Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Madaras Andrea
3 tétel
2013. december 4.
Továbbképzésen a kisiskolások tanítói
Az anyanyelv oktatása és a játék szerepe kisiskolás korban elevezésű konferencián és továbbképzőn vettek részt Arad, Temes és Fehér megyei tanítók az elmúlt hévégén Csíkszeredában. Ez a konferencia volt a külhoni magyar kisiskolások évének záró rendezvénye.
Arad megyét a konferencián a következő pedagógusok képviselték: Viszhányó Aranka, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola tanítója; Boldizsár Tünde, a kisperegi Általános Iskola tanítója, igazgatója; Erdős Tünde, az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola tanítója; Balta Emese, a zimándújfalui Általános Iskola tanítója és Kiss Anna, a pedagógusház módszertani szakfelügyelője.
Temes megyéből Ilyés Szeréna, Madaras Andrea és Talpai Ágnes, Fehér megyéből Varga Melinda, Szilágyi Székely Melinda, Daróczi Ilona Réka és Roş Amalia Gabriela tanítók vettek részt a csíkszeredai konferencián.
Szombat reggel az Apáczai Csere János Pedagógusházban Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program záró rendezvényét, melyet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szervezett.
„Répás Zsuzsanna mesélt arról, hogyan képzelik el ezt a programsorozatot. Kezdték az óvodával, most, idén volt a kisiskolásoknak, jövőre már január 1-jétől indul az V–VIII.-nak és így tovább” – mondta el Kiss Anna, a konferencia egyik aradi résztvevője.
A hivatalos megnyitó után egész napos előadássorozat, műhelyfoglalkozás vette kezdetét, ahol a pedagógusok előadásokat hallgathattak meg a magyarságismeret szükségességéről, a szövegértés fejlesztési lehetőségeiről az elemi osztályokban, az élményszerű olvasásról, a drámapedagógiáról és annak alkalmazási lehetőségeiről.
Délután négy csapatban, négy helyszínen zajlottak a műhelyfoglalkozások dr. Demény Piroska docens, BBTE, Koósné Sinkó Judit egyetemi tanársegéd, ELTE, Lazsádi Csilla BBTE, pszichológia és neveléstudományok kar, valamint Rusz Csilla drámapedagógus, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola tanítója irányításával.
„Mi öten voltunk Arad megyéből, úgy osztottuk be, hogy minden foglalkozáson valaki jelen legyen, hogy aztán tudjuk egymásnak elmesélni a tapasztalatokat, amiket majd itthon a többi kollégának is egy beszámoló keretében előadunk. Az előadások nagyon érdekesek, a gyakorlat, a műhelyfoglalkozások roppant izgalmasak, jópofák voltak, kimondottan csak játékos módszerrel. A kollégáktól is ezt hallottam, hogy nagyon intenzív, interaktív foglalkozások voltak” – mesélte Kiss Anna módszertani szakfelügyelő.
A műhelyfoglalkozások után, mintegy zárásként este a csíkszeredai Boszorka bábcsoport Esti mese tanítóknak című előadását tekinthették meg a résztvevők.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)
Az anyanyelv oktatása és a játék szerepe kisiskolás korban elevezésű konferencián és továbbképzőn vettek részt Arad, Temes és Fehér megyei tanítók az elmúlt hévégén Csíkszeredában. Ez a konferencia volt a külhoni magyar kisiskolások évének záró rendezvénye.
Arad megyét a konferencián a következő pedagógusok képviselték: Viszhányó Aranka, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola tanítója; Boldizsár Tünde, a kisperegi Általános Iskola tanítója, igazgatója; Erdős Tünde, az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola tanítója; Balta Emese, a zimándújfalui Általános Iskola tanítója és Kiss Anna, a pedagógusház módszertani szakfelügyelője.
Temes megyéből Ilyés Szeréna, Madaras Andrea és Talpai Ágnes, Fehér megyéből Varga Melinda, Szilágyi Székely Melinda, Daróczi Ilona Réka és Roş Amalia Gabriela tanítók vettek részt a csíkszeredai konferencián.
Szombat reggel az Apáczai Csere János Pedagógusházban Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program záró rendezvényét, melyet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szervezett.
„Répás Zsuzsanna mesélt arról, hogyan képzelik el ezt a programsorozatot. Kezdték az óvodával, most, idén volt a kisiskolásoknak, jövőre már január 1-jétől indul az V–VIII.-nak és így tovább” – mondta el Kiss Anna, a konferencia egyik aradi résztvevője.
A hivatalos megnyitó után egész napos előadássorozat, műhelyfoglalkozás vette kezdetét, ahol a pedagógusok előadásokat hallgathattak meg a magyarságismeret szükségességéről, a szövegértés fejlesztési lehetőségeiről az elemi osztályokban, az élményszerű olvasásról, a drámapedagógiáról és annak alkalmazási lehetőségeiről.
Délután négy csapatban, négy helyszínen zajlottak a műhelyfoglalkozások dr. Demény Piroska docens, BBTE, Koósné Sinkó Judit egyetemi tanársegéd, ELTE, Lazsádi Csilla BBTE, pszichológia és neveléstudományok kar, valamint Rusz Csilla drámapedagógus, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola tanítója irányításával.
„Mi öten voltunk Arad megyéből, úgy osztottuk be, hogy minden foglalkozáson valaki jelen legyen, hogy aztán tudjuk egymásnak elmesélni a tapasztalatokat, amiket majd itthon a többi kollégának is egy beszámoló keretében előadunk. Az előadások nagyon érdekesek, a gyakorlat, a műhelyfoglalkozások roppant izgalmasak, jópofák voltak, kimondottan csak játékos módszerrel. A kollégáktól is ezt hallottam, hogy nagyon intenzív, interaktív foglalkozások voltak” – mesélte Kiss Anna módszertani szakfelügyelő.
A műhelyfoglalkozások után, mintegy zárásként este a csíkszeredai Boszorka bábcsoport Esti mese tanítóknak című előadását tekinthették meg a résztvevők.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)
2015. január 6.
Szórványgondnoki program Szapáryfalván
A Szórvány Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap támogatásával lezárta az elmúlt év őszén indított szórványgondnoki szolgálatot Szapáryfalván. Ez immár a második szórványgondnok program volt a Kárpát-medencében, az első az Arad megyei Szentpál településen működött 2013-ban. A kérdésre, hogy mit is csinál egy szórványgondnok, röviden így összegeznénk a választ: a szórványgondnok azon dolgozik, hogy újra működjön, újra életképes legyen a falu magyar közössége, pótolja mindazt, amit az intézmények hiánya okoz. Ezen célokat szem előtt tartva kerültek megszervezésre idén is a különféle események.
A szapáryfalvi szórványgondnok program keretében december 6-án, Madaras Andrea irányításával, Télapó-váró barkácsklubot szerveztek óvodások és kisiskolások számára. A műhelyeket önkéntes fiatalok és anyukák vezették, ahol a gyerekek karácsonyi díszeket, üdvözlőlapokat készítettek.
A helybéliek örömmel fogadták az eseményt, hiszen régóta nem volt ilyen jellegű, szervezett és irányított tevékenység a szapáryfalvi magyar gyerekek számára.
A karácsony előtti utolsó szombaton ajándékot kaptak a szapáryfalviak: Éder Enikő színművésznő Különjárat c. előadóestjét. A szerte a világban sok helyen bemutatott műsor egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató, miközben a dalok röpítenek, a versek harmóniát sugallnak és figyelmeztetnek is egyszerre: utasok vagyunk mindannyian, Tamási Áronunk örök igazságával valljuk, valahol otthon kell lennünk benne. A szép számú közönség annyira átélte az előadást, hogy a ráadás után sem akaródzott elmenni, még hosszan beszélgettek a művésznővel, illetve egymással. A helyi szervezők pedig a terülj asztallal a végén szó szerint bemutatták, hogy a faluban a karácsony előtti szombat a disznóvágások ideje. A napi szorgoskodás után volt nagyon szép és megnyugtató a nagyfokú érdeklődés.
Ugyancsak a szórványgondnoki programnak köszönhetően elkészült egy szapáryfalvi falunaptár is, amely tartalmazza a falu emlékezetes mozzanatait, feleleveníti a falu múltját, ünnepeit, szokásait és nem utolsósorban a falu embereit, a közösséget. A kezdeményezők úgy gondolják, hogy a megszokott rendeltetésén túl nagyon fontos szerepe van egy ilyen naptárnak, hiszen a település virágzó múltjából erőt és ötleteket is meríthet a mai magyar közösség.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
A Szórvány Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap támogatásával lezárta az elmúlt év őszén indított szórványgondnoki szolgálatot Szapáryfalván. Ez immár a második szórványgondnok program volt a Kárpát-medencében, az első az Arad megyei Szentpál településen működött 2013-ban. A kérdésre, hogy mit is csinál egy szórványgondnok, röviden így összegeznénk a választ: a szórványgondnok azon dolgozik, hogy újra működjön, újra életképes legyen a falu magyar közössége, pótolja mindazt, amit az intézmények hiánya okoz. Ezen célokat szem előtt tartva kerültek megszervezésre idén is a különféle események.
A szapáryfalvi szórványgondnok program keretében december 6-án, Madaras Andrea irányításával, Télapó-váró barkácsklubot szerveztek óvodások és kisiskolások számára. A műhelyeket önkéntes fiatalok és anyukák vezették, ahol a gyerekek karácsonyi díszeket, üdvözlőlapokat készítettek.
A helybéliek örömmel fogadták az eseményt, hiszen régóta nem volt ilyen jellegű, szervezett és irányított tevékenység a szapáryfalvi magyar gyerekek számára.
A karácsony előtti utolsó szombaton ajándékot kaptak a szapáryfalviak: Éder Enikő színművésznő Különjárat c. előadóestjét. A szerte a világban sok helyen bemutatott műsor egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató, miközben a dalok röpítenek, a versek harmóniát sugallnak és figyelmeztetnek is egyszerre: utasok vagyunk mindannyian, Tamási Áronunk örök igazságával valljuk, valahol otthon kell lennünk benne. A szép számú közönség annyira átélte az előadást, hogy a ráadás után sem akaródzott elmenni, még hosszan beszélgettek a művésznővel, illetve egymással. A helyi szervezők pedig a terülj asztallal a végén szó szerint bemutatták, hogy a faluban a karácsony előtti szombat a disznóvágások ideje. A napi szorgoskodás után volt nagyon szép és megnyugtató a nagyfokú érdeklődés.
Ugyancsak a szórványgondnoki programnak köszönhetően elkészült egy szapáryfalvi falunaptár is, amely tartalmazza a falu emlékezetes mozzanatait, feleleveníti a falu múltját, ünnepeit, szokásait és nem utolsósorban a falu embereit, a közösséget. A kezdeményezők úgy gondolják, hogy a megszokott rendeltetésén túl nagyon fontos szerepe van egy ilyen naptárnak, hiszen a település virágzó múltjából erőt és ötleteket is meríthet a mai magyar közösség.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2015. december 15.
Közösségi est Szapáryfalván
„Ez a program egy élni akaró közösséget ébresztett fel”
A szórványgondnok program keretében december 11-én Értékmentés Szapáryfalván címmel közösségi estet szerveztek a bánsági település óvodájában. A sikeres rendezvény résztvevői valóságos időutazáson vehettek részt, amelynek során megismerhették a faluban felkutatott értékes, régi használati tárgyakat és a hozzájuk fűződő izgalmas történeteket. Az értékmentő akció során lefotózott ritkaságok egy 2016-os falinaptár képanyagában fognak visszaköszönni.
A közösségi est szép számú résztvevőjét dr. Bodó Barna, a szórványgondnok programot működtető Szórvány Alapítvány elnöke köszöntötte, aki a helyi értékek felkutatásának és megőrzésének fontosságáról beszélt. Létezik egy erdélyi szintű törekvés a még fellelhető helyi értékek felkutatására és megmentésére, a helyi értéktárak létrehozására – mondta a Szórvány Alapítvány elnöke.
Madaras Andrea szórványgondnok elmondta: a tavaly régi fényképekkel díszített 2015-ös falinaptárt készítettek Szapáryfalván, az idén pedig úgy döntöttek, hogy a 2016-os falinaptárt régi használati tárgyak fotói fogják illusztrálni. A gyűjtés során Madaras Andrea szórványgondnok és segítőtársai több mint 200 különleges régiséget leltároztak fel, amelyeket Keresztes Péter televíziós szerkesztő művészi kivitelezésű fotókon örökített meg.
Madaras Andrea vetített képes előadás keretében mutatta be az 1881-ben létesített telepes falu, Szapáryfalva történetét, a Csizmadia Ferenc lelkipásztortól kapott információk alapján és a helybeli családoknál felkutatott régiségeket. A vetítés során láttunk kb. 85 éves komatálat (szilke), 100 éves kávé- és cukortartót, 150 éves köcsögöt, fonott tojástartót, kefekötőt, petróleumlámpákat, kenyérdagasztó teknőt, régi bölcsőt és mezőgazdasági eszközöket, cukor- és kávédarálókat, mozsarakat, konyhamérleget, varrógépet, de még egy Bégakörtés feliratú helységnévtáblát is. A vetített fotókból megismerhettük az 1909-ben felszentelt szapáryfalvi református templom kegytárgyait, magát a templomot és a harangot is. A régiségekhez érdekes történetek is kapcsolódtak, így megelevenedett az erdőirtás árán verejtékes munkával létrehozott és felvirágoztatott telepes falu múltja. 100 esztendővel ezelőtt szinte színmagyar református település volt Szapáryfalva, közel 1700 magyar ajkú lakossal, műhelyekkel, szülészettel, községházával, iparosokkal, mesteremberekkel, helyi értelmiséggel, akik erős közösséget képeztek. A vetítés után beindult a beszélgetés a látottak kapcsán, mindenki elmondta, amit tudott a falu múltjáról és kiderült, hogy a fiatalok is kíváncsiak a gyökereikre, a régiségek kapcsán felelevenített történetekre. Egyelőre még csak az ötlet szintjén esett szó egy helytörténeti gyűjtemény létrehozásáról, amely ezeket a régiségeket és rajtuk keresztül Szapáryfalva múltját is bemutatná az érdeklődőknek.
Az értékmentő akcióról Madaras Andrea szórványgondnok nyilatkozott lapunknak. Megtudtuk, hogy a tavalyi ötletet folytatva, amikor régi fényképeket gyűjtöttek össze és abból állt össze az idei naptár, idén a régi tárgyakat gyűjtötték össze a jövő évi falinaptár számára. A gyűjtés nehezen indult, mindenki azt mondta, nincsenek már régiségek a házában, eldobták a régi kacatokat, de végül, amikor már lejárt a határidő, mindenkinek eszébe jutott, hogy ez is lenne, az is lenne. „Tavaly a fényképekkel is így jártunk, eleinte az emberek nem értették, hogy milyen fényképek kellenének, de végül a 2015-ös naptár is a személyekről, az itt élő emberekről, a közösségről szólt és mindenki feltalálja benne saját magát, ha nem is személyesen, de a rokonain, az ősein keresztül. Remélem, az idei naptár is ilyen sikernek örvend majd!” – mondta Madaras Andrea, aki végül hozzátette: „Úgy érzem, hogy a szórványgondnoki program és az előző civilgondnok program egy élni akaró közösséget ébresztett fel Szapáryfalván!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
„Ez a program egy élni akaró közösséget ébresztett fel”
A szórványgondnok program keretében december 11-én Értékmentés Szapáryfalván címmel közösségi estet szerveztek a bánsági település óvodájában. A sikeres rendezvény résztvevői valóságos időutazáson vehettek részt, amelynek során megismerhették a faluban felkutatott értékes, régi használati tárgyakat és a hozzájuk fűződő izgalmas történeteket. Az értékmentő akció során lefotózott ritkaságok egy 2016-os falinaptár képanyagában fognak visszaköszönni.
A közösségi est szép számú résztvevőjét dr. Bodó Barna, a szórványgondnok programot működtető Szórvány Alapítvány elnöke köszöntötte, aki a helyi értékek felkutatásának és megőrzésének fontosságáról beszélt. Létezik egy erdélyi szintű törekvés a még fellelhető helyi értékek felkutatására és megmentésére, a helyi értéktárak létrehozására – mondta a Szórvány Alapítvány elnöke.
Madaras Andrea szórványgondnok elmondta: a tavaly régi fényképekkel díszített 2015-ös falinaptárt készítettek Szapáryfalván, az idén pedig úgy döntöttek, hogy a 2016-os falinaptárt régi használati tárgyak fotói fogják illusztrálni. A gyűjtés során Madaras Andrea szórványgondnok és segítőtársai több mint 200 különleges régiséget leltároztak fel, amelyeket Keresztes Péter televíziós szerkesztő művészi kivitelezésű fotókon örökített meg.
Madaras Andrea vetített képes előadás keretében mutatta be az 1881-ben létesített telepes falu, Szapáryfalva történetét, a Csizmadia Ferenc lelkipásztortól kapott információk alapján és a helybeli családoknál felkutatott régiségeket. A vetítés során láttunk kb. 85 éves komatálat (szilke), 100 éves kávé- és cukortartót, 150 éves köcsögöt, fonott tojástartót, kefekötőt, petróleumlámpákat, kenyérdagasztó teknőt, régi bölcsőt és mezőgazdasági eszközöket, cukor- és kávédarálókat, mozsarakat, konyhamérleget, varrógépet, de még egy Bégakörtés feliratú helységnévtáblát is. A vetített fotókból megismerhettük az 1909-ben felszentelt szapáryfalvi református templom kegytárgyait, magát a templomot és a harangot is. A régiségekhez érdekes történetek is kapcsolódtak, így megelevenedett az erdőirtás árán verejtékes munkával létrehozott és felvirágoztatott telepes falu múltja. 100 esztendővel ezelőtt szinte színmagyar református település volt Szapáryfalva, közel 1700 magyar ajkú lakossal, műhelyekkel, szülészettel, községházával, iparosokkal, mesteremberekkel, helyi értelmiséggel, akik erős közösséget képeztek. A vetítés után beindult a beszélgetés a látottak kapcsán, mindenki elmondta, amit tudott a falu múltjáról és kiderült, hogy a fiatalok is kíváncsiak a gyökereikre, a régiségek kapcsán felelevenített történetekre. Egyelőre még csak az ötlet szintjén esett szó egy helytörténeti gyűjtemény létrehozásáról, amely ezeket a régiségeket és rajtuk keresztül Szapáryfalva múltját is bemutatná az érdeklődőknek.
Az értékmentő akcióról Madaras Andrea szórványgondnok nyilatkozott lapunknak. Megtudtuk, hogy a tavalyi ötletet folytatva, amikor régi fényképeket gyűjtöttek össze és abból állt össze az idei naptár, idén a régi tárgyakat gyűjtötték össze a jövő évi falinaptár számára. A gyűjtés nehezen indult, mindenki azt mondta, nincsenek már régiségek a házában, eldobták a régi kacatokat, de végül, amikor már lejárt a határidő, mindenkinek eszébe jutott, hogy ez is lenne, az is lenne. „Tavaly a fényképekkel is így jártunk, eleinte az emberek nem értették, hogy milyen fényképek kellenének, de végül a 2015-ös naptár is a személyekről, az itt élő emberekről, a közösségről szólt és mindenki feltalálja benne saját magát, ha nem is személyesen, de a rokonain, az ősein keresztül. Remélem, az idei naptár is ilyen sikernek örvend majd!” – mondta Madaras Andrea, aki végül hozzátette: „Úgy érzem, hogy a szórványgondnoki program és az előző civilgondnok program egy élni akaró közösséget ébresztett fel Szapáryfalván!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)