Olyan „bangómargitos” koncert Diószegen
A tizenhetedik alkalommal megrendezett Bihardiószegi Községi Napokon szombaton köszöntötték az aranylakodalmasokat, este pedig az egész környékről érkeztek a nézők Bangó Margit koncertjére. Az est zárásaként helyi tehetségek kaptak lehetőséget a megmutatkozásra.
Szombaton délelőtt teremfoci bajnoksággal és bográcsosfőző versennyel indult a rendezvény, mindkettő eredményét a délutáni megnyitó alkalmával hirdették ki, a focipályán. Változott ugyanis a helyszín, most már nem a Zichy-kertben, hanem a labdarúgó pályán állították fel a színpadot, ott ütöttek tanyát a lacikonyhások és a vurstli is. Szóval a focibajnokságban hat csapat versengett, a győzelmet a Gyros King szerezte meg, és a cég nevét viselő még egy csapat a főzőverseny eredményhirdetésekor is örülhetett, hiszen a sertésbográcsos kategóriában lettek elsők, míg a babgulyás kategóriában a Bakator, az egyebeknél a Diószegi Nyulászok diadalmaskodtak 12 csapat 15 féle ételének mezőnyében. A községi nap megnyitóján elsőként Mados Attila polgármester köszöntötte a megjelenteket, egyebek mellett elmondva, hogy a jelenlegi községvezetők sok mindent másképp tesznek, mint elődeik, például a rendezvény helyszínén is változtattak, ugyanakkor megköszönte a szervezők munkáját. Biró Rozália szenátor úgy vélte, hogy a szervezőknek a legnagyobb köszönet a sok résztvevő, ami egyúttal arra is utal, hogy jövőre is számítanak a rendezvényre.
A szeretet szövetsége
Cseke Attila képviselő – ugyancsak az új helyszínre utalva – emlékeit elevenítette fel, amikor margittai focistaként járt a diószegi „arénában”. A szónokok románul és magyarul is elmondták beszédeiket, mint ahogyan két nyelven köszöntötték ezt követően a község aranylakodalmukat ünneplő házaspárjait is. Ez a momentum már hagyományosan része a diószegi községi napok megnyitójának. Mados Attila beszédében elárulta, hogy ő 10. házassági évfordulóját ünnepelte ebben az évben, és példaképül szolgálhatnak az ennek ötszöröse óta együtt élők a fiatalabbaknak. A 14 párnak gratulált Biró Rozália, Cseke Attila, illetve Sabău Constantin alpolgármester is, továbbá a szlovákiai Diószegről érkezett Katona Edit helyi tanácsos, aki Szabó Antal ottani polgármester üdvözletét tolmácsolta. Az egyházi vezetők közül Gellért Gyula református lelkipásztor kért áldást a párok további életére. Esküvőjük, 1963 óta sok minden megváltozott, de férjet és feleséget megtartotta a szeretet szövetsége – a titok a megbocsátásban van, hiszen elválásra naponta lenne ok, fejtette ki a lelkipásztor.
Ismét Szömörce
Az ünnepeltek tiszteletükre készült zenés-verses műsort is megtekinthettek, majd kezdődött a színpadi produkciók sora. Elsőként Mohácsi Brigitta koncertezett két táncosa, Edina és Zsolt társaságában, majd utaztak is tovább Szatmár megyébe. Rockkoncerthez képest szokatlan időpontban, késő délután zendített rá a szalontai Basic Faces együttes, a Bonanza Banzai, Ákos, Kerozin, Edda, Quimby-dalokat leginkább a sörsátrak alól hallgatta a közönség. A székelyhídi Tini Dance Táncstúdió apraja-nagyja színpadra lépett: a TDC, a B612, a Monster Dance, a Táncmanók, a Gézengúzok, és már előadásuk közben megérkezett az este sztárfellépője, Bangó Margit, aki lazán, sportcipőben és edzőnadrágban szállt ki a kocsiból, olyan közvetlenül társalogva, mintha legalábbis hetente érkezne Diószegre. Kicsit leült a focipálya színpad mögé eső egyik kispadjára, majd az öltözőbe távozott. Közben a 3 hónapja ismét újraalakult helyi Szömörce néptánccsoport kicsinyei felcsíki táncokat mutattak be.
Mindenből egy kevés
Utánuk a Nagyvárad Táncegyüttes következett mintegy egy órás, a népzenét és néptáncot szeretőknek nagy örömet okozott műsorral, benne marossárpataki, nádasmenti, kalotaszegi, magyarszováti és ördöngősfüzesi táncokkal. Utóbbi előadások alatt már erőteljesen megszaporodott a publikum, bár a nagyobb tér miatt más volt a hatás, mint régebben a Zichy-kertben. Este fél tíz előtt öt perccel lépett színpadra Bangó Margit, és előzőleg szinte egy produkciónyi időt vett igénybe díjainak, kitüntetéseinek, pályája kimagasló állomásainak felsorolása. A művésznő elmondása szerint műsorában szerepelt mindenből egy kevés, ami olyan „bangómargitos”, amit hálásan is fogadott a közönség, melynek soraiban a tágabb környék is képviseltette magát. Következett a fiatalok örömére Corina, aki a román könnyűzenei élet egyik aktuális csillaga, ezt bizonyítja, hogy a legnagyobb videómegosztón több milliós a klipjeinek nézettsége. Az est zárásaként – a program megfogalmazása szerint – helyi tehetségek kaptak lehetőséget a megmutatkozásra.
Rencz Csaba
erdon.ro

’48-as honvédtisztnek állítottak obeliszket Diószegen
Bihardiószegen már szombaton megkezdődtek a szabadságharc évfordulójához kapcsolódó megemlékezések. A hegyaljai temetőben obeliszket avattak Csellei Károly ’48-as honvédtiszt emlékére.
“A hazafiság Isten szerint való érzés” – írja Karácsony Sándor. Ez a mottó állt a március 15.-i ünnepség meghívóján, mely szombaton délután a bihardiószegi református templomban kezdődött. Nemzeti ünnepünk alkalmával a Gróf Széchenyi István Huszárszázad megalakulásának 5. évfordulóját ünnepelte. Nem mindennapi eseménynek lehettek részesei a jelenlevők, a huszárok felvonulásával kezdődött az ünnepség, akik Kossuth-nótákat énekelve vonultak át a parókiáról a templomba. Ott Oláh Attila tépei (Hajdú Bihar megye), Bihardiószeg testvérgyülekezetének lelkésze hirdette Isten igéjét. Ezt követően Mados Attila polgármester, Jakab László helyi és Vadász István tépei főgondnokok köszöntötték a jelenlevőket. Megható pillanat volt, amikor Vadász István a tépei gyülekezet nevében egy kardot ajándékozott Gellért Gyula lelkipásztornak közelgő nyugdíjba vonulása alkalmából, a gyülekezetnek pedig egy zászlót nyújtott át emlékbe. Ünnepi műsorok következtek: a furulyacsoport és ifjúság, valamint az Asók István Református Énekkar szolgálata.
Koszorúzás
A Himnusz eléneklése után a templomkertben folytatódott az ünnepség, ahol a viharos szél ellenére a hagyományőrző citerazenekar, az említett énekkar és a huszárok ajkáról ismert huszárnóták hangzottak el. Eskütételre is sor került: a Gróf Széchenyi István Huszárszázad új tisztjeinek esküjét bevette G.Kiss Géza huszár őrnagy. Felvonulás és koszorúzás következett Szilágyi Jolán vezetésével, a koszorúzás állomásai: az 1848-as kopjafa, Kossuth Lajos mellszobra, Simonyi József óbester domborműve, Széchenyi István emléktáblája. Az ünnepség Csellei Károly, 1848-49-es honvédtiszt obeliszkjének avatásával, megáldásával és koszorúzásával ért véget a Hegyaljai temetőben. Avatóbeszédet mondott Adorján Csaba huszár őrnagy és Csontos János huszár százados. Isten áldása legyen mindazoknak életén, akik e szép ünnepet megszervezték, megvalósították és azoknak életén is, akik az időjárás kiszámíthatatlansága ellenére is eljöttek, hogy méltóan emlékezzünk magyar nemzetünk hallhatatlan hőseire. “Magyar jövendőt – Isten kegyelméből – csak erős nemzettudattal valósíthatunk meg.” (Gellért Gyula)
Ghitea Angéla kántor
erdon.ro,

“Nem vasárnapi lelkész volt”
Huszárok díszsorfala között távozott a vasárnap délelőtti istentiszteletről Gellért Gyula bihardiószegi tiszteletes: összesen 36 év lelkészi szolgálat után – melyből 16 esztendőt volt érmelléki esperes – április elsejétől nyugdíjba vonul.
Az április elsejei dátum emlékezetes marad a bihardiószegi református egyházközség történetében: 1990-ben ezen a napon lett a gyülekezet lelkésze a Szentjobbról érkezett Gellért Gyula, s most, 24 év múltán ezen a napon megy nyugdíjba. A március 30-i úgynevezett kiköszönő istentisztelet rendhagyó módon, a hagyományos rendtartástól eltérően kezdődött, ugyanis az első percekben Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese köszönt el elődjétől, boldog és áldott nyugdíjas éveket kívánva, majd saját szolgálati teendőire tekintettel távozott. Az igehirdető maga az ünnepelt volt, aki először, mintegy örökül hagyva maga után, Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből idézte a Szeretet Himnuszaként ismert részt, majd a prédikáció alapigéjét kiválasztva tovább fűzte a gondolatot: “… szeressétek egymást.” (Ján.15/12)
Tanulás, szeretet
Nem csak az alapige kiválasztásában, de magában a prédikációban is tartotta magát a tiszteletes ahhoz, amit tőle hosszú évek alatt megszokhattunk: lényegre törően, röviden beszélt, tudatában, hogy a bő lére eresztett prédikációban nem a mondanivalót kutatja annak hallgatója, hanem az áment lesi. Kifejtette: ugyanazzal a gondolattal búcsúzik a diószegiektől, amivel hajdan a szentjobbiaktól is, miszerint egy életen át tanulni kell, illetve a szeretetet szüntelen gyakorolni, mert aki ezeket elmulasztja, az az életét mulasztja el. A prédikációt ugyanúgy a hirdetések követték, mint máskor, mintegy mutatva, hogy az élet április elseje után is folytatódik, még, ha nem is ugyanaz lesz, mint előtte. Erre utalt, hogy a továbbiakban szólók egyike-másika hangja ugyancsak elcsuklott a meghatódottságtól.
Visszatekintés
Az Asók István kórus szolgálata után Szilágyi Jolán olvasott fel egy, a nyugdíjazás alkalmából készült visszatekintést. Ebből egyebek mellett megtudhattuk, hogy Gellért Sándor tanár-író és Magoss Juliánna tanítónő fia dolgozott színesfémércbányák feltárójaként, 70 kg-os súlycsoportban Máramaros megye cselgáncsbajnoka volt, a teológiai tanulmányait 1973 és ’74 között végezte. Egy évig volt segédlelkész Aradon, majd 12 évig szolgált Szentjobbon, ahonnan, mint említettük, 24 éve került Diószegre. Az egyházmegye esperesi tisztét 1994-től 16 évig látta el, egy évtizedig volt az egyházkerület levéltárosa, ugyanennyi ideig az Érmelléki Diakóniai Alapítvány elnöke. Két évtizedig zsinati tag, 16 évig tagja a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének.
Az építő kéz nyoma
Ha folytatnánk a szolgálati helyein a gyülekezetépítésben, a hagyományőrzésben, a nevelésben elért eredményeinek sorolását, valószínűleg az oldal alján az íróasztal lapjára is rónánk még a sorokat. A főbb bekezdéseket Jakab László főgondnok próbálta lajstromozni, sorolva a javításokat és építésekét, a szobrok, kopja- és lármafák, emléktáblák avatását, a Nyúzóvölgyi Népünnepély megteremtését. Ahogyan az egy egykori cselgáncsbajnokhoz illik, Gellért Gyula lelkészként is mindig úgy alakította a dolgok folyását, hogy azok ereje a cél érdekében egyesüljön, elevenített fel emlékeit Szabó Ödön képviselő, megyei RMDSZ-elnök, majd Mados Attila polgármester méltatta a lelkész egyház és közösségépítő szerepét, mint olyan személyiségét, akinek keze nyoma ott marad a községen. A nyugdíjazás alkalmából a nőszövetség, a vallástanárok, az IKE-sek köszöntötték még Gellért Gyulát, aki a helyi huszárok díszsorfala között, a bejáratnál várakozó gyülekezeti tagok tapsa közepette hagyta el a templomot, hogy aztán fogadja a kézfogásokat, a megérdemelt nyugdíjas évekre vonatkozó jókívánságokat.
Rencz Csaba
erdon.ro,

"Egy fáradságos út látványos eredménye"
A bihardiószegi Zichy kastély részleges renoválását, és az abban kialakított információs és interaktív kiállítóközpont létrehozását is magába foglaló projekt zárókonferenciáját tartották pénteken délben.
A bihardiószegi Zichy kastély renoválásának megkezdéséről annak idején beszámoltunk. Akkor Mados Attila polgármester jórészt még tervek szintjén beszélt arról, amit pénteken délben már az érdeklődők és a meghívottak elé tárhatott: elkészült az épület részleges felújítása, miközben a teljes tetőzetet rendbe tették, megóvva a többi épületrészt is a további romlástól. Mintegy 400 éves a kastély és az eredetileg kisebbnek épült ingatlan első 300 évében folyamatosan fejlődött, hogy aztán az utóbbi közel 100-ban olyan szinten lett "gazdátlan", hogy az összedőlés fenyegette.
Ötletes megoldással
Az elöljáró reményét fejelte ki, hogy az épület "megtelik élettel", és köszönetet mondott a határok feletti projektben közreműködőknek. Utóbbiak sorába tartozik Szabó Ödön képviselő, aki "adminisztrációs fronton" segédkezett. A politikus megfogalmazásában "ötletes módon" kellett megtalálni a megoldást, a további rendbetételhez pedig figyelmeztetett: indul az újabb pályázati időszak. A most lezárt pályázatban a Hortobágyi Nemzeti Park, a Milvus Transilvania Vest Egyesület és Kokad község voltak a partnerek. Utóbbi polgármestere, Ozsváth István köszönte meg az együttműködést, elmondva, hogy oldalukon az úgynevezett Daru-láphoz készült út, turistalátványosságot téve elérhetővé.
Festmények, tárgyak
Szabó József helytörténész mutatta be "egy fáradságos út látványos eredményét", vagyis magát az Érmellék-múzeumot, amiben 72 "leltári tárgy" van. Hosszan sorolhatta azok neveit, akik a geológiai és térképészeti részt létrehozták, fényképekkel továbbá eredeti halászati és borászati tárgyakkal vagy azok reprodukcióival, a magyarázó szövegek lefordításával járultak hozzá a kiállításhoz, melynek két termében tárlókat is látni, illetve egyikben körkép-szerű festmény idézi az érintetlen tájat, hozzá békabrekegés, madárdal társul. Az esemény zárásaként egy 45 perces, az Érmellékről készült filmet lehetett megtekinteni.
A könyvtár is költözik
Kérdésünkre Mados Attila elmondta: a rendbe tett épületrészben saját pénzből alakítottak még ki helyet az iskolai és a községi könyvtárnak. Ezek költöztetése folyamatban van, amint befejezték és kinyitott, a tékáéval azonos órarend szerint lesz látogatható a múzeum. Az épület további javítására újabb pályázatokból remélnek pénzt, abban egyrészt újabb, a régió nemzetiségeit, kisebbségeit bemutató múzeum, illetve egy helyi termelőket, termékeket bemutató kiállítás kapna helyet.
Rencz Csaba
erdon.ro

Közös dolgainkról Diószegen
Könyvbemutató helyszíne volt október 22-én, csütörtökön este a bihardiószegi Zichy kastélyban működő könyvtár.
Az esemény a helység polgármesterének, Mados Attilának ötlete volt abból az alkalomból, hogy a téka a kastély felújított részébe költözött, és ahol további kulturális eseményeket szándékoznak tartani a továbbiakban. Meglepően nagy számú érdeklődőt vonzott, az esemény: a kellemes hangulatú beszélgetésre Rencz Csaba, a Bihari Napló munkatársa hozta el két kötetét, a 2012-ben megjelent “Közeli történelem”, és a tavaly napvilágot látott “Közös dolgaink” címűeket. Rencz Csaba a diószegi emberek számára mindeddig egy háttérfigura volt, aki minden fontosabb rendezvényen csendesen jegyzetelt, időnként elkattintva fényképezőgépét. A kép most sem nagyon zavarodott össze, legfeljebb árnyaltabbá vált: a szerző most könyvekké rendezett jegyzetei “felett” ült, szerényen mosolygott, csak a fényképezőgép volt más kezében.
Közös időutazás
A köteteket Chiș Márta, a második kötet előszavának szerzője méltatta, aki lelkes és értő olvasóként mutatkozott be. A hallgatóság számára nem voltak ismeretlenek a felolvasott írások: a napilapban már megjelent jegyzetekből, glosszákból összeállított kötetek időutazásra csábították a hallgatóságot. Valóban közös dolgokról szóltak, amelyek néha megnevettettek, de volt, amikor a nevetés fanyar iróniával társult, vagy éppen elszomorodva néztünk egymásra. Bizonyos, hogy hazatérve a megvásárolt kötetek az éjjeliszekrényeken maradtak, és újabb beszélgetéseket, visszaemlékezéseket generáltak. A közösség számára építő jellegű találkozásnak várjuk a folytatását (a szerző harmadik kötetét) azért is, hogy új helyiségben működő könyvtárunk jobban betöltse kultúraközvetítő funkcióját.
Durkó Irén könyvtáros
erdon.ro

Sikeres irodalmi est volt Bihardiószegen
A decemberben megalakult Berettyó-menti és Érmelléki Közművelődési Egyesület (BÉKE) első rendezvényét a magyar kultúra napja alkalmából tartotta a bihardiószegi Zichy-kastélyban, amelyre közel száz helyi és környékbeli érdeklődő látogatott el Mihályfalvától Székelyhídon és Margittán keresztül Diószegig.
Az irodalmi est a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Ghitea-Szabó Angéla kántornő vezetésével a helyi iskolások furulyacsoportja adott elő rövid műsort. A helyiek nevében dr. Szabó József helytörténész köszöntötte a meghívottakat és a helyieket. Mados Attila, Bihardiószeg polgármestere megköszönte az egyesületnek, hogy első rendezvényük színhelyéül e települést választották, gratulált a rendezvényhez, és biztosította az egyesület tagságát, hogy Diószeg bármikor helyt ad hasonló kulturális eseményeknek.
Dr. Oláh József, a BÉKE elnöke köszöntőjében kitért a Himnusz megírására, a magyar kultúra napjának és magyar irodalmunk fontosságára. Ezt követően Zsidó Piroska helyi pedagógus, a BÉKE egyik alapító tagja tartott érdekes előadást Kölcsey és a Himnusz szerepe magyarságunk irodalmi életében címmel. Az általános tudnivalók mellett sok újdonság és kuriózum derült ki nemzeti imánkkal és költőjével kapcsolatban. A kivetítéssel tarkított előadás után szabad versfelolvasást tartottak, melyen Oláh József és az érmihályfalvi Szilágyi Ferenc Hubart saját verseiket, míg Szabó József a diószegi néhai Géczi József verseit, Varga Irénke pedig helyi pedagógus saját fiának verseit osztotta meg a hallgatósággal.
Egy rövid szünet következett, mely alatt a vendéglátók finom kaláccsal, meleg teával és a helyi borbarátok körének jóvoltából díjnyertes diószegi borokkal látták vendégül a jelenlévőket. A szünet után Szabó József helytörténész vezette végig az érdeklődőket a Zichy-kastélyban berendezett állandó kiállításon, melynek témája az Érmellék. A jelenlévők megismerhették a Zichy-kastély építésének történetét és Bihardiószeg múltját, valamint az Érmellék földrajzi kialakulását, a lápvilág, az állat- és növényvilág sokszínűségét és gazdagságát.
Az est végén Tőtős Norbert a BÉKE ügyvezető elnöke köszönte meg a helyi vezetők hozzájárulását a sikeres rendezvényhez, az érdekfeszítő előadásokat, valamint a nagyszámú érdeklődő jelenlétét. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Köszönet a jó irányú változásért!
Nehéz időkben, mint amilyet ma is élünk, fontos az összefogás. Bizalmat kell építeni. Jó irányba kell állítani ügyeinket. Kisebbségben egymásra vagyunk szorulva. Önkormányzat, egyház, közösség segítheti vagy gátolhatja a másik pozitív munkáját. Mi a segítségben hiszünk.
Az emberek nem értik mi történik. miért kell most Tőkés Lászlónak nyíltszínű lejáratást indítani saját egykori munkatársa – Csűry István, saját egyháza – a református egyház, a magyar szövetség – az RMDSZ, sőt immár az anyaország államtitkárai irányába is? Az emberek nem értik, és óriási többségük nem ért ezzel egyet. Csűry püspök mandátuma a rendezetlen ügyek rendezetté válásának korszaka. Sikerült rendeznie az egyházon belüli viszonyokat. Rendezte a pénzügyi adósságokat. Rendezte a kegyességi mozgalmakkal a viszonyt. Rendezte a lassan évszázados székházkérdést.
Törekvés a jóra
Helyrebillentette az eltolódott egyensúlyt. Támogatottságuk arányában kezelte a viszonyokat a közéleti szereplőkkel. Partnerséget épített ki az önkormányzatokkal. Egyszóval emberközelivé, békéssé, szerethetővé tette egyházát. Kérjük tisztelettel a közélet szereplőit, támogassák azokat, akik békességgel kívánják rendezni közös ügyeinket. Tőkés urat kérjük, munkahelyén, az Európai Parlamentben dolgozzon értünk. Ha erre nincs alkalma, felesleges energiáit, kérjük ne fordítsa közösségünk ellen, itthon.
Csűry püspök urat kérjük, méltósággal, türelemmel, Krisztus urunk szeretetével és a jó irányú változások iránti még nagyobb elkötelezettséggel viselje elődjének inkorrekt támadásait. Biztosítjuk Csűry püspök urat, a jóra való törekvésben továbbra is számíthat a közösségre, számíthat ránk.
Bihar megye magyar polgármesterei és alpolgármesterei:
Sorbán Levente polgármester – Alsólugas; Nagy Gizella polgármester – Bihar; Mados Attila polgármester – Bihardiószeg; Kelemen Zoltán polgármester – Biharfélegyháza; Bátori Géza polgármester – Bors; Kócza István polgármester – Érbogyoszló; Nagy István polgármester – Érkörtvélyes; Nyakó József polgármester – Érmihályfalva; Balazsi József polgármester – Érsemjén; Beke László polgármester – Érszőllős; Bordás Károly polgármester – Értarcsa; Bonisz Sándor polgármester – Hegyközcsatár; Somogyi Lajos polgármester – Hegyközpályi; Nyiri Sándor polgármester – Kiskereki; Pocsaly Zoltán polgármester – Margitta; Török László polgármester – Nagyszalonta; Matyi Miklós polgármester – Paptamási; Horváth Béla polgármester – Szalacs; Nagy Miklós polgármester – Szalárd; Béres Csaba polgármester – Székelyhíd; Vincze Nándor polgármester – Tóti; Kosztandi Mihály polgármester – Vámosláz; Barcui Barna polgármester – Vedresábrány; Daróczi Mihály alpolgármester – Bályok; Bagosi Barna alpolgármester – Berettyószéplak; Nemes Ferenc alpolgármester – Bihar; Kerecsenyi Imre alpolgármester – Biharfélegyháza; Csiger László Róbert alpolgármester – Bors; Kajántó Pál alpolgármester – Élesd; Gyulya Andrea Éva alpolgármester – Érbogyoszló; Karsai József-Attila alpolgármester – Érmihályfalva; Timar Sorin alpolgármester – Érsemjén; Kerezsi Attila alpolgármester – Értarcsa; Dán Juliánna alpolgármester – Feketekápolna; Nagy István Róbert alpolgármester – Hegyközcsatár; Szebeni Sándor alpolgármester – Hegyközpályi; Rostás István alpolgármester – Illye; Szabó Zoltán Lajos alpolgármester – Kiskereki; Szabó Csaba alpolgármester – Körösgyéres; Géczi János alpolgármester – Mezőtelki; Horváth János alpolgármester – Nagyszalonta; Major Lóránd alpolgármester – Paptamási; Hasas János alpolgármester – Rév; Vida Attila alpolgármester – Szalacs; Kendi Dezső alpolgármester – Szalárd; Kozák Róbert alpolgármester – Vedresábrány.
erdon.ro

Hajdú-kuruc portya a Nyúzóvölgyben
A Bocskai-szabadságharc győztes Álmosd-Diószegi csatájának 412. illetve az első Nyúzóvölgyi csataimitáció és emlékkő állításának 10. évfordulója alkalmából tartották meg az I.Partiumi Hajdú és Kuruc Tábort szombaton.
Három éve nem volt csataimitáció a Nyúzóvölgyben, s aki azóta nem járt a környéken, több változást is tapasztalhatott. A helyszínre tartva a szombat délelőtti napsütésben a bekötő földút már korabeli hangulatba rázta az érkezőket, mintegy ráhangolódásként. A korábbi táborhelyek és a domboldal ezúttal fel voltak szántva, a hajdúk és kurucok az aljban gyülekeztek, az emlékkő körül. Gellért Gyula ny.esperes kérdésünkre felidézte: a Bocskai-szabadságharc győztes Álmosd-Diószegi csatájának (1604. október 15.) emlékére 2006-ban tartották meg először a csataimitációt, melyet még nyolc alkalommal megismételtek, az utolsó 2013-ban volt. A megjelenteket ezúttal is a korábbi diószegi lelkész köszöntötte, átadva a szót Fábián Tibornak. Szentjobb lelkésze Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből olvasott fel igét: “Harcold meg a hit nemes harcát”. A keresztény Európa szemünk előtt recseg-ropog eresztékeiben, nem látni, mi lesz a sorsa: túlél vagy egy hit nélküli korszak kezdetét éljük, fejtette ki a hagyományőrző főkapitány, hozzátéve: a lélek fegyvereivel kell megvívni a hit szép harcát. A nyúzóvölgyi csataimitációk szívet-lelket melengető, egységet teremtő alkalmak voltak, amikor jó volt látni: nem csak mohácsok és trianonok alkotják történelmünket, mondta Fábián Tibor.
Hadimustra
Szabó Ödön képviselő szerint vannak vesztes és sikeres harcaink, de mindig is szabadságra vágyó nemzet voltunk, vagyunk. Harcainkat manapság is meg kell vívnunk összefogással, hagyományőrzéssel és akkor megvan az esélyünk újabb ezer évre. Mados Attila diószegi polgármester köszönetet mondott Gellért Gyulának, amiért “nem hagyja kialudni a lángot”, hagyományőrző kezdeményezését már mozgalommá változtatva. A továbbiakban Gellért Gyula vette át a szót, felidézve, hogy 412 éve éppen ezen a napon volt a csata, így nem lehetettek tekintettel arra, hogy sokan szüretet, tengeri szedést terveztek e napra. Emléklapokat adott át, illetve előléptetéseket hirdetett ki, majd úgynevezett seregszemle következett. Erről megtudtuk, hogy hajdanán akár napokig is tartott a seregek őszi hadimustrája, amikor a ruházatot, lovakat, fegyverzetet ellenőrizték szemlemesterek, szemleírnokok. Ez most csak pár percig tartott formálisan, a Bóné András és Vay Ádám kurucvezetők neveit viselő hagyományőrző századok sorfala előtt.
Koszorúzás
A 10 éve állított emlékkő körül az időközben méretesre nőtt fák és bokrok szinte teljesen átalakították a környezetet, a koszorúzók immár a csaták idején “hadi útvonalként” használt oldalról tudtak odaférni egy főhajtásra. A továbbiakban Létai Zoltán korábbi élesdi alpolgármester, a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Egyesület Sólyom nemzettségének képviseletében mutatta be a helyi hagyományőrző munkát, illetve beszélt a szabadságharc történelemformáló szerepéről. Bemutatta Sólyomkővár várát, elbeszélve, hogy Bocskai István fejedelem ott készítette elő a nyúzóvölgyi hadicselt. Élesd is csatlakozik a hagyományőrző mozgalomhoz, hasonló rendezvényeknek otthont adva, mondta Létai Zoltán. Utána Meleg Vilmos színművész, h.őrző ezredes vers-összeállítást adott elő, később Piroska János h.őrző tüzérezredes vezetésével lovas és gyalogos alakzati gyakorlatokat végeztek.
Jövőre folytatják
Kérdésünkre Gellért Gyula elmondta: ez volt az I. Partiumi Hajdú és Kuruc Tábor, melyből ugyancsak hagyományt akarnak teremteni, a következő években más, de a Bocskai szabadságharchoz kötődő helyszíneken megtartva, jövőre talán éppen a fentebb említett Sólyomkőváron. A tábor résztvevőit délután ebéd várta a diószegi diakóniai házban.
Rencz Csaba erdon.ro

Úti beszámoló a Don-kanyarból, a 74. évfordulón
Személyes élményeken alapuló úti beszámolóval emlékezett a Don-kanyarban vívott harcokra dr.Lippai Péter ezredes pénteken este Diószegen, a 74. évforduló alkalmából. A helyszínen a mai napig vannak újratemetések, a temetőket példásan rendben tartják.
A magyar hadtörténelem legszomorúbb, legtragikusabb napjainak nevezik a Don-kanyarban volt csatát, mely 1943. január 12-én kezdődött meg, amikor a Vörös Hadsereg megkezdte előrenyomulását. A 74. évforduló adott alkalmat arra a megemlékezésre, melyre Mados Attila diószegi polgármester szerint azért volt szükség, mert keveset beszélünk az eseményről, a fiatalabb generáció éppen keveset tud róla, holott hozzájárulhat identitástudatunk erősítéséhez. A helyi RMDSZ-szervezet és a Gróf Széchenyi István Huszárszázad szervezésében létrejött eseményen pákozdi (Fejér megye) vendégeket köszönthettek. Elsőként a testvértelepülés polgármestere, Takács János kapott szót, aki kifejtette: kegyelettel kell emlékezzük áldozatainkra, emlékük erősítse bennünk a tudatot, hogy egy ősi nép tagjai vagyunk.
Nagyon megfázott…
A diószegi előadás szükségességének ötlete 2013-ban fogalmazódott meg, amikor érmelléki küldöttség járt Pákozdon, illetve az ottani katonai emlékparkban. Utóbbi ügyvezetője, dr.Görög István ny.ezredes, a Don-kanyarbeli csata apropóján felelevenítette: édesapja túlélte azt, ám sosem beszélt róla, illetve sosem panaszkodott életében semmire, ám mindig nagyon fázott, ebből sejtette családja, hogy “előzőleg valahol nagyon megfázhatott”. Az ezredest ez is ösztökélte a harcok emlékeinek kutatására, a Pákozdi Katonai Emlékparkban pedig nem csak azt mutatják be, hogy mi történt, hanem azt is, hogy mi lehetett volna. Mindezt egy olyan mai világban, amikor egyesek szerint nem csak katonai szolgálatra nincs szükség, de még a haza fogalmát is kétségbe vonják…
Hat nap
A továbbiakban Pásztor Sándor megyei tanácselnök előbb szólt azokról az időkről, amikor szervezni kezdték a doberdói emléktúrákat, melyek során a pákozdiakkal is kapcsolatba kerültek, majd bemutatta a hallgatóságnak azt a rajta kívüli további négy magyar megyei tanácselnököt, akik belső-erdélyi polgármesterek társaságában aznap Bihar megyei körúton tartózkodtak. Szabó Ödön képviselő azt emelte ki, hogy az utóbbi években sikerült vagy helyrehozni vagy létrehozni emlékhelyeket. Hozzátette: hasonló célra a továbbiakban is ki kell használni a forrásokat, erre lesz is alkalom, hiszen számos jelentős évforduló lesz ebben az esztendőben is. Dr.Szabó József helyi helytörténész a II. világháború helyi vonatkozásairól szólt röviden, említést téve a Nagyürögd és Ottomány között húzódott Károly-védvonalról, megjegyezve, hogy a szűkebb térséget csak “kisebb csetepaték” érintették. Mindezek után kezdődött csak maga az előadás, melynek elején dr.Lippai Péter ezredes tisztázta: nem egy hagyományos értekezés következik a Don-kanyari eseményekről, hanem egy képes “úti beszámoló” egy oda szervezett 6 napos tanulmányútról. Ennek alapját az a terv képezte, hogy teremtsenek korabeli rádióösszeköttetést a Don-kanyar és a budai vár között.
Emlékek a folyóparton
Az utazást részletekbe menően megismerhettük a Kijevben és Moszkvában szerzett benyomásoktól kezdve a helyszíneken tapasztaltakig. A képeken elénk tárultak az egykori hídfőállások: Scsucsje, Korotojak, Puhovo, Rudkino, Sztarozsovoje, korabeli fotók mai megfelelői megközelítőleg vagy pontosan ugyanabból a szögből. Az előadó egyebek mellett kiemelte: akkor érintette meg igazán a történelem, amikor az ott Tisza méretű Don partja mentén találtak szinte érintetlen állásokat és holmikat, melyek még mintha a néhai magyar katonák érintését is őrizték volna. Ugyanis telis-tele van manapság is a Don partja töltényhüvelyekkel, gránátmaradékokkal, de akár tábori ágyak rozsdás vázaival is, ilyen holmikból a közeli falvak iskoláiban kisebb-nagyobb kiállítások vannak. Sőt, a mai napig vannak újratemetések is, amikor földi maradványok kerülnek elő egykori rögtönzött sírokból. Apropó, sírok: az előadó tapasztalta, hogy rendben tartják a temetőket, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű katonák nyugszanak a hantok alatt.
39. gyalogezred
Az előadás során érezhető volt a katonai szakértelem, hiszen hadászati szempontból is kiértékelte a látottakat dr.Lippai Péter, illetve minden látott harcászati eszköznek pontosan tudta a nevét, számát, gyártási és származási helyét, ezzel is bizonyítva a téma iránti elkötelezettségét. Zárásként azt is megtudtuk, hogy az oroszokkal manapság sem jó viccelni: egy plakát szerint például a vasút rongálásáért manapság is kényszermunka jár…Az előadás után szót kapott még Kiss Róbert zászlós, aki elkötelezett kutatója az egykori debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred történetének, melybe az Érmelléken is soroztak, éppen ezért kérte (és kéri ez úton is) azok jelentkezését, akiknek családjában bármilyen vonatkozó dokumentum, fotó fellelhető (elérhetősége is további információ található a 39gyalogezred.hu internetes oldalon).
Az esemény zárásaként a házigazdák minden résztvevőt vacsorával vártak.
Rencz Csaba
erdon.ro

A háromszor avatott, kétszer menekített szobor ünnepe
Háromszor helyezték talapzatára, közben kétszer kellett menekíteni a világ 5., Erdély és Partium első Kossuth szobrát, mely Bihardiószegen áll. Vasárnap a harmadik avatás 15. évfordulója apropóján sok minden szóba került történelemről, politikáról, az állandó változásban lévő múltról.
Mintha csak a sötét esőfelhőket akarta volna eloszlatni, úgy csengett-bongott vasárnap délelőtt a bihardiószegi református templom harangszava, amikor a Kossuth-ünnepségre hívott. Ha nem is tudtam volna, mi az összejövetel célja, már akkor is”gyanús” lett volna, hogy a templom melletti Kossuth Lajos szoborral “valami történt”, még autóból nézve is jól láthatóan (mint később kiderült, megújíttatták). Aztán sorban mindenre fény derült, ahogyan haladt előre a megemlékező ünnepség, melyet abból az alkalomból szervezett a helyi Zichy Gazdakör és a Partium Alapítvány, hogy 215 éve született Kossuth Lajos, diószegi szobra pedig 15 éve került újra a helyére. Az ünnepi istentiszteleten Csűry István királyhágómelléki püspök volt az igehirdető, aki a meggyógyított vak ember példázatán keresztül arról beszélt, hogy “van ártatlan szenvedés”, amikor nem értjük, hogy egy egyént vagy akár egy nemeztet is miért súlyt büntetés. A válasz: bármilyen nehéz helyzetben is tudni kell dicsőíteni az Urat, mert az ártatlan szenvedőnek is van jövője, van kinyújtott kéz, amit megfoghat. Az egyházközség kórusának szolgálata is elhangzott közben, majd Bara László helyi lelkész köszönte meg a püspöki szolgálatot, illetve köszöntötte a vendéglátó és a más felekezetekhez tartozó híveket, a hagyományőrzőket, kórusokat és a vendégeket: Markó Béla költőt, Pásztor Sándor MT-elnököt, Lakatos Péter számvevőszéki tanácsost, korábbi képviselőt, az esemény ötletgazdáját, dr. Földes Bélát, a Partium Alapítvány elnökét, Biró Rozália képviselőt, majd az időközben megérkezett Cseke Attila szenátort, illetve Mados Attila polgármestert.
“Valami nagy dolog”
Felelevenítette: 15 éve éppen segédlelkész volt Diószegen Gellért Gyula tiszteletes mellett, így közvetlenül vannak emlékei az akkor szoborújraállítást kísérő “mérhetetlen lelkesedésről és büszkeségről”. Érezhető volt, hogy “valami nagy dolog” történt akkor Diószegen, ám az elmúlt másfél évtizedben a helyiek hozzászoktak a szobor látványához. Manapság halljuk-e még Kossuth nótában megfogalmazott üzenetét, odaállunk-e még a regimentbe? – tette fel a kérdést Bara László, a választ is megadva: a magyar és keresztény szabadság érdekében halljuk meg! A következőben Markó Béla költő mondott beszédet, aki 15 évvel korábban is szónok volt, akkor az RMDSZ szövetségi elnökeként. Mint fogalmazott, Biharba mindig szívesen jön, mert tenni akarást és optimizmust tapasztal, mint például Diószegen, mely 1896-ban és 2002-ben is élen járt szoborállításával. Visszaemlékezett, hogy 15 éve bizakodóbb időket éltünk, Erdély arca kezdett átalakulni, ám mifelénk a múlt is állandó változásban van. Eközben a diószegi szoborállítás egy jel volt: lehetne másként, lehetne tisztelni, hogy mindenkinek joga van a múltjához! Akkoriban zajlottak a viták az aradi szabadságszoborról, mely 2004-ben aztán kikerült a Tűzoltó térre. Bár reménykedtünk benne, ezzel nem fejeződött be “a szobrok harca”, újrakezdődtek a tábla-lefestések, iskolabezárások, zászlóvételek, a demokratikus kibontakozás megtorpant.
“Kinek volt igaza?”
A József Attila-díjas költő kitért a román egyesülés jövőre esedékes megünneplésére is. Miközben újra nemzetállamok épülnek Európában, Románia letagad-e majd bennünket, mint létező kisebbséget, vagy egy közös hazát ünnepel? – tette fel (a sokak számár valóban költőinek hangzott) kérdést. Visszatérve a diószegiek úttörő szerepére (a világon az 5., Erdélyben és a Partiumban az első Kossuth-szobor volt az övék 1896-ban – szerz. megj.), kifejtette: a kiegyezéskor Kossuth nem értett egyet Deák Ferenccel, miközben utóbbi egy kiemelkedő fejlődéshez vezette ezáltal Magyarországot, minek eredményei jórészt odavesztek a kiegyezésből is fakadó trianoni döntés nyomán, mintegy igazolva Kossuthot. Kinek volt akkor igaza? Mindkettőnek, vélte Markó, aki szerint mindkettőtől tanulnunk kell, csakúgy, mint a diószegiektől a makacs reményt, hiszen “a szobrok veszélyesek, arra biztatnak, hogy soha ne adjuk fel”. A “főszereplő” szobor történetét Jakab László főgondnok idézte fel. Megtudtuk, hogy 1896. október 24-én avatták a két variáns közül a fiatalabb, 1892-ben a község díszpolgárává választott Kossuthot megörökítő, 365 forintba került, 75 cm-es mellszobrot (talapzattal 2,5 m). Először 1932-ben kellett menekíteni (a templom orgonájába rejtették), 1941-ben tették ki újra, mai helyére (korábban a főbejárattól jobbra volt, a kertben, manapság balra van, a kerítésből kimetszett területen).
Staféta átadása
Másodjára 1946 őszén menekítették, akkor előbb a szomszédos Kisjankára került, 1988-ban vissza egy diszószegi portára, persze mindig titokban. Az egyház 1994-ben kapta vissza, ’99 – 2000-ben restaurálták, majd a templomban helyezték el a szóban forgó 2002-es avatóig. A régiek mindig kalapot emelve mentek el a szobor előtt, idézte fel az egykoriaktól hallottakat Jakab László. Az ifjúsági kórus 2 énekszáma után Mados Attila idézett fel néhány mai negatívumot, melyekre ráillik Markó megfogalmazása: megtorpant a demokrácia. A polgármester úgy vélte, az ünnep akkor teljes, ha gyerekeink is magukénak érzik szellemiségét, ennek jegyében 4 fiatalnak “átadta a stafétát”, egy Kossuth idézettel: “A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” A templombeli esemény zárásaként Bara László felolvasta azok neveit, akik részesei voltak a 15 évvel ezelőtti szoborállításnak, ám a vasárnapi évfordulót már nem érhették meg, emléküknek egy perces néma főhajtással is adóztak…
Kossuth nóták
Írásunk elején említettük a harangszót, melynek sikerült az ünnepség kinti részének idejére elhessegetni az esőt, sőt, még a napsugarak is kíváncsiak voltak arra, ahogyan a Széchenyi István nevét viselő hagyományőrző huszárok díszőrsége mellett a székelyhídi férfikórus – mi mást? – Kossuth-nótákat énekelt. Utána Nagy Csaba tárogatóművész zenei kísérete mellett a politikusok, intézmények és szervezetek képviselői megkoszorúzták az ünnepség alkalmából újra restauráltatott szobrot. A püspöki áldás és a Himnusz éneklése után a vendégeket, meghívottakat ünnepi ebéd várta a kultúrházban.
Rencz Csaba / erdon.ro