Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Mach, J.
1 tétel
2005. szeptember 28.
Szerencsés véletlen Asztalos Lajos könyvének /Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár, Kolozsvár Társaság, Polis Könyvkiadó, 2005/ és Kolozsvár városalaprajzának /Clausenburg – Cluj – Kolozsvár (városalaprajz, 70x47 cm) ART HISTORIA Kft., Kolozsvár, 2005/ egyidejű megjelentetése. Asztalos Lajos könyvének élén történeti fejezet áll, amely végigkíséri Kolozsvár, Kolozsmonostor, Szamosfalva és Kardosfalva fejlődésének menetét a római kortól napjainkig. Ezt követi a névtani fejezet, benne a hegy- és víznevek, az utcák, terek neve, a határ- és a dűlőnevek, az emberi létesítmények – épületek, lakóházak, hidak, emlékművek, oktatási intézmények stb. – neve. Kolozsvár nevei több mint 500 oldalon, Kardosfalva nevei 3 oldalon, Kolozsmonostor nevei 30 oldalon, Szamosfalva nevei 15 oldalon át sorakoznak. A szócikkekben, ha vannak, időrendi adatok sorakoznak, végül a név eredetére, a névadás okát magyarázó rész zárja a szócikket. Asztalos Lajos könyvének értékét növelik azok a térképek, amelyek mellékletként találhatók a kötetben: Kolozsvár térképe, Helfst Joseph metszete (1714). Szabad királyi Kolozsvár városának és körül vevő várfalainak Rajzolatja (1831); Kolozsvár földtani térképe (1870), metszé Hess Jós tiszt. Magyar királyi állami nyomda Budán. Kolozsvár szabad királyi város térképe, Tompa János rajza; Kolozsvár törvényhatósági királyi város tervrajza, J. Mach térképe (1892 után). Kolozsvár törvényhatósági joga szabad királyi város átnézeti térképe, Rajzolta id. Cseh Gusztáv (1941). Hátlapján utcanévjegyzékkel. A Radu Oltean rajzolta térképen a város felülnézetből, madártávlatból látható, 51 építmény – várfalak, vártornyok, várkapuk, emlékművek, s ezek román, magyar és angol neve mellett az építési év, néhánynak a bontási éve is. Asztalos Lajos könyve és a városalaprajz hiteles tükre Kolozsvár kincses múltjának, „hiszen a helyek megnevezése mindig is ahhoz a népességhez kötődött, amelyik ott élt. S ez igaz még akkor is (vagy különösen akkor), ha újabb időkben a névadás ezen a téren is eszköze lett a mesterséges múltteremtésnek. A folyton változó elnevezések mai forgatagában élő ember végre megtudhatja, hol is él valójában”. /Málnási Ferenc ny. magyartanár – Kolozsvár: Kolozsvár múltjának hiteles tükrei. Két könyv – szerencsés véletlen egybeesése. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./