Kós Károly-vándorkiállítás nyílt Kolozsváron
A Karolina téri ferences kolostor refektóriumában nyitották meg tegnap délután a Kós Károly világa 1907–1914 című vándorkiállítást.
Az ötödik helyszínéhez érkezett tárlat ötletgazdája Anthony Gall építész, Kós Károly-szakértő és Fabó Beáta, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja és Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának köszöntő szavai után Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának igazgatója kijelentette: Kós Károly ma is összeköti a magyar nemzet fővárosát Erdéllyel, Kalotaszeggel, Kolozsvárral és Székelyfölddel, mert emblematikus alkotásaira mindenhol mindenki büszke lehet. A kiállítás hétfőtől szombatig 11 és 17 óra között tekinthető meg, a március 11-i záróünnepségre, amelynek keretében a bővített katalógust bemutatják, Anthony Gallt is várják.
Szabadság (Kolozsvár),

Kiállítás a Kós Károly-i életmű legtermékenyebb szakaszáról
Közösségi eseménnyé vált a Kós Károly Vándorkiállítás kolozsvári megnyitója február 2-án a ferences rendi kolostor refektóriumában, hiszen nem csak a szűk szakma volt kíváncsi a tárlat anyagára.
Először archív felvételről hallgathattuk meg, amint Kós Károly Erdélybe való hazatérését indokolja, majd Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) igazgatója és Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának (BFL) igazgatója szólt az egybegyűltekhez.
Szabadság (Kolozsvár),

Intherethnia: 2015-ben mindenki otthon lesz Kolozsváron
Intherethnia – Magyarok Európa Ifjúsági Fővárosában címmel tanácskozást tartottak kedden a kolozsvári magyar közélet képviselői. A Sapientia egyetem új épületében tartott konferencia apropója, hogy 2015-ben Kolozsvár viseli a megtisztelő Európa Ifjúsági Fővárosa címet.
Mivel és hogyan tud hozzájárulni a kincses város magyar közössége ehhez az egy éven át tartó rendezvényfolyamhoz, amelynek végén – a remények szerint – Kolozsvár fiatalos, dinamikus és vonzó városként rajzolódik ki Európa mentális térképén? Erre a kérdésre keresték a választ a konferencia résztvevői.
Hogy az Ifjúsági Főváros nemcsak a fiatalok és nemcsak a tősgyökeres kolozsváriak szívügye, mi sem bizonyította jobban, mint a nagy érdeklődés és a rengeteg ötlet, tanács és ajánlat a Sapientia egyetemen tartott megbeszélésen. Fiataloktól a nyugdíjasokig sokan jöttek észrevétellel, programtervvel vagy egyszerűen csak segítséget ajánlottak fel a következő évi nagy hajrára.
Ifjúsági tájfutó-versenyt, templomok közötti zarándoklatot, éjszakai buszjáratokat, utcaszínházat és utcazenész-fesztivált, Mattis Teutsch János kiállítást és ifjúságszociológiai konferenciát, alternatív, többnyelvű istentiszteleteket, Kolozsvár programkínálatát összegyűjtő portált szeretnének a kolozsvári magyarok városukban látni 2015-ben, amikor a kincses város Európai Ifjúsági Fővárosa lesz. A sor természetesen itt nem zárul le: Farkas András, a projektet menedzselő SHARE Kolozsvár Föderáció vezetője csak most kezdte meg írni és összegezni azt a hatalmasnak ígérkező listát, amelynek alapján megszervezik, strukturálják majd a jövő év rendezvényeit. Az Ifjúsági Főváros – mondta Farkas András – lényege éppen abban rejlik, hogy nem egy központi szerv találja ki és osztja le a programokat, hanem olyan a struktúrája, mint egy százlábúnak: a civil szféra, az egyházak, az ifjúsági szervezetek, a nemzeti közösségek, az önkormányzat, a politikum és persze az egyének tartják majd mozgásban.
A konferencián jelen volt Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára is, aki az anyaország teljes támogatásáról biztosította Kolozsvárt ebben a projektben. Az államtitkár asszony példaértékűnek nevezte azt, ahogy a város magyarsága évről-évre megszervezi a Kolozsvári Magyar Napokat, valamint azt is, hogy az Ifjúsági Főváros kezdeményezés szintén egy magyar csapattól indult el, amelybe bekapcsolódtak román civil szervezetek és a városi önkormányzat is. „Nagyon örülök, mert a projekten közösen munkálkodó fiatal generáció ezzel azt bizonyítja, hogy túl tud lépni a régi ellentéteken” – mondta Répás Zsuzsanna.
Horváth Anna: a sokszínűség erőforrás
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szerint a 2015-re megítélt ifjúsági főváros cím soha vissza nem térő lehetőség Kolozsvárnak arra, hogy ismertté váljon az európai ifjúság körében, megmutassa a nemzeti sokszínűségéből származó értékeit. A kolozsvári közösségeket is megtaníthatja arra, hogy a békés egymás mellett élés gyakorlata mellett immár értéket is lássanak a sokszínűségben. „Érezzék, hogy ez a sokszínűség erőforrás, amivel kevés európai város rendelkezik" - fogalmazta meg a célt Horváth Anna alpolgármester, hozzátéve, hogy a jeles év végén, az Ifjúsági Főváros méltó zárómozzanataként Kolozsváron szeretnék megrendezni a 2015-ös taizéi találkozót.
Magdó: visszaszorítani a múlt árnyékait
Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja arról beszélt: 2015 lesz a nagy lehetőség arra, hogy a múlt árnyékait visszaszorítsa a város. Ugyanakkor a kapcsolatépítés kiváló alkalma is, hisz a kolozsváriak már fel is vették a magyarországi ifjúsági szervezetekkel a kommunikáció fonalát. „Az Ifjúsági Főváros egyik célja a mi szempontunkból az, hogy megmutassuk Európának: Kolozsvár magyar város is, amelynek életében, kultúrájában a magyar közösség meghatározó szerepet játszik” – mondta a főkonzul.
Tonk Márton, a Sapientia egyetem dékánja máris öt rendezvényt sorolt fel, amely a kolozsvári egyetemi közösség javaslatára a tudományos vonulatot erősíti majd az Ifjúsági Fővárosban: többek közt azt, hogy a magyar Országos Tudományos Diákköri Konferencia egy részét – első alkalommal - az anyaország határain kívül, Kolozsváron tartják majd.
Bodor László, az RMDSZ főtitkárhelyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy szükség van az egész erdélyi régió fiatalságának bevonására, ezáltal fogja minden erdélyi magyar magáénak érezni az Ifjúsági Fővárost. Székelyföldi és partiumi ifjúsági rendezvényeket is be kell emelni a projektbe, vélekedett Bodor László.
Gergely Balázs: felelősség is
Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke azt hangsúlyozta, hogy a 2015-ös évvel járó cím nemcsak lehetőséget, hanem felelősséget is magában hordoz. „Most van itt az alkalom, hogy megmutassuk, milyen kincsek rejlenek a ’kincses város” ládájában” – fogalmazott, hozzátéve, reméli, hogy a Mátyás-szoborcsoport elé, a magyarok tiltakozása ellenére kihelyezett „Iorga-tábla” eltűnik 2015-re. Ugyanakkor ígéretet tett, hogy a jövő évi Kolozsvári Magyar Napok az Ifjúsági Főváros jegyében zajlanak majd.
Talpas Botond, a Magyar Ifjúsági Konferencia regionális elnöke azt mondta: van egy „magyar főváros-része” is ennek a projektnek. Próbatétel ez ugyanakkor, mondta, hisz a Kárpát-medencében Kolozsvár az első város, amely ezzel a címmel büszkélkedhet. A legfontosabb hozadéka a 2015-ös évnek mégis a következő évtized lesz: ha minden jól megy, az Ifjúsági Főváros örökre megváltoztatja Kolozsvár státusát Európa mentális térképén. A végső cél a fiatalok számára vonzó, dinamikus, kellemes élményeket hagyó város képének kialakítása, ahol jó lenni és még jobb visszatérni.
T. Koós Imola
maszol.ro,

Nemzetpolitikai alapismeretek
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvény termében mutatták be, Magyarországon kívül, először azt az igen értékes tartalmat magába foglaló tankönyvet, amelynek címe: Nemzetpolitikai alapismeretek a közszolgálati tisztviselők, valamint egyetemisták számára készült.
2013-ban, dr. Kántor Zoltán szerkesztésében megjelent 220 oldalas kiadvány a magyar társadalom nemzetpolitikájáról, a külhoni magyarság önszerveződéséről, demográfiai és oktatási helyzetéről, a magyar állampolgárság kérdéséről, a nemzetpolitika és kormányzat viszonyáról nyújt ismereteket.
A könyvet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adta ki. „A könyv a nemzetpolitika tartalmának kifejtését több tudomány-terület metszetében vizsgálja, így valamennyi érdeklődő állampolgár számára is rendszerezett, mélyen elemző tudásanyagot kínál.”
Könyvbemutató
A rendezvényen jelen voltak Kántor Zoltán, a magyar Nemzetpolitikai Intézet igazgatója, a kiadvány szerkesztője, szerzője és Illyés Gergely szerző.
Magdó János főkonzul felvezető beszédében elmondta, hogy a könyv időszerű és aktuális. Három fejezetben tárgyalja a külhoni magyarok kérdését. Olvasva a könyvet, érdekesnek találta, miként változott az idők folyamán a jobb és baloldali pártoknak a külhoni magyarság kérdéséhez való viszonyuk, melyet Kántor Zoltán a „Nemzet, állam, kisebbség” című fejezetben tárgyal.
Antall József miniszterelnök tízmilliós országnak a kormányfőjeként- „lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.”
„Horn Gyula közjogilag tízmillió magyar miniszterelnökének tekintette magát, Orbán viszont Antall gondolatát tette magáévá… Aztán jött Medgyessy Péter, aki áthidaló megoldásként közjogilag ismét tízmillió magyar miniszter elnöke lett, de tizenötmillió magyarért vállalt felelősséget, majd Gyurcsány Ferenc, aki úgy gondolta, hogy „tizenötmillió magyar nevében, tizenötmillió érdekében” fog cselekedni.” Hangsúly eltolódások figyelhetők meg.
A könyv olvasmányos, nem komplikálják fölösleges szakismeretek – mondta Magdó János.
Dr. Bodó Barna, a Sapientia, EMTE oktatója tankönyvként, kézikönyvként határozza meg a kiadványt. Ilyen jellegű könyv nem jelent meg a Kárpát-medence kisebbségi kérdés által zaklatott területén. Minden nemzetnek meg van a határon túli kisebbsége.
Magyarország, a többi kelet-közép európai szocialista országhoz hasonlóan, a kommunizmus idején a kisebbségi kérdést az ország belügyének tekintette. Nem gondolkodtak nemzetpolitikai szempontból.
A könyv 3 fejezetében tárgyalják a külhoni magyarság problémáját. Illyés Gergely „ A szomszédos országok politikai rendszere. Külhoni magyar pártok” című írásában 6 ország, köztük Románia, közjogi berendezkedését, etnikai viszonyait, kisebbségi jogokat elemez. Hogyan kell sajtóhíreket értékelni? Szerinte fontos a közigazgatásban dolgozók számára, hogy megismerjék a szomszédos országok politikai rendszerét.
Kapitány Balázs a külhoni magyarok demográfiai kérdését taglalja. Ilyen könyv még nem jelent meg- vélekedett. Azért készült, hogy a köztisztviselők számára bizonyos ismereteket nyújtson e téren.
Papp Z. Attila a külhoni magyar oktatásról nyújt átfogó képet. „Külön alfejezetben foglalkozunk a határon túli magyar oktatás belső világára utaló, a nemzetközi felmérésekből leszűrhető folyamatokkal, valamint azzal is, hogy ebben a komplex világban milyen lehetőségei vannak az anyaországi támogatások sikerességének.”
Kántor Zoltán „Nemzetpolitika és kormányzat” című írásában az európai trendekről, a magyar-magyar párbeszéd formáiról, a támogatás politikáról, a nemzetpolitikai programokról értekezik. A cél, hogy a magyar közigazgatást érzékennyé tegyék a kisebbségi kérdés iránt. A köztisztviselők ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban bizonyos ismeretekkel kell, rendelkezzenek. Vizsgáznak. A külhoni magyarokra vonatkozólag megfelelő információkkal kell, rendelkezzenek.
Bodó Barna szerint a könyvet gazdagítani lehetne az illusztrációs anyag felhasználásával, mert e nélkül nem biztos, hogy látjuk a folyamatot. A képi átadás információ- növelő.
Táblázatok és ábrák pontosítják az információkat. A könyv gazdag könyvészeti anyaggal rendelkezik.
A 2010-es kormányváltást követően a nemzetpolitika gyökeresen átalakult. A 2011-ben kihirdetett Alaptörvény Alapvetés fejezetének D) cikke kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal”
A szerkesztőnek feltett kérdésemre: Ezt a valóban fontos tankönyvet, a Kárpát-medencében még hol szeretné bemutatni, ilyen nagy számú közönségnek? „Ahova hívnak, megyek”- válaszolta.
Pro Minoritate díj Kántor Zoltánnak
Az est második felében, Kántor Zoltánnak átadták a Temesvári Szórvány Alapítvány Pro Minoritate díját.
Laudációt mondott dr. Bodó Barna, az alapítvány elnöke.
„Kántor Zoltán, a Szórvány Alapítvány által alapított Pro Minoritate Díj egyik 2013-as kitüntetettje temesvári.
Mivel díjunk által a szórvány ügyével való törődést kívánjuk visszaigazolni – fontos. Kétszeresen is az.
A szórványkérdés elsősorban nem a szórvány ügye. Mi, akik lassan két évtizede foglalkozunk a szórványkérdéssel, ezt mindig elmondjuk, ha a kontextus úgy hozza. El kell mondanunk, mert a szórványt olyan helyi közösségként értelmezzük, amely identitását külső segítség, eszmei-intézményi- anyagi támogatás nélkül képtelen hosszabb távon megőrizni. A szórvány esetében kimutathatóan jelen van a strukturális asszimiláció, amikor külön politikai szándék és nyomás nélkül a helyi közösség számbelileg és identitásában is mindegyre gyengül. A szórványt kívülről kell, nemzetpolitikai szempontok és elvek jegyében támogatni, lévén a szórvány a nemzet határa. És ki nem védi a saját határait? – tehető fel a költőinek minősülő kérdés.
Tehát a szórványt szolgáljuk a Pro Minoritate Díj adományozásával.
Ha pedig a díjazott kutató éppenséggel a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója – akkor talán itt pontot is tehetnék laudációm végére. Pontot, hiszen a nemzetpolitika kutatójának éppen az a feladata, hogy megtalálja azokat az elméleti érveket és kijelölje azokat a közpolitikai kereteket, amelyek révén a szórvány esélyt kaphat. És Kántor Zoltán ezt teszi nemcsak akkor, amikor politikai elemzéseket készít, pl. az óvodások vagy a kisiskolások évének programjaihoz, hanem akkor is, amikor – más regiszterben, természetesen – nemzetstratégiát készít elő.
De Kántor Zoltán az egyetemi oktató és kutató is idézhető, hiszen az egykori temesvári szociológusból, aki a Közép-Európai Egyetem mesteri programjára érkezett Budapestre lassan két évtizede, akkor fedezte fel maga számára a nemzet fogalmát, amelynek kutatásával azóta is foglalkozik. Ha ma valaki a magyar politológiában nacionalizmus-elmélettel foglalkozik, akkor Kántor Zoltán munkáit nem kerülheti meg. És a nacionalizmus-elméletektől egyenes az út a kisebbségtudományig, díjazottunk másik előszeretettel művelt tudományos szakterületéig. Kántor Zoltán a kisebbségpolitika és a nacionalizmus-elmélet nemcsak magyar kontextusban ismert és elismert képviselője.
Hadd térjek vissza az indító gondolathoz, Kántor temesvári mivoltához.
A tudományos témaválasztás és a közéleti szerepvállalás Kántor Zoltán esetében egyértelműen igazolják: nem felejti el, honnan indult szakmai pályája. Köszönjük neki a téma iránti hűséget, és ugyanakkor el is várjuk ezt tőle. Elvárjuk, mert bár temesvári hallgatóként (még) nem ez a kérdéskör volt szakmai prioritásainak előterében, de itt élte meg azokat a helyzeteket, itt tapasztalta meg azokat a folyamatokat, amelyeket ma, értelmező szándékkal visszatekintve helyesen tud kezelni, beilleszteni a most kialakuló elméleti keretekbe. A szűkebb pátria, a gyermekkor és a fiatalság hangját és képét magával viszi az, akinek fontosak a gyökerek.
Kántor Zoltán számára fontosak.
Azt állítottam, hogy Kántor Zoltán temesvárisága kétszeresen fontos. Ez, a második, szociológiai méretekben megmutatkozó jelenségre utal.
A szórvány, éppen a fent jelzett jellegzetessége okán, nem rendelkezik megtartó képességgel. A szórvány képtelen otthon tartani értékeit. Példák, sikeres emberek sorát idézhetném, és nem csupán a legnagyobbakét, klasszikusokét. A magyar irodalom és művészet nagyjainak során adta Temesvár és a temesi táj, ha csak az utóbbi évszázadra gondolunk, innen indult Kós Károly és Méliusz József, Bartók Béla és Hauser Arnold, Kurtág György és Kerényi Károly, Herczeg Ferenc és Brocky Károly. És csak a legnagyobbak neveit soroltam fel.
Megkísért a kérdés: ha itt maradnak, vajon ugyanazt az irodalmi-művészeti pályát futják-e be? Hajlok a nemleges válaszra. Csak az utóbbi két évtizedben jeles temesvári írók, újságírók, művészek, kutatók sora költözött el innen – a szakmai boldogulás útjait keresve.
Minden szórvány a magyar irodalom és tudomány számára vidék. Temesvár is az. Nincsenek olyan intézményeink, nincsenek egyetemi katedráink, nincsenek szerkesztőségeink, nincsenek olyan szellemi műhelyeink, amelyek az itt kibomló tehetségek számára megfelelő vonzerőt gyakorolnának. Ezzel magyarázható az ismert jelenség: szórványban szellemi mindenesekkel szoktunk találkozni, akik magad uram alapon végzik dolgukat.
Ha Temesvárott marad, Kántor Zoltán nem futja be azt a szakmai pályát, amelyért most mi, temesváriak, díjat adományozunk neki.
Temesvár a magyar politikatudományban (is) vidék.
Díjunk tehát egyfajta elkötelező gesztus is: Kántor Zoltán, Te számunkra mindig elsősorban temesvári leszel. Ezt a szempontot kell beépítened a nemzetről szóló mondandódba.
Tudjuk, sikerülni fog.
Ehhez kívánunk Neked és családodnak megértést, kitartást, türelmet.
Köszönjük, amit tettél értünk és azt is, amit ezután fogsz.”
Csomafáy Ferenc
Erdon.ro,

Ifjúsági konferencia Kolozsváron
Kolozsváron, a Sapientia, Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épületének Aula Magna termében tartották meg az Intherethnia- Magyarok Európa Ifjúsági Fővárosában című ifjúsági konferenciát.
Az előadók dr. Tonk Márton dékán (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem). Farkas András- ügyvezető igazgató (SHARE Kolozsvár Föderáció). Répás Zsuzsanna- helyettes államtitkár, (KIM, Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság). Magdó János főkonzul (Magyarország Főkonzulátusa, Kolozsvár). Bodor László főtitkár- helyettes (RMDSZ). Gergely Balázs- elnök (Kincses Kolozsvár Egyesület). Talpas Botond- regionális elnök (Magyar Ifjúsági Konferencia).
2015-ben Kolozsvár Ifjúsági főváros címe a város számára lehetőségeket, elvárásokat és felelősséget jelent. A teendőkről, programokról, a rendezvény-sorozatok hatékony menedzselésének szükségességéről értekeztek.
Az eseményt megelőző sajtótájékoztató, de magát az ötletbörzéhez hasonlító tárgyalási folyamat nagyon figyelemre méltó, mert egy jól átgondolt cél minél eredményesebb megvalósítására reflektál. A kisebbségben élő polgárt nagyon befolyásolja az a helyzet, melyben neki naponta élnie kell. Ezt az életérzést kell úgy kanalizálnia, hogy számára kellemes, nyugodt mindennapok legyenek. Tehát nem véletlenül jöttek 2014 februárjában Kolozsvárra. Mert egy ilyen rendezvényt megfelelő módon megszervezni több száz intézménnyel, civilszervezettel, vállalkozókkal kell egyeztetni. Az Európa Ifjúsági Fővárosa Program a kolozsváriak ötleteit, kezdeményezéseit és projektjeit jelenti.
Tulajdonképpen egy elfogadható nemzetkép megalkotásának kezdeti szakaszban levő állapotát hivatottak megbeszélni, a követendő útszakaszok különböző állásait. A végcél bemutatni a hajdani Kolozsvár jövőbeli képét. Kolozsvár Erdély legnagyobb városa, több mint 350 ezer lakossal. A 2015-ben megrendezésre kerülő rendezvénysorozatnak olyannak kell lennie, hogy a több százezres látogató olyan élménnyel hagyja el Kolozsvárt, amely pozitívan beivódik emlékeibe.
Felszólalók
Farkas András ügyvezető igazgató elmondta, hogy Kolozsvár megnyerte a pályázatot, 2015-ben Európa Ifjúsági Főváros lesz. A következő időszakban tartalommal kell megtölteni a rendezvény-sorozatot. Olyan programokat szervezzünk, amely nemzetközi, magyar és román jellegű. Fontos az eseménysorozatok megtervezése, kivitelezése, összehangolása.
Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős államtitkár
hangsúlyozta, Kolozsvár hatalmas szellemi hagyatékkal rendelkezik, önálló egyetemi központ. A „funari örökség” nyomot hagyott, de sikerült túllépni a sérelmeken. Értékesnek tartotta a Kolozsvári Magyar Napok rendezvény-sorozatát, amely során a magyarság meg tudta mutatni a régiónak az értékeit, birtokba vette a Főteret, a várost. Kezdeményezésükben nem maradtak egyedül, magyar és nem magyar testületek, az önkormányzat is felkarolta. Ebből az eseménysorozatból Kelet- Közép Európa is profitált. Mindez megerősíti a kolozsvári magyarság erejét.
Magdó János főkonzul kiemelte, a Főkonzulátus az Ifjúsági Konferencia társrendezője. Úgy gondolták, itt a helyük, segítenek, ahogy tudnak. Segítettek a pályázatnál, a kapcsolatépítésben, Brüsszelben segítettek a város- imázs alakításában. Megkeresték a magyar ifjúsági szervezeteket, hogy esetleg csatlakozzanak a rendezvényhez, lehet közös program is.
A Főkonzulátus, 2015-ben jobban fog összpontosítani az ifjúsági rendezvényekre. Kiállítást szerveznek, melyen a fiatal művészek alkotásai tekinthetők meg. Az Európa Ifjúsági Fővárossal kapcsolatos filmeket vetítenek.
Kolozsvár történetében volt 12 év (Funar korszak), melyre már kevesen gondolnak. Azonban a múlt árnyékai még kísértenek. 2015-ben ezeken az „árnyékokon” túl kell lépni. Az ifjúsági főváros sikere azon múlik, mennyire tudják visszaszorítani az „árnyékokat”.
Horváth Anna alpolgármester felel az ifjúsági projektekért. Az alpolgármester asszony szerint 2015 egyedi és megismételhetetlen lehetőséget jelent a város számára, de hatalmas felelősséget is. Ugyanakkor 2015 jelenti az Európa Kulturális Főváros címre vonatkozó pályázat leadási határidejét. A Kolozsvár- Európa Ifjúsági Főváros projekt sikeres megvalósítása bizonyos mértékben befolyásolhatja, hogy a város elnyerje az Európa Kulturális Főváros címet.
Egyedi lehetőséget jelent a város számára, melynek értékei- a több nemzetiség, a különböző vallások egymás melletti léte- a sokszínűséget mutatják. Az önkormányzatnak kettős viszonyulása van a grandiózus programhoz. Egyrészt koordinálja, megoldást keres, másrészt a civil szervezetek kezébe adja a projekt megvalósítását. Az önkormányzat kétszeresére növelte a kulturális anyagi alapot.
2015. december 28.-a rendezvényzáró nap. A Taizé Találkozót Kolozsváron tartják.
Talpas Botond, regionális elnök szerint a magyar fiatalok nem a repülővel érkeznek Kolozsvárra, hanem vonatjárattal. Ezért a várossal kapcsolatban megfelelő tájékoztatás szükséges. Kolozsváron 15.000 magyar egyetemista , 20.000 magyarul tanuló fiatal van. Mindeniknek meg van a helye. Kapcsolatokat akarnak teremteni a kolozsváriak, az idős és a fiatal nemzedékek között. Hídépítő szerepet szeretnének betölteni.
Gergely Balázs szerint a Kolozsvári Magyar Napok a civil szervezetek közti összefogást teremtette meg. 2016 jelentős év a város számára, mert Kolozsvár 700 éves születés napját ünnepli. Ekkor kapta meg a városi rangot.
Dr. Tonk Márton dékán megjegyezte, hogy az ifjúsági város logójában benne van a sokszínűség és multikulturalizmus. Beszélt a 2015- megvalósulandó programokról, mint például a FFeST Diák-filmfesztivál, ahol az ifjúsági fővárosokkal kapcsolatos filmeket fognak vetíteni. Tudományos diákkonferenciát szerveznek. Lesz Európa Parlament- szimulációs játék.
A jövő év szeptemberében fog lezajlani a Fiatal jogászok nemzetközi konferenciája.
Farkas András felkérte a jelenlevőket, javaslatokat fogalmazzanak meg a rendezvény-sorozat minél sikeresebb megvalósításához. Ötletbörze formájában rendkívül sok, értékes javaslat hangzott el.
A konferencia szervezőinek elemző munkássága következményeként egy jól kontúrozott programajánlat körvonalazódott, mely sikeresem betöltheti a 2015-év majd minden napját.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro,

Tömeg köszöntötte a százéves Cs. Erdős Tibort
Festményeiből összeállított kiállítással, anekdotákkal és születésnapi tortával köszöntötték Kolozsváron az erdélyi képzőművészet doyenjét, Cs. Erdős Tibort századik születésnapján. A magyar Főkonzulátus előadóterme ez alkalommal szűkösnek bizonyult: sokan be se fértek a helyiségbe, az ajtóban állva, pipiskedve próbálták nézni és hallgatni a százéves művészt, aki gyermekkori kópéságainak emlékeivel szórakoztatta a népes közönséget.
Az éppen 100 éve, 1914. február 27-én született Cs. Erdős Tibort Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja házigazdaként, Kolozsi Tibor tanítványként és jóbarátként, Németh Júlia műértő csodálóként köszöntötte, de eljött az ünnepségre és laudációt mondott Ioan Horvath Bugnariu, a Képzőművészeti Egyetem tanára, sőt Berettyóújfalu polgármestere is, mivel az ünnepelt Berettyóújfaluban született és ebben a határmenti városkában töltötte első gyermekéveit.
Németh Júlia műkritikus felidézte azt a húsz évvel ezelőtti emléket, amikor Cs. Erdős Tibort nyolcvanadik születésnapján köszöntötték, és „visszatekintést” vártak volna tőle – a művésznek azonban esze ágában sem volt visszatekinteni, sőt: nyolcvanadik életéve után egy újabb, rendkívül termékeny korszaka kezdődött. Az utóbbi két évtizedben születtek meg olyan emblematikus munkái, mint a Kalotaszegi Madonnaként is emlegetett Európa elrablása, vagy a széki tragédiát színekbe-formákba öntő Apokalipszis.
Ami a leglényegesebb Cs. Erdős Tibor művészetében, az a sokoldalúság és a kísérletező kedv. Habár mindvégig a figuratív festészet híve maradt – mondta Németh Júlia - , a művész egy személyben festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. A műkritikus felhívta a figyelmet a kolozsvári kiállításon is megtekinthető Széki lányok festményre, amely „fekete-piros szakralitásával akkor is fennmaradna a művészet történetében, ha a festő semmi mást nem alkotott volna élete során, csak ezt az egy képet.”
Maga az ünnepelt arról beszélt: a művészet valójában a világ gyermeki felfogásából fakad, egy rejtély, amelynek a gyermek még birtokában van (hisz rajzol, festeget, öntudatlanul is művészileg reprodukálja az élményeit), később, 14-15 éves korban azonban legtöbbjük elveszti ezt a titokzatos tudást. Néhányan azonban tovább alkotnak, felidézik, dédelgetik az emlékeiket – és ez a művészet, mondta a mester.
Cs. Erdős Tibor elmesélt néhány anekdotát gyermekkorából a hallgatóság nagy gyönyörűségére: például, hogy folyton elcsatangolt otthonról, sokszor a rendőrség segítségével találták meg, egyszer pedig templomba menés helyett bebújt a disznóólba, és amikor rátaláltak a felnőttek, ő, 4-5 éves gyermekként együtt szopott a kismalacokkal a kocától. Első rajzának történetét is felidézte: „Miután apámat elvitték katonának, egyszer keresztanyám kivitt az állomásra. Rámutatott a gőzösre: tudod, hogy ezzel vitték el apádat? – kérdezte. Amikor hazamentünk, első dolgom az volt, hogy lerajzoltam azt a vonatot. A gyermek nagyon együtt él az élettel, a mindennapokkal. A művészet pedig az, ha ezeket az élményeket felnőttként, idős korában is tudja reprodukálni.”
Cs. Erős Tibor azt is elmondta magáról: legizgalmasabb feladatnak mindig a portréfestést, -rajzolást tartotta. „Hogyan tudom élővé tenni a szemet, a szájat, a tekintetet? Ehhez valami olyasmi kell, ami már majdnem isteni attitűd” – vallja a mester.
T. Koós Imola
maszol.ro,

Szabó Zsolt: Szabófalvától Magyarfaluig. Csángó kiállítás és könyvbemutatók a Magyar Kultúra Napján
Sokszor emlegetjük Kányádi Sándor híres verssorát, a Szabófalvától San Franciscóig a világ minden tájára szétszóródott magyarság koordinátatengelyeként. Tavaly augusztusi számunkban Bartha András, a Pusztinai Magyar Házat működtető egyesület elnöke számolt be a Művelődés hasábjain az elért eredményekről, zenei és nyelvi táboraikról, hagyományos műveltségüket ápoló rendezvényeikről, a Kárpát-medence minden sarkából látogatóba érkezett vendégek fogadásáról. Az utóbbi években hagyományőrző csoportjukkal kétszer is sikerrel szerepeltek az Európai Parlamentben. A határon inneni és túli látogatásaikról, a 250 évvel ezelőtti madéfalvi veszedelem miatt elbújdosottak leszármazottainak rokonkereséseiről is olvashatunk négynyelvű honlapjukon (www.pusztina.ro).
Ehhez képest bizony elég ritkán hallunk-olvasunk a legnagyobb csángó településről, Szabófalváról. A Kriza János Néprajzi Társaság éppen kiemelten fontos szerepére való tekintettel a Magyar Kultúra Napjának ünnepi műsorában három csángó szerzőtől elsősorban csángóknak, de másoknak is szóló könyvet mutattak be, a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumból pedig ízelítőt hoztak – főleg régi fényképeket, dokumentumokat – a társaság Mikes utcai székházának előadótermébe, Kolozsvárra.
Az est házigazdájaként Jakab Albert Zsolt elnök hangsúlyozta, hogy a 25. életévébe lépett Kriza Társaság kezdetektől nagy figyelmet fordít a hagyományos kultúra tárgyi és szellemi emlékeinek összegyűjtésére, népszerűsítésére, közkinccsé tételére, ezzel is folytatva a híres elődök: Petrás Ince, Domokos Pál Péter, Faragó József, Jagamas János, Kallós Zoltán vagy a Moldvai csángó népművészet (1982) szerzői, dr. Kós Károly, Nagy Jenő és Szentimrei Judit korszakos munkásságát.
A kolozsvári egyetemi szintű néprajzi oktatás háttérintézményeként évkönyvekben, értesítőkben, több mint 120 kiadványban, fotóarchívumban és adatbázisban teszik hozzáférhetővé az eddigi kutatások eredményét. Nem kis büszkeséggel említette, hogy Nyisztor Tinkának a moldvai magyarok népi táplálkozásáról írott monográfiája társaságuk legfrissebb kiadványa.
Magdó János kolozsvári főkonzul üdvözlő szavaiban elmondta, hogy hétfalusi csángóként a személyes érintettség okán is természetesen odafigyel a csángók történelmére, néprajzára, mindennapi életük, szokásaik, hagyományaik kutatásával foglalkozó szakemberek könyveire. Hangsúlyozta, hogy a magyar nyelvhez és kultúrához ezer szállal kötődő moldvai csángóság sajátos helyzetét is figyelembe véve ez a kapcsolat még magától értetődőbb, természetes és szoros kell hogy legyen az eljövendőkben.
Három könyvet mutattak be és értékeltek az előadók, mindhárom szerzője moldvai csángó magyar, ketten ma is ott élnek, Szabófalván illetve Pusztinán. Sorrendben a kolozsvári egyetemi tanár, Tánczos Vilmos a szabófalvi Perka Mihálynak román nyelvű kötetét: Rãdãcini. Despre maghiarii din Moldova (ceangãii); Bereczki Ibolya, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója Nyisztor Tinka: Hétköznapok és ünnepnapok. A moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiáját; Peti Lehel tudományos kutató pedig Iancu Laura: Vallás Magyarfaluban. Néprajzi vizsgálat című kötetét méltatta. A rendezvényen elhangzott előadásokból kettőnek kissé rövidített változatát lapszámunkban közöljük.
A Csángó hétköznapok című kiállítást Pozsony Ferenc akadémikus nyitotta meg, s hogy a jellegzetes csángó ízvilágot is megismerjük, Nyisztor Tinka saját készítésű galuskával kínálta a közönséget, ami leginkább a mi töltikénkre emlékeztetett.
Művelődés (Kolozsvár),

Cs. Erdős Tibor 100. születésnapjának megünneplése
Cs. Erdős Tibort 100. születésnapja alkalmából köszöntötték barátai, tisztelői Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának zsúfolásig megtelt rendezvénytermében.
Cs. Erdős Tibor 1914. február 27.-én született Berettyóújfaluban. Rendkívül sokoldalú művész: festőművész, grafikus, díszlettervező, egyetemi tanár.
A kiállítással egybekötött hangulatos ünnepi rendezvényen köszöntők hangzottak el.
Születésnapi köszöntők
Magdó János főkonzul köszöntötte a Mestert a 100. születésnapja alkalmából. Mint sokat megélt embert és neves művészt tisztelhetjük Cs. Erdős Tibor személyében.
Németh Júlia műkritikus szerint Erdős Tibor a 100 évet optimizmussal, életkedvvel töltötte be. Vitalitás, dinamizmus jellemezte. Következetes tudott lenni munkájában, ragaszkodott az elképzeléseihez. Isteni szikra van benne, ami sok munkával, tudással társult. Művészi munkájának legjellemzőbb vonásai a sokoldalúság és a kísérletező kedv. A sokoldalúság bizonyítékának tekinthető a mai kiállítás, amely rendkívül változatos. Tájképekben, a nép életét bemutató munkákban gyönyörködhetett a néző. A színek és formák tökéletes harmóniáját valósította meg.
A széki lányokat ábrázoló kompozíció látható a rendezvényterem falán. Az arcok, a kifejezések, a piros-fekete széki ruhák az erdélyiséget fejezik ki. Mint Németh Júlia kiemelte, ha a mester életében nem alkotott volna más festményt, mint a Széki lányok-című festményt, akkor is neves lett volna. A figuratív művészet híve.
A hangulatos rendezvényen dr. Kolozsi Tibor szobrászművész, a Barabás Miklós Céh elnöke, elmondta, hogy a mester barátjának tekintette, ami számára megtisztelő.
Ioan Horváth – Bugnariu, a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke neves kolozsvári, erdélyi művészként jellemezte az ünnepeltet.
Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere meleg szavakkal köszöntötte Cs. Erdős Tibort. „Berettyóújfalu kis település, amely büszke múltjára és jelenére. Büszke azokra, akik kötődnek a településhez”. Cs. Erdős Tibor 3 éve a település díszpolgára. A város lakossága megtekintette a Mesterről készült videó-filmet. Köszönetét fejezte ki a közösség nevében azokért az alkotásokért, melyeket a városnak adományozott. A 30 művészi alkotást – tájképet, csendéletet, portrét- megfelelő környezetben mutatják be.
„A művészet rejtély”
Cs. Erdős Tibor a gyermekkori élményeiről, azoknak a művészi alkotásokban történő felhasználásáról, a portréfestés rejtélyéről beszélt.
A művészet rejtély, de érdekes, hogy ezt a rejtélyt a kicsi gyermekek hogyan használják fel. Minden gyermek először rajzol, de legtöbbször 14-15 éves korában abbahagyja. Aki marad, az tovább is rajzol. A gyermekkori élmények elraktározódnak a tudatalattiban. Ez az életnek olyan motívuma, amely minden embert végig kísér. Ezeket a tapasztalatokat magával viszi az ember időskorában is. Számára a legnagyobb élményt a portréfestés jelentette, melyet az alkotó tevékenység legizgalmasabb mozzanatának tekint. A portré rejtelem- mondta. Sokszor saját magán is csodálkozik, hogy tudja élővé tenni a szemet, a tekintetet, a szájat. Magának a tekintetnek megragadása krétával isteni játékot jelent. Az élet megjelenítése a fejben rejtély. A portré az emberi fej visszaadása, mely nagy rejtélye és adománya az életnek.
A születésnapi rendezvény hangulatát emelte a Cs. Erdős Tibor kiállítása. Béres Melinda és Márkos Albert csodálatos Bartók zenével köszöntötte a Mestert.
Muraközi István a város alapítójának, Báthory Gábor fejedelemnek kicsinyített bronzszobrát ajándékozta a 100. születésnapját ünneplő művésznek.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro,

Ady-emlékkiállítás: Csucsa Európa kulturális térképére került
Ady Endre és Octavian Goga barátsága, majd a két költő későbbi szembenállása hasonlít a magyar–román viszony alakulására, most azonban közös az emlékhelyük – jelentette ki Balog Zoltán, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője szombaton a Kolozs megyei Csucsán, ahol Ady Endre-emlékkiállítást nyitottak meg.
A tárlat a Boncza-kastélynak abban a melléképületében nyílt, amelyben Ady Endre feleségével, a verseiben Csinszkaként emlegetett Boncza Bertával élt. A tárcavezető kifejtette, amíg magyarok élnek a földön, addig Ady hivatkozási pont marad. Pilinszky Jánost idézte, aki szerint a legfontosabb magyar költő, akárcsak Baudelaire a franciáknál.
„Ennek a helynek az üzenete, hogy itt voltunk, itt vagyunk, itt leszünk” – hangsúlyozta Balog Zoltán, majd hozzáfűzte: reméli, hogy a tárlatnak otthont adó Octavian Goga Múzeum–Ady Endre háza gyakran felkeresett zarándokhelyévé válik a Budapest és Kolozsvár közt utazó magyarországi és erdélyi magyaroknak.
Aurel But, az Octavian Goga Múzeum igazgatója elmondta: korábban az Ady-kiállítás anyaga elsősorban etnográfiai volt, a most megnyitott tárlat azonban már dokumentarista jellegű. „A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum rendkívüli szakértelemmel állította össze a kiállítás anyagát” – dicsérte a múzeumigazgató a magyarországi intézmény munkáját.
Magdó János kolozsvári magyar főkonzul a tárlat létrejöttéről elmondta, az emlékkiállítás ötlete már másfél évvel ezelőtt megszületett, azonban kivitelezni nem volt egyszerű. Mint részletezte: előbb a helyi illetékesekkel kellett egyeztetniük, majd szakmai és anyagi segítséget is kellett szerezniük, és a munkának még nincs vége: a következőkben azon fognak dolgozni, hogy a múzeum szerepeljen úti célként az utazási irodák kínálatában, illetve beillesszék az iskolai kirándulások célállomásai közé is.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke úgy fogalmazott, korábban sosem volt pénz hasonló tárlatok megszervezésére, most azonban a megyei önkormányzat költségvetésében elkülönített összeg szerepel a múzeum udvarának rendbetételére. „A tárlattal Csucsa visszakerült Európa kulturális térképére” – hangoztatta az elöljáró.
E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója ugyanakkor arról számolt be, hogy a tárlat anyagát két munkatársa, Hegyi Katalin és Kemény Gyula állította össze. Hozzáfűzte: ha Érmindszenten, Ady Endre szülőfalujában is hasonló kiállítást rendezhetnek, elmondhatják, hogy fontos lépést tettek az emlékállítás megvalósításának útján.
A múzeum dísztermében tartott ünnepséget a nagyváradi Szigligeti Színház és az Ady Endre Gimnázium közös műsora, valamint a kolozsvári Tudor Jarda Népművészeti Főiskola előadása színesítette. Ezt követően az Ady-ház elé vonult a népes közönség, akiket külön busz szállított Kolozsvárról Csucsára.
Hegyi Katalin, a kiállítás kurátora ismertette az épület rövid történetét. Elmondta: a Boncza-kastélyt Boncza Miklós építette feleségének, Török Bertának, aki kilenc nappal azt követően, hogy világra hozta gyermekét – Ady későbbi kedvesét, Boncz Bertát – meghalt. Felesége halálát követően Boncza Miklós visszaköltözött Budapestre és bezárta a kastélyt, aztán 1914-ben, amikor Ady feleségül vette Csinszkát, a csucsai kastélyban éltek, az emlékkiállítás helyszínéül szolgáló fehér házban, amely 1968 óta Ady emlékháza.
A kastélyt és a hozzá tartozó birtokot az első világháború után Octavian Goga erdélyi román költő, későbbi miniszterelnök vásárolta meg, ma Goga-múzeum működik itt. Hegyi Katalin elmondta, a kiáltást két szobában rendezték be: az elsőben Ady és Boncza Berta kapcsolatát, a Boncza-kastélyt és a Boncza családot mutatják be, míg a második szobában látható képek az Ady házaspárt Csucsán meglátogató barátairól készültek.
A kiállítás tárgyai között olyan versek kéziratai is láthatóak, amelyeket Ady Csucsán írt. Az első teremben hangos kiállítás is fogadja a látogatókat, akik tíz-tíz magyar nyelven és román fordításban elhangzó Ady-verset hallgathatnak meg. A második teremben egy képernyőn az Adyról összegyűjtött valamennyi fényképet meg lehet tekinteni.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

A csucsai Ady Endre emlékház avatási ünnepsége
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum közös szervezésében 2014. március. 8. ünnepélyes keretek között Ady Endre és felesége Boncza Berta emlékére ünnepség keretében átadták azt a rendkívül értékes anyagot, mellyel még vonzóbbá, tehetik azoknak a látogatóknak az élményeit, akik meglátogatják az Ady Endre nevét viselő hajdani Boncza házat, Ady- emlékházat.
A hajdani Boncza-kastélyt a XX. század elején építtette Boncza Miklós fiatal feleségének, Csinszka édesanyjának, a neves műépítésszel, Alpár Ignáccal. Ugyanazon a telken építtette a domboldalon álló kerti lakot, az ún. fehér házat. 1915-1917 között ebben a kétszobás házban lakott Ady Endre és Csinszka. Ady halála után Boncza Berta már, mint Márffy Ödön festőművész felesége eladta a kastélyt. A Boncza-kastélyt Octavian Goga (1881-1938) erdélyi román költő, későbbi román miniszterelnök vásárolta meg, az épületben és a hozzá tartozó birtokon ma már Octavian Goga- Múzeum működik.
1968-ban Ady emlékházzá nyilvánították a fehér házat.
2014-ben a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a Kolozsvári Főkonzulátus kezdeményezésére modern emlékházzá alakult.
Aurel But, az Octavian Goga- Múzeum jelenlegi igazgatója köszönetet mondott az Ady Endre emlék- kiállításért Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának, az Emberi Erőforrások Minisztériumnak, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Rendkívüli szakértelemmel állította össze a kiállítás anyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum Nyilvánosan elismerte, a Múzeum eddigi Ady-kiállítása kevésbé szólt a költőóriásról, mivel az inkább néprajzi jellegű volt. Most dokumentumjellegű is, emiatt rendkívül nagy értékű.
A Nagyváradi Szigligeti Színház és az Ady Endre Elméleti Líceum diákjai közös műsorral tisztelték meg az eseményt.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az emlékkiállítás megnyitóján elmondta: „Ady Endre és Octavian Goga kapcsolata egy kicsit a román-magyar viszonyhoz is hasonlít. Abban egymást váltották a fellobbanó barátság és a kemény szembenállás szakaszai, most viszont közös az emlékhely.
Azt kívánom az erdélyi magyaroknak, erősítse magyarságukat ez a hely. Legyen az az üzenete, hogy itt voltunk, itt vagyunk, és itt leszünk”. Azt a vágyát is megemlítette, hogy a Csucsai múzeum és az Ady Endre-emlékkiállítás legyen fontos állomás Budapest és Kolozsvár közötti úton, a magyarországi és az erdélyi magyarok zarándokútjának fővonalán. Ha Arany János, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor és Ady Endre az első világháború után születtek volna, nem lettek volna magyar állampolgárok. Ezért „kettős örömnek” nevezte, hogy 2010 óta ez másképpen van. Úgy ítélte meg, hogy a csucsai Ady-emlékháznak növeli a jelentőségét, hogy Magyarország határain kívül esik. „Ez a ház nemcsak abban nyújt betekintést, ami volt, hanem abba is, ami van”
Magdó János, Magyarország Kolozsvári főkonzulja kifejtette, az lenne fontos, hogy a Csucsai Múzeum meglátogatását illesszék az iskolai kirándulások célállomásai közé, a turisztikai útvonal egyik eleme legyen.
E. Csorba Csilla a Budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója elmondta: …”ha Érmindszenten, Ady Endre szülőfalujában is hasonló kiállítást rendezhetnek, elmondhatják, hogy fontos lépést tettek az emlékállítás útján”.
Hegyi Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, a Boncza kastély történetét mutatta be. Beszélt Boncza Berta és Ady levelezéséről, majd Adynak a csucsai látogatásairól. A csucsai ház két szobás volt. Ady 1914. áprilisában látogatta meg először Bertát. A második látogatása alkalmával hárman, a nagymama, Ady és Berta elmentek Kalotaszegre. Jó hangulat alakult ki. Ady úgy érezte, hogy feleségül kell vennie Bertát. Harcolniuk kellett a házasságukért. Házasságkötés után a házaspár Csucsán lakott.
1968 óta Ady Endre- emlékházként van nyilvántartva.
A Petőfi Irodalmi Múzeum számára jó volt, hogy a kiállítást megrendezhették. A kiállítás 1914- 1918 közti időszak anyagát tartalmazza. Az első teremben a Boncza család, a kastély, Csinszka és Ady kapcsolatára vonatkozó anyagok láthatók. 10 Ady verset magyar valamint román fordításban hallhat a közönség.
A második teremben barátokról szóló anyagok, akik Adyt és Csinszkát látogatták. Adyról összegyűjtött fényképeket tekinthet meg a képernyőn a tárlatlátogató Olyan kéziratokat, mutatnak be, amelyek csucsai tartózkodás alatt születtek. Kétnyelvű a kiállítás anyaga. Ady versek hallhatók a Szigligeti Színház művészeinek előadásában. Hasonló Ady kiállítást szeretnének rendezni Érmindszenten, a költő szülőfalujában is.
Szalagvágás után meg lehetett tekinteni a kiállított, rendkívül értékes anyagot.
A látottak alapján merem ajánlani mindenkinek, aki Csucsán jár, látogassa az Ady-emlékházat, az Ady- emlékkiállítást.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro,

Kitüntetéseket adtak át a nemzeti ünnep alkalmából
Kitüntetéseket adtak át tegnap este nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a kolozsvári magyar főkonzulátus által rendezett fogadáson.
A City Plaza Hotel báltermében Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntötte az egybegyűlteket, az ünnepi beszédek után pedig Bába Iván államtitkár átadta az Áder János, Magyarország Köztársasági elnöke által adományozott díjakat. A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést Cseke Péter, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanára, író, publicista és Kovács Sándor kolozs-dobokai római katolikus főesperes-plébános kapta, előbbi a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen belül a magyar karok létrehozásában és működtetésében szerzett érdemei, utóbbi pedig az erdélyi katolikus közösség lelki életének gondozása, valamint az erdélyi magyarok nemzettudatának ápolása érdekében végzett munkájának elismeréseként. További kitüntetésekről a Kultúra oldalon olvashatnak.
HÁROMSZÉKI ESZTER
Szabadság (Kolozsvár),

Incidens nélküli ünnep Kolozsváron
Pár bekiabálást leszámítva incidensek nélkül, méltósággal emlékezett meg a kolozsvári magyarság szombaton az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról.
Igaz ugyan, hogy a magyar ünnepséggel párhuzamosan a szélsőséges román szervezet, az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) felvonulására is sor került a kincses városban, azonban a hatóságok betartották ígéretüket, és a két rendezvény résztvevői nem találkoztak.
A hagyományokhoz híven a kolozsvári magyarok idén is a Protestáns Teológiai Intézet előtt gyülekeztek, ahonnan a Főtérre vonultak, majd a Szent Mihály- templomban megtartott ünnepi ökumenikus istentiszteleten vettek részt. A szertartást követően a tömeg az egykori Biasini Szálloda elé vonult, Petőfi Sándor emléktáblájánál 2–3 ezer ünneplő gyűlt össze. A rendezvényen számos magyar és román elöljáró felszólalt.
Máté András parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke beszédében kifejtette: március 15-e az az ünnep, amelylyel a legtöbb korosztály azonosulni tud. A nemzeti összefogásra szükség van, és akárcsak 1848-ban, ma is a kishitűséggel kell megküzdenie a közösségnek, vélte a honatya. Magdó János kolozsvári főkonzul előbb Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét olvasta fel, majd saját gondolatait is megosztotta a résztvevőkkel. Az 1848-as forradalom és szabadságharc a magyar polgári nemzet megszületésének pillanata, fogalmazott a diplomata.
A megemlékezésen a román megyei és helyi elöljárók, Gheorghe Vușcan Kolozs megyei prefektus, Horea Uioreanu, a megyei önkormányzat elnöke és Emil Boc kolozsvári polgármester is felszólaltak. A legnagyobb tapsot utóbbi kapta, mivel nem restellt magyarul jó napot kívánni az ünneplőknek.
A rendőrség egyébként úgy oldotta meg, hogy a román szélsőségesek ne találkozzanak az ünneplő magyarokkal, hogy az Új Jobboldal felvonulására a templombeli szertartás ideje alatt került sor. A Széchenyi (Mihai Viteazul) téren gyülekező ultranacionalista román fiatalok rigmusai közül ezúttal kimaradt a „Ki a magyarokkal az országból”, de annál inkább hangoztatták azt, hogy Hargita és Kovászna megye román föld.
Egy négy-öt fős csoport leszakadt a tömegtől, és a Főtéren maradt, hogy bekiabálhasson a templomból épp kijövő magyar ünneplőknek, a Biasini Szálló felé vonuló tömeg azonban ügyet sem vetett rájuk.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

A szórvány gondjairól tájékoztatták Áder Jánost
A szórvány problémáiról tájékoztatták Áder János magyar köztársasági elnököt erdélyi magánlátogatásának utolsó napján. Az államfő és felesége, Herczegh Anita szerdán a bonchidai Bánffy-kastélyt, a válaszúti szórványkollégiumot, illetve a kolozsvári Házsongárdi temetőt kereste fel.
Bonchidán Hegedüs Csilla, a Transsylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója vezette körbe a vendégeket, akitől többek között arról érdeklődött Áder János, hogy mennyibe kerül a kastély teljes felújítása.
A következő állomás Válaszút volt, ahol Kallós Zoltán néprajzkutató várta az elnöki párt. Itt friss süteménnyel kínálták és rövid gyermekműsorral szórakoztatták őket. A műsort követően Kallós Zoltán a kollégium mellett található néprajzi múzeumban is körbevezette az elnököt, akivel – mint a sajtónak elmondta – a szórványkollégium új épületéről beszélgettek.
Az ingatlant kézművesépületnek szánják, a földszinten öt terem a szövő-, varró-, faragó- és agyagozóműhelyeknek ad helyet. Az emeleten öt szobát alakítanak ki a 9–10. osztályos kollégisták számára szálláshelyként.
Kallós Zoltán a sajtónak elmondta, hogy az építkezés finanszírozási gondjairól is tájékoztatta az elnököt. Mint kifejtette, a beruházást támogató magyar minisztérium némi csúszással utalta az építkezésre szánt összegeket, időközben gyengült a forint árfolyama, ezért az átváltással néhány ezer euróra rúg a veszteségük.
A Kallós Zoltán Alapítvány alapítója kifejtette, azért fontos a magyarországi elöljárók látogatása, mivel így megismerhetik a szórványkollégiumok, illetve a vidék gondjait. „Sokan el sem tudják képzelni, milyen munkát végzünk ezen a környéken, és azt, hogy nem is olyan könnyű végigcsinálni” – hangsúlyozta Kallós Zoltán. Emlékeztetett, hogy a kollégiumban mintegy 100 mezőségi gyerek tanul magyarul, akik egyébként a hétköznapjaikat román nyelvű környezetben töltik, még a játszótéren is románul beszélnek.
Áder János és kísérete délután visszatért Kolozsvárra, ahol a Házsongárdi temetőben tett sétát Magdó János kolozsvári főkonzul és Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány vezetője társaságában.
Az elnöki pár többek között a Bánffy- és Bethlen-család kriptáit, illetve Jósika Miklós, Mikó Imre és Brassai Sámuel sírhelyeit kereste fel, valamint 1848-as honvédtisztek síremlékeinél hajtott fejet. Ezt követően a köztársasági elnök Márton Áron püspök főtéri szobránál helyezett el virágot és a Szent Mihály templomot is megtekintette.
Mint arról beszámoltunk, Áder János és felesége hétfőn érkezett háromnapos nem hivatalos erdélyi látogatásra; kedden az 1848–49-es forradalom és szabadságharc székelyföldi emlékhelyeit keresték fel és kulturális intézményeket látogattak meg. A magyar köztársasági elnök már több alkalommal is volt magánlátogatáson Erdélyben
Kiss Előd-Gergely
Székelyhon.ro,

„Hazatért” Bánffy Miklós, unokáit is magával hozta
Nagyszabású kiállítás nyílt Kolozsváron a Bánffy-emlékév keretében
Illúzió és tükröződés – Bánffy Miklós művészi pályája címmel nagyszabású kiállítás nyílt tegnap délután az Erdélyi Történeti Múzeumban, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus által meghirdetett Bánffy Miklós Emlékév egyik központi rendezvényeként.
A tárlat azt a páratlan alkotóerőt igyekszik felmutatni, amely az Orosz Balett 1912-es budapesti meghívásával kezdődött, és tervezői, intendánsi tevékenysége révén a modern magyar szcenika-művészet megújulásához vezetett. Bánffy Miklós életművének különböző vonatkozásai mellett a kiállítás meghatározó részét képezik a New Yorkban élő unoka szilikátművei, Nicolette Jelen Bánffy üzenetét üvegbe és tükörbe komponálja. Az ünnepélyes megnyitón felszólalók sorában Németh Zsolt parlamenti államtitkár történelmi adósság törlesztésének nevezte a kiállítás megrendezését a város iránt, ahol 140 évvel ezelőtt Bánffy Miklós született, és ahova pályájának fontos állomásai kapcsolódnak.
– Nagy örömünkre szolgált, amikor januárban Magdó János főkonzul megkeresett bennünket a kiállítás ötletével, rögtön igent mondtunk a felkérésre. Annak ellenére, hogy már végleges volt a 2014-es évre vonatkozó időszakos kiállításaink listája, úgy gondoltuk, mindenképp érdemes helyet biztosítani benne a tárlatnak, hogy egy művészeti utazás keretében Bánffy gróf végre hazatérhessen – hangsúlyozta házigazdaként Carmen Ciongradi, a Történeti Múzeum főigazgatója a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Erdélyi Történeti Múzeum és a kolozsvári Művészeti Múzeum együttműködése révén, a Bánffy, Barcsay, Fornet, Bartha-Stróbl, Dávid, Csiszár, László családok és számos magánszemély közreműködésével létrehozott tárlat megnyitóján. Hozzáfűzte: Bánffy Miklós, a politikus, a diplomata és a művész mindhárom minőségében hozzájárult az erdélyi román–magyar kapcsolatok javításához, ezért fölöttébb hálásak lehetünk neki.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár),

Történelmi adósság törlesztése
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa által meghirdetett Bánffy-Emlékév jelentős rendezvénye az „Illúzió és tükröződés - Bánffy Miklós művészi pályája”- című kiállítás, amely az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban nyílt meg. Nicolette Jelen Bánffy, az unoka alkotásai gazdagítják a kiállítást.
A kiállítás megnyitóján elhangzott beszédek
Carmen Ciongradi, az Erdélyi Történeti Múzeum igazgatója a kiállítás megrendezésének kezdetét elevenítette fel. Mint mondta, Magdó János főkonzul kereste fel, a Bánffy-kiállítás szervezésének ötletével. Bár a 2014-es évi időszakos kiállítás programja meg volt, az ötletet azonnal elfogadták. Találtak egy olyan megoldást, hogy a Bánffy Miklós alkotásait bemutató kiállítás megvalósuljon.
Nincs olyan kolozsvári lakos, aki nem hallott volna a bonchidai Bánffy-kastélyról, amely igazi erdélyi sors mintaképe. Az Erdélyi Történeti Múzeumban található Bánffy-család néhány tárgya. A kiállítás anyagát ezek a tárgyak, a Budapestről hozott műalkotások, valamint magánszemélyek tulajdonában levő alkotások képezik. Ezzel a kiállítással Bánffy Miklós ismertségét akarták bevinni a köztudatba. Az unoka, a New Yorkban élő Nicolette Jelen Bánffy tovább gazdagítja a Bánffy- örökséget.
Losonci gróf Bánffy Miklós műpártoló, politikus, külügyminiszter, író, színházi rendező, díszlet és kosztümtervező művész hozzájárult a román- magyar kapcsolatok javításához, erősítéséhez.
A Bánffy-kiállítás az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum, a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum együttműködésének az eredménye. Magánszemélyek is hozzájárultak a rangos rendezvény megvalósulásához.
Németh Zsolt, Magyarország külügyminisztériumának parlamenti államtitkára Bánffy Miklós életéről beszélt. 140 évvel ezelőtt született (1874. december 30. Kolozsvár-1950. június 6. Budapest). Élete, sorsa szorosan kötődik Kolozsvárhoz. Itt végezte tanulmányait. 1895-ben fejezte be doktorátusát. Életpályájának számos mozzanata e városhoz kötődik. Kolozsvár, Erdély világa kísérte életútját. 1901- 1906 között szabadelvű országgyűlési képviselő. 1906-ban Kolozsvár, Kolozs megye főispánja. 1921. április 14-1922. december 19. közötti időszakban Bánffy Miklós a Bethlen- kormányban külügyminiszter. 1943-ban, titkos megbízatással tárgyalt a Hitler-ellenes erőkkel. Bukarestben tárgyalt azzal a céllal, hogy együttműködést teremtsen a magyar és román haladó gondolkodású erőkkel. Illegalitásba kellett vonuljon, mert a német titkos szolgálat felfigyelt Bánffy ama törekvésére, hogy együttműködést teremtsen a német befolyás ellen a magyarok és románok között. Számára kulcskérdés volt az országok függetlensége e térségben, a térséget szorongató diktatúráktól, mind a nácizmustól, mind a kommunizmustól. Ennek érdekében stratégiai kérdésnek tekintette a magyar- román összefogást. A párbeszéd, de nem a kirakat párbeszéd, a diktatúra-ellenes párbeszéd híve volt, az emberek bevonásával, és nem az emberek feje fölött.
1945-ben költözött vissza Kolozsvárra, ahol a körülmények mostohasága következtében nyomorúságos életet élt.
A kialakult új rendszer gazdasági javaitól megfosztotta, nagyon nehéz körülmények között élt. 1949-ben jóváhagyta az akkori hatalom, hogy elhagyja az országot. Budapestre költözött. 1950-ben meghalt, vele férfiágon kihalt egy nagyon régi, híres losonci ága a Bánffy családnak.
A Bánffy- Emlékévre szükség van, hogy minél többen megismerjék életművét, a rendkívül gazdag munkásságát. Hagyatéka módot ad a reflexióra. Bánffy Miklós munkája, élete Erdélyhez, Kolozsvárhoz kötődik. A mai nappal hazatért.
A magyar kormány politikája, a Bánffy által megfogalmazott alapokra építve, a közép-európai népek együttműködését, a közös út megtalálását tekinti fontosnak, a szolidaritás és a kölcsönös tisztelet elve alapján.
Hegedűs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős főtitkár helyettese, leendő kulturális államtitkár szerint: „Ez egy csodálatos esemény. Bánffy Miklós remekműveit élvezzük.” A transzilvanizmus a békés egymás mellett élés, a közös jövő építését jelenti. Bánffy életművének üzenete a közös jövő építése és a szélsőségek elítélésének szükségességét fejezi ki.
Magdó János főkonzul a kiállítás szervezésének problémájáról beszélt. „Eljött az a pillanat, hogy itt állhatunk. A kiállítást nem volt könnyű összehozni. Mind e mellett eltörpül az, hogy akit a kiállítással kapcsolatban megkérdeztünk, rögtön igent mondott, melynek következtében rendkívül színes paletta állt össze a művészi, a politikusi, a szerkesztői tevékenységről”. Az emberek közötti párbeszéd híve volt. Célunk volt azt a román értelmiséget is megkeresni, amely érdeklődik Bánffy személyisége iránt. „Célunk volt Bánffyt visszahozni a köztudatba. Megrendeztünk egy rendkívül jól sikerült román és német nyelvű beszélgetést, melynek főtémája losonci Bánffy Miklós volt. Meghívtuk az Erdélyi Trilógia című könyv román és német változatának a fordítóját Marius Tabacut. Meglepetésünkre magyarok és románok is részt vettek ezen a rendezvényen”.
A mostani kiállítás nagyon sok ember összefogásából valósult meg. Nem igazán van olyan ember, aki ne ismerné Bánffy tevékenységét vagy a bonchidai kastélyt.
Ez a rendezvény sok tényező közreműködésével valósult meg. Bánffyra jellemző a nyitottság, a sokoldalúság, az önálló gondolkodás. „Szeretném, ha minél több fiatal diák látogatná meg a kiállítást. Bánffy csodálatos világába bevezetni őket. Szeretnénk a Budapesti Operaház és a Kolozsvári Magyar Operaház együttműködésével operagálát szervezni. Szándék lefordítani az Erdélyi Trilógiát román nyelvre.” Szeretné a Házsongárdi temetőben levő Bánffy kriptát felújíttatni.
Lucian Nastasă- Kovacs történész szerint Bánffynak nem tetszett az ünnepélyes ceremónia, a könyv arisztokratája volt. Mit jelent Bánffy életműve a románoknak? Mindent- mondja a történész. Ha figyelembe vesszük, hogy a volt külügyminiszterként működő személyiség a háború után visszatér Erdélyben. Ez azt igazolja, hogy sokat jelentett számára Erdély. Megemlítette 1946-1947-ben kolozsvári színpadokon, bemutattak Bánffy színdarabokat. Hűségét a városhoz az is jellemezte, hogy az átmeneti korszakban visszatért Kolozsvárra.
A dédunoka jeles képzőművész Nicolette Jelen Bánffy, aki Budapesten is kiállított, Marokkóban született. A jelek szerint nem tud magyarul, de szilikát munkái, amelyeket kiállított, önmagukért beszéltek. Köszönetet mondott a főkonzulnak a meghívásért. A kiállítás nagy hatást gyakorolt reá. Köszöni azt a tiszteletet, ahogy az utódok emlékeznek az elődeire. Megemlítette nagyanyját, Váradi Arankát, aki a Trilógia női főszereplője. A különböző nemzedékeknek becsülniük kell egymást. Az egyéniség mindenütt érték.
Az 1989-es változások előnyeivel élni kell.
Szebeni Zsuzsa az Országos Színháztörténeti Intézet munkatársa érzelmeivel küszködve mondott köszönetet mindazoknak, akik segítették mostani tevékenységében. Számára jól esett az a bizalom, ami lehetővé tette, hogy ezen a kiállításon tapasztalatát felhasználhassa.
Magdó János főkonzul a kiállítást megnyitotta.
A XIX. században Petrichevich-Horváth Dániel főstrázsamester által építettet házban egykor az Erdélyi Múzeum Egyesület egykori régészeti és történelmi gyűjteménye található. Ma Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum hatalmas termei kicsinek bizonyultak a megnyitón jelenlevők számára.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro,

Így élnek szavazati jogukkal az erdélyi magyarok
Péntek délután még javában tartott a szavazás Erdélyben a magyarországi választásokra. Kolozsváron péntek délig több mint húszezren adták le a voksukat, Csíkszeredában még a nyílt utcán is szavaztak. A borítékokat az EMNT és az RMDSZ mellett az egyházak is begyűjtik.
A romániai magyar diplomáciai képviseleteken péntek estig vehették fel a szavazócsomagokat a választói jogukkal élni kívánó, regisztrált erdélyi magyar állampolgárok. Kolozsváron mostanáig több mint húszezren adták le a voksukat, a 3600-ból pedig, akik a helyi főkonzulátusra kérték a levélcsomagot, csütörtökig 2400-an éltek a lehetőséggel – tájékoztatta a maszol.ro-t Magdó János főkonzul.
A határon túli magyarok közül mintegy kétszázezren regisztráltatták magukat a választásra, Erdélyből közel százezren. Péntek délig Erdélyből érkezett a legtöbb, szám szerint 26 ezer 980 érvényes szavazat péntek a magyarországi országgyűlési választásokra. A Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása szerint ugyanakkor a szavazatok mintegy húsz százaléka érvénytelennek bizonyul. A szavazólapoknak 24 órával a választások előtt meg kell érkezniük, így péntek éjjel már Magyarországra kell, hogy hozzák őket.
A diplomata elmondta, tudomásuk van arról, hogy elég sok az érvénytelen szavazat. Mint mondta, a választók elsősorban az ívek kitöltésénél hibázhattak, de a helytelen borítékolás is kizáró ok volt. A főkonzul kiemelte, ez a szám ugyan magas, „de ha a dolgok jó oldalát nézzük, akkor elmondhatjuk, a hangulat jó, az emberek örvendenek, hogy szavazhatnak”. Megfigyelései alapján az első napokban az idősebbek érkeztek többen, vélhetően azért, hogy mielőbb szavazhassanak, ahogy telt az idő, egyre fiatalodtak a voksolni akarók.
Erdély nagyobb városaiban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) demokrácia-központjai és több településen az RMDSZ is segít az embereknek az űrlapok kitöltésében. A két szervezet mellett az egyházak is vállalták, hogy eljuttatják a borítékokat a főkonzulátusokra.
Naponta 1300-an Marosvásárhelyen
A héten folyamatosan érkeztek a szavazatokkal a marosvásárhelyi demokrácia-központba, ahol tizennégy munkatárs segített kitölteni a formanyomtatványt, és hívta fel a figyelmet arra, ami elkerüli az emberek figyelmét.
„Kedves anyósának mi volt a lánykori neve? Biztos, hogy Margit és nem Margareta?” – kérdezte ottjártunkkor Kirsch Attila központigazgató az előtte ülő hölgytől. „Sokan szembesülnek azzal, hogy nem tudják anyjuk, apjuk születési időpontját, édesanyjuk lánykori nevét. Akkor telefonálni kell, érdeklődni, a pontos nevet leírni, mert nem mindegy, hogy Margareta hivatalosan is, vagy Margit, Ana, vagy Anna” – magyarázta a maszol.ro-nak.
Marosvásárhelyen reggel nyolctól este nyolcig tartottak nyitva, ebédszünet nem volt. Az emberek folyamatosan jöttek, volt olyan szaka a napnak, hogy várakozniuk is kellett egy kicsit a betérőknek, máskor marad idő a baráti hangulatú beszélgetésre is.
Ottjártunkkor fiatalok és idősek vegyesen érkeztek, volt, aki csak bemondta nevét és dobta is be az urnába a borítékot, más leült és segítséget kért a nyomtatvány kitöltéséhez. „Nagyon fontos számomra ez a lehetőség, hiszen én még magyar világban született, 1940-ben. Lelki megnyugvást jelent, hogy újból magyar állampolgár lehettem és ez egy plusz, hogy még szavazhatok is” – magyarázta érdeklődésünkre Czerán Erzsébet, aki egy nappal korábban a saját szavazatát hozta el, most pedig gyermekeiét, sőt még a 19 éves unokájáét is.
Egy másik szavazó történelmi lehetőségnek nevezte, hogy beleszólhat az anyaország politikájába. Mint mondta, nem mindegy, hogy Magyarország hogyan viszonyul a határon túli magyarokhoz, nem mindegy, hogy ki vezeti az országot, milyen külpolitikát folytat.
„Nem nagyon érdekel a politika, de most gondoltam, kihasználom ezt a lehetőséget” – válaszolta érdeklődésünkre egy fiatalember, aki saját szavazati lapját dobta be az urnába. Mint mondta, nem kellett meggyőznie senkinek, családtagjai is eljöttek, rábeszélés nélkül döntötte el ő is, hogy ő is szavazni fog.
A hibák, az érvénytelen szavazatok többsége onnan származik, hogy az emberek hibásan töltik ki a nyomtatványt, nem figyelnek az ékezetekre, a hosszú és rövid magán- és mássalhangzókra, a személynevek hivatalos formájára – tudtuk meg Kirsch Attilától. A demokrácia-központban a munkatársak mellett önkéntesek is segítenek a szavazati űrlapok átvételében.
Csíkban a nyílt utcán is szavaztak
A hvg.hu-hoz eljuttatott fotók tanúsága szerint Csíkszeredán a nyílt utcán, egy pavilonban is szavaztak. A fotón az is látszik, hogy az így kitöltött szavazólapokat akár más is láthatja, vagyis nem garantált a választás titkossága.
A csíkszeredai konzulátus munkatársai a hvg.hu megkeresésére csak annyit közöltek, hogy a pavilont nem ők állították, nincs hozzá közük, így nem is tudnak bővebb felvilágosítást adni. Információink szerint a pavilonban a Tőkés László vezette EMNT tagjai ülnek, és ők segítenek a szavazólapok kitöltésében.
Antal Erika, Kustán Magyari Attila. maszol.ro

Nyolcvan százalék fölött a romániai részvétel
Fennakadás nélkül, békésén zajlott a voksolás az országyűlési választáson az MTI által megkérdezett romániai magyar külképviseleteken, ahol levélszavazatok is szép számmal érkeztek vasárnap.
A romániai külképviseleteken helyi idő szerint 19 órakor bezártak a szavazóhelyiségek: a részvétel mindenütt meghaladta a 80 százalékot.
A csíkszeredai főkonzulátuson 1002 magyarországi állandó lakhellyel rendelkező állampolgár kérte előzőleg a külképviseleti névjegyzékbe vételét: közülük 810-en adták le szavazatukat - közölte az MTI-vel Zsigmond Barna főkonzul. Négyen román nemzetiségi listára szavaztak, ezek a szavazólapok kétnyelvűek voltak.
Kolozsváron 459 szavazót vártak vasárnap a főkonzulátuson kialakított szavazóhelyiségbe, közülük 372-en voksoltak, ami 81 százalékos részvételt jelent - közölte Magdó János főkonzul. A bukaresti magyar nagykövetségen 110 magyarországi lakos vétette fel magát a külképviseleti névjegyzékbe, közülük 105-en adták le szavazatukat - tájékoztatta az MTI-t Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.
Hozzátette: a Romániában leadott voksokat minden külképviseletről az ott dolgozó választási bizottság munkatársai viszik Magyarországra, a szavazatszámlálásra pedig Budapesten kerül sor.
A külképviseletek vezetői elmondták: mindenütt folyamatosan érkeztek még levélszavazatok is a külhoni magyar állampolgárok részéről. A csíkszeredai főkonzulátuson adták le a legtöbb választási levélcsomagot - összesen 62.669-et,- ezek közül több mint kétezret a szavazás napján hoztak be a külképviseletre.
Vasárnap viszont a kolozsvári főkonzulátusra hozták be a legtöbb levélszavazatot - mintegy ötezret - így összesen 27 ezer külhoni voksot juttatnak el az erdélyi városból a Nemzeti Választási Irodához (NVI).
A levélszavazatok diplomáciai futárpostával érkeznek az NVI-hez. Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul kiemelte: a román hatóságok példásan viszonyultak a külképviseleten zajló választáshoz, amiért köszönet illeti őket. Krónika (Kolozsvár)

Borbély: bele akarunk szólni a magyar közösséget érintő kérdésekbe
A Brassói Magyar Evangélikus Egyházközség által szervezett Szórványnapokon vett részt vasárnap, május 11-én Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Az eseményen Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök, Dr. Raffay Ernő magyarországi történész, Magdó János Magyarország kolozsvári külképviseletének főkonzulja, Géczi Gellért, Négyfalu alpolgármestere, valamint Fülöp Károly brassói egyházmegyei felügyelő is jelen voltak.
„Amíg a romániai magyarság ennyire összetartó és erős szórványközösséggel rendelkezik, mint a Brassó megyei közösség, ki lehet jelenteni, hogy erősek vagyunk. Számomra egy ilyen nap azt sugallja, hogy a kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellenére, együttes erőfeszítéssel és töretlen kitartással, minden esélyünk meg van arra, hogy a sorsunkat befolyásoló döntésekbe beleszóljunk, mind itthon, mind pedig Brüsszelben. Sokat beszélünk mostanában az Európai Unióról, illetve arról, hogy hogyan képzeljük el a jövőnket az unión belül. Tudnunk kell, hogy az EU-ban, mivel annyira sokszínű és összetett az Uniós-család, gyakorlatilag mindenki szórványban él, és mégis sikerül megtalálniuk az egységet ebben a sokféleségben” - nyilatkozta Brassóban Borbély László.
Elmondta, pontosan e gazdag kisebbségi kavalkádnak köszönhetően fordult az RMDSZ polgári kezdeményezésével az Európai Unióhoz, mert meggyőződésük, hogy az uniónak kötelessége lenne törvényes keretet biztosítani a kisebbségi jogok tiszteletben tartására.
„Láthattuk, hogy Ukrajnában, bár létezett egy erős nyelvi törvény – amely lehetővé tette, hogy az ott élő kisebbségek anyanyelvüket használhatták, mint regionális nyelvet –, a legutolsó politikai váltás alkalmával el akarták törülni azt. Nem lehet párhuzamot vonni Ukrajna és Románia között, de azt üzenjük a román többségnek, hogy mi ma is azt valljuk, amit 1989 decemberében: a demokratikus eszközökkel kivívott kisebbségi jogokat tiszteletben kell tartani, a még meg nem valósítottakról pedig, politikai tárgyalások során kell egyeztetni. Hallottam, hogy az elmúlt napokban, az EP-kampány során, egyes politikusok azzal a szlogennel kampányolnak, hogy a román közösség össze kell fogjon a magyarokkal szemben. Ezzel mi nem tudunk egyetérteni, hiszen mi mindig is kihangsúlyoztuk azt, hogy a romániai magyar közösség nem valami ellen, nem a többségi román közösség ellen küzd, hanem saját érdekei, jogai érvényesítése mellett” - hangsúlyozta Borbély.
Hozzátette, a május a 25-i EP-választások alkalmából ezt a szándékot a magyar közösség ismét feltudja mutatni, állampolgári jogával élve bebizonyítva azt is, hogy valóban bele akar szólni a sorsát érintő döntésekbe. maszol.ro

Brassai sírjától felfelé legyen védett a Házsongárd!
Spanyolok, portugálok, amerikaiak, osztrákok a temetőszemináriumon
A János Zsigmond Unitárius Kollégium ad otthont annak a háromnapos nagyszabású nemzetközi tanácskozásnak, amelyet a budapesti Teleki László Alapítvány és a Házsongárd Alapítvány szervezett.
A mulandóság emlékkövei – A történeti temetők örökségi értékeinek megőrzése. A Házsongárdi temető 429 éve címmel. A rendezvényen, a hazaiakon kívül Magyarországról, Ausztriából, Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból, Angliából és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek szakemberek, felelős tisztségviselők, hogy megosszák a történeti temetők irányításában, megőrzésében, népszerűsítésében, gondozásában szerzett tapasztalataikat egymással, a politikummal, a civil szervezetekkel és – közvetve – a lakossággal. A pénteki megnyitón, többek között, jelen volt Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, művelődésügyi miniszter, Emil Boc polgármester, Magdó János Magyarország kolozsvári főkonzulja.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar állami kitüntetéseket adtak át
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa magyar állami kitüntetéseket adott át tegnap Hantz-Lám Irén pedagógusnak (Magyar Érdemrend Lovagkeresztje), Lőrincz Lehel szobrászművésznek (post mortem, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje), Szabó Bálint György egyetemi tanárnak (Magyar Érdemrend Tisztikeresztje), valamint Tóthfalussy Veress Éva biológusnak (Magyar Arany Érdemkereszt).
A kitüntetetteket és a Ferences rendi kolostor refektóriumában megtartott ünnepségre érkezett vendégeket Magdó János főkonzul köszöntötte, és elmondta, hogy a négy kitüntetés odaítéléséről már márciusban döntött Áder János államelnök, majd a Himnusz eléneklése után Magdó felolvasta az idevágó elnöki határozatot. A kitüntetetteket Egyed Emese, Németh Júlia, Csávossy György illetve Gutmann Szabolcs laudálta. Szabadság (Kolozsvár)

A Nemzeti Összetartozás Napját ünnepelték Kolozsváron
Ünnepi megemlékezésre került sor a Szent Mihály plébánia és a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum szervezésében a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából. A megemlékezésen, melynek a plébánia díszterme adott otthont az erdélyi történelmi egyházak képviselői, politikai és ifjúsági vezetők vettek részt, valamint Magyarország kolozsvári főkonzulja. Jelen volt Vákár István a Kolozs Megyei Tanács elnöke, Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, valamint a városi és megyei önkormányzat magyar tanácsosai is.
Elsőként Ft. Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes, az esemény házigazdája köszöntötte az egybegyűlteket. Magdó János főkonzul beszédében elmondta, hogy a magyar közösség még mindig nem képes feldolgozni a Trianoni döntés traumáját. Kiemelte értékteremtő közösségi munkával és összefogással leszünk képesek csak túllépni a 94 évvel ezelőtti békeszerződés okozta megrázkódtatáson. Magdó a következő Kós Károly idézettel hívta közös munkára a jelenlévőket: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk”.
Kató Béla az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is az összefogás fontosságát hangsúlyozta. A püspök elmondta, hogy Trianonban mások döntöttek sorsunk fölött, de most mi magunk tarthatjuk kézben azt, a területeket nem vették el tőlünk, mert a magyarok helyben maradtak, csak a határok mozogtak. Felhívta a figyelmet napjaink nemzedékének a felelőssége, hogy most se adjuk át szülőföldünket, ne hagyjuk itt, gondoskodjunk a magyar jövő építéséről. Az unitárius egyház nevében Rácz Norbert lelkész köszöntötte a jelenlévőket, aki a magyar közösséget a kivágott fához hasonlította, amelyik tavasszal újra kihajt, új erőre kap. Az evangélikus-lutheránus egyház részéről Kerékgyártó Imola lelkész mondott ünnepi beszédet.
Geréd Imre az ifjúság nevében elmondott beszédében elmondta: „Emlékezni kell, a múlt ismerete öntudatosság. Ezért biztatom a generációmat is, és egyben ígérem az őseimnek, hogy nem fogunk megfeledkezni erről a napról és mi is átadjuk a gyermekeinknek az emlékezés hagyományát.”
Az ünnepséget Geréd István vezette, Jakab Tamás és Szőke Tamara szavalatai tették hangulatossá a megemlékezést. Az esemény közös imával és nemzeti himnuszunk eléneklésével zárult, melyet Dr. Potyó István és Gyenge Zoltán-Balázs kísért zongorán és hegedűn.
Közlemény. Erdély.ma

„Trianont nehéz elfogadni, elfelejteni nem szabad”
A Magyar Összetartozás Napján a kolozsvári Szent Mihály-plébánia emeleti díszterme ökumenikus összejövetelnek adott otthont, amelyen részt vett többek között Magdó János főkonzul, Vákár István megyei tanácselnök, Horváth Anna polgármester-helyettes, a történelmi magyar egyházak vezetői, lelkészei, Timár Ágnes, a Báthory-líceum igazgatója.Szabadság (Kolozsvár)

Megkezdődtek a nagyváradi Szent László Napok
Gyermekkórussal és Ujvárossy László nagyváradi képzőművész kitüntetésével kezdődött meg a váradi magyarság legnagyobb kulturális rendezvénysorozata. A Szent László Napok nyitógáláján Sebestyén Márta és zenésztársai Üdvözlégy Szent László király! című előadása jelentette a fénypontot.
Sosem adott még át magyar állami kitüntetést ilyen szokatlan helyszínen, „romgalériában” – mondta csütörtök délután Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja, aki Ujvárossy László nagyváradi képzőművésznek nyújtotta át a magyar érdemrend tisztikeresztjét. A kitüntetés átadására a Szent László Napokon került sor, a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészet tanszékének tíz éves fennállását ünneplő, Alkalmazott víziók című tárlat megnyitóján. A Himnusz közös éneklése és főkonzul köszöntője után Ujvárossy László laudációját Jakobovits Márta kerámiaművész olvasta fel, s a kitüntetés átadása után ugyancsak ő nyitotta meg a Moszkva kávézó galériájában egy héten át látható tárlatot, melyen többek között plakáttervek, installációk szerepelnek.
„Ez a kitüntetés mindannyiunké” – mondta az érdemrend átvétele után Ujvárossy László. A képzőművész szavai szerint ahhoz, hogy most a szak fennállását megünnepelhessék, szükség volt a PKE nyitottságára, a román és magyarországi kollégák odaadására, akik vállalták az oktatást, és természetesen a diákokra is. Szavait vastapssal fogadták a megjelentek.
Az ünnepség a római katolikus bazilika udvarán található Szent László-szobor megkoszorúzásával folytatódott, majd a nagyváradi színházban megtartott gálaesttel, Sebestyén Márta és barátai fellépésével fejeződött be.
A gálaest első, protokollárisabb részét a nyíregyházi Cantemus Gyermekkórus fellépése színesítette. A megnyitón elsőként Zatykó Gyula, a Szent László-napok főszervezője, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke mondott beszédet, ő a közösségi ünnepek fontosságára hívta fel a figyelmet és bejelentette: elvi beleegyezést kaptak a rendezvényt is támogató váradi önkormányzattól Rhédey Lajos gróf szobrának felállítására, e célból közadakozást hirdettek. Száz év óta folyik a harc városaink megtartásáért, melyek szellemiségét sok támadás érte, fogalmazott Toró T. Tibor EMNP-elnök, aki a magyar napokat megszervező városok sorában Kolozsvár, Marosvásárhely és Brassó mellett Nagyváradot is köszöntötte.
„Várad Szent László városa” – fogalmazott Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár, aki az igazságos király és bátor államvezető alakját idézte fel, és azt is elmondta, az elmúlt években egyetemet és orvosi lakásokat egyaránt építettek, a magyarság pedig „közjogilag egyesített, lélekben összeforrott nemzeti közösségé” vált. Magdó János főkonzul egyebek mellett arról is beszámolt, hogy találkozott Ilie Bolojan polgármesterrel, akinek felpanaszolta a magyarság számára fontos problémákat, mint például a magyar nyelvhasználat visszaszorulása vagy a közösségi terek átépítése. Szent László és Ady városában a magyarságnak „láthatóvá kell válnia”, mondta a diplomata.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntötte a szervezőket, mint mondta, dicséretesek felvállalt céljaik, a jótékonyság és környezetünk megóvása, ugyanakkor nekünk vigyáznunk kell, mert a „humán szférát is beszennyezhetik”. Az EP-képviselő a holokauszt 70. évfordulóját említve megemlékezett a váradi zsidóságról is, ugyanakkor azt is hozzátette: „mi nem szeretnénk zsidó testvéreik sorsára jutni”. Az unió nem fordít kellő figyelmet a nemzeti kisebbségek sorsára, a megoldást az autonómia különböző formái jelenthetik, tette hozzá.
A gálaest fénypontját kétségtelenül Sebestyén Mártának és zenésztársainak Üdvözlégy Szent László király! című előadása jelentette. A Kossuth-, Liszt Ferenc- és UNESCO-díjas előadóművész társaival, Andrejszki Judit régizenei előadóművésszel (ének, csemballó, dob) valamint Havasréti Pállal (tekerőlant, bőgő) és a temesvári Caius Herával (lant, teorba, barokk gitár) csodálatos hangulatú estét ajándékozott a közönségnek. Többek közötti húsvéti és pünkösdi összeállítás csendült fel a Szent Lászlót dicsőítő énekek mellett, Sebestyén Márta pedig a régizenei és népzenei elemek összefonódásáról, a dalok eredetéről szóló ismertetőivel rövid kultúrtörténeti csemegét is átnyújtott a közönségnek, mely az est végén állva ünnepelte a művészeket.
Fried Noémi Lujza. maszol.ro

A megmaradás és a jövőépítés a feladatunk
A színházban csütörtökön este megtartott ünnepi műsorral vette kezdetét a II. Szent László Napok, amelyen fellépett Sebestyén Márta és a Cantemus gyermekkórus. A lovagkirály olyan történelmi személyiség, akire kötelességünk emlékezni, hangzott el a megnyitón.
A felszólalások sorát Zatykó Gyula főszervező kezdte meg, aki köszönetet mondott a rendezvény megvalósításában szerepet vállalóknak, valamint a városvezetőknek, akik idén partnerként járulnak hozzá a programhoz. „A Szent László Napok önbecslésünk megerősítéséről szól, a Nagyváradon élő más nemzetiségűek felé pedig híd és kapocs kell legyen” – hangsúlyozta Zatykó Gyula. Kiemelte: a rendezvény legfőbb feladata elérni azt, hogy a várost alapító, itt eltemetett Árpád-házi Szent László magyar király alakja mindenki számára természetes módon hozzátartozzon a város arculatához. A lovagkirály megkerülhetetlen alakja Nagyvárad múltjának, olyan történelmi személyiség, akire kötelességünk emlékezni. „Szent László magyar király minden vallásos emberé, minden magyar emberé, minden lovagias emberé. Akit bámulatra gerjeszt a hősiesség, aki szereti magyar hazáját, az mind tisztelettel tekint föl a hős Szent László magyar királyra” – idézte Zatykó Gyula a nagyváradi Jogakadémia első dékánjának, Hoványi Gyulának a szavait. A városalapító lovagkirály emlékének ápolása mellett a Nagyváradi Magyar Napok céljai között szerepel az önkéntesség, a környezettudatosság, valamint a jótékonykodás népszerűsítése is – mondta Zatykó Gyula.
Magyar városok
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke ünnepi köszöntőjében kifejtette: „Száz évvel ezelőtt az erdélyi és partiumi városok többsége, köztük a Partium fővárosaként emlegetett Nagyvárad is a magyar kultúra fellegvárai és a tudományosság laboratóriumai, az erdélyi identitás őrzői voltak. Trianon után városaink szellemiségét sok támadás érte, és amit nem tettek tönkre a két világháború közötti időszakban, majd az azt követő kommunizmus értékromboló évei alatt, azt napjainkban próbálják semmisé tenni. A Kolozsvári Magyar Napok nyomdokait követő Szent László Napok üzenete, hogy megvédjük bástyáinkat, felemelt fejjel küzdjünk a megmaradásért, hiszen értékteremtő közösség vagyunk” – fogalmazott a Néppárt elnöke. „Üzenetértéke van annak, hogy a váradiak ’magyar napokat’ szerveznek, és azt Szent László Napoknak nevezik. Az a legfőbb üzenete, hogy otthon érzik magukat városukban, és be akarják lakni annak tereit, meg akarják mutatni magukat, megmutatni, hogy mennyien vannak, megmutatni, hogy milyenek” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára megnyitóbeszédében.
Elutasított kitüntetés
Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta: hármas céllal érkezett Nagyváradra, a Szent László Napokra. Az ünnepélyes megnyitón való részvétel mellett állami kitüntetést adott át Ujvárossy László grafikusnak, a Partiumi Keresztény Egyetem professzorának az Alkalmazott víziók elnevezésű jubileumi tárlaton. Kitüntetést szeretett volna átnyújtani Fejes Rudolf Anzelm premontrei apátnak is, aki azonban úgy érezte, hogy nem érdemli meg, mivel elmondása szerint kudarcot vallott a premontrei rend egykori gimnáziumának restitúciója ügyében. Magdó reményét fejezte ki, hogy Fejes Rudolf Anzelm a későbbiekben elfogadja a magyar állam kitüntetését. Úgy vélekedett: „nem mindig csak az eredményt kell értékelni, hanem néha a küzdelmet is”.
Hatékony eszközöket
Végül Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szólalt fel. Köszöntőbeszédében a volt királyhágómelléki református püspök a múlt történéseit, küzdelmeit, tragédiáit is felelevenítve hangsúlyozta, hogy a jövőbe nézve kell cselekednünk – felelősséggel minden iránt, ami napjainkban emberi és nemzeti kihívásnak számít, a környezettudatos életviteltől az értékek megőrzésén át a gazdag örökség továbbadásáig. Felidézte a holokausztot, melynek során „a magyar zsidókat kiirtotta az idő gazul, és kiket nem irtottak ki, azokat eladtak kemény valutáért. A holokauszt hetvenedik évfordulóján őket is itt érezzük a nagyváradi magyarság körében, mert nagy gazdagságai voltak Nagyváradnak. Ugyanakkor hozzátesszük, hogy nem akarunk a zsidók sorsára jutni, és azért is érzem azt, hogy a Szent László Napoknak élő üzenete a megmaradás. Nem törődnek velünk eléggé Európában, nehezen tudjuk érvényre juttatni az érdekeinket, miközben minden brüsszeli csapból a multikulturalitás és a mások kultúrája iránti tisztelet folyik, ennek ellenére nagyon gyakran ügyet sem vetnek a nemzeti kisebbségi közösségekre, arra a negyven-ötven milliónyi európai polgárra, akik közé mi is tartozunk itt, Románia területén. Ezen is változtatni kell. (…) A Szent László Napok ennek az élni akarásának, a küzdelem vállalásának legyenek a bizonyságai. (…) Nekünk hatékony eszközöket kell találnunk arra, hogy Szent László városa ne süllyedjen el. És ez az eszköz az autonómia” – fogalmazott Tőkés László.

Napló helyett jegyzőkönyvek
A fenti címmel küldött írást szerkesztőségünknek Varga Andrea jogtörténész, a váradhegyfoki premontrei prépostság jogi képviselője a rendnek a román állam ellen folytatott tulajdonjogi pereiben. A „Válaszféle Magdó János kolozsvári főkonzulnak” alcímmel ellátott írást teljes terjedelmében közöljük.
„A romániai magyar egyházi tulajdonok (még a kommunista, vagy az előtte való román állam által elkobzott) egyházi tulajdonai (Félixfürdőtől az egykori premontrei tulajdonú Gimnáziumig, ingatlanok és telkek sorától a kulturális örökség elorzásáig) az elmúlt 17 évben folyamatos pereskedés tárgyai.
A Bihari Napló is számos esetben nyilvánosságot adott ennek a történeti ténynek, továbbá a több ízben megsérülő független igazságszolgáltatás eseményeinek, a bírákra nehezedő nyomás, a pártatlanságot nevetségessé tevő eljárásmódok, az időhúzás és bürokratikus akadálykergetés egész látványos folyamatának is. Ebben a helyi, de korántsem csupán apátsági vagy egyházi vagyon-visszaigénylési processzusban nevet és hangsúlyt kapott már helyi polgármester, nemzeti vagy titkosszolgálati levéltárban elérhető történeti dokumentum, egyházi és jogi alkuképesség, ócsárló sajtó, fenyegetés és bántalmazás, zaklatás és megfélemlítés, köztörvényes rombolás és történelemhamisítás egyaránt… Ami nem kapott hangsúlyt, sőt, néma közszereplő funkciót vállalt a (javarészt magyar vagy magyar érdekeket megjelenítő) tulajdonok jogos visszaszerzésében, uniós állásfoglalások érvényre juttatásában, az éppen a magyar kulturális és külpolitikai képviselet volt.
Egyértelművé vált, hogy aki nem rendelkezik lőfegyverrel vagy definíciós joggal, politikai nyomásgyakorlás vagy direkt befolyásolás jogtalan eszközével, az nem lehet jogszerű eljárásra jogosult, sem helyreállító ítéletre esélyes. Bebizonyosodott, hogy a magyar (kulturális vagy pártpolitikai) külképviselet érdeke talán bizonyos látszatok fenntartása is lehet (évfordulós ünnepségek, díjak adományozása, elismerések vagy pártpolitikai támogatások kiporciózása akár), de a nemzetközi kapcsolatokban elvszerűnek minősülő, kulturális diplomáciában alapszintű egyeztetést igénylő partnerségben, érdekegyeztetésben vagy alkuképességben semmi érdemi nem történik az elmúlt másfél évtizedben. Történnek kísérletek, melyek efemer, alkalmi, s ezért szónoki gesztusok helyett vagy mögött rejtenek talán hosszabb távú, kizárólag a kiérdemesültek számára kedvező szabályozást figyelembe vevő célok, de ezek sem egyértelműek, nem vitaképesek, és nem is hatékonyak.
Nem történtek viszont kísérletek arra, hogy a „hősi magyar múlt” visszaállítási kísérletei mellett (melyek idején, példaképpen az 1923 és 1939 között a Romániából kitoloncolt és meghurcolt premontrei rendtársak sorsáért akkoriban megszólaló kormányzat legfelső szinten kezelte a korszak sérelmi eseményeit!), napjainkban is szülessen érdemi kezdeményezés, amely a jogtalanság nehezményezését kormányközi egyeztetéssé, jogvitává teszi.
Ha van is köztársasági elnök, aki személy szerint is a csornai premontreieknél készült föl sikeres és szorgalmas életvitelre, átvehette a megyés püspök kitüntetését is (http://www.csornai-hirhatar.hu/hirek/csorna-diszpolgarava-avattak-ader-janost), hívő mivoltában és intézményének működésében sem volt soha figyelemmel a jogi csűrcsavarba csomagolt nagyváradi állapotokra. Nem lehetne véletlenül sem ráfogni a magyar diplomáciára, hogy közbenjárt volna a jogszerű eljárás végigvitele érdekében, mint ahogy ezt tette és teszi a Mikó-ügy esetében. Ha anyagi vagy intézményi háttérrel támogatta volna a nagyváradhegyfoki premontrei rend megmaradását, ha nem csupán a váradhegyfoki prelátust kívánta volna 2014 februárjában bádogkereszttel megajándékozni (ráerősítve ezzel a román média-toposzra, hogy a váradhegyfoki premontrei rend a magyar irredentizmus előretolt helyőrsége 1920 óta…), akkor már régen uniós jogsegélyt hajtottak volna föl, már régen jegyzéket váltottak volna, s nem halogatva vagy hanyagolva a perek jogszerű vitelét, arra játszva, hogy majd Strasbourg mindent elrendez…
Holott a „minden” a jogszerűségen legalább annyira múlik. A napló-értékű külügyi levelezésen azonban kevesebb, mint a jogi dokumentáción, melyet egyedül kell beszerezzen a prépostság (magától a Teremtőtől megformált alapító okiratot is), egyedül kell megküzdjön évek óta a harsogó helyi román sajtóval, a templomrongálókkal, a harsogó román újságírókkal, a Hivatal packázásaival, a széttagolt telekkönyvi és jogképviseleti ügymenettel, az időhúzásra és állagromlásra játszó cselezésekkel. A román legfelső bíróság 2013. októberi jogerős végzése szerint a premontrei perek nem értek véget 1936 óta, a félig megnyert ügyet azonban a magyar külügy, főkonzulon keresztül most önkörébe vonni látszik, elfogadva, hogy veszíteni kell, s akkor majd a strasbourgi ítélet lesz a végső… Még azt sem látják át a mai külügyérek, hogy fél vagy másfél évtizednyi jogi eljárási folyamat nem játszható át kiemelten megfizetett új ügyvéd kezére, aki nem jártas a jogtörténeti és levéltári forráskutatásban, s nem valamicske „hatalmi mutyi” a tét, hanem egy 73 éves per, magyar kisebbségi nemzeti érdek, római katolikus egyházi vagyon, szakrális tulajdon a kockáztatott érték. Ez pedig „nem eladó”, sem feljegyzések, sem sugallatok, sem szimbolikus lekenyerezések révén.
A premontrei peres eljárás folytatódik, a katolikus értékmentés is. A magyar külügyi reakciókészség, a kultúrdiplomáciai érzék ugyanúgy lesre fut (vagy erre játszik leginkább), mint a privát haszonszerzésre vágyakozó helyi ügyeskedés, a hivatali hatalom előnyével beavatkozó apparátusi törekvések, vagy a teret nyerni próbáló ortodoxia. Jogérvényes eljárás, jegyzőkönyvek mértékadó volta és a jogszerűség követelménye még abban a Romániában is érvényre tud(hat) jutni, ahol a jogi képviselőt utcán bántalmazzák (2012. október 17.), a bíráskodási folyamatot ellehetetlenítik, a bírákat befolyásolják, a mindenféle feljegyzéseknek intim teret adnak. Ebben hinni és ennek érvényt szerezni láthatóan nem magyar külügyi érdek, hanem a hívők közösségének és képviseletének maradék eszköze. Mindezek pedig naplóba róható folyamatok, a jelen históriái.”
Varga Andrea jogtörténész
(1956-os román levéltári kutatásaiért 2008-ban megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét)
erdon.ro

Mandátuma felénél visszahívták a kolozsvári magyar főkonzult
Négyéves mandátuma felénél visszahívták Budapestre Magyarország kolozsvári főkonzulját. Magdó Jánost várhatóan Mile Lajos, a Lehet Más a Politika (LMP) volt országgyűlési képviselője váltja a tisztségben – írta a Krónika.
A jelenlegi főkonzul augusztus végén, a Kolozsvári Magyar Napok idei kiadása után hagyja el állomáshelyét, és új megbízatást kap a Külgazdasági és Külügyminisztériumban. A Közép-Európával foglalkozó főosztályt vezeti majd a budapesti tárcánál – mondta el a napilapnak.
Mile Lajos 1958-ban született Debrecenben. Részt vett a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fidesz megalapításában is, emellett alapító tagja az LMP-nek. Második képviselői mandátumát 2010-ben szerezte az LMP országos listáján, többek között az Országgyűlés nemzetiösszetartozás-bizottsága autonómia-albizottságában tevékenykedett.
maszol/kronika.ro

„Ne a régi után sírjunk, hanem a régi újat ünnepeljük, használjuk”
Jékely Irodalmi Kertet avattak a Magyarvalkói Napokon
Sok munka, ima, öröm, és átdolgozott éjszaka van e nap mögött, hangzott el a szombat délelőtti ünnepélyes megnyitón a magyarvalkói templomkertben, ahova számos helybéli, környékbeli, hazai és külföldi érdeklődő sereglett össze, együttörülni és ünnepelni azokkal, akik megálmodták és létrehozták a Jékely Irodalmi Kertet. A megnyitón Magdó János főkonzul mondott beszédet, majd a kert megnyitását szimbolizáló szalagvágást követően sor került a pavilonavatásra is, a Jékely- és a hajdani pavilont építtető Miháltz unokák jelenlétében. Remények szerint az Eplényi Anna és Kardeván Lapis Gergely ötlete nyomán, sok-sok munka és anyagi áldozat révén megvalósult irodalmi kert az egész falu számára gyümölcsöző befektetéssé válik, és számos látogatója lesz. A VIII. alkalommal megrendezett Magyarvalkói Napok fénypontja sokakat megmozgatott, az előkészületek alatt lelkes csapat munkálkodott azon, hogy méltó módon fogadhassák a vendégeket.
„Most már az enyém ez a falu; de birtoklása nem csak javakkal, hanem kötelezettségekkel is jár: menteni, ami menthető, az életet és a hagyományt”, írta valamikor Jékely Zoltán, aki az 1930-as években kezdett ebbe a kalotaszegi faluba járni, idejött nyaralni anyai nagybátyjához. Itteni élményeit versei, szociográfiai, etnográfiai írásai, és Medárdus című regénye őrzik, emlékét pedig, többek között a hajdanán Miháltz Ákos lelkész által építtetett pavilon, amelynek gyakran volt vendége. Szombattól pedig határozottan állíthatjuk, hogy Magyarvalkó valóban a Jékely Zoltáné, legalábbis szimbolikusan, hiszen a több mint százéves, már-már pusztulófélben lévő pavilon szorgos kezek és egy lelkes csapat munkája és hite révén, no meg pályázati forrásoknak köszönhetően újjászületett, pompásan beilleszkedve a gyönyörű templomkertbe, amely hajdanán Jékely Zoltánt is elbűvölte. És mi sem természetesebb, hogy Jékely Irodalmi Kertnek nevezték el a terv megálmodói a pavilont és környékét, és úgy rendezték be az emlékhely bel- és kültéri részét, hogy majd az idelátogatók „Jékely szemével olvashassák a tájat”.
Sok munka, ima, öröm, és átdolgozott éjszaka van e nap mögött, hallhattuk a szombat délelőtti ünnepélyes megnyitón a magyarvalkói templomkertben, ahova számos helybéli, környékbeli, hazai és külföldi érdeklődő összesereglett, együttörülni és ünnepelni azokkal, akik megálmodták és létrehozták a Jékely Irodalmi Kertet.
A megnyitón Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja mondott beszédet. – Idefele jövet eltűnődtem, vajon miért Magyarvalkót választotta Jékely pihenésként, miért tért ide vissza olyan gyakran? Nem ismertem ezt a települést, de ahogy végigjöttünk a falun, rögtön világossá vált számomra, hogy ez a választás Jékely részéről nem volt véletlen. Kalotaszeg egy kis gyöngyszeme ez a falu, gyönyörű temploma szimbólumként állhatna ezen a vidéken – kezdte beszédét a főkonzul. Hangsúlyozta továbbá, hogy sokakban munkálkodik a visszatérés vágya azokra a helyekre, ahonnan elszármaztak, vagy ahol jól érezték magukat, ez a hiányérzet, ez a honvágy kényszerítette Jékelyt is minduntalan az Erdélybe való visszatérésre, legyen az Kolozsvár, Nagyenyed vagy Magyarvalkó.
Magdó János úgy vélte, Magyarvalkónak is, mint számos más kisebb-nagyobb településnek Erdélyben, célokat kell kitűznie maga elé. – Az egyik nagy cél, hogy megtartsa lakosságát, a fiataloknak perspektívát nyújtson, hogy bebizonyítsa, igenis érdemes Magyarvalkón maradni, itt élni le az életüket, itt nevelni a gyermekeiket. Ehhez pedig hátteret kell teremteni. Ez a háttér pedig miért ne lehetne egyfajta irodalmi turizmus, amely végül is idevonzaná az embereket, a turistákat, miért ne lehetne Magyarvalkó, épp Jékely Zoltánnak köszönhetően, és annak, ami itt kiépült, egy állandó turisztikai célpont. Úgy látom, nagyon jó úton indultak el, és biztos vagyok benne, hogy a további teendők tekintetében is támogatókra fognak lelni – fejtette ki a főkonzul.
KÖLLŐ KATALIN, Szabadság (Kolozsvár)

Irodalommal a turizmusért – Jékely-kertet avattak a kalotaszegi Magyarvalkón
A Jékely irodalmi kert megnyitása volt az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Magyarvalkói Napok legnagyobb újdonsága. A kalotaszegi településhez kötődő Jékely Zoltán költőnek emléket állító pavilont – az egykori nyaralót, amelyben gyakran vendégeskedett a kalotaszegi tájért rajongó költő – Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja nyitotta meg.
A háromnapos falunapokon színes programkínálat várta az érdeklődőket, a rendezvényt a falu idegenforgalmát fejlesztő ADATLAP egyesület (a betűszó az egyesület román nevének rövidítése, magyarul: A turizmust, agroturizmust, panziók fejlesztését elősegítő magyarvalkói egyesület) szervezte.
Az irodalmi kert felavatását követően Pap Ágnes, az egyesület tagja lapunknak elmondta: tavaly (ekkor volt Jékely Zoltán születésének 100. évfordulója) a magyar Külügyminisztérium pályázatán nyertek támogatást a kert létrehozására, a kiállítóteremként szolgáló pavilon újraépítését is akkor kezdték el ismét, az öt éve dédelgetett tervet idén tudták gyakorlatba ültetni.
„Ez nemcsak a helyiek érdeme, jelentős szerepet vállalt a projektben Eplényi Anna magyarországi tájépítész és Kardeván Lapis Gergely irodalomtörténész, akik tíz éve jártak itt először. Ők álmodták meg a kertet úgy, hogy a táj és az irodalom találkozzék” – avatott be a részletekbe Pap Ágnes. Hozzáfűzte, a projektet férje, Pap Ákos, a falu református lelkésze irányította, a 20-ik század elején épült nyaralót pedig Mihálc István tervei alapján újították fel.
Mint mondta, a helybéliek most kezdik felfedezni, mit jelentett Jékely Zoltán számára Magyarvalkó, mint ihlető forrás. „Eddig is tudták róla, eddig is Valkóhoz kötötték Jékely nevét, de most ezzel a projekttel sikerült igazán tudatosítani bennük, hogy mennyire fontos a valkói táj Jékely költészetében” – magyarázta. Pap Ákos református lelkész a megnyitón úgy fogalmazott: nem szokványos irodalmi emléket kívántak állítani, hanem az író tájélményét igyekeztek szemléltetni.
Kiépülőben a turizmus
Magyarvalkót egyébként gyakran felkeresik a turisták, ugyanis a faluban található a Kalotaszeg második legrégebbi temploma, a 13. században épült, kettős várfallal körülvett erődítmény. Pap Ágnes szerint elsősorban magyarországi turisták látogatnak a településre, főleg nyáron nagyobb az idegenforgalom.
„Nyáron nincs olyan nap, hogy ne jöjjön turista, egyre többen foglalkoznak vendéglátással, körülbelül 50 személyt tud egyszerre elszállásolni a falu” – fejtette ki. A látogatók nagy része átjáró vendég, de vannak, akik meg is szállnak Magyarvalkón, és a környéken töltenek néhány napot. Az egyesületi tag szerint a vendéglátás egyelőre kiegészítő jövedelem a falubelieknek. Azonban folyton törekednek az idegenforgalom fejlesztésére, ezért is hozták létre a Jékely irodalmi kertet, hogy a templom és a festői táj mellett legyen még valami, ami oda csábítja a vendégeket.
Más kis falvakhoz hasonlóan Magyarvalkóra is jellemző, hogy munkahely hiányában inkább városon próbálnak szerencsét a fiatalok, de vissza-visszatérnek, nem hagyják magára falusi házaikat. Emellett újabban az is előfordul, hogy külföldieknek annyira megtetszik a település, hogy házat vásárolnak itt.
Csökkenő gyermeklétszám
A Magyarvalkói Napokat minden évben július harmadik hétvégéjén rendezik meg hagyományőrző programokkal. A néptánc és a nótázás mellett van bográcsozás, sportrendezvények és gyerekprogramok is, igyekeznek minden korosztálynak, ízlésnek megfelelni. Mindig van könnyűzenei koncert is, szombaton a Rehab Nation, Dancs Annamari és Kerényi Miklós, vasárnap a Cross zenekar és a Betly Duó lépett fel.
Szombat délután a kalotaszegi néptánccsoportok szerepeltek a szabadtéri színpadon, szomszédságában csapolt sör és a frissen sült miccs illata csalogatott. Itt találkoztunk Kiss Jánossal, a falu tanítójával, aki arról számolt be, hogy néhány éve csökken a gyerekek száma Magyarvalkón.
„Húsz éve vagyok itt tanító, húsz gyerekkel kezdtem, idén csak nyolc elemi iskolás volt. Úgy maradt meg az iskolánk, hogy szórványban vagyunk, és itt van az egyetlen magyar nyelvű iskola a környéken” – magyarázta. Mint részletezte, némi reményre adhat okot, hogy az óvoda előtt álló korosztályban picivel több a gyerek, ugyanis egyre többen vesznek házat Valkón. Azonban a helyiek ritkán vállalnak kettőnél több gyereket, csak 2–3 nagycsalád van a településen.
„Annyira örvendek, hogy van pár összetartó család, amely minden évben megrendezi a falunapokat, hogy már egy héttel a kezdés előtt itt kell lennem, pedig Kolozsváron lakom” – mondta lapunknak Győr András nyugdíjas asztalos.
Krónika (Kolozsvár)

Rácz Tímea
KMN 2014
Boszorkányok bűvöletébe estünk a Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján A Székely Dózsa György táncjáték valóban látványos, különösen a teljes színpadot betöltő táncjelenetekben. És hivatalosan is elindította a fesztivált.
Még sosem kanyargott ekkora rettenetes sor a Kolozsvári Magyar Napok nyitógálája előtt, mint idén vasárnap kezdés előtt egy órával, és még sosem köszöntöttek ennyi meghívottat, mint idén, és arra már őszintén nem emlékszem, hogy máskor megtapsolták volna egyenként a köszöntötteket, de az biztos, hogy ekkora taps sem volt még, mint az idén. Persze a Székely Dózsa György táncjáték előadói kapták a legnagyobbat.
A felszólalók között most is első volt Gergely Balázs főszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, aki a fesztivál idei szlogenjét magyarázta: mesébe illő, hogy negyven évi kommunizmus és a funari korszak után a magyar napok csodája ötödjére is megtörténhet, illetve az is mesés, hogy vannak olyan gyerekek, akik már ebbe nőnek bele, az első emlékeik akár az első magyar napokhoz köthetők. Máté András Levente, az RMDSZ kolozsvári elnökének rövid köszöntője után Emil Boc polgármester köszönte meg a magyar napoknak azt, amit Kolozsvárért tesznek. Visszahoztuk a normalitást, azaz azt, hogy mindenki otthon érezheti magát Kolozsváron – mondta. Horváth Anna alpolgármesternek is köszönetet mondott.
Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja tulajdonképpen búcsúbeszédet mondott, kiküldetése ugyanis a magyar napok után lejár. Amikor két éve idejött, azt gondolta, Kolozsváron sok mindent lehet és kell tenni, és ehhez igazodva végezte is a munkáját. Balatoni Mónika, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára arról beszélt, hogy míg a GDP-adatokat gyorsan elfelejtik, a kulturális történések, értékek évszázadokon át fennmaradnak, és ugyanitt említette meg, hogy a magyar kormány Kolozsváron is kulturális intézet nyitását tervezi, remélhetőleg már az idén.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár azt az örömet emelte ki, amely a Kolozsvári Magyar Napokat jellemzi. Szatmári Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egy történetet mondott el arról, hogy a Kolozsvárt nem ismerők számára a várost tényleg mese és misztérium lengi körül. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a „kultométer” feltalálásának szükségességéről anekdotázott, amely a kulturális kisugárzást méri – ám ezt szerinte nem csak a magyar napok hetében, hanem az év minden napján lehetne mérni. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke megismételte, hogy mindennapi csoda részesei vagyunk, és kiemelte, hogy a magyar napokon olyan együttműködés valósul meg, amelyet a politika egyelőre csak keresgél, és a rendezvénysorozat más erdélyi nagyvárosoknak – Marosvásárhelynek, Nagyváradnak, Brassónak – is például szolgál.
Végül Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szólalt fel, aki szerint mintha nem is ötödik éve lennének Kolozsvári Magyar Napok, hanem évtizedek óta, és a természetesnek tűnő állapothoz gyorsan hozzászoktunk. Kiemelte azonban, hogy meg kell érteni, nem volt ez mindig így, és meg kell erősíteni a „csodát”, hogy a helyzet ne lehessen visszafordítható.
A táncjáték nem először látható Erdélyben, előadták már a Székely Vágtán és Temesváron is. A Zsuráfszky Zoltán koreografálta előadás története Dózsa (Novák Péter) párviadalával kezdődik, amelyet a szendrei lovas szpáhik vezérével, Alival vívott, és néhány pillanatot villant meg az életéből: a nemesi rangra emelését, a keresztes háborúba indulását, Pálfy Piroska (Fekete Zsuzsanna) iránt érzett szerelmét, a felkelésbe forduló harcokat.
Táncelőadásban nehéz karaktereket építeni, nem is ez a fő cél, Dózsa mégis összeáll: a Székely Dózsa György koncepciójában folyton szenved, hol a szerelemtől, hol a küldetéstől, hol a gyilkolástól, hol együtt az elnyomottakkal. Krisztusi figurát faragtak belőle, nagyjából olyant, amilyen kép a közhiedelemben ténylegesen él róla.
Maga az előadás egésze valóban látványos, különösen a teljes színpadot betöltő táncjelenetekben, és néhány olyan látványelemben, amelynek történetmesélési szempontból nem volt elengedhetetlen funkciója, ám színpadon nagyon jól mutatott. Ilyen például, amikor ködben csónakáznak (!) be a színpadra, vagy Bakócz Tamás érseket trónon, vállukon hozzák énekelni.
Az énekes magánszámok kevésbé megkapóak, nem úgy a zenei kíséret, amelyben a népzenét rock-, pop- és reneszánsz dallamokkal vegyítették, minden jelenetre találóan. Megkockáztatom, hogy az egyik legjobb jelenethez, a keresztes háborúba indulás előtti boszorkánytánchoz már-már mulatósra vették, bár igazából egy népies popdal videoklipje is lehetne ez a passzus.
Remek jelenet még a kivégzés is: amíg a tüzes trónt készítik elő, gregoriánra hasonlító kórus Te Deumot énekel, üllőn kalapáccsal ütött "harangozás" közepette. A nézők közül járomban érkező Dózsa pedig - bár tartottam tőle - szerencsére nem énekel még egy számot a tüzes koronával a fején, hanem számára itt tényleg véget ér.
Transindex.ro

Kolozsvár, a mesebeli hely – Elkezdődtek a magyar napok
A kulturális értékek továbbéléséről, a különböző kultúrák együttéléséről, a toleranciáról, a magyarság és a művészet viszonyáról, az autonómiáról, a történelem nehéz korszakairól és az új nemzedék felelősségéről beszéltek az ötödik Kolozsvári Magyar Napok vasárnapi nyitógálájának szónokai.
A Kolozsvári Magyar Opera termét zsúfolásig megtöltő közönség a rendezvény keretében megtekinthette a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Székely Dózsa György táncszínházi előadását is, melyet percekig tartó vastapssal jutalmazott. „Itt tenni lehet, és tenni is kell”
A gálán elsőként Gergely Balázs, a magyar napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke lépett mikrofonhoz, aki a rendezvénysorozat idei jelmondatát – Óperrrencián innen és túl – értelmezte a hallgatóság számára.
Mint kifejtette, generációs különbségek rejlenek a mesebeli kifejezés mögött: az új generáció tagjai az óperencián inneniek, akik számára teljesen természetes, hogy Kolozsváron minden évben megrendezik a magyar napokat, míg a korábbi „óperencián túli” nemzedék nehezebb korokat is megélt és emlékszik még azokra az időkre, amikor hasonlót elképzelni sem lehetett.
Mint részletezte: a mottóválasztás részben a negyvenévnyi kommunista diktatúrából, és az ezt betetőző tizenkét év ráadásból eredeztethető.
Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke beszédében a szervezők munkáját dicsérte, majd hangsúlyozta: a Kolozsvári Magyar Napoknak a kultúráról, szórakozásról és kikapcsolódásról kell szólnia.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere megragadta az alkalmat, hogy magyarul köszöntse a gála résztvevőit, majd köszönetet mondott a szervezőknek a rendezvényért, akárcsak azért, hogy a tavalyi záróünnepség több mint ötvenezer nézőt vonzott Kolozsvár főterére. Kifejtette: a Kolozsvári Magyar Napok hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt tíz év alatt sikerült visszaállítani a normalitást, így mindenki otthon érezheti magát Kolozsváron, amely „mesebeli hellyé vált.”
Magdó János leköszönő kolozsvári főkonzul rövid beszédében eddigi tevékenységét összegezte dióhéjban. „Itt tenni lehet, és tenni is kell” – idézte fel hivatalba lépéskor választott jelmondatát. Elmondta, törekedett arra, hogy a magyarságtudat erősödjön, kaput nyitva a román közösség felé is – örömmel tapasztalta, hogy a román közösség is nyitott az együttműködésre.
Balatoni Mónika, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára szerint egy közösség megmaradásának záloga a bizalom, a kölcsönös tisztelet és az együttműködés. „A kultúra – amely egy nemzet legnagyobb értéke – híd, amelyen keresztül megismerhetjük egymás identitását, és ezáltal legyőzhető az egymás iránti bizalmatlanság” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanakkor elmondta: támogatja Kolozsvár 2021-es Európa kulturális fővárosa pályázatát és azt mondta, reményei szerint 2014 végéig megnyílhat Kolozsváron a magyar kulturális intézet.
Németh Zsolt: fel kellene találni a „kultométert”
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy véli, érdemes lenne feltalálni a „kultométert”, amely méri egy városnak, régiónak, országnak, térségnek a kulturális kisugárzását. Mint kifejtette, Kolozsvár kulturális életképességet a műszer nélkül is bizonyította.
Említést tett azonban egy „negatív sugárzásról”, arról, hogy a román hatóságok hadjáratot folytattak a székely jelképek ellen, s hogy az autonómiatörekvéseket a titkosszolgálatok akadályozni próbálják. „A románok és magyarok a kulturális tereket vagy a negatív sugárzásokat erősítik?” – tette fel a kérdést Németh Zsolt. Szerinte Közép-Európa csak a jó román–magyar kapcsolatok által lehet erős.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke arról beszélt, hogy az erdélyi magyar politika csak álmodik arról az együttműködésről, amit a Kolozsvári Magyar Napok szervezésének keretében sikerült megteremteni. Figyelemre méltónak tartotta, hogy „a példa ragadós”, és immár Marosvásárhelyen, Brassóban és Nagyváradon is van hasonló rendezvény.
Utolsóként Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szólalt fel, aki Gergely Balázshoz hasonlóan arról értekezett, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik immár az európai uniós tagsággal rendelkező Romániában szocializálódott, és nincsen közvetlen élménye a kommunizmus idejéről. „Az a felelősségünk, hogy azt a csodát, amit megteremtettünk Kolozsváron, megerősítsük, megőrizzük” – hangoztatta szövetség elnöke.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)