Honfoglalás kori bajvívók emberközelből
Szombaton a Csiky Gergely Főgimnázium udvarán, a Marosvásárhelyi Kerecsensólyom Hagyományőrző Egyesület tagjai által megtartott honfoglalás kori ruházat-, és fegyverbemutató, valamint bajvívás után elbeszélgettünk az Egyesület vezetőségi tagjával, Magdás Leventével, aki elmondta: az Egyesületet hat évvel ezelőtt hozták létre, de baráti társaságként már régóta együtt töltik a szabadidejüket. A foglalkozásától eléggé távol esik a bajvívás, hiszen gépészmérnökként dolgozik, de a régi fegyverek szeretete bizonyára azért tört fel bennük, mert gyerekkorukban nem kardoztak eleget. A csapatnak történész tagja nincs, de sok régésszel, történelemtanárral, más, hasonló tevékenységet folytató szervezettel folyamatosan tartják a kapcsolatot. Ugyanakkor sok, hiteles történelemkönyvet is olvastak. Azt szeretnék, ha a bemutatóik minél hitelesebb lennének, minél közelebb esnének a megtörtént valósághoz. Az egész csapatuk mintegy 20 személyből áll, közülük azonban általában 7-8-ra lehet rendszeresen számítani. A felszerelés olyan részeit, mint a sisakok, alkarvédők, páncélok, nyílvesszők, kesztyűk, illetve a csizmák egy része maguk készítik, míg az íjakat és a szablyákat főként Magyarországról vásárolják. Többek között, a rajta lévő sisak és páncél is saját gyártmány, rengeteget dolgoztak rajtuk. Mindnyájuknak van magánélete, munkahelye, a harci bemutatókat, illetve a rájuk való felkészülést szabadidőben szervezik.
A bemutatók iránti igényre vonatkozó kérdésünkre Magdás Levente kifejtette: tavaly nyáron összesen 4 bemutatójuk volt, idén viszont eddig minden hétvégén meghívásnak tettek eleget. A hétvégi lekötöttségnek csak úgy tudnak eleget tenni, hogy maga és az öccse is a feleségével együtt részt vesz rajtuk, tehát itt az egész család. Éppen ezért, nem áldozatnak, hanem kikapcsolódásnak, szórakozásnak tekintik. Megtalálhatók a kerecsensólyom facebook címen, illetve a www.kerecsensolyom.ro honlapon. A fellépésüknek a díjszabása nagymértékben függ az igényektől. Ha ugyanis a nézők ki akarják próbálni az íjászatot, az veszélyesebb, több odafigyelést igényel, ezért drágább, de a díjszabásokat úgy próbálják alkalmazni, hogy az anyagiak ne képezzenek akadályt.
A honfoglaló magyarok hozták be Európába a csombort és a tárkonyt
A fellépett két hölggyel is elbeszélgettünk: Magdás Tündénél, Leventének a feleségénél afelől érdeklődtünk, hogy utána néztek-e a honfoglalás kori magyar asszonyok főzőszokásainak, annak hogy milyen ételeket készítettek?
Amint Tünde asszony elmondta, igyekeznek ezen a téren is, s így megtudták: a magyarok főként húsféléket készítettek, amelyeket megfűszereztek. Éppen ezért, fűszernövényekkel díszítik a jurta oldalát, ahol ánizst, babérlevelet, csombort és tárkonyt lehetett látni. Két utóbbiról tudni kell, hogy azokat a honfoglaló magyarok hozták be Európába, de kapor, édeskömény, rozmaring, leostyán, zeller is szerepelt az étrendjükben. Mivel a húst tartósítani kellett, ennek a legegyszerűbb módja a főzés utáni szárítás, és a húsporkészítés volt. A húspor ételek gyorsan elkészültek, és igen táplálók voltak. A kancatejből kumiszt is készítettek, ami savanykás ital. Rendszeresen bográcsban főztek, de olyan eset is volt, hogy felforrósított, lapos köveken sütötték meg a húst, de palacsintát is sütöttek. Az olvasmányaiból rájött, hogy a honfoglaló magyarok igen szerették a leveseket. Azokból maga is megpróbált lebbencslevest főzni. Jövőbeli terveik közé tartozik, hogy a sógornőjével, Magdás Júliával megtanulnak honfoglalás kori ételeket készíteni, amelyekkel megkínálják majd a nézőket – mondták el érdeklődésünkre a bemutatókon közreműködött fiatalasszonyok.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)