Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke ismertette az Ügyvezető Elnökség feladatkörét. Az SZKT döntéshozó testület, politikai programokat fogalmaz meg, a romániai magyarság parlamentjeként működik. Az Ügyvezető Elnökség és az SZKT közötti viszony hasonló a parlament és kormány közötti viszonyhoz. Az Ügyvezető Elnökség végrehajtja a döntéseket, szakosított főosztályait alelnökök vezetik. A hat főosztály: politikai, gazdasági, önkormányzat-reformügyi, művelődési-egyházügyi, oktatási-ifjúsági és szervezési. Az egyes főosztályok vezetői /ügyvezető alelnökei/ a főosztály feladatkörét körvonalazták:Bodó Barna politikai ügyvezető alelnök: több hivataluk lesz, a stratégiai kérdések kidolgozását végzi az egyik, a taktikait a másik osztály, de a szövetségi elnöknek is lesz hivatala. György Béla Zsolt gazdasági ügyvezető alelnök: olyan gazdasági háttér működtetése, amely hasznosítaná azokat az energiákat, amelyeket eddig nem használtak, továbbá gazdasági alternatívák kidolgozása. Magyari László Nándor önkormányzat-reformügyi ügyvezető alelnök: tudományos szakértői feladataik vannak, struktúraváltás, információnyújtás önkormányzati tanácsosok és polgármesterek számára. Kötő József művelődési-egyházügyi ügyvezető alelnök: kulturális autonómia alapján a művelődési intézményrendszer szervezése, számolva az önszerveződési lehetőségekkel is. 1989 után elképzelhetetlen lett volna a magyar társadalom talpraállása, ha az egyház nem bocsátja rendelkezésre épületeit. Az egyházakat segíteni kell anyagi és szellemi javaik visszaszerzésében. Fischer Fülöp Ildikó oktatási-ifjúsági ügyvezető alelnök: szervezetek munkájának összehangolása, információáramlás biztosítása, önálló anyanyelvi oktatási hálózat kiépítése, az anyanyelvi szakoktatás és a gyógypedagógiai intézetek visszaállítása, tehetséggondozás. Somai József szervezési ügyvezető alelnök: a szervezet működtetése a feladata. Csiha Tamás az Állandó Bizottság elnöke elmondta, hogy a hozzá tartozó szervezet a házbizottságnak felel meg, a kéthavonta összeülő SZKT részére készítik elő a munkaanyagokat. /Simon Judit: Kísérlet az RMDSZ végrehajtó szerveinek kiépítésére. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 8./

Ápr. 30-án Sepsiszentgyörgyön tanácskozott a Kovászna megyei önkormányzati konferencia, az RMDSZ elnökségét Takács Csaba ügyvezető elnök és Magyari László Nándor alelnök képviselte. Kimondták, hogy a jelenlegi helyzetben nem lenne hatékony a tanácsosok lemondása, ehelyett prefektus-ügyben a helyi népszavazás mellett döntöttek. Ugyancsak ápr. 30-án ülésezett Hargita megye önkormányzati konferenciája, hasonló napirenddel. Ők is elvetették a polgármesterek és tanácsosok lemondását, szintén a referendumot tartják járható útnak. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 3., Romániai Magyar Szó (Bukarest),máj.4./

Tokay György visszautasította, hogy a PER-tárgyaláson történt részvétele hiba volt. A kibontakozott vita ártott az egységnek. Addig van súlya az RMDSZ autonómia-követelésének, amíg azt az RMDSZ együtt, egységesen követeli. Tokay a megbeszélésekről Magyari László Nándort tájékoztatta. Tőkés László tévedett, amikor elítélte a PER-folyamatot, a Neptunon zajlott tárgyalásokat. Tőkés László püspökre szükség van, de tudomásul kell vennie, hogy neki is csak egy szavazati joga van. /Rais István: Beszélgetés Tokay Györggyel, az RMDSZ képviselőházi csoportjának vezetőjével. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 7./

A Szabadelvű Körnek jó kapcsolatai vannak a magyarországi és a romániai liberális pártokkal, hangzott el nov. 7-én Kolozsváron az RMDSZ liberális platformja, a Szabadelvű Kör sajtóértekezletén. Magyari László Nándor alelnök, egyetemi tanár tájékoztatott az október végén Budapesten az SZDSZ és a Fidesz vezetőivel folytatott eszmecseréiről, a további együttműködésről. Egyed Péter egyetemi tanár A kisebbségek kulturális szerepe Európában című, Triesztben megtartott nemzetközi konferencia tapasztalatairól számolt be. Hangsúlyozta, hogy a Szabadelvű Kör elfogadja az RMDSZ álláspontját az alapszerződést illetően, szerinte a más nézeteknek hangot adók, így az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform tagjai viszont kívül helyezik magukat az RMDSZ-en. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12-13./

Nincs semmi újdonság abban, hogy Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ megalakította Önkormányzati Tanácsát, több román pártnak, a kormánypártnak is hasonló önkormányzati testülete létezik, szögezte le Magyari László Nándor, az RMDSZ önkormányzati és reformügyi alelnöke. Egy pártnak belső ügye, hogyan szervezi meg saját választottjaival való együttműködését. Manolescu, a Polgári Szövetség Pártja elnöke nem érdeklődött az RMDSZ-nél, mielőtt elítélte volna az Önkormányzati Tanácsot, a parasztpárti elnök, Coposu viszont elbeszélgetett minderről az RMDSZ vezetőivel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Jún. 17-én Szilágykrasznán tartották meg a harmadik Partiumi Önkormányzati Konferenciát. Az értekezlet előtt a megjelentek Tőkés László püspök igehirdetését hallgatták meg. Négy megyéből érkeztek képviselők, polgármesterek és tanácsosok. Vida Gyula RMDSZ-képviselő elmondta, hogy a megjelent négy megye /Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy/ 1,8 millió lakosából közel 500 ezer magyar. Az országos 11,1 %-os munkanélküliséget meghaladó Szilágy megyében /18,2 %/. Magyari László Nándor, az RMDSZ önkormányzati kérdésekkel foglalkozó alelnöke kifejtette, hogy a szövetség és az önkormányzatok között nincs alárendelés, de köztük laza a kapcsolat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./ A konferencia résztvevői nyilatkozatban tiltakoztak a kormány azon döntése ellen, hogy a megszüntetett közigazgatási egységek visszaállítására csak a prefektusok tehetnek javaslatot, a helyi lakosságot erről nem kérdezik meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Jún. 22-én háromnapos egyeztetés után utolsó fázisába érkezett a tanügyi törvény: az egyeztető bizottság jún. 26-ra elkészíti a jelentést, amelyet a parlament két háza együttes plénuma megvitat. Magyari László szenátor és Asztalos Ferenc képviselő ismét hangsúlyozták, hogy az RMDSZ diszkriminatívnak tartja a tanügyi törvény tervezetét, amely felszámolja az anyanyelvű szakoktatást és leszűkíti a felekezeti oktatás kereteit. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 23., 559. sz./

"Szentimrei Krisztina Törésvonalak az erdélyi magyar politikai mezőben címmel írt összefoglalásában először a "radikális-mérsékelt" ellentétet vette számba, amely visszanyúlik az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusáig /1990. ápr. 21-22./, amelyen jelen voltak az előző rendszer kontraszelektált "hivatalos magyarjai", a mérsékletre intők. A mérsékeltek vezéralakja Domokos Géza volt, Iliescu, akkor még ideiglenes elnök barátja, a radikálisoké pedig Szőcs Géza, az Ellenpontok szamizdat kiadvány szerzője. Tőkés László akkor még nem foglalt állást a kettejük harcában. Domokos Géza hatására a képviselők tartózkodtak az alkotmány azon cikkelyének megszavazásakor, amely kimondta, hogy Románia egységes nemzetállam. Szentimrei Krisztina szerint Domokos Géza elnökségének talán legszégyenletesebb eseménye, hogy Szőcs Géza kénytelen volt saját nevében benyújtani a kisebbségekről szóló törvénytervezetét, melyet Domokos Géza hatására az RMDSZ nem vállalt fel. Ez a tervezet hangsúlyos előképe az SZKT által 1994 decemberében elfogadott törvénytervezetnek. 1992-ben Hargita megyében a képviselő- és szenátorjelöltek kiválasztásakor a küldöttgyűlésen kimaradtak a "mérsékeltek", ekkor elnöki jóváhagyással új gyűlést hívtak össze, amely a Domokos-vonal híveit szavazta meg. 1992 nyarán az RMDSZ vezetősége titkosította Csapó József autonómia-statútumát a közelgő választásokra hivatkozással. Az RMDSZ frakcióvezetői elhatárolták magukat Tőkés László tiszteletbeli elnök etnikai tisztogatásra vonatkozó kijelentésétől, a mérsékeltek prominensei pedig mandátum nélkül tárgyaltak Neptunon a román kormányzattal. Két tanulmány /Borbély Imre: Neptun, Romániai Magyar Szó, 1993. szept., Tamás Sándor: Valahol mi is utat vesztettünk, Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. máj. 17./ taglalta a radikális-mérsékelt ellentétet. A másik a nemzeti/nemzetietlen törésvonal: a/ A nemzet iránt elkötelezett politikai irányzat lefedi a hajdan Szőcs Géza körül csoportosuló tábort, legfőbb szerveződései a Reform Tömörülés és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Az irányzat legfőbb prominense Tőkés László. b/ A nemzet iránt elkötelezett, de baráti kötődései vagy megtéveszthetősége folytán hatalomorientált vonalat erősítő irányzat a Szórvány csoport, a Partium frakció nagy része, de ide sorolható a tanulmány írója szerint Markó Béla és az Ügyvezető Elnökség zöme. c/ A nemzet iránt közömbös, hatalomorientált káderpolitikusok csoportja, reprezentánsaik a neptunisták, így Borbély László. Jellemző, hogy az 1994-es választást követően Magyar Demokrata Frakcióról Szociálliberális Frakcióra változtatta a csoport a nevét. d/ A nemzeti problematika iránt közömbös, gyakran ellenséges doktriner baloldali liberális irányzat, csoportjuk a Szabadelvű Kör és az Ügyvezető Elnökség. Magyari László Nándor például, továbbá Cs. Gyímesi Éva, aki a nemzetellenes liberalizmus mellett áll ki. Egyik vezetője volt az önrendelkezés-ellenes sajtókampánynak és több, a nemzet és nemzet-szeretet fogalmát darabokra szedni igyekvő tanulmány szerzője. Az Ügyvezető Elnökség titkára Kós Anna, aki felelős szerkesztőként jegyezte az RMDSZ IV. kongresszusán megjelenő vicclapnak álcázott kampánykiadványt, melynek legfőbb célpontja Tőkés László az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt. /Kapu, 9. sz. (októberben jelent meg)/ A vicclap címe: Új Helyszín, Új Ezred."

A budapesti Heti Világgazdaság márc. 2-i száma adatgazdag mellékletet állított össze Magyarság a határokon túl címmel. A demográfiával foglalkozó rész címe: Körkörös fogyás. A romániai magyarok kételkednek a hivatalos statisztikában, kétmilliósra teszik lélekszámukat, a hetilap szerint viszont a statisztika pontos /ennek alátámasztására Magyari László Nándort idézi/. Az 1,6 milliós romániai magyarság átlagos életkora 37 év, míg a románoké 2,5 évvel kevesebb. Szlovákiában ez a különbség 3,5 év a szlovákok javára. Romániában ezer aktív korú románra 372 gyermek és 266 /60 év feletti/ öreg jut, a magyaroknál ugyanakkor csak 313 gyermek, de 321 öreg. - Romániában a kinevezett állami tisztviselők közt a magyarok aránya mindössze 2,7 %-os, azaz nem éri el a népességen belüli 7,1 %-os arány felét sem. - A betelepítések miatt egyre csökken a magyarok aránya a nagyobb városokban. Marosvásárhelyen 1990 körül 84 493 magyar élt /51,4 %, 1910-ben még 86,8 %/, Kolozsváron 74 871 fő /22,8 %. 1910: 81,6 %/, Nagyváradon 74 225 magyar /33,3 %, 1910: 91,3 %/, Szatmárnémeti: 54 013 fő /40,9 %, 1910: 91,4 %/, Sepsiszentgyörgy: 38 937 fő /74,7 %, 1910: 96,6 %/, Székelyudvarhely: 38 937 /97,4 %, 1910: 96,9%/, Csíkszereda: 38 359 fő /83 %, 1910: 97,9 %, még 1960-ban is 92,2 %/, Temesvár: 31 785 fő /9,5 %, 1910: 38,7 %/, Brassó: 31 546 fő /9,7 %, 1910: 43,4 %/, Arad: 29 944 fő /15,7 %, 1910: 62,9 %/. /Heti Világgazdaság, márc. 2./

"Az alapszerződésről fejtette ki véleményét Magyari László Nándor, a "liberális vezető", ahogy a vele interjút készítő Gál Mária nevezi, aki az RMDSZ hierarchia "felső tagozatán" dolgozott három éven át. Nyilvánvaló, hogy nyugati nyomásra gyorsult fel az alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalás folyamata. Kétli, hogy Romániában őszinte a megbékélési szándék, még kevésbé, hogy a kisebbségek helyzetét óhajtja rendezni. Mégis pozitív lépés, mert azt jelenti, hogy Románia nem mond le az európai struktúrákba való beilleszkedésről. Magyari hibáztatja az RMDSZ-t: eltúlozta az alapszerződés lehetőségét. Szerinte "csakis az RMDSZ veszítette el ezt a politikai kártyát és semmi többet!", "a veszteség nem olyan nagy, amilyennek látszik." Megállapította, hogy az RMDSZ jelenlegi vezetésében "vannak politikai elkötelezettségek, amelyek sem ideológiailag, sem pártszempontból nem egyeztethetők össze a magyar kormányéval." Az RMDSZ közel áll egyes ellenzéki pártokéhoz és távol van a szocialista-szabaddemokrata pártoktól. Az RMDSZ-nek el kell fogadni a helyzetet és nem lehet árulásról beszélni. Magyari elismeri, hogy az 1201-es ajánlással kapcsolatos lábjegyzet a magyar diplomácia engedménye, azt azonban az RMDSZ vezető hibájának tartja hogy az elfogadott alapszerződés szövegét tovább vitatták. "Módosítani kell az RMDSZ-politizálást és -szemléletet." Nem maradhat fenn hosszú ideig kemény ellenzéki pártként. Az adott koalícióban hatalomra juthat és így oldhatja meg problémáit. /Gál Mária: Veszítünk vagy nyerünk? - Magyari Nándor László a román-magyar alapszerződésről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"

"Az RMDSZ eddigi választási kampányát sikeresnek értékelte az RMDSZ választási kampánystábja okt. 10-i sajtóértekezletén, amelyet Kolozsváron tartottak. Magyari László Nándor szociológus ismertette az RMDSZ-nek a XXII. Század Alapítványtól rendelt reprezentatív közvélemény-kutatásának eredményeit. Az 1200 főre kiterjedő vizsgálat a magyar választói közösség elvárásait vizsgálta. Az RMDSZ tevékenységét általában kedvezőnek ítélik meg, azonban a helyi RMDSZ tevékenységénél már kritikai jelzések sokasodnak. Az RMDSZ-szel szemben a megkérdezettek a következetességet és a radikalizmust kérik számon, az identitástudat megőrzésére irányuló politikai küzdelmet az anyanyelvű oktatás, kultúra, stb. területén. Az etnikumközi feszültségek csökkentésére irányuló törekvések a második helyen állnak, majd sorrendben a mindennapi megélhetés, a munkanélküliség, a hatékony szociális politika igénylése következik. A magyarság 93 %-a óhajt elmenni szavazni és 91 %-uk az RMDSZ-re kíván voksolni. Frunda György jelöltállításával a megkérdezettek 87 %-a egyetért, ugyanennyien rászavaznának. A magyar-román alapszerződésről a megkérdezettek 44 %-a reméli, hogy "valamiképpen javítja majd a helyzetet", 7 %-a jónak ítéli, 15 %-a elutasítja, míg 28 %-uk nem foglalt állást. A sajtóértekezleten az RMDSZ politikusai a leghatározottabban elítélték Borbély Imre független jelöltként való indulását. Takács Csaba élesen fogalmazott: Borbély Imre "ugyanolyan ellenfél számomra, mint a romániai magyarságot megosztani akaró Magyar Szabaddemokrata Párt." /Miklós László: Sikeresnek mondható. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12-13./"

"A magyar nyelvű egyetem kérdése a megváltozott helyzetben címmel szervezett megbeszélést Kolozsváron az RMDSZ Szabadelvű Köre jan. 31-én. Az egyetemi diákokból és érdeklődőkből álló közönség előtt Cs. Gyimesi Éva, Magyari Vincze Enikő, Egyed Péter és Magyari Nándor László olvasott fel vitaindító tanulmányt. Az előadók szerint önjelölt illetékesek nem képesek a korszerűségi követelményeket felismerni, a hajdani Bolyai Egyetemből mítoszt csináltak, a négy előadást tartó szerint időszerűtlen egy különálló egyetemi infrastruktúra most kezdődő kiépítése. Egyelőre egy önálló, de a megerősödött egyetemi kört el nem hagyó magyar tagozat megalakítását tartják optimálisnak. Cs. Gyimesi Éva beszélt önjelölt illetékesekről, akik sohasem dolgoztak egyetemeken vagy főiskolákon: "Politikusok, laikusok, becsvágyó szervezők." - minősített. Dezső Gábor, a Bolyai Társaság titkára felolvasta a Bolyai Társaság nyilatkozatát: kiállnak az önálló állami magyar egyetem mellett, és tolmácsolta Horváth Andornak, a társaság elnökének a részvevőkhöz intézett levelét, melyben ő is a magyar egyetem mellett tett hitet. A tanácskozás második részében Béres András oktatásügyi államtitkár és Takács Csaba, az RMDSZ Ügyvezető elnöke ismertették az RMDSZ álláspontját a magyar nyelvű egyetemi oktatás kérdésében, majd válaszoltak a jelenlevők kérdéseire. A vitában felszólalók szerint az erdélyi magyar diákok és egyetemi oktatók továbbra is kitartanak a külön, magyar nyelven működő állami egyetem létrehozása mellett, melynek székhelye gyakorlati és szakmai meggondolások miatt csak Kolozsváron lehet. Vita tárgyát képezte viszont, hogy a jelenlegi feltételek mellett reális lehet-e az az igény, hogy a közeljövőben megalakuljon és működjön az egyetem. A tanácskozáson meghívottként jelen volt Egyed Albert, a magyarországi Közoktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezetője. /Horváth Anikó: Önálló magyar egyetem a megváltozott helyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 3., 958. sz., Horváth Anikó: Lényegében erről volt szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ A Bolyai Társaság Elnökségének nyilatkozata: jan. 23/ Magyari Nándor László a Szabadelvű Kör ülésén elhangzott előadásában arról szólt, hogy eddig senki sem vállalkozott a Bolyai Egyetem tevékenységének kritikai feldolgozására. Szerinte kritizálni tilos, így azután "az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén". Ironikusan megjegyezte, hogy a Bolyai Társaság hozzánőtt a "megemésztetlen tradícióhoz", ténykedése pedig felszívódik a sűrű ködben. Magyari László Nándor szerint az egyetem ügyével foglalkozó kultúrpolitikusok "nem bírnak kiszabadulni egy rosszul felfogott tradíció fogságából", ez akadálya a korszerű intézmény tervének kidolgozásának. Anakronisztikus a hagyományba merevedés. "A nemzeti hagyományba, a múltba való bezárkózás" járhatatlan. Elitcserére van szükség, állapította meg. Olyan elit kell, amely "mer a korral haladni". - "Az egyetemreform főáramától eltérő törekvésnek tűnik" hangsúlyozta, "az etnikai alapon elkülönített egyetem létrehozásának kizárólagossága is." /Magyari Nándor László: Universitas és környezete. A magyar egyetem-eszme beágyazottsága a kisebbségi elitek diszkurzusába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./ Magyari-Vincze Enikő jan. 31-i előadásában /Intézményfejlesztési törekvések és dilemmák/ arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemen oktatóknak ki kell vonniuk magukat a politikai döntéshozatal mechanizmusai alól és szakmai érdekeltségeik szerint kell vélemény mondaniuk az egyetem fejlesztéséről. Az európai integráció megköveteli a "többnyelvűségben, a multikulturális környezetben való mozgást." Magyari-Vincze Enikő szerint a járható út a Babes-Bolyai Egyetem közös keretében való intézményfejlesztés. /Magyari-Vincze Enikő: A magyar nyelvű oktatás - megváltozott helyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./ Egyed Péter nem fogadta el a kolozsvári egyetemi centrum rovására kiépítendő székelyföldi egyetemi hálózat elképzelését. Szerinte a magyar nyelvű egyetem végiggondolásra szorul, mert a román államiságban való részvétel a román nyelviséghez is kapcsol. /Gál Mária: Egyetemvita. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 18./ Hozzászólások: Kása Zoltán egyetemi tanár kétségbe vonta Horváth Anikó beszámolóját, aki szerint a hozzászólók mérlegelték, hogy mi volna optimális. Valójában a felszólalók többsége kiállt az önálló Bolyai Egyetem mellett. Kása Zoltán vitába szállt azzal, hogy a Bolyai Egyetemet "önjelölt illetékesek, egyetemi tanári pályára hívatlanul törekvők" szorgalmazzák és felidézte a Bolyai Tudományegyetem újramegnyitását követelők listáját, melyet a Szabadság 1990. jan. 7-i száma közölt. A névsorban szinte az összes egyetemi tanár szerepel, köztük az önálló magyar egyetemet most ellenző Cs. Gyimesi Éva is. /Kása Zoltán: Tényleg erről volt szó? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ A Szabadelvű Kör az egyetem jövőjéről szóló vitára nem hívta meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget /KMDSZ/, ez azt jelenti, hogy rólunk, nélkülünk. /Kiss Olivér, a KMDSZ elnöke. Rólunk. Nélkülünk? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ A Bolyai Tudományegyetem visszaállítása nem vitatéma, nemcsak a liberálisok ügye, hanem az egész erdélyi magyarságé. Nagyon kell az önálló magyar egyetem. /Nagy-Tóth Ferenc: A diverzitástól az Univerzitás ürügyén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ Emlékeztető: A Bolyai Társaság képviselői 1991. aug. 8-án tárgyaltak Gheorghe Stefan oktatási miniszterrel. A tárgyalásról a Bolyai Társaság képviselői aide-memoire-t készítettek. Előadták a miniszternek a magyar egyetem, a Bolyai Egyetem újjáalakítására vonatkozó igényt, hangsúlyozták, hogy a magyar egyetem iránti igényt, 220 ezer magyar írta alá. /Szabadság (Kolozsvár), 1991. aug. 16./

"A Bolyai Társaság Elnökségének nyilatkozata: jan 23/ Magyari Nándor László a Szabadelvű Kör ülésén elhangzott előadásában arról szólt, hogy eddig senki sem vállalkozott a Bolyai Egyetem tevékenységének kritikai feldolgozására. Szerinte kritizálni tilos, így azután "az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén". Ironikusan megjegyezte, hogy a Bolyai Társaság hozzánőtt a "megemésztetlen tradícióhoz", ténykedése pedig felszívódik a sűrű ködben. Magyari László Nándor szerint az egyetem ügyével foglalkozó kultúrpolitikusok "nem bírnak kiszabadulni egy rosszul felfogott tradíció fogságából", ez akadálya a korszerű intézmény tervének kidolgozásának. Anakronisztikus a hagyományba merevedés. "A nemzeti hagyományba, a múltba való bezárkózás" járhatatlan. Elitcserére van szükség, állapította meg. Olyan elit kell, amely "mer a korral haladni". - "Az egyetemreform főáramától eltérő törekvésnek tűnik" hangsúlyozta, "az etnikai alapon elkülönített egyetem létrehozásának kizárólagossága is." /Magyari Nándor László: Universitas és környezete. A magyar egyetem-eszme beágyazottsága a kisebbségi elitek diszkurzusába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./"

"Magyari Nándor László a vele vitatkozó írásokat, az "aktuális gyalázkodásokat, válogatott sértegetéseket, inszinuálásokat stb." összegyűjtötte, hogy válaszoljon. Elítélte a Szabadság napilapot, továbbá a Romániai Magyar Szót, "melynek deontológiai vétségeinél csupán professzionális inkompetenciája jellemzőbb". Ezt azzal bizonyítja, hogy a lap tudósítója nem vesz részt a rendezvényen, melyről beszámolót ír és "bután rágalmaz" neves egyetemi tanárt. /lásd: Miklós László: Elfecsérelt esély?, Romániai Magyar Szó, febr. 6./ Ez szakmai és etikai vétek, állapította meg Magyari, ezért az újságírószövetség figyelmébe ajánlotta. Magyari László Nándor mindegyik vitacikket indulatosan elvetette. Nagy Lászlónak azt ajánlotta például, hogy forduljon pszichológushoz, Neményi Ágnes rosszakaratú, rágalmazó, aki kizárható a szakma soraiból, mert nem tartja be a "szakmai deontológia" szabályait. /Magyari Nándor László: Rágalmaznak, tehát vagyok? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./"

"A szabadkai Történelmi Levéltár kitűnő levéltárosa Magyar László, akinek alapfeladata, a városi tanács 1860-tól 1918-ig összegyűlt iratainak rendezése mellett magánszorgalomból kutat belföldön és külföldön. Többek között dolgozik a szabadkai középkori oklevelek kötetbe gyűjtésén /Iványi István, Szabadka monográfusa kilencet ismert, Magyar László 67-ről tud/, gyűjti a régi helyneveket, a régi magyar szavakat. írja Szabadka kismonográfiáját, leadott egy dokumentumkötetet az 1848-as szabadságharccal kapcsolatban, nemsokára megjelenik kétnyelvű Palics-kötete, budapesti turkológusokkal együtt összegyűjtötte a török kor szabadkai vonatkozásait, gyűjti az 1600-as évekből való nyelvemlékeket. A vajdasági levéltárakban nagyon kevés magyar szakember dolgozik. Nincs megfelelő szakember-utánpótlás, állapította meg Magyari László. Hibáztatja az egyetemet, mert favorizálja a szépirodalmat, "a hallgatók hely- és honismereti érdeklődésének fölkeltését viszont teljesen elhanyagolja." /Magyar Szó (Újvidék), márc. 15./"

"A református egyház és a CE közötti vita egyes részleteiről olvashatunk Józsa Tímea összefoglalásában: egy tiltakozó csoport állásfoglalásáról, egy egyházkerületi határozatról és a sajtótájékoztatóról. A tiltakozó csoport szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nem fogadja el a CE nevű missziói szövetség tevékenységét, emiatt kellett ifj. Adorján Kálmán lelkésznek elhagyni zilahi szolgálati helyét. A CE Szövetséget védelmében kiállt egy csoport, mondván, a CE az ébredés szellemét képviseli, az episzkopalizmussal szemben a spirituális és kulturális értékek ápolását hirdeti. A nyílt levél aláírói szerint jelenleg "Tőkés László püspök személyes irányításával a református egyház belső kisebbségének üldözése folyik.", továbbá szerintük ez a "másként gondolkodók diszkriminációja". Ezért szolidaritásukat fejezik ki a "megkülönböztetés áldozataival". Az aláírók között van: Bányai Péter politikai elemző, Saszet Ágnes tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem több tanára, óraadója /Benő Attila óraadó tanár, Berszán István egyetemi adjunktus, Gábor Csilla egyetemi adjunktus, Magyari László Nándor egyetemi adjunktus, Orbán Gyöngyi egyetemi adjunktus, Selyem Zsuzsa óraadó tanár/, Csáki Edit óraadó tanársegéd /Gh. Dima Zeneakadémia, Kolozsvár/, Salat Levente /Kolozsvár/, három marosvásárhelyi író: Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Vida Gábor, két kolozsvári író: Papp Sándor Zsigmond, Visky András, Tompa Gábor rendező /Kolozsvár/. Közölte a napilap a Királyhágómelléki Református Egyházkerület máj. 16-i határozatát: a közgyűlés titkos szavazással elutasította ifj. Adorján Kálmán fellebbezését és jóváhagyta Adorjánnak a zilahi lelkészi állásából való felmentését. A sajtótájékoztatón Tőkés László püspök elmondta: a CE nem vállalt jogi és hitelvi kötelezettséget, nem dolgozott ki olyan szabályzatot, amely megfelelne a református egyház statútumának. A CE sajtókampányt indított az egyházkerület ellen, párhuzamosan működnek a református egyházzal, mindezek miatt Adorján Kálmánt, a CE országos vezetőjét elhelyezték parókiájáról. Két hét múlva a CE is sajtótájékoztatót tartott, ahol ifj. Adorján Kálmán lelkészi elnök, Halmen István ügyvezető elnök és Horváth Levente lelkipásztor elmondták: nem akarnak elszakadni az egyháztól, de az egység nem lehet jogcím az uniformizálásra. A Kánon egyik nagy hibája, hogy alulról jövő kezdeményezésekről nem rendelkezik. /Józsa Tímea: Quo vadis? /Egy témáról - három tételben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10., a tiltakozó csoport állásfoglalását a kolozsvári lap is közölte: Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./ A Romániai CE Szövetség a református egyházon belüli megújulást képviseli, olvasható kiadott tájékoztatójukban. 1948-ban a kommunista hatalom betiltotta működésüket, azonban a föld alatt tovább dolgoztak. A mozgalom több tagja börtönbüntetést szenvedett. 1991-től újra legális szervezetként működnek. A CE állami bejegyeztetéséhez a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hozzájárult. Jelenleg az egyházkerület a "CE Szövetség teljes alávetettségét igényli", a CE viszont önállóságához ragaszkodik, elismerve az egyházi hatóság felügyeleti jogát. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a CE álláspontját engedetlenségnek bélyegezte és ezért az egyház szervezeti keretéből kizárta. A konfliktus Zilahon csúcsosodott ki, ahol ifj. Adorján Kálmán lelkészt, a CE lelkész-elnökét az egyház hatóság elmozdította ottani lelkészi tisztségéből. /Halmen István ügyvezető elnök: A Romániai CE Szövetség tájékoztatója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ A Szabadság a fenti közlemény mellett közölte Tóth János lelkész Tőkés Lászlóhoz,a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökéhez intézett nyílt levelét. A lelkész kifejtette, hogy a CE bomlasztja az egyházat. Működjön csak külön a CE, ajánlotta a lelkész. /Nyílt levél. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ A tiltakozó csoport állásfoglalását elvetette Molnos Lajos, mondván, vannak olyan nagyokosok, "akik majd eldöntik azt is, hogy egyik vagy másik felekezeten belül milyen legyen a rend", hogyan kelljen gondolkozni. Egyesek "egyházaink belső dolgaiba is gátlástalanul és ízléstelenül beavatkoznak, döntnöki szerepet vindikálnak maguknak". Céljuk az egyház bomlasztása, mégpedig belülről. S teszik ezt "az újfajta internacionalizmus és ateizmus szellemében, amit ma korszerűen multikulturalitásnak, másként gondolkodásnak stb. neveznek." Az aláírók jó részét ismeri, írta Molnos, politikai beállítottságukat is. Nem csodálkozna, ha az a szöveg, amit aláírtak, Tőkés László politikai nézeteivel helyezkedne szembe. Ez a szolidaritási nyilatkozat egyszerűen lejáratás. Molnos még megkérdezte, hogy milyen az aláírók hívői kapcsolata az egyházzal? /Molnos Lajos: Nemcsak undorító, de veszélyes is! = Partiumi Közlöny (Nagyvárad), jún. 19./"

Döntő szerepe van az önkormányzatoknak, a polgármestereknek a testvértelepülési kapcsolatok létrejöttében és megtartásában. Ritka az olyan esemény Végváron, amelyen ne találkoznának Magyari Lászlóval, Röszke polgármesterével. A falunapok nem múlnak el kölcsönös vendégeskedés nélkül. Az anyaországból idén is mintegy ötvenen ünnepelték együtt a helybeliekkel a Végvári Falunapokat. A Bánságban felvirágzott néptánc mozgalom mögött a röszkei önkormányzat áll. Támogatták Nagy Albertnek (ismertebb nevén Berci bácsi), a Szeged Táncegyüttes vezetőjének kezdeményezését, hogy oktatóival átjöjjön a Bánságba, Végvárra, és életre keltse a néptánc-mozgalmat. Ma már minden jelentősebb magyar lakta városban és faluban van hagyományőrző tánccsoport. A Bánságba átjárogató szegedi oktatók költségét a mai napig a röszkei önkormányzat fedezi. /Sipos János: Baráti jobb Röszkéről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./

Szétkommentálni vagy elhallgatni, ez itt a kérdés
A látomásos zseni Jorge Luis Borges, lassan háromnegyed évszázada egy elképzelt, de mára a (cyber)valóságnak nagyban megfelelő bábeli könyvtárról írta: "Ma már tudjuk, hogy egy értelmes sor vagy egy pontos hír körül mérföld hosszúságú esztelen kakofónia, verbális limlom és összefüggéstelenség található" (Bábeli könyvtár – 1941). A közéleti diskurzusokat figyelve, igen gyakran egy ilyen könyvtár képzete – és mi más a cyber, a virtuális valóság, és a médiák termelte dimenzió mint állandó megfejtésre váró “összefüggéstelenség” – ötlik az eszembe, és meggyőződésem, hogy sokan vagyunk így még ezzel. Meglátásom szerint, az a helyzet van kialakulóban, amikor egyre kevésbé vagyunk képesek “rendet vágni” a ránk zuduló információs limlom között, eligazodni a világ dolgaiban, legyen szó akár legközvetlenebb környezetünkről, vagy tágabb, sőt globális összefüggésekről. És ez nem arra ösztönöz, hogy kellő türrelemmel és némiképp alázattal közelítsünk a dolgokhoz, hogy kis szellemi, gondolkodásbeli erőfeszítéssel próbáljuk meg megérteni a valóságot, hanem ez helyett lazán szétkommenteljük azt. Olyasféle barlangképekből teremtünk “való világot” (jut az eszembe a reality show, mintegy allegóriája lehetne Platón barlang-hasonlatának, a fiúk-lányok a bekamerázott barlangban ripacskodnak naphosszat, szinte mindenestől elszigetelve a valóságtól, párhuzamos valóságot játszanak), melyek nem is kommunikálnak a valósággal, a köldökzsinor, mely ez utóbbihoz köthetné a töredezett és értelmét vesztett diszkurzív világot, rég el lett vágva. A szavak inflálódása, jelentéstartalmuk kiürülése egyben a társadalmi valóságra épülő világunk kiürítése, sőt leértékelése: minél inkább szétkommentáljuk vagy éppen ellenkezőleg elhallgatjuk a leglényegesebb dolgokat a valóságról, annál értéktelenebbé tesszük azt, és persze benne sajátmagunkat. És még az sem vigasztalhat, hogy közben – valamiféle összeesküvés-elméletnek megfelelően, mint valami árnyékvilágban – vannak/lennének “illetékesek”, akik ismerik a forgatókönyvet, tudják mi a dürgés, és a maguk hasznára gerjesztik a szavak inflációját, parasztvakításként, képmutatásként, hogy közben “titokban a maguk hasznára válthassák meg a világot”. Nem, egyre nyilvánvalóbb, hogy az “illetékesnek” gondolt vezérek is kotta nélkül játszanak, képmutatásuk, manipulatív gesztusaik, politikusi paranóia következménye: nincs rejtett és következetesen megvalósítandó terv, inflálódott, megkopott szavak vannak, egyre üresebben kongó puszta kifejezések.
Kiemelni is nehéz a politikai diskurzusok folyásából egyiket vagy másikat, hiszen akárhol is kezdenénk a merítést, lényegében ugyanazokat az üres szavakat és kifejezéseket találjuk. Ha a magyarországi alkotmány (megengedem, nem is alkotmány, nehogy hasonlítson egy “normális” jogrendszerre, amit létrehoztak, hanem “csak" alaptörvény /kisbetű szándékos/) preambuluma arra való, hogy giccses emlékművek felállítását és történelemhamisítást alapozzon meg, a rohammunkában tákolódó román alkotmánymódosítás egyenesen EP-választási kampánytéma, és semmivel sem több. Ahogy Magyarországon dúl-fúl a “rezsiharc” (pfujj, mecsoda egy kifejezés, normális embernek a hátán feláll a szőr hallatán), nálunk autonómia-harc folyik (ajánlom, hogy az autonómia kifejezést nyilvánítsák az arra “illetékesek”, a legeredetibb székely kifejezésnek, alkalmazásának sűrűsége indokoltá teszi ezt, csak ne hangzana olyan “ó-görögösen”). Szóval harc az van, autonómia még tervezetekben sincs, mert huszonöt év után még készül a “nagy és precíz, mindent felölelő” ötszázvalahányadik tervezet, amit aztán le lehet tenni a parlament asztalára, hogy csak úgy porzik az majd tőle, és utána repül is a kosárba, jó esetben a fiók mélyére. De közben persze, szétkommentelik és elátkozzák a cikket és íróját, aki azt a sarkalatos kérdést fogalmazta meg a minap, hogy vajon lenne-e pénz az autonómia intézményeire? Vagy van-e elég öntudatos és tág bugyelárissal autonómiázó székely atyafi, aki hajlandó, és képes lenne pluszban adózni azért? Márpedig az autonómia óhajtását, azt, hogy akik, ki- meg felvonulnak zászlaja alatt komoly a szándékuk, az árának megfizetése jelez(het)né, ugyanis ingyen autonómiának roppant híg (lenne) a leve!
A leginkább inflálódott és kiürült kifejezések közt a nemzet, nemzeti kifejezés lehetne a másik zászlóvívő, hiszen nincs már az az összefüggéstelenség, amiben fel ne merülne, amiben ne jelezné, hogy itt biza valami olyanról lesz/van szó, amiből egyesek kirekesztetnek, és a nemzet ezáltal fog fényeskedni, legalábbis a cigit áruló trafik-hálózat homlokzatán. A gyakori kontextus, amivel e kifejezést hozzánk, hatumákhoz (határon kívül rekedt magyarokhoz) asszociálják az a senki által át nem látott “nagy nemzetegyesítő” rendszer (NER), mely egyszercsak áldásával fogja elárasztani a “Kárpát-hazát”, csak nem tudni mikor, és nem tudni hogyan. Vannak szent dolgok, amiket soha nem szabad kimondani, azért nem t.i, mert kimondásukkal rontjuk annak esélyét, hogy tartalmuk megvalósuljon (vigyázz mit kívánsz, mert még megvalósul – mondja a Dél-dakota közmondás is); ezért elég, ha (másod)percenként elmakogjuk: nemzet, nemzeti, és minden egyébről hallgatunk – sugallja Szász Jenő egy nemrég mondott tévés (ál)interjúban. Hogy t.i. az ő fantom intézete (mi más, mint a második Nemzetstratégiai sóhivatal) éjt nappá téve dolgozik, csakhát az eredményeik titkosak, hiszen ők közpénzen (a nemlétező intézményre és vezetőjére csak az idén 1.2 milliárdot költ közpénzből a kormány) csupán a kormánynak, még pontosabban a miniszterelnöknek tartoznak beszámolni. Ezért aztán mindenki másnak (fideszesen: coki) kuss, még honlap sem értesít a megváltásunkról szóló munka fényes eredményeiről: Szászjenőt szőröstül-bőrőstül titkosították (jó kis /horror/filmet lehetne készíteni angolul ezzel a címmel: The first covert politician – lenne kasszasikere; magyarul meg lehetne a címe mondjuk: “A bennünk rejlő titkosított szászjenő”). Ugye értik, hogy nem értik? Közhivatal, mely nem is létezik, afféle kísértethajó, melynek csak a fölfuvalkodott kapitánya rémlik fel olykor-olykor, leginkább rémálmokban; igazi és hamisítatlan hungarikum, nosza nyilvánítsuk nemzetinek a szászjenőt is íziben (copyright legyen rajta).
A szétkommentált, illetve elhallgatott világ hámozott lufi, mögötte csak a nihil, a semmi van, az „esztelen kakofónia”.
Bejegyezte: Nándor László Magyari
Emlékeztető: Magyari László Nándor az önálló magyar egyetem ellen foglalt állást:
Magyari Nándor László a Szabadelvű Kör 1997. jan. 31-i ülésén elhangzott előadásában arról szólt, hogy eddig senki sem vállalkozott a Bolyai Egyetem tevékenységének kritikai feldolgozására. Szerinte kritizálni tilos, így azután "az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén". Ironikusan megjegyezte, hogy a Bolyai Társaság hozzánőtt a "megemésztetlen tradícióhoz", ténykedése pedig felszívódik a sűrű ködben. Magyari László Nándor szerint az egyetem ügyével foglalkozó kultúrpolitikusok "nem bírnak kiszabadulni egy rosszul felfogott tradíció fogságából", ez akadálya a korszerű intézmény tervének kidolgozásának. Anakronisztikus a hagyományba merevedés. "A nemzeti hagyományba, a múltba való bezárkózás" járhatatlan. Elitcserére van szükség, állapította meg. Olyan elit kell, amely "mer a korral haladni". - "Az egyetemreform főáramától eltérő törekvésnek tűnik" hangsúlyozta, "az etnikai alapon elkülönített egyetem létrehozásának kizárólagossága is." /Magyari Nándor László: Universitas és környezete. A magyar egyetem-eszme beágyazottsága a kisebbségi elitek diszkurzusába. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 10./
http://systemcritic.blogspot.ro,