Az utóbbi hetekben újólag fellángoltak a Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kijelentései körül a kedélyek. Erről kérdezte a Szabadság munkatársa Kónya-Hamar Sándort, az RMDSZ Kolozs megyei elnökét. Amíg az Iliescu-rendszer egyszer sem engedte meg magának, hogy Tőkés Lászlót ne hívja meg a temesvári megemlékező ünnepségekre, addig 1996 decemberében, amikor is már Emil Constantinescu ült az államelnöki székben, ez a meghívás elmaradt. Idén változott a hozzáállás. Tárgyilagos megközelítésben, objektív hozzáállásban emlékezve emlékeztettek arra, hogy mi is történt Temesváron. Tőkés László ugyanaz maradt, amit 1989-ben szavaival és tetteivel bizonyított a maga tisztánlátásával, karizmájával, megfogalmazásaival. Ez kényelmetlen egyeneseknek, így aztán szavait ismertek és ismeretlenek vitatják, tárgyalják és ítélkeznek felette. Kónya-Hamar Sándor leszögezte: a bukott rendszer megőrizte és átmentette reflexeit. Vincze Gáborra, a fiatal szegedi történészre hivatkozott, aki az erdélyi történészek helyett megírta az erdélyi magyarság két világháború közötti egyes eseményeit, beleértve az 1940 után történteket és a Magyar Népi Szövetség tragédiáját, kudarcát is Illúziók és csalódások című könyvében. Vincze Gábor az RMDSZ legutóbbi, csíkszeredai kongresszusát figyelve mondta, úgy érzi, mintha 1946-ban volnának a Magyar Népi Szövetség udvarhelyi kongresszusán. Meg kell vonni tevékenységük mérlegét, mert ha nem voltak képesek történelmet alkotni, az értékrendszert átmenteni, akkor a következő nemzedékek ezt számon kérhetik tőlük. /Magyar Balázs: Cukor és korbács. Beszélgetés KÓNYA-HAMAR SÁNDORRAL, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökével, a képviselőház titkárával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ bizonyos Alexa nevezetű tisztje Bárányi Ferenc doktor, az RMDSZ jelenlegi képviselője, egykori egészségügyi miniszter szekusdossziéjából néhány oldalt a sajtóban megjelentetett. A felettesei akkor kijelentették, hogy Alexa törvényt szegett e tettével. - Most érkezett a hír, hogy Alexát ezért a cselekedetéért éppen csak megintették, s a törvényszéki döntés értelmében visszatérhet az SRI-hez. Alexa az SRI-ben a magyarok után szimatolt, úgy látszik, megint szükség lehet erre. "Ez tipikus román eljárás - nyilatkozta Rákóczi Lajos, a képviselőház nemzetvédelmi bizottságának tagja. - Ez a tiszt megsértette a szolgálati szabályzatot, olyan titkokat hozott nyilvánosságra, amit a román törvények értelmében nem lett volna szabad és e cselekedetéért büntetés járt volna. Ez az elnéző megintés nem tesz jót senkinek, de főleg a polgárok biztonságérzetének nem. Balkáni politizálásról van szó, amely, amint észlelhetjük, továbbra is dívik Romániában. Egyébként senki számára nem tiszta ez az ügy és valószínűleg olyan információk is vannak ennek a tisztnek a birtokában, melyek a döntés megváltoztatására bírják esetleg azokat, akik ezt meghozták. Azért szorgalmaztam jómagam is a Ticu-törvény mielőbbi elfogadását, hogy ne történjenek igazságtalan címkézések, - mert jelenleg ez még mindig megtörténhet -, s ugyanakkor itt az ideje, hogy világos képet kaphassunk a politikus társadalomról, ezek ne lehessenek zsarolhatók. Az Alexáknak pedig kikerül egy eszköz a kezükből." /Magyar Balázs: Alexa visszatér. ...= Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

"Ráduly Róbert Hargita megyei képviselő ismét kifogásolta, hogy a Hargita megyében létrehozott főiskolák kétnyelvűek és így nagyon sok magyar nem az anyanyelvén tanul. 1999 szeptemberében a megyei RMDSZ választmány leszögezte, hogy nem ért egyet a kétnyelvű főiskola létesítésével. Ezt a döntést két RMDSZ tisztségviselő és Csíkszereda független polgármestere megszegte. Ezért akkor a választmány megvontuk tőlük a támogatást. Ezt követően a három említett személy igyekezett lépését igazolni. Szerintük helyes és hasznos volt, hogy nem magyar, hanem magyar-román vegyes főiskolát indítottak be. Valójában köztudott, hogy Csíkszeredában minden főiskolán tanuló fiatal vagy magyar nemzetiségű, vagy - s ez egyetlen személy, aki vegyes házasságból született - tud anyanyelvi szinten magyarul. Ráduly hangsúlyozta: azért nem jó a vegyes főiskola, "mert tapasztalataink vannak arról, hogy ezt egyik napról a másikra többségi nyelvűvé változtathatják." Felhozta a városban működő mai Márton Áron Gimnázium példáját. Először annak idején megjelent két fél román osztály, aztán létrehoztak egy másik román fél osztályt, aztán lassanként az osztályok többségében a magyar diákok javarésze nem anyanyelvén tanult. "Akkor tisztán érződött, hogy beakarják olvasztani - s ez ma sincs másképp, legfeljebb az eszközök másak - a magyarságot a többségi nemzetbe." Példák sorát lehetne felhozni arra, hogy el akarták sorvasztani a magyar tannyelvű oktatást és román iskolák létét akarták ráerőszakolni a többségében magyar ajkú közösségre is. - A létező tanügyi törvény, bár visszalépés a Ciorbea kormány hozta rendelethez képest, lehetővé teszi a csak magyar nyelvű főiskolák létesítését. Egy jogszabály azonban annyit ér, amennyit érvényesítenek belőle. - Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Hargita megye mai prefektusa, Dézsi Zoltán közbenjárt azért, hogy Gyergyószentmiklóson a vegyes főiskolát gyorsan létrehozzák, és ezzel precedenst teremtettek. Kézdivásárhelyen beindult a magyar nyelvű tanítóképző, úgyszintén Székelyudvarhelyen. "A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az önálló magyar főiskolák létrehozását illetően nem voltunk eléggé kitartóak, eléggé következetesek" - állapította meg Ráduly. Emlékeztetett arra, hogy Iliescu pártja, az SZDRP 1996-os Székelyföldre vonatkozó programjában szerepelt, hogy a vidék jelentős városaiban kétnyelvű főiskolákat kell létrehozni. "A jelenlegi kormány nem tett mást, mint e programot a mi segítségünkkel megvalósította." /Magyar Balázs: Elveszett lehetőség. Beszélgetés Ráduly Róbert Hargita megyei képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./"

A parlament a napokban tárgyalta az ún. államtitok törvényt, amelynek jónéhány cikkelye heves vitát váltott ki. Rákóczi Lajos képviselő, az alsóház nemzetvédelmi bizottsága tagja elmondta, hogy Ceausescu irányítottságú jogszabály lenne, ha a szenátusi változatot fogadná el a törvényhozás. A képviselőház a tervezeten módosított, de még így sem megfelelő. Rákóczi Lajos elmondta, hogy nem hoztak egyhangú döntést. A tervezet szerint az államtitok védelme hazafias kötelesség. Rákóczi és néhány társa ezt nem akarta a törvénybe belevenni. Egy másik cikkely alpontja szerint amíg az államelnökség, katonaság és más fegyveres erők saját belső rendszert dolgoznak ki az államtitok védelmére, a parlament részére a titkok őrzését a hírszerző szolgálat biztosítja. A tervezetnek ezt a részét nem sikerült megváltoztatniuk. A harmadik cikkely, amelyben nem egyeztek meg, kimondta, hogy minden állampolgárnak kötelessége a hozzá eljutott titkokat a Román Hírszerző Szolgálathoz /SRI/, a képviselőházi változat szerint az intézmény vezetőjéhez továbbítani, aki eljuttatná azt a titkosszolgálathoz. Mindez visszaállítaná azt az informátori rendszert, amely Romániában a diktatúra alatt működött. Nem sikerült elérniük azt, hogy ezt a kitételt elvessék. A vita idején a kereszténydemokrata parasztpárt, amely ellenzéki korában tiltakozott e cikkelyek ellen, most megszavazta azokat. - A törvény végső megszavazása elmaradt. Arról döntöttek, hogy a kormánykoalíció pártjai tárgyalják meg e cikkelyeket és határozzanak felőlük. - A tervezet szerint a titkok három kategóriája: szigorúan titkosak, titkosak és szolgálati titkok. A törvény értelmében minden intézetvezető készít egy rangsorolást a cégénél lévő titkos dokumentumokról, ezt beküldi a kormányhoz, ahol ezt ismét rangsorolják. Ezt kétévenként meg kell ismételni. Az ilyen titkokat aztán nem lehet közölni, sugározni, beszélni sem lehet róluk. Akinek ilyen titok a tudomására jut, annak kötelessége erről a hírszerzőket értesíteni. - A parasztpártiak szerint mindezt a NATO kérte. Egyébként Romániában mindig azzal áltatják az adófizető polgárt, ha neki nem tetsző intézkedést akarnak bevezetni, hogy ezt a nyugat kéri. /Magyar Balázs: Besúgni kötelesség? Beszélgetés Rákóczi Lajos képviselővel, az alsóház nemzetvédelmi bizottsága tagjával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

Szilágyi Zsolt képviselő a csángó-magyarok problémáinak megoldását felvállalta. A napokban jelen volt azon a találkozón, amelyen a moldovai csángó-magyarok elmondották gondjaikat az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményének gyakorlatba ültetését ellenőrző szakértői bizottság tagjainak. Csicsó Antal, az MCSMSZ vezetője és Nyisztor Mihály, a csángó-magyarok szövetségének onesti-i alelnöke tájékoztatta az Allan Philips, a Minority Rights Group, londoni székhelyű szervezet elnöke vezette csoport tagjait arról, hogy miként valósul meg a kisebbségi keretegyezmény Csángóföldön. Konkrét példákkal illusztrálhatták, hogy a népszámlálás szabályosságát, a szabad gyülekezéshez való jogot, illetve az anyanyelv használatához, valamint az anyanyelvi oktatáshoz való jogot megsértették. A Bákó megyei tanfelügyelőség évek óta nem hajlandó alkalmazni azon miniszteri rendelkezéseket, amelyek előírják - kérés esetén - az iskolákban az anyanyelv oktatását. Szilágyi javasolta, hogy teremtsenek országon belüli, esetleg nemzetközi fellebbezési fórumokat, a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi dokumentumok számonkérése céljából. Az állampolgár jelenleg semmilyen nemzetközi, hivatalos államközi fórumhoz nem fordulhat jogorvoslásért. /Magyar Balázs: Csángó-magyar kérdések. Beszélgetés Szilágyi Zsolt képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kiiratkozott a szövetség Bihar megyei szervezetéből és egyik kolozsvári szervezet tagja lett. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elmondta, hogy senki nem lehet közvetlenül egy megyei szervezet tagja. Ő sem a Bihar megyei szervezetből állt ki, hanem a nagyvárad-olaszi kerületből jött el, s minekutána szülei Kolozsvár belvárosában laknak, Kónya-Hamar azt ajánlotta, forduljon írásos kéréssel a belvárosi szervezethez. - A Kolozs megyei RMDSZ államelnök-jelöltnek Tőkés Lászlót javasolta. Úgy érezték, szükség van az erdélyi magyarságot megmozgató, fásultságából felrázó, urnához vivő emberre. Kónya-Hamar szerint mára már szállóigévé vált, hogy Tőkés Lászlóval egy a gond: nagypolitikai vonatkozásban neki sosem volt, csak mindig lett igaza. /Magyar Balázs: Nincs tét, csak feladat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

A külhoni magyar állampolgárság megadása körüli viták felvetették a kérdést, hogy Erdélyországban ki a magyar? Jelentkeztek a magyarság különböző intézményei - az egyház, RMDSZ, civil szerveződések stb. -, hogy ők készek papírt adni a jelentkezők magyar voltáról, ha az illető megfelel az általuk megfogalmazott kritériumoknak. Mások úgy vélik, hogy magyar az, aki magyarnak vallja magát. A lap megkérdezett néhány honatyát, hogy mi erről a véleményük? - Ráduly Róbert, Hargita megyei képviselő: Az RMDSZ szavatolhatná a román állampolgárok esetében a tényt, hogy magyar származásúak. - Birtalan Ákos, Háromszék képviselője: - Jó lenne, ha az erre hivatott szakemberek - főleg jogászok - világosan meghatároznák, hogy mit jelent a külhoni állampolgárság. Megtörténhet - ha ennek eldöntését csak az egyénre bízzák -, hogy hirtelen nagyon sok "érdekmagyar" lesz. Valamilyen elbírálást be kell vezetni, s azt kellene a kérelmezőnek bizonyítania, hogy a magyarságát az erdélyi magyar közösség tagjaként vállalja. Szükség lenne egy külön testületre, amely megjelenítené az erdélyi magyar közösség különböző rétegeit. Tokay György, Arad megyei képviselő: Németországnak a törvényhozása lehetővé tette, hogy a külhoni németség bizonyos kiemelt kedvezményekhez jusson, s ezen előnyökhöz a gyakorlatban a nemzetiség tagjai úgy juthattak, hogy egyházi, illetve a Német Demokrata Fórum által kiadott írásos dokumentumokkal bizonyították: jogosak erre. Tokay szerint nem lehet a magyarságból bárkit is kirekeszteni. Kerekes Károly, Maros megyei képviselő: - Az erdélyi magyar az, akinek gyökerei itt vannak és magyarnak vallja magát. "Szerintem az a magyar, aki vállalja ezt." Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselő: Nemcsak az egykori magyar állampolgárság valamikori léte, valamint a magyar kultúrkörhöz való tartozás az alapja a magyarsághoz való tartozás bizonyításának, hanem az is, hogy az illető szülők magyar iskolába járatják-e a gyerekeiket. Varga Attila, Szatmár megyei képviselő: Előreláthatólag azok részesülhetnek a megadott jogokból, akik önmagukat magyarnak vallják, ismerik a nyelvet és különböző módon igazolhatják, hogy szervesen kötődnek a magyar kultúrához, szellemi értékekhez, mint például egy felekezethez való tartozás, az iskolai végzettség. Székely Ervin, Bihar megyei képviselő: Ha kizárólag az illető nyilatkozata dönti el, hogy ki a magyar, akkor ezzel túlságosan szélesre tárulna a kapu. /Magyar Balázs: Ki a magyar? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Aznap, amikor a Román Televízió magyar adása a csángó-magyarokról szóló kerekasztalt közvetítette, hirtelen leállott a bákói tv-relé, így Moldova e tájain az említett műsort nem láthatták. Szilágyi Zsolt RMDSZ-képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke Mugur Isarescu kormányfőt kérte, tegye közhírré: ki döntött a relé üzemeltetésének egy magyar adásnyi időre való beszüntetéséről. - Nagyobb baj azonban, hogy nem engedik a csángó-magyar gyerekeket anyanyelvükön tanulni. "Egyébként, a közoktatási minisztérium mossa kezeit, mondván, ez helyi probléma, a megyei tanfelügyelőség azt állítja, a törvény alkalmazása az iskolák vezetőségének a jogkörébe tartozik, az iskolaigazgatók pedig azzal védekeznek, semmiféle utasítást nem kaptak erre a megyei tanfelügyelőségektől. A kör bezárult, a rendszer tökéletesen működik" - mondotta a román kormányfőhöz intézett interpellációjában a csángó-magyarok védelmét felvállaló Szilágyi Zsolt képviselő. Szilágyi Zsolt Andrei Marga közoktatási, valamint Vlad Rosca, közigazgatásügyi miniszterek válaszára is kíváncsi, ugyanis a Bákó megyei prefektúrán dolgozó bizonyos Dumitru Nada nemhogy a törvényt nem alkalmazza, hanem Klézsére kimenve feltüzelte a helybeliek egy részét a gyerekeiket magyarul tanítani akarók ellen. "Összeegyeztethető-e vagy sem az állami köztisztviselői minőséggel a Nada úr cselekedete, aki polgárokat polgárok ellen uszít, feltüzeli a kedélyeket, s akinek intoleráns, nemzetiségellenes a magatartása?" - tette fel az újabb kérdését az erdélyi magyar honatya. /Magyar Balázs: Csángók relétlen sötétben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 16.

Birtalan Ákos, az RMDSZ háromszéki képviselője, volt turisztikai miniszter a bukaresti Közgazdaságtudományi Akadémián okt. 26-án megvédte doktori disszertációját. Dolgozatának témája Közép- és Kelet-Európa piacainak újragondolása volt. Szakmunkájára Birtalan Ákos a vizsgabizottság minden tagjától megkapta a kitűnő minősítést. A képviselő a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára is. /(Magyar Balázs): Birtalan Ákos doktor lett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

"Ráduly Róbert az RMDSZ képviselőházi frakciójának alelnöke, exháznagy elmondta, hogy belülről láthatta a házbizottság működését. Sikerült egy új termet megszerezniük, a titkárságot az eddiginél felszereltebbé tették, több szakértőt, munkatársat felvettek. Ráduly Róbert úgy látta, hogy az adminisztratív személyzet a képviselőházban túlméretezett. /Magyar Balázs: Az új parlamenti ülésszak elején. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./"

"Seres Dénes, a szenátus közigazgatási bizottságának elnöke elmondta, hogy a képviselőház csak idén januárban szavazta meg a helyi autonómia törvényét. A két házbeli szöveg között különbségek vannak, ezeket egyeztetni kell. A magyarságot érintő cikkelyek többsége ugyanolyan mindkét házbeli változat esetében, ezeket tehát nem kell megtárgyalni, elfogadottak. A 20 százalékos arányt például, hogy a nemzetiségek használhatják anyanyelvüket, nem kell újratárgyalni. Február végén már megszülethetne a törvény, de valószínűleg ezt a jogszabályt is alkotmánybíróság elé viszi a Nagy Románia Párt, ezzel tovább húzódik az érvénybe lépésének az ideje. Adrian Nastase kormányfő az Európa Tanácsban azt mondta, hogy ez a törvény már érvényben van. Ezért majd mindent megtesznek, hogy mihamarabb alkalmazhassák a kész jogszabályt. /Magyar Balázs: Seres Dénes, a szenátus közigazgatási bizottságának elnöke elmondja: Milyen lesz az autonómiatörvény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./"

"Pécsi Ferenc képviselő, a szatmári Vállalkozók Fóruma elnöke hangsúlyozta, hogy a következő időszakban a különböző programokkal jelentős összegek folyhatnak be az országba, ha megfelelő projekteket készítenek az igénylők. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a vállalkozók nem tudnak pályázni. A tavaly például a SAPARD-előprogramra a befutott pályázatoknak csak mintegy tíz százaléka volt használható. Három programról van szó, a PHARE-ról, az ISPA-ról és a SAPARD-ról. Évente osztják el az összegeket, Románia a Sapard-program keretében 150 millió eurót fog kapni minden esztendőben, az ISPA keretében 250 milliót és a PHARE keretében változó summát, így aztán a támogatások összege 600-650 millió eurót tesz majd ki. De ha ehhez hozzátesszük a kormány által kiegészítendő részt, akkor a felhasználható alap úgy egymilliárd euróra rúg. - Addig is, amíg a pénzeket elosztják, fel kell készülni ezek megpályázására. Pécsi Ferenc fiatal kollégáit kiküldte Magyarországra, hogy részt vegyenek projektek menedzselését oktató tanfolyamokon. Most az ott végzettek fogják ismereteiket továbbadni. - Pécsi Ferenc sürgette egy oktatási program kidolgozását és támogatását. Javaslatára eddig nem kapott választ. Péter Pálnak mint az RMDSZ gazdasággal foglalkozó alelnökének már eddig lépnie kellett volna. /Magyar Balázs: Pécsi Ferenc képviselő, a szatmári Vállakozók Fóruma elnöke szerint: Kilóg a pénz a takaró alól. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./"

"Adrian Nastase kormányfőből előbújt eddig jól palástolt önmaga, állapította meg Kónya-Hamar Sándor képviselő, amikor kifogásolta Németh Zsolt államtitkár látogatását. A kormányfő cinikus megfogalmazásokra ragadtatta el magát, visszamenve magyarázataiban a Tőkés Lászlót évekkel ezelőtt ért balesetig. Ezek után nyilatkozott meg a külügy, amely szerint hivatalos és protokoláris szempontból is minden rendben volt a Németh Zsolt látogatása körül. Kiderült, hogy nem ezért rendelték be Íjgyártó István magyarországi nagykövetet, hanem - mint húsz más országbeli társával tették - meghívták egy tárgyalásra. - Az is fura, hogy a román kormányfő felteszi a kérdést, hogy miért kellett Németh Zsoltnak éppen a romániai magyarsággal megbeszélnie a készülő státusztörvényt. Egyszerűen azért, mert neki szól, őket célozza meg a nemzetközi integráció szempontjából, felelt erre Kónya-Hamar Sándor. Mellesleg ugyanilyen státusztörvényt készít elő a román hatalom is a külföldön élő románok számára. - A képviselő szerint ezek a nacionalista megnyilvánulások a román közvéleménynek szólnak, hiszen ez a tömegekben még mindig visszhangra talált. Ugyanakkor készülődnek a tusnádi nyári szabadegyetem valós értékének csökkentésére vagy megtorpedózására. Ez gesztus volt a társadalmi-demokraták nacionalista szárnya felé. - Ami történt, figyelmeztetője lehet annak, hogy mi történhet. Az RMDSZ-nek ezért feltételes módhoz kell kötnie mindenfajta megnyilatkoztatását. /Magyar Balázs: Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint Octavian Cosmanca, a közigazgatás minisztere: Fölpörgette a panaszt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./"

"Asztalos Ferenc Hargita megyei képviselő, az alsóház oktatásügyi bizottságának alelnöke a felsőfokú intézmények akkreditációs törvényének szakbizottsági vitájáról elmondta, hogy Anghel Stanciunak, az oktatásügyi bizottság elnökének vezényletével a nagy-romániás képviselők az akkreditációs törvény több cikkelyének olyan módosító tervezetével álltak elő, amely szerint mind a magán-, mind pedig az állami oktatásban úgy lehessen egy felsőoktatási intézményt létrehozni, ha annak keretén belül legalább egy román nyelven működő fakultás is létezik. Ha ezt elfogadják, akkor nem csak egy eljövendő tiszta magyar egyetemnek nem lehet a működését engedélyezni, hanem egy, a nemzetiségek nyelvén oktató főiskolát sem lehet akkreditálni. A kormánypártiak nem hajlottak arra, hogy ezt elutasítsák, tehát politikai egyeztetésekre volt szükség. Ecaterina Andronescu miniszter kijelentette, hogy semmi kivetnivalót nem lát abban, ha egy magyar egyetemen román kar is működik. Végül sikerült elérni, hogy a minisztérium vállalta az új módosító javaslat kidolgozását. - Egyre húzzák a Hargita megyei főiskolák akkreditálását, de a nagyváradi egyetem akkreditálása is késik. A Sapientia Alapítvány szerződést kötött a Partiumi Keresztény Egyetemmel, hogy ez betagolódik az Erdélyi Magán Tudományegyetembe. Ezért az akkreditációs bizottság azzal az igénnyel lépett fel, hogy csak akkor adja meg az egyetem működésére a jóváhagyást, ha román szak beindítására is leteszik a dossziét. Asztalos szerint sSajnálatos, hogy ezt a Partiumi Keresztény Egyetem letette. Az utóbbi időben Sepsiszentgyörgyön, Gyergyóban, Csíkszeredában, Szatmáron létrehozták a két nyelvű főiskolákat. Mindezt a mai napig nem tárgyalták meg az RMDSZ megfelelő fórumai. Akik menedzselték a két nyelvű főiskolák létrehozását, s állítom, hogy a , azok az RMDSZ programjával szöges ellentétben cselekedtek. - Asztalos szerint a a csak magyar nyelvű felsőoktatást valójában az RMDSZ-es politikusok torpedózzák meg. Mert ha Sepsizentgyörgyön, Csíkszeredán, Gyergyóban bele lehet menni ebbe, akkor mi értelme van annak, hogy a törvényhozásban az utolsókig harcoljanak a tiszta magyar oktatásért? /Magyar Balázs: Asztalos Ferenc Hargita megyei képviselő, az alsóház oktatásügyi bizottságának alelnöke elmereng. Magyarok torpedózzák a magyar egyetemet! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./"

"Mostanában a jelenlegi hatalom olyan törvények elfogadását javasolja a parlamentnek, melyek az adófizető polgárok megfigyelését írják elő, az emberi jogok némelyikét csorbítják. Toró T. Tibor Temes megyei képviselő javasolta, hogy nem kellene a két ház közötti eltérő szövegek egynémelyikét megszavazni, ezt azonban az RMDSZ-frakció elvetette. A Romániai Magyar Szó kérésére a képviselő elmondta, mi történt. A képviselőházi RMDSZ-frakció az adatvédelmi és az idegenrendészeti törvényeket illetően őt bízta meg, hogy témagazda legyen. Toró T. Tibor a két jogszabályt tanulmányozva megállapította, hogy az adatvédelmi törvény egyeztetett szövegei, de maga a jogszabály sem fogadható el, Az adtavédelmi törvény ugyanis megengedi, hogy a közérdekű információkat a polgárok előtt eltitkolják, tehát nem biztosítja az emberi jogok közül az információhoz való jogot. A képviselő kérdőjelezte a hírszerző szolgálat erősen felértékelt szerepét is, amely büntetést oszthat, ha a polgár az államtitkokkal, úgymond, gondatlanul bánik. Toró T. Tibor számára meglepő volt, hogy előterjesztését nagy érdektelenség fogadta. A végén abban maradtak, hogy témagazdaként figyel az együttes ülésen történtekre és amiként ő szavaz, úgy voksolnak a többiek is. Nem tudta azonban, hogy nem történt a szenátusi csoporttal egyeztetés. Toró felszólalásában elvette a törvénytervezetet az együttes ülésen. Ezt elsősorban Frunda György meg Szabó Károly a szenátusi csoport nevében nehezményezte, majd a két ház közös RMDSZ frakciójában heves vita támadt. Frunda kirohant: Torónak nem volt mandátuma a szenátusi csoport nevében is beszélni, egyébként is az álláspontja szakszerűtlen volt és rontotta az RMDSZ professzionális imidzsét. Toró T. Tibor úgy látja, hogy ez a személyének szólt, el akarták bizonytalanítani, hogy ne legyen kedve többé a nyílt üléseken a témákhoz szólani. Ez volt az első hozzászólásom a parlamentben. Toró T. Tibor számára érthetetlen módon azt fogadta el az RMDSZ-frakció, hogy a kormány javaslataitra voksolna. Másnap a sajtóban éppen azok az érvek jelentek meg a törvény ellen, amelyeket ő is felhozott. Több RMDSZ-es parlamenti kollegája erre azt mondta, hogy ez egy integrációs törvény, amely bár nem tökéletes, de a múlthoz képest előrelépés. /Magyar Balázs: Toró T. Tibor Temes megyei képviselő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./"

"Kónya-Hamar Sándor interpellált Adrian Nastase miniszterelnökhöz azon állampolgárok ügyében, akiket 1944. augusztus 23-a után etnikai alapon deportáltak Erdélynek mind az északi, mind a déli részéből, de nemigen kárpótolják őket. Pedig ezeket az akkori fiatal fiúkat sok esetben román tisztekre cserélték ki, így kerültek hosszú évekre Oroszországba. A legtöbb magyar áldozatnak nem volt semmiféle dokumentuma, ezért sok tanúvallomást nem fogadtak el. Az RMDSZ tanácsára az érintettek írtak a hadügynek és a belügynek is. Olyan válaszok érkeztek azonban, amelyekben tagadták még e táborok létét is. Annak ellenére, hogy az 1944-es Hivatalos Közlönyben benne van e táborok működési szabályzata és jogi megalapozottsága. Földváron például haláltábor volt, időközben előkerült az itt elpusztultak listája, a helyi polgármesteri hivatal megőrizte az anyakönyveket az elhaltakról. /Magyar Balázs: Kónya-Hamar Sándor, Kolozs megyei képviselő A kormányfőtől várja a választ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./"

"A kormánypárt két tagja - Adrian Paunescu és George Pruteanu - szinte hetente felszólal a szenátusban, hogy óvja a többségi nemzetet, a legtöbbször a magyaroktól. Legutóbb Paunescu elmesélte, hogy Szovátafürdő teljesen magyar kézre került /mintha nem lenne még most is nagyjából magyarok lakta város/, mert a szállodákért versengő román turisztikai cégeket "kiejtették" a liciten. Főleg egy Salinas nevezetű cég ellen mennydörgött Paunescu. A szenátor főleg a magyar vállalkozókban ellenséget lát. Párttársa, George Pruteanu ebben teljesen egyetértett. Azt nehezményezte, hogy Frunda György szenátortársa merészelte javasolni a gazdasági életben, a törvényszéken is az anyanyelv használatát. "A kisujjunkat adtuk és az egész kezünket követelik" - magyarázta nekihevülve. A magyar szenátoroknak barátilag kérni kellene őket, hogy lapozzanak bele az Európai Unió ajánlataiba. Idézni kellene Adrian Nastase miniszterelnököt, aki szeretné, ha bejönne a külföldi tőke. /Magyar Balázs: Nemzetféltők a mikrofonnál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./"

"Pete István szenátor a kormányfőhöz interpellált a felsőházban, az éppen jelenlévő művelődésügyi és kultuszminiszter azonban magánszemélyként válaszolt az őt érintő kérdésre, hogy miért nem adják vissza a római katolikus egyház nagyváradi püspöki palotáját. Május 11-én Nagyváradon Razvan Theodorescu művelődésügyi és kultuszminiszter kijelentette: a Körösök vidéke Múzeum a püspöki palotából nem költözik el, és ha netán a bíróság úgy ítél, hogy az épület visszakerüljön a katolikus egyház tulajdonába, akkor esetleg kártérítésről lehet szó, semmiképp sem a palota visszaszolgáltatásáról. Pete hangsúlyozta, hogy ez nem fogadható el. 1998-ból már létezik egy sürgősségi kormányrendelet, amely név szerint az említett épület tulajdonjogát visszaadja a római katolikus egyháznak. A miniszter arra hivatkozott, hogy Robu érsekkel és a pápai nunciussal tárgyalt, akik egyetértettek az ő kártérítési javaslatával. Valójában a nagyváradi katolikus püspökség semmit nem tudott erről, pedig önálló jogi személy, amelynek a vagyonával nem rendelkezhet senki. /Magyar Balázs: Pete István Bihar megyei szenátor szerint: Törvényt szeg a kultuszminiszter. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./"

"Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete úgy döntött: megszámolja a Kis-Szamos mentén élő magyarokat. Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke arról tájékoztatott, hogy a munka még folyik, de már megvannak az első eredmények. Kolozs megyében már most naprakészen - talán az országban egyedülállóan - megvan a magyarság lakossági nyilvántartása, amelyhez felhasználták a statisztikai hivatal adatai mellett a választási és a felekezeti listákat is. Fehér foltokra is bukkantak. Főleg a lakótelepeken találtak olyan magyarokat, akik semmiféle listán nem szerepeltek. Sok fiatal diplomás talált magának Kolozsváron munkahelyet, és segítséget kértek, hogy itt letelepedhessenek, megkapják az ide szóló személyazonossági bizonyítványt. 1 500 körüli a számuk. /Magyar Balázs: Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint: Tudnunk kell hányan vagyunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./"

"Németh Csaba szenátor a szenátusban, régi román lapból idézett, az 1880-ban megjelent Amicul familiei - A család barátja hetilap 3. számából, ott jelent meg A magyar nyelv Moldovában című tudósítás, szerzője Ioan Polescu. Ebből felolvasott egy részt: "Moldovában a két legnagyobb és legszebb megyében, főleg Bákóban és Románban a földműves lakosság, akik majdnem mind szabadparasztok és kisgazdák, csak magyarul beszélnek. Amikor bemész falvaikba, rosszabb, mint Magyarország közepén; tolmáccsal kell menned; az asszonyok és a gyermekek még "jó reggelt" sem tudnak románul köszönni. Az államférfiak megbocsáthatatlan bűne, hogy nem gondoskodtak ennek az elemnek az elrománosításáról, és Moldova szívében hagytak egy több mint kétszázezres népet, (tőlünk) idegen nyelvvel és vallással. Nicolae Cretiulescu vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, úgy látszik, a székelyek önre hagyták ennek a nemzeti kérdésnek a megoldását. Tedd, hogy a falusi nép, akinek május 2-án földet adtak, nyelvében is, szívében is egy és ugyanaz legyen... Románosítsd el ezeket a csángókat, szabadítsd meg őket csúf nevüktől, amelyeket ők nem akarnak viselni és örök elismerésben lesz részed." Különben a moldovai magyarokról többek között Dimitrie Cantemir, Nicolae Iorga és George I. Lahovari is írt. Azért tartotta fontosnak ezeket az írásokat idézni, mert az Európa Tanács kulturális bizottsága jelentést fogadott el a csángó kisebbség. Arra ösztönzik a román hatóságokat, hogy intézkedjenek a csángók kulturális identitásának megőrzése, az anyanyelvi oktatás támogatása, a csángó liturgikus istentisztelet biztosítása érdekében. /Magyar Balázs: Németh Csaba háromszéki szenátor elmondotta, a felsőházban miről vallanak. A kérvények és a csángók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./"

"Szilágyi Zsolt képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke a vele készült interjúban kifejtette, hogy a Reform Tömörülés IV. Kongresszusán sikerült egy olyan keretet megfogalmazni, amely kiindulópontja lehet az RMDSZ megújításának. Azt szeretnék, hogy az RMDSZ töltse be azt a szerepet, amiért létrehozták. Megfogalmazták, hogy a megmaradás és a fejlődés az autonómiaformák megvalósításától függ. A Reform Tömörülés hangsúlyozta a regionalizmust. Elképzelésük szerint egy átfogó adó- és államreform keretében az Erdélyben megtermelt pénz nagyobb hányadát helyi szinten kell tartani, és ezzel egy gazdag régiót kell kialakítani. Ugyanakkor az RMDSZ-en belüli állapotokat is meg kell reformálni, ugyanis a döntéshozás és a fontos információk kezelése olyan módon leszűkült, hogy nagyon gyakran a szövetség országos politikusai sem szereznek tudomást a kérdésekről, a sajtóból tudnak meg dolgokat. - Sajnálatos, hogy nincs a szabad belső választásokra jellemző versenyhelyzet az RMDSZ-ben, sőt, nagyon sok helyen olyan eszközöket használnak, amely ezt nem teszi lehetővé. Szilágyi Zsolt mindenkit arra buzdít, hogy akinek véleménye van, azt mondja el, mert a legnagyobb ellenségünk a félelem. /Magyar Balázs: Szilágyi Zsolt képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke szerint: Szűk zakóban sem szabad félni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./"

"Németh Csaba szenátor szerint a munkaszolgálatért járna anyagi kárpótlás. Romániában 1950-ben hozták létre a munkaszolgálatot, ahova a katonai szolgálatra alkalmas 26 év alatti fiatalokat sorozták be. A munkaszolgálat intézményét azzal indokolták, hogy a fegyveres katonai szolgálat fegyvernemeinél megengedett létszámot meghaladó korosztályfölösleget ide irányították át. Munkaszolgálatra azokat küldték, akiket akkor nem tartottak egészséges társadalmi származásúnak, meg azokat, akiket megbízhatatlanoknak nyilvánítottak: politikai foglyok, a szovjetellenes háborúban részt vett tisztek, altisztek, papok fiait és nagyszámú értelmiségi, kisiparos és kiskereskedő szülők gyerekeit. A munkaszolgálatosok nem sorolhatók az etnikai alapon üldözött személyek közé, mert soraikban románok és nemzeti kisebbséghez tartozók egyaránt voltak. Ez lényegében kényszermunka volt. Naponta 10-14 órát dolgoztak, a kötelező napi munkanorma jóval meghaladta egy 20-25 éves fiatal fizikai képességeit, alacsony tápértékű élelemmel táplálkozhattak. Nem volt védőöltözet és védőfelszerelés, nem létezett orvosi ellátás. A munkaszolgálatot hivatalosan 1961-ben törölték el. Németh Csaba szenátor öt szenátortársával együtt törvénytervezetet készített, amelyet 2000 augusztusában benyújtott. A szenátus ezt tavaly októberben elfogadta. A tervezet szerint minden munkaszolgálatban letöltött hónap után havonta 12 000 lejt kapnának az erre jogosultak. Az elhunytak után özvegyeik, ha nem kötöttek új házasságot, a kárpótlás felét öröklik. A volt munkaszolgálatosok továbbá utazási kedvezményben részesülnének, előnyt biztosítanának számukra a telefon beszerelésekor és nem kellene telefon-, rádió- és televízióbérletet fizetniük. A törvénytervezet jelenleg a képviselőházban van, ahol a sorsa nemigen alakul kedvezően, hiszen az emberjogi szakbizottság meg a kormány álláspontja elutasító volt. /Magyar Balázs: Németh Csaba szenátor, a felsőház munkaügyi és népjóléti bizottságának tagja szerint: A munkaszolgálatért járna anyagi kárpótlás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./"

"Sógor Csaba szenátor, a felsőház RMDSZ frakciójának titkára leszögezte, hogy akár Stoica, akár Nastase tevékenysége mutatja: ők mindig jobb románok, mint demokraták, mikor bajban vannak, mindjárt előveszik a nemzeti szólamokat. Ez Emma Nicholson esetében is látszott: a bárónő a végén szégyellte a sok támadást, és inkább írt egy kedvezőbb jelentést. Ceausescu-stílusban odatették a gyerekeket, hogy írjanak levelet neki... A kormánypárt most arra törekszik, minél több képviselőt és szenátort édesgessen magához. Amikor az RMDSZ-szel kötött egyezség letelik, lesznek már annyian a parlament két házában, hogy a protokollumot nyugodtan fölrúghatják. A baloldal berendezkedett vagy tíz-tizenöt évre a hatalomra. A kormánypártban és az ellenzékben egyformán erősödik nacionalista hang. Az Agache-ügyben például C.V.Tudor mondott habzó szájú nacionalista szólamokat, de a szenátus elnöke Nicolae Vacaroiu sem a legtisztességesebben viselkedett. A státustörvény bírálata is ezt mutatja. - Markó Béla RMDSZ-elnök mondotta, hogy az RMDSZ nem tudja fölvállalni a magyar igazolványok kiállítását. Amikor visszacsatolták Magyarországhoz Kárpátalját, akkor egy nap alatt 40 ezer fővel nőtt ott a magyarok száma. Sógor Csaba szerint a státusztörvényt illetően biztos lesz egy kis cirkusz, de a végén csak látni fogják, hogy sokkal nagyobb ellenség az országon belül a szegénység, az ellen kellene már valamit tenni. - Az RMDSZ-nek arra kell ügyelnie, nehogy kis ígéretekért, pozíciókért feláldozza a közösségi érdekeket. /Magyar Balázs: Sógor Csaba Hargita megye szenátora, a felsőház RMDSZ frakciójának titkára szerint. Újra nacionalista szelek fújnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./"

"Szept. 20-án tárgyalt a képviselőház Iliescu államelnök üzenetéről, hogy Románia szárazföldi, légi és vízi területét a terrorizmus elleni harcot vívó Egyesült Államok szolgálatába helyezi. Toró T. Tibor képviselőt beszámolt az ülésről. Iliescu kérte, hogy Románia viselkedjék úgy, mintha de facto NATO ország lenne, s ez kerüljön be a parlament határozatába is. Az ülésen jelen volt Mircea Geoana külügyminiszter, Ion Talpes, az államfő védelmi ügyekben illetékes főtanácsosa, a nemzetvédelmi minisztérium külügyi hírszerző osztályának - DIE - vezetője is. A meghozott parlamenti határozat azonban nem más politikai jellegű szándéknyilatkozatnál, nem jelenti feltétlenül azt, hogy az ország csapatokkal is részt vesz az akciókban, az egésznek inkább csak szimbolikus jelentősége van. Az RMDSZ álláspontja az, hogy valóban be kell szállni az akciósorozatba, annak ellenére, hogy ennek megvannak a maga kockázatai is. Toró kérdésére, hogy hány olyan szervezet van az országban, amely potenciálisan kapcsolatot tarthat fent a nemzetközi terrorizmussal, nem kapott választ. /(Magyar Balázs): Az alsóház védelmi bizottságában történt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./"

"Több esztendeje Románia akkori kormánya a történelmi magyar egyházak püspökeinek megígérte: a kommunista diktatúra által elkobzott felekezeti és közösségi ingatlanok, vagyonok sorsát a lehető leggyorsabban rendezik. Szilágyi Zsolt képviselő, az EU-Románia Parlamentje vegyes bizottságnak tagja emlékeztetett: már a Radu Vasile kormány is többször tett hangzatos ígéreteket, hogy mindent visszaszolgáltat, de ezt azóta egyik hatalmon lévő csoportosulás sem vette ezt figyelembe. A magyar történelmi egyházak állásfoglalást fogadtak el, amelyben jelezték, hogy a kormányfőhöz, illetve az államelnökhöz kívánnak fordulni beadványukkal. Ezt a döntést Szilágyi az EU-Románia Parlamentje vegyes bizottságának ülésén ismertette, hozzátéve, hogy a felekezeti ingatlanok visszaadását illetően semmilyen előrehaladás nincs. A vegyes bizottság elfogadta: a jővő év áprilisában Brüsszelben sorrakerülő vegyes bizottsági ülésen az egyházi és kisebbségi ingatlanok helyzete, illetve jogi rendezése lesz a téma. Ha Románia komolyan gondolja az c-s csatlakozást, ennek az ügynek a megoldásától nem tekinthet el. /Magyar Balázs: Elfelejtett ígéretek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./"

"Kolozsváron nemrégiben Ioan Rus belügyminiszter, frissen megválasztott megyei szocdem elnök nacionalista kirohanásakor Kónya Hamar Sándor képviselő az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elhagyta a termet. Rus először az erdélyi gondolkodást állította szembe a bukaresti korrupcióval, hegemóniával. Ezután egyszercsak fejtegetni kezdte, hogy Maros, Hargita és Kovászna megyében a kisebbségben lévő románok rossz elbánásban részesülnek. Élesen támadta a magyarságot, az RMDSZ-t bűnbaknak nevezve mindazért, ami Erdélyben történik, hangoztatva, hogy a románság viselkedése csak válasz az erdélyi magyaroknak a budapesti kormány hathatós támogatásával véghezvitt tetteire. Rus szerint Bukarest teljesen elvesztette a fönnhatóságát a három említett megye fölött. A magyarellenes támadások szólamait többszöri heves taps szakította meg a teremben. Erre Kónya kivonult. Kint a sajtónak elmondta, hogy az elhangzottak ellen a kivonulásával tiltakozott, mert az új megyei pártelnök belügyminiszter is, szavaival hitelesítette azokat a szélsőségesen nacionalista szlogeneket, melyeket eddig a Nagy-Románia Párt és a RNEP hangoztatott. Rus a székelyföldi enklavizációról, a románok elűzéséről, megkülönböztetéséről, letelepedésük megakadályozásáról és lehetetlenné tételéről beszélt, a magyar gazdasági támogatást mint külső veszélyt említette. 1992-ben, amikor beiktatták államelnöknek Ion Iliescut, akkor szinte szó szerint ugyanezeket mondta el. Iliescu azt is hozzátette, hogy az RMDSZ azért szövetkezik külfölddel, hogy leválassza Erdélyt Románia testéről. Erre a parlamentben a magyarok kivételével mindenki fölállva tapsolt. - Több évvel a fordulat után tehát még ugyanott tartunk: az etnikumok közötti konfliktust továbbra is fönn akarják tartani. Ugyanakkor meg akarják torpedózni a státustörvényt. - Ezt az ellenséges hangot minden román párt fölvállalta. Kónya hangsúlyozta: a Rus-beszéd nem szociáldemokrata program, hanem nacionalista megnyilvánulás. Nyugati beintésre az RMDSZ-nek tettek engedményeket, de ezeket egy kormányváltás érvénytelenítheti. - Kialakult az RMDSZ-ben belső vita, s megtörténhet, hogy ez a Reform Tömörülés bírálatait fogja igazolni. Mert Rus nem mondott igazat, a Székelyföldön nem az a helyzet, amit fölvázolt. Azonban a tényeket, a valóságot az RMDSZ nem használta ki kellőképpen. /Magyar Balázs: Kónya Hamar Sándor képviselő az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elmeséli: Ki szállt fel a fekete mozdonyra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./"

Mátyás a „román” király és „román vezérei”
A román televízió egyik adásában egy olyan „dokumentumfilmet” láthattunk, amely alapján nehezen hihető, hogy a bemutatott város – néhány évtizeddel korábban –, magyar település volt.
Egy kívülálló semmiképp sem gondolna Kolozsvárra, arra a városra, amely az erdélyi magyar kultúra fellegvára volt, ahol az 1941. évi magyar népszámlálás szerint a románok számaránya alig érte el a 8,9%-ot. Nem meglepő tehát az, hogy az elmúlt félévszázadban igyekeztek megváltoztatni a város etnikai jellegét, miközben eltűntek a magyar feliratok, hagyományos magyar utcanevek, megjelentek az újabbkor műemlékei: Mihály vajda, Baba Novac, Avram Iancu szobra stb. A kisebbséggé vált őslakos magyarság még annyit sem érdemel, hogy a város nevét évszázados formájában használhassa. Az 1974-ben Kolozsvár nevét a volt diktátor, Nicolae Ceauşescu vezényletével, hatalmas tömeg előtt, győzelmi mámorban keresztelték át. Senkit sem érdekelt az őslakos magyarság érzékenysége. A Cluj-Napocára érkező külföldi turistának nincs honnan tudnia, hogy Kolozsvár magyar város volt, s a város története és műemlékei az őshonos magyarság kultúrájához, történelméhez kötődnek. Azonban a városismertető kiadványok többsége nem teszi lehetővé a történelmi magyar város tényszerű, tárgyilagos bemutatását.
Műemlék-ismertetés román módra
Az alábbi történet egy kis ízelítőt nyújt abból a „tudásanyagból”, amellyel román nemzetiségű kortársainkat felvértezik Erdély műemlékeinek, múltjának ismeretére. E sorok írója fül- és szemtanúja volt egy olyan előadásnak, amelyet a Kolozsvár központjában álló Mátyás-szoborcsoport előtt, nagyszámú tanuló okítására tartottak. Az idegenvezető-tanár magyarázata szerint, Mátyás király, Magyar Balázs, Kinizsi Pál… nem léteztek. A gyanútlan tanulók áhítattal nézték a híres Ioan Fadrus alkotást, a „jeles román személyiségek” szobrait. A magyarázó-ismeretterjesztő előadás ferdítései, jellemzőek. A Szent Mihály-templom melletti tér lovas királya, tehát nem Mátyás király, hanem Matei, a magyarok román királya. A Matei mellett álló hadvezérek: Baba Novac, Pintea Gligor… Az már nem érdekes, hogy e személyek nem lehettek a nagy magyar király kortársai. Bizonyára a helyes, az egészséges életmódnak, táplálkozásnak köszönhetően éltek matuzsálemi életkort. Sőt, még többet is élhettek volna, ha a kegyetlen magyarok nem teszik be lábukat Erdélybe, a 2600 éves szent román földre. Baba Novac, a szerb zsoldos katona, Mihály havaselvi vajda hadvezére volt, talán ma is élne, ha Kolozsvár magyar polgárai, eléggé el nem ítélhető módon, 1601-ben, megunva a zsoldosok fosztogatásait, a rablásokat, nem végeztették volna ki. Nem csoda, ha az utókor, Kolozsvár új telepesei, e román nemzeti hős tiszteletére a Szabók tornya (más néven a Bethlen bástya) mellett szobrot emeltek. A másik „kortárs”, Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után, mintegy 214 év elteltével jutott hasonló sorsra. Őt, Pintea Gligort, a nagybányai polgárok koncolták fel, ugyancsak katonái rablásai és tolvajlásai miatt, bár a betyárok a kurucok oldalán vettek részt a magyar szabadságharcban.
Ezek ismeretében érthető, hogy néhány évvel korábban, a 76 százalékban magyar lakosságú Sepsiszentgyörgy városában, az egyik magyar vezetésű és még magyar többségű iskola miért nem vehette fel Mátyás király nevét, miért ragaszkodtak a román nemzetiségű tanárok a Matei Corvinhoz.
Műemlék-ismertető magyar módra
Miután a fenti gondolatsor végére értem, döbbentem rá arra, mennyire szükséges a Mátyás-szoborcsoport történelmi valóságnak megfelelő bemutatása. Erdélyben már három-négy olyan nemzedék nőtt fel, amelyik nem tanulhatta a magyar történelmet. Mivel e kérdésről egész könyvet lehetne írni, ezért bővebben csak Mátyás király „román” származását, illetve a király moldvabányai „vereségét” ismertetem.
E gyönyörű szoborcsoport – az emlékmű gipsz mintája – az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, alkotóját a Grand Prix-díjjal tüntették ki. Hogy a művész mit akart kifejezni, azt legjobban a saját szavai érzékeltetik. Fadrusz Jánosnak a szoborbizottsághoz írt leveléből idézzük: „A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul, és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza, és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között”.
Maga a szultán, II. Mehmed, a világon saját magán kívül csak egy uralkodót ismert el, éspedig a magyarok királyát, Mátyást. A szoborcsoport fő alakjának, a babérkoszorús magyar királynak a neve természetesen Mátyás volt és soha nem Matei, még a mesékben sem, ahol mindent mondanak róla, de legtöbbször az Igazságos Mátyásként emlegetik. A lovát délcegen megülő király alakja erőt sugároz, olyan hadvezért mutat, aki győztesen tér meg a csatákból. A király előtt hűséges hadvezérei állnak. Bal oldalt az idős Magyar Balázst láthatjuk, amint sisakját levéve néz fel a királyra, mellette Kinizsi Pál szikár alakja emelkedik. Jobb oldalt Szapolyai István tárja szét karját, vállra vetett köpenyben szemléli a győzelmi lobogókat, míg az erdélyi vajda, Báthory István mindkét kezében zászlót tart. A három vértezett harcos alakja a győztes csatából való hazatérést szimbolizálja.
A szobor talapzatát a város főépítésze, Pákey Lajos tervezte, amely önmagában is művészi alkotás. Az emlékmű felavatására 1902. október 12-én került sor. Az emlékmű talapzatát a magyar címer díszítette, föléje a Mátyás király feliratot vésték. Az 1918 végi, decemberi román megszállás után, a magyar címert eltávolították, 1921-ben a szoborral szemben felállították a capitoliumi farkas-szobor másolatát. Néhány évvel később, 1932-ben, a talapzatára olyan táblát helyeztek el Nicolae Iorga szövegével, amelyet a történelemhamisítás iskolapéldájaként lehetne oktatni. Idézem: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.”
Mátyás király származása
A történelemhamisítás abban áll, hogy Mátyás királyról azt állítják, román nemzetiségű, és azt, hogy Moldvabányán vereséget szenvedett. Mindkét állítást érdemes elemezni. Mátyás király származását csak a legfontosabb nevekre korlátozva igyekszünk bemutatni. Kezdjük a bemutatást a király anyai ágával. A Szilágyiak négy nemzedékét név szerint ismerjük, magyar nemesek. Mátyás üknagyapja, Szilágyi Loránd, dédapja, Szilágyi Miklós a harctereken jeleskedő hadvezér, nagyapja, Szilágyi László boszniai és délvidéki hőstetteiért nyerte el a Temes megyei Horogszeg-kastélyt. Édesanyja Szilágyi Erzsébet. Ezen az ágon tehát nagyítóval sem találunk más nemzetiségűt.
Apai nagyapja Vajk szintén kardjával szerzett hírnevet és birtokot. A dédapát Serbanak (Sarbanak) hívták. Ő a 14. század második felében élt, akkor, amikor az 1330-as években Basarab tatár herceg kunokra, a kun vezetőrétegre támaszkodva megszervezte a vlachok (a korabeli magyar szóhasználatban az oláhok) államát. E vezetőréteg csak a 15. században románosodott el. Ennek ismeretében kétséges Mátyás király dédapját egyértelműen románnak nevezni, hisz nagyapja Vajk neve is török. Rásonyi László professzort idézem: „… a kunok jó katonák voltak. A legfényesebb pályát egy Munténiából bevándorolt kenéz család futotta be, melyből Vajk, Zsigmond király udvari vitéze származott. Az említett Vajk vitéz Hunyad várát kapta a királytól, és a Hunyadiak őse lett. A Vajk név István királynak megkeresztelése előtti nevét juttatja eszünkbe. A Vajk nevet a szlávból nem lehet magyarázni. De meg lehet oldani a törökből.” ...A Vajk nevet a szlávból nem lehet magyarázni. De meg lehet oldani a törökből.”
FOLYTATJUK
2010. május 6.: Mátyás a „román” király és „román vezérei”
FOLYTATÁS LAPUNK MÁJUS 5-I SZÁMÁBÓL
Mátyás román eredetének hívei az 1430 táján, Milánóban írt levélre (levelekre) hivatkoznak, amelyben Hunyadi Jánost „Oláh Jánosnak” írják. Ez többféleképp értelmezhető. Gondolhatunk arra, hogy Hunyadi Oláhországban, a vazallus magyar tartományban, valamilyen címmel, hatáskörrel bírt. Ne feledjük, 1439-ben nevezték ki szörényi bánnak. A Szörényi bánságot, a mai Olténiát, a középkorban még Kisoláhországnak is nevezték. Lehetséges az is, hogy a milánói hercegi udvarban a magyar király jeles kapitányáról tudták, hogy havaselvi származású. E megnevezés a származási helyet jelölte, akkoriban elterjedt szokás volt az, hogy a származási hely népességéről neveztek el családokat oláhnak, szásznak, tótnak, rácnak stb. De azt nem szabad elfelejteni, hogy a 15. század negyedik évtizedében a levélíró nem tudhatta, hogy az 1390-es években, amikor Serba fia Vajk Magyarországra telepedett, a vlach (oláh) állam vezetőrétegében még nagyszámban voltak kunok, illetve kun származásúak. Az oláh megnevezés tehát nem egyértelműen jelent etnikumot, mert Hunyadi Mátyás dédapja, nagyapja lehetett kun, türk blak, délszláv, elszerbesedett vlach is.
Nem szabad elfelejtkezni a többi lehetséges származtatással kapcsolatos forrásról sem. A híres nyomdász, Heltai Gáspár, az 1575-ben kinyomtatott Chronica az magyaroknak dolgairól című históriájában Mátyás apját, Hunyadi Jánost, a magyar király törvénytelen gyermekének mondja. Ő úgy tudja, hogy Zsigmond beleszeretett egy Morzsinai nevű nemesi család lányába, és e frigy eredményeképp született Hunyadi János. A király az áldott állapotba került leányt férjhez adatta Serba fiához, Vajkhoz. E származtatással megmagyarázható a Hunyadi család gyors felemelkedése, Hunyadi János példátlan karrierje.
Bonfini, a király olasz krónikása, a Hollós címer alapján, Mátyás származását a római Corvinusokig vezeti vissza. Egy másik elképzelés szerint, Hunyadi János édesanyja a bizánci császári család tagja volt. Mátyás egyik levelében a török szultánt, II. Mehmedet rokonának, azaz egyazon vérből származónak nevezi. A királyi udvarba menekült Dzsem török trónkövetelőről azt mondja a pápai követnek, hogy rokona, mert a görög nagyanyja nővérének a fia. E szerint II. Murát és II. Mehmed szultán anyai ágon Mátyás rokonai.
Egy biztos: Hunyadi János Magyarország kormányzójaként, a magyar történelem egyik legnagyobb birtokkal és hadsereggel rendelkező, római katolikus főura volt. Fia, Mátyás, a Szilágyiak hadvezéreket adó családjából is származva, Szilágyi Erzsébet nevelésében, magyar anyanyelvű és műveltségű, márpedig az etnikai hovatartozás kérdése mindig a nyelvi és művelődési hatások függvénye.
A király származásának ilyen részletes elemzésére azért volt szükség, mert még a magyar történészek is gondolkodás nélkül elfogadják Mátyás havaselvi román származását, miközben egy szót sem szólnak a Szilágyi-ág hadvezéreiről, illetve a származással kapcsolatos más történeti forrásokról. Akarva nem akarva, lehetőséget teremtenek a nacionalista román történetírásnak arra, Hunyadi Jánosból Iancu de Hunedoara-t és Mátyásból Matei-t „faragjanak”. Nem véletlen a Mátyás-szoborcsoport talpazatán olvasható szöveg, mely szerint Mátyás a saját nemzete, „a román” ellen harcolt.
Mátyás moldvai hadjárata (1467)
E csatát azért kell bővebben bemutatni, mert akárcsak Mátyás származásával kapcsolatban, még a magyar történelmi kiadványokban is találunk olyant, amelyik Mátyás király vereségét emlegeti. Ennek történelmi gyökere csupán annyi, hogy az 1460-as években Mátyás-ellenes összeesküvésre került sor. Mivel a lázadók, az elégedetlenkedők hátterében, felbujtásában Moldva vajdája, István állt, így érthető módon igyekeztek a királyt befeketíteni.
Miután Mátyás király 1467-ben a királyi hadak élén felszámolta az erdélyi lázadást, elhatározta, hogy megbünteti a török hűbéres és lengyelbarát Nagy Istvánt is. Bár késő ősz volt, Mátyás elrendelte a hadjárat megindítását. A király hadereje 12 ezer főnyi elit hadtestből állt és ennek vezetésére több tapasztalt hadvezért állított. A kor jeles, csatákban edzett hadvezérei: Giskra János, Magyar Balázs és Kinizsi Pál irányítják a sereget. A Szebenből kiinduló haderő 1467. november 2-án Segesváron pihent meg, majd november 6-án Erdővidék központját érintve a barcasági Földvár irányába haladt. November közepe táján átkeltek az Ojtozi-szoroson. A tehetséges moldvai vajda azonban időben értesült Mátyás hadi készülődéseiről és segítséget kért IV. Kázmér lengyel királytól. Bevágatta és eltorlaszoltatta a Keleti-Kárpátok szorosait. Ezek az intézkedések azonban nem tudták meggátolni a magyar király hadának az előrenyomulását, mert a magyar csapatok elhamvasztották a fatorlaszokat és szétverték a lengyel lovas alakulatokat. Mivel István vajda seregei csupán könnyűfegyverzetű lovasokból és gyalogosokból álltak, ezért nem merte vállalni a csatát egy olyan magyar hadsereggel szemben, amely kitűnően fel volt szerelve és kiképezve, amelyben a lovasság nagy része páncélos vagy félnehéz felszerelésű volt. Ebben az előnytelen katonai helyzetben a moldvai haditaktika csak a cselvetés, a portyázás és a felperzselt föld stratégiája lehetett.
2010. máj. 7.: Mátyás a „román” király és „román vezérei”
FOLYTATÁS LAPUNK MÁJUS 6-I SZÁMÁBÓL
Mátyás serege az Ojtozi-szoroson kelt át, már november 19-én elfoglalta Tatrosvásárhelyt, vagy Tatáros mezővárost (Tîrgu Trotuş), november 26-án Bákót (Bacău), majd a Szeret folyó völgyében haladt előre Szucsáva (Suceava) főváros felé. November 29-én már a jól megerősített Románvásárhelyt foglalták el. Itt került sor az első hosszabb pihenőre. Ez idő alatt István vajda több tárgyalást kezdeményezett, de a király és a tanácsadói nem hittek a vajda szóbeli ígérgetéseinek. A magyar királyi had – december 6-án – ellenállás nélkül folytatta útját. December 13-án sor került Moldvabánya megszállására. E római katolikus püspöki székhellyel büszkélkedő városkában, amelynek katedrálisát még 1410-ben építették, vert szállást a király. A főemberek, az udvari bandérium és a főtisztek katonai kíséretei kaptak helyet a város központjában, míg a hadsereg a városon kívül táborozott, mert nem tartottak semmilyen meglepetésszerű támadástól. Ez érthető volt, mert a vajda követei itt is felkeresték a királyt, de a megegyezésre ekkor sem kerülhetett sor, mert a követségnek nem ez volt a feladata, hanem a kémkedés, a királyi sereg stratégiai helyzetének a megfigyelése, valamint a közelgő moldvai orvtámadás gyanújának az elterelése. Ez bevált, a király és főemberei, valamint az egész magyar sereg békésen készült vacsorázni és lepihenni, nem gondoskodtak még őrségállításról sem, miközben a vajdai sereg óvatosan körülvette a várost, úgy, hogy a tábori poggyászt és a lovakat, a szekereket a közeli Somuz és Moldva folyók erdeiben hagyta. Lévén, hogy a városközpontot szászok és magyarok lakták, a támadók számára nem okozhatott különösebb gondot a város felgyújtása. Egyszerre több oldalról kezdtek hozzá a gyújtogatáshoz. Amikor Mátyás értesült a támadásról, akkor már nem lehetett alaposan megszervezni a védelmet, nem lehetett sánccal, szekérvárral körülvenni a szétszórt táborozókat, és egységes irányítás alá helyezni a sereget. A piactér és a város központjának védelmét maga a király irányította. Hamarosan két nyíllövés és egy dárdaszúrás éri, vérzik, de nem teszi le a fegyvert. Körülötte mindössze 200 veterán zsoldos, a királyi bandérium és a főemberek tömörülnek. A védelemben kitűnt a máramarosiak egy csoportja. Később az egyik vitézt köznemesi birtokkal jutalmazták.
Csak négy órás küzdelemben sikerült legyőzni az orvul támadókat. István is fogságba esett, de az egyik erdélyi hadnagy futni engedte az őrizetére bízott vajdát. A szemtanú, Janus Pannonius leírása szerént a moldvabányai csatában 11 ezer moldvai és 4 ezer magyar vesztette életét. E csatát kétség kívül Mátyás király nyerte meg. Győzött, de sebesülései, a tél gyors érkezése miatt, távol az utánpótlás lehetőségétől, kénytelen volt hazaindulni. Seregének háromnapi pihenőt engedélyezett, majd december 16-án elrendelte a hazatérést. Erdélyben a Gyergyó–Brassó vonalon haladt a nagy barcasági szász városba, ahol lehetőség nyílt a sebesültek ápolására.
A győzelem jelképeit, aranyozott hadilobogókat, a moldvai jelvényeket, a fegyvereket a budavári Boldogasszony templomban helyezték el. Az új hadjáratra, a Moldva-ellenes háborúra már nem került sor, mert István vajda követei a magyar királyi székhelyen vazallusi esküt tettek, elfogadták Mátyást hűbéruruknak.
E történelmi tények alapján, az olvasót nem kell meggyőzni arról, hogy a moldvabányai nagy moldvai győzelem, mennyire tekinthető „román” győzelemnek, mennyire jogos a Mátyás király szobrának talpazatán éktelenkedő tábla, illetve, hogy milyen szintű a történelemhamisítás. Mindazok, akik sérelmezik a szoborcsoporton elhelyezett, a legyőzött Moldvát jelképező zászlót, azok tehát megnyugodhatnak. 1940-ben, amikor Észak-Erdélyt visszaadták Magyarországnak, akkor természetesen nemcsak az etruszk (római?) farkast távolították el, de a hazug propagandaszöveget is, visszaállítva Fadrusz szoborcsoportjának eredeti állapotát. Pár év múlva, 1945-ben, amikor a szovjet hadsereg megszállta Kolozsvárt, a városvezetés a magyar Mátyás király felirat helyébe a latin nyelvű Mathias rex-et helyeztette. 1992. december elsején, Gheorghe Funar magyarellenes kolozsvári polgármester, a Mathias rex felirat alá feltétette az 1932-es táblát. Így adódik az a helyzet, hogy a fiatal nemzedék, e tábla felirata alapján, immár 18 éve ismét olvashat a saját, azaz a román nemzete ellen támadó Mateiről.
Most, amikor Kolozsváron véget ért a tizennyolcadik alkalommal megrendezett Mátyás napi rendezvénysorozat, amikor a magyar és a román kormány közös költségén, néhány hónap múlva befejeződik e szoborcsoport restaurálása, csak remélni merjük, hogy a táblára felkerül Mátyás király és vezéreinek neve. Természetesen nem Matei Corvin, Paul Chinezu, Ştefan Báthory, Ştefan Szapolyai, hanem édesanyjuk ékes magyar nyelvén: Hunyadi Mátyás, Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Szapolyai István és Báthory István. (Forrás: Történelmi Magazin)
KÁDÁR GYULA
A szerző történész
Szabadság (Kolozsvár)

Mátyás a „román” király és „román hadvezérei” (1.)
A román televízió egyik adásában egy olyan „dokumentumfilmet” láthattunk, amely alapján nehezen hihető, hogy a bemutatott város – néhány évtizeddel korábban –, magyar település volt.
Egy kívülálló semmiképp sem gondolna Kolozsvárra, arra a városra, amely az erdélyi magyar kultúra fellegvára volt, ahol az 1941. évi magyar népszámlálás szerint a románok számaránya alig érte el a 8,9%-ot. Nem meglepő tehát az, hogy az elmúlt félévszázadban igyekeztek megváltoztatni a város etnikai jellegét, miközben eltűntek a magyar feliratok, hagyományos magyar utcanevek, megjelentek az újabbkor műemlékei: Mihály vajda, Baba Novac, Avram Iancu szobra stb. A kisebbséggé vált őslakos magyarság még annyit sem érdemel, hogy a város nevét évszázados formájában használhassa. Az 1974-ben Kolozsvár nevét a volt diktátor, Nicolae Ceauşescu vezényletével, hatalmas tömeg előtt, győzelmi mámorban keresztelték át. Senkit sem érdekelt az őslakos magyarság érzékenysége. A Cluj-Napocára érkező külföldi turistának nincs honnan tudnia, hogy Kolozsvár magyar város volt, s a város története és műemlékei az őshonos magyarság kultúrájához, történelméhez kötődnek. Azonban a városismertető kiadványok többsége nem teszi lehetővé a történelmi magyar város tényszerű, tárgyilagos bemutatását.
Műemlék-ismertetés román módra
Az alábbi történet egy kis ízelítőt nyújt abból a „tudásanyagból”, amellyel román nemzetiségű kortársainkat felvértezik Erdély műemlékeinek, múltjának ismeretére. E sorok írója fül- és szemtanúja volt egy olyan előadásnak, amelyet a Kolozsvár központjában álló Mátyás-szoborcsoport előtt, nagyszámú tanuló okítására tartottak. Az idegenvezető-tanár magyarázata szerint, Mátyás király, Magyar Balázs, Kinizsi Pál… nem léteztek. A gyanútlan tanulók áhítattal nézték a híres Ioan Fadrus alkotást, a „jeles román személyiségek” szobrait. A magyarázó-ismeretterjesztő előadás ferdítései, jellemzőek. A Szent Mihály-templom melletti tér lovas királya, tehát nem Mátyás király, hanem Matei, a magyarok román királya. A Matei mellett álló hadvezérek: Baba Novac, Pintea Gligor… Az már nem érdekes, hogy e személyek nem lehettek a nagy magyar király kortársai. Bizonyára a helyes, az egészséges életmódnak, táplálkozásnak köszönhetően éltek matuzsálemi életkort. Sőt, még többet is élhettek volna, ha a kegyetlen magyarok nem teszik be lábukat Erdélybe, a 2600 éves szent román földre. Baba Novac, a szerb zsoldos katona, Mihály havaselvi vajda hadvezére volt, talán ma is élne, ha Kolozsvár magyar polgárai, eléggé el nem ítélhető módon, 1601-ben, megunva a zsoldosok fosztogatásait, a rablásokat, nem végeztették volna ki. Nem csoda, ha az utókor, Kolozsvár új telepesei, e román nemzeti hős tiszteletére a Szabók tornya (más néven a Bethlen bástya) mellett szobrot emeltek. A másik „kortárs”, Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után, mintegy 214 év elteltével jutott hasonló sorsra. Őt, Pintea Gligort, a nagybányai polgárok koncolták fel, ugyancsak katonái rablásai és tolvajlásai miatt, bár a betyárok a kurucok oldalán vettek részt a magyar szabadságharcban.
Ezek ismeretében érthető, hogy néhány évvel korábban, a 76 százalékban magyar lakosságú Sepsiszentgyörgy városában, az egyik magyar vezetésű és még magyar többségű iskola miért nem vehette fel Mátyás király nevét, miért ragaszkodtak a román nemzetiségű tanárok a Matei Corvinhoz.
Műemlék-ismertető magyar módra
Miután a fenti gondolatsor végére értem, döbbentem rá arra, mennyire szükséges a Mátyás-szoborcsoport történelmi valóságnak megfelelő bemutatása. Erdélyben már három-négy olyan nemzedék nőtt fel, amelyik nem tanulhatta a magyar történelmet. Mivel e kérdésről egész könyvet lehetne írni, ezért bővebben csak Mátyás király „román” származását, illetve a király moldvabányai „vereségét” ismertetem.
E gyönyörű szoborcsoport – az emlékmű gipsz mintája – az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, alkotóját a Grand Prix-díjjal tüntették ki. Hogy a művész mit akart kifejezni, azt legjobban a saját szavai érzékeltetik. Fadrusz Jánosnak a szoborbizottsághoz írt leveléből idézzük: „A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul, és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza, és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között”.
Maga a szultán, II. Mehmed, a világon saját magán kívül csak egy uralkodót ismert el, éspedig a magyarok királyát, Mátyást. A szoborcsoport fő alakjának, a babérkoszorús magyar királynak a neve természetesen Mátyás volt és soha nem Matei, még a mesékben sem, ahol mindent mondanak róla, de legtöbbször az Igazságos Mátyásként emlegetik. A lovát délcegen megülő király alakja erőt sugároz, olyan hadvezért mutat, aki győztesen tér meg a csatákból. A király előtt hűséges hadvezérei állnak. Bal oldalt az idős Magyar Balázst láthatjuk, amint sisakját levéve néz fel a királyra, mellette Kinizsi Pál szikár alakja emelkedik. Jobb oldalt Szapolyai István tárja szét karját, vállra vetett köpenyben szemléli a győzelmi lobogókat, míg az erdélyi vajda, Báthory István mindkét kezében zászlót tart. A három vértezett harcos alakja a győztes csatából való hazatérést szimbolizálja.
A szobor talapzatát a város főépítésze, Pákey Lajos tervezte, amely önmagában is művészi alkotás. Az emlékmű felavatására 1902. október 12-én került sor. Az emlékmű talapzatát a magyar címer díszítette, föléje a Mátyás király feliratot vésték. Az 1918 végi, decemberi román megszállás után, a magyar címert eltávolították, 1921-ben a szoborral szemben felállították a capitoliumi farkas-szobor másolatát. Néhány évvel később, 1932-ben, a talapzatára olyan táblát helyeztek el Nicolae Iorga szövegével, amelyet a történelemhamisítás iskolapéldájaként lehetne oktatni. Idézem: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.”
Mátyás király származása
A történelemhamisítás abban áll, hogy Mátyás királyról azt állítják, román nemzetiségű, és azt, hogy Moldvabányán vereséget szenvedett. Mindkét állítást érdemes elemezni. Mátyás király származását csak a legfontosabb nevekre korlátozva igyekszünk bemutatni. Kezdjük a bemutatást a király anyai ágával. A Szilágyiak négy nemzedékét név szerint ismerjük, magyar nemesek. Mátyás üknagyapja, Szilágyi Loránd, dédapja, Szilágyi Miklós a harctereken jeleskedő hadvezér, nagyapja, Szilágyi László boszniai és délvidéki hőstetteiért nyerte el a Temes megyei Horogszeg-kastélyt. Édesanyja Szilágyi Erzsébet. Ezen az ágon tehát nagyítóval sem találunk más nemzetiségűt.
Apai nagyapja Vajk szintén kardjával szerzett hírnevet és birtokot. A dédapát Serbanak (Sarbanak) hívták. Ő a 14. század második felében élt, akkor, amikor az 1330-as években Basarab tatár herceg kunokra, a kun vezetőrétegre támaszkodva megszervezte a vlachok (a korabeli magyar szóhasználatban az oláhok) államát. E vezetőréteg csak a 15. században románosodott el. Ennek ismeretében kétséges Mátyás király dédapját egyértelműen románnak nevezni, hisz nagyapja Vajkneve is török. Rásonyi László professzort idézem: „… a kunok jó katonák voltak. A legfényesebb pályát egy Munténiából bevándorolt kenéz család futotta be, melyből Vajk, Zsigmond király udvari vitéze származott. Az említett Vajk vitéz Hunyad várát kapta a királytól, és a Hunyadiak őse lett. A Vajk név István királynak megkeresztelése előtti nevét juttatja eszünkbe. A Vajk nevet a szlávból nem lehet magyarázni. De meg lehet oldani a törökből.” ...A Vajk nevet a szlávból nem lehet magyarázni. De meg lehet oldani a törökből.” (Forrás: Történelmi Magazin)
KÁDÁR GYULA
A szerző történész.
FOLYTATJUK
Erdély.ma

Tábla gyengébbeknek
Négynyelvű műanyag lappal ragasztotta le tegnap Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvezető alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport talapzata előtt levő Nicolae Iorga-idézetet.
A reggel fél hétkor elhelyezett táblát nyolc óra körül már el is távolították. "Bár az ilyen jellegű tevékenység eddig nem tartozott a BKB profiljába, úgy gondoltuk, valakinek be kell lőnie a becsületgólt, ha már illetékes vezetőink tehetetlenek. A fedőfelirat nem sértő és nem offenzív, a román–magyar közös múltra tesz utalást" – írja közleményében az akciót felvállaló BKB. A két aktivista a négy nyelven – román, magyar, német és angol – feliratozott műanyag lapot 6.30 óra körül helyezte el. A tábla szövege: "A szobor mellékalakjai balról jobbra: Magyar Balázs és Kinizsi Pál hadvezérek, Báthori István erdélyi vajda és Szapolyai István, Bécs kormányzója. Ştefan cel Mare moldvai fejedelmet a Magyar Balázs által vezetett székely csapatok is támogatták a törökökkel vívott 1475-ös, győztes vászlói csatában." Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiket kellett feddtek, Iorga-táblát fedtek
Hivatalosságaink határozatlan fellépésére hivatkozva Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott tegnap reggel a Mátyás-szoborcsoport talapzatán illegálisan elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára. Másfél órával később a módosított táblának már csak hűlt helye volt a szobornál, de a Iorga-idézetet még jó ideig takarították a ragasztótól. A tábla egyébként a szoborcsoport négy mellékalakját mutatta be román, magyar, német és angol nyelven, kihelyezéséért pedig a BKB sajtóközleményben vállalta a felelősséget: „Bár az ilyen jellegű tevékenység eddig nem tartozott a BKB profiljába, úgy gondoltuk, valakinek be kell lőnie a becsületgólt, ha már illetékes vezetőink tehetetlenek.”
Hantz Péter szerint a műanyagtáblát egy hivatalosan nem létező táblára ragasztották rá, ezért nem számolnak különösebb következményekkel. „Arra számítottunk, hogy 10 percnél tovább nem fog élni a tábla, de másfél órán keresztül ott volt” – nyilatkozta lapunknak Hantz, hozzátéve, hogy több ragasztóval és pontosabb szervezéssel tovább takarhatta volna a BKB táblája a Iorga-idézetet.
Az ügyvivő alelnök szerint Romániában minden elképzelhető azon kívül, amit a természet törvényei nem engednek, de „nem büntethetnek, amiért a szemetet letakarjuk”.
Az egyetemi tanár sajnálattal közölte, hogy a magyarok között is magas azoknak az aránya, akik nem ismerik a négy mellékalak kilétét, továbbá a történelmi hűtlenséget tartalmazó Iorga-idézet helyett inkább a közös múltról tanúskodó táblának lenne ott a helye a szobor talapzatán, mint ahogyan az általa kihelyezett is a magyar–román közös múltra utalt.
„Hivatalosságaink a Iorga-tábla illegális kihelyezése óta nem tesznek egyebet, csak a kezüket tördelik” – jegyezte meg Hantz, aki egyben beszámolt egy kilátásba helyezett újabb BKB-pályázat tervéről is: „Valószínűleg a korábbi, Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel kapcsolatos magyar nyelvű tábla elhelyezéséhez hasonló pályázatot hirdetünk meg. Jutalomban részesül az, aki sértő táblákat helyesbít, vagy magyar nyelvű táblákat függeszt ki oda, ahonnan az hiányzik”.
Hantz Pétert egyébként tegnap délután 3 óráig sem a városháza, sem pedig a rendőrség nem kereste meg az eset kapcsán. Hantz értesülései szerint a városháza a teljes engedetlenségi megmozdulást tagadta.
A műanyagtábla kihelyezéséről készült fotóriport megtekinthető a Szabadság honlapján (www.szabadsag.ro), a Riport rovatban.
• A tábla szövege: „A szobor mellékalakjai balról jobbra: Magyar Balázs és Kinizsi Pál hadvezérek, Báthori István erdélyi vajda és Szapolyai István, Bécs kormányzója. Ştefan cel Mare moldvai fejedelmet a Magyar Balázs által vezetett székely csapatok is támogatták a törökökkel vívott 1475-ös, győztes vászlói csatában.”
(K. H. I.) Szabadság (Kolozsvár)