a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díjat, amelyet 2013-ban alapított a Kelemen Lajos nevét viselő műemlékvédő társaság, névadójuk halálának ötvenedik évfordulóján. – Már a díj alapításakor a kolozsvári magyar főkonzulátussal karöltve szerveztük meg az átadási ünnepséget, ezt a hagyományt követtük most is – jegyezte meg üdvözlő beszédében Gaal György, a KLMT elnöke. A díjátadó ünnepségen felszólalt még Mile Lajos jelenlegi főkonzul, aki elmondta: megtisztelő számára, hogy egy ilyen elődtől vette át a hivatali stafétát itt Kolozsváron. Az idei tiszteleti díjat ugyanis Magdó János volt főkonzulnak ítélte oda a társaság. A kitüntetetett Bibza Gábor református esperes laudálta. A szakmai díjat Szabó Bálint műemlékvédelmi szakmérnök kapta, őt Maksay Ádám, a KLMT ügyvezető alelnöke méltatta. A díjátadásra a ferences kolostor refektóriumában került sor tegnap délután, ezt követően pedig Műemlékhelyreállítás az elmúlt 20 évben címmel nyílt kiállítás.
Köllő Katalin
Szabadság (Kolozsvár)